A ZÁRT KARSZTOS MÉLYEDÉSEK GLOBÁLIS RENDSZEREZÉSE. Dolinák - dolinaegyüttesek

Átírás

1 Karszt és Barlang, évf /-//. füzet, p , Budapest A ZÁRT KARSZTOS MÉLYEDÉSEK GLOBÁLIS RENDSZEREZÉSE Dolinák - dolinaegyüttesek Dr. Balázs Dénes ÖSSZEFOGLALÁS A magyar karsztológiai szakirodalomban eddig nem jelent meg olyan munka, amely átfogóan tárgyalná a karsztos felszínek leggyakoribb képződményeit: a töbröket vagy dolim kal A hazai kutatók - érthető okból - csaknem kizárólag a magyarországi, nagyjából hasonló körülmények között keletkezett karsztos mélyedések fejlődésének törvényszerűségeit kutatták, és nem volt módjuk tartósan összehasonlító vizsgálatokat végezni más éghajlati (ulotlságok mellett kialakult képződményeken. A jelen írás szerzője az elmúlt évtizedekben száznál több karsztvidéket látogatott meg a különböző klímaövezetekben, és az ott szerzett tapasztalatok alapján megkísérli a dolinákat globális, áttekintésben remiszerezni Előbb felvázolja a karsztos mélyedések főbb típusa i/uik általános képződési (genetikai) folyamatait, majd egyszerű tömbszelvények segítségével bemutatja a különböző befolyásoló tényezők (geológiai, éghajlatistb. adottságok) hatására létrejött alaktani változatokat. A szaknyelvünk hiányosságai miatt néhány nálunk nem, vagy csak kevésbé ismert képződményre új kifejezéseket használ A karsztos felszínek leggyakoribb domborzati képződményei a különböző nagyságú és formájú mélyedések, amelyeknek nincs felszíni lefolyásuk. A magyar tájnyelv az ilyen zárt, rendszerint tál alakú mélyedéseket tehernek vagy töbőrnek nevezi, míg a nemzetközi szakirodalomban a doline kifejezés terjedt el. A doline vagy eredeti formájában a dolirn sző a délszláv nyelvekből került a szakirodalomba. Szlovéniában igen tág értelemben használják: elsősorban folyóvölgyet jelent, mint más szláv nyelvekben, de így nevezik a nagyobb medencéket (poljékat), a vakvölgyeket és a földalatti folyók meredek falú beszakadásait is. A dolina kifejezést először A von Muriul bécsi geológus használta 1848-ban a Szlovéniáról szóló beszámolójában, amikor ezt írta: A mészkőfelszínt helyenként tölcsér vagy kráter formájú depressziók (Dolinen) borítják, amelyek a tájnak kimondhatatlan sivatagi jelleget adnak (<GAMS 1973). Ettől kezdve a német és osztrák munkákban mind, gyakrabban tűnt fel a Doline vagy többes számban a Dolinen kifejezés, amit aztán francia, angol és más szakírók is átvettek. Pedig valójában félreértelmezés Itörtént, hiszen származási helyén, Szlovéniában, vala- ;nűnt Szerbiában és Macedóniában a zárt mélyedésekre 1a nép a vrtaca nevet használja, a horvátok a ponikva, az isztriaiak a foiba kifejezéssel élnek. Az utóbbi évtizedekben a doline (dolina) szó szakmai értelmezése is változott, gondolati tartalma bővült: ma már eredetétől és alakjától függetlenül minden közepes méretű karsztos mélyedés gyűjtőfogalmának tekintendő. Ez nem mondható el a magyar tájnyelvi töbör szóról, amely szorosan a hazai, jobbára tálszerű mélyedésekhez kötődik, és nem vonatkoztatható például a cilinder alakú mély beszakadásokra. Bár szívügyemnek tekintem szaknyelvünk magyarítását, sajnos a töbör szóval nem lehet helyettesíteni a sokkal tágabb tartalmú dolinát, így a továbbiakban ezen idegen kifejezés használata elkerülhetetlen. Egyébként a dolinákkal kapcsolatos magyar elnevezések idegen megfelelőit az 1. melléklet tartalmazza. A dolinák kifejlődése, alaptípusai A hazai földrajzi szakirodalomban Cholnoky Jenő foglalkozott részletesen először a karsztos formakincs (ahogy ő nevezte: a karszttünemények ) kutatásával és leírásával (CHOLNOKY 1916). Ezen belül természetesen a dolinák keletkezését és formáit is tanulmányozta. Megállapításainak nagy része időt állónak bizonyult, karsztos tömbszelvényei pedig még a legutóbbi tankönyvekben is megjelentek. Cholnoky a kárpáti és dinári karsztokon folytatott megfigyelései alapján a karsztos mélyedéseknek (depresszióknak) két alaptípusát határozta meg: a közönséges vagy rogyott dolinát és a beszakadt dolinát (az utóbbit ma szakadékdolinának nevezzük). Cholnoky nem tartja 35

