szellemi termékek programokat BIOS alaplapi frissíthető beállításokat ellenőrzését betöltőrekord beolvasó Feladata 2. Operációs rendszer fogalmát

Átírás

1 Szoftverek A szoftver (software) fogalma kétféleképpen is megközelíthető: - tágabb értelemben szoftvernek nevezzük a számítógép működtetéséhez szükséges szellemi termékek összességét (programok, adatok, szakirodalom, stb.), - szűkebb értelemben a számítógép hardver elemeinek működtetését végző programokat nevezzük szoftvernek. A szoftver teremti meg a kapcsolatot a felhasználó és a hardver között. Ezt a funkcióját több rétegre tagozódva valósítja meg: A FELHASZNÁLÓ EMBER FELHASZNÁLÓI PROGRAMOK BIOS HARDVER 1. BIOS (Basic Input/Output System = alapvető bemeneti/kimeneti rendszer) BIOS-programja a számítógép több alkatrészének is van pl. a videovezérlő kártyának azonban most a legfontosabbról, az alaplapi BIOS-ról lesz szó. A BIOS programja egy kis memóriachip-ben tárolódik, amely az alaplapon foglal helyet. Régebben ez ROM (Read Only Memory = csak olvasható memória) volt, napjainkban azonban inkább flash (egy menetben írható) memóriát használnak, hogy az idő múlásával javítható, frissíthető legyen a tartalma (az alaplap gyártójának Web-helyéről általában letölthetők a frissítések). Speciális része a CMOS memória, amely gépünk hardver-elemeire, paramétereire vonatkozó beállításokat tárol. Ilyen beállítások pl.: az aktuális dátum és idő, a merevlemezek, floppymeghajtók adatai, a memória időzítése, az energiatakarékossági funkciók, stb. A beállítások megőrzéséről kikapcsolt állapotban egy kis telep gondoskodik, amely újabban töltődni is tud az üzemórák alatt. A BIOS feladatai: a.) A gép bekapcsolásakor: A számítógép bekapcsolása után elsőként a videovezérlő BIOS-a jelentkezik be. Ezt követően lép működésbe az alaplapi BIOS. Elvégzi az alapvető hardver-elemek (RAM, háttértárak, vezérlőkártyák) ellenőrzését a POST (Power On Self Test = bekapcsolási önteszt) keretében. Ezután kell a BIOS-nak átadnia a vezérlést az operációs rendszer számára. Ezt a feladatot látja el a betöltőrekord beolvasó, amely a CMOS-ban megadott lemezmeghajtó legelső szektorából a memóriába tölti a betöltőrekordot, amely majd az operációs rendszert indítja el. b.) A gép működése közben: A BIOS a számítógép memóriájában állandóan elérhetően foglal helyet. Feladata az egyes hardver elemek működésének irányítása, a gépi szintű folyamatok vezérlése. Például, amikor a felhasználó a szövegszerkesztő programban kezdeményezi egy dokumentum megnyitását, akkor a program ezt az igényt továbbítja az operációs rendszer felé. A rendszerszoftver átkódolva ugyancsak továbbadja a kérést a BIOS számára, ami a háttértár megfelelő szektoraiból kiolvassa a szükséges fájl darabjait. Akadnak azonban olyan felhasználói programok ill. operációs rendszerek is, amelyek a köztes rétegeket kihagyva azok feje felett átnyúlva, közvetlenül szólítják meg a hardvert. 