Határtalanul Erdélyben June 17. Tuesday 11:00

Átírás

1 Határtalanul Erdélyben June 17. Tuesday 11:00 Az elmúlt tanévben iskolánk 7.a, 7.b osztályainak 24 tanulója a Bethlen Gábor Alapkezelõ Zrt. által Határtalanul! címmel meghirdetett BGA-13-HA-01 számú pályázatán lehetõséget kapott egy erdélyi út lebonyolítására. Összesen ,- Ft értékben járult hozzá a pályázat az utazás költségeihez. A kirándulás megvalósítására május 30-tól június 8-ig került sor. Idõközben a program lebonyolítását átvette az Emberi Erõforrás Támogatáskezelõ. Az út során történelmi emlékhelyeket, földrajzi látnivalókat, mûvészettörténeti nevezetességeket néztek meg a gyerekek és kísérõik. Testvériskolai, testvérvárosi kapcsolatokat is sikerült ápolni, elmélyíteni. Élményeikrõl naplót vezettek, fotóztak, filmet készítettek. Elõkészítõ óra [ beszámoló ] [ fotók ] Táncház [ beszámoló ] [ fotók ] 1. nap május 30-án éjfélkor indultunk Erdélybe az iskola elõl. Nagy küzdelem után, mert sok volt a csomagunk, felültünk a buszra, ahol nehezen tudtunk elaludni. Körülbelül négy óránként megálltunk pihenni. Az egyik buszsofõr Németh Miklós, a másik Horváth Attila volt. Hosszú idõ után értünk a határhoz, reggel 6 órára. 25 perc múlva megérkeztünk Nagyváradra, ahol egy idegenvezetõ fogadott minket, Lakatos Attila. Elvezetett minket a Szent László bazilikába. Ezután megtekintettük a 365 ablakos Püspöki Palotát, majd a bazilika elõtt levõ Szent László szobrot. Ezt követõen végigmentünk a Kanonok-soron. Visszatértünk a bazilikában lévõ Kincstárba. Itt található Szent László hermája és sok egyházi ruha és eszköz. Aztán elmentünk a nagyváradi várhoz, ami csillag alakú. Körüljártuk az árteret és megálltunk négyszer is, mert Attila bácsi fontos információkat mondott. A várnak öt bástyája van: - Arany bástya - Bethlen bástya - Csonka bástya - Királyfia bástya - Veres bástya Utóbbinak elírták a nevét, mert eredetileg véres bástya lett volna, ugyanis ott voltak a kivégzések. Sajnos a várat belülrõl nem láthattuk, mert le volt zárva tatarozás miatt. Utána a halas tóhoz mentünk. Késõbb az Ady Endre Múzeumba mentünk, ahol sok érdekességet tudtunk meg Adyról Benkõ Marcitól és a tárlatvezetõtõl. A múzeum terén volt egy Ady szobor, aminek a helyén régen Szûz Mária szobor állt. Ezután a Szent László térre vezetett utunk, ahol Attila bácsi megmutatta a legfontosabb épületeket, köztük a Városházát, a Fekete Sas Palotát és a Holdas templomot. Ezen egy holdóra volt. Ebbõl jelenleg csak egy létezik a világon, korábban kettõ volt, a másik Németországban, de ott elromlott az óra. A templom érdekessége, hogy itt nem lehetett látni a templomi istentiszteletet belülrõl, mert egy fal elválasztja a híveket a paptól. Mindenféle sok színes képet láttunk. Ezután visszamentünk az Arany János Kollégiumba, ahol kipakoltunk, majd elkezdtük írni a naplókat. Ezt követõen összeültünk a recepciónál, és feladatlapokat oldottunk meg, majd beszélgettünk a nap eseményeirõl. Mindenki fáradtan ment 9 órakor a szobájába. Sok érdekességet hallottunk a mai napon. Az 1. nap felelõsei, naplóírói: Horváth Márton Nagy Dávid Hernádi Zsófia Nagyvárad, május nap A 2. nap reggelén korán keltünk, 6.15 órakor. Felöltöztünk, összepakoltunk, majd lementünk reggelizni órakor indultunk a nagyváradi kollégiumtól. Utazás közben Vera néniék kiraktak nekünk egy térképet, ami Erdélyt ábrázolta, és még azokat a helyeket, ahová megyünk a kirándulás során. 