EURÓPAI TÜKÖR XIV. ÉVF. 5. SZÁM n 2009.MÁJUS

Méret: px
Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "EURÓPAI TÜKÖR XIV. ÉVF. 5. SZÁM n 2009.MÁJUS"

Átírás

1 E U R Ó PA I TÜ KÖR A KÜLÜGYMINISZTÉRIUM FOLYÓIRATA EURÓPAI TÜKÖR XIV. ÉVF. 5. SZÁM n 2009.MÁJUS A TARTALOMBÓL n Járható út: a globálisan szabályozott, demokratikus kapitalizmus Palánkai Tibor akadémikus a jelenlegi világgazdasági válság természetérõl n Bóka Éva: Az EU-modell és a nemzetközi kapcsolatok n Ortutay L. Gyula: Mi a célravezetõ politika Kuba demokratizálásához? n Tihanyi Krisztina Erdõdi Ákos: Felkészülés a 2011-es magyar EU-elnökségre: képzési stratégia n Dunai Péter: Hatvanéves a NATO Van-e válasz a jövõjére? XIV. ÉVFOLYAM 5. SZÁM MÁJUS

2 EURÓPAI TÜKÖR Kiadja a Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma, a HM Zrínyi Kommunikációs Szolgáltató Kht. támogatásával. Felelõs kiadó: A szerkesztõbizottság elnöke: A szerkesztõbizottság tagjai: Fõszerkesztõ: Lapszerkesztõ: Lapigazgató: Rovatszerkesztõk: Szerkesztõk: Mûszaki szerkesztõ: A szerkesztõség címe: Terjesztés: Korsós Tamás Palánkai Tibor Bagó Eszter, Balázs Péter, Balogh András, Barabás Miklós, Baráth Etele, Bod Péter Ákos, Erdei Tamás, Gottfried Péter, Halm Tamás, Hefter József, Horváth Gyula, Hörcsik Richárd, Inotai András, Iván Gábor, Kádár Béla, Kassai Róbert, Kazatsay Zoltán, Levendel Ádám, Lõrincz Lajos, Magyar Ferenc, Nyers Rezsõ, Somogyvári István, Szekeres Imre, Szent-Iványi István, Török Ádám, Vajda László, Vargha Ágnes Forgács Imre Hovanyecz László Bulyovszky Csilla Fazekas Judit, Becsky Róbert Asztalos Zsófia, Farkas József György Lányi György Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma 1027 Budapest, Nagy Imre tér 4. Telefon: , , Horváthné Stramszky Márta, Az Európai Integrációs Iroda kiadványai hozzáférhetõk az Országgyûlési Könyvtárban, valamint a Külügyminisztérium honlapján (www.kulugyminiszterium.hu; Kiadványaink menüpont). A kiadványcsalád borítón látható emblémája Szutor Zsolt alkotása. Nyomdai elõkészítés: Omigraf Kft. Nyomdai kivitelezés: Pharma Press Kft. ISSN

3 EURÓPAI TÜKÖR 2009/5. A KÜLÜGYMINISZTÉRIUM FOLYÓIRATA

4 TARTALOM Járható út: a globálisan szabályozott, demokratikus kapitalizmus PALÁNKAI TIBOR akadémikus a jelenlegi világgazdasági válság természetérõl (Hovanyecz László) BÓKA ÉVA: Az EU-modell és a nemzetközi kapcsolatok ORTUTAY L. GYULA: Mi a célravezetõ politika Kuba demokratizálásához? Az EU lépéselõnyben, de az Egyesült Államok beelõzhet TÓTH ÁKOS: Az Európai Unió tagállamaiban alkalmazott kultúrafinanszírozási modellek komparatív elemzése GRÚBER KÁROLY: Az Egyesült Királyság energia- és klímapolitikájának alapelvei, illetve motivációi DRINÓCZI TÍMEA: Gyorsított intézkedések az adminisztratív terhek csökkentésére Magyar EU-elnökség, 2011 TIHANYI KRISZTINA ERDÕDI ÁKOS: Felkészülés a 2011-es magyar EU-elnökségre: képzési stratégia Európai biztonság- és védelmi politika DUNAI PÉTER: Hatvanéves a NATO van-e válasz a jövõjére? Szemle FÜLÖP GYULA SÁRKÖZINÉ PERGE ILDIKÓ: A hazai kis-, közép- és nagyvállalatok európai uniós megközelítésben Uniós aktualitások A kormányzati EU-kommunikáció öt éve Központi Statisztikai Hivatal D. LEHEL ZSUZSA: Demográfiai változások Európában Olvasólámpa Europe s demographic future: facts and figures on challenges and opportunities (Európa demográfiai jövõje tények és kalkulációk a kihívásokról és a lehetõségekrõl) (Ocskai Gabriella) Monitor English summaries

5 3 Járható út: a globálisan szabályozott, demokratikus kapitalizmus Palánkai Tibor akadémikus a jelenlegi világgazdasági válság természetéről A dilemma abban áll, hogy a vállalkozás szabadsága olyan közérdek, amit csak nagyon nagy körültekintéssel célszerû korlátozni, miközben az önös érdeket követõ spekuláció súlyosan sértheti a közérdeket, s ez nem fogadható el. Még inkább megoldhatatlannak tûnik, hogyan lehet elérni a szabályozás ésszerû kompromisszumát egy olyan területen, mint a globális piacok, ahol az intézmények és a jogalkotás, valamint a kikényszerítés eszközei csak nagyon korlátozottak. Most úgy tûnik, ez az összhang oly mértékben bomlott meg, hogy az egész társadalmi rendszer, magának a társadalomnak a stabilitását sodorta veszélybe. A megoldás nem lehetséges fundamentális változások és változtatások nélkül. Milyennek látja ön a jelenlegi világgazdasági krízist? Egyre inkább úgy tûnik, hogy a második világháború utáni legsúlyosabbnak bizonyulhat. Teljes egyetértés látszik kialakulni, hogy ez nem egyszerûen pénzügyi válság, hanem rendkívül összetett jelenségrõl van szó. Mint pénzügyi válságnak is több összetevõje van, értelmezhetjük eladósodási válságként, ami likviditási krízisbe, majd gyakorlatilag az egész hitelrendszer válságába torkollott. Jelentkeznek a klasszikus ciklikus újratermelési válság jegyei, néhány ágazatban (autóipar, fogyasztási elektronika, lakásépítés) jelentõs (20 30 százalékos) kereslet-visszaesést tapasztalhatunk, s komoly túlkapacitások keletkeztek. Az autóipar termelési kapacitása például évi mintegy 94 millió darabot tesz ki, de a várható eladások száma hozzávetõleg 60 millió. Ez több mint 30 százalékos visszaesés. Ha összevetjük a GDP általános, talán 3 százalék körüli csökkenésével, akkor ez tízszeresen haladja meg a világtermelés zsugorodását. Ezek tipikus válságiparági arányok. Az 1970-es években a hajógyártást vagy a textilipart tekintettük válságágazatnak. Mostanra az autóipar avanzsált ebbe a pozícióba. Kiélezetten érhetõk tetten a strukturális problémák ( strukturális válság ), különösen az intézményi és szabályozási hiányosságok összefüggésében. Nagyon súlyos az a kulturális és morális leépülés, amely a társadalomban, a közéletben és a médiában eluralkodott, s aminek egyértelmûen globális összefüggései vannak. Több szempontból is felmerülnek a formációs problémák, vagyis tekinthetjük a jelenséget a társadalmi-gazdasági modell válságának (a globális kapitalizmus adott modellje mûködési zavarának, ha úgy tetszik: kudarcának) is. Melyek a fõbb okok, amelyek ide vezettek? A jelenlegi világgazdasági zavarok általános okai és dimenziói többrétûek, de két kérdés mindenképpen külön elemzést igényel. Az egyik a jelenlegi válság mint a globális kapitalizmus mûködési és szabályozási válsága, a másik azok a gazdasági, társadalmi és szociális egyenlõtlenségek, amelyek különös mértékû elmélyülése az utóbbi idõszak szembeötlõ jellemzõje.

6 4 EURÓPAI TÜKÖR 2009/5 MÁJUS Az intézményi, szabályozási és ellenõrzési hiányosságok és zavarok a gazdaság valamennyi szintjén jelentkeznek. Ha valahol van relevanciája a sokszintû kormányzás struktúrái kiépítésének, akkor az a pénzügyi szféra. S hozzá kell tenni, hogy ellentétben más területekkel, ennek nemcsak különleges jelentõsége lenne, hanem a teendõk is sürgetõek. A szférában a helyi szintet nyilván a bankok és a pénzügyi intézmények képviselik, ehhez jönnek a nemzeti szabályozások, majd a regionális (a mi szempontunkból európai uniós), valamint a globális intézmények és szabályok. Külön hangsúlyozni kell, hogy a zavarok leginkább az utóbbi szintekkel kapcsolatban mutatkoznak, s a teendõk is itt a legbonyolultabbak. Ami a banki szintet illeti, tudjuk, hogy a bankok a gazdasági élet legszigorúbban szervezett gazdasági egységei. Közvetlenül pénzrõl van szó, azért nem engedhetõ meg semmilyen lazaság vagy fegyelmezetlenség, az ellenõrzés szigorú, s a vétkesekkel szemben alkalmazott szankciók különösen súlyosak. A pénzügyi szféra mûködését szofisztikált nemzeti jogrendszerek szabályozzák, egyebek mellett szigorú prudenciális vagy tartalékolási elõírásokkal. A szabályozásban és az ellenõrzésben a nemzeti bankoknak és a különféle (bank-, tõzsde- stb.) felügyeleteknek egyaránt meghatározott feladataik vannak. Néhány országban vita folyik e felügyeletek egységesítésérõl vagy jobb koordinálásáról, de önmagában az ilyen hiányosságok nem lettek volna elégségesek a jelenlegi válság kialakulásához. A zavarok leginkább a pénzügyi szféra látványos és robbanásszerû globalizációjához köthetõk. Az új információs és kommunikációs technikák alapján a pénzpiacok globális méretekben kapcsolódtak össze, s a széles körû liberalizálás és dereguláció a szektor integrációját eredményezte. Ez azonban elsõsorban negatív integráció volt (tinbergeni értelmezésben átfogó nyitás), miközben a pozitív integráció (intézményépítés és szabályozás) elmaradt. A jelenség a globális integráció általános jellemzõje, de a folyamatok dinamikája, intenzitása és komplexitása miatt különösen drámai következményei lettek az ágazatban. A jelenlegi világgazdaság nemzetközi pénzügyi intézményei (IMF, Világbank) a második világháború után jöttek létre, az akkori követelményeknek feleltek meg, és az USA (fejlett országok) dominanciáját szolgálták. Érdemi reformjuk ez ideig elmaradt, s egyre inkább távol kerültek azoktól a követelményektõl és hatalmi struktúrától, ami a mai világot jellemzi. Az IMF és a Világbank tevékenységét az elmúlt idõszakban súlyos bírálatok érték, s talán nem túlzás, hogy a körülöttük folyó éles viták (a washingtoni konszenzus és a piaci fundamentalizmus jogos bírálatai) mindkettõt elbizonytalanították. A WTO-val 1995-ben sikerült ugyan új világkereskedelmi szervezetet létrehozni, de a dohai forduló eddigi kudarca miatt szintén bénultsági állapotba került. A válságenyhítõ csomagok kapcsán (pl. USA, Franciaország) olyan döntések és intézkedések vannak terítéken, miszerint az adott cégek vagy ágazatok pénzügyi támogatását a kormányok a hazai beszállítók preferálásához kötnék. Pedig amikor a pénzügyi zavarok kapcsán felerõsödik a protekcionizmus veszélye, akkor nagy szükség lenne mûködõ világkereskedelmi rendszerre. Nem kell különösen érvelni, hogy a világkereskedelem zavarai vagy összeomlása csak elmélyítenék a válságot, s megnehezítené a kilábalást a mostani helyzetbõl. Erre egyértelmû tanulságokkal

7 GLOBÁLISAN SZABÁLYOZOTT, DEMOKRATIKUS KAPITALIZMUS 5 szolgált, nem kellene vele újra kísérletezni. A zavarok alapján számos javaslat került terítékre, de azok kidolgozása még csak kezdeti stádiumban van, s különösen hiányzik a megvalósításukhoz szükséges egyetértés és akarat. Gondot jelenthet, hogy a folyamatok bonyolultsága egyre növekszik. Ez kétségtelenül valós probléma, s megnehezíti a helyes döntések megtalálását. Ez következhet az intézmények és tevékenységük összetettségébõl, de a nehezen követhetõ globális összefüggésekbõl is. Minden intézményi szabályozáshoz szerteágazó információs és elemzõ funkciók kapcsolódnak. Ez jelenti statisztikai adatok és információk gyûjtését, feldolgozását, valamint az intézmény feladataival kapcsolatos kérdések elemzését. Nem véletlen, hogy olyan intézmények, mint az IMF, az OECD, az EBRD vagy az EU saját statisztikákkal (statisztikai hivatalokkal) rendelkeznek, s rendszeres elemzéseket készítenek a hozzájuk tartozó országok gazdaságáról, szektorális vagy strukturális problémáiról. Ez konkrét programokhoz kapcsolódó megvalósíthatósági tanulmányokkal kezdõdik, és a gazdasági helyzetek vagy politikák átfogó elemzésével, elõrejelzések és gazdaságpolitikai ajánlások és javaslatok kidolgozásával és nem utolsósorban kondíciók meghatározásával folytatódik. A struktúrának része a nagyszámú tanácsadócég vagy éppen hitelminõsítõ intézet. Az információs rendszerek és elemzések megfelelõ szintje meghatározza az adott intézmény mûködésének sikerességét. Az intézmények többségét bizonyos elméleti (ideológiai) elkötelezettség jellemzi, ami a késõbbi döntéseket alapvetõen orientálhatja. Az elmúlt idõszak jellemzõje a viszonylag markáns egység a neoliberális, gyakran utraliberális elvek elõnyben részesítését illetõen (washingtoni konszenzus stb.). Ez éles viták tárgya volt már a korábbi években is, de érdemi elmozdulás nem történt. A mai világgazdaság szabályozó rendszerei és intézményei az információs és elemzõ funkcióikban látványos kudarcot vallottak. Némi iróniával talán úgy jellemezhetnénk a helyzetet, hogy ezúttal a prognosztizálás anomáliái kissé erõteljesebben jelentkeztek, az elõrejelzések szokásos hibahatárai az esetek többségében túlzottan szélesre sikeredtek. Tanulságos a nagy tekintélyû Economist Intelligence Unit január 10-i prognózisát idézni: Az amerikai lassulás ugyan a világ többi részén is éreztetni fogja hatását, ám az európai gazdaság elég erõs ahhoz, hogy komolyabb károk nélkül megússza a válság hullámait. Még 2008 nyarán sem látta senki elõre a pénzügyi válság drámai kibontakozását és feltartóztathatatlan átterjedését a reálgazdaságra. Felmerül a kérdés, hogy a kiváló tudósok vagy sokat tapasztalt politikacsinálók szakmai tudásával van-e gond, vagy valami mással. Szállóigévé vált Alan Greenspan, a Fed elnökének 2008 nyarán tett kijelentése: Még mindig nem teljesen értem, miért következett ez be. Pedig õt a szakma kiemelkedõ szakértõjének tartják. Mint a 2008-as év Nobel-díjas közgazdásza Paul Krugman nyilatkozza: A mostani gazdasági válság egyes elemei jól ismertek a szakemberek elõtt, legfeljebb bizonyos fogalmak mára átalakultak. Nem sokban különbözik a helyzet, amikor a koncepcionális közelítésekrõl és stratégiai értékelésekrõl, valamint az ajánlott terápiákról van szó. A hiba Paul Lendvai szerint az volt: A politikai elit könnyelmûen a pénzügyi piacok önszabályozásának illúziójára épített. Kiderült, hogy a globális pénz- és tõkepiacokat a mára kialakult

8 6 EURÓPAI TÜKÖR 2009/5 MÁJUS bonyolultságukban nem lehet olyan mértékben az önszabályozásra bízni, amilyenre az a nyolcvanas években beindult dereguláció és liberalizáció nyomán mára kifejlõdött írta egy elemzésében Várhegyi Éva. Nem kevésbé hiányzik az egyetértés arról, mennyiben van relevanciája a jelenlegi körülmények között a szigorú monetáris politikának, a kemény inflációs célkövetésnek és a költségvetési megszorításoknak. Vagy a válságból való kilábalás érdekében a konjunktúra élénkítésére lazább gazdaságpolitikára lenne szükség, s a keynesi típusú gazdaságpolitikához kellene visszatérni? A legnagyobb gond, hogy nagyrészt hiányzik a stratégiai reagálás érdemi programja. Mit, kinek és hogyan kellene tenni? A tisztánlátás szempontjából súlyos probléma, hogy az új folyamatokkal és a fejleményekkel kapcsolatosan hiányoznak vagy hiányosak a rendelkezésre álló információk, a szükséges statisztikai adatok, és a jelenlegi könyvelési technikák és elõírások sok kívánnivalót hagynak maguk után. Ez számos vonatkozásban drámaian demonstrálódott. A problémával nemcsak a bankok és a vállalkozások szembesültek, hanem a kormányok vagy a nemzeti bankok (Európai Központi Bank) és a nemzetközi szervezetek is. Talán mondhatjuk, hogy korunk paradoxonja, amikor az információs forradalom korában az információhiány okoz gondot. A folyamatok bonyolultsága, átfogó jellege csak a problémák egyik részét magyarázza. Olyan új jelenségekrõl, folyamatokról és területekrõl van szó, amelyeket a hagyományos statisztikák, információs rendszerek nem fednek le. Kijavítandó hiányosságok vannak az információs rendszerekben a szükséges adatok azonosítása, gyûjtése, áramlása, feldolgozása és elemzése vonatkozásában. Komoly problémák voltak a kockázatbecslési módszerekben és technikákban. Ezek a fehér foltok is nagyban hozzájárultak az összefüggések és a mozgások feltáratlanságához és áttekinthetetlenségéhez. Közhely, hogy jó döntésekhez pontos adatokra, megbízható információkra és alapos elemzésre van szükség. A helyzet azzal súlyosbodik, hogy gyakran nemcsak információs és tudásbeli hiányosságokról van szó, hanem azok manipulációkkal és félrevezetéssel tetézõdnek. Súlyos erkölcsi és politikai felelõsségi (akár jogi) kérdések is felmerülnek. Egy nemzetközi tekintélyû intézmény, amely igen jelentõs pénzösszegekért készíti tanulmányait, ad tanácsot, s következésképpen széles körben orientál döntéshozókat a különbözõ szinteken, hogyan engedheti meg magának, hogy olyan mértékben tévedjen, amilyen mértékben ez tömegesen történik? Hátborzongató az, amit Kenneth Rogoff, a Harvard egyetem professzora és az IMF korábbi vezetõ közgazdásza az adófizetõk pénzét érintõ döntések kapcsán mond: senki sem tudja ma megítélni, vajon a sok százmilliárdos élénkítõ csomagok tényleg hatni fognak-e. Sokan beszélnek az üzleti erkölcs hanyatlásáról. A zavarok kétségtelenül súlyos erkölcsi és jogi szabályozási hiányosságokra vezethetõk vissza. Ez utóbbiak részben büntetõjogiak, részben a polgári és különösen a pénzügyi jog különbözõ területeihez kapcsolódnak. A történelemben a zseniális sikkasztók listája hosszú lenne, s ez napjainkban is így van. Külön kérdés, amikor a bank legfelsõbb vezetõi csalnak. Amikor a bankvezetõk bûnös magatartással saját bankjukat károsítják meg, az egyszerû büntetõjogi kérdés. Bonyolultabb, amikor a

9 GLOBÁLISAN SZABÁLYOZOTT, DEMOKRATIKUS KAPITALIZMUS 7 szenvedõ alanyok az ügyfelek, vagy éppen az egész társadalom, és jogilag nehezen azonosítható a bûnös magatartás. Kétségtelen, hogy a különféle intézmények különféle ügyleteivel kapcsolatosan a felelõtlen és bûnös magatartások és mulasztások, a bûncselekmények legkülönbözõbb fajtáinak (csalás, sikkasztás, hûtlen kezelés stb.) tömegét követték el, s ezek elegendõ mértékûek voltak ahhoz, hogy komoly zavarokat okozzanak a rendszer mûködésében. Az érintettek közül a bilincs többeknek a csuklóján is kattant, de a többség büntetlenül úszta meg, s jó esetben legalább prémiumának vagy presztízsének elvesztésével kellett fizetnie. S nemcsak hibás döntések takargatásáról vagy megtévesztésrõl lehet beszélni, hanem mint Helmut Schmidt volt német kancellár írja a Die Zeit-ben, általánosabb jelenséggel állunk szemben: A matematikai tehetséggel párosuló magas intelligenciának, valamint a kellõ ítélõképességet és felelõsségtudatot nélkülözõ szélsõséges önzésnek és önös gazdagodásnak a kombinációjáról van szó. S mint láthatjuk a történtekbõl: A ragadozó kapitalizmus egoista menedzsereinek nagy többsége büntetlenül odébbáll a nyereséggel. Az elmúlt években a rossz minõségû ( mérgezett ) strukturált pénzügyi termékek tömege került a globális piacokra. Ezekrõl a selejtes termékekrõl Helmut Schmidt nem véletlenül kérdi gunyorosan, hogy egyáltalán minõsíthetõk-e termékeknek. A számítógépek ugyanakkor már hamar lehetõvé tették rendkívül bonyolult és ezért átláthatatlan kockázatú pénzügyi termékek, derivatívák létrehozását is. Ezeket az eszközöket az angolszász pénzügyi világ fennhéjázóan pénzügyi termékeknek nevezi. Valójában azonban ezzel több értéket aligha termeltek, több hasznot és több adósságot viszont igen. Az ilyen értékpapírok százezrei árasztották el a globális piacokat. E papírok túlnyomó többségének közös vonása, hogy a mindenkori kibocsátó bevétele és nyeresége eleve biztosítva van, miközben a derivatívák értékcsökkenésének vagy egyenesen bukásának gondosan rejtett kockázatát egyedül a papír vásárlója viseli. A baj csak az, hogy ezek a selejtes termékek nem tradicionális, köznapi értelemben okoznak problémát. Nem csak arról van szó, hogy a fogyasztó károsul, szenved veszteséget, hanem ezek a termékek jellegükbõl kifolyóan megmérgezik az egész gazdaságot, s megrengetik (elsõsorban a bankokon és pénzügyi intézményeken keresztül) annak stabilitását. Vajon az eddig felsorolt problémák nem járulnak-e hozzá, hogy a soha nem látott fejlõdés ellenére növekszenek az egyenlõtlenségek? A globalizáció és az információs forradalom a termelékenység gyors növekedésével járt együtt. Az egy fõre jutó jövedelmek hosszú évszázadokon (évezredeken) keresztül nem emlkedtek többel, mint évi 0,1 százalék. A fordulatot az ipari forradalom hozta, a növekedés a XVIII. század végétõl gyorsult, az utóbbi kétszáz évben évi 1,2 százalék volt, de a XX. században már elérte a 2 százalékot. A gyors termelékenységnövekedés alapján a reálárak csökkenése jellemzõje minden technikai forradalomnak. Ez így volt az elektromosság bevezetésével és elterjedésével is. Mégis úgy tûnik, hogy a mostani hatások robosztusabbak. A számítógépes és távközlési forradalom lejjebb nyomta a költségeket, aminek következtében a reálárak csökkennek, a reálbérek és a vásárlóerõ pedig nõnek. Az új technikai forradalomnak és a globalizációnak tehát a fogyasztó az elsõdleges haszonélvezõje, a

10 8 EURÓPAI TÜKÖR 2009/5 MÁJUS globalizáció elõnyei végsõ soron a reáljövedelmek növekedésében fejezõdnek ki. A globalizáción keresztül realizálódó társadalmi-gazdasági nyereségeknek ez a legfontosabb tényezõje. A globalizáció ugyanakkor jelentõs, sok szempontból sokkoló egyenlõtlenségekkel járt együtt. Ez számos dimenzióban mutatható ki, bár az empirikus felmérések gyakran ellenmondásos következtetésekre jutnak. Ezekrõl az egyenlõtlenségrõl beszélhetünk különbözõ társadalmi csoportok, régiók vagy országok között, de számos elemzés vizsgálta a nemek, a vallási csoportok vagy az etnikumok helyzetének alakulását. Sokkolóak a növekvõ különbségek az országok viszonylatában. A globalizáció különösen a fejletlenebb államokat fenyegeti, de a termelés és a munkahelyek delokalizációja az elmúlt évtizedekben a legfejlettebb gazdaságok nagy részét is meglehetõsen negatívan érintette. A Világbank 2002-es adatai szerint 1820-ban a világ leggazdagabb országának egy fõre jutó jövedelme négy és félszerese volt a legszegényebbének. Ez az arány 1913-ra 15:1, 1950-re 26:1, 1973-ra 42:1, és re 71:1 lett (World Bank Development Indicators, 2002). A globális egy fõre jutó jövedelmek 1960 és az 1990-es évek között mintegy megháromszorozódtak. Ugyanakkor mintegy száz országban az 1980-as évek óta csökkentek. Az elmúlt évtizedekben eléggé erõteljes eltolódás következett be a tõke és a munkajövedelmek viszonyában, és viszonylag egyértelmûek a folyamat összefüggései a globalizációval. A globalizáció elsõsorban a tõkejövedelmeknek kedvezett. Az Economist szerint a kapitalisták ritkán jártak ilyen jól. Amerikában, Japánban és az eurózónában a profitok a GDP százalékában minden idõk legmagasabb szintjére, vagy annak közelébe jutottak. Ugyanakkor a jelentõs vállalkozói profitoknak köszönhetõen az elmúlt évtizedekben éppen a menedzserjövedelmek látványos növekedését tapasztalhattuk. Az Egyesült Államokban legfelsõ menedzserek fizetése az elmúlt húsz évben a 40-szeresére, az elmúlt negyven évben pedig a 110-szeresére nõtt. Amint ugyancsak az Economist írja: A XX. század elsõ éveiben az elitek a felhalmozott vagyonukból származó jövedelmekbõl éltek. A mai gazdagok nagyrészt megkeresik a pénzüket ban a leggazdagabb 1 százalék csak a jövedelmének egyötödét kapta fizetett munkából. A szám 2004-ben 60 százalék felett volt. Hogyan alakultak a munkásjövedelmek ebben az idõben? Miközben az amerikai termelékenység növekedése hosszabb idõszakra mintegy évi 2 százalék körül volt, a tipikus amerikai átlag munkás reálértékben csak 10 százalékkal keres többet, mint 25 évvel ezelõtt. Az új technika és a globalizáció elõnyein a tõke most is osztozni kényszerül a munkással, de az osztozkodásban leginkább csak a tudásmunkás jár jól, míg az általános munkaerõ-piaci feltételek, éppen a globalizáció miatt, az utóbbi idõszakban kedvezõtlenebbek voltak. A munkák között erõs polarizáció tapasztalható: a tudásalapú szolgáltató foglalkozások a túlértékelt munkákat nagyon magasan jutalmazzák, az alulértékelt munkát pedig nagyon szegényesen írja egy Peterson nevû kutató. Ezen nem változtat, hogy a transznacionális vállalatok a hatalmas külön profitjaik, a globális járadékaik mellett a munkásaikat is jobban képesek megfizetni.

11 GLOBÁLISAN SZABÁLYOZOTT, DEMOKRATIKUS KAPITALIZMUS 9 A reálbérek lassú és a termelékenységtõl elmaradó növekedése a jelenlegi túltermelési válságnak is az egyik döntõ tényezõje. Sõt tényezõje a pénzügyi válságnak is, hiszen a kiesõ keresletet éppen a korábban már elemzett pénzügyi manõverekkel próbálták ellensúlyozni, aminek nagy szerepe volt a hitelpiacok összeomlásában. A hitelek jelentik a vérátömlesztést az autóüzlet számára. Európában az autóeladások több mint kétharmadát hitelekkel finanszírozzák. Amerikában az új autók több mint 90 százalékát a finanszírozás valamilyen formájában vásárolják. A legtöbb fogyasztó számára, ha nincs hitel, akkor nincs új autó. (The car industry, The Economist, January o.) A lakáspiacon alkalmazott kétes konstrukciók is ebbe a sorba tartoznak. A tõke munka viszonynak azonban meghatározott szabályai vannak. A tõke és a munka osztozkodása kétségtelenül nem szakadhat el bizonyos közgazdasági alapoktól (a munka és a tõke határtermelékenysége, a reálbérek viszonya a munka termelékenységének alakulásához), de az egyúttal mindig az adott idõszak erõviszonyait és körülményeit is tükrözi, s mondhatjuk, egyfajta társadalmi szerzõdés eredménye. A globalizáció elmúlt évtizedeinek fõ jellemzõje, hogy ebben a szerzõdésben a munkás az egyértelmû vesztes. Ennek okai sokrétûek, de a tényeken aligha változtat. A kérdés megközelítésénél a profit-, s fõként a különprofit-növelés egyes lehetõségeit veszem sorra. Ebbõl négyet emelnék ki különösen: 1. A profitnövelés alapvetõ forrásának a hatékony gazdálkodást, a források hatékony ( optimális ) allokációját és kihasználását tekinthetjük. A piac, a magángazdaság mellett ez a legsúlyosabb érv, s gyakorlatilag a szélsõséges piaci fundamentalizmus is alapvetõen ezzel érvel. Vagyis minden akadályt el kell hárítani, ami ebben a vállalkozót hátráltatja, s az ehhez vezetõ út a liberalizálás és a dereguláció. Környékünkön különösen él még a bürokratikus tervgazdaság ellenpéldájának emléke, s az átalakulási stratégiákban és politikákban ez a liberális közelítés nem véletlenül volt igen erõteljes (különösen a kezdeti piacliberalizálási, nyitási és privatizáció folyamatokban érhetjük ezt tetten). Nem kétséges, hogy a hatékonyabb magángazdálkodás közérdekké adódik össze, végül is ez garantálhatja a gazdaság prosperitását és a társadalom jólétét. Miután a szorosan vett tõkejövedelmek, a kamatok a gazdálkodó számára külsõleg adottak, s viszonylag stabil elemei a profitnak, a különprofitok forrása elsõsorban a vállalkozói nyereség. A statisztikák arra utalnak, hogy ezeknek a globális optimalizáció az elmúlt idõszakban rendkívül dinamikus növekedési lehetõséget biztosított. Külön kérdés a különbözõ pénzügyi szolgáltatások hozadéka, ami éppen tárgya a manipulációknak. 2. A különprofit másik klasszikus forrása a technikai fejlesztés és innováció. Az újabb technikai forradalomnak az a jellemzõje, hogy lerövidül az innovációs és termékciklus, s számottevõ ún. innovációs hozadékhoz lehet jutni. A globális piaci verseny és kooperáció ennek jelentõs impulzusokat ad, ma leginkább a transznacionális vállalatok képesek kiaknázni e profitnövelési forrást. A dinamikus vállalkozói nyereségben nehéz szétválasztani az innovációt és a hatékonyabb gazdálkodást, a technológiai innovációk gyakran vállalatszervezési és irányítási újításokkal kapcsolódnak össze. Normális körülmények között nagy a valószínûsége, hogy a magán- és a közérdekek egybeesnek.

12 10 EURÓPAI TÜKÖR 2009/5 MÁJUS 3. A különprofit tipikus példája a monopolprofitok realizálása. A monopolprofitnak különbözõ formái, realizálási lehetõségei vannak. A cég diktálhatja az árat, piaci dominanciája alapján visszaélhet a minõség és a fogyasztó kiszolgálását illetõn, összejátszhat a partnerekkel, magának elõnyös szerzõdéseket csikarhat ki az állami intézményektõl, s még hosszan sorolhatnánk. Aligha vitatható, hogy ebbe a sorba tartozik a munka már említett és az utóbbi idõben általánosan jellemzõ aluldíjazása is. Az olcsó bérû külföldi munka versenye, valamint a munkások alkupozícióinak (a szakszervezetek) általános meggyengülése a folyamatban egyaránt szerepet játszott. A monopolpozíciót, a monopolprofitot a törvény a legtöbb országban és esetben tiltja, mondhatjuk úgy, kriminalizálja. Az érv legegyszerûbb megfogalmazásban egyértelmû, a monopólium ellentétes a közérdekkel, s ezért erõteljesen kell szankcionálni. Az elvek és a valóság között ezúttal is nagy lehet a különbség. Nem mindig lehet tetten érni az összejátszást, az árak vagy a bérek alakítása lehet burkolt, vagy történhet informális eszközökkel, vagy adott esetben a nagyvállalat egyszerûen pozíciójánál fogva van elõnyösebb helyzetben kisebb versenytársával szemben. Nagyobb cégeknek jobb az esélyük a korrupcióra, a bûnüldözés és az igazságszolgáltatás leginkább ezen a területen bizonyul többnyire elnézõnek. A globalizáció csak fokozza a monopolisztikus manõverezés lehetõségeit, számos transznacionális társaság törekszik sikerrel oligopolisztikus pozíciókra. Az elmúlt idõszak tõke és munka osztozkodási arányait a monopolisztikus viszonyok nagymértékben befolyásolták, s a fenn jelzett trendekben a globalizáció nem kis szerepet játszott. 4. A profitszerzés és -növelés alapformái közé sorolható a spekuláció. Ez a tõkés gazdaság és piac legellentmondásosabb és legvitatottabb kérdése. A vállalkozás szabadsága és a spekuláció szorosan összefonódnak, a kockázatvállalás többnyire a fejlesztés elengedhetetlen feltétele. A sikeres és hatékony gazdálkodás nem nélkülözheti a spekulációt. A spekuláció többnyire az alacsony hatékonyságot, a rossz döntéseket és politikát bünteti, legyen szó vállalkozásról vagy kormányzatról. A spekulációt tekinthetjük bizonyos fajta tisztítótûznek, számos esetben a spekuláció bizonyult (szemben az igazságszolgáltatással) a leghatékonyabb eszköznek a korrupció megbüntetésére. Az elmúlt évtizedek bizonyították, hogy korrupt és antidemokratikus rendszereket (Indonézia, Latin-Amerika) éppen a spekuláció söpört el, s hatékonyabbnak bizonyult, mint a tengerészgyalogosok küldése. A jogrendszerek az évszázadok során megpróbálták szabályozni a jelenséget, de e területen gyakran csak kétes eredményeket értek el. Nyilván a végletet azok az esetek képviselik, amikor a spekuláció törvényt sért (adott és éppen érvényben lévõ szabályokat), s viszonylag egyértelmûen lehet eljárni. A törvénytisztelõ és a bûnös gyakorlatok végletei között ebben az esetben azonban nagyon széles szürke zóna van, s félõ, hogy most is éppen ez okozza a legnagyobb gondot. Pontosabban az, hogy a nemzeti piacokkal szemben a globális piacokon és szférákban, miután kívül esnek a hatékony nemzeti ellenõrzés és szabályozás körén, szinte teljes egészében ilyen szürke zónáról lehet beszélni. A nehezen áttekinthetõ pénzügyi folyamatok és termékek esetében még inkább ez a helyzet. A profitok utóbbi szárnyalásában ez a spekulációs komponens kiemelt szerepet játszott. A globalizált világban megváltozott a szegénység fogalma.

13 GLOBÁLISAN SZABÁLYOZOTT, DEMOKRATIKUS KAPITALIZMUS 11 A globális egyenlõtlenségekrõl nagy viták folynak, s a kép alakulását számos vonatkozásban árnyalni szükséges. Az új technikai forradalom az új termékek hatalmas tömegét produkálta. Ezek jelentõs része relatív és esetenként abszolút áraik csökkenésével elérhetõvé vált a szegényebb rétegek számára. A termékek tömege csurgott le a szegényekhez, ma a szegénység nem zárja ki, hogy valaki mobiltelefont vagy akár tévékészüléket birtokoljon, legyen szó fejlett vagy fejletlen országról. A telefonok ára, amióta a mobiltelefont bevezették, egytizedére csökkent. A szüleink számára a rádió vagy akár a kerékpár még az 1930-as években is luxuscikknek számított. A tömegtermelés a költségeket oly mértékben csökkentette, hogy számos termék elõállítása ma már fillérekbe kerül. Bizonyos szegénységi szinten mára már a személygépkocsi is elérhetõvé válik. A relatív szegénység tartalma és jellege ilyen körülmények között nagy változásokon ment keresztül. A gazdagok és a szegények közötti különbségek nem annyira az általuk fogyasztott termékek mennyiségében, mint inkább minõségében jelentkeznek. A gazdagabbak számára a magasabb minõségû és használati értékû termékek szélesebb köre áll rendelkezésre, legyen szó többfunkciós plazmatelevízióról, full extrás autóról vagy komputerizált háztartásról. Ezért miközben a nominális jövedelmekben a különbségek hatalmas arányú szélesedését tapasztaljuk, a különbözõ társadalmi csoportok közötti reálfogyasztásban nem ez a jellemzõ, sõt, akár kiegyenlítõdés is feltételezhetõ. Ennek a lehetõségét feszegeti egy az egyenlõtlenségeket tanulmányozó amerikai elemzés az elmúlt évtizedre vonatkozó ártrendek alapján. Miközben a szolgáltatások ára ebben az idõszakban gyorsabban nõtt, mint a termékeké, az inflációs ráta a gazdagabbak számára magasabb volt, mint a szegényeké. Valamint a gazdag háztartások ugyanazon termékeknek a drágább változatát vásárolják meg, mint a szegény fogyasztók. (The Economist, július o.) Hasonló tanulmányokat más országokra vonatkozóan nem ismerünk, bár a trend globálisan sokkal erõteljesebb lehet. A viszonylagos különbségek növekedése nem zárja ki, hogy a globalizáció következtében az abszolút szegénység is csökkent. Egyes számítások szerint 1980 és 1990 között a globalizáció által generált gazdasági növekedés jóvoltából 1,4 milliárd ember került ki az abszolút szegénység állapotából (Kerney, 2000). Az egyenlõtlenségek növekedése ellenére a szélsõséges szegénységben élõk száma és aránya kifejezetten visszaesett (Wolf, 2005: 171). A világ szegénységének nem a globalizáció a kizárólagos oka, inkább azok a szenvedõi, akik kimaradnak belõle (régiók, amelyeket elkerülnek a külföldi befektetõk). Kimaradnak elõnyeibõl, miközben hátrányait fokozottan szenvedik el. Az elmondottakból logikusan adódik a kérdés: válságban van-e a kapitalizmus jelenlegi modellje? A kapitalizmus fejlõdésének történelmi ívét sokféleképpen megrajzolhatjuk, a kérdésben távolról sincs egyetértés. Többnyire az Amerika felfedezését követõ idõszakra teszik a kapitalizmus ún. merkantilista szakaszát, amelyet a XVIII. század és a XX. század vége között az ún. ipari kapitalizmus követ. Az 1970-es évektõl kialakul a poszt-indusztriális társadalom, amit egyúttal a globális kapitalizmus kibontakozásával kapcsolunk össze. Ez utóbbi kapcsán kerül gyakran szóba az újabb sza-

14 12 EURÓPAI TÜKÖR 2009/5 MÁJUS kasz poszt-kapitalista társadalomként való minõsítése, de ez vita tárgya, s erre a vitára késõbb én is szeretnék kitérni. Az ún. ipari kapitalizmus gazdasági szerkezetét illetõen ugyan önálló korszak, mûködési mechanizmusai és jellege alapján azonban nagy átalakulás (Polányi Károly) osztja ketté, aminek messzemenõ és rendkívül súlyos világtörténelmi következményei voltak. A szabadpiaci kapitalizmus struktúrái ugyanis a XIX. század utolsó évtizedeiben fokozatosan válságba kerülnek. A termelés és a tõke gyors és nagyarányú koncentrációja alapján nagy társaságok alakulnak ki, és a szabad versenyes piac egyre inkább monopolisztikus, oligopolisztikus jelleget ölt, ami lényegesen módosítja mûködését és jellegét. (Egyesek, például a marxizmus szerint ez önmagában új szakasz a kapitalizmus fejlõdésében, s már monopolkapitalizmusról kell beszélni.) Mind inkább kiütköznek az aranypénzrendszer korlátai, a ragaszkodás hozzá súlyos deflációs következményekkel jár együtt. A korábbi világpiaci keretek (szabad kereskedelem) ugyanakkor nem változnak, s mondhatjuk azt is, hogy a szabad versenyes kapitalizmus 1914-gyel éri el csúcsát. Több évtizedes vajúdás után (amit egy világháború terhel), gyakorlatilag az as évektõl minõségi fordulat következik be a kapitalizmus történetében. A szabadpiaci kapitalizmus helyébe fokozatosan a szabályozott piaci kapitalizmus lép, aminek következtében minõségileg alakul át belsõ struktúrája. Fokozatosan kialakulnak a fejlesztõ (New Deal), a szolgáltató és az újraelosztó-szociális állam (a jóléti állam) teljesen új struktúrái, amelyek már gyökeresen mások, mint a XIX. századi kapitalizmus volt. Az állam széles körben vállalkozik az újratermelési folyamatok és a piaci viszonyok szabályozására, s a nemzeti jövedelemnek egyre nagyobb hányadát osztja szét a költségvetési csatornákon keresztül. Az aranypénzrendszerek uralma fokozatosan megszûnik, s helyüket állami hitelpénzek foglalják el, ami alapvetõ változást hoz a gazdaság mûködésében (infláció kérdése), és a gazdaságpolitikát is új feltételek elé állítja. Nem véletlen, hogy amint azt már említettem Polányi Károly ennek kapcsán nagy átalakulásról beszél, hiszen a változások a formáció valamennyi elemét érintik. A szabályozott piaci kapitalizmus (a marxista terminológia szerint: állam-monopolkapitalizmus) teljes kiépülése több évtizedet igényel (amit egy nagy válság és egy újabb világháború erjeszt), kifejlett és konszolidált formáját a második világháború utáni évtizedekben ölti fel. Fontos minõségi változás, hogy az 1970-es éveket követõen az ipari kapitalizmus korszaka lezárul, s a poszt-indusztriális társadalom legfontosabb szerkezeti következménye, hogy a szolgáltatások válnak meghatározó gazdasági ággá (a fejlett országokban a GDP egyharmadát háromnegyedét adják). Ez újabb lényeges változásokat hoz a gazdaság mûködésében (növekedés, infláció, foglalkoztatottság), s messzemenõ társadalmi-politikai következményei (a klasszikus osztályszembenállás háttérbe szorulása) lesznek. Az 1970-es évektõl emellett a modern globalizáció kibontakozásának lehetünk tanúi, mondhatjuk úgy, hogy átcsúszunk a globális kapitalizmus idõszakába. A globalizáció elsõ évtizedeit a negatív integráció (Tinbergen terminológiájával), a liberalizálás és a dereguláció, a liberális gazdaságfilozófiák uralma jellemzi. Ez egy ideig nem okoz gondot, sõt, rendkívül gyors gazdasági fejlõdést eredményez. A globális

15 GLOBÁLISAN SZABÁLYOZOTT, DEMOKRATIKUS KAPITALIZMUS 13 kapitalizmus elsõ évtizedeit egyfajta szabadpiaci kapitalizmus korszakának tekinthetjük. Ez most súlyos mûködési válságba került, s viszonylag rövid idõ után nyilvánvalóvá vált, hogy fenntarthatatlan, és további alapvetõ változtatásokra van szükség. Joggal vethetõ fel a kérdés, milyen minõségi változásokra van szükség a mûködésben, az intézményi rendszerekben és a társadalmi-politikai struktúrákban, vagy hogy nincs-e esetleg többrõl is szó. Vagyis, netán az egész tõkés rendszer került válságba, és sokkal alapvetõbb változtatásokra lenne szükség, mint amik napirenden vannak? Marx alapvetõen a kapitalizmus akkor létezõ modelljét tagadta, de ellenalternatívát elmulasztott adni. Legfeljebb forradalomelméletet dolgozott ki, de nem volt javaslata valami mûködõ szocialista társadalmi és gazdasági konstrukcióra. 150 év után a kapitalizmus tagadói még mindig itt tartanak. S ettõl a pillanattól a dilemma megegyezés kérdésévé válik. Vagyis azt kell eldönteni, hogy azok az alapmodell-elemek és reformok, amelyek mellett letesszük a voksot, összeegyeztethetõk-e a kapitalizmussal, vagy már olyan változtatást képviselnek, hogy szocializmusról vagy bármi másról kell beszélni. Én ebben a szellemben próbálok eljárni. A klasszikus szocializmus elmélete a magántulajdon tagadásából indult ki, bár a helyébe lépõ társadalmi tulajdont nem definiálta egyértelmûen. Úgy tûnik, hogy a magántulajdon tagadása hibás koncepció volt, hiszen az elmúlt történelmi idõszak tapasztalatai alapján a magántulajdont ma már védendõ társadalmi vívmánynak tekintjük, olyannak, amely a társadalmi haladás motorja, jólétének alapja. Egyetértés van abban, hogy a kívánatos struktúra a magán és a társadalmi (akár állami), az egyéni és a kollektív (részvénytársasági), a kis, közép és nagy tulajdonosok adott kombinációja. Az arányokat természetesen csak adott körülmények között lehet konkréten meghatározni. A társadalmisítás nem feltétlenül a magántulajdon megszüntetését jelenti, hanem annak olyan mûködtetését, ami próbál kompromisszumot találni a magán- és a társadalmi érdek között. Ugyanakkor az elmúlt évtizedekben a magántulajdon egyoldalú idealizálása és abszolutizálása sem bizonyult helyesnek. Többen például nagy sikertörténetként regisztrálják, hogy a nyugdíjrendszerünk 1990 után kiegészült a magán-nyugdíjpénztárakkal. A fõ indok az volt, hogy miközben az állami kirovó és elosztó rendszerben a befizetéseink elfolynak, addig a magán-nyugdíjpénztárak esetében nem ez a helyzet. Nos, csak a 2008-as magán-nyugdíjpénztári hozamok Magyarországon mínusz százalék között mozognak. Hasonlók azok a fejlemények, amelyek azt bizonyítják, hogy a privatizált brit vasutakkal szemben az állami német vagy francia vasutak koránt sincsenek hátrányban. A különféle szocializmus-elméletek többnyire piacellenesek. Ám a piac a szocialistának nevezett formációban is fennmaradt. Csak a mûködését torzították el. Az adott szocializmus-modell kudarcának okai éppen ebben rejlettek. Az átalakulások, az ún. piacosítási programok így, véleményem szerint, nem a piac újrateremtését jelentették, hanem normális mûködésének helyreállítását. Talán nem volt véletlen, hogy a piaci fundamentalizmus különbözõ irányzataival éppen az ellenkezõ végletbe estünk. Joggal beszélhetünk ennek kapcsán ultra-liberalizmusról. A piac nem steril mechanizmus, hanem adott társadalmi viszonyokba

16 14 EURÓPAI TÜKÖR 2009/5 MÁJUS ágyazott rendszer. Nem a piac, hanem a piaci mechanizmusok abszolutizálása, ami hibásnak bizonyult. Ebbõl végzetes hiba lenne valamiféle piacellenességbe visszaesni. Marx, ellentétben a szocializmus építésének késõbbi gyakorlatával, a társadalmi átalakulást alulról, forradalmi úton, a munkásosztály által vívott osztályharc gyõzelmére alapozta. A felülrõl jövõ állami szabályozásnak megvan a maga helye a jelenlegi struktúrákban, mégis, az alapvetõ átalakulások alulról jövõ, demokratikus társadalmi struktúrák kiépítésén és a társadalom organikus fejlõdésén kell hogy alapuljanak. Külön hangsúlyoznám a demokratikus jelzõt. Azt hiszem, ez lehet minden további reform kiindulópontja. A piacot szabályozni kell, de ez nem az államhoz való visszatérést jelenti. A piacot társadalmilag és demokratikusan kell szabályozni, és ennek semmi köze a bürokratikus állam szerepének helyreállításához. Más kérdés, hogy a struktúrában az államnak és hozzátehetjük: a nemzeti államnak eminens szerep jut. Ma a nemzeti állam rendelkezik azokkal a legitim intézményi, jogi és szabályozási eszközökkel, amelyek nélkül hatékony szabályozás nem valósítható meg. Mégis hangsúlyosan társadalmi szabályozásról kell beszélni. A dilemma abban áll, hogy a vállalkozás szabadsága olyan közérdek, amit csak nagyon nagy körültekintéssel célszerû korlátozni, miközben az önös érdeket követõ spekuláció súlyosan sértheti a közérdeket, s ez nem fogadható el. Még inkább megoldhatatlannak tûnik, hogyan lehet elérni a szabályozás ésszerû kompromisszumát egy olyan területen, mint a globális piacok, ahol az intézmények és a jogalkotás, valamint a kikényszerítés eszközei csak nagyon korlátozottak. Most úgy tûnik, ez az összhang oly mértékben bomlott meg, hogy az egész társadalmi rendszer, magának a társadalomnak a stabilitását sodorta veszélybe. A megoldás nem lehetséges fundamentális változások és változtatások nélkül. Némelyek azzal próbálják a problémát legalábbis verbálisan megoldani, hogy posztkapitalizmusról beszélnek. Azok, akik az utóbbi évtizedek vonatkozásában posztkapitalista társadalomról beszélnek, igazából eddig nem voltak képesek a változások érdemi indoklására. A szovjet típusú szocializmus bukása alapján a kapitalizmus meghaladása lekerült a napirendrõl, s arról sincs fogalmunk, ha a jövõ társadalma mégis szocializmus lenne, akkor milyennek kellene lennie. A jelenlegi struktúrák posztkapitalistaként való meghatározása negatív definíció. Mindössze annyit indikál, mintha a kapitalizmuson túlléptünk volna, de hogy hol és merre tartunk, arról keveset mond. Mindazok a paraméterek, amikrõl az elõzõekben beszéltünk, s a mai globális társadalmat jellemzik, mind összeegyeztethetõk a kapitalizmus felfogásával. Marx a kapitalizmust megváltoztató társadalmi erõnek a proletariátust tekintette. Sokáig úgy tûnt, hogy ennek van realitása, bár tudjuk, hogy élcsapatai hova jutottak. Most nincsen olyan társadalmi osztály vagy csoport, amely ilyen szempontból számításba jönne, s magának ilyen küldetést szánna. A kapitalizmusnak egyelõre nem látszik érdemi alternatívája, de a rendszer jobbítása jelentõs politikai erõk programja, vagy ilyen erõknek programjává válhat. Ilyen szerepre aspirálhatnak a megújuló szociáldemokrácia, az egyre erõsebb zöld vagy az alter-globalista mozgal-

17 GLOBÁLISAN SZABÁLYOZOTT, DEMOKRATIKUS KAPITALIZMUS 15 mak, s a civil társadalom egyre gyarapodó erõi. Nem hiszek tökéletes társadalomban, de a jobbítás releváns és érdemes program, és sok múlik azon, hogy a jelenlegi válságból mennyire leszünk képesek a lehetõ legnagyobb sikerrel kijönni. A gazdasági folyamatok komplexitása, a gazdaság és a társadalom kiegyensúlyozott mûködése és fejlõdése szerteágazó szabályozást igényel. Egyértelmûvé vált, hogy a globális szabadpiaci struktúrák súlyos zavarokat okoznak, s a globális szabályozott piaci kapitalizmus modellje látszik járható útnak. Úgy érzem, ebben tudok meggyõzõdéssel állást foglalni, míg minden más lehetõség megmarad bizonytalannak. Ennek az intézményi rendszernek a kívánatos struktúrája, a szabályozás fõszereplõi, végrehajtói, szintjei, jellege, formái mind kérdésesek, s a jövõ fejlõdése izzadja majd ki azokat. A modern gazdaságok mint piacgazdaságok napjainkban globálisan szervezõdnek. A globális integráció ugyan regionálisan strukturálódik (EU és több tucat más integrációs szervezet), de a globális versenyben való helytállás az egyetlen racionális kiindulópont. Erre épülhetnek fel a gazdaságpolitikák, a szociálpolitika vagy a környezetvédelem. A piackonformitás vagy a globális piackonformitás akár tekinthetõ valamiféle hierarchizálás sarokpontjának is. A globális versenyképesség nélkül nincs fenntartható és dinamikus gazdasági növekedés, nem lehet azokat a forrásokat kitermelni, amelyek egy igazságos szociálpolitikához és a környezet fenntartásához szükségesek. A sorrendek nem fordíthatók meg. A jóléti állam minden olyan védelme, ami szembemegy a globális piaci logikákkal, eleve kudarcra van ítélve. Szilárd véleményem, hogy a jóléti állam európai civilizációs vívmány, s nem fel kell számolni, hanem az új követelményeknek megfelelõen meg kell reformálni. Sõt, tovább megyek: a kirívó egyenlõtlenségek kezelése, amelyek elfogadhatatlanok, s súlyos fenyegetést jelentek a globális közösségre, elkerülhetetlenné teszik a szolidaritáson alapuló globális jóléti struktúrák fokozatos kiépítését. A lisszaboni programot is ebben az értelemben kellene felfognunk. Úgy gondolom, hogy Európa, ha valóban képes lenne megvalósítani a globálisan versenyképes, demokratikus, eco-szociális piacgazdaság modelljét, akkor ezzel tényleg visszanyerhetné világgazdasági pozícióit, s egyúttal használható mintával szolgálhatna a világ számára. Globális versenyképesség nélkül ennek nincsen semmilyen esélye. Korunk globális átalakulási folyamata feltehetõen és remélhetõen organikus lesz, de a szellem emberei, ha jól ismerik fel a teendõket, sokat tehetnek. Jó lenne azokat a kitérõket és zsákutcákat, amelyekbe a XX. század történelme belefutott (fasizmus vagy bolsevizmus), most, az új évezredben elkerülni. HOVANYECZ LÁSZLÓ

18 16 EURÓPAI TÜKÖR 2009/5 MÁJUS BÓKA ÉVA Az EU-modell és a nemzetközi kapcsolatok A szuverén nemzetállamiság az európai társadalomfejlõdés sajátos történelmi terméke. Meghaladását az államok közötti béketeremtés tette szükségessé. Mindez azonban nehéz feladatnak bizonyult. A nemzetállami szuverenitás oszthatatlanságán az áttörést az EU által képviselt kormányközi-nemzetekfelettiség elmélete és gyakorlata hozta, amely a perszonalizmus, a föderalizmus, a funkcionalizmus, az unionizmus, a szubszidiaritás és a többszintû kormányzás alapelveibõl állt össze az európai integráció története során. A tanulmány nyomon követi ezen alapelvek kiformálódásának elõzményeit és az EU-modell mint békeszövetség kialakulásában játszott szerepüket. Vizsgálja az EU-modell hatását a nemzetközi kapcsolatok elméletének alakulására, az új-regionalizmus jelenségére, és az ENSZ reformjára. Felvázolja továbbá, hogy az európai integráció eredményeként kialakult EU-modell milyen alternatívát jelenthet egy nemzetek feletti világ-békeszövetség megvalósítása számára. Az EU-modell teoretikus alapjai Az európai civilizációban a nemzetközi kapcsolatok elméletének két fõ irányzata van: a realista és az idealista. Mindkét irányzat képviselõinek a szuverén államiság és a föderális unió dichotómiájával kellett szembenéznie a történelem során. A realisták az állami szuverenitás sérthetetlenségét és az államok közötti anarchia örök voltát hangsúlyozták. Velük szemben az idealisták elképzelhetõnek tartották a békés viszonyokat teremtõ intézmények fokozatos kialakítását az államok között. 1 Mint ismeretes, a realisták közöttük például Machiavelli, Hobbes és Morgenthau sokszínû és egymástól különbözõ érveléseik során az emberi társadalom háborús, terjeszkedõ és hatalmi harcra orientált jellegét hangsúlyozták, amelyet az emberi természet jellemzõjének tartottak. Ezért szkeptikusak voltak a béketeremtés és a javítás lehetõségét illetõen. Szerintük a világtörténelem színpadán mindig ugyanaz a hatalmi játszma folyik, csak a színfalak és a díszletek változnak a tudományos és technikai fejlõdésnek köszönhetõen. A realistákra nagy hatással volt a Thuküdidész nyomdokain haladó Hobbes, aki az állami szuverenitás oszthatatlanságát hangsúlyozta. Szerinte az emberek természetes állapota az egymás elleni harc, és ugyanez igaz az államok világára is. Míg az emberek meg tudják védeni magukat államokban szövetkezve, a szuverént megtestesítõ uralkodó védõszárnyai alatt, addig az államok közötti biztonság dilemmájának a megoldására semmi remény, mert az állami szu- 1 Robert Jackson Georg Sorensen (2003): Introduction to International Relations. Theories and Approaches. Oxford University Press. Oxford; John Baylis Steven Murray Smith (eds.) (2001): The Globalization of World Politics: an Introduction to International Relations. Oxford University Press, Oxford.