2. Operációs rendszer Az ISO (International Standards Organization = Nemzetközi Szabványosítási Szervezet) a következőképpen definiálja az operációs rendszer fogalmát: Olyan programrendszer, amely a számítógépes rendszerben a programok végrehajtását vezérli: így például ütemezi a programok végrehajtását, elosztja az erőforrásokat, biztosítja a felhasználó és a számítógépes rendszer közötti kommunikációt. Az operációs rendszer feladatai: - programok működtetése: indítás, programok közötti kapcsolatok szervezése - háttértárak kezelése: programok, adatok biztonságos tárolása - perifériák kezelése: berendezések vizsgálata, az I/O igények sorba állítása - a memória kezelése (lefoglalás, programok betöltése, memória felszabadítása, lapozás, virtuális tárkezelés) - a gépi erőforrások elosztása (erőforrás pl.: háttértár, memória, hálózat, megjelenítő egység, nyomtató) - kommunikáció, kapcsolattartás a gép kezelőjével (parancsok fogadása, üzenetek küldése) Az egyes operációs rendszerek között ez utóbbi funkciót tekintve tapasztalhatóak a legszembetűnőbb különbségek. A DOS alapvetően parancsorientált kapcsolatot biztosít, aminek kényelmi foka nem igazán felel meg a mai kor követelményeinek. A Windows grafikus felületet nyújt a kommunikációhoz, az ikonokon, menükön keresztül történő 1

2 beavatkozás általában az egyszerű felhasználók számára sem okoz problémát. Napjainkban fejlesztések folynak a hanggal való kapcsolattartása is, ennek azonban vannak korlátai (hogyan tud egy szobában több ember számítógéppel dolgozni). Az operációs rendszerek csoportosítása történhet a felhasználók száma és a multiprogramozás foka szerint, azaz egyidejűleg hány felhasználó mennyi programját tudják kiszolgálni: EGYFELADATOS TÖBBFELADATOS EGY FELHASZNÁLÓS - DOS - Windows 95/98 TÖBB FELHASZNÁLÓS - Unix - Linux - Windows XP / Vista / 7 A táblázatból kitűnik, hogy pl. a DOS egyszerre csak egy felhasználó egy programjával tud elboldogulni. Ez persze nem azt jelenti, hogy a számítógép memóriájában csak egyetlen program található, hanem azt, hogy azoknak csak az egyike fut, a többieknek csak felügyelő, működést befolyásoló szerepe van (pl. rezidens programok, amelyek többnyire a gép bekapcsolásakor kerülnek a memóriába, és általában kikapcsolásig ott is maradnak). Az egyfeladatosság egyre nagyobb bosszúságot jelent, hiszen pl. szövegszerkesztés közben nem tudunk belenézni E- mail-jeinkbe, stb. Ezt a problémát némileg kezelte a Windows megjelenése, amely a DOS-ra ráépülve egyidejűleg több program (taszk) kezelésére is képes. A LINUX operációs rendszer képes egyidejűleg több felhasználó több alkalmazását is kezelni, ezért a hozzá hasonlóakkal együtt multiuser operációs rendszernek nevezik. 3. Alkalmazói programok (felhasználói szoftverek) A felhasználói programok olyan szoftvertermékek, amelyek valamely feladatkör megoldására szolgálnak. E programok teszik a számítógépet univerzális eszközzé, hiszen ugyanaz a hardver a különböző alkalmazói programok használatával különböző feladatok megoldására válik alkalmassá. Nagyon sok fajtájuk létezik, ezek közül a leggyakrabban használtak a következők: A szövegszerkesztő programok alkalmasak legyenek legalább a következő feladatok megoldására: új dokumentum létrehozása és megőrzése; létező dokumentum megnyitása, módosítása; dokumentumrészek mozgatása, másolása; dokumentum nyomtatása. Ilyenek pl.: Edit, Write, Wordpad, Word, stb. A táblázatkezelő programoktól elvárható minimum-szolgáltatások: szövegek és számok együttes tárolása; az adatok közötti összefüggések tárolása, az összefüggések leírása szövegek és képletek használatával; az adatok grafikus szemléltetése diagramokkal. Ilyenek pl.: Excel, Lotus, stb. Az adatbázis-kezelő programokkal szemben támasztott