2 óra utazás után megérkeztünk Körösfõre. Itt megnéztünk egy nagyon szép református templomot, ahol éppen konfirmációra készültek, ezért nagyon különlegesen díszítették fel. Útközben, a buszból a Tordai-hasadékot láttuk. Áthaladtunk Erdõszentgyörgyön, ahol szó volt Rédei grófnõrõl, aki rokonságba van az angliai királyi családdal. Majd tovább mentünk Parajdra, a várva vár sóbányába. Egy nagyon hosszú lépcsõ vezetett le a bányába, miután leszálltunk a minket odaszállító buszról. A sóbányáról azt lehet tudni, hogy gyógykezelés és terápia is folyik itt ben létesítették a 40 férõhelyes kórházi részleget ban átköltöztették a föld alatti kezelõbázist egy másik szárazabb szinten levõ kamrarendszerbe, ami jelenleg is mûködik. A föld alatti levegõ nagyon tiszta, magas a relatív páratartalma és állandó a hõmérséklete. Csökkent áramlási sebessége van a levegõnek, magasabb a szén-dioxid tartalma, csökkent az ózontartalma, és csökkent a ph értéke, vagyis a savas jellege.

2 Kaptunk 30 perc szabadidõt. Sok dologgal lehetett elfoglalni magunkat. Lehetett ajándékokat is venni. Amikor kiértünk a bányából, felszálltunk a buszra és elindultunk Korondra. Elsõként az Irodalmi Parlamentet tekintettük meg. Kb. 30 alakot ábrázolt. Láthattuk például Arany Jánost, Pázmány Pétert, Benedek Eleket is többek között. Késõbb 30 perc szabadidõt kaptunk. Ezután elindultunk Farkaslakára, ahol megnéztük Tamási Áron emlékoszlopát. Itt Zsuzskáék meséltek az íróról és szalagot kötöttünk tiszteletünk jeléül. Emellett volt 14 kopjafa, ami a 13 aradi vértanút és Batthyányt ábrázolta. Ezt követõen Szejkefürdõre érkeztünk, ahol megnéztük Orbán Balázs síremlékét. Ide 15 székely kapusor vezetett fel, Dávidék ismertették Orbán Balázs munkásságát. Ezután buszoztunk Barótra, a szállásunkra. Vacsoráztunk, elvégeztük az esti feladatunkat és elaludtunk. A 2. nap felelõsei, naplóírói: Barót, június 01. Magyar Vivien Pintér Mercédesz Kuti Dominik Krivácsy Eszter 3. nap Ma 6-kor keltünk fel, gyorsan összepakoltunk. A szivacsokat a sarokba raktuk, a bõröndöket elpakoltuk. Utána mentünk a Pubba reggelizni. A kaja virsli volt. Visszajöttünk az étterembõl a tornaterembe, majd fociztunk a barótiakkal. A 6.-asokkal bemelegítõ gyakorlatokat végeztünk, majd a fiúk kezdték a focit, a lányok külön focizhattak. Mindkét meccset megnyertük. Jöttek a hetedikesek, velük csak a fiúk játszottak, amit szintúgy mint mi, õk is megnyerték. Csoportfeladatok következtek. Minden csapathoz került egy lány segítõnek. Hozzánk Kimberly került. 8 városismereti feladat volt a lapon. Ilyen kérdések voltak pl.: - Melyik nagyobb város felé néz a régi bányászok szobra? - Ki faragta az 1956-os kopjafákat? - Hány fa van a diákdombon? A feladatokat egy térkép segítségével kellett megcsinálni. 5.