Szerkesztette: Kemence Gödöllő május 10.

Átírás

1 Szerkesztette: Bakos Ádám Bakos Máté Bandl Zsolt Dobos Lea Gutman Beáta Hornyeczki Ádám Józsa Réka Király Melinda Kun Róbert Lovas Evelin Molnár Ábel Morvai Kinga Oberna András Stocskó Renáta Surányi Dániel Szalay Péter Szerdahelyi Soma Vogl Zsuzsanna Kemence Gödöllő május 10. 1

2 Tartalomjegyzék Bevezetés... 2 A terepazonos pontok és leírásuk... 4 A terület jelenlegi állapotának általános bemutatása... 8 Az élőhelytérképezés módszere... 8 Az élőhelytérképezés eredményei... 9 A völgyben észlelt élőhelyek... 9 Az élőhelyfoltok jellemzése... 9 Gondolatok és ajánlatok a felvételezés eredményeinek tükrében Kemencei erdészet bemutatása Turisztika Tanösvény

3 Bevezetés A terepgyakorlat során a Kemence-patak völgyében az aszfaltúton haladtunk végig a 12-es kilóméterkőtől a Kövirózsa Panzióig. A terepi munka során felvettük a terepazonos pontokat, élőhelytérképet készítettünk, foltonként természetességet becsültünk, a patak ökológiai állapotát vizsgáltuk és folyamatosan feljegyeztünk minden érdekességet, különlegességet, amit láttunk. Az adatok feldolgozását Microsoft Word, Excel, ACDSee Pro 5, Photoshop, és ArcMap programokkal végeztük. Egyes irodalmazási munkákban könyvek, illetve internetes forrásokat használtunk. A beadandót a megadott tematika szerint, némi módosításokkal, kiegészítésekkel végeztük el. A megadott tematika: 1, Jelölje a terepazonos pontokat, melyik szakasszal fogalalkozik és adja mega hosszát. 2, Milyen az élőhelyek jelenlegi állapota. 3, Milyen a környező területhasználat és mi a véleménye a kezelésről? 4, Turizmus és táj kapcsolata. 5, Megvan-e a patak ökológiai folyosó jellege? Hol a határa? Milyen a jelenlegi vízhozam? 6, Tervezzen tanösvényt, fotókkal és elemzésekkel. A beadandóban szereplő fényképeket Bandl Zsolt, Józsa Réka, Szalay Péter, Lovas Evelin, Molnár Ábel, Surányi Dániel, Hornyeczky Ádám, Oberna András készítette. 3

4 A terepazonos pontok és leírásuk 1. Kiindulási pontunk a Diósjenőtől Kemencére vezető út 12-es kilométerkőjénél volt. Itt mértük föl először a patak állapotát, így jellemeztünk: állapota közepes, melyet a természet alakít, mintsem az ember (patakba dőlt faág esete). A patak mélysége 14 cm, sebessége 0,5 m/s (ezt úgy mértük le, hogy 5 m-t kimértünk, és a kimért pontunk elejére a patakba egy apró kavicsot raktunk, ami ezt az 5m-t 9 másodperc alatt tette meg, majd ebből számoltunk vissza, hogy mennyi utat tehet meg akkor másodpercenként). Ezt érdekesnek találtunk felmérni, így elhatároztuk, hogy ezt többi helyen is felmérjük. De, ahol leszálltunk a buszról és az előbb említett patak között elterült egy tájba illő, feltehetőleg karbantartott franciaperjés-ecsetpázsitos kaszálórét. Vegetációját többnyire savanyú füvek tették ki, maga a kaszálórét jó tápanyag gazdálkodású lehet. Diverznek minősítettük, aminek a hátterében az állhat, hogy régóta kaszálással tarthatják fent. Így a 4