elvárások: tetszőleges rendezettségű adatbevitel; adott tulajdonságú adatok lekérdezése; rekordok rendezése; adott feltételnek megfelelő adatok nyomtatása; statisztikai mutatók készítése. Ilyenek pl.: Access, dbase, stb. További lehetséges csoportok: - prezentációs- és grafikai programok: PaintBrush, PowerPoint, Paint Shop Pro, Corel Draw, Photoshop, stb. - kommunikációs programok: böngésző, levelező, letöltő (FTP), csevegő (IRC), stb. - segédprogramok: fájlkezelő, víruskereső, tömörítő, lemezkarbantartó programok, stb. - számítógéppel támogatott tervezés (CAD, CAM), gyártás, raktározás, stb. programjai - oktató és szimulációs programok 4. Programfejlesztő rendszerek Ide tartoznak azok a szoftvereszközök, amelyekkel a programfejlesztő mérnökök a különböző szoftvereket hozzák létre. Osztályozásuk történhet a gépközeliség szintje szerint: - alacsony szintű programozási eszközök: gép kódhoz közeli nyelven történik a kódolás (pl.: Assembly) - magas szintű programozási eszközök: (pl.: Pascal, Delphi) 2

3 A Windows operációs rendszer A Windows története A Microsoft cég a DOS első verzióinak kibocsátását követően grafikus felhasználói felülettel rendelkező program fejlesztésébe kezdett. Az ötlet nem nevezhető igazán eredetinek, ugyanis az Apple cég Macintosh nevű gépcsaládjához már 1981-ben grafikus operációs rendszert tervezett. Windows 1.0: 1985-ben jelent meg. Az akkori körülményekhez mérten nagy hardverigénynek azonban nem tudtak megfelelni a 286-os gépek. Windows 2.0, 2.1: ban jelentek meg, 386-os processzorra optimalizálva. Windows 3.0: 1990-ben jelent meg. Komoly sikert aratott, ami elsősorban a körülötte zajló hatalmas reklámkampánynak (10 millió $) volt köszönhető. Windows 3.1: 1992-ben került piacra. A Windows 95 megjelenéséig ez volt a legelterjedtebb Windows-változat. Továbbra is a DOS-ra épült, tehát nem tekinthető önálló operációs rendszernek. Megszüntette azonban az egyfeladatosságot (egyidejűleg több program is lehet futó állapotban), és könnyebben kezelhető, barátságosabb grafikus felületet tárt a felhasználók elé. Windows 95: 1995-ben került a boltok polcaira. A Microsoft soha nem látott reklámkampánnyal támogatta meg új szoftverét az USA-ban. Ez olyannyira hatásos volt, hogy a programot olyanok is megvették, akiknek nem is volt számítógépük!! A Windows 95 többek között az alapjaiban megújított felülettel, a hosszú fájlnevek használatával, a Plug and Play támogatással és a hálózati működés támogatásával nyújtott többet elődjénél. Windows 98: Akár a Windows 95 javításának is tekinthető. Beépítették a DVD-lemezk és az USB-s eszközök támogatását, optimalizálták a programok indulási és leállási folyamatát, az internet használatát. A valóban gyorsabb és stabilabb működést a Windows 98 SE (Second Edition) változat hozta el. Windows ME: Az ezredfordulóra időzített változat (Millennium Edition) a multimédia iránt megnövekedett igényeket volt hivatott kielégíteni. Ebben a verzióban jelent meg szolgáltatásként a rendszer-visszaállítás, amely lehetővé teszi az operációs rendszerünk egy korábbi állapotra történő visszaállítását. A gyakori stabilitási problémák miatt ez a verzió nem vált elterjedté. Windows XP: 2001-ben jelent meg. A korábban vállalati hálózati környezetbe szánt, megnövelt biztonsági szolgáltatásokkal ellátott Windows 2000 verzió magjára