A Kereskedelmi Világszervezet működésének hatása az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok kereskedelmi kapcsolataira

Átírás

1 Világ- és Regionális Gazdaságtan Intézet A Kereskedelmi Világszervezet működésének hatása az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok kereskedelmi kapcsolataira Tóth Rebeka Tamara 2014

2 Tartalomjegyzék Bevezetés A Kereskedelmi Világszervezet Vitarendezési Panel mechanizmusa A Kereskedelmi Világszervezet megalakulása, rövid bemutatása Célok és alapelvek A Kereskedelmi Világszervezet tagországai Főbb tárgyalási fordulók, elért eredmények A WTO szervezeti felépítése A Vitarendezési Testület szerepe A kereskedelempolitikai felülvizsgálati mechanizmus Az Európai Unió és az Egyesült Államok kereskedelmi kapcsolatai Az Európai Unió és az Egyesült Államok kereskedelmének kialakulása A transzatlanti szövetség A két nagyhatalom rövid jellemzése a főbb mutatók alapján Gazdaságuk, kereskedelmi kapcsolatuk rövid jellemzése A gazdasági nyitottság vizsgálata Fókuszban: az alternatív kereskedelem Az elektronikus kereskedelem Az e-kereskedelem a két vizsgált területen belül Online kereskedelmi tendenciák Előnyök és hátrányok Az Európai Unió és az Egyesült Államok vitás ügyeinek elemző vizsgálata A kereskedelmi konfliktusok kialakulásának okai A viták kategorizálása Az Egyesült Államok részéről indított kereskedelmi viták Az Európai Unió által indított kereskedelmi konfliktusok A WTO beavatkozása a két térség vitás ügyeibe A válság hatása a két térség kereskedelmi kapcsolataira A válság okozta változások mértéke A bruttó hazai termék alakulása A munkanélküliség alakulása A válság hatása az e-kereskedelemre A kereskedelmi kapcsolatok jövője Összefoglaló értékelés Irodalom- és forrásjegyzék Overview and conclusion... 65

3 Bevezetés Szakdolgozatom témájaként a Kereskedelmi Világszervezet működésének hatásait vizsgáltam, kifejezetten az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok kereskedelmi kapcsolataira való tekintettel. Több okból kifolyólag esett a választásom kifejezetten erre a témakörre, általánosságban azonban elmondhatom, hogy igyekeztem egy átfogó, lényegre törő elemzést írni, mely ugyanakkor érdekes és releváns adatokkal szolgál. Ennek érdekében különféle ábrákat, diagramokat is használtam a dolgozatomban, hiszen úgy gondolom, ezen eszközök segítségével sokkal szemléletesebbé tehető egy-egy adat. Mind az Európai Unióról, mind az Egyesült Államokról elmondhatjuk, hogy napjainkban e két térség jelenti a világ két legnagyobb gazdasági hatalmát. Óriási befolyással bírnak nem csak világgazdasági, de világpolitikai viszonylatban is jelentős szerepkörrel rendelkeznek a jelenlegi globális folyamatokban, egyes témákat érintő döntéseik pedig az egész világra hatással vannak. Ezt a tulajdonságukat személy szerint nagyon érdekesnek ítélem, ez volt tehát az egyik ok, amiért éppen ezt a két térséget választottam a vizsgálódásom szereplőinek. Napjaink aktuális eseményeit tehát nagymértékben befolyásolják mind az Európai Unió, mind az Egyesült Államok döntései, melyek a globális gazdasági és politikai intézkedések kapcsán az átlagemberek mindennapjaira is hatással vannak azaz a mi életünket is alapjaiban meghatározzák. Ezt továbbgondolva döntöttem úgy, hogy a kereskedelmi kapcsolatokkal szeretném kiemelten foglalkozni, hiszen az egymással való kereskedelem nem csak emberek között, de nagyobb területek (országok, kontinensek) között is nagyon izgalmasnak tűnik számomra. Az egyetemi tanulmányaim során volt szerencsém például nemzetközi kereskedelemmel illetve kereskedelmi technikákkal kapcsolatos tantárgyakat is hallgatni, melyek már akkor felkeltették az érdeklődésemet, így a témaválasztás során ezt a területet is mindenképpen szerettem volna beleszőni a szakdolgozatomba. Ebből következően már nem meglepő, hogy a két választott térség kereskedelemét vizsgálva a Kereskedelmi Világszervezet (World Trade Organization WTO) is bemutatásra került ez a szervezet felel a tagországai közötti kereskedelmi kapcsolatok harmonizációjáért, sikerességéért. Mindezek figyelembe vételével azonban egyértelmű, hogy napjaink digitális társadalmában nem mehettem el szó nélkül az internet 1

4 befolyása mellett sem így a kereskedelem vizsgálódásánál az online, alternatív kereskedelmet helyeztem középpontba. A dolgozatom 4 fejezetet foglal magában. Az első részegységben a már említett Kereskedelmi Világszervezet kerül bemutatásra, kiemelt szerepben a szervezet egyedülálló egységének, a Vitarendezési Panel mechanizmusának jellemzésével. Amikor elhatároztam, hogy a szakdolgozatom témájában a kereskedelem, illetve az Európai Unió és az Egyesült Államok is szerepel majd, úgy döntöttem ezt a szervezeti egységet mindenképpen be szeretném mutatni. Ahogy a neve is elárulja, ez a terület az esetlegesen felmerülő viták megoldását hivatott elrendezni ebből pedig (mint látni fogjuk) sajnos bőven akad a tagországok között, így a két általam választott térség esetében is. A szervezet átfogó jellemzését követően a második fejezetben az Európai Unió és az Egyesült Államok kereskedelmi kapcsolatait állítottam a középpontba. Ezen a fejezeten belül elsőként a kettejük közötti kereskedelem kialakulását vizsgáltam, ehhez pedig úgy vélem szükségszerű a transzatlanti kapcsolatok ismerete, így ez is bemutatásra kerül a dolgozatomban. Vizsgáltam a két térség közötti kereskedést termékcsoportok szerint is, emellett a gazdasági nyitottságukról és a kölcsönös export- illetve importkereskedelmet is jellemeztem. Kereskedelemről lévén szó igyekeztem aktuális képet adni, ehhez pedig elengedhetetlen volt az interneten történő online kereskedelem bemutatása, hiszen napjainkban egyre inkább elterjed ez a fajta (ma még alternatívnak nevezett) kereskedési stílus. E rész keretein belül vizsgáltam az online tendenciákat (ennek kapcsán bemutatásra kerülnek például az internet legnépszerűbb termékcsoportjai), de a fontossága miatt nem mehettem el szó nélkül az online kereskedelem előnyeinek és hátrányainak elemzése mellett. A harmadik fejezet a két választott vizsgálati térség vitás ügyeinek elemzéséről szól. Az Európai Unió és az Egyesült Államok hatalmi mivoltának eredményeként ugyan óriási befolyással rendelkeznek, azonban ebből kifolyólag szinte törvényszerű, hogy a gazdasági-politikai kapcsolataikat olykor nézeteltérések és konfliktusok övezik. Mivel mindkét térség tagja a Kereskedelmi Világszervezetnek, így a kereskedelmüket (egymás között, illetve más tagországokkal kölcsönösen is) egyöntetűen a WTO által elfogadott irányelvek és jogszabályok határozzák meg. Bár mindkét ország tisztában van a kötelességeikkel és lehetőségeikkel, látni fogjuk, hogy ettől függetlenül sok olyan eset akad, amikor valamilyen konfliktus adódik egy bizonyos termékcsoport vagy korlátozó 2