19 AZ EU-MODELL ÉS A NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK 17 verenitás oszthatatlan. A logika szerint ugyanis amit megosztanak, az nincs többé. A szuverén államok nemzetközi közösségében tehát az államok közötti anarchia örök, és az ezzel járó háborúk is. 2 Az idealisták közöttük például Erasmus, Grotius, Locke, Penn, Bentham, Kant, Tocqueville, Coudenhove-Kalergi, Monnet és Spinelli a béketeremtést tekintették az értelmes és civilizált élet kihívásának. Azon gondolkoztak, hogyan lehet a történelem során kialakult háborús hatalmi gépezetet mûködtetõ szuverén államot és vezetõ politikusait humanizálni. Olyan állam- és nemzetközi jogi elveket javasoltak, amelyek a szuverén hatalmi államokat béketeremtésre (vezetõiket tárgyalásokra és egyezkedésre) kényszerítik úgy, hogy közben észre sem veszik, hogy szuverenitásuk egy részét elveszítették, hiszen a kölcsönös kompromisszumok alapján született egyezmények által továbbra is szuverének maradnak. 3 Az állami szuverenitás szempontjából az idealizmusnak két a történelem során egybemosott, ugyanakkor a valóságban különbözõ tábora volt: az unionista (anti-föderalista) és a föderalista. Az unionista idealisták számára Kant mutatta az utat Az örök béke címmel írt béketervezetében. 4 A kantiánus tábor képviselõi a jogharmonizáló szuverén nemzetállamok nemzetközi jogon alapuló unionista szövetkezési politikájára teszik a hangsúlyt, a szuverenitás megtartásával. Velük szemben a föderalista idealisták Tocqueville követõi. 5 Õk a nemzetekfelettiség hívei, és az állami szuverenitás megosztásának a szükségességét hangsúlyozzák az együttmûködést igénylõ területeken közös intézmények vezetésével. Az idealista és a realista tábor a legjobban talán a békés világföderáció eszméjéhez való viszonyukat illetõen különböztethetõ meg az európai civilizációban. A realisták nem hisznek a világföderáció és a világkormány vagy világkormányzat létrejöttének lehetõségében. Számukra az államok közötti anarchia örök. Velük szemben az idealistáknak mind a két tábora hisz a világföderáció pontosabban az államok által létrehozott békés világ föderális unió és világkormány/kormányzat eszméjében. Egyetértenek abban, hogy a világ föderális unió modelljének középpontjában az egyén áll, hiszen gondolkodni és cselekedni csak a személyek tudnak. Az egyének körül pedig koncentrikus körökön és különbözõ dimenzionális síkokon helyezkednek el a további területi és funkcionális szövetségek. Az egyének biztonságuk, védelmük és megélhetésük érdekében helyi önkormányzati, városi, tartományi és állami szintû szövetségeket alkotnak, és megállapodnak ezek mûködési szabályaiban. E szövetségi szintek úgy jönnek létre, hogy az egyéntõl kiindulva az egyes szövet- 2 Thomas Hobbes (1985): Leviathan. Penguin Books Ltd., London, , 368. Magyarul: Thomas Hobbes (1999): Leviatán vagy az egyházi és világi állam formája és hatalma Kossuth Kiadó, Budapest. 3 Bóka Éva (2001): Az európai egységgondolat fejlõdéstörténete. Napvilág, Budapest. 4 Immanuel Kant (1985): Az örök béke. Fordította Babits Mihály. Európa, Budapest, Alexis de Tocqueville (1990): Democracy in America. The Henry Reeve text as revisited by Francis Bowen, now further corrected and edited with introduction, editorial notes, and bibliographies by Phillips Bradley. Vintage Books Edition, A Division of Random House INC., New York, vol Magyarul: Alexis de Tocqueville (1993): Az amerikai demokrácia. Európa Könyvkiadó, Budapest.

20 18 EURÓPAI TÜKÖR 2009/5 MÁJUS ségek felsõbb szintre utalják azt a területet, amelyet nem tudnak irányítani és szervezni. Az unionista a kompetenciák felsõbb szintre való átutalásának a folyamatát lezárja a szuverén állam szintjén. A továbbiakban pedig az állami és nemzetközi jogi jogharmonizáció segítségével kíván kialakítani olyan államokat, amelyek a rendezõelveik azonos volta miatt automatikusan békés együttmûködésre képesek egy világkormány összehangoló tevékenységével. A föderalista nem zárja le sem térben, sem idõben a kompetenciák felsõbb szintekre való átutalásának a folyamatát: tehát a szuverén államok is használhatják ezt a módszert. Pontosabban az államok (vagyis az államok kereteiben élõ állampolgárok) is szövetkezhetnek egymással az államok fölötti szinten. Védelmi és megélhetési érdekek által motiválva nagyobb egységeket hozhatnak létre, és a föderális hatalomra és annak intézményeire bízhatják mindazt, amit saját maguk nem tudnak megoldani. A föderális uniók pedig, ezen logikát követve, szélesebb kontinentális föderális uniókat alakíthatnak ki. Végül létrehozhatják a világ föderális uniót és a világkormányzatot. A világ föderális unió tehát alulról az egyéntõl kiindulva építkezik fölfelé, és a felsõbb szintek intézményeinek irányítása alá olyan tevékenységek kerülnek, amelyekkel az alsóbb szinteken nem tudnak megbirkózni. A perszonalista világ föderális unió föderalista elve lényegében a többszintû kormányzás és a szubszidiaritás elvén alapul az átruházott feladatok kezelésének olyan intézményes jogrendszere, ahol a különbözõ szintek szervesen egymásba kapcsolódnak. Az európai és az amerikai történelemben egyes népeknek sikerült létrehozniuk föderalista védelmi uniókat. Ezek közül a leghíresebbek az Utrechti Unió szerzõdése (1579), az amerikai alkotmány (1787) és a svájci alkotmány (1848). Ugyanakkor az európai állam- és nemzetközi rendszer fejlõdését meghatározó híres jogi dokumentum Az emberi és polgári jogok nyilatkozata (1789) a szuverén egyesítõ nemzetállami fejlõdés alternatíváját kínálta. Ezen jogi dokumentumok lényegében az új típusú polgári állam és unió alapelveit tartalmazták: önrendelkezés, népszuverenitás, parlamentáris képviseleti rendszer, szavazati jog, pluralizmus, egyenlõ állampolgári és emberi jogok. Intézményes struktúrájuk pedig az állami szuverenitásra vagy a közös területeken való együttmûködés unionista vagy föderalista módjaira tett hangsúly szerint különbözött. A fent említett idealista teóriák és jogi dokumentumok azt tükrözik, hogy az államok közötti békeszövetségre vonatkozó alapelvek már a XVIII. században rendelkezésre álltak, és voltak olyan közösségek, amelyek sikeresen alkalmazták is ezeket az államszervezésben. A XIX. században azonban az európai expanzió, gyarmatosítás és imperializmus következtében megerõsödött a szuverén nemzetállamiság és nemzetbirodalmiság jelensége mint az európai történelem sajátos terméke. Ezen formák sikeresen szolgálták a gyarmatosító hatalmakat. Az európai realisták által fémjelzett hódító, háborúzó és hatalomra éhes nemzetállamok és emberek uralták a nemzetközi kapcsolatokat. A szuverén nemzetállam teret adott a nacionalizmusnak, a rasszizmusnak, a fasizmusnak, a nemzeti szocializmusnak és az imperializmusnak. A Kant és Tocqueville által megfogalmazott unionista és föderalista idealista eszmék követõi ellenzékbe szorultak. S ez az idealista ellenzék csak a második világháborút követõen tudott megerõsödni és teret nyerni az európai politiká-

21 AZ EU-MODELL ÉS A NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK 19 ban, amikor Európát újjá kellett szervezni a nacionalizmus és a modernizáló expanzió önpusztító romjaiból. A gyarmatok felszabadító küzdelme sikeresen járult hozzá Európa megújulásához. A globális világgazdaság kihívása pedig szükségessé tette a szuverén nemzetállamiság meghaladását és a nemzetközi kapcsolatok reformját. Az EU-modell mint békeszövetség A második világháború pusztításai után a korábbi idealista béketervezetekbõl 6 merítve megújult a nemzetközi jog és a nemzetközi szervezet ben megalakult az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ), a világ államainak konföderatív típusú védelmi és együttmûködési szövetsége, amelyhez kapcsolódva független funkcionalista speciális szerveket hoztak létre a különbözõ közös érdekeltségi területeken való együttmûködésre. Mindez egy modern unionista és funkcionalista többszintû világkormányzat csíráit hordozta magában. Az elsõ sikeres áttörést a szuverén nemzetállamiság dogmáján a nemzetekfelettiség létrejötte jelentette Nyugat-Európában, egy funkcionalista-föderalista szövetség az Európai Szén- és Acélközösség (ESZAK) kereteiben. Ez Jean Monnet és Robert Schuman érdemeként jogi precedenst teremtett az állami szuverenitás megosztására. Az ESZAK leválasztotta a szén- és acéltermelést a szuverén államok feladatkörérõl, s egy közös, független, funkcionalista intézmény (Fõhatóság) irányítása alá rendelte. E látszólag kis eredmény igazi forradalmat jelentett a nemzetközi kapcsolatokban. A gazdaságban láncreakció indult be, s ezzel párhuzamosan pedig elkezdõdött a tárgyalásos és kompromisszumos, problémamegoldó, nemzetek feletti együttmûködésre való fokozatos áttérés a hat nyugat-európai állam között a gazdaság szférájában. A korábban egymást ellenségnek tekintõ országok hatalmi politikáját felváltotta az egymással való békés együttmûködés politikája az egyes gazdasági funkciók területén, amelynek jogalapját az egyezmények képezték. Az európai integráció sikerei voltaképpen annak a ténynek köszönhetõk, hogy a kormányok felismerték: a kormányközi-nemzetekfelettiség elfogadása és gyakorlati alkalmazása a gazdasági és kereskedelmi együttmûködés terén voltaképpen érdekük. Hiszen a világ megváltozott: nem lehetett többé gyarmatosítani; a bezárkózás vagy az autarkiára való berendezkedés nem volt már megoldás; a modernizáció eredményeként új gazdasági hatalmak voltak felemelkedõben a világban; a gazdasági verseny kényszere pedig a nemzetállami szuverenitás oszthatatlansága dogmának a meghaladását sürgette a gazdasági együttmûködés terén. Mindennek döntõ bizonyítéka a szubszidiaritás elvének és a többszintûségnek az elfogadása a föderalista Spinelli javaslata alapján, aki az amerikai alkotmányból (1787), és annak Tocquevillei értelmezésébõl merítette gondolatait. Jean Monnet a föderalista-funkcionalizmust és annak intézményeit, Spinelli pedig a szubszidiaritás és a többszintûség elvét honosította meg az Európai Közösség modelljében. Ez utóbbit Walter Hallstein is meg- 6 Bóka: Az európai egységgondolat fejlõdéstörténete,

22 20 EURÓPAI TÜKÖR 2009/5 MÁJUS erõsítette. 7 A föderalisták és az unionisták közötti egyezkedések során kialakult a kormányközi-nemzetekfelettiség jelensége. Így jött létre az államok többszintû kormányzása és a szubszidiaritás elvén nyugvó új típusú kormányközi és nemzetek feletti Európai Unió. 8 Ennek a formának EU-modellnek a mûködését tartalmazza a Maastrichti Szerzõdés, valamint az Amszterdami és a Nizzai Szerzõdés. Az EUmodell lényegét legvilágosabban az alkotmányszerzõdés-terv (2003), az alkotmányszerzõdés (2004), valamint a Lisszaboni Szerzõdés fogalmazza meg, amelyek azonban nem rendelkeznek jogérvénnyel. Az EU-modell két fontos alapelve a szubszidiaritás és a többszintûség. A szubszidiaritás elve kimondja, hogy mindaz, amit a tagállamok el tudnak intézni, a tagállamok illetékességi körében marad, amit azonban nem, az a nemzetek feletti intézmények kereteibe tartozik. 9 A többszintû kormányzás elve pedig a kompetenciák tiszta jogi és intézményes elkülönítésében jelenik meg. 10 Az új típusú unió tehát úgy mûködik a gyakorlatban, hogy a tagállamok fokozatosan nemzetek feletti szintre transzferálják mindazon kompetenciákat és hatalmakat, amelyek közösségi együttmûködést és irányítást igényelnek. Ugyanakkor megtartják a szuverenitásukat mindazon területeken, ahol az együttmûködés nem szükséges. Voltaképpen ez az EU tagállamainak a válasza az új társadalmi és gazdasági kihívásokra. Az EU egy olyan új típusú regionális együttmûködési modell (új-regionalizmus), amely az alulról felfelé építkezõ, azonos elveket és értékeket valló állampolgárokon és tagállamokon alapul. Nem perszonalista, mert a tagországok képezik az unió alapegységeit, s nem az egyének. Mindenki a saját nemzetállamán keresztül lesz európai. Nincs tehát európai nép. Ugyanakkor a mindennapok gyakorlati szervezõ munkája során mind a kormányok, mind a parlamentek, mind pedig az egyének egy többszintû kormányzati struktúrában cselekednek a szubszidiaritás alapján. Ez a struktúra lehetõvé teszi az európai politikát, amelynek az integráció története során három nagy ellenzéki tábora alakult ki: a föderalista-funkcionalista, az unionistafunkcionalista és a klasszikus konföderalista. A választóvonalat közöttük a nemzetállamiságra vagy a nemzetekfelettiségre tett hangsúly eltérése és a szubszidiaritás értelmezésének a különbözõsége képezi. Mindhárom politikai irány körül számos más irányzat jött létre, amit mutatnak a különbözõ integrációs elméletek. 11 Az európai állampolgár tehát érdekei szerint választhat európai politikai irányt. Van azon- 7 Jean Monnet (1962): A Ferment of Change. Journal of Common Market Studies, , ; Jean Monnet (1976): Mémoires. Fayard, Paris; Draft Treaty Establishing the European Union. Adopted by the European Parliament on 14 February Coordinating Rapporteur: A. Spinelli. In: Bieber, R. J. P. Jacqué J. H. H. Weiler (eds) (1985): An Ever Closer Union. A Critical Analysis of the Draft Treaty Establishing the European Union. Office for Official Publications of the European Communities, Luxembourg, ; Walter Hallstein (1972): Europe in the Making. George Allen & Unwin Ltd, London, Bóka Éva (2008): Az európai integráció. Elméletek történelmi perspektívában. Corvina, Budapest. 9 A szubszidiaritás elvérõl lásd: Bóka (2007): The Idea of Subsidiarity in the European Federalist Thought. In: Grotius, A Budapesti Corvinus Egyetem Nemzetközi Tanulmányok Intézetének Tudományos Folyóirata: 10 A Lisszaboni Szerzõdés szövege: 11 Bóka: Az európai integráció,

23 AZ EU-MODELL ÉS A NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK 21 ban egy komoly sebezhetõ pontja e fejlõdési tendenciának: amennyiben az európai politikában túlsúlyba kerülnek a hangsúlyt az állami szuverenitás megõrzésére helyezõ klasszikus konföderalisták és az unionisták, akkor a nemzetekfelettiség megszûnhet, és az integráció leállhat. Az európai nemzetközi kapcsolatok nemzetekfelettiség elõtti klasszikus formájának visszatérte pedig kiszámíthatatlan és súlyos következményekkel járhat. Az EU-modell és a nemzetközi rendszer Az EU-modell az európai civilizáció teméke. A modernizáció eredményeként kialakult globális világgazdaságban való elhelyezkedés kihívására adott európai válasz. Alapja egy alakulóban levõ új, a gazdasági, a kereskedelmi és a pénzügyi együttmûködésre koncentráló nemzetek feletti-kormányközi jogállam-szervezési gondolkodás, amelyet az EU-nak magának is ki kell még kristályosítania, és hatékonyságát meg kell erõsítenie. Eddigi legfõbb eredménye a béketeremtés egy kereskedelmi unióra, egységes piacra és közös pénznemre az euróra alapozott unió kereteiben. Az EU-módszer azonos szervezettségû államokat egyesít, amelyek a történelem során egy civilizációhoz tartoztak, s egymással szoros kölcsönhatásban fejlõdtek. Az együttmûködést a tagállamok számára a szerzõdésekben lefektetett európai jog, a csatlakozni szándékozók számára pedig az acquis communautaire szabályozza. Az állampolgárok közötti együttmûködés az európai emberi jogokon alapul, szoros harmóniában a nemzetközi emberi jogokkal. Az EU tagállamai különbözõek gazdasági erejüket, nyelvüket és kultúrájukat tekintve, de azonosak a rendezõelveik. Az EU nagy érdemének tekinthetõ az egység a sokféleségben elv gyakorlati megvalósítása során eddig felmutatott eredmény: a békeunió. Az EU tagállamai közötti gazdasági különbségekbõl eredõ problémák megoldása komoly kihívást jelent a folyamatosan bõvülõ és egyre nagyobb belsõ piaccal rendelkezõ EU számára. Kihívás továbbá a világgazdaságban való elhelyezkedés nyitottságának a megõrzése. Az EU elõtt a jelenlegi helyzetében három alternatíva áll: vagy visszafejlõdik egy klasszikus konföderális unióvá, mert nem tudja menedzselni a nemzetekfelettiséget. Ebben az esetben visszatérnek a klasszikus konföderális együttmûködés elvei, és kiújul az államok közötti anarchia: megszûnik a békeunió. A másik alternatíva a kormányközi-nemzetekfelettiség unionista-funkcionalista változatának a megerõsödése egy nagy egységes piacon, amely ugyan fenn tudja tartani a gazdasági és kereskedelmi együttmûködést, de állandó bizonytalanság jellemzi. A harmadik alternatíva a kormányközi-nemzetekfelettiség föderalita-funkcionalista változatának a megerõsödése, amely a szükséges intézményi reformok megtétele során stabilizálja a nemzetek feletti együttmûködést mindazokon a területeken, ahol az megegyezés szerint szükséges. Így az EU jogi személyiséggel rendelkezõ új típusú kormányközi és nemzetek feletti regionális unióvá válik a világban. 12 Az EU vi- 12 Bóka Éva (2008b): Rethinking European Supranationalism in a Historical Perspective. In: Grotius,

24 22 EURÓPAI TÜKÖR 2009/5 MÁJUS lágban betöltött szerepe tehát nyitott, és a válaszai miként eddigi története mutatja a mindenkori világpolitikai kihívások szerint fognak megszületni. Az EU-modell nemzetközi érvényességével kapcsolatban két kérdés merül fel. Az egyik az, hogy hogyan jelenik meg az EU-modell a világban, és mit jelent az EU-módszer alkalmazása a többi nem európai állam és regionális szövetség számára. A másik kérdés pedig az, hogy jelenthet-e alternatívát az EU-modell az Egyesült Nemzetek Szervezetének reformja számára, vagy egy másfajta világkormányzaton kell gondolkozni, amely a kormányközi és nemzetek feletti új-regionalizmus jelenségébõl fejlõdhet ki. Új-regionalizmus Ami az EU-modell alkalmazhatóságát illeti a világ többi országa együttmûködésének vonatkozásában, arról az elõbb említettek alapján az mondható, hogy alkalmazható is, meg nem is. Az alkalmazhatóság ellen szól a nem európai társadalmak európaitól különbözõ volta, mellette pedig a modernizáció jelensége. Az európai országok gyarmatosító és imperialista expanziója során a többi civilizációhoz tartozó országok ugyanis szembekerültek a modernizálás kérdésével, mind a gazdaság, mind a tudományos és technikai fejlõdés, mind pedig a civil államszervezés terén. Az adott válaszaik azt tükrözik, hogy a legsikeresebb országok a gazdasági, kereskedelmi, pénzügyi és tudományos kihívásokra a modernizációba való bekapcsolódással válaszoltak. A civil államszervezés terén megpróbálták az európai demokrácia elveit és értékeit a saját államszervezõ hagyományaikkal egyeztetni. Kulturális területen pedig ragaszkodtak az autonómia megõrzéséhez. A modernizáció a gazdaság, a tudomány és a technika területén univerzális jelenséggé vált: fejlesztõ nemcsak a Nyugat lett, hanem minden, a modernizációba és a globális gazdaságba sikeresen bekapcsolódni tudó ország. 13 Így került voltaképpen az egész világ az elé a kihívás elé, hogy az államok közötti békés együttmûködést, annak intézményeit és jogát újragondolja és megreformálja a világgazdaság igényeinek megfelelõen. Az újragondolás során pedig az EU által felmutatott eddigi eredmények kétségtelenül mérvadók, és elismerést keltenek szerte a világban. A távol-keleti országok például szimpátiával kezelik az európai békeuniót, annak gazdasági integrációs módszereit és a nem európai országokkal és regionális szövetségekkel folytatott párbeszédre és partnerségre alapozott politikáját. Mindez azt a perspektívát vetíti elõre, hogy az EU-típusú újregionalizmus alternatívát jelenthet egy békés világkormányzat kialakulása felé, amennyiben az EU meg tudja õrizni az elveit és értékeit. Az EU-típusú új-regionalizmus jelensége kétségtelenül számottevõ eltérést mutat a szuverén államiságtól és annak konföderatív szövetségi politikájától. Szerte a világon államok alakulnak át többszintûvé, és szervezõdnek kisebb és nagyobb államközi egységekbe funkciók szerint. Jó koordináció esetén békések és párbeszédre hajlók; hatalmi helyzetben versengõk, hódítók és háborúzók lesznek. Mindez azt mutatja, hogy bár a regionalizmus kockázatos az EU-típusú új-regionalizmus felé 13 S. N. Eisenstadt (1978): European Expansion and the Civilization of Modernity. In: H. L. Wesseling (ed.) (1978): Expansion and Reaction. Leiden University Press, Leiden,

25 AZ EU-MODELL ÉS A NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK 23 való építkezés mégiscsak elkerülhetetlen. A regionális gazdasági szövetkezés a világgazdaságban tény (EU, ASEAN, APEC, ASEM, NAFTA, MERCOSUR, COMESA, ECO- WAS). Olyannyira, hogy talán nem is a globalizációra (amely nehezen definiálható) kellene tenni a hangsúlyt, hanem az EU-típusú új-regionalizmusra. Ez az államok közötti együttmûködés következõ nagy fejezete lehet a világtörténelemben. 14 Az új-regionalizmus eszméje és gyakorlata felveti az új-regionális világkormányzat perspektíváját is, hiszen az új típusú régiók gazdasági és pénzügyi akcióinak nemzetközi koordinációja világszintû átlátást és egyezményes szabályok kialakítását igényli. Hogy egy ilyen hogyan szervezhetõ meg nemzetközi jogilag és nemzetközi emberi jogilag, ez talán a legnagyobb kihívás napjainkban. A regionalizmus ugyanis kétélû játszma: amennyiben az egyes országok kormányai nem viselkednek a kormányközi-nemzetekfelettiség szerzõdéses szabályai szerint, akkor a régiók klasszikus vetélkedõ hatalmi csoportokká válhatnak, vagy széteshetnek. Az EU és az ENSZ reformja Az EU-modell felveti az ENSZ reformjának és az EU-val kialakítandó kapcsolatának a kérdését is. Az ENSZ reformjára égetõ szükség lenne annak érdekében, hogy hatékonyan tudjon részt venni a világ ügyeinek intézésében. Ezért a többszintû kormányzás funkcionalista-föderalista perspektívái szerint szükséges lenne átgondolni az ENSZ megreformálását. Ezzel kapcsolatban felmerül a kérdés: jelenthet-e az EUmodell megújulást az ENSZ számára a nemzetekfelettiség szempontjából vizsgálva a kérdést? S ha nem, akkor milyen irányban van a kiút? Az EU és az ENSZ kapcsolatai tekintetében az elsõdleges problémát az okozza, hogy az ENSZ nem nemzetek feletti, hanem konföderalista szervezet: tagjai a világ országai. Ezért a jogi személyiséggel nem rendelkezõ EU számára az ENSZ-tagság eleve problematikus dolog. Ugyanakkor az EU-nak és a világ országainak számolniuk kell az ENSZ-szel kapcsolatban elhangzó kritikákkal, amelyek a következõk. A leggyakoribb kritikák azt hangsúlyozzák, hogy az ENSZ elavult és nincs hatalma. Elavult, mert a létrehozásakor fennálló második világháború utáni világhatalmi állapotot, és a létrehozó öt nagyhatalom érdekeit tükrözi. A szervezet Biztonsági Tanácsában nyugati többség van és nyugati befolyás érvényesül. Mindezeken felül az ENSZ története során minden a nagyhatalmak érdekei szerint történt. A hidegháború pedig teljesen ellehetetlenítette az ENSZ Alapokmányában foglalt céljainak megvalósítását. Sajátos színezetet adott továbbá az ENSZ-nek a dekolonizáció a hidegháború idején. Az ENSZ ugyanis szerette volna kivenni a gyarmati ügyeket a gyarmatosító hatalmak kezébõl, és egyenlõ státust akart biztosítani a volt gyarmatoknak a saját kontrollja alatt. A Szovjetunió és az USA azonban a dekolonizáció kereteiben a gyarmati népek felszabadító harcát támogatva továbbra is folytatták az egymás elleni hatalmi harcot. Így az ENSZ csatatérként volt használva, és nem békeépítésre. Ez a szellemiség késõbb is rányomta bélyegét az ENSZ-re. Mindennek az lett az 14 Mario Telo (ed.) (2007): European Union and New Regionalism. Regional Actors and Global Governance in a Post-Hegemonic Era. Ashgate Publishing Limited, Aldershot, Hampshire.

26 24 EURÓPAI TÜKÖR 2009/5 MÁJUS következménye, hogy az USA, Anglia, Franciaország és a Szovjetunió, továbbá a világ többi állama közötti hatalmi harcok közepette az ENSZ teljesen háttérbe szorult. 15 A Szovjetunió felbomlása sem adta meg a lehetõséget az ENSZ megújítására. A kommunista rendszer felbomlását ugyanis újabb gazdasági expanziós hullám követte, amelynek az lett az eredménye, hogy a neoliberalizmusnak semmi sem tudott határt szabni: az USA mint globális hegemón átvette a világ irányítását. A gazdaságilag megerõsödõ ázsiai hatalmak ragaszkodtak az ENSZ-ben való politizáláshoz. Ez irányú törekvésük azonban kudarcot vallott, mert az USA mint világhatalom színrelépése a nagyhatalmi politika megélénküléséhez vezetett. A neoliberalizmus pedig az anarchia teljes elszabadulását hozta a gazdaság és a pénzügyek terén. Az ENSZ másik nagy hibájaként az hangzik el, hogy nem teremtett átlátást a világgazdaság felett. A funkcionalista speciális szervek rendszere ugyan új elõremutató gondolat volt a világgazdaság szervezését illetõen, mivel azonban ezek függetlenek maradtak, függetlenül is cselekedtek. Így nem tudott kialakulni az ENSZ kereteiben a világ gazdasági és pénzügyi dolgai feletti szükséges átlátás, és ezért az ENSZ nem tudta megavalósítani a világ dolgainak koordinálását. 16 Ugyanez a kritika vonatkozik az olyan globális szervezetekre is, mint az IMF és a Világbank. A harmadik problémaként az ENSZ demokratikus deficitje említhetõ, amely abban nyilvánul meg, hogy az ENSZ csak a világ kormányait egyesíti, az állampolgárait nem. Ezen segíthetne az Egyesült Nemzetek Parlamentjének létrehozása, amely a Közgyûlés számára javaslattevõ jogkörrel rendelkezne. Így a világ civil társadalma is be lenne vonva a világ dolgairól való döntéshozatalba. Az ENSZ Parlamentje voltaképpen azt szimbolizálná, hogy az államok társadalmán kívül létezik a világközösség is, amelyben az emberek polgártársak. Az ENSZ Parlamentjének létrehozására vonatkozó ilyen irányú javaslat elhangzott az Európai Parlament részérõl a évi világ-csúcsértekezleten, de visszautasították. 17 Sorolhatnánk tovább az ENSZ jelenlegi szerepét ért kritikákat, ami azt bizonyítja, hogy egyre sürgetõbb szükség lenne az ENSZ reformjára. Hiszen az ENSZ fontossága vitathatatlan: jelentõs szerepet játszott a dekolonizációban és komoly érdemei vannak az államok szabaddá válásában; keretet ad az államok közötti együttmûködésre és problémamegoldásra; a fejlõdõ országok menedzselésével, békefenntartással és békeépítéssel foglalkozik. A kormányoknak szerte a világon bizalma van az ENSZ-ben. Intézményes felépítése ugyan konföderalista, de a többszintûség elemei is megvannak a struktúrájában. Ez utóbbiak kidomborításán és megerõsítésén pedig gondolkozni kellene, mivel a világ megváltozott, s az ENSZ-nek lépést kell tartania e változásokkal Evan Luard (1982): A History of the United Nations. Vol. 1. The Years of Western Domination, The Macmillan Press, LTD, London, 86-90, 362, Uo Jo Leinen (2006): The Future of the United Nations: a View from the European Parliament. In: Jan Wouters Frank Hoffmeister Tom Ruys (eds.) (2006): The United Nations and the European Union: an Ever Stronger Partnership. T.M.C. Asser Press, The Hague, The Netherlands, Tomuschat, Christian (ed.) (1995): The United Nations at Age Fifty. A Legal Perspective. Kluwer Law International, The Hague, London, Boston.

27 AZ EU-MODELL ÉS A NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK 25 Az ENSZ reformjára vonatkozóan számos javaslat született. 19 A reformjavaslatok között elsõ helyen szerepel a Biztonsági Tanács állandó tagságának reformja. E téren az a javaslat merült fel, hogy Anglia és Franciaország helyett az EU legyen állandó tag, továbbá Japán, India és Brazília is kerüljön be az állandó tagok sorába az USA, Kína és Oroszország mellé. Így az ENSZ-ben megszûnne a még a gyarmatosítás és a második világháború utáni viszonyok örökségeként kialakult nyugati túlsúly, amely már nem helytálló. Mivel a világ fokozatosan multipolárissá válik, ezért fontos lenne a valóságos hatalmi helyzet tükrözése a Biztonsági Tanácsban. 20 Az EU ENSZ-tagságával kapcsolatban az a probléma merül fel, hogy mivel az EU nem rendelkezik jogi személyiséggel, ezért nem lehet teljes jogú tagja az ENSZ-nek. Így az EU-t az ENSZ-ben a tagállamai képviselik, és õt magát csak megfigyelõi státus illeti meg, szavazati jog nélkül. Két EU-tagállam a Biztonsági Tanács állandó tagja, és európai érdekeket képviselnek. Az európai érdekek igazi szószólója azonban az Európai Bizottság, amely mivel az EU nem lehet tagja a BT-nek ezt a funkciót nem tudja ellátni. Az EU-nak jelenleg megfigyelõ státusa van az ENSZ Közgyûlésében és a Gazdasági és Szociális Tanácsban. Az ENSZ független speciális szervei közül az EU tagja a FAO-nak és a WTO-nak. 21 Mindent összevetve elmondható, hogy az EU nem könnyû partner az ENSZ számára, hiszen igen bonyolult az intézményes struktúrája: a tagállamok nincsenek összefogva és hatékonyan koordinálva egy EUkormányzat által a közös érdekeltségi és együttmûködési területeken (a Bizottság e téren gyenge). A világgazdaságban az EU mint egységes piac és eurórégió szerepel, ugyanakkor az ENSZ-ben a tagállamok nemzeti képviselete valósul meg. Az EU egy igen érdekes problémát vet fel a nemzetközi kapcsolatok és a nemzetközi jog számára. Nevezetesen, hogy miként lehetne megoldani azt, hogy az EU mint nem konföderatív, hanem kormányközi és nemzetek feletti, új típusú ugyanakkor kormányzatát tekintve nem befejezett regionális unió tagja legyen az ENSZnek. Ez utóbbi fontos kérdés a nemzetközi jogászok számára, hiszen a világ regionális/új-regionális szervezõdése tény. Az EU-nak az ENSZ kereteibe való beilleszkedése például felveti azt a kérdést, hogyan tudnának a világban kialakulóban lévõ új régiók mint gazdasági és politikai egységek kapcsolódni az ENSZ-hez. 22 E kérdés vonatkozásában például Habermasnak az a véleménye, hogy az EU jó példa egy nagytérség békés politikai társadalmasítására, hiszen kialakult az európai politika, és az európai államok között béke van. Ázsiában, Afrikában, Latin-Amerikában és az arab világban elindultak ezek a regionális/új-regionális szervezõdési folya- 19 Joachim Müller (ed.) (1997): Reforming the United Nations: New Initiatives and Past Efforts. Kluwer Law International, The Hague, vol. 1 3; Joachim Müller (ed.) (2006): Reforming the United Nations: The Struggle for Legitimacy and Effectiveness. Martinus Nijhoff Publishers, Leiden, Boston, vol Joachim Müller: Reforming the United Nations: The Struggle for Legitimacy and Effectiveness, Preface, v. 21 Jan Wouters Frank Hoffmeister Tom Ruys (2006): Epilogue: The UN and the EU the Road to Partnership. In: Jan Wouters Frank Hoffmeister Tom Ruys (eds.) (2006): The United Nations and the European Union: an Ever Stronger Partnership. T.M.C. Asser Press, The Hague, Frank Hoffmeister Pieter-Jan Kuijper (2006): The Status of the European Union at the United Nations: Institutional Ambiguities and Political Realities. In: Jan Wouters Frank Hoffmeister Tom Ruys: The United Nations and the European Union: an Ever Stronger Partnership, 9 34.

28 26 EURÓPAI TÜKÖR 2009/5 MÁJUS matok. Sõt elindult a régiók közötti együttmûködés is, amelyet az ASEM példája jól mutat. Mindez azt bizonyítja, hogy a politikailag kialakított világtársadalom csak mint többszintû kormányzati rendszer képzelhetõ el, s csak mint ilyen valósítható meg. 23 Habermas az ENSZ reformjával kapcsolatban hangsúlyozza, hogy az ENSZ elavult, mert a klasszikus nemzetközi jogon alapul, amely a globalizáció korában már nem mûködõképes. A nemzetközi jognak egy világtársadalmat kell tudnia alkotmányosítani. A nemzetközi szervezet pedig a megújult világtársadalmat kell hogy szolgálja. A kanti világköztársaság alternatívájaként Habermas azt javasolja, hogy a nemzetközi szervezet az államok és állampolgárok közössége legyen, miként az EU. Ezenfelül a többszintûség elvét is fontos lenne megvalósítani az ENSZ reformja során. A világkormányzat hatáskörébe tartoznának például a világ számára létfontosságú dolgok a békefenntartás és az emberi jogok védelme. A világpolitika olyan fontos kérdéseit, mint a világgazdaság és az ökológiai problémák, transznacionális keretekben egy állandó értekezleti és tárgyalási szisztéma által kell megoldani. Mindez úgy lenne megvalósítható, hogy a világ különbözõ részein levõ nemzetállamok kontinentális rezsimeket hoznak létre az EU mintájára, de külpolitikai tárgyalóképességgel. 24 Habermas egy többszintû egészében semmiféle állami formát nem öltõ szisztémára gondol világkormányzatként. Az a véleménye, hogy a kanti elgondolás szerinti állami szuverenitáson alapuló világpolgár, világkormány és világalkotmány eszme nem valósítható meg, mert a globalizáció jelensége ennek ellentmond. 25 Habermas szerint az ENSZ reformja során ki lehet indulni a szervezet jelenlegi intézményes struktúrájából. A Biztonsági Tanácsot a kialakult hatalmi helyzet alapján át kell strukturálni: a vezetõ világhatalmak és régiók szerint. Ugyanakkor egyik tag sem képviselhet külön állami érdekeket. Az ENSZ intézményes struktúráján belül meg kell valósítani a többszintûség elvét. Így azon területek irányítását, amelyek a globalizáció által legjobban érintettek gazdaság, pénzügyek, kereskedelem, kommunikáció, környezetvédelem, járványok elleni védelem, migráció a többszintû kormányzás elve alapján kell megoldani: nemzetek feletti szintre kell áttranszformálni mindazt, ami globális érdekeltségû. Habermasnak az a véleménye, hogy a speciális szerveket (IMF, Világbank) is e szerint kell átszervezni. Az államok egy ilyen rendszerben koordináló és közvetítõ szerepet töltenek be: közvetítik az állampolgárok érdekeit és igényeit a különbözõ nemzetek feletti kormányzati szintek felé, és azok javaslatait vissza az állampolgárok felé. Mindez elvezet a világpolitika kialakulásához, amelynek az államok továbbra is fontos szereplõi lennének, de megújított formában: az államok elveszítenek kompetenciákat, kárpótlásul azonban nagyobb játékteret nyernek egy újfajta politikai befolyásolásra. A kialakuló új régiók szintjén például hatékonyabban képviselhetik az érdekeiket, s ezáltal hozzájárulnak a klaszszikus hatalmi játszmák ellehetetlenítéséhez Jürgen Habermas (2004): Hat die Konstitutionalisierung des Volkerrechts noch eine Chance? In: Jürgen Habermas (2004): Der gespaltene Westen. Suhrkamp, Frankfurt am Main, Habermas: Hat die Konstitutionalisierung des Volkerrechts noch eine Chance?, 133, Uo Uo

29 AZ EU-MODELL ÉS A NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK 27 Az ENSZ reformja lassan halad a maga útján: 2005-ben a világ-csúcsértekezlet létrehozta a békeépítõ bizottságot, az emberi jogi bizottságot pedig az emberi jogi tanács váltotta fel. Ugyanakkor a valóság az, hogy a nagyhatalmak a globális világ dolgainak békés koordinálásában nem szándékoznak az ENSZ-et megerõsíteni. Ezért Habermas felveti azt a perspektívát is, hogy elõfordulhat, hogy az ENSZ nem tud megújulni, mert fenyegetõ fejleményként egy integrált világpiaci társadalom alakul ki, amely egybemossa az összes államot. Ebben az esetben eltûnik a nemzetközi jog, és egy a globális piacot a liberalizmus/neoliberalizmus jegyében institucionalizáló privátjog válik uralkodóvá. A politika megszûnik, de a terrorizmus és a fundamentalizmus tovább él. Az emberek számára csak a neoliberalizmus marad, amely azonban normatív szempontból nagyon gyenge: az egyént megfosztja az állampolgári autonómiájától, és egy átláthatatlanul komplex világ marionettjévé teszi. 27 Habermas azt sem zárja ki, hogy az EU is fejlõdhet ilyen irányban egy globális piac kereteiben. Ezért azt hangsúlyozza, hogy szükséges lenne megújítani az ENSZ-et, és vissza kellene térni a kereteiben való politizáláshoz. Az ENSZ-en kívül ugyanis egyelõre nincs más intézmény a világ ügyeinek intézésére. Mindezt elõsegítené például az USA reformja és a neoliberalizmus meghaladása; az EU alkotmányosítása, valamint az Európa-centrikusság meghaladása. Kitekintés Konklúzióként elmondható, hogy az EU mint békeszövetség a következõkkel egészítette ki a világ föderális unió idealista modelljét: A világ föderális unió keretein belül a személyek és az államok nemcsak területileg, hanem funkciók szerint is szervezõdhetnek. Gazdasági, kereskedelmi, politikai, kulturális és egyéb szövetségeket hozhatnak létre, amelyek nem szükségszerûen esnek egybe a területi állami szervezeti egységekkel. Így tehát a világ föderális unióban többszintû és sokoldalú (többdimenzionális) szervezõdésrõl van szó alulról-felfelé, a cselekvõ egyéntõl kiindulva. A legfelsõ szinten azok a kormányzati hatalommal ellátott szakértõ intézmények helyezkednek el, amelyek az egész emberiségre egységesen vonatkozó dolgokkal foglalkoznak. Következésképpen ezek intézését csak világszinten lehet megoldani koordinációval. Nincs tehát világkormány, hanem világkormányzat van, amely alatt az egész föderalista-funkcionalista rendszer értendõ, amely szerves egészet alkot. A világ föderális unió különbözõ funkcionális szintjeit a világföderációs jog köti össze. Fõ tevékenysége a környezetvédelem, a világgazdaság és a világ pénzügyeinek koordinálása és az emberek megélhetésének biztosítása. E modellben a történelmileg kialakult államok továbbra is jelen vannak mint adminisztratív alapegységek, de a kormányoknak csak azokon a területeken van hatalma, amelyeknek az irányítását és a szervezését meg tudják oldani. Ugyanakkor mind az egyének, mind az államok kormányai cselekvõ részeseivé válnak egy olyan világpolitikának, amely az emberek megélhetésével és védelmével foglalkozik. Egy ilyen szisztéma szükségessé tenné, 27 Uo

30 28 EURÓPAI TÜKÖR 2009/5 MÁJUS hogy az állampolgárok megváltoztassák a gondolkodásukat mind az államhoz, mind a szûkebb föderális unióhoz, mind pedig a tágabb világ föderális unióhoz való viszonyukat illetõen. Többszintû politikai, gazdasági és kulturális identitás kialakítása szükséges. Szükség lenne továbbá az emberiség közös morális kódexének megalkotására, amely az emberiség közös morális elveit tartalmazza, és a különbözõ civilizációk közötti párbeszéd során születik meg. Azt, hogy az EU és a különbözõ civilizációk közötti párbeszéd nyomdokain haladó, új típusú nemzetközi kapcsolatok pontosan hogyan fognak fejlõdni, nem tudhatjuk elõre. A realista forgatókönyv sajnos kiszámíthatatlan meglepetésekkel szolgálhat. Mindennek ellenére mégis meggondolandó lenne egy a föderalista EU-modell logikáját követõ, a többszintûség és a szubszidiaritás elvén alapuló, békés nemzetközi rendszer létrehozásának alternatívája, az EU által képviselt párbeszéd és partnertség politika segítségével. Mindez békésebbé tenné a világot, és utat nyitna a világ-békeszövetség irányába. Az EU-modell és a nemzetközi kapcsolatok téma nyitott a vitára. n

31 29 ORTUTAY L. GYULA Mi a célravezető politika Kuba demokratizálásához? Az EU lépéselőnyben, de az Egyesült Államok beelőzhet Változtat-e, s ha igen, milyen mélységben a washingtoni Fehér Ház új lakója a megelõzõ tíz amerikai elnök fél évszázadon át folytatott Kuba-politikáján? A kérdés foglalkoztatja az Európai Unió brüsszeli központját, miként a tagállamok diplomáciáját is, hiszen a Castro-rendszerhez fûzõdõ viszony alakításában, így a demokratizálást szolgáló módszerek célravezetõségében nézetkülönbségek alakultak ki különösen George W. Bush kormányzata idején az Egyesült Államok és az EU között, miként az uniós országok körében is. Fél évszázad elteltével újra megjelennek a jenki turisták a kubai strandokon, az otthon ma még tiltott Cohiba szivarokat pöfékelve? Netán az Exxon vagy a Texaco fúrótornyai is ott emelkednek majd a Mexikói-öböl kubai partjainál? Egy ilyen jövõkép része az is, hogy Havannára rázúdulnának a kisbefektetõk a floridai kubai-amerikai közösségbõl. Nem csak Barack Obamától függ, hogy milyen gyorsasággal kész enyhíteni a ma még fagyos viszonyt. Legalább annyira kérdéses, hogy mi lesz a január elsején a forradalom immár ötvenedik évfordulóját köszöntött kubai rendszer reagálása. Havanna ugyan egyfolytában követeli az amerikai blokádintézkedések megszüntetését, ám a Castro-rendszer aligha felkészült egy ilyen fordulat fejleményeinek kezelésére. Barack Obamának az április 17. és 19. között, a karibi Trinidad és Tobago helyszínen rendezett Amerikák V. Csúcstalálkozója kínált alkalmat, hogy meghirdesse Washington új együttmûködési koncepcióját Latin-Amerikával, s ezen belül vázolja a Kuba-politika változásának keretét. A lapzártánk után tartott találkozó iránt a várakozások felfokozottak voltak, hiszen a XXI. század elsõ évtizedében alapvetõen átrajzolódott Latin-Amerika politikai térképe: az országok többségében alkotmányos választások útján baloldali elnökök kerültek hatalomra. A hidegháború idõszakának washingtoni törekvése a kommunista Kuba elszigetelésére összeomlott, még akkor is, ha egyelõre nem oldották fel Havanna kizárását a kontinens fõ politikai tömörülésébõl, az Amerikai Államok Szervezetébõl (AÁSZ). Ám Raúl Castro elnök jelen volt a múlt év decemberében Brazíliában tartott találkozón, ahol Kubát hivatalosan is felvették 23-ik tagként a latin-amerikai együttmûködés elõmozdítására 1986-ban létrehozott politikai fórumba, a Riói Csoportba. Csupán az utóbbi fél évben Oroszország és Kína elnökei mellett tíz latin-amerikai államfõ vizitelt Havannában. Míg a hatvanas években Washington utasítására valamennyi latin-amerikai állam, az egy Mexikó kivételével, megszakította kapcsolatait Kubával, most márciusban két utolsó országként, Costa Rica elnöke, illetve a sal-

32 30 EURÓPAI TÜKÖR 2009/5 MÁJUS vadori választásokon gyõztes baloldali jelölt jelentette be, hogy felújítják a diplomáciai viszonyt. Az Amerikák Csúcstalálkozójára, Trinidadba 33 államfõ volt hivatalos, csak Raúl Castro nem kapott meghívót, ám mindenki azzal számolt elõzetesen, hogy a színfalak mögött az egyik fõ téma Kuba lesz. Választási kampánya során Obama jelezte, hogy tervezi a kapcsolatok felülvizsgálatát Kubával, így elsõsorban a kubai-amerikaiak utazási korlátozásainak megszüntetését. Márciusban az amerikai törvényhozás mindkét háza el is fogadta azt a költségvetési törvényt, amely megszüntette a Bush elnök által 2004-ben hozott szigorítást. Ennek értelmében kubai származású amerikai állampolgárok csak háromévente egyszer látogathatták meg közeli rokonaikat Kubában, s akkor is csak 14 napig. A mostani törvény visszatér a korábbi helyzethez, miszerint évente egyszer hazautazhatnak, s napi 170 dollárt költhetnek a szigeten a 2004-ben 50 dollárra korlátozott kerettel szemben. Ugyancsak megszûnt az élelmiszer- és gyógyszerküldemények havi 100 dolláros korlátja. E cikk írásakor április elején amerikai képviselõk és szenátorok kétpárti csoportja két további törvénytervezetet is köröztet. Az egyik (122 honatya aláírásával) azt kezdeményezi, hogy a kubai-amerikaiak mellett valamennyi amerikai állampolgár szabadon utazhasson Kubába, amit az 1962-ben hozott embargós intézkedésekkel tiltottak meg. Meggyõzõdésünk szerint az utazással és kereskedelemmel létesülõ kapcsolatok a legjobb módszer a demokrácia elõmozdítására érvelt Bayron Dorgan demokrata szenátor 1. A másik törvénytervezet a mezõgazdasági export szabadabbá tétele érdekében kezdeményezi, hogy szüntessék meg azt a feltételt, miszerint Kubának azonnal, készpénzzel kellett fizetnie. Tehát engedélyezzék a hitelbe történõ agráreladásokat is. Az 1962-ben, John F. Kennedy elnök által hozott kereskedelmi és pénzügyi embargón az amerikai utódkormányok tovább szigorítottak, ilyen volt például a Helms Burton-féle kezdeményezés, amely az embargót érvényesítette harmadik országokra is oly módon, hogy az Egyesült Államokba nem lehet bevinni kubai nyersanyagot, így például nikkelt tartalmazó feldolgozott termékeket. Ugyancsak ezen módosítás szerint kubai kikötõben vagy repülõtéren járt társaságok hajói, repülõgépei fél évig nem érinthetik az Egyesült Államok területét. Az embargón azonban az agrártermelõk nyomására 2000-ben rést nyitott az akkor távozó Bill Clinton. Sajátos módon a Kuba ellen bekeményítõ Bush elnök feltételezhetõen az agrárlobbi támogatásának megtartása végett nem szüntette be ezt a kiskaput, ami aztán évrõl évre szélesebbre tárult. Az évente megrendezett havannai vásárokon egyre több amerikai agrárcég jelent meg. A évi kubai kereskedelmi statisztika szerint az Egyesült Államok 710 millió dolláros mezõgazdasági exportjával Kuba ötödik legfontosabb kereskedelmi partnerévé vált. (Kuba ugyanis élelmiszerszükségletének beleértve az évi több mint két millió külföldi turista kiszolgálását is majd 80 százalékát importból biztosítja. A tavalyi, egymást követõ három hurrikán pusztítása miatt a becslések szerint Kuba több mint 2 milliárd dollárt volt kénytelen fordítani élelmiszerbehozatalra.) 1 El País, április 5.

