Műszaki dokumentációk alapfogalmai

Átírás

1 Varga Illés Levente Műszaki dokumentációk alapfogalmai Jelen jegyzet azoknak a fogalmaknak a tisztázását tűzi ki célul, melyek az elektronikus műszaki leírások, dokumentációk készítése, kezelése, továbbítása során felmerül, a miértek és a hogyanok megértéséhez ismerni érdemes. A jegyzet azon magánindíttatású céllal készült, hogy azon kollégáknak, ismerősöknek segítsek, akik a papír alapú dokumentálásról most térnek át az elektronikus dokumentálásra, vagy csak új e-dokumentálási módszerek iránt érdeklődnek. Ennek megfelelően a jegyzet változatlan formában szabadon terjeszthető és forrásmegjelöléssel hivatkozható. A jegyzet ugyanakkor időnként új információkkal frissül, így érdemes mindig a láblécben feltüntetett forrásra és dátumra is tekintettel lenni. Vektorgrafika 3 Előnyök 3 Műveletek 3 Térbeli modellezés 3 Rasztergrafika 4 A rasztergrafika 4 Felbontás (PPI) 4 Rácsfelbontás (LPI, DPI) 4 Ellentéte: a vektorgrafika 5 Grafikai elemekkel kapcsolatos fogalmak 6 Layer-technológia 6 Átlátszó objektumok 6 Fájlformátumok 7 PDF (Portable Document Format) 7 IFC (Industry Foundation Classes) 7 DOC, DOCX 7 ODF (OpenDocument Format) 8 Java (programozási nyelv) 9 Nyílt forráskód 10 Történet 10 Nyílt forráskódú szoftver 10 FLOSS 11 Szabad szoftver engedélyek 11 Szövegszerkesztési alapismeretek 12 Irodalom 12 TrueType betű 12 Karakterfelismerő program (OCR) 13 Home Edition vs. Professional, Office Version 14 Jelen jegyzet mentése: október 6.

2 Ha kinyomtatnád, akkor tedd kétoldalasan! A dokumentum füzetnyomtatásra optimalizált.

3 Vektorgrafika A vektorgrafika vagy geometriai modellezés a számítógépes grafikában az az eljárás, melynek során geometriai primitíveket (rajzelemeket), mint például pontokat, egyeneseket, görbéket és sokszögeket használunk képek leírására. Ennek az ellentéte a rasztergrafika, ahol képek leírására szabályos elrendezésű pontokat használunk. Előnyök Vegyünk például egy r sugarú kört. Ennek felrajzolásához az alábbi adatokra van a programnak szüksége: a sugár (r) a középpont helye a vonal stílusa (például folytonos, szaggatott stb.) és színe (esetleg áttetsző) zárt alakzatnál a körbezárt terület kitöltési stílusa és színe (esetleg áttetsző) Ebben az esetben a vektorgrafika előnyei a rasztergrafikával szemben az alábbiak: Minimális memóriaigény a nagy raszterképekhez képest (a memóriaigény nem függ az objektum méreteitől) Tetszőlegesen nagy kinagyítás sem torzítja el a kört, míg raszterkép esetén nagyításkor eltűnik az alakzat görbe volta. A vonalvastagságnak nem kell a nagyítással arányosan nőni, szemben a raszterképekkel. Az alakzatok méretei (paraméterek) tárolhatók és így később megváltoztathatók. Ez azt is jelenti, hogy az objektumok mozgatása, nagyítása-kicsinyítése, forgatása, kitöltése stb. nem megy a pontosság rovására. Ezen túlmenőleg lehetséges az adatok tárolása eszközfüggetlen egységekben, ez lehetővé teszi az optimális raszterizálást. Műveletek A vektorgrafikus szerkesztő programok általában lehetővé teszik az objektumok forgatását, mozgatását, tükrözését, nyújtását, általában affin transzformációit, a megrajzolás sorrendjét, és azt, hogy az egyszerű objektumokból sokkal bonyolultabbakat lehessen szerkeszteni. Bonyolultabb feladat halmazműveletek elvégzése zárt objektumokon (unió, metszet, különbségképzés stb.) A vektorgrafika ideális egyszerű vagy kompozit rajzok készítésére, ami eszközfüggetlen és nem igényel fotorealisztikus megjelenítést. Például a PostScript és PDF lapleíró nyelv vektorgrafikus. Térbeli modellezés A 3D számítógépes grafikában a vektorizált felület leírás szokásos. Alacsony felbontású képhez egyszerű sokszögekre bontott felületeket használnak olyan esetekben, ahol a gyors képfelépítés és az egyszerűség fontos, míg a pontosabb grafikánál, ahol nem fontos az esetleg hosszabb feldolgozási idő, azonban a kép minősége és pontosága elsőrendű szempont, sima felület leíró modelleket használnak, mint például a Bezier foltok, NURBS felületek, vagy a felületek felosztása. Vannak azonban olyan render eljárások, melyek sokszög modellről is sima felületű képet készítenek (például Phong). Forrás: 3