-ként értünk mi a célba, de az nem azt jelenti, hogy ötödikek lettünk. Ismét fociztunk, ötödikesekkel, most a lányok kezdték a játékot. Majd megbeszélést tartottunk. Ezt követõen megebédeltünk. Ebéd után felszálltunk a buszra, és indultunk Bibarcfalvára, ott a bibarcfalvi református templomot néztük meg. Érdekességeirõl Székely Lajos tiszteletes mesélt. A falon a híres Szent László freskó volt, ami több képet tartalmazott. Az egyik az 1068-as cserhalmi ütközetet ábrázolta. A templom után elmentünk busszal a kisbaconi Benedek Elek házához, ahol a dédunokája mesélt, majd ott körbe lehetett járni a házat. Tele volt régi könyvekkel, bútorokkal. Elmentünk utána Benedek Elek szobrához. Majd egy malomhoz, ami közel 300 éve ugyanúgy mûködik. Nem volt ott Etelka néni, a tulajdonos, de késõbb összefutottunk vele. Külön busszal utána megnéztük a Bódvaj-vashámort, itt Gábor Áronról Attila bácsi beszélt. Négylevelû lóherét is keresgéltünk ott. Busszal továbbindultunk egy borvíz forráshoz. Ott kiépített borvízfürdõ volt. A borvíz ph értéke 5.93 volt. Visszaindultunk a szállásra. 2 csoportra osztottak minket a barótiakkal vegyesen. Egy ismerkedõs játékot játszottunk. Utána kezdõdött a közös métázás. Az est végén az ajándékok átadására került sor, amiket még Pápán, az iskolában készítettünk a baróti gyerekek számára. Ez egy szókirakó társas volt. Miután elmentek, megcsináltuk a szokásos napi feladatunkat, majd lefeküdtünk. A 3. nap felelõsei, naplóírói: Horváth Dávid Halbik Emese Szántó Tamara Bors Márk Barót, június nap Ma 6 órakor keltünk, 7 órakor megbeszéltük az UFO-s játékot, amit egész nap játszottunk. Ezután mentünk reggelizni a Pubba. A reggeli müzli és rántotta volt. Ezután buszra szálltunk és elindultunk Sepsiszentgyörgyre. Sepsiszentgyörgyön megnéztük a Székely Nemzeti Múzeumot, ahol láttuk Gábor Áron rézágyúját és a halálát ábrázoló festményt is. A múzeum több részbõl áll, köztük megnéztük a környék élõvilágát ábrázoló kiállítást. Nagyon érdekes volt a lepkegyûjtemény. Ezután Csernátra mentünk, ahol a Haszmann Pál Falumúzeumot néztük meg. Haszmann Pál helytörténész volt, aki a saját gyûjteményébõl hozta létre a múzeumot. Ott sok érdekességet láttunk, pl.: különbözõ mezõgazdasági eszközöket, régi rádiókat, gramofonokat. Ezután a fõépületbe mentünk, ahol Haszmann Pál leszármazottja mesélt nekünk. Utunk során Kovászna következett. Ahogy beértünk Kovásznára, szakadt az esõ. Megnéztük a panziót, ahol aznap aludtunk. Kipakoltunk és meglátogattuk az Apor Vilmos Gyermekotthont. Oda adományokat vittünk, amit korábban mi és az iskolatársaink gyûjtöttünk össze. A gyerekek, reméljük, hasznát fogják venni. Ezután körbevezettek minket a házban. Ezután Csomakõrösre mentünk, ahol a Kõrösi Csoma Sándor Emlékházat néztük meg. Ott Merci, Vivi, Eszter és

