A TANITÓK ÉS A TÁRSADALOM TÖRTÉNETI SZOCIOLOGIAI MEGKÖZELITÉS. kandidátusi értekezés

Átírás

1 Hiba! Pethô László: TNITÓK ÉS TÁRSDLOM TÖRTÉNETI SZOCIOLOGII MEGKÖZELITÉS kandidátusi értekezés

2 E L Ö S Z Ó Hiba! Jelen munka egy sajátos helyzető, nagymúltú foglalkozás szociológiai nézôpontú megrajzolásához kíván hozzájárulni Megközelítésemnek a hazai gyakorlatban viszonylag kevés példája van, ennél sokkal több a zetközi és különösen a német nyelvő szakirodalomban, ahol számos hasonló nézôpontú megközelítés látott napvilágot1 Mindezek elôrebocsájtása után feltétlenül szükséges körvonalaznom, hogy a munka során hogyan értelmeztem a tanítóság fogalmát tanító fogalmát, ismét a német gyakorlatot alapul véve a Volksschullehrer értelemében használom, ami hozzávetôleg azonos a mi egykor hivatalosan használt népiskolai tanító fogalmunkkal2 Ennek megfelelôen következetesen elválasztottam egymástól a tanítói foglalkozást más oktatási-nevelési tevékenységektôl, így a tanárétól, az ovónôtól vagy éppen a felsôoktatásban oktatóktól nnak a foglalkozásnak a mővelôit kerestem, akiknek tevékenysége végeredményben a törvény elôtti egyenlôség, illetve az egyetemes emberi jogok egyik fontos kellékeként vált általánossá Ez a tanító egy kiválasztott kört, ha elvileg mindenkit, sôt egyszer mindent tanítani köteles Munkámban azt szándékozom bemutatni, hogy az utóbbi másfél-két évszázad hazai gyakorlata alapján hogyan viszonyultak e foglalkozás mővelôi a magyar társadalomhoz és azt is, hogy az hogyan viszonyult ezekhez a megnyilvánulásokhoz Vizsgálataimban elsôsorban a pálya és az ôt körülvevô kőlsô társadalom elemzését tartottam szem elôtt, így a tanítók iskolán belüli helyzetének szociológiai vonatkozásait, képzésük társadalmilag determinált sajátosságait - bármennyire fontosnak tartom - jobbára csak érinthettem Sorra véve be akarom mutatni a tanítói pálya elôtörténetének nézôpontunkból fontosnak ítélt momentumait, a hazai mővelôdéspolitika és társadalomtudományok mővelôinek különféle akcióit és reakcióit felekezeti sajátosságok és az iskolaügyi autonómia részletezésvel jelezni kívánom, hogy az utóbbi évtizedekben érvénysült uniformizáló tendenciákkal szemben mennyire sokszínő világot jelentett ez a foglalkozás közép-kelet-európai gyakorlat ismeretébôl kiindulva külön elemeztem az e téren is szinte egyedüli nyilvánosságot jelentô, tanítókat ábrázoló irodalmi és más mővészeti alkotások számottevô hányadát Többszáz életút bemutatásával - mintegy elôtanulmányként - szeretném felvillantani, hogy egy széleskörő apparátus birtokában mennyi oldalról lehetne megközelíteni ezt a foglalkozást Végül kitekintést adok arról, hogy mennyire sajátos helyzetbe kerültek és milyen feltételek közepette tevékenykednek a szomszédos országokban élô magyar tanítók Vizsgálatom során sokféle munkamódszert alkalmaztam, ezek kombinálására törekedtem Igyekeztem minél többet meríteni az oktatás- és egyháztörténet (felekezettörténet) szakirodalmából, különös tekintettel a hazai tanítóságra vonatkozó mővekre Emellett arra 1 Bunghardt, K: Die Odyssee der Lehrerschaft Frankfurt M 1959 Daheim,K: Der Beruf in der modernen Gesellschaft Köln-Berlin 1967 Soziologie der Berufe In Handbuch der empirischen Sozialforschung (Hrsg König, R) Suttgart Gahlings,I - Moering,E Die Volkschullehrerin Sozialgeschichte und Gegenwartslage - Beitrage zur Soziologie des Bildungswesens Heidelberg 1961 Krattzsch, EH - Vathke, W - Bertlein H: Studien zur Soziologie des Volksschullehrers Weinheim 1967 Julius Beltz Verlag Schuh, E: Der Volksschullehrer Berlin-Hannover-Darmstadt 1962 Hermann Schroedel Verlag Volkschullehrerberuf und soziale Mobilitat In Soziologie der Schule Kölner Zeitschrift für Soziologie und Sozialpsychologie 1959 Sonderheft 4

3 Hiba! törekedtem, hogy minél jobban elmélyüljek az oktatás- a szervezet és jogszociológia tanulmányozásában Tizenhárom-tizennégy éve - kutatásaim kezdetén - készítettem elsô intejúimat, melyek alanyaitól számos olyan tényrôl szereztem tudomást, melyek akkor hivatalos nyilvánosságot kaptak késôbbiek során ezeket az oral history munkamódszerével kombinálva nagyszámú életút-felvételt készítettünk, melyek nyomán sokkal árnyaltabb lett a tanítók helyzetérôl alkotott képünk Mindemellett számos levéltári, vagy annak minôsülô forrást vizsgáltam át, statisztikai elemzéseket tanulmányoztam, hogy ezzel is jobban megalapozzam mondanivalóm tényszerőségét Munkám alapvetôen egy fontos foglalkozás mővelôinek alaposabb és tárgyilagosabb önismeretét akarja elôsegíteni z utóbbi évek során lehetôségem nyílott arra, hogy az itt közreadottak egy részét a képességfejlesztô tanítóképzés kisérlete keretében tantárggyá formáljam Eddigi tapasztalataim méginkább meggyôztek arról, hogy az effajta vizsgálaton alapuló önismeretre szüksége van a tanítóságnak, de zetközi tapasztalatok alapján más foglalkozások mővelôinek is

4 NÉPOKTTĆS ÉS TNITOK Hiba! z alapfokú oktatás szabályozásának néhány kérdése társadalom széles rétegeire kiterjedô oktatás, illetve ahogy gyakorta nevezik a népoktatás eszméje végeredményben már a katolikusok plébániai iskoláiban megjelent késôbbiekben mindez felerôsödött a reformáció képviselôinek színrelépésével, akik elsôsorban a zeti nyelven való hitterjesztést tekintették feladatuknak, s ehhez lefordított bibliákon, nyomdákon kívül anyanyelvi iskolákra is szükségük volt protestáns iskolahálózat történetét jól ismerjük, s azt is tudjuk, hogy az ellenhatás sem volt jelentéktelen, a katolikusok is hamarosan rájöttek arra, komolyabban kell venniük, alaposabban meg kell szervezniük az alapfokú oktatást z európai fejlôdésben ezek a folyamatok a felvilágosodás idôszakáig, illetve a nagy polgári forradalmak idejéig álltak fenn, amelyek alapvetô célkitőzése lett a hőbéri társadalmak által gondosan kiépített privilégiumrendszer felszámolása korábbi rendszerben megkülönböztetett helyet foglalt el az oktatásügy, melynek irányítása és mőködtetése az egyházak elsô számú feladatai közé tartozott Ez a szisztéma - fokozatosan szőkülô körrel ugyan - de fenntartotta magának azt a jogot, hogy igazodva a társadalomban kialakult rétegkülömbségekhez, szelektáljon az oktatásban részvevôk körébôl Egy igen szők kör magasfokú végzettségre tett szert, jóval szélesebb kör iskolázottnak mondhatta magát, de a társadalom nagy tömegei részesültek iskolarendszerő oktatásban felvilágosodás eszméinek megfogalmazása során, majd a polgári berendezkedés kialakulásával az elôbbi szisztéma tarthatatlanná vált z új állam fokról-fokra, országonként változóan alakította, gondozta polgárai ügyeinek intézését és a róluk való gondoskodást3 Ćtvette nyilvántartásukat, igazságot tett vitás ügyeikben, vigyázott vagyonukra és biztonságukra, megszervezte az orszság védelmét stb Ebbe a sorba illeszkedik az újtipusú népoktatás megszervezése, melyre angolszász területeken a kialakult gyakorlat szentesítése volt jellemzô Ezzel szemben a német megoldás felülrôl elrendelt, precizen végrehajtott, a feltételeket, anyagi eszközöket biztosító államosítást jelentett magyar gyakorlat eltért ezektôl a megoldásoktól, de sokkal közelebb állt az utóbbihoz, mint az elôbbihez Milyen dilemákkal kellett szembenézni az állami rendezés megszervezése során? - Elsôsorban azzal, amit a jogok biztosításának és a kötelezettségek teljesítésének szokás nevezni z új államnak - polgárai kívánságára, követelésére, vagy éppen ellenkezésével találkozva - meg kellett szerveznie saját iskolaügyét Ez a legtöbb országban igen különbözô módon és márólholnapra ment végbe Ramirez,és Boli összehasonlító elemzésébôl kiderül, hogy Európa országainak egy részében valami rendkívüli esemény elôzte meg az oktatás állami kézbe vételét4 Több helyen csatavesztések és más zeti traumák nyomán került állami kézbe az oktatás Ehhez azt is hozzá kell tenni, hogy igen ritka esetben történt ez máról-holnapra, legtöbbször hosszú évekig, évtizedekig tartó alkufolyamat elôzte meg az iskolaállamosítás kinyilvánítását deklarálást megelôzô alku tárgyai között szerepelt az oktatáshoz szükséges források biztosítása, mely természetszerőleg együtt járt az adókivetéssel vagy az állami költségvetés újrafelosztásával Meg kellett egyezni a "korábbi gazdával", az egyházzal, méghozzá úgy, hogy az egyfajta kölcsönösség jegyében történjen, minél kevésbé sértsék meg egymás érdekeit Sajátos lendületet adott a népoktatási program kiterjesztésének a zetállam eszméjének megjelenése5 zetállam alapvetô célja lett, hogy a határain belül élô polgárokat a zeti szimbólumok követése jegyében egyesítse Ehhez szükségük volt zeti zászlóra, címerre, 3 Halász Gábor: Iskola és állam - Világosság Francisco O Ramirez - John Boli: népoktatás politikai megteremtése: Európai kezdetek és világmérető intézményesülés - In Ćllam népoktatás tanítói hivatás - Iskolamester 7 - Oktatáskutató Intézet Jászi Oszkár: zeti államok kialakulása és a zetiségi kérdés Bp 1912 Grill Károly kiadóvállalata Julius Mende - Eva Staritz - Ingrid Tomschitz: Schule und Gesellschaft - Entwicklung und Probleme des Österreichischen Bildungssystems - Wien 1980 Facultas Verlag

