Sarah Mason. Partiszezon

Átírás

1

2 Sarah Mason Partiszezon Isabel Serranti számára az egész élet egy nagy rendezvény: egészen addig, míg egy alkalommal fel nem bukkan Simon Monkwell... A híres-hírhedt nagybirtokos és üzletember Simon Monkwell és a rendezvényszervezı Isabel Serranti gyermekkoruk óta ismerik egymást. Simon 13 évesen pokollá tette a 11 éves lány életét. Isabel idıközben felnıtt, 26 évesen a Simonról hallott pletykák meggyızik arról, hogy a férfi mit sem változott. Ezért, mikor Izzy felkérést kap Simon édesapjától, Montytól a Monkwell birtokon megrendezésre kerülı jótékonysági bál szervezésére, vegyes érzései támadnak. Nem akar foglalkozni a múlt eseményeivel, egyébként is úgy tudja, hogy Simon üzleti úton van az Egyesült Államokban. Izzyt újra elbővöli a különc család, és fokozatosan nyilvánvalóvá válik számára, hogy gyermekkori emlékei egyáltalán nem olyan pontosak, mint gondolta...

3 1. fejezet Meglehetısen bonyolult dolog egy vikinggel társalogni. Ugyanakkor hihetetlenül szórakoztató is, tekintve, hogy a sisakján lévı kis tollbóbita szinte remegett az idegességtıl, amint gallérját az arcom elıtt rázta. Egyszerően úgy érzem, hogy nem adsz nekem elegendı kelléket. Mégis hogyan várhatod el, hogy ilyen szegényes felszereléssel hitelesen eljátsszam a szerepemet? kérdezte, miközben tompa kis mőanyag kardjával az orrom elıtt hadonászott. Hogy lelheti meg valaki a mélyében lakozó skandináv énjét? Hm? El tudod mondani? És miért van az, hogy mindig Olivier kapja meg a csákányt és a kalapácsot, én meg ezt az esetlen kardot? Pillantásom Olivierre esik, aki egy skandinávtól meglehetısen szokatlan módon türelmesen várakozott az ajtóban. Talán azt remélte, hogy nemsokára véget érnek szenvedései. Közben lemondóan rágyújt egy cigarettára. Visszafordulok a dühös vikinghez és halkan csak ennyit mondok: Nos, Sean, nagyon jól tudod, hogy sokkal fontosabb szerepet játszol a történetben, mint Olivier. Mindössze arra gondoltam, hogy ha további kellékeket adunk a kezébe, talán nem érzi úgy, hogy kihagytuk valamibıl. Sean kivételével mindenki számára világos volt, hogy Oliviernek nem volt beleszólása abba: kihagyják-e valamibıl vagy sem. Sean kissé talán kiengesztelıdött idıközben. Igazad van, Izzy. Köszönöm, hogy ilyen ıszinte vagy hozzám. De úgy gondolom, hogy szólhatnál Oliviernek, hogy fogyjon néhány kilót folytatta suttogva.

4 Végül is egy viking nem eszik bıségesen, igaz? Talán egy kis zöldfélére és néhanapján csirkére futja neki. Mégsem nézhet úgy ki, mint aki felfalt egy szakácskönyvírót az összes mővével együtt. Ó, de hiszen Olivier nem az a harcos viking. Inkább amolyan háttérben álló fajta. Inkább osztogat, mint fosztogat? Valahogy úgy. Sean egyetértıen bólint, miközben gonosz pillantást vet a gyanútlan Olivierre. Annyit gondolkodtam már ezen mormogja az orra alatt. Biztatóan megérintem a karját, azonban mielıtt elmenekülhetnék, hozzáteszi: Még egy apróság, Izzy. Arra gondoltam, hogy mostantól hívhatnál, mondjuk Arnognak. Arnognak? Biztos sokat segítene abban, hogy jobban beleéljem magam a szerepbe. Erıltetetten mosolygok, és alig tudok ellenállni a csábításnak, hogy titokban újra az órámra pillantsak. Már több, mint két órája itt vagyunk, és Aidan alig várja, hogy hozzáfoghasson a ruhapróbához ugyanebben a helyiségben. Boswell asszony Skandináv Jégünnepe korántsem olyan egyszerő, mint elıször gondoltam, és még mindig többhetes tervezés áll elıttem. Nos, rendben, Arnog. Ahogy jónak látod. Vegyük újra végig? Ujjaim között figyelem, ahogy felveszik a pozícióikat. Az ajtó közben résnyire nyílik, és Aidan belopakodik. Egy pillanatra körülnéz, aztán a fal mellett lábujjhegyen hozzám sompolyog. Hogy haladtok? kérdezi, ám grimaszoló arckifejezése elárulja, hogy szerinte borzasztóan rosszul. Borzasztóan rosszul húzom el a számat. Szerintem rossz itt a feng shui. Mostanában az én próbáim is rosszul alakultak. A mozgás felgyorsul. Olivér már az elsı két másodpercben majdnem kiveri Sean szemét a csákánnyal, de nehéz megállapítani, hogy ez szándékos volt, vagy csupán a véletlen mőve. Mindenesetre úgy látom, hogy a vikingek bizonyára nagyon örültek, hogy sisak védi a fejüket. A

5 skandináv darab gyorsan francia bohózattá kezdi kinıni magát. A vad csatakiáltások és kardforgatás mellett néhány ember medvebır szınyegekre zuhan két Bocsika! között, ketten fordítva vették fel a sisakjukat, ráadásul Olivier vadul megragadja Seant, lerántja a földre, és a köpenyével fojtogatja. Aidan odahajol hozzám, és a fülembe súgja: Drágám, attól tartok, ez nem csupán a rossz feng shui hatása. Az én próbáim azért ennyire nem szoktak elfajulni. Mintha üldözne téged a balszerencse. Nagyon úgy tőnik sóhajtok fel, miközben azt nézem, vajon Sean mennyi ideig bírja ki levegı nélkül. Kedvesem, mindössze néhány hete tart az egész. Kénytelen vagy néhány bált levezényelni, ha már kirúgott a pasid. Ez természetes. Köszönöm, hogy emlékeztetsz. Már pont két perce sikerült nem gondolni a romokban heverı magánéletemre. Úgy vélem, Sean talán már eleget szenvedett, ezért odarohanok, hogy megmentsem. Próbatermünk a vállalat tulajdonában álló hatalmas, György-korabeli ház alagsorában található. Dél-Kensingtonban itt a téren csupa hasonló ház áll, és csupán a Kerekasztal feliratú elegáns kis réztáblácska árul el bennünket. Tulajdonképpen sokféle rendezvényt szervezünk: esküvıket, termékbemutatókat, vállalati rendezvényeket, húszfıs koktélpartikat, négyszáz fıs álarcosbálokat, bármely elképzelhetı helyszínen. Aidan, aki kollégám és egyben barátom is, a partivilág Salvador Dalíjaként ismert: szervezett különbözı partikat már indián sátorban, tengeralattjárón, istállóban, de még bútorgyárban is. Nem látom sok értelmét egy újabb próbának, ezért szélnek engedem a társaságot. Úgy rohannak ki a terembıl, mint a diákok a nyári szünet kezdetekor. Nagyszerő, hogy ilyen jó hatással vagyok a beosztottaimra Éberen ırködök, miközben a kellékeket visszapakolják a szomszéd helyiségben megbújó raktárba, ahol elképesztı készleteket sikerült felhalmoznunk. Van itt színházi felszerelés, üveg- és agyagedények, evıeszközök, üléshuzatok, asztalterítık, szalvéták és még számos