5 intézkedés kapcsán. A dolgozatomban kifejezetten a két tagország közötti kölcsönös kereskedelmet vettem alapul, így a köztük keletkezett viták kerülnek elemzésre ebben a részben. Végül, a negyedik fejezetben a 2008-as globális válság hatásait vizsgáltam, szintén a két választott térség kereskedelmi kapcsolatait a középpontba helyezve. Itt egyrészt a válság okozta változásokat elemeztem, illetve megfogalmazásra került a saját, szubjektív véleményem is a kereskedelmi kapcsolatok jövőjét illetően. A célom tehát e dolgozat megírásával röviden úgy foglalható össze, hogy igyekeztem egy átfogó, érdekes képet adni napjaink modern kereskedelméről a jelenlegi két legnagyobb hatalom, az Európai Unió és az Egyesült Államok között, mindezt az egyik fő globális intézmény, a Kereskedelmi Világszervezet működésének tükrében. 3

6 1. A Kereskedelmi Világszervezet Vitarendezési Panel mechanizmusa 1.1. A Kereskedelmi Világszervezet megalakulása, rövid bemutatása Az között zajló második világháborút követően az akkori nagyhatalmak célja egy gazdasági világszervezet létrehozása volt. Az akkori évtizedek kereskedelemmel kapcsolatos kérdései vezettek odáig, hogy az országok számára szinte létszükségletté vált egy olyan rendszer megteremtése, mely a kereskedelmi tárgyalásokat szabályozza, keretet ad az országok között zajló folyamatoknak. Ennek hatására született meg 1947-ben a GATT (General Agreement on Tariffs and Trade Általános Tarifa-és Kereskedelmi Megállapodás), melyet az első vámtarifa-egyezmény titulussal is emlegetnek. A GATT nem csak a kereskedelem előremozdítását, illetve az ehhez kapcsolódó viták elrendezését, megoldását segítette elő, jóval több volt ennél: bátran állíthatjuk, hogy a GATT (a Világbank és a Valutaalap mellett) a gazdasági globalizáció első alappillérei közé tartozott. (Fidrich R., 2002) A GATT szervezet fennállásának ideje alatt a kereskedelmi korlátozásokról szóló tárgyalásokat úgynevezett fordulókon keresztül bonyolították le. Ilyen nevezetes konferencia volt például a Kennedy- vagy épp a Tokió-forduló az 1960/1970-es években, melyek során több jelentős intézkedés született. A GATT fennállása során összesen nyolc tárgyalási forduló zajlott le, azonban e szervezet működésére a legnagyobb hatással minden kétséget kizáróan az között megrendezésre kerülő Uruguay-forduló néven elhíresült tárgyalási ciklus volt. E forduló ideje alatt, április 15-én született ugyanis hivatalos nemzetközi alapító szerződés Marokkóban arról, hogy a GATT helyét az újonnan megalakuló WTO (World Trade Organization - Kereskedelmi Világszervezet) veszi át. Az új szervezet (mely hivatalosan január 1-jei határidővel jött létre) elődjénél jóval kiterjedtebb hatáskörrel, s még inkább megnövelt hatalommal rendelkezett. A szervezet székhelye Svájcban található, 2008 óta a főigazgatói posztot a brazil nemzetiségű Roberto Carvalho de Azavedo tölti be. Az így létrejött multilaterális kormányközi szervezet egyrészt elődje, a GATT célkitűzéseinek megvalósítására, másrészt új, globális méretű célok teljesítésére vállalt tehát szerepet. (R. Bendini, 2013) 4

7 Célok és alapelvek 1947-ben a résztvevő országok eredetileg azzal a szándékkal hozták létre a GATT szervezetét, hogy a két világháború között megjelenő negatív gazdasági folyamatnak véget vessenek, az esetleges újabb világméretű konfliktusokat megakadályozzák. A GATT célja így az alapítástól kezdve az volt, hogy a kialakult protekcionizmust felszámolják, a valuták konvertibilitását helyreállítsák, az országok között békés, minden fél számára előnyös kereskedelmi kapcsolatokat biztosítsanak. Fő tevékenységi köre egyértelműen a kereskedelmi vámok, kvóták mérséklése, szabályozása volt azonban mindezt úgy volt hivatott véghezvinni, hogy a GATT, mint szervezet csupán ajánlásokat tehetett, közvetlenül nem érvényesíthette akaratát. (D. Delaunay, 2008) A GATT helyébe lépő Kereskedelmi Világszervezet azonban már állandó jelleggel működő, ENSZ-szel egyenrangú jogi státusszal bíró multilaterális intézmény, így érthető módon e szervezet célkitűzései nagyobbak, szélesebb körre kiterjednek, mint elődjéé. A GATT irányai és céljai mellé újabb megoldásra váró feladatok jelentek meg, többek között a már aláírt kereskedelmi egyezmények betartatása, a kereskedelmi tárgyalások lebonyolítása (és az ehhez kapcsolódó viták békés úton való rendezése), valamint a fejlődő országok támogatása. Már ebből a pár irányelvből láthatóvá válhat számunkra, hogy a WTO szabályai sokkal több területet érintenek: az ipari termékek kereskedelmétől kezdve a mezőgazdasági termékeken át a szellemi termékek, szolgáltatások kereskedelmére is kiterjed a hatáskörük. A szervezet célja a jövőre nézve tehát nem más, mint a globális világgazdaság fejlesztése, az életszínvonal és a jólét általános emelése, továbbá a béke megőrzése, s mindezt a kereskedelem teljes szabadságának biztosításával kívánja elérni 1. Már a Marokkóban aláírásra került nyilatkozat is kikötötte, hogy fenntartásoknak nincs helye a szervezet működését illetően, s ez teljesen jogos felvetés: a WTO egységes szervezet, szükségszerű tehát, hogy integritását a lehető leghatékonyabb módon megőrizze. Nemzetközi- és európai jogalapokkal bír, különös tekintettel az Európai Közösség közös kereskedelempolitikájára (EK-Szerződés cikke) és az ehhez kapcsolódó nemzetközi megállapodások megkötésére (EK-Szerződés cikke) vonatkozóan. (D. Delaunay, 2008) 1 Csath M., 1999, 26. o. 5