2 igazi dolinának a harmadik mélyedésfajtái, a tölcsérszerű, domború lejtős víznyelőt; azt kürtőnyílásnak tekinti, mely valószínűleg csak igen nagy barlangok fölött fordul elő (CHOLNOKY 1916, oldal). Ugyanakkor elismeri, hogy a rogyott dolinák aljából a dolinakürtő kevés vize is mindenesetre valami földalatti vízfolyásba kerül az erózió bázisának közelében, de csak az 1950-es években bizonyosodott be, hogy a nagyobb méretű, víznyelős rogyott dolinák aljazatának megbontásával ember számára is járható barlangok táihatók fel (JAKUCS 1971). 1. Rogyott dolina Bár Cholnoky idejében, századunk elején a karsztos oldódás (korrózió) folyamatáról, mértékéről vegyvizsgálati adatok még nem álltak rendelkezésre, ő megfigyelései alapján határozottan állította, hogy a karsztos mélyedések túlnyomó többsége a mészkő oldódása következtében jön létre. Úgy vélte, hogy a csapadékvíz oldóhatása azáltal fokozódik, hogy a mészkő felszíne sűríti a széndioxidot, s a lehulló víz ezt a mészkő felületi molekulái közül kihajtva, elnyeli. Majd hozzáteszi: Ebben az irányban még semmiféle vizsgálatunk sincs. Valóban, jó fél évszázadnak kellett eltelnie ahhoz, hogy 2. ábra. A szakadékdolina egyik formájának kialakulás, j Fig. 2. Development o f a collapse doline 1. ábra. Rogyott dolina keletkezésének egyik változata Fig. 1. Development o f a solution doline a talaj szerepe a csapadékvíz oldó hatásúvá válásába «mérési adatokkal is bizonyítást nyerjen (néhány kirag; J dott munka a hazai irodalomból: JAKUCS 1971, 197i 1 JAKUCS-KEVEINÉ-MEZŐSI1983; ZÁMBÓ 1986). ' Érdemes tovább idézni Cholnoky szavait a rogyo: (oldásos, korróziós) dolinák keletkezéséről, mert a? azóta sem írta le senki ilyen egyszerű, mindenki számár érthető módon. A felszínről leszivárgó csapadékvíz, kis csorgok nemsokára tetemesen kibővítik a réseiké s a kőzet állékonysága kezd meggyengülni. Nagy es után akkora bővülés keletkezhetik, hogy a sok réssé összeszabdalt kőzet megrogyik. A felszínen kis mélye dés támad, az oldalrések részben eltömődnek, de a ridc mészkőben teljesen nem. Idők múltán a kis rogyásci mind jobban bemélyítik a felszínt s előáll a dolina. A így keletkezett dolinát közönséges, vagy rogyott dolina nak lehet nevezni. Ez a legáltalánosabb típus. (1. ábrú Ezután példákat idéz, hogy az apró berogyások ismétlő déséből hogyan formálódik ki a nagyobb kiterjedésű kúp alakú felülettel behatárolható térbeli hidrográfia jelenség, a dolina. (CHOLNOKY 1916, oldal 36

3 2 Szakadékdolina Az elsőbbség jogán és a szerző iránti tiszteletből a karsztos mélyedések másik típusának, a meredek oldalú dolináknak a keletkezését szintén Cholnoky professzor szavaival magyarázzuk, mely egy rogyott dolina és innak lefolyó vizét felvevő barlangjárat kapcsolatából indul ki. Néha... a barlang tágul ki annyira, hogy a dolinakürtő térbeli vízrendszere nemcsak összerokkan, hanem az egész beszakad. A barlangi vízfolyást egy ideig képes eltorlaszolni, de a víz lassanként újra utat talál. A dolina helyén vertikális falakkal környezett mély beszakadás van. Ezt beszakadt dolinának kell neveznünk. Tehát tulajdonképpen már nem igazi dolina, mert beszakadt. Fenekén gyakran megjelen rövid időre a földalatti vízfolyás. Elég legyen csak a sanct-canziani hatalmas beszakadt dolinákra utalnom. {CHOLNOKY 1916,435. oldal) A 2. ábra három rajza a szakadék dolina ilyetén való kialakulásának három kiragadott pillanatát vetíti elénk. Az ismertetett két alaptípus, az oldásos (korróziós) karsztmélyedés és a szakadékdolina kialakulása más módon is megtörténhet. Ilyen változatokat mutatunk be a 3. ábrán. Kiinduló helyzet a Cholnoky által felvázolt domború lejtős víznyelő dolina (A). Ha a dolinakürtő elzáródik és/vagy a búvópatak vízhozama lecsökken, a tölcsér alakú dolina tál formára szélesedhet, tehát rogyott dolina alakját veszi fel (B 1-2). Előfordulhat, hogy a búvópatak hozama megnő, ebben az esetben a kürtő aknává szélesedik (C 1-2). Az így létrejövő szakadékdolina már átmenet az aknabarlang vagy zsomboly egyik típusához. A természetben számos példát találunk arra, hogy egy közönséges rogyott dolina oldalát a közelében képződött barlangfolyosó felharapódzó