épül. Ezzel a Microsoft egy név alatt egyesítette az otthoni illetve az üzleti felhasználókat kiszolgáló termékeket. Megmaradt azonban a választás lehetősége: a Windows XP Home Edition az otthoni felhasználóknak készült szerényebb biztonsági és hálózati képességekkel, míg a Professional változat szolgáltatásait elsősorban vállalati igényekhez igazították. Windows Vista: A magyar változat 2007-ben vált hozzáférhetővé. Egy áttervezett, új szolgáltatásokkal bővült (Aero) felhasználói felületet kínál. Támogatja a DVD írást és újraírást az operációs rendszer szintjén. Windows 7: A Microsoft az előző verzió továbbfejlesztésének szánta. Elődjéhez képest gyorsabb és stabilabb lett. Beépített szolgáltatásként megjelenik az érintés-, beszéd- és kézírás-felismerés. Hatékonyan használja ki a többmagos és 64 bites processzor-architektúrákat. A Windows jellemzői: A felhasználóval való kapcsolattartás grafikus (tehát nem karakteres) felületen valósul meg. Legfőbb kezelőeszköze már nem a billentyűzet, hanem az egér. A felhasználónak nem kell nehézkes parancsszavakat megjegyezni és használni: az egér segítségével lehetőségek közül választhat, illetve természetes, szinte magától értetődő módon végezhet el beállításokat, dolgozhat mappáival, állományaival. Az adattárolás egyik sajátossága, hogy a fájlok, mappák azonosítói akár 250 karakteresek is lehetnek, tehát megszűnt a DOS által előírt 11 karakteres korlát. Egyidejűleg egy felhasználó több programját is képes futtatni, azaz többfeladatos (multitasking) operációs rendszer. A Windows-ban tehát elindíthatunk egy újabb programot anélkül, hogy az előzőleg használt programból ki kellene lépnünk. Így megoldható a munka közbeni váltogatás a futó programok között, ami a munkavégzés hatékonyságát jelentősen javítja. Az aktív program váltása az ALT+TAB billentyűkombinációval, vagy a Tálcán végezhető el. A futó állapotban lévő programok listája a CTRL+ALT+DEL billentyűkombinációval jeleníthető meg. Ebből a listából kiválasztva bezárhatjuk az esetlegesen lefagyott programot is. Vigyázat: az utóbbi billentyűkombináció kétszer egymás után történő megnyomása a számítógép újraindítását eredményezi! Az egyidejűleg futtatható több alkalmazás (multitasking működés) nagyobb követelményeket támaszt az operítív memória (RAM) méretével szemben, hiszen mint tudjuk, a futó programoknak a memóriában kell lenniük a végrehajtás során. Azonban az operatív memória csakhamar betelne, ha nem használna a Windows egy un. virtuális memóriát. Ez a memória igazából nem más, mint egy a háttértáron (egész pontosan a merevlemezen) lefoglalt ideiglenes tárolóterület. Így aztán a futó programok közül az éppen nem használat alkalmazások adatai a háttértáron lévő virtuális (szimulált) memóriába kerülnek. A megoldás hátránya, hogy a merevlemez RAM-hoz képest mért jóval hosszabb adatelérési ideje észrevehetően lelassíthatja a többprogramos munkát (mint tudjuk, a RAM elérési ideje nanoszekundumokban, a merevlemezé milliszekundumokban mérhető). A Windows szó jelentése: ablakok. Ez a név arra utal, hogy a Windows-ban minden program, üzenet, dokumentum egy elhatárolt téglalap alakú területen belül jelenik meg. Az ablakok típusai: 3 Kis méret (Tálcára) Előző/teljes méret Bezárás