5 további kaszálás elengedhetetlen, nem szabad, hogy pl. piknikező területté váljon. Megfigyeltük, hogy érkezésünk időpontja körül az autóforgalom sűrű volt, pl. az első negyed órában hat autó is elhaladt, viszont ez később megritkult, így örömmel nyugtáztuk, hogy a zaj, ill. légszennyezés talán annyira nem fejti ki káros hatását. 2. A következő patakfelmérési pontunk az első terepazonos pontunktól kb. 175 m-re volt. Patak ökológia állapotát jobbnak véltük, ezt azzal indokoltuk, hogy noha sokkal közelebb van az úthoz, mint az első mérési pontnál, mégis itt emeltek egy meredek partvonalat a védelem miatt. Meglepetésünkre tisztábbnak tűnt a víz. Mélysége itt 30 cm volt, sebességét az előbbihez hasonló módon mérve kisebb számot kaptuk (0,4 m/s), tehát itt a patak sebessége kisebb. 3. Következő megállóhelyünk már egyértelműen terepazonos pontnak minősül, egy fahíd, ami alatt áthalad a patak, előtte kb. 10 m-el útszűkület tábla volt. Térképen beazonosítva magunkat rájöttünk, hogy ez a megálló a Csipcsina. Természetesen a patakot is megvizsgáltuk (4. kép). Itt, ami a legszembetűnőbb volt, hogy a patak hirtelen lépcsős meredekséget vett fel (sajnos a kép ezt nem tükrözi). Egy szép leányzónak köszönhetően pontosan megtudtuk határozni, hogy hol is vagyunk, mivel volt nála GPS. Az alábbi adatokat sikerült leolvasnunk: szélesség: É, hosszúság: ,26 K, pontosság: 47m, magasság: 326m, magassági pont: 5

6 108m.Ezzel a terepazonos ponttal átellenben egy nem éppen tájba illő kép fogadott, nevezetesen egy lerakó. Itt farönkök, illetve kőzúzalék volt elhelyezve. 4. Majd a hídtól délre, vezetett egy út felfele, ahol a tanösvényt terveztük meg. Itt ismét egy terepazonos pontba botlottunk-egy erdészeti sorompóra. Itt és az emelkedőn felfelé haladva elég sűrűn láttunk ún. átereszeket, amik tájökológiai szempontból értékese., Ezek segítségével több élőlény tud kapcsolatot létesíteni más élőhelyekkel veszély nélkül. Nagyjából a sorompótól 70-80m-re eljutottunk egy következő terepazonos ponthoz. 5. Magasles. Itt egy rövid időre szemügyre vettük az erdő állapotát. A NY-i oldal fiatal gyertyános volt (hárs, akác fajokkal; állomány sűrű volt, így ráférne egy gyérítés; a halott fák száma alacsony, csak visszaszorultak; aljnövényzet alig volt, helyette apró kövek; korát 15 évre becsültük). A K-i oldalt vegyes korú gyertyánostölgyes alkotja, benne természetes medrű patak, legidősebb fa kb. 40 éves. 6. Következő megállóhelyünk a 13-as km kő előtt kb. 30m-el volt. Itt a patak mélysége 40 cm, a sebessége pedig 0,45 m/s.. Majd a 13-as km kőtől 150m-re É-ra egy kiváló helyet találtunk pihenésre, itt sekéllyé vált a patak, több szalamandrát is láttunk. Szintén a 13-as km kőhöz viszonyítva, attól is 200m-re egy megrongált fahidat láttunk, mellette pedig kidőlt fát. Ebből azt a következtetést vontuk le, hogy nem elég, hogy nem illik bele az idilli tájba, de még gondozva sincs ez a rész. 7. A következő terepazonos pontunk Gyeplős-kút volt. Ez egy már kialakított pihenőhely, melynek állapota feltűnően jónak mondható. 6

7 8. Rövid pihenő után a 14-es km kőnél vizsgáltuk a tájat, itt egy hasonló állapotban lévő kaszálórétet találtunk, mint amit az első vizsgálódási pontunknál. 9. A 15-ös km kő környékén több terepazonos pontunk is volt (Domszky-erdészház, Barátkő). 10. A legutolsó terepazonos pontunk egy kereszteződés volt, ahol egy Nemzeti Park tábla állt, vele szembe, É-ra indultunk el, hogy még időben visszatérjünk a gyülekező helyre. A Nemzeti Park táblától úgy m-re NY-ra egy tájba abszolút nem illő, sőt elcsúfító épületkomplexumot láttunk, mely az Iván strand és büfé nevet viseli. Itt egykoron biztos virágzott a turizmus, de mára a környezetéből ítélve nem is üzemelhet, viszont a terület elhanyagolt, benövi a gyom, ami a turisták további elmaradását eredményezheti. Bár még így is van esély a turizmus fellendítésére, csak támaszkodni kell a hagyományos, a táj népszerűségét hirdető kisvasútra. A terepazonos pontokat 3,8 km hosszú szakaszon vettük fel az aszfaltút mentén. 7