8 A WTO figyelemmel követi a tagországai sorsának alakulását, illetve alapszabályai szerint együttműködik a Világbankkal és a Valutaalappal is, hogy világszerte következetesebb legyen a gazdasági politikák alakítása 2. E hatásköréből adódóan kiemelt fontossággal bírnak a szervezet alapelvei, melyek közül is a legfontosabbak a következők: I. Legnagyobb kedvezmény elve: ha egy ország bizonyos engedményeket biztosít egy másik országnak, akkor egyúttal az összes WTO tagország számára meg kell adnia ugyanezeket az engedményeket. II. Nemzeti elbánás elve: a tagországok nem kezelhetik kedvezőtlenebbül más tagország termékeit, mint a saját nemzeti termékeit. III. A piacokhoz való hozzáférés szabadságának elve: a mennyiségi korlátozások megszüntetésére irányul, vagyis tilos kvóta, embargó, minimálár, kontingens megállapítása mind az importra, mind az exportra vonatkozóan (S. George, 2003, 25. o.) IV. Kölcsönösség (reciprocitás) elve: a megegyezéseknek a viszonosságra kell alapulniuk, azaz adott országnak a más országokkal szemben elért eredményeket a saját korlátozásaik csökkentésével kell viszonoznia. V. Intézményesítés elve: az egymással tárgyaló felek kötelesek a tárgyalások eredményeit írásban is rögzíteni, így nyoma marad a megkötött egyezségeknek, azaz nehezebben visszavonhatóak (és könnyebben számon kérhetőek) lesznek. A fenti irányelvek megismerése után elmondhatjuk, hogy a WTO legfőbb célja a nemzetek közötti kereskedelem liberalizációjának megvalósulása. A szervezet ezt fokozatosan kívánja elérni, a tarifális kereskedelmi akadályokat (például vámokat, exportszubvenciókat) illetve a nem tarifális akadályozó tényezőket (különböző engedélyezési korlátozásokat) igyekszik leépíteni, valamint a diszkriminatív eljárásokat megszüntetni ezáltal ösztönözni a versenyt, lehetővé tenni a szabad kereskedelem 2 S. George, 2003, 24. o. 6

9 megvalósulását. Ezen felül fő irányelvként jelölték meg többek között, hogy az országok közötti kereskedelmet olyan módon igyekeznek bővíteni, hogy a világ erőforrásainak felhasználása optimális legyen. A WTO feladatköre a kereskedelem több területét is felöleli. Biztosítja például a nemzetközi megállapodások működését, ennek érdekében együttműködik más jelentős nemzetközi intézményekkel. Ezen felül ígéretet tett a kereskedelemmel kapcsolatos viták rendezésére is (az ehhez kapcsolódó tárgyalásokhoz pedig szükségszerűen fórumokat is biztosít). (Kárpáti L. - Lehota J., 2007) A Kereskedelmi Világszervezet tagországai A WTO jelenleg napjainkban 159 tagországot tömörít (legutóbb Tádzsikisztán csatlakozását hagyták jóvá, 2013 márciusában), megalakulása óta tagja az Európai Unió is. 1. ábra A WTO 159 tagországa napjainkban Forrás: hivatalos honlapja alapján, saját szerkesztés A fent látható ábrán sárga színnel emeltem ki a WTO tagjait. A taglistát 3 végigolvasva szembetűnik, hogy a Kereskedelmi Világszervezet kétharmadát a fejlődő országok teszik ki, akik felismervén helyzeti előnyeiket és hátrányaikat csoportokba tömörülnek egy-egy értekezlet, forduló során. Ehhez kapcsolódóan minden bizonnyal a legismertebb és talán a legnagyobb jelentőséggel bír a húszak csoportja, azaz a G-20 3 WTO Members and Observers, 7

10 elnevezésű tömörülés. Ez a szervezet a világ 19 legnagyobb gazdaságát és az Európai Uniót foglalja magába (ezekben az országokban él a világ lakosságának kétharmada), a résztvevők gazdasága pedig a világ teljes kereskedelmének megközelítőleg 80 %-át adja. ( Főbb tárgyalási fordulók, elért eredmények A tárgyalási fordulók elemzése kapcsán elmondatjuk, hogy már a Kereskedelmi Világszervezet elődje, a GATT fennállása alatt is több miniszteri konferencia szerveződött, ezek a nagy jelentőségű gyűlések pedig mind a mai napig bizonyos időközönként újra megrendezésre kerülnek (mindössze a tárgyalások célkitűzései változtak az idő folyamán). A következőkben szeretnék kicsit kitérni a WTO napjainkig megrendezett tárgyalási fordulóira és az ott elért eredményekre. Bár már 1947-től kerültek megrendezésre tárgyalások (melyek témája minden esetben a vámcsökkentés volt), a GATT tevékenységének ideje alatt négy főbb tárgyalási fordulóról beszélhetünk. Az első főbb miniszteri konferencia között ülésezett, s a Dillon-forduló néven vált közismertté. A tárgyalások az akkori 26 tagország részvételével Genfben zajlottak, méghozzá sikeresen: a tanácskozások eredményeként a közös piac 4400 vámtételt csökkentett. Ezután között került megrendezésre a Kennedy-forduló, ahol már 62 tagország volt jelen. Ez a konferencia legnagyobb mértékben a dömpingellenes intézkedések bevezetéséről szólt. Az ezt követő Tokióforduló 1973-tól 1979-ig tartott, több mint száz ország jelenlétében, s a közösen elért legnagyobb eredmény az volt, hogy már a nem tarifás kereskedelmi akadályok területére is kiterjesztették a GATT tevékenységét. A nagy jelentőségű, Punta del Este székhelyű Uruguay-forduló ideje alatt ( ) nem csak a WTO megalakulásáról született döntés, de ezzel egy időben a 123 tagország megállapodott abban is, hogy a nemzetközi együttműködést kiterjesztették a kereskedelempolitika egész területére az áruk mellett a szolgáltatások illetve a szellemi termékek védelmére is. ( A Kereskedelemi Világszervezet megalakulását követően az első WTO Miniszteri Konferencia Szingapúrban került megrendezésre, december 9-13 között. Ekkor természetesen a legtöbb ülés a WTO, mint szervezet céljainak meghatározásával kapcsolatosan történt. Ennek eredményeképpen megállapodások születtek, például a 8