6 elengedhetetlen tartozék. A kosztümöket egy életnagyságú BOSWELL ASSZONY SKANDINÁV JÉGÜNNEPE feliratú sínre akasztják fel. Elindulok a két emelettel feljebb található irodám felé. Még az elsı emeleten sem járok, amikor Aidan utánam kiabál: Nehogy eláruld Geraldnak, hol vagyok! Gerald a mi rettenetes ügyvezetı igazgatónk, aki nem rajong Aidan mővészi hajlamaiért. Aidan! Gerald pontosan tudja, hol vagy. A próbán! üvöltök vissza. Nehogy leengedd ide! Nem vagyok hajlandó szóba állni vele! Hát jó. Megpróbálom visszatartani sóhajtok, és megyek tovább. A vállalat recepciója és az irodák az épület felsı két szintjét foglalják el. A földszinten berendezett konyhában készítik az ínycsiklandozó ételeket, melyeket hőtıautóink szállítanak ki a különféle helyszínekre. A szakácsok nem vetik meg a nıket, ezért nem merészkedem túl közel hozzájuk. Végre feljutok az utolsó lépcsısoron is, amely a Kerekasztal fıhadiszállásának belsı szentélye. Stephanie, a recepciós lázasan dolgozik. Keresett valaki? kérdezem, csupán megszokásból. Valójában azt remélem, hogy nincs egy árva üzenetem sem. Stephanie a ha fontos, úgyis visszahívnak filozófiát követi. Gondolkodóan felvonja a szemöldökét, szájából füstfelhıt ereget. Az irodában tilos a dohányzás, és Gerald rendszeresen írásban figyelmezteti a szabály megszegıit. Stephanie pedig füstölgı bagóval a szájában le is gépeli. Csakhogy Stephanie olyan elmélyült ismeretekkel rendelkezik a sztárvilág eseményeit illetıen, hogy Gerald nem teszi ki, hiszen ez a tudás sajnálatos módon rendkívül fontos a mi szakmánkban. Valaki keresett, de nem tőnt kifejezetten érdekesnek, úgyhogy nem írtam fel. Nagyszerő. Boswell asszony bejön valamikor a délután folyamán. Szeretném, ha nem ismétlıdne meg a múltkori eset. Vén szipirtyó duzzog Stephanie. Lehet, hogy így van. De hihetetlenül gazdag vén szipirtyó, és az egyik legjobb ügyfelünk. Remélem, meghől a kis jégünnepélyén.

7 Hát, ahogy a dolgok alakulnak, még ez is elıfordulhat. Stephanie figyelmét ismét az elıtte heverı nıi magazin köti le, így végre eljuthatok az asztalomig. Az egész elsı emelet nyitott irodát képez. Tele van szórva dekorációmintákkal, színházi kellékekkel (ezeknek az alagsorban lenne a helyük, de Aidan ragaszkodik hozzá, hogy fenn tartsuk mondván, ıt ez inspirálja), egy Yogi névre hallgató óriásmedve, mely Davy Crockett partijáról maradt meg, a múlt heti rendezvény virágkölteményei, továbbá szalvéta- és szalagminták sokasága, millióféle váza és gyertyatartó és végül a kötelezı számítógépek és laptopok. Minden lehetséges felületet papír- és meghívóhegyek borítanak. Épphogy odaérek az asztalomhoz, kivágódik az ügyvezetı ajtaja. ISABEL! GYERE BE! kiáltja be a kezében szorongatott mikrofonba. Ragaszkodik a technikához akkor is, ha olyan közel állok hozzá, hogy megfoghatná a karomat. Gerald a negyvenes évei vége felé járó, markáns arcú férfi. Sötét haja mindig rendezetten csillog, kis pocakja alig látható. A mi sokat pocskondiázott ügyvezetı igazgatónk de megérdemli. Életemben nem találkoztam még nála durvább, szarkasztikusabb emberrel. Nem szeret feleslegesen beszélni, udvariaskodni, hiszen az túl unalmas lenne. Tıle nem is várhatunk Jó reggelt! Hogy vagy? és ehhez hasonló megjegyzéseket. Belépek az oroszlán barlangjába, és becsukom magam mögött az ajtót. Hogy sikerült a próba? kérdezi, míg a kávéfızıhöz hátrasétálva töltök magamnak egy csésze kávét. Borzasztó volt. Sean az összes kellékét el akarta cserélni Olivierrel. Csak reménykedhetünk. Egész nap a Jégünnepéllyel vagy elfoglalva? Sajnos igen. Boswell asszony késıbb még bejön. Hosszú nap elébe nézünk. Aidan hol van? A próbateremben. A saját részét próbálgatja. Próbálok nem túl feltőnıen vigyorogni Aidan mindig a próbaterembe menekül Gerald kínos kérdései elıl. Már megint túllépett a költségvetésen? Az egekig.

8 Fogalmam sincs, miért tölt annyi idıt költségtervezéssel. Gerald az utolsó mondat után kérdın néz rám. A cégnél mindenki nagyon jól tudja, hogy Aidan soha nem fogja halálra dolgozni magát holmi költségtervezéssel. Szerintem Gerald is pontosan tudja, hogy az összeesett én készítem. Én sem tudom vetem oda flegmán. Valahányszor rákérdezek a költségekre, rohamot kap. Hmmm. Ez nagyjából annyit jelent, hogy Aidan ledobja magát a legközelebbi kanapéra és jajgatni kezd: mindig csak a kérdések. Miért van erre szükség? Néha Picassóhoz vagy Bachhoz hasonlítja magát, ezzel igazolva elméletét, hogy a zsenik önkifejezésének szabad teret kell engedni. Beszélek vele, ha gondolod. Azért hálás lennék. Próbáljatok meg lefaragni valahol a költségekbıl. Megpróbálom, de nem ígérhetek semmit. Túljutottál már a szakításon? Nem tőnsz túlságosan felvillanyozottnak. Geralddal való kapcsolatomba sajnos nem fér bele, hogy kisírjam magam a vállán, úgyhogy csak annyit válaszolok, hogy már jól vagyok. Aidan újra felbukkan az ebédszünetben. Felül az íróasztalomra, és keresztbe teszi Versace-cipıbe bújtatott lábait. Az irodában Aidan a legjobb barátom. Mikor elkezdtem a vállalatnál dolgozni, egy évig az asszisztense voltam, és csak utána léptem elı rendezvényszervezıvé. Már ısidık óta itt tevékenykedik, és ı a cégünk legkeresettebb munkatársa. Amint gyakran fel is hívja rá a figyelmünket, óriási kreativitással van megáldva. Ez az egyetlen ütıkártyája Geraldnál. A legkisebb vétséget is kreativitása javára könyvelik el. Aidan négy ügyfelet megfojtott egy terítıvel? Ó, ez is csak azt mutatja, mennyire kreatív. Milyen napod van ma? érdeklıdik. Még nem is tudtunk beszélgetni. A kérdést élénk mimika is kíséri. Lehetetlen Aidannal úgy beszélgetni, hogy közben ne fintorogna folyamatosan. Abból lehet észrevenni, hogy túl