kürtője (aven) felnyitja, magához vonja a dolina vizeit és idővel a rogyott dolina aknaszerűvé alakul át. De megtörténhet ennek a fordítottja is. A dél-ausztrál iái Nullarbor (Fátlan-) síkságon található közönséges rogyott dolináknak tűnő mélyedésekről kiderült, hogy azok eredetileg mély szakadékdoli ábra. Külsőleg rogvott dolitiának tűnő, de valójában eltemetődött szakadékdolina (Nullarbor-síkság, Dél- Ausztrália) Fig. 4. B űried collapse dől iné, looks like a solution doline (Nullarbor Piain, South Australia) nák (barlangbcszakadások) voltak, csak az oldalfalak omladékai és a szél által bele sodort homok töltötte fel tál alakúra {4. ábra). 3. Süppedt dolitia A dolinák eddig ismertetett két alaptípusa nyílt karsztos felszíneken, többnyire fennsíkokon fordul elő, ahol a karbonátos kőzetet legfeljebb vékonyabb-vastagabb talajtakaró fedi. Karsztos jellegű bemélyedések megfigyelhetők olyan térszíneken is, ahol nem karsztosodó rétegek (homok, agyag, konglomerát, breccsa, moréna, homokkő stb.) települtek a mélyben megbúvó karbonátos kőzetre. A fedőanyagok elvékonyodása vagy töredezettsége következtében oldóhatású csapadékvíz juthat le a karbonátos kőzettestbe, és ott oldást fejt ki. Ahol a víz leszivárgása erőteljes, olyan jelenség játszódik le, mint amilyen a felszíni rogyott dolina alján. A mélybcli karsztos kőzetben is berogyások támadnak, és ezek magukkal rántják, lezökkenlik a fölöttük elhelyezkedő nem karsztos kőzeteket is. Mivel ilyen rejtett (kripto) karsztjelenségek különösen a németországi fedett idős karsztterületeken gyakoriak, ott tanulmányozták részletesen {CRAMER 1941), és onnan terjedt el a jelenség szakkifejezése, a Schwunddoline, amit magyarul süppedt dolitiának vagy mélységi rogvott dolinátuik nevezhetünk (5. ábra). 3. ábra. A Cholnoky-féle víznyelő kürtő továbbfejlődésének két változata (magyarázat a szövegben) Lig. 3. 7Vo variations o f the development o f a sitik 5. ábra. Süppedt vagy mélységi rogvott dolitia Fig. 5. Subsidence doline (Schwutiddoline) 37

4 Előfordulhat, hogy a nem karsztos felszín alatti karbonátokban nagyobb méretű üregek húzódnak meg, és ezek a fedőkőzet nyomására váratlanul beomlanak. Ha a beszakadó fedőkőzet kellő szilárdságú (pl. homokkő), akkor a bcomlás helyén függőleges falú, cilinder alakú mélységi szakadékdolina keletkezik (6. ábra). Ha a fedőkőzet laza szerkezetű (pl. alluvium), akkor a meredek falú akna helyett tölcséres nyílású szakadékdolina alakul ki. A kemény fedőkőzet dolinaaknája is idővel a lepusztulás eredményeként a közönséges rogyott dolina külalakját veheti fel. Mindebből levonható az a következtetés, hogy bizonyos esetekben csak feltárással állapítható meg egyes dolinák kialakulási folyamata. 6. ábra. Mélységi szakadéluloluia. 1 - homokkő Fig. 6. Subjaccní karsí collapse doline. 1 = sandstone Dolinaformák A dolinák különféle fejlődési (genetikai) folyamatai eltérő megjelenési formákat eredményeznek. A dolinák sokféleségét - más karsztjelenségekhez hasonlóan - karsztosodási tényezők együttes hatása hozza létre. Bonyolítja a felszínfejlődést, hogy egyetlen dolinán belül is - például mikroklimatikus okok miatt - egyenetlen folyamatok játszódnak le {KÉVÉINÉ BÁRÁNY I. 1986). A dolinák összehasonlításánál a legelemibb morfometriai adatokból indulunk ki: a dolina hosszúsága, szélessége és mélysége. Alaprajzi forma szempontjából megkülönböztetünk hozzávetőlegesen kerek, ovális, szögletes, csillag alakú vagy labirintus-szerű dolinákat (7. ábra). Mélységük szerint vannak sekély, közepesen mély és mély (szakadékszerű) dolinák. Szemléletesség érdekében a dolinák negatív formáit általában valamilyen jól ismert alakzathoz hasonlítjuk, így megkülönböztetünk serpenyő {4. ábra), tál (.IC ábra), tölcsér (JA ábra), cilinder (2C ábra) stb. alakú dolinákat. Részarányosság szempontjából is vizsgálhatjuk a dolinákat, és megkülönböztethetünk szimmetrikus és aszimmetrikus alakzatokat (Szimmetrikus az a dolina, amelynek legmélyebb pontja - víznyelője - megközelítően azonos távolságban van a mélyedés peremétől. Ilyen a 7. ábra I. rajza, míg ugyanott a 2. dolina aszimmetrikus.) A dolinák fejlődését, formáit befolyásoló tényezők közül csak a legfontosabbakat emeljük ki néhány példa bemutatásával. 