5 Hiba! himnuszra és más jelképekre, s ezek megismertetését, elsajátítását lehetett a korábbi szocializációs megoldásokkal és eszközökkel megoldani, hiszen ezt a zetállam minden polgárának ismernie illett Erre a katonaság mellett az iskola látszott a leghatékonyabb eszköznek teoretikusok és a politikusok egyaránt remélhették, hogy az az állampolgár, aki birtokában van a legfontosabb kulcsoknak, jobb és hőségesebb elsajátítója lesz a zeti identitáshoz szükséges tudásnak nalóg módon, aki viszont nincs birtokában ezeknek az ismeretkenk, analfabéta, azzal mindezt meg kell ismertetni, mert csak így válhat igazán polgárrá népoktatási programra tehát, mint a zeti kohézió szemponjtából is lényeges momentumra áldozni kellett Változó mértékben, de Európa szerte gondot fordítottak az analfabetizmus visszaszorítására illetve felszámolására 6 mikor a polgári állami beavatkozott az iskolaügybe, akkor amellett, hogy biztosította az iskolázáshoz való jogot, egyúttal kötelezte is állampolgárait, hogy részt vegyenek ebben Egyik oldalról nézve a jogegyenlôség szellemében járt el, míg ezzel párhuzamosan a másikon regulázásra kényszerült, olyannyira, hogy az oktatásban való részvétel kérdése rendre összetőséeket eredményezett, idôrôl-idôre szükség volt újabb egyezségek megkötésére és ezek kinyilvánítására legvitatottabb kérdések egyikének az számított és számít, hogy a társadalom mely rétegeinek elônyös helyzetét erôsítette meg és fokozta az iskolarendszer7 Ezzel egyidejüleg ismételten felmerült, hogy mit és mennyit tehet az iskola a hátrányok felszámolása érdekében kérdés szabályozása újabb és újabb kompromisszumokat eredményezett, abszolút értelemben vett igazságot sohasem hozott Mindez elsôsorban az oktatás magasabb szintjein szembetőnô, hiszen a közép- és felsôoktatásban tanulók köre valamilyen módon mindig korlátozott volt, s további jelentôs külônbségek alakultak ki a résztvevôk körén belül Kialakultak az elitképzô intézmények, míg a többiek más, gyengébb pozíciókat foglaltak el ebben a képzeletbeli rangsorban z alapfokú oktatás, a népoktatás helyzete eltér az elôbbiektôl, hiszen szinte mindenki számára ugyanazt a lehetôséget teremti meg Ez azonban csak a látszat, s különösen az a kulcsszereplô, a tanító számára Történetileg szemlélve, az egyenlôség deklarálásával felépített iskolarendszerben merôben új helyzetbe került a tanító Mindebbôl az a legszembetőnôbb, hogy jóval nagyobb mennyiségő tankötelezett gyerekkel kellett foglalkoznia S mig a hőbéri társadalom önmaga autamatikusan korlátozta és szelektálta résztvevôk körét, addig az új szisztémában az alapfokú oktatást irányító-vezetô tanítónak szinte válogatás nélkül, mindenkivel foglalkoznia kellett8 tanítói foglalkozás, amely korábban lényegében mindenfajta pedagógusi tevékenységet magába foglalt, e változás nyomán vesztett presztizsébôl tanító lett az oktatásügy mindenhez értô, konyító körorvosa, ezzel szemben a tanárok, professzorok specialistákká váltak tanítóség 6 l865-ben Franciaországban a felnôtt lakosság körében 25 % volt az analfabéták aránya, ami l89o-re lo, l925-re 2 %-ra csökkent Olaszországban l86l-tôl l9ll-ig 75 %-ról 37,6 %-ra mérséklôdött a 6 éven felüli analfabéták aránya ngliában az l886-9o-es években még 9 % tudott írni és olvasni, s ez a szám l9o6-ban l,7, l9l9-ben O,6 % volt z l92o-as évek közepén a skandináv országokban már ismeretlen volt az analfabetizmus, ugyanakkor Spanyolországban 6O, Lengyelországban 5O %-os volt, a balkáni országokban pedig 3O-6O % között mozgott - In Magyar Népoktatás - Kiadja: m kir Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium Budapest o ( továbbiakban M Népoktatás) 7 Néhány példa: Bourdieau, Pierre: társdalmi egyenlôtlenségek újratermelôdése Bp 1978 Gondolat Gazsó Ferenc: z egyenlôtlen esélyek és az iskola - Valóság sz Kozma Tamás: Kié az iskola? - Bp 1990 Edukáció 8 Többek között a következô mővekben: Kiss Ćron: magyar népiskolai tanítás története Bp 1881 Péterffy Sándor: magyar elemi iskolai népoktatás Bp 1896 magyar nevelés története I (fôszerkesztô: Horváth Márton) Bp 1988( továbbiakban magyar nevelés)

6 Hiba! különbözô módon reagált cselekvési körének beszőkítésére Mivel máról holnapra képtelen volt váltani, az új kötelezettségek vállalása mellett, továbbra is ellátta azokat a szolgálatokat, melyeket egyháza rótt ki rá Mindeellet újabb megrendeléseket és feladatokat kapott alkalmazóitól és a helyi társadalomtól, melyek egy részét esetenként szivesebben teljesítette, illetve egyszerően térhetett ki ezek elöl Mindenki megtanítása helyett elôtérbe helyezte saját érdekeit, s jóllehet oklevele a tanításra jogosította, másfajta tevékenységek esetenként fontosabbakká váltak számára jelzett folyamat csak részben értendô a népoktatásra, hiszen az oktatásban résztvevôk köre egyre terbélyesedett, tehát itt a tanító fogalma akár képletesen is érhetô, hiszen napjainkban a középfokú oktatás válik általánossá, s hovatovább kötelezô jellegővé kötelezô jelleg - hasson bármily demokratikusnak - megoldása, kivitelezése ugyancsak bonyolult kérdés, melynek érvényesítése korántsem volt egyszerő Ennek egyik példája a hazi tanyai iskolázás históriája Jóllehet ezt évtizedekkel korábban elrendelték, de csak a huszasharmincas években teremtették meg az iskolák mőködtetésének alapfeltételeit Külön kell szólni a népoktatás szocialisztikus és kommunisztikus megoldásairól, melyek történetileg tekintve igen régi elképzelések, s Magyarországon az utóbbi évtizedekben uralkodó pozíciókra tettek szert kereszténység, az utópista szocialisták és a modernek tekinthetô nézetek képviselôi egyaránt az oktatási rendszerben fellelhetô egyenlôtlenség kritikájából indultak ki, azok felszámolását szorgalmazták, illetve annak érdekében hirdettek meg programokat Lényegében szorosan ide csatlakoznak azok a nézetek, amelyek az oktatás jelentôségének kiemelését hirdették "Bildung macht frei!" - hirdették a német munkásság szószólói a mult század 3O-as éveiben, amit a zetközi munkásmozgalom szinte mindenütt magáévá tett9 Lenin egyik legtöbbet idézett mondata a "Tanulni, tanulni, tanulni!" volt, de még a brigádmozgalom jelszavai között is szerepelt ez a buzdító felszólítás Ezeket az elképzeléseket számos politikai erô tőzte zászlajára, a szociáldemokrácia éppen úgy, mint a különféle szocialista irányzatok, de az alapelveket deklaráltan minden kommunista párt magáének vallotta és vallja Kétségkívül lendületet adott ezen programoknak a nôi emancipáció meghirdetése, valamint a zetekfelettiség különbözô válfajainak térhódítása Ezen mozgalmak megjelenése nagymértékben járult hozzá a nôk iskolázásának kiteljesítéséhez z azonosságok mellett jelentôs eltérésekkel találkozunk hazánkban is ható törekvések közül a kommunista-szocialista, a kresztényszocialista-demokrata és a szociáldemokrata elgondolások lényeges eltéréseket mutattak és mutatnak z un létezô szocializmus országaiban központi kérdéssé tették az egyenlôség, az intrnacionalizmus és az antiklerikalizmus eszméit, s ezek kizárólagosságára törekedve hirdették és valósították meg programjukat Minden ezzel ellentétes törekvést elfojtottak, kirekesztettek vagy tartottak lényegesnek nálunk kevéssé méltatott, de számunkra fontos olasz és nyugatnémet gyakorlatban igen sikeresen törtek utat a kereszténydemokrata és a keresztényszociális eszmék, melyek egy korszerősített, a szociális piacgazdaság elvén alapuló oktatási elképzelést állítottak elôtérbe10 Ök a polgárok lehetôségeinek szabad utat engedô, a zeti érdekeket szem elôtt tartó kereszténység-eszme jegyében fogalmazzák meg programjaikat, s ezt követik oktatáspolitikájukban is modern szociáldemokrata eszmeredszer forrásánál a szocialista, mai gyakorlatában viszont sokkal inkább a kereszténydemokrata elképzelésekkel rokonítható mai szociáldemokrácia rugalmasan tudott alkalmazkodni a polgári társadalom igényének megváltozásához, olyan jóléti programokat hirdetett és valósított meg, amlyek igen sokféle érdeket képesek integrálni, anélkül, hogy lényeges törekvéseket és tényezôket kirekesztenének11 9 Bausinger, Hermann: Verbürgerlichung - Folgen eines Interpretamens In Kulrtureller Wandel im 19 Jahrhundert - Göttingen Tatsachen über Deutschland - Die Bundesrepublik Deutschland - Lexikothek Verlag Gütersloh Bessenyei István: z SPD oktatáspolitikája a nyolcvanas években - Oktatáskutató Intézet 1990 (Kutatás közben sorozat)