11 kereskedelem fokozatos liberalizálását illetve a protekcionizmus minden formájának elutasítását érintően. Tisztességes, méltányos rendszer megteremtését tűzték ki célul, a lehető legnagyobb fokú transzparencia (átláthatóság) biztosításával. Cselekvési- és operatív terveket készítettek a legkevésbé fejlett tagországok számára, hogy ez által segítsék a felzárkóztatásukat (például a kedvező piaci feltételek kialakítását szorgalmazták). Mindenképpen fontos megemlíteni, hogy a mezőgazdaság megreformálásával kapcsolatban is történtek előrelépések, főként az országok mezőgazdaságainak piacra jutását illetve a támogatások mértékét illetően ezek a mezőgazdasággal kapcsolatos intézkedések egyébként a további fordulók kapcsán is előtérbe kerültek. ( a.) A szingapúri forduló után a svájci Genf adott otthon a következő Miniszteri Konferenciának, május között. Ez a konferencia inkább egyfajta tisztelgés volt a GATT megalakulásának 50. évfordulója alkalmából, nagyobb törvénybeli módosítások és új megállapodások nem igazán születtek. A résztvevők megerősítették az előző tárgyalási fordulón meghozott döntéseiket, megújították a kötelezettségeiket (például a kevésbé fejlett országokkal kapcsolatban). Hasonlóan alakult az november végén megrendezésre kerülő Seattle-i Miniszteri Konferencia is, ahol a jelen lévő 135 ország semmilyen új megállapodást nem kötött. A találkozó célja egyébként hivatalosan az lett volna, hogy a WTO tagok a 2000-es éveket már a globális szabad kereskedelem keretei között kezdhessék, mindezt úgy, hogy törvénybe foglalják a nemzetközileg elismert alapvető munkaügyi jogszabályokat. Ez azonban teljes kudarcba fulladt, így nem meglepő, hogy ez volt az első alkalom a csúcstalálkozókat illetően, hogy azt tüntetések és zavargások kísérték. A különféle érdekvédelmi szervezetek kritikákkal illeték a WTO szervezeti működését. ( A kudarcot vallott Seattle-i forduló után érthető módon a világ kétkedve várta a következő hivatalos találkozót november 9. és 14. között Katarban tartották a Doha-forduló névre keresztelt Miniszteri Konferenciát, mely hivatalosan 2006-ig tartott és vegyes eredményeket hozott. Napirendi pontként határozták meg a már korábban megkötött megállapodások felülvizsgálatát ez a revízió érintette többek között a transzparencia elvét illetve a nemzetközi kereskedelem liberalizálását is. Említésre került ezeken felül a szellemi javak, szabadalmi jogok védelmének biztosítása, illetve a már korábban is említett mezőgazdasági szektor is kiemelt figyelmet kapott. Nem volt könnyű 9

12 dolga Katar fővárosának, mikor megpályázta, majd el is nyerte a tárgyalások megrendezésének jogát, hiszen az előző kudarcok után neki kellett kísérletet tennie a bizalom újbóli helyreállítására. A konferencia eredményeként megszületett a Dohamenetrend (Doha Development Agenda - DDA), mely hivatalosan a nemzetek közötti kereskedelmet hivatott erősíteni egyrészt a különböző piacok megnyitásával, másrészt a fejlődő országok világkereskedelembe történő integrációjával. (D. Delaunay, 2008). A Dohában megrendezett forduló ideje alatt született megállapodás egy újabb, egységesnek szánt konferenciáról, mely végül szeptember 10 és 14-e között került megrendezésre a mexikói Cancún városában (ezt a Doha-forduló félidei áttekintésének is szokták nevezni). E gyűlés főbb feladatai már Dohában meghatározásra kerültek 4, ám ezeket a kikötéseket a cancúni forduló nem tudta teljesíteni, mindössze csak annyit tudott elérni, hogy törvényesen rögzítették: a Dohai határozatok még mindig érvényben vannak, teljesítésük továbbra is fő irányelvként marad meg. Az ezt követő következő konferenciára 2005 decemberében került sor Hong-Kong-ban, mely tárgyalási sorozat totális káoszt hozott a WTO történelmébe: utcai zavargások és tüntetések kezdődtek, mind civil mind pedig rendvédelmi oldalról számos sérülttel. A tüntetők a WTO politikáját támadták, s ezt csak fokoztak a tagországok egymás közötti vádaskodásai is. Ám mégsem mondhatjuk, hogy eredménytelenül zárult ez a tárgyalási forduló, hiszen megállapodás született például a vámok csökkentéséről, illetve a tárgyaló felek elfogadták, hogy a fejlett országok 2013-ig megszüntetik a különféle mezőgazdasági támogatásaikat. ( b.) A kínai vegyes érzéseket kiváltó forduló után ismét Genfben ültek össze a tagállamok, november végén. A hetedik Miniszteri Konferencia fő témáját egyértelműen érintették az előző évben kirobbant gazdasági világválság hatásai, így a tárgyalások zöme a WTO multilaterális rendszerének és a gazdasági állapotok közötti összefüggések voltak. Ezek mellett az általánosabban tárgyalandó ügyek mellett továbbra is napirendi pont volt például a leginkább fejletlen országok támogatása, a kereskedelembe történő integrálása. Két évvel később, december közepén változatlanul Genf adott otthon a nyolcadik Konferenciának, amely eredményei között szerepelt, hogy a Tanács 4 A DDA-ban korábban megfogalmazott témákban bekövetkezett előrelépéseket, változásokat kellett volna rögzíteniük, majd ehhez kapcsolódóan az esetleges irányelveket megfogalmazni (a továbblépés érdekében), végül pedig további tárgyalások útján újabb döntéseket hozni, a tagállamok harmonikus közreműködése érdekében. 10

13 jóváhagyta Oroszország és Szamoa csatlakozási kérelmét, valamint szintén döntés született több átfogó, szabad kereskedelemre irányuló bilaterális szerződés elfogadásáról is. ( a.) A legutóbbi Miniszteri Konferenciára december 3-6 között került sor, Bali szigetén. Ezen a gyűlésen végre érdemleges eredmények is születtek, ugyanis a résztvevők többsége egyezségre jutott a WTO első globális kereskedelmi megállapodását illetően. A szervezet által elfogadott reform a leginkább fejletlen régiók élelmezését garantálná, munkahelyek teremtésével segítené az ott élők életszínvonalának javítását. Ez a megállapodás mindenképpen vízválasztó a WTO történelmében, hiszen az előző sikertelen fordulók után ez a Bali csomag ( Bali package ) lehet a kulcsa az újbóli bizalom elnyerésének, illetve a szervezet fennmaradásának. ( a.) 1.2. A WTO szervezeti felépítése Az Általános Tarifa-és Kereskedelmi Megállapodás (GATT) szervezetét felváltó Kereskedelmi Világszervezet (WTO) tehát olyan kormányközi szervezet, mely magában foglal több, a működéséhez rendkívül fontos részegységet. Nem csak elődjét, a GATT-ot tömöríti, de szerves részét képezi még ezeken felül három egyezmény is. Az első ilyen megállapodás az Általános Egyezmény a Szolgáltatások Kereskedelméről 5 nevet viseli, a második az Egyezmény a Kereskedelmi Vonatkozású Szellemi Tulajdonjogok Szabályozásáról 6 elnevezést kapta, míg a harmadik az Egyezmény a Kereskedelmi Vonatkozású Beruházási Intézkedések Szabályozásáról 7 néven vált ismertté. Ezeken felül a WTO szerves részét képezik még az úgynevezett magatartási kódexek is hivatalosan így nevezik a GATT fordulók során elért eredmények összességét. Mint láthatjuk, a WTO felépítése igen csak összetett, emiatt magas fokú szervezettséget igényel. A fent említett egyezmények betartatása a szervezet fő feladatai közé tartozik, s a WTO felismerte, hogy ezeket a célokat csak egy jól működő struktúrán keresztül tudja megvalósítani. (A. Panagariya, 2002) 5 General Agreement on Trade in Services - GATS 6 Agreement on Trade-Related aspects of Intellectual Property rights - TRIPs 7 Agreement on Trade-Related Investment Measures - TRIMs 11