33 MI A CÉLRAVEZETŐ POLITIKA KUBA DEMOKRATIZÁLÁSÁHOZ? 31 Miami kontra Washington Az amerikai törvényhozásban szaporodnak azok a vélemények, hogy elérkezett az idõ a Kuba-politika teljes átértékelésére. Például Richard Lugar, a szenátus külügyi bizottságának republikánus hangadója kollégáihoz küldött levelében azt fejtegette, hogy Obama megválasztása, illetve Fidel Castro helyett öccse, Raúl Castro elnöki beiktatása az Egyesült Államok biztonsági érdekei szempontjából fontos vitát indított el, ami egyben az USA Latin-Amerika kapcsolatokat is érinti. Mint írta, a Kuba középtávú jövõjét övezõ bizonytalansági tényezõk közepette is világos, hogy a lezajlott vezetõváltások lehetõséget kínálnak az Egyesült Államoknak a meg nem értés, a gyanakvás és nyílt ellenségeskedés által jellemzett bonyolult viszony átértékelésére 2. Lugar szenátor szerint a fél évszázadon át követett Kuba-politika nem volt hatékony, nem érte el a demokrácia elõmozdításának célját, ellenkezõleg: módot nyújtott a havannai vezetésnek a belpolitikai merevség indoklására. A külügyekért felelõs tekintélyes szenátor Obamához írt levelében két konkrét lépést ajánlott: Kuba visszavételét az AÁSZ-be, és egy a külügyminisztérium által kinevezett különleges megbízott kiküldését Havannába. (Jelenleg Kuba és az Egyesült Államok kölcsönösségi alapon érdekképviseleti hivatalt tart fenn a másik fõvárosában.) Április elején egyébként hét demokratapárti képviselõ látogatott Havannába, hogy mint Barbara Lee, a küldöttség kaliforniai vezetõje mondta nyílt és becsületes párbeszédet kezdjen, miként lehetne új utat nyitni a két nép érdekében. Ugyanakkor a kubai-amerikaiak floridai kemény magja, így Mel Martínez republikánus szenátor szerint hiba lenne most enyhíteni a Kuba ellen hozott korlátozásokat, mert ez a kommunista vezetés jutalmazása lenne. Szerinte a kommunista vezetésnek bizonyítania kell, hogy kész javítani az emberjogi helyzeten, szabadon engedni a politikai foglyokat, lazítani a sajtóra kényszerített prést, mielõtt a törvényhozás feloldana intézkedéseket 3. Lugar szenátornak válaszolva Martínez a törvényhozásban azt fejtegette, hogy az elmúlt években kanadaiak, európaiak, latin-amerikaiak turistaként és befektetõként dollármilliókat vittek Kubába, írtak alá megállapodásokat, ám mindez nem eredményezte a rendszer belpolitikai nyitását. Martínez maga is nyílt levélben fordult Obamához, hangoztatva, hogy még nem érkezett el a kubai politika felülvizsgálatának ideje, hiszen szerinte Raúl Castro a beiktatása óta eltelt egy év alatt nem adta jelét a változásoknak, maradt az elnyomás. Florida és New Jersey nyolc kubai-amerikai képviselõje hasonló értelemben szólította fel az elnököt, hogy ne tegyen egyoldalú engedményeket a castróista rendszernek. Az 1,3 millióra becsült kubai-amerikai közösség megosztott a kérdésben. A kemény magot fõleg a Castro-forradalom 1959-es gyõzelmét követõ idõben távozottak alkotják, akiknek hazai vállalkozásait, birtokait államosították. Akik viszont már a forradalomban nevelkedtek, s az utóbbi így 1981-ben, majd 1994-ben a Fidel Castro által engedélyezett hullámokkal, illetve azóta legális vagy illegális kivándorlókként érkeztek az Egyesült Államokba, nem politikai, hanem inkább gazdasági menekültnek tekint- 2 The Washington Post, február The Washington Post, március 30.

34 32 EURÓPAI TÜKÖR 2009/5 MÁJUS hetõk, s ennek megfelelõen egy részük nem is viszonyul ellenségesen a kubai rendszerhez. A Floridában végzett közvélemény-kutatások szerint a már az Egyesült Államokban született kubai-amerikaiak közül a fiatalok a washingtoni politika változásával értenének egyet. A Miami Egyetem által végzett felmérés szerint 2500 megkérdezett 56 százaléka, ám a fiataloknak csak 22,8 százaléka ért egyet az embargó fenntartásával. A hangulat változását jelzi, hogy 2004-ben még csak 27 százalék támogatta volna az embargó megszüntetését 4. Egyébként idén márciusban elsõ ízben Miamiban is rendeztek Cuba Trade Expo-t, amelynek alapgondolata az volt, hogy az amerikai cégeknek, a turisztikai irodáknak, miként a befektetõknek is ideje felkészülniük a nyitásra. A trinidadi Amerikák Csúcs elõtt Obama és kormánya tagjai érezhetõ óvatossággal nyilatkoztak a Kuba-politika módosulásáról. Joseph Biden alelnök a március közepén rendezett úgynevezett haladó vezetõk találkozóján (a vendéglátó Chile mellett Argentína, Brazília, Uruguay elnöke, az amerikai alelnök, valamint a spanyol, a brit és a norvég miniszterelnök vett részt) sajtóértekezleten elutasítóan válaszolt arra a kérdésre, hogy az Egyesült Államok megszünteti-e a kereskedelmi embargót. Ám hozzátette: Obama elnök és én is úgy véljük, hogy lehetõség van az átmenetre Kuba felé irányuló politikánkban. A kubai népnek kell döntenie saját jövõjérõl. Kubai részrõl még Obama beiktatása elõtt alapvetõen pozitív választ adtak. Raúl Castro említett brazíliai látogatásakor újságírók kérdésére diplomatikusan annyit mondott: Ha Obama tárgyalni kíván, mi készek vagyunk. Kubát egyre nehezebb elszigetelni. Kis ország vagyunk, de bizonyítottuk, hogy nem lehet egykönnyen uralkodni fölöttünk. Majd a forradalom gyõzelmének ötvenedik évfordulóján, december 31-én a kubai televíziónak adott hosszabb interjújában lényegében ugyanezt fogalmazta meg, csak részletesebben. Ha egy nap Washingtonból felmerül a tárgyalás igénye, mi készek leszünk, de csak az egyenlõség feltétele közepette. Akkor leszünk készek a tárgyalásra, ha erre közvetítõk nélkül és egyoldalú gesztus kényszere nélkül kerül sor. Nekünk nem sürgõs, nem vagyunk kétségbe esve, s ahogy ezt Fidellel évek óta mondjuk, nem vagyunk hajlandók nyomásra tárgyalni, annak ideje már lejárt. Megtanultunk türelmesen várakozni, hiszen ötven éve tart a fenyegetés és a nyomás politikája Washington részérõl nyilatkozta Raúl Castro, aki 2008 februárjában hivatalosan is átvette az elnöki teendõket öt évvel idõsebb bátyjától, a július végi hasi mûtéte óta a nyilvánosság elõl visszavonult Fideltõl. Havanna szerint az 1962 óta tartó amerikai blokádintézkedések miatt Kubát immár több mint 90 milliárd dollár veszteség érte, s a CIA-jal együttmûködõ ellenforradalmárok, a Disznó-öböli partraszállást is beleértve, merényleteikkel 3478 halálos áldozatot követeltek. A 82 éves Fidel Castro akit betegsége nem akadályoz abban, hogy ontsa reflexióit a kubai központi lapokban sajátos módon reagált arra, hogy Joseph Biden sietett elhessegetni az embargó feloldásának gondolatát. Nem Kubát említette, hanem arról írt, hogy a latin-amerikai országok elvárása talált így visszautasításra. (Állítólag Lula da Silva brazil elnök, aki március elején elsõként találkozott a térségbõl Barack Obamával, ugyanúgy megpróbált közbenjárni az új amerikai elnöknél az embargó eltörléséért, mint aztán tették más latin-amerikai vezetõk is 4 El País, március 30.

35 MI A CÉLRAVEZETŐ POLITIKA KUBA DEMOKRATIZÁLÁSÁHOZ? 33 Joe Bidennel találkozva.) Az idõsebb Castro szerint csak azt történt, ami várható a latin-amerikai népeket továbbra is dominálni kívánó washingtoni vezetéstõl: Az ájtatos katolikus Joe Biden olyan belsõ átmenetet kíván országunkban, ami egyértelmûen ellenforradalmi lenne 5. EU: beszorítás után kapcsolatépítés Az amerikai kubai viszonylatrendszert 47 éve meghatározó embargó nem pusztán bilaterális ügy, hanem nemzetközi jogi kérdés is, különösen a harmadik országok vállalatait érintõ rendelkezéseivel. Nem véletlen, hogy az ENSZ közgyûlésében évrõl évre az országok elsöprõ többsége (tavaly õsszel 187:3 arányban) a Kuba elleni embargó ellen voksol. Az Európai Unió tagállamai is egységesen nemet mondanak az embargóra, s tették ezt akkor is, amikor néhány éve egyébként fagyossá vált az EU és Kuba viszonya. Az Európai Unióban idõben már korábban felmerült és lezajlott az a vita, amely most folyik az amerikai politikai szférában a Kuba-politikáról. Nem állítható, hogy a nézetkülönbségek megszûntek volna a tagországok diplomáciái, miként az Európai Parlamentben részes eltérõ beállítottságú pártok között, de legalábbis egyetértés jött létre, hogy az unió megpróbálja Washingtontól független, saját útját járni a kapcsolatépítésben Kubával. A lényeget illetõen az EU-ban is ugyanazt járták körül: milyen politika szolgálja a nyitás elõsegítését, ha úgy tetszik, a demokratikus átmenetet Kubában. A szankciók, a beszorítás, avagy éppen ellenkezõleg, a kapcsolatépítés? Természetesen az Egyesült Államok, illetve az Európai Unió kiinduló helyzete és ennek megfelelõen érdekei is eltérõek voltak, amikor a szovjet támogatás megszûntét követõen Kuba rákényszerült a gazdasági nyitásra, a külföldi befektetõk fogadására. Raúl Castro a kubai televíziónak adott említett interjújában azt mondta, hogy Kuba külkereskedelmi forgalmának 85 százalékát bonyolította a Szovjetunióval, úgyhogy a kapcsolatok megszakadását követõen a karibi ország GDP-je 33 százalékkal esett vissza. A kilencvenes évek derekától sorba érkeztek a külföldi befektetõk, így a nikkelbányászatba fõleg kanadai, a szállodaiparba majd egy tucat országból, ám fõleg spanyol, mexikói és argentin tõke. Az akkori madridi szocialista kormányfõ, Felipe González nyíltan megfogalmazta, hogy Európának ellensúly szerepét kell betöltenie a Kubára nehezedõ amerikai nyomással szemben, s gazdaságilag kitöltenie az ûrt, amelyet a szovjetek hagytak, kiépíteni pozíciókat, még mielõtt a nagy északi szomszéd lép. A fordulat, az elhidegülés kezdete az EU és Kuba viszonyában a madridi kormányváltással kezdõdött. A néppárti José Maria Aznar egyetértésre jutott George W. Bush elnökkel abban, hogy fokozni kell a nyomást a kubai kommunista rendszerre, kikényszerítendõ a demokratizálást. A kilencvenes évek súlyos gazdasági nehézségei a kubai vezetést a külföldi tõke beengedése mellett néhány más kényszerû (Fidel Castro ideológiai nézeteivel gyakorlatilag ellentétes) reformra is késztette: egyrészt engedélyeztek bizonyos körben magánvállalkozásokat, másrészt legalizálták a dollár bir- 5 Granma, március 25.

36 34 EURÓPAI TÜKÖR 2009/5 MÁJUS toklását, használatát. Havannában és Kuba-szerte valutás áruházláncot nyitottak. Itt azok tudtak vásárolni, akiknek rokonai Floridából küldtek pénzt (egyes becslések szerint az átutalások elérték az évi egymilliárd dollárt), illetve a külföldi vállalatoknál alkalmazottak dollárban kaphatták fizetésük töredék részét. S persze az idegenforgalomban, szállodákban dolgozóknak is csurrant-cseppent valamennyi. S még ha a dollár egy része cirkulálni is kezdett, amennyiben fodrászok, autószerelõk, maszek éttermesek stb. valutát kértek a szolgáltatásért, jelentõs társadalmi különbségek alakultak ki. A lakosság nagyobbik részének továbbra is a havi dollárnak megfelelõ fizetésébõl kellett megélnie. (Más kérdés, hogy a jegyrendszerre vásárolható termékek, miként a lakbér és az áram díja nagyon alacsony.) Feltételezhetõen Bush és Aznar azzal számolt, hogy fokozódnak a belsõ szociális feszültségek, s ezért egyre nyíltabban felkarolták a tömegtámogatással ugyan nem rendelkezõ, kis ellenzéki csoportok hangadóit. A kubai vezetés kemény fellépéssel válaszolt ban 75, döntõ többségében értelmiségit, ellenzéki újságírót, közgazdászt, emberjogi aktivistát tartóztatott le, s gyors bírósági ítéletekben néhány évtõl akár 25 évig terjedõ börtönbüntetéssel is sújtott hazaárulás, külföldi érdekek kiszolgálása vádjával. A konkrét vád fõleg az volt, hogy az Egyesült Államok havannai érdekképviseletétõl kapott rádióadón, komputereken napi híreket, elemzéseket küldtek, amelyek aztán külföldön felkerültek web-oldalakra. A súlyos ítéletek nyilvánvalóan megfélemlítési célzatúak voltak, a hatóság elébe kívánt vágni az ellenzék megerõsödésének. Említendõ, hogy ebben az idõben már aláírásgyûjtõ kampányt is szerveztek az ellenzékiek: így a gyülekezési és véleménynyilvánítási szabadságot alkotmánymódosításban rögzíteni kívánó Varela-tervet több mint tízezren írták alá. Az EU 2003-ban szankciókat léptetett életbe, köztük korlátozva a miniszteri szintû érintkezéseket, lemondva bizonyos együttmûködési programokat, az ellenzékiekre kirótt drasztikus börtönbüntetések miatt. (Évi millió dolláros programok voltak.) Az EU-tagállamok megegyeztek abban is, hogy a nemzeti ünnepi fogadásokra meghívják az ellenzékieket is. Fidel Castro annak idején tömegmozgósítási akciókkal válaszolt. Ezek a havannai protest-demonstrációk elsõsorban a Bush-kormánynak és a bérencének kikiáltott Aznar-féle Spanyolországnak szóltak. Aznar volt egyébként az, aki elérte még a kilencvenes évek végén, hogy az EU-ban közös álláspontot alakítsanak ki Kubával szemben. Havanna válasza volt az is, hogy bezáratta a tradicionális spanyol kulturális központot is. A nemzeti ünnepi fogadásokat ettõl kezdve negligálták hivatalos kubai részrõl, sõt általában is megszakítottak minden kapcsolatot a nagykövetségekkel, nem válaszoltak a jegyzékekre stb. A spanyol választásokon gyõztes szocialista Rodríguez Zapatero kormánya 2004 végén új nagykövetet küldött Havannába, aki a jég olvasztásába kezdett. A spanyol diplomácia Brüsszelben pedig azzal érvelt, hogy ebben a helyzetben nincs mód az érintkezésre a havannai vezetéssel, nincs mód sem a demokratikus változások, sem a politikai foglyok érdekében fellépni. Madrid tehát partnereket keresett a Kuba elleni szankciók megszüntetéséhez. Moratinos külügyminiszter hivatkozott arra is, hogy nem pusztán Spanyolország érdekeit képviseli, hiszen az Európai Uniónak sok a vesztenivalója: ma még Kuba fõ kereskedelmi partnere a karibi szigetország külkereskedelmi forgalmának egyharmadával, a külföldi befektetések közel felével,

37 MI A CÉLRAVEZETŐ POLITIKA KUBA DEMOKRATIZÁLÁSÁHOZ? 35 miként a turistáknak is a fele európai országokból érkezik. A spanyol erõfeszítés 2005 júniusában ért be, részeredménnyel, amikor is Brüsszelben a szankciók felfüggesztése mellett döntöttek. Ám az ellenzõk elsõsorban a cseh, a lengyel és a svéd diplomácia elérték, hogy rögzítsék: az ideiglenes felfüggesztést minden évben felülvizsgálják annak fényében, hogy történt-e elõrelépés Kubában az emberi jogok terén. Annak idején a magyar külügy álláspontja középen volt. Az EU mindenesetre bizonyos értelemben ellene ment a Bush-kormányzat Kuba-politikájának, amely 2004-ben korlátozta a kubai-amerikaiak hazautazását és pénzátutalásait, illetve viszonylag jelentõs keret jóváhagyásával hivatalosan is meghirdette Kuba demokratizálásának programját, finanszírozva a Kubára sugárzott rádió- és tévéadásokat, pénzt juttatva a kubai ellenzékieknek. Havanna nem kért a magyar segítségből A szankciók felfüggesztését Havanna hivatalosan nem honorálta, sõt Fidel Castro egyértelmûen értésre adta, hogy nem tûr el beleszólást az ország belügyeibe, s ragaszkodott a szankciók végleges megszüntetéséhez. Közben a Washingtonban igen aktív akkori magyar nagykövet, Simonyi András meggyõzte Göncz Kinga külügyminisztert, hogy látogasson el Miamiba, a Castro-ellenes emigránsok fellegvárába, s Budapesten 2005-ben felállították (washingtoni pénzügyi támogatással) a Demokrácia Központot októberében Floridából Göncz Kinga felajánlotta Havannának, hogy kubai kérésre Magyarország kész megosztani a demokratikus átalakulás tapasztalatait, s ebben segédkezhetne a Gyarmati István vezette új budapesti intézet. A bejelentés a The Miami Heraldban nagy visszhangot kapott, ám a kubai sajtóban nem lett hír. Kuba viszont hazarendelte nagykövetét, s helyette csak ügyvivõt küldött Budapestre. Néhány hónappal késõbb viszont a Granma központi pártlap dörgedelmes hangú cikkben 6 összeesküvõknek nevezte a volt kelet-európai szocialista országokat, felsorolva Csehországot, Lengyelországot, Litvániát, Magyarországot, Szlovákiát és Szlovéniát, amelyek alávetik magukat az Egyesült Államoknak. A Kubai Kommunista Párt lapja szerint Washington célja ezeknek a báboknak a mozgatásával, hogy elérje az EU Kubát érintõ közép- és hosszú távú stratégiájának kidolgozását. Tehát az Egyesült Államok így próbálja a szatelitországok felhasználásával rákényszeríteni az egész unióra a Bush-adminisztráció utasításait. Fél évvel késõbb a kubai külügyminisztérium nyilatkozata Magyarország kormányát már a Birodalom bûntársának minõsítette, s az epés megállapítás szerint kitartóan bizonyítja a hatalmas gazdának, hogy az számolhat szolgai hûségével 7. A havannai nyilatkozat oka az volt, hogy washingtoni kérésnek engedve Magyarország kész volt befogadni, politikai menedékjogot adni a guantanamói amerikai támaszponton hosszabb ideje tartott kubai emigránsokat. A magyar külügy nyilvánvalóan tisztában volt azzal, hogy az Egyesült Államok ezzel megsérti az 1995-ben Kubával kötött migrációs megállapodást. (Az 6 Granma, február 8. 7 Granma, augusztus 22.

38 36 EURÓPAI TÜKÖR 2009/5 MÁJUS egyezmény értelmében az USA kötelezettséget vállalt arra, hogy hazatoloncolja Kubába azokat a kubaiakat, akik illegálisan kelnek útra Florida felé tengeri úton, s a parti õrség még a tengeren fogja ki õket. Kuba pedig kötelezettséget vállalt, hogy visszafogadja ezeket a gazdasági menekülteket.) Az USA rendre vissza is toloncolja a vizes lábbal érkezõ kubaiakat, ám néhányukkal kivételt tett, mondván: Kubában problémáik lehettek volna, s ezért inkább a guantanamói támaszponton õrizték õket. Mint azóta a magyar sajtó megírta, a 29 politikai menedékjogban részesített kubaiból egy év elteltével már csak egyetlenegy maradt Magyarországon. A magyar kubai viszonyban annak idején történt még egy-két olyan esemény, amely Havannában kivágta a biztosítékot. Budapesten vizitelt három kubai származású amerikai törvényhozó, köztük a Castro-rendszerrel szembeni kemény vonalat képviselõ Diaz Balart testvérpár, akiket Gyurcsány Ferenc is fogadott. S Havannában járt turistavízummal Eörsi Mátyás, az SZDSZ frakcióvezetõje két europarlamenti képviselõ társaságában, akik ellenzékiekkel találkoztak. A magyar nagykövetségnek kellett segítséget nyújtania, miután a kubai hatóságok õrizetbe vették, majd kiutasították a csoport magyar szakértõjét és tolmácsát. Kubából aztán mégis küldtek nagykövetet Budapestre, ám a viszony azóta is meglehetõsen hûvös. Közben a spanyol diplomácia tovább dolgozott Brüsszelben a szankciók végleges megszüntetése érdekében, amit a Bush-kormányzat nem nézett jó szemmel ben Condoleezza Rice külügyminiszter ezt nyilvánosan is értésre adta madridi látogatásakor 8. Mint nyilatkozta, továbbra is kétségei vannak a kubai rezsimmel való kapcsolatépítés értékét illetõen, hiszen egy antidemokratikus rendszer próbálja átmenteni magát a következõ antidemokratikus rendszerbe. (Utalás a Castrotesvérek közötti hatalomátadásra.) Miguel Angel Moratinos spanyol külügyminiszter azzal válaszolt, reméli, hogy az idõ múlása meggyõzi majd Rice-t, hogy a mi taktikánk eredményeket hoz. Moratinos volt egyébként az elsõ uniós országbeli külügyminiszter, aki a szankciók felfüggesztésével élve 2007 áprilisában Havannában járt. Az akkori megbeszéléseket követõen Kuba elsõ ízben hajlandó volt külföldi (spanyol) diplomatákat beengedni börtönlátogatásra politikai foglyokhoz. Nagyrészt a csendes spanyol diplomáciának tudható be, hogy a 75 ellenzéki csoportjából napjainkig mintegy húszat elengedtek: néhányuknak lejárt a büntetése, a többséget egészségi okokra hivatkozva helyezték szabadlábra. Kubai emberi jogi csoportok szerint a ben számon tartott mintegy 300 politikai fogoly száma 2009 elejére 205-re csökkent. Más kérdés, hogy Havannában folytatódnak a nyilvánvalóan szervezett ellentüntetések, válaszként a Damas en Blanco, azaz politikai foglyok hozzátartozóinak rendszeres heti megmozdulására. Moratinos egyébként elérte azt is, hogy Kuba végül 2008-ban csatlakozott a két alapvetõ emberi jogi ENSZ-egyezményhez. Moratinos havannai látogatását követõen az EU trojkája 2007 szeptemberében New Yorkban szondázta a kapcsolatjavítás lehetõségét Felipe Perez Roque kubai külügyminiszterrel, aki aztán novemberben Európában, Lisszabonban és Madridban vizitelt. Az unió elsõ ízben 2008 márciusában küldött felelõst Kubába, a belga Louis Michel, a fejlesztési és humanitárius segítség biztosa személyében. Egy hónappal azután, hogy Ku- 8 The Financial Times, június 1.

39 MI A CÉLRAVEZETŐ POLITIKA KUBA DEMOKRATIZÁLÁSÁHOZ? 37 bában hivatalosan is megtörtént a hatalomátadás, és a 2006 júliusa óta beteg Fidel Castro helyett a havannai parlament testvérét, Raúl Castrót választotta meg államfõnek és kormányfõnek. Az új vezetésbe a régi, idõs gárda képviselõi mellett minthogy Raúl a fegyveres erõket irányította több magas rangú katonatisztet is kooptáltak, aminek hátterében az a tény is meghúzódik, hogy a hadsereg az utóbbi években számos gazdasági, vállalkozási feladatkört is felvállalt. Raúl Castro hozott néhány, a közhangulatot javító intézkedést, így engedélyezték a mobiltelefonok, videók árusítását, feloldotta a korlátozást, hogy kubaiak is vendégeskedhessenek szállodáikban. A Raúl Castro irányította kormány legfontosabb intézkedése eddig azt volt, hogy engedélyezték a parlagon hagyott földek magán- vagy szövetkezeti használatát. A forradalom fél évszázadának egyik sarokproblémája, hogy a hivatalos adatok szerint az erre alkalmas földek mindössze 55 százalékát mûvelik meg, miközben Kuba élelmiszerigényeinek négyötödét importból kénytelen beszerezni. Raúl Castro februári beiktatási beszédében több jelentõs gazdasági reformot is elõrejelzett, így a szubvencionált vagy ingyenes juttatások csökkentését, a kettõs pénznem feloldását stb. Ám utóbb ezekre az intézkedésekre mégsem került sor, elsõsorban a hurrikánok drámai következményeire hivatkozva. A Bush-kormány és az EU által is sürgetett demokratikus nyitásnak, az átmenet beindításának azonban nem volt jele. Előlegezett bizalom Raúléknak Az EU 2008 júniusában, a kubai politikáról tartott szokásos évi felülvizsgálatkor mégis úgy döntött, hogy megadja az elõzetes bizalmat Raúl Castrónak, s a szankciók felfüggesztése helyett azokat hivatalosan megszüntette, megkönnyítendõ a politikai dialógus folyamatát. Az unió ebben a határozatában is felszólította a kubai kormányt liberalizálási változtatásokra, az emberi jogi helyzet hatékony javítására, a 2003 óta letartóztatott valamennyi politikai fogoly szabadon engedésére 9. Az ellentábor, így a cseh és a svéd képviselõ elérte, hogy a döntésbe azért bevegyék: egy év múlva áttekintik a kubai helyzetet. Havanna néhány hónapos késéssel, szeptemberben reagált, bejelentve, hogy elfogadja a politikai párbeszéd megkezdését 10. Ezt Havanna az EU soros elnöki tisztét betöltõ Franciaországgal közölte. Nicolas Sarkozy elnök (alighanem már a Kuba felé nyitást ígérõ Obama hatására) az egykori szocialista kultuszminiszter Jack Lang személyében felmérni a kapcsolatépítés lehetõségét személyes megbízottat küldött Havannába. Brüsszel pedig októberben, majd idén márciusban, két éven belül már harmadszor, Louis Michel fejlesztési és humanitárius segítségnyújtási biztost menesztette Havannába. Az unió a hurrikánok okozta károk enyhítésére összesen 11,5 millió euró segítséget ajánlott fel Kubának. (Az EU 1993 és 2003 között 145 millió euró támogatást, abból 90 millió eurónyi humanitárius segélyt folyósított a szigetországnak.) Michelt legutóbb fogadta Raúl Castro elnök is, ami jelzésértékû: Kuba új vezetõje fontosnak tartja a 9 Council of the European Union június El País, szeptember 17.

40 38 EURÓPAI TÜKÖR 2009/5 MÁJUS kapcsolatokat az Európai Unióval. Hivatalos tárgyalópartnere viszont már nem az Európában ismert Felipe Perez Roque külügyminiszter, hanem annak a márciusi kormányátalakításkor kinevezett utódja, Bruno Rodriguez volt. Mint bejelentették, Kuba és az EU májusban külügyminiszteri szinten is felújítja a politikai párbeszédet Brüsszelben, amelynek a célja a kapcsolatok normalizálása. A Raúl Castro által választott új külügyminiszter egyébként alighanem már az Obama-nyitásra szolgál, hiszen Bruno Rodriguez 11 évet töltött New Yorkban, Kuba ENSZ-misszióján, s az amerikai politika szakértõjének számít. A márciusi kormányátalakítást amelyre Raúl Castro hivatalos hatalomátvételét követõen egy éven belül került sor a külföldi sajtó úgy értékelte, hogy Fidel két kulcsfigurája helyett Raúl saját megbízható embereit hozta helyzetbe. Carlos Lagenak (aki az állam- és kormánytanács egyik elnökhelyetteseként a kilencvenes évek kényszerû gazdasági reformjait irányította) és a már említett Felipe Perez Roequenak a fõ bûne alighanem az volt, hogy külföldön mindkettõjüket úgy tartották számon, mint akik esélyesek lehetnek a feltételezett átmenet levezetésére. (Konkrétan nem részletezett hibáikat, tévedéseiket a Granmában nyílt levélben ismerték el.) Raúl Castro most megerõsítette pozíciójában a forradalom régi, hetvenes éveikben járó nemzedékét, kooptálva két további tábornokkal. Ez jelzés lehet arra, hogy a kubai rendszer a vezetés sorainak összezárásával készül Obama elnök esetleges nyitásának hatásaira. A kubai-amerikaiak hazalátogatásának washingtoni könnyítése önmagában is kihívás, ám ha egyszer csak beindul az amerikai turizmus, annak még jelentõsebb lehet majd a nem utolsósorban ideológiai fellazító következménye. Tavaly egyébként Kuba 2,3 millió turistát fogadott, fõleg Kanadából, európai országokból és Mexikóból, mintegy 2 milliárd dollárnyi bruttó bevételre szert téve. S még ha ennek egy részét a vegyesvállalatokban mûködõ szállodaláncok külföldi tulajdonosai fölözték is le, kétségtelen, hogy a turizmus Kuba második fõ bevételi forrása. Megelõzve a nikkel-, a dohány- és cukorexport bevételeit. A fõ tétel becslések szerint akár 5 6 milliárd dollár nagyságrendben Kuba munkaerõexportja: orvosok és egészségügyi személyzet, tanárok, sportedzõk a világ több mint negyven országában dolgoznak. Venezuelában mintegy harmincezren, cserébe Kuba egyebek között napi 93 ezer hordó kõolajat kap. Nincs kizárva, hogy Kuba ennek egy részét miként történt a szovjet idõkben is tovább exportálja, ugyanis immár hazai szükségletének mintegy felét, napi 60 ezer hordót már saját maga termel ki az ország északi részén lévõ szárazföldi lelõhelyekbõl. Az Egyesült Államok gazdasága szempontjából az agrárexport teljesen szabaddá tétele mellett Kuba vonzerõt mélytengeri szénhidrogén-lelõhelyeivel jelenthet. A havannai közlések szerint a Mexikói-öböl altalajának adottságai a kubai részén igen hasonlók a mexikói Campeche-hez, s akár 20 milliárd hordónyi olajat is rejtenek. A feltárások évek óta folynak, egyebek között a kanadai Sherritt, a spanyol Repsol, a maláj Petronas, az indiai ONGC, a brazil Petrobras és a Petrovietnam is beszállt a kutatásokba. Olajat már találtak több helyen is, de állítólag még sehol olyan mennyiségben, aminek felszínre hozatalát másfél-kétezer méter mélységbõl a drága kitermelés gazdaságossá tenné. n

41 39 TÓTH ÁKOS Az Európai Unió tagállamaiban alkalmazott kultúrafinanszírozási modellek komparatív elemzése A kultúrpolitika az egyik legspecifikusabb terület az Európai Unióban. Közösségi szintû szabályozást a szellemi tulajdon védelméhez kapcsolódó területeken és a nemzeti örökségvédelem esetében vezettek be. A nemzeti kultúrpolitikák és kultúrafinanszírozási stratégiák megválasztása továbbra is tagállami hatáskörben maradt. Ez a kettõsség felveti a kérdést, hogy a kultúrpolitikai sokszínûség milyen hatással van az unió kulturális szférájának hatékonyságára. Létezik-e mintamodell a kulturális szféra hatékonyságának növelése szempontjából? A tanulmány ezekre a kérdésekre keresi a választ. Az Európai Unió nemzetek feletti intézményként a Maastrichti Szerzõdésben a gazdaság liberalizációja mellett kötelezte el magát. A közösségi kultúrpolitika kialakítása érdekében az Amszterdami Szerzõdés 151. cikke már megfogalmaz néhány, az unió és a tagállamok által elfogadott közösségi kulturális célkitûzést. Az elsõ közösségi szabályozások az audiovizuális ágazat, a könyvpiac, a szerzõi jogok és a nemzeti örökség védelme területén valósultak meg. A as idõszakra vonatkozó Kultúra program 1855/2006/EK határozata, a következõ célkitûzéseket fogalmazza meg: A kulturális és nyelvi együttmûködés és sokszínûség támogatása, azáltal, hogy ösztönzi az európai polgárok közvetlen részvételét az integráció folyamatában, egyben ahhoz is hozzájárul, hogy az európai polgárság kézzelfogható realitássá váljon. 1 A határozat hangsúlyozza a regionális, nemzeti és európai szinten megvalósuló kultúrpolitikák kialakítását és fejlesztését, mindezt a lisszaboni stratégia szellemiségében a kulturális ágazat erõsítésével összhangban. Fontos célkitûzése a határozatnak, hogy A közösségi fellépés a kulturális együttmûködések területén folytatott nemzeti vagy regionális tevékenységeket egészíti ki. 2 Az unió úgy véli, hogy abban az esetben kívánja a szubszidiaritás elvén keresztül érvényesíteni nemzetek feletti befolyását, ha a tagállamok nem képesek a határozatban megfogalmazottakat hatékonyan megvalósítani. Ennek a szemléletnek az az elõnye, hogy a tagállamok nem érzik, hogy felülrõl jövõ, kötelezõ érvényû szabályok betartásával kényszerítik ki a közös európai kulturális és nyelvi együttmûködés megvalósítását. A tanulmány célja egyrészrõl átfogó képet adni az Európai Unió tagállamaiban alkalmazott kultúrafinanszírozási modellekrõl, másrészrõl annak vizsgálata, hogy ezek az eltérõ modellek hogyan kívánják megvalósítani kulturális szférájuk hatékonyságának növelését /2006/EK, I. 372, 1. o /2006/EK, I. 372, 3. o.

42 40 EURÓPAI TÜKÖR 2009/5 MÁJUS 1. Kultúrafinanszírozási modellek az Európai Unióban Az Európai Unió legfõbb célkitûzései közé tartozik, hogy a tagállamok közötti kooperációk ne az unió intézményén kívül valósuljanak meg, hanem a közösségi jog adta lehetõségeket alkalmazva szülessenek általános érvényû megállapodások. A legtöbb európai uniós közösségi politikát a Római Szerzõdésben megfogalmazták. Vannak azonban olyan területek, amelyek esetében akkor még nem született egységes politikai döntés. Ilyen a kulturális szféra is. A közösségi vívmány hiánya azonban nem jelenti azt, hogy ne indult volna meg az egységesedési folyamat. A Maastrichti Szerzõdés már tartalmaz az egységes kultúrpolitika irányába mutató kezdeményezéseket, az Amszterdami Szerzõdés 151. cikke pedig konkrét közösségi irányelveket fogalmaz meg (Littoz-Monnet, 2003). A közösségiesedés folyamata nagyon lassú, mivel eltérõ kulturális, gazdasági, politikai és társadalmi nézetek közül nehéz kiválasztani a mindenki által elfogadható megoldást. Amilyen kulturális sokszínûség tapasztalható az Európai Unió tagállamai között, olyan sokszínûség jellemzi az egyes tagországok kultúrafinanszírozási modelljeit is. Az egyes tagországok kormányzati szinten döntenek saját kultúrpolitikájukról. Már az sem egységes, hogy a kultúra területe melyik minisztérium hatáskörébe tartozik. Franciaországban például a Kulturális Minisztérium, Magyarországon és az Egyesült Királyságban egy speciális kormányzati szerv, míg Németországban az Igazságügyi Minisztérium foglalkozik a szerzõi jogok védelmének kérdéskörével. Az Európai Unió tagállamait a kulturális szférában alkalmazott központosítás mértékét tekintve három nagy csoportba sorolhatjuk. Az elsõ csoportba azok az országok tartoznak, amelyekben a kulturális ügyekben központi szinten döntenek. Franciaország, Luxemburg, Görögország és Portugália tartoznak ebbe a csoportba. Más országok, mint például Olaszország és Spanyolország, részben decentralizálták döntéshozatali mechanizmusukat. A fiskális föderalizmus rendszerére épülõ országokban a tartományok (regions, Länder) vállalnak nagy szerepet a kulturális kérdésekben meghozott döntésekben. Az állami szerepvállalás mértékét figyelembe véve a tagállamok kultúrafinanszírozási modelljei szintén három nagy csoportba sorolhatók. E szerint megkülönböztetünk liberális kultúrafinanszírozást alkalmazó, jogi szabályozottságon alapuló szupranacionális elveket valló, valamint föderális modelleket (Littoz-Monnet, 2007). A következõ alfejezetekben a három eltérõ modell sajátosságait mutatjuk be A liberális (angolszász) kultúrafinanszírozási modell A modell alappillére, hogy az állam feladata karnyújtásnyi távolságot tartani, ahol csak lehetséges, és beavatkozni, ahol szükséges. 3 Az Egyesült Királyság, Hollandia, Finnország, Svédország, Dánia és Írország alkalmazza ezt a modellt. A nonprofit 3 At arms length where possible, but involved where necessary. Hollandia kulturális törvényében alkalmazzák ezt a megfogalmazást a hatékony kultúrpolitika definiálására vonatkozóan. Lásd: ERICarts Country Profiles, The Netherlands, 2006, 3. oldal.

43 KULTÚRAFINANSZÍROZÁSI MODELLEK AZ EU-BAN 41 szervezetek ezekben az országokban kimagaslóan nagy szerepet kapnak a decentralizált kultúrafinanszírozás rendszerébõl adódóan. Az állam a kulturális szektor hatékonyságának növelése érdekében piaci alapokra helyezi a kulturális szféra finanszírozását. A minõség megõrzése érdekében független szakmai testületek tevékenykednek, amelyek a forráselosztást és a megvalósuló tevékenységek minõségi véleményezését egyaránt az államtól függetlenül végzik. Az állam közvetett finanszírozással segíti a szektor hatékony mûködését. Megteremti az alapítványok sikeres mûködéséhez szükséges fejlett intézményi hátteret, adókedvezményeket vezet be a kulturális tevékenységek támogatása érdekében. Ezen országok kultúrpolitikáját a decentralizáció hatására a helyi igények minél magasabb szintû kielégítése, a kulturális sokszínûség és az innováció-orientáltság jellemzi. Ez a modell sokban hasonlít az Egyesült Államokban alkalmazott kultúrafinanszírozási modellre (Cowen, 2006; Tóth, 2007b). A modellt alkalmazó országok törvényi szinten is feljogosítják a helyi önkormányzatokat, hogy a kulturális szolgáltatások területén alulról-felfelé (bottom-up) irányuló kezdeményezések valósulhassanak meg. Számos esetben az ilyen jellegû kezdeményezések helyi öntevékeny csoportoktól indulnak, és fokozatosan válnak általánosan elfogadottá az egész országban. Azonban még a neoliberális gazdaságpolitikát a kultúrpolitikára legtisztábban alkalmazó Egyesült Királyság esetében is találkozunk olyan helyzetekkel, amikor közvetlen állami beavatkozásra van szükség. Ilyen a londoni Királyi Operaház (Royal Opera House) esete is. Az Egyesült Királyságban 1997-ben pénzügyi válságba került a Királyi Operaház. A kiemelt intézmény költségvetése 44 százaléka származott közfinanszírozásból (Towse, 2001). Az állami támogatást az operaház nézõterének kapacitása alapján adták, nem pedig a nézõszám arányában. A jegyárak magasak voltak, így nem tudták megtölteni a nézõteret, ami komoly jegybevétel-kieséssel járt. A probléma megoldására a kormány felkérésére szakmai bizottság alakult, amely a következõ stratégiát dolgozta ki. Új alapokra kellett helyezni a Királyi Operaház és a hasonló helyzetben lévõ kulturális intézmények támogatási rendszerét. A támogatás mértékét ezután a nézõszám határozta meg, az állam elsõsorban adókedvezményeken keresztül növelte a jegyárak támogatását, ezzel deliberalizációs politikát vezetett be. A jegyárak fogyasztók számára történõ csökkentése az operaházat népszerûsítõ tevékenységekkel párosult. Népszerû darabokat tûztek repertoárra, és az elõadásokat egyre többször a televízióban is közvetítették. Mindezek eredményeként az intézmény pénzügyi egyensúlya helyreállt, és a keresletösztönzõ stratégia a magánforrásból származó támogatások növekedését is maga után vonta. A Királyi Operaház esetén keresztül arra láttunk példát, hogy egy neoliberális politikát alkalmazó országban fejlett piacgazdasági keretek között volt szükség állami beavatkozásra Dirigiste (koordinált kapitalista) modell Az elõbb ismertetett liberális modell ellentéteként is felfoghatjuk ezt a kultúrafinanszírozási típust. A kulturális szféra közvetlen állami finanszírozása magas, a döntéseket nem helyi szinten, hanem központilag hozzák. A hangsúly a minõségi kul-

44 42 EURÓPAI TÜKÖR 2009/5 MÁJUS túra nem piaci alapokon történõ megvalósításán van. A modellt alkalmazó országok jogi szabályozások és közvetlen beavatkozás eszközével próbálnak hatékonyságot és minõséget elérni a kultúra területén. Kormányzati szinten meghatározott értékrendet képviselõ delegáltak vesznek részt a kulturális intézmények vezetésében. Országos és helyi szinten is befolyásolják a döntési mechanizmusokat. Franciaország, Spanyolország, Olaszország, Görögország, Portugália és a poszt-szocialista országok alkalmazzák ezt a modellt. Az egységes európai kultúrpolitikát szabályozó közösségi szabályozás létrejöttét is ezek az országok szorgalmazták (Littoz- Monnet, 2007). Véleményük szerint nem szabad, hogy a kulturális szféra csak piaci alapokon mûködjön. A minõségi kultúra létrejöttéhez és fenntartásához közvetlen állami beavatkozásra, támogatásra és felügyeletre van szükség. A magas közvetlen állami finanszírozást alkalmazó országok közül Franciaország kultúrafinanszírozása példaértékû, mert a magas állami finanszírozás a fogyasztók keresletnövekedésével párosul, míg más ún. dirigiste országokban az utóbbi években a kereslet alacsonyabb szintje figyelhetõ meg (lásd a 3. táblázatot). Az elõzõekben már szó volt arról, hogy egyre több uniós tagállam a decentralizációra épülõ kultúrafinanszírozást a nonprofit szektor elõtérbe helyezésével, az angolszász, liberális modell által hatékonyan alkalmazott adókedvezmények bevezetésével kívánja megvalósítani. Franciaországban elõször 1965-ben merült fel ennek a kérdése. Malraux, az akkori kulturális miniszter volt az, aki elsõként elkötelezte magát az új támogatási rendszer bevezetése mellett. Az utóbbi négy évtizedben számos próbálkozás történt az angolszász modell francia megfelelõjének kidolgozására, sikertelenül. Végül augusztus 1-jén lépett hatályba a 2003/709-es törvény, amely új alapokra helyezte a francia támogatási és szponzorálási gyakorlatot. A reformok fõ célja, hogy a versenyszféra szereplõit adókedvezményeken keresztül ösztönözze a kultúra támogatására, az alapítványok kapjanak kedvezõbb adóbesorolást és az új alapítványok létrehozása váljon egyszerûbbé. Morel (2005) tanulmányában empirikusan is igazolja, hogy az új modell nem váltotta be a hozzá fûzött reményeket. A vállalatok Franciaországban nem azért döntenek kulturális alapítványok támogatása mellett, hogy csökkentsék a nyereségük után fizetendõ adó mértékét, hanem mert vagy egy konkrét mûvészeti projektet vagy egy mûvészt kívánnak közvetlenül segíteni mûvészi ambíciói megvalósulásában. A támogatások növekedését az is gátolja, hogy a nem megfelelõ információáramlás következtében sok vállalat nem tud a kulturális alapítványok támogatásának ilyen fajta lehetõségérõl. Az 1. táblázat alapján megállapítható, hogy a mûvészeti tevékenységet támogató vállalatok száma a kilencvenes évek közepéig enyhén nõtt, azóta pedig stagnál. Ez a szám a francia vállalatok kevesebb mint 0,2 százaléka, és ez az érték egyben az unióban az egyik legalacsonyabb. Az 1100 vállalat támogatásából befolyt összeg 343 millió euró, míg az állami támogatás mértéke 2,5 milliárd euró (Morel, 2005, 204. o.). A támogatható közhasznú alapítványok száma tekintetében is csak enyhe növekedés tapasztalható (lásd a 2. táblázatot).