4 - programablak (pl. a Word, az Excel, a Pasziánsz ablaka) - dokumentum- (gyermek-) ablak (pl. a Word-ben megnyitott dokumentumok ablakai) - párbeszédablak (pl. a mentés, a megnyitás ablaka) A Windows népszerűsége sége többek között annak köszönhető, hogy egységes kezelőfelületet biztosít a különböző alkalmazásokban. Így például a mentés ablaka ugyanolyan felépítésű, akár a Word-ben, akár a Paintbrush-ban dolgozunk. Az ablakokon belüli kezelőelemek is program-függetlenül, azonos módon viselkednek. Ezek főbb típusai: - parancsgombok (pl.: OK, Mégsem, stb.) - jelölőnégyzetek (az egy csoportba tartózó lehetőségek közül többet is kiválaszthatunk, pl.: karakterekre vonatkozó formázások) - rádiógombok (az egy csoportba tartozó lehetőségek egymást kizáróak, tehát csak egy választható ki, pl.: a lap tájolása: álló v. fekvő) - listák (gördítve kereshetünk, majd egy elemet kijelölhetünk bennük, pl.: betűtípusok) - kombinált listák (beviteli mezőt is tartalmaznak, így beírhatók a listában nem szereplő értékek is, pl.: betűméret: 49) - beállító dobozok (a dobozban szereplő számérték fel/le mutató nyílgombokkal állítható, de egyéni érték is beírható, pl.: bekezdések közötti térközök) - ikonok (a különféle objektumokat jelölő, adott méretű kis rajzocskák, melyek utalnak az objektum jellegére) Az egységes szemlélet másik megnyilvánulása az, hogy a Windows lehetővé teszi a felhasználó számára, hogy egységes módon kezelje a különböző ő szerepű objektumokat: a fájlokat, a parancsikonokat, a mappákat, a nyomtatókat, stb. Bármely objektumra a jobb egérgombbal kattintva feltárul egy gyorsmenü, melyen keresztül megtekinthetjük ill. módosíthatjuk az adott objektum tulajdonságait: név, ikon, ill. egyéb objektumfüggő tulajdonságok. A Windows képernyőjének alapvető ő részei a Munkaasztal ill. az alatta elnyúló Tálca. A Munkaasztal adja a hátteret a Windowsban való munkához. Rajta helyezkednek el a parancsikonok, melyek vagy valamely speciális objektumhoz való hozzáférést parancsikonok tesznek lehetővé (Sajátgép, Dokumentumok, Hálózatok, Lomtár), vagy az egyes programok indítóikonjai. Ezek a programindító ikonok úgy működnek, mint egyfajta távirányító: lehetővé teszik a háttértárakon tárolt gyakran használt programok gyors és kényelmes elindítását. Létrehozásukhoz a Tálca Munkaasztalon a jobb egérgombbal kattintva kiválasztjuk a megjelenő gyorsmenüből az Új Parancsikon menüpontot. Ezután kell tallózással megkeresnünk az indítani kívánt programot, végül nevet adhatunk a parancsikonnak. A Tálca első eleme a Start menü (ld. később). Ettől jobbra programjainkhoz helyezhetünk el gyors indítást lehetővé tevő gombokat (a sor többek között az ikonok Munkaasztalról való áthúzásával bővíthető). Az ezt követő részen sorakoznak a futó állapotban lévő programokat jelképező gombok. A Tálca mintegy kínálja az ezek közül való választási lehetőséget. Végül a jobb sarokban állapotkijelző ikonokat találunk, pl.: az aktuális rendszeridőt, a hangerőszabályzót, a billentyűzetkiosztás jelzőjét, stb. A Start menü egy hierarchikus felépítésű menürendszer, melynek egy szokásos képe a mellékelt ábrán figyelhető meg. A Leállítás menüpontnál kezdeményezhetjük a Windows kikapcsolását, újraindítását. A Kijelentkezés a hálózati kapcsolat bontását eredményezi. A Futtatással olyan programok indítása válik lehetővé, melyekhez nem találunk indítóikont ikont sem a Munkaasztalon, sem pedig a Start menüben. A Súgó