Miskolci Egyetem Marketing és Turizmus Intézet. A miskolci egyetemisták környezettudatos fogyasztói magatartásának vizsgálata

Átírás

1 Miskolci Egyetem Marketing és Turizmus Intézet A miskolci egyetemisták környezettudatos fogyasztói magatartásának vizsgálata Lajtos Krisztina 2018

2 Tartalom Bevezetés Aktualitás Kutatási probléma A kutatás célja Kutatás fő kérdései Az Európai Unió környezetvédelmi szabályozásának legfontosabb mérföldkövei. 3 2 Szakirodalom feldolgozása Környezettudatosság, tudatos fogyasztói magatartás Fenntarthatóság, fenntartható fogyasztás A környezettudatos magatartás modellezése A környezettudatos attitűd Önértékelés A környezettudatos magatartás motivációi A marketing szerepe A környezettudatos magatartás megnyilvánulása cselekvésekben Cselekvési nehézségek Mérési skálák A környezettudatos magatartás és a nemek közötti kapcsolat Környezettudatosságot befolyásoló egyéb tényezők Eredmények Következtetések Saját kutatási eredmények GEB skála kiértékelése Átlagok nemek szerinti vizsgálata Átlagok karok szerinti vizsgálata Hallgatók önértékelése Környezetbarát termékek vásárlása Termékjellemzők fontossága Lakhatás jellegének befolyása Javaslatok, következtetések Nemek közötti különbségek Kutatási kérdések összefoglalása Egyetemista környezetbarát trendek... 49

3 4.4 Javaslatok Összefoglalás Irodalomjegyzék Summary Melléklet... 57

4 Bevezetés A környezet megóvása, a környezetszennyezés csökkentése és a fenntartható fogyasztás jelenleg az egész világot foglalkoztató problémakörök. Hazánkban az elmúlt években nem hogy javult volna, de romlott a környezet állapota emberi felelőtlenségünk által ben a brit biológus - Kenneth Mellanby - úgy határozta meg a környezetszennyezést, hogy "a mérgező anyagok jelenléte, amelyeket az ember juttatott a környezetébe", azonban ezen felül még jelenti a természetes talaj és vízrendszerek tönkretételét azáltal, hogy a természetes anyagok máshová kerülnek az eredeti helyükről. (Jakab, 2008, 2.o.) A környezetszennyezés lehet fizikai, biológiai vagy kémiai eredetű. A legsúlyosabb problémákat a levegőszennyezés okozza, amely a jelenlegi szinten már kimutathatóan negatív hatással van az emberek egészségügyi állapotára. Légúti betegségek, asztmás rohamok, érrendszeri megbetegedések okozója lehet. Ennek legfőbb forrása a nehézipar, a közlekedés és az energiatermelés január 30-án Brüsszelben miniszteri csúcstalálkozót tartottak, melyre az Európai Unió kilenc legszennyezettebb levegőjű országát hívták meg köztük Magyarországot is. A légszennyezettségen kívül mely a legnagyobb problémát okozza meg kell említeni a többi környezetszennyezési módot is, mely szintén befolyásolja mindennapi életünket; a vízszennyezést, a talajszennyezést, a fényszennyezést és a zajszennyezést. A vízszennyezés nem csak a felszín feletti, de a felszín alatti vizeinket is fenyegeti egyaránt. Habár a mezőgazdaságban próbálnak környezettudatosabb módszereket alkalmazni a műtrágyák és vegyszerek csökkentésével, az ipari hulladékok nem megfelelő tárolása beláthatatlan következményekkel járhat. A vállalatok felelőtlenségére jó példa mikor január 30-án egy nagybányai ipari vállalat gyártelepéből százezer köbméternyi cianid- és nehézfémtartalmú szennyvíz ömlött a Lápos folyóba, majd a Szamosba és a Tiszába. Egy becslés szerint a folyóban több mint 1000 tonna hal pusztult el. A talajszennyezés közvetetten érezteti hatását az emberekkel, hiszen a benne termesztett növényeken keresztül a káros anyagok egészen a fogyasztókig jutnak. A fényszennyezettség és a zajszennyezés talán nem a legfontosabb probléma, de nem szabad róluk megfeledkeznünk. Hazánkban a kisebb városok és apróbb falvak jobban érzik ezek negatív hatását, mint a nagyvárosok. Például a kisebb falvakban a lakók számára mára már zavaró a megnövekedett repülőgép forgalom hangja. 1

5 1 Aktualitás 1.1 Kutatási probléma A fenntartható fogyasztás, a környezettudatos fogyasztói magatartás, a környezettel való harmonikus együttélés mind-mind szükséges ahhoz, hogy a jövőben elkerüljük a környezeti katasztrófákat, melyek gazdasági összeomlást is előidézhetnek. Ebben kiemelt szerepet játszanak jelen korunk fiataljai (18-tól 25 éves korig), hiszen ők fogják alkotni a következő értékteremtő és tudatos munkaerőt, akik a gazdaságot hivatottak előre vinni. Azonban nem ismerjük pontosan, hogy az ebben a korban lévő fiatalok mennyire mutatnak hajlandóságot a környezettudatos életmód és fogyasztás felé. Nincs rálátásunk arra, hogy mindennapi fogyasztásuk, során mennyire helyezik előtérbe a környezetvédelmet egy-egy vásárlási döntés során. Továbbá arról sincs pontos információnk, hogy kifejezetten a Miskolci Egyetem hallgatói mennyire gondolkodnak környezettudatosan és ez, hogy jelenik meg a vásárlási szokásaikban. Azt is érdemes megemlíteni, hogy szintén nincs információnk arról, hogy a vállalatok által alkalmazott zöld marketing vagy más néven eco marketing, mennyire befolyásolja a fiatalokat egy-egy termék megvásárlásakor. Kutatásomban épp ezért a Miskolci Egyetemen tanuló hallgatókat fogom vizsgálni. 1.2 A kutatás célja A kutatás célja az, hogy minél tisztább képet adjon arról, hogy a Miskolci Egyetemen tanuló diákok mennyire helyezik előtérbe a környezettudatosságot, a fenntartható fogyasztást, mindennapi vásárlásaik során. Ezen felül, hogy felmérje a hallgatók általános ismeretét a környezettudatos fogyasztásról, és arról, hogy ők, mint bennfentesek hogy látják egyetemista társaikat a környezettudatosság szempontjából. A fő cél az, hogy releváns és hasznos adatokat, információkat tudjunk meg a hallgatók fogyasztási szokásairól, és ezek segítségével meghatározzuk, hogy hol lehetne és mit javítani, változtatni annak érdekében, hogy a diákok elmélyítsék, szokásukká tegyék a zöld és környezetbarát fogyasztást a mindennapjaikban. Felmérem azt is, ők hogy látják saját környezetükben ezt a problémát, mint belső szemlélők és milyen eltéréseket figyelhetünk meg a különböző csoportokban. 2

6 1.3 Kutatás fő kérdései Alapvetően arra szeretnék választ kapni, hogy az egyetem hallgatói mennyire tartják magukat környezettudatosnak és környezetbarátnak a mindennapjaik során. Mik azok a környezetbarát tevékenységek, melyeket a mindennapjaik során önszántukból hajtanak végre? Autóval közlekednek vagy inkább a tömegközlekedést választják? Diákéletből eredően inkább az olcsóbb termékeket vásárolják meg, vagy a kicsit drágább, de zöldebb, környezetbarátabb változataikat? Mennyivel lennének hajlandóak többet fizetni ugyanazon termék környezettudatosabb, drágább verziójáért? Mivel lehetne őket ösztönözni a tudatosabb fogyasztásra? Mennyire élnek pazarló, túlfogyasztó életmódot? Ennek tükrében szoktak-e az ebből eredő jövőbeli következményekre gondolni, melyek rájuk is hatással lesznek? Szülőktől, rokonoktól, barátoktól látott fogyasztói magatartás példák mennyire befolyásolják őket? 1.4 Az Európai Unió környezetvédelmi szabályozásának legfontosabb mérföldkövei Az Európai Unióban meghatározott környezetvédelmi előírások a legszigorúbbak közé tartoznak az egész világon. Ezekkel a szigorú előírásokkal az Unió arra törekszik, hogy elősegítse és fenntartsa az Európai Unió globális versenyképességét amellett, hogy védelmezze az unióban élő emberek életminőségét, egészségét és természetes környezetét. Az EU környezetvédelmi szabályozására jellemző az, hogy nem képez teljesen egységes rendszert, hanem eltérően szabályoz bizonyos aspektusokat. Egyes területeken szigorú, számszerűleg jól behatárolt szabályokat határoz meg, míg máshol elegendőnek tartja a keretjellegű szabályozást. Tekintsük át, melyek voltak az Európai Unió környezetvédelmi szabályozásának meghatározó dokumentumai. Első Környezetvédelmi Akcióprogram (1973) novemberében léptették életbe az Első Környezetvédelmi Akcióprogramot, melyben 11 pontban meghatározták a legfőbb környezetpolitikai alapelveket, amelyek lefektetik egy demokratikus, környezettudatos társadalom és piacgazdaság alapvető szabályait. 3

7 Második környezetvédelmi akcióprogram ( ) Ebben az akcióprogramban már nagyobb hangsúlyt fektettek a vállalatok szabályozására is, hiszen az ipari szennyezés ellenőrzési költségeivel foglalkozó szabályozást ekkor fogadták el. Felismerték a levegőszennyezés súlyosságát és létrehoztak egy levegőminőséggel foglalkozó direktívát. Szintén fontos környezetpolitikai kérdéssé váltak a vegyi anyagok, amelyeket főként nagyipari vállalatok juttatnak a környezetbe. Ekkor alkották meg a Sevesodirektívát, amely az ipari vegyi katasztrófák és balesetek kezelését és szabályozását tartalmazza jogszabályokon keresztül. Harmadik környezetvédelmi akcióprogram ( ) Ebben az időszakban csatlakozott Görögország az Európai Unióhoz, amely miatt az addigi uniós nézeteket más szemszögből kellett megvizsgálni, amely nem kedvezett az innovatív környezetpolitikának. Az Európai Unió ekkor kezdte realizálni a mediterrán térségek sajátos környezetszennyezési problémáit. Két egyre nagyobb súlyosságú környezeti probléma volt ekkor a színen: a környezet fokozódó savasodása, illetve a hulladékgondok. Az Egységes Európai Okmány (1987) Ez az okmány az első egyezmény, amely jogilag hivatkozik konkrétan a környezetvédelemre. Az okmány keretein belül az uniós tagországok elkötelezték magukat a belső piac kiépítésére 1992-ig. Az egyezményben meghatározták a környezetpolitika két legfontosabb alapelvét: a környezetkárosodás forrásnál történő megelőzését és a szennyező fizet elvet. Fontos megemlíteni, hogy az okmány a környezetpolitikát a többi ország közösségi politikájával egyenrangúvá tette. Negyedik környezetvédelmi akcióprogram ( ) Az akcióprogram 5 fontos prioritást jelölt ki melyekben kitért a környezetvédelem jogi környezetére, a munkahelyteremtésre és az anyag- és forrásorientált megközelítésre. A program meghatározza a környezettel kapcsolatos információhoz történő szabad hozzájutást is és kötelezővé teszi a környezet állapotáról szóló jelentések elkészítését háromévenként. Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy az unió kinevezte az március 1 től március 1-ig tartó időszakot a Környezet Európai Évének, melynek idején a bizottság arra törekedett, hogy szorosabb kapcsolatot alakítson ki a nem kormányzati szervekkel és az állampolgárokkal. Szintén ebben az időszakban sikerült megegyezni az Európai Környezeti Ügynökség felállításáról, melynek székhelye Koppenhága lett. 4

8 Ötödik környezetvédelmi akcióprogram Az akcióprogram modelljéül az 1988-ban kidolgozott holland nemzeti környezetpolitikai terv szolgált, mellyel kezdetét vette egy szisztematikus stratégiai tervezés az Európai Unióban. A program a környezetvédelem megközelítése szempontjából különbözött az előző akcióprogramoktól. Eltérő környezetpolitikai területeket helyezett prioritásba, mint például a fenntartható gazdálkodást a természeti erőforrásokkal, a hulladékok integrált szennyezés megelőzését és ellenőrzését, valamint a jobb közlekedési-szállítási irányítást. UNEP - United Nations Environment Programme (ENSZ Környezetvédelmi Programja) Az 1972-es ENSZ Konferencia megtartása után december 15-én Stockholmban alapították meg az UNEP-et vagyis az ENSZ Környezetvédelmi Programját. A konferencián résztvevők nyilatkozatot fogadtak el a környezetvédelem alapelveiről és nemzetközi feladatairól. Célja a környezetvédelmi szempontból elfogadható gazdaságpolitikák kialakítása, a fenntartható fejlődés elősegítése, valamint a környezeti tevékenységek koordinálása. Az UNEP szintén foglalkozott olyan problémákkal, mint a határértéken túli légszennyezés, vagy nemzetközi vízi utak szennyezése, és ezekre különböző szerződéseket hozott létre. 5