45 KULTÚRAFINANSZÍROZÁSI MODELLEK AZ EU-BAN táblázat. A mûvészeti tevékenységeket támogató vállalatok számának alakulása Franciaországban (becsült adatok) Vállalatok száma Forrás: Morel (2005), 204. old. 2. táblázat. A közhasznú alapítványok számának alakulása Franciaországban Közhasznú alapítványok száma Forrás: Morel (2005) 205. old. Az elõbb ismertetett példa igazolja azt az állítást, hagy a dirigiste modell nehezebben tud alkalmazkodni a változásokhoz, ezért esetükben a minõségi kultúra fenntartása érdekében szükség van az állam közvetlen szerepvállalására A föderális modell A fiskális föderalizmus kifejezés elsõsorban az angolszász országokban használatos, míg az Európai Unióban inkább a szubszidiaritás kifejezés használata a megszokott. A fiskális föderalizmus a különbözõ kormányzati szintek elkülönülõ érdekeinek és interakcióinak a vizsgálatával foglalkozik. (Szalai, 2002). A fiskális föderalizmus fõ kiindulópontja, hogy a feladatokat decentralizáció vagy centralizáció útján hajtsák-e végre. A föderális modell fõ álláspontja, hogy kulturális kérdésekben, amennyire csak lehet, a legalacsonyabb szinten szülessenek a döntések, és ezen a szinten valósuljon meg a forráselosztás is. A föderális modellt alkalmazó országok közé soroljuk Németországot, Ausztriát és Belgiumot. A szövetségi kormány csak akkor avatkozik be, ha õ hatékonyabban tudja kezelni és megoldani a felmerülõ problémákat. Jól látható, hogy ebben a modellben a decentralizáció a tartományi autonómián keresztül valósul meg, nagy szerepet szánva az állami finanszírozás helyi szinten történõ elosztásának. Németországban az állami kulturális kiadások megoszlása a következõképpen alakul. A szövetségi kormány finanszírozza a kulturális kiadások százalékát. A fennmaradó több mint 80 százalékot a tartományi és tartományi jogú városi finanszírozás teszi ki (Tóth, 2007a). Az egységes európai kultúrpolitika megvalósulása tekintetében a föderalista tagállamok alkotmányos aggályokat fogalmaztak meg, ezzel nem támogatva annak megvalósulását. Németországban 1995-tõl egy erõteljes finanszírozásnövekedést figyelhetünk meg, amely 2001-ben érte el a csúcsot. Ezt követõen erõteljesebb visszaesés mutatkozott, amely 2005-re fordult ismét emelkedõ tendenciába. A visszaesés egyik oka a német gazdaságban bekövetkezet stagnálás volt, amit 2003-ban a GDP éves növekedési üteme, változatlan áron -0,2 százalékos legalacsonyabb értéke egyértelmûen bizonyít (Kulturfinanzbereich 2006).

46 44 EURÓPAI TÜKÖR 2009/5 MÁJUS Németország esetében a kulturális kiadásokat szövetségi, tartományi és egyéb, magán finanszírozásból fedezik. Most elemezzük, hogyan alakul a három forrás megoszlása tekintetében a német kulturális szférája finanszírozása. A közvetlen kiadásokat illetõen a szövetségi kormány a költségek 10,7 százalékát finanszírozza, a tartományok 37,6 százalékot vállalnak a kiadások fedezésébõl, míg közösségi finanszírozásból származik az összes kiadások több mint fele, 51,7 százaléka. Vegyünk egy konkrét példát. A filmgyártás finanszírozása fõként szövetségi és kormányzati forrásokból történik. Tartományi szinten a pénzek elosztása a pénzügyi társaságok feladata, és a támogatás általában visszatérítendõ adómentes kölcsön, amelyet a producer befektetésének megtérülése után kell visszafizetni. Szövetségi szinten más a gyakorlat. A támogatásokat a német filmtörvényben lefektetett szabály alapján a referenciafilm-alapon keresztül osztják el. Eszerint, ha a referenciafilm egy év alatt százezer nézõt vonz, akkor vissza nem térítendõ támogatásban részesül a film gyártója (Jansen, 2005). Ez jól mutatja azt a korábban már említett tendenciát, amelynek lényege, hogy az állam fokozatosan kivonuljon a kultúra közvetlen finanszírozásából, és egyre inkább alapítványokat, közösségi szervezeteket támogasson. A filmipar mellett a könyvtárak finanszírozásának átalakulásán keresztül kívánom megerõsíteni a föderális modell fiskális decentralizációs törekvéseit. Az utóbbi húsz évben a közkönyvtárak felében vezettek be tagdíjat. Egyesek szerint ez a könyvtárak iránti igények csökkenéséhez vezet, a kutatások azonban kimutatták, hogy habár a látogatottság csökkent, a könyvkölcsönzések számában nem következett be változás. A fõ befolyásoló tényezõk a könyvtárellátottság és a médiakínálat, amelyek minõségi kínálata kimutathatóan vonzza a könyvtárba járókat. Bizonyos könyvtárak fix éves tagsági díjat kérnek, de a könyvtárba ritkán járók esetében kedvezményes tagdíjat alkalmaznak. Általában a könyvtárat mûködtetõ helyi önkormányzat dönt a tagdíj bevezetésérõl. Mivel Németországban az európai gyakorlattal ellentétben nincs könyvtártörvény, így a mûködtetõ dönt a pénzügyi és a finanszírozási kérdésekben. A szövetségi, a régi, az új tartományok, valamint tartományi jogú városok szerepvállalása eltérõ. Az adatok jól mutatják, hogy a finanszírozásból a régi (NSZK) tartományok vállalják a legnagyobb szerepet, õket követik a volt NDK-tartományok, majd a szövetségi kormány. Ez a tendencia nemcsak a kulturális szféra esetében tapasztalható. A volt NSZK-tartományok lakosai speciális társadalombiztosítási hozzájárulást fizetnek, és az ebbõl befolyt összeget a volt NDK-tartományok fejlesztésére fordítják. Ez az összeg évente 75 milliárd euró. Az is megállapítható, hogy a tartományi finanszírozás aránya a régi (volt NSZK) és új (volt NDK) tartományok között nem, vagy csak nagyon kis mértékben változik ben érte el a régi tartományok szerepvállalása a legnagyobb értéket, mely azóta állandósulni látszik. Méretükhöz képest a tartományi jogú városok, mint Berlin vagy Hamburg, szintén elég nagy szeletét finanszírozzák a kulturális kiadásoknak. Ennek oka, hogy ezek a városok méretüket és kulturális életüket tekintve is megfelelnek egy kisebb tartománynak (Tóth, 2007a). A három modell részletes ismertetésének összegzéseként megállapíthatjuk, hogy az Európai Unióban azok az országok vannak többségben, amelyek a decentralizá-

47 KULTÚRAFINANSZÍROZÁSI MODELLEK AZ EU-BAN 45 ció valamely típusát alkalmazzák kultúrafinanszírozásukban. Egyre több a magas közvetlen állami támogatást nyújtó országok körében is azoknak a száma, amelyek megpróbálják a decentralizáció irányába átalakítani kultúrpolitikájukat, ezzel növelve a kulturális szféra hatékonyságát. 2. A kultúrafinanszírozási modellek összehasonlító elemzése Az elõzõ fejezetben megismerhettük az Európai Unió tagállamai által alkalmazott kultúrafinanszírozási modelleket. Jelen fejezet célja, hogy az egyes modelleket és a tagállamokat statisztikai adatok segítségével összehasonlítsa. Ahogy a bevezetõben is említettem, az Európai Unió elsõsorban a szellemi tulajdon védelme területén hozott közösségi szabályozásokat a kulturális szektorra vonatkozóan. Towse (2008) tanulmányában arra hívja fel a figyelmet, hogy a szellemi tulajdon és a szerzõi jog védelmének jelentõségét a kultúra-gazdaságtan ez ideig nem tekintette kellõen meghatározónak a kulturális szféra hatékonysága szempontjából, pedig bizonyos esetekben a szellemi tulajdon kellõ szintû védelme hatékonyabb ösztönzõ erõvel rendelkezik, mint a közvetlen állami támogatások növelése. Ezen túl a szellemi tulajdon védelmének minõségével a kultúrpolitika karakterisztikája is jól szemléltethetõ. Az International Property Rights Index segítségével jellemezhetõ az az intézményi környezet, amelyben a kínálati oldalon a mûvész kiélheti teljes alkotói szabadságát, az általa elõállított mûvészi produktum, tevékenység szerzõi tulajdoni védelmet élvez. A keresleti oldal szemszögébõl pedig a következõ szempontok a meghatározók. A szellemi tulajdon védelme nemcsak a mûvészt, az alkotót, de a termékét, szolgáltatását megvásárló fogyasztót is védi. Legtipikusabb példaként az aukciókon vásárolt mûalkotásokat, azok volt és új tulajdonosait említhetjük meg. A szellemi tulajdon védelme, a tulajdon szabadsága nagymértékben hat az emberek boldogságára. (Sen, 2003). A boldogabb mûvész kreatívabb, termelékenyebb, míg a boldog fogyasztó több idõt és pénzt fordít a kulturális élvezetekre. Brooks (2008) empirikusan is igazolja az Egyesült Államok vonatkozásában, hogy a boldogabb emberek adományozó kedve sokkal magasabb. Ezért is döntöttem úgy, hogy a szellemi tulajdon védelmének szintjét beveszem az általam vizsgált változók körébe (lásd 3. táblázat). A liberális modellbe tartozó országok a szellemi tulajdon szerepét meghatározónak tekintik, hasonlóan a föderális országokkal. A dirigiste országok esetében Franciaország 8,1-es értékével magasan kiemelkedik a többi ország szellemi tulajdon védelmi szintjéhez képest. Az is megfigyelhetõ, hogy mind a liberális, mind a föderális országok sokkal magasabb szinten biztosítják a szellemi tulajdon védelmét, mint a dirigiste országok. Ennek ellenére éppen a dirigiste országok voltak azok, melyek a proaktivitás módszerét alkalmazva saját audiovizuális és könyvpiacuk védelme érdekében, a franciák által képviselt szabályozási rendszert kívánták szupranacionális szintre emelni. A kulturális szektor termelékenységének országonkénti összehasonlításánál az elõbbivel ellentétes tendencia figyelhetõ meg. A dirigiste országok, azon belül is Magyarország és Szlovénia kulturális szférájának termelékenysége kiemelkedõ. Hasonlóan magas értéket produkál Belgium. A 3. táblázat adataiból kitûnik, hogy a dirigiste

48 46 EURÓPAI TÜKÖR 2009/5 MÁJUS 3. táblázat. Az Európai Unió tagállami kultúrafinanszírozásának legfontosabb statisztikai mutatói Ország IPR index A kulturális szektor termelé- kenysége A kulturális A kulturális Közvetlen Háztarszektor szektor állami támotások HCI foglalkoz- hozzájárukulturális index gatás kultú- tatottsági lása a rára a GDP kiadásai szintje GDP-hez %-ában Liberális (angolszász) modell Dánia 8,10 1,26 3,00 3,10 5,30 14,00 1,60 Egyesült Királyság 8,20 1,38 3,10 3,00 7,70 19,00 0,90 Finnország8,50 1,41 3,30 3,10 5,70 29,00 1,20 Hollandia 8,00 1,34 3,80 2,70 4,80 21,00 1,40 Írország7,60 b.a. 1,3 2,50 1,70 3,10 30,00 0,50 Svédország7,60 1,49 3,50 2,40 5,30 8,00 1,10 Föderális modell Ausztria 7,90 1,24 2,40 1,80 6,60 23,00 0,90 Belgium 7,90 1,93 2,10 2,60 4,70 31,00 1,30 Németország8,40 1,55 2,80 2,50 5,20 36,00 0,60 Dirigiste (koordinált kapitalista) modell Cseh Közt. 5,80 1,58 2,00 2,30 5,90 26,00 1,20 Franciaország8,10 1,59 2,00 3,40 5,20 30,00 1,50 Magyarország 6,20 1,99 2,10 1,20 4,30 30,00 1,60 Lengyelország 5,70 1,44 1,70 1,20 4,00 34,00 1,00 Olaszország6,50 1,57 2,10 2,30 4,10 48,00 0,80 Portugália 7,10 1,53 1,40 1,40 4,2* 37,00 1,00 Spanyolország6,40 1,43 2,10 2,30 3,30 38,00 1,40 Szlovákia 6,30 1,32 1,80 2,00 5,00 32,00 1,20 Szlovénia 5,50 1,96 2,30 2,20 5,50 22,00 1,10 Forrás: OECD-adatok 2006, EUROSTAT-adatok 2007; KEA European Affairs tanulmány 2007 * 2004-es OECD-adat országok termelékenységi mutatói magasabbak, mint a liberális és a föderális országok hasonló adatai. A foglalkoztatás tekintetében a legnagyobb hatékonyság a liberális országokat jellemzi, Ausztria, Belgium és Németország köztes megoldást képvisel, míg a dirigiste országokban a legalacsonyabb a kulturális szektorban dolgozók aránya az összfoglalkoztatáshoz viszonyítva. A kulturális szektor GDP-hez való hozzájárulása esetében is az a tendencia figyelhetõ meg, hogy az angolszász típusú országok teljesítenek a legjobban, kivételt képez Írország. Az angolszásszal ellentétes kultúrafinanszírozási modellt alkalmazó országoknál is található egy kivétel. Franciaország teljesítménye nemcsak a dirigiste országokhoz képest figyelemre méltó, de a liberális és a föderális tagállamok eredményeinél is jobb. A dirigiste országok közül a poszt-szocialista országok alacsony értékét emelném ki. Míg ezek az országok a termelékenységüket növelni tudták a rendszerváltást követõen, addig a kulturális szektor GDP-hez való hozzájárulása és a foglalkoztatás terén nem tudnak pozitív eredményt generálni.

49 KULTÚRAFINANSZÍROZÁSI MODELLEK AZ EU-BAN 47 Vizsgáljuk meg a keresleti oldal szemszögébõl is az egyes tagállamokat. A kulturális javak fogyasztásában az Egyesült Királyság 7,7 százalékos eredményével a leghatékonyabb, az országok többségében a fogyasztók összes kiadásuk 4,5 5 százalékát fordítják kultúrára. Ez összességében pozitívumnak tekinthetõ, de már az eddigi elemzésekbõl is láthattuk, hogy vannak olyan tagállamok, amelyek nem tudnak optimális szintû kultúrafinanszírozási modellt kialakítani, szélsõségesség jellemzi õket, esetenként megjelenik a kultúra túlfinanszírozása. Végül a vizsgált országok emberi tõke indexét (European Human Capital Index) elemzem. Az Európai Unió tagállamaiban egyre inkább a tudásszektorban dolgozók a gazdasági növekedés kulcsszereplõi. Az egyének és az országok azon képessége, hogy hasznot húzzanak e feltörekvõ tudásgazdaságból, nagyban függ a humántõkéjüktõl képzettségüktõl, szakértelmüktõl, képességeiktõl és adottságaikról. Így tehát a kormányok egyre inkább érdekeltek a humántõke szintjének emelésében. Ennek az egyik legfontosabb megvalósítási módja az oktatás és a képzés támogatása. A kultúra és a mûvészetek területén a veleszületett képességnek és a tehetségnek meghatározó szerepe van. Az emberi tõkébe történõ beruházás a mûvészek számára különösen meghatározó, fõleg az alkotó tevékenység során szerzett tapasztalatok, az új ismeretek elsajátítása döntõ érvényû. Az Európai Unió tagállamaiban található kultúrafinanszírozási modellek közül a liberális és a föderális modell is a humán tõkében és a kreativitásban látja a kulturális szektor növekedésének fenntarthatóságát. Elõbbi megállapításomat a 3. táblázat adatai is alátámasztják (a HCI-index esetén a legjobban teljesítõ országok rendelkeznek a legalacsonyabb pontszámmal). Számos tanulmány (Bourdieu 1984, Seamen 2005, Amestoy 2008, Champarnaud-Ginsbourgh-Michel 2008) azt a feltevést igazolja, hogy a kulturális javak tekintetében a fogyasztói magatartást a jövedelemnél sokkal inkább az egyén iskolázottsága határozza meg. A közvetlen állami szerepvállalás GDP-arányos szintjét elemezve megállapíthatjuk, hogy az egyes modelleket alkalmazó országok között is jelentõs eltérések figyelhetõk meg. A legalacsonyabb közvetlen állami kiadást alkalmazó országok az Egyesült Királyság, Írország, Ausztria, Németország és Olaszország. Itt kell megemlítenem, hogy a föderális országok (Ausztria, Németország) közvetlen állami kiadásai alatt a szövetségi kormány által kultúrára fordított összegeket kell érteni, így a táblázat erre vonatkozó adatokat tartalmaz. Ezen országok kultúrafinanszírozásában a tartományok nagy szerepet vállalnak. A magasabb állami szerepvállalás egyrészt a skandináv országokra, másrészt a dirigiste, ezen belül is a mediterrán és a poszt-szocialista országokra jellemzõ. Az állami szerepvállalás és a kulturális szféra hatékonyságának kapcsolatára vonatkozóan azt a megállapítást tehetjük, hogy nincs az Európai Unióban olyan mintamodell, amelynek alkalmazása biztos sikert jelent egy adott tagállam számára. Erre a legjobb példa a két teljesen ellentétes felfogást képviselõ Franciaország és Egyesült Királyság esete, amelyek eltérõ kultúrafinanszírozási modellt alkalmazva érnek el közel azonos hatékonyságot. Az elemzésekbõl az is kiderül, hogy a föderális modellt alkalmazó országok átmenetet képeznek a liberális és a dirigiste modellek között, egyes esetekben mint

50 48 EURÓPAI TÜKÖR 2009/5 MÁJUS a közvetlen állami szerepvállalás, a háztartások kulturális kiadásai és a szellemi tulajdon védelme területén az angolszász modellhez állnak közelebb, míg a foglalkoztatás, a termelékenység, a humán tõke indexe és a GDP-hez való hozzájárulás tekintetében inkább a dirigiste modellt alkalmazzák. 3. Összegzés Az elemzés eredményei alapján megállapítható, hogy az uniós tagállamok által alkalmazott kultúrafinanszírozási modellek jelentõsen eltérnek egymástól. Nincs egyetlen mintamodell, melynek bevezetése minden tagállam számára azonos sikerrel járna. Azonban az angolszász és a dirigiste modellekre is találunk olyan mintaországokat (Franciaország és az Egyesült Királyság), amelyek saját kultúrafinanszírozási stratégiájukkal közel azonos hatékonyságot érnek el, példaként szolgálva más, kevésbé hatékony kultúrafinanszírozást mûködtetõ tagállamok számára. Irodalom Ateca-Amestoy, V. (2008): Determining heterogeneous behaviour for theatre attendance. Journal of Cultural Economics 32: Az Európai Parlament (2006): Az Európai Parlament és a Tanács 1855/2006/EK határozata a Kultúra program ( ) létrehozásáról. December 12. Bourdieu, P. (1984): A social Critique of the Judgement of Taste. Harvard University Press: Cambridge Brooks, A. C. (2008): Does Giving to the Arts Make Us Prosperous? Konferenciaelõadás, Boston ACEI világkonferencia június 13. Champarnaud, L. Ginsburgh, V. Michel, Ph. (2008): Can public arts education replace arts subsidization? Journal of Cultural Economics Vol.32: Council of Europe/ERICarts (2007): Compendium of Cultural Policies and Trends in Europe. 8th edition, The United Kingdom, France; Germany, Hungary, The Netherlands. Csaba László (2006): A fölemelkedõ Európa. Akadémia Kiadó, Budapest Ederer, P. (2008): Innovation at Work: the European Human Capital Index. The Lisbon Council, Policy Brief. Letöltés dátuma: január 12. net/media/lisbon_council_european_human_capital_index.pdf Ederer, P. Schuler, Ph. Willms, S. (2008): The European Human Capital Index: The Challenge of Central and Eastern Europe. The Lisbon Council, Policy Brief. Letöltés dátuma: január 12. programs/lisbon_council_european_human_capital_index_cee.pdf EUROSTAT pocketbooks: Cultural statistics Letöltés dátuma: január EN.PDF;

51 KULTÚRAFINANSZÍROZÁSI MODELLEK AZ EU-BAN 49 Glatz Ferenc (2006): Az unió közös kultúrpolitikáját várva. in: Glatz Ferenc (szerk.): Magyar Tudománytár 6. kötet. MTA Társadalomkutató Központ. Kossuth Kiadó, Budapest, Heitger, B. (2004): Property rights and the wealth of nations: a cross-country study. CATO Journal, 23. évf., 2. sz., Klamer, A. Zuidhof, P-W. (2000): A harmadik szféra szerepe a mûvészetek világában. in: Daubner, K. Horváth, S. Petró, K. (szerk.): Kultúra-gazdaságtani tanulmányok. AULA, Budapest. Klamer, A. (2002): Accounting for Social and Cultural Values. De Economist. Kluwer Academic Publishers KEA European Affairs (2007): The Economy In Culture in Europe. European Commision. Lekérdezés dátuma: november 6. Littoz-Monnet, A. (2003): European Cultural Policy: A French Creation? French Politics, Volume 1., No. 2., o. Littoz-Monnet, A. (2007): The European Union and Culture. Manchester University Press: Manchester. Sapir, A. (2006): Globalization and the reform of European social models. Journal of Common Market Studies, 44. évf., 2. sz., o. Schuster, J. M. (2006): Tax Incentives in Cultural Policy. in: Ginsburgh, V. A. Throsby, D. (szerk.): Handbook of the Economics of Art and Culture, 1. kötet, 36. fejezet, Elsevier: The Netherlands Seamen, B. (2005): Attendance and Public Participation in the Performing Arts: a Review of the Emprical Literature. index.htm, Lekérdezés dátuma: május 10. Stark Antal (2008): Kultúra és finanszírozás. Pénzügyi Szemle, LIII. évf., Statistisches Bundesamt (2006): Kulturfinanzbereich. Szalai Ákos (2002): Fiskális föderalizmus. Közgazdasági Szemle, XLIX. évf., május Tallman, S. de Sotto, H. (2008): International Porperty Rights Index. Annual Report 2008 Throsby, D. (2001): Economics and Culture. Cambridge University Press, Cambridge. Throsby, D. Hutter, M. (2007): Beyond Price. Value in Culture, Economics and the Arts. Cambridge University Press, Cambridge Tóth Ákos (2007a): Németország és Magyarország kulturális szférájának kultúragazdaságtani elemzése. A GAMF Közleményei, Tóth Ákos (2007b): Az intézményi rendszer szerepe a globalizáció hatására átalakuló kultúrafinanszírozásban. Competitio, 2. sz., Tóth Ákos (2008a): A tagállamok szerepe az Európai Unió kultúrpolitikájának formálódásában. Külgazdaság LII. évf. 2008/ o. Tóth Ákos (2008b): A közösségiesedés folyamata az uniós tagállamok kulturális szférájában. Competitio VII. évf. 1. szám o.

52 50 EURÓPAI TÜKÖR 2009/5 MÁJUS Towse, R. (2008): Why has cultural economics ignored copyright? Journal of Cultural Economics. Vol. 32: Towse, R. (2001): Quis custodiet? Or Managing the Management: The Case of the Royal Opera House, Covent Garden. International Journal of Arts Management. Volume Van der Ploeg, F. (2006): The Making of Cultural Policy: A European Perspective. in: Ginsburgh, V. A. Throsby, D. (szerk.): Handbook of the Economics of Art and Culture, 1. kötet, 34. fejezet, Elsevier, The Netherlands

53 51 GRÚBER KÁROLY Az Egyesült Királyság energia- és klímapolitikájának alapelvei, illetve motivációi Egyrészt a globális üvegházhatás miatt bekövetkezett klimatikus változások, másrészt a fosszilisenergia-készletek folyamatos csökkenése a világ bármelyik államát rákényszeríti az adott ország energia-, illetve klímastratégiájának áttekintésére. Az Egyesült Királyság amely egyfelõl piacvezetõ az energia- és klímaszektorhoz kapcsolódó kutatások területén, másfelõl saját olaj- és gázkészleteinek rohamos fogyása miatt egyre jobban függ az energiaimporttól volt az elsõ uniós tagállam, amely közös európai energia- és klímapolitika kidolgozását javasolta. A szerzõ tanulmányában felvázolja a brit stratégia alaptételeit, illetve elemzi azokat a tényezõket, amelyek motiválják ezt a stratégiát. Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra egyre nagyobb a szükség, és ez az igény exponenciálisan nõ a következõ években. Nagy-Britanniának élére kell állnia e stratégiai változásoknak. Nem kétséges, hogy szükség van a piac által vezérelt új technikai megoldásokra, növelni kell a klímaváltozáshoz kapcsolódó kutatások költségvetését. Büszkén elmondhatjuk, hogy az Egyesült Királyság vezetõ szerepet játszik az új technológiák piacán, fõleg a szél- és tengeri energiák kihasználása, a széndioxid-tárolás, illetve az alacsony szénkibocsátású jármûvek fejlesztése területén. Ahhoz, hogy piacvezetõk legyünk, globálisan nemcsak a kutatásokat kell támogatni, hanem olyan szabályozási környezetet kell létrehozni, amelyben a»zöld gazdaságot«felvállaló cégek hatékonyan tudnak mûködni. Kormányunk célja az, hogy az ország a legjobb hely legyen a világon a»zöld gazdaság«fejlõdésére. (Ed Miliband, brit energia- és klímaügyi miniszter) 1. A brit energiapolitikára legnagyobb hatást gyakorló tényezők l Az Egyesült Királyság még önellátó kõolajból és földgázból, de gázból ra 90 százalékos importra fog szorulni. l Több teljesen vagy részben brit hátterû energiavállalat (BP, Shell) gyakran amerikai tulajdonú cégekkel közösen alakítója a globális energiapiacnak. l A brit szolgáltató szektor erõs nemzetközi piaci pozíciókkal rendelkezik az energiapiachoz kapcsolódó tõzsdei, banki, szabályozói, elszámolási, minõsítési, hitelesítési és jogi területeken. Ennek megfelelõen a britek érdekeltek az egységes uniós klíma- és energiapolitika létrehozásában, mivel jelentõs piacok nyílnának meg a brit cégek elõtt. A cikkben foglalt megállapítások a szerzõ saját véleményét tükrözik, és nem tükröznek magyar kormányzati álláspontokat. A kézirat március 11-én lett lezárva.

54 52 EURÓPAI TÜKÖR 2009/5 MÁJUS l l Az utóbbi öt-hat évben gyors fejlõdést mutatott az alternatív energiaforrásokhoz kapcsolódó alkalmazott kutatás, s nagyszámú termék vált piackésszé. A brit energiapiac az egyik legliberalizáltabb az EU-ban. Az Egyesült Királyság a Bizottsággal szövetségben erõsen lobbizik az egységes energiapiac létrehozása érdekében. 2. Adottságok, tendenciák A brit energiamix mai mutatói: 37 százalék gáz, 34 százalék szén, 20 százalék nukleáris energia, 5 százalék megújuló energia (szél, víz, nap), 3 százalék egyebek (bio), 1 százalék kõolaj. Az Egyesült Királyság kitermelhetõ olajkészleteit mintegy 776 millió tonnára becsülik, illetve további 478 millió tonna olaj kitermelhetõségét feltételezik a brit energia- és klímaügyi minisztérium szakértõi. A hazai gázmezõk tartalékait mintegy 684 milliárd m 3 -re becsülik, valamint további 283 milliárd m 3 lehetõségével számolnak. A lelõhelyek egyre nehezebben kitermelhetõk, de megfelelõ befektetéssel a kitermelés 2020-ig fenntartható. Kulcsszerep vár a Shetland-szigetektõl nyugatra fekvõ mezõkre. Mivel a kõolajnak a hazai piacon a közlekedés a legnagyobb felhasználója, az olajkitermelés körülményei inkább a technológiai fejlõdésre, az exportra és a pénzpiaci mozgásokra (adók, befektetések, szolgáltatások) van hatással, s csak áttételesen érinti az energiatermelést. Elkészült a Kelet-Angliát Norvégiával összekötõ gázvezeték, amely valószínûleg kiváltja majd a csökkenõ brit termelésbõl fakadó hiányokat. Ismét elõtérbe került a hazai széntermelés erõsítése. Több korábban bezárt bányát újra kinyitottak, de a szénigények nagy részét továbbra is importból fedezik (Lengyelország, Kína, Dél-Afrika). Az uránt Dél-Afrikából, illetve Ausztráliából szerzik be. Brit számítások szerint 2020-ig több mint 25 Gigawatt teljesítményû új erõmûvet kell bevonni (a teljes áramtermelés harmada) a villamosenergia-termelésbe, mivel sok ma mûködõ erõmû eléri a kritikus életkort ra az összes villamos áram termelésének 20 százaléka származhat megújuló forrásokból. A jelenlegi szabályozásban a megújuló energia kötelezettség (renewables obligation) megfelelõ eszköz a fenti cél eléréséhez. A legtöbb megújuló energiaforrás (víz, szél) Skóciában található, ezért a központi kormányzatnak a terv végrehajtásához együtt kell mûködni a skót hatóságokkal. A jelenlegi brit atomerõmûvek legtöbbjének élettartama a vége felé közeleg. A kormány ajánlása alapján a közeljövõben szükség lesz új erõmûvek építésére. Ezeket a beruházásokat azonban csakis piaci alapon lehet megvalósítani, mivel a brit kormány nem kívánja (finanszírozással) államilag támogatni a szektort. Nemrég a francia EDF felvásárolta a nukleáris energiát termelõ British Energy-t. Az így kialakult helyzetben valószínûsíthetõ a szoros brit francia együttmûködés az atomenergiához kapcsolódó kutatásokban. A szénalapú energiatermelésnek hosszabb távon is helye lesz a brit energiamixben. Az új CCS-technológiák (carbon capture and storage) segítségével százalék-

55 AZ EGYESÜLT KIRÁLYSÁG ENERGIA- ÉS KLÍMAPOLITIKÁJA 53 kal csökkenthetõ az emisszió. A brit tapasztalatok alapján a szén-világpiacon jóval stabilabb az ellátás, mint akár a gáz- vagy a kõolajpiacon, s a szén-dioxid-megkötési technológia piaca gyorsan bõvül. A tömegközlekedésben a tervek szerint 2015-re elérik a 10 százalékos szintet az alternatív üzemanyagok terén. 3. Az energiaellátás biztonsága Ha a jelenlegi tendenciák érvényesülnének, akkor 2020-ra az Egyesült Királyság komoly energiaimportra szorulna, és a következõkkel kell számolnia: l Növekvõ függõség a szénhidrogén-lelõhelyeket birtokló, és az Egyesült Királyságtól nagy távolságra lévõ országoktól (Oroszország, Közép-Ázsia, Perzsaöböl, Afrika). l Fennáll a veszély, hogy az energiatermelõ országok nem fektetnek be eleget a kutatásba, kitermelésbe és szállításba, és így nem tudják a kellõ mértékben növelni a kitermelést. A mezõkhöz való hozzáférést biztosító infrastruktúra hiánya, vagy akadályoztatása geostratégiai konfliktusokhoz vezethet. l A kõolaj világpiacán a kínálat nem növekszik jelentõsen, s az OPEC 2030-ra a mai 40 százalék helyett a világ termelésének 50 százalékát fogja adni. l A földgáz esetében nem alakul ki igazi világpiac, inkább regionális piacok dominálnak. Az LNG-technológia (liquefied natural gas) terjedése üdvözlendõ, de nem változtatja meg alapvetõen a fenti tényt. A regionális piacokat a fõ gázvezetékek nyomvonala befolyásolja. l A nemzetközi terrorizmus terjedése, a korrupció, a társadalmi elégedetlenség, ipari és természeti katasztrófákból származó kockázati tényezõk a mainál nagyobb mértékben érintik majd az Egyesült Királyság energiabiztonságát. l Az erõteljesen növekvõ nemzetközi energiaigény a forrásokért folytatott nagyobb versenyre készteti az országot. l E tendenciák alapján várható az általános árnövekedés és az egyre határozottabb politikai beavatkozások az energiaexportõr országokban, amelyek túlnyomó része autoriter politikai berendezkedésû. 4. A kockázatok csökkentését célzó lépések, tervek 4.1. A belföldi energiatermelés növelése A legérzékenyebb piac, a gázexport fluktuációinak kiküszöbölésére a magánszektor 10 milliárd fontot fektet be a stratégiai gáztároló projektekbe. Újraindul az atomerõmû-építési program az országban. Már rendelkezésre áll a reaktorok új nemzedéke, amely a korábbiaknál lényegesen biztonságosabb. Valószínûleg erõsödni fog a brit francia együttmûködés az atomenergiához kapcsolódó kutatások és technológiák terén.

56 54 EURÓPAI TÜKÖR 2009/5 MÁJUS 4.2. Az energiapiacok liberalizálása A brit EU-elnökség alatt, brit kezdeményezésre (Hampton Court, október) indult meg a gondolkodás a közös klíma- és energiapolitika létrehozásáról. Az Egyesült Királyság élharcosa volt az unión belüli piacnyitásnak, és érvei beépültek a Bizottság anyagaiba, amelyek az EU egységes energiapiacának létrehozását célozták. A Bizottság március 8-án publikált energiapolitikai zöld könyvéhez amely a törvénykezési folyamat kezdetét jelentette brit forrásból komoly hozzájárulás érkezett, s a megvalósításban az Egyesült Királyság nemcsak zászlóvivõ szerepet vállal, hanem aktívan szervezte a támogatói kört is. Hosszas viták után a francia elnökség 2008 során szeretett volna politikai kompromisszumot elérni a jogszabálycsomagról. Ezt támogatta az október i EiT is. A britek által támogatott kezdeti bizottsági javaslat több esetben fõleg német francia lobbizás eredményeképpen felpuhult (unboundling és Gazprom-klauzula). De brit értékelés szerint a kevésbé ambiciózus és liberális kompromisszum is nagy elõrelépésnek tekinthetõ (végül a kompromisszumos csomagot a december i EU-csúcson fogadták el). A britek továbbra is támogatják a Bizottság versenypolitikai és antitröszt eszközrendszerének fejlesztését az energiaszektorban. Az EU (és az Egyesült Királyság) harmadik országokkal folytatott tárgyalásainál is érvényesíteni igyekszik ezeket a politikai alapelveket A bilaterális kapcsolatok erősítése az energiatermelő és a tranzitországokkal Különösen erõs aktivitás tapasztalható azon országokban, ahol a brit hátterû energiavállalatok új, nagy volumenû koncessziós szerzõdésekre készülnek, illetve ahol a termelés felfuttatására számítanak (Közép-Ázsia, Afrika). Hasonlóan erõteljes a brit külpolitika fellépése a szállítási útvonalakat adó országok megnyerésére, támogatására (ld. Törökország EU-tagsága melletti határozott kiállás). Brit értékelések szerint aggasztó az orosz belpolitika fejlõdésének iránya, ami kihat Európa energiaellátására. A koncentrálódó hatalomnak nincsenek ellensúlyai, s az ország távolodik a hatalmi ágak különválasztásán alapuló demokratikus modelltõl. Folyamatban van a stratégiai ágazatok visszaállamosítása, ugyanakkor exportbevételeit Oroszország egyelõre nem a gazdaság gyors modernizálásának szolgálatába állította. Nem fektet be eleget a gáz- és olajtermelés megújításába sem, ami már középtávon ellátási zavarokhoz vezethet. Az újra kialakuló monopóliumok politikai célok elérésének eszközeivé válnak, a szovjet utódállamokban és Európában Moszkva az energiakártyát geopolitikai nyomás eszközeként használhatja. Oroszország nagyhatalmi pozícióinak visszaerõsítésében döntõ szerepe van az energia- és nyersanyagpiaci fölénynek. A geopolitikai versenyfutás ma nemcsak arról szól, hogy a piacokra mely szereplõ tudja eljuttatni a saját ellenõrzése alatt lévõ energiát, hanem leginkább arról, hogy ki hogyan tudja a maga érdekei szerint megszervezni vagy éppen más vágányra állítani a piacokat. A britek az energiabiztonság kérdéskörét továbbra is elsõ számú prioritásként kezelik, kölcsönös érdeknek tekintik az ebben való együttmûködést, de részben

57 AZ EGYESÜLT KIRÁLYSÁG ENERGIA- ÉS KLÍMAPOLITIKÁJA 55 erõs központi orosz nyomás hatására gyengültek a brit pozíciók az orosz olaj- és gázpiacon. Ennek oka az, hogy Oroszország a legtöbb brit stratégiai prioritással ellentétes célokat követ: a saját területén és szomszédságában lévõ szénhidrogén-lelõhelyek fölött teljes ellenõrzést kíván gyakorolni; a tranzitútvonalakat szintén kontrollálni akarja; az orosz és a brit olaj- és gázcégek egymást átfedõ európai piacok megszervezésén dolgoznak; Oroszország nagyobb liberalizálást igényelne a számára még csak részben elérhetõ nyugat-európai piacokon, miközben saját piacán szûkíti a külföldi cégek mozgásterét. Közép-Ázsiában az angolszász érdekeltségek és Oroszország között geopolitikai csata zajlik, amelynek tétje a térség energiaforrásaihoz való hozzáférés és az energiapiacok ellenõrzése. Várható, hogy a geopolitikai konfliktus összetettebbé válik Kína és India bekapcsolódásával. Tovább bonyolította a helyzetet az orosz grúz konfliktus, megkérdõjelezve a régió lehetséges szerepét, mint biztonságos olaj- és gázszállítási tranzitútvonal. 5. Az energiastratégia és a klímabiztonság összekapcsolása Az Egyesült Királyság kezdeményezõ szerepet játszott a közös és integrált uniós energia- és éghajlat-változási politika megteremtésében. Szerette volna, ha a kibocsátáscsökkentés idõvel a közlekedés egészére kiterjedne. Olyan európai végrehajtási tervet kívánt elfogadtatni, amely megbízható ellenõrzõ mechanizmust rendel a tagállami teljesítések mellé. Érdekelt abban, hogy az EU a nemzetközi fórumokon vezetõ szerepet játsszon a kibocsátáscsökkentés és a megújuló források arányának növelése érdekében. A hagyományos fosszilis energiahordozók terén a beszerzési források és útvonalak egyidejû diverzifikálását tartja kívánatosnak Európa számára. A brit kormány kezdeményezõje volt az energiabiztonság és a klímabiztonság kapcsolt nemzetközi kezelésének. Szövetségesekre talált az unió fejlett tagországaiban (Ausztria, Dánia, Hollandia, Németország és Svédország), majd a Bizottságban, s legutóbb az USA-ban. A globális felmelegedés okozta kockázatok növekedésének mérséklése és az energiahatékonyság javítása jól érthetõ céljai mellett figyelemre érdemesek a következõ szempontok: A kibocsátáskereskedelem gyorsan bõvülõ piacot kínál a szervezésben, elszámolásban és pénzügyi lebonyolításban kulcsszereplõk számára. A projekt sikerében egész szolgáltató klaszterek érdekeltek az Egyesült Királyságban. Nagy volumenû és újonnan létrehozandó piacról van szó, amelyen a pozíciók korai elfoglalása nagy jelentõséggel bír ig az Egyesült Királyság sem lesz képes betartani a kiotói vállalásokat, de némi késéssel az alkalmazkodási folyamat felgyorsulására számít mind otthon, mind nemzetközi téren re 60 százalékkal tervezik csökkenteni a brit szén-dioxid-kibocsátást. 1 Az EU-ban jelenleg zajló brit lobbizás további célja, hogy a 1 Energy Review, július

58 56 EURÓPAI TÜKÖR 2009/5 MÁJUS közlekedésbõl származó kibocsátást is beemeljék a kibocsátás-kereskedelmi rendszerbe. Ez kb. megduplázná a piac méretét. A kibocsátás csökkentését lehetõvé tevõ technológiák piackésszé válása egyértelmû brit érdek. Az éghajlatváltozás elleni küzdelem olyan gazdaságátalakítási és technológia-megújítási folyamatot jelent, amely négy-öt éven belül a védelmi eszközökével megegyezõ méretû piac megteremtését eredményezi (alternatív energiaforrások ipari méretû bekapcsolása, szén-dioxid-megkötési technológiák és energiatakarékos technológiák elterjesztése, a kapcsolódó K+F fejlesztése, a kibocsátáskereskedelem szabályzása, hitelesítése és lebonyolítása, az elõbbiek pénzügyi szolgáltatásokkal való támogatása). Az utóbbi években piackésszé váltak azok a brit K+F-eredmények, amelyek segítik az energiahatékonyság növelését és az alternatív energiák hasznosítását. Az Egyesült Királyság már most a világ egyik legfontosabb pénzügyi és szolgáltató központja, és a fenti projekt sikerében igen sok jelentékeny brit cég érdekelt. A klímabiztonság megvalósításával járó piaci átalakulás kiaknázására az Egyesült Királyság a nemzetközi átlagnál lényegesen jobban felkészült. Az utóbbi hatnyolc év alkalmazott kutatásainak sikere és a hasznosításra alakult cégek nagy száma miatt a politikai célok végrehajtása esetén nagyon komoly piacnyeréssel számolnak mind a kibocsátást csökkentõ, mind a szén-dioxid megkötésére összpontosító piaci szegmensben. Hasonló ugrás volt és zajlik jelenleg is a szél-, a nap- és a bio-alapú energia-elõállítás technológiájában, s komoly támogatóipar és szolgáltató kapacitás épült ki e területen, amely piacot keres. A fejlõdés ellenére a nap- és a bio-alapú energia-elõállítás jelenleg árban nem versenyképes a szénhidrogénekkel, a szénnel vagy a nukleáris energiával, és sokáig (5 10 éves intervallumban) nem lesz képes százalékot meghaladó mértékben helyettesíteni azokat. Viszont a technológiai fejlõdés és nemzetközi normák megváltoztatása esetén az elõállítók számára robbanásszerûen növekvõ piacot jelenthet. 6. A magyar szemszögből leszűrhető tanulságok, következtetések A közép-ázsiai térségben megvalósított olaj- és gázkitermelõ, angolszász hátterû beruházások miatt az Egyesült Királyság érdekelt lesz abban, hogy az onnan származó szénhidrogének eljuthassanak Európába, s hogy ehhez megnyerjék Magyarország együttmûködését is (ld. Nabucco vs Déli Áramlat vita). Az energiabiztonság és a klímabiztonság összekapcsolása immár tényként kezelendõ, s az EU tagállamai számára elõbb-utóbb kötelezettségek forrása lesz. A technológia-fejlesztésben részt vevõ államok és cégek a néhány év múlva megteremtõdõ, és folyamatosan kibõvülõ piac nyertesei, míg mások a technológia és a kapcsolódó szolgáltatások vásárlói lesznek. Magyarországnak célszerû volna mielõbb, legalább részben az elsõ csoportba kerülnie. Bizonyosan volna brit érdeklõdés a kölcsönösen elõnyös együttmûködés iránt. A nukleárisenergia-ipar fellendülés elõtt áll. A piac ugyanakkor politikailag korlátozott. A brit, amerikai, kanadai, német és francia cégek összpontosított figyelmé-

59 AZ EGYESÜLT KIRÁLYSÁG ENERGIA- ÉS KLÍMAPOLITIKÁJA 57 re kell számítani azon országokban, amelyek részesei az NPT 2 /NSG 3 együttmûködéseknek, s alaperõmûvek építésére szorulnak. Magyarország e csoportba tartozik. Új atomerõmû-blokk(ok) építése esetén az együttmûködõ partnerek kiválasztása nagy horderejû politikai és gazdasági kérdés, ezekbe bevonható lesz a kutatás-fejlesztésben is együttmûködõ Egyesült Királyság és Franciaország. A nukleáris erõmûvi kapacitások bõvülése a következõ évben jelentõsen megnöveli az urán iránti keresletet. Ma a szénhidrogén-lelõhelyek biztonságának szavatolása nem elhanyagolható szempont a nemzetközi konfliktusokban. Az urán energetikai jelentõségének növekedése esetén a lelõhelyek várhatóan nem lesznek mentesek hasonló konfliktusoktól. A brit energiaipar szénfelhasználási tapasztalatainak, illetve a kapcsolódó technológiai újításoknak (szén-dioxid-megkötés, illetve tiszta erõmûvek ) magyarországi hasznosítási lehetõségét érdemes lenne a szakembereknek megvizsgálniuk az energiaforrások diverzifikálásának céljával. A vázoltak szem elõtt tartásával jól azonosíthatók az energiapolitikához kapcsolódó magyar brit együttmûködés lehetséges területei: l A klíma- és energiabiztonság kapcsolódásának támogatása, s ezzel egy csomagban kezelendõ a technológiai megújulást támogató K+F és gyártói-szolgáltatói együttmûködés. l A kelet-nyugati irányú gázszállítás (Nabucco), illetve angolszász hátterû közép-ázsiai, illetõleg azerbajdzsáni gázkitermelési projektek közötti kapcsolódások jobb koordinálása, kommunikálása. l Amennyiben fölmerül a magyar nukleáris erõmû kapacitásának bõvítése, a kölcsönösen elõnyös gyártási és technológiai együttmûködés fejlesztése. n 2 Nuclear Non-Proliferation Treaty, a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerzõdés. 3 Nuclear Suppliers Group, nukleáris szállítók csoportja.

60 58 EURÓPAI TÜKÖR 2009/5 MÁJUS DRINÓCZI TÍMEA Gyorsított intézkedések az adminisztratív terhek csökkentésére A tanulmány Az adminisztratív költségek és terhek csökkentése. Program az uniós vállalkozások sikere érdekében címmel az Európai Tükör márciusi számában megjelent íráshoz kapcsolódik abban az értelemben, hogy annak egy részét, a gyorsított intézkedéseket fejti ki részletes alapossággal. Az EU intézményei 2009 januárjáig két ben és 2008-ban elõterjesztett gyorsított intézkedéseket tartalmazó csomaggal foglalkoztak. Az írás ismerteti az e csomagokban elõterjesztett azon jogtechnikai megoldásokat (uniós jogforrások módosításait, hatályon kívül helyezéseit), amelyek nagyban elõsegítik az adminisztratív terhek csökkentését. A 2007 elején elfogadott Az adminisztratív terhek csökkentésének cselekvési programja az EU-ban elnevezésû dokumentum (a továbbiakban: cselekvési program) 1 azt az ambiciózus célt tûzte ki, hogy 2007 és 2012 között megvalósul az adminisztratív terhek 25 százalékos csökkentése, 2 amelyet 1,5 százalékos GDP-növekedés és 150 milliárd euró (becsült) értékû növekedést szolgáló beruházás, illetve új munkahelyek teremtése kísér. 3 Az adminisztratív terhek csökkentésére a Bizottság öt évet irányozott elõ, de a cselekvési program annak érdekében, hogy rövid idõ alatt is konkrét eredményeket lehessen elérni olyan gyorsított intézkedéseket 4 (tíz darab) is tartalmaz, amelyekrõl feltételezhetõ, hogy a hatályos szabályok technikai módosításai miatt jelentõs haszonnal (1,3 milliárd euró) járnak. Következésképpen, az Európai Tanács mihamarabbi eredmények elérését szorgalmazva márciusi ülésén külön felkérte a Tanácsot és az Európai Parlamentet, hogy [ ] ben esedékes mielõbbi elfogadásuk céljából biztosítson különleges elsõbbséget a cselekvési programban szereplõ, azonnali fellépést igénylõ intézkedéseknek. E tíz gyorsított intézkedést igénylõ módosítás a gyorsított intézkedések elsõ csomagja. A második csomag 2008-ban készült el, és tizenegy új azonnali cselekvési intézkedést 1 COM (2007) 23; SEC (2007) 84, SEC (2007) 85 (2007. január 24.). 2 Különbséget kell tenni az adminisztratív költség és az adminisztratív teher közt. Az elõbbi a vállalatoknál, az önkéntes szektorban (civil szférában), a közigazgatási szerveknél és az állampolgároknál tevékenységükkel vagy termelésükkel kapcsolatos közigazgatási szervek vagy magánfelek felé történõ jogszabályi tájékoztatási kötelezettségek teljesítése során felmerülõ költségek. Az adatokat tág értelemben kell felfogni, mert ide tartoznak a következõk is: az adatszolgáltatáshoz vagy a nyilvántartáshoz szükséges címkézési, beszámolási, figyelemmel kísérési és értékelési kötelezettségek. Ehhez képest az adminisztratív teher azoknak az adatoknak az összegyûjtése, amelyeket a vállalkozások jogszabályi rendelkezés hiányában nem gyûjtenének össze. 3 Az adminisztratív terhek csökkentésérõl bõvebben lásd Drinóczi Tímea: Az adminisztratív költségek és terhek csökkentése. Program az uniós vállalkozások sikere érdekében. Európai Tükör március, o. 4 Cselekvési program, COM (2007) 23, 12. o. és 3. melléklet. Stratégia az azonnali cselekvésre.

61 GYORSÍTOTT INTÉZKEDÉSEK AZ ADMINISZTRATÍV TERHEK CSÖKKENTÉSÉRE 59 tartalmaz. 5 A Bizottság a 2008-as gyorsított eljárású intézkedések listájának véglegesítése elõtt elemezte a mélyinterjúk eredményeit, kikérte a független érdekképviselõkbõl álló, adminisztratív terhekkel foglalkozó magas szintû munkacsoport véleményét, illetve értékelte a magas szintû nemzeti szabályozási szakértõi csoport tagjai által küldött észrevételeket is. A gyorsított eljárás során alkalmazandó egyik módszer az, hogy a különféle jogi aktusokat egy javaslatcsomagban foglalják össze, mert ez azzal az elõnnyel jár, hogy világossá válik: a javaslat célja nem az érintett jogszabályok lényegi megváltoztatása, hanem az adminisztratív terhek gyors visszaszorítása. Más módszert lehetne alkalmazni, ha a Parlament és a Tanács megfogadná a Bizottságnak és az adminisztratív terhekkel foglalkozó magas szintû munkacsoportnak azt az ajánlását, hogy az egyszerûsítõ javaslatok elfogadására vonatkozóan vezessenek be új eljárásokat. 1. Az első csomag 2007 Az elsõ tíz gyorsított intézkedést 6 három kategóriába lehet besorolni: 1. a komitológiai eljárásban tárgyalt, 2. két jogalkotási javaslatot tartalmazó, és három intézkedésre kiterjedõ, illetve 3. három önálló jogalkotási javaslatot jelentõ intézkedések. Ad 1. A Bizottság által elfogadandó négy végrehajtási intézkedést gyorsan meg is hozták. l Az elsõ az 1782/2003/EK tanácsi rendelet IV. és IVa. címében meghatározott támogatási rendszerek, továbbá a pihentetett terület alapanyag-termelésre való használatát illetõen ugyanezen rendelet alkalmazásának részletes szabályozásáról szóló 1973/2004/EK rendelet módosítására vonatkozó, március 13-i 270/2007/EK bizottsági rendelet, 7 amely csökkenti a gazdák tájékoztatási kötelezettségeit. l A második a 800/1999/EK és a 2090/2002/EK rendeletnek a mezõgazdasági termékekre vonatkozó export-visszatérítés terén végzett ellenõrzések tekintetében történõ módosításáról szóló, augusztus 29-i 1001/2007/EK bizottsági rendelet. 8 Ez a rendelet bizonyos mezõgazdasági termékek után járó export-visszatérítésre jogosultság igazolási szabályait egyszerûsíti. l A harmadik az információs társadalomra vonatkozó közösségi statisztikákról szóló 808/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet végrehajtásáról 5 Az adminisztratív terhek csökkentésére irányuló 2008-as gyorsított eljárású intézkedések az Európai Unióban Brüszszel, ; COM (2008) 141;http://ec.europa.eu/enterprise/admin-burdens-reduction/docs/ New_FTA_for_2008_table_b.pdf ( ). 6 Az adminisztratív terhek csökkentése az Európai Unióban. Jelentés a 2007-ben elért eredményekrõl és kitekintés 2008-ra, (COM(2008) 32 végleges) (COM(2008) 33 végleges) Brüsszel, COM(2008) 35 végleges 8 9. o. Az ezek közül elfogadott intézkedések hozzávetõleg 500 millió euró megtakarítást jelentenek. 7 HL L 72., 1. o. 8 HL L 226., 9. o.