3 Dodó mesélt nekünk róla. Attila bácsi elmesélt egy skót viccet, és végül mindenki elázott, ugyanis megint szakadt az esõ. Ezután átmentünk egy másik házba, ahol egy néni mesélt Kõrösirõl, majd szalagot kötöttünk itt is. Vera néni beírt minket a vendégkönyvbe. Ezután Kovásznára mentünk az iskolába, ahol a tornateremben játszottunk a kovásznai gyerekekkel. Fociztunk és métáztunk. Ezt követõen városnézõ túrára mentünk. A kovásznai gyerekek is elkísértek minket. Megnéztük a Pokolsarat és a borvízforrást. Ezután a panzióba mentünk, ahol vacsoráztunk és még egy kicsit beszélgettünk a nap történéseirõl. Mindenki megírta a naplóját. Mentünk fürödni és aludni. Ma nagyon elfáradtunk. A 4. nap felelõsei, naplóírói: Ruzsás Norbert Benkõ Marcell Bárdosi Brenda Takács Viktória Kovászna, június nap Fél hétkor Vera néni körbement a kovásznai panzió szobáiban, hogy felkeltsen minket. Egy óránk volt arra, hogy összerakjuk ruháinkat, és berakjuk bõröndjeinket a buszba. Miután ezt megtettük, a panzió étterem részébe mentünk reggelizni. Lekváros kenyeret, felvágottat, sajtot, paradicsomot és paprikát ehettünk. Hozzá teát szolgáltak fel. Innen gyalog mentünk az iskolához. Kis várakozás után elindultunk a református templomhoz. Itt a református lelkész mondott beszédet a Nemzeti Összetartozás ünnepe kapcsán. Utána elénekeltük a székely és a magyar himnuszt, majd a kopjafára szalagot kötöttünk. Megnéztük a templomot belülrõl és folytattuk utunkat Gelencére. A gelencei katolikus templomban az idegenvezetõ néni nagyon sok érdekességet mesélt nekünk: - A kazetták 1628-ban készültek, közöttük nincs egyforma, bár hasonlók vannak. Az évszám az egyik kazettán szerepelt. - A templom Árpád-kori erõdtemplom. - Az orgona barokk, amit Ági néni ki is próbált. - A freskón mint Bibarcfalván Szent László király és a leányrablás legendáját lehet nyomon követni. A képsorok alatt a passió található, ami a legenda képeivel szemközti falon folytatódott. - Az oltárt egy pelikán szobra díszítette, ami arra utal, hogy a pelikán az éhínség idején fiókáit saját vérével és húsával táplálta. - Az oltáron rovásírást is láttunk. A néni megengedte, hogy meghúzzuk a harangot kifelé menet. Ezután a torjai Büdös barlang felé vettük az irányt. Útközben megálltunk Kézdivásárhelyen, ahol megtekintettük Gábor Áron rézágyújának másolatát és körbejártuk a Fõ teret. A Büdös-hegy lábánál megebédeltünk. Felcaplattunk a hegygerincen a Büdös barlanghoz. Közben esett az esõ. Elolvastuk az információs táblán található barlangleírást. Majd Eszter, Nóri, Herisz (az osztályelsõk) és Bence egy kísérletet végeztek. Egy-egy gyertyát tartottak kezükben. A barlang alsó szintjén kéngáz található. Ahogy a gyertyát lejjebb eresztették, azok elaludtak. Tehát a kéngázban nem található oxigén. Következõ állomásunk a Szent Anna-tó volt. Odafelé menet a buszon Vera néni felolvasta nekünk a tó legendáját: A tó vízében tündérek éltek. A kápolna harangja viszont zavarta õket esténként. Rávettek egy fiút, hogy lopja el nekik a harangot. Ezért busás jutalomban részesül. Jutalom helyett a fiút belefojtották a vízbe és tovább mulattak több székely legényt megölve. Egyszer egy Gergõ nevû legény megcsókolt egy tündért, így õ elvesztette varázserejét. A pár sok kaland után visszaszerezte a harangot a tündérkirálytól. Mikor a tündérsereg meghallotta a harangot, a király varangyos békává változott. A tó után a kápolnához mentünk. A következõ úticélunk a