9 2 Szakirodalom feldolgozása 2.1 Környezettudatosság, tudatos fogyasztói magatartás Arra a kérdésre, hogy mit jelent a környezettudatos magatartás legegyszerűbben úgy felelhetnénk, hogy: környezetbarát módon viselkedünk úgy, hogy a lehető legkevesebbet ártsunk vele a környezetnek. Ám ennek a definiálása ennél jóval összetettebb, sok kutató próbálta már más és más módon megközelíteni a környezetbarát magatartás fogalmát. A környezetbarát magatartás definiálásában alapvetően két megközelítéssel találkozhatunk. Az egyik csoportba azok a meghatározások tartoznak, amelyek a magatartást teljes komplexitásában vizsgálják, így átfogó képet nyújtanak a fogyasztók nem csak fogyasztóként tanúsított viselkedéséről. A másik csoportot azok a meghatározások képezik, amelyek a környezetbarát magatartásnak csak egy dimenziójával foglalkoznak: a marketingcélú kutatásokban tipikusan a vásárlási magatartással, illetve a fizetési hajlandósággal. (Majláth o.) Egy másik megközelítés szerint Hofmeister és társai (2006) úgy definiálták a környezettudatosságot, mint motiváció, amely olyan vásárlást eredményez, mely legalább olyan mértékben kielégíti a szükségleteket, mint a hagyományos fogyasztói magatartás, viszont képes hozzájárulni a hulladékok csökkentéséhez, az alacsonyabb környezetterheléshez. Ezek alapján tehát nagyjából megfelel a fenntartható fogyasztás részterületének (Dudás o.). Dudás (2006) szerint a fogyasztói környezettudatosság olyan sajátos cselekvésekben ölt testet, amelyeknek legfőbb célja az, hogy csökkentse a környezethasználatot. Zsóka (2005) a szakirodalomban a környezettudatosság 5 komponensét különbözteti meg: a környezeti értékek, az ökológiai tudás, a környezeti attitűdök, a cselekvési hajlandóság és a tényleges cselekvés (Zsóka o.). Stern (2000) kétféle módon definiálja a környezetileg szignifikáns magatartást. A hatásorientált definíció szerint, környezetileg szignifikáns a magatartás annak mértéke alapján, mekkora változást okoz a természetből nyerhető anyagok és energia elérhetőségében, illetve mennyire érinti az ökoszisztéma vagy a bioszféra szerkezetét és dinamikáját. (Majláth o.) A hatásorientált megközelítés nem veszi figyelembe, mennyire szándékos a cselekedet. Például valaki járhat tömegközlekedéssel autó helyett, ami egy környezetbarát magatartás, de lehet azért teszi mert nincs saját autója, így a fő indíttatás nem a környezettudatosság, mégis pozitív hatású a cselekedet. A szándékorientált alapú 6

10 megközelítés szerint a környezetileg szignifikáns magatartás a cselekvő szempontjából végzett magatartás, a környezet megváltoztatásának szándékával (normálisan annak javára) (Stern o.). Tehát itt csak a szándékra figyel, arra vonatkozik, függetlenül az eredménytől, illetve annak hatásosságától. 2.2 Fenntarthatóság, fenntartható fogyasztás A fenntartható fogyasztás meghatározó része a fenntartható fejlődésnek és annak, hogy a számunkra elérhető erőforrásokat és a belőlük előállított javakat a lehető leghatékonyabban használjuk fel úgy, hogy a termékek teljes életciklusát figyelembe vegyük, újragondoljuk. Ennek központi problémája azzal függ össze, hogy a Föld erőforrásai és nyersanyagai korlátozottak és idővel elfogynak, míg a termelés és a fogyasztás napról napra növekszik. A fenntartható fogyasztásnak számos definíciója létezik, több különböző megközelítésben, de egy valamiben mind egyetértenek, mégpedig abban, hogy elsődleges fontosságú a fogyasztás mennyiségének csökkentése. A tudományos kutatás és az oktatás (társadalmi szemléletformálás) területén különösen szükségesnek véljük kihangsúlyozni a fenntarthatóság három, egymást kölcsönösen feltételező dimenziójának ökológiai, ökonómiai és szociális a fontosságát, s hogy ezek a szempontok globális, regionális és helyi szinteken egyaránt értelmezésre várnak. (Valkó, 2003, 9.o.) A fenntartható fogyasztás kifejezésből eredően létezik fenntarthatatlan fogyasztás is, amely pont az ellenkezőjét jelenti, és ami sajnos jelenleg is hatalmas méreteket ölt a világon. Burgess (2003) szerint a fenntarthatatlan fogyasztás egy olyan fogyasztási modell, amely negatívan hat a környezetre, és negatívan hat ezen keresztül magukra a fogyasztókra is: egyrészt az adott termékek és szolgáltatások konkrét fogyasztóira, másrészt pedig a tőlük időben és/vagy térben távol lévő más fogyasztókra egyaránt. (Dudás o.) Azonban meg kell említenünk, hogy ez a megközelítés csak a környezeti fenntarthatóságot foglalja magában, nem szabad elfelejteni a másik két alappillérét a fenntarthatóságnak: a társadalmi és gazdasági fenntarthatóságot. A Közös jövőnk ( Our common future ) jelentést 1987-ben fogadták el Tokióban, melynek az alapkoncepciója az volt, hogy a Földön élő minden embernek joga van arra, hogy emberhez méltó körülményekben élhessen és legalább az alapvető emberi szükségleteit kielégíthesse. A jelentésben meghatározták a fenntartható fejlődés koncepcióját, valamint módszereket és eszközöket dolgoztak ki arra, hogy a nemzetek problémamentesen tudjanak együttműködni. 7

11 A fenntartható fogyasztás pontos definícióját a Rio de Janeiroban megrendezett ENSZ konferencián (1992) fogalmazták meg és az AGENDA 21 ("Feladatok a XXI. századra") dokumentum vezette be, amely tartalmazza a fenntartható fejlődés átfogó programját. A konferencia után egy évvel megalakult az ENSZ Fenntartható Fejlődés Bizottsága (1993), mely az ENSZ programjának végrehajtását hivatott koordinálni. A következő ENSZ Világtalálkozó a fenntartható fejlődésről 2002-ben volt megtartva Johannesburgban. A találkozón visszatekintettek a riói konferencia óta eltelt 10 évre és értékelték az eredményeket és a kitűzött célok magvalósulását. A johannesburgi konferencián a résztvevő országok elfogadták a politikai nyilatkozatot és a végrehajtási tervet, mely az alábbi főbb pontokat tartalmazza: energia, vízellátás/közegészségügy, vegyi anyagok, halászat, segélyek, nők helyzete, egészségügy, kereskedelem, globalizáció, stratégiák, szegénység, kormányzat és biológiai sokféleség. 2.3 A környezettudatos magatartás modellezése Piskóti és Nagy (2011) kutatásában felállították a környezettudatos magatartás hipotetikus modelljét és a modell tesztelésére többszörös lineáris regressziót alkalmaztak. Az almodell értékelésében megállapították, hogy a társadalmi értékek (LOV) a környezeti értékekre gyenge befolyásoló hatást gyakorolnak, mivel a standardizált együttható értéke alacsony. Egyértelműen megállapítható az is, hogy a környezeti értékek erősen befolyásolják a környezettudatos szándékot. A társadalmi értékek gyenge hatást gyakorolnak a viselkedési szándékra, így arra következtethetünk, hogy a társadalmi értékek csak korlátozottan befolyásolják a környezettudatos magatartás kialakulását. A második almodell elemzése során, a környezeti ismereteket (EK), a környezeti értékeket (EV) és a környezettudatos viselkedési szándékot (EBI) vizsgálták, mint környezettudatos magatartást befolyásoló tényezőket. Az elemzés eredményeképpen a környezettudatos magatartás (GEB) és a környezettudatos viselkedési szándék (EBI) között nem túl erős - mondhatni gyenge - erősségű kapcsolatot sikerült felfedezni. A kutatásban feltárták, hogy a legerőteljesebb akadályozó tényező a kényelem, melyet korreláció számítással határoztak meg. Tehát kijelenhetjük, hogy minél fontosabb valaki számára a kényelem és a kényelmes életmód, annál kevésbé fog környezettudatosan viselkedni. A második legerősebb gátló tényező az anyagi javak / pénzügyi erőforrások hiánya, vagyis azért nem környezettudatos a fogyasztók magatartása, mert sokan nem engedhetik meg maguknak a szűkös anyagi helyzetük miatt. Az akadályozó tényezők közül 8

12 érdemes még megemlíteni az időhiányt, és az információ hiányt, melyeknek érdekessége az, hogy a környezettudatos viselkedésre gyakorolt hatása nem volt szignifikáns. 2.4 A környezettudatos attitűd Az attitűdök különböző tárgyakra adott kognitív és affektív válaszok vagy másképp fogalmazva egy tárgyról, témáról vagy cselekvésről alkotott vélekedés, mutatott érzés. (Havasi Virág o.) Az e téren kutatók a környezeti attitűd két fajtáját különböztetik meg és vizsgálják. Az egyik a környezet felé irányuló attitűd, a másik a környezettudatos viselkedés iránti attitűd (Hines o.). Az attitűd tárgy így két nagyobb csoportba sorolható: 1. a természetes környezeti értékek, vagy annak egy része (pl: talajszennyezés), 2. a környezettudatos magatartás egy megnyilvánulási formája (pl: szelektív hulladékgyűjtés). Ezek alapján úgy gondolhatnánk, hogy az attitűdök erős befolyással vannak a magtartásra és ez által a fogyasztásra is, de ez nem minden esetben igaz. Ajzen és Fishbein (1980) tervezett viselkedés elméletében megállapította és kihangsúlyozta, hogy az attitűdök nincsenek közvetlen hatással a magatartásra, hanem csak a cselekvési szándékot befolyásolják. Azonban a cselekvési szándék több tényező függvényében mozog, így a szubjektív norma és az attitűdök, továbbá az ezeknek tulajdonított relatív fontosság mentén mozog. Az attitűdök gyökerei az értékekben vannak és abban, hogy a cselekvés következményét az elkövető miként éli meg. Tehát ebből az következik, hogy nem számít, ha az egyén belső attitűdje környezettudatos, attól még nem lesz törvényszerűen környezettudatos a viselkedése is. Ezt a feltevést Monostori és Hőrich (2008) kutatása is alátámasztja, melynek egyik kérdése a szelektív hulladékgyűjtésre vonatkozott. Az általuk feltett hipotézis a következő volt: a szelektív hulladékgyűjtéssel kapcsolatos lakossági támogatottság jóval alacsonyabb szintű cselekvési és fizetési hajlandóságot takar, mint ahogyan az attitűd kérdések alapján erre következtethetnénk. A hipotézist igazolja az, hogy a lakosság 87%-a úgy gondolta, hogy a szelektív hulladékgyűjtésnek minél előbb teret kell hódítania, viszont csak 72%-uk tartja kötelezőnek magára nézve a szelektív hulladékgyűjtést. Természetesen a szelektív hulladékgyűjtés bevezetésének költségei is vannak, ezt azonban már csak a háztartások 23%- a lenne hajlandó megfizetni. 9

13 A környezeti attitűdnek van egy másfajta megközelítése is, mely szerint többkomponensű. Ebben az esetben világosan el kell különítenünk egymástól az először Rosenberg és Hovland (1960) által szétválasztott kognitív, affektív és (cselekvési) szándék attitűd-komponenseket. Az összefüggésrendszerben a tervezett tevékenységek elméletének konceptuális vázát a környezeti ismeret, a környezeti értékek és a környezettudatos viselkedési szándék alkotja. Barr és szerzőtársai (2010) a fogyasztók utazási szokásai alapján megállapították, hogy a környezeti attitűdöt erősen meghatározza az, hogy milyen közlekedési eszközt választanak az egyének a mindennapi utazások során, viszont ugyanez egyáltalán nem jellemző a pihenéssel, nyaralással kapcsolatos utakra. Piskóti és Nagy (2011) kutatásuk során a környezettudatos attitűdöt is vizsgálták a magyar lakosság körében. A környezeti attitűd mérése során a kutatásban résztvevőknek 19 állítást kellett értékelniük, egy 5 fokozatú Likert skálán, amelyben az 1-es értéke azt fejezte ki, hogy teljesen egyet értek, az 5-ös érték pedig azt, hogy nem értek egyet. Itt is volt pár olyan állítás, amelyek negatív módon voltak megfogalmazva, ezek átkódolásra kerültek. Az állításokat 3 csoportba lehet osztani. Az elsőbe az a hét állítás tartozik, amely az ismereti komponensre vonatkozott, a második csoportban öt állítás az értékkomponensre, a harmadikban pedig hét állítás szintén cselekvési komponensre vonatkozott. A felmérésből kiderült, hogy a magyar lakosság leginkább abban ért egyet, hogy minden élő szervezet beleértve a mikroorganizmusokat, a növényeket, az állatokat és az embereket kölcsönhatással vannak egymásra. Szintén nagy az egyetértés abban is, hogy a sarki jég olvadása által megnövekedett tengerszint később komoly problémát jelenthet a tengerparti városok számára. A válaszadók legkevésbé abban értenek egyet, hogy a vállalatok társadalmi felelősségvállalása (CSR tevékenység) az alapvető társadalmi problémák megoldását célozza meg. Megfontolandó, hogy a jövőben a vállalatok javítsanak az ő CSR tevékenységükről kialakult általános képen valamely pozitív irányba. Az értékkomponensre vonatkozó állítások közül az emberek azzal az állítással értettek leginkább egyet, hogy mindenért, amit teszek beleértve a környezetre irányuló cselekedetemet is felelős vagyok. Ez a Likert skálán átlagosan 4,06-os értéket kapott. Sokan gondolják úgy is, hogy a Föld nem azért értékes, mert mi emberek annak hisszük, hanem a Föld önmagában is értéket képvisel. A legkevesebben azzal értettek egyet, hogy a természetet azért kell védeni, mert az Isten, vagy más természetfeletti erő lakozik benne, még ha nem is láthatjuk és ez kapta a legalacsonyabb értéket (3,11) is. 10

