MTA ÁLLATORVOS-TUDOMÁNYI BIZOTTSÁGA SZENT ISTVÁN EGYETEM ÁLLATORVOS-TUDOMÁNYI DOKTORI ISKOLA AKADÉMIAI BESZÁMOLÓK

Átírás

1 MTA ÁLLATORVOS-TUDOMÁNYI BIZOTTSÁGA SZENT ISTVÁN EGYETEM ÁLLATORVOS-TUDOMÁNYI DOKTORI ISKOLA AKADÉMIAI BESZÁMOLÓK VIROLÓGIA, BAKTERIOLÓGIA, IMMUNOLÓGIA évi 35.füzet

2 ELİSZÓ Kedves Kolleganık és Kollegák! Az MTA Állatorvos-tudományi Bizottsága a január között tartja a legújabb kutatási eredményeink bemutatására szolgáló akadémiai beszámoló üléseket, melyeken a társrendezı, Állatorvos-tudományi Doktori Iskola, kérésének megfelelıen a PhD hallgatók szereplését külön is elvárjuk. Az egyes szekciók üléseinek helyét és idejét a mellékelt beosztásban tüntettük fel. Az elıadások és azt követı megvitatás idıtartama általában: perc. Az elıadások összefoglalóit ezen szekciófüzetekbe csoportosítva - elektronikus úton és nyomtatványként is közre adtuk. Kérjük, hogy az összefoglalók anyagát minden esetben - megvitatásra alkalmas formában elıadni szíveskedjenek. Ami a vitát illeti, a résztvevıket, a bizottsági tagokat és az üléselnököket külön is kérjük arra, hogy, kérdéseikkel, hozzáfőzött megjegyzéseikkel szíveskedjenek az elıadottak részletesebb megismerését, értékelését és a beszámoló csoportok további munkáját segíteni. Mivel sokan úgy véljük, hogy a tudományos elırehaladás és a fiatalok tudományos fórumokhoz való szoktatása szempontjából a vita majdnem olyan fontos mint maga az elıadás, ezért a hasznos és elırevivı vitához szükséges mőhely légkör kialakítását és fenntartását valamennyi résztvevıtıl de különösen a bizottsági tagoktól és az elnököktıl ez úton is tisztelettel kérjük. Az egyes szekciók titkárait arra is kérem, hogy a szekcióülésrıl február végéig készítsenek és juttassanak el hozzám egy-egy rövid, közérthetı formában megírt, s a szekció elnökkel(elnökökkel) egyeztetett tájékoztatót (a Magyar Állatorvosok Lapja részére), mely tartalmazza az elhangzott legfontosabb megállapításokat. A szekció ülések anyagait az MGSZH Központ Állatgyógyászati Termékek Igazgatósága (Dr. Soós Tibor bizottsági titkár úr) irányítása alatt rendezte füzetekbe, nyomtatta ki és küldte meg az egyes intézeteknek, illetve személyeknek. Kérjük az intézetek vezetıit, hogy az elektronikus úton megküldött anyagból továbbítsanak ill. kellı példányszámban másoltassanak munkatársaik és érdeklıdı nyugdíjasaik számára is. Kérjük, továbbá, hogy munkatársaikat segítsék az üléseken való aktív és sikeres részvételben. Elıre is köszönjük a szekció elnökök, a titkárok, a bizottsági tagok és valamennyi elıadó munkáját, s külön is köszönjük az összefoglaló füzeteket elıállító munkacsoport (Németh Veronika és dr. Vinczer Péterné) nélkülözhetetlen segítségét. Budapest, január Az MTA Állatorvos-tudományi Bizottsága nevében, Sikeres, Boldog Új esztendıt kívánva, Dr. Nagy Béla, elnök s.k.

3 A szekció megnevezése Élettan, biokémia, kórélettan, morfológia Az akadémiai beszámolók beosztása és szekcióbizottságai (2009. január 26-29) A szekcióülés ideje I. 26. hétfı, 8.30-tól Élelmiszerhigiénia I. 26. hétfı, tól Virológia, immunológia, Bakteriológia Állathigiénia, állattenyésztés, genetika takarmányozástan Parazitológia, állattan, halkórtan Klinikumok, gyógyszertan, toxikológia I. 27. kedd, 8.30-tól I. 28. szerda, 8.30-tól I. 28. szerda, 8.30-tól I. 29. csütörtök 8.30-tól A szekcióülés helye Élettan tanterem Dr. Frenyó V. László Dr. Bartha Tibor Dr. Sótonyi Péter Dr. Veresegyházi Tamás Dr. Husvéth Ferenc Továbbképzés tanterem Dr. Laczay Péter Dr. Sas Barnabás Szeitzné dr. Szabó Mária Élettan tanterem Dr. Harrach Balázs Dr. Soós Tibor Társelnökök Titkár Bizottsági tagok Dr. Nagy Béla Dr. Fodor László Dr. Bernáth Sándor Dr. Stipkovits László Továbbképzés tanterem Dr. Szabó József Dr. Brydl Endre Dr. Kovács Melinda Élettan tanterem Dr. Kassai Tibor Dr. Molnár Kálmán Dr. Hornung Erzsébet Belgyógyászat tanterem Dr. Gálfi Péter Dr. Vörös Károly Dr. Szenci Ottó Dr. Zsarnovszky Attila Dr. Székely Körmöczi Péter Dr. Benkı Mária Dr. Jánosi Szilárd Dr. Kutas Ferenc Dr. Halasy Katalin Dr. Vajdovich Péter Dr. Bíró Géza Dr. Lombai György Dr. Nagy Béla Dr. Szita Géza Dr. Kovács Sándor Dr. Búza László Dr. Rusvai Miklós Dr. Pálfi Vilmos Dr. Drén Csaba Dr. Bakonyi Tamás Dr. Hajtós István Dr. Magyar Tibor Dr. Tóth István Dr. Bersényi András Dr. Fekete Sándor Dr. Rafai Pál Dr. Zöldág László Dr. Hullár István Dr. Fébel Hedvig Dr. Baska Ferenc Dr. Békési László Dr. Sterczer Ágnes Dr. Németh Tibor Dr. Csaba György Dr. Farkas Róbert Dr. Varga István Dr. Sályi Gábor Dr. Sas Barnabás Dr. Várnagy László Dr. Zöldág László Dr. Túróczy Julianna Dr. Bajcsy Csaba Dr. Bodó Gábor