4 Rasztergrafika A rasztergrafika, másként pixelgrafika olyan digitális kép, ábra, melyen minden egyes képpontot (pixelt) önállóan definiálunk. Előnyei: Egyszerű adatszerkezet; egyszerű algoritmus; gyors feldolgozás; fotótechnikai trükköknél jól alkalmazható. Hátrányai: az adatállomány nagy méretű; rögzített felbontás; nagyításnál a minőség romlik. A rasztergrafika A pixelgrafikus rajzolóprogramok a képeket mátrix-szerűen elrendezett képpontokból, pixelekből építik fel. A sorokat és oszlopokat alkotó képpontok különböző színűek lehetnek, ezekből a pontokból áll össze a rajz. A bitmap grafika (vagy rasztergrafika) egy kép tartalmát egy négyzetrácson elhelyezkedő színes képpontok összességeként, ún. pixelekkel írja le. Ahogy a képen látható, a falevél képét képpontjai helyének és a képpontok színértékeinek tárolásával hozzuk létre úgy, mintha egy mozaik kockáit raknánk egymás mellé. A pixelekből álló képet a kép felépítésére utalva bittérképnek is nevezik. A bittérképek egyik legfontosabb tulajdonsága a felbontás. A kép minőségét több felbontás-típus egyszerre határozza meg. Felbontás (PPI) A képfelbontás a képen belüli képpont-távolságot mutatja. Mértékegysége a képpont/hüvelyk (angolul pixels per inch, ppi). Ha egy kép felbontása 72 ppi, az azt jelenti, hogy egy négyzethüvelyknyi területen = 5184 képpont található. Nagyobb felbontás esetén jobb a kép minősége, azaz több részlet jelenik meg rajta. A képfelbontás elméleti érték, ugyanis az, hogy milyen minőségű képet kapunk, függ a kép fizikai méretétől és a kimeneti eszköz felbontásától is. A bitfelbontás vagy színmélység azt mutatja meg, hogy egy képpont színét hány biten tároljuk, vagyis maximálisan hány színt használhatunk a képben. A nagyobb színmélység több színt, az eredeti kép pontosabb színvisszaadását teszi lehetővé, de egyben a képfájl méretét is növeli. 8 bites színmélység esetén 256, a 16 bites (High Color) színmélység esetén , a 24 bites (True Color) színmélység esetén színt használhatunk. A monitorfelbontás a megjelenítő eszköz képfelbontását jellemzi. A forgalomban levő átlagos monitorok felbontása ppi (képpont/hüvelyk, pixel per inch). A monitor felbontása a megjeleníthető kép méretét mutatja, például egy 192 ppi képfelbontású kép egy 96 ppi felbontású monitoron eredeti méretének kétszeresében jelenik meg, mivel a 192 képpontból csak 96 jeleníthető meg a képernyő egy hüvelykjén. Rácsfelbontás (LPI, DPI) A rácsfelbontás vagy rácsfrekvencia az egy hüvelykre eső, tónusképzéshez használt elemi egységek számát mutatja. Mértékegysége a vonal/hüvelyk (lines per inch, lpi). Ha egy színes képet fekete-fehérben nyomtatunk ki, vagy a nyomdai feldolgozáshoz alapszíneire bontjuk, fekete-fehér rácsmintát használunk a színek szimulálásához. A képminőség függ a rácsfelbontástól, és a kimeneti eszköz felbontásától. A kimeneti eszköz felbontása jellemzi a kész képet megjelenítő eszköz (nyomtató, vagy nyomdai eszkö 4