14 Végül a harmadik csoport, a cselekvési komponens értékeit elemezzük, melyből kiderül, hogy a magyarok legjobban a háztartásokban keletkező hulladék mennyiségét szeretnék csökkenteni a jövőben. Hiába ez az állítás kapta a legtöbb egyetértést, a Likert skálán csak 3,46-os értéket kapott, ami az 5-ös skálához viszonyítva így is csak közepes mértékű szándékot fejez ki. A legkevésbé arról mondanának le a válaszadók, hogy olyan cégek termékeit ne vásárolják meg, melyek nem törődnek a környezettel és a társadalmi problémákkal. A WWF Magyarország (2016) közvélemény-kutatásából kiderül, hogy jelentős mértékben csökkent a magyar lakosság érdeklődése a környezetvédelem, valamint a globális fenntarthatósági problémák iránt. A Természetvédelmi Világalap magyar szervezetének közleményéből megtudhatjuk, hogy a legtöbben a legfontosabb feladatnak az ivóvizek és a természet megóvását tartják, azonban a klímaváltozásért 2010-ben többen aggódtak, mint 2016-ban. A WWF Magyarország eredményei szerint 2010-ez képest a magyar lakosság az évek múlásával egyre fogékonyabb a mindennapi életbe rutinszerűen beleillő környezettudatos tevékenységekre. 2.5 Önértékelés Az önértékelés az ember kritikai megítélése és minősítése önmagáról, képességeiről, tevékenységéről, magatartásáról. A folyamatos önmegfigyelésen és önellenőrzésen alapuló önértékelés lehetővé teszi az egészséges, személyiségre jellemző önismeret és önbizalom kialakulását, az önirányítás képességének fejlődését. (Báthory o.) A kutatásokban általában az önértékelést egy egydimenziós konstruktumként kezelik, amelynek több összetevője van; magába foglalhat különböző területekről szerzett tapasztalatokat (pl család, otthon), de vonatkozhat akár egy specifikus területre is, például a környezettudatosságra. Az, hogy mennyire tartjuk magunkat környezettudatos fogyasztónak és a tetteink szerint mennyire vagyunk azok, eltérő lehet. Általános hipotézis a szakirodalomban az, hogy magunkat jóval pozitívabbnak, vagyis környezettudatosabbnak gondoljuk, mint azt a tetteink mutatják. Magyarországon nem csak az fontos, hogy mennyire viselkedünk ténylegesen környezettudatosan, de az is, hogy mennyire tartjuk magunkat annak és az önértékelésünk mennyire van összhangban a cselekvéseinkkel. Mivel belső önértékelésünk határozza meg leginkább, hogy milyen irányban változtatunk a magatartásunkon, így érdemes ezt vizsgálni. 11

15 Nagy (2017) egy online kérdőív segítségével kérdezett meg 442 főt, hogy felmérje a magyar fogyasztók önértékelését és magatartását. Az alapsokaságból ( fő), hólabda módszerrel alkalmazott kiválasztás során, a 442 fős minta két szempontból reprezentatívnak tekinthető, nemek szerinti megoszlás szerint (nő / férfi) és generációk szerint (Z, Y, X és veteránok). Nagy (2017) kutatásából kiderül, hogy a magyar lakosság jelentős része egyáltalán nem viselkedik környezettudatosan, habár előtte a résztvevők nagy része környezettudatosnak jellemezte magát. Nagy abból a hipotézisből indult ki mely szerint az önértékelés szignifikáns módon kedvezőbb, mint a környezettudatos viselkedés tényleges mértéke. Hosszas számítások után a hipotézist elfogadta, tehát valóban kedvezőbbre értékeljük saját magunkat, mint ahogy azt a cselekvéseink mutatják. A kutatás elején a résztvevőket megkérdezték, hogy saját bevallásuk szerint mennyire tartják magukat környezettudatosnak. A kutatás második felében az önértékelés lett összehasonlítva a kitöltők válaszaival, tehát a tényleges cselekvéseikkel. A kitöltők környezettudatosságának számszerűsítése érdekében Nagy egy saját képletet hozott létre így a kapott értékeket bele tudta foglalni egy grafikonba. A felmérésben részt vett fogyasztók válaszaik alapján 5 csoportba lettek besorolva, az 5 szegmens pedig a következőképpen oszlik meg: 1. egyáltalán nem környezettudatos fogyasztók, 2. kis mértékben környezettudatos fogyasztók, 3. közepes mértékben környezettudatos fogyasztók, 4. nagymértékben környezettudatos fogyasztók, 5. teljesen környezettudatos fogyasztók. Arra a kérdésre, hogy a fogyasztók mennyire tartják magukat környezettudatosnak a lehetséges válaszok megegyeznek az említett szegmensekkel. A legtöbb válaszadó a 3. szegmensbe esett, vagyis a kitöltők 46,6%-ka közepes mértékben környezettudatos fogyasztó. Ezt követte a 2. csoport, vagyis a kis mértékben környezettudatos válaszadók (36,9%). A legkevesebb főt az 5. szegmens tudhat magának, a kitöltők mindössze 2,5%-ka jelentheti ki azt magáról, hogy ő teljes mértékben környezettudatos fogyasztó. A magyar lakosság környezettudatosság szerinti önértékelése a valóságnál jóval kedvezőbb, azaz sokkal pozitívabb színben látjuk magunkat annál, mint ahogyan ténylegesen viselkedünk. (Nagy 2017, 222.o) Az állítást az is igazolja, hogy előzetesen a nagymértékben környezettudatos kategóriába a fogyasztók 46,74%-a sorolta magát, holott a tényleges cselekvések alapján mindössze 11,84%-uk került ebbe a szegmensbe. Az alábbi ábra jól szemlélteti, mekkora az eltérés a fogyasztók önértékelése és a tényleges számszerűsített cselekvések között. 12

16 1. ábra: A környezettudatos viselkedés értékelése és önértékelése Forrás: Nagy o. Láthatjuk, hogy a legnagyobb eltérés a nagymértékben környezettudatos fogyasztók szegmensében van. Viszont megfigyelhető egy pozitív különbség is a közepes mértékben környezettudatos fogyasztók csoportjában. A kitöltők előzetesen 40,02%-a sorolta magát ebbe a kategóriába, azonban a cselekvésük alapján 46,03%-uk tartozik ide. Az eredmények alapján Nagy egy hipotézist állított fel melyben azt állítja, hogy az önértékelés szignifikáns módon kedvezőbb a környezettudatos viselkedés tényleges mértékénél. A hipotézis tesztelésére Mann - Whitney Wilcoxon - próbát alkalmazott, melynek lényege, hogy egy legalább ordinális változó mediánját hasonlítja össze két, egymástól független csoportnál. Az egyik csoportot az önértékelés értékei alkották, a másik csoportot pedig a környezettudat ténylegesen számított értékei. A számításokból az következett, hogy a hipotézist Nagy elfogadta, tehát kijelenthetjük, hogy a környezettudatosság önértékelése a ténylegesen mértnél szignifikáns mértékben kedvezőbb. 2.6 A környezettudatos magatartás motivációi A motivációnak egyelőre nem létezik egységesen elfogadott definíciója, habár már többen is megpróbálták meghatározni. Bauer-Berács (1998) szerint A motiváció olyan belső állapot, amely meghatározott célok teljesítése irányába mozgatja az embereket, akik ezáltal 13

17 céltudatos magatartást valósítanak meg., viszont Wilkie (1992) a motivációt a viselkedés előtt és közben felmerülő kérdésekre vonatkoztatja, tehát hogyan kezdődik egy viselkedés, hogy marad fenn, mire irányul és hogyan szűnik meg. Wilkie-nél a motiváció a viselkedés oka, köré szerveződik a viselkedés, egy erős és állandó belső inger. Moisander (1996) megállapította, hogy az erőteljes motiváció megnöveli a cselekvési hajlandóságot és képességet, és csökkenti a külső, gátló környezeti hatások befolyását. Ölander Thøgersen (1995) a következő modellt állította fel a fogyasztói magatartás elemzése céljából: egy motiváció képesség lehetőség cselekvés, mind emellé azt mondja, hogy a motiváció csak akkor alakul át a kívánt cselekvéssé, ha az egyén birtokában van az ahhoz szükséges képességeknek, hogy végrehajtsa a kívánt cselekvést. A Miskolci Egyetem marketinges hallgatói körében végzett kutatás során (Nagy 2005) kiderült, hogy a legtöbben azért viselkednek környezetbarát módon, mert fontosnak tartják a saját környezetük tisztaságát. Saját környezetük alatt nem csak a természeti környezetre gondoltak, hanem az otthonukra is, vagyis ahol élnek. Tehát itt a fő motiváció a környezet tisztántartása, közvetlen védelme volt. A környezettudatos magatartás 3 fő motivációja a hallgatók körében a következők voltak: 1. fontos számomra a környezetem tisztasága (ahol élek) (17%), 2. (ahol és amennyire tehetem) védem a közvetlen környezetemet (11%), 3. szelektíven gyűjtöm a szemetet (10%). Ezek mellet megvizsgálták azt is, hogy mik lehetnek a külső, gátló tényezők, melyek megakadályozzák azt, hogy az egyén környezettudatosan viselkedjen. Külön feltárták a belső erőforrásokat, vagyis a személyes tényezőket és a külső hatásokat (szituációs hatásokat) is. A válaszadók szerint a legnagyobb gátló tényező a lehetőség hiánya, vagyis az egyénnek nincs rá lehetősége (22%), hogy a környezetét megvédő viselkedést folytasson, például szelektíven gyűjtse a hulladékot. A második leggyakoribb ilyen tényező az autóhasználattal kapcsolatos (17%). A fogyasztók sok esetben nem hajlandók lemondani a személygépkocsi használatáról, melynek oka lehet a megszokott kényelem, vagy az, hogy nincs más megfelelő közlekedési eszköz ott ahol laknak. A harmadik legtöbbet választott gátló tényező az, hogy a környezetvédelem nem fontos az életemben; mást fontosabbnak érzek egyelőre (15%). Ezt az attitűdöt, ezt a hozzáállást sok vegyes külső tényező kiválthatja az egyénben, például a szülőktől kapott nevelés, vagy az oktatás. Piskóti és Nagy (2011) kutatásukban a motiváció felderítésére a környezettudatosságot vizsgáló összefüggésrendszert, a Kahle-féle értékrendszert (LOV) vették alapul, amelybe beleépítették a Kennedy által meghatározott környezettudatos cselekvés akadályait megtestesítő változókat és kiegészítették további saját változókkal. A LOV alapvető 14

18 értékeket térképez fel, melyek fontos szerepet játszanak az ember életében, mint például a barátság, a házasság, család, gondoskodás. Számos korábbi kutatásban már bebizonyították, hogy a LOV alkalmas a fogyasztói magatartás megértésére és előre jelzésére. 2.7 A marketing szerepe A környezettudatos magatartást több oldalról is meg lehet közelíteni, számos vonatkozásban. Piskóti és Nagy 2011-es kutatásukban a társadalmi marketing szemszögéből vizsgálták meg a fogyasztók környezettudatosságát. A világunkban növekvő társadalmi és környezeti problémák összefonódnak, és akár egymás okozói is lehetnek, ezért fontos, hogy összekapcsoljuk a társadalmi marketinget a környezettudatossággal. Ha a tradicionális marketing kifejezésre gondolunk, sokszor negatív attitűdöt párosítanak hozzá és gyakran a marketinget hibáztatják a mértéktelen túlfogyasztásért és a beépített avulásért. A marketing maga egy eszköz, melyet fel lehet használni a közjó érdekében, de ugyanúgy rossz irányba is befolyásolhatjuk vele a fogyasztókat. Tomcsányi (2012) úgy fogalmazta meg ezt a problémát, hogy: A fogyasztói társadalom telhetetlensége és szervezőinek nyerészkedése, az emberek és országok eladósodottsága vezetett ehhez a válsághoz, ami a pazarlók és nélkülözők ellentétének fokozódásával, katasztrófával fenyeget. Piskóti és Nagy véleménye szerint nem szabad a marketinget csak negatívumokkal párosítani, szerintük pont, hogy a marketingben rejlik a megoldás a problémára. Előtérbe kell helyezni a társadalmi marketinget, a környezettudatos marketinget és a vállalatoknak a mostaninál nagyobb szerepet kell benne vállalniuk. A társadalmi marketing kialakulása egészen az 1970-es évek elejére nyúlik vissza. Kotler és Zaltman (1971) voltak azok, akik először határozták meg a társadalmi marketing fogalmát a szakirodalomban miszerint a társadalmi marketing, melynek célja az emberi magatartás megértése és befolyásolása nem csupán egy elmélet, hanem sokkal inkább egy keretrendszer, egy struktúra, melyet tartalommal olyan tudományterületek töltenek meg, mint a pszichológia, a szociológia, az antropológia és a kommunikáció-elmélet. (Piskóti és Nagy o.) Érdemes megemlíteni az Andersen (1995) féle definíciót is, amely sokkal marketing-orientáltabb: A társadalmi marketing a hagyományos marketing technikák alkalmazását jelenti a célcsoportok magatartását befolyásoló, azok egyéni és társadalmi jólétét növelő akcióprogramok elemzése, tervezése, végrehajtása és ellenőrzése során. Manapság a környezettudatos marketinget sokkal tágabban értelmezzük. Nagy (2005) egészen pontosan így fogalmazta meg a környezettudatos marketinget: Környezettudatos 15

19 marketing alatt az emberi szükségleteket kielégítő önkéntes cserefolyamatokat lehetővé tevő, illetve ezeket megkönnyítő összes olyan marketing-menedzsment tevékenységet értjük, melyek a társadalom hosszú távú érdekeit is figyelembe véve, a környezeti koncepciót magába olvasztva, a vállalatok, a fogyasztók és a környezet közötti integrációra törekednek, és eközben a hagyományostól eltérő, környezet-orientált célrendszerrel, stratégiával és eszközrendszerrel dolgoznak az egyéni és társadalmi életminőség javítása érdekében. 2.8 A környezettudatos magatartás megnyilvánulása cselekvésekben Számos olyan cselekvést tudunk vizsgálni, amelyekből egyértelműen megállapítható, hogy az adott személy valóban környezettudatos-e vagy sem. Ilyenek például a mosásra vonatkozó állítások, a vásárlási szokások, a közlekedési szokások, és a mindennapi élet során előforduló háztartásbeli tevékenységek. A szakirodalom által legelfogadottabb skála a GEB skála, mely összegyűjti a legrelevánsabb tevékenységeket a környezettudatos életmódhoz kapcsolódóan. Nagy (2017) kutatása alapján a válaszadók 93,3%-a nem mos ki addig semmit, amíg össze nem jön egy adag belőle. Ez számít a legelterjedtebb környezettudatos cselekvésnek. Ezzel ellentétben egy korábbi kutatásukban, Piskóti és Nagy (2014) azt állapították meg, hogy a legtöbben arra az állításra válaszoltak igennel, hogy évente legfeljebb egyszer-kétszer utaznak repülőgéppel nyaralni, vagy üzleti ügyben. Mivel a repülőgéppel való közlekedés a kerozin kibocsájtása miatt nagyon környezetszennyező, így valaki minél kevesebbet utazik, vele annál többet tesz a természet megóvásáért. Persze ennek nem biztos, hogy a környezettudatosság áll a hétterében, lehet, hogy valaki azért nem utazik repülőgéppel, mert nem engedheti meg magának. Dr. Hofmeister és társai (2010) kutatása során azt vizsgálták, hogy egyes cselekvések valóban környezetvédelmi indíttatásból valósulnak-e meg. Két olyan tevékenységet állapítottak meg melyeket ténylegesen a környezet megóvása céljából hajtottak végre a fogyasztók: a szelektív hulladékgyűjtés és a környezetbarát tisztítószerek vásárlása. A repülőgéppel való utazás hanyagolását ők is megvizsgálták, viszont arra az eredményre jutottak, hogy habár a válaszadók 11,83%-a úgy válaszolt, hogy repülőgép helyett valamilyen más járművet választ, viszont csak 3,11%-a teszi ezt környezetvédelmi indíttatásból. A maradék 8,72% csupán anyagi okok miatt nem közlekedik repülővel nyaraláskor. 16