7 szóban forgó elképzelések és programok két fô irányára érdemes még emlékeztetni Hiba! pluralizmuson alapuló demokráciákban jól kiépített társadalmi kontroll érvényesülhetett különféle pártok, politikai mozgalmak választók érdekében fellépve szót emelhettek és emelnek az oktatás területén tapasztalható hátrányos megkülönböztetések visszaszorítása és felszámolása érdekében Ezzel szemben az un kelet-európai szocialista országok iskolapolitikájából hiányzott ez a demokratikus kontroll, amit kevés demagógia és a látszatmegoldások tömkelege tetézett 12 Kelet-Európában kialakult berendezkedések vezetôi felemás helyzetbe hozták a tanítókat Elvárták tôlük, hogy tegyenek meg mindent az egyenlôtlenségek felszámolása érdekében, s a kitőzött célokkal akkor is azonosuljanak, ha a feltételek, felkészültségük alapján kevés esélyt látnak azok megvalósítására magatartás elôképei a Bibila prófétái között ugyanúgy fellelhetôk, mint a zetközi munkásmozgalom vezetô ideológusainak nézeteiben Igy a lehetôségek és feltételek konflikutsából számos látszat- és félmegoldás született küldetés és annak teljes átérzése lett az elsôszámú feladat, s emögött felkészültségük másodlagossá vált z elemzések mővelôdéstörténeti vonatkozásai foglalkozást a középkorban leginkább az iskolamester szóval jelölték, ami a középkori latin elnevezésbôl (magister scolae) került át a modern európai nyelvekbe (Schulmeister, schoolmaster)13 Békefi Remig, népiskoláink történetének jeles historikusa megemlíti még a rector scolae, a scolasticus, és a rector scolarium elnevezéseket is, melyeket vezetô, igazgató értelemben használtak14 Több szakírónál fordul elô még a ludi magister elnevezés, melyet szintén iskolamesternek vagy tanítónak fordítanak További cím és rangbeli megkülömböztetések tükrözôdnek a praeceptor, conrector és collector elnevezésekben Közülük a praeceptor volt a teljes jogú, állású tanító, míg az utóbbiak segédtanítóként mőködtek mellette 15 középkori elnevezésbeli eltérések hátterében a foglalkozásbeli differenciálódáson kívül felekezeti különbségek húzódnak meg katolikus iskolamesterek elsôsorban a plébániák mellett szervezett kisiskolákban tevékenykedtek, melyeket esetenként plébániai iskoláknak neveztek falusi és mezôvárosi plébániákon az iskola a pap fennhatósága, irányítása és gondoskodása alá tartozott 16 szertartásokat vezetô, az egyház ügyeit szervezô pap döntô tényezô volt az iskolamester kiválasztásában, az egyházat megilletô tizedbôl biztosította a tanító fizetését és más járandóságait z iskolamesterek sokféle feladatot láttak el Kötelességük volt a liturgikus szertartásokon való részvétel, ott és a temetéseken kántori tevékenységet végeztek z iskolamester gyakorta jegyzôként is mőködött, de az sem volt ritka, amikor italmérést vezetett Mindemellett segítette a plébánost a katekizmus oktatásában, az iskolában ô tanította a gyereketet írásra, olvasásra, számolásra, sôt latinra püspöki vagy az érseki hatóságok jogkörébe tartozott az iskolák ellenôrzése Ezek dokumentumai a látogatási jegyzôek (visitatio canonica), melyek a tanítók tevékenységérôl, sôt életvitelükrôl tudósítanak Egy l763-ból származó jegyzô szerint többségüket az iskolában szorgalmasnak ítéltek, néhányukról viszont megállapították, hogy "rest", "kimaradozik", " szorgalmas" ezen a téren Ezzel összhangban életmódjukat rendesnek minôsítették, néhány adatlapra viszont a "részeges" minôsítést írták17 Értékelték a tanulókkal szemben tapasztalt magatartásukat, melyrôl a következôk olvashatók a jegyzôekben: " kegyetlenkedik", " sanyargatja tanítványait" 12 Feltételezhetôen a teljes jegyzetanyag többszörösét venné igénybe a bizonyító anyagok sorolása, igy csak néhány utalás megtételére szorítkozom Ilyenek az oktatás ingyenessége, a látszatteljesítmények favorizálása, a Bibó István által gyorsdiplomásoknak nevezettek képzése stb 13 magyar nevelés id mő 14 Békefi Remig: káptalani iskolák története Bp magyar nevelés id mő 16 Békefi id mő 17 Mészáros István: z iskolaügy története Magyarországon között Bp 1981 kadémiai kiadó

8 protestáns iskolák fokozatai kevésbé különültek el egymástól18 Számunkra az a legfontosabb, hogy a kisiskolások tanítását választották el az idôsebbekétôl, ha egységesnek mondható hatosztályos középiskolákat mőködtettek z egész rendszert a partikuláris szisztéma tette mőködôképessé19 tradicionális iskolacentrumaik Hiba! (Debrecen, Pápa, Sárospatak) körül hálószemekként elhelyezkedô tagiskolákban a tamítói, rektori feladatokat gimnáziumot végzett diákok, az un tógátusok látták el tógátusok a tanítást legtöbbször már a kollégiumokban gyakorolták, ugyanis a központokban is az volt a szokás, hogy az alsóbb osytályokban felnôtt tanárok, ha a tanítva tanulás elvét alkalmazva, a magasabb osztályokba járó, rátermettebbnek ítélt diákok tanítottak partikuláris iskolákban ez megismétlôdött, olyannyira, hogy a tógátus néhány évi tanítás után vissztért a kollégiumba tanulmányai folytatására Más esetekben a rektórián eltöltött idô alatt, a tanításból összegyőjtött pénzbôl külföldi tanulára indulhattak a tegnapi tanító-diákok Feudális viszonyok között elsôsorban a kivételezett helyzetőek tanulhattak a különféle iskolákban Közöttük speciális helyet-rangot mondhatott magának legvagyonosabb, legjobban pozicionált rétegük, az arisztokrácia Ez a csoport sajátos nevelési modellt és a nevelôi, illetve a házitanítói intézményt termelte ki nevelô, illetve a házitanító a szakma elitjét képezte, akiktôl igen színvonalas munkát vártak két világháború közötti idôszak neves mővelôdéspolitikusa és teoretikusa szerint az arisztokraták a gyermek 9-l4 éves korára helyezték a hangsúlyt, s azt tartották, ebben a korban kell megvetni mőveltségének alapjait20 Nézôpontunkból azonban különös jelentôsége van annak, hogy egy arisztokrata ifjúnak 9 éves korára már magyarul, németül és franciául kellett beszélni, olvasni és helyesen írni Ezen túl jártasságot szerzett a számolás tudományában leírásokból megtudjuk, hogy a házitanítókat - összhangban az említett követelményekkel - igen szigorú mércék szserint választották Történelmünk, irodalmunk jeles alakjai közül sokan végeztek hosszabb-rövidebb ideig ilyen munkát Számos egyházi személyiség akadt közöttük, és a fôurak különösen kedvelték a piaristákat 21 házitanító megbecsült ember volt, családtagként, a család bizalmasaként kezelték, jól megfizették Többen voltak, akik ebbôl a jövedelembôl külföldi tanulmányokat folytattak, vagy éppen ennek nyomán alapozták meg önálló egyisztenciájukat - házitanítói-nevelôi intézmény túlélte a feudális idôszakot gyors kapitalizálódás következtében meggazdagodott nagyburzsoázia - sok egyéb szokás mellett - átvette az arisztokratáktól ezt a gyakorlatot két világháború között - mivel munkahelye akadt - nagyon sok tanítónô vállalt nevelônôi állást, igaz már mindig arisztokrata vagy nagypolgári családoknál Sôt még az ötvenes évekbôl is van interjú-adatom arra, hogy egy kezdô tanítónô a falusi orvos gyerekei mellett nevelôsködött 22 középkori gyakorlat törvényalkotása, annak szóhasználata is visszatükröz valamit a tanítók társadalmi helyzetbôl z l777-es Ratio Educationis alkotói messzemenôen figyelembe vették az ország településszociológiai adottságait és ennek alapján a következô iskolatipusokat különítették el:23 - az egytanítós falusi iskolát, amelyben az olvasást, az írást, valamint a falusi életkörülményeket figyelembe vevô számtant kellett tanítani - Kéttanítós iskolákat a nagyobb községekben kellett megszervezni, méghozzá úgy, hogy azokban két osztályra bízzák a tanulókat Itt a tananyag is bôvebb volt, ezekben az iskolákban például a rajz tanítását is elôírták 18 Fináczy Ernô: magyarországi közoktatás története Mária Terézia korában Bp Ismerteti többek között Ködöböcz József: Tanítóképzés Sárospatakon Bp 1986 Tankiadó 20 Korniss Gyula: magyar mővelôdés eszményei I-II Bp Süle Sándor: Egy jakobinus pedagógus, Pruzsinszky József - Pedagógiai Szemle z itt és a késôbbiekben hivatkozott interjúkat a Jászberényi Tanítóképzô Fôiskola közmővelôdési tanszékén ôrizzük - a továbiakban Interjúk 23 Ratio Educationis - z 1777-i és az 1806-i kiadás magyar nyelvő fordítása (Ford Mészáros István) Bp 1981 kadémiai kiadó 44-48o

