Az újszegénység jelensége, okai és az állam szerepe a létbiztonság fenntartásában

Átírás

1 Az újszegénység jelensége, okai és az állam szerepe a létbiztonság fenntartásában Magyarország közvéleménye a rendszerváltás óta eltelt közel huszonegy évben a szocializmus korában közvetlenül még nem tapasztalt szociálpolitikai problémákkal szembesül. E dolgozat megpróbálja feltárni a magyar társadalmat ma sújtó szociális problémákat, különös hangsúlyt fektetve az utóbbi hónapokban elharapódzott ún. devizahiteles jelenségre. Emberek tömegéről, sok esetben egész családokról van szó, akiknek közös jellemzőjük, hogy deviza alapú személyi vagy üzleti hitelek felvétele kapcsán kerültek nehéz, gyakran lehetetlen anyagi helyzetbe. Hitelkárosultak Magyarországon Hazánkban a 2000-es években nagyfokú hitelfelvételi kedv volt jellemző. Nem csupán az ingatlanra, vagy gépjárművekre vonatkozó személyi hitelfelvétel volt gyakori, de igen nagyra duzzadt a szabad felhasználású hitelállomány is. Azok, akik felelőtlenül, vagy a szükségesnél kevesebb információ birtokában, a hitelintézeti kommunikációban bízva, a környezeti tapasztalatokra alapozva vettek fel hiteleket, ma teljes anyagi csőddel néznek szembe. Olyan kiadások fedezésére vettek fel hitelt, melyek törlesztésére nem voltak felkészülve, sokan a pénzpiacok kedvező alakulására apellálva devizában (elsősorban svájci frank és euró) adósodtak el, ráadásul sokak jegyeztettek be ingatlanjaikra jelzálogot az akkor még alacsony kockázatú hitelpiacokon. A devizahitelesek óta a kedvezőtlenebb devizaárfolyamok következtében egyre magasabb összegű törlesztőrészleteket kénytelenek fizetni. Nem ritka az sem, hogy egyhavi törlesztőrészletük a pár évvel korábbihoz képest megsokszorozódik, a tőketartozás értéke pedig meghaladja a felvett hitelét, gyakran lehetetlenné téve a törlesztést. A szorult helyzetbe került hitelesek közül is a jelzáloghitelt felvevők kerültek a legkiszolgáltatottabb helyzetbe, hiszen szinte mindenüket pénzzé téve küzdenek ingatlanjaik megtartásáért. Az alábbi ábrán a PSZÁF első negyedéves jelentésében található adatok láthatóak az eljárás alá vont jelzáloggal terhelt lakóingatlanokról. 1

2 Forrás: PSZÁF 1 A táblázatból kiderül, hogy Magyarországon több mint tízezer ingatlant vesztettek el a bajba jutottak. Az adatok tanúsága szerint 2008-ban még csak alig több mint nyolcezer ingatlant vontak eljárás alá, míg 2009-ben ez a szám több mint a kétszeresére nőtt, és 2010 első negyedévében is majdnem ugyanannyi ingatlant vontak már eljárás alá, mint 2008-ban egész évben. Ez a háztartásokra kivetítve is több tízezer család otthonának elvesztését jelenti, akiknek egy része képes befogadó otthonra lelni a rokonok, barátok körében, de ezek nem jelentenek tartós megoldást, már többen utcára is kerültek. A kialakult helyzet komoly feladat elé állítja a (szociális) kormányzatot, aminek egyfelől el kell döntenie, hogy az állam milyen mértékben nyújtson segítséget az otthontalanná vált állampolgárainak, akik saját belátásuk szerint és elméletileg felelősségük tudatában vették fel azokat a hiteleket, amelyek mára földönfutóvá tették őket. Habár többen az ország előző és jelenlegi kormányának politikáját (is) hibáztatják a 2010 nyarán már csillagászati magasságokba emelkedő CHF/HUF árfolyamért. A Medián a HVG számára készített szeptemberi felmérésében a devizahitelesek véleményére volt kíváncsi arról, hogy ki tehet a túlságosan alacsony forintárfolyamról. Az emberek kétharmada inkább a világgazdasági problémákat okolta, bár a megkérdezettek fele a kormány politikáját is felelőssé tette. Alapvető ellentmondásokat vet fel tehát már a felelősök megnevezése is, ami nagyban megnehezíti a segítségnyújtást. A hitelkárosultak megpróbálhatnak a bankoknál engedményeket kérni, de gyakran ez nem jelent megoldást, így sokan csak az állam segítségében reménykedhetnek