8 A terület jelenlegi állapotának általános bemutatása Az élőhelytérképezés módszere A térképezés segítségével egy általános képet kívántunk kapni a Kemence-patak völgyének jelenlegi élőhely szintű állapotáról, valamint az egyes élőhelyek jellemző fajösszetételéről. Az élőhelyeken történő felvételezés alatt a vegetáció megfigyelése mellett az egyes tájhasználati jellemzőket is figyelembe vettük. A vizsgálatainkat a völgyben futó aszfaltút 12-es kilométerkövétől a Kövirózsa Panzióig végeztük. Az út két oldalán található élőhelyeket 23 foltból álló vegetációtérképen ábrázoltuk. A foltok úttól távolabbi határai nem minden esetben jelentik azok valós határait, mert számos esetben nem volt lehetőségünk az idő rövidsége miatt pontosan bejárni a területet. A foltok élőhelybesorolása az ÁNÉR 2012-es kódrendszer alapján történt. A felvételezést előre elkészített adatlapok és a Nemzeti Biodiverzitás Monitorozó Rendszer élőhelyjellemzési előírásai alapján végeztük. Tehát a foltjellemzés tartalmazza az élőhely ÁNÉR kódját, a Seregélyes Tibor által kidolgozott természetességbecslési rendszer szerinti természetességi állapotát, szöveges jellemzését, esetleges használati javaslatokat, egyedi észrevételeket és végül a folt jellemző fajait. Több helyen még kitértünk a jellemzésnél a folt és környezetének mozaikosságára illetve feldarabolódottságának mértékére, a terület elhelyezkedésére, lejtésére és közvetlen környezetére is. 8

9 Az élőhelytérképezés eredményei A völgyben észlelt élőhelyek E1 Franciaperjés hegyi rétek OB Jellegtelen üde gyepek OC Jellegtelen száraz gyepek OD Tájidegen növények magaskórós állománya J5 Égeresek K2 Gyertyános-kocsánytalan tölgyesek LY2 Törmeléklejtő erdők U11 Utak Az élőhelyfoltok jellemzése 1. folt: E1. Természetesség: 4 Kaszálórét. Használata megfelelő. Fajgazdagsága alapján akár néhány száz éves is lehet. A II. Katonai Felmérés szerint már akkor is (1860-as évek) gyepek borították a völgyaljat. Ecsetpázsitos-franciaperjerét társulás uralkodott és egy jellegzetes üde hegyi kaszálórét képét mutatta számunkra. Ránézésre nem egy frissen irtott, feltehetően több évtizede kaszált gyepterület található itt, melyen igen nagy arányú volt a pázsitfűfélék és a savanyúfüvek 9

10 (Cyperaceae) borítási aránya. Az út felöli szegélyben egy enyhén ruderális jellegű sáv található, de ebben is látható néhány igen jó élőhelyet jelző faj: lila ökörfarkkóró, pelyhes zabfű, borjúpázsit, stb. Ajuga genevensis, Alopecurus pratensis, Crutiata laevipes, Pyrus pyraster, Quercus cerris, Potentilla aurea, Euphorbia cyparissias, Vicia hirsuta, Salvia pratensis, Dactylis glomerata, Tanacetum officinale, Fragaria viridis, Antoxanthum odoratum, Lychnis flos-cuculi, Lychnis viscaria, Silene dioica 2. folt: K2. Természetesség: 3 Erdő alatti patak. Természetes szegély, normál vízhozam. 3. folt: K2*LY2. Természetesség: 5 Szép, természetes erdő, néhol fényben gazdagabb foltok, azokon egyszíkűek által dominált gyep. Sarj eredetű vegyes erdő, fafajai: Quercus petreae, Carpinus betulus, Tilia sp. Nem találtunk vad által okozott kárt. Az úthoz legközelebb eső részén, a kanyarnál egy teljesen növényzetmentes törmeléklejtő található (bazalt). Erdeipintyek szólnak. Galium odoratum folt: U11*OC. Természetesség: 2 Az út két oldalán frissen kipucolt mezsgye, még benne vannak a leszárzúzott cserjetövek. Idős mogyoró bokrok találhatók a két oldalon. Urtica dioica, Humulus lupulus, Plantago lanceolata, Galium aparine, Aegopodium podagraria, Pulmonaria officinalis, Symphytum tuberosum 5. folt: K2*J5. Természetesség: 3 Alapvetően pionír növényzettel, sok gyomfajjal fertőzött állományt láthattunk a patak parton és mellette. Gyertyános tölgyesek veszik körül. Jellemző fajai a magas aranyvesző, réti perje. A patak másik oldalán gyertyánostölgyes társulás található. A patak és az út között egy 1 m magas idős sánc húzódik, rajta éves fák. Közvetlenül a patakparton hársfasor található.