20 Környezettudatos tevékenységnek mondható az is, ha környezetbarát, bio termékeket vásárolunk, akár az élelmiszerek terén akár lakberendezéshez, akár a tisztítószerek, vegyszerek területén. Viszont ahhoz, hogy a fogyasztók önszántukból környezetbarát termékeket vásároljanak, bizonyos mértékben kompromisszumot kell kötniük. Peattie (2001) szerint azok a zöld termékek számíthatnak a legtöbb eladásra, amelyek kisfokú kompromisszumot igényelnek a vásárló részéről, azonban a környezeti előnyeikkel való meggyőződés mértéke magas. Ilyen kompromisszumok lehetnek például magasabb ár megfizetése, szaküzletek felkeresése vagy az alacsonyabb technikai teljesítmény elfogadása. A kompromisszumkészséget nem csak az egyén saját személyisége határozza meg, hanem környezeti törődés szintje, a termékek elérhetősége, a fogyasztók által érzékelt költségek és a választások érzékelt környezeti előnyei. 2.9 Cselekvési nehézségek Miután átnéztük, hogy milyen cselekvésekben nyilvánulhat meg az, hogy valaki környezettudatos-e vagy sem, érdemes azt is megvizsgálni, hogy egyes tevékenységeket mennyire nehéz vagy éppen könnyű végrehajtani. Egy cselekvés végrehajtásának a nehézsége erősen befolyásolja azt, hogy az egyén megcsinálja-e vagy sem. Nem mindegy, hogy mennyi erőfeszítést kell belefektetni, főleg miután említettük korábban, hogy a kényelmi faktor gyakorol legerőteljesebben hatást a motivációra. Nagy (2017) a kutatás során azt is kiszámította és figyelembe vette, hogy az egyes tevékenységeket mennyire nehéz végrehajtani, illetve melyikhez kell a legnagyobb erőfeszítés. Ezáltal minden cselekvéshez kiszámított egy úgynevezett cselekvési nehézséget, amely egy szám 0 és 1 között. Erre azért volt szükség, hogy a mérés objektív legyen a felmérés során, mivel bizonyos tevékenységek jóval nagyobb erőfeszítést igényelnek, mint mások. Az eredményekből egyértelműen megállapítható, hogy egy cselekvés minél magasabb cselekvési nehézségi szintet ér el, annál kevesebben fogják azt megtenni. Ez természetesen fordítva is igaz, tehát minél többen hajtanak végre egy tevékenységet, annál alacsonyabb a cselekvési nehézségi szintje. A legmagasabb cselekvési nehézségi szinttel, vagyis 0,935-ös értékkel rendelkezik az az állítás miszerint: Tagja vagyok valamilyen környezetvédelmi csoportnak, tehát értelemszerűen ez a tevékenység igényli a legnagyobb erőfeszítést és a válaszadók közül ezt a tevékenységet végzik a legkevesebben. A legkönnyebben elvégezhető környezettudatos cselekvés itt is a mosással kapcsolatos, tehát 17

21 az, hogy addig nem mosunk ki semmit amíg, össze nem jön belőle egy mosásnyi adag, a legkönnyebben véghez vihető környezettudatos tevékenység Mérési skálák Nem mindegy, hogy az alapsokaságból vett mintánkat milyen mérési skálával mérjük, mert egy rosszul megválasztott skála nem fog választ adni a kutatásban feltett kérdésre. A szakirodalom szerint általánosan két skálát szoktak alkalmazni, a GEB skálát (General Environmental Behaviour Scale) és a PEB skálát (Pro-Environmental Behaviour Scale). A GEB skála olyan tevékenységeket sorol fel, amelyekből a résztvevő válaszai alapján el lehet dönteni, hogy az egyén környezettudatosan cselekszik-e vagy sem. A GEB egyfajta Rasch skála, melynek lényege, hogy minden egyes cselekvéshez rendelhető egy bizonyos konkrét cselekvési nehézségi fok, mely a nem kontrollálható kényszer nagyságára utal. Minél könnyebb egy környezetbarát cselekvést megvalósítani, annál kisebb nem kontrollálható kényszer feltételezhető az adott cselekvés esetén. (Piskóti és Nagy o.) A GEB skálát azért is célszerű alkalmazni, mert a szakirodalomban igen elterjedt és így könnyű az eredményeket összehasonlítani más kutatókkal ebben a témában. Egy kevésbé ismert, de a szakirodalom által elismert és újszerű skála a NEP skála (New Environmental Paradigm Scale) melyet Dunlap és Van Liere hozott létre 1978-ban. Használata az elmúlt két évtizedben egyre inkább elterjedt. A NEP skála arra szolgál, hogy széleskörűen vizsgálja a környezettudatos orientációt. Angela G. Mertig és társai (2000) egy tanulmányukban az eredeti NEP skálát továbbfejlesztették, számos szempontból kijavították, például az ökológiai világnézetet szélesebb körben tudják mérni, hogy kiegyensúlyozott pro- és anti NEP tételeket kínáljon, valamint hogy elkerülje az idejemúlt technológiákat. Nagy, a környezettudatos viselkedés modellezésére a GEB-et választotta alapul, majd kissé átalakította úgy, hogy a skála aktuális legyen és igazodjon a jelenkori viszonyokhoz. Három környezettudatosságra vonatkozó állítás kikerült a skálából (pl. ólmot tartalmazó üzemanyag használata) és bővült 10 új releváns állítással. Az így kapott skála 37 db cselekvést tartalmaz melyek konkrét tevékenységek és mind a környezettudatos magatartásra irányulnak. A válaszadók dichotóm skála alapján lettek értékelve, tehát el kellett dönteniük, hogy az adott állítás jellemző-e rájuk (igen válasz), vagy nem jellemző rájuk (nem válasz). Egyes kérdéseknél az adott válaszok feldolgozása során át kellett kódolni a válaszokat, mert az 18

22 állításra adott igen válasz jelentette a nem környezettudatos cselekvést (pl. étkezés után, illetve mosogatáskor az ételmaradékot a WC-be öntöm). Piskóti és Nagy (2011) közös kutatásában szintén a GEB skálát alkalmazták, de annak is egy módosított aktualizált változatát. Az eredetileg 38 állítást tartalmazó skálából 3 állítást kivettek, hiszen a mai világban ezek a tevékenységek közül néhány már nem aktuális (pl: Fogalmam sincs arról, hogy tankolhatok-e ólmozott benzint az autómba. ), a többi pedig potenciális értelmezési nehézségekbe ütközik (pl: A szupermarketekben általában a gyümölcsös ládából vásárolok gyümölcsöket vagy A fürdőszoba takarításakor speciális tisztítószereket használok az általános célúak helyett ). A változtatások után az új GEB skála 36 olyan tevékenységet tartalmaz, amely szigorúan környezettudatos magatartásra utal. Az újonnan hozzáadott állítások a következőek: Gyakran vásárolok környezetbarát terméket, bioélelmiszert Jóval kevesebb hulladék keletkezik a háztartásunkban, mint egy évvel ezelőtt Sok újrafelhasznált anyagokból készült terméket (pl. WC-papír) vásárolok Nem vásárolom meg olyan cégek termékeit, amelyek nem törődnek a környezettel és a társadalmi problémákkal Nem vásárolok olyan termékeket, melyekről tudomásom van, hogy kifejlesztése során állatkísérleteket végeztek Amennyiben lecserélek egy háztartási gépet, mindig energiatakarékosabbat vásárolok Általában olyan helyi termékeket, élelmiszert vásárolok, amelyeket nem messziről szállítanak ide Évente legalább egyszer-kétszer utazom repülőgéppel, nyaralni vagy üzleti ügyben Legszívesebben a húst is hússal enném A megkérdezés során itt is dichotóm skálán kellett választ adniuk a résztvevőknek, mivel ezzel lehet a legjobban mérni, hogy egy adott cselekvést végrehajt-e az egyén. Néhány állítást szintén át kellett kódolni, mert a rájuk adott Nem válasz jelentette a környezettudatos magatartást. Ha valaki Nem tudom -mal felelt, vagy nem adott egyértelmű választ a kérdésre azt úgy vették mintha a válaszadó Nem -el felet volna. Hiszen nem merült volna fel benne kétség, ha a fogyasztó környezettudatos. 19

23 Az értékek vizsgálata Az értékek vizsgálata során, az embereknek a LOV skálán ábrázolt értékeket kellett pontozniuk 1-től 5-ig, ahol az 1-es egyáltalán nem fontos az 5-ös pedig a kifejezetten fontos értéket képviselte. A LOV skálán olyan értékek lettek feltüntetve, mint a biztonság, eredményesség, önbecsülés, valahová tartozás érzése, meleg emberi kapcsolatok, önmegvalósítás, élvezetes élet, elismerés, izgalom és élénkség. A magyar lakosság által legfontosabbnak tartott érték a biztonság, amely 4,64 pontot kapott átlagosan. Ezt követi az eredményesség és az önbecsülés, melyek szinte ugyanolyan értékeket kaptak az 5-ös skálán (4,35 és 4,3). Szintén viszonylag fontosnak tartják a válaszadók a meleg emberi kapcsolatokat (4,28) és az önmegvalósítást (4,21). A kevésbé fontos értékek közé tartozik az élvezetes élet (3,94), az elismerés (3,91) és a legkevésbé az izgalmat és az élénkséget (3,6) tartják fontosnak és értékesnek a magyar lakosok. Az egyes LOV értékek és a környezettudatos magatartás (GEB) közötti korrelációs vizsgálatok feltárták, hogy az elismerés, az élvezetes élet és az izgalom, valamint a környezettudatos viselkedés között gyenge negatív korrelációs kapcsolat létezik, azaz minél fontosabbak valaki számára ezek az értékek, annál valószínűbb, hogy nem fog környezettudatosan viselkedni. (Piskóti és Nagy o.) 2.11 A környezettudatos magatartás és a nemek közötti kapcsolat A környezettudatos viselkedést sok tényező befolyásolhatja, többek között az is hogy milyen nemű az egyén. A szakirodalomban általános hipotézis az, hogy a nők, a magasabban iskolázottak, a fiatalabbak és a magasabb jövedelemmel rendelkezők fogyasztói magatartása környezettudatosabb lesz. Azonban több kutatás is megcáfolta ezt a hipotézist, vagy arra mutatott rá, hogy nincs kapcsolat ezek között a tényezők között és a környezetbarát viselkedés között. A nemek szerinti különbségek vizsgálata azért is fontos, mert köztudott, hogy a nők és a férfiak eltérő értékrendet képviselnek. A nőkre jellemző a gondoskodó magatartás anyai mivoltuknak köszönhetően, illetve a megfontoltság, óvatosság és az érzelmesség. Velük ellentétben a férfiakra inkább jellemző a racionalitás, a határozottság, a versenyszellem és fontos megjegyezni, hogy gyorsabban döntenek. A fogyasztók neme és környezetbarát magatartásuk közötti összefüggés elméleti alátámasztásának egyik pillére Gilligan (1993) szerint a nők és a férfiak különböző etikai rendszerében keresendő: a női etika gondoskodó, míg a férfiaké inkább jogokra alapozott etika. (Majláth o.) Tehát a nő gondoskodásából eredően vezeti a háztartást, így 20

24 általában ő végzi el a mindennapi bevásárlást, vagyis ő dönt, hogy milyen termékek kerülnek a fogyasztói kosárba. Így helyet adhatunk annak az állításnak, hogy zöld termékek vásárlásának esetében a nők nagyobb valószínűséggel fognak ilyen termékeket vásárolni, mint a férfiak. Németh (2012) kutatásában a termékjellemzők preferálása és a nem kapcsolata van kiemelve, mert itt voltak a legjelentősebb eltérések. Megállapítható, hogy a megkérdezett nők és férfiak 4 tényezőt emeltek ki, amelyek fontosak számukra egy termék megvásárlásakor: márka, ár, minőség, környezetvédelem. Érdekes tény, hogy több férfi említette az árat mint meghatározó tényezőt mint nő, és a márkát is nagyobb részben a férfiak említették. A nők körében inkább a környezetvédelem és a minőség dominált. Néhány kutatásban azonban azt állapították meg, hogy a kapcsolat a nem és a környezettudatos magatartás között nem mutatható ki (pl. Abruthnot, 1977; Samdahl Robertson, 1989; Vining Ebreo, 1990). Egy friss amerikai kutatás (2017) szerint a férfiak a környezettudatosságot és a zöld életmódot férfiatlannak tartják, inkább női hobbi az ő szemükben. A kutatás során több mint 2000 férfit és nőt kérdeztek meg az Egyesült Államokból és Kínából a környezetbarát viselkedéssel kapcsolatban. A válaszadók azzal indokolták az állításukat, hogy például egy műanyag zacskó helyett használt vászon táska, nemtől függetlenül nőies benyomást kelt. Ez a sztereotípia sok férfit gátol abban, hogy zöldebb életmódra váltsanak. A kutatók olyan lehetséges megoldást találtak ki a problémára, hogy a környezettudatos termékeket férfiasabb színekkel, képekkel és betűtípusokkal reklámozzák, így a férfiak is férfiasabbnak fogják tőle magukat érezni, ezáltal nagyobb eséllyel használnak környezetbarát termékeket Környezettudatosságot befolyásoló egyéb tényezők A környezettudatos viselkedés erősségére hatással vannak olyan tényezők is, amelyekre az egyén nincs befolyással, tehát nem tud rajtuk változtatni, akarati úton ezek nem kontrollálhatók. Ilyen tényezők lehetnek például a korábban említett nem, családi állapot, életkor, iskolai végzettség, társadalmi nyomás vagy egy másik cselekvési lehetőség választhatósága a környezettudatos helyett. Németh (2012) kutatása során megvizsgálta ezeket a demográfiai tényezőket, mint a környezetbarát viselkedést befolyásoló faktorokat. A nemek közti különbségeket már előzőleg áttekintettük. Az életkor azért jelentős tényező, mert itt kitűnhetnek a generációs különbségek, illetve a neveltetésből származó vásárlási szokások. Általánosságban 21