7. ábra. A dolinák alaprajzi formái: 1 = megközelíti kerek, szimmetrikus dolina, 2 = ovális, aszimmetria dolina, 3 - szögletes szakadékdolina, 4 - csillag al dolina (trópusi cockpit), 5 = labirintus-szerű, n víznyelős trópusi dolina, K - karsztutca Fig. 7. Doline types according to thcirplan: 1 = rouná p symmctrical 2 = óval asymmetrical 3 - angularp collapse doline), 4 = star-like cockpit, 5 = tropical mai. like depression, K = Karstgasse * A földtani adottságokat említjük először, mij karsztosodásra alkalmas kőzet megléte nélkül legfeljtí/ ál-dolinák képződhetnek (ilyen mélyedéseket talál/ tünk homokkő, gránit és más felszíneken). A vai karsztos dolinák kialakulását és arculatát befolyásol a kőzet fizikai-kémiai tulajdonságai, rétegtani viszonj az orográfiai elhelyezkedés stb. k A nem tiszta (agyaggal szennyezett) mészkő nen csak üregesedés (barlangosodás) szempontjából kéé11 zőtlen tulajdonságú, de a dolinaképződést is hátrálta mivel a feloldott mészkőből sok maradékanyag (rezis um) marad vissza a dolina alján és összetömörü vízzáró rétegként akadályozza az alatta levő mészj' oldódását. Ilyenkor a dolina oldalirányban szélcsec3 ellaposodik, esetleg tó képződik benne. I la a mészkő viszonylag vékony rétegben találh:^ és alatta vízzáró összlet helyezkedik el, szintén sek^ mélységű, tavas dolina a lepusztulás eredménye, ilyen dolinát - a kopott polje mintájára - kopott doliis nak nevezhetjük (8. ábra). 8. ábra. Sekély tavas dolina, vízzáró feküvel (köpr dolina). 1 - agyagkőzet, 2 = dolinató Fig. 8. Shallow doline with laké. 1 = impermeable claf underlaying rock, 2 = laké r 38

5 r10. ábra. Rétegdőlés irányában aszimmetrikusan fejlődő i dolina IPig, 10. Asymmctrical doline retrealing to the dip ; \ A nagy tömegű, vastag pados, vízszintesen elhelyezkedő, a réteglapok mentén jól elváló mészkőtábla sajátos emélycdései a lépcsős dolinák (9. ábra). Ilyeneket láthattunk például a nyugat-írországi Burren-fennsíkon. A rétegek különböző mértékű dőlése szintén befolyá-, solja a dolina alakját. A megközelítően vízszintes helyzetű mészkőtáblákon a kerekded, szimmetrikus formák jellemzőek (/. és 2. ábra), míg a dőlt rétegek a dolina aszimmetrikus fejlődését segítik elő (10. ábra). Függőleges helyzetű rétegek esetén - amelyre főleg a gyűrt magashegységekben, például az Alpokban találunk pél-, dákat - a szakadékos jellegű, mély függőleges hasadékokkal szabdalt dolinaaknák gyakoriak. Kedvezőtlen geológiai adottság a dolinaképződés szempontjából, ha a mészkőre vékonyabb-vastagabb rétegben folyóvízi hordalékok, glaciális üledékek stb. rakódtak le. Ilyenkor keletkeznek a korábban már tárgyalt rejtett mélységi dolinák (5. és 6. ábra). Egyes helyeken a vízzáró alluviális takaró felszíni patak formájában gyűjti össze a ráhulló csapadékot, és ahol mészkővel találkozik, tölcsér alakú víznyelő dolinába torkollik (11. ábra). Sajátos formájú dolinák alakulnak ki karsztos és nem karsztosodó kőzetek találkozásánál. A 12. ábrán egy ún. féldolina látható, amelynek egyik oldala nem karsztosodó kőzettömbre támaszkodik. Érdekes képződésű dolipnák vannak Japánban a Hirao-dai karsztplatón, ahol a mészkő függőleges hasadékaiba gránit-telérek nyomul- [(Uik és vízrekeszlő sorompót alkotva, ezek mentén alakul- ' kik ki a dolinák (BALÁZS 1973, 4. ábra). Az éghajlati tényezők igen nagy szerepet játszanak a dolinák kiformálódásában, hiszen csapadék, megfelelő hőmérséklet, és az ezekből következő talaj - és növénytakaró nélkül a mészkő alaktalan kőzettömeg maradna. Nem véletlenül nevezik az éghajlatot a karszt szobrászművészének, vésője nélkül dolinák sem léteznének. A csapadék mennyisége döntően meghatározza a dolinák fejlődésének ütemét és a kialakuló formákat. Sivatagos, félsivatagos területeken a csekély csapadék mindössze arra elegendő, hogy a sík mészkőtáblán néhány dm vagy legfeljebb 1-2 m mélységű, de széles kiterjedésű mélyületeket hozzon létre, amelyeket a Nyugati-Szaharában daiának neveznek (13. ábra). A ritkán előforduló záporok