5 zök) felbontását. A forgalomban levő lézernyomtatók általában dpi (pont/hüvelyk, dot per inch) felbontásúak. Egy digitálisan tárolt kép fájlmérete arányos a kép felbontásával: egy nagyobb felbontású kép részletgazdagabb, mint egy azonos méretű, kisebb felbontású kép. A fájlméretet befolyásolja továbbá a használt színmélység, illetve a fájlformátum megválasztása. Ellentéte: a vektorgrafika A vektorgrafikus rajzolóprogramok a képek felépítésére egyszerű alakzatokat (téglalap, ellipszis, sokszög, stb.) és ún. Bézier görbéket (csomópontokkal, a csomópontok közt húzott görbékkel és érintőszakaszokkal felépített görbéket) használnak. A vektoros képkészítésnek számos előnye van, de vannak korlátai is. Mivel a képek nem képpontokból állnak, tetszőlegesen nagyíthatók és kicsinyíthetőek, a végeredmény minősége csak a képmegjelenítő eszköztől függ. Lényeges szempont, hogy mennyi hely szükséges a program által előállított állományok tárolására. Egy bittérképnél egy pixelgrafikus rajzolóprogrammal készített grafikánál természetes, hogy a kép méretével a képfájl mérete is növekszik, hiszen több képpont adatait kell tárolni. Mivel a vektorgrafikus rajzolóprogramok a képeket csomópontok segítségével építik fel, a képfájlok méretét a csomópontok és görbék száma határozza meg: minél több csomópont szükséges a kép leírásához - tehát minél több görbéből áll a kép -, annál nagyobb a vektoros állomány mérete. Mivel a kép nagyításával, illetve kicsinyítésével nem változik a csomópontok száma, természetes, hogy nem változik az állomány mérete sem. Bo nyolultabb grafikák esetében (pl. tervezőprogramok, 3D modellező programok) több MB méretű vektoros állomány is előállítható. Egy vektorokból álló objektumokkal felépített képen minden objektum kitölthető valamilyen színnel, viszont - mivel az objektumok jól elkülöníthető görbékből állnak - nincs lehetőségünk fotótechnikai eljárások (elmosás, élesítés, homályosítás) használatára. Ezek a műveletek csak pixelgrafikus rajzolóprogramokkal végezhetők el. A mai rajzolóprogramok természetesen képesek a vektorgrafikus rajzokat pixeles formátumra konvertálni, amelyen azután további módosításokat végezhetünk. 5

6 Grafikai elemekkel kapcsolatos fogalmak Layer-technológia A vektorgrafikus és pixelgrafikus alkalmazásoknál is alkalmazott egyik legalapvetőbb funkció az, hogy az egyes objektumokat (elemeket) különböző rétegekre, más megfogalmazásban fóliákra, layer-ekre helyezve csoportosíthatjuk. Egyes CAD alkalmazások az elem tulajdonságai, fajtái alapján akár automatikusan is csoportosítják (pl. a teherhordó és nem teherhordó szerkezeti elemeket külön-külön), de a PhotoShop, a Gimp vagy a LibreOffice Draw a felhasználón szándékainak megfelelően alakítja a különböző rétegeket. Ezeket a rétegeket azután ki-be lehet kapcsolni. Térképeken rétegek lehetnek például az épületek rétege, az utcanevek rétege, vagy akár a növényzet, domborzat, vízrajz rétegei is. Elég csak a Goog lemaps-re gondolni, ahol a térkép különböző elemeit tudjuk ki-be kapcsolni. Az Acrobat Reader-ben is lehetőség van a rétegek ki- és bekapcsolására. A rétegek megjelenítését az alapértelmezett és a kiindulási állapot beállításokkal szabályozható. El lehet rejteni pl. egy szerzői joggal kapcsolatos megjegyzést tartalmazó réteget amíg a dokumentum a képernyőn jelenik meg, de biztosítani lehet, hogy a réteg mindig ki legyen nyomtatva. Ehhez természetesen olyan szoftvert kell alkalmazni, mely nem csak kezeli a rétegeket, de PDF import opciójában ezen beállításokat is kezelni lehet. csupán érdemes tudnunk róla és kikísérletezni azt a módszert, amivel a kívánt végeredményt elérhetjük. Ha pedig ilyen üzenetet kapunk PDF készítésekor, akkor ellenőrizzük a készített PDF fájlt (nyissuk meg és nézzük át), hogy ne érjenek meglepetések. Ha lehet, tárolja a fájlt olyan formátumban, amely megtartja az eredeti átlátszóságot, így szükség szerint változtatni tud rajta. A natív átlátszósági adatok az alábbi formátumok használatakor megmaradnak: AI9 és későbbi, AI9 EPS vagy későbbi, PDF 1.4 vagy későbbi. Az átlátszóság egyéb esetekben simításra kerül (pl. nyomtatáskor, EMF vagy WMF mentésekor). 6