3 Forrás: Medián 2 Mit tesz az állam a hitelkárosultak megsegítésére? Az eljárás alá vont ingatlannal rendelkező jelzáloghitelesek alapvető életfeltételeit biztosítandó, korábban a Bajnai- és most az Orbán-kormány is kilakoltatási moratóriumot rendelt el a végrehajtóknak, amely ha megoldást nem is nyújt az ingatlantulajdonosok problémáira, a devizahitelesek átmenetileg fellélegezhettek. Érdemes megfigyelni az első táblázatban a első negyedéves adatokat az eljárás alá vont és az értékesített ingatlanokra vonatkozóan: az eljárás alá vont ingatlanoknak csak körülbelül a fele került ténylegesen eladásra, de az idén június 10-én elrendelt kilakoltatási moratórium is csak 2011 áprilisáig tart szeptemberében a Fidesz-KDNP frakciószövetség tapolcai kihelyezett ülésén a Fidesz parlamenti frakciójának vezetője, Lázár János nyilatkozatban jelentette be, hogy a kormánynak szándékában áll további lépésekkel segíteni a forintárfolyam miatt bajba jutott, devizában eladósodott állampolgárokon. Egy erre vonatkozó javaslatcsomag kidolgozását meg is ígérte, a csomag kidolgozásának koordinálására pedig a parlament gazdasági bizottságának elnökét, Rogán Antalt kérte fel, aki azóta Kósa Lajossal, Debrecen polgármesterével együtt egy nyolc pont köré csoportosítható intézkedési tervvel állt elő. A terveken feltehetően már korábban is dolgozhattak a Fidesz politikusai, hiszen két héten belül egy olyan anyaggal jelentkeztek, amit azóta a Bankszövetséggel is megtárgyaltak. A tervezetek megírását nem előzte meg külön konzultáció a banki 2 3

4 hitelkárosultakkal, és a Bankszövetség is erős kritikával illette, hiszen a tervek szerint azt az összeget, amit a devizahiteles ingatlantulajdonosok megsegítésére szánna a kormány, főleg a bankszektorból különítenék el, amit a Bankszövetség elfogadhatatlannak tart, ezért új javaslat kerül az Országgyűlés elé október első heteiben. A kormánypárti képviselők eredeti javaslatai és kitételei fontos, hogy aki hitelt vett fel, fizesse is azt vissza, hiszen a gazdaság jó működéséhez szükség van a hitelezési rendszer jó működésére, éppen ezért semmilyen hiteltartozást nem lehet elengedni a kormány segítséget csak a személyi lakáshitelesek számára nyújt (attól függetlenül, hogy az illető személynek jelzálog vagy nem jelzálog alapú a hitele), az üzleti célú hitelek felvevőinek nem a bankok nem növelhetik önkényesen a kamatokat, a jelzáloghitelek esetén a követelések összege nem haladhatja meg az ingatlan értékét (tiszta lappal indulás joga) a tartós fizetésképtelenség beállása után nem lehet kiróni semmilyen késedelmi vagy büntetőkamatot a hitelesre, ez a pont a hitelkárosultak teljes ellehetetlenülését hivatott megakadályozni, a Bankszövetség is támogathatónak tartja a kormány szeretné, ha a hiteleseknek automatikusan járna az előtörlesztési lehetőség, amely az esetleges későbbi kedvezőtlenebb törlesztést küszöbölhetné ki kívánatos, hogy a hitelfelvétel a bankok és a hitelfelvevők közös kockázatvállalásán alapuljon, elkerülendő, hogy a kockázatok terhét csak az egyik vagy a másik fél viselje a törlesztőrészletek megállapításakor egységesen kötelezővé tennék a deviza középárfolyam használatát a bankoknak, ez havonta körülbelül 1-2 ezer forinttal segítene a hiteleseken a svájci frank alapú hitelek esetén a jelenlegi árfolyamot alapul véve A hitelesek hasonló mértékű további eladósodását megelőzendő a kormány már intézkedett a deviza alapú jelzáloghitelek folyósításának megszüntetéséről. Vitatott kérdés, hogy azok, akikkel szemben már foganatosították a bankok a késedelmi és büntetőkamatokat, azokat visszamenőlegesen tudják-e támogatni, a szeptemberi egyeztetések során ebben nem sikerült egyetértésre jutnia a Bankszövetségnek és a kormány képviselőinek. Az átdolgozott javaslatcsomaggal október 1-jén állt elő a két képviselő, mely a Bankszövetség akarata előtt meghajolva már nem tartalmazza a tiszta lappal indulás jogáról szóló pontot. Kósa és Rogán képviselők azt nyilatkozták, hogy a pont megvalósításához a pénzintézeti törvény átfogó módosítására lett volna szükség, amit indítványukban nem tudnak megoldani. A nyolcadik pontot tehát kihagyták, de egy újabb ponttal helyettesítették, mely a hitelesek költségeit az igen magas közjegyzői díjak átalánnyá való átalakításával kívánja csökkenteni. A javaslatot október 4-én nyújtják be. 4