14 2. ábra - A Kereskedelmi Világszervezet működésének felépítése Forrás: alapján, saját szerkesztés A Kereskedelmi Világszervezetet a tagállamok irányítják, a legfontosabb döntéseket az összes tag együttes képviseletével működő irányító testület, a Miniszteri Konferencia hozza, mely általában kétévente tartja üléseit, legtöbbször a szervezet székhelyén, Genfben. A résztvevő miniszterek, illetve magas rangú tisztségviselők közmegegyezéssel (konszenzussal) hozzák döntéseiket. E testület feladata többek között a Vezérigazgató kinevezése (kinek irányítása alatt a Titkárság működik), a multilaterális megállapodások betartásának szabályozása, illetve egyéb tagok felvétele - vagy a már meglévők felmentése valamely hatáskör alól. Mivel ez az intézmény nem folyamatosan ülésezik, így szükség van egy Állandó Tanács meglétére is, mely a Miniszteri Konferencia ülései között látja el annak feladatait, s e gyakorlati munkát egy másik külön intézmény, az Általános Tanács tartja az ellenőrzése alatt. Ezen főbb intézményi testületek mellett számtalan egyéb tanács és bizottság működik még a szervezet sikerességének biztosítása érdekében. ( A Vitarendezési Testület szerepe Bár a fent említett testületek szervezeti hatékonyságát nem kérdőjelezhetjük meg, nyilvánvaló, hogy egy ekkora méretű gazdasági integrációban kivitelezhetetlen az, hogy a tagországok között ne támadjon olykor valamilyen okból kifolyólag konfliktus. Jelenleg a 12

15 WTO 159 tagállamot számlál, ráadásul e jelentős szám kétharmadát a fejlődő országok teszik ki láthatjuk tehát, hogy a WTO szervezetében létfontosságú egy olyan testület megléte, amely az esetleges konfliktusok rendezését hivatott véghezvinni. Ez az intézmény a szervezet megalakulása óta Vitarendezési Testület (Dispute Settlement Body - DSB) néven működik. A továbbiakban erről szeretnék néhány szót ejteni. Bár a vitarendezési eljárás folyamata konfliktusonként eltérő, úgy gondolom, az általános eljárás menetét leginkább egy ábrán lehet jól szemléltetni, így készítettem egyet: 3. ábra - A WTO vitarendezési folyamatábrája Forrás: George, S.: A WTO - Korlátlan világkereskedelem vagy szolidáris globalizáció? c. könyve alapján, saját szerkesztés A DSB kétségtelenül a multilaterális Kereskedelmi Világszervezet egyik legfontosabb eleme, ami tulajdonképpen nem más, mint egy szabályrendszer, mely a tagállamok kereskedelempolitikáját rendszeres időközönként felülvizsgálja az erre vonatkozó nemzetközi szabályok és multilaterális kötelezettségek nevében. A vitarendezési testület által hozott döntések és jogszabályok minden bi- és multilaterális egyezményre kiterjednek, a vitákat rendezni kívánó tárgyalásokon bármely WTO-tagállam részt vehet (ezzel is biztosítva a transzparencia elvét). A tagok között felmerülő viták rendezésére a DSB egy többlépéses, aprólékos rendszert dolgozott ki, mely a körülményekhez képest gyorsan és hatékonyan igyekszik a konfliktus forrását megtalálni és kiiktatni azt a tagországok közötti béke és harmónia érdekében. Mint a fenti ábrán is láthatjuk, a vitarendezési eljárás konzultációval indul, s ha ebben fázisban a DSB nem tud megoldással szolgálni, akkor úgynevezett Vizsgálóbizottság is összeül a konkrét ügy 13

16 rendezése érdekében. Ez a bizottság mind a panaszos, mint a bepanaszolt fél véleményét meghallgatja, majd jelentést készít, mely után azonban bármelyik fél fellebbezhet. A vitás kérdésekben végezetül különféle intézkedéseket rendel ez a DSB (kártérítés, kompenzáció, megtorlás). A felek kötelesek mind a vita rendezésével kapcsolatos szabályokat, mind az eredményként közölt döntéseket elfogadni. (S. George, 2003) Úgy gondolom, ez a vitarendezési eljárás mindenképpen hasznos és létfontosságú eleme a Kereskedelmi Világszervezetnek, hiszen ennek segítségével próbálja az országok közötti kereskedelmet egységesíteni, visszaszorítani az esetleges diszkriminációkat. Azonban napjainkban, ebben a többpólusú világban úgy vélem, ezeket meglehetősen nehéz megvalósítani, emiatt további intézkedések alkalmazása is szükségszerűvé válhat A kereskedelempolitikai felülvizsgálati mechanizmus Bár eredetileg átmeneti jelleggel hívták életre a Kereskedelempolitikai felülvizsgálati mechanizmus intézményét (Trade Policy Review Mechanism - TPRM), mégis a megalakulása óta WTO szerves részét képezi. A TPRM célja a tagországok kereskedelempolitikájának jobb átláthatósága, a multilaterális rendszerben előírt szabályok betartatása, valamint a kereskedelmi rendszer problémamentes működésének biztosítása. E rendszer lényege, hogy minden tagországot előre meghatározott időközönként felülvizsgálnak a Titkárság által gondosan elkészített jelentés alapján. A felülvizsgálatot egy külön intézmény, a Kereskedelempolitikai Felülvizsgálati Testület (Trade Policy Review Body - TPRB) végzi el, meghatározott rotáció szerint. A világkereskedelemből legnagyobb mértékben részesedő négy tag (Egyesült Államok, Kanada, Európai Közösség, Japán) esetében kétévente, a következő 16 tag esetében négyévente, míg az összes többi tagnál hatévente kerül elvégzésre ez a felülvizsgálati mechanizmus. Kivételt a fejlődő- és kevésbé fejlett országok jelentenek, mivel ezekre vonatkozóan a felülvizsgálatok időtartama sokkal rugalmasabb, akár hat évnél hosszabb időszakra is kijelölhető. ( b.) 14