9 sok idıt töltöttél vele, ha már te sem tudsz egy mondatot sem kinyögni szájnyalogatás, szemforgatás és vakarózás nélkül. Nagyszerő! mosolygok, és próbálok visszahúzódni. Nem tőnsz boldognak. Nem tudom tovább tartani magam. Reggel történt valami a metrón mesélem elhaló hangon. Azt hitték, kisbabát várok, és átadták a helyet. Ó. Ne merj nevetni, Aidan! förmedek rá, mivel látom, hogy az ajkába harapott. Ez egész egyszerően nem vicces! Egyáltalán nem nevetek, Isabel. Egyszerően csak És mit csináltál? Mit tehettem volna? Meséljem el, hogy azért van kicsit nagyobb hasam, mert Rob kidobott, és jégkrémbe fojtottam bánatom? Nem tehettem mást, mint szépen megköszöntem és leültem. Aidan bátorítóan felém nyújtja kezét. Kedvesem, tudod jól, hogy a felesleg soha nem a melledre rakódik, hanem a hasadra. A természet undokul elbánt velünk. Miért nem lehet ıszintén elmondani, hogy felszedtem néhány kilót, amióta a barátom lelépett? Hosszasan taglalhattuk volna a Testkontroll és az Atkins-diéta elınyeit és hátrányait, és mindenki jól érezte volna magát. De nem, én túlságosan is brit vagyok. Ha valaki azt hiszi, hogy várandós vagyok, eszembe sem jut tiltakozni. Ugyan már, Izzy. Még csak három hete történt. Különben is, szerintem kifejezetten hasznos hasra hízni. Legalább nem hátrafelé kúszik, és nem a fenekedre rakódik le alattomosan, miközben észre sem veszed. De akkor legalább nem hiszik azt az emberek, hogy terhes vagy. Tényleg nem. Akkor egyszerően azt gondolják, hogy nagy a feneked. Köszönöm szépen. Miért nem tartozhatom azon nık közé, akik négy ruhaméretnyit fogynak, ha a pasijuk kidobja ıket? Azért, mert az nem te lennél. Én úgy szeretlek, ahogy vagy, eltekintve természetesen a rohadt költségtervezéstıl. Bárcsak tudnám, Rob miért szakított velem. Olyan csodálatos volt vele lenni. Talán túlbuzgó voltam, Aidan.

10 Aidan gúnyosan felhorkan. Kedvesem, már kinıttünk az óvodás korból. Szerinted kínos, ha felhívom és megkérdezem tıle? Na ne. Ezen már túlvagyunk. Telefonon szakított veled, és ne feledkezz meg arról az aprócska tényrıl sem, hogy olyan idıpontban hívott, amikor általában az üzenetrögzítıd van bekapcsolva, mivel egyszerően arra sem vette a fáradságot, hogy beszéljen veled. Ez a férfi egyáltalán nem ér annyit, hogy egy percig is foglalkozz vele. Továbbá felhívnám a figyelmed arra, hogy privát, ráadásul szakítós üzenetet hagyni a céges üzenetrögzítıdön a leggyávább és legundorítóbb dolog, amirıl valaha is hallottam. Tudom mormolom remegı hangon. Ebben a pillanatban égı cigarettával a kezében odalép hozzánk Stephanie, ami ismét belénk fojtja a szót. Megérkezett a tuskó vendéged. Stephanie! sziszegem, miközben felállók és végigsimítom a szoknyámat. Hányszor kérjelek meg arra, hogy légy szíves ne hívd ıt így. Leültetted a tárgyalóban? Igen. Köszönöm. Felkapom a mappámat, mély lélegzetet veszek, és a recepció felé masírozok, le az egy emelettel feljebb található tárgyalóba. Boswell asszony úgy ül az asztalnál, mint aki karót nyelt. Egyik keze elegánsan az ölében nyugszik, a másik az esernyıjét tartja, ami nélkül ki sem mozdulna otthonról. Boswell asszony! Örülök, hogy újra látom. Stephanie megkínálta kávéval? Boswell asszony úgy néz rám, mintha egy csésze macskahányással kínáltam volna, melybe néhány teáskanál férget is belekevertek. Kávét, Isabel? Nagyon jól tudja, hogy délután soha nem iszom kávét. Manapság minden a kávé körül forog. Tele van a város azokkal a rettenetes kávéházakkal. Boswell asszony tipikus példája idısebb ügyfeleinknek. Makacsul ragaszkodik a szabályokhoz, ráadásul rettenetesen sovány, ami még visszataszítóbbá teszi. Ma tengerészkék kosztümöt és hozzá illı harisnyát,

11 illetve kesztyőt visel. Hatalmas kézitáskáját mindenhova magával cipeli, és állítólag nagyot csap rá, ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy eltervezte. Nos, ezért vagyok olyan ideges az Északi Jégünnepély miatt. Kinyitom a mappámat, és közben a szemem sarkából látom, amint lebiggyeszti cseresznyepiros rúzzsal szokás szerint agyonfestett ajkait. Nos, hogyan halad a szervezéssel? A vikingek tényleg vikingnek fognak kinézni? Nem engedhetem meg magamnak, hogy Sneddon-Wells túltegyen rajtam. Londonban a mai napig emlegetik a partiját. Itt megáll, hogy levegıhöz jusson, majd kritikusan végigmér. Csak nem hízott egy kicsit, Isabel?

12 2. fejezet Eredetileg nem rendezvényszervezéssel foglalkoztam. Bárcsak hivatkozhatnék arra, hogy gyermekkoromban annyi, de annyi csillogó eseményen volt alkalmam részt venni, hogy kedvet kaptam hozzá, de valójában az egyetlen izgalmas emlékem, mikor édesapám elvitt Don MacLean koncertjére tizenkét éves koromban. Katasztrofális volt, ezért már a szünetben eljöttünk. Édesapám úgy vélte, az irányítás kezd kicsúszni a felelıs emberek kezébıl, miután mindenki fagyistölcséreket dobált a színpadra. Mivel édesapánk katona volt, nıvéremmel, Sophie-val sehol nem maradhattunk túl sokáig, idırıl idıre tovább kellett költöznünk a világ másik végére. Talán szigorú katolikus neveltetésem az oka, hogy mindig nagyon szilárd karrierrıl álmodoztam. Mikor befejeztem az egyetemet, erıt vett rajtam a pénz és siker utáni vágy, ezért pénzügyi elemzıi gyakornokként helyezkedtem el. Úgy gondoltam, semmi nem szilárdabb, mint a számoszlopok és táblázatok. A gyakornoki idıszak lejáratakor saját irodát kaptam egy kedves belvárosi cégtıl, és azt reméltem, hogy ez boldoggá fog tenni. Az elsı munkanapon kidugtam a fejem az irodámból, hátha látok valahol egy barátságos arcot, akivel talán elmajszolhatnánk egy szendvicset az ebédszünetben. De az egész irodában mindenki a telefonkagylóhoz ragadva próbálta elfogyasztani ebédjét. Így aztán visszakúsztam az irodámba, és ugyanezt tettem. Nem számít gondoltam, ha a kollégáim ilyen keményen dolgoznak, biztosan keményen fognak játszani is. Mire hatot üt az óra, mindannyian a sörözıben leszünk. Teltek-múltak a napok,

13 de ez nem következett be. Még a McDonald s-ba sem ültünk be. Valójában egyetlen ember volt, aki egyáltalán szóba állt velem: a szendvicsárus lány. Egyre csak múltak a napok, és végül rá kellett jönnöm, hogy irigylem a szendvicsárus lányt. Irigyeltem, hogy nincs helyhez kötve. Irigyeltem, hogy könnyedén beszélget az emberekkel. Irigyeltem rugalmas munkaideje miatt is. A mélypontot az jelentette, amikor néhány látogatót vezettem végig az épületben. Az elnök éppen kilépett irodájából. Miután mindenkivel kezet rázott, hozzám fordult, és kedélyesen megjegyezte: remélem, a látottak lenyőgözték önt! Azt hitte, hogy én is a látogatókhoz tartozom. Ekkor kezdett szöget ütni a fejembe, hogy talán rosszul döntöttem. Hogyan értékelhetnék a munkámat, ha a cég elnöke még azt sem tudja ki vagyok? Nehéz, határozatlan idıszak következett, míg egy nap egy középkorú kollégám elmesélte, hogy egyáltalán nem akart a pénzügyi osztályon dolgozni. Tizennyolc évvel ezelıtt átmeneti munkaként vállalta el, és azért nem váltott késıbb, mert nem tudta, mi mást csinálhatna. Különös, hogy egy ilyen beszélgetés mekkora hatással lehet valaki életére. Nem akartam az ı sorsára jutni tizennyolc év múlva. Így aztán összecsomagoltam a növényeimet és a fényképeimet, és otthagytam biztonságos kis belvárosi irodámat. Szerencsére jelentkeztem a Kerekasztal egyik hirdetésére, és a többi már történelem. Ami nem volt benne a rendezvényszervezı cég adminisztrátort keresünk hirdetésében: minden új alkalmazott köteles egy hónapos konyhai tréningen részt venni, ami leginkább egy újonckiképzı táborra emlékeztet. Nevetségesen korán talpon voltam, végeláthatatlan zöldségkupacokat hámoztam meg és készítettem elı. Két kifejezetten vonzó kék vendéglátós köpeny mindig kéznél volt (ez a hónap nem mozdította elı a szerelmi életemet). Ellenben megtanultam az alapszószok elkészítésének csínját-bínját, megismerkedtem a legkülönbözıbb alapanyagokkal, elsajátítottam a legtöbb hal és hús legegyszerőbb elkészítési módját; röviden, megtanultam kicsit érezni az ételeket. Nem mintha elıtte távol állt volna tılem a konyhamővészet, mindig azonnal tudtam, ha valahol a közelben csokis keksz rejtızött, azonban itt azt is megtanultam ösztönösen érezni, milyen ízek illenek össze. Matematikai tudásomnak a rendezvényszervezés alapjainál vettem igazán hasznát. Bármely esemény alapköltségeibıl szép kis táblázatot