5 A segélyben részesülők köre és a kimaradók A visszamenőleges segítségnyújtás vitatottsága mellett azok a devizahitelesek is támasz nélkül maradhatnak, akik nem lakáshitelt vettek fel, hanem üzleti célú vagy szabad felhasználású hiteleket, és azoknak, akiknek egynél több lakáshitele van, csak az első ingatlan utáni hitelnél segít az állam. A szabad felhasználású személyi hitelek felvevői kerültek a legkilátástalanabb helyzetbe. Sokan gépjárművásárlásra, vagy egyéb meg nem térülő kiadásaik fedezésére vettek fel ilyen hiteleket. Sajnálatosan nagy számban közülük éppen alacsony jövedelmük miatt és a kedvezőbb törlesztőrészletek reményében jelzálogot tetettek ingatlanjaikra, devizahiteleiket pedig főleg svájci frank alapon vették fel. A frank forintárfolyamának hirtelen emelkedése miatt ezek az alacsony jövedelmű háztartások a drasztikusan megugró törlesztőrészleteket képtelenek kigazdálkodni a jövedelmükből. Sokan ezért hamar gépkocsijuk és egyéb értékesebb ingóságaik eladására kényszerülnek, de az ezekből befolyt összegekből sem tudják hosszabb távon fizetni a fokozatosan növekvő részleteket. Ha pedig a bankoktól nem tudnak engedményeket kialkudni, a végrehajtás őket is utoléri. A fizetésképtelenség azok közül is sokakat érint, akik nem jelzáloghitelekben adósodtak el. Ezek az emberek is a futamidő meghosszabbítását kérik a bankoktól, de ha ez sem sikerül, sokan egyszerűen meg sem próbálják kifizetni a késedelmi kamatokkal terhelt hatalmas részleteket. Ennek káros hatásai lehetnek a hitelpiacra, hiszen nagymértékben megnövekedhet az ország hitelkockázati minősítése, ami jelentősen megdrágítaná a hiteleket, ez pedig a gazdaságot is sújtaná. Ugyanakkor a hitelekkel foglalkozó pénzpiaci elemzők arra is figyelmeztettek, hogy a jelentős mértékben növekvő árfolyamú svájci frank alapú hitelek további törlesztése még tovább erősítheti a frankot, ami még drágább részleteket eredményezhet. A kormány intézkedéseinek várható hatása, az állam hatásköre Ha a kormány javaslatai megvalósulnak, az csökkenti a lakáshitelesek devizaárfolyamnak való kitettségét, fizetésképtelenség esetén pedig nem lehetne őket késedelmi kamattal sújtani, bár a bankok ellenállásán elbukott az a pont, amelyek az eddig felrótt, a jelzálog alatt álló ingatlan értékét meghaladó büntetőkamatok semmisnek tekintését visszamenőlegesen írnák elő. Ezzel tehát a már bajba jutott devizahitelesek helyzetén nem tudnak enyhíteni. A kormány nem a költségvetést terhelné az intézkedés költségeivel, hanem inkább a bankszektortól vonná el, tehát más kiadásait az államnak ezen intézkedések miatt nem kell átcsoportosítania. Ugyanakkor a jelenlegi helyzet rávilágít a mindenkori kormányzat elmaradt lakáspiaci intézkedéseire, melyek az állami bérlakások építése és a fiatalok számára a kedvezményes otthonteremtés elősegítése lenne, ám ezek eddig nem vagy csak részben valósultak meg. Vélhetően a jelenlegi költségvetési viszonyok mellett ilyen programok 2011-es elindítását nehezen tudná finanszírozni a kormányzat, de a mostani hitelkrízis 5