4 Tartalomjegyzék Ó- ÉS ÚJVILÁGI MADARAKBÓL SZÁRMAZÓ MADÁRHIMLİ VÍRUSOK FILOGENETIKAI ANALÍZISE Gyuranecz Miklós 1, Dán Ádám 2 PhD, Kristina F. Egstad 3, Hon Ip 3 PhD, Ursula Höfle 4 PhD, Patricia G. Parker 5 PhD, Jenni M. Higashiguchi 5, Gerry M. Dorrestein 6 PhD, Benjamin Lucio-Martinez 7 PhD, Solt Szabolcs 8, Marcela Uhart 9 PhD, Ariel Pereda 10 PhD, Juan-Manuel Blanco 11, Michael A. Skinner 12 PhD, Erdélyi Károly 2 HERPESZVÍRUSOK KIMUTATÁSA VADÁLLATOKBÓL Jánoska Máté 1, Dandár Eszter 1, Vidovszky Márton 1, Molnár Viktor 2, PhD, Harrach Balázs 1, az MTA doktora MADÁR BORNAVÍRUSOK KIMUTATÁSA KÖZÉP-EURÓPAI PAPAGÁJ MINTÁKBÓL Bakonyi Tamás, PhD 1, Erdélyi Károly 2, Gál János, PhD 3, Karin Sekulin 4, Herbert Weißenböck, PhD 5, Norbert Nowotny, PhD 4 SIRÁLYOKBAN ELİFORDULÓ ADENOVÍRUSOK GENETIKAI DIVERZITÁSA Vidovszky Márton 1, Jánoska Máté 1, Kovács Endre 1, Ursu Krisztina 2, PhD, Dán Ádám 2, PhD, Anneli Ejdersund 3, Benkı Mária 1, az áo. tud. kandidátusa, Harrach Balázs 1, az MTA doktora AZ ELMÚLT 30 ÉVBEN IZOLÁLT EHV-1 TÖRZSEK MOLEKULÁRIS ÖSSZEHASONLÍTÓ VIZSGÁLATA Malik Péter, Bálint Ádám PhD, Dán Ádám PhD, Pálfi Vilmos kandidátus ADENOVÍRUS OKOZTA HEPATITIS-HYDROPERICARDIUM SZINDRÓMA LIBÁKBAN Ivanics Éva 1, Palya Vilmos 2, Markos Béla 3, Dán Ádám Ph.D 1, Ursu Krisztina Ph.D 1 Kaján Gyızı 4, Glávits Róbert az áo. tud. kandidátusa 1 A TYÚKOK TOJÁSHÉJKÉPZİDÉSI ZAVARÁT OKOZÓ EGG DROP SYNDROME (EDS) VÍRUS KIMUTATÁSÁRA ALKALMAS IN VIVO ÉS PCR MÓDSZEREK KOMPARATÍV ANALÍZISE Petrovszki Enikı 1, Sombor Erzsébet 1, Horváth Tibor 1, Farkas Tibor 1, Pénzes Zoltán 1 SERTÉSEK CIRCOVÍRUS REZERVOÁROK FELTÉRKÉPEZÉSE Lırincz Márta 1, Cságola Attila 1, Biksi Imre 2, PhD, Szeredi Levente 3, PhD, Dán Ádám 3, PhD, Tuboly Tamás 1, az áo. Tud. kandidátusa A CSIRKÉK FERTİZİ ANAEMIÁJÁT OKOZÓ, MAGYARORSZÁGON ELİFORDULÓ VÍRUSTÖRZSEK GENETIKAI JELLEMZÉSE Palade Elena Alina 1, Bajnok László 2, Dobos-Kovács Mihály 1, Demeter Zoltán 1, Rusvai Miklós 1 A KÉKNYELV BETEGSÉG (BLUETONGUE) EURÓPÁBAN ÉS MAGYARORSZÁGON Malik Péter, Bálint Ádám PhD, Pálfi Vilmos kandidátus A VARAS SZÁJFÁJÁS SZOKATLAN KÓRFORMÁJA A BODROGKÖZBEN Hajtós István 1, Pálfi Vilmos 2, Veress Cseperke 1, Répási Attila 1, Lontay László 1 HALMOZOTTAN JELENTKEZİ NYÁLKAHÁRTYA-BETEGSÉG EGY JÁRVÁNY TANULSÁGAI Kıvágó Csaba 1*, Hornyák Ákos PhD 2, Balka Gyula 3, Jakab Csaba 3, Mándoki Míra PhD 3, Rusvai Miklós tanszékvezetı egyetemi tanár 3

5 JÁRVÁNYOS LÉGZİSZERVI MEGBETEGEDÉS OKTANI VIZSGÁLATA EGY LÓÁLLOMÁNYBAN Malik Péter, Pálfi Vilmos kandidátus FERTİZİ BRONCHITIS TÖRZSEK HERÉRE GYAKOROLT HATÁSÁNAK VIZSGÁLATA Benyeda Zsófia 1, Mató Tamás 2, Szeredi Levente 3, PhD, Rusvai Miklós 1, az áo. tud. kandidátusa, Palya Vilmos 2 IMMUNKOMPLEX (TRANSMUNE) ÉS ITATÁSOS FERTİZİ BURSITIS VAKCINÁK ÖSSZEHASONLÍTÁSÁ KITERJEDT ÉSZAK-ÍRORSZÁGI NAGYÜZEMI KISÉRLETBEN Herczeg József, PhD, Varga Katalin, Mató Tamás, Dr. Kardi Veronika, Makai Ágnes, Tóth Balázs INTERMEDIER, ILLETVE INTERMEDIER PLUS IBDV VAKCINÁKKAL VÉGZETT IMMUNIZÁLÁST KÖVETİEN MEGJELENİ VÉDELEM KIALAKULÁSÁNAK IDİPONTJA Tatár-Kis Tímea, Mató Tamás és Palya Vilmos KÜLÖNBÖZİ ANTIGÉN-KONCENTRÁCIÓJÚ IBDV E VP2 ALEGYSÉG-VAKCINÁK HATÉKONYSÁGÁNAK VIZSGÁLATA VARIÁNS IBDV ÉS NAGYON VIRULENS IBDV RÁFERTİZÉSSEL SZEMBEN SPF CSIRKÉKBEN Kollár Anna 1, Horváth Tibor 1, Cseh Sándor 2, Lırincz Zsolt 2, Tibor Süveges 1, Kardi Veronika 1, Misák Ferenc 1, Palya Vilmos 1, Pénzes Zoltán 1 GP41 ALAPÚ HIV VAKCINAJELÖLTEK VIZSGÁLATA NYÚLBAN Lévai Réka 1, Barna Tímea 1, Fábián Katalin 1, Farsang Attila 1, Christina Moog 2, Alethea Cope 3, Raphaelle elhabib 4, Kulcsár Gábor 1 MYCOPLASMA ÉS INFLUENZA VÍRUS FERTİZÖTTSÉG KÖLCSÖNHATÁSA CSIRKÉKBEN Béres Andrea, Stipkovits László, az áo. tud. Doktora CORYNEBACTERIUM PSEUDOTUBERCULOSIS FAJSZINTŐ MEGHATÁROZÁSÁRA HASZNÁLT EGYES MÓDSZEREK ÖSSZEHASONLÍTÓ VIZSGÁLATA Makrai László 1, Tóth Noémi 1, Hajtós István 2, Makkai István 3, Jánosi Katalin 1, Gyuranecz Miklós 1, Varga János 1, Fodor László 1 A VADDISZNÓ FERTİZÉSFENNTARTÓ SZEREPE A SZARVASMARHA-GÜMİKÓR JÁRVÁNYTANÁBAN A ZSELICBEN Csivincsik Ágnes 1, Rónai Zsuzsa 2, Jánosi Szilárd 2, Szabó József 3 ENTEROHAEMORRHAGIÁS ESCHERICHIA COLI O157 (EHEC) SPECIFIKUS FÁG GÉNEK KIMUTATÁSÁN ALAPULÓ PCR ALAPÚ FÁGTIPIZÁLÓ MÓDSZER KIALAKÍTÁSA Tóth István 1, az MTA doktora, Bagyinszky Éva 2, egyetemi hallgató BAROMFI EREDETŐ PASTEURELLA MULTOCIDA IZOLÁTUMOK MOLEKULÁRIS JELLEMZÉSE Sellyei Boglárka 1, Varga Zsuzsanna 1, az áo tud kandidátusa, Ivanics Éva 2 és Magyar Tibor 1, az áo tud kandidátusa KÜLÖNBÖZİ EREDETŐ PASTEURELLA MULTOCIDA TÖRZSEK ANYAGCSERE- UJJLENYOMATÁNAK VIZSGÁLATA Makrai László 1, Sellyei Boglárka 2, Varga Zsuzsanna 2, Lisanne Willimzig 1,2, Jánosi Katalin 1, Gyuranecz Miklós 1, Magyar Tibor 2