11 Silene dioica, Asarum europaeum, Galeobdolon luteum, Symphytum tuberosum 6. folt: OC*E1. Természetesség: 2 Az E1 nagyon kicsi területet borít, a hídhoz közelebbi csücsökben. A terület nagy része farakodó hely, nagy méretű csupasz talajfelszínnel. Most kb. 30 bükk törzs és 6 kocsánytalan tölgy törzs volt rajta. Thymus sp. Ornitogalum umbellatum, Galium verum, Carex divulsa subsp. leersii, Viola arvense, Tanacetum officinale, Potentilla reptans, Hylotelephium telephium subsp. maximum, Verbascum phlomoides, Glechoma hederacea. 7. folt: K2. Természetesség: éves fiatalos. Természetes újulat, nemsokára ritkítani fogják, mert nagyon sűrű. Sok fényhiány miatt visszamaradó holtfa. Szinte nincs aljnövényzet, olyan sűrű és sötét. Carpinus betulus, Quercus petreae, Tilia sp., Cornus mas. 8. folt: K2*J5. Természetesség: 4 Szép, idős, cserjeszint nélküli erdő, amit a patak sok helyen 30 m szélesen bejár, kis szigeteket alkotva. Növényzete gyér, de vannak tavaszi geofitonok (már persze termésben, leszáradva). A Solidago gigantea nem veszélyezteti a területet, csak a szegélyben egy pocsolyás keréknyomban találtuk meg néhány egyedét. Féltermészetes gyertyános-tölgyes található, melyet a patak part közvetlen közelében vettünk fel. Az aljnövényzet ritkás, kevés a felszínre jutó fény, a lombkorona szint zártsága igen nagy. A patak általi befolyásoltság és a vízmosások látszólag erőteljesen formálják jelenleg is az élőhely növényzetének jellegét, fiziognómiáját. Egy másik részen: völgyalji, erősen nedves gyertyános-tölgyes társulás, viszonylag sok vadcseresznyével, az úthoz közelebb mezei juharral. A jellegzetes fajai: kapottnyak, szagos müge, olocsánycsillaghúr, itt-ott a bükk is elegyfaként jelen van. Egy harmadik részen:gyertyános-tölgyes állomány, mely elegyes kevés vadcseresznyével, melyben a kevésbé árnyékos foltokon megjelent a nagyobb magasságú, gyomos aljnövényzet is. Emellett mocsári fajok, pl. lizinka, sásfajok, veselke, tüdő és kenderkefű, ill. vízi peszérce is megjelentek az élőhelyen. Közönséges ínfű, nefelejcs, árvacsalán és perje fajok is megtalálhatók. A patak szélessége itt nagyobb volt, lassabb volt a víz folyása, illetve nagyobb méretű felduzzadt víztömegek is alakították az élőhely jellegét. Egy negyedik részen: gyertyános-tölgyes erdőrészlet, melyben, ahogy az előzőekben is a legnagyobb árnyékolást, lomb és fatömeget a közönséges gyertyán okozta. Az élőhely egy egyenletes, némileg sziklakibúvásos felszínű területen helyezkedik el. Látszólag itt is erős a patak általi felszín-meghatározottság. Alliaria petiolata, Asarum europaeum, Ranunculus ficaria, Oxalis acetosa, Corydalis cava, Anemona sp., Rorippa sp., Carex remota, Chrysosplenium alternifolium, Lycopus europeus, Solidago gigantea. 11