14 tudtam összedobni, így a belváros magányossága nélkül is megtarthattam biztonságot nyújtó fizetésemet. Talán néhány év múlva lehetıségem nyílik saját cégem megalapítására is, mivel úgy gondolom, megalapozott háttértudásommal el is tudom vezetni. Ráadásul soha nem gondoltam volna, hogy a munka ilyen szórakoztató is lehet! Még egy ilyen kilátástalan napon is, mint a mai. Valahogy ellentmondásosnak tőnik. Dübörögve megyek fel a lakásomhoz vezetı lépcsın. Meglehetısen rossz hangulatban és türelmetlenül rátenyerelek a csengıre. Tudom, hogy lakótársam, Dom már otthon van mint mindig, és semmi kedvem a táskámban kutatni a kulcscsomóm után. Ez kifejezetten idegesíti Domot, de tudom, hogy be fog engedni. A múltkor mikor egyszerően beleordította a kaputelefonba, hogy Nem engedlek be, te lusta lotyó! megtanulta a leckét. Lawrence asszony mindössze néhány szórólapot akart éppen akkor bedobni a postaládákba. Jó néhány csokor virágba került, mire újra szóba állt Dommal. Tessék. Szia Dom, én vagyok. Hol van a kulcsod? zsémbeskedik. Nem tudom. Légyszi engedj be. Nem. Gyerünk, Dom. Na jó, rendben. Kedvetlenül megnyomja a gombot, de csak egy másodpercnyi idıre, így a könyökömmel lököm be az ajtót. Felrohanok a másodikra, miközben átkozom a nıi magazint, ami azt javasolta, hogy két lépcsıt lépjek egyszerre, különben akkora fenekem lesz, mint Kína, és végre benyitok a lakásba. Még akkor vettem ezt a lakást, amikor jobban kerestem. Dominic az albérlım. Sajnos pénzes állásom idején nem tudtam eléggé berendezni a lakást, de Dom azt állítja, hogy úgyis tetszik neki a minimál stílus. Kiválóan kiválasztott kiegészítıink a penészes pirítós tányéron, a haldokló virág és a félig üres bögre. A hálószobák a folyosóról nyílnak, a köztük lévı fürdıszobát közösen használjuk. Az a szabály, hogy aki reggel elıször átteszi bármely testrészét a fürdıszobaküszöbön, azé az elsıbbség. Ez reggel hétkor veszélyes sebességrobbanáshoz és néha rögbicselekhez vezet.

15 Dom áttivornyázott éjszakák után képes a kádban aludni, csakhogy biztosítsa a helyét. A hangszórókból dübörög a zene, melybe szinte beleolvad a konyhából hallható edénycsörömpölés hangja. Dom már egy órája itthon lehet. Domot a munkám révén ismertem meg. Nagynénje, Agnes koktélpartit adott ez volt az elsı saját koktélpartim. Az esemény közepe táján Dominic odakúszott hozzám, és elmondta, hogy nagynénje vegetáriánus, míg a szendvicseim határozottan nem. A vér kiszállt a fejembıl, és még pont idıben megláttam, amint Agnes néni éppen egy húsimádó szendvics után nyúl. Dominic odaugrott, mielıtt a szájához emelhette volna a falatot, kitépte a kezébıl, és csámcsogva befalta. Közben én begyőjtöttem a maradékot, és a pincérnı kezébe nyomtam, mielıtt a megrettent Agnes néni újabb szendvicset választhatott volna. Dominic a konyhában ért utol, ahol a félelemtıl mozdulni sem tudtam. Azon tőnıdtem, vajon a konyhai személyzet hogyan tehetett ilyet, és vajon észreveszi-e valaki, hogy kétszáz szendvicscsel mínuszban vagyunk. Dominic egész egyszerően leszedegette a Pármai sonkát a tetejükrıl, a szájába tömte, majd visszaküldte a pincérnıvel a most már vegetáriánus szendvicseket. Így kezdıdött a barátságunk. İ a legmacerásabb legjobb barátom, akit az ember csak kívánhat magának. Kétségkívül furcsa párost alkotunk. Míg én csinosan öltözöm, Dom nem törıdik a ruháival. Én meghalnék filofax nélkül, Dom a tenyerét és egy golyóstollat használ jegyzetelésre. Én megszervezem a házimunkát, Dom azt hiszi, hogy a poháralátéteket a szörfözéshez használják. Mindenesetre én csodálom ıt, és szeretném azt hinni, hogy ez fordítva is igaz. Dominic egy biztosítótársaság igénybejelentı osztályán dolgozik, kiegészítendı küzdelmes írói karrierjét (a küzdelmeset arra értem, hogy próbál nagy nehezen írni valamit). Dom imádja ezt a fajta irodai munkát. Nincs semmi felelısség a vállán nincs promóciós versengés, túlórázás, sem hosszú távú célok, mivel a nap végén minden véget ér. Valamikor kilenc után ér be az irodába, és csak annyit dolgozik, hogy még éppen ne rúgják ki, de elég keveset ahhoz, hogy észrevegyék: vagyis borotvaélen táncol. Pontban ötkor már indul is haza. Minden napra úgy tekint, mint egy kalandra, és lenyőgözı módon képes mindenben megtalálni az örömet. Ha küld nekem egy doboz bonbont a keddi postával, odafigyelek

16 az igénybejelentésére ígéreteit már az egész vállalat jól ismeri. És ez nem vet jó fényt a munkájára. Hello, Édes! Szia! Ledobom a táskámat és a bır aktatáskát a konyhaasztalra. Mit csinálsz? kérdezem. Nem te vagy soron a mosogatásban. Dom szélesen vigyorog a mosogatószerhab-hegy mögül. Azon ritka alkalmakkor, amikor Dom mégis elmosogat, egy fél flakon mosogatószert elhasznál. Még a haja is csupa hab. Nem találtam tiszta bögrét. Az élet néha olyan kegyetlen tud lenni sóhajt fel drámaian. Hogy érzed magad? Borzasztóan. És te? Kiválóan. Fel akartalak hívni a munkahelyeden. Tényleg? Sosem hívtál még ott. Igen, mert sosem engeded meg, hogy felhívjalak az irodában. Dom, ha megengedném, félóránként felhívnál. De ma eszembe jutottál napközben. Valóban? Arra gondoltál, hogy Dom hiányzik? Nem. Gerald érdeklıdött utánad. Igazán? Igen, és Aidan is. Miért kedvelnek téged hirtelen ennyire a kollégáim? Azért, mert annyira szeretetreméltó vagyok. Gúnyosan felhorkanok. Aligha vagy szeretetreméltó. Csak azért szeretnek, mert folyton bajba sodorsz engem. Gerald a mai napig cukkol az ételmérgezés miatt, mivel hála neked, azt hiszi, hogy másnapos voltam. Az is voltál. Ó, hát persze. Látod, Dom: ezért nem engedem meg, hogy felhívj a munkahelyemen. Még a végén ugyanilyen beszélgetésekbe bonyolódnánk. Eljössz velem Winnie nénihez a hétvégén? Dom már sokszor ellátogatott velem Winnie nénihez, aki szinte már családtagnak tekinti. Majd szombaton utánad megyek. Péntek este legénybúcsú lesz.