62 60 EURÓPAI TÜKÖR 2009/5 MÁJUS l szóló, július 18-i 847/2007/EK bizottsági rendelet. 9 Ez a jogszabály egyszerûsíti a szektorális és az általános kérdõíveket, így csökkenti a válaszadó adminisztratív terhét. A negyedik az állati eredetû élelmiszerek különleges higiéniai szabályainak megállapításáról szóló, 853/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet III. mellékletének módosítására vonatkozó, október 24-i 1243/2007/ EK bizottsági rendelet. 10 Ez a rendelet a kisüzemi, part menti halászatot folytató és tevékenységüket csak 24 óránál rövidebb ideig végzõ vállalkozókra vonatkozóan törölt el néhány szükségtelen kötelezettséget. Ad 2. A két jogalkotási javaslatot tartalmazó csomag három intézkedésre terjedt ki. E csomag olyan különbözõ jogi aktusokat és ágazatokat is érintõ rendelkezésekbõl áll, amelyek ugyanolyan (technikai) jellegûek és ugyanazt a célt követik, azaz a szükségtelen adminisztratív terhek eltörlésére irányulnak. Mivel rendeletet csak rendelettel, irányelvet csak irányelvvel lehet módosítani, a Bizottság a két (jogi aktusonként egy fajta) javaslatot egy csomagban terjesztette elõ. Ezek közül január végéig csak egyet fogadtak el. Ez az Európai Parlament és a Tanács 2007/63/EK irányelve (2007. november 13.) a 78/855/EGK és a 82/891/EGK tanácsi irányelvnek a független szakértõ által a részvénytársaságok egyesülése vagy szétválása alkalmával készítendõ jelentésre vonatkozó követelmény tekintetében történõ módosításáról. 11 Az irányelv megállapította, hogy egyesülés vagy szétválás esetére szükségtelen a részvényesek számára független szakértõ általi vizsgálatot elõírni, amennyiben valamennyi részvényes egyetért abban, hogy ez nélkülözhetõ. A csomagot alkotó másik két kezdeményezést elfogadták, 12 de azok a Tanács végsõ döntésére vagy aláírásra várnak. 13 A kezdeményezés a Javaslat az Európai Parlament és a Tanács rendelete az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerzõdés 79. cikke (3) bekezdésének végrehajtása keretében a fuvardíjakban és fuvarozási feltételek terén alkalmazott hátrányos megkülönböztetés megszüntetésérõl szóló 11. rendelet és az élelmiszer-higiéniáról szóló 852/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról. 14 E gyorsított eljárású intézkedési javaslatok egyike az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerzõdés 79. cikke (3) bekezdésének végrehajtása keretében a fuvardíjakban és fuvarozási feltételek terén alkalmazott hátrányos megkülönböztetés megszüntetésérõl szóló 11. rendeletet 15 érinti. A javaslat elavult követelmények elhagyását és bizonyos követelmények módosítását tûzi ki célul annak érdekében, hogy a vállalkozásokra nehezedõ adminisztratív terhek a lehetõ legkisebbre csökkenjenek. Az 5. cikk elõírja, hogy a fuvarozással foglalkozó vállalkozások (és a tagállamok kormányai) július 1-je elõtt kö- 9 HL L 187., 5. o. 10 HL L 281., 8. o. 11 HL L 300., 47. o. 12 COM (2007) ( ). 14 SEC (2007) 301, SEC (2007) 302, SEC (2007) 303, SEC (2007) 304, COM/2007/0090 végleges - COD 2007/ HL 52., , 1121./60. o.

63 GYORSÍTOTT INTÉZKEDÉSEK AZ ADMINISZTRATÍV TERHEK CSÖKKENTÉSÉRE 61 telesek információt szolgáltatni a fuvardíjakkal, a díjszabásokkal és a fuvarozási feltételekkel kapcsolatosan. A cikk elhagyható, mivel a fuvarozással foglalkozó vállalkozásokra rótt tájékoztatási követelmények elavultak. A rendelet 6. cikkének (1) bekezdése olyan fuvarokmányt tesz kötelezõvé, amely különbözõ információkat tartalmaz a feladóra, a szállított áru fajtájára, az áruk származási és érkezési helyére, illetve a megteendõ útvonalra vagy távolságra vonatkozóan. Mivel ez utóbbi információk azaz a megteendõ útvonal vagy távolság, illetve adott esetben a határátkelõhelyek már nem feltétlenül szükségesek a rendelet célkitûzései eléréséhez, ezek elhagyhatók. A rendelet 6. cikkének (2) bekezdése elõírja, hogy a fuvaros a teljes és végleges fuvardíjakról, az egyéb díjakról, valamint a fuvardíjakra és feltételekre kiható engedményekrõl vagy egyéb tényezõkrõl köteles egy példányt megõrizni. Ez a mondat deregulálható, hiszen manapság ezek az információk a fuvaros számviteli rendszerében egyébként is hozzáférhetõk, így nincs már szükség arra, hogy a fuvarosok különálló okmányt állítsanak ki és õrizzenek meg. A 6. cikk (3) bekezdésének viszont olyan határozott hivatkozást kell tartalmaznia a fuvarlevelekre, amelyek a szárazföldi szállítási ágazatban jól ismertek és gyakran használtak. E hivatkozás javítja a fuvarozással foglalkozó vállalkozások jogbiztonságát, mert egyértelmûvé teszi, hogy e fuvarlevelek amennyiben tartalmazzák a 6. cikk (1) bekezdésében elõírt valamennyi adatot elégségesek. A másik gyorsított eljárású intézkedés az élelmiszer-higiéniáról szóló 852/2004/ EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre 16 vonatkozik. Célja, hogy azokat a kisvállalkozásokat, amelyek az élelmiszer-higiéniai ellenõrzéseket képesek egyszerûen a 852/2004/EK rendelet egyéb követelményei végrehajtásával elvégezni, mentesítse a veszélyelemzés és a kritikus ellenõrzési pontok elvén alapuló eljárás vagy eljárások ( HACCP ) bevezetése, alkalmazása és fenntartása alól. E mentesség azokra a mikro-vállalkozásokra alkalmazandó, amelyek legjellemzõbb tevékenysége a végfelhasználók számára történõ közvetlen élelmiszerértékesítés. E vállalkozások alkalmazottainak száma tíznél kevesebb, és éves forgalmuk vagy éves mérlegük nem haladja meg a 2 millió eurót. A mentesség így nem lenne alkalmazandó a nagy területû szupermarketekre és a szupermarketláncok franchise-aira. Ad 3. A három önálló jogalkotási javaslatból január 22-ig kettõt fogadtak el. Az egyik az állatállományra és a húsokra vonatkozó statisztikákról, valamint a 93/23/EGK, 93/24/EGK és 93/25/EGK tanácsi irányelvek hatályon kívül helyezésérõl szóló, 1165/2008 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 17 amelynek célja az, hogy a statisztikakészítés gyakoriságát évi egy alkalomra csökkentse azoknak a tagállamoknak az esetében, amelyek sertésállománya 3 millió egyednél kevesebb sertésbõl, marhaállománya pedig 1,5 millió egyednél kevesebbõl áll. A másik a veszélyes áruk szárazföldi szállításáról szóló, szeptember 24-i 2008/68/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv. 18 Ez egyszerûsíti az adminisztratív eljárást mind a hatóságok, mind a magánszervezetek számára, illetve áttekint- 16 HL L 139., 1. o.; magyar nyelvû különkiadás 13. fejezet, 34. kötet, 319. o. 17 HL L 321., 1. o. 18 HL L 260., 13. o.

64 62 EURÓPAI TÜKÖR 2009/5 MÁJUS hetõségi megfontolásokból és a koherencia érdekében hatályon kívül helyezi a veszélyes áruk közúti, vasúti vagy belvízi szállításánál alkalmazandó biztonsági tanácsadók kinevezésérõl és szakmai képesítésérõl szóló, június 3-i 96/35/EK tanácsi irányelvet. 19 A közúti szállításra vonatkozó harmadik javaslatot még nem fogadták el, ez a Tanács elõtt van elsõ olvasatban. Ezen belül az egyik a Javaslat az Európai Parlament és a Tanács rendelete a közúti fuvarozói szakma gyakorlására vonatkozó feltételek közös szabályainak megállapításáról. 20 Ez a közúti fuvarozói szakma gyakorlására vonatkozó szabályok modernizációját valósítja meg, különösen az elektronikus nyilvántartások bevezetésével. A másik a Javaslat az Európai Parlament és a Tanács rendelete a nemzetközi közúti árufuvarozási piachoz való hozzáférés közös szabályairól, 21 amely e hozzáférést könnyíti meg. A javaslat elfogadása a 881/92/EGK rendelet, a 3118/93/EGK rendelet és az július 23-i elsõ tanácsi irányelv egységes szerkezetbe foglalását nemrégiben kialakító 2006/94/EK irányelv hatályon kívül helyezésével jár. 2. A második csomag 2008 A második csomagban a mezõgazdaságot egy javaslat, az iparpolitikát három kezdeményezés érinti, a környezetvédelemmel kapcsolatban két kezdeményezés született, a statisztika területén egy javaslat található. A belsõ piaccal kapcsolatos kezdeményezések közül kettõ a társasági joggal, másik kettõ pedig a számvitellel kapcsolatos Mezőgazdaság Az 1766/92/EGK tanácsi rendeletnek a gabonaágazatban alkalmazott termelési viszszatérítésekre való alkalmazása részletes szabályainak megállapításáról szóló, június 30-i 1722/93/EGK bizottsági rendelet 22 A módosított keményítõk ellenõrzésére vonatkozó különleges rendelkezések biztosítják, hogy a módosított keményítõt ne dolgozhassák fel újra olyan nyersanyaggá, amely használata lehetõvé tenné a termelési visszatérítés többszöri kérelmezésére való jogosultságot. A szabályok megállapítják a termelési visszatérítés maximális összegét (jelenleg 16 euró/tonna), amely alatt a különleges ellenõrzési rendelkezések nem alkalmazandók. Figyelembe véve a termelési visszatérítés jelenlegi szintjét és a módosított keményítõk visszaalakításának viszonylag magas költségeit, a 16 euró/tonna határérték túl alacsonynak minõsíthetõ. Ha a termelési visszatérítés öszszege meghaladja ezt a határértéket, a gazdasági szereplõknek minden alkalommal 19 HL L 145., 10. o.; magyar nyelvû különkiadás 7. fejezet, 2. kötet, 346. o. 20 SEC (2007) 635, SEC (2007) 636, COM (2007) 263; &noticeType=null&language=en ( ). 21 SEC (2007) 635, SEC (2007) 636, COM (2007) 265; id= &noticetype=null&language=en ( ). 22 HL L 159., 112. o.; magyar nyelvû különkiadás 3. fejezet, 14. kötet, 267. o.

65 GYORSÍTOTT INTÉZKEDÉSEK AZ ADMINISZTRATÍV TERHEK CSÖKKENTÉSÉRE 63 kiegészítõ adminisztratív követelményeknek kell megfelelniük akkor is, ha a spekulatív újrafeldolgozás kockázata kicsi. A határértéket amely alatt az 1722/93/EGK rendelet 10. cikkében elõírt különleges ellenõrzési intézkedések már nem alkalmazandók tehát indokolt ésszerûbb mértékûre növelni annak érdekében, hogy a gazdasági szereplõket (keményítõgyártók) érintõ adminisztratív terhek csökkenjen. Ez úgy valósulhat meg, ha megszüntetik a módosított keményítõ ellenõrzését, akkor, ha a spekulatív feldolgozás veszélye gazdasági okok miatt nem áll fenn Iparpolitika A nem közúti mozgó gépekbe és berendezésekbe szánt belsõ égésû motorok gázés szilárd halmazállapotú szennyezõanyag-kibocsátása elleni intézkedésekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítésérõl szóló, december 16-i 97/68/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 23 A nem közúti mozgó gépekrõl és berendezésekrõl szóló irányelv XIII. mellékletének 1.5. pontja értelmében az eredeti berendezésgyártóknak minden tagállam jóváhagyó hatóságát értesíteniük kell a rugalmassági rendszer használatáról (amely lehetõvé teszi, hogy korlátozott számban forgalomba hozzanak olyan motorokat, amelyek csak a szennyezõanyag-kibocsátási határértékek elõzõ szakaszát teljesítik). Emellett az említett melléklet 1.7. pontja értelmében a gyártóknak az általuk alkalmazott rugalmassági rendszer végrehajtásáról félévente jelentést kell benyújtaniuk valamennyi tagállam jóváhagyó hatóságához. A jelentésnek tartalmaznia kell a rugalmassági rendszer alapján forgalomba hozott nem közúti mozgó gépek és berendezések (a továbbiakban: NRMM-ek) darabszámára, a motorok és NRMM-ek sorozatszámaira, valamint azon tagállamokra vonatkozó összesített adatokat, ahol az NRMM-eket forgalomba hozták. Ezek a jelentéstételi követelmények mind a gyártókra, mind pedig a jóváhagyó hatóságokra szükségtelen terheket rónak, de az irányelv alkalmazásának ideje alatt nem vált bizonyíthatóvá, hogy ezek hozzáadott értéket jelentenének. Emiatt szükséges az említett irányelv XIII. mellékletének 1.5. és 1.7. pontjában szereplõ jelentéstételi követelmények megszüntetése. Az 1.6. pont amely szerint a gyártónak a rugalmassági rendszer alkalmazásához kapcsolódó minden olyan információt meg kell adnia a jóváhagyó hatóságnak, amelyet a jóváhagyó hatóság a döntéshez szükségesnek ítél fenntartása viszont indokolt. A rádióberendezésekrõl és a távközlõ végberendezésekrõl, valamint a megfelelõségük kölcsönös elismerésérõl szóló, március 9-i 1999/5/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 24 Az irányelv 6. cikkének (4) bekezdése értelmében a gyártók kötelesek értesíteni a spektrum kezeléséért felelõs nemzeti hatóságot azon szándékukról, hogy rádió-, illetve távközlõ berendezések bizonyos típusait forgalomba kívánják hozni. Ez az olyan frekvenciasávot használó berendezésekre vonatkozik, amelyek használata az 23 HL L 59., 1. o.; magyar nyelvû különkiadás 13. fejezet, 20. kötet, 17. o. 24 HL L 91., 10. o.; magyar nyelvû különkiadás 3. fejezet, 14. kötet, 267. o.

66 64 EURÓPAI TÜKÖR 2009/5 MÁJUS EU-ban nem teljes mértékben harmonizált. A tagállamok által végrehajtott eljárásokat irányelv nem harmonizálja, azok a rendelkezésre bocsátandó információ bizonyos szintû harmonizálását informális alapon érték el, de az információk rendelkezésre bocsátására szolgáló eljárások különböznek egymástól. A javaslat egy olyan központi elektronikus bejelentõ eszköz bevezetésére irányul, amely az információt a gyártótól a tagállamok hatóságaihoz továbbítja. A gyártónak nem is kell ismernie a tagállamok egyes címzettjeit. Gyógyszerészeti jogszabályok: az állatgyógyászati készítmények közösségi kódexérõl szóló, november 6-i 2001/82/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, 25 valamint az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek közösségi kódexérõl szóló, november 6-i 2001/83/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 26 A gyógyszereket érintõ minden olyan módosítást, amely az EU piacán való forgalomba hozatalukat követi (pl. az elõállítási folyamat, a csomagolás, a gyártó címének megváltozását), módosításként határozzák meg. A módosítások mind az iparra, mind pedig az illetékes szabályozó hatóságra jelentõs adminisztratív terheket rónak. Becslések szerint e szabályok végrehajtása a vállalatok jogi részlegei humán erõforrásának és pénzügyi költségeinek több mint 60 százalékát veszi igénybe. A teher nagy része abból adódik, hogy a tagállamok többségében különbözõek a nemzeti jogszabályok, ami nem összehangolt követelményekhez és szükségtelen adminisztratív terhekhez vezet. A módosítások szabályozása ugyan elengedhetetlen a biztonságos és hatékony gyógyszerek fenntartása érdekében, de az azzal járó teher meggátolhatja bizonyos olyan változtatások bevezetését, amelyek különösen a betegek, és általánosságban a társadalom számára elõnyösek lennének. Ez a teher jelenleg akadályt képez az innováció és a versenyképesség elõtt. Ennek leküzdése érdekében a 2001/82/EK irányelv 39. cikkének és a 2001/83/EK irányelv 35. cikkének módosítására van szükség a módosítási intézkedéseknek az EU-n belüli teljes körû harmonizálása érdekében Környezetvédelem A beltéri festékekre és lakkokra vonatkozó közösségi ökocímke odaítélésével kapcsolatos módosított ökológiai kritériumok meghatározásáról és az 1999/10/EK határozat módosításáról szóló, szeptember 3-i 2002/739/EK bizottsági határozat 27 A kiindulási helyzet az, hogy az illékony szerves vegyületek (a továbbiakban: VOC) definíciója szükségtelenül különbözik az egyes jogszabályokban. A jogi szabályozásban azonban egyáltalán nem hasznos az eltérõ fogalommeghatározások használata, ha azok ugyanarra a vállalkozásra vagy tevékenységre vonatkoznak. A 2004/42/EK irányelv például a VOC fogalmát a következõképpen határozza meg: bármely szerves vegyület, amelynél legfeljebb 250 C a kezdõ forráspont 101,3 kpa atmoszférikus nyomáson mérve. A 2002/739/EK bizottsági határozatban egy hasonló, de 25 HL L 311., 1. o.; magyar nyelvû különkiadás 13. fejezet, 27. kötet, 3. o. 26 HL L 311., 67. o.; magyar nyelvû különkiadás 13. fejezet, 27. kötet, 69. o. 27 HL L 236., 4. o.; magyar nyelvû különkiadás 17. fejezet, 7. kötet, 130. o.

67 GYORSÍTOTT INTÉZKEDÉSEK AZ ADMINISZTRATÍV TERHEK CSÖKKENTÉSÉRE 65 másképpen megfogalmazott fogalom szerepel: illékony szerves vegyület minden olyan szerves vegyület, amelynek forráspontja (vagy forrásának kezdõpontja) normál nyomáson legfeljebb 250 C. A definíciókat harmonizálni kell annak érdekében, hogy azok különösen a jogi eszközök közötti átfedés miatt világosak legyenek a vállalkozások számára. Ennek érdekében a 2002/739/EK bizottsági határozatot úgy kell módosítani, hogy a VOC fogalma megegyezzen a 2004/42/EK irányelvben szereplõ definícióval. A javasolt gyorsított eljárású intézkedésnek mind a vállalkozások, mind pedig a végrehajtó szervek adminisztratív terheit csökkentenie kell. Az elemekrõl és akkumulátorokról, valamint a hulladékelemekrõl és -akkumulátorokról, továbbá a 91/157/EGK irányelv hatályon kívül helyezésérõl szóló, szeptember 6-i 2006/66/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 28 A 2006/66/EK elemekrõl és akkumulátorokról szóló irányelv 6. cikkének (2) bekezdése elõírja, hogy azok az elemek vagy akkumulátorok, amelyek nem felelnek meg az említett irányelv követelményeinek, szeptember 26-a után nem hozhatók forgalomba, illetve azokat ki kell vonni a forgalomból. Ez úgy értelmezhetõ, hogy azokat az elemeket vagy akkumulátorokat is ki kell vonni a forgalomból, amelyeket szeptember 26-a elõtt törvényesen hoztak forgalomba, az említett idõpontot követõen még forgalomban vannak, és nem teljesítik az irányelv követelményeit. Ha az irányelv ezen rendelkezését a fentiek szerint értelmeznénk, akkor az azt eredményezné, hogy a törvényesen forgalomba hozott elemek és akkumulátorok idõ elõtt hulladékká válnának, ami ellentétes a hulladékminimalizálás elvével. Emellett ezeknek az elemeknek vagy akkumulátoroknak a forgalomból való kivonása, illetve az irányelv követelményeihez való hozzáigazítása jelentõs adminisztratív terhet róna a tagállamokra és az ágazatra. Ha a 6. cikk (2) bekezdése nem változna, akkor a még forgalomban lévõ, nem megfelelõen címkézett elemeken és akkumulátorokon fel kellene tüntetni az elemek és akkumulátorok szelektív gyûjtését jelzõ kerekes hulladékgyûjtõt és a vegyjeleket, vagy ki kellene vonni õket a forgalomból. Ez az olyan hordozható elemeknek és akkumulátoroknak a forgalomból való kivonását is magában foglalná, amelyek a 2006/66/EK irányelv által engedélyezett mennyiségnél több kadmiumot tartalmaznak. Ezért indokolt a 6. cikk (2) bekezdésének módosítása annak egyértelmûvé tétele érdekében, hogy azokat a szeptember 26-a elõtt törvényesen forgalomba hozott elemeket és akkumulátorokat, amelyek nem felelnek meg a 2006/66/EK irányelvnek, nem kell kivonni a forgalomból Statisztika A tagállamok közötti termékforgalomra vonatkozó statisztikákról szóló 638/2004/ EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 29 A Közösségen belüli kereskedelmi statisztikák rögzítik a mozgatható áruk tagállamok közötti fizikai áramlását. A nemzeti statisztikai hivatalok az adatokat havon- 28 HL L 266., 1. o. 29 HL L 102., 1. o.; nyelvû magyar különkiadás 2. fejezet, 16. kötet, 64. o.

68 66 EURÓPAI TÜKÖR 2009/5 MÁJUS ta gyûjtik össze a vállalatoktól. Jelenleg a tagállamok olyan szinten határozzák meg adatszolgáltatási küszöbértékeiket, amely biztosítja, hogy az értékben kifejezett kereskedelmük legalább 97 százalékát lefedjék. Ennek következtében 2005 végén a más tagállamokkal kereskedelmet folytató vállalkozásoknak mintegy 78 százaléka mentesült az adatszolgáltatási kötelezettség alól. A minimális adatszolgáltatási arányt azonban még tovább lehetne csökkenteni, és így még több vállalkozásnak lehetne mentességet biztosítani az Intrastat-rendszerbe történõ adatszolgáltatás kötelezettsége alól. A Bizottság azt javasolja, hogy a kereskedelem adatszolgáltatási lefedettségét a beérkezõ áruk esetében csökkentsék 95 százalékra, és a kiszállítás lefedettségét tartsák a jelenlegi 97 százalékon. Az adatszolgáltatási teher csökkentésének lehetõsége különösen a kis- és középvállalkozások tekintetében jelentõs, mivel a beérkezõ áruk esetében az adatokat szolgáltató vállalkozások többsége kis- és középvállalkozás Belső piac (társasági jog) Az egész Közösségre kiterjedõ egységes biztosítékok kialakítása érdekében a tagállamok által a társasági tagok és harmadik személyek érdekei védelmében a Szerzõdés 58. cikkének (2) bekezdése szerinti társaságoknak elõírt biztosítékok összehangolásáról szóló, március 9-i 68/151/EGK elsõ tanácsi irányelv 30 A vállalatoknak ugyanazon adatokat kell közzétenniük a kereskedelmi nyilvántartásban és a nemzeti hivatalos lapban. Mivel azonban a kereskedelmi nyilvántartás elektronikus formában rendelkezésre áll, könnyen elérhetõ az interneten. A vállalatoknak számos tagállamban mind a kereskedelmi nyilvántartásban, mind pedig a nemzeti hivatalos lapban való közzétételért fizetniük kell. A módosítás értelmében, az adminisztratív terhek csökkentése érdekében a tagállamok csak akkor tarthatják fenn a vállalati adatok nemzeti hivatalos lapban való közzétételének kötelezettségét, ha a közzététel díjmentes. A valamely tagállam jogának hatálya alá tartozó meghatározott jogi formájú társaságoknak egy másik tagállamban létesített fióktelepeire vonatkozó bejelentési és közzétételi követelményeirõl szóló, december 21-i 89/666/EK tizenegyedik tanácsi irányelv 31 A fióktelep nyilvántartásba vétele során az (anya)vállalat néhány dokumentumát és adatát is be kell nyújtani. Emellett néhány tagállam elõírja, hogy a fordítást és/vagy a fordítás hitelesítését saját hatóságaik által elismert fordítók végezzék. A vállalatok csökkenthetnék költségeiket azáltal, ha megválaszthatnák, hogy hol készíttetik el a fordítást, és ugyanazt a fordítást több tagállamban felhasználhatnák. Ennek jegyében a tagállamok számára elõ kell írni, hogy fogadják el a másik tagállamban készített és hitelesített fordításokat, ha azokat az adott tagállam hatóságai elfogadják. 30 HL L 65., 8. o.; nyelvû magyar különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 3. o. 31 HL L 395., 36. o.; nyelvû magyar különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 100. o.

69 GYORSÍTOTT INTÉZKEDÉSEK AZ ADMINISZTRATÍV TERHEK CSÖKKENTÉSÉRE Belső piac (számvitel) A Szerzõdés 54. cikke (3) bekezdésének g) pontja alapján meghatározott jogi formájú társaságok éves beszámolójáról szóló, július 25-i 78/660/EGK negyedik tanácsi irányelv Az irányelv a vállalatok számára elõírja, hogy a kiegészítõ mellékletben fûzzenek magyarázatot az alapítási költségekhez (a 34. cikk (2) bekezdése), valamint részletezzék a nettó árbevételt tevékenységi csoportok és földrajzi piacok szerint (43. cikk (1) bekezdésének 8. pontja). Ezeknek az adatoknak a rendelkezésre bocsátása túlzottan megterhelõ a kis- és középvállalkozások számára. Ezért a Bizottság azt javasolja, hogy az irányelvbõl töröljék a fent említett közzétételi követelményt. A vállalkozások az információkat önkéntes alapon továbbra is rendelkezésre bocsáthatnák. A Szerzõdés 54. cikke (3) bekezdésének g) pontja alapján az összevont (konszolidált) beszámolóról szóló, június 13-i 83/349/EGK hetedik tanácsi irányelv 32 A problémát az okozza, hogy nincs pontosan meghatározva: a jelentõs leányvállalattal nem rendelkezõ anyavállalatok (13. cikk) a nemzetközi számviteli standardok alkalmazásáról szóló rendelet hatálya alá tartoznak-e, és így IFRS pénzügyi kimutatást kell-e készíteniük. A Bizottság tehát azt javasolja, hogy egyértelmûen állapítsák meg: a fent említett vállalatok nem tartoznak a nemzetközi számviteli standardok alkalmazásáról szóló rendelet hatálya alá. n 32 HL L 193., 1. o.; nyelvû magyar különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 58. o.

70 68 EURÓPAI TÜKÖR 2009/5 MÁJUS TIHANYI KRISZTINA ERDŐDI ÁKOS MAGYAR EU-ELNÖKSÉG, 2011 Felkészülés a 2011-es magyar EU-elnökségre: képzési stratégia Az elnökség sikeres lebonyolításának egyik feltétele és egyben biztosítéka az elnökségi feladatokat ellátó tisztviselõi kar megfelelõen képzettsége. A cikk célkitûzése, hogy bemutassa a 2011-es magyar EU-elnökségi felkészülés képzési stratégiáját, amelynek kidolgozásához a tagállami tapasztalatok és legjobb gyakorlatok tanulmányozása is nagyban hozzájárult. Az elnökségi felkészülés tagállami tapasztalatai Az elnökségi felkészülés minden tagállam számára kiemelten fontos idõszak. Ennek egyik prioritása az elnökségi feladatokat ellátó tisztviselõk képzése, amely az egyes tagállami sajátosságoktól függetlenül mutat közös irányvonalakat, tendenciákat. A tapasztalatok alapján elmondható, hogy a tagállamok többsége 2 4 évvel az elnökség megkezdése elõtt alakítja ki a képzésre vonatkozó stratégiát, amelynek gerincét az elnökségi feladatok képezik, illetve az elnökségi program tükrében a szaktárcák bevonásával a központi koordináció határoz meg. A tagállami tapasztalatok azt mutatják, hogy a képzés idõtartamát jelentõsen befolyásolja az a tény, hogy az adott tagállam hányadik alkalommal lát el elnökségi teendõket. Megfigyelhetõ, hogy egy adott tagállam elsõ elnöksége idején hosszabb idõt, és nagyobb anyagi keretet biztosít a tisztviselõk általános képzésére, míg a késõbbi elnökségekre való felkészülés rövidebb idõ alatt és szûkebb célcsoportra fókuszáltan valósul meg. Általában elmondható, hogy mindaddig, amíg egy tagállam nem látja biztosítottnak az elnökséget ellátó tisztviselõk megfelelõ nyelvi felkészültségét 1, addig a szakmai képzéssel egyenrangú prioritásként kezeli azt. Ezért az elnökségi feladatokat már több ízben ellátott tagállamok a szakmai képzésnek szentelnek kiemelt figyelmet, a tisztviselõk (szak)nyelvi ismereteit pedig már eleve adottnak veszik. A szakmai felkészítés általában két irányból közelíti meg az elérendõ célt: egyfelõl átfogó uniós és elnökségi alapismereteket kínál, rövidebb idõ alatt lebonyolítható szemináriumok keretében az elnökségi teendõket ellátó minden tisztviselõ részére, másfelõl gyakran személyre szabottan biztosítja a beazonosított célcsoportok részére a konkrét feladat ellátásához szükséges specifikus ismereteket. Az egyes tagállamokban a képzési stratégiában megjelenõ oktatási formákat általában különbözõ forrásokból is biztosítják. A régi tagállamok esetében gyakran már létezik olyan uniós ismereteket nyújtó intézmény 2, amely az elnök- 1 Ez angol nyelven tárgyalóképességet, francia nyelven pedig legalább értési készséget jelent. 2 Hollandia Clingendael Intézet, illetve az European Institute of Public Administration; Egyesült Királyság Center for Political and Diplomatic Studies; Franciaország Centre des Etudes Européennes de Strasbourg; Portugália Instituto Nacional de Administração stb.

71 MAGYAR EU-ELNÖKSÉG, ségi felkészülés oktatói bázisát adja. Az elsõ alkalommal elnökséget adó tagállamok is általában ezen, nemzetközi oktatásra is szakosodott tanintézményekkel kötnek szerzõdéseket. Az intézmények kiválasztásánál minden esetben alapvetõ szempont a kialakított képzési stratégia igényeit lefedõ ajánlatnak való megfelelés. A kiválasztás általában közbeszerzési eljárás keretében történik. A magyar elnökségi felkészülés kerete A 2011-es magyar EU-elnökség sikeres ellátása érdekében az elnökségi stábba kiválasztott tisztviselõk képzése kiemelten fontos feladat. Célja, hogy az elnökségi feladatokra kiválasztott stábtagoknak minden segítséget megadjon ahhoz, hogy az unió döntéshozatali mechanizmusaiban a soros elnökségi feladatokra mind szakmai, mind idegen nyelvi szempontból felkészüljenek, az azokhoz szükséges kompetenciákkal rendelkezzenek. Az elnökség sikerének alapvetõ feltétele, hogy átfogó, ugyanakkor az egyes elnökségi feladatkörökhöz is igazodó képzési rendszer kerüljön kialakításra. Az egyes képzéseket annak megfelelõen is differenciálni szükséges, hogy az adott téma mennyiben érinti az adott elnökségi feladatkört. A képzésnek tehát minden szempontból igazodnia kell az elnökségi követelményekhez, és az elnökség hatékony ellátásához szükséges legjobb tudás és gyakorlati tapasztalatok megszerzésére kell irányulnia. A szakmai és nyelvi képzéseken fõszabály szerint kötelezõ a részvétel, ugyanakkor külön számonkérés, vizsga nincs elõírva a tisztviselõk számára. A 2011-es magyar EU-elnökségre való felkészülést a jogszabályi kereteket szem elõtt tartva kell megvalósítani. A kidolgozott képzési koncepció ennek megfelelõen összhangban áll a magyar elnökségi felkészülésben irányadó jogszabályokkal: a elsõ félévi magyar EUelnökség elõkészítésével összefüggõ feladatokról szóló 2079/2007. (V.11.) kormányhatározattal, az Európai Unió 2011-es magyar elnökségének ellátásával összefüggõ egyes humánpolitikai feladatokról szóló 2249/2007. (XII. 23.) kormányhatározattal, valamint az Európai Unió soros magyar elnökségben közvetlenül részt vevõk kiválasztásáról, képzésérõl és anyagi elismerésérõl szóló 374/2007. (XII. 23.) kormányrendelettel és megfelel ez utóbbi idõközben bekövetkezett módosításának is. Az elnökségi felkészülés képzési stratégiájának kidolgozása és megvalósítása a Miniszterelnöki Hivatal és a Külügyminisztérium közös feladata. Ezen belül a képzési koncepció egyes elemeihez rendelt fõfelelõs tárca felel az adott képzési modul kidolgozásáért és szakmai felügyeletéért, míg a képzések személyre szóló koordinációját ide értve a képzési adatbázis kezelését, valamint a szervezési és logisztikai feladatokat is kizárólag a Miniszterelnöki Hivatal végzi. Az elnökségi képzés finanszírozása elsõsorban az Államreform Operatív Program Humánerõforrás-gazdálkodás a központi közigazgatásban (azonosító szám: ÁROP ) kiemelt projektbõl történik, a Miniszterelnöki Hivatal Kormányzati Személyügyi és Közszolgálati Szakállamtitkársága (MEH), a Külügyminisztérium (KÜM), és a Kormányzati Személyügyi és Közigazgatási Képzési Központ (KSZK) konzorciumi partnerségében.

72 70 EURÓPAI TÜKÖR 2009/5 MÁJUS Az európai uniós forrásból finanszírozott képzések mellett a kidolgozott képzési koncepció részét képezik az egyéb forrásból megvalósuló programok is: ilyenek például az egyes tagállamok által kétoldalú alapon felajánlott elnökségi képzési lehetõségek 3, valamint az egyes tárcák által, saját teljesítésben megvalósuló, uniós szakterületekre vonatkozó speciális ismereteket tartalmazó szakmai képzések is. A hazai képzések mellett indokolt számolni az Európai Bizottság által szervezett gyakornoki programon való részvétellel, illetve a tárcák által indított gyakornoki programokkal például az EU Állandó Képviseleten is. Ezeket a lehetõségeket célszerû olyan munkatársaknak biztosítani, akik az elnökségi stábnak is tagjai. A gyakorlati képzés szempontjából fontos eszköz továbbá a learning by doing elv alkalmazása: ennek keretében az egyes tanácsi munkacsoportok elnökségi feladataira kijelölt munkatársak gyakrabban részt vehetnek a tanácsi munkacsoportok ülésein, így gyakorlati tapasztalat segítségével is fejlesztik tudásukat, ismereteiket. Az elnökségi stáb kiválasztása és képzése A kiválasztás Az elnökségi stáb tagjainak kiválasztása a 374/2007. (XII. 23.) kormányrendeletnek megfelelõen történt. A stáb létszáma az EU-elnökség feladataihoz, a Tanács formációihoz, munkacsoportjaihoz, bizottságaihoz, továbbá a központi és tárcakoordinációs feladatokhoz igazodik. Az elnökségi stáb feltöltése fokozatosan valósult meg, tagjainak meghatározása a következõkben bemutatott kiválasztási körökbõl egymásra épülve, és idõben egymást követõ rendben történik. A kiválasztás szempontjából az elsõ körbe azok a tisztviselõk tartoztak, akik az Európai Unió döntéshozatali tevékenységében való részvételrõl és az ehhez kapcsolódó kormányzati koordinációról szóló 1123/2006. (XII.15.) kormányhatározat 2. számú melléklete szerint létrehozott Európai Koordinációs Tárcaközi Bizottság (EKTB) szakértõi csoportjainak tagjai, az EKTB tagjai, valamint a magyar álláspont kialakításával, képviseletével és az uniós kérdésekkel, valamint a tagállami mûködéssel foglalkoznak. Az elsõ körbe tartozó tisztviselõket a feladat- és hatáskör szerint érintett központi közigazgatási szerv vezetõje jelölte ki. A második kiválasztási kört azon központi közigazgatási szervnél vagy háttérintézménynél dolgozó tisztviselõk alkották, akiket az érintett központi közigazgatási szerv vezetõje stábtagságra kijelölt. A harmadik kiválasztási körbe a nyílt pályázat keretében egyes elnökségi feladatokra jelentkezõk tartoznak. Az elnökségi stáb kiválasztása 2008 elején megkezdõdött, és napjainkban is tart. Ennek oka egyrészt az, hogy az egyes tárcáknál még különbözõ stádiumban folyamatban van az elnökségi feladatok ellátására kiírt nyílt pályázatok elbírálása, másrészt a stáb létszáma a mindig aktuális uniós feladatokhoz igazodva bizonyos keretek között rugalmasan változik. Az elõzetesen 700 fõre becsült elnökségi stábba a 19 jelölõ szervezet eddig 584 fõt jelölt. A folyamatosan frissülõ stáblista a Külügyminisztérium honlapján elérhetõ (www.kulugyminiszterium.hu). Az elnökségi stáb kiválasztásának részeként és a késõbbi fejlesztés megalapozásaként 2008 decemberében meg-

73 MAGYAR EU-ELNÖKSÉG, kezdõdött a kiválasztott stábtagok kompetencia-felmérése. Az elmúlt négy hónapban a belföldi állományban lévõ tisztviselõk vettek részt a felmérésen, amelyet a Miniszterelnöki Hivatal koordinálása mellett a közbeszerzési eljáráson kiválasztott tanácsadó cég, a DEVELOR Zrt. végzett el. A felmérés keretében a tisztviselõk elnökségi feladatellátáshoz szükséges kulcskompetenciáit vizsgálták a stratégiai gondolkodás, a problémamegoldás, a kommunikáció, az együttes döntési képesség, a konfliktuskezelés, a terhelhetõség, a stressztûrés, a rugalmasság, a tárgyalási technikák ismerete és a teljesítménymotiváció területén. A felmérés eredményérõl a tisztviselõk személyre szabott visszajelzést kaptak, amely a képzési program következõ elemének, a kompetenciafejlesztésnek képezi majd alapját. A képzési stratégia A kormány döntése értelmében a es magyar EU-elnökségre való felkészülés keretében az elnökségi feladatokat ellátó köztisztviselõi kar képzési tervét a Miniszterelnöki Hivatal Kormányzati Személyügyért felelõs Államtitkársága és a Külügyminisztérium közösen készítette el decemberi határidõvel. A képzési koncepció elõkészítése során a Külügyminisztérium EU Koordinációs és Jogi Fõosztálya elemezte és feldolgozta az egyes tagországok képzési terveit, összegezte a tapasztalatokat és az alkalmazható legjobb gyakorlatokat. Emellett, a képzési kínálat pontos felmérése érdekében felvette a kapcsolatot elnökségi képzéseket nyújtó európai intézetekkel, amelyek bevonásával képzési próbaprogramokat (pilot-project) indított a minisztériumok munkatársai számára. A kidolgozott és jóváhagyott képzési koncepció a következõ elemeket foglalja magában: l Az elnökségi feladatok ellátásához kapcsolódó uniós szakmai képzés elõadások formájában (elnökségi alapismeretek képzés) (fõfelelõs tárca: KÜM); l Az elnökségi feladatok ellátásához kapcsolódó uniós szakmai képzés szemináriumok és szimulációk formájában (integrált elnökségi képzés) (fõfelelõs tárca: KÜM); l Idegen nyelvi képzés (angol és l francia) (fõfelelõs tárca: MEH); Az elnökségi feladatok ellátásával összefüggõ kompetenciák fejlesztésére irányuló képzés (ezt megelõzi a kompetenciák felmérése) (fõfelelõs tárca: MEH). Célcsoportok A képzési koncepció tartalmi elemei a különbözõ képzési célcsoportokra fókuszálnak. Az egyes célcsoportok azonosítása a tagállami tapasztalatok figyelembevételével történt. Az elnökségi stábtagok célcsoporton belül amely jellegét tekintve a legösszetettebbnek tekinthetõ indokolt a konkrét elnökségi feladatot is figyelembe venni 4, a képzést pedig ehhez igazítva megállapítani. Az azonosított célcsoportok a következõk: I. Elnökségi stábtag 1. Tanácsi munkacsoportot vezetõ, helyettes, tag; 2. Miniszteri tanácsokat elõkészítõk; 3. Tárcakoordinációs feladatokat ellátók; 4. Elnökségi központi koordinációs feladatot ellátók. II. Dossziéfelelõs III. Adminisztratív feladatokat ellátó IV. Kabinetfõnök

74 72 EURÓPAI TÜKÖR 2009/5 MÁJUS V. Szakállamtitkár, államtitkár VI. Miniszter VII. Egyéb (pártszakértõk, országgyûlési munkatársak, tartalékállomány) Képzési formák, segédanyagok A képzések elsõsorban az elnökségi stábtagokra összpontosítanak. Az elõadás típusú képzések nyitottak a doszsziéfelelõsök, az adminisztratív feladatokat ellátó munkatársak, illetve az egyéb kategóriába sorolt, kormányzati elnökségi feladatot el nem látó, de közvetetten elnökségi kérdésekkel foglalkozók, valamint a parlamenti pártok képviselõi számára is. A szeminárium típusú képzéseket azonban elsõsorban hatékonysági szempontból csak a feladatellátásban érintett tisztviselõk látogathatják. Bizonyos képzési modulok kifejezetten csak írásos segédanyag (jegyzet) formájában jutnak el a tisztviselõkhöz. Emellett minden személyes részvételt igénylõ képzéshez egyben írásos segédanyag is készül. Az elnökségi képzés ismeretanyaga kézikönyv formájában is megjelenik. Az elõadás típusú képzések hanganyaga, az elõadók prezentációi, valamint az írásos segédanyagok a stábta- gok számára a képzési weblapon elérhetõk (https://eu2011kepzes.meh.gov.hu). Az elnökségi idõszakhoz közeledve indokolt lesz részleteiben kialakítani és külön kezelni szükség szerint személyre szabni a politikai vezetõk elnökségi felkészítését. Képzésüknek elsõsorban az unió általános mûködésére és a miniszteri tanácsi formációk vezetésének gyakorlati kérdéseire kell összpontosítania. 5 Ütemezés Az elnökségi felkészülés tágabb értelemben vett keretét a 2008 második fele és 2010 decembere közti két és fél év képezi. 6 Szûkebb értelemben az elnökségi stáb tagjainak a trió elnökség kezdetére, azaz 2010 januárjára rendelkezniük kell az akkor már jelentkezõ feladataik ellátásához szükséges megfelelõ szintû nyelvtudással és uniós szakismerettel. A felkészülés keretében megvalósuló képzés 2008 októberében az elnökségi stábtagok egy részének francia nyelvi képzésével vette kezdetét. A minden stábtagra kiterjedõ nyelvi képzés 2009 áprilisában kezdõdött, és várhatóan 2010 elejére befejezõdik. A nyelvi képzéssel párhuzamosan megindult a stábtagok kompetencia-fel A Nemzetközi Frankofón Szervezet (Franciaország, Belgium, Luxemburg) a tisztviselõk francia nyelvi és francia nyelvû elnökségi képzéséhez biztosít lehetõséget, 2. az ír kormány a tanácsi munkacsoportokban elnökségi feladatokat ellátó tisztviselõk részére tart összesen 8 10, angol nyelvû tárgyalástechnikai szemináriumot ( ). 4 Részvétel a tanácsi munkában, együttmûködés az uniós intézményekkel, különösen az Európai Parlamenttel, a hazai rendezvények elõkészítése, kommunikációs feladatok ellátása. 5 A soros elnökség alatt a miniszterek vezetik a miniszteri tanácsokat, ellátják a Tanács képviseletét az Európai Parlamenttel közös döntéshozatali eljárásban és mindezek során folyamatosan egyeztetnek a kompromisszumról a tagállamokkal és az uniós intézményekkel. Ezeket a feladatokat mindenképpen a minisztereknek kell ellátniuk. Az államtitkárok, szakállamtitkárok elsõsorban az elõkészítésben, a végrehajtásban kapnak szerepet, illetve a belpolitikai munkában helyettesítik a minisztert. 6 A keret tág meghatározásának indoka, hogy egyrészrõl biztosítani kell a képzési modulok idõbeli elhatárolását, illetve tartalmi egymásra épülését, másrészrõl pedig az elnökségi stábba késõbb belépõ tisztviselõknek is részt kell venniük ugyanazon képzéseken az elnökség kezdetéig, mint a korábban kiválasztott társaiknak.

75 MAGYAR EU-ELNÖKSÉG, mérése is. Az ehhez kapcsolódó kompetenciafejlesztés a tervek szerint a vonatkozó közbeszerzési eljárástól függõen 2010 közepén valósul meg. Az uniós szakmai képzés keretében 2008 novemberében kezdetét vette az elnökségi alapismereti elõadás-sorozat. Ennek keretében eddig két képzési alkalomra került sor, a harmadik elem tervezett idõpontja szeptember október. Az elnökségi integrált képzéssel kapcsolatos közbeszerzési eljárás elõkészítése folyamatban van, a szemináriumok várhatóan 2009 októberében kezdõdnek. Az egyéb forrásból finanszírozott képzések tekintetében az Európai Bizottság 2008 decembere és 2009 decembere között várhatóan több alkalommal szervez rövid távú gyakornoki programot az uniós intézmények mélyrehatóbb megismerésére. A kétoldalú felajánlások alapján megvalósuló, elnökségi tematikájú, idegen nyelvû szemináriumokat 2008 õszétõl várhatóan 6 8 alkalommal tarthatják meg. 7 Ezen túl várhatóan folytatódik az a korábbi gyakorlat is, amely szerint a tárcák igény szerint néhány hónapra gyakornokokat küldhetnek Magyarország brüsszeli Állandó Képviseletére. Az egyes képzési modulok tartalma A Külügyminisztérium felelõsségi körébe tartozó uniós szakmai képzés az elnökségi alapismeretek képzésbõl és az integrált elnökségi képzésbõl tevõdik össze. Mindkét modul specifikus uniós és elnökségi gyakorlati ismereteket foglal magában. Az uniós szakmai képzés alapvetõen az Európai Unióval és az elnökséggel kapcsolatos szakmai ismeretekre fókuszál, de nem válik el élesen sem az idegen nyelvi oktatástól, sem az elnökségi feladatok ellátásához szükséges kompetenciák oktatásától. A modul az elnökségi feladatok szemszögén keresztül nyújt ismereteket az Európai Unió felépítésérõl és mûködésérõl, azaz az intézményi rendszerrõl, a tagállamok és az intézmények viszonyáról és feladataikról, a döntéshozatali mechanizmusról, a Tanács mûködésérõl, eljárási szabályairól, az intézményközi feladatokról, illetve az elnökségi feladatokról, az elnökség szerepérõl, az elnökségi kihívásokról. Az uniós szakmai képzés keretein túl, az elnökségi alapismereti elõadások alkalmával a Külügyminisztérium lehetõséget biztosít a tárcáknak arra, hogy a meghívott elõadókkal szervezett formában, szakmai és gyakorlati elnökségi kérdéseket egyaránt felölelõ konzultációkat folytassanak. Elnökségi alapismeretek Az elnökségi alapismeretek képzés formája elõadás, amely egyidejûleg mintegy 300 fõ számára biztosítja a részvételt. Az elõadások a Külügyminisztérium saját szervezésében, az elõadókkal kötött egyedi megbízási szerzõdések keretében valósulnak meg. A meghívott elõadók hazai, tagállami, illetve uniós intézményeknél dolgozó vagy ott tapasztalatot szerzett szakemberek. Az elõadásokat a külföldi szakemberek esetében angol nyelven, tolmácsolás nélkül tartják. Az elnökségi alapismeretek elsõ eleme, az Európai Unióra vonatkozó alapismeretek önálló jegyzet formájában jutott el minden stábtaghoz, 7 IIyenek például az ír kormánnyal való együttmûködés keretében, az Institute of Public Administration (IPA) közremûködésével megvalósuló kétnapos szemináriumok és munkacsoport-szimulációk Budapesten és Brüsszelben, összesen leendõ tanácsi munkacsoportelnök, helyettes és tag részére.