12 9. folt: RA*OD. Természetesség: 2 Spontán beerdősülő felhagyott kaszálórét vagy legelő. Salix caprea 10. folt: K2. Természetesség: 3 Idős gyertyános-tölgyes állomány. Feketaharkályt és szürkeküllőt hallottunk ebből a foltból folt: U11*OC. Természetesség: 2 Az út két oldalán mogyoróbokrok. 1 szürke avarszöcske (Pholidoptera griseoaptera) 4. stádiumú lárvája. Filipendula vulgaris, Pimpinella saxsifraga, Lisimachia nummularia, L. vulgaris, Agrimonia eupatoria, Siringa vulgaris, Viola odorata, Veronica chamaedris, Melica nutans, Poa nemoralis, Poa pratensis. 12. folt: K2. Természetesség: 4 Szép állomány. 13. folt: J5*OD. Természetesség: 3 Szegélyben disznók által széttúrt gyep. Alopecurus pratensis. 14. folt: U11*OC. Természetesség: 2 Mint a 11. folt. 15. folt: K2. Természetesség: 4 Mint a 12. folt. 16. folt: OB. Természetesség: 2 Régi focipálya két kapuval. Alopecurus pratensis, Arenatherum elatius. 17. folt: J5*OD. Természetesség: 2 Erősen nitrogéndús aljú telepített égeres folt, körülötte magas lágyszárú dzsuva. Nagyon rossz állapotú, kaszálni kéne évente legalább kétszer. 12

13 Itt egy eddigiektől lényegesen eltérő jellegű élőhelyet láthattunk, melyben a fő fafaj az enyves éger volt, mely egy nagyon gyomos magaskórós társulással volt elegyes. Feltehetően egy ecsetpázsitos mocsárrét társulásból alakulhatott át, vagy az erdő kiirtásával alakult ilyenné az élőhely jellege. Fő lágyszárúak voltak a gyomos aljnövényzetben a magas aranyvessző, keresztfű, nefelejcs és tyúkhúr fajok, illetve szittyó és sásfajok elegyesen. Urtica dioica, Solidago gigantea, Miosotis parviflora, Clamatis vitalba, Stellaria media, Humulus lupulus, Juncus effusus, Carex sp., Carex divulsa, Galium aparine. 18. folt: J5. Természetesség: 3 Égeres patak. Természetes mederalakulás, talán régebben volt egy kiegyenesítési munkálat. 19. folt: J5*OD. Természetesség: 2 Mint a 17. folt. 20. folt: J5*OD. Természetesség: 2 Erősen cserjésedő állomány. 21. folt: U11*OC. Természetesség: 2 Ezen az útszakaszon 3 szalamandrát és egy barnavarangyot találtunk elütve. Sambucus racemosa. 22. folt: K2. Természetesség: 4 Szép állomány. Carex flacca. 23. folt: K2. Természetesség: 3 Régebben valószínűleg nyíltabb erdő, most sok fiatal, és néhány idősebb, terebélyesebb gyertyán. Kiszáradt pocsolyában jól látható borznyom. Gondolatok és ajánlatok a felvételezés eredményeinek tükrében A felvételezések és a fajok megfigyelésének segítségével egy igen átfogó (bár általános, nem túl részletes) képet kaphattunk a terület vegetációjával és különösen az üde élőhelyek társulásaival kapcsolatban. A rövid túrán látottak alapján összességében 13

14 elmondható, hogy az egész táj ember által erősen szabályozott, elsősorban erdőgazdálkodásra, illetve turisztikai célokra használt és bolygatott. A patak mentén található fás élőhelyek zöme nem idős, éves gyertyánokból, tölgyekből, néhol bükk elegyesen, mogyoró, vadcseresznye, kőris fajokból tevődik össze. Itt-ott a hordalékospadozatos patakvölgyi gyertyánoskocsánytalan tölgyeseket felváltotta az égeresekkel tarkított mocsárrét társulásos élőhelyösszlet. A gyepes területeken cönológiai szempontból igen nagy részt ecsetpázsitos franciaperjerét-társulások voltak, melyek közöl a jobb állományokban néhány jobb faj(réti szegfű-dianthus deltoides, lila ökörfarkkóró-verbascum phoeniceum és réti kakukkszegfű-lycnis-flos cuculi is előfordult). Emellett előfordult számos nem kaszált gyep is, ahol látható a kezdeti, vag már erősebb leromlás. Az állatvilágot figyelve is elmondható, hogy sok szempontból negatív hatással van az állatok közlekedési, túlélési lehetőségeire a területet átszelő aszfaltút. Igen sok lapos foltos szalamandrát és békafajt is láttunk az úton, emellett látható, hogy igen sok rovarfaj is rendszeresen áthalad az úton. Legalább a Kőrózsa panzió közelében szükséges lenne a jövőben egy megfelelő, az állatok közlekedését az út közelében 14