17 Legénybúcsú? Még sosem voltál ilyenen. Ja, csak néhány kollégámmal beülünk valahova. Kivel? Nem ismered ıket. És mikor lesz az esküvı? Nemsokára. Szóval legénybúcsú? Csak férfiak? kérdezem gyanakodva. Miért, van másféle is? Mellesleg kaptál egy képeslapot a családodtól. Az asztalon heverı levélkupac felé bólint. Elengedem a meglepetésszerő legénybúcsú gondolatát, és a hongkongi kikötı éjszakai látképét tanulmányozom. A hátoldalon édesanyám ismerıs macskakaparása. Épp most indulunk egy újabb borzalmas diplomatapartira. Egyszerően nem értem, hogy vagy képes egész nap ezt csinálni. Édesapád szeretettel üdvözöl. Megpróbállak hamarosan felhívni, de sajnos nem emlékszem rá, hogy melyik irányba kellene számolnom az idıeltolódást. Ha találkozol Sophie-val, ıt is üdvözöljük. Szeretettel: anya Visszadobom a kupac tetejére, és felsóhajtok. Annyira más világban élünk. Az ı valóságuk fényévekre van az enyémtıl. is. Elolvastad? érdeklıdik Dom. Igen. Azt hittem, hamarosan eljönnek meglátogatni Sophie-t és bennünket Attól tartok, valami közbejött apa munkája miatt. Már egy vállrándítással elintézem az egészet. Rá kellett jönnöm, hogy a szüleim nem éppen megbízható mintapéldányok. Tehát mi történt ma veled? faggat Dom. Már szóra nyitnám a szám, hogy válaszoljak, mikor megcsörren a telefon. Odarohanok, hogy felvegyem. Valahol a szívem mélyén még mindig azt remélem, talán Rob lesz az. Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna.

18 IZZY! dörgi egy ismerıs hang. Mióta Rob szakított velem, Winnie néni majdnem mindennap felhív. Már otthon vagy? Azt reméltem, kedélyesen elbeszélgethetek Dommal, de attól tartok, hogy ez rád marad. Nos, mi végtére is rokonok lennénk, Winnie néni. Míg Dominic nem a rokonod. Az a zsarnok fınököd végre hazaengedett, ugye? Meggyızıdésem, hogy marxista ideológiákat vall, Izzy. Erre figyelj majd oda. Még a végén kommunistát csinál belıled anélkül, hogy észrevennéd! Szerintem most nem ez az, ami igazán foglalkoztat téged, Winnie néni. Ó, ne is higgy nekem! válaszolja bölcsen. Lehet, hogy beletesznek valamit az italodba! Próbálok nem inni csapvizet. Jól van, kislányom. Jó nevelésben részesültetek. Szívesen megkérdezném, hogy vagy, de tudod jól, mennyire utálok mások egészségérıl szóló történeteket hallgatni. Hogy van a plébános? vágok közbe. A plébános ugyanis Winnie néni új hobbija. Komoly teológiai vitákat folytatnak, és ezt Winnie néni rendkívül élvezi. Rettenetesen sajnálom szegény embert, mert nem tudja, kivel van dolga. Emlékszem, hogy a Cápák címő filmben is voltak hasonló figyelmeztetések, és lám: mégis milyen csúnya vége lett. Éppen a templomba kerülı vágott virágokról vitatkoznak. Harrison asszony múlt héten olyan kompozíciót készített, amelybe rengeteg padlizsán került. Nyilván úgy gondolta, hogy ez nagyon divatos, de valójában egyáltalán nem való templomba. Sok fallikusan domborodó lila némi szerencsétlen mákfejjel kombinálva. Azt hittem, hogy a plébános a helyszínen szívinfarktust kap. Azóta nem nevettem ilyen jót, mióta a hittanos gyerekek hozzátőzték a reverendáját a harangkötélhez. Winnie néni, te tényleg szörnyő vagy! kuncogok. Igazából nagyon örülök, hogy elértelek. Ha Domnak mesélem el a történetet, kissé átdolgozva jut el hozzád. Nem fogod kitalálni, kivel találkoztam ma! Hát nem. Na! Legalább próbáld meg!

19 Hm. George Clooneyval? kérdezem bizakodóan, miközben azért imádkozom, hogy most nála csücsül egy hatalmas lakatra zárt ajtó mögött. George kicsodával? Clooneyval. Loonyval? CLOONEY. Egy film, mindegy. Inkább meséld el, kivel is találkoztál! Charlesty asszonnyal! Nem említhetı egy napon George Clooneyval. Nem hiszem el! Pedig így történt. Valóban? Igen Most gúnyolódsz, igaz? Nos, mivel nem meséltem el neked, miért olyan nagy dolog ez, megbocsátok. A Bury St. Edmunds-i hentesnél voltam éppen. Tudod, itt a faluban bezárt néhány napra a hentes, mivel az egész család influenzás lett. De miattam nem kell aggódnod, beoltattam magam. Hála istennek jegyzem meg szárazon, azon tőnıdve, eljutunk-e valaha a lényegig. Szóval be kellett mennem Burybe, és belebotlottam. Mindent elmeséltem neki rólad és a munkádról. Teljesen elbővölted. Ez minden? Mégis mivel bővöltem el? érdeklıdök. Hát persze, hogy elbővölted! Rendkívül érdekes a munkád, és én nagyon büszke vagyok a lányaimra. Nos, befejezted a felmosást? Dom felmentést kapott azon feladat alól, hogy itt üljön mellettem a kanapén, és unott varázslóként papír zsebkendıket húzzon ki egy dobozból. Erre gondoltál? Winnie néni ezt hatalmas elırelépésként értékeli. Nagyszerő! Szuper! harsogja. Dom munkája nem túl strapás, ugye? Sajnálatos, hogy Domon keresztül ismertem meg Rob Gillinghamet. A Domot foglalkoztató biztosítótársaság a Gillingham család tulajdonában van. Néhány éven belül Rob átveszi édesapjától a cég irányítását. A cég fennállásának 150. évfordulója alkalmából rendezett szmokingos partin találkoztam Robbal. Nem annyira kisegítı személyzetként, hanem inkább

20 Dom vendégeként voltam jelen. Rob nem jóképő férfi a szó hagyományos értelmében, de sármos ehhez nem fér kétség. Rögtön bedıltem neki. Nem tudom. Sosem beszél róla. Ezt nem hiszem el horkan fel Winnie néni. Fel a fejjel, és ha úgy érzed, fel kellene hívnod Robot, inkább hívj engem! Dom közben befejezte a mosogatást és éppen egy kannányi teát fız. Ki volt az? érdeklıdik. Winnie néni huppanok le az asztalhoz. Két újonnan elmosogatott bögrébe tölti a teát. Mit akart? Beszélgetni. Közben egy röpke pillantást vetek a hasamra, eszembe jut a baleset a metrón. Fájdalomtól összerándult arccal jelentem ki: Most már ideje lenne fogyókúráznom. Dom pillantása árnyékként követi az enyémet. Igen, egy kicsit mondja ıszintén. Nem hiszem, hogy pont ma este bele tudnék vágni, annyira szörnyő napom volt. Boswell asszony? kérdezi Dom megértıen. Igen, Boswell asszony. Nos, azt hiszem, ma estére szükségállapotot hirdetünk. De holnap este személyesen fogom kidobálni az összes jégkrémet, és utána elmegyünk fehérrépáért. Vagy mit tudom én mit esznek a nık ilyen fogyókúráknál. Ó, istenem! Odasétál az üresen kongó palacktartóhoz, és elıhúz egy üveg bort. Eljössz velem a konditerembe is? könyörgök. Konditerembe? kérdezi, miközben kihúzza a dugót az üvegbıl. Tényleg szükség van erre? Na jó enyhül meg esedezı arcomat látva. Azt hiszem, rám fér egy kis testmozgás. De maratont nem vagyok hajlandó futni! A testem egy templom. Ez lesz az új mantránk! Inkább legyen: a testem egy raktár. Mindent beledobálok, és évente egyszer jól kiürítem.