7 Fájlformátumok PDF (Portable Document Format) A Portable Document Format (PDF) az Adobe Systems által kifejlesztett bináris fájlformátum. Ebben a formátumban dokumentumok tárolhatók, amelyek különböző szoftverekkel, hardverekkel és operációs rendszerekkel olvashatók és létrehozhatók. A PDF alkalmas szöveget, ábrát és képeket tartalmazó dokumentum leírására eszközfüggetlen és felbontásfüggetlen formában. A dokumentum lehet egyoldalas, és több ezer oldalas is, egyszerű vagy összetett: sokféle betűtípussal, ábrával, színnel és képpel, továbbá tartalmazhat interaktív beviteli mezőket, nyomógombokat stb., lehetőséget teremtve arra, hogy üres űrlapokat hozzunk létre, amit a felhasználók később elektronikus formában is ki tudnak tölteni. A PDF egy nyílt szabvány, emiatt bárki jogdíjmentesen írhat alkalmazásokat, amelyek olvasnak vagy írnak PDF formátumot. IFC (Industry Foundation Classes) Platformfüggetlen adatformátum az épül ést(modell)ek, berendezéseik kezelésére a AEC és FM (létesítménygazdálkodás) iparág résztvevőinek adat- és információcseréjéhez, -megosztásához. Az IFC formátumot a buildingsmart International (korábban International Alliance for Interoperability, IAI) szervezet hozta létre és fejleszti. Lásd még: és Ez egy fájltípus, mely a létrehozó szervezet nevében is szereplő interoperabilitás, azaz együttműködő-képesség megteremtésére alkottak meg. Igaz ugyan, hogy a jól ismert DWG vagy DXF exporttal vonalakat, szövegeket, méretvonalakat, de akár 3D testeket is át tudunk adni más szoftverek számára, de az IFC fájlokon keresztül magát az épületet és annak berendezéseit tudjuk. Azaz a tervező saját szoftverében megrajzolja a falat, melynek megadja anyagát, sraffozását, szerkezeti szerepét (teherhordó-e), rétegeit, költségvetési és épületenergetikai tulajdonságait, stb., s ha mindezt IFC formátumba exportálja, akkor mindezen információk is átadásra kerülnek, s így lehet beolvasni mindezt a másik CAD rendszerbe is. Az IFC formátum ma már a falakat, pilléreket, födémeket és egyéb épületszerkezeteket, gépészeti és elektromos berendezéseket, épületfelügyeleti rendszerelemeket is ismer, valamint tudhatja az épületelemek azon fizikai jellemzőit, melyekre egy statikusnak vagy egy épületgépésznek szüksége van. A formátum ezzel lehetővé teszi az építmény tervezése, kivitelezése és üzemeltetése közben alkalmazott szoftverek közötti kommunikációt. A szoftverek jó része legalább tízéves IFC-s tapasztalattal rendelkeznek, s mára az új IFC verzió(k) alkalmazása jórészt kielégítik a felhasználók igényeit. A szócikkben felhasználtam Rákosi Zsolt blogbejegyzését az allplan.blog.hu/2010/11/23/ifc_mi_ez_mire_jo oldalról. DOC, DOCX A DOC (az angol document szó rövidítése) egy szövegszerkesztésre használt fájlformátum. Az 1980-as években a Wordperfect szövegszerkesztő használta a DOC kiterjesztést saját zárt fájlformátumaként. Az 1990-es években a Microsoft a DOC kiterjesztést választotta a Microsoft Word szövegszerkesztő zárt fájlformátumának. Az eredeti Wordperfect DOC fájlformátum az 1990-es években eltűnt a személyi számítógépes világból. A bináris DOC fájl gyakran több szövegformázási információt (valamint szkripteket és visszavonási információkat) tartalmaz más fájlformátumokhoz képest mint az RTF vagy a HTML, de általában kevésbé kompatibilis. A DOC formátum sokat változott a Microsoft Office verziói között. A Word 97-es verziójáig más formátumot használtak mint a 97 és a 2003 között. Az Office 2007 megjelenésével a Microsoft egy új, XML-alapú formátumot használ DOCX kiterjesztéssel ami az Office 2007 alapértelmezett fájlformátuma, de használható a régebbi Office-okkal is a 'kompatibilitási csomag' le 7