15 biztonságosan közvetítő folyosó, vagy határoló elem létrehozatala, mivel az elütött állatok sűrűsége itt tűnt a legnagyobb sűrűségűnek. A használat előnyei a gyepeken mutatkoznak, ezek további és lehetőleg intenzívebb volta előnyt jelenthetne a gyepes állományok további megőrzésében, a gyomvegetáció visszaszorításában, a beerdősülés megállításában. Az erdő-gyep mozaikok a taxondiverzitás szempontjából előnyt jelentenek mid a botanikai, mind állattani szempontból. A megfelelő fakitermelés és ennek egyensúlyi volta a tájban szintén előnyös volna. Sajnos látszik, hogy a patak mentén kevés kivétellel csak fiatal gyertyánokat és tölgyeket láthattunk, mely az intenzívebb, tarvágásos erdőgazdálkodás nyoma. A szálalásos és/vagy a lékes erdőgazdálkodás segítségével, illetve az idősebb állományok helyenkénti meghagyásával mind a táj összképe, mind a természetes folyamatok zajlása előnyösebb módon történhetne. 15

16 Kemencei erdészet bemutatása A Kemencei Erdészet a Börzsöny északi, északnyugati lejtőin helyezkedik el. Nyolc község: Kemence, Perőcsény, Tésa, Vámosmikola, Bernecebaráti, Nagyoroszi, Hont, Drégelypalánk határolja. Itt található a Börzsöny legmagasabb pontja is, a Csóványos (938 m). A hegység túlnyomó része miocén vulkanizmus eredménye, melynek következtében az andezitek, agglomerátumaik és az összesült ignimbritek (tűzárkővek), illetve tufák, mint talajképző kőzetek kerültek túlsúlyba. A kialakult talajtípusok: a sziklás váztalajok, rankerek, erubázok és agyag-bemosódásos barna erdőtalajok. Az évi középhőmérséklet 9 C, az átlagos évi csapadék mm, 50 feletti a havas napok száma, az uralkodó szélirány ÉNy-i. Az erdészet teljes területe 8230 ha, s ez 513 ha kivételével a Duna-Ipoly Nemzeti Park természetvédelmi oltalmában is részesül. Az állományalkotó fafajok megoszlása a következő: bükk 41%, tölgy 36%, cser 14%, egyéb kemény lombú 4%, akác 3%, fenyő 2%. Az erdészet tevékenysége az erdőfelújítás, fakitermelés, faanyagszállítás, értékesítés, vadgazdálkodás és a közjólét. Az erdészet 94%-ban természetes úton újítja fel az erdőket, s összesen 530 ha területen folytat erdőápolási tevékenységet. Évi fakitermelési lehetősége brm3, melynek 70%-a véghasználatból származik. A Túránk során megfigyelhető volt a különböző erdőtársulások váltakozása. A csereskocsányos tölgyes és a bükkös erdőtársulások folyamatosan váltakoztak, mely a szintkülönbségeknek és a talajtípusoknak tudható be. Megfigyelhető volt a két társulás eltérő növényvilága. A zárt lombkoronájú bükkösben sokkal kevesebb fény jut le a talajra, így 16

17 lényegesen kevesebb a cserje és lágyszárú növényállomány. Itt túlnyomórészt az árnyéktűrő fajok találhatóak meg. Ezzel szemben a cseres- kocsányos tölgyes állományban a lombkorona szint nyitottabb, így sokkal több fény jut le a talajhoz, mely megfelelő életteret biztosít számos cserje és lágyszárú fajnak. Mindkét társulásban megfigyelhető volt a nagyszámú természetes úton kelt csemete, mely a természetes erdőfelújítás leendő alapanyaga. A túra során a fakitermelési mód megfelelőnek bizonyult, ugyanis az erdőállományban nem volt megfigyelhető jelentős eltérés és az egész táj egy kompakt képet alkotott. Az egyik helyen megfigyelhető volt, hogy az egész hegyoldal tarvágással van hasznosítva, mely erdőgazdálkodási szempontból jónak mondható, ugyanis egy korú állományt termel le az erdészet és az újulat is egykorú lesz, azonban a természetre káros hatással lehet, ha az egész állomány le van termelve a hegyoldalról, mert ez talajerózióhoz vezethet. A túra során számomra az erdészet tevékenysége meggyőző és környezettudatos gazdálkodásról tett bizonyosságot. Véleményem szerint a természet harmóniájának és az ökológiai sokféleség megőrzésének érdekében az fakitermelési tevékenységeket jobban a biológiai diverzitás hasznára kellene alakítani. A cseres-kocsányos tölgyes állományban a szakaszos fakitermelést kellene előnyben részesíteni és az újabb szakasz kitermeléséig várni néhány évet, hogy a kitermelt szakaszon az újulat meg tudjon erősödni és nőni ezzel búvó, táplálkozó és szaporodó helyet nyújtva számos állatfajnak. A bükkös állományban a több helyen lévő lékes kitermelés kellene alkalmazni ahol a bejutó fény hatására gyorsabban tudna növekedni az újulat. Erdőgazdálkodási szempontból ezek a folyamatok nem elég költséghatékonyak, ezért megfelelő állami támogatást kellene biztosítani számukra ezen folyamatok elvégzésére. 17