21 Koccintunk. Egészségedre! Az új életre! Csendben kortyolgatjuk a nemes nedőt, majd hirtelen megszólalok: Dom! Történt ma velem valami a metrón. Micsoda? Ígérd meg, hogy nem fogsz kinevetni

22 3. fejezet Másnap reggel még rosszabb hangulatban ébredek. Napszemüveg mögé bújok, és a South Ken metróállomástól elsétálok az irodáig. Hál istennek, az idıjárás nem tükrözi a hangulatomat. Állítólag már nyár eleje van, de most látom ennek elsı kézzelfogható bizonyítékát. A nap kétségbeesetten próbálja felmelegíteni a langyos levegıt, mintha be akarná hozni a lemaradást, és a fénysugarak árnyékot vetnek az ébredezı utcákra. Az egész világ hirtelen éles fókuszba kerül, így még inkább úgy érzem magam, mint akit kimostak és kicentrifugáztak. Lopott pillantást vetettem tükörképemre az egyik kirakatban. Vállig érı barna hajamra igazán ráférne egy kis melírozás a szemem továbbsiklik a hasamra, amit gyorsan be is húzok. Igen, valószínőleg jobban oda kellene figyelnem magamra. Az irodában rátenyerelek a csengıre, mintha már hosszú ideje várakoznék. Stephanie enged be. Elkéstél köszönt, amint felérek a lépcsı tetejére. Tudom. Gerald benn van már? Már fél órája. Vigyázz vele ma reggel. Miért? Vicces kedvében van? Lemondóan megvonja a vállát. Szerintem a tegnapi koktélpartin valami balul üthetett ki. Egyébként borzasztóan nézel ki. Éppen Gerald ajtaja elıtt próbálok elosonni, remélem, hogy eljutok az asztalomig. Szétszórhatnám a papírjaimat, és általánosságban úgy tehetnék, mintha már órák óta benn lennék. Az ajtó azonban kivágódik, és én Geralddal szemben találom magam. Kihúzom magam és megpróbálok intelligens arcot vágni.

23 Nem igazán sikerül, mivel minden mozdulat fáj. Az arcomra van írva, hogy tegnap éjjel buliztunk. Gerald! köszöntöm, mosolyt erıltetve az arcomra. Istenem, de fáj. Isabel. Kedves tıled, hogy bejössz dolgozni. Igazán sajnálom, hogy elkéstem. Gondom volt a mmm-mmm A szomszéd macskájával? A postással? A kilinccsel? Nem. Elvesztettem a Járóképességedet? A metróbérletedet? A fejedet? Nézd csak, megérkeztek a szendvicsmintáim! kiáltok fel boldogan. Aidan, hál istennek, Gerald mögött felbukkanva egy kis tálcát nyújt át nekem. Bocsánat, Gerald. A szakács azt mondta, hogy Izzynek forrón kell megkóstolnia. Mindketten türelmesen mosolygunk Geraldra. Mindketten rettegünk a konyhamestertıl, így ez biztonságos húzásnak tőnik. Igazán? kérdezi Gerald. Nos, megkóstolod, Izzy? Hm. Igen, hát persze! Sietısen elveszek egyet, és a számba tömöm. Jéghideg, és mintha lazacíze lenne. Nagyon finom! Azon tőnıdöm, vajon észreveszik-e, ha csendben lehányom a cipıjüket. Gerald már szóra nyitná a száját, majd meggondolja magát. Becsukja a szemét, és a kezébe temeti fejét, mintha azt mondaná: Istenem, segíts! Egy kis csend köszönt ránk. Ezután Gerald nyilván úgy dönt, nincs több ideje arra, hogy velünk foglalkozzon, ezért türelmetlenül legyint egyet, majd visszatér az irodájába. Megkönnyebbülten sóhajtunk fel. Köszönöm, Aidan mormolom. Elnézést a szendvicsekért, szerencsére csak tegnapiak. Kérsz kávét? Igen makogom. Beesek az asztalom mögé, még a kabátomat sincs energiám levenni. Fejemet a kényelmes támlán nyugtatom, amit valamilyen kedves ember odatett. Talán nem ez volt a célja, de mindenesetre hálás vagyok neki. Beletelik néhány percbe, mire Aidan visszatér az isteni fızettel a kezében. Kedvetlenül felülök, és sikerül néhány korty szíverısítıt innom.

24 Aidan szilárd támasznak bizonyult az elmúlt három hét során. Nagyon jól tudja, hogy a mostani zilált állapot mennyire távol áll tılem. Normál esetben hihetetlenül szervezett és hatékony vagyok. Mi történt veled? Mi a fenét csináltál? Legalább izgalmas volt? Csak Dominic és én suttogom, és elhúzom a számat. A drága Dominic jegyzi meg kedvesen. Hogy van? Remélem, hogy jól. Izzy, kedvesem. Tudom, hogy ez a Rob-ügy teljesen kiborított, de mikor kapjuk vissza a régi Isabelünket? Az analitikus, mindennek-megvana-helye Isabelt? Azt hittem, utálod azt az Isabelt mormogom az üléstámlának dılve. Ó, nem olyan rossz ı. Mellesleg sehogy sem jön ki a költségösszesítésem. Csak tedd le az asztalomra. Ha visszanyerem a vizuális képességeimet, megnézem. Kit kaptál ma estére? Pritch-Bonnington asszony Arab Éjszakák partiját. És te? Szerdáig néma csend van emelem fel a fejem a támláról. Ha bárki keresne telefonon, mondd meg, hogy meghaltam. Mellesleg ez nincs messze az igazságtól. A következı fél órában mindössze az zavar meg, hogy Dom ben leírja, hogyan tudna öngyilkosságot elkövetni egy gemkapoccsal és egy öntapadó jegyzetlappal. Nyilván ı is rosszul érzi magát. Jól van, mosolygok magamban, amint a fejem visszaesik a támlára. A délelıtt folyamán összegyőlünk a tárgyalóban a szokásos kéthetes vezetıségi értekezletre. Itt beszéljük meg a jövıbeli projektek kiosztását egymás között, hacsak nem ragaszkodik az ügyfél kifejezetten egy rendezvényszervezıhöz, és átbeszéljük az esetleges problémákat vagy ötleteket. Általában az egész délelıtt rámegy, ám a legtöbb idı azzal megy el, hogy eldöntsük: ki mit szeretne a szomszédos kávéházból. Nélkülem kezdik el, mivel egy végeláthatatlan telefonbeszélgetésbe bonyolódtam egy ügyféllel, aki arról hírhedt, hogy egy szál zöldséget sem tőr meg a rendezvényein. Egyetlen olívabogyót sem. Amint benyitok a tárgyalóba, Gerald éppen leszid valakit, de ahogy meglát, elterelıdik a figyelme.