17 2. Az Európai Unió és az Egyesült Államok kereskedelmi kapcsolatai 2.1. Az Európai Unió és az Egyesült Államok kereskedelmének kialakulása Az Európai Unió (továbbiakban: EU) és az Amerikai Egyesült Államok (továbbiakban: USA) gazdasági kapcsolatainak története nagyon hosszú időre vezethető vissza. E két nagy jelentőségű gazdasági egység kereskedelmi kapcsolata több szinten összefonódott, egymásra utaltságuk nem kérdőjelezhető meg. Kettejük viszonyát meghatározza egyfelől a kulturális- és történelmi kötődés, másrészről a világgazdaságban (és egymás gazdaságában) játszott fontos szerepük is. Az Európai Bizottság elnöke ezt a tényt a következőképpen fogalmazta meg: A történelemnek köszönhetően Európa és az Egyesült Államok mélyen kötődnek egymáshoz. Gazdasági kapcsolatuk a közös értékeiken, közös kultúrájukon alapszik és ez teszi azt még szorosabbá. (J. M. Barroso, 2005.) A történelem során nem egyszer előfordult, hogy az EU és az USA egymás szövetségesei voltak - például a hidegháború idején, amikor is nemcsak katonai- és hadviselési együttműködésről, de a háború által feldúlt térségek újjáépítéséről, felzárkóztatásáról, versenyképessé tételéről is szólt a kooperáció. Mára azonban, a XXI. századra a két térség kapcsolata megváltozott. A kétpólusú világrend felbomlása után Európa számára új lehetőségek nyíltak meg, melyeket a térség igyekezett s igyekszik mind a mai napig a lehető legelőnyösebben kihasználni így nem meglepő, hogy a mindig élen járó USA aggódni kezdett kiemelkedő világpiaci pozíciója miatt, s egyre inkább versenytársként, sem mint szövetségesként kezdte kezelni Európát. Ez a verseny mind a mai napig fennáll a két nagyhatalom között, sőt, sok esetben (például a világ gazdaságának illetve a világpolitika változásainak köszönhetően) egyre inkább fokozódni látszik. A két térség közötti kereskedés sok évszázadra vezethető vissza (köszönhetően a kedvező földrajzi- és természeti adottságaiknak illetve az előnyös tényezőellátottságnak), tényleges, a mai értelemben vett kereskedelemről az EU és az USA között körülbelül az 1960-as évek óta beszélhetünk. Ekkor jelentek meg Európán belül az amerikai gyárak és vállalatok, ekkor kezdtek el az amerikai termékek intenzíven terjeszkedni, egyre nagyobb 15

18 teret hódítani. Ebben az időszakban az amerikai vállalatok elsősorban azon szektorokat igyekeztek megcélozni, melyek akkoriban a legfejlettebbek voltak (illetve a legkönnyebben tudtak alkalmazkodni). Ezen tényezőknek köszönhetően az amerikai cégek és gyárak terjeszkedése intenzíven növekedett, ám mivel ez nem volt előnyös Európára (és a hazai vállalatokra) nézve, így az Európai Közösségnek (továbbiakban: EK) lépnie kellett. Az EK olyan kereskedelempolitikai elemeket kezdett el alkalmazni, melyekkel a saját piacát védte, ellenben az amerikai termelőket kedvezőtlenül, hátrányosan érintette (ilyen volt például a mezőgazdasági szektor védelmére irányuló lefölözések, exporttámogatások alkalmazása). (Balázs P., 2003.) Itt kezdődött meg a kiéleződés, a gazdasági érdekek ütközése, melynek eredményeként egyre inkább feszített versenyhelyzet uralkodott el Európában. A kialakult helyzet megoldását remélve tett az USA javaslatot arra, hogy egységként fellépve létrehozzanak egy intézményesített politikai párbeszédet. E javaslat eredményeként született meg 1990-ban a Transzatlanti Nyilatkozat, melyben a két fél megállapodást kötött egymással. E szerint olyan strukturáltabb együttműködést valósítanak meg, mely során megoldást találnak többek között az elektronikus kereskedelem, a fogyasztóvédelmi rendszer és a környezetvédelem problémáira. (Németh B., 2006) Napjainkban a két egység kereskedelmi kapcsolatát az egymás elleni versengés és a kölcsönös együttműködés sajátságos párhuzama jellemzi. Bár több szállal is kötődnek egymáshoz, mégis mindkét fél a saját érdekeiben olyan intézkedéseket és jogszabályokat vezet be, melyek a másik fél számára kedvezőtlenül hatnak. Ezek bevezetése és alkalmazása szolgál jelenleg a két térség közötti viták alapjául, melyekre a dolgozatom következő fejezetében részletesebben is kitérek. Előbb azonban szeretném a következő pár oldalon a már említett Transzatlanti Szövetséget bemutatni, meglétének fontosságát bebizonyítani A Transzatlanti Szövetség Bár a két térség közötti erőviszonyok szüntelenül változnak az évek múlásával, s folyamatosan új országok csatlakoznak a külkereskedelmi versenyhez (egyrészről gondolnunk kell itt az Európai Unió bővítéseinek következtében belépő új országokra, másrészről pedig nem felejtkezhetünk el Kína vagy Japán megjelenéséről sem a világkereskedelemben), a nemzetközi versengés két legfontosabb szereplője továbbra is az 16

19 Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok. E két térség szava döntő befolyással bír a világgazdaság szabályainak formálásában gondoljunk csak bele, ha nem lenne egyetértés a két fél között, lehetséges lenne-e például az áruk és a szolgáltatások kereskedelmében újabbnál újabb liberalizációs intézkedéseket bevezetni? Vagy éppen módosítható lenne-e a nemzetközi jogszabályok előírásai, ha valamelyikük nem támogatná azt? A transzatlanti együttműködés, mely az Európa és Észak-Amerika közötti gazdasági kapcsolatokat foglalja magában, több évszázados múltra vezethető vissza. A két térség közötti együttműködés új fejezete kezdődött azonban el 1990-ben, amikor is az Európai Unió elődjének tekinthető Európai Gazdasági Közösség és az Egyesült Államok közös megegyezés után aláírta és érvénybe léptette a Transzatlanti Nyilatkozatot (Transatlantic Declaration, TD) november 22-én. A dokumentum jelentősége abban rejlett, hogy voltaképpen megteremtette a két térség közötti párbeszéd intézményes kereteit. Ennek az állandósult politikai dialógusnak köszönhetően az 1990-es évek első felében évente csúcstalálkozókon gyűltek össze a hozzáértők mind az EU, mind az USA részéről. (Gazdag I., 2013) 1995 decemberében az akkori amerikai külügyminiszter, Warren Christopher javaslatának eredményeképp került aláírásra az Új Transzatlanti Agenda (New Transatlantic Agenda, NTA), valamint a két térség közös megegyezésének eredménye, az EU-USA akcióterv (Joint EU-U.S. Action Plan) is. E két dokumentum nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a transzatlanti párbeszéd ténylegesen megvalósuljon, hiszen a kezdeti konzultációk után már a rendszeresített találkozókon is hasznát vették mind a napirendnek, mind az akciótervnek - új szabályozásokat vezettek be, új projekteket dolgoztak ki a segítségükkel. Mindkét dokumentum megfogalmazott olyan eszméket és irányelveket, mint például a stabilitás és a béke előmozdítása, vagy a világkereskedelem kiterjesztése, s valljuk be, ezek olyan globális kihívások, melyek megoldása mindkét térség számára egyaránt fontosak. (Balázs P., 2003) Újabb mérföldkőhöz érkezett az együttműködés május 18-án, amikor is az akkori csúcstalálkozón Londonban létrehozták a Transzatlanti Gazdasági Partnerséget (Transatlantic Economy Partnership TEP), mely egyrészről a szabad kereskedelem világszintű egységesítését, másrészről a gazdasági-kereskedelmi kapcsolatok fejlesztését tűzte ki céljául. Ez az akcióterv azzal a szándékkal jött létre, hogy mind bilaterális, mind pedig multilaterális viszonylatban meghatározza a teendőket a jövőre nézve (közös 17