összefutó vize a nap hevétől gyorsan elpárolog, és csak nagyon csenevész, sótűrő füves növényzetet éltet. Másik véglet a trópusi esők öve, ahol évente mm-t meghaladó csapadék zúdul a karsztos felszínre. Ennek és az állandó melegnek köszönhetően m magas, több szintű, buja esőerdő fedi a felszínt, a fák gyökerei mélyen behatolnak a kőzet réseibe, de ami a legfontosabb: a mikroorganizmusok nagy' mennyiségű széndioxidot termelnek, és ezzel a lehulló csapadékvíz oldóhatása megsokszorozódik. A végeredmény: a kúp- és toronyhegyek között áttekinthetetlen és átjárhatatlan zeg-zugos mélyedések alakulnak ki (14. ábra, alaprajzban lásd: 7. ábra 5. rajza és 18. ábra 4. rajza). Az említett két szélsőséges éghajlati 11. ábra. Tölcsér alakú alluviális víznyelő dolina. 1 - alluvium, 2 = barlang Fig. 11. Alluvial streamsink doline (afler Jennings). 1 - alluvial piain, 2 = cave 12. ábra. Féldolina kialakulása. 1 - nem karsztos kőzet (pl gránit) Fig. 12 Halj-doline, 1 - non karstic rock, f i gránité 39

6 13. ábra. Sekély, sokszögű sivatagi dolina, daia (Ilanimada du Guir, ÉNy-Szahara, Algéria) Fig. 13. Shallow polygonal doline in the Northwest Sahara on limestone plateau (llammada du Guir) 15. ábra. Tartós hótakaró a dolina aszimmetrikus jcj dését idézi elő. 1 = hópad, 2 = a havat sodró, uraik szél iránya, 3 = humuszos talaj Fig. 15. Asymmetry o f a doline caused by the long lasi snow-cover. 1 = snowba)ik, 2 = prevalcnt snow dri/a wind, 3 - soil and humus (after Jennings), 14. ábra. A trópusi esőerdokarszt növényzettel zsúfolt dolinája a Kutubu-tó mellett (Pápua Új-Guinea) Fig. 14. Doline o f ra in forest karst with thick tropical vegetation near Laké Kutubu (Papua New Guinea) dolinatípus között helyezkednek el a mérsékelt öv változatos dolinái, melyeket magyarországi példák alapján jól ismerünk. A trópusi esőerdokarszt is példázza, hogy a csapadék mellett a hőmérséklet sem elhanyagolható tényező a dolinák fejlődésében. Utalunk az örökfagy (permafrost) övezetre, ahol az örökké fagyott (vagy legalább is csak rövid időre felengedő) talaj akadályozza a normális dolinaképződést. A magashegyi régióban hó- és jégborítás lassítja a dolinák oldásos mélyülését. Ezt példázza a 15. ábrán látható dolina, melynek szélámyékos oldalát az év jelentős részében hópad tölti ki, mely visszaveti a talaj képződést, a növényzet megtelepedését, így a széndioxidban szegény olvadékvíz kevés mészkövet old fel. Ezzel szemben a csak rövid ideig havas másik oldalon kialakulhat a sokkal gazdagabb növényi élet, a humuszos talaj és megnövekszik az onnan leszivárgó víz oldóhatása (JENNINGS 1971). A mérsékelt övi rogyott dolinák fejlődésének részarán ytalanságát idézik elő a dolinák mikroklímájában megfigyelhető jelenségek. Nevezetesen az, hogy északi féltekén a dolinák E-i, a déli féltekén a D-i olc több besugárzást kap, jobban felmelegszik, így erőte sebbé válik a széndioxid-termelés, vagyis végső so ezeken az oldalakon fokozottabb oldóhatás érvénye: növekszik a dolina aszimmetriája (JAKUCS-KEW NÉ-MEZŐSl 1983, KEVE1NÉ B/ÍRÁNY 1986.). Az éghajlati tényezők alakulása alapvetően mégha rozza a dolinák talaját és növényzetét. Ennek megfele en a karsztos mélyedések vegetációja a szárazság sótűrő füves növényzettől a mocsarak és lápok \ növényzetéig, a boreális tűlevelű erdőktől a tróp esőerdőig igen széles skálát mutat. Ismételten alá húznunk, hogy a növénytömeg (biomassza) nagysága*3 arányosan változik a széndioxid-kibocsátás mennyisé1 vagyis a karsztos korrózió hatásfoka. A trópusi esőeé dolinák oldásos bővülése sokszorosa a száraz mérsél^ övinek. A dolinák fejlődését befolyásolják a hidrológiaiaá ságok is, különös tekintettel a mélyedések térbeli hely3 lére. Németország sík vidékein gyakoriak a folyók hordalékon, talajvízszinten képződött alluviális dolirl (Sch wenunlanddoline, CRAM ER1941). A mérsékelt dolinák zöme azonban száraz, mivel a karsztvízé felett helyezkednek el, de ahol vízzáró rétegek akafl lyozzák a csapadék levezetődését, időszakos vagy áll3 dó dolinatavak képződnek. A nagyobb dolinákban i-s szakos és állandó patakok is lehetnek, karsztformáié víznyelők működnek. Egyik-másik szakadékdolina a előbukkan a földalatti folyó is. A szakadékdolinák eg^ típusainak (cenote, blue hole, obruk slb.) alját a kar: vízszint magasságáig állandó tó tölti ki (16. ábra), szá* mészkőplatókon (pl. a Yucatán-félszigeten, a namíl Otavi-karszton vagy a Srí Lanka i Jaffna-félsziget ezek rendkívül fontosak a lakosság vízellátása szempei' jából. A trópusi toronykarsztok feltöltődött, elegy er 1 tett belső mélyedéseit, sokszögű dolináit (cockpitj 1 eredendően időszakos tó és mocsár borította, er<t 40