9 Hiba! - háromtanítós iskola a városok intézménye volt, amelyben három osztályt kellett szervezni, s tovább bôvült a tananyag mult század elejétôl fokozatosan új vagy megváltozott tartalmú elnevezések forogtak közkézen foglalkozás megnevezéseinek most bemutatandó, de távolról sem teljes variációja bizonyos mértékig jelzi, hogy milyen ellentmondásosan érvényesült a népoktatás fôszereplôinek társadalomhoz való viszonyulása z elsô és legszembetőnôbb változás a tanító és a tanár fogalmának szétválása24 tanár szavunk a nyelvújítás leleménye, amivel rögtön lényeges felkészültség- és presztizsbeli különbség vált kifejezhetôvé régebbi szavunk a tanító ettôl kezdve egyre inkább az elemi iskola oktatóját jelentette, tehát egy másirányú (szerényebb) felkészültséget igénylô feladat ellátóját tanár és a tanító megkülönböztetését, elkülönülését a mővelôdési kormányzat bizonyos mértékig szerette volna visszafogni mikor az l868-as törvénnyel életre hívták a népskolánál mindenképpen magasabb státusú polgári iskolát, akkor annak oktatóit még polgári iskolai tanítóknak nevezte a törvény 25 kultusztárca vezetése még a századvégén is ragaszkodott ehhez az elnevezéshez, hivatalos jelentéseiben változatlanul tanítónak nevezte a polgári iskolában dolgozókat Ezzel szemben lényegében az intézmény létrehívásával egyidejőleg megindult a harc a polgári iskolai tanári cím elnyerésért vita odáig fajult, hogy Trefort Ćgoston maga lépett közbe, és megtiltotta a tanár elnevezés használatát számukra26 Ez azonban bizonyult hatásosnak, mert l875-ben Polgári Iskolai Tanárok Országos Egyesülete névvel alapították meg egyesületüket Visszatérve a népiskolai tanító megnevezésére, megállapítható, hogy az csak lassan és fokozatosan terjedt el mult század elsô felében még nagyon változatosak az elnevezések z esztergomi mesterképezdében l846-ig, a teljesítménytôl, vizsgaeredményektôl függôen a következô képesítéseket adták ki: mesteri és jegyzôi képesítést kaptak a tehetségesek és a szorgalmasak, tanítóit és jegyzôit a közepes deákok, tanítóit a gyengébbek és segédtanítóit a leggyengébbek27 Fontos adalékkal szolgál mindehhez egy ugyancsak Esztergomból származó adat mesterképzô l842 november 3-i megnyitóján Majer Istvánnak, a képzô híressé vált tanárának beszédében erôsen keveredett a népnevelô és a népoktató elnevezés28 Ugyanezen alkalommal egy másik tanár, Rendek József azt kívánta a néptanítóktól, hogy népboldogítók legyenek29 24 Uo mint 15sz 25 Magyar Törvénytár : XXXVIII tc 135 paragrafus 26 Mann Miklós: Trefort Ćgoston élete és mőködése Budapest 1982 kadémiai kiadó Kováts Kálmán: z esztergomi királyi érseki Tanítóképzô Intézet múltja és jelen állapota ( ) Esztergom Uo mint 25 részlet a beszédbôl: "Ezekbôl ki-ki láthatja, mi népnevelôknél szorgalmazunk rousseaui nevelést, kanti philosophiát, ha a keresztény mőveltséget, hogy e szerint mívelt, erkölcsös keresztény népoktató egyszerő, de jó falusi nevelést adhat népünknek, mely ôket istenfélô, engedelmes, becsülettudó, értelmes, szorgalmas és mi legfôbb, megelégedett konfiakká alakítván, hogy az ekétôl, földmíveslétôl elvoná, sôt azokat velök megkedveltesse, s virágoztassa, a így a magánés közönséges, ideig-és örökké tartandó boldogságot elômozdítsa" Major Istvánról érdemes megjegyezni, hogy ô volt a múlt században igen népszerő naptárak egyikének írója z István bácsi naptára kiadásai részben a szülôknek adtak nevelési tanácsokat, másrészt a tanítók számára fogalmaztak meg útmutatókat iskolájuk, lskolaudvaruk, lakásuk berendezésére stb 29 Uo mint 25 részlet a beszédbôl:

10 népoktató, népnevelô, néptanító elnevezésektbôl, s a hozzájuk főzöttekbôl kiviláglik, itt csak alapfokú ismeretek tanítására akarták felkészíteni a képezdék növendékeit, ha annál jóval többre, a nép felemelésére Ezzel szemben másfajta minôsítések is megjelentek ezekben az évtizedekben reformátusok éppenséggel úgy vélekednek, hogy a néptanító egyáltalán felemelkedést, ha inkább visszaesést jelent a korábbi gyakorlathoz képest30 Hiba! század közepétôl, majd az l868-as törvény megjelenését követôen méginkább megszaprodnak a nép elôtagú megnevezések Magát a törvényt is népoktatási törvényként szokás emlegetni, de a népiskolai tanekrôl, népiskolai tanítókról beszéltek és útjára indult a Néptanítók Lapja Mindezzel együtt meg kell állapítanunk, hogy a nép elôtagú elnevezések inkább a hivatalos nyelvhasználatban terjedtek el, mint a mindennapi gyakorlatban kettô közötti átmenet határterületein a tanító elnevezés mondható általánosnak, ami fennmaradt a legutóbbi idôkig Igy a szakmát szervezô és kifelé is képviselô szervezetek zöme tanító-egyesület és néptanító egyesület volt31 Ugyancsak jellemzô a képzô intézmények elnevezése, melyeket inkább mesterképezdének, tanítóképezdének neveztek, de pl néptanítóképezdének sohasem képzôk elnevezése l948-ig világosan kifejezte azt, hogy külön-külön folyt a nôk és a férfiak képzése z elnevezésekben, a nyilvántartásokban, a statisztikai jelentésekben és másutt mindig elkülönítették a tanító és a tanítóképezdéket képezde elnevezés a két világháború között kezdett rövidülni, s lett általánossá a rövid képzô elnevezés Egyő, koedukált intézménnyé az 5O-es, 6O-as években váltak z l959-ben létrehozott tanítóképzô intézetek nevében már semmiféle megkülönböztetéssel találkozunk z más kérdés, hogy éppen ettôl az idôtôl kezdve elsôsorban lányok tanultak ezekben az intézményekben (z óvónôképzôk elnevezése mindmáig hívebben tükrözi a hallgatóság körét) tanítóképzôkben - elsôsorban az l777 évi Ratio rendelkezéseit követve - erôteljes német hatás érvényesült Ilyen hatásra jöttek létre a normaiskolák, melyek a hazai tanítóképzés elsô igazán szervezett megoldását jelentették Lényegében ezekkel párhuzamosan honosodott meg a szintén német gyakorlatból átvett preparandia elnevezés szó igealakja a praparieren, elôkészíteni, felkészíteni jelentéső, melyet a tanítók felkészítésére is alkalmaztak preparandia növendékeit prepáknak nevezték, jelölteknek, akiket fel kell készíteni a pályára Megjegyzésre kívánkozik, hogy a preparandia és a prepa elnevezést, mind "belülrôl", mind "kívülrôl" elfogadták, s lényegében mindmáig fennmaradt, igaz ma kiveszôfélben van Külön érdemes elemezni a tanítók megszólításának gyakorlatát Itt is találkozunk egy hivatalos változattal, melyet a múlt század végétôl kialakított fizetési osztályok bevezetésével egyidejőleg deklaráltak többségükben a IX fizetési osztályba sorolt tanítóknek a tekintetes úr megszólítás dukált, melyet bizonyos társadalmi gyakorlat vissza is igazolt S ha a teljes formát, a tekintetes urat is mindig használták, a tanító úr megszólítás a szakma legidôsebb képviselôinek falun mindmáig kijár századforduló táján és a két világháború között ez lényegében még a szakma minden képviselôjét megillette Természetesen itt is akadtak különbségek vagyonosabbak, a magasabb fizetési osztályokba tartozók más felhanggal alkalmazták ezt a megszólítást, mint az alacsonyabb társadalmi státusu néprétegek kéviselôi Emellett volt egy köztesnek tekinthetô gyakorlat is Felkai László adatai szerint "mestram", "kánturam", "rektram" megszólítás, vagy egyszerő "kend" járt a tanítónak, ami a nevezett szerzô véleményével ellentétben feltétlenül " néptanító népboldogító is legyen, emelje fel magához a népet, közölje ossza meg vele a szellemi kincseket, melyekkel bír, nevelje a népet, hogy gyarapodjék ismereteiben, ösztönözze munkára, emelje az ipart, s emelni fogja a nép jólétét is" 30 "E korban tehát a régi rektorság és preceptorság általában már "néptanítóságot" jelent, mivel a legtöbb régi partikula - teljesítvén az Entwurf követelményeit - idôközben gimnáziumi fokról lehanyatlott, s továbbra már a népiskola feladatait teljesítette" Nagy Sándor: debreceni kollégium mint egységes intézmény az egyetem kiválásáig Debrecen o 31 z Ćllami Tanítók és Ovónôk Országos Egyesületének alapszabályai Bp 1933, Budapesti Tanítóegyesület lapszabályai Bp 1936