20 együttműködésen alapuló projekteket, tárgyalásokat előrevetítve). A sikeresség érdekében felállítottak egy kifejezetten erre a célra használni kívánt TEP Kormányzócsoportot (TEP Steering Group SG), mely a tagok közötti interakciókat igyekszik minél gyorsabban és egyszerűbben lebonyolítani, természetesen a megfelelő jogi szabályok és intézményi keretek között. Az SG zavartalan működését további munkacsoportok segítik, melyek széleskörű feladatokat látnak el, úgymint: a TEP tervezeteinek vizsgálata, ezek megvalósításának lehetőségei a bilaterális tárgyalások elősegítése az esetleges kereskedelmi konfliktusok megelőzésével (illetve a már kialakult nézeteltérések hatékony megoldása) a jövőbeli együttműködés kilátásainak elemzése A munkacsoportok minden esetben kötelesek az elnökséget informálni az épp aktuális tevékenységekről, ezek elért eredményeiről valamint esetleges hatásairól. (Németh B. 2006) A minél nagyobb fokú hatékonyság érdekében a TEP létrehozását követő évben, 1999-ben Bonnban megalakult egy jelzőrendszer (Transatlantic Early Warning System). Erre a rendszerre azért volt szükség, mert az 1990-es évek végére hirtelen felhalmozódtak a megoldásra váró konfliktusok, olyannyira, hogy már-már a transzatlanti együttműködés hitelességét és eredményességét veszélyeztették. Nyilvánvalóvá vált tehát, hogy valamit tenni kell a megoldás érdekében. Ennek érdekében e rendszer fő szempontja és irányelve a transzparencia biztosítása lett, vagyis egyértelműen a kereskedelem átláthatóságát, a tiszta, szabályrendszernek minden szempontból megfelelő kapcsolatokat szorgalmazta. (Joint EU-U.S. Statement on Early Warning Mechanism, 1999.) Az Európai Unióban azonban a transzparencia elve egyfajta kihívást jelent, mind az intézmények számára, mind pedig a kereskedelemre nézve. Az átláthatóság ugyanis elviekben a hatékony piaci-kereskedelmi együttműködés elengedhetetlen feltétele - ám megvalósulása már nem mindig teljesül feltétel nélkül. Bár a piaci mechanizmusoknak mindig is volt (és van jelen napjainkban is) olyan részterülete, mely az átláthatóságot, a hozzáférhetőséget nem teljes mértékben támogatja, a TEP jelzőrendszere igyekezett ezt a problémát kiküszöbölni. Azonban a konfliktusok egyre csak sűrűsödtek, s lassan világossá 18

21 vált, hogy további intézkedések bevezetésére lesz szükség a rendszer fenntartása érdekében. (Európai Parlamenti Szemle, 2006.) A következő lépés 2002-ben következett be, amikor is Washingtonban elfogadásra került egy újabb program, mely a Pozitív Gazdasági Napirend (Positive Economic Agenda - PEA) elnevezést kapta. Bár a név kétségkívül optimista, sajnálatos módon az elnevezés mögött egy nem túl pozitív tény áll: azért volt szükséges e program életre hívása, mert a korábbi kormányzócsoport, az SG nem volt képes csökkenteni a konfliktusok egyre növekvő számát, sőt, egyre hevesebb viták ütötték fel a fejüket a két térség kereskedelmi kapcsolatait illetően. Ilyen volt például a genetikailag módosított élelmiszerek (GMOs) megjelenése és terjedése, mely egyértelműen veszélyeztette a transzatlanti gazdasági együttműködést. A PEA ezeknek a vitáknak igyekezett egy intézményi keretet adni, amin belül a felek megoldást találhatnak, s rendezhetik a nézeteltéréseiket egymás között. (European Union Factsheet The Positive Economic Agenda, 2003.) Újabb fordulóponthoz érkezett a két nagyhatalom közötti együttműködés 2007-ben, hiszen ekkor közös megegyezés alapján megállapodtak a Transzatlanti Gazdasági Tanács (Transatlantic Economic Council TEC) felállításáról. A TEC tulajdonképpen egy fórum, ahol rendszeres ülésezés keretei között nem csak a kormányzati, de a gazdasági- és fogyasztói szektorok szereplői is részt vehetnek, hogy érdekeiket képviselhessék, s ezáltal egy eredményesebb, mélyebb kooperáció jöjjön létre a felek között. A fórum elsődleges feladata az, hogy meghatározza a közös célokat a gazdaság legfontosabb területein, illetve hogy az ezeket a területeket érintő szabályozásokat harmonizálja. Ezen irányelvek mellett kiemelt fontosságot tulajdonítanak a technikai jellegű szabályozásoknak, melyek a befektetési- és tőkepiacokat érintik, valamint a köztes kereskedelem hatékonyságának biztosítását is fő céljuknak tekintik. ( c. U.S. Barriers to Trade and Investment Report, 2008) A 2007-es év a TEC megalakulásán kívül egy másik, nem kevésbé fontos eseményt is hozott a világ gazdaságának történetébe, hiszen a két térség között ekkor merült fel először komolyabban a Transzatlanti Szabadkereskedelmi Övezet kialakításának gondolata. Az alapkoncepció szerint egy olyan szabadkereskedelmi zóna jöhetne létre az EU és az USA között, mely a két nagyhatalmat egészében magába foglalná, a közvetlen partnerterületeikkel együtt (az USA részéről ez a NAFTA, vagyis az Észak-Amerikai Szabadkereskedelmi Egyezmény, míg az EU részéről az EFTA, tehát az Európai 19