7 1 ---N S--- ) & & / ( o W ) 16 ábra. Tavas szakadékdolina, cenoíe (Yucatán-félszi- et. 1 = mészkő, 2 - víz Fig. 16. Collapse doline, cenoíe type (Yucatán). 1 = limestone, 2 = water 3 ( ) 0 \. / \ 0 \ ( \ 0 V O j /o Q / / O / / O <5 / 'M M t i E 18. ábra. Dolinaegyüttesek alaprajza. 1 = nagyobb mélyedésben elhelyezkedő dolinacsoport (uvala), 2 = szerkezeti törésvonalak mentén kialakult sordolinák, 3 = völgyi dolinák, 4 = trópusi dolinák (cockpitok) elhelyezkedése kúp- és toronyhegyek között Fig. 18. Doline complexes. 1 = uvala, 2 = line dolincs along the tectonic lines, 3 = valley dolines, 4 = tropical depressions (cockpits) among the karst hills p \17. ábra. Szabálytalan alakú, elegyengetett, zárt mélyedés a Dél-kínai-karsztvidéken. 1 = aktív lábbarlang, 2 i.= idős lábbarlang vfig. 17. Closed depression among the karst towers in South China. 1 = active foot cave, 2 = fossile cave i ii ^agresszív vizük a sziklafalak alá vágásával nagyban ^hozzájárult többek között a világhírű dél-kínai szigetheirgyes karsztvidék kialakulásához (17. ábra). t Végezetül a karsztok fokozottabb mezőgazdasági ^hasznosításával megjelent egy új dolina-alakulat, az üantropogén dolina. A túlnépesült Japánban például a tál lialakú rogyott dolinákat is bevonták a földművelésbe, i szabályozták a dolinák lefolyását, oldalaikról középre ^hordták a talajt, s ezzel teljesen megbontották a dolinák 3eredeü kitöltését és vízháztartását (BALÁZS 1973, 3. gábra). is 'í Dolinaegy üttcsek ít et A dolinák általában nem elszigetelten, magányosan xjelennek meg a karsztosodó felszínen, hanem többed n-niagukkal. Az olyan mészkőfelszínt, amelyet kisebbtjnagyobb mélyedések borítanak, a karrmezők mintájára őr dolinamezőnek nevezünk (németül: Dolinenfeld). Egyes dolinamezőkön a berogyások, beszakadások látszólag rendszertelenül, szétszórtan helyezkednek el, máshol azonban bizonyos összetartozottság, irányítottság figyelhető meg. Gyakoriak az olyan esetek, amikor két szomszédos dolina a korróziós bővülés következtében egymásba nyílik, összeolvad Ezek az ikerdolinák. A dolinaegyüttesek egyik gyakori formája a dolinacsoport vagy uvala (18. ábra 1. rajza). Rendszerint egykét nagyobb dolinát és a szomszédságukban kialakult kisebb berogyásokat foglalja magába, amelyeket a környezetükhöz viszonyítva egy negatív szintvonallal lehet körülhatárolni. Nagyobb kiterjedésű, gyengén lejtős karsztfennsíkok részletes térképein és légi fényképein kirajzolódnak a dolináknak bizonyos sorozatai, amelyek szerkezeti törésvonalakat követnek. Ezeket sordolináknak nevezzük (18. ábra 2. rajza). A sorban általában legfejlettebbek azok a mélyületek, amelyek törésvonalak metszési pontjainál képződtek. A sorba rendeződött dolináknak harmadik csoportja a szárazzá lett karsztos völgyek alján alakult ki kezdetben a hajdani vízfolyás mentén, később attól oldalirányban is szétterjedve (18. ábra 3. rajza). Ezek a völgyi dolinák. Legbonyolultabb az alaprajzuk azoknak a mélyedéseknek, amelyek a trópusi kúp- és toronyhegyek között jöttek létre. Itt találhatók a gyakran emlegetett csillag alakú dolinák, Jamaicából származó nevükön a cockpitok (18. ábra 4. rajza, ü l 7. ábra 4. rajza). Alakjukat, pontosabban kiszögelléseik formáit és számát a mélyedést közbezáró mészkőkúpok és tornyok lejtői, oldalfalai 41