11 lenézést jelent, ha a tanító presztizsének kifejezését32 Falun - ezt ismét interjúadatokból tudom - még a hatvanas években is élt a tanító úr elnevezés, ami a pályakezdô férfiaknak kijárt33 falusi környezetben részben a megnevezések archaizálódásával, másrészt különféle minôsítésekkel lehet találkozni z imént említett tanító úr megjelölés mellett katolikus településeken fennmaradt a kántor úr, reformátusokan a rektor úr elnevezés népi Hiba! történetekben, közmondásokban, adomákban nagyon nagy variálódással lehet találkozni Ezekben éppenúgy megtalálható a részeges, bôtorkú, menyecskéket hajkurászó mint az okos, a ravasz vagy a szegényes öltözető tanító 34 múlt század utolsó harmadától terjedet el a tanítónôk alkalmazása, ami a nyelvi anyagban is megjelent kisasszony megszólítás terjedt el, amik részben az úri, idegen származást, másrészt a hajadoni állapotot ismerte el Katolikus településeken, ahol apácák is tanitottak, nekik járt ki ez a megszólítás mikor az államosítás után ôk taníthattak, a helyükbe érkezô fiatal tanítónôket csak fruskáknak titulálták, amivel tetszésüket és fenntartásaikat egyaránt kifejezték a szülôk35 Protestáns településeken elterjedt volt a tanítóné, a tanítóné asszony, ami csak feleségi minôségüket jelentette, ha számos esetben azt is, hogy a feleség teljes joggal helyettesíthette férjét a tanításban 36 második világháborút követôen ezen a téren is nagy változások mentek végbe Furcsa módon, ahogy egyre jobban elôtérbe került a népi demokrácia eszmevilága és sajátos gyakorlata, úgy szorult háttérbe a népoktatás, a népiskola és a néptanító z okok elsôsorban az új iskolaszervezési megoldásokkal magyarázhatók népiskolát, illetve az elemi iskolát a nyolcosztályos általános iskola váltotta fel Ez mint elgondolás igen racionális volt, ami megvalósításáról viszont mondható el Egyesítette magában a korábbi népiskolát, polgári iskolát és a gimnáziumok alsó tagozatát, ami az itt tanítók elnevezéseiben is tükrözôdöt sokféle irányban képzett tanító - máról-holnapra ugyan - csak a kisebb gyerekek tanítására lett alkalmas magasabb osztályokban oktatókat - a polgári iskola és a gimnázium örököseként - tanárokká kellett, illetve kellett volna minôsíteni Ennek az volt a legfôbb akadálya, hogy közülük csak kevesen kerültek az általános iskolába, így aztán az ottani munka vitele zömmel a tanítókra hárult Öket viszont az átképzések után sem "léptették elô", mert jóllehet a felsôtagozatban tanítottak, de tanárként, ha szaktanítóként mőködtek37 Ez az állapot csak az ötvenes évek végére változott meg, de tulajdonképpen csak a körzetesítéssel vált teljessé az alsótagozatos tanítói és a felsôtagozatos tanári foglalkozás egymástól való merevebb elválása Természetesen ez egy-egy ember életében nagyon különbözô módon jelentkezett és jelentkezik Nagyon kevesen voltak és vannak olyanok, akik csak tanítói oklevelük, végzettségük alapján végig alsótagozatban maradtak Sokkal több az átmenet, melynek tipikus esete a tanítói pályakezdés, majd a munka mellett szerzett szaktanítói, majd tanári végzettség birtokában megvalósított szakosodás Kivételes esetekben több fokozat teljesítése sem bizonyult lehetetlennek Kevesen ugyan, de akadnak olyanok, akik tanítóként léptek munkába, majd tanárképzô fôiskolát, késôbb egyetemet végezve középiskolában vagy éppen tanítóképzô 32 Felkai László: Neveléstörténeti dolgozatok a dualizmus korából Bp 1983 Tankiadó 33 Interjúk 34 Kresz Mária: gyermekkor és az ifjukor néprajza egy kalotaszegi faluban Doktori értekezés 1944 Kézirat Néprajzi Muzeum Etnológiai dattár Részletek a tanítókkal kapcsolatos vélekedésekrôl: " régi tanítóknak nagyon rossz hírük van, némelyek inkább elmennek szolgálni, csakhogy megszabaduljanak a tanítótól "Én is csak azért mentem el cselédnek olyan hamar, mer olyan rossz vót a tanítónk Gondoltam, engem mindíg így vernek, inkább elmegyek pesztrának"- emlékezett egy asszony" 38 o " Mikor én iskolába jártam a pap csak bejött és megvert tanítónk olyan részeg volt, hogy az asztal mellett elaludt, zsebeit kikutattuk" 39o 35 Interjúk 36 Kormos László: Kunmadaras története 37 Interjúk - alanyaink számos szaktanítói oklevelet mutattak be a kérdezôknek

12 Hiba! fôiskolán tanítottak, illetve tanítanak Lehet, hogy lelkük mélyén tanítónak vallják ugyan magukat, de szociológiai értelemben semmiképpen sem tekinthetôk annak z iskolaszervezési okok mellett integrálási és nivellálási törekvések hatottak l945 és l948 után Jó példája ennek a pedagógus elnevezés jelentôs, de mindmáig egyértelmő térnyerése38 görögöktôl származó pedagógus-t természetesen l945 elôtt is ismerték és használták, de meglehetôsen korlátozott körben neveléstudomány szakfolyóiratát Magyar Pedagógiá-nak hívták, adtak ki Pedagógiai lexikont, tehát elsôsorban a szaktudományt foglalta magába a pedagógia l945 után elôször viszont mozgalmi értelemben használták, amikor megalakult a Magyar Pedagógusok Szakszervezete, amely minden tanítással, neveléssel foglalkozót tömöríteni akart nnyit azonban rögtön hozzá kell tennünk, hogy ez a szervezet igen közel állt a Magyar Kommunista Párthoz, s integrációs körekvései mellett kezdettôl fogva diszkriminációt alkalmazott a felekezeti oktatással szemben pedagógus szakszervezet létrehozásában kis mértékben vették alapul a szovjet mintát 39 Részben a szakszervezet törekvéseiben, de másutt sem kisebb mértékben, az egyenlôség-eszme jegyében, részben a korabeli demokrácia értelmezés szerint erôteljes támadás fogalmazódott meg a társadalmi egyenlôtlenség felszámolása érdekében (földosztás, államosítás, jövedelmek kiegyenlítése stb) Ezekben a törekvésekben számos jogos követelés, igyekezet fogalmazódott meg, hiszen éppenséggel a néptanítók, falusi tanítók tevékenységét, de más foglalkozásokat sem becsültek jelentôségüknek megfelelôen tanítók között ezen egyenlôség jegyében vezették be a tanító pajtás elnevezést, melyet aztán a mindennapi gyakorlat kiiktatott40 De akadtak más célpontok is Ilyen volt az egyetemi tanár, aki kétségkívül a korábbi idôszak elitjéhez tartozott, s ez életfeltételeiben, életvitelében szintén megnyilvánult, amit nehezen lehetett összeegyeztetni a nivelláló törekvésekkel l948-ban, majd azt követôen a demagóg egyenlôség-elképzelés került elôtérbe, s ennek következtében csak mindenki aki tanítással és neveléssel foglalkozott, pedagógussá vált Ennek egyik megnyilvánulása az l952-tôl kezdve bevezetett Pedagógusnap, aminek a hatvanas években kiadott lexikon szerint a következô a célja: emlékeztesse a dolgozó népet a nevelési munka fontosságára és emlékeztesse a pedagógust az oktató-nevelô munka színvonalának emelésére41 - pedagógus fogalom bevezetésének "megszorításait" részben éppen a Pedagógusnappal lehet illusztrálni Például csak a nyolcvanas évek végén kaphatott e napon elismerést egyházi iskolában tanító tanár, tehát ôket - különösen az ötvenes években - hivatalosan ismerték el pedagógusnak Valószínőleg kevesen kísérelték meg, de ôk lehettek tagjai a Pedagógusok Szakszervezetének sem De másirányban sem egyértelmőek a fogalom határai, mert az is kiderült, hogy a pártoktatásban, a szakszervezetek oktatási intézményeiben tanítók szintén számítottak pedagógusnak korábban meglevô különbségek felszámolása a nyilvánosság területén is észlelhetô l945 és l948 után csak a felekezeti tanítók lapjait szüntették meg, ha olyan nagy multú periodikákat is mint a Néptanítók Lapját és a Magyar Tanítóképzôt, s a különféle tanárcsoportokat szintén érte ilyen veszteség nivellálás egyik megnyilvánulása a Köznevelés, amely elvileg minden pedagógus lapja, de egyetlen réteg sem mondhatja igazán sajátjának Hasonlók történtek az érdekképviseleti nyilvánosság területén l945 után a Pedagógus szakszervezet lapja volt a késôbb megszünt Embernevelés, majd az 56 utáni szilencium miatt csak a 6O-as évek végétôl újra induló Pedagógusok lapja Néhány évvel elôbb jelenhetett meg ismét tanító, amely a Néptanítók Lapjának örökébe lépett, de azt pótolni máig sem tudta, hiszen nagymultú elôdjével szemben szinte kizárólag módszertani kérdésekkel foglalkozik Részben az utóbbi évtizedek gyakorlatában vált általánossá a tanító bácsi és a tanító néni elnevezés Míg falun sokáig fennmaradt a tanító úr, addig urbanizáltabb környezetben inkább az elôbbiek terjedtek el Falun hasonlóan új gyakorlat a tanítók keresztnéven, sôt becenéven való szólítása, mely kétségkívül kifejezi a bizalmat, a közvetlenséget Ezzel szemben az orvos 38 Más tényanyag elemzése nyomán jutott hasonló következtetésekre Nagy Mária: Politikai-szakmai elvárások és érdekvédelem a pedagóguspályán 1945 után In Pedagógusok, bérek, érdekek (Szerkesztette: Nagy Mária) Bp 1990 Oktatáskutató Intézet Horváth Márton: Közoktatáspolitika és általános iskola Bp Interjúk 41 Uj Magyar Lexikon 5 kötet Bp o

13 Hiba! megmaradt doktor úrnak, a pap tisztelendô úrnak, a polgármester és a jegyzô is effelé tendál Korábban a tanácselnök vagy titkár elvtárs volt, s a téeszelnöknek is kijárt az utóbbi titulus, míg a tanítónak Ujabban a tanító fogalma szinte egyet jelent a tanítónôvel42 nôk foglalkoztatásának kiterjesztése szintén hatott a pálya mővelôire z iskola szociális szerepe nagymértékben kibôvült a gyermekmegôrzés és felügyelet ellátásával Mindez a tanítóságon belül új reszortokat eredményezett, amire elnevezéseket kellett kreálni tanyai tanítóból a tanyai diákotthon nevelôje lett vagy napközis Hivatalosan és némi magasztossággal ugyan napközis nevelônek titulálják a gyerekekre felügyelô tanítónôt, de a köznapibb szóhasználatban elterjedt napközis, napközizni bizonyos értékig azt is érezteti, hogy ez a munka másodlagos fontosságú Terjedôben van még egy hivatalos elnevezés, az osztálytanító, amely méginkább meg akarja erôsíteni, a tanítás az igazi munka, a felvigyázás 42 Egy jellemzô példa: Néhány éve egy ismert népdalénekesnônk, Faragó Laura járt a jászberényi fôiskolán, s affelôl érdeklôdött, járnak-e hozzánk fiúk továbbiakban kiderült, öccse szeretett volna tanító lenni, de úgy gondolták, a tanítóképzôbe csak lányokat vesznek fel, ezért igen biztatták