25 Nos, most, hogy Isabel visszatért az anyahajóra, térjünk át az új projektekre. Mondd, Isabel, mond neked valamit a Monkwell név? Felhúzom a szemöldököm. Túlságosan is sokat mond. Gyermekkorom nagy része ehhez a névhez kötıdik. Isabel! Igen? A Monkwell név Hát persze, hogy ismerem a Monkwell nevet! Hiszen mindenki ismeri! Személyesen gondoltam. Egy kis szünetet tartok. Gerald nagyon komolyan méreget. Bizonyára kiszivárgott valahonnan, hogy meglehetısen közeli kapcsolatban álltam a Monkwell családdal. Bár sosem említettem elıtte, ebben az üzletágban minden a kapcsolatokon múlik. És a Monkwell név NAGY üzletet jelent. Évek óta nem találkoztam velük válaszolom elhaló hangon. Simon Monkwell? veti közbe Stephanie csodálkozva. Az a Simon Monkwell? Te ismered ıt? kérdezi vádlóan. Mindig pocsék hangulata van ezeken a hétfıi értekezleteken, mivel Gerald megtiltotta, hogy itt dohányozzon. Ez azután az ominózus eset után történt, hogy rákérdezett, meg tudná-e valaki dobni egy cigivel, mire Aidan odavágtatott hozzá, hogy már itt is vagyok, drágám!. Gerald fél órán keresztül semmit sem tudott kihúzni belılük. Ismerem valamennyire. Valamennyire? erısködik Gerald. Gyermekként ismertem a családját. A Monkwell család birtokán nıttem fel. Miért kérdezed? játszom az ártatlant. Egy Monty Monkwell nevő úr hívott ma engem. Tényleg? İ Simon édesapja. Igen. Winnie nénikédtıl aki mellesleg azt hiszi, hogy én kommunista vagyok megtudta, hogy rendezvényszervezéssel foglalkozol. Winnie nénit mindenki jól ismeri a Kerekasztalnál. Bárkivel órákig elbeszélget telefonon, aki szerencsétlenségére felveszi a kagylót. Winnie nénikémtıl? fintorgok. Winnie néni említette volna, ha bármelyik Monkwell-lel találkozott.

26 Nos, nem pontosan Winnie nénitıl. Egy bizonyos Charlesty asszonyon keresztül, aki beszélt Winnie nénikéddel. Minden részlet megvan. Egy jótékonysági bált akarnak szervezni a birtokon. Pantiles egészítem ki a mondatát. Igen, a Pantiles-birtokon. Arra gondoltam, igazán kimehetnél segíteni. Nem ajánlott ugyan túl sok pénzt, de ha jól végzed a dolgod, ráadásul valójában ismered is a családot közben bután bámul rám betehetjük a lábunkat egy vállalati szerzıdéssel Simon Monkwell cégéhez. Mondanom sem kell, milyen jól jövedelmezı üzlet lenne. A The Times múlt heti száma az ország legjobb vállalkozójának választotta. És az egyik nıi magazin ötvenes facér férfi listáján is igen elıkelı helyezést ért el. Olyan álomszerő az egész ember Ott az a hatalmas birtok. Gondolj bele, mennyi pénze lehet Stephanie révedten bámul a messzeségbe. Mivel is foglalkozik pontosan? kérdezi valaki. Felvásárol vállalatokat, részegységeire bontja azokat, majd eladja. Akár kapott rá engedélyt, akár nem. Nagyon kegyetlen hírnévnek örvend. Nemcsak a hírneve az mormolom magamban. A beszélgetés egyre élénkebbé válik, mindenki elıredılve várja, hogy hozzáadja a maga részét. Ragaszkodik ahhoz, hogy személyesen rúgja ki a felvásárolt cégek vezetıségét? Mit tudtok arról, hogy milyen kárörvendı tekintettel nézi végig a bukásukat? Nem ı volt az, aki ezer munkást bocsátott el az utolsó cégtıl? Jól van, emberek. Való igaz, hogy az úr nem éppen patyolattiszta, de ettıl még a pénz az pénz szakítja félbe az elfajuló vitát Gerald. Ha minden meglévı ügyfelünket erkölcsi alapon vizsgálnánk, talán kettı maradna fenn a rostán. Izzy, miért nem említetted nekem soha, hogy ismered a Monkwell családot? Nem jöttünk ki Simonnal vonom meg a vállam, és a jegyzetfüzetemre bámulok. Simon és én a legjobb barátok voltunk. Voltunk. Hány évesek voltatok? Tizenegy.

27 Mi volt a gond kettıtök között? Elloptad a fruttiját? Azon vitatkoztatok, hogy ki használta a görkorit utoljára? Kötve hiszem, hogy felróná ezeket. Mikor lesz a bál? Felütöm a rendezvényszervezık hőséges barátját, vastag mappámat a december hónapnál. Következı hónapban. Tessék?! kérdezem riadtan. Úgy tőnik, a jótékonysági bálnak az utolsó pillanatban új helyszínt kellett keresni, és a birtokra esett a választás. Monty Monkwell ezért számít a segítségedre. De nincs elég idı. Képtelenség egy hónap leforgása alatt megszervezni egy bált! A szervezés nagy részén már valószínőleg túlvannak. Hétfıre kértem neked egy egyeztetı idıpontot. Szóval menj ki, és nézd meg, milyen tennivalók vannak hátra. A hétvégén meglátogatom Winnie nénit. Úgyis a közelben lakik, talán kivisz hozzájuk. Nincs ugyanis autóm, és Gerald költségekhez való puritán hozzáállása mindannyiunkon mély nyomot hagyott. Monty Monkwell azt mondta, hogy még soha nem rendeztek ilyen nagyszabású eseményt a birtokon. Ez az elsı hivatalos rendezvényük. Azon a birtokon sohasem volt nyílt rendezvény. A ház és a kert szigorúan magáncélokat szolgál. Nem tudom elképzelni, amint Simon Monkwell tárt karokkal fogadja a vendégeket. Nos, Simon Monkwell külföldön van, úgyhogy vele nem fogsz találkozni. Nagyszerő. A Pantiles-birtok. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer visszatérek oda. Elöntenek az emlékképek. Milyen gyönyörő hely is volt A Monkwell családé a birtok, a falu és még néhány ezer hektár földterület körülötte. Nyolcéves voltam, amikor visszaköltöztünk Angliába, és a nagy háztól néhány percnyire lévı kis kunyhóban kötöttünk ki. Tizenegy éves koromig Monty és Elizabeth, Simon és Will Monkwell töltötték ki az életemet. Mindig is csodáltam azt a nagyszerő családot. Ha ez az elsı alkalom, hogy ilyen mulatságot szerveznek, nagyon jól jövedelmezı üzlet elébe nézünk szakítja félbe gondolataimat Gerald. A

28 bál elıtti héten tedd magad szabaddá, mindig közbejöhet valami. Monty Monkwell azt mondta, nyugodtan ellakhatsz náluk, nem kell oda-vissza utazgatnod Londonba. Még sohasem hallottam ilyet. Rengeteg útiköltséget megtakaríthatnánk ezzel. Suffolk melyik részén található a birtok? Egy Pantiles nevő kis faluban. Bury St. Edmunds mellett. Monty Monkwell alig várja, hogy újra lásson. Isten tudja, miért nem beszéltél eddig ezekrıl az emberekrıl. Már említettem. Nem tudtam kijönni Simonnal. Valójában nem túlzás azt állítani, hogy utál engem. Miért? Meglehetısen ártalmatlan vagy. Ez Geraldtól bóknak számít. Megvonom a vállamat. Nem tudom. Tényleg nem. Nyilván valami triviális dolog lehet, ahogy a gyerekeket ismerem. Mi a helyzet a család többi részével? Velük jól kijöttél? Vagy ne kérdezzek ilyeneket? Mi a helyzet Monty Monkwell-lel? Igen, a család többi részét imádtam. De leginkább a fiúkat szerettem. Mivel nem volt fiútestvérem, és édesapám is elég gyakran távol volt, hihetetlenül jól éreztem magam a fiúk között. Simonnal eleinte nagyon jól kijöttünk, úgy bánt velem, mintha a húga lennék. Minden együtt töltött percet élveztem. Állandóan együtt lógtunk, és az általunk kitalált halandzsa nyelven beszéltünk, majdnem az ırületbe kergetve ezzel a szüleinket. Egyáltalán, szabad vagy aznap? kérdezi Gerald. Felütöm a mappámat, és felhúzom a szemöldökömet. Cherington asszony koktélpartija van beírva. Aidan, át tudnád venni? Még mit nem! A házsártos vénasszonyt! Inkább Azonban Gerald arckifejezését látva visszavonulót fúj. Igen, természetesen átveszem. Nagyszerő! Simon Monkwell titkárnıje faxon várja az önéletrajzodat és az aláírt titoktartási szerzıdést. Titoktartási szerzıdést? Miért? Egy magasrangú esemény esetén természetesnek számít a titoktartási megállapodás. De egy jótékonysági bálon?