6 figyelmeztetés arra, hogy ezzel a területtel foglalkozni kell a jövőben, hiszen a lakásszerzés komplexebb állami finanszírozása fontos a jelenlegi kormány demográfiai céljai megvalósításában is, tekintve, hogy napjainkban a fiatalok otthonteremtési nehézségei is döntően hatnak a nagyon alacsony gyermekvállalási kedvre. A szegénységet kiváltó okok A történelmileg és földrajzilag is erősen determinált magyarországi szegénységi mutatók a korábbiaknál is jóval drasztikusabb helyzetet mutatnak az utóbbi 4-5 évben. Az okok igen sokfélék. Ilyen például a hazai gazdaságot, így a foglalkoztatottságot is súlyosan érintő, 2006-ban beterjesztett konvergenciaprogram megszorító intézkedései után 2008-ra beköszöntő globális gazdasági válság. Ezek együttesen katasztrofálisan hatottak az államháztartásra, emiatt (az államcsőd elkerülése és a befektetői bizalom megtartása érdekében) kényszerült a kormány 2008 októberében hitelfelvételre (IMF, EU, Világbank). A jelentős, 20 milliárd euró összegű hitel fejében a hitelező szervezetek szigorú kritériumokat állapítottak meg, melyek magukban foglalták országunk szociális kiadásainak jelentős megregulázását, és ezt leginkább a kis jövedelemből élők, mint a nyugdíjasok, minimálbéresek és munkanélküliek éreztek meg leginkább. Az államnak tehát súlyos problémákkal kell azóta is szembesülnie. Kétévnyi gazdasági recesszió után is csak nehézkesen kezd magához térni a gazdaság, az államkassza bevételeit a 2010-ben hivatalba lépő Orbán-kormány az Európában trenddé váló, a bankszektorra kivetett adókkal igyekszik növelni, míg az állami kiadásokkal is csak szűkmarkúan bánhat a költségvetési egyensúly megtartása érdekében. Az állami kiadások minimalizálása olvasható ki Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter azon kijelentéséből is, miszerint megszorítások nélkül akarja a kormány teljesíteni jövőre a 3% alatti államháztartási hiányt. A hagyományos szegénység mellet tehát újfajta szegénységi formák is megjelennek a magyar társadalomban. Ilyenek az egyre nagyobb számban utcára kerülő hajléktalanok, a tartós, sok esetben már második generációs munkanélküliség, az alsó középosztály elszegényedéséből adódó lassú deklasszálódás, valamint a Magyarországra nagyban jellemző etnikai és demográfiai szegénység. Az angol terminológia ezeket a csoportokat összefoglaló néven underclass-nak nevezi. Ebben a csoportban jelennek meg a legújabb szegénységi kategóriába tartozók, a hitelkárosultak. A hitelkrízis lehetséges hatásai a társadalomra Ha a kormány erőfeszítéseinek ellenére sem sikerül mindenkit az állam védőernyője alá vonni a hatvanezernyi veszélyeztetett lakáshiteles közül, családok ezrei veszíthetik el otthonukat. Becslések szerint ma harmincezer hajléktalan van Magyarországon, 41%- ban budapestiek, 59%-ban pedig vidékiek. Már idén több száz ember maradt fedél nélkül, bár pontos statisztikát a hajléktalanok nehéz felkutathatósága miatt nem lehet 6