segítségével áttekintést kaphatunk a Windows használatáról (bármely szituációban előhívható a megfelelő súgó az F1 billentyű lenyomásával). A Keresés funkcióval a háttértárainkon kereshetünk fájlokat ill. mappákat. A Beállításokon belül a Vezérlőpulthoz, ill. a Nyomtatók és a Tálca beállítási lehetőségeihez juthatunk. A Dokumentumok menüpont az általunk használt legutóbbi 15 dokumentum gyors elérését teszi lehetővé. A Programok csoportja a legnépesebb: a szokásos Windows-komponenseken (Kellékek, Indítópult, MS-DOS parancssor) túl ide helyezhetjük el saját programcsoportjainkat ill. indítóikonjainkat. A Start menü gombjára a jobb egérgombbal kattintva ablakban nyílik meg a Start menü tartalma, ami lehetővé teszi új programcsoportok (mappák) ill. új parancsikonok létrehozását a Programokon belül (ld. a Munkaasztalnál ismertetett módszert). A Programok közül kiemelésre érdemesek a Kellékek csoport programjai, melyek a Windows telepítésekor kerülnek rendszerünkbe. rünkbe. Telepítéskor dönthetünk az egyes komponensek kiválasztásáról, de a komponensek telepítés után is hozzáadhatók illetve eltávolíthatók. A Kellékek csoport szokásos tartalmát láthatjuk a fenti ábrán (3. panel). 4

5 A Kommunikáció csoportban olyan programokat találunk, melyek számítógépünknek más gépekkel való kapcsolatba lépését teszik lehetővé. Ez a kapcsolat megvalósulhat telefonon keresztül (távoli elérés), ill. helyi szinten (pl. egy irodán belüli gépek között). A Rendszereszközök közül említést érdemelnek a lemezkarbantartó programok: a Scandisk (lemezellenőrző és hibajavító) és a Töredezettségmentesítő. A Szórakozás csoportba került a zenei CD-k lejátszására alkalmas CD-lejátszó, a hang- és videofájlok lejátszására szolgáló Médialejátszó, valamint a hangfelvételek készítésére való Hangrögzítő. A Jegyzettömb egy karakteres (ASCII), alapszolgáltatásokat nyújtó szövegszerkesztő program. Segítségével egyszerű, formázás nélküli szövegfájlokat tudunk létrehozni TXT kiterjesztéssel. Az MS-DOS parancssort elindítva DOS környezetbe jutunk, ahol kiadhatjuk DOS parancsainkat. Az ALT+ENTER billentyűkombinációval válthatunk az ablakos ill. a teljes képernyős megjelenítés között. A DOS ablakból kilépni az EXIT parancs beírásával lehet. A Paint egy ponttérképes rajzolóprogram. A rajzelemek (szabadkézi, vonal, kör, téglalap, zárt alakzat) pontokból épülnek fel, pontonként módosíthatók. A már papírra került rajzelemek tulajdonságai (méret, pozíció, szín, kitöltés) azonban utólag nem változtathatók. Nagyításkor a kép minősége romlik (nő a pontok mérete).a Paint-tel létrehozott kép mentéskor automatikusan BMP (BitMaP) kiterjesztést kap. A Számológép alapműveletes változata az egyszerűbb (+,-,*,/) tudományos változata a bonyolultabb (hatványozás, szögfüggvények, számrendszerek, statisztika) matematikai műveletek elvégzéséhez nyújt segítséget. Az Intéző a Windows beépített fájlkezelő segédprogramja. A fájlokkal, mappákkal, meghajtókkal kapcsolatos műveletek elvégzéséhez nyújt támogatást. Ablakának bal oldalán fa-struktúrába szervezve számítógépünk objektumai (meghajtók, mappák), jobb oldalán a fában kijelölt objektum tartalma látható. A könyvtárszerkezetben a kifejthető (további mappákat tartalmazó) ágakat + jelöli. A jobb oldali fájllistában a rendezettség különböző szempontok szerint (név, kiterjesztés, dátum, méret) állítható. A programfájlok innen indíthatók, a felhasználói fájlokra duplázva pedig a hozzájuk rendelt alkalmazás (pl.: *.BMP kép esetén a Paintbrush) indul el, megnyitva a kiválasztott fájlt. Az egér ebben a programban is főszerephez jut, hiszen az ikonoknál említetteknél hasonlóan itt is másolhatunk ill. mozgathatunk fájlokat egérhúzással. A Wordpad grafikus szövegszerkesztő program. Megtalálhatóak benne az alapvető karakter-, bekezdés- és dokumentumformázások. Ha nem akarunk drága és igényeinkhez mérten túlzottan összetett szövegszerkesztőt vásárolni, akkor ez a Windows-zal kapott program éppen megfelelő lehet számunkra. A Wordpad-del létrehozott szöveges fájlok mentéskor DOC kiterjesztést kapnak. A Beállítások csoportjából a Vezérlőpultnál érdemes még elidőzni. Betűtípusok: A Windows programjai (Excel, Word, stb.) egységesen ugyanazokat a betűtípusokat használják. Ezek egy része a Windows telepítésekor kerül a rendszerbe, a kínálatot azonban továbbiakkal is bővíthetjük. A Vezérlőpultnak ez az eleme szolgál arra, hogy a Windows betűtípusait karbantartsuk: megtekintsük a meglévőket, töröljük a nem használatosakat, ill. újakat telepítsünk fel. Az egyes betűtípusok külön fájlokban tárolódnak (*.FON, *.TTF). Billentyűzet: Itt állíthatjuk be a billentyűzet ismétlési jellemzőit. Tudjuk, hogy ha lenyomunk és nyomva tartunk egy billentyűt, akkor az első karakter megjelenését követő kis szünet után karakterek folyamatosan íródnak a képernyőre. Az ismétlések közötti várakozással a kis szünet időtartamát szabályozhatjuk. Az ismétlési sebesség pedig meghatározza, hogy időegység alatt mennyi karakter íródik a képernyőre nyomva tartott billentyű esetén. Ugyancsak itt állíthatjuk be az általunk használt nyelvnek megfelelő billentyűzet-kiosztást (101 gombos angol, 105 gombos magyar, stb.). Dátum és idő: Ezzel a programmal pontosíthatjuk a gép által mutatott dátumot és időt, valamint kiválaszthatjuk a földrajzi elhelyezkedésünknek megfelelő időzónát. Az Egér programban a mutatóvezérlő eszközünk jellemzőit állíthatjuk be igényeinknek megfelelően. Itt nyílik lehetőség az egér bal és jobb gombjához tartozó funkciók cseréjére, ami balkezesek számára jelenthet segítséget. A dupla kattintás sebességével beállíthatjuk, hogy mennyire gyorsan kell követnie egymást két egérgomb-kattintásnak ahhoz, hogy azt a Windows dupla kattintásként (és ne két szimplaként) értelmezze. Kezdők számára ajánlott a kisebb sebesség beállítása. A mutató sebességétől függ, hogy a képernyőn látható egérkurzor mennyi utat tesz meg, mialatt az egeret az asztalon mozgatjuk. Minél nagyobb a követési sebesség, annál fürgébben mozog az egérkurzor. Az Energiagazdálkodás keretein belül megadhatjuk, hogy számítógépünk hány óra "üresjárat" (használaton kívüli idő) után kapcsoljon készenléti állapotba. Ekkor a Windows kikapcsolja a monitort, mint főfogyasztót, illetve leállítja a merevlemez forgását (ami akár 7200-at is fordul percenként), meghosszabbítva ezzel élettartamukat. E takarékos üzemmódból bármely billentyű megnyomásával újra munkára kész állapotba hozhatjuk gépünket. Hang: Ha gépünk rendelkezik hangkártyával, akkor a Windows különböző eseményeihez (indítás, kilépés, hibajelzés, stb.) hangeffektusokat rendelhetünk. Ezek az adott esemény bekövetkezésekor hangzanak fel. 5