14 MÜVELÖDÉSPOLITIKUSOK ÉS TĆRSDLOMTUDOSOK TNITOKROL ÉS NÉPOKTTĆSROL Hiba! társadalomirányítás eszközei közül kétségkívül a politikai eszközök képesek leghatékonyabban befolyásolni a társadalmi folyamatokat következôkben bizonyos történeti rendet követve - számos lényegtelennek egyáltalán minôsíthetô tényezôt azonban mellôzve, de mégis egyfajta áttekintésre törekedve - megkísérlem több politikai program és tudományos elemzés tükrében bemutatni a tanítóság helyzetének alakulását Nem annyira a gyakorlati cselekvésre, megoldásokra koncentrálok, ha a kérdések teoretikus megközelítését, az ideológiák kimunkálását kívánom vázolni Eötvös József a tanítókról magyar mővelôdéspolitika és társadalomtudomány történetében megkülönböztetett hely illeti meg Eötvös Józsefet Róla ugyancsak elmondható, hogy teljesítményérôl megannyi értelmezés született, s minden kor megtalálta benne a maga igazolását Hol mint polgári gondolkodót, hol mint haladó politikust, máskor mint az iskolaügy törvényalkotóját méltatták Most választott nézôpontomból kívánom elemezni, s különösen azt a képet, amit ô alkotott meg a tanítókról Nagy mővében, a röviden csak Uralkodó eszmék-ként emlegetett munkájában végiggondolta a polgári átalakulás szinte valamennyi részletét, s olyan reformprogrammal állt elô, amelyet sem kortársai, sem utódai méltettak és talán sohasem szívleltek meg igazán43 Mind elméleti munkáiban, mind gyakorló politikusi mőködése során kulcskérdésnek tekintette a népoktatás ügyét, melynek széles körő megvalósítása nélkül az egész programot hiú ábrándnak tekintette Nekünk "értelmes munkásokra" van szükségünk, akik népnevelésünk korabeli szintjén álltak rendelkezésünkre - szögezte le l846-ban44 zt már fôleg az Uralkodó eszmékben fejtette ki, hogy helyi önkormányzatokon alapuló társadalmat csak arra megfelelôen felkészült emberekkel lehet megvalósítani Elképzeléseiben fontos szerepet szánt a tanítónak, s több írásában foglalkozott e foglalkozás mővelôivel l846-ban közreadott cikksorozatában a népoktatás és a népnevelés dilemmájával foglalkozik, s ara a megállapításra jut, hogy a két terrénumot meg kell különböztetni, el kell határolni egymástól népnevelést lehet pártküzdelmek tárgyává tenni, lehet elvenni az egyházaktól, s lehet a tanítókra hárítani tanítónak, az iskolamesternek elsôdleges, éppen elegendô feladata a népoktatás, s kell magára vállani a vallásos nevelést Javasolta, bízzák a tanítóra a nép tanítását, a hitoktatást pedig erre hivatott "egyházi férfiúk" lássák el z l85l-ben és l854-ben közreadott Uralkodó eszmék-ben külön fejezetet szentelt a központosított, állami oktatásügynek Számunkra különös jelentôsége van annak, hogy ebben a fejezetben kitért a néptanítók helyzetének, lehetôségeinek elemzéséra Eötvös kiindulópontja az, hogy az állam lehetôségei, abban a pillanatban, amikor lehetôvé, sôt kötelezôvé teszi a mővelôdést, korlátozottá is válnak, mivel " áll módjában meghatározni a következményeket" Továbbvíve e gondolatmenetet, kifejtette, hogy ebben az államban lehetetlen teljes mértékben szabályozni a tanítók tevékenységét, hiszen lehet ôket elszakítani társadalmi környezetüktôl Erre a katolicizmus tett kisérletet, amikor a szerzetességgel olyan közösségeket alakitott ki, amelyek csk teljes mértékben alávetették magukat az egyház érdekeinek Polgári államban viszont erre gondolni merô ábrándozás, mert mint Franciaország példája bizonyította, a néptanítók minden ellenkezô törekvés ellenére szembekerültek az állammal z l848-as forradalmak idején éppen a néptanítók léptek fel legellenségesebben az államhatalommal szemben Összegezve, Eötvös említett munkáiban olyan tanítót képzelt el, aki autonóm figura, akinek jól körülhatárolható feladata van a népoktatás területén néptanító izolált, állami parancsokat végrehajtó közkatona, ha olyan ember, akinek bizonyos aurája van, aki rendkívüli esetekben akár ellenséges viszonyba is kerülhet megbízójával, az állammal 43 Eötvös Jázsef: XIX század uralkodó eszméinek befolyása az államra I-II Bp 198l 44 Eötvös József: Kultúra és nevelés Bp 1976

15 Hiba! z iménti vélekedéssel, mint kényelmetlen, bizonyos idôszakban akár rebellisnek is értelmezhetô magyarázattal kevéssé lehet találkozni a közelmúlt hazai szakirodalmában Sokkal nagyobb publicitást kapott Eötvös másik, tudományos szempontból sokkal jelentéktelenebb írása, mely a Néptanítók Lapjának elinditásakor, annak elsô számában jelent meg45 z akkor újra kultuszminiszteri funkciót ellátó Eötvös az alkalomhoz illôen agitatív, mondhatnánk propagandisztikus eszközökkel élt Számolva a népoktatás adott mostoha helyzetével részben a néptanítók "akaratára" és áldozatkészségére apellált, melyre a késôbbiekben pro és kontra sokszor hivatkoztak Nagy László, a kiváló pedagógiai szakértô - aki egyébként nagy tisztelôje volt Eötvösnek - meglehetôsen epés megjegyzéssel illette ezen megnyilvánulását46 z idézett szerzô elemzése illusztrálja, miként válik szét egymástól a tudós és a politikus vélekedése Egyben azt is szemlélteti, hogy a századelô neves tudósa - az Eötvös halála után újra és újra elhangzó jobbitási ígéretekre reagálva - milyen kritikusan emelt szót a pusztán a tanító hivatásszeretetére építô oktatáspolitika ellen z eötvösi és az azt követô dualizmuskori mővelôdéspolitika között többféle vonatkozásban lehet összehasonlításokat tenni Szinte egybehangzó a szakirodalom ítélete, hogy Eötvös utódait jóval kevésbé foglalkoztatta a népoktatás ügye, figyelmük sokkal inkább fordult a közép- és a felsôoktatás felé Mindez jelenti azt, hogy abszolút közömbösek lettek volna e terület irányában Trefort Ćgostont például sokat foglalkoztatta a tanítók jogviszonyának rendezése47 Egyik legvitatottabb, sokak által félremagyarázott intézkedése az l879 évi XVIII törvénycikk, melyben a tanítók alkalmazási feltételéül szabta a magyar nyelvtudást Csak a szöveget tekintve, akár nacionalistának minósíthetô ez a törvény, melynek végrehajtását viszont meglehetôsen liberálisan kezelték, hiszen l89o-ben pl még a görögkeleti vallású tanítók lo %-a tudott magyarul másik, gyakorta nacionalistának minôsített miniszter pponyi lbert volt Ezt az ítéletét elsôsorban az általa beterjesztett l9o7 évi XXVII törvény alapján fogalmazták meg, mely a magyar nyelvet, illetve a gyerekek anyanyelvét tette kötelezôvé az iskolákban törvény ezentúl negymértékben kiterjesztette az oktatás ingyenességét, mely addig jelentôs társadalmi rétegeket tartott vissza az iskolától pponyinak további említésre méltó kezdeményezése a népoktatás terén a Jászberényi Tanítóképzô életrehívása Évtizedekig volt a város képviselôje, s részben ezzel összefüggésben valósult meg ez az elgondolás két világháború között népoktatás ügye igen intenzíven foglalkoztatta a korszak mővelôdéspolitikusait Közülük is kiemelkedik Klebelsberg Kunó, akinek jelentôségét, kiemelkedô szerepét hosszú ideig elvitatták Különösen a kultúrfölény-elképzelését támadták, nacionalistának, sôt esetenként fasisztának minôsítették48 Ezekkel a minôsítésekkel kívánok foglalkozni, annál inkább az elgondolás népoktatáspolitikai elemeivel Klebelsberg csak azt hirdette, hogy a magyarság az utódállamok zeteivel szemben fejlettebb, "fölényben van", ha újra és újra figyelmeztetett 45 Eötvös Nagy László: Báró Eötvös József és a Népoktatási törvény - Magyar tanítóképzô 1894 "Eötvös a tanító képzettségét, buzgóságát, hivatásszeretetét, hatékoyságára nézve a népnevelésnek minden egyéb tényezôje fölé helyezte, meg volt gyôzôdve, hogy ha a népsikoa épülete rossz is, felszerelése hiányos, a tanek rosszak, vagy éppen nincsenek is, a tanító egyénisége mindezen hiányok dacára is képes a népnevelés magas színvonalra emelni" 47 Mann M Példaként: Balogh Sándor: Klebelsberg és a magyar "neonacionalizmus" Bp Pedagógiai Szemle sz és Kerényi György: dalékok a Horthy-fasizmus kulturális politikájához Szegeden Tiszatáj sz