6 KÍSÉRLETI TANULMÁNYOK A BAROMFIKOLERA FAJSPECIFIKUS PATHOGENITÁSÁRÓL Herczeg József 1, PhD, Makai Ágnes 1, Makrai László 2, PhD, Fodor László 2, az áo.tud. kandidátusa KISÉRLETI TAPASZTALATOK EGY BAROMFIKOLERA VAKCINA HATÉKONYSÁGI VIZSGÁLATAI SORÁN, AZ AMERIKAI- ÉS AZ EURÓPAI GYÓGYSZERKÖNYVEK KÖVETELMÉNYEINEK ÖSSZEHANGOLÁSÁRÓL Makai Ágnes 1, Herczeg József 1, PhD, Makrai László 2, PhD, Fodor László 2, az áo.tud. kandidátusa KISÉRLETI TAPASZTALATOK HÉT VALENCIÁJÚ KOMBINÁLT BAKTERIÁLIS- ÉS VÍRUSVAKCINA HATÉKONYSÁGÁRÓL AVIBACTERIUM PARAGALLINARUM, SALMONALLA ENTERITIDIS, ND, IB ÉS EDS VONATKOZÁSÁBAN Herczeg József 1, PhD, Varga Katalin 1, Makai Ágnes 1, Makrai László 2, PhD, Fodor László 2, az áo.tud. kandidátusa HÁZIÁLLATOKBÓL IZOLÁLT HISTOPHÍLUS SOMNI TÖRZSEK ANTIBIOTIKM- ÉRZÉKENYSÉGÉNEK VIZSGÁLATA Jánosi Katalin 1, Szántó Barbara 1, Makrai László 1, PhD, Varga János 1, az MTA levelezı tagja, Gyuranecz Miklós 1 és Fodor László 1, az áo.tud.kandidátusa A TULAREMIA KÓRBONCTANA MEZEI NYÚLBAN (LEPUS EUROPAEUS), VALAMINT AZ IZOLÁLT F. TULARENSIS TÖRZSEK ANYAGCSERE-UJJLENYOMATÁNAK JELLEMZÉSE Gyuranecz Miklós 1, Erdélyi Károly 2, Szeredi Levente 2, Fodor László 1, Dénes Béla 2, Ráczné Mészáros Ágnes 2, Jánosi Katalin 1, Füleki Miklós 3, Szépe Bálint 4, Makrai László 1 A VIRULENCIA DETERMINÁNSOK HASONLÓSÁGA HUMÁN- ÉS ÁLLAT EREDETŐ PSEUDOMONAS AERUGINOSA TÖRZSEKBEN Szmolka Annamária 1, Libisch Balázs 2, Pászti Judit 2, Füzi Miklós 2, és Nagy Béla 1 CAMPYLOBACTER JEJUNI ÉS COLI AZONOSÍTÁSA ÉS ELKÜLİNÍTÉSE REAL-TIME PCR-EL INTÉZETÜNKBEN Schweitzer Nóra 1, Dán Ádám 1 Ph.D., Ursu Krisztina 1 Ph.D., Kaszanyitzky Éva 1 Ph.D., Varga János 2 az MTA tagja COXIELLA BURNETII VAKCINATÖRZS AZONOSÍTÁSA MULTISPACER SZEKVENCIA TIPIZÁLÁSSAL (MST) Éva Balla MADARAKBÓL IZOLÁLT PASTEURELLA MULTOCIDA TÖRZSEK KÜLSİ MEMBRÁNFEHÉRJÉINEK ÖSSZEHASONLÍTÓ VIZSGÁLATA Varga Zsuzsanna 1, az áo tud kandidátusa, Sellyei Boglárka 1, Ivanits Éva 2 és Magyar Tibor 1, az áo tud kandidátusa

7 SZIE-ÁOTK, Járványtani és Mikrobiológiai Tanszék 1 MGSZHK, Állategészségügyi Diagnosztikai Igazgatóság 2 USGS, National Wildlife Health Center, WI, USA 3 National Institute for Wildlife Research, Spanyolország 4 University of Missouri, Department of Biology, MO, USA 5 Dutch Research Institute for Birds and Exotic Animals, Hollandia 6 Cornell University, Avian Diagnostic Servicies, NY, USA 7 Magyar Madártani Egyesület 8 Wildlife Conservation Society, Argentína 9 CICVyA-INTA, Institute of Virology, Argentína 10 Aquila Foundation, Spanyolország 11 Imperial College London, Faculty of Medicine, Egyesült Királyság 12 Virológia Ó- ÉS ÚJVILÁGI MADARAKBÓL SZÁRMAZÓ MADÁRHIMLİ VÍRUSOK FILOGENETIKAI ANALÍZISE Gyuranecz Miklós 1, Dán Ádám 2 PhD, Kristina F. Egstad 3, Hon Ip 3 PhD, Ursula Höfle 4 PhD, Patricia G. Parker 5 PhD, Jenni M. Higashiguchi 5, Gerry M. Dorrestein 6 PhD, Benjamin Lucio- Martinez 7 PhD, Solt Szabolcs 8, Marcela Uhart 9 PhD, Ariel Pereda 10 PhD, Juan-Manuel Blanco 11, Michael A. Skinner 12 PhD, Erdélyi Károly 2 A madárhimlı vírus jelentıs hatást gyakorolt bizonyos madárpopulációkra és jelenleg is komoly problémát okoz egyes veszélyeztetett madárfajok populációinak megırzése során. Többek között ezért is szükséges tisztázni néhány kérdést a madárhimlı vírussal kapcsolatban. Ilyenek pl. a különbözı vírustörzsek elterjedése, gazda-specifikussága illetve patogenitása különbözı fajokban. A madárhimlıvírusok DNS-ének kimutatására GenBank-ból elérhetı DNS polimeráz gén szekvencián alapuló új PCR módszert alkalmaztunk. Ezzel a rendszerrel és az Adams és mtsai. (2005) által leírt, a 4b struktúr-fehérje génjén alapuló PCR eljárással párhuzamossan 105 vírustörzs szekvenciáját sikerült meghatároznunk. A vírustörzsek a legkülönbözıbb vad és egzotikus madárból származtak Európából, Észak- és Dél-Amerikából, Hawaii-, Galápagos-, Midway-szigetekrıl és az Antarktiszról. A szekvencia illesztések elkészítéséhez a Clustal V és a Multalin programokat használtuk. Mindkét génszakasz szekvenciáival és a GenBank-ban található homológ himlıvírus szekvenciákkal Fitch módszerrel kiegészített távolság mátrix típusú filogenetikai analízist végeztünk (Phylip program csomag). Vizsgálataink eredményei jelentıs mértékben kiegészítették a korábbi kutatásokat (Adams és mtsai; 2005, Lüshow és mtsai, 2004). Munkánkhoz fogható mintaszámú, madárfaj gazdagságú és földrajzi kiterjedéső vizsgálatok eddig nem születtek. Kutatásunk eredményeképp számos új madárhimlı csoport került fel a madárhimlıvírusok filogenetikai fájára (sólyomhimlı, ragadozómadár-himlı, tengerimadár-himlı, egymástól jól elkülönült tyúk- és galambhimlı, kacagógerle-himlı, víziszárnyas-himlı, seregélyhimlı, szerecsenmadár-himlı, fürjhimlı, általános kanárihimlı és házipirók-himlı). Vizsgálataink során azt is sikerült igazolnunk, hogy a polimeráz génen alapuló eljárás mind a madárhimlı vírus PCR-rel történı kimutatására, mind filogenetikai analízisre alkalmas, a 4b struktúr-fehérje gén alapúnál egyértelmőbb topológiát eredményezı módszer. 1

8 MTA Állatorvos-tudományi Kutatóintézete 1 Fıvárosi Állat- és Növénykert 2 Virológia HERPESZVÍRUSOK KIMUTATÁSA VADÁLLATOKBÓL Jánoska Máté 1, Dandár Eszter 1, Vidovszky Márton 1, Molnár Viktor 2, PhD, Harrach Balázs 1, az MTA doktora A herpeszvírusok széles körben elıfordulnak a gerincesekben, és PCR segítségével az elmúlt idıszakban egyre több gazdafajból sikerült jelenlétüket kimutatni. Vizsgálatainkban a virális DNS polimeráz gén kimutatására alkalmas, kétkörös módszerrel szőrtük a Fıvárosi Állat- és Növénykertbıl, a Szent István Egyetemrıl valamint egy svéd virológiai laborból (SVA) származó vadállat-mintákat. A minták többsége elhullott állatok belsı szerveinek keveréke volt (tüdı, máj, bél), de vizsgáltunk bélsármintákat is. A vizsgált 207 emlıs, 143 madár és 13 hüllı mintájából összesen 8 (7 emlıs és 1 madár eredető) bizonyult pozitívnak. E reakciók termékeinek nukleotid sorrendjét minden esetben meghatároztuk a PCR primerek segítségével. A szekvenciákat az NCBI BLASTX homológiakeresı programjának segítségével azonosítottuk. A származtatott aminosav sorrendekkel a MUSCLE program segítségével készítettünk illesztést (alignmentet). A filogenetikai számítások, melyeket a PHYLIP csomag programjaival végeztünk (online a MOBYLE oldalán) alkalmasak voltak a vírusok ideiglenes, genusszintő besorolására. A rövid (210 nukleotid) génszakasz alapján hat új, és két, már leírt vírust azonosítottunk. Az általunk kései denevérben (Eptesicus serotinus), illetve borzban (Meles meles) megtalált gammaherpeszvírusokat nemrég írták le német illetve angol kutatók, de Magyaroszágon mi mutattuk ki elıször ezeket. A további hat pozitív minta mindegyike eddig még nem ismert, új herpeszvírus szekvenciát tartalmazott. Egerészölyvbıl (Buteo buteo) alfaherpeszvírust mutattunk ki, melynek legközelebbi rokona egy hosszúcsırő keselyőbıl (Gyps indicus) korábban kimutatott vírus. Egy nílusi repülıkutyában (Rousettus aegyptiacus) bétaherpeszvírust, egy másik, ugyanebbıl a gazdafajból származó mintában pedig gammaherpeszvírust találtunk. Geoffroy selyemmajomban (Callithrix geoffroyi), valamint aranyhasú mangabében (Cercocebus chrysogaster) lymphocryptovírusokat mutattunk ki. A Lymphocryptovirus genuson belül a selyemmajomban talált vírus az újvilági majmok vírusaival került közös ágra, míg az aranyhasú mangabe vírusa az óvilági majmokat fertızık csoportjába tartozónak tőnik, a várakozásnak megfelelıen. Egy rövidkarmú vidrából (Amblonyx cinereus) mutattuk ki a hatodik új vírust, melynek legközelebbi rokona az általunk is megtalált borz herpeszvírus a Percavirus genuson belül. A pozitív minták közül két esetben (a kiskarmú vidra és a Geoffroy selyemmajom mintájában) a glikoproteid B gén részleges szekvenciáját is sikerült már meghatározni. Eredményeink alátámasztják a herpeszvírusok és gerinces gazdáik koevolúciójára vonatkozó elméletet. Az újonnan kimutatott vírusok további vizsgálatát tervezzük olyan konszenzus primerekkel, melyek segítségével a vírus glikoproteid B, valamint termináz génjét lehet kimutatni. Köszönettel tartozunk Anneli Ejdersundnak, Liptovszky Mátyásnak, Sós Endrének, Szabó Lászlónak, valamint Szőts Nórának a minták megszerzésében nyújtott segítségükért, valamint az NKTH Öveges József program és az OTKA K61317 sz. pályázat támogatásáért. 2