Mohos-tõzegláp volt. Két tavat néztünk meg. Ezek a tavak picik, de nagyon mélyek voltak. Az idegenvezetõ bácsi nagyon vicces volt. Mikor visszaértünk Barótra, kaptunk egy kis szabad játékidõt. Nagyszerû élményekkel gazdagodva aludtunk el, miután elvégeztük az esti szokásos feladatunkat. Az 5. nap felelõsei, naplóírói: Plegányi Sarolta Eigner Zsófia Tegyi Nóra Tóth Anna Ninett Barót, nap Az idõ ma sem hazudtolta meg magát, csepergõ esõre ébredtünk. Ismét tartalmas program elé néztünk. Reggeli után elindultunk Csíksomlyóra. Idõközben a nap is kisütött, így nagyon szép tájakat láthattunk a buszból. Csíksomlyóra érve a kegytemplom elõtt parkoltunk le. Itt már lázas készülõdés folyt, hiszen két nap múlva kezdõdött a híres búcsú. Csendben bementünk a templomba. A munkások már állították fel a kordonokat, szerelték a hangosítást. Azért megállapítottuk, hogy nagyon szép helyen járunk. Láttuk a híres Mária-szobrot a kis Jézussal. Sajnos nem érinthettük meg, mert hosszú sor volt a szobor elõtt. Attila bácsi elmondta, hogy azért nevezik kegytemplomnak, mert Szûz Mária szobra könnyezni szokott. A templom elõtt

4 készült rólunk egy fotó, majd indultunk tovább Nyerges-tetõre. A Nyerges-tetõ arról nevezetes, hogy az es szabadságharc egyik vesztes csatája zajlott itt. Ennek emlékére sokan kopjafát állítottak. Felfedeztük a mi iskolánkét is, melyet a baróti iskolával állítottak még 2011-ben. Sok híresség kopjafáját láttuk, pl. Áder Jánosét és feleségéét, Sólyom Lászlóét, a Pápai Polgári Körét. Tegyi Nóra elszavalta Kányádi Sándor: Nyergestetõ címû versét, majd szalagot kötöttünk a kopjafánkra. Megfigyeltük, hogy egy-egy ábra mit jelent a kopjafán. Ezután Gyimesbükk felé buszoztunk. Ez a helység azért híres, mert itt húzódott az ezeréves határ. A 30-as õrház volt a vasútvonal határa, azon túl már Moldvába jutunk. Vagyis eddig tartott az Oszrák-Magyar Monarchia határa. Bementünk az õrházba, amit szépen felújítottak. Bilibók Ágoston bácsi bemutatta a vasút történetét. Tárgyi emlékeket néztünk meg, pl. vasúti egyenruhákat, tárcsákat, képeket, amit a bácsi kiegészített érdekes történetekkel. Ezután felmásztunk a közelben levõ Rákóczi-várba. Jó sok lépcsõn kellett felmenni, el is fáradtunk. A várnak már csak a romjai maradtak. A kilátás viszont nagyon szép volt, messzire elláthattunk. Egy kicsit pihentünk. Lefelé azért könnyebb volt jönni. Visszaültünk a buszba és Csíkszereda felé vettük az irányt. Itt megnéztünk néhány nevezetességet a buszból, pl. a Márton Áronról elnevezett gimnáziumot. Találtunk egy bevásárlóközpontot, itt kaptunk egy kis szabadidõt vásárolni, nézelõdni. Visszafelé szerpentinen hajtott át a busz, nem gyõztük csodálni a természeti szépségeket, a Csíki-medencét körbeölelõ hegyeket, falvakat. Fárasztó volt a mai nap, de érdekes. Hazaértünk, majd vacsora után vártak minket a baróti gyerekek a tornateremben. El is felejtettük, hogy fáradtak vagyunk, és belevetettük magunkat a játékba. Következett az elmaradhatatlan méta, aminek a szabályait mi tanítottuk meg a barótiaknak. Mi nagyon szeretünk focizni, az erdélyi gyerekek inkább kézilabdázni, így