76 74 EURÓPAI TÜKÖR 2009/5 MÁJUS annak tartalma önálló tanulással sajátítandó el. Minden késõbbi elõadás hanganyaga, az elõadók prezentációi, valamint az írásos segédanyagok a képzési weblapon elérhetõk a résztvevõk számára. A modul keretében eddig két elõadás-sorozat volt november január és április 2. és 8 között. Integrált elnökségi képzés Az integrált elnökségi képzés célja az elnökségi feladatok gyakorlati szemszögbõl történõ bemutatása. A szemináriumok az elnöki szerepkörbõl adódó speciális készségek és kompetenciák, különösen a Tanács munkájának, eljárási rendjének, az intézményközi feladatoknak (pl. együttdöntés), az elnökség, az elnök szerepének, feladatainak (pl. dokumentumok kezelése és összeállítása), a legfontosabb tárgyalás- és érveléstechnikáknak a megismerésében és elsajátításában kívánnak segítséget nyújtani a stábtagok részére. A képzési modul idegen nyelven, angolul és franciául biztosítja az ismeretek elsajátítását, ezért egyszerre bõvíti az Európai Unió jogi, intézményi és döntéshozatali felépítésére vonatkozó szakszókincset, és fejleszti a szükséges kompetenciákat. Az integrált elnökségi képzés formája kiscsoportos, gyakorlati szeminárium. A képzés egyes elemei közösségi közbeszerzési eljárás keretében valósulnak meg, lehetõséget biztosítva ezzel az elnökségre történõ tagállami felkészítésben jártas nemzetközi oktatási intézmények részvételére. Más elemeket (elsõsorban a hazai eljárásokra vonatkozó ismeretek) a Külügyminisztérium saját szervezésében, hazai szakértõk bevonásával valósítja meg. Az integrált elnökségi képzésen való részvétel fõszabály szerint kötelezõ az el- nökség stáb részére, de bizonyos elemek tekintetében (pl. együttdöntési eljárás) csak a feladat- és hatáskör szerint érintett stábtagok jelenléte elengedhetetlen. A képzés más elemei az elnökség során specifikus munkakört (sajtó, protokoll, logisztika), illetve adminisztratív munkakört betöltõk részére adnak át ismereteket. Nyelvi képzés Az elnökségi stáb nyelvi alapképzése angol és francia nyelvbõl történik. A szintfelmérést és regisztrációt követõen a nyelvi képzés április közepén kezdõdött meg, és a stábtagok többsége számára 2009 végén vagy 2010 elején fejezõdik be. A nyelvi képzés angol és francia nyelvû, uniós tematikára épülõ oktatást jelent, amely elsõsorban a diplomáciai kapcsolatokban szokásos formális/informális szituációk terminológiájára és az európai uniós szókincsre épít, valamint fejleszti a multikulturális közegben szükséges kommunikatív hatékonyságot és problémamegoldó képességet. A nyelvi képzésekre csoportos képzés keretében kerül sor, az egyéni képzés biztosítását az uniós felkészülési folyamat költségeit fedezõ ÁROPforrások a stábtagok legfeljebb 15 százaléka, elsõsorban a vezetõ beosztású köztisztviselõk számára teszik csak lehetõvé. A képzést a közbeszerzési eljárás keretében kiválasztott nyelviskolák, angol nyelvbõl az International House Language School Kulturális Szolgáltató Kft., francia nyelvbõl pedig a Budapesti Francia Intézet valósítja meg. A képzéssel kapcsolatos koordinációs feladatokat a Miniszterelnöki Hivatal végzi. Kompetenciafejlesztés Az elnökségi feladatokat ellátó tisztviselõk kompetenciafejlesztésének célja,

77 MAGYAR EU-ELNÖKSÉG, hogy az elnökségi feladatok sikeres ellátása érdekében magas színvonalon, hatékonyan és eredményesen fejlessze a szükséges kompetenciákat. 8 A kompetenciafejlesztés elõzménye volt a tisztviselõk készségeinek és képességeinek felmérése. Az itt kapott eredmények egyénenként és globálisan egyaránt képezik alapját a kompetenciafejlesztésnek. A kompetenciafejlesztés megvalósításában közremûködõ cég közbeszerzési eljárás keretében kerül kiválasztásra. A fejlesztés koordinációjának felelõse a Miniszterelnöki Hivatal. n 8 Az elnökségi stáb tagjainak rendelkezniük kell olyan készségekkel, képességekkel, amelyek alkalmassá teszik õket az új feladat ellátására. Az kompetenciafejlesztés keretében megvalósuló szemináriumok az alábbi, a feladat ellátáshoz szükséges kompetenciák fejlesztését célozzák: stratégiai (analitikus, koncepcionális) gondolkodás az EU intézményi tervezésére alkalmazva; problémamegoldás a bizottsági munkában; kommunikáció multilaterális környezetben; együttes döntési képesség; konfliktuskezelés multikulturális környezetben; terhelhetõség diverz nyelvi és kulturális közegben; stressztûrés többszereplõs bizottsági munkában; rugalmasság, együttmûködés az EU különbözõ szerveivel; tárgyalási technikák az EU bizottsági munkában; teljesítménymotiváció; nemzetközi együttmûködés az EU-ban.

78 76 EURÓPAI TÜKÖR 2009/5 MÁJUS DUNAI PÉTER EURÓPAI BIZTONSÁG- ÉS VÉDELMI POLITIKA Hatvanéves a NATO van-e válasz a jövőjére? A NATO hatvanadik születésnapi csúcstalálkozója Strasbourgban, illetve Kehlben elsõsorban az ünneplés, másodsorban az új kihívásokra várt válaszok keresésének jegyében telt el. A hely megválasztása is jelképes volt, a német oldalról (Kehl) a háziasszony, Angela Merkel kancellár vezetésével a vendégek (a telefonáló Berlusconi kivételével) a gyaloghídon együtt sétáltak át a francia oldalra, hogy szimbolikusan befogadják a szövetség katonai szervezetébe hivatalosan is visszatérõ Franciaországot, Nicolas Sarkozy személyében. A jelképesség szó szerint értendõ, hiszen Franciaország hosszú évek óta részt vesz a NATO katonai szervezete munkájában, nemcsak az európai missziókban, hanem a legnagyobb és leginkább ember-, szövetségpróbáló vállalkozásban, Afganisztán támogatásában, stabilizálásában, a polgári társadalom és gazdaságépítõ munka segítésében. Két fõ téma uralta a tanácskozást: Afganisztán, valamint a NATO viszonya Oroszországhoz. Vajon a jubileumi csúcstalálkozó hozzájárult-e ahhoz, hogy a NATO megtalálja helyét, stratégiai célrendszerét a hidegháború vége óta eltelt két évtizedben? Milyenné fejlõdjön? Összpontosítson a globális, expedíciós hadviselésre, feladatokra, képességekre, vagy maradjon a klaszszikus területvédelem mellett? Némi haladást, az álláspontok tisztábbá válását regisztrálták a megfigyelõk, azonban az alapkérdésekben tart a vita. Ezek: 1. A NATO új stratégiája. A legutolsó stratégiai koncepció 1999-ben, még a fordulópontot jelentõ szeptember 11., majd az afganisztáni háború kirobbanása elõtt született meg. Nem tükrözi az azóta kibontakozó globális terrorizmusellenes harc követelményeit, a konfliktusok kezelésének új módozatait, Afganisztán hatását, tanulságait. Éppúgy kimarad a késõbbi három bõvítési hullám (1999, 2004, 2009) következményeinek feldolgozása. 2. A NATO szerepe, tevékenységének földrajzi szférája. Legyen-e az ENSZ-nek alárendelve nemzetközi békefenntartó missziókban (mint azt a franciák képviselték), vagy legyen önálló, mint azt az amerikaiak akarták? 1999-ben, amikor az utolsó stratégiai koncepciót jóváhagyták Washingtonban, épphogy csak a koszovói etnikai tisztogatást megelõzõ-megtorló NATOlégicsapások után voltak. A NATO életében fordulópontot (igazi globalizálódást) jelentõ afganisztáni mûveletek, az ISAF-misszió még évekre elõre voltak az idõben. 3. A NATO bõvítése. Marad-e a szervezet tagságát illetõen alapvetõen az európai-északatlanti földrajzi behatároltság, vagy globális missziójának (misszióinak) megfelelõen kooptálhatja tagjai közé a mind szorosabban vele együttmûködõ Ausztráliát, Új-Zélandot (de akár Dél-Koreát vagy Japánt)? A NATO Alapszabálya szerint valamennyi demokratikus európai állam taggá válhat. Most a jubileumi ülésen üdvözölték a szervezet 27. és 28. tagját, Horvát-

79 EURÓPAI BIZTONSÁG- ÉS VÉDELMI POLITIKA 77 országot és Albániát. Hol húzzák meg a politikai Európa keleti határait? Ha Grúzia tag lehet, akkor Azerbajdzsán, Örményország is. Ha Kazahsztán az EBESZ, az Európai Biztonsági és Együttmûködés Szervezete soros elnöke lehet jövõre, akkor miért ne csatlakozhatna (Üzbegisztánnal, Türkmenisztánnal, Kirgizisztánnal, Tadzsikisztánnal együtt) a NATO-hoz? Hogyan oldják fel az ellentmondást, amely az egyhangúság elvén mûködõ, de egyre bõvülõ (rossz nyelvek szerint felhíguló), így egyre nehezebben irányítható, különféle színvonalon élõ-álló tagok (a demokráciát épphogy csak kóstolgató Albánia és a több mint 400 éves demokratikus hagyományú Nagy-Britannia) és az egyre nagyobb tempóban bekövetkezõ változásokra való egyre gyorsabb reagálás között fennáll? 4. A NATO és az Európai Unió viszonya. Az egyik legkényesebb kérdés, igen komoly politikai, gazdasági érdekeket feszeget. Tény, hogy a NATO mindinkább felölti a komplex (nem csak katonai jellegû) megoldások kabátját, míg az alapvetõen civil Európai Unió katonai-békefenntartó erõvé is válik. Egyelõre nem látszik a dilemma megoldása, számos párhuzamos struktúra épült ki mindkét integrációs szervezetben, ami nemcsak költséges, de rontja a hatékonyságot is. Bizonyos gyanakvás hatja át a két szervezetet a másik iránt, például nincs érdemi hírszerzési adatcsere közöttük, az Európai Védelmi Ügynökség (EDA) és a NATO hasonló szervezetei (NAMSA, a NATO Karbantartási és Ellátási Ügynöksége) viszonya sem olyan szoros, mint azt a feladatok jellege, a tagországok érdekei megkövetelnék. Az első számú téma Afganisztán Két okból is: 1. Barack Obama új amerikai elnök külpolitikájának egy legmarkánsabb vonásává léptette elõ a bonyolult kérdés megoldását. 2. A romló katonai-biztonsági helyzet a jelenlegi taktika-stratégia felülvizsgálatának szükségességét tolta elõtérbe. A NATO 75 ezer, külföldi missziókban szolgáló katonájának többsége Afganisztánban teljesíti feladatait. A létszám kevésnek bizonyul. Ez idõ szerint az ISAF, a Nemzetközi Közremûködõ Biztonsági Erõk kötelékében 42 ország (nemcsak NATO-tagok) mintegy 62 ezer katonája szolgál Afganisztánban. Az Egyesült Államok közel 30 ezer katonáját állomásoztatja ott, az ISAF kereteiben, további 14 ezer amerikai az ország legveszélyesebb részein nagyrészt különleges mûveletekben vesz részt az OEP (Tartós Szabadság Mûvelet) kötelékeiben. Az ISAF legnagyobb hozzájárulói (az amerikaiak mellett) Nagy-Britannia (8300 katona), Németország (3640), Kanada (2830), Franciaország (2780), Olaszország (2350), Hollandia (1770) és Lengyelország (1600, amely hamarosan négyszáz odavezényelt katonával 2000-re nõ). Amennyire a jubileumi NATO-csúcs dokumentumai ezt sejtetni engedik, a szövetségnek továbbra sincs kialakult, kiérlelt Afganisztán-stratégiája. A helyzet képlékenysége, a romló biztonság, az eddig viszonylag stabil Észak-Afganisztán fokozódó katonai egyensúlyvesztése, néhány kulcskérdés (például a hatalmas problémát jelentõ ópium-, herointermelés) kezelhetetlensége egyre nagyobb kihívások elé állítják a NATO-t. Az alagút végén még nem látszik a fény, a helyzet

80 78 EURÓPAI TÜKÖR 2009/5 MÁJUS 2003, vagyis a NATO afganisztáni szerepvállalásának kezdete óta nem javult, sõt dinamikájában romlott. Afganisztán területének nagyobb részét nem hivatalos NATO-források szerint a tálibok ellenõrzik, némely tartományokban csak a székhely van a kormányerõk kezén. Azóta, hogy a NATO ISAF USA erõk ban elindították az afganisztáni stabilizáló mûveleteket, az országban a kábítószer-termelés ugrásszerûen megnõtt, veszélyeztetve nemcsak Afganisztán, de a Nyugat biztonságát is. Mint mond Afganisztánról a NATO vezetõ hatalma, az Egyesült Államok? Ez szûkebb régiónk, Kelet-Közép-Európa és legfõképpen Magyarország szempontjából sem mellékes, hiszen a balkáni békefenntartó misszió lassú leépítésével, a balkáni konszolidáció haladásával vélhetõen a mintegy 1000 katonából álló magyar külföldi missziós kontingens egyre nagyobb része kerülhet Afganisztánba. Az afganisztáni misszió nemcsak összehasonlíthatatlanul veszélyesebb, mint a többi, szövetségi kötelékben végzett hasonló tevékenységünk, hanem a dél-ázsiai ország sajátosságai, elmaradottsága, az utánpótlási vonalak hosszúsága, minõsége miatt jóval költségesebb is. És a kilátások nem javulnak. Egyrészt az általános biztonsági helyzet romlik. A tálibok egyre nagyobb számban jelennek meg olyan helyeken köztük a magyarok patronálta Baghlan tartományban is, ahol korábban nem észlelték õket. Jelenlétük a lakosság egy részének fokozottabb szembefordulását jelzik az idegenekkel. Másrészt a magyarokat, a pul-i-kumri PRT-tábort az utánpótlási útvonalak áthelyezõdése közvetlenül érinti. Elõttük egyre nagyobb számú teherautó halad majd el, amelyek az üzbegisztáni Termezbõl viszik a fõvárosba, Kabulba az utánpótlást. Nem kell nagy jóstehetség annak megállapításához, hogy a stratégiai fontosságú ellátási útvonal elleni tálib-al-kaida támadások megszaporodnak majd. Nemcsak a magyarokat, nemcsak Afganisztánt, hanem az egész NATO-t érintõ probléma, hogy szerkezeti aránytalanságok vannak. Például vadászgépekbõl túl sok, harci, szállító vagy többcélú helikopterekbõl a szükségesnél kevesebb van. Nem elegendõ a NATO taktikai, stratégiai légi szállító képessége sem. Emiatt az ukránoktól óriás-szállítógépeket, An- 124-es Ruszlánokat bérelnek, amelyek kiveszik a részüket az afganisztáni utánpótlás biztosításából is. Oroszország, amely az évek óta élezõdõ orosz ukrán feszültségek miatt drasztikusan visszafogta Ukrajnával a védelmi ipari (repülõgépgyártás, rakéta-ûripar, páncélozott harci jármûvek, távközlési rendszerek stb.) a minap fordulatot hajtott végre, visszatért az ukránokkal közös szállítógép-programhoz, az An-70-es korszerû, négy hajtómûves gép gyártásához. Az An-70-es a közös nyugat-európai EADSégisz alatt gyártandó A400M keleti megfelelõje, nagyjából ugyanolyan paraméterekkel. Az A400M-program súlyos problémákkal küzd, így mind az oroszok (ukránok), mind az amerikaiak (a kifutóban lévõ C-17-esek gyártása felélénkítésével) lehetõséget látnak az A400M piaci részesedése elcsípésére a nyugat-európaiak, az EADS, az egyik legnagyobb nyugateurópai védelmi-ipari konglomerátum orra elõl. Magyarország nyerte el a NATO most kiépülõ, modern amerikai szállítógépekre, a C-17-es Globemaster III-asokra épülõ Stratégiai Légiszállítási Képesség (SAC) flotta gazdája címét. A SAC C-

81 EURÓPAI BIZTONSÁG- ÉS VÉDELMI POLITIKA eseinek Pápa lesz a bázisrepülõtere, és a hatalmas gépeket magyar lajstromjelekkel látják el. Ezek megjavítják az afganisztáni ellátást, utánpótlást is (noha bevethetõk lesznek más, nem teljesen katonai missziókra, ENSZ-, EU-békefenntartó mûveletek támogatására, katasztrófahelyzetekben segítségnyújtásra, humanitárius feladatok teljesítésére). A hangsúlyozottan nem csak a katonai szövetségi rendszer kiszolgálására felállított SAC-programban tükrözve a NATO nyitását a nem teljesen katonai szféra irányába nem NATO-tagok (Svédország, Finnország) is részt vesznek. Mit tesz Holbrooke, mit ajánl Kissinger? Hogy Washingtonnak mennyire fontos az afganisztáni kérdés, azt jelzi, hogy az új vezetés a Balkánon sikerrel szerepelt fõ problémamegoldót, Richard Holbrookeot (szakmai körökben csak Bulldózerként emlegetik tárgyalási stílusa, hatékonysága miatt) nevezte ki afganisztáni és pakisztáni különleges képviselõjének. Az Obama-kormányzat szakértõi tükrözve a probléma új, átfogóbb megközelítését új szót, fogalmat teremtettek, az AfPak-ot, Afganisztán és Pakisztán nevének összevonásával. Ez a látszólag gazdaságos szóösszevonás jelentõsen megváltozott amerikai értékelésmódot tükröz. Az AfPak szó üzenete: Afganisztán már egyáltalán nem egy földrajzilag, nemzetközi jogilag körülhatárolt terület, hanem egy roppant bonyolult problémahalmaz, amely nem oldható meg 1. elsõsorban katonai eszközökkel, 2. csak Afganisztán földrajzi területén belül. Nem pontos a hasonlat, sok területet illetõen sántít az összehasonlítás, de egy vonatkozásban kifejezõ: az Egyesült Államok a vietnami háborúnál került hasonló helyzetbe. Vietnamban elsõsorban az ország területén folytatott hadmûveleteket, ám az utánpótlási vonalak bonyolultsága (amelyek jelentõs részben Laoszon, Kambodzsán keresztül segítették az észak-vietnami erõket, a Vietkongot), a kínai szomszédság rákényszerítette az USA-t, hogy a nemzetközi jog, a szóban forgó országok területi szuverenitása megsértésével bombázza a Ho Si Minh ösvény laoszi, kambodzsai szakaszait, amivel kiváltotta az akkori világközvélemény jelentõs részének bírálatát. Ma Afganisztánban a szövetséges csapatok (elsõsorban az USA), amelyek jelenleg egyedül vannak a birtokában alkalmas fegyverrendszereknek, egyre nagyobb mértékben kényszerülnek kiterjeszteni a hadviselést az ország hivatalos határain túlra, elsõsorban nyugatpakisztáni területekre, Tálibisztánra, a pakisztáni kormány által de facto nem ellenõrzött nyugati törzsi területekre. Ez (akárcsak az USA kambodzsai bombázása, az Operation Menu ben) nemzetközi jogi bonyodalmakat, tiltakozást váltott ki, elsõsorban Pakisztánban, amely saját szuverenitása megsértésének tartja, még akkor is, ha legfõbb szövetségesérõl, az Egyesült Államokról van szó. A másik elem a polgári áldozatok viszonylag nagy aránya. A pakisztáni törzsi területek elleni fegyveres akciók gyakorlatilag kizárólag nagy teljesítményû, felfegyverzett, pilóta nélküli gépek rakéta-, bombatámadásai, amelyek, a fegyverrendszer jellegénél fogva, mindenkit elpusztítanak, aki a céltárgyban, mondjuk egy házban tartózkodik, legyen szó akár polgári személyekrõl, a terroristagyanús elemek hozzátartozóiról.

82 80 EURÓPAI TÜKÖR 2009/5 MÁJUS Pakisztán (és Afganisztán) létrejöttét, határai meghúzását épp úgy nyugati hatalmak diplomáciai osztozkodásának (India 1947-es, az iszlám részek kiválásával való szétdarabolásának) köszönheti, mint ahogy a mai Vietnam, Laosz, Kambodzsa létrejötte is jelentõs mértékben a francia délkelet-ázsiai gyarmatbirodalom széthullásával függött össze. Amerika egy, a vietnami hagyományok, kultúra, szokások figyelmen kívül hagyásával kialakított polgári demokráciát akart Dél- Vietnamban, szemben Észak totaliter diktatúrájával. A Dél-Vietnamba irányuló amerikai demokráciaexport kudarcot vallott, valódi demokrácia helyett katonai parancsnokok, korrupt hivatalnokok diktatúrája jött létre. Talán ezzel, az amerikai külpolitika máig egyik legfájóbb kudarcával függ össze, hogy számos, a mai amerikai külpolitika realista vonalvezetését valló politikus mindenekelõtt Henry Kissinger volt külügyminiszter, a Vietnam-éra egyik meghatározó személyisége óv a túlzott amerikai elkötelezettségtõl, Afganisztánban egy központosított dél-ázsiai demokratikus mintaállam gyors megteremtésének illúziójától. Ennek Kissinger szerint sem a társadalmi, sem a vallási, sem a gazdasági alapjai nincsenek meg, hiszen Afganisztán, akárcsak Pakisztán jelentõs része, laza törzsi társadalom, amely sosem ismerte (el) az erõs központi hatalmat (A Strategy for Afghanistan The Washington Post, február 26.). Kissinger lemondana az erõs, központosított kabuli hatalom megteremtésének az álmáról (túl nagy az ország, nincsenek demokratikus hagyományok), és egy Kabul és a pastu területek (Dél-, valamint Kelet-Afganisztán, továbbá a nyugat-pakisztáni törzsi területek jó része) ellenõrzésére szorítkozó katonai straté- giát javasol. Az ország, a társadalom stabilizálásában jobban támaszkodna 1. az országon belül a kialakult törzsi struktúrákra, 2. Afganisztán régiószomszédaira, Oroszországra, Pakisztánra, Indiára. A kissingeri stratégia viszont idõigényes, a stabilizációs folyamatok éveket, tán évtizedeket vennének igénybe. A lényeg írja az említett cikkben a volt külügyminiszter, hogy ne alakulhasson ki egy iszlámista-tálib hatalom Afganisztánban, amely láncreakciószerûen lobbantaná lángra Oroszország, Közép-Ázsia, Kína, India, Pakisztán egy részét. A jubileumi NATO-csúcstalálkozó 62 cikkelyes hivatalos záróközleményébõl közvetlenül csak a 9. foglalkozik Afganisztánnal (körülbelül ugyanolyan terjedelemben, mint Koszovóval). Ez figyelemre méltó jelzés, hogy az afganisztáni problémahalmaz végsõ megoldásáról még viták várhatók, és az új amerikai megközelítés csak a folyamat elindítója. Az érdemi problémák például a NA- TO-tagállamok kétlépcsõs, két norma szerinti részvétele nem kerültek elõtérbe. Ünnepi alkalmakkor vélhetõen nem illik firtatni, hogy egyes tagállamok miért húzzák ki magukat az Afganisztán déli, keleti részeiben, a legveszélyesebb helyeken való feladatvállalás alól, nemzeti törvényhozási tiltásokra (caveat) hivatkozva. Így Afganisztánban az amerikaiak mellett a kanadaiak, a britek, a hollandok, a dánok vállalják el a legveszélyesebb feladatokat, míg a németek, a franciák, az olaszok, a legtöbb kelet-középeurópai résztvevõ (köztük Magyarország) csak a viszonylag biztonságos (de egyre veszélyesebbé váló) északon és nyugaton vállal szerepet tartományi újjáépítõ csapatokban (PRT), támaszpontok körül az õrszolgálat ellátásában, afgán katonai-rendõri erõk kiképzésében. A

83 EURÓPAI BIZTONSÁG- ÉS VÉDELMI POLITIKA 81 romló biztonsági helyzet miatt egyre nagyobb nyomás nehezedik az eddig magukat a veszélyesebb missziókból kivonó államokra. A változás országunkat is érinti. Magyarország is biztosít (kisebb létszámú, különleges feladatokra, köznyelven kommandós-felderítõ missziókra) harcoló alakulatot, amely, várhatóan az amerikaiakkal szorosan együttmûködve, Afganisztán bármely részén bevethetõ lesz. Egy másik részvételi formába, az afgán alakulatok mellett tanácsadókiképzõ-összekötõ szerepkört vállaló OMLT-csoportok tevékenységébe is bekapcsolódnak magyarok, feltehetõen az ország középsõ-déli részein. Oroszország az Obamakormányzat hangsúlyváltása Az oroszkérdés felértékelõdése stílus-, hangsúlyváltást jelez az elõzõ amerikai adminisztráció konfrontációs elemekkel átszõtt Oroszország-politikájához képest. Amerikai források szerint az új kormányzat rugalmasabban értelmezi majd az orosz regionális érdekek érvényesítésének a kérdését is, amelyet elõdje, mondják, meglehetõsen egyoldalúan, a nyomulás, az erõ pozíciójából kezelt. Jelképpé vált, hogy Joseph Biden amerikai alelnök még a NATO-csúcs elõtt azt mondta, az orosz amerikai kapcsolatok számlálóját újraindítják, magyarán új idõszámítás kezdõdik, az eddigi elemeket törlik, mintha egy számítógépen megnyomnák a reset gombot. Ez azt jelenti, hogy az eddigi kapcsolatok fõ elemeiben változás kezdõdik, amely 1. a Moszkva Washington (Moszkva Brüsszel) kapcsolatokat egyértelmûen a két problémás NATO-tagjelölttel, Ukrajnával és Grúziával való viszony elé helyezi. Ebben szerepet játszhatott, hogy az elõzõ adminisztráció túlértékelte mind Kijev, mind Tbiliszi szerepét, érettségét a NATO-felvételre. (Emlékszünk a volt külügyminiszter, Condoleezza Rice egyik legutolsó sikertelen akciójára, amelylyel tavaly télen, néhány héttel a hatalomváltás elõtt, de már Barack Obama választási gyõzelme után igyekezett minden korábbi szabály, eljárásrend felborításával az utolsó pillanatban betuszkolni a NATO-ba Ukrajnát és Grúziát.) A NA- TO-csúcs záróközleménye szerint a szervezet várakozással tekint az Oroszország NATO Tanács munkájának magas (külügyminiszteri) szintû felújítására, amelyre a várakozások szerint még a nyáron sor kerülhet; 2. felértékeli Oroszország szerepét az Afganisztánnal kapcsolatos amerikai (NATO) politikában. Moszkvát be akarják vonni egy regionális biztonsági rendszerbe, amelynek fõ feladata az afgán kérdés megoldása lenne. Az afganisztáni katonai helyzet, a biztonság romlása Pakisztán Afganisztánnal határos területein is szintén ezt az irányt erõsítette. Felértékelõdtek az Oroszországon, Üzbegisztánon, Türkmenisztánon át Afganisztánba vezetõ északi utánpótlási vonalak, az amerikai szakértõk Közép-Ázsia térképeket kezdtek lázasan böngészni, információkat gyûjteni az egykori Szovjetunió közép-ázsiai út- és vasúthálózatáról, kapacitásokról, átrakó állomásokról. Hogy az amerikai nyitási szándék találkozott Moszkva érdekeivel, azt jelezte, hogy az elsõ amerikai (nem fegyverzetet szállító) vonatszerelvények Rigából Lettországon, Oroszországon, Kazahsztánon, Türkmenisztánon, Üzbegisztánon át már idén februárban elindulhattak az afgán határ, Termez, Dusanbe, Kurgán-Tübe irányába, hogy onnan teherautókon át eljussa-

84 82 EURÓPAI TÜKÖR 2009/5 MÁJUS nak Mazar-i-Sarifen át, a pul-i-kumri magyar PRT-tábor kapui elõtt elhaladva Kabulba. Hírek szerint elõvették a még szovjet mérnökök által évtizedekkel ezelõtt tervezett Termez Mazar-i-Serif vasútvonal (ez lesz az elsõ vasút Afganisztánban!) tervét, amelyet most nemzetközi (amerikai, német, üzbég) vállalkozók építenek majd meg; 3. épít Oroszország Iránra való jelentõs befolyására, hogy az iráni (feltételezett) atomfegyverkezést leállítsák. Ezt a régi-új amerikai adminisztráció kiemelt fontosságúnak tekinti, csak a megoldás tekintetében vannak eltérések a Bush- és az Obama-vezetés között; 4. nagyobb hangsúlyt helyez a leszerelési tárgyalások újraindítására. (A Bush-adminisztrációnak bizonyos averziói voltak a nemzetközi fegyverzetkorlátozási tárgyalásokkal szemben, ez az Obama-kormányzatra nem jellemzõ). Az amerikaiak támogatják az oroszokkal a tárgyalást az idén év végén lejáró stratégiai fegyverzetkorlátozási egyezményrõl (START), ezzel összefüggésben a tömegpusztító fegyverek hordozóeszközei korlátozásáról. Az új amerikai elnök távlati célul tûzte ki a nukleáris fegyvermentes világ megteremtését. Ebben ma még Washington egyetlen, vele nagyjából azonos súlycsoportban lévõ (ami a stratégiai nukleáris fegyverrendszereket illeti) partnere Oroszország. Moszkva az európai hagyományos haderõk és fegyverzet csökkentésérõl szóló szerzõdés (CFE) végrehajtását 2007 decemberében felfüggesztette, mintegy visszavágásképpen az amerikai rakétapajzs-telepítési, romániai, bulgáriai támaszpontlétesítési tervekre. A NATO jubileumi csúcs záróközleménye megerõsíti, hogy a CFE-t a szövetség stratégiai fontosságúnak, az európai biztonság sarokkövé- nek tekinti. Ez jelzés az oroszoknak is, ideje lenne megállapodni Moszkva viszszatérésérõl a szerzõdés végrehajtásába. Oroszországot a NATO a nézetkülönbségek fenntartásával fontos partnernek tekinti a terrorizmus elleni harcban (lásd az afganisztáni helyzet rendezésében Moszkva megnövekedett szerepét), továbbá a nemzetközi kábítószer-kereskedelem, -termesztõk elleni küzdelemben (ami megint csak a világ herointermelésének 90 százalékát adó Afganisztán mint az orosz régió szomszédja kapcsán került szóba). Végül Oroszországra, mint jelentõs haditengerészettel rendelkezõ államra számítanak a kalózok elleni, egyre keményebb eszközöket követelõ harcban; 5. elismeri Oroszország mint globális energia-nagyhatalom szerepét. Közép- Ázsiában, ahol a Bush-kormányzat idején a NATO-nak, az EU-nak, az energianagyvállalatoknak az egykori szovjet tagköztársaságokba való benyomulására összpontosítottak, most az amerikai álláspont rugalmasabbá válását várják a szakértõk. Nem utolsósorban, mert Moszkva tanújelét adta (a Manasz légitámaszpont amerikai/nyugati bérlõinek kiebrudalása, Türkmenisztán, Azerbajdzsán gáztermelése jelentõs részének felvásárlása), hogy jelentõs befolyása van a térségre, amit habozás nélkül érvényesít, ha nemzeti érdekei azt diktálják. Ahogy a jubileumi csúcstalálkozón a kérdés kezelésébõl kiviláglott, a Bushkormányzat két patronáltja, Ukrajna és Grúzia egyre inkább koloncnak tûnik a NATO nyakán. Az új fõtitkár, a dán Anders Fogh Rasmussen kényes helyzetbe kerül, mert egyfelõl megígérték mind Kijevnek, mind Tbiliszinek, hogy elindulhatnak a tagság felé vezetõ úton, de most meg kell nekik mondania (mint

85 EURÓPAI BIZTONSÁG- ÉS VÉDELMI POLITIKA 83 ahogy mások már megtették, homályos ígérgetésekbe burkolózva), hogy az ösvény keskeny és göröngyös, s nem látni idõbeni végét. NATO-bennfentesek szerint sok függ az orosz NATO kapcsolatok alakulásától is. Ha Moszkvával meg tudnak egyezni a fentebb említett kérdésekben beleértve Afganisztánt, az Iránnal való kapcsolatok normalizálását, a közép-ázsiai térség (államai) gazdag energiahordozó-forrásaihoz való kölcsönösen elõnyös hozzáférésben, akkor Ukrajna és Grúzia (kiváltképp ez utóbbi) jelentõsége elhalványul. A Csehországban és Lengyelországban tervezett amerikai rakétavédelmi rendszer nem kapott túl nagy teret a csúcstalálkozó napirendjén. Ennek alapvetõ oka, hogy az Obama-adminisztráció még nem alakította ki álláspontját a kérdésben. Barack Obama és csapata elsõ reakciója az volt: várjunk, nézzük meg, hogy egyfelõl technikailag tényleg annyira kiérlelt-e a rendszer, hogy telepíthetõ, másfelõl várjunk, mert Irán irányába jelzéseket küldtünk. Ha azokat Teheránban fogják, pozitívan reagálnak rájuk, mondjuk, hajlandók vállalni, hogy lemondanak a tömegpusztító fegyverek és azok hordozói, a ballisztikus rakéták fejlesztésérõl, akkor újra kell gondolni a kétezres évek elsõ felében keletkezett európai rakétavédelmi koncepciót. A jubileumi NATO-csúcstalálkozó két fõ témája, Afganisztán és a NATO Oroszország kapcsolatok, összefügg. Ha a Moszkva NATO, Moszkva Washington viszonyban jelentõs javulás következik be, az gyökeresen megváltoztathatja a régió, Közép-Ázsia jövõjét. n

86 84 EURÓPAI TÜKÖR 2009/5 MÁJUS FÜLÖP GYULA SÁRKÖZINÉ PERGE ILDIKÓ SZEMLE A hazai kis-, közép- és nagyvállalatok európai uniós megközelítésben Magyarország mára nemcsak formálisan, hanem gazdaságilag is az Európai Unió szerves részévé vált. Az integráció a vállalati szférára is jelentõs hatást gyakorol. A szerzõk tanulmányukban azt elemezték, hogy az unió milyen lehetõségeket és fenyegetéseket jelent a hazai kis-, közép- és nagyvállalatok számára. Az empirikus vizsgálat során meghatározták e vállalatcsoportok versenyhelyzetét, az általuk érzékelt verseny új elemeit és a követett stratégiák fõbb típusait. Az Európai Unió már ma is a világpolitika és a világgazdaság meghatározó szereplõje, és ez az újabb tagállamok csatlakozásával még hangsúlyosabbá vált. Mindez olyan nemzetközi súlyt, befolyást és hatalmat jelent, amilyennel a történelmi birodalmak rendelkeztek. Az unió azonban alapvetõ vonásokban különbözik tõlük. Kialakulását nem kísérték véres háborúk, kegyetlen gyarmatosítások, elsöprõ hódítások. Egyetlen állam sem igázott le más államokat, egyetlen nép sem olvadt más népekbe, egyetlen ország sem tûnt el a térképrõl. Az Európai Unió szövetség, amelyhez minden tagja önszántából, saját érdekeit szolgálva csatlakozott. Szövetség, amely úgy fûzi fokozatosan szorosabbra a tagjai közti kapcsolatot, ahogy azt a tagok felkészültsége megengedi. Szövetség, amely teljesen egyedülálló a maga nemében. Miért írnak alá az egyes nemzetállamok integrációs megállapodásokat, integrációs szerzõdéseket? Ennek elsõdlegesen gazdasági okai vannak (Bernek, 2003). Így például az egyre magasabb színvona- lú iparcikkek gazdaságos elõállítása csak a termelõegységek méretének növekedésével érhetõ el. Az iparcikkek többsége a különbözõ iparágazatok együttmûködése folytán jön létre. A termékek továbbfejlesztése magas szintû kutatási és fejlesztési munkát igényel. A nagy szériában elõállított termékek eladása is csak mind szélesebb piacokon lehetséges. Vagyis az országok közötti gazdasági együttmûködés révén lehetõség nyílik arra, hogy az országok a termékek elõállításának költségeit megosszák egymás között, s a termékek eladása is biztosított több ország nagyobb vásárlóereje révén. Az elõbbiek alapján levonhatjuk azt a következtetést, hogy az integrációs folyamatok elõnyösek az országok számára. Az államok a gazdasági együttmûködés következtében nagyobb elõnyökre tehetnek szert, mint ha a termelési és eladási folyamatokat az országhatárokon belül szervezték volna meg. Sõt, az integrációban részt vevõ országok foglalkoztatási lehetõségei is javulnak. A nagyobb volumenben történõ gyártás alacsonyabb fogyasztói árat von maga után. Ebben a tanulmányban kísérletet teszünk e tendenciák érvényre jutásának vizsgálatára, a hazai vállalkozások uniós mûködési lehetõségeinek felvázolására. Ehhez megterveztük a kutatás koncepcionális modelljét és leírtuk annak feltételezéseit. A vállalati minta segítségével részletesen bemutatjuk az empirikus vizsgálat eredményeit és levonjuk végkövetkeztetéseit.

87 SZEMLE 85 Jelen empirikus kutatásunk alapvetõ célja annak vizsgálata, hogy az EUcsatlakozással járó hatások milyen formában és mértékben érintik a magyarországi vállalkozásokat; vagyis, hogyan viselik el az integrációból fakadó következményeket, illetve milyen stratégiai válaszlehetõségeik vannak e kihívásokra. A kutatás a következõ négy fõ kérdésre kíván választ találni: l Lehetõvé teszi-e a hazai vállalatok eddig elért teljesítménye számukra az európai uniós piachoz való azonnali hozzáférést? l Hogyan tudják kezelni a vállalatok azokat a problémákat, amelyek abból adódnak, hogy az uniós versenynek új elemei jelentek meg, úgymint a termékminõség, az egyre fontosabbá váló termelési kapacitások, gyártási technológiák, az egységes piac, valamint az egyre inkább individualizálódó életstílus? l Milyen stratégiákat fejlesztettek ki a vállalatok arra vonatkozóan, hogy kihasználják az Európai Unió nyújtotta lehetõségeket, illetve hogy elkerüljék ennek a komolyabb kockázatait? l Milyen új kérdéseket vet fel, illetve milyen új megoldandó problémákat indukál a vállalatok uniós kapcsolatainak kifejlõdése? 1. A kutatás koncepcionális modellje A kutatás koncepcionális modellje az Európai Unióban való gondolkodás, pontosabban az uniós vállalati stratégia kialakításának kulcstényezõit igyekszik figyelembe venni, és ennek megfelelõen irányítani az adatgyûjtést és az elemzést. Az 1. ábrán bemutatott modell fõ tényezõi és azok összefüggése a következõképpen írható le: A modell azzal a feltételezéssel él, hogy a vállalati európai integrációs folyamatot két fontos, egymással szoros kapcsolatban álló tényezõköteg indítja el: az egyikben a külsõ környezeti tényezõk vagy hajtóerõk sorakoznak fel, a másikat a belsõ feltételek határozzák meg. A legfontosabb külsõ tényezõk között van az ízlések és a piacok regionalizációja, a termékek rövidülõ életciklusa és gyors piaci elterjedése, a méretgazdaságosságból és a tanulásból eredõ lehetõségek bõvülése, jelentõs gazdasági eltérések a régi és az új tagországok között, valamint bizonytalanságok a gazdasági környezetben. A vállalat Európai Unióban való mûködésében a legfontosabb belsõ tényezõnek számít az erõforrás és a kompetencia elégtelensége. További belsõ körülmények azok a feltételek, hogy az unión belüli mûködtetés olcsóbb az integrált vállalati mûködtetésnél, valamint hogy az uniós együttmûködés erõs védelmet biztosít az EU-n kívüli ragadozókkal szemben. További feltételezés, hogy az európai integráció a legjobb megoldás a kockázat csökkentésére vagy a kívánt piaci pozíció lehetõ leggyorsabb elérésére. A modell alapján az EU követelményei szerinti gondolkodáshoz a vállalat három dimenzió mentén történõ újraformálása szükséges. Ennek sikeres megvalósításához a vállalatnak, sajátos szempontok szerint, össze kell hasonlítania a termékeit, a piacait, valamint az embereit és folyamatait a versenytársakéval. Meg kell határoznia, melyek a vállalat belsõ erõsségei és gyengeségei, és azonosítania kell az uniós verseny külsõ lehetõségeit és fenyegetéseit.

88 86 EURÓPAI TÜKÖR 2009/5 MÁJUS Az 1. ábrán látható koncepcionális séma jól tükrözi, hogy amennyiben megtörtént az EU adta piaci lehetõségek és fenyegetések összevetése a vállalat erõs és gyenge pontjaival, mód nyílik az ennek megfelelõ stratégia kialakítására. A kutatás koncepcionális modellje azt tükrözi, hogy az uniós gondolkodás folyamatának kialakításában fontos szerep jut az értékelésnek. Az uniós stratégiák értékét a vállalatok két oldalról elemezhetik. Egyfelõl összefoglalhatják a stratégiák alkalmazásából származó potenciális elõnyöket, másfelõl leírhatják azokat a körülményeket, amelyek kockázatot jelenthetnek a stratégiák követése során. A potenciális elõnyök a következõk: új fogyasztók szerzése a meglévõ termékek számára, alacsony költségû termelési tényezõkhöz való hozzáférés, új alapvetõ képességek kifejlesztése, meglévõ képességek új módon történõ hasznosítása, az általános kockázat menedzselése. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni sem a gazdasági körülményeket, sem a politikai eseményeket, amelyek jelentõs mértékben csökkenthetik a globális stratégiák értékét. Az elõbbiekben vázolt koncepcionális modell fõ jellemzõje, hogy az európai uniós stratégia értékének (másként: a modell független változójának) alakulásához a folyamat mindegyik tényezõje hozzájárul. Az összefüggésrendszernek vélhetõen vannak azonban olyan további elemei is, amelyek nem könnyen azonosíthatók. 2. A kutatási módszer és mintavétel Egy korábbi, 2003-as kérdõíves felmérésben a globalizáció magyarországi vállalkozásokra gyakorolt hatását vizsgáltuk. Már ezt a felmérést is azzal a szándékkal indítottuk el, hogy néhány év múlva, az EU tagjaként ugyanezen tényezõket uniós megközelítésben is megvizsgáljuk. A évi felmérésünkkel alapvetõen az volt a célunk, hogy az EU-csatlakozás után néhány évvel megismerjük, mi jellemzi a hazai vállalati szféra mûködését. A kilencoldalas felsõvezetõi kérdõív négy részbõl áll: 1. A vállalatok helyzete, teljesítménye, az európai uniós piachoz való hozzáférés 1. ábra. A kutatás koncepcionális modellje: az európai uniós gondolkodás/stratégia kialakításának tényezõi

89 SZEMLE A vállalati stratégiák, a vállalati stratégiák értéke 3. A vállalatok mûködése és szervezete 4. A felmérésben szereplõ vállalatokra vonatkozó statisztikai információk A mintában kis-, közép- és nagyvállalatok szerepelnek. A megkeresett vállalati kört a fõ tevékenységi kör, a létszám szerinti méret és a tulajdonosi szerkezet szerinti reprezentációt szem elõtt tartva alakítottuk ki, figyelembe véve a Központi Statisztikai Hivatal évi adatbázisát is. Ezeket az elemzési kategóriákat a következõkkel egészítettük még ki: a vállalat értékesítési árbevétele, eszközértéke, valamint az uniós export és import részaránya a teljes árbevételhez képest. Elemzésünk adatbázisához száz vállalattól sikerült értékelhetõ kérdõívet öszszegyûjteni. A kérdõívek feldolgozása és a statisztikai vizsgálatok elvégzése a Microsoft Excel számítógépes program segítségével történt. Az ábrák és a táblázatok nagy részének tanulmányozásához tudni kell, hogy a kérdõív kérdéseinél a válaszadóknak a legtöbb esetben ötfokozatú skálán kellett kifejezni véleményüket. Az 1 és 2 általában rosszabb értékelést jelent, a 3 a közömbös kategóriának felel meg, míg a 4 és 5 kategóriák pozitív értékelést vagy jelentõs elõrelépést jeleznek. A mintában szereplõ száz vállalat között 28 kisvállalat, 38 középvállalat és 34 nagyvállalat található (2. ábra). Ezek a számok azt tükrözik, hogy a hazai vállalatok méret szerinti megoszlásához, de Chikán és munkatársai (2004) korábbi felméréséhez képest is, az 50 fõnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztató kisvállalatok (28 százalék) alulreprezentáltak a mintában. Ennek az a feltételezés az oka, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás hatásait a középés a nagyvállalatok közvetlenebb módon érzékelik, így a figyelmünket inkább ezekre a vállalati kategóriákra fordítottuk. A mintában szereplõ vállalkozások nagyobb része, 22 százaléka a kereskedelmi szférában, 20 százaléka a feldolgozóiparban és 18 százaléka a szolgáltató szektorban tevékenykedik. E tekintetben mintánk nem hasonlít Chikán és munkatársai (2004) mintájára, ugyanis abban a feldolgozóipari cégek felülprezentáltak a kereskedelmi tevékenységet végzõ cégekkel szemben. (3. ábra) A vizsgált vállalatok 9 százaléka német, 8 százaléka francia, 7 százaléka magyar, valamint egyesült királyságbeli, és 6 százaléka osztrák, szlovák és olasz üzleti partnerekkel áll kapcsolatban. (4. ábra) A felmért vállalkozások tulajdonosi szerkezetét vizsgálva megállapíthatjuk, hogy az összes tulajdon 12 százaléka van az állam, illetve állami vállalatok kezében, 19 százalékát külföldi, fõként szakmai befektetõk birtokolják, és a belföldiek rendelkeznek a tulajdon több mint felével. A belföldi tulajdonosi körön belül jelentõs a belsõ tulajdonosok vállalatvezetõk és 3. A minta jellemzői 2. ábra. A vállalatok megoszlása méret és a foglalkoztatotti létszám szerint

90 88 EURÓPAI TÜKÖR 2009/5 MÁJUS 3. ábra. A fõ tevékenységi körbe való besorolás 4. ábra. Európai uniós üzleti partnerek százalékos megoszlása 5. ábra. A tulajdonosi szerkezet kategóriái

91 SZEMLE ábra. A vállalatok megoszlása eszközérték szerint 2007-ben 7. ábra. A vállalat értékesítési árbevételének megoszlása 2007-ben alkalmazottak részesedése (36 százalék). (5. ábra) A vállalatok tulajdonosi összetételének vizsgálatakor kapott eredményeink nagymértékben hasonlítanak Chikán és munkatársai (2004) felmérésének eredményéhez. Az eszközérték szerinti méretre jellemzõ, hogy a vállalatok 55 százaléka tartozik az 500 millió feletti, és 45 százaléka az az alatti csoportba. (6. ábra) Az értékesítési árbevétel alapján, ha kicsivel is, de a kisebb cégek felé tolódott el a minta összetétele. A felmért vállalati kör 66 százaléka 1000 millió forint alatti árbevételt realizált. Ennél magasabb árbevételt a cégek 34 százaléka ért el. (7. ábra) Az európai uniós export és import részarányát vizsgálva elmondható, hogy azoknál a vállalkozásoknál, ahol az export- és importtevékenység részaránya az árbevétel 40 százaléka alatt van, az import minden esetben meghaladja az exportot, ahol ennél nagyobb, ott az export és az abból származó árbevétel jelentõsebb. A vállalatok 80 százaléka exportál, 77 százaléka pedig importál. Elmondható tehát, hogy a cégek döntõ többsége külföldi piacra termel. (8. ábra) Összegezve: a felmérésben szereplõ vállalatok többsége létszám alapján a közepes és nagyvállalatok csoportjába tartozik az EU kategóriái szerint. Ezen vállalkozások nagy része hazai tulajdon-

92 90 EURÓPAI TÜKÖR 2009/5 MÁJUS 8. ábra. Az export és az import részaránya az árbevételbõl 2007-ben ban van, és árbevétele nem éri el az 1000 millió forintot. A megfigyelt cégek legtöbbje a kereskedelemben tevékenykedik, és nagy részük a külföldi piacokra koncentrál mind az értékesítési, mind a beszerzési tevékenységüket tekintve. 4. A vállalati felmérés eredményei Ebben a részben a vállalati felmérés alapján részletesen értékeljük a koncepcionális modell elemeit Az együttműködés külső tényezői Számos olyan tényezõ létezik, amelyet a hazai vállalatok fontosnak tartanak az EU-tagországokbeli vállalkozásokkal való együttmûködésben. Ilyen fontos tényezõk az erõs hazai és egységes piaci verseny, a bõvülõ pénzügyi források, a hasonló gazdaságpolitika, a technológia gyors fejlõdése, az olcsó beszerzés, vala- mint a fogyasztókkal és a szállítókkal való jó viszony. Ahogyan azt a 9. ábra is jól illusztrálja, a mintában szereplõ kisvállalkozások közel 70 százaléka kevésbé fontosnak, illetve közömbösnek tartja a következõ külsõ környezeti tényezõket: erõs hazai piaci verseny, erõs egységes piaci verseny, bõvülõ pénzügyi források, hasonló gazdaságpolitika, valamint az olcsó beszerzés. Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy a környezeti tényezõk közül a kisvállalatok elsõdlegesnek tartják a fogyasztókkal és a szállítókkal való jó viszonyt, valamint a technológia gyors fejlõdését, tehát ezek a mûködésüket leginkább befolyásoló környezeti tényezõk. A középvállalatok, amelyek a mintában a legnagyobb arányt képviselik, minden külsõ, mûködésüket befolyásoló tényezõt különösen nagy jelentõségûnek tartanak. A nagyvállalatok esetében a külsõ tényezõk 70 százaléka fontosnak számít. A felmérés alapján számukra az erõs hazai piaci verseny a legkevésbé fontos, míg a bõvülõ pénzügyi forrásokat, valamint a

93 SZEMLE 91 Tényezõ Értékelés Erõs hazai piaci verseny l l Erõs egységes piaci verseny l l Bõvülõ pénzügyi források l l l Hasonló gazdaságpolitika l l l A technológia gyors fejlõdése l l Olcsó beszerzés l l l A fogyasztókkal való jó viszony l A szállítókkal való jó viszony l l l Jelmagyarázat: kisvállalat, középvállalat, nagyvállalat Értékelés: 1-2. kategória - kevésbé fontos, 3. kategória - közömbös, 4-5. kategória - nagyon fontos 9. ábra. Az együttmûködés külsõ tényezõi szállítókkal való jó viszonyt közömbösnek ítélik. Összegezve: A külsõ környezeti tényezõk fontosságának megítélését vizsgálva megállapítható, hogy a mintában szereplõ vállalkozások közül a hazai közepes méretû vállalatok minden tényezõt nagyon fontosnak tartanak. A nagyvállalatok a tényezõk 70 százalékát fontosnak, míg a kisvállalatok a tényezõk 70 százalékát kevésbé fontosnak minõsítik. Öszszehasonlítva a közép- és a nagyvállalatok fontossági sorrendjét, megfigyelhetjük, hogy mindkét vállalati kör az erõs egységes piaci versenyt, a hasonló gazdaságpolitikát, a technológia gyors fejlõdését, az olcsó beszerzést, valamint a fogyasztókkal való jó viszonyt kiemelt befolyásoló tényezõnek minõsíti. Ezen tényezõk a mind nagyobb arányú együttmûködés irányába hatnak Az együttműködés belső tényezői A külsõ feltételek mellett a belsõ feltételek is nagy jelentõséggel bírnak a sikeres vállalati mûködés tekintetében, ezért felmérésünkben ezeket is vizsgáltuk. Amint azt már a koncepcionális modell ismertetésénél is említettük, az erõforrás és a kompetencia elégtelensége számít a legfontosabb belsõ körülménynek. Ha egy vállalat üzleti partnerekkel rendelkezik, sokkal könnyebben hozzájut olyan értékes piacokhoz, technológiákhoz, speciális szakértelemhez, olcsó termelési tényezõkhöz, amelyek elérése egyébként komoly akadályokba ütközhet. Az elégtelen kompetencia elmélete azt sugallja, hogy a vállalatok túlélését meghatározó döntõ feltétel az erõforrásokhoz és a kompetenciákhoz való hozzáférés lehetõsége. Jelen felmérés alapján csak a nagyvállalatok igénye az, hogy csökkenjen a bizonytalanság, és hozzáférhetõbbé váljanak olyan szükséges erõforrások, mint a termelési tényezõk, a szakértelem és a piacok. A kisvállalatok csak az olcsó termelési tényezõkhöz való hozzáférést minõsítik fontos tényezõnek. Ezt a feltételezést a 10. ábra is tükrözi. Összegezve: A mintában szereplõ kis-, közép- és nagyvállalatok számára kevésbé fontos és közömbös az Európai Unión belüli mûködtetés kisebb költsége és a ragadozókkal szembeni hatékonyság,

94 92 EURÓPAI TÜKÖR 2009/5 MÁJUS Tényezõ Értékelés Az elégtelen erõforrás és kompetencia kiküszöbölése Hozzáférés az értékes piacokhoz l l l Hozzáférés speciális szakértelemhez l l l Hozzáférés olcsó termelési tényezõkhöz l l Költségcsökkenés A speciálizációból származó elõny l l l A ragadozókkal szembeni hatékonyság l l Az Európai Unión belüli mûködtetés olcsóbb, mint integrált vállalatot l l mûködtetni Jelmagyarázat: kisvállalat, középvállalat, nagyvállalat Értékelés: 1 2. kategória: kevésbé fontos, 3. kategória: közömbös, 4 5. kategória: nagyon fontos 10. ábra. Az együttmûködés belsõ tényezõi de a kis- és középvállalatok számára a kívánt piaci pozíció elérése és a kockázat csökkentése sem számít motiváló körülménynek Az európai uniós verseny erősségei/gyengeségei és lehetőségei/ fenyegetései Ebben a részben a vállalatok versenytársaikhoz viszonyított teljesítményét vizsgáljuk (1. táblázat). A logikai modell alapján összehasonlítjuk a termékkel, a piaccal, valamint az emberekkel és a folyamatokkal kapcsolatos tényezõket EC termék A mintában szereplõ nagyvállalatok a termékek és azok minõsége terén a versenytársakéhoz hasonlónak értékelik teljesítményüket (40 százalék). Termékeik technológiai színvonala a felmérés szerint a versenytársaikétól elmarad (20 százalék), és a K+F-ráfordítások mértéke sem éri el a versenytársaik szintjét. A kis- és középvállalatok mintegy fele gyengébb termékminõséget produkál önértékelésük szerint. Emellett a technológiai színvonaluk is jelentõs lemaradást mutat. Ez a lemaradás vélhetõen a vállalatok rosszabb jövedelmezõségének tudható be. Az integráció a vállalatok számára még inkább szükségessé teszi termékeik és szolgáltatásaik hozzáigazítását az európai vevõk igényeihez. A csatlakozás új termékek és szolgáltatások elõállítására is lehetõséget teremtett, amelyek révén a vállalkozások versenyelõnyre tehetnek szert. Az új piacokon való megjelenéskor a hazai vállalatoknak fel kell mérniük, hogy mely termékeiket kell majd megváltoztatniuk (például a minõségi és a csomagolási követelményeknek megfelelõen, vagy hogy elfogadható áron tudjanak belépni a piacra) a különbözõ vevõi igények kielégítése érdekében. Az euró hazai bevezetése nyomán mindinkább erõsödni fog a piaci verseny, összehasonlíthatóbbak lesznek az árak a hazai vállalatok számára is, és egyfajta árcsökkentõ hatás is érezhetõ lesz, különösen a tömegcikkek árai vonatkozásában.