9 SzIE-ÁOTK Járványtani és Mikrobiológiai Tanszék 1 Virológia MgSZH-ÁDI Emlıs-kórbonctani Osztály 2 SzIE-ÁOTK Kórbonctani és Igazságügyi-állatorvostani Tanszék 3 Bécsi Állatorvos-tudományi Egyetem, Klinikai Virológia Osztály 4 Bécsi Állatorvos-tudományi Egyetem, Kórbonctani és Igazságügyi-állatorvostani Osztály 5 MADÁR BORNAVÍRUSOK KIMUTATÁSA KÖZÉP-EURÓPAI PAPAGÁJ MINTÁKBÓL Bakonyi Tamás, PhD 1, Erdélyi Károly 2, Gál János, PhD 3, Karin Sekulin 4, Herbert Weißenböck, PhD 5, Norbert Nowotny, PhD 4 A nagy testő papagájok mirigyesgyomor-tágulattal és gyakran a madarak elhullásával járó betegsége (Proventricular Dilatation Disease, PDD) régóta ismert és széles körben elterjedt kórkép. A betegség kóroktana korábban ismeretlen volt, bár a vírusos hátterét többen feltételezték. A közelmúltban két kutatócsoport, egymástól független kutatásai során új, korábban nem ismert vírusokat mutatott ki PDD-ben elhullott madarak szervmintáiból. A vírusok nukleinsav-szekvenciái a legközelebb rokonságot a bornai betegség vírusához (Borna Disease virus, BDV; Mononegavirales, Bornaviridae, Bornavirus) mutatta. Ezért az új vírusokat avian bornavírusoknak nevezték el. Az elıadásban ismertesére kerülnek egyes magyarországi, ausztriai és németországi PDD esetekbıl származó kórszövettani és natív minták avian bornavírusok kimutatására irányuló retrospektív vizsgálataink eredményei. A klinikai és kórbonctani vizsgálatok során korábban PDD pozitívnak talált madarak mintáit immunhisztokémiai (IHC) és RT-PCR módszerrel vizsgáltuk a vírusspecifikus fehérjék és nukleinsavak kimutatására. Fıként agy, begy, mirigyes- és zúzógyomor mintákat dolgoztunk fel. Az IHC vizsgálatokhoz a BDV p23 fehérjéje ellen termelt, poliklonális, keresztreagáló szérumot alkalmaztunk, a vírusok nukleinsavát pedig a nukleokapszid és a mátrix fehérjék konzervált területeire tervezett primerekkel végzett RT-PCR próbákkal mutattuk ki. Az amplifikációs termékek szervenciáít meghatároztuk és törzsfa-rekonstrukciós vizsgálatoknak vetettük alá ıket. Az összes, PDD tüneteit mutató vizsgált papagáj legalább egy szervmintájából ki lehetett mutatni a vírusantigének jelenlétét. Az IHC próba általában nagy, vagy közepes mennyiségő antigént mutatott ki az agyban és az intramurális ganglionokban, valamint az emésztıcsı vegetatív idegeiben. A neuronok magjában, a citoplazma mag körüli területein és a nyúlványokban volt leggyakrabban antigén-szignál, de a gliasejtek magjai is gyakran pozitívak voltak. Az elváltozások nem mutattak specifikus agyterületi lokalizációt. Az RT- PCR próbákkal következetesen ki lehetett mutatni a vírusok nukleinsavát a mintákból, bár bizonyos primerpárok csak a minták egy részénél képeztek amplifikációs terméket. A PDDnegatív minták mind az IHC, mind pedig az RT-PCR vizsgálatokkal negatívnak bizonyultak. A nukleinsav szekvencia összehasonlítások feltárták, hogy a kimutatott vírusok az avian bornavírus több genocsoportjához tartoznak; fıként a 2-es és 4-es csoportok képviselıihez mutatnak hasonlóságot. Vizsgálataink eredményei alapján megállapítható, hogy madár bornavírusok világszerte, így hazánkban is elıfordulnak és kóroki szerepük a PDD hátterében megalapozottnak tőnik. Figyelembe véve a bornai betegség vírusának korlátozott földrajzi elterjedtségét és kisfokú genetikai változékonyságát, az avian bornavírusok elterjedtsége és viszonylag nagy genetikai diveriztása meglepı és jelentıs új adatokkal gazdagítja a bornavírusokról eddig győjtött ismereteinket. 3

10 1 MTA Állatorvos-tudományi Kutatóintézete Virológia 2 MgSzH, ÁDI 3 Virology Lab, National Veterinary Institute, SVA, Uppsala, Sweden SIRÁLYOKBAN ELİFORDULÓ ADENOVÍRUSOK GENETIKAI DIVERZITÁSA Vidovszky Márton 1, Jánoska Máté 1, Kovács Endre 1, Ursu Krisztina 2, PhD, Dán Ádám 2, PhD, Anneli Ejdersund 3, Benkı Mária 1, az áo. tud. kandidátusa, Harrach Balázs 1, az MTA doktora Svédországból származó, elhullott partimadarak átfogó adenovírus (AdV) szőrése során számos, eddig ismeretlen si- és aviadenovírust mutattunk ki sirályokban (Laridae). Közel 350 db, madárinfluenza szőrés céljára győjtött mintát vizsgáltunk AdV-ra. A nukleinsav mintákat 96-lyukú lemezeken kaptuk, így lehetıség nyílt a konszenzus két körös (nested) PCR robot technikával történı elvégzésére. A PCR-t hagyományos elektroforézises ellenırzés követte. A pozitívnak talált minták PCR vizsgálatát egyedileg megismételtük. A felerısített DNS fragmentumokat kitisztítottuk, és nukleotid sorrendjüket meghatároztuk. A szekvenciák elemzéséhez a BLAST és PHYLIP csomag programjait használtuk. Az összesen 36 pozitív minta közül 26 származott sirályfélékbıl, az alábbi faj szerinti megoszlásban: 22 dankasirályból (Larus ridibundus), 2 dolmányos sirályból (Larus marinus), 1 ezüst sirályból (Larus argentatus) és 1 lócsérbıl (Hidropogne caspia). Tíz pozitív dankasirály minta szekvenciája azonos volt egy magyarországi sirály mintákból már kimutatott aviadenovírus szekvenciájával. A korábban vizsgált 12 magyarországi sirály eredető minta közül kettı volt pozitív, melyek közül a másodikkal egyik svéd mintában talált AdV szekvenciája sem egyezett meg. A többi 16 svéd mintában összesen 9 féle új aviadenovírust és két siadenovírust mutattunk ki. Ez a vírus nemzetség képviseleti arány hasonlít az egyéb madárfajok AdV szőrıvizsgálatának megoszlási eredményeire. Az elızetes filogenetikai elemzésekre alapozva e sirály-adenovírusok mindkét nemzetségben monofiletikus csoportot alkotnak, és különbözı vírus fajokba csoportosíthatók. Eredményeink alapján a sirály-adenovírusok is jó példát szolgáltatnak a gazdaállatok és vírusaik koevolúciójára. A siadenovírusokhoz tartozó dolmányos sirály adenovírus besorolását nemzetség specifikus hexon primerekkel végzett PCR és az azt követı szekvenálás is megerısítette. Köszönettel tartozunk Czifra Györgynek a minták beszerzéséhez nyújtott segítségért. Támogatás: OTKA-NKTH K67781 és NKTH Öveges József pályázat. 4