25 elmondható, hogy az idősebb, de még dolgozó emberek magasabb jövedelemmel rendelkeznek, míg a fiatalok, akik pályakezdők kevesebb bért kapnak. Ezzel az áll összefüggésben, hogy az idősebbek kevésbé, még a fiatalok jobban árérzékenyek lesznek. Németh kutatásából az derül ki, hogy a válaszadók leginkább az energiatakarékosságot alkalmazzák, mint környezettudatos cselekvés, ezen felül pedig a 45 év feletti korosztály választotta leginkább ezt a módot. A szelektív hulladékgyűjtést a legtöbben a 25 és 45 év közötti válaszadók jelölték meg, a tömegközlekedést illetően pedig szintén az idősebbek voltak túlnyomó többségben. Az iskolai végezettséget tekintve a kutatás azt hangsúlyozza ki, hogy milyen kapcsolat áll fenn valaki legmagasabb iskolai végzettsége és aközött, hogy kit tart felelősnek a környezeti problémák elhatalmasodásáért. A kutatási eredmények alátámasztják, hogy, az iskolai végezettségek nagyban befolyásolják a személy környezethez való viszonyát, és a személyes attitűdök kialakulását. Az alacsonyabb végzettségű válaszadók (8 általános vagy annál kevesebb) egyértelműen a vállalati szintet hibáztatják, míg a magas végzettséggel rendelkezők, egyetemi vagy főiskolai diplomával rendelkezők inkább a globális szintet teszik felelőssé a jelenlegi helyzet miatt. Ha megvizsgáljuk, az egyéni szint felelősségét megfigyelhetjük, hogy ahogy növekszik az iskolai végzettség az egyéni szint felelőssége is növekszik, viszont csak a gimnáziumi végzettségig, onnan pedig újra lecsökken. A család kérdése és a gyermek megléte kulcsfontosságú, hiszen egy gyermek nagyban tudja befolyásolni a család jövedelmének felhasználását. A gyermekesek és a gyermektelenek életszemlélete is különböző környezetvédelmi szempontból. A gyermekes családokra jellemző, hogy jobban odafigyelnek erre a problémára, hiszen szeretnének élhetőbb és tisztább környezetet biztosítani utódaik számára Eredmények Piskóti és Nagy (2011) kutatása alapján 2011-ben, a magyar lakosság legelterjedtebb környezettudatos cselekvése a repülőgéppel való utazásról való lemondás volt. E szerint a válaszadók 79,6%-ka válaszolta azt, hogy évente legfeljebb egyszer kétszer utazik repülőgéppel nyaralni, vagy üzleti ügyben. Ezt követi 77,5%-os értékkel az az állítás, hogy Amennyiben lecserélek egy háztartási gépet, mindig energiatakarékosabbat vásárolok. A harmadik legelterjedtebb környezettudatos cselekvés a magyar fogyasztók körében a zuhanyzással van kapcsolatban, a válaszadók 76,1%-ka inkább a zuhanyzást választja a 22

26 fürdés helyett. A lakosság preferálja az újrafelhasznált anyagokból készült termékeket is (pl. WC papír), 70%-uk sok ilyen terméket vásárol. Népszerű környezettudatos tevékenység még az üres üvegek szelektív gyűjtése (67,1%) és az előmosás kihagyása mosáskor (66,5%). Azonban egy frissebb 2017-es kutatás alapján láthatjuk, hogy ez a tendencia megváltozott az évek során. Az emberek már nem mondanak le a repülőgéppel való utazásról a környezetvédelem érdekében vagy egyéb okokból kifolyólag. Ez részben annak is köszönhető, hogy növekedik a fogyasztók életszínvonala és jövedelme, így akik eddig anyagi okok miatt nem engedhették meg maguknak a repülővel való közlekedést, mára már azok jelentős része is igénybe tudja venni a szolgáltatást, tehát ez a tevékenység le is került a lista éléről. Nagy (2017) kutatása során a GEB skálán alkalmazott cselekvésekre adott válaszok alapján az állítások 5 csoportba lettek osztva, annak függvényében, hogy hány válaszadó válaszolt egy-egy tevékenységre úgy, hogy az a cselekvés környezettudatos legyen. A kitöltők által adott válaszok megoszlásának szempontjából az első kategóriába azok kerültek, amelyekre 100% és 80% között érkeztek ilyen válaszok. Innentől kezdve a kategóriák határintervallumai 20%-onként csökkennek. A kutatásból kiderül, hogy a legkörnyezettudatosabb tevékenység a mosással kapcsolatos ugyanis arra az állításra, hogy Nem mosok ki addig semmit, amíg össze nem jön egy mosógépnyi adag belőle a válaszadók 93,3%-a válaszolt igennel. A második legtöbb igen választ kapó állítás az volt, hogy Amennyiben lecserélek egy háztartási gépet, mindig energiatakarékosabbat vásárolok. A kitöltők 89,9%-ka cselekszik így elmondása szerint. A zuhanyzás preferálása a fürdés helyett és a divat-hatás figyelmen kívül hagyása szintén az első kategóriában helyezkednek el, vagyis a válaszadók több mint 80%-a válaszolt rájuk igennel. Még éppen ebbe a kategóriába tartozik a használt elemek külön gyűjtése, amely a résztvevők 80,6%-ára igaz. A legmegosztóbb állítások azok voltak, amelyekre a válaszadók kb. fele adott olyan választ mely szerint környezettudatos. Az egyik ilyen az állatkísérletekre irányult, miszerint a kitöltők 53,5%-a nem vásárol olyan terméket, melyről tudomása van, hogy kifejlesztése során állatkísérleteket végeztek. A fogyasztók csupán 51,7%-a állította azt, hogy jóval kevesebb hulladék keletkezik a háztartásukban, mint egy évvel ezelőtt. A harmadik ilyen állítás, amely a kitöltő embereket két, nagyjából egyforma nagyságú csoportba osztotta, az volt, hogy Gyakran vásárolok környezetbarát terméket, bioélelmiszert. Ez a tevékenység a kitöltők 48,8%-ára volt igaz. 23

27 Érdemes megemlíteni azokat a tevékenységeket is, amelyekre a legkevesebb olyan válasz érkezett, amely alapján a fogyasztó környezettudatos lenne. Az 5. kategóriába azok a tevékenységek tartoznak, amelyekre a kitöltők kevesebb, mint 20%-a adott olyan választ amely a környezettudatosságra vall. A válaszadók csupán 16,6%-a állította magáról azt, hogy az autópályán sem vezet 100 km/h-nál gyorsabban és 16,2%-uk támogat anyagilag valamilyen környezetvédelmi szervezetet. Ide tartozik még az az állítás is, hogy a WC kagylót vegyszerek segítségével tisztítják-e a fogyasztók melyre csak 15,3% válaszolt nemmel. A 442 fő közül mindössze 6,5% vagyis 29 fő vallotta magáról azt, hogy tagja valamilyen környezetvédelmi csoportnak, ezzel ez bizonyult a legkevésbé elterjedt környezettudatos cselekvési magatartásnak Következtetések Nagy (2017) kutatási eredményei rávilágítanak arra, hogy az elsődleges feladat az, hogy az emberek hamis önértékelését helyre rakjuk és ők is szembesüljenek vele, hogy a környezettudatossággal kapcsolatban hamis téveszmében élnek. Olyan környezetvédelmi marketing kampányra van szükség, amely az egyéni felelősségvállalást erősíti meg a fogyasztókban és ezt helyezi elsődleges szempontba. Amíg nem nyitjuk fel a szemüket és az általuk helyesnek és környezettudatosnak vélt magatartás szerint élnek, addig nem lesz a jövőben pozitív változás a környezetvédelemben és a tudatos fogyasztásban. Nem csak akadémiai, de üzleti érdekek szempontjából is nagyon fontos, hogy tisztában legyünk a környezettudatos magatartás összefüggésrendszerével. A marketing menedzserek számára megkönnyítik a fogyasztói attitűdök kialakítását a környezetbarát termékekkel kapcsolatban, és ha ismerik a döntési mechanizmusait, akkor hatékonyabban pozícionálhatják a környezetbarát termékeket / márkákat. Bátran kijelenthetjük, hogy ennek az összefüggésrendszernek az ismerete nagy segítséget nyújt ahhoz, hogy a jelenlegi életminőségen javítsunk, amely a társadalmi marketing egyik legfőbb küldetése. Ez az egyik legfontosabb következtetés, amit levonhatunk Piskóti és Nagy (2011) közös kutatásából. A kutatásból nyert eredmények jól hasznosulnak az oktatásban is, leginkább a felsőoktatásban. Az egyetemi / főiskolai képzés keretein belül, a jövő társadalmi marketingmenedzserei számára jó útmutatás lehet ez a kutatás arra vonatkozóan, hogy miként tudják befolyásolni a fogyasztókat, hogy környezettudatosabban éljenek, és megfontoltabban vásároljanak. 24

28 A felmérés során az is kiderült, hogy a környezeti értékek szerepe sokkal erőteljesebben befolyásolja a környezettudatos magatartás kialakulását, mint azt korábban gondoltuk. Ezért ésszerű arra törekednünk, hogy a környezetre úgy tekintsünk, mint megóvandó érték, és tegyünk érte. Fény derült arra is, hogy az emberek közötti mélyebb kapcsolatok és a valahova tartozás, mint érték egy társadalomban nélkülözhetetlen. Továbbá érdemes azt is megemlíteni, hogy míg az értékek közvetlenül a viselkedési szándékra hatnak, addig az ismeretek közvetlenül a környezettudatos magatartásra. Tehát attól még, hogy valaki bizonyos értékeket fontosnak tart, nem biztos, hogy környezettudatosan is fog viselkedni. Nem szabad megfeledkezni a külső befolyásoló tényezőkről sem, amelyek nagymértékben befolyásolják a viselkedést. Ilyen tényező a kényelem és a pénzügyi erőforrások hiánya. Azoknak az embereknek, akik a kényelem miatt nem foglalkoznak a környezetvédelemmel, érdemes olyan marketing kampányokat tervezni, melyben rávilágítanak arra, hogy a környezeti értékek mennyivel fontosabbak a saját kényelmüknél. Ezeket a fogyasztókat ki kell mozdítani a saját környezetükből a természetbe, hogy megtapasztalják a természet nyújtotta értékeket. A környezettudatosság kérdése az átfogó kutatási programunk során kidolgozott ún. integrált társadalmi marketing modell klasszikus alkalmazási területe. Ez a modell egy olyan elemzési, tervezési, döntési, végrehajtási folyamat, mely az adott társadalmi problémák megoldása érdekében minden érintett részvételével kell, hogy megvalósuljon. Esetünkben a lakosság mellett a különböző vállalkozások (termelés, szolgáltatás, kereskedelem, média stb., az állam és önkormányzatai, az oktatási intézmények, a non-profit, civil szféra szervezetei a társadalmi marketing program résztvevői kell, hogy legyenek. (Piskóti és Nagy o.) 25

29 3 Saját kutatási eredmények A miskolci egyetemisták megkeresésére az online kérdőíves formát választottam, mivel ebben a korcsoportban ezzel a módszerrel lehet a legrövidebb idő alatt a legtöbb kitöltőt szerezni, a különböző közösségi portálok segítségével. Ennek több oka is van, az egyik az, hogy napjainkban ez a generáció már teljesen az online térben él, a másik pedig, ha a papír alapú formát választottam volna sok fölösleges hulladékot termeltem volna. A kérdőívezés során több mint elegendő számú kitöltött kérdőívet kaptam vissza az egyetemistáktól, azonban fontos azt megjegyeznem, hogy a mintavételem nem reprezentatív, vagyis jóval több nő töltötte ki a kérdőívet, mint férfi. Összesen 109 hallgató töltötte ki a kérdőívem, ennek pedig 72% nő és 28%-a férfi, ebből is látszik, hogy jelentősen több a hölgy válaszadó. Ez viszont nem probléma, mert habár a mintám nem reprezentatív, de ad egy átfogó képet a Miskolci Egyetem hallgatóiról és elemzésre okot ad. A kérdőív fő alkotóeleme egy GEB (General Environmental Behaviour) skála volt, melynek alapjául Nagy Szabolcs (2017) korábbi kutatásában használt GEB skála szolgált, azonban pár helyen módosítottam rajta. Néhány állítás kikerült a skálából, mert az egyetemisták szempontjából az a cselekvés irreleváns volt. A következő tevékenységeket vettem ki az eredeti GEB skálából: Ha rovarokat fedezek fel a lakásomban, akkor rovarirtó-szerrel irtom ki őket. Autópályán sem vezetek 100 km/h-nál gyorsabban. Előmosás nélkül mosom ki a koszosabb ruhákat is. Ezen felül pár saját állítással egészítettem ki a skálát, melyek az alábbiak: Nem dohányzom. Inkább ásványvizet iszok és nem csapvizet. Az egyetemi mosdókban mindig leoltom magam után a villanyt és nem folyatom a vizet fölöslegesen. Jobban szeretek elektronikusan könyvet venni, mint nyomtatott formában. Ha az elvitelre kért meleg ételt zárható műanyag dobozban adják, a dobozt elmosom és többször is felhasználom. 26