95 SZEMLE táblázat. A vállalati teljesítmény értékelése a legfõbb uniós versenytársakhoz viszonyítva Teljesítménytényezõ Vállalati méret A vállalatok százaléka Rugalmas igénykielégítés Etikus magatartás Kisvállalat Középvállalat Nagyvállalat Kisvállalat Középvállalat Nagyvállalat TermékminõségKisvállalat Középvállalat EC termék Pontos szállítás Reagálás igényváltozásokra Fogyasztói kapcsolatok Szállítási határidõ Felkészült vezetõk Képzett alkalmazottak Nagyvállalat Kisvállalat Középvállalat Nagyvállalat Kisvállalat Középvállalat Nagyvállalat Kisvállalat Középvállalat Nagyvállalat Kisvállalat Középvállalat Nagyvállalat Kisvállalat Középvállalat Nagyvállalat Kisvállalat Középvállalat Nagyvállalat Kisvállalat Középvállalat Nagyvállalat KörnyezettudatosságKisvállalat Integrált információs rendszer Egységes piacon való jelenlét Piaci elõrejelzés Középvállalat Nagyvállalat Kisvállalat Középvállalat Nagyvállalat Kisvállalat Középvállalat Nagyvállalat Kisvállalat Középvállalat Nagyvállalat

96 94 EURÓPAI TÜKÖR 2009/5 MÁJUS Teljesítménytényezõ Vállalati méret A vállalatok százaléka JövedelmezõségKisvállalat Középvállalat Nagyvállalat Értékesítési csatornák Kisvállalat Középvállalat Nagyvállalat Piaci részesedés Kisvállalat Középvállalat Nagyvállalat Eladásösztönzés Kisvállalat Középvállalat Nagyvállalat Árszint (árbevétel, nyereség) Kisvállalat Középvállalat Nagyvállalat Kapcsolódó szolgáltatások Kisvállalat Középvállalat Nagyvállalat Technológiai színvonal Kisvállalat Középvállalat Nagyvállalat E-business Kisvállalat Középvállalat Nagyvállalat Jogi, szerzõdéses háttér Kisvállalat Középvállalat Nagyvállalat Tõkeerõ, forráshoz jutás Kisvállalat Középvállalat Nagyvállalat Eltérõ vállalati kultúra Kisvállalat Középvállalat Nagyvállalat K+F Kisvállalat Középvállalat Nagyvállalat Lobbizás Kisvállalat Középvállalat Nagyvállalat Államnak történõ értékesítés Kisvállalat Középvállalat Nagyvállalat Jelmagyarázat: elmarad, hasonló, meghaladja

97 SZEMLE Egységes piac Az európai egységes piac megteremtése számos területen komoly befolyást gyakorol a marketing fogalmára (Fülöp és munkatársai, 1999). A vállalatok számára megszûnt a külföldi piac fogalma, egyszerûen csak ellátandó európai piac létezik. Az egységes piac elõnyei a hazai vállalatok számára a következõk: könynyebb fizikai bejutás más országok piacaira, alacsonyabb költség az optimális üzemnagyság kihasználása következtében, nagyobb lehetõség a komparatív elõnyök kiaknázására, a liberalizáció eredményeképpen megnövekvõ innováció és gazdasági dinamizmus, szabadabb verseny. Ezen elõnyök sokkal könnyebbé tehetik a hazai kis-, közép- és nagyvállalatok számára az új piacok meghódítását. A kiterjedt piacnak természetesen hátrányai is lehetnek, elsõsorban a piaci verseny erõsödése következtében. Az 1. táblázat adatait nézve látható, hogy a hazai nagyvállalatok 30 százaléka piaci részesedésben, eladásösztönzésben és árszintben elég erõsnek érzi magát uniós versenytársaihoz viszonyítva, és hasonló a helyzet a kis- és közepes vállalkozásoknál is. A további két fontos tényezõ, az egységes piacon való jelenlét és a piaci erõjelzések terén pedig a felmérés szerint a közép- és a nagyvállalatok hasonlítanak versenytársaikhoz Emberek és folyamatok Az egységes piac magában foglalja a munkaerõ szabad áramlását az unióban (Fülöp és munkatársai, 1999). Noha az EU állampolgárait megilleti a szabad munkavállalás joga bármely tagországban, a gyakorlatban a munkaerõ-áramlást számos tényezõ akadályozza, túl a mobilitás természetes korlátain. A saját tulajdonú ingatlan, a családi kötelékek, a letelepedettség megszerzésének idõtartama, a nyelvi korlátok erõs visszatartó tényezõk a migrációval szemben. A legfõbb akadályok azonban a gazdaság mûködésében rejlenek. A gazdasági fejlettségi és életszínvonalbeli különbségek részben alapvetõen egyirányú migrációt ösztönöznek délrõl északra : a fejletlenebb területekrõl a fejlettebbek irányába vonzzák a munkaerõt. Ugyanakkor a magasabb bérek és azok járulékos terhei miatt e területeken a legerõsebb a modernizációs törekvés az élõ munkaerõ technikával történõ helyettesítésére, a fajlagos termelési költségek csökkentésére. Jelenleg az EU-ban a fejlettségi színvonalbeli különbségek nagyok, a termelési költségszínvonalak eltérõek, a bérek, a termelékenység, a termelési feltételek tényleges nagysága igen különbözõ. Mindezekre vonatkozóan az 1. táblázat adatai azt tükrözik, hogy a hazai nagyvállalatok alkalmazottainak képzettségi színvonala mindössze 10 százalékban haladja meg versenytársaikét, a kisvállalatoknál a helyzet ennél jóval roszszabb (60 százalékos lemaradás). A hazai nagyvállalatok a vezetõi felkészültségüket igen optimistán ítélték meg (50 százalék), ugyanakkor a kisés középvállalatok százaléka csak hasonló színvonalúnak minõsíti ezt. Az általános vállalati kultúra terén a vezetõk önértékelése egybehangzóan nagyon kedvezõtlen képet mutat, a vezetõk 80 százaléka e területen lemaradást jelez.

98 A vállalatok európai uniós stratégiái Sajátos elemek figyelhetõk meg az ún. európai uniós stratégiák tartalmában, ami feltehetõen összefügg a világgazdaság konjunkturális változásaival. E megállapításunkat a felmérés alapján a következõképpen tudjuk számszerûsíteni. A mintában szereplõ kisvállalatok meglepõ válaszaiból kiderül, hogy többségük nem növekedésorientált, inkább a visszahúzódó stratégiát követik. A közép- és nagyvállalatok azonos arányban folytatnak összpontosító és támadó stratégiát A stratégia megvalósítása A következõkben a vállalatok szervezeti kérdéseivel, mûködési jellemzõivel és értékrendszerével összefüggõ legfrissebb eredményeket foglaljuk össze. Az európai integráció hatására a vállalatok szervezetében napjainkban bekövetkezõ változásokat az érzékelhetõ leg- EURÓPAI TÜKÖR 2009/5 MÁJUS fontosabb jellegzetességek alapján a 12. ábra mutatja. Hoványi (2001) modelljébõl átvett szervezeti jellemzõk közül itt csak azokat emeljük ki, amelyek nagymértékben változtak meg. A kisvállalatok önértékelése egyrészt azt mutatja, hogy a termelés jellegét az egyéni igénykielégítés határozza meg, másrészt a munkaerõ státusára a munkatársi viszony a jellemzõ. A középvállalatok szervezeti sikerének kritériuma a változásorientáltság, valamint fõ motivációs erõ az egyének hozzájárulása a vállalati eredményekhez. A nagyvállalatokat fõként a kiváló minõség iránti elkötelezettség vezérli, hogy ezáltal ki tudják használni az uniós beszerzési és értékesítési piac lehetõségeit Az európai uniós stratégia értéke Itt az EU-stratégiák értékét vizsgáljuk a vállalati méret függvényében. 11 ábra. A vállalatok európai uniós stratégiái

99 SZEMLE 97 Jellemzõk Az integráció Értékelés Az integráció elõtt után Szervezet Hierarchikus l l l Külsõ-belsõ hálózatok Mûködés jellege Strukturált, Rugalmas, l l állandó változó Mûködés módja Vertikálisan Horizontális, l l integrált feladatra integrált Fõ erõforrások Materiális Információ l l eszközök bitekben A siker kritériuma Állandóság l l Változás Vezetési stílus Dogmatikus l l l Intuitív Munkaerõ státusa Beosztottak l l Munkatársak Foglalkoztatottak Egyéni Biztonság l l aspirációja kiteljesedés Munkastílus Egyéni teljesít- Interdependencia l l mény dominál keretekben Fõ motiváció Hozzájárulás Részvétel l l a vállalati a versenyben eredményhez Stratégiai terve- Felülrõl le, Kétirányú, l l zés jellege szakaszos folyamatos Fejlesztések jellege Lépésekben l l Ugrásszerûen Minõségi cél A lehetõ legjobbat l l l Minõséget 0 hibával Egyéni Termelés jellege Tömegtermelés l igénykielégítés tömegtermeléssel Beszerzési és értékesítési piac Fõként hazai l l l Uniós lehetõségek Készletgazdálkodás Hónapokra szóló l l l Órákra szóló Pénzügyi helyzet elemzése Negyedévenként l l Valós idejû Jelmagyarázat: kisvállalat, középvállalat, nagyvállalat Értékelés: 1 2 pont kismértékû, 3 pont közepes, 4 5 pont nagymértékû változás 12. ábra. Az európai integráció hatására bekövetkezett változások a vállalat szervezetében és értékrendszerében A 2. táblázatban felsorolt tényezõk egyrészt azt fejezik ki, hogy a lehetséges elõnyök és kockázatok együttesen határozzák meg az európai uniós stratégiák értékét; másrészt azt tükrözik, hogy a potenciális lehetõségek és veszélyek nagysága összefügg a vállalatok méretével. Az EU-stratégiák értékét meghatározó lehetséges elõnyök közül mindhárom vállalatcsoport esetében az új fogyasztók szerzéséhez kapcsolódó méretgazdasági elõnyök realizálódnak. Ezáltal egyrészt többletbevételt szereznek (kisvállalatok 52 százaléka, középvállalatok 48 százaléka), másrészt a termelési költségeiket

100 98 EURÓPAI TÜKÖR 2009/5 MÁJUS 2. táblázat. Az európai uniós stratégia értéke a vállalati méret függvényében Kisvállalat Középvállalat Nagyvállalat (%) (%) (%) Az európai uniós stratégiák követésébõl származó potenciális elõnyök Új fogyasztók szerzése Vállalati bevételek növekedése Vállalati költségek csökkenése Termékek menedzselése életgörbéjük mentén Alacsony költségû termelési tényezõkhöz való hozzáférés Alacsony költségû nyersanyag Alacsony költségû munkabér Technológiák alacsony költségû megszerzése Új képességek kifejlesztése Tanulási szándék a szervezetben Üzleti partnerek átláthatósága Tanulásra való fogékonyság Meglévõ képességek hasznosítása Új piacokon történõ hasznosítása Új módon való kiaknázása Általános kockázat menedzselése Üzleti tevékenységek diverzifikálása Befektetési portfóliók megosztása Az európai uniós stratégiák kockázata Gazdasági kockázat Euró/forint árfolyamváltozás Országonként eltérõ inflációs ráta Politikai kockázat Vállalati vagyon kisajátítása Instabil igazgatási rendszer Érzelmi alapú döntések a politikában csökkentik (nagyvállalatok 69 százaléka, középvállalatok 54 százaléka). Elmondható, hogy az alacsony költségû nyersanyaghoz való hozzáférést a mintában szereplõ nagyvállalatok 58 százaléka, az alacsony költségû munkabért a kisvállalatok 60 százaléka, míg a technológiák alacsony költségû megszerzését a középvállalatok 27 százaléka tartja fõ motivációs erõnek. Fõként a nagyvállalatok célja az új alapvetõ képességek kifejlesztése, azonban mindhárom vállalati kör célja a meg- lévõ képességeik új módon való kiaknázása (a kisvállalatok 32 százaléka, a középvállalatok 39 százaléka és a nagyvállalatok 53 százaléka). A felmérésben szereplõ vállalatok legtöbbjének fontos az általános kockázatuk menedzselése, amit a nagyvállalatok 67 százaléka az üzleti tevékenységük diverzifikálásával ér el. A kockázati tényezõk közül mind a gazdasági, mind a politikai tényezõket fontosnak tartják a vizsgált vállalati körök. Az euró/forint-árfolyam változása a

101 SZEMLE 99 nagyvállalatok 90 százalékára, míg az országonként eltérõ inflációs ráta a nagyvállalatok 81 százalékára gyakorol kedvezõtlen hatást. A politikai kockázatok közül a nagyvállalatok 87 százaléka az instabil igazgatási rendszert tartja hátrányosnak. 5. Az empirikus vizsgálat végkövetkeztetései Úgy véljük, hogy a kutatás pontosította eddigi ismereteinket arról, hogy az európai uniós csatlakozás milyen formában és mértékben hat a magyarországi vállalatokra, ugyanakkor lehetõvé tette azt is, hogy a vállalatainkat ne csupán összevontan, hanem méretkategória szerinti öszszehasonlításban is megvizsgáljuk. Az empirikus vizsgálat végkövetkeztetéseinek levonásához a koncepcionális modell aktuális tartalma szolgál megbízható alapul. A felmérés azt mutatta, hogy az uniós kapcsolatrendszerben napjainkra a hazai vállalatok közel 80 százaléka értékesíti termékeit/szolgáltatásait, illetve helyezi ki erõforrásait az Európai Unióban. Ennek nemcsak modernizációs hatása van, de elkerülhetetlenül kiteszi õket a konjunkturális hatásoknak is. Erõsíti a hazai vállalati szféra stratégiai döntéshozatalában a külsõ tényezõk szerepét. A nagy- és középvállalatok esetében a legfontosabb tényezõ az erõs egységes piaci verseny, a hasonló gazdaságpolitika, a technológia gyors fejlõdése, az olcsó beszerzés, valamint a fogyasztókkal való jó viszony. E tényezõk a mind nagyobb arányú együttmûködés irányába hatnak. A vállalati teljesítmény önértékelése viszonylag jó képet mutat. A hazai nagyvállalatok a piaci részesedésben, eladásösztönzésben és árszintben elég erõsnek érzik magukat az uniós versenytársaikhoz viszonyítva, és hasonló a helyzet a kis- és közepes vállalkozásoknál is. A további két fontos tényezõ, az egységes piacon való jelenlét és a piaci elõrejelzések terén pedig a közép- és a nagyvállalatok hasonlítanak versenytársaikhoz. A felmérés szerint a kisvállalatok többsége nem növekedésorientált, inkább a visszahúzódó stratégiát követik. A közép- és nagyvállalatok azonos arányban folytatnak összpontosító és támadó stratégiát. Az európai integráció hatására a vállalatok szervezetében és értékrendszerében változások történtek. A nagyvállalatokat fõként a kiváló minõség iránti elkötelezettség vezérli, ezáltal ki tudják használni az uniós beszerzési és értékesítési piac lehetõségeit. Míg a kisvállalatoknál a termelés jellegét az egyéni igény-kielégítés határozza meg, a munkaerõ státusára pedig a munkatársi viszony a jellemzõ, addig a középvállalatok szervezeti sikerének kritériuma a változásorientáltság, valamint fõ motivációs erõ az egyének hozzájárulása a vállalati eredményekhez. A felmérésben szereplõ vállalatok az európai uniós stratégiák követésébõl származó elõnyöket az új fogyasztók szerzésében és az alapvetõ képességek új módon való hasznosításában látták. Aligha kétséges, hogy a magyarországi kis-, közép- és nagyvállalatok versenyfeltételeiben, tevékenységrendszerében, szervezetében és stratégiai gondolkodásában az európai integrációs folyamat átrendezõdéseket váltott ki. Kulcskérdés, hogy ebben a folyamatban a vállalatok mikor, milyen mértékben és milyen módszerekkel valósítják meg stratégiájuk európai uniós elvárásoknak megfelelõ fejlesztését.

102 100 EURÓPAI TÜKÖR 2009/5 MÁJUS Irodalom Bernek Á. Kondorosi F. Nemerkényi A. Szabó P.: Az Európai Unió. Cartographia Kft, Budapest, Balaton K.: Vállalati stratégiák és nézetek a rendszerváltást követõen. Aula Kiadó, Budapest, Blahó A.: Európai integrációs alapismeretek. Aula Kiadó, Budapest, Chikán A. Czakó E. Zoltayné Paprika Z.: Fókuszban a verseny. Gyorsjelentés a évi kérdõíves felmérés eredményeirõl. Budapest, Csiffáry T.: Az Unió magyar szemmel. Könyvmíves Könyvkiadó, Budapest, Fülöp Gy. és munkatársai: Vállalati gazdálkodás az európai integrációban. Aula Kiadó, Budapest, Horváth Gy.: Európai regionális politika. Dialóg Campus Kiadó, Budapest Bécs, Horváth Gy.: A régiók szerepe a bõvülõ Európai régióban. MTA Regionális Kutatások Központja, Pécs, Hoványi G.: Globális kihívások menedzsmentválaszok. Jogi és Üzleti Kiadó Kft., Budapest, Makó Cs. és mások: The Labour Process and Employment Relations in the New Economy. Akadémiai Kiadó, Budapest, Mészáros T. Pitti Z.: A hazai magántulajdonú közép- és nagyvállalkozások helyzete az EU perspektívájából. IV. Nemzetközi Tudományos Konferencia, Miskolc, május Palánkai T.: Az európai integráció gazdaságtana. Aula Kiadó, Budapest, 2004.

103 101 UNIÓS AKTUALITÁSOK A kormányzati EU-kommunikáció öt éve A kormány az EU-csatlakozási tárgyalások alatt és befejezése után is fontos feladatának tekintette a lakosság tájékoztatását az unióról, a csatlakozási szerzõdés tartalmáról, majd pedig az uniós tagság hatásairól a mindennapokban. Kezdetben ezt a feladatot a csatlakozási tárgyalások vezetését ellátó Külügyminisztérium látta el, hiszen a tárcánál 1995 óta nevesítve foglalkoztak az EU-kommunikációval. Magyarország elsõ (1996-os) erre vonatkozó stratégiája az évek során többször módosult, a 2002-ben közzétett változat 1 már nyolc év kommunikációs tapasztalatára alapozhatott. Az EU-tagság kommunikációs elõkészítéséhez a kormány 2002 decemberében létrehozta az Európai Unió Kommunikációs Közalapítványt (EUKK) azzal a céllal, hogy felkészítse a lakosságot a csatlakozásról szóló népszavazásra. E szervezet megszüntetésére a népszavazást követõen került sor. Az EU-kommunikáció feladatait ezután elõbb a Miniszterelnöki Hivatalban, majd ismét a Külügyminisztériumban mûködõ Lakossági EU Tájékoztató Szolgálat látta el. Az európai uniós támogatások kommunikációját a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség és jogelõdei, az egyes szakpolitikákét pedig a szaktárcák és intézményeik látják el, az EU Tájékoztató Szolgálatnak koordinációs feladata van, projekteket szervez, valamint teljesíti az uniós kommunikációval kapcsolatos tagállami kötelezettségeket is. Az EU-kommunikáció minõségének és hatékonyságának javítása, eszköztárának felújítása 2005 óta prioritásként szerepel az unió napirendjén. Az alkotmányszerzõdésre adott francia és holland nem szavazatok után látványosan bebizonyosodott, hogy milyen következményekkel járhat, ha a döntéshozók elhanyagolják tájékoztatási kötelezettségeiket és 2008 között felgyorsult a kommunikációs stratégia újragondolásának folyamata, az unió történetében egyedülálló módon több önálló kulcsdokumentum foglalkozott a kommunikáció kérdésével ben jelent meg az unió jövõjérõl szóló párbeszéd elõsegítését célzó Dterv: demokrácia, párbeszéd, vita (Plan D Democracy, Dialogue, Debate) 2 címû közlemény, majd 2007-ben a Fehér könyv az európai kommunikációs politikáról címû dokumentum 3 széles körû vitájának tanulságait összegzõ Partnerség az Európáról szóló kommunikációért 4. 1 Lásd: Tájékoztató Szolgálat/Információk/EU-kommunikációs dokumentumok honlapcímet

104 102 EURÓPAI TÜKÖR 2009/5 MÁJUS 2008 októberében az Európai Parlament, a Bizottság és a Tanács képviselõi aláírták a Partnerség az Európáról szóló kommunikációért közös politikai nyilatkozatot 5, amely egyrészt lefekteti az EU-intézmények és a tagállamok együttmûködésében megvalósuló uniós kommunikáció alapelveit, másrészt konkrét eszközöket is meghatároz az együttmûködés elõsegítésére. Az elmúlt évek során a stratégia újragondolásának igényét az is erõsítette az unióban, hogy az új tagállamokban, így Magyarországon is, a csatlakozás után jellemzõvé vált a lakosság elbizonytalanodása, sõt esetenként a támogatottság visszaesése az EU-val kapcsolatban. A magyar kormány 2006 januárjában fogadta el a Beszélgessünk Európáról nemzeti akciótervet a társadalmi párbeszéd elõsegítésére. Ez azokat a programokat és akciókat tartalmazta, amelyekkel a kormányzat az Európai Unióról folytatandó társadalmi vitát kívánja elõsegíteni. Az EU Koordinációs Tárcaközi Bizottság (EKTB) kommunikációs szakértõi csoportjában, majd civil szervezetek és más tájékoztatási partnerek, újságírók, kommunikációs szakemberek bevonásával az EU Tájékoztató Szolgálat EGYÜTTHATÓ Beszélgetéssorozat az EU-kommunikáció megújításáról programjának 6 részeként vitatták meg az aktuális uniós kommunikációs dokumentumokat, és körvonalazódtak a magyarországi EUkommunikációval szemben támasztott elvárások, ajánlások. A kormányzati uniós informálódási lehetõségek bemutatását a Rólunk szólunk széles körû tájékoztató akciósorozat szolgálta, amelynek célja az EU mi vagyunk érzés erõsítése volt. Az EU eddigi vívmányaival és jövõképével, kihívásaival kapcsolatos közös gondolkodás segítését és összehangolását a hazai kommunikációs prioritásokkal a Római Szerzõdések 50. évfordulójához (pl. országos konferencia a civil szervezetek számára, számos civil szervezet rendezvénye a kiírt pályázat keretében, a mûvészeti fõiskolásoknak szervezett plakátverseny 7 ), valamint a schengeni csatlakozáshoz ( Határtalan Európa címmel kreatív kommunikációs projektek támogatása) kapcsolódó programok szolgálták. Emellett nemzetközi karikatúra-pályázattal kapcsolódtunk a kultúrák közötti párbeszéd európai évéhez 8, valamint Tolerancia címmel plakátok készítésére pályázat jelent meg több ország mûvészeti egyetemein tanuló diákok számára 9. A kihívásokra született új megoldások, kommunikációs innovációk a tájékoztatás tartalmát, formáját és az együttmûködés jellegét is érintik. A megújult stratégia a kétoldalú kommunikációt helyezi elõtérbe, az embereket közvetlenül is érintõ témákra összpontosít és lehetõség szerint helyi szinten valósul meg. Az együttmûködés nemcsak az EUintézmények és tagállamok között, hanem a tagállamokon belül is erõsebbé, hatékonyabbá vált. Elõször kísérleti jelleggel, majd a pozitív eredmények alapján szélesebb körben is több, a részvéte

105 UNIÓS AKTUALITÁSOK 103 li demokrácia formáira építõ innovatív projekt indult Magyarországon is. A vitára, az önálló vélemény kialakítására és meghallgatására építõ hazai projektek sikeres példája az EU: belül tágasabb információs sátor felállítása kilenc, nagy hagyományokkal rendelkezõ, több tízezres látogatottságú országos fesztiválon; a Beszélgessünk Európáról programsorozat, amelybe civil szervezetek kapcsolódtak be; az 50 év integráció 50 helyszínen lakosságifórum-sorozat, amelyen helyi közösségek az európai értékrendnek megfelelõ megoldásokat keresve tárgyalták meg régiójuk gazdasági és társadalmi fejlõdésének, jövõjének kérdéseit meghívott szakértõk bevonásával; vagy az Iskolánk Európa projekt. Az EU-tájékoztatás hatékonyságát megsokszorozzák az országos kiterjedésû hálózatok. Az EU közkönyvtári hálózat 10 kezdetben mintegy 20 tagot számlált, majd 2008-ra fokozatosan 300 körülire nõtt a bekapcsolódó városi és kistelepülési közkönyvtárak száma. A kapott támogatásból uniós tárgyú könyvállományukat gyarapítottá, EU-s tematikájú rendezvényeket tartottak, valamint évente képzésben vettek részt. Korábban Európai Információs Pontok, ma Europe Direct irodák mintegy 20 egységbõl álló, az ország valamennyi megyéjét lefedõ hálózata 2004-ig önkormányzati és költségvetési forrásból mûködött, 2005-tõl az önkormányzatok mellett európai bizottsági forrásból részesülnek pályázat útján elnyert támogatásban, és ezáltal részesévé váltak az EU valamennyi tagországában mûködõ Europe Direct hálózatnak 11. A lakossági tájékoztatás zászlóshajója 2003 februárja óta az EUvonal Telefonos Tájékoztató Szolgálat, amely minden, telefonon és interneten 12, az Európai Unióval kapcsolatosan beérkezett kérdésre három napon belül választ ad. A hívások április 30-ig ingyenesek voltak, május 1-jétõl a szám hívható. Az EUvonal március végéig mintegy 348 ezer telefonhívást fogadott, több mint 37 ezer ben érkezett kérdést válaszolt meg, honlapját 17 millió látogató tekintette meg, több mint 10 ezer feliratkozónak küldött kéthetente hírlevelet. A szolgáltatás hatékony kommunikációs eszközökkel és tartalommal folyamatosan megújult, rendszeres az uniós hírszolgáltatás. Az EUvonal rendszeresen nyújt szolgáltatást lakossági rendezvényeken, kiadványai 100 munkaügyi központba, a 20 megyei Europe Direct központba, több mint 100 vidéki könyvtárba jutnak el. A szolgáltatás több nemzetközi kommunikációs díjat kapott. A fejlesztések eredményeképpen megerõsödött, hogy az EUvonal az EU-val és tagságunkkal kapcsolatos véleményformálás, párbeszéd és visszajelzés korszerû eszköze. Az EU Tájékoztató Szolgálat más tagállamok számára pozitív példaként szolgálva az együttmûködésben rejlõ szinergiák kihasználására alkalmas platformot mûködtet. Ez lehetõvé teszi a minisztériumok EU-kommunikációs projektjeinek koordinációját és a Brüsszelbõl indított nagyszabású tájékoztató kampányok kommunikációs hatásfokának felerõsítését is. Magyarország a tagállamok közül elsõk között kötött igazgatási 10 Elérhetõk a honlap EU-s tájékoztató szolgálatok rovatában vagy

106 104 EURÓPAI TÜKÖR 2009/5 MÁJUS partnerségi megállapodást (ún. MPA: Management Partnership Agreement) az Európai Bizottsággal és az Európai Parlament Tájékoztatási Irodájával. Az így megnyíló pótlólagos uniós források elérésének feltétele az összhangba hozott stratégiákon alapuló, közös projektalkotás. Az eddigi tapasztalatok alapján, az ilyen típusú közös munka a kommunikációs hatások erõsítésének egyik leghatékonyabb eszköze. Az ún. MPA-projektek mint például a 2009-es Együtt az éghajlatváltozás ellen kampány, amely számos budapesti és vidéki helyszínen és az interneten, játékos formában hívta fel a lakosság figyelmét az energiatakarékosság fontosságára igazodnak az EU éves kommunikációs prioritásaihoz, valamint építenek a hazai kommunikációs hálózat maximális kihasználására. A partnerségi szemlélet jegyében új vonásokkal gazdagodott az együttmûködés a hazai civil szervezetekkel. A tematikus civil pályázatok kiírása (például a Vedd ki a részed!, amely a civil szervezetek részére közvetített átfogó ismereteket az uniós pályázatokhoz való hozzáférésrõl) mellett az EU-tagságunk évfordulóin a parlamentben megtartott civil konferenciák keretében, a civil szervezetek, a médiapartnerek és a pedagógusok részvételével fogalmazódnak meg azok az ajánlások, amelyek megalapozzák a következõ idõszak együttmûködésének irányait, kereteit. Így például a évi parlamenti civil konferencia pedagógus szekciójának ajánlásai alapján indult újra 2008-ban az Európai uniós tartalmak a közoktatásban pedagógus-továbbképzési program, és újult meg az EU-oktatás során mód- szertanilag és tartalmilag egyaránt hasznosítható Eupaletta portál 13 is ben indult az EU tanóra program, amelyben EU-szakos egyetemisták formabontó tanórák megtartására vállalkoztak gimnáziumokban és szakközépiskolákban. A kezdeményezés fogadtatása mind a középiskolások, mind a pedagógusok részérõl kiemelkedõen jó volt, a mintát azóta más tagállam is átvette. A középiskolásokat éri el az Iskolánk Európa projekt is, ahol közel száz EU-val foglalkozó szakember látogatja meg egykori középiskoláját, hogy a tanulókkal életútjukról, uniós élményeikrõl, munkájukról és az EU mûködésérõl beszélgessenek. Az egyetemista fiatalok értékes partnernek bizonyultak az EU jövõjét érintõ kérdések megvitatását, önálló vélemény kialakítását célzó programok fejlesztése, megvalósítása során is. Mind a két alkalommal meghirdetett TézEUsz 2011 Tézisek az EU-elnökségi stratégiához tanulmányi diákkonferencia és verseny 14, mind az Egyetemes Európa program (információszolgáltatásra átalakított kamion látogatta meg az ország hat egyetemét, és elõadásokat, versenyeket szerveztek) arra épített, hogy uniós szakpolitikai kérdésekben tájékozott, bátor, önálló véleménnyel rendelkezõ fiatalok felkészüljenek arra, hogy felkeltsék a szélesebb, nem-szakértõi közönség érdeklõdését az Európai Unió iránt. (Az elsõ TézEUsz 2011 program egyetlen magyar díjazottként elnyerte az európai kommunikációs szakma egyik legrangosabb díját, az Európai Kiválósági Díjat [European Excellence Award]). Az EU Tájékoztató Szolgálat tól megkezdte a Magyarország

107 UNIÓS AKTUALITÁSOK 105 es EU-elnökségével kapcsolatos kormányzati kommunikációs feladatok elõkészítését. A tennivalók definiálása, a struktúra megtervezése mellett az elsõ konkrét lépés a évi spanyol belga magyar csoportos elnökség közös logójának megtervezésére a mûvészeti egyetemek hallgatói számára kiírt közös pályázat kommunikációs projektje volt. A kormányzati EU-kommunikációval kapcsolatos dokumentumok megtalálhatók a Külügyminisztérium honlapjának 15 EU Tájékoztató Szolgálat fejezetében. n 15

108 106 EURÓPAI TÜKÖR 2009/5 MÁJUS KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL Demográfiai változások Európában 1.Természetes népességfolyamatok migráció A népesség száma a 27 tagországban 1960-tól negyedével gyarapodott, de a növekedés korántsem egyenletes, és forrása alapvetõen megváltozott. A népesség számának változását 1992-ig döntõen a természetes népességfolyamatok (születés és a halálozás) határozták meg, késõbb a csökkenõ termékenységbõl adódóan a növekedés mind meghatá- rozóbb forrásává a nemzetközi vándorlás vált. A hatvanas évek eleji évi három és fél négymilliós bõvülés a nyolcvanas évtizedben egymillió körülire mérséklõdött, majd 2002-tõl ismét kétmillió fölöttire emelkedett. A térség a hatvanas években, ben és a nyolcvanas évek elején is migrációs veszteséggel zárt, amely történelmi helyzetétõl függõen változó ütemben és méretekben szinte valamennyi országot érintett. Az unió népességmegtartó ere- 1. ábra. A népesség számának változása az unióban

109 UNIÓS AKTUALITÁSOK 107 je és vonzása a nyolcvanas évek közepétõl erõsödött, eközben a természetes szaporodás csökkenõ tendenciát mutatott, amelyben az ezredfordulót követõen az országok többségében stagnálás vagy kedvezõ irányú elmozdulás érzékelhetõ. A csaknem öt évtized alatt Németországban és Magyarországon természetes népességfogyás következett be, eközben nyolc tagország migrációs veszteséggel zárt. A leggyengébb népességmegtartó ereje az újonnan csatlakozó tagországok közül Romániának, Lengyelországnak, Bulgáriának és Szlovákiának volt, de negatív nemzetközi vándorlási egyenleggel zárt Portugália, Litvánia, Málta és Ciprus is. A nemzetközi népességmozgás a népességszámot Bulgária kivételével a fogyó népességû országokban ellentételezte, sõt növelte. A nemzetközi népességáramlás legfõbb nyertese Németország, Spanyolország, Olaszország és Nagy-Britannia. A történelmében és kultúrájában sokszínû Európai Unió 2009 elején közel félmilliárd lakost számlált, és ezzel Kína és India után a Föld harmadik legnépesebb kormányközi és nemzetek fölötti integrációja, ahol az európai kontinens népességének csaknem 70%-a él. 2. Termékenységi trendek A népesség számának változása a születésszám oldaláról a demográfiai mutatószámok közül legösszefoglalóbban a teljes termékenységi arányszámmal jellemezhetõ. A jelzõszám a születések számát a szülõképes korú (15 49 éves) nõkhöz viszonyítva kifejezi, hogy egy nõ élete során hány gyermeket hozhatna világra, ha az adott év termékenységi viszonyai tartósak lennének. A népesség utánpótlása abban az esetben biztosított, ha a mutató megközelíti a 2,1-es értéket. Európában a termékenység csökkenésének elsõ nagy hulláma a XX. század elejére tehetõ, amikor is az arány a harmincas évekre számos országban felére-harmadára süllyedt, majd a második világháborút követõen a hatvanas évek derekáig tartó, nyugati babyboommal ismételten emelkedett (2,3 2,8). A keleti térségben történelmi és társadalmi okokból a fellendülés rövidebb ideig tartott, vagy elmaradt, és az ismételt irányváltás keleten az ötvenes évek második felétõl, nyugaton a hatvanas évek közepétõl számítható. A mutató értéke a hetvenes évek közepére Európa-szerte 2,1 2,2 közöttire, késõbb tartósan 1,2 2,0 körüli értékre süllyedt. Jelenleg a termékenység a kontinens legtöbb országában 25 40%-kal elmarad a népesség egyszerû reprodukciójához szükségestõl. A termékenységben az európai országok sorában jelenleg az élmezõnyt Franciaország és az északi országok képezik, Magyarország a keletközép-európai országokkal, valamint Olaszországgal és Németországgal együtt a rangsor alsó harmadához tartozik. Európa népesedési kilátásai a világban a XX. század második felétõl annyiban változtak, hogy míg a hatvanas évek elsõ felében minden 9. újszülött volt európai, ma minden 18. Az alacsony termékenységbõl és az életkor meghosszabbodásából adódóan a kontinens népességének öregedése folytatódik, ami számos társadalmi, gazdasági és szociális kérdést vet fel. Jelenleg az unióban a népességbõl a 65 éves és idõsebbek aránya (16,9%) meghaladja a gyermekekét (15,8%). A gyermekkorúak aránya legmagasabb az ír, a dán és a francia népességben, és legalacsonyabb

110 108 EURÓPAI TÜKÖR 2009/5 MÁJUS 1. táblázat. A teljes termelékenységi arány néhány európai országban, 2006 Ország Érték Ország Érték 1. Franciaország2, Horvátország 1,38 2. Norvégia 1, Spanyolország 1,38 3. Írország1, Bulgária 1,37 4. Svédország1, Portugália 1,35 5. Nagy-Britannia 1, Lettország 1,35 6. Finnország1, Csehország 1,33 7. Dánia 1, Magyarország 1,32 8. Hollandia 1, Olaszország1,32 9. Luxemburg1, Németország1, Észtország1, Szlovénia 1, Ciprus 1, Románia 1, Svájc 1, Litvánia 1, Ausztria 1, Lengyelország 1, Görögország 1, Szlovákia 1,24 2. ábra. A népesség korösszetétele, 2007

111 UNIÓS AKTUALITÁSOK 109 Bulgáriában, valamint Németországban. A szép korúak rétege legszélesebb Olaszországban, Németországban, Görögországban és Svédországban, és legszûkebb Írországban, Szlovákiában, valamint Cipruson. A magyar népességben kialakult arányok az uniós középmezõny alsó pereméhez sorolhatók. 3. Változó körülmények változó életfelfogás A társadalmi és gazdasági folyamatokkal összefüggésben és a világ nyitottabbá válásával Európában a családról, a házasságról és a gyermekvállalásról való gondolkodás érzékelhetõen megváltozott. A házasság intézménye veszített korábbi tradicionális vonzerejébõl, és a mediterrán térség kivételével újfajta családformák 1 nyertek a házassághoz hasonló jogokat és kötelezettségeket. A párkapcsolati formák konvencióktól mentes elfogadottsága és megválasztása az országok többségében általánossá, és a tudatos családtervezés, a gyermekvállalás idõzítése a korszerû fogamzásgátló eszközök elterjedésével tervezhetõvé vált. A széles körû nõi foglalkoztatottsággal a hagyományos nõi szerep megváltozott, és a nõi életpályák kialakításában Európa-szerte elõbbre sorolódott a karrier, az önálló hosszabb távú, magasabb színvonalú anyagi biztonság megteremtése, mint a tartós párkapcsolat létesítése és a gyermekvállalás. Az új és bonyolult ismeretek széles körû elsajátítását alapvetõen a munkaerõ-piaci igények kényszerítették ki. A tanulási idõ elõbb a gazdaságilag fejlettebb országokban, majd némi fáziskéséssel mindenütt meghosszabbodott. Az iskolapadban a diákok ma átlagosan több mint 17 évet, országonként akár 6 7 évvel is többet töltenek, mint 1980-ban. A diákélet leghosszabb mintegy két évtizednyi Finnországban, Svédországban és Belgiumban, míg mindössze másfél évtized, vagy kevesebb az iskolában töltött idõ Bulgáriában, Romániában, Cipruson, Máltán és Luxemburgban. Iskolarendszerû oktatásban a 30 évesnél fiatalabbaknak ma mintegy átlagosan 60%-a vesz részt. A fiatal korosztályok több mint kétharmada tanul Hollandiában, ehhez hasonló az arány Belgiumban, Svédországban, és körülbelül fele akkora Bulgáriában vagy Romániában. A magasabb szintû képzéssel együtt a fiatalok 2 pályakezdési nehézségeit jelzi, hogy a munkanélküliségi ráta körükben 15,5%, több mint duplája a munkavállalási korúak egészének. A fiatalok a tanulás és az egzisztencia megteremtésére való törekvés miatt hosszabban maradnak a szülõi háznál, és késõbb kezdenek önálló életet. A éves fiatal nõk 66%-a, a férfiak 78%-a még a szüleivel él. Az arányok az adottságoktól függõen országonként különbözõek: l Míg az észak-európai Dániában és Finnországban a korosztályhoz tartozó otthonlakó leányok aránya 33, illetve 39%, addig Olaszországban és Máltán 90, illetve 95% feletti. Az arány meghaladja a 80%-ot Spanyolországban, Lu- 1 Elvált párok, élettársi viszonyban élõk, újraházasodott párok, mostohaszülõs-mostohagyermekes családok stb évesek.

112 110 EURÓPAI TÜKÖR 2009/5 MÁJUS l xemburgban, Portugáliában, és 75% feletti Bulgária, Észtország és Románia kivételével az új tagországokban. Németországban, Franciaországban és Hollandiában, valamint Nagy-Britanniában a szülõkkel élõ leányok aránya 50 56%, és a többi országban 63 71%. A szülõkkel élõ férfiak aránya valamennyi országban meghaladja a nõkét. A mutató értéke hasonlóan a leányokéhoz 48% feletti Dániában, 56% Finnországban, és 94 97% Olaszországban, Máltán, Szlovákiában, de 85% feletti Bulgáriában, Csehországban, Spanyolországban, Magyarországon, Litvániában, Luxemburgban, Portugáliában, Romániában és Szlovéniában. A külön költözõ fiatalok a korosztályból valakivel, vagy valakikkel közösen mennek együvé. Önálló életet, egyedül és külön lakásban a nõk 23%-a, a férfiak 36%-a él. Az önálló életkezdés ideje, a szülõktõl való elköltözés kora országonként eltérõ. Az ifjúság Észak-Európában fiatalabban hagyja el a szülõi házat, mint délen és a 2004 után csatlakozó országokban ami összefüggésbe hozható az eltérõ életszínvonallal, jóléti rendszerekkel, a lakáshoz jutási módokkal, a tanulási és foglalkoztatási feltételekkel, a kulturális normákkal. Általános vonás, hogy a leányok korábban költöznek külön a szülõktõl, mint a fiúk. A dán és a finn leányok átlagosan 20 évesen, a görögök, a spanyolok, az olaszok, a máltaiak és a szlovének évesen költöznek külön. A leghamarabb 21 éves koruk körül a dán, a német és a finn fiúk válnak önállóvá, és mint- egy évtizeddel idõsebben a bolgárok, a görögök és az olaszok. A kilencvenes évek közepéhez képest a német és az osztrák fiatalok hamarabb, a spanyolok és a portugálok ugyanakkor, a többi országban pedig késõbb költöznek önálló lakásba. Az önállósulás elsõ jeleként felfogható szülõi házból való elköltözésen túl az országok többségében a fiatal nõk 60 70%-a házasságban vagy más kapcsolatban él. A párkapcsolatban élõk aránya az átlagosnál magasabb Cipruson, Máltán, Romániában, Litvániában, Hollandiában és Magyarországon, viszont alacsonyabb Szlovéniában, Írországban, Olaszországban és Lettországban. Mégis, a megkérdezettek döntõ többsége (75 90%-a) a házasságot tekinti jelenleg is ideális életformának, míg az élettársi kapcsolatról alkotott nézetek megoszlanak. Toleránsabbak a kérdésben, és az élettársi együttélést a házasság elõszobájának tekintik Németországban és Hollandiában, de eltérõ hagyományaik miatt másként vélekednek a lengyelek, az olaszok vagy a szlovének. Figyelemre méltó, hogy még a legelfogadóbb német nõknek is mindössze ötöde látja ideális együttélési formának ezt a módot, a hollandok és az észtek tizede, míg ez az arány másutt alacsonyabb. Az élettársi kapcsolatban élõk aránya az észak-európai országokban, Észtországban, Franciaországban hagyományosan magas (40% vagy a fölötti), míg igen csekély Szlovákiában és Lengyelországban (3 4%). Az arány közelít az északeurópaihoz a 2004-tõl csatlakozó tagállamok közül Észtországban (35%), de elég magas Szlovéniában is. Magyarország ebbõl a szempontból a középmezõnyhöz tartozik. Bár a házasságon kívüli együttélési formák megítélése és elfo-

113 UNIÓS AKTUALITÁSOK ábra. Házasság és gyermekvállalás az unióban gadása országonként különbözõ, a változások mélységét jelzi a házasságon kívüli születések terjedése és magas aránya. Összességében valamennyi országban magasabb a házasságban élõk aránya, mint az élettársi kapcsolatban lévõké. A házasságpártiak fölénye tehát egyértelmû. Jelentõs változásra utal azonban hosszabb távon a házasságkötési arány alakulása, amely a 27 tagországban a hetvenes évek második felétõl 7 8 ezrelékrõl gyorsuló ütemben csökkent, és az ezredforduló körül az 5 ezrelék alatti tartományba süllyedt. Figyelemre méltó, hogy a mutató 2003-tól az országok többségében ismét enyhe emelkedést jelez. A házasságkötés és a gyermekvállalás közötti kapcsolat az elmúlt húsz évben lazul, mégis, a gyermekek nagyobb része ma is házasságból születik. Az élveszületési arány a hatvanas évek eleji 18 ezrelék feletti tartományból közöttire süllyedt, majd az ezredfordulót követõ években trendje ismét enyhén emelkedõ tendenciát mutat. A jelzõszám értéke országonként eltérõ: l átlag feletti: Észak-Európában, Írországban, Franciaországban, Belgiumban, Észtországban, Csehországban; l átlag körüli: Spanyolországban, a legtöbb 2004-tõl csatlakozó országban, Cipruson; l átlag alatti: Magyarországon, a mediterrán országokban, Bulgáriában, Ausztriában, Németországban. A házasulók négyötöde elõször áll az anyakönyvvezetõ elõtt, így az arány kialakulá-

114 112 EURÓPAI TÜKÖR 2009/5 MÁJUS sában döntõek a fiatalok elképzelései akik kevesebben és késõbb szánják rá magukat erre a lépésre. A férfiak elsõ alkalommal átlagosan 30 éves koruk körül kötnek házasságot, a nõk évesen mennek férjhez. A házasságkötés idõzítése az utóbbi másfél évtizedben két és fél évvel késõbbre tolódott ki. Hagyományosan legidõsebbek a dán és a svéd házasulók, és legfiatalabbak a ciprusiak, a máltaiak és a szlovének. A kelet-közép európai országok közül a csehek és a magyarok szokásai idomulnak leginkább az északi országokéhoz. A párválasztásban az elmúlt évtizedekben erõsödött az iskolázottság szerepe. Egyre több a magasan kvalifikált fiatal nõ, akik többsége a férfiakhoz hasonlóan munkaerõ-piaci karriert tervez, és ez hosszú távon átalakíthatja a családon belüli munkamegosztást, vagy akár mindkét fronton növelheti a nõk kettõs terhelését. A fiatalok között viszonylag alacsony azok aránya, akik életük során nem ter- veznek gyermeket vállalni, illetve annak lehetõségét is kizárják. A megkérdezettek több mint fele két vagy több gyermeket szeretne. A tervezett gyermekszám legnagyobb Cipruson és Lengyelországban, de viszonylag magas Finnországban is. Az új generációk azonban hosszú évtizedek óta kevesebb gyermeket vállalnak anyáiknál. Bár a házasságon kívüli egyéb alternatív együttélési formák termékenysége elmarad a házasságban élõkétõl, a születések évrõl évre nagyobb hányada házasságon kívüli kapcsolatból ered. A folyamat a kilencvenes évek óta amikor az arány az országok többségében 20% alatti volt felgyorsult. Élettársi vagy egyéb alternatív kapcsolatból az észt csecsemõk 58%-a, a svédek 55%-a, de a francia, valamint a bolgár újszülötteknek is több mint fele származik. A magyar arány hasonló az osztrák és a belga értékhez (38 40% körüli). Legalacsonyabb az érték Cipruson és Görögországban (5,6%; 5,0%). 4. ábra. A házasságon kívüli születések aránya az unióban

115 UNIÓS AKTUALITÁSOK ábra. A nõk átlagos kora az elsõ gyermek születésekor az unióban 4. Munka család Európa valamennyi országában az anyák, az önálló egzisztencia megteremtése miatt, érettebb korra idõzítik a partnerválasztást és a gyermekvállalást is. Az elsõ gyermek világrahozatala az elmúlt két évtizedben a húszas évek elejérõl a végére tevõdött át, így akkor kezdik a családbõvítést, amikor elõdeik befejezték. Európán belül a különbségek ebben a kérdésben is jelentõsek. Az élen Nagy-Britannia, Spanyolország és Franciaország áll, ahol a nõk 4 5 évvel idõsebben szülik meg az elsõ gyermeküket, mint a bolgárok vagy a románok. A késõbbi gyermekvállalás és a termékenység között a kapcsolat laza, mivel a skandináv és a francia nõk késõbb szülnek, mégis termékenyebbek, mint a fiatalabb spanyolok, románok és bolgárok. Az unióban 2007-ben a éves nõk 58,3%-a volt foglalkoztatott. Ez az arány 65% fölötti az északi államokban és Észtországban, de 60% fölötti Ausztriában, és nem éri el az 50%-ot Görögországban, Olaszországban és Máltán. A foglalkoztatott nõk átlagosan 31,2%-a részmunkaidõben dolgozik. Ez az arány eléri a 75%-ot Hollandiában, de 45,8% Németországban, és 40% feletti Nagy- Britanniában, Ausztriában és Belgiumban is. A családbarát foglalkoztatás legkevésbé elterjedt Bulgáriában (2,1%), Szlovákiában (4,5%) és Magyarországon (5,8%). A családi élet és a munka közötti egyensúly megteremtése a megkérdezettek 52%-a szerint bonyolult, és különösen nehéz a gyermeket vagy gyermekeket nevelõk helyzete. A legjobb megoldást az jelentené, ha legalább az egyik szülõ részmunkaidõben dolgozhatna. A munka melletti gyermekellátást a válaszolók 65%-a szerint az iskoláskor elõtti állami vagy magán gyermekintézmények és egyéb alternatív formák könnyítenék. D. LEHEL ZSUZSA

Tartalomjegyzék HARMADIK RÉSZ ESETTANULMÁNYOK ÉS EMPIRIKUS FELMÉRÉSEK

Tartalomjegyzék HARMADIK RÉSZ ESETTANULMÁNYOK ÉS EMPIRIKUS FELMÉRÉSEK Tartalomjegyzék HARMADIK RÉSZ ESETTANULMÁNYOK ÉS EMPIRIKUS FELMÉRÉSEK (I) A pénzügyi integráció hozadékai a világgazdaságban: Empirikus tapasztalatok, 1970 2002.................................... 13 (1)

Részletesebben

E U R Ó PA I O T T H O N T E R E M T É S I P R O G R A M IV.