8 határozzák meg. A zeg-zugosan elhelyezkedő, több víznyelős, sziklás katlanokat néha keskeny sziklafolyosók kötik össze, amelyeket első német leírójuk után Karstgassénak, karsztutcának" nevez a szakirodalom (lásd a 7. ábra 5. rajzán). Egy-egy karsztos felszín eldolinásodásának mércéje az egy km karsztterületre eső dolinák száma, illetve a mélyületek aránya a teljes karsztterülethez. A dolinák számát elsősorban a karsztos tömb szerkezeti viszonyai határozzák meg, természetesen az éghajlati, domborzati és egyéb tényezők befolyásolásával. Nyilvánvaló, hogy több berogyásos mélyedés kialakulása valószínűsíthető a törésekkel, litoklázisokkal átjárt karsztfennsíkon, mint a tektonikailag kevésbé háborgatott, esetleg csapadék^ is szegény karszttömbön. ) A területegységre eső dolinák száma természete n az egyes mélyedések nagyságától is függ. A dolirj* átmérője néhány métertől km-es nagyságrendig teij, k hét, a mélységük pedig a daiák alig észlelhető pár <j ti es bemélyülésétől a szakadékdolinák több száz m 1' szédítő mélységéig nyúlik. Az 1. táblázatban bemutat r néhány nagyobb karsztvidék dolinasűrűségének, il]e c a dolinák nagyságának összefoglaló adatait CRAXi, s (1941) munkája nyomán. 2 Magyarországon az elmúlt években geomorfoló^ szakembereink aprólékos kutatómunkát végeztek K arszt vidék 1. táblái Dolinaméret és dolinasűrűség Földünk néhány különböző, éghajlatú karsztvidékén (H. Cramer nyomán) i Vizsgált karszt- Dolina- Összes D olinák osszterület típus* dolina, db területe, kn í krrr D olinák nagysága, n t (bemélyedő területük) átlagos D olinasí1 rűség, d p e r km legnagyobb legkisebb Velebit-hegység, Horvát- 60, , ,15 ország Generlaski Stol, 64, , ,27 Horvátország Standingstone, Ten- 233, , ,65 nessee, USA Otavi-fennsík, Namíbia 21, , ,04 Gunung Sewu, Java, In- 30, , ,90 donézia Morva Karszt 6, ,0586 All ,50 Észak-borsodi-karszt 59, , ,72 Blaubeuren Alb 137, , ,38 Altmühlalb 202, , ,81 St. Louis, Missouri, USA 104, , ,21 \ *1-rogyott dolinák nyílt karszton, 2-rogyott dolinák részben fedett, részben nyílt karszton, 3-süppec dolinák (Schwunddolinen) fedett karszton 42

9 Aeeteleki-karszt és a Bükk töbreiben, és értékes adatokat értele a karsztos mélyedések kialakulási folyamatának 'óbb megismeréséhez. Ha nem is ilyen alapossággal, de kívánatos lenne a tanulmányozást az ország más karsztterületeire is kiterjeszteni, s a barlangkataszterhez hasonlóan nyilvántartást készíteni hazánk valamennyi dolinamezejéről. Az egységes elvek alapján elvégzendő, tehát összehasonlításra alkalmas munkák hasznos adalékokkal szolgálhatnak a hazai karsztok fejlődéstörténeti értelmezéséhez. IRODALOM Dr. Balázs D énes Érd, Sárd utca 45. H BALÁZS D. (1971): R elief types of tropical karet areas - IGU European Reg. Conference, Symposium on Karst-Morphogenesis. Budapest BALÁZS D. (1973): Japán karsztvidékei. (Karetgebiete in JapanJ -K arszt és Barlang, pp Budapest BALÁZS D. (1974a): Trópusi karszttípusok a Fülöp-szigeteken. ftypes of tropical karsts in the Philippines.) - Földrajzi Közlemények, XX11I. 3 pp Budapest BALÁZS D. (1974b): Szem iaridus éghajlatú m észk őfelszín ek pusztulása a Nullarbor Piain példáján. (D enudalion o f lim es tón e surfaces am ongst the conditions o f sem i-aríd clim ate as studied in Nullarbor Piain J - Földrajzi Közlemények, XXIII. 4. pp Budapest BÁRÁNY! (1982): Einige Fragen dér m orphogenetischen System atisierung von Karstdolinen - Acia Univ. Szeged, Acta Geographica, XXIl. pp Szeged BULLA B. (1954): Általános term észeti földrajz II. - Tankönyvkiadó, Budapest, pp CHOLNOKY J. (1916): Előzetes jelentés Karszt-tanulmányaimról - Földrajzi Közlemények, XUV. 8. pp Budapest CONRAD, G. - B. GÉZE - H. PALÓC (1967): Phénom enes karstiques et pseudo-karstiques du Sahara - Revue Géogr. Physique etgéol. dynamique. Vol. IX Fasc. 5. pp Paris CRAMER, H. (1941): D ie System aák dér Karstdolinen. Unter Berücksichtigung dér Erdfálle, Erzschlotten und verwandter Erscheinungen - Neues Jahrb. fü r Minéralogie, Geologie und Paláontologie. 