30 Így a változtatások után összesen 37 állítás került a GEB skálába. A hallgatóknak egy 1-től 5-ig terjedő skálán kellett értékelniük minden egyes tevékenységet, ahol az egy 1-es érték annak felelt meg, hogy az adott cselekvés egyáltalán nem jellemző a kitöltőre, az 5-ös érték pedig annak, hogy az illetőre az állítás teljes mértékben igaz. A legtöbb állítás kifejezetten környezettudatos magatartásra utal, azonban van néhány olyan is, amely nem, hanem pont az ellenkezőjére. Annak érdekében. hogy ez ne okozzon problémát a kiértékelés során, ezek a tevékenységek átkódolásra kerültek. Így, ha egy hallgató egy nem környezettudatos állítást 5-re értékelt, az az elemzés során 1-esnek fog számítani. Ez természetesen fordítva is igaz, tehát ha valaki 1-est adott az adott cselekvésre az így 5-ösnek fog számítani. Az állításokat 5 csoportba osztottam a legtöbbet kapott értékek alapján. Az első csoportba azok a tevékenységek szerepelnek, akik az adható értékek közül a legtöbb 5-öst kapták. Ahol a tevékenység 3-as értéket kapott - tehát a hallgató nem utasítja el a cselekvést, de nem is igaz rá teljes mértékben azt úgy értelmeztem, hogy vagy nem került kapcsolatba az egyén az adott tevékenységgel, vagy ő maga sem tudja eldönteni, hogy mennyire igaz rá vagy sem. Esetleg nagyon ritkán hajtja végre az állítást és minden esetben máshogy teszi azt. Ezért az ebben a csoportban lévő átkódolandó állítások nem kerültek átkódolásra, mivel ezek semleges értéket kaptak a legtöbb hallgatótól. Később még visszatérek ezekre a semlegesre értékelt állításokra, hogy hogyan lehetne őket a 4-es vagy az 5-ös érték felé elmozdítani a kitöltők fejében. A GEB skálán kívül más, egyéb területekre is kitértem a kérdőívben. Megkérdeztem, hogy a válaszadók mennyire tartják magukat környezettudatosnak, illetve mennyire tartják az egyetemistákat általánosságban környezettudatosnak. Ezzel is szerettem volna feltérképezni az önértékelésüket és azt, hogy ők mit gondolnak hasonló korosztályban lévő társaikról ebből a szempontból. A kérdőív egy másik része kitért a vásárlói szokásokra, a környezettudatos termékeket illetően. Kértem a hallgatókat, hogy értékeljék milyen gyakorisággal szoktak bio vagy környezetbarát termékeket vásárolni, és ha szoktak, akkor említsenek pár konkrét márkát vagy terméket. Amennyiben vásárolnak környezetbarát terméket a termék bizonyos tulajdonságait értékelniük kellett aszerint, hogy melyik az, amelyik számukra fontos, és melyik az, amelyik nem. 27

31 A kutatásom kezdetén a következő kutatási feltevéseket állítottam fel: A nők környezettudatosabbak, mint a férfiak. Azok, akik a Műszaki Földtudományi karon tanulnak átlagosan környezettudatosabb fogyasztók, mint azok, akik más karon tanulnak. Az egyének általában jobbra értékelik önmagukat környezettudatosság terén, mint amilyenek valójában. A hallgatók fontosabbnak tartják a termék árát a környezetre gyakorolt hatásával szemben. Az egyetemisták által legkevésbé végzett környezettudatos cselekvés az lesz, hogy Tagja vagyok valamilyen környezetvédelmi csoportnak 3.1 GEB skála kiértékelése Ahogy az a táblázatban (melléklet 1. táblázat) is jól látható, a legtöbb cselekvés az első csoportba tartozik, tehát a legtöbb hallgató 5-ös értéket adott neki. Találhatunk pár 1-esre értékelt állítást is ebben a csoportban, de ez az átkódolásnak köszönhető. A hallgatók legnagyobb százaléka a 10-es tevékenységben értett egyet, vagyis, hogy Évente legalább egyszer-kétszer utazom repülőgéppel nyaralni (65 db). Erre az állításra érkezett a legtöbb 1-es érték, vagyis ez igaz az egyetemistákra a legkevésbé. Ennek a legnagyobb oka lehet az anyagi források hiánya, mivel általánosságban a repülőgéppel való utazás a legdrágább utazási forma, és mivel a diákok jövedelme alacsony, így nem választják ezt a fajta utazást. Ezek alapján ez nem jelenti azt, hogy azért nem választják a repülést, mert az káros a környezetre. Feltehetően többen választanák ezt az utazási formát, ha megtudnák maguknak engedni. A következő állítást Az egyetemi mosdókban mindig leoltom magam után a villanyt és nem folyatom a vizet fölöslegesen - az egyetemisták közül 61-en vélték teljesen igaznak magukra nézve, ami elég bíztató adat, hiszen ha az egyetemi mosdókban odafigyelnek a gazdaságosságra, feltehetően máshol is így járnak el. A következő állítás elég megosztó, a kitöltőknek mindössze kicsivel több, mint a fele nyilatkozott úgy, hogy nem dohányzik (58 db). A dohányzás önmagában véve határozottan egy nem környezettudatos cselekvési forma, bár ennek is lehet több fokozata. Az, aki elszív egy egész dobozzal egy nap alatt, sokkal többet árt a környezetnek, mint az, aki egy doboz cigarettát egy hónap alatt szív el. A kitöltők közül 54-en voltak azok, akik teljes mértékben gyűjtik az üres üvegeket szelektíven. Ez az állítás több különböző értéket is kapott, ami arra enged következtetni, 28

32 hogy a többi hallgató esetében előfordul, hogy szelektíven gyűjti az üres üvegeket, de ez nem rendszeres. Mivel nem rendszeres, így valószínűleg az adott egyén nincs tudatosan elköteleződve a környezettudatos életmód iránt. Mindössze 53 válaszadó, értékelte 1-esre a következő állítást: Étkezés után, illetve mosogatáskor az ételmaradékot a WC-be öntöm. Ezek a hallgató valóban odafigyelnek a környezetbarát életmódra, mert a WC-be öntött ételhulladék erősen szennyezi a környezetünket. Persze ennek más indok is állhat a hátterében, gyakran előfordul, hogy ha van kutya vagy macska a háznál, akkor az állatnak adják a maradékot. Az ezt követő állítás átkódolás után 48 db 5-ös értéket kapott; A fel nem használt gyógyszereket a szemétbe dobom. Hiába jó értékelést kapott az állítás, önmagában véve ez egy környezetet szennyező tevékenység, hiszen, ha gyógyszer kerül a hulladékba az ott a nedvességtől könnyen feloldódhat és ezáltal a talajba be tud szivárogni. Sok fiatal ezzel nincs tisztában, ezért helytelenül a szemetesbe dobja a megmaradt gyógyszereket. A listában a következő állítás az, hogy Nem mosok ki addig semmit, míg össze nem jön egy mosógépnyi adag belőle. Ezt az állítást is több szempontból lehet vizsgálni, hiszen itt nem mindegy, hogy milyen jellegű az egyén lakhatása. Ha a szüleivel él otthon, akkor nem csak az ő ruhája alkotja a szennyest, illetve általában a szülők végzik el a mosást. Azonban, ha kollégiumban vagy albérletben lakik a hallgató, akkor saját magának kell gondoskodnia a mosásról. Kutatásomban a mosásra érkezett, 5-ösre értékelt válaszadók közül jelentős többségben vannak azok, akik a szüleikkel élnek együtt. Ez persze nem jelenti feltétlenül azt, hogy kapcsolat áll fent a két tényező között, elképzelhető, hogy csupán több olyan diák töltötte ki a kérdőívet, akik a szüleikkel laknak együtt. Valószínűleg a hallgatók édesanyjai szokták elvégezni otthon a mosást, akik, mint gyakorlott háziasszonyok, akkor raknak oda egy mosást, ha összegyűlt belőle egy adagnyi. A következő két állításra adott válaszok megegyeznek mind a válaszadók darabszáma, mind a százalékos megoszlásuk alapján is. A két állítás úgy szól, hogy Általában rövid távolságon belül a tömegközlekedést használom, vagy biciklizek autóhasználat helyett és A papírhulladékot szelektív módon gyűjtöm. A kitöltők 35,78%-ka (39 db) vélte úgy, hogy ez a két tevékenység teljes mértékben igaz rájuk. A diákoknak előnyösebb a tömegközlekedést használni az autó helyett, mivel diákkedvezménnyel fél áron vehetik igénybe a városon belüli tömegközlekedést. Itt megint csak meg kell említenünk azt, hogy éppen ezért nem biztos, hogy a környezettudatosság a legfőbb indok a cselekvés elvégzésére, sokkal inkább anyagi jellegű indíttatások állhatnak a háttérben. Ezt követi az az állítás, hogy A használt elemeket/akkumulátorokat a szeméttel együtt dobom ki a kukába, 36 db számú válaszadóval. 29

33 Ez az állítás szintén átkódolásra került, hiszen alapjában véve, ez nem egy környezetbarát tevékenység. A 31 hallgató érezte teljesen igaznak magára azt, hogy Nem cserélek semmit azért, mert kiment a divatból. Ha ezt a teljes kitöltők számához viszonyítjuk elkeserítően kevés az a diák, aki ezt az állítást 5-ösre értékelte. Feltehetően itt közrejátszik a fogyasztói trendek gyors változása, melyek érzékelhetőek napjainkban. Különösen igaz az a fiatalabb generációra, hogy szeretne megfelelni, beilleszkedni, részese lenni a fogyasztói társadalom legtrendibb rétegének. Azonban nagyszerű azt látni, hogy a fiatalabbak egy része már most gondol az újrahasznosításra. A következő állítás a listán Ha az elvitelre kért meleg ételt zárható műanyag dobozban adják, a dobozt elmosom és többször is felhasználom 30 darab 5-ös értékelést kapott, ami 27,52%-nak felel meg. Tehát a kitöltők 27,52%-a teljes mértékben odafigyel arra, hogy ne termeljen fölösleges hulladékot a műanyag dobozok azonnali eldobásával. A hallgatók közül 28-an voltak azok, akik teljesen igaznak vélték magukra a következő állítást: Általában városon belül nem használok autót. Szintén előjönnek az anyagi indíttatású okok ennél a tevékenységnél is, valószínűleg ez állhat ennek az értéknek a hátterében, azonban, ha a 100%-hoz viszonyítjuk (109 db kitöltő), akkor ez az érték elég csekély. Nem szabad afelett sem elsiklanunk, hogy bizonyos hallgatók már rendelkeznek saját gépjárművel, a többiek pedig nem. Az, hogy az illetőnek van-e saját autója, vagy nincs, egyértelműen nagyobb húzóerő lehet, a környezettudatossággal szemben. A listán következő állítás szintén érdekes, abból a szempontból, hogy az adható értékek közül az 5-ös szerezte a legtöbbet: Nem vásárolok olyan termékeket, amelyekről tudomásom van, hogy kifejlesztése során állatkísérleteket végeztek. Erre az állításra 25 darab 5-ös értékű válasz érkezett. A válaszadók közül 20 nő nemű volt 5 pedig férfi, amiből arra következtettem, hogy a nőknek ez egy sokkal fontosabb kérdés, mint a férfiaknak. Ez még önmagában nem azt jelenti, hogy a nők környezettudatosabbak, csak állatkísérletek terén úgy tűnik, hogy a nők jobban a szívükön viselik az állatok sorsát. Az állítások közül mindössze egyetlen olyan tevékenység van, aminek a legtöbb hallgató 4- es értéket adott, ami azt jelenti, hogy az egyén gyakran végzi az adott tevékenységet. Ez az állítás a következő: Előfordult már, hogy valakinek felhívtam a figyelmét, hogy nem környezettudatos módon viselkedett (29 db). Bár az szép teljesítmény, hogy az adható értékek közül a legtöbbet a 4-esből kapta, de ha csak a darabszámot vizsgáljuk önmagában, az egészhez viszonyítva, elég alacsony. Ennek különböző pszichológiai tényezők állhatnak a hátterében, amikre nem tért ki a kérdőívem, de valószínűleg közre játszik az egyén önértékelése és a félelme a többiek ítélkezésétől. 30

34 A 3. csoportba tartoznak azok a cselekvések, amelyek legmagasabb értékként a 3-ast kapták, vagyis a hallgatók alkalmanként hajtják végre az adott tevékenységet, és elképzelhető hogy ezt mindig másféleképpen. Mivel vagy ritkán végzik, vagy nem releváns számukra, így ők maguk sem tudják eldönteni, hogy azt a cselekvést környezettudatosan hajtják végre vagy sem. Ide tartozik az az állítás, hogy Jóval kevesebb hulladék keletkezik a háztartásunkban, mint egy évvel ezelőtt. Erre meglepően sok hallgató 43 db - választotta a 3-as értéket. Ez az állítás sokban függhet az illető lakhatásától, hiszen más az, ha többen élnek egy háztartásban, illetve, ha csak egyedül él. A kollégium is érdekes helyzet lehet, hiszen ott szobánként gyűlik a hulladék, vagy esetenként közösen a folyosón. A válaszadók közül jelentős többségben voltak azok, akik a szüleikkel élnek együtt (28 db). Egy családdal való együttélés során, nyilván nehezebben tartja számon az ember a hulladék mennyiségét, hiszen ez nagyon sok mindentől függ, kezdve az évszakoktól egészen addig, hogy milyen korúak a gyerekek. A következő állítás szintén 3-as értékből kapta a legtöbbet: Sok újrafelhasznált anyagból készült terméket (pl WC papírt) vásárolok (41 db). Ezt a tevékenységet nagyban befolyásolhatja a termék jellege, hiszen vannak olyan termékek, amikből szívesebben vásárolunk olyat, ami újrafelhasznált anyagokból készült, és vannak olyanok, amikből pedig inkább nem. A WC papír egy remek példa erre nézve, mert funkcióját tekintve nem rosszabb a minősége az újrafelhasznált anyagból készültnek, így a fogyasztók szívesebben választják, mint például egy újrahasznosított papírból készült rajzlapot. A listában a következő állítás átkódolásra került volna, de mivel 3-as értékből kapott a legtöbbet, így erre jelen esetben nincs szükség. 37 darab hallgató nem tudta eldönteni, hogy az alábbi 4 állítás igaz rá vagy sem: Télen is sokáig nyitva tartom az ablakokat, hogy jó friss legyen a levegő a szobában, Általában olyan helyi termékeket, élelmiszert vásárolok, amit nem messziről szállítanak ide, Gyakran vásárolok környezetbarát termékeket vagy bio élelmiszert, Általában visszaváltható palackos kiszerelésű italokat vásárolok. Az első állításnál arra voltam kíváncsi, hogy az egyénnek mi a fontosabb: az, hogy friss legyen bent a levegő, vagy az, hogy ne legyen túl magas a fűtés számla. Sajnos a választ ebből az eredményből nem sikerült megtudnom, úgy tűnik még maguk a kitöltők sem biztosak benne, hogy számukra melyik a fontosabb. A termékekkel kapcsolatos cselekvéseknél, megint csak előjön az anyagi források feltehető hiánya, mivel egyetemistákról van szó. Sajnos mai viszonylatokban a környezetbarát/újrahasznosított anyagokból készült bio termékek jóval drágábbak, egészségtelenebb, normál társaiknál. Ezt egy egyetemi hallgató nem mindig tudja megengedni magának, a mindennapi fogyasztás szintjén. Valószínűleg esetenkénti tudatos vásárlásokról beszélünk, ami nem rendszeres így ezért kapta a középső semleges értéket a 31