E U R Ó PA I O T T H O N T E R E M T É S I P R O G R A M IV. E U R Ó PA I O T T H O N T E R E M T É S I P R O G R A M Kutatási zárótanulmány IV. Budapest, 2005. január 2 A tanulmányt a Növekedéskutató Intézet munkacsoportja készítette A kutatást koordinálta: Matolcsy

Részletesebben

c. Fıiskolai tanár 2010.02.25. IT fogalma, kialakulása 1

c. Fıiskolai tanár 2010.02.25. IT fogalma, kialakulása 1 Az Információs Társadalom fogalma, kialakulása Dr. Bakonyi Péter c. Fıiskolai tanár 2010.02.25. IT fogalma, kialakulása 1 Az információs társadalom fogalma Az információs és kommunikációs technológiák

Részletesebben

Az élelmiszergazdaság, mint stratégiai ágazat Dublecz Károly Pannon Egyetem, Georgikon Kar, Keszthely

Az élelmiszergazdaság, mint stratégiai ágazat Dublecz Károly Pannon Egyetem, Georgikon Kar, Keszthely Az élelmiszergazdaság, mint stratégiai ágazat Dublecz Károly Pannon Egyetem, Georgikon Kar, Keszthely Hazánk tudománya, innovációja és versenyképessége szakmai vitafórum Nagykanizsa, 2012. november 7.

Részletesebben

Társadalomismeret és jelenismeret

Társadalomismeret és jelenismeret Társadalomismeret és jelenismeret I. A társadalmi szabályok ( 2 ): 1. Ismertesse a társadalmi együttélés alapvető szabályait, eredetüket és rendeltetésüket! 2. Mutassa be a hagyomány szerepét a társadalom

Részletesebben

Az egészség nemzeti érték helyzetünk nemzetközi nézőpontból

Az egészség nemzeti érték helyzetünk nemzetközi nézőpontból Az egészség nemzeti érték helyzetünk nemzetközi nézőpontból Prof. Dr. Orosz Éva egyetemi tanár ELTE Egészség-gazdaságtani Kutatóközpont vezetője, az OECD szakértője Alapvető kérdések Merre tart Európa?

Részletesebben

AJÁNLOTT SZAKDOLGOZATI TÉMAKÖRÖK. Pénzügy - Számvitel szak részére (2012/13. Tanévre)

AJÁNLOTT SZAKDOLGOZATI TÉMAKÖRÖK. Pénzügy - Számvitel szak részére (2012/13. Tanévre) AJÁNLOTT SZAKDOLGOZATI TÉMAKÖRÖK Pénzügy - Számvitel szak részére (2012/13. Tanévre) Közgazdasági, Pénzügyi és Menedzsment Tanszék: Detkiné Viola Erzsébet főiskolai docens 1. Digitális pénzügyek. Hagyományos

Részletesebben

Közgazdaságtan műszaki menedzsereknek I. SGYMMEN226XXX. Tantárgyfelelős: dr. Paget Gertrúd főiskolai docens

Közgazdaságtan műszaki menedzsereknek I. SGYMMEN226XXX. Tantárgyfelelős: dr. Paget Gertrúd főiskolai docens Közgazdaságtan műszaki menedzsereknek I. SGYMMEN226XXX Tantárgyfelelős: dr. Paget Gertrúd főiskolai docens Tárgyelőadó: dr. Paget Gertrúd főiskolai docens Gyakorlatvezető: dr. Paget Gertrúd Tantárgyi leírás

Részletesebben

Melyik vállalatok nőnek gyorsan békés időkben és válságban? Muraközy Balázs MTA KRTK KTI Közgazdász Vándorgyűlés, Gyula, 2013

Melyik vállalatok nőnek gyorsan békés időkben és válságban? Muraközy Balázs MTA KRTK KTI Közgazdász Vándorgyűlés, Gyula, 2013 Melyik vállalatok nőnek gyorsan békés időkben és válságban? Muraközy Balázs MTA KRTK KTI Közgazdász Vándorgyűlés, Gyula, 2013 1 Munkatermelékenység és GDP/fő, 2011 Forrás: OECD 2 Vállalati sokféleség és

Részletesebben

A MAGYAR PUBLIC RELATIONS SZÖVETSÉG SZAKMAFEJLESZTŐ BIZOTTSÁGÁNAK I. számú ÚTMUTATÓ ÁLLÁSFOGLALÁSA.

A MAGYAR PUBLIC RELATIONS SZÖVETSÉG SZAKMAFEJLESZTŐ BIZOTTSÁGÁNAK I. számú ÚTMUTATÓ ÁLLÁSFOGLALÁSA. A MAGYAR PUBLIC RELATIONS SZÖVETSÉG SZAKMAFEJLESZTŐ BIZOTTSÁGÁNAK I. számú ÚTMUTATÓ ÁLLÁSFOGLALÁSA. A public relations tevékenység struktúrájával kapcsolatos szakmai kifejezések tartalmának értelmezése:

Részletesebben

TARTALOM. 2.1 Gazdaságpolitikai környezetünk változásai 65

TARTALOM. 2.1 Gazdaságpolitikai környezetünk változásai 65 TARTALOM ELŐSZÓ HELYETT 11 1. FEJEZET / A GAZDASÁGPOLITIKA SZEREPE A MODERN GAZDASÁGOKBAN Veress József 1.1 Gazdaságpolitika: első megközelítés 13 1.2 A gazdaságpolitika fogalmi megközelítése 15 1.3 A

Részletesebben

Átalakuló energiapiac

Átalakuló energiapiac Energiapolitikánk főbb alapvetései ügyvezető GKI Energiakutató és Tanácsadó Kft. Átalakuló energiapiac Napi Gazdaság Konferencia Budapest, December 1. Az előadásban érintett témák 1., Kell-e új energiapolitika?

Részletesebben

Az EU gazdasági és politikai unió

Az EU gazdasági és politikai unió Brüsszel 1 Az EU gazdasági és politikai unió Egységes piacot hozott létre egy egységesített jogrendszer révén, így biztosítva a személyek, áruk, szolgáltatások és a tőke szabad áramlását. Közös politikát

Részletesebben

Új Ú ra r t a e t r e v r e v z e és é Vértes András elnök GKI Gazdaságkutató Zrt. Budapest 2011. december 8. GKI Zrt., www.gki.hu

Új Ú ra r t a e t r e v r e v z e és é Vértes András elnök GKI Gazdaságkutató Zrt. Budapest 2011. december 8. GKI Zrt., www.gki.hu Újratervezés Vértes András elnök GKI Gazdaságkutató Zrt. Budapest 2011. december 8. Miért kell új gazdaságpolitika? Európában is sok változás kell, de nálunk is Magyarország: hitelesség-vesztés, finanszírozási

Részletesebben

Kínai gazdaság tartós sikertörténet. Bánhidi Ferenc Konfuciusz Intézet 2008 március 25

Kínai gazdaság tartós sikertörténet. Bánhidi Ferenc Konfuciusz Intézet 2008 március 25 Kínai gazdaság tartós sikertörténet Bánhidi Ferenc Konfuciusz Intézet 2008 március 25 Főbb témák Az elmúlt harminc év növekedésének tényezői Intézményi reformok és hatásaik Gazdasági fejlődési trendek

Részletesebben

Az információs társadalom európai jövőképe. Dr. Bakonyi Péter c. Főiskolai tanár

Az információs társadalom európai jövőképe. Dr. Bakonyi Péter c. Főiskolai tanár Az információs társadalom európai jövőképe Dr. Bakonyi Péter c. Főiskolai tanár Tartalom Lisszaboni célok és az információs társadalom Az eeurope program félidős értékelése SWOT elemzés Az információs

Részletesebben

Lisszaboni stratégia és a vállalati versenyképesség

Lisszaboni stratégia és a vállalati versenyképesség Lisszaboni stratégia és a vállalati versenyképesség 46. Közgazdász-vándorgyűlés Czakó Erzsébet Eger, 2008. június 27. 1/17 Témakörök 1. Versenyképesség az EU szintjén 2. A Lisszaboni Stratégia és metamorfózisai

Részletesebben

Globalizáció, regionalizáció és világrend. http://www.youtube.com/watch?v=wqzw1v6lm0a

Globalizáció, regionalizáció és világrend. http://www.youtube.com/watch?v=wqzw1v6lm0a Globalizáció, regionalizáció és világrend http://www.youtube.com/watch?v=wqzw1v6lm0a Bevezetés Mi az a globalizáció? Mi a globalizáció? Az áru-, a tőke- és a munkaerőpiacok nemzetközi integrálódása (Bordo

Részletesebben

Visszaesés vagy új lendület? A nemzetközi válság hatása a közép-európai térség járműgyártására

Visszaesés vagy új lendület? A nemzetközi válság hatása a közép-európai térség járműgyártására Visszaesés vagy új lendület? A nemzetközi válság hatása a közép-európai térség járműgyártására Túry Gábor MTA Világgazdasági kutatóintézet Válságról válságra A gazdasági világválság területi következményei

Részletesebben

A technológiai forradalmak hatása a a jövő fejlődésére

A technológiai forradalmak hatása a a jövő fejlődésére A technológiai forradalmak hatása a a jövő fejlődésére Az előadás Carlotta Perez könyve alapján készült: Technological Revolution and Financial Capital The dynamics ang Bubbles and Golden Ages Bakonyi

Részletesebben

KAPITÁNY ZSUZSA MOLNÁR GYÖRGY VIRÁG ILDIKÓ HÁZTARTÁSOK A TUDÁS- ÉS MUNKAPIACON

KAPITÁNY ZSUZSA MOLNÁR GYÖRGY VIRÁG ILDIKÓ HÁZTARTÁSOK A TUDÁS- ÉS MUNKAPIACON KAPITÁNY ZSUZSA MOLNÁR GYÖRGY VIRÁG ILDIKÓ HÁZTARTÁSOK A TUDÁS- ÉS MUNKAPIACON KTI IE KTI Könyvek 2. Sorozatszerkesztő Fazekas Károly Kapitány Zsuzsa Molnár György Virág Ildikó HÁZTARTÁSOK A TUDÁS- ÉS

Részletesebben

Globális pénzügyi válság, avagy egy új világgazdasági korszak határán

Globális pénzügyi válság, avagy egy új világgazdasági korszak határán Globális pénzügyi válság, avagy egy új világgazdasági korszak határán 2009. október 16. Dr. Bernek Ágnes főiskolai tanár Zsigmond Király Főiskola "A jelenlegi globális világgazdaságban mindössze csak két

Részletesebben

EURÓPAI FÜZETEK 54. TÁRGYALÁSOK LEZÁRT FEJEZETEIBÔL. Beszteri Sára Az Európai Unió vámrendszere. Vámunió

EURÓPAI FÜZETEK 54. TÁRGYALÁSOK LEZÁRT FEJEZETEIBÔL. Beszteri Sára Az Európai Unió vámrendszere. Vámunió EURÓPAI FÜZETEK 54. SZAKMAI ÖSSZEFOGLALÓ A MAGYAR CSATLAKOZÁSI TÁRGYALÁSOK LEZÁRT FEJEZETEIBÔL Beszteri Sára Az Európai Unió vámrendszere Vámunió A Miniszterelnöki Hivatal Kormányzati Stratégiai Elemzô

Részletesebben

HIÁNYGAZDASÁG TÖBBLETGAZDASÁG Hatások Értékelés

HIÁNYGAZDASÁG TÖBBLETGAZDASÁG Hatások Értékelés 1. SLIDE Ötödik előadás HIÁNYGAZDASÁG TÖBBLETGAZDASÁG Hatások Értékelés Háttéranyag: Kornai János: Gondolatok a kapitalizmusról (Budapest: Akadémiai Kiadó, 2011), 3. tanulmány, 187-206. old. Kornai János:

Részletesebben

A Változó Világ. az ICT iparág csúcstalálkozója. 2012. szeptember 13 14. Egerszalók

A Változó Világ. az ICT iparág csúcstalálkozója. 2012. szeptember 13 14. Egerszalók A Változó Világ az ICT iparág csúcstalálkozója 2012. szeptember 13 14. Egerszalók A Változó Világ és Magyarország gazdasági folyamatai Dr. Mellár Tamás Egyetemi tanár PTE Közgazdaságtudományi Kar ivsz.hu

Részletesebben

Élet és Irodalom, LI. évf., 7. sz., 2007. február 16., 15-16. o. A válság anatómiája

Élet és Irodalom, LI. évf., 7. sz., 2007. február 16., 15-16. o. A válság anatómiája Élet és Irodalom, LI. évf., 7. sz., 2007. február 16., 15-16. o. A válság anatómiája Hazánkban a politikai élet súlyos erkölcsi és identitási válsága alakult ki. E sorok írója abban látja a válság alapvető

Részletesebben

A magyar költségvetésről

A magyar költségvetésről A magyar költségvetésről másképpen Kovács Árpád 2014. április 3. Állami feladatok, funkciók és felelősségek Az állami feladatrendszer egyben finanszírozási feladatrendszer! Minden funkcióhoz tartozik finanszírozási

Részletesebben

Előadás a KPMG Biztosítási Konferenciáján 2012. Május 11. Urbán László

Előadás a KPMG Biztosítási Konferenciáján 2012. Május 11. Urbán László Előadás a KPMG Biztosítási Konferenciáján 2012. Május 11. Urbán László Túlzott eladósodottság külföld felé, vagyis elégtelen belföldi megtakarítás (kb. az utóbbi 30 évben) Közszféra is, magánszféra is

Részletesebben

A fenntartható adósságpálya problémái Mellár Tamás egyetemi tanár A magyar gazdasági válság jellege Vajon az adósságválság a legsúlyosabb problémánk? Sokan igennel válaszolnak erre a kérdésre A kormány

Részletesebben

Az elnök-vezérigazgató üzenete

Az elnök-vezérigazgató üzenete Az elnök-vezérigazgató üzenete T i s z t e lt R é s z v é n y e s e k! Elmúlt évi köszöntőmben azzal indítottam, hogy a 2013-as év nehéz lesz. Igazam lett, de ennek egyáltalán nem örülök. Öt évvel a globális

Részletesebben

A könyvvizsgálat kihívásai a változó világgazdasági helyzetben

A könyvvizsgálat kihívásai a változó világgazdasági helyzetben A könyvvizsgálat kihívásai a változó világgazdasági helyzetben Gion Gábor, Deloitte vezérigazgató Balatonalmádi, 2012. szeptember 6. Könyvvizsgálói szakma kilátásai A jelen és jövő kihívásai Az auditált

Részletesebben

A jelentős piaci erő (JPE) közgazdasági vonatkozásai. Nagy Péter Pápai Zoltán

A jelentős piaci erő (JPE) közgazdasági vonatkozásai. Nagy Péter Pápai Zoltán A jelentős piaci erő (JPE) közgazdasági vonatkozásai Nagy Péter Pápai Zoltán 1 A piaci erő közgazdasági fogalma A kiindulópont a tökéletes versenyhez való viszony Tökéletes verseny esetén egyik szereplőnek

Részletesebben

A szociális gazdaságtól a szociális vállalkozásig

A szociális gazdaságtól a szociális vállalkozásig A szociális gazdaságtól a szociális vállalkozásig A jelen kihívások Egy paradoxon A mindennapi életünkben erőteljesen jelen van. Nem ismeri a nagyközönség. Újra időszerűvé vált Tömeges munkanélküliség

Részletesebben

Globális problémák Fenntartható-e e ez a világ ökológiailag? (Képes-e eltartani a bioszféra 6 md embert és a világgazdaságot?) Nem szenved-e e visszafordíthatatlan károsodásokat k a bioszféra? Képes-e

Részletesebben

BAGER GUSZTÁV. Magyarorszá] =1828= AKADÉMIAI KIADÓ

BAGER GUSZTÁV. Magyarorszá] =1828= AKADÉMIAI KIADÓ BAGER GUSZTÁV Magyarorszá] =1828= AKADÉMIAI KIADÓ TARTALOMJEGYZÉK ELŐSZÓ I. RÉSZ - HÁTTÉR 1. BEVEZETÉS, 1.1. Az elemzés célja 5 1.2. A könyv szerkezete 6 2. A NEMZETKÖZI VALUTAALAP SZEREPVÁLLALÁSA, TEVÉKENYSÉGE

Részletesebben

A gazdasági növekedés elırejelzésének nehézségei a pénzügyi válságban

A gazdasági növekedés elırejelzésének nehézségei a pénzügyi válságban A gazdasági növekedés elırejelzésének nehézségei a pénzügyi válságban Csermely Ágnes Államadósság és Gazdasági Növekedés A Költségvetési Tanács munkáját támogató szakmai konferencia 2012. Május 15. 2 Trend

Részletesebben

Nemzeti Pedagógus Műhely

Nemzeti Pedagógus Műhely Nemzeti Pedagógus Műhely 2009. február 28. Varga István 2007. febr. 21-i közlemény A Gazdasági és Közlekedési Minisztériumtól: - sikeres a kiigazítás: mutatóink minden várakozást felülmúlnak, - ipari

Részletesebben

Állami szerepvállalás

Állami szerepvállalás Közgazdász Vándorgyűlés Eger Állami szerepvállalás László Csaba Szenior partner, Tanácsadás 2012. szeptember 28. Az állam feladatai Önfenntartó funkció (erőforrások, szervezeti-működési keretek) Társadalom,

Részletesebben

GLOBALIZÁCIÓ NINCSENEK HATÁROK.

GLOBALIZÁCIÓ NINCSENEK HATÁROK. GLOBALIZÁCIÓ NINCSENEK HATÁROK. Repülőgép segítségével néhány óra alatt a Föld bármely pontjára eljuthatunk. A nemzetközi pénzügyi tranzakciók a számítógépek segítségével egy-két másodpercet vesznek igénybe.

Részletesebben

Varga Attila. E-mail: varga.attila@ofi.hu

Varga Attila. E-mail: varga.attila@ofi.hu Az ökoiskolaság, a környezeti nevelés helye a megújult tartalmi szabályozásban - Nemzeti alaptanterv és kerettantervek Varga Attila Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet E-mail: varga.attila@ofi.hu Nemzetközi

Részletesebben

TANULMÁNYOK A KÖZLEKEDÉS ÉS AZ

TANULMÁNYOK A KÖZLEKEDÉS ÉS AZ Európai Tükör Műhelytanulmányok, 85. sz. Miniszterelnöki Hivatal Integrációs Stratégiai Munkacsoportjának kiadványa TANULMÁNYOK A KÖZLEKEDÉS ÉS AZ INFOKOMMUNIKÁCIÓ TÉMAKÖRÉBŐL Tartalomjegyzék ELŐSZÓ A

Részletesebben

A HÁROM SZEKTOR EGYÜTTMŰKÖDÉSI JELLEMZŐI 1. Bevezető

A HÁROM SZEKTOR EGYÜTTMŰKÖDÉSI JELLEMZŐI 1. Bevezető A HÁROM SZEKTOR EGYÜTTMŰKÖDÉSI JELLEMZŐI 1. Bevezető A regionális szintű kezdeményezéseknél elsődlegesen a három szektor az önkormányzati, a vállalkozói és a civil szféra kölcsönös egymásra utaltsága teremti

Részletesebben

LAKOSSÁGI MEGTAKARÍTÁSOK: TÉNYEZÕK ÉS INDIKÁTOROK AZ ELÕREJELZÉSHEZ

LAKOSSÁGI MEGTAKARÍTÁSOK: TÉNYEZÕK ÉS INDIKÁTOROK AZ ELÕREJELZÉSHEZ 2002. ELSÕ ÉVFOLYAM 3. SZÁM 81 MOSOLYGÓ ZSUZSA LAKOSSÁGI MEGTAKARÍTÁSOK: TÉNYEZÕK ÉS INDIKÁTOROK AZ ELÕREJELZÉSHEZ A közgazdasági elméletek egyik alapvetõ témája a lakossági megtakarítások vizsgálata.

Részletesebben

Az Unió helye a globalizálódó gazdasági rendben

Az Unió helye a globalizálódó gazdasági rendben Az Unió helye a globalizálódó gazdasági rendben Az Eu létrejöttének oka: a széthúzó európai népek összefogása, és nem a világhatalmi pozíció elfoglalása, mégis időközben a globalizálódó világ versenyre

Részletesebben

Helyzetkép 2012. május - június

Helyzetkép 2012. május - június Helyzetkép 2012. május - június Gazdasági növekedés A világgazdaság kilátásait illetően megoszlik az elemzők véleménye. Változatlanul dominál a pesszimizmus, ennek fő oka ugyanakkor az eurózóna válságának

Részletesebben

Nagyvállalkozók tíz év után

Nagyvállalkozók tíz év után Nagyvállalkozók tíz év után Laki Mihály- Szalai Julia MTA Közgazdasági Kutató Központ MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont 2013. január 18. Kornai János 85 konferencia Az előadás vázlata - kutatástörténet

Részletesebben

REGIONÁLIS INNOVÁCIÓ-POLITIKA

REGIONÁLIS INNOVÁCIÓ-POLITIKA Dőry Tibor REGIONÁLIS INNOVÁCIÓ-POLITIKA KIHÍVÁSOK AZ EURÓPAI UNIÓBAN ÉS MAGYARORSZÁGON DIALÓG CAMPUS KIADÓ Budapest-Pécs Tartalomj egy zék Ábrajegyzék 9 Táblázatok jegyzéke 10 Keretes írások jegyzéke

Részletesebben

Szakács Tamás. 1.A gazdasági rendszer és a politikai rendszer kapcsolatának történeti típusai

Szakács Tamás. 1.A gazdasági rendszer és a politikai rendszer kapcsolatának történeti típusai 1.A gazdasági rendszer és a politikai rendszer kapcsolatának történeti típusai A gazdasági rendszer és a politikai rendszer funkcionális kapcsolata a társadalmak történeti fejlődése során sokszínű és egymástól

Részletesebben

KÖZIGAZGATÁSI SZAKVIZSGA

KÖZIGAZGATÁSI SZAKVIZSGA Nemzeti Közszolgálati Egyetem KÖZIGAZGATÁSI SZAKVIZSGA GAZDASÁGI IGAZGATÁS Jegyzet Budapest, 2014 NEMZETI KÖZSZOLGÁLATI EGYETEM Gazdasági igazgatás A tananyagot megalapozó tanulmány megalkotásában közreműkött:

Részletesebben

Benczes István: Trimming the Sails. The Comparative Political Economy of Expansionary Fiscal Consolidations. A Hungarian Perspective

Benczes István: Trimming the Sails. The Comparative Political Economy of Expansionary Fiscal Consolidations. A Hungarian Perspective Közgazdasági Szemle, LV. évf., 2008. december (1125 1129. o.) Benczes István: Trimming the Sails. The Comparative Political Economy of Expansionary Fiscal Consolidations. A Hungarian Perspective Central

Részletesebben

Verseny, rugalmasság, átjárhatóság BESZÉLGETÉS SZELÉNYI IVÁNNAL AZ AMERIKAI EGYETEMI VILÁGRÓL ÉS AZ EURÓPAI BOLOGNA-REFORMRÓL

Verseny, rugalmasság, átjárhatóság BESZÉLGETÉS SZELÉNYI IVÁNNAL AZ AMERIKAI EGYETEMI VILÁGRÓL ÉS AZ EURÓPAI BOLOGNA-REFORMRÓL 7 FELSŐOKTATÁSI MŰHELY Verseny, rugalmasság, átjárhatóság BESZÉLGETÉS SZELÉNYI IVÁNNAL AZ AMERIKAI EGYETEMI VILÁGRÓL ÉS AZ EURÓPAI BOLOGNA-REFORMRÓL Anélkül, hogy valaki különösebben foglalkozna nemzetközi

Részletesebben

SZOCIÁLIS ÉS MUNKAÜGYI MINISZTÉRIUM. Szóbeli vizsgatevékenység

SZOCIÁLIS ÉS MUNKAÜGYI MINISZTÉRIUM. Szóbeli vizsgatevékenység SZOCIÁLIS ÉS MUNKAÜGYI MINISZTÉRIUM Vizsgarészhez rendelt követelménymodul azonosítója, megnevezése: 2658-06/3 Egy aktuális gazdaságpolitikai esemény elemzése a helyszínen biztosított szakirodalom alapján

Részletesebben

Engelberth István főiskolai docens BGF PSZK

Engelberth István főiskolai docens BGF PSZK Engelberth István főiskolai docens BGF PSZK Gazdaságföldrajz Kihívások Európa előtt a XXI. században 2013. Európa (EU) gondjai: Csökkenő világgazdasági súly, szerep K+F alacsony Adósságválság Nyersanyag-

Részletesebben

VILÁGGAZDASÁGTAN 2. A világgazdaság fejlıdési szakaszai Képek kellenének bele! Bacsi Vilgazd 2-2013 1

VILÁGGAZDASÁGTAN 2. A világgazdaság fejlıdési szakaszai Képek kellenének bele! Bacsi Vilgazd 2-2013 1 VILÁGGAZDASÁGTAN 2. A világgazdaság fejlıdési szakaszai Képek kellenének bele! Bacsi Vilgazd 2-2013 1 A világgazdaság fejlıdési szakaszai 1. Az ókor és középkor: merkantilizmus és korai gyarmatosítás (1492-1820)

Részletesebben

Társadalmi egyenlőtlenségek a térben

Társadalmi egyenlőtlenségek a térben Prof. Dr. Szirmai Viktória Társadalmi egyenlőtlenségek a térben Kodolányi János Főiskola, Európai Város és Regionális Tanszék, tanszékvezető, egyetemi tanár viktoria.szirmai@chello.hu Regionális tudomány

Részletesebben

FEJLŐDÉSGAZDASÁGTAN. Készítette: Szilágyi Katalin. Szakmai felelős: Szilágyi Katalin. 2011. január

FEJLŐDÉSGAZDASÁGTAN. Készítette: Szilágyi Katalin. Szakmai felelős: Szilágyi Katalin. 2011. január FEJLŐDÉSGAZDASÁGTAN Készült a TÁMOP-4.1.2-08/2/A/KMR-2009-0041pályázati projekt keretében Tartalomfejlesztés az ELTE TáTK Közgazdaságtudományi Tanszékén az ELTE Közgazdaságtudományi Tanszék az MTA Közgazdaságtudományi

Részletesebben

Recesszió Magyarországon

Recesszió Magyarországon Recesszió Magyarországon Makrogazdasági helyzet 04Q1 04Q2 04Q3 04Q4 05Q1 05Q2 05Q3 05Q4 06Q1 06Q2 06Q3 06Q4 07Q1 07Q2 07Q3 07Q4 08Q1 08Q2 08Q3 08Q4 09Q1 09Q2 09Q3 09Q4 A bruttó hazai termék (GDP) növekedése

Részletesebben

Az alábbi áttekintés Délkelet-Európa (a volt Jugoszlávia országai

Az alábbi áttekintés Délkelet-Európa (a volt Jugoszlávia országai OKTATÁSIRÁNYÍTÁS ÉS OKTATÁSPOLITIKA A BALKÁNON Az alábbi áttekintés Délkelet-Európa (a volt Jugoszlávia országai Szlovénia kivételével, Bulgária, Románia és Albánia) oktatási rendszerei előtt álló kihívásokat

Részletesebben

Az eredeti tanulmány szövegét sárga kiemelésekkel és piros alapon olvasható kritikai jegyzetekkel ellátta: T.Dénes Tamás (TDT), 2015.

Az eredeti tanulmány szövegét sárga kiemelésekkel és piros alapon olvasható kritikai jegyzetekkel ellátta: T.Dénes Tamás (TDT), 2015. EZ, a kutatásnak álcázott tanulmány: - HAMIS magyarországi TRENDEKET mutat be a 2005-2015 időszakra vonatkozóan, - MEGGYŐZÉSKÉNT az EU valódi stratégiájára hivatkozik, amely a hamis trendek miatt Magyarországra

Részletesebben

SZÜKSÉGLET-ELEMZÉS. a Föderalizmus és Decentralizáció Kutató Intézet (ISFD) létrehozása Magyarországon. Készült:

SZÜKSÉGLET-ELEMZÉS. a Föderalizmus és Decentralizáció Kutató Intézet (ISFD) létrehozása Magyarországon. Készült: SZÜKSÉGLET-ELEMZÉS a Föderalizmus és Decentralizáció Kutató Intézet (ISFD) létrehozása Magyarországon c. pályázathoz Készült: az MTA Regionális Kutatások Központja Dunántúli Tudományos Intézetében Pécs,

Részletesebben

Szociális vállalkozások jogi szabályozása Európában. Bullain Nilda Európai Nonprofit Jogi Központ

Szociális vállalkozások jogi szabályozása Európában. Bullain Nilda Európai Nonprofit Jogi Központ Szociális vállalkozások jogi szabályozása Európában Bullain Nilda Európai Nonprofit Jogi Központ Jog: definíció? Nincs egységes jogi definíció Európában, de még a legtöbb országban sem. USA megközelítés:

Részletesebben

Hospodárska geografia

Hospodárska geografia Hospodárska geografia A GAZDASÁGI ÉLET JELLEMZŐI Világgazdaság szereplői: - nemzetközi óriáscégek, - integrációk(együttműködések), - országok, Ezek a földrajzi munkamegosztáson keresztül kapcsolódnak egymáshoz.

Részletesebben

Gazdasági válság és ciklikusság a felsıoktatásban Berács József Budapesti Corvinus Egyetem

Gazdasági válság és ciklikusság a felsıoktatásban Berács József Budapesti Corvinus Egyetem Gazdasági válság és ciklikusság a felsıoktatásban Berács József Budapesti Corvinus Egyetem A gazdasági válság hatása a szervezetek mőködésére és vezetésére Tudomány napi konferencia MTA Gazdálkodástudományi

Részletesebben

Az állami szabályozás alternatívái: az ön- és együttszabályozás. Muraközy Balázs Valentiny Pál VÉSZ 2012 bemutató

Az állami szabályozás alternatívái: az ön- és együttszabályozás. Muraközy Balázs Valentiny Pál VÉSZ 2012 bemutató Az állami szabályozás alternatívái: az ön- és együttszabályozás Muraközy Balázs Valentiny Pál VÉSZ 2012 bemutató Kérdések Az iparági önszabályozás iránti érdeklődés növekszik Az állami szabályozás kudarca

Részletesebben

Dessewffy Tibor Elgépiesedő világ, vagy humanizált technológia

Dessewffy Tibor Elgépiesedő világ, vagy humanizált technológia 1 Dessewffy Tibor Elgépiesedő világ, vagy humanizált technológia Ebben a dolgozatban elsősorban a DEMOS Magyarország keretein belül véghezvitt két vállalkozás eredményeiről, az azoknak a magyar társadalomra

Részletesebben

Tervgazdaságból piacgazdaságba A magyar gazdaság szerkezetváltása, 1989-2014

Tervgazdaságból piacgazdaságba A magyar gazdaság szerkezetváltása, 1989-2014 Tervgazdaságból piacgazdaságba A magyar gazdaság szerkezetváltása, 1989-2014 TTE konferencia, Kossuth Klub 2014.október 11. Bod Péter Ákos, Dsc A magyar gazdasági kötődés erősen középeurópai jellegű volt

Részletesebben

A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégia megvalósításának állása

A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégia megvalósításának állása A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégia megvalósításának állása Zentai Sára Répceszemere, 2015. június 16. Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégia - A nemzet második ilyen stratégiája 2007

Részletesebben

A külföldi katonai missziók áttételes gazdasági hatásai. Lakner Zoltán Kasza Gyula 36 HADTUDOMÁNY 2008/3 4

A külföldi katonai missziók áttételes gazdasági hatásai. Lakner Zoltán Kasza Gyula 36 HADTUDOMÁNY 2008/3 4 virtuális tudásközpontoknak közvetlen politikai befolyástól és gazdasági kényszertõl függetlenül kell mûködniük. E célból tanácsos ezeket a központokat legalább a legfontosabbakat virtuális autonóm közigazgatási

Részletesebben

OBJEKTÍV JÓL-LÉTI MEGKÖZELÍTÉSEK MODELLSZÁMÍTÁS, JÓL-LÉT DEFICITES TEREK MAGYARORSZÁGON

OBJEKTÍV JÓL-LÉTI MEGKÖZELÍTÉSEK MODELLSZÁMÍTÁS, JÓL-LÉT DEFICITES TEREK MAGYARORSZÁGON Társadalmi konfliktusok - Társadalmi jól-lét és biztonság - Versenyképesség és társadalmi fejlődés TÁMOP-4.2.2.A-11/1/KONV-2012-0069 c. kutatási projekt OBJEKTÍV JÓL-LÉTI MEGKÖZELÍTÉSEK MODELLSZÁMÍTÁS,

Részletesebben

Innováció és stratégia Dr. Greiner István MISZ, általános elnökhelyettes

Innováció és stratégia Dr. Greiner István MISZ, általános elnökhelyettes Innováció és stratégia Dr. Greiner István MISZ, általános elnökhelyettes 2013. február 07. Magyar Innovációs Szövetség Tevékenység: műszaki, technológiai innováció érdekképviselete, érdekérvényesítés innováció

Részletesebben

TÖRPE GONDOLATOK TÖRPE JÖVŐ*

TÖRPE GONDOLATOK TÖRPE JÖVŐ* TÖRPE GONDOLATOK TÖRPE JÖVŐ* BESZÉLGETÉS KOVÁCS GÉZÁVAL, A MAGYAR TUDOMÁNYOS JÖVŐKUTATÁSI SZAKOSZTÁLYÁNAK VEZETŐJÉVEL AKADÉMIA KORPA: Egy idézettel kezdeném a beszélgetést: A jövő kritikus elágazási pontjai"

Részletesebben

A helyi gazdaságfejlesztés elméleti megközelítésének lehetőségei

A helyi gazdaságfejlesztés elméleti megközelítésének lehetőségei A helyi gazdaságfejlesztés elméleti megközelítésének lehetőségei 2014. október 16. Logikai felépítés Lokalitás Területi fejlődés és lokalizáció Helyi fejlődés helyi fejlesztés: helyi gazdaságfejlesztés

Részletesebben

A válság mint lehetőség felsővezetői felmérés

A válság mint lehetőség felsővezetői felmérés A válság mint lehetőség felsővezetői felmérés Sajtótájékoztató Budapest, 2009. október 29. Ez a dokumentum a sajtótájékoztatóra meghívott résztvevők használatára készült. A dokumentumban szereplő összes

Részletesebben

Az üzleti versenyképességünk növelésének lehetőségei az ERASMUS programmal

Az üzleti versenyképességünk növelésének lehetőségei az ERASMUS programmal Felsőoktatási Tanácsadás Egyesület Szakmai Nap 2011. szeptember 1. Az üzleti versenyképességünk növelésének lehetőségei az ERASMUS programmal Nemeslaki András Infokommunikációs Tanszék Informatikai Intézet

Részletesebben

KOHÉZIÓS POLITIKA 2014 ÉS 2020 KÖZÖTT

KOHÉZIÓS POLITIKA 2014 ÉS 2020 KÖZÖTT INTEGRÁLT TERÜLETI BEFEKTETÉS KOHÉZIÓS POLITIKA 2014 ÉS 2020 KÖZÖTT Az EU kohéziós politikájának következő, 2014 és 2020 közötti időszakával kapcsolatos új szabályokat és jogszabályokat 2013 decemberében

Részletesebben

Az Európai Unió kohéziós politikája. Pelle Anita Szegedi Tudományegyetem Gazdaságtudományi Kar

Az Európai Unió kohéziós politikája. Pelle Anita Szegedi Tudományegyetem Gazdaságtudományi Kar Az Európai Unió kohéziós politikája Pelle Anita Szegedi Tudományegyetem Gazdaságtudományi Kar Kohéziós politika az elnevezés néhány év óta használatos korábban: regionális politika, strukturális politika

Részletesebben

Euróválság, válságkezelés bankunió? Dr. Losoncz Miklós kutató professzor, BME GTK

Euróválság, válságkezelés bankunió? Dr. Losoncz Miklós kutató professzor, BME GTK Euróválság, válságkezelés bankunió? Dr. Losoncz Miklós kutató professzor, BME GTK Tartalomjegyzék A GMU szerkezeti hiányosságai A felügyelés erősítése 2010-ben Az integrált pénzügyi keret (bankunió) terve

Részletesebben

Nemzetközi összehasonlítás

Nemzetközi összehasonlítás 6 / 1. oldal Nemzetközi összehasonlítás Augusztusban drasztikusan csökkentek a feltörekvő piacok részvényárfolyamai A globális gazdasági gyengülés, az USA-ban és Európában kialakult recessziós félelmek,

Részletesebben

Osztályozó- és javítóvizsga Történelem tantárgyból 2015-2016

Osztályozó- és javítóvizsga Történelem tantárgyból 2015-2016 Osztályozó- és javítóvizsga Történelem tantárgyból 2015-2016 A félévi vizsga szóbeli vizsga az első félévre megadott témakörökből. Az év végi vizsga írásbeli vizsga (feladatlap) az egész évre megadott

Részletesebben

EGÉSZSÉG-GAZDASÁGTAN

EGÉSZSÉG-GAZDASÁGTAN EGÉSZSÉG-GAZDASÁGTAN EGÉSZSÉG-GAZDASÁGTAN Készült a TÁMOP-4.1.2-08/2/A/KMR-2009-0041pályázati projekt keretében Tartalomfejlesztés az ELTE TátK Közgazdaságtudományi Tanszékén az ELTE Közgazdaságtudományi

Részletesebben

Könyvszemle. Szakirodalom. Krugman, P.: Elég legyen a válságból! MOST!

Könyvszemle. Szakirodalom. Krugman, P.: Elég legyen a válságból! MOST! Könyvszemle Krugman, P.: Elég legyen a válságból! MOST! Akadémiai Kiadó. 2012. Budapest. (End This Depression NOW!) W. W. Norton Company. 2012. New York, London. Ha létezik közgazdasági bestseller, a Nobel-díjas

Részletesebben

dr. Hetényi Géza Főosztályvezető EU Gazdaságpolitikai Főosztály Külügyminisztérium

dr. Hetényi Géza Főosztályvezető EU Gazdaságpolitikai Főosztály Külügyminisztérium Az Európai Unió jelenlegi kihívásai A gazdasági válság kezelésére kidolgozott átfogó uniós gazdaságpolitikai intézkedéscsomag dr. Hetényi Géza Főosztályvezető EU Gazdaságpolitikai Főosztály Külügyminisztérium

Részletesebben

9. Az állam szerepe és felelőssége

9. Az állam szerepe és felelőssége 9. Az állam szerepe és felelőssége Történelmi korszakok XVII. sz. caritas, egyházi szerep 1601- szegénytörvény Anglia (érdemes és érdemtelen szegények), 1871- Magyarországi szegénytörvény: illetőségi község.

Részletesebben

Aglobalizáció komplex folyamat,

Aglobalizáció komplex folyamat, A globalizáció kialakulásáról, természetérõl, hatásairól 1970 2008 Aglobalizáció komplex folyamat, a társadalmi formáció valamennyi elemét érinti, s mélyreható átalakulás hordozója a társadalom fejlõdésének

Részletesebben

Aktuális témák a nemzetközi statisztikai fórumokon. Bagó Eszter

Aktuális témák a nemzetközi statisztikai fórumokon. Bagó Eszter Aktuális témák a nemzetközi statisztikai fórumokon Bagó Eszter SNA 2008 Külkereskedelmi statisztika A Stiglitz jelentés utóélete Európa 2020 SNA 2008 Az ENSZ Statisztikai Bizottsága februári ülésén elfogadta

Részletesebben

Növekedés válságban. Halpern László MTA KRTK Közgazdaság-tudományi Intézet. Növekedés 2013, Pivátbankár.hu Budapest, 2013. szeptember 18.

Növekedés válságban. Halpern László MTA KRTK Közgazdaság-tudományi Intézet. Növekedés 2013, Pivátbankár.hu Budapest, 2013. szeptember 18. Növekedés válságban Halpern László MTA KRTK Közgazdaság-tudományi Intézet Növekedés 2013, Pivátbankár.hu Budapest, 2013. szeptember 18. Válságok Gazdaságpolitika Növekedés 2 Válságok Adósság bank valuta

Részletesebben

SZAKDOLGOZATI TÉMAKÖRÖK

SZAKDOLGOZATI TÉMAKÖRÖK SZAKDOLGOZATI TÉMAKÖRÖK GAZDÁLKODÁSI ÉS MENEDZSMENT SZAKOS HALLGATÓK SZÁMÁRA 2013 Figyelem!!! A szakdolgozat készítésére vonatkozó szabályokat a hallgatónak a témát kijelölő kari sajátosságok figyelembe

Részletesebben

módszertana Miben más és mivel foglalkozik a Mit tanultunk mikroökonómiából? és mivel foglalkozik a makroökonómia? Miért

módszertana Miben más és mivel foglalkozik a Mit tanultunk mikroökonómiából? és mivel foglalkozik a makroökonómia? Miért A makroökonómia tárgya és módszertana Mit tanultunk mikroökonómiából? Miben más és mivel foglalkozik a makroökonómia? Miért van külön makroökonómia? A makroökonómia módszertana. Miért fontos a makroökonómia

Részletesebben

A társadalmi vállalkozások helyzete Magyarországon

A társadalmi vállalkozások helyzete Magyarországon A társadalmi vállalkozások helyzete Magyarországon Hogyan járulhatnak hozzá a társadalmi vállalkozások a nonprofit szektor fenntarthatóságához, és mi akadályozza őket ebben Magyarországon? Kutatási összefoglaló

Részletesebben

MEGHÍVÓ. Költség-hatékonysági vizsgálatok a német megközelítés és az európai módszertan áttekintése. Prof. J.-Matthias Graf von der Schulenburg

MEGHÍVÓ. Költség-hatékonysági vizsgálatok a német megközelítés és az európai módszertan áttekintése. Prof. J.-Matthias Graf von der Schulenburg Corvinus Egészségpolitikai és Egészség-gazdaságtani Konferenciák 2011/6 Budapesti Corvinus Egyetem, Közgazdaságtudományi Kar Egészség-gazdaságtani és Egészségügyi Technológiaelemzési Kutatóközpont Magyar

Részletesebben

Prof. Dr. Krómer István. Óbudai Egyetem

Prof. Dr. Krómer István. Óbudai Egyetem Környezetbarát energia technológiák fejlődési kilátásai Óbudai Egyetem 1 Bevezetés Az emberiség hosszú távú kihívásaira a környezetbarát technológiák fejlődése adhat megoldást: A CO 2 kibocsátás csökkentésével,

Részletesebben

Jogi és menedzsment ismeretek

Jogi és menedzsment ismeretek Jogi és menedzsment ismeretek Értékesítési politika Célja: A marketingcsatorna kiválasztására és alkalmazására vonatkozó elvek és módszerek meghatározása Lépései: a) a lehetséges értékesítési csatornák

Részletesebben

A SZIVÁRVÁNYRA VÁRVA

A SZIVÁRVÁNYRA VÁRVA A SZIVÁRVÁNYRA VÁRVA ÁTTEKINTÉS... 2 BEFEKTETÉSI PIACOK... 2 ÉPÍTKEZÉSI AKTIVITÁS... 3 A RAKTÁRÉPÜLETEK ÚJ GENERÁCIÓJA... 4 BÉRLETI PIACOK... 8 PIACI BÉRLETI DÍJAK... 8 KÖVETKEZTETÉS... 9 A SZERKESZTŐ

Részletesebben

Lisszaboni folyamat. 2005- részjelentés: nem sikerült, új célok

Lisszaboni folyamat. 2005- részjelentés: nem sikerült, új célok Gyermekszegénység EU szociális modell célok, értékek, közös tradíció közös érdekek a gazdaságpolitikát és szociálpolitikát egységes keretben kezeli társadalmi biztonság szociális jogok létbiztonság garantálása

Részletesebben

Válság és előrejelzés

Válság és előrejelzés Válság és előrejelzés Magyar Statisztikai Társaság 2009. október 15. Dr. Gáspár Tamás Tudományos főmunkatárs ECOSTAT 1998. augusztus A globális kapitalizmus válsága 2000. szeptember Nem omlott össze a

Részletesebben

A helyi ellátási rendszerek értékelése nem-növekedési keretben Egy lehetséges szempontrendszer

A helyi ellátási rendszerek értékelése nem-növekedési keretben Egy lehetséges szempontrendszer A helyi ellátási rendszerek értékelése nem-növekedési keretben Egy lehetséges szempontrendszer DOMBI Judit PhD-hallgató Szegedi Tudományegyetem Gazdaságtudományi Kar Közgazdaságtani Doktori Iskola Magyar

Részletesebben

FÖLDES GYÖRGY A magyar szovjet viszony 1957 1989 között

FÖLDES GYÖRGY A magyar szovjet viszony 1957 1989 között FÖLDES GYÖRGY A magyar szovjet viszony 1957 1989 között Rövid áttekintés Ez a bő három évtized különleges helyet foglal el a magyar orosz kapcsolatok ezeréves történetében. Drámai és tragikus volt a kezdet.

Részletesebben

1. félév: alkotmányjog, közjogi berendezés 2. félév: alapvető jogok és kötelezettségekhez tartozó alkotmánybírósági döntések

1. félév: alkotmányjog, közjogi berendezés 2. félév: alapvető jogok és kötelezettségekhez tartozó alkotmánybírósági döntések 1. félév: alkotmányjog, közjogi berendezés 2. félév: alapvető jogok és kötelezettségekhez tartozó alkotmánybírósági döntések Alkotmány: constitutio közös állapot, közös megegyezés, hogy milyen szabályok

Részletesebben

Gazdasági, menedzsment és minőségbiztosítási ismeretek

Gazdasági, menedzsment és minőségbiztosítási ismeretek Gazdasági, menedzsment és minőségbiztosítási ismeretek Jánosi Imre Kármán Környezeti Áramlások Hallgatói Laboratórium, Komplex Rendszerek Fizikája Tanszék Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest Északi

Részletesebben