11 MGSZH, ÁDI Virológia AZ ELMÚLT 30 ÉVBEN IZOLÁLT EHV-1 TÖRZSEK MOLEKULÁRIS ÖSSZEHASONLÍTÓ VIZSGÁLATA Malik Péter, Bálint Ádám PhD, Dán Ádám PhD, Pálfi Vilmos kandidátus A lovak EHV-1 fertızöttsége az egész világon jelenlévı betegség, és bár a vakcinázással az elterjedése csökkent, még mindig van gazdasági jelentısége, elsısorban a vírussal fertızött kancák vetélése, illetve a különbözı korukban fertızıdı lovak neurológiai tünetekkel járó betegsége miatt. A vírus ezeken kívül elsısorban csikókban légzıszervi tüneteket okozhat, hasonlóan az EHV-4-hez. Vizsgálataink célja az volt, hogy az 1977 és 2008 között vetélt csikókból az Intézetben izolált 35 törzset, illetve az ARMY és RACH törzseket valamilyen jellegzetes szekvencia szakasz alapján csoportosítsuk. A vírustörzsek Magyarország különbözı területeirıl származtak, néhány minta kisebb-nagyobb idıbeli eltéréssel ugyanabból a ménesbıl származott. Az izolálást RK-13 sejtvonalon végeztük el, a vírustörzsek egy részénél liofilizált mintákat használtunk, az újabban izolált törzseket pedig közvetlenül szervmintákból tenyészettük ki. A molekuláris vizsgálat alapja egy olyan rendszer volt, amelyben a vírus DNS-ének ORF68- as szakaszában található nukleotid változások alapján a törzseket legalább 6 féle csoportba lehetett sorolni, amely csoportok elsısorban a földrajzi elterjedéshez kapcsolódtak, a neuropatogenitással nem mutattak összefüggést. A vizsgálathoz az ORF68-as szakaszra terveztünk primer párt, majd az ezzel kapott termék szekvenálása után hasonlítottuk össze a törzsek szekvenciáit. Az adatainkból kiderült, hogy a kiindulási alapként felhasznált cikkben szereplı hat genotípusba tartozó törzsek mellett, az izolátumok egy része (10 db) két újabb csoportba tartozik, illetve 3 törzset az eddigi 8 csoport egyikébe sem tudtuk besorolni. A továbbiakban tervezzük még a neuropatogenitással összefüggı ORF30-as szakasz alapján történı csoportosítást valamennyi törzsbıl, annak tisztázására, hogy a vetélésbıl származó törzsek rendelkeznek-e ezzel a képességgel. Céljaink között szerepel még az is, hogy az ORF68 és ORF30 régiók alapján felállított csoportok egy-egy képviselıjének biológiai tulajdonságait vizsgáljuk meg állatkísérletekben. 5

12 MgSzH ÁDI Budapest 1 CEVA-Phylaxia Zrt Budapest 2 Áeg. Labor Kft Békéscsaba 3 MTA Állatorvos-tudományi Kutatóintézete 4 Virológia ADENOVÍRUS OKOZTA HEPATITIS-HYDROPERICARDIUM SZINDRÓMA LIBÁKBAN Ivanics Éva 1, Palya Vilmos 2, Markos Béla 3, Dán Ádám Ph.D 1, Ursu Krisztina Ph.D 1 Kaján Gyızı 4, Glávits Róbert az áo. tud. kandidátusa 1 Adenovírusokat a 70-es években többen is izoláltak elhullott libákból, azonban kísérletes fertızéssel nem sikerült megbetegedést elıidézni ben kanadai kutatók fiatal libák sejtmagzárványok képzıdésével kísért májgyulladásából, majd 1992-ben légzıszervi megbetegedésébıl (tracheo-bronchitisbıl), adenovírust mutattak ki. A hepatitisbıl izolált vírustörzzsel a kórképet sikeresen reprodukálták is ben hazai kislibaállományban tracheo-bronchitissel járó légzıszervi megbetegedésbıl izolált adenovírus törzset EDS vírusnak határoztuk meg és a kórképet napos libák fertızésével kísérletesen elıidéztük. Jelen vizsgálatunkban két fiatal állományban észlelt, májgyulladással és hydropericardiummal járó megbetegedésrıl számolunk be. Az egyik állományban a 11. napon megemelkedett a naponkénti elhullások száma, amely további 10 napig tartott. A beteg állatok 5-6 órás leülés és fokozatosan súlyosbodó elgyengülés után hullottak el. Két különbözı idıpontban (5 nap eltéréssel) intézetünkbe küldött összesen 15 állat kórbonctani és kórszövettani vizsgálatával változó mértékő szívburok tágulatot, hydropericardiumot, gyulladásos-sejtes beszőrıdéssel nem kísért Zenker-féle szívizomrost-elhalást, és a megduzzadt máj felületén vérzéseket és szürkésfehér területeket figyeltünk meg. A májsejtsorok szerkezete felbomlott, a májsejtek elfajultak, gócokban elhaltak és fıként az elhalások környékén acidophil és basophil sejtmagzárványokat lehetett észlelni. Három kislibában ezenkívül a Fabricius-bursa vérzésekkel és folliculus-elhalással kísért gyulladása mutatkozott. Egy másik libaállományban hasonló kórképet észleltünk, amelynek adatairól szóban számolunk be. A szervek PCR vizsgálata során kapott felerısített termék szekvenálása során a kórokozót az Aviadenovírus nemzetségbe tartozó liba-adenovírusnak határoztuk meg és a vírustörzset liba eredető sejttenyészetben izoláltuk, amellyel kísérleti állatfertızést tervezünk. A PCR által felerısített polimeráz génszakasz egyetlen nukleotid kivételével megegyezik a több mint egy évtizeddel korábban Békéscsabán izolált P27 számú törzzsel, melynek DNS szekvenálása mára a teljes genomhosszon megtörtént. Szerológiai vizsgálattal az eddig általunk vizsgált valamennyi törzslúdállomány vérsavója tartalmazott az izolált vírussal szembeni ellenanyagot. A kórkép a Derzsy betegségtıl elkülöníthetı és a parvovírus kimutatására irányuló vizsgálatok negatív eredményt adtak. 6