85. Beilage-Band. Abl B. Stuttgart CVUIQ J. (1893): Das Karstphánomen - Geogr. Abhandlungen, herausgeben von A. Penck, 5. pp FORD, D. C. - P. WILLIAMS (1989): Karet geom orphology and hydrology - Unwin Hvmán Ltd GAMS, I. (1973): Slovenska kraska term inologija -Slovene karst termi nology - Ljubljana JAKUCS L (1964): Geomorfológiai problémák az Észak-borsodi karsztvidéken. (Dolinatípusok és terra-rossa szintek.) - Borsodi Földr. ÉvL V. Miskolc JAKUCSL (1971): A karazjok morfogenetikája. A karsztfejlődés variendái - Akadémiai Kiadó, Budapest JAKUCS L (1977): M orphogenetics o f karst regions. Variants o f kaist evolu óon - Akadémiai Kiadó, Budapest JAKUCSL - KEVE1NÉBÁRÁNYI. -M EZŐSIG. (1983): A kareztkorrózió korszerű értelm ezése. (A m odem interpretál ion o f karet corrosion j - Földrajzi Közlemények, XXXI pp JENNINGS, J. N. (1971): Karet - Australian Nat. Univ. Press, Canberra KÉVÉI NÉ BÁRÁNY I. (1986): Újabb adatok a karszt dolinák képződéséhez -Nehézip. Műsz. Egy. Közi 1. Bányászat, pp Miskolc LEHMANN, O. (1931): Über die Karstdolinen - Miit. Geogr. Ethnogr. Ges., Zürich, 31. pp NICOD. J. (1972): Pays et paysages du calcaire - Presses Univ. de Francé, Paris, pp SWEET1NG, M. M. (1972): Karet landforms - MacMillan, London TERZAGHI, K (1913): Beitrag zűr Hydrographie und M orphologie des kroatischen Karetea - Mia. Jarb. ung. geoi Reichsamt 2 0 pp Budapest WILLIAMS, P. (1972): T h e analysis o f spatial characteristics o f karst terrans. In: R. J. Chorley: Spatial analysis in geom orphology. - Methuen et Co. Ltd. ZÁMBÓ L (1986): A talajhalás jelentősége a karszt korróziós fejlődésében - Kandidátusi értekezés Sekély sivatagi dolina a dél-ausztráliai Nullarbor-síkságon. Középen egy széllyuk tátong, melyből süvöltve árad a barlangi levegő - A shallow doline in Nullarbor Piain (S-Australia) with blowhole 43

10 GLOBAL CLASSIFICATION O F T H E CLOSED KARST DEPRESSIONS (Dolincs and doline complcxcs) The most common features of karst surface are the closed depressions, now called under the name doline of Slavic origin. Several causes are responsible fór their formaiion, bút the solution and collapse processes are the most dominant courses of development./7/#. 1. shows the classical explanation of the development of a pure solution (corrosion) doline. Fig. 2. shows the other extreme example: the brutal development of a collapse doline. There are countless combinations among these extreme formations, even the solution doline can develop intő a collapse doline (Fig- 3 0, or inversely (Fig- d). Special types of dolines are developed in karst rocks overlying non karstic deposits (subsidence doline: Fig. 5, subjacent karst collapse doline: Fig. 6). The author has visited more than 100 karst areas under different climates, and gives examples of doline formations from the daia type desert doline Fig- 13) to tlie wet tropical cockpit F ig - ld). The development of dolines are influenced by different factors, first of all by the geologic and climatic conditions, bút the orographical site, the hydrological circumstances, soil and vegetation are alsó important factors (see Figs. 8, 9, 10, 11, 12, 15). The dolines are usually nőt single isolated Egy jellegzetes szakadékdolina (cenote) Yucatánkx formations, bút grouped in different genetic complcxcs oldalán egy tolíék-maja templom maradványaival f on the doline Tieid F ig - 18). A typical cenote iti Yucatán (Chichén Itzá) 1. mellékj( A dolinákkal kapcsolatos fontosabb szakkifejezések négy nyelven Magyar dolina (általában) rogyott vagy oldásos dolina szakadékdolina süppedt dolina mélységi szakadékdolina dolinakút, tavas szakadékdolina tölcsérdolina tál alakú dolina ikerdolina csillag alakú dolina alluviális dolina sordolina dolinamező Német (die) Doline Lösungsdoline Korrosionsdoline Einsturzdoline Schwunddoline unterirdische Einsturzdoline Brunnendoline Trichterdoline Schüsseldoline Doppeldoline Cockpit Schwemmlanddoline Reihendoline Dolinenfeld Angol Francia í doline, swallet (Anglia) doline sink, sinkhole (Amerika) solution doline doline de dissolution < j collapse doline subsidence doline doline d effondremer* doline de subsidence subjacent karst collapse doline du karst doline sous-jacent cenote funnel shaped doline bowl shaped doline twin doline cockpit alluvial doline line doline doline tieid doline-puits doline en entonnoir doline en cuvette dolines jumelles dolines étoilées doline de alluvion dolines en alignemer champs de dolines 44