6 Képernyő: Ebben a programban a Munkaasztal tulajdonságait állíthatjuk be. A Háttér fület választva a munkaasztal dekorálható mintával vagy tapétával (a tapéta eltakarja a mintát!) A minta apró kis pontképek sorozatából épül fel. A tapéta tetszőleges képfájl lehet, amit helyezhetünk az asztal közepére, vagy mozaikszerűen en letapétázhatjuk vele az egész hátteret. Választhatunk tunk a Windows kínálatából, ill. saját képeinket is felhasználhatjuk. A következő lapon állíthatjuk be a képernyővédő fajtáját és az aktivizálódásáig eltelt időtartamot. A képernyővédő akkor jut szerephez, amikor a beállításnak megfelelő ideig nem érkezik felhasználói beavatkozás (egéren v. billentyűzeten keresztül). Ekkor általában valamiféle mozgóképpel beindul a képernyővédő, megakadályozva azt, hogy a képernyőelemek (ablakkeretek, gombok) nyomot hagyjanak a fényérzékeny felületen. (Ez az un. beégés persze hosszú idő alatt alakulna ki.) A Megjelenés fület választva nyílik lehetőségünk a Windows színösszeállításának sának módosítására. Választhatunk előre elkészített színsémák közül, illetve egyedileg is meghatározhatjuk az egyes képernyőelemek elemek (ablakcímkék, keretek, gombok, stb.) színét. A Beállítások feliratú lapon a haladóbb jellegű módosításokat eszközölhetünk. A színek számával más néven a színmélységgel megadhatjuk, hogy a képernyő pontjainak színe hány színt tartalmazó palettából kerüljön ki. Szokásos értékei a 16 (4 bites), 256 (8 bites), 65 ezer (16 bites = high color), 16 millió (24 bites = true color) féle szín. A képernyőterület hivatalos nevén a felbontás értéke meghatározza, za, hogy a képernyőkép mennyi pontoszlopból és pontsorból épüljön fel. Szokásos értékei: 640x480, 800x600, 1024x768. A Kisegítő lehetőségek között a csökkent képességűek ek találnak a géppel való munkát megkönnyítő beállításokat (nagyobb kontraszt, nagyobb kezelőelemek, hangjelzések, stb.). Területi beállítások: Itt állíthatjuk be az országfüggő paramétereket: a nemzeti sajátosságoknak megfelelő számformátumot (tizedesvessző v. -pont), a pénznemet, a dátum- és időformátumot (év-hó-nap sorrend). Nyomtatók: Ebben a programban tudunk a Windows-hoz új nyomtatót telepíteni. Amikor nyomtatót vásárolunk, akkor nem elegendő a megfelelő vezetékeket csatlakoztatni (fizikai kapcsolat), a nyomtatót és a Windows-t illeszteni kell egymáshoz (logikai kapcsolatot kell létesíteni). Ezt a műveletet itt kell elvégezni a nyomtatóval együtt kapott telepítőprogram segítségével. Ugyancsak itt tudunk több telepített nyomtató közül egy alapértelmezettet kiválasztani, amelyhez ha máshogyan nem rendelkezünk a nyomtatási feladatok beérkeznek. Lehetőségünk van továbbá a nyomtatók jellemzőinek beállítására, ill. meglévő nyomtató eltávolítására (a logikai kapcsolat megszüntetésére). Rendszer: : Ezen a funkción keresztül kaphatunk betekintést számítógépünk hardver-konfigurációjába (ld. a mellékelt ábrát). Itt végezhetjük el többek között az eszközök illesztőprogramjainak frissítését is. Programok hozzáadása: : Itt oldható meg a Windows-hoz telepített programok körének bővítése (új program felvétele) illetve szűkítése (meglévő program eltávolítása). Új hardver hozzáadása: Lehetővé teszi, hogy a számítógépünkbe épített új eszközt a Windows beazonosítsa, és feltelepítse hozzá a kezeléséhez, optimális működéséhez szükséges illesztőprogramot. 6