29 Feltehetıen azért, mert bizalmas információk birtokába fogsz jutni mondja Gerald idióta hangon, közben sóhajtozva a mennyezetre emeli tekintetét. Isabel, valószínőleg elkerülte a figyelmedet, hogy Simon Monkwell egy óriási gyártócéget akar megszerezni nem túl tisztességes eszközökkel mostanában. Gondolom a család aggódik, hogy meghallhatsz valamit, ami nem a te fülednek szól. Az isten szerelmére, húzd meg magad. Nagyon jól tudod, mi vár rád. Geraldra pillantok, végül is igaza van. Aidan két lábbal toppan be a fura csendbe. Jé! kiált fel. Itt az ananászillatú radírom! Már mindenhol kerestem! Ismét az íróasztalomnál ülök. Próbálok Boswell asszony Északi Jégünnepélyének ültetési tervére koncentrálni, de gondolataim folyamatosan Simon Monkwell körül forognak. Bár már rég elfelejtettem az elszenvedett sérelmeket, pusztán nevének említése újra felszakította a sebeket. Simon Monkwell nyolcéves koromban a legjobb barátom volt, és valahogy a mi barátságunk hozta össze a két családot is. Valószínőleg nem töltöttek volna annyi idıt együtt, ha Simonnal nem kerülünk ilyen közeli barátságba. Azonban mikor Simont bentlakásos iskolába küldték, a dolgok változni kezdtek. Az elsı otthon töltött hétvégék még jó hangulatban teltek. Horgásztunk, bicikliztünk, tévéztünk. Azonban Simon fokozatosan befelé forduló, duzzogó és rosszindulatú lett. Kegyetlen kis tréfákat őzött velem, bezárt egy használaton kívüli szobába, vagy például az éjszaka közepén otthagyott az erdı közepén. Simon két évvel volt idısebb nálam, és talán kinıtte ezt a barátságot. Akárhogy is történt, viselkedése a kétségbeesésbe kergetett engem. Olyan szintre jutottam, hogy a Monkwell családhoz tervezett látogatás puszta gondolatától könnyekben törtem ki, és könyörögtem édesanyámnak, hogy otthon maradhassak. Nem tudtam elmondani neki, miért vált ilyen feszültté a kapcsolatunk. Azon az ıszön szertefoszlott a Pantiles-birtokot övezı varázslat, még az erdı is gúnyosnak tőnt. A következı nyáron édesapám új állást kapott Olaszországban, ezért Sophie-val Winnie nénihez költöztünk, hogy továbbra is angol iskolába járhassunk. Mindkét család fogadkozott, hogy továbbra is tartjuk a

30 kapcsolatot. Will és Monty könyörögtek Sophie-nak és nekem, hogy gyakran látogassuk meg ıket, ha már szüleink úgyis a távoli Olaszországban lesznek. Én Simon miatt tartózkodóan viselkedtem, ám valahányszor Sophie felvetette az ötletet Winnie néninek, valami mindig közbejött, hogy ne tudjunk elmenni. Így fokozatosan elfeledkeztünk az egész látogatásról. Az elmúlt évek során el is feledkeztem Simonról, míg az újságok el nem kezdtek róla cikkezni. Nem kívánt élni a származása adta jogokkal, inkább az üzleti életben próbált szerencsét. Az újságok eleinte káprázatos üzleti érzékérıl, vállalkozó szellemérıl, lenyőgözı pénzügyi érzékérıl írtak. Kezdeti pozitív szerepe azonban gyengülni kezdett, és az újabb riportok már egészen más színben tüntették fel. Több ezer munkást bocsátott el az egyik gyárból. Ésszerőtlen követeléseket támasztott az igazgatótanáccsal szemben. Elhanyagolta családi szerepeit. Néhány hónappal ezelıtt láttam egy fogadáson. Komolyan gondolkoztam, hogy odamegyek üdvözölni, végtére már mindketten felnıttünk. De pont ezen gondolataim közepette észrevettem, hogy rám néz, majd rögtön elfordul. Aidan izgatottan ül asztalom szélén. A legújabb fejleményekrıl szeretne csevegni. Életem, a szemem elıtt látom, amint Simon Monkwell mellett nıttél fel. Kíváncsi vagyok, tényleg olyan undok-e, mint mondják. Nagyon remélem. Hm rágcsálom a körmöm. Milyen ember? Kamaszkora elıtt kifejezetten kedves volt, aztán olyan lett, mint most, csak egy kicsit fiatalabb kiadásban. Gonosz, ugye? Bólintok. Igen, nagyon gonosz. Mennyi idıt töltöttél a birtokon? Nagyjából három vagy négy évet. Nyolcéves voltam, amikor odaköltöztünk, és tizenegy vagy tizenkettı, amikor eljöttünk. Istenem, gyermekkorod legszebb évei. Biztos rengeteg emléked köt oda. Furcsa lesz visszamenni, nem? Ránézek. Igen, nagyon furcsa.

31 4. fejezet Winnie néni, muszáj nekünk mindenhova százötvennel menni? kérdezem. Idegesen tiltakozom, amikor Winnie néni versenypályának nézi az országúti sávokat. Még csak tíz perce ülünk az autóban, és azóta többnyire csukott szemmel rettegek, miközben néha összerándítom az arcomat, ami valamiért létfontosságúnak tőnik, ha biztonságban oda akarok érni az úti célunkhoz. Többnyire Dommal szoktam idejönni. Harmadszorra ment át a forgalmi vizsgán, és valószínőleg bekerülhetne a Guinness-rekordok könyvébe, a hogyan buktam meg egy pillanat alatt fejezetbe, amint az akkor úgy csináljam, ahogy ön szokott vezetni? kérdést intézte az oktatóhoz az elsı vizsgán, alighogy kihajtottak a vizsgaközpontból. Mindenesetre elég jól vezet, és nem kell azon tőnıdnöm közben, hogy vajon a fehérnemőm színe illik-e a ruhámhoz. Már jó ideje nem ültem Winnie néni mellett, és most szinte sokkot kaptam. Gyermekként beletelt egy kis idıbe, mire rájöttem, hogy a tehenek és a birkák nem az út szélén álldogáló elmosódott, riadt képő fekete-fehér alakzatok. Jaj, ne viselkedj már úgy, mint egy unalmas vén szivar dörmögi Winnie néni. Jameson az elsı ülésrıl a válla fölött olyan pillantást vetett rám, ami azt sugallta, hogy vagy befogom a számat, vagy kiraknak. Winnie néni kinyújtja a karját az ablakon, jelezve, hogy balra fogunk fordulni, még ha cigánygyerekek potyognak is az égbıl. Mondd csak, Winnie néni, nem kell újra vizsgáznod valamikor autóvezetésbıl? kérdezem, azt remélve, hogy már lejárt a jogosítványa.