18 A terület nagy előnye, hogy az erdők patakokkal szabdaltak, melyek állandóan vizet biztosítanak a növény és vadállomány számára. Megfigyelhető volt, hogy a patakok mentén a bükkös állományban is ritkább volt a lombkorona szint, így ezeken a helyeken a patak mentén lényegesen több lágyszárú és cserje faj volt megfigyelhető. Kiemelendő, hogy a természetes úton kidőlt fák, az úgynevezett holtfa nincs elszállítva a területről, hanem az ökológiai funkciókat színesítve természetes úton tűnik el a területről ezzel is élőhelyet biztosítva számos kisebb rovarfaj számára. Az erdőgazdaság küldetésében is megfogalmazza azon törekvését, hogy tevékenységét úgy akarja folytatni, hogy társadalmi felelősségének tudatában az erdő jóléti funkcióit előtérbe helyezi. Az erdészet a terület 86%-án gyakorolja a vadászati jogot és évente 550 db nagyvadat hoz terítékre (gímszarvas, őz, muflon és vaddisznó). Az erdészet kezelésében van egy 270 haos muflonos kert is. Az erdészet domborzati viszonyaiból adódon a cserkelést, mint vadászati módot részesíti előnyben, mely a gyönyörű környezetben feledhetetlen élményeket jelent az idelátogató vendégeknek. E mellett a társas vadászatok is nagy terítékű és jó hangulatú vadászatot biztosítanak. Továbbá a les vadászatok is biztosítanak megfelelő vadászati lehetőséget, főleg a vaddisznó szórón történő vadászatához. A területen az élőhelyi adottságok következtében az apróvadállomány nem bír gazdasági jelentőséggel. Előfordulásuk is meglehetősen ritka. A területen sem az őz sem a gím trófeák nem tartoznak a kiemelkedő trófeák közé, de a cserkeléses vadászati mód és a lenyűgöző táj felejthetetlenné teszi a vadászatukat. A muflon csigák a cm között változnak, mely egy jónak mondható állományról tanúskodik. 18

19 A nagy mennyiségű vadállomány az erdőgazdaságok élőfakészletében és egyéb produktumában is okoz károkat, melyek a következő formában jelentkeznek: a termés, főleg a makk felszedéséből keletkező kár, az újulatok, mesterséges erdősítések pusztításából keletkezett mennyiségi kár, a rügyek, a hajtások lerágásából adódó minőségi kár, a fák kéregsérüléseiből következő mennyiségi és minőségi kár. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a vadállomány a károkozáson kívül akár hasznos szerepet is betölthet az erdő és faállomány életében. Az újulatok közül a rágással nem csak a hasznos fajokat válogatja ki, hanem a cél fafaj számára kedvezőtlen, kompetitor fajokat, mellyel kedvez a cél fafaj növekedési lehetőségeinek. 19