35 legtöbb kitöltőtől. A következő állítás csak egy fővel tér el az előző 4-től: Zuhanyzás/fürdés közben takarékoskodom a felhasznált vízzel (36 db). Ez leginkább szokás kérdése, ki hogy szeret zuhanyozni, de itt közrejátszik a lakhatás jellege is. Hiszen akkor érezzük meg leginkább fogyasztásunk súlyát, amikor saját magunknak kell fizetni a rezsi számlákat. Aki a szüleivel él együtt, az optimális esetben nem fizet sem bérleti díjat, sem rezsit, ezáltal kevésbé figyel oda a takarékoskodásra. Aki kollégiumban lakik, az szintén nem fizet külön fogyasztás alapú rezsit, hiszen ott fix díjat kell fizetni minden hónapban. Leginkább azok az egyének érzékelik a vízfogyasztás mértékét, akik albérletben laknak és a bérleti díjon felül még a rezsit is ki kell fizetniük. A Ha egy üzletben műanyag szatyrot adnak, azt mindig elfogadom tevékenységnél 33 db hallgató választotta a semleges értéket. Ez egyértelműen azt jelenti, hogy a mindig az egy elég erős kifejezés a kitöltők számára, de nem vetették el az állítást teljesen, így ezt úgy értelmeztem, hogy az esetek 50%-ában elfogadják a műanyag szatyrot. Érdekes összevetni a következő állítással, ami szintén műanyag szatyrokra vonatkozik: A papír szatyrokat jobban kedvelem a műanyagoknál amire 31 db 3-as értékű válasz érkezett. Ez csakugyan azt jelzi, hogy a kitöltők nem tudnak konkrét állást foglalni műanyag és papír szatyrok terén. Feltehetően nem érzik ennek a kérdésnek a fontosságát, így nem is foglalkoznak ezzel. A következő állítás személyes kedvencem: Legszívesebben a húst is hússal enném (29 db). Ez a tevékenység szintén átkódolásra került volna, de semlegessége lévén nem tettem meg. A gyakori húsevés önmagában még nem káros a környezetre, csak ha ezt túlzásba visszük. Bár elfogadott tény, hogy aki vegetáriánus, vagy esetleg vegán életmódot folytat, nagyobb valószínűséggel környezettudatosabb fogyasztó, mint az, aki sok húst fogyaszt. A csoportban szereplő utolsó állítás különleges, mert két értékből is ugyanannyi választ szerzett. Ez a cselekvés a következő: Ismerőseimmel, barátaimmal gyakran beszélgetünk különféle környezeti problémákról. 32 hallgató értékelte 3-asra az állítást és szintén 32 értékelte 2-esre, ami azt jelenti, hogy a legtöbb egyén számára ez nemhogy semleges tevékenység, de inkább a ritka felé húz. Ez az egyik legelkeserítőbb eredmény, mert az lenne a cél, hogy az emberek minél többet kommunikáljanak erről a fontos, világot megmozgató témáról - a környezettudatos fogyasztásról és életmódról ugyanis ez az első lépés afelé, hogy valaki ténylegesen cselekedjen, és ne csak beszéljen róla. A következő csoportba mindössze egy állítás került, vagyis a kitöltők egyedül ennek a tevékenységnek adtak a legtöbbször 2-es értéket. Az állítás pedig a következő: Nem vásárolom meg olyan cégek termékeit, amelyek nem törődnek a környezettel és a társadalmi 32

36 problémákkal. Egészen sok, 39 hallgató is úgy ítélte meg, hogy ez a cselekvés rá nem jellemző. Ez az állítás a többitől annyiban tér el, hogy feltételezi, hogy a fogyasztó képben van az általa vásárolt termékeket gyártó céggel és a cég tevékenységével. Ha csak a feltételezést vizsgáljuk, akkor ez aligha igaz a legtöbb egyetemi hallgatóra, és elképzelhető, hogy azért értékelték sokan 2-esre az állítást, mert nem is ismerik az adott vállalat környezetvédelemre irányuló tevékenységét. Ezt az okozatot sem szabad elfelejtenünk, persze attól lehetséges, hogy a hallgató tisztában van a cég tevékenységével, mégis annyira erős a márkahűsége, hogy az ő termékeit fogja vásárolni. Az utolsó csoportba azok az állítások tartoznak, amit a legtöbb kitöltő 1-esre értékelt, vagyis egyáltalán nem vélte igaznak magára nézve. Itt is sok átkódolt állítással találkozunk ahogy azt a táblázatban jelöltem ami nem véletlen. Az első (5-ösre értékelt) és az utolsó (1-esre értékelt) csoportban a legtöbb az átkódolt állítás, hiszen ez a két véglet. Az első tevékenységüket 30-an értékelték 1-esre, ami így szól: Jobban szeretek elektronikusan könyvet venni, mint nyomtatott formában. Úgy látszik, a hallgatók többsége még mindig ragaszkodik a hagyományos, papír alapú könyvhöz, mint a környezetbarátabb elektronikus társaikhoz. Több embert is megkérdeztem, hogy mi ennek az oka, és szinte mindenki egytőlegyig azt válaszolta, hogy szereti a könyv érzését a kezében, az illatát és a lapozás élményét. Ezek azok a dolgok, azok az érzések, amiket egy tablet vagy egy e-book olvasó nem tud átadni. Valószínűleg ez a közeljövőben nem is fog egyelőre megváltozni. A következő állítás nem feltétlenül cselekvés, inkább tulajdonság melyből lehet következtetni az egyén tevékenységére; Fázós vagyok, így mindig meleg helyiségben (23 celsius fok felett) szeretek lenni. 31 hallgató válaszolt úgy a kérdésre, hogy ez az állítás egyáltalán nem igaz rá, vagyis őket nem zavarja a hideg, vagy ha éppen jobban fel kell öltözni. Ez viszont egy pozitív eredmény, hiszen ez azt jelenti, hogy kevesebbet fűtenek, így kevesebb energiát használnak fel. Ezért ez az állítás átkódolásra került, csak úgy, mint a soron következő: Szoktam dobozos italokat inni (37 db). Annál környezettudatosabb a fogyasztó, minél kevesebbszer hajtja végre ezt az állítást. Leggyakoribb értékként az 5-ösz kapta eredetileg az állítás, de mivel itt az 5-ös érték a legkisebb mértékű környezettudatosságot jelöli, így az állítás átkódolásra került. Az, hogy 37-en rendszeresen isznak dobozos italokat, az nem túl fényes teljesítmény, de az összes kitöltő létszámához viszonyítva igencsak kicsi arányuk, mindössze 33,94%, ez pedig már egy bíztató eredmény. Egyetemisták lévén, dobozos üdítők közül valószínűleg a sör és az energiaital fogyasztás teszi ki ennek jelentős részét. Az ezt követő állítás ugyanennyi 1-es értéket kapott (átkódolás után), tehát 37-en vannak azok, akik 33

37 inkább ásványvizet isznak és nem csapvizet. Azzal, hogy valaki ásványvizet vásárol, rengeteg műanyag hulladékot termel, ami önmagában nem hatalmas probléma, mert a ma használatos PET palackokat újra fel lehet használni. Ez azonban attól függ, hogy az egyén elviszi-e a kijelölt szelektív gyűjtő konténerbe vagy nem. Ez a tevékenység nem kifejezetten jellemző az egyetemistákra. Azonban, ha kevesebb hallgató venne ásványvizet és helyette csapvizet inna (ami Miskolc területén különösen jó minőségű), akkor jelentősen csökkenne annak a veszélye, hogy a sok, fölöslegesen termelt műanyag hulladékkal ártunk a környezetnek. A következő állítás A fürdőszobában és WC-ben légfrissítő sprayt használok szintén azonos értékeket kapott, mint az előző kettő, vagyis 37-en nyilatkoztak úgy, hogy ez a tevékenység teljes mértékben igaz rájuk. Ha csak az állítást nézzük önmagában, akkor ez egy kifejezetten a környezetre káros tevékenység (jól ismerjük a hajtógázok negatív hatását az ózon rétegre), ezért ez is átkódolásra került. Azonban ma már egészen sok helyen lehet olyan légfrissítő sprayket kapni, amik hajtógáz nélküliek, vagyis pumpásak. Ezek nem károsítják a Föld ózon rétegét, viszont az kérdéses, hogy az egyetemisták ilyet vásárolnak-e. Sajnos ezek a termékek drágábbak, mint a hajtógázos hagyományos légfrissítők, így elképzelhető, hogy a takarékosság jegyében inkább az olcsóbb változatokat választják. Ezt követi az az állítás, hogy A WC-kagylót vegyszerek segítségével tisztítom melyre 50-en választották az 1-es értéket. Bár más alternatív módja a WC-kagyló tisztításának nem nagyon van, mégis a vegyszerek azáltal, hogy bekerülnek a szennyvízcsatornába súlyos károkat okozhatnak a természetben. De mivel ez a legegyszerűbb módja a WC tisztán tartásának, így sok hallgató nem fáradozik azzal, hogy alternatív tisztítószer után nézzen, ehhez az amúgy sem kellemes feladat elvégzéséhez. Ahogy haladunk tovább a listán, újból feltűnik egy, a mosáshoz kapcsolódó állítás, mégpedig a következő: A mosáshoz nem mosóporokat használok (pl mosódió). A kitöltők közül 55- en voltak azok, akik 1-est választottak a tevékenység kapcsán. Ez egész magas létszámnak bizonyul, a többi állításhoz viszonyítva, vagyis az egyetemisták jelentős része, még mindig mosószereket használ a mosáshoz. A lista végén, pedig elérkeztünk ahhoz a 3 állításhoz, amelyeket a hallgatók a legkevésbé környezettudatos módon hajtanak végre. 59 hallgató egyáltalán nem vélte igaznak azt a cselekvést magára, miszerint: Néha anyagilag is támogatom a környezetvédő szervezeteket. Nyilván ez a tevékenység jóval több anyagi kiadással jár, mint például az, hogy szelektíven gyűjti valaki a szemetet. Ennek az eredménynek megint csak az anyagi korlátok lehetnek az okai, hiszen tanulói mivoltukból eredően nincs számottevő fix havi jövedelmük. Ezt követi az az állítás, hogy Amikor mosok öblítőt is használok, amire 69-34

38 en választották az 5-ös értéket, vagyis teljes mértékben igaz rájuk. Az öblítő használata káros a környezetre, így ez az állítás is átkódolásra került. Az, hogy valaki öblítőt használ, már szinte természetes dolog a mosásnál, hiszen mindenki azt szeretné, hogy a frissen mosott ruhái jó illatúak legyenek napokig. Abba viszont nem gondolnak bele, hogy ezzel sokat ártanak a környezetnek, valószínűleg sokan nincsenek is tisztában ezzel. Ezen a jövőben változtatni kell. A kérdőív kitöltői szinte egyhangú választ adtak a lista utolsó állítására, miszerint nem értettek egyet azzal, hogy: Tagja vagyok valamilyen környezetvédelmi csoportnak. Ennél az állításnál 82 hallgató választotta az 1-es értéket, ami azt jelenti, hogy ők biztosan nem tagjai egy ilyen jellegű csoportnak. Ez a válaszadók 75,22%-ka, ami azt bizonyítja, hogy egyértelműen ezt a tevékenységet a legnehezebb végrehajtani, illetve ez jár a legnagyobb erőfeszítéssel egy fiatal számára. Átlagos környezettudatossági értékek A második táblázat (melléklet 2. táblázat) összefoglalja a GEB skálában található állításokat, méghozzá úgy, hogy mellette láthatjuk kiszámítva az állításra kapott értékek átlagát. Így tisztább képet kapunk, hogy a hallgatók szerint melyik tevékenység mennyire játszik szerepet a mindennapjaikban. Ha ez az érték 3,00 felett van, akkor az azt jelenti, hogy az adott cselekvést a hallgatók többsége gyakran, esetleg rendszeresen hajtja végre. Ha az érték 3,00 alatt van akkor abban az esetben az állítás távol áll az egyetemistáktól, a legtöbb hallgató ritkán vagy sosem végzi el az adott tevékenységet. Itt az átkódolások már nem játszanak különösebb szerepet, mert az átlag kiszámítása már az átkódolt értékekkel történt. A legdominánsabb állítás az, hogy Az egyetemi mosdókban mindig leoltom magam után a villanyt és nem folyatom a vizet fölöslegesen, amely 4,17-es átlaggal rendelkezik. Ez kiemelkedően magas átlagnak számít a többihez képest. Ezt követi még, szintén magas átlaggal a repülésre vonatkozó állítás (3,98). A legtöbb állítás 2,0 és 3,5 között helyezkedik el az átlagok szerint. Mindössze 3 db tevékenység átlaga esett 2,0 alá, az öblítő használata, a környezetvédelmi szervezetek anyagi támogatása és a környezetvédelmi csoportban lévő tagság. A környezetvédő szervezetekkel kapcsolatos állítások végeztek az utolsó helyeken, valószínűleg azért, mert ezek végrehajtása jár a legnagyobb erőfeszítéssel nem csak egy egyetemi hallgató számára, de egy idősebb dolgozó ember számára is. Az 5. kutatási kérdésem úgy szólt, hogy Az egyetemisták által legkevésbé végzett környezettudatos cselekvés az lesz, hogy Tagja vagyok valamilyen környezetvédelmi csoportnak. Ez a hipotézis be is igazolódott, hiszen ez kapta a legalacsonyabb átlagos 35