13 CEVA-Phylaxia Zrt, Budapest, Magyarország 1 Virológia A TYÚKOK TOJÁSHÉJKÉPZİDÉSI ZAVARÁT OKOZÓ EGG DROP SYNDROME (EDS) VÍRUS KIMUTATÁSÁRA ALKALMAS IN VIVO ÉS PCR MÓDSZEREK KOMPARATÍV ANALÍZISE Petrovszki Enikı 1, Sombor Erzsébet 1, Horváth Tibor 1, Farkas Tibor 1, Pénzes Zoltán 1 A tyúkok tojáshéjképzıdési zavara (EDS) kifejlett tojó madarakban figyelhetı meg, és a vártnál kevesebb és rosszabb minıségő (lágyhéjú, illetve héj nélküli) tojástermelésben nyilvánul meg, miközben a madarak klinikailag látszólag tünetmentesek. A kórokozó, egy 33 kb mérető, lineáris dupla szálú DNS genommal rendelkezı EDS vírus rendszertanilag az Adenoviridae családba, ezen belül az Atadenovirus nemzetségbe tartozik. Az Európai Gyógyszerkönyv (Ph. Eur.) útmutatása alapján a vakcinák felszabadítása során az EDS vírus mint idegen ágens kimutatását jelenleg primer csirkemáj szöveten kell végezni. A Gyógyszerkönyv lehetıvé teszi más módszerek alkalmazását is, ha azok legalább olyan érzékenyek, mint a javasolt eljárás (Ph. Eur ). A CEVA-Phylaxia által termelt oltóanyagok idegen ágens vizsgálatához laboratóriumunk több, az EDS vírus univerzális kimutatására alkalmas gél alapú és valós idejő (real-time) PCR rendszert dolgozott ki, ill. adaptált és tesztelt. Kísérleteinkben összehasonlítottuk az in vivo (sejttenyészet) és a molekuláris biológiai módszerek kimutatási határértékét: ismert titerő B8/78 EDS vírusszuszpenzióból hígítási sort készítettünk CEVAC Transmune vakcinában és azt primer csirkemáj szöveten passzáltuk, majd a negyedik passszálást követıen meghatároztuk a sejtkárosító hatást, ill. antigén kimutató ELISA és PCR segítségével vizsgáltuk a különbözı passzázsokból származó szöveti felülúszókat. Mintáinkat irodalmi (Raue et al. 1998; Dán et al. 1998; Zijun et al. 1996), kereskedelmi forgalomban kapható (Primer Design, Egyesült Királyság) és saját tervezéső, a vírus polimeráz, illetve hexon génjeire specifikus primer párokkal teszteltük. A vizsgált gél alapú és real-time PCR módszerekkel az EDS vírus a x10-6, míg sejttenyészetben és ELISA technikával x10-3 hígításig volt detektálható. A kiválasztott PCR módszerek érzékenységét különbözı EDS vírussal mesterségesen kontaminált, szöveten illetve tojásban termelt vakcinák felhasználásával ellenıriztük. Kísérleti adataink alapján, validálást követıen a PCR technika felválthatja a jelenleg használt in vivo primer csirkemáj szövetre alapozott EDS vírus kimutatási módszert. 7

14 SZIE ÁOTK, Járványtani és Mikrobiológiai Tanszék 1 SZIE ÁOTK Nagyállatklinika, Kórbonctan 2 MgSZH, ÁDI 3 Virológia SERTÉSEK CIRCOVÍRUS REZERVOÁROK FELTÉRKÉPEZÉSE Lırincz Márta 1, Cságola Attila 1, Biksi Imre 2, PhD, Szeredi Levente 3, PhD, Dán Ádám 3, PhD, Tuboly Tamás 1, az áo. Tud. kandidátusa A circovírusok kismérető (17-26 nm), nem burkos, ikozahedrális, körkörös, egyszálú DNS genommal rendelkezı vírusok. A Circoviridae családba számos madárból izolált circovírus tartozik, érdekes módon azonban mindeddig egyetlen emlıs fajból, a sertésbıl sikerült biztosan kimutatni circovírust (porcine circovirus, PCV). Más emlısfajokban a sertés circovírus jelenléte vitatott, illetve más emlıs circovírus jelenleg nem ismeretes. A vírus házi sertések mellett a vaddisznókban is megtelepedhet, sıt klinikai tünetek is okozhat, és bizonyított, hogy egyes rágcsálók a vírussal laboratóriumi körülmények között fertızhetık. Kísérletekben igazolták, hogy a sertés circovírussal fertızött egerek a circovírusokat üríthetik is. A vizsgálatok célja az volt, hogy a sertéstelepekrıl, illetve azok környékérıl begyőjtött rágcsálókban (elsısorban egerekben) a vírus jelenlétét kimutassuk. A vizsgálatokba 19 egér (17 Mus musculus és 2 Mus agrarius) és 9 vándorpatkány (Rattus norvegicus) rágcsáló irtás során elpusztult hulláját vontuk be egy teleprıl, és ugyaninnen származó sertések peribronchiális nyirokcsomóit és tüdımintáit vizsgáltuk (10 db vágóhídi minta). Egy másik teleprıl elı háziegeret vizsgáltunk. Elsısorban DNS vizsgálatokat végeztünk (PCR, real-time PCR, szekvenálás), de direkt víruskimutatással is kísérleteztünk (indirekt immunfluoreszcens-, immunhisztokémiai vizsgálat, illetve vírusizolálás egyrétegő sejttenyészeten). Az egerek közül 13 (mindkét telep), a patkányok közül 2 bizonyult pozitívnak PCR reakció során, ezek szekvencia analízissel PCV2-nek bizonyultak és a teleprıl származó sertés eredető PCV genomokkal azonosnak mutatkoztak. A direkt víruskimutatásra a PCR pozitív szerveket használtuk, de egyértelmően PCV2 antigéneket nem találtunk és a vírusszaporításra irányuló próbálkozások is sikertelenek voltak. A munkát a SZIE NKB15847 sz. pályázata támogatta. 8

15 SZIE ÁOTK Kórbonctani és Igazságügyi Állatorvostani Tanszék 1 Lohmann Animal Health Hungária Kereskedelmi Kft. 2 Virológia A CSIRKÉK FERTİZİ ANAEMIÁJÁT OKOZÓ, MAGYARORSZÁGON ELİFORDULÓ VÍRUSTÖRZSEK GENETIKAI JELLEMZÉSE Palade Elena Alina 1, Bajnok László 2, Dobos-Kovács Mihály 1, Demeter Zoltán 1, Rusvai Miklós 1 A csirkék fertızı anaemiáját okozó vírus (chicken anaemia virus CAV), amelyet elıször Japánban 1979-ben írtak le, a Circoviridae víruscsalád Gyrovirus genusába tartozik. Azóta a csirkék fertızı anaemiájának jelenlétét már számos ország brojler-állományaiban jelezték, a kórokozó globálisan elterjedt. Mivel különbözı földrajzi régiókból származó vírustörzsek között csirke eredető polyclonalis ellenanyagok segítségével nem sikerült az antigenitás szempontjából különbségeket találni, jelenleg elfogadott, hogy minden vírustörzs ugyanazon szerotípusba sorolható. A betegség elsı hazai megállapítását, az 1990-es évek közepétıl viszonylag járványmentes idıszak követte, de a közelmúltban a fertızés újabb járványos hazai elıfordulását írták le. A szerzık a fertızı csirkeanaemia vírusával spontán fertızıdött négy magyarországi brojlerállományból származó csirkehullákban fejlıdésbeli elmaradást, általános vérszegénységet és a bır alatti kötıszövetben vérzéseket figyeltek meg. Egyik állományban a beteg madarak 70%-át érintı kékszárny betegséget ( blue-wing disease ) állapítottak meg. A csirkehullák egy részében különbözı súlyosságú másodlagos baktériumos és gombás fertızés is jelentkezett. A kórszövettani vizsgálat során a csontvelı aplasiáját-hypoplasiáját, valamint a lymphoid szervekben (a lépben, a thymusban, a Fabricius-tömlıben) a lymphocyták depletioját állapították meg. A magyarországi törzsek, a polimeráz láncreakcióra alapozott víruskimutatás amplikonjainak nukleinsav-szekvenciái alapján származtatott aminosav-szekvenciák összehasonlítása során nagy (99%) hasonlóságot mutattak, csak helyenként volt megfigyelhetı egy-egy aminosav cseréjét eredményezı mutáció. Csupán az egyik törzs esetében volt kissé nagyobb a variabilitás (97%). A filogenetikai vizsgálat 4 magyarországi és 22 génbanki nukleinsavszekvencia 344 bázispár hosszú szakaszának felhasználásával készült. Külföldi eredményekhez hasonlóan, a nukleinsav-szekvenciák alapján készített filogenetikai fán a földrajzi elterjedtség és a CAV törzsek származása között nem volt megfigyelhetı közvetlen összefüggés. A vizsgálatok eredménye újból alátámasztja a csirkék fertızı anaemiájának elıfordulását Magyarországon. 9