7 készíteni, így azt is csak megbecsülni lehet, hogy idén hogy fog alakulni ez a szám, de a hajléktalanok segítésével foglalkozó Menhely Alapítvány szerint nagyon sokan válhatnak földönfutóvá a kilakoltatási moratórium kiskapui okán, melyek nem tudják megvédeni az összes jelzáloghitelest otthonuk elvesztésétől, az ugyanis a bíróságon kívül lefolytatott eljárásokat nem tudja kontrollálni. Magyarországnak tehát fel kell készülnie arra, hogy rövidesen egy jelentősebb szociális krízissel is meg kell birkóznia, mivel a társadalom leszakadó része, a fentebb már említett underclass túl nagyra duzzadhat. Ezt több okból sem engedheti az állam. Egyfelől nagyon fontos, hogy az állam minden polgára számára biztosítsa a létbiztonságot, amihez a lakhatás joga is alapvető feltétel. Másfelől, az állam számára nagy kiadást jelentene, ha ezek az emberek otthonuk elvesztésével munkahelyüktől is kénytelenek lennének megválni, mivel így nagymértékben nőnének az állam szociális kiadásai, bevételei pedig csökkennének a kieső adóbevételek miatt. Az amúgy is igen magas, 10% körüli munkanélküliség további növekedése érzékenyen érintené a stagnáló magyar gazdaságot. Ismerve a magyar államháztartás jelenlegi kondícióit, az állam kiemelt érdekei közé tartozik tehát, hogy a hitelkárosultak ne váljanak otthon- és munkanélkülivé. Egyéb kísérőjelenségei is lehetnek ennek a sokakat érintő elszegényedési folyamatnak. A középosztály és felső középosztály, valamint a megjelenő underclass közötti jövedelmi, státuszbeli megnövekedő különbségek feszültséget eredményezhetnek, amelyek tovább rontanák az amúgy sem harmonikus társadalmi kapcsolatokat. Súlyosbítja ezt a helyzetet az a tény is, hogy Magyarországon a szegénység egyenlőtlen földrajzi előfordulása miatt szélsőséges formái jelenhetnek meg a társadalom kettészakadásának. A gazdaságilag elmaradottabb, alacsonyabb foglalkoztatottsági adatokkal rendelkező keleti régiókban az újszegénység az etnikai szegénységet is magában rejti. Ezen jelenségek össztársadalmi hatása pedig az ország e régióinak teljes lemaradását jelentheti, ennek (főleg pénzügyi) kompenzálása pedig közvetett módon az ország többi régióját is komoly nehézségekkel állíthatja szembe. Összegzés A magyar társadalom és az állam a devizahitelek okozta sokk és az azzal járó társadalmi jelenségek hatásával kénytelen megküzdeni. Nagyon fontos Magyarország számára, hogy a hiteleik miatt veszélybe került egzisztenciájú polgárai ne szegényedjenek el annyira, hogy csak az állam segítségével tudjanak újra talpra állni, hanem az októberben benyújtandó devizahiteleseket segítő törvénycsomaggal minél hatékonyabban tudják csökkenteni a válság hatásait, így az esetlegesen felmerülő járulékos kiadások is alacsonyabbak lehetnek. Elengedhetetlen, hogy az állam minél hamarabb megoldást találjon az újszegénység formáinak felszámolására, és ezt csak a gazdaság élénkülésével járó növekvő foglalkoztatottság tudná igazán segíteni. Ha a kormány meg tud birkózni a szegénység továbbterjedésével, akkor hosszú távon is fenntarthatóvá teheti az ország 7

8 fejlődését és nemzetközi versenyképességét, ha viszont tovább nő az elszegényedők tábora, úgy az államnak tartósan többletforrásokat szükséges fordítania szociális kiadásokra, ami a mai költségvetési adatokat tekintve hosszú távon gyakorlatilag lehetetlenné tenné Magyarország fejlődését. 8

9 A Recensioról A Recensio Társadalmi Elemző Központ arra vállalkozik, hogy a társadalmi teret közvetlenül érintő intézkedéseket, történéseket, lépéseket érdek nélkül, autonóm módon elemezze, értékelje és kommentálja. Hazánkban mind a gazdasági, mind a politikai tér lefedett ún. elemző központokkal, de a társadalmi változásokat nem figyeli, elemzi, kommentálja médiaképes és nem érdekvezérelt erő (van ugyan erre a feladatra akár több alkalmasnak tűnő szervezet is, de ezek nem tudják vagy akarják sem a teljes(!) társadalomszakmai, sem a médiateret megművelni). Az egyes szakmai, egyetemi egységek részben nem intaktak az adott térben, részben csak egy-egy szűk társadalmi szelethez értenek. S míg a gazdasági elemzésekhez nagy apparátus, a politikaiakhoz megfelelő kapcsolatrendszer kell, addig a társadalmi változásokhoz tulajdonképpen "csak" a rendszerek és hatások ismerete és megfelelő felkészültség szükséges. Hovatovább manapság a közéleti-szakmai témák megmunkálására alternatív megoldások kerülhetnek előtérbe, a társadalmi párbeszéd tere jórészt áttevődik új felületekre (média, civil társadalom, szakmai közösségek stb.). Mit is értünk ebben a kontextusban társadalmi folyamatokon, társadalmi változásokon? Mindazon folyamatokat, illetve azok leképeződését a különböző társadalmi csoportok "kollektív tudatában", ami a főbb társadalmi tevékenységek, szektorok világában zajló emberi, közösségi mozgásokat illeti, ideértve a tárgyi és kulturális javak előállításában, elosztásában való részesedést, a társadalmi struktúrában való létet (előrehaladást, stagnálást, leszakadást), a különböző társadalmi csoportok egymáshoz viszonyított, ill. belső arányait stb. A fenti módon leírt társadalmi folyamatokról szóló diskurzus bevitele az igényes, de laikusok által is hozzáférhető térbe elengedhetetlen része egy egészséges és szélesedő társadalmi önismeretnek, mely nélkül egyébként se a politika, se a gazdaság nem boldogul. 9