mindkettõt játszottunk. Nem a gyõzelem volt a lényeg, hanem, hogy együtt lehettünk a vendéglátókkal. De minden jónak vége szakad egyszer. Kísérõink takarodót fújtak. Az biztos, hogy ezen az estén senkit sem kellett elaltatni. A 6.nap felelõsei, naplóírói: Szórádi Bianka Farkas Bence Major Vivien Barót, nap Reggel felkeltünk, összepakoltunk és elindultunk a Pubba reggelizni. Majd odajött értünk a busz, és elindultunk Vargyasra. Kb. 40 perc múlva megérkeztünk, s onnan elindultunk Máté Ferenc népmûvészeti fafaragó mesterhez. Sokat mesélt az életérõl, pl. az általános iskolai éveirõl. Errõl azt mondta, hogy a tanárok nagyon szigorúak voltak, és egyszer olyan körmöst kapott, hogy több napon át sírt és fájlalta a kezét. Õ az iskolában nem tanult rajzot, hanem otthon kezdett el rajzolgatni, és nagyon megszerette a faragással együtt. Sokat beszélt a faragott tárgyai történetérõl. Még sok mindent tudott volna mondani, de nekünk sajnos menni kellett. Amikor kiértünk az utcára, már ott vártak minket a lovas szekerek. Három szekér várt minket. Azokra felültünk és elindultunk a Vargyas-szoroshoz. Kb. 2 órát utaztunk. Nagy sár és pocsolyák voltak, ezért a mögöttünk jövõ lovak lefröcsköltek minket. Miután odaértünk, kikötöttük a lovakat, és elindultunk túrázni. Elõször két hídon is átmentünk, majd megálltunk egy táblánál, ahol védett növények voltak lerajzolva. Aztán a Kõcsûr-barlangba mentünk be. Utána a Lócsûrt néztük meg egy táblán. Majd az Orbán Balázs barlanghoz jutottunk. Ott körülnézhettünk, majd a csoporttal együtt zseblámpával mentünk végig a barlangon. Elég csúszósak voltak a kövek, és még sötét is volt. A barlang tetején cseppkövek képzõdtek. Útközben két denevért is láttunk. Amikor kiértünk, nagyon sárosak voltunk. Majd utána lementünk a patakhoz megmosni magunkat, és mi gyorsan siettünk vissza a házhoz, mert már nagyon éhesek voltunk. Ez a túra körülbelül 8 km volt. Miután mindenki jóllakott, pihentünk egy kicsit, és számháborúztunk. Két csapatot választottunk aszerint, hogy ki milyen napon született (páros, páratlan nap). Ági néni kiosztotta a számokat, és a védõ csapat eldugta a zászlót. Elkezdõdött a játék. Nagyon izgalmas volt, végén a védõ csapat nyert. Utána felszálltunk a szekerekre és elindultunk vissza. Az út visszafelé is nagyon göröngyös volt. Most is nagyon sokat nevettünk. Odaértünk Vargyasra és átszálltunk a buszra. Elindultunk vissza Barótra. A Pub elõtt álltunk meg, és bementünk vacsorázni. A vacsora pizza volt, aki nem tudta megenni, az akár el is csomagolhatta. Utána visszajöttünk a tornaterembe, ahol a baróti gyerekek vártak minket. Elõször ki kellett választani, hogy milyen játékot akarunk játszani, végül a méta mellett döntöttünk. Ezt le is játszottuk egy gyors meccs formájában. Majd kilenc óráig kaptunk kimenõt, hogy a városban körülnézhessünk. De aki nem akart menni, az a tornateremben is maradhatott. Este még megírtuk a naplókat, kitöltöttük a feladatlapokat. Ezután elmentünk fürdeni. És végre aludtunk. A 7. nap felelõsei, naplóírói: Molnár Alda Szórády Zsuzsanna Vágner Richárd Kirschner Ákos Barót, június 06.