16 Hiba! arra, mit kell tennünk lemaradásunk ellen Ezzel a kultúrfölénnyel összeegyeztethetetlennek tartotta a korabeli Magyarország iskolázottsági állapotát, Kitőnô taktikai érzékkel politikai tôkét kovácsolt ebbôl a "zeti szégyenérzetbôl", s olyan összegeket szvaztatott meg a kultusztárca és ezen belül a népoktatás számára, melyet sem elôdeinek, sem utódainak sikerült elérni Eszköztárából két dolgot tartok különösen figyelemreméltónak Egyrészt kiváló szakemberekkel vette körül magát, akik olyan érvanyagot produkáltak számára, mellyel híveket tudott szerezni elképzelései megvalósításához Ennek egyik példája a kultuszminisztérium gondozásában l928-ban megjelent Magyar népoktatás címő győjtemény, mely szakszerő és aprólékos összefoglalója a magyar alsófokú oktatás korabeli helyzetének49 minisztérium tisztviselôi és más rangos szakemberek elemzô tanulmányokban foglalták össze a hazai népoktatás múltját, az elemi népiskolák helyzetét, a tanítóképzés feladatait, s más a területtel összetartozó ismereteket kézi mindmáig a legrészletesebb katasztere a magyar népoktatásnak, megtalálható benne minden fontosabb adat a legutolsó tanyai iskola fontosabb felszereltségi mutatójáig Mindezt jól szerkesztett térképek és statisztikai táblák segítségével tették szemléletessé kézi ebben a formájában kitőnô politikai érvanyagnak számitott, ennek alapján könnyebben meg lehetett gyôzni bárkit arról, hogy mely területek ellátatlanok, s hova kell fordítani az elkövetkezendôkben összegeket a hiányok felszámolása érdekében Klebelsberg másik eszköze az emelkedettség, mellyel egyszer mesteri módon keverte a racionális az ideologikus elemeket Szinte mesébe illôen az a néplélekként funkcionáló, népbarát tanító-image, melyet egy l925-ben elmondott beszédében vázolt50 Másutt viszont sokat hangoztatott középosztály koncepcióját elegyítette a tanítói utánpótlás kérdéseivel51 2O-as évek nagyszabású népoktatási programjával párhuzamosan számos elméleti kérdés került elôtérbe, s nagynevő tudósok egész sora foglalt állást az alapfokú oktatás kérdéseiben Nagy hatású, máig elgondolkoztató és vitára ingerlô állásfoglalást tett közzé Karácsony Sándor Karácsony élesen birálta a Ratiok közreadása nyomán kialakult, akkor immár másfél évszázados gyakorlatot Ugy látta - s ezt nehezen lehet elvitatni -, a protestáns, partikuláris rendszer fenntartása és továbbépítése helyett, behódolva a nyugati (katolikus-keresztény) gyakorlatnak feláldoztuk az önmagunk által kiépitett iskolarendszert52 S, hogy mindez holmi multba révedezô nosztalgiázás, Karácsony tényekkel érvelt hatosztályos partikuláris iskolákban fôiskolát végzett tanítók (Karácsony szóhasználata szerint akadémikus rektorok) tanítottak, számuk a XVIIIsz messze nagyobb volt a 2O-as években fennálló középiskolák számánál Több olyan helyet említett, ahol egy évszázaddal azelôtt még hatosztályos középiskola volt, s ahol a dolgozat közzététele idején már csak elemi iskola mőködött szerzô összehasonlithatatlanul rosszabbnak tartotta az iskolák személyi feltételeit, szóvá tette az e területen megmutatkozott nagymértékő visszaesést z akadémikus rektorokhoz képest a korabeli tanítókat "szánalmas alakoknak" minôsítette Ugy látta, hogy az elemi iskolákat alsóbb fokú, ha alsóbb rendő iskoláknak szánták, melyek képtelenek arra, hogy a XX századi kultúrát közvetitsék53 49 M Népoktatás 50 Klebelsberg Kuno: Beszédei, cikkei és törvényjavaslatai Bp 1927 "Olyan tanítói karra van szükségünk, amely szereti a falut: ha egy fiatal tanító élete párjául derék, házias lányt választ, aki szeretô szívvel osztja meg vele életét, akkor ez a tanító fogja magát elhagyatva érezni, mert a tanya népe, ha benne jóakaratú barátot fog találni, felkeresi és megbecsüli Nem úgy képzelem, hogy csak a tankötelezetteket oktassa, ha a népnek igazi barátja, lelke legyen a tanító" 51 Klebelsberg Kunó: Tradiciók - Nemzeti Ujság 1924 augusztus Karácsony Sándor: magyar észjárás Bp1985 Magvetô Karácsony S

17 továbbiakban még élesebben kelt ki a tanítóság felkészületlensége ellen, s háborogva fakad ki ellenük54 - Karácsony alapos helyzetismereten alapuló megállapításaiban mindmáig akad megszívlelni való Igényessége, a modernizálás zeti hgyományokkal való összhangba hozása olyan értékek és megállapítások, melyek alig vesztettek aktualitásukból Igen termékeny gondolatokkal járult hozzá a problémakör tisztázásához Imre Sándor, a zetnevelés programjának meghirdetôje55 Vélekedése szerint az elemi iskola feladata: "a Hiba! közmővelôdés egyetemes alapjainak mindenkiben azonos kifejlesztése, a közösség tagjaiban levô sokféle érzületi, ismereti, akarati irány békés kiegyenlitôdésének lehetôvé tétele" Neveléstanában sokat foglalkozott a tanító alakjával Elsôsorban győjtôfogalomként, mindenfajta pedagógusi tevékenység megjelölésére használta: "az életfeladatot jelölte a hivatali minôséget" tanítók tevékenységében megkülönböztette egymástól a hivatás és a hivatal fogalmát tanító tevékenységének hivatali jellegén a munkahelyi rend fegyelem betartását, a kirótt munkafeladatok pontos végrehajtását értette Ezt nagyon fontosnak tartotta, mert ha a tanító a hivatalos megkötöttséget tartja be akkor felborul az iskola normális mőködési rendje56 Nem kisebb jelentôséget tulajdonitott a hivatásérzésnek, mely nélkül a munka az örömszerzés és a kielégülés forrása hivatásérzés "bensô indíttatás", a munkavégzés erôforrása Tudományos igénnyel megfogalmazott mővekben ritkán találkozni olyan líraian szívbemarkoló, de ugyancsak elgondolkodtató mondatokkal, mint a szóban forgó mőben57 Rokon gondolatokat feszeget az idôszak lassan immár feledésbe merülô, szociológiában és filozófiában egyaránt jelentôs tudósa, Dékány István Pedagógiai koncepciójának egyik sarkalatos kérdése az iskolaszerőség elvének megfogalmazása58 Dékány szerint az iskola egy "önjogú" világ, melynek törvényeire mind belülrôl, mind kivülrôl gondosan kell vigyázni törvények megsértése egyenlô az iskolaszerőség megsértésével Befelé úgy lehet elôsegíteni az iskolaszerőség érvényesülését, ha mindent megteszünk az "iskola harmonikus életének meghagyása vagy elômozdítása érdekében" Ha bizonyos eljárások zavart keltenek, akkor fel kell váltani, helyettesíteni kell ôket, hogy azok elháruljanak z iskolaszerőség "kifelé" való érvényesítése sokkal bonyolultabb feladat, hiszen az iskolát megannyi kihivás éri Elsô számú példája az, amikor a cserkészcsapatot kiállitják a magas vendég " tanítóság reprezentálja a kultúrát, és ismeri - tudományos tisztánlátással és mővészi intuícióval legalább - úgy a közönségét, hogy feladatának megfelelhessen" 54 Karácsony S " részeg kántort, a félmővelt mestert, az örökké éhes és urak asztalánál hő kutya módjára étvágygeresztônek elôevô kostát, a pálcázógépet, a Kolumbusz tojását fél kiló vajon is megmagyarázó panamistát, aki azzal védekezik a kétoldalt belapított földgömb mellett a tanfelügyelô elôt, hogy úgy kapta, a disznó-, malachizlalással, fôkorteskedéssel mellékfoglalkozó, bizonyitványgyáros, parasztkoma, író, olvasó, irodalmilag is agyonszatirált, megunatott figuráját? köztudatban élô tanító alakja felel meg a mi magasabb céljainknak" 55 Imre Sándor: Neveléstan Budapest 1942 Stusium kiadás 56 Imre S "semmibe sem venné, zabolátlan önkényeskedés állhatna be, az iskolai élet rendje felbomlanék, az iskola a rendeltetését tudná betölteni" 57 Imre S "z életet végigélni enélkül is lehet, de a munka akkor személyes munka, csak lélektelen iparőzés Még jó asztalt vagy csizmát készíteni, idegen írást jól másolni sem igen lehet anélkül, hogy az ember lelke ott ne legyen: gyógyítani, lelkeket gondozni, igazságot szolgáltatni, emberek sorsát intézni, lélek nélkül csak rosszul lehet" 58 Dékány István: Pedagógiai elvek Bp 1936 Országos Közápiskolai Tanáregyesület 66-69o

18 Hiba! fogadására Éles kritikával illette Dékány a szovjetunióbeli és a nyugati gyakorlatot z elôbbi "a szülôk politikai érzületének kipuhatolására", másrészt "politikai propagandára" törekedett az iskolába, amely ellenkezik a fenti alapelvekkl Hozzáfőzte még, hogy "az iskolában lehet politikai győléseket tartani, pártokat szervezni" Ovta, féltette az iskolát a nyugati, fogyasztói társadalom diktálta reklámtól, mely szintén "zőrzavart" okozhat59 Nézôpontunkból különleges figyelmet érdemel Dékány munkásságának a küldetéstudattal foglalkozó része, melyet sokkal inkább szoktak gyakorlati elvárásként megfogalmazni, mintsem tudományos elemzéssel60 z egyházak a papoktól, a lelkészektôl és más közvetlen elárendeltjeiktôl elvárták azt, hogy tevékenységüket teljes odaadással, minden mást félretéve végezzék Hasonló gyakorlatot követtek a munkásmozgalom egyes területein, amikor a jövô érdekében hozandó áldozatra hivatkozva, a küldetéstudatra appellálva birtak cselekvésre embereket Ez a jelenség vissztérôen jelen volt és van a tanítói tevékenységben61 Hivatkozott dolgozatában Dékány szaktudományos alapokon közelítette meg a kérdést Jung, Spranger és Wiese munkáit felhasználva a nevelôi tevékenység középpontjába állította a szeretetet, mely nélkül - szögezte le többekkl egyetértésben - nincs eredményes nevelés szeretet a nevelô számára "kôzponti erô és akaratpótlék, ellágyulás, romantikus fellelkesültség, majomszeretet, ha harc az emberi sors hiányosságaival, szemben az emberi gyengeségek kiküszöböléséra" z effajta tevékenységet végzô orvos, lelkipásztor szolgálatot teljesít, melyet minden körülmények között vállal z igazi orvosnak a honorárum jár a fejében, amikor betegein segít, de rendszerint kap bizonyos visszaigazolást áldozatvállalásért z iskolában viszont bonyolultabb mindez, mert "az eredmény sokszor láthatatlan, a tanító kap köavetlen visszajelzést" z amerikai szociológusok tanulmányozása nyomán rámutatott, a modern élet mind több tevékenységet akar szilárd keretek között, intézményesülten látni, amely a missziós léleknek is korlátokat szab Ez alól természetesen az iskola sem kivétel, elôtérbe a módszeresség és a kiszámitottság került, s ezzel párhuzamosan háttérbe szorult a missziós nevelôi lélek Egy fontos, de meg valósult törvény születése tanítók helyzete és a tanítóképzés meglehetôsen ritkán kapott igazán jelentôs nyilvánosságot, egyáltalán volt gyakori, hogy ez a téma döntôképes fórumok elé kerüljön Különösen igy alakult ez l948 után, amikor a tanítóság és a tanítóképzés ügyeinek rendezésére sokkal inkább a rendeleti úton való szabályozás volt jellemzô, melyet legfeljebb egy szők szakmai kör vitatott meg a közrebocsájtás elôtt62 következôkben ismertetendô egykori parlamenti vita ezért is figyelmet érdemel l938-ban két tárgyalási forduló után döntött a parlament a tanítóképzô akadémiák bevezetésérôl63 vita végeredményeképpen megszületett az l938évi XIV törvénycikk, mely kétfokozatúvá akarta tenni a tanítóképzést 59 Dékány 1936 uo 60 Dékány István: missziós lélek és a nevelôi lelki alkat Bp Lásd tanítókép az irodalomban és más mőalkotásokban címő fejezetet 62 Ladányi ndor: Egy fontos oktatáspolitikai döntés megszületése - Magyar Tudomány sz és Pethô László: tanítóképzés fôiskolásításának oktatáspolitikai kérdései - Pedagógusképzés sz 63 Képviselôházi napló és Felsôházi napló Március ll-2l között hat ülésnapon vitata a törvénytervezetet a képviselôház, mig április 7-8-án a felsôház foglalkozott a kérdéssel tanítóképzés fejlesztésével foglalkozó törvényjavaslatot - kissé jellemzô módon - a gyakorlati irányú (ipari, kereskedelmi) középiskolákra vonatkozóval együtt tárgyalta a képviselôház Tehát elkülönítve a gimnáziumok ügyétôl, melyre l935-ben hoztak törvényt