39 környezettudatossági értéket a hallgatók válaszaiból. Továbbá ez a tevékenység kapta a legtöbb 1-es értéket, miszerint a legtöbb egyetemista itt volt a legnagyobb egyetértésben; 82-en nyilatkoztak úgy, hogy ez az állítás rájuk egyáltalán nem jellemző. 3.2 Átlagok nemek szerinti vizsgálata Ha megvizsgáljuk az összes kitöltő által GEB skálára adott értékek átlagát, akkor láthatjuk, hogy egy elég erős közepes értéket kaptunk, pontosan 2,953, vagyis éppen, hogy nem éri el a 3,0-at. Az egyének átlagának szórása viszonylag alacsony 0,43 és mivel nekem 5-ös értékű terjedelmem van, ez azt jelenti, hogy 8,8%-ban térnek el az egyéni átlagok a teljes minta átlagától. Kiszámoltam külön a nők és a férfiak válaszaiból az átlagos értéket, ami a következőképpen alakul: a nők esetében a csoportátlag 2,999 volt, ami a környezettudatosság átlagos értéke a férfiak csoportátlaga pedig 2,939 volt. Ha megvizsgáljuk a csoportátlagok eltérését a teljes minta átlagától, akkor azt tapasztaljuk, hogy a nők esetében az ő átlaguk 0,046-tal magasabb, mint az összes átlag, a férfiaknál pedig ez úgy alakult, hogy az ő átlaguk 0,015-tel alacsonyabb, mint a teljes minta átlaga. Tehát mivel a nőknek magasabb az átlaguk, mint a teljes mintaátlag, a férfiak átlaga pedig alacsonyabb, ezért elfogadom az általam feltett első kutatási feltevést, miszerint a nők környezettudatosabbak, mint a férfiak. Az állításokra kapott értékek átlagát külön szedtem nemek szerint, majd ezeket összevetettem egymással és megnéztem azt, hogy hol van jelentős eltérés a két csoportátlag között. Jelentős mértékű eltérésnek számít a 0,5-nél nagyobb különbség a nők és a férfiak átlaga között. 6 olyan állítást találtam a GEB skálámban, ahol jelentősen eltért a férfiak és a nők által adott értékek átlaga. Az első ilyen tevékenység az ásványvíz fogyasztására irányul a csapvízzel szemben. A férfiak átlagos környezettudatossági értéke 3,3, a nőké viszont csak 2,53, vagyis a férfiak kevesebb ásványvizet isznak, ezáltal ők kevésbé termelnek műanyag hulladékot, ami ártalmas a környezetre, tehát ők e téren környezettudatosabbak, mint a nők. Itt a két átlag közötti eltérés értéke 0,77, ami már jelentősnek számít. A nők inkább palackozott ásványvizet isznak, mint csapvizet, aminek több oka is lehet. Az egyik ilyen lehetséges indok a csapvíz minőségének a megkérdőjelezhetősége. Országos viszonylatban nézve, Miskolcon az egyik legjobb minőségű az ivóvíz, hiszen bükki forrásból eredő karsztvíz. Mégis úgy 36

40 tűnik, hogy a hallgatók és közülük is inkább a nők bizalmatlanok a csapvíz tisztaságát illetően. Egyesek a régi csatornahálózatra és az elavult vízvezetékcsövekre panaszkodnak, mások pedig a már korábban is előfordult ivóvíz szennyeződésére, egy-egy nagyobb esőzés vagy karbantartás után. Akadnak olyanok is, akik szimplán a fertőtlenítéshez használt klórtól tartanak, ezért választják inkább az ásványvizet. Arról sem szabad elfelejtkeznünk, hogy számít az otthoni nevelés is, az otthoni fogyasztói szokások. Tehát ha az egyén évekig azt látta otthon, hogy a szülei csak ásványvizet isznak, csapvizet pedig soha, akkor nagyobb a valószínűsége annak, hogy a jövőben ők is ezt a példát fogják követni. A férfiak valószínűleg kevésbé foglalkoznak a csapvizet veszélyeztető higiéniai/egészségügyi félelmekkel, ezért gyakrabban fogyasztják azt. A következő állítás a tömegközlekedés / bicikli használatára irányul az autóhasználat helyett városon belül. A férfiak környezettudatossági átlaga itt 3,1, a nőké pedig 3,73, vagyis pont az ellenkező eredményt kapjuk, mint az előző cselekvésnél. Itt a két átlag eltérése 0,63 a nők javára, tehát a hölgyek többet használják a tömegközlekedést, illetve a biciklijüket, mint az urak. Ennek az egyik oka az lehet a férfiak oldaláról, hogy átlagosan ők hamarabb vesznek saját autót, mint a nők, így nyilvánvalóan hamarabb el is kezdik használni a tömegközlekedés rovására. Amikor egy fiatal egyetemista szert tesz egy saját gépjárműre, feltehetően az autó vezetésével járó élvezet és függetlenség felülírja a környezettudatosságra való hajlamot. A nők esetében még a testmozgás, ami felmerült, mint kiváltó indok, hiszen, ha a tömegközlekedést választják a megállók és az átszállások között sétálni kell, ami nagyon egészséges mozgásforma, a biciklizés pedig szintén hozzájárul, hogy fittek maradjunk. A nők általában jobban odafigyelnek az alakjukra, mint a férfiak, így ez lehet az egyik fő ok, amiért a nők értéke magasabb. Ezeken a tényezőkön kívül még meglehetne vizsgálni az autó fenntartásának anyagi vonzatait szemben a tömegközlekedéssel. Valószínűleg azt az eredményt kapnánk, hogy egy diák számára, a diák kedvezménynek köszönhetően anyagilag sokkal jobban megéri a tömegközlekedést választania, mint egy saját autó fenntartását. Az ezt követő állítás a repülőgéppel való utazás évenkénti gyakorisága. Ebben a tevékenységben a férfiak átlag környezettudatossága 3,47 a nőké pedig ennél magasabb, pontosan 4,18. Itt az eltérés a két átlag között 0,71. Az eredményből azt olvashatjuk ki, hogy a nők magasabb átlaggal rendelkeznek, tehát ők környezettudatosabbak, mivel a repülőgéppel való utazás nagyon károsítja a levegőt, a nők pedig több olyan értéket adtak a kérdőívben, hogy rájuk ez a tevékenység kevésbé jellemző. Az, hogy miért a férfi hallgatók utaznak többször repülőgéppel, arra nincs konkrét indok vagy ok. Viszont az érdekes, hogy 37

41 ez a legdrágább utazási forma, és vélhetőleg nehezen tudja megengedni egy egyetemista, hogy repülőjegyet vásároljon önerőből. Úgy tűnik, hogy a férfiak az anyagi nehézségek ellenére is többet repülnek, mint a nők, bár erősen kétséges, hogy ennek bármi köze lenne a környezettudatossághoz. A következő tevékenység, melynél szintén jelentős eltérés volt a nemek szerinti csoportátlagok között így szól: Ha az elvitelre kért meleg ételt zárható műanyag dobozban adják, a dobozt elmosom és többször is felhasználom. A férfiak átlaga ebben az esetben 2,63, viszont a nők átlaga 3,38, tehát itt is az ő átlaguk a magasabb 0,75-el. Persze ez attól is függ, hogy valaki milyen gyakran kéri az ételt elvitelre, illetve kérhetjük úgy is, hogy saját dobozt vagy ételhordót viszünk. Fontos szerepet játszik ennél az állításnál a lakhatás jellege is, hiszen aki a szüleivel él, az általában ritkábban vásárol meleg ételt, mint az, aki kollégista, vagy albérletben lakik. Ha azonban összevetjük a lakhatás szerinti csoportátlagokat nagyon hasonló, szinte ugyanolyan eredményeket kapunk. A szüleivel élő hallgatók átlaga: 3,18, a kollégisták átlaga: 3,22, akik pedig albérletben laknak az ő átlaguk szintén 3,18. Egy nagyon minimális eltérést láthatunk a kollégiumi lakóknál, de ez egyáltalán nem szignifikáns, szinte jelentéktelen. Tehát ezek után, előző gondolatomat megcáfolva, az átlagok azt mutatják, hogy a lakhatás mégsem befolyásolja azt, hogy ki hogyan bánik az elvitelre kért dobozokkal. Azonban a nemek között ahogy azt már említettem jelentős eltérés van a nők javára. Úgy tűnik, hogy a nők jobban odafigyelnek arra, hogy a dobozokat újra fel lehessen használni elmosás után. A következő állításnál miszerint Nem vásárolok olyan termékeket, amelyekről tudomásom van, hogy kifejlesztése során állatkísérteket végeztek, szintén jelentős eltérés mutatkozott a férfiak és a nők átlaga között. A nők átlaga 3,34 volt a férfiaké viszont csak 2,43. Itt egy 0,91 értékű eltérésről beszélünk megint csak a nők javára. Ezt magyarázhatjuk azzal az indokkal, hogy általában a nők empatikusabbak, mint a férfiak és nem csak embertársaikkal, de az állatokkal úgyszintén. Ezért van az is, hogy több nő kezd vegetáriánus és vegán életmódba, részben az állatok iránt érzett empátia miatt. Jó példa erre a kozmetikumoknál használt jelölés, mely arra hívja fel a fogyasztó figyelmét, hogy az adott termék kifejlesztéséhez nem használtak állatkísérleteket. Ezáltal a vásárlónak nem kell önállóan utána járnia, hanem már a csomagolásról letudja olvasni ezt az információt, és nyugodt szívvel meg is vásárolhatja az árucikket. Az efféle jelölések és információk nem csak a termék eladását segítik elő, de a márka imázsának kialakításában is nagyon hasznosak. Az utolsó állítás, melynél számottevő volt a nemek átlaga közötti különbség, az a mosás során használt öblítő használatra vonatkozott. Önmagában az öblítő használata egy 38

42 kifejezetten nem környezetbarát tevékenység, mivel ezzel is olyan vegyszert juttatunk a csatornahálózatba, majd később ezáltal a természetbe is, ami súlyosan káros a környezetre. Ennél az állításnál a férfiak környezettudatossági átlag értéke 2,7 volt, a nőké pedig 1,68, ami azt jelenti, hogy jelen esetben a férfiak jeleskednek a nőkkel szemben, méghozzá 1,02 értékű eltéréssel. Az eddig felsorolt tevékenységek közül itt fedezhetjük fel a legnagyobb különbséget a két nem szerinti csoportátlag között. Tehát az eredmény szerint a férfiak környezetbarátabb módon viselkednek azáltal, hogy nem használnak öblítőt a mosás alkalmával. Bár egyáltalán nem biztos, hogy ezt a cselekvést azért mellőzik, hogy ezzel megóvják a környezetet, feltételezhető, hogy a legtöbb férfi azért nem használ öblítőt, mert vagy pusztán nem igényli, vagy csak hanyagságból nem vesz. 3.3 Átlagok karok szerinti vizsgálata A második feltevésem így szól: Azok, akik a Műszaki Földtudományi karon tanulnak környezettudatosabb fogyasztók, mint azok, akik más karon tanulnak. Ezt megvizsgálva kiszámoltam külön a Földtudományi karon tanulók GEB skálán adott értékeinek átlagát, és azokét, akik más karon tanulnak. A karonkénti átlagok a következőképpen alakulnak: Állam- és jogtudományi kar: 2,950 Gazdaságtudományi kar: 2,979 Gépészmérnöki és Informatikai kar: 3,023 Műszaki Anyagtudományi kar: 2,946 Bölcsészettudományi kar:2,954 Egészségügyi kar: 2,964 Műszaki Földtudományi kar: 3,069 A Földtudományos hallgatók átlaga 3,069 lett, ami már önmagában magasabb lett az összes kitöltő átlagtól (2,977), de bármelyik másik karhoz is hasonlítjuk, az összes többi átlag mind alacsonyabb ennél. Tehát a 2. feltevésem beigazolódott, vagyis a Földtudományi karon tanuló hallgatók, átlagosan környezettudatosabbak, mint azok, akik más karon tanulnak. Elképzelhető, hogy ezt az eredményezi, hogy ezek az egyetemisták sokkal többet tanulnak a környezetről, mint más karokon tanuló társaik, így közelebb áll hozzájuk annak megóvása, védelme. Bár a különbségek szintén nem túl jelentősek, hiszen még így is hogy a Földtudományi karon tanulók átlagban a leginkább környezettudatosak csak erős közepes 39

43 értéket tudtak elérni az 1-től 5-ig terjedő skálán. Elszomorító eredmény, hogy a karok tekintetében a legjobbnak számító átlag is csak egy erős 3-as közeli, ami azt jelenti, hogy a legtöbb hallgató környezettudatos fogyasztói magatartása semleges. 3.4 Hallgatók önértékelése A következő grafikon bemutatja, hogyan oszlik meg a hallgatók önértékelése arra a kérdésre vonatkozóan, hogy mennyire tartják saját magukat környezettudatosnak egy 1-től 5ig terjedő skálán, ahol az 1-es a legrosszabb érték az 5-ös pedig a legjobb. 2. ábra: Hallgatók önértékelése Forrás: Saját szerkesztés A kitöltők több mint a fele (54%-ka) 3-asra értékelte magát, vagyis erős közepesre, ami két dolgot jelenthet. Az egyik eshetőség az, hogy a hallgató nem tudja megítélni magáról, hogy ő mennyire környezettudatos fogyasztó, ezért választja a semleges értéket, a másik oka pedig az lehet, hogy környezetbarát módon viselkedik bizonyos dolgokban, de ez rendszertelen, és nem terjed ki mindenre. Ezt követi a 4-es érték, vagyis a hallgatók 29%-ka tartja magát környezetbarát fogyasztónak számottevő mértékben. Az 53%-hoz képest ez nem tűnik valami bíztató értéknek, de ha a 100%-hoz viszonyítjuk, akkor ez a második legnagyobb részarány. Tehát több olyan egyetemista van, aki környezettudatosnak tartja magát, mint olyan, aki nem. 40