8 töltése és telepítése után. A DOC a Microsoft Office Word saját formátuma, de más szoftverek, mint a szabad szoftver OpenOffice.org szoftvercsomag Writer komponense, vagy az AbiWord is képesek készíteni és olvasni.doc fájlokat. Unix-szerű operációs rendszerek parancssori programokkal képesek DOC formátumú fájlokat a wv könyvtári függvény segítségével egyszerű szövegfájlokká vagy más szabványos formátumú fájlokká alakítani. A.doc fájlformátum zárt mivoltából eredően a magas szintű formázás (beleértve az élőfejet és élőlábat) gyakran elvész a konverzió során. A formátum specifikációja február óta elérhető Microsoft Open Specification Promise licenc alatt a Microsoft-tól. A DOCX (Office Open XML - ISO/IEC 29500:2008) az Office 2007 megjelenése óta alapértelmezett formátuma a Microsoft Office-nakde az 'Office 2007 Compatibility Pack' telepítése után használható a Office 2003-ban, XP-ben, 2000-ben és a Microsoft Works-ben. Szintén használható egyre több más programban. ODF (OpenDocument Format) Az OpenDocument vagy ODF (eredetileg OASIS Open Document Format for Office Applications) egy nyílt fájlformátum-szabvány irodai programcsomagok dokumentumainak, úgymint szöveges dokumentumok, táblázatok, adatbázisok és bemutatók tárolására és cseréjére. A szabványt az OASIS ipari konzorcium készítette az OpenOffice.org XML-alapú formátumát alapul véve. Az első olyan fájlformátum-szabvány, amit az irodai programcsomagok számára készített egy független, elismert szabványosító szervezet. A szabvány szabadon, jogdíjak nélkül felhasználható, ezzel életképes alternatívája a piaci versenyt gátló zárt vagy jogdíj ellenében felhasználható formátumoknak. Az ODF-dokumentumok gyakoribb fájlnév-kiterjesztései:.odt jelöli a szöveges,.odm a mester-,.ods a táblázat-,.odp a bemutató-,.odg az ábra-,.odb az adatbázis-,.odf a képletdokumentumokat. Sablonok fájlnévkiterjesztései:.ott jelöli a szöveg,.ots a táblázat-,.otp a bemutató-,.otg az ábra-,.oth a weblapsablont. Az ODF alapértelmezett fájlformátuma az IBM Lotus Symphony, KOffice, LibreOffice és OpenOffice.org irodai programcsomagoknak. Támogatja a Google Dokumentumok, valamint a Microsoft Office is a 2007 SP2-es változattól. A Microsoft Office 2010-et megelőző Microsoft Office-ok javasolt kiegészítője az Office Open XML/ODF Translator, illetve az Oracle ODF Plugin for Microsoft Office. 8

9 Java (programozási nyelv) A Java általános célú, objektumorientált programozási nyelv, amelyet a Sun Microsystems fejlesztett a 90-es évek elejétől kezdve egészen addig, amíg a céget fel nem vásárolta az Oracle 2009-ben ben a Java 1.7-es verzióját az Oracle gondozásában adták ki. A Java alkalmazásokat jellemzően bájtkód formátumra alakítják, de közvetlenül natív (gépi) kód is készíthető Java forráskódból. A bájtkód futtatása a Java virtuális géppel történik, ami vagy interpretálja a bájtkódot vagy natív gépi kódot készít belőle, és azt futtatja az adott operációs rendszeren. A Java nyelvet kávézás közben találták ki, innen ered a kávéscsésze ikon. Négy fontos szempontot tartottak szem előtt, amikor a Javát kifejlesztették: objektum-orientáltság; függetlenség az operációs rendszertől, amelyen fut (többé-kevésbé); olyan kódokat és könyvtárakat tartalmazzon, amelyek elősegítik a hálózati programozást; távoli gépeken is képes legyen biztonságosan futni. A (platform)függetlenség azt jelenti, hogy a Javában íródott programok hasonlóan fognak futni különböző hardvereken. Ezt úgy lehet megvalósítani, hogy a Java fordítóprogram csak egy úgynevezett Java bájtkódra fordítja le a forráskódot, ami aztán futtatva lesz a virtuális gépben, amely lefordítja az illető hard ver gépi kódjára. A Sun Microsystems licence ragaszkodik a különböző Java kivitelezések összeférhetőségéhez. Egyes cégek, mint például a Microsoft, mégis platformfüggő sajátságokat adtak a nyelvhez, amire a Sun keményen reagált: beperelte a Microsoftot (az amerikai bíróság 20 millió dollár kártérítésre és a sajátos tulajdonságok visszavonására kötelezte a céget). Válaszként a Microsoft kihagyta a Java rendszert a jövőbeli termékekből és Windows-változatokból. Ez azt jelenti, hogy az Internet Explorer webböngésző alapváltozataiból hiányzik a Java, így az olyan weboldalak, amelyek Javát használnak, nem fognak helyesen megjelenni. A Sun és más cégek ingyenesen letölthetővé tették a JVM rendszert azon Windows-változatok számára, amelyekből a virtuális gép hiányzik. forrás: 9