19 Hiba! Ennek értelmében elôbb a négy éves liceumi szakaszt kellett volna teljesíteniük a növendékeknek, majd azután a legjobb tanulók szerezhettek volna két év múltán akadémiai végzettséget törvénybôl a területi átrendzôdések következtében úgyszólván semmi sem valósult meg, de a parlamenti vitából követketethetünk arra, hogy az ország akkori vezetô politikusai hogyan vélekedtek a tanítókról és a tanítóképzésrôl hosszabb ideig tartó képviselôházi vitában igen sok életközeli, valóságismeretrôl tanúskodó álláspont hangzott el, mig a felsôházi vitát távolságtartó, teoretikus megközelítések jellemezték képviselôházi ülésen elsôsorban az ellenzéki, s a pályát belülrôl látó, egykori tanár képviselôk vették védelmükbe a tanítókat Voltak, akik üdvözölték azt, hogy a tanítók a jövôben magasabb szintő képzésben részesülnek, mert ez mindenképpen növeli majd a pálya presztizsét64 Mások kifejezték kételyüket az akadémiával szemben, hiszen ez az iskolatipus még mindig fôiskola, tehát elismertetése lesz egyértelmő65 Mások az erkölcsi, megbecsülésbeni problémakát hangoztatták Ebbe a körbe tartozik az hozzászólás, amelyben a tanítói munka közjogi és társadalmi elismertetése érdekében emelt szót a képviselô66 tanítónôk érdekében többen szót emeltek, egyesek megállapitották, hogy az elsô-második osztályban jobban megállják a helyüket, mint a férfiak67 Nagyon sok hozzászólás foglalkozott az évekig állásra váró tanítónôk sanyarú sorsával Ezzel összhangban üdvözölték a törvénytervezet racionalizálási szándékát, amely a felveendôk számának korlátozásával akarta elérni azt, hogy újabb tanítónô-fölösleg ne teremtôdjön Kiegészitésül ide kivánkozik annak a képviselônek a megjegyzése, aki elképzelhetetlennek tartotta, hogy tanítónôket tanyán alkalmazzanak tanyai tanítók nehéz sorsát több képviselô is ecsetelte, helyzetük javitása érdekében javaslat is született arra vonatkozóan, hogy a továbbiakban kapjanak mőködési pótlékot68 képviselôházi vita egyik legnevesebb szónoka a Szociáldemokrata Párt képviselôje Kéthly nna volt, aki talán a legpontosabban foglalta össze azt, hogy mit kell tenni a tanítók presztizsének növelése érdekében69 Hozzászólásában végeredményben meglehetôsen 64 Képv n 230 Krompaszky Miksa hozzászólása, aki 34 és fél évig tanított 65 Képv n 202 Részlet Petrovácz István hozzászólásából: "Ne méltóztassék csak ellenzékieskedésnek venni, ha komoly aggodalomnak, amit mondok: ez az akadémia lehet középiskola (Drózdy Gyôzô: Legyen fôiskola!) Ugy van nnek az akadémiának fôiskolának kell lennie Megint a pénzügyminiszter úr a hibás benne kultuszminiszter úr igenis kívánja, akarja, hogy ez fôiskola legyen, azonban a pánzügyminiszter ór azt mondja, hogy egy kétesztendôs intézet számára lehet külön tanári kart kinevezni, ezért a tanári kar a liceuméval közös a liceum pedig középiskola, tehát a tanítóképzô akadémia sem lehet fôiskola" 66 Képv n Gróf pponyi György hozzászólásából "Éppen ezért nagyon szomorúan vagyok kénytelen megállapítani, hogy a tanító néha örvend annak a megbecsülésnek és tiszteletnek, amely fontos zetnevelô hivatásának kijárnaszeretném, ha legalább a választójog szempontjából fôiskolai jellege lenne a tanítóképzô akadémiának " 67 Képv n 167 Toperczer Ćkosné és Petrovácz István hozzászólása 68 Képv n Képv n Részlet a beszédbôl: "Gyönyörő cím, az, hogy a tanító a falu vezetôje, de nekem az a meggyôzôdésem, hogy a tanítónak a szorgalmi idôn túl kell, hogy a maga számára is maradjon ideje, hogy ne legyen elfoglalva, neki is szüksége van szabad idôre, amit az oktatáson kivül engedélyez a törvény djanak elegendô fizetést, hogy szaklapokat járathassanak, hogy a fejlôdô

20 egyértelmően állt ki a szakember típusú tanítók mellett, mindenképpen e modell követését tartotta kivánatosnak Mindez még akkor is igy van, ha a tanyai tanítók tevékenységérôl a következôképpen vélekedett "Hôskölteményt kellene írni azokról, akik ott helytállanak" képviselôházi vita szónokai között népesebb volt azok tábora, akik a faluvezetô-tanítót Hiba! másként értelmezték70 Eszerint a tanító legyen igazi falunevelô, legyen lelkész és a szövetkezeti eszme szervezôje és szószólója Számára azonban az lett volna a legfontosabb, hogy jogértô legyen a tanító, mert "nagyon sok falusi embert lehetne vissztartani a pereskedéstôl, ha a falu tanítója tanácsot tudna adni" Más a "zet apostolának" nevezte a tanítót, aki szerint a tanító a család feje71 Nem kevés emelkedettséggel megfogalmazott és helyenként komikusnak ható érvelése szerint a tanító lelkipásztor, kántor, orvos, patikus, postás, leventeoktató és tőzoltóparancsnok, s mindez egy személyben felsôházi fordulóben is akadt olyan képviselô, aki elégedett meg azzal, ha a tanító kizárólag tanít, illetve csak erre készül fel kadt aki feltétlenül szükségéesnek látta, hogy a kikerülô tanítók fejlett mezôgazdasági ismeretekkel rendelkezzenek, s az akadémiákon megfelelô képzettségő tanárok készitsék fel erre a növendékeket72 Teleki Pál - aki akkoriban se kormányfô, se miniszter volt - szintén szót kért a vitában Olyan állsápontot képviselt és olyan tisztelettel beszélt a foglalkozás mővelôirôl, amellyel sem azelôtt, sem azóta gyakran találkoztam73 szaktudást figyelemmel kisérhessék, mert az a tanító aki el van zárva a nagyvárostól, a ektôl, a szaklapoktól, a pedagógiai elôadásoktól visszamarad a szakmájában" 70 Képv n 207 Schandl Károly vélekedése: "a tanítók ügyének tárgyalásánál hangsúlyozom, hogy belôlük igazi falunevelôket képezzünk ki, hogy a magyar falu kultúráját velük támaszthassuk alá Ha lesznek a falvakban kultúrházak, népházak, ahol a falu lelkésze és tanítója össze tudja hozni a népet, ha lesz minden faluban néptár, ahonnan a lakosság kiveheti az olvasnivalókat," 71 Képv n 252 Martsekényi Imre hozzászólásából: "Ez a község úgy él, mint egy család, amelynek feje a tanító Ha közelebbrôl megnézzük ennek a tanítónak életét, akkor - bármilyen furcsán vagy hangulatkeltôen hangzik is - meg kell, hogy állapítsam, éppen ezekbôl a tényekbôl kiindulva, hogy ô ott annak az 1200 lelket számláló községnek tanítója, ô a kántora, ô a lelkipásztora, ô az orvosa, ha valaki beteg, ô ad tanácsot, ô ad a kézigyôgyszertárbôl patikaszert, ô köti be a sebeket, ô tanítja a népet, ô imádkozik a néppel, és ô huzza meg a kis harangot az ünnepek alkalmával, ô teremt rendet a verekedéseknél hiszen nincs sem csendôr, sem rendôr messze határig, de ugyancsak ô ad tanácsot a gazdáknak minden néven nevezendô nehéz, akár gazdasági, akár másvonatkozású kérdésekben tanítô kerékpárja képviseli abban a faluban a modern postát, mert rendes postajárat nincs és a legközelebbi kis falu postája 11 kilométerre van légvonalban z ô rádiója a kapcsolat a külvilág, a kulturvilág és a község között" 72 Felsôh n 144 Liptay László beszéde 73 Felsôh n 137 Részlet a beszédbôl: "Én, mint egyetemi professzor kollégámnak tartom a népiskolai tanítót, mert az csak véletlen, hogy ô a 6-l2 év közötti gyermekekkel foglalkozik, amihez én értek speciálisan, én pedig a l8-2o-25 éves fiatalemberekkel, akik már bizonyos nagyobb tudásanyaggal jönnek az egyetemre,