5 8. nap Ma nagyon korán keltünk, ¼ 6-kor, ugyanis ½ 7-re már reggelizni mentünk s szokásos helyünkre. Addigra a buszba is bepakoltuk a bõröndöket. 7-re megreggeliztünk, indultunk hazafelé. Elsõ megállóhelyünk Fehéregyháza. Az 1848/1849-es szabadságharc tiszteletére emelt emlékmûvet néztük meg. Saciék csoportja Petõfi Sándorról mesélt, majd Tamara felolvasott egy költeményt Petõfi utolsó versei közül. Ezt követõen itt is szalagot kötöttünk. Megérkeztünk Segesvárra. Közösen felmentünk az óvárosba. Ide sok-sok lépcsõ vezetett fel. Elsõként az Óratoronynál álltunk meg. Megfigyeltük a szász építkezés jellegzetességeit rajt, majd a lakóépületeken is. A szóbeszéd szerint a toronyhoz közel található az a ház, amelyben valaha Vlad Tepes, havasalföldi fejedelem fia, Drakula élt. Haladtunk a felsõ vár felé. Közben találkoztunk egy korabeli ruhába öltözött férfival és nõvel. Õk magyarul üdvözöltek minket városukban. Innen a diáklépcsõ vezetett még feljebb, a legmagasabb pontra. Egy 14. századi templom tárult elénk. Mellette egy temetõ volt. Továbbhaladtunk a Múzeum térre. A teraszról csodálatos látványt nyújtott a Küküllõ völgye. Beláthattuk az egész várost. Felszálltunk a buszra, majd Erdély fõvárosa, Marosvásárhely felé vettük utunkat. Ott elsõként a Teleki-Bolyai Könyvtár elõtt álltunk meg. Attila bácsi mesélt a két családról. Ezt követõen a Bolyai Farkas Református Kollégium mellett haladtunk el. Teleki Lászlóról már földrajzon, a Bolyai családról pedig fizikán is tanultunk. A Fõ téren a marosvásárhelyi önkormányzatnak az épületét és a Kultúrpalotát pillantottuk meg. Mindkettõ a magyar szecessziós építészet remekmûve. A tér két végén egy-egy ortodox templom található. Ezekbõl egész Erdély területén sokat láttunk az utazásunk során. Egy magányos templomtoronyhoz értünk. A templomot és a ferences rendi rendházat lebontották a színház építése elõtt. Állítólag ez nagy felháborodást keltett az ott élõ emberekben. Kolozsvárra érve már nagyon fáradtak voltunk, ráadásul a nap is erõsek tûzött. Furcsa volt, hiszen eddig az utolsó napot kivéve minden nap megáztunk. Elhaladtunk a kolozsvári Nemzeti Színház elõtt, majd ezt követõen egy ortodox székesegyházat láttunk meg. Mátyás király szülõháza elé értünk. Megtudtuk, hogy szülei itt vendégeskedtek, amikor váratlanul a gyermek megérkezett. Márton Áron bronz szobra a Szent Mihály templom elõtt áll. A híres egyházfi nevével már többször találkoztunk erdélyi utunk során. Ezután belülrõl is megtekintettük a gótikus stílusú Szent Mihály templomot. Az oldalfalakon freskótöredékeket láttunk. Kiderült, hogy az üvegablakait ugyanaz a mester készítette, mint aki a pápai Nagytemplom freskóit. Innen a Mátyás szoborhoz mentünk. Elõtte, a téren üveg alatt római kori ásatások feltárásait nézhettük meg. Elhaladtunk a kolozsvári egyetem elõtt, majd eljutottunk a Házsongárdi temetõ bejáratához. Itt ismét sok érdekességet mesélt Attila bácsi. A busz felé tartva a Sárkányölõ Szent György szobra elõtt álltunk meg, utána pedig a Szabók bástyájánál. Ezután indultunk haza. 18 óra körül értünk az ártándi határra. Ettõl kezdve sokan elbóbiskoltak a buszon, mert nagyon fáradtak voltak. Útközben még kétszer megálltunk. Sajnos az utolsó kilométereken egy kis baleset is történt. Elütöttünk egy kutyát. Végül szerencsésen megérkeztünk június 8-án Pápára, hajnali ½ 2 órakor. Fárasztó 9 nap van mögöttünk, de biztos vagyok abban, hogy még nagyon sokszor fogunk beszélgetni errõl az útról. Köszönjü tanárainknak, hogy emlékezetessé tették számunkra az utazást! A 8. nap felelõsei, naplóírói: Tegyi Nóra Plegányi Sarolta Horváth Dávid Pápa, június 8. Napló-bemutató és -értékelõ óra [ beszámoló ] [ fotók ]

6