10 Nyílt forráskód A szabad vagy nyílt forráskódú szoftverek (FLOSS) szabadon használható, másolható, terjeszthető, tanulmányozható és módosítható számítógépes programok. Ilyen például a GNU/Linux operációs rendszer és változatai (Ubuntu, Android okostelefon platform stb.), a Mozilla Firefox és Google Chrome böngésző, a LibreOffice (korábban OpenOffice.org) irodai csomag. A nyílt forráskódnak növekvő szerepe van az informatikában. A vállalati és kormányzati szféra ma ugyanolyan alternatívának tekinti a nyílt forráskódú szoftvereket, mint a zárt programokat. A vállalatok többsége használ már nyílt forráskódot, az okok között első helyen említve a szabad szoftverek alacsonyabb birtoklási költségét (TCO), gyártófüggetlenségét, nyílt szabványokon alapuló működését és korlátozás nélküli használatát. Az Európai Unió tanulmánya szerint a nyílt forráskódú szoftverekre fordított összeg megduplázása az EU GDP-jének évi 0,1%-nyi növekedését eredményezi, az informatikai szektor közvetlen hasznát nem számolva. Hollandiában a közigazgatási hivatalok több mint fele nyílt forráskódú szoftvert használ. Mind emögött az OSOSS projekt áll, amelyet 2002-ben indított a holland parlament a nyílt szabványok és lehetőség szerint a nyílt forráskód támogatására. A szabad programok szabadságát a szabad licencek biztosítják. Történet A közkincsként (public domain) terjesztett forráskód egyidős a modern programozással. A szabad szoftver mozgalmat Richard M. Stallman indította 1983-ban a GNU projekttel. Az elvi célkitűzést kiáltvány (The GNU Manifesto, 1984), alapítvány (Free Software Foundation, röviden FSF, 1985) és az első általános szabad szoftver licenc (GNU GPL, 1989) követte. Az FSF szerint a szabad szoftverek a következő szabadságjogokkal kell, hogy rendelkezzenek: a tetszőleges célra történő szabad felhasználás, a szabad tanulmányozhatóság és igény szerinti módosíthatóság, aminek előfeltétele a forráskódhoz való hozzáférhetőség, a másolatok szabad terjeszthetősége, segítve ezzel ismerőseinket, a szabad továbbfejleszthetőség, és az eredmény szabad közzététele a közösség javára (ennek is előfeltétele a forráskód elérhetősége). A szabad nem feltétlenül jelent ingyenest : bárki bármennyiért árusíthatja a kérdéses programokat; az egyetlen feltétel, hogy a fenti négy alapjogot garantálja vevői számra. Miért venné meg bárki is? Azért, mert például nem képes azt magának lefordítani, szüksége van kézikönyvre, CD-n vagy DVD-n szeretné a programokat megkapni, vagy mert támogatásra van szüksége. Az is elképzelhető, hogy valaki egyedi fejlesztéssel, testreszabással, adott hiba kijavításával, adott funkció beépítésével bíz meg egy programozót vagy céget. Az FSF vezeti a fenti elveknek megfelelő licencek listáját. A GNU GPL a legelterjedtebb szabad szoftver licenc. A nyílt forráskódú fejlesztések nagy része pedig az FSF vezetésével készült nyílt forráskódú fejlesztőeszközöket használja mind a mai napig. Nyílt forráskódú szoftver Eric S. Raymond és Bruce Perens kezdeményezésére, a szabad szoftverek vállalati körben való népszerűsítésére 1998-ban megalapult az Open Source Initiative (OSI) közhasznú társaság, amely a nyílt forráskódot hangsúlyozza az angolban félreérthető szabad helyett. (A szabad szoftver angol nevében szereplő free ingyenes jelentéssel is bír, ami tévesen azt sugallhatja, hogy szabad szoftvereket nem lehet eladásra fejleszteni, vagy egyéb profitorientált módon felhasználni.) 10