16 MGSZH, ÁDI Virológia A KÉKNYELV BETEGSÉG (BLUETONGUE) EURÓPÁBAN ÉS MAGYARORSZÁGON Malik Péter, Bálint Ádám PhD, Pálfi Vilmos kandidátus A BT vírus Európában elıször 1999-ben jelent meg Görögországban, majd fokozatosan terjedt a Mediterrán medencében és a Balkán félszigeten ig 16 országban jelent meg a fertızés. Ebben a járványban a BT-2, 4, 9 és 16-os szerotípusok fordultak elı. Ez a járvány bizonyítottan Törökországból indult el. Észak-Nyugat Európában a BTV-8 vírus 2006-ban jelent meg Hollandiában, majd gyorsan terjedt a kontinensen és 2007-ben átkerült Angliába is. A BTV-8 mellett 2008-ban terjedni kezdett a BTV-1 Franciaországból, majd a BTV 6-os szerotípusa Hollandiából. Magyarországon a BTV fertızés 2007-ben jelent meg elıször. Német import állatok között mutattunk ki szeropozitív egyedeket. A 2007-es év során 8447 minta közül 11 bizonyult pozitívnak., ezek az állatok 2 megye 1-1 telepét érintették. Ezekben az esetekben vírust nem tudtunk kimutatni ban 9099 vizsgált minta közül már 137-ben mutattunk ki BTV ellenanyagokat, ezek 8 megye 11 telepérıl származtak. Virológiai vizsgálatok során a BT vírust elsı ízben 2008-ban mutattuk ki. Két megye 3 telepén 33 víruspozitív mintát találtunk. A törzsek mindegyike BTV-8 szerotípusnak bizonyult. A eset: 137 francia import húsmarhából 43 bizonyult szeropozitívnak. Közülük a vírust 14 állatból tudtuk kimutatni. Az azonos telepen elhelyezett saját állományban a fertızés két hónap után jelent meg, itt 21 esetben szerológiai áthangolódást, 4 esetben pedig a vírust is kimutattuk. Ez az elsı igazolt magyarországi esete a BTV terjedésének. B eset: 5 import húsbika közül a beérkezésük utáni vizsgálatkor 4 szero-, 3 pedig víruspozitívnak bizonyult. Késıbb az ekkor még szeronegatív állat is szeropozitívvá vált, mutatván a BTV terjedését. C eset: 160 db, importált, kétszer BTV-8 elleni vakcinával oltott állat virológiai vizsgálata során 7 esetben mutattuk a BT vírust. Ez esetben nem tudtuk igazolni a vírus állományon belüli terjedését. Az A és B eset vizsgálata során győjtött szúnyogok virológiai vizsgálata negatív eredménnyel zárult. A fajmeghatározási vizsgálatok során a BTV terjesztésében igazoltan szerepet játszó fajok közül a C obsoletus és C. pulicaris csoportba tartozó egyedeket sikerült kimutatni. 10

17 B.-A.-Z. Megyei MgSzH, Miskolc 1 MgSzH Központ ÁDI, Budapest 2 Virológia A VARAS SZÁJFÁJÁS SZOKATLAN KÓRFORMÁJA A BODROGKÖZBEN Hajtós István 1, Pálfi Vilmos 2, Veress Cseperke 1, Répási Attila 1, Lontay László 1 A szerzık május végén egy kis létszámú, legelıre járó juh-és kecskeállományban fıleg a felnıtt állatokat érintı tömeges megbetegedést észleleltek. A helyszíni vizsgálatkor a kifejlett juhok egy részén az orrhát, az ajkak és az állkapocs körüli szövetek gyulladásosvizenyıs beszőrıdése volt megfigyelhetı. A juhok és kecskék ajkain és szájüregi nyálkahártyáján változó nagyságú, szabálytalan alakú kimaródások és fekélyek voltak, amelyeket fibrines-gennyes, vagy gennyes-elhalásos szövettörmelék fedett. Egy-egy állat nyelvén ujjbegynyi, laposan elıdomborodó papulákat és fibrines-elhalásos váladékkal fedett kimaródásokat, valamint fekélyeket láttak. Hasonló elváltozások az orrnyílások bejáratában és az orrnyílások körüli bırön is megfigyelhetık voltak. Az állatok szájából sőrő, habos nyál, míg azok orrnyílásából savós-hurutos, ill. hurutos-gennyes váladék ürült. Az állomány összetétele: 63 db anyajuh, 2 db tenyészkos, 20 db félévesnél idısebb jerke, 9 db felnıtt kecske, 5 db félévesnél fiatalabb gida, és egy elkülönítı ólban 14 db, 2-3 hónapos bárány. Az állomány egyedeinek átvizsgálásakor a juhok között a morbiditás kb. 90 %-os, míg a kecskék között kb. 40 %-os volt. Az elkülönített ólban tartott bárányok közül csak három egyeden figyelték meg a varas szájfájás jellegzetes elváltozásait. Az állomány tartási helyének és legelı területének földrajzi fekvése, az évszak és az idıjárási körülmények jelentette kockázat, valamint a felnıtt juhokon észlelt tünetek alapján felmerült a kéknyelv-betegség (bluetongue) gyanúja is. A forgalmi korlátozás alá vett állományban a megbetegedett állatok közül 10 egyedbıl alvadásában gátolt és alvadásában nem gátolt vérmintákat, majd egy hónap elteltével ugyanezekbıl savópár mintákat győjtöttek a kéknyelv betegség, a ragadós száj- és körömfájás kizárása, valamint a varas szájfájás vírusával szembeni ellenanyagok kimutatása céljából. A súlyosan beteg egyedeket a bakteriális szövıdmények megelızése érdekében parenterálisan amoxicillinnel gyógykezelték. A hathetes megfigyelési idıszak alatt elhullás nem történt, de a betegséget átvészelt állatok kondíciója szembetőnıen romlott. Laboratóriumi vizsgálatokkal a bejelentési kötelezettség alá tartozó, fent említett két betegséget kizárták és a varas szájfájás diagnózisát megerısítették. A kéknyelv betegséggel fertızött és attól mentes EU tagállamokban (tagállami régiókban), a többször módosított 1266/2007/EK bizottsági rendelet 4. cikke és I. melléklete értelmében, kötelezı ellenırzı, illetve megfigyelési programokat mőködtetni, amelyek egyik részterülete az ún. passzív klinikai megfigyelés. Fenti esetünk laboratóriumi kivizsgálása ez utóbbi elıírás végrehajtását szolgálta. A juhok hasonló tünetekkel járó megbetegedésekor a szerzık indokoltnak tartják a kéknyelv betegségre irányuló laboratóriumi vizsgálatot, mert 2008 nyarán import szarvasmarhákkal a Borsodi Mezıség területére is behurcolták e betegség vírusát (BTV 8). 11

18 1 SzIE-ÁOTK, Gyógyszertani és Méregtani Tanszék Virológia 2 SzIE-ÁOTK, Járványtani és Mikrobiológiai Tanszék 3 SzIE-ÁOTK, Kórbonctani és Igazságügyi-állatorvostani Tanszék HALMOZOTTAN JELENTKEZİ NYÁLKAHÁRTYA-BETEGSÉG EGY JÁRVÁNY TANULSÁGAI Kıvágó Csaba 1*, Hornyák Ákos PhD 2, Balka Gyula 3, Jakab Csaba 3, Mándoki Míra PhD 3, Rusvai Miklós tanszékvezetı egyetemi tanár 3 A szarvasmarhák vírusos hasmenését okozó vírus (bovine viral diarrhoea virus - BVDV) világszerte, így hazánkban is általánosan elterjedt a szarvasmarha-állományokban. A Flaviviridae család Pestivirus genusába tartozó kórokozó kártétele igen sokrétő, az enyhe immunszuppressziótól és hasmenéstıl a vetélésen, a születési rendellenességeken, a kora- és holtellésen keresztül egészen a mindig fatális kimenetelő nyálkahártya-betegségig. Bár ez utóbbi kórforma nem túl gyakori, az elmúlt év nyarán egy állományban halmozottan fordult elı. A telepen tartott állatok közt a BVDV fertızés a korábbi vizsgálatok alapján elıfordult, de kártétele alacsony mértékő volt, ezért nem is vakcináztak BVD ellen. A higiéniai és egyéb körülmények megfeleltek az állattartás követelményeinek. A telepre több, hat hónapos üszı érkezett egy másik, vakcinázott állományból. A telepen karanténozás nem történt, az új állatokat érkezés után azonnal keverték a saját állománnyal. Röviddel a beszerzés után a frissen érkezett állatok közül több megbetegedett, hasmenéses tüneteket, bágyadtságot mutatva, majd rövid idı után néhány állat elhullott. A kórbonctani vizsgálat eredményei illetve a kórszövettani vizsgálati lelet alapján felmerült a mucosal disease gyanúja. A kórbonctani mintákból származó homogenizátummal sejttenyészetet fertızve abban erıs citopathogén hatás jelentkezett, mely a citopathogén BVDV vírus jelenlétére utal. Szintén a homogenizátumok felhasználásával, BVDV-re specifikus primerekkel elvégzett rt-pcr reakció pozitívnak bizonyult, és alkalmat adott a vírustörzs felerısített szakaszának genetikai elemzésére. A fent említett vizsgálatok eredményei egyértelmően bizonyították a BVDV vírus jelenlétét és a nyálkahártya-betegség megjelenését az állományban. A vizsgálataink során a tulajdonosban felmerült a vakcinahiba gyanúja is, amelynek kizárására további vizsgálatokat végeztünk. Az eset kapcsán szükséges végiggondolni a járvány kialakulásának lehetséges okait, segítı körülményeit, melyek kiküszöbölésével elkerülhetı a hasonló, nagy gazdasági kártétellel járó fertızések kialakulása. 12