20 Turisztika Saját stranddal, sípályával rendelkezik ez a kis település, ezek mellett a kirándulók, a természetvédelmi terület nyújtotta aktív pihenési, túrázási lehetőségeket is élvezhetik. Idegenforgalmi különlegesség a helyi kisvasút. A Kemencei Erdei Múzeumvasút a Börzsöny északi részén található, Magyarország egyetlen, kizárólag önkéntes munkával működtetett kisvasútja. Technikai különlegessége a személyszállító kisvasutak körében ritkaságnak számító 600 mm nyomtáv és az ún. görpályás vonalvezetése ben a Kisvasutak Baráti Köre Egyesület tagjai állították helyre a korábban kizárólag erdészeti célú, és árvizek által súlyosan megrongált kisvasutat - és ma az Egyesület tagjai működtetik a nyári félév hétvégi napjain. A közelben található vadaspark elozetes bejelentkezés után látogatható. Távol van a nyüzsgő városoktól, jellemzői: csodás tiszta levegő, csend, nyugalom, palóc emberek, gyönyörű táj, Ipoly folyó, két kis patak. Az egykori Hídvégi-portán Tájházat nézhetünk meg. A falu fölötti hegyoldalon található Kálvária híres búcsújáróhely. A kálvária egy ősmaradványokban igen gazdag lajtamészkő lerakódásra épült. Kis szerencsével itt akár több ezer éves cápafogat is találhatunk. Kirándulásra remek hely, hiszen a közelben több, kis apró, eldugott település található, kedves kis fogadókkal, vendégházakkal (pl. Bernecebaráti, Királyháza). Azoknak kedvező ez a település, akik szeretik a csendet, nyugalmat és persze kedvelik a természet szépségeit. A községből számos gyalogtúra tehető a Központi-Börzsöny és a Hegyhát felé. 20

21 Tanösvény 1, Kaszálórét A rét, mit az út kettészel a 12-es kilométerkőnél nagyon szép példája a hegyi kaszálóréteknek, ezért bemutatásával számos hagyományos gyephasználati módot is be lehet mutatni. A növényfajok alapján arra következtethetünk, hogy ez egy akár több száz éves gyep is lehet. Erre is fel lehet hívni a figyelmet, hogy vajon melyek azok a növények, amelyek megmutatják ezt. 2, Törmeléklejtő Ezen az állomáson figyelhetjük meg a régi patakmedret és az abban felgyülemlett pangó vizet, látszik hogy ez az élőhely nem az az üde hegyi patak amit a műút másik oldalán megfigyelhettünk. Ezen az állomáson láthatunk kidőlt fákat ezeken a hegységre jellemző rovarvilágot meg tudjuk figyelni különösebb bogarászás nélkül is. Ha feltekintünk a hegy oldalra, akkor a kőzettani adottságokból is ízelítőt kapunk. Előbukkanó dolomittörmelékek mindenhol, a szél által kifordított fák helyén is szikla görgetegek bukkannak elő melyek napos foltokkal szakítják meg az erdős hegyoldalt. 21

22 3, Kemence patak Ennél az állomásnál megfigyelhetjük egy hegyi patak élővilágát és környezetét. Választásunk azért esett erre a szakaszra, mert itt pár méteren belül megfigyelhetjük a hegyi patak kiszámíthatatlanságát. A képen is látható felső szakasz egy kisebb leesés, zúgó jelleg után robog tovább Kemence község irányában, ám a patak szélén az időszakos gyors és nagymértékű áradások miatt a fák tövében mélyebb nyugodtabb vizű beugrók találhatók. Ezek élőhelyet biztosítanak a kisebb sodrást nyugodtabb víztestet igénylő kétéltűeknek és apróbb rákoknak. Itt él például a szalamandra és az erdei béka. A patak szélén megfigyelhető még egy tisztább kavicsos sáv illetve egy mosottabb partoldal ez is az időszakos és heves áradások nyomait hordozza magán. 22

23 4, Erdei magasles A magasles, mit valószínűleg az erdő levágása után létesítettek, már túlnőtték a fák, de még így is használják, ugyanis a nem messze tőle egy dagonyát figyelhetjük meg, a különböző nagytestű vadak vaddisznók, őzek lábnyomatival melyek a kora hajnali és késő esti órákban tanyáznak erre. A magaslesen megbújva csendben figyelhetjük meg az erdei élővilágot. 23

24 5, Híd Nem is természetvédelmi, mint inkább vízgazdálkodási szempontból érdekes a látnivaló. Megfigyelhetjük, hogy a patak hogyan duzzad meg. Kristálytiszta vizén át megfigyelhetjük a patakmedret alkotó kőzetet. A víz sodrását egyszerű játékkal lehetne megmérettetni az erre járókkal. 6, Gyeplős kúti pihenő hely Ez egy kultúrtörténeti emlékhely. Az egykori erdészeti tevékenységre és a régi korhű megoldásokra hívja fel a figyelmet a pihenőhely mellett található tábla. Erdészeti fakitermelést régen igáslovak vontatta szekerekkel oldották meg a környékben élő lakosok melyeknek az erdő és vele a hegy jelentette a megélhetési forrást! Ezen a helyen merítettek friss vizet a fáradt fuvarosok maguknak és az igás lovaiknak. 24