11 A nyílt forráskódú licenceket az OSI véleményezi és tartja nyilván. A nyílt forráskódú licencek között megtalálni a FSF GNU licenceit, de a Microsoft Ms-PL és Ms-RL licenceket is. A nyílt szoftverek licencei nem minden esetben kompatibilisek: előfordulhat, hogy két szabad licenccel rendelkező szoftvercsomag forráskódját nem lehet kombinálni és terjeszteni a licencek összeférhetetlensége miatt. FLOSS Az FSF álláspontja szerint a nyílt forráskódú szoftver nem tökéletes szinonimája a szabad szoftvernek, mivel a megnevezés nem hangsúlyozza ki a felhasználó szabadságát. A FLOSS szinonima feloldja a kü lönbséget azzal, hogy a Free/Libre/Open Source Software kifejezés rövidítésével a szabadságot és a nyílt forráskódot is kellőképpen hangsúlyozza a megnevezésben, rámutatva arra, hogy lényegi különbség nincs a szabad és a nyílt forráskódú szoftverek között. Szabad szoftver engedélyek A közkincsként (public domain) kiadott forráskód szabad szoftver, mivel semmiféle engedélyhez, vagy licenchez nem köti a felhasználást. Nem számít szabad szoftvernek a szabad szoftverrel nem összeférhető korlátozásokat tartalmazó vagy hiányzó forráskódú ingyenes freeware vagy shareware program. A szabad licencek általában előírják a licenc megőrzését a módosított változatokban is (ShareAlike), hogy a szoftver módosított változatai is szabadok maradjanak (angol szójátékkal, ezek a Copyleft licencek). A BSD licenc ún. gyenge copyleft licenc, ugyanis a módosított kód egészére nem követeli meg az eredeti licencet, ahogy a módosított forráskód közzétételét sem, ezért könnyedén beépíthetők zárt (nem nyílt forráskódú) programokba. A FSF GNU GPL és GNU LGPL licence úgynevezett erős copyleft licenc: minden módosításra az eredeti licenc kell, hogy vonatkozzon (illetve az LGPL kód kivételesen GPL-ként is kiadható). Az LGPL programok annyi kedvezményt tartalmaznak a zárt programgyártók irányába, hogy a zárt programok meghívhatják az osztott LGPL-es programkönyvtárak függvényeit futásuk során. A Microsoft 2007-ben fogadtatta el az OSI-val két nyílt forráskódú licencét, az Ms-PL és az Ms-RL licencet. Forrás és további információ: 11

12 Szövegszerkesztési alapismeretek Jelen jegyzetnek nem célja a dokumentumkészítés, a szövegszerkesztés ismereteit összefoglalni. Egyes szövegszerkesztő alkalmazásokkal és a kész dokumentumokkal kapcsolatban felmerülő kérdések azonban azt mutatják, hogy igény mutatkozik ezen terület tárgyalására is. Az egyes ügykezelőrendszerekben keletkező iratok fejléc-et és lábléc-et használnak, a rendszerek sablonjai pedig a körlevél készítésénél megismerhető változók beszúrása-ra épülnek. Az igényes, egyértelmű, az olvasó számára is könnyen értelmezhető dokumentumok elkészítéséhez kiadványszerkesztési, dokumentumformázási, tipográfiai alapismeretekre is szükségünk van. Irodalom Mindezen ismeretek könnyen elsajátíthatóak, még csak tanfolyamra sem kell beiratkoznunk. Az alábbi ingyenes irodalom sok felhasználónak adhat új információt. Az egyes könyvekbe akkor is érdemes beleolvasni, ha éppen nem az adott szoftvert alkalmazzuk, mert alapismereti részei univerzálisak. Blahota István: Bevezetés a LibreOffice használatába Németh László: Kiadványszerkesztés LibreOffice Writer szövegszerkesztővel Werner Roth: Nagy terjedelmű dokumentumok készítése... Pallay Ferenc: Az OpenOffice.org Calc használata WikiKönyvek: A szövegszerkesztés alapjai IHM tananyag: Szövegszerkesztés Microsoft Word XP Baksa-Haskó Gabriella: Szövegszerkesztés Microsoft Word TrueType betű A TrueType vektoros betűkészlet-formátumot az 1980-as évek végén fejlesztette ki az Apple Inc. az Adobe PostScript Type 1-es betűkészlet-formátumának versenytársául. A modern grafikus felületek betűkészleteinek és betűkészlet-formátumainak (Apple Advanced Typography, Graphite és részben az OpenType) alapja. A formátum eredetileg azzal tűnt ki, hogy a kiváló raszterizálást képes biztosítani az alacsony felbontású képernyőkre, de az erre vonatkozó adatokat a mai TrueType betűkészletek gyakran nem tartalmazzák. Apple Mac OS és Windows A TrueType az Apple Mac OS és Windows operációs rendszerek legelterjedtebb betűkészlet-formátuma (bár a Type 1-es és a Mac OS X és a Windows 2000 óta az OpenType formátumokat is támogatják). Az operációs rendszerek újabb rendszerbetűi többnyire már OpenType formátumúak, de a legtöbb ingyenes vagy olcsó betűkészlet még a TrueType formátumot használja. A nagyobb képernyőfelbontás mellett egyre kevésbé van szükség a TrueType betűkészletek raszterizálást javító adataira (hinting). Az Apple Mac OS szinte semmit nem használ fel ezekből az adatokból, a Microsoft ClearType technológiája pedig sokat figyelmen kívül hagy. 12