19 MGSZH ÁDI Virológia JÁRVÁNYOS LÉGZİSZERVI MEGBETEGEDÉS OKTANI VIZSGÁLATA EGY LÓÁLLOMÁNYBAN Malik Péter, Pálfi Vilmos kandidátus Egy járványtanilag nyitottnak tekinthetı lóállományban a második évben jelentkeztek tömeges légzıszervi megbetegedések különbözı korcsoportba tartozó állatokon. Ez évben a 4 hó feletti szopós és választott csikók valamint a versenyre járó lovak és vemhes kancák is megbetegedtek. A megbetegedések jelentkezése összefüggésben volt 21 db, külföldi választott csikó állományba érkezésével. A megbetegedett állatokon felsı légúti tünetek és kötıhártya gyulladás volt megfigyelhetı. A betegség szopós csikókon 10-14, a többi korcsoportban 6-7 napig tartott. Antibiotikumos kezelés hatására a betegek általában 3 nap alatt gyógyultak. Az állományban EHV-1 és lóinfluenza ellen végeznek rendszeresen vakcinázást. A megbetegedett állatok közül 7-bıl orrváladék, 14 egyedbıl pedig savópár mintákat küldtek laboratóriumi vizsgálatra. A savópár egyes mintáinak levétele között kb. 5 hét telt el. Az orrváladék mintákkal bakteriológiai és virológiai (EHV-1 PCR, szövettenyészetek és embrionált tyúktojások oltása) vizsgálatokat végeztünk. A vérsavópárokat VN próbában EHV-1, EHV-2, EVA, ERV-1 és ERV-2, ELISA próbában EHV-1 és EHV-4, a HAG próbában pedig az A1 és A2 típusú influenzavírusokkal szembeni ellenanyagokra vizsgáltuk A bakteriológiai vizsgálat során a lovakból levett összesen 7 orrtampon mintából 5-bıl lehetett kitenyészetni a Streptococcus equi subs. zooepidemicus-t. Az orrtamponok virológiai vizsgálata negatív eredményre vezetett. Specifikus titeremelkedést vagy csökkenést a vírusneutralizáció során az EHV-1-nél 8 esetben, ERV-1-nél 5, ERV-2-nél 7, míg az arteriitis és az EHV-2 esetében mindössze 1-1 lóban találtunk. A lóinfluenza vizsgálatok eredménye minden esetben negatív volt. Az ELISA 10 állatnál mindkét beküldött minta esetében pozitívnak bizonyult EHV-4-re, míg 4 esetben (1 kanca és 3 szopós csikó) speciális ellenanyagok megjelenését észleltük. Ugyanez a teszt az EHV-1 esetében a 14 állatból csak 3-nál mutatott pozitivitást. Az ELISA eredmények alapján levonhatjuk azt a következtetést, hogy az EHV-1 VN-ben talált nagyszámú pozitív állat az EHV-4 fertızésbıl eredı keresztreakcióra utal. Ezért is tarjuk fontosnak a 14 savópárt EHV-4 vírusneutralizációs próbában is megvizsgálni. Az antibiotikumos kezelés hatékonyságából következtethetünk arra, hogy az elsıdleges kórokozó valószínőleg a Streptococcus volt, azonban ezt nagyban elısegíthette egy éppen akkor zajló EHV-4 fertızés. A szerológiai vizsgálat eredményei mutatják, hogy az állományban a vizsgálat idején, egyéb vírusok is (EHV-4, ERV-1, ERV-2, EVA) aktívan terjedtek. 13

20 SZIE Áo.-tudományi Kar, Kórbonctani és Igazságügyi Állatorvostani Tanszék 1 CEVA-PHYLAXIA Rt 2 MGSZH Állategészségügyi Diagnosztikai Igazgatóság 3 Virológia FERTİZİ BRONCHITIS TÖRZSEK HERÉRE GYAKOROLT HATÁSÁNAK VIZSGÁLATA Benyeda Zsófia 1, Mató Tamás 2, Szeredi Levente 3, PhD, Rusvai Miklós 1, az áo. tud. kandidátusa, Palya Vilmos 2 A csirkék fertızı bronchitise a baromfiállományok régóta ismert, de ma is komoly gazdasági károkat elıidézı betegsége. A bántalmat elıidézı vírus a légutak mellett számos egyéb, hámeredető szövetet tartalmazó szervben is képes szaporodni. Ennek megfelelıen a légúti tünetekhez kapcsolódóan, gyakran megfigyelhetı a vesék, a tojócsı, petefészek, esetleg a béltraktus valamely szakaszának elváltozása is. Ezen, jól ismert elváltozásokon kívül, az elmúlt években felmerült a vírus esetleges herekárosító hatásának a lehetısége is. Heregyulladást, a mellékherében fokozott kıképzıdést és következményes, növekvı terméketlenséget figyeltek meg élı, attenuált vakcinák használatát, vagy vadvírus fertızıdést követıen egyaránt. A beszámoló két kísérlet eredményét mutatja be, melyeknek célja három IBV szerotípus herére gyakorolt hatásának vizsgálata volt. A vizsgálatok során az Európában legszélesebb körben elterjedt Mass., 793/B és QX-szerő törzsekkel fertıztünk SPF kakasokat, napos és ivarérett korban. A mintavételezések a fertızést követı 4., 7., 11. és 14. napokon történtek. Az eltávolított légcsı, vese és here minták real-time RT-PCR, kórszövettani és immunhisztokémiai vizsgálatra kerültek. A kórszövettani elváltozások súlyosságát és a szervekben mért vírustiterek eredményeit statisztikai programmal elemeztük. A naposkori fertızést követıen mindhárom törzs kifejezett kórszövettani elváltozásokat idézett elı a légcsıben. A real-time RT-PCR reakcióval kimutatott vírustiterek azonban csak a Mass. típusú törzs esetén bizonyultak szignifikánsan magasabbnak a többi csoportnál. A vesékben jelentıs kórszövettani elváltozások csak a QX-szerő törzs esetén alakultak ki, de a mért titerek értéke nem volt szignifikáns a negatív kontroll és a két másik fertızött csoporthoz viszonyítva. A herékben kevés minta estén, enyhe kórszövettani elváltozások jelentek meg. A vírustiter a QX-szerő törzs estén ugyan jelentısen meghaladta a többi csoportban mértet, de a p-értékek minden esetben 0.05 fölött maradtak. Ivarérést követı fertızés esetén csak a légcsıben, az M41 és QX-szerő törzsek hatására kialakult kórszövettani elváltozások bizonyultak szignifikánsan erısebbnek a kontroll és 793/B törzsekhez viszonyítva. A többi szervben az elváltozások a naposkori fertızéshez képest ritkábban, enyhébb formában jelentek meg és alacsonyabb vírustitereket eredményeztek. Immunhisztokémiai reakcióval a vírusantigént a herékbıl egyik minta esetén sem sikerült kimutatni. A vesékben pozitivitás csak a QX-szerő törzsekkel való naposkori fertızést követıen alakultak ki. A légcsıben, a 793/B törzzsel való, ivarérést követı fertızést leszámítva, kimutatható volt a vírusantigén. Az eredmények alapján, egyszeri fertızést követıen, a vizsgált törzsek közül egyik sem indukált szignifikáns elváltozást és vírustiter emelkedést a herében. A három törzs közül azonban a QX-szerő törzs, a Mass. és 793/B törzseket meghaladó mértékben volt kimutatható a herébıl és a vesébıl, mind naposkori, mind pedig ivarérést követı fertızés estén. Figyelembe véve a QX-szerő törzs szélesebb szöveti affinitását és nagyobb pathogenitását, gyakorlati körülmények között nem zárható ki egy herékre gyakorolt esetleges károsító hatás. 14