13 Linux és más operációs rendszerek A Linux és más szabad operációs rendszerek David Turner FreeType programkönyvtárát használják a TrueType fontok kezelésére. A programkönyvtár sokáig nem használhatta alapértelmezés szerint a TrueType betűkészletek (egy erre szolgáló virtuális gép byte-kódján leírt) raszterizálási adatait az Apple 2010 májusában lejárt szoftverszabadalma miatt. TrueType-on alapuló további formátumok Az OpenType formátum TrueType és Type 1-es formátumú betűkészleteket is tartalmazhat, így csak részben tekinthető a TrueType formátum bővítésének. Az Apple Advanced Typography és a Graphite formátumok a TrueType formátum kiegészítő táblázataiban tárolják saját adataikat, így felülről kompatibilisek a TrueType formátummal. Az Apple Advanced Typography az Apple védett formátuma, a Graphite ezzel szemben egy nyílt forráskódú referencia-programkönyvtárral is rendelkező nyílt betűkészlet-formátum, amelyet többek között a LibreOffice és az OpenOffice.org irodai programcsomag támogat. Karakterfelismerő program (OCR) Az optikai karakterfelismerés (rövidítve OCR az angol optical character recognition szavakból) a számítástechnikában olyan eljárás, mely lehetővé teszi a fizikai hordozón (leggyakrabban papíron) szereplő analóg írás, szöveg digitális formába történő alakítását. Az átalakított szöveg ezután könnyen használható, feldolgozható számítógépes környezetben. A karakterfelismerés a személyi számítógépeken szkennerek segítségével történik, speciális, erre a célra alkotott szoftverek végzik. A felismerési folyamat részei: az írás képének beolvasása (scanning); a képen szereplő szövegblokkok, szövegsorok vizsgálata; a blokkokban, sorokban szereplő betűk vagy betűpárok felismerése; és a felismert szöveg ellenőrzése (például helyesírás- vagy nyelvtani ellenőrzés). Ezen részek nem mindegyike kell, hogy szerepeljen egy OCR-programban, azonban mellőzésük rontja a felismerés hatékonyságát. 13

14 Home Edition vs. Professional, Office Version Mind szoftverek, mind hardverek tekintetében ismert azok különböző igények szerinti kiépítettsége. Az otthoni felhasználás általában szerényebb kiépítésűek, kevesebb funkcióval bírnak, lassabbak, míg az irodai vagy profi felhasználásra gyártójuk egy magasabb árfekvésben több kényelmi funkciót, hatékonyabb működést biztosít. Szoftvereknél gyakran tapasztalhatjuk, hogy a szerényebb képességű változatot ingyenessé teszik ugyan, de egyes funkciók mellett megjelenik a Pro változat jele, mellyel arra utalnak, hogy ha a felhasználó megveszi a Pro verziót, akkor további szolgáltatást is kap. Eszközbeszerzésnél (elsősorban hardver elemeknél) mindig figyelni kell arra, hogy gyártója az adott terméket milyen felhasználásra ajánlja. Egy projektor üzemideje vagy egy szkenner lapolvasási sebessége nagy felhasználási intenzitás mellett képes megbosszulni a termék olcsóságát. 14

15

16