22 Szabadkereskedelmi Társulás lenne). A zóna megalakulása mindkét fél számára nyereséges lenne, hiszen a már így is alacsonynak mondható- vámok lebontásra kerülnének, s a szolgáltató szektoron belül még több területet nyitnának meg a másik fél előtt. Bár a fent említett szabadkereskedelmi zóna napjainkban még nem létezik, több éve folynak már tárgyalások a létrehozását érintően az Egyesült Államok és Európa között. Természetesen vannak olyan szkeptikus országok, melyek nem kifejezetten támogatják ezen ötlet megvalósulását az ő álláspontjuk szerint ugyanis a két nagyhatalom között nem lenne hosszútávon életképes egy ilyen nagy erejű együttműködést. Véleményük indoklásaként az EU és az USA közötti WTO-vitákat említik, szerintük ugyanis ezek megléte (s számos esetben a megoldásuk hiánya) előrevetíti a kudarcot. (Simon Á., 2013.) A kétkedőkkel szemben azonban sokkal többen gondolják úgy, hogy igenis van jövője az együttműködésnek. Európa és az Egyesült Államok egymás elválaszthatatlan szövetségesei. Kapcsolatunk talpköve úgy a múltban, mint a jövőben a köztünk lévő entente cordiale 8 Herman Van Rompuy, az Európa Tanács elnöke ekképpen fogalmazta meg a zónáról alkotott véleményét még 2011-ben. A jelenlegi világpolitikai és világgazdasági változások hatásait szem előtt tartva nyilvánvalóvá válik, hogy a zóna megvalósítása létfontosságú lesz a transzatlanti együttműködési kapcsolatok jövőjét illetően. Kína, India, Brazília, Oroszország közös nevező ezekben az országokban, hogy pozíciójuk egyre fokozottabban erősödik, így ha az EU és az USA meg kívánja tartani jelenlegi világhatalmi vezető pozícióját, elkerülhetetlenül szükségessé válik közöttük a szabadkereskedelmi övezet életre hívása. A tárgyalások tehát folynak, a két térség pedig bizakodó. Ahogy azt José Manuel Barroso, az Európa Bizottság elnöke nemrég kijelentette: Hamarosan együtt alkotjuk majd a világ legnagyobb szabadkereskedelmi övezetét. (Bányai Gy., 2014.) Természetesen a transzatlanti együttműködés hosszú távú céljai között megtalálható a WTO tevékenységének támogatása is, azonban ez az elhatározás nem minden egyes esetben valósul meg maradéktalanul. Ennek igen egyszerű oka van: általában mindkét fél akkor hivatkozik kifejezetten egy-egy határozatra, amikor az előnyére válik, illetve akkor kíván kibújni az adott WTO rendelet alól, amikor az esetleges döntés kedvezőtlen eredményt hozna számára. Mivel azonban ez sok esetben szabályszegéssel párosul, s nem 8 Az entente cordiale jelentése: nagyon jó viszony, szívélyes egyetértés. 20

23 felel meg az intézményi kereteknek, több konfliktust is eredményezett mindkét fél részéről. Ezekről a dolgozatom későbbi részében fogok részletesebben foglalkozni A két nagyhatalom rövid jellemzése a főbb mutatók alapján Az Európai Unió és az Egyesült Államok nem csupán egymás legfőbb és legfontosabb kereskedelmi partnerei, de a világ gazdaságának s annak alakulásának is meghatározó szereplői. Az Európai Unió napjainkban már 28 tagállamból álló gazdaságiés politikai integráció (a legutóbbi tag a 2013-ban csatlakozott Horvátország), míg az Egyesült Államok 50 tagállamot és egy szövetségi kerületet (Washington D.C.) magába foglaló független köztársaság. Pénzeik világpénzek, hivatalos nyelveiket több millió ember beszéli. Területüket tekintve az Egyesült Államok a harmadik legnagyobb területtel rendelkezik, míg az Európai Unió a hetedik legnagyobb kiterjedésű egység. Erről és még néhány fontosabb adatról készítettem egy táblázatot a jobb szemlélhetőség kedvéért: 1. táblázat Az EU és az USA összehasonlítása terület, népesség és GDP adatok alapján (2012) Európai Unió Egyesült Államok Terület (km²) Népesség (fő) Népsűrűség (fő/km²) GDP (összes, mrd USD) GDP/fő (USD) Forrás: és adatai alapján, saját szerkesztés Mindössze ezt a pár adatot figyelembe véve is sejthető, hogy az EU és az USA hogyan és miért válhatott ennyire nagy befolyással bíró gazdasági egységgé az idők során. Területét tekintve az Egyesült Államok kicsit több mint duplája az Európai Uniónak, azonban mind a népesség számát, mind pedig a népsűrűséget tekintve ez a tény megfordul, hiszen az EUban összességében több ember él (s a népsűrűség is jóval magasabb) mint az USA-ban. A bruttó hazai termék (Gross Domestic Product, GDP) az a mérőszám, mely segítségével egy 21

24 adott ország gazdasági termelését jellemezhetjük (többnyire éves szinten). Ezen mutató adatait tekintve a 2012-es évben a két nagyhatalom közül az Egyesült Államok mutatott magasabb értéket mind az teljes, mind pedig az egy főre jutó GDP-t tekintve. Ez utóbbit egyébként az adott országban élők átlagos életszínvonalának mutatójaként használják Gazdaságuk, kereskedelmi kapcsolatuk rövid jellemzése A két nagyhatalom gazdaságai 2012-ben együttesen a globális bruttó hazai termék (GDP) majdnem 50%-át tették ki, a világ összes kereskedelmének majdnem egyharmadát. Szintén ebben az évben az Egyesült Államok közvetlen külföldi befektetéseinek állománya az Európai Unióban milliárd euró volt, míg ugyanez az adat fordítva (Uniós befektetések az USA-ban) milliárd eurónak felelt meg. Joggal mondhatjuk tehát, hogy a két nagyhatalom kölcsönösen egymás legnagyobb befektetői, s ezt az állítást csak erősíti az a tény, hogy az EU-ban és az USA-ban az anyavállalatok és a leányvállalatok közötti kereskedelem kiteszi a teljes transzatlanti kereskedelem több mint egyharmadát. ( d.) 2. táblázat Áruk- és szolgáltatások kereskedelme a két vizsgált térség között (milliárd euró) importja az USA-ból Uniós áruk exportja az USA-ba Uniós szolgáltatások importja az USA-ból exportja az USA-ba ,3 159,2 123,9 119, ,4 242,3 130,5 127, ,2 260,6 140,1 145,5 Forrás: adatai alapján, saját szerkesztés Az áruk EU-ból az USA-ba történő importját figyelembe véve megállapítható, hogy a 2009-es évről 2010-re némi csökkenés következett be, azonban az ezt követő évben újra növekedést tapasztalhatunk. Az exportnál 2009-től végig egyértelműen látható a folyamatos emelkedés. Ez azzal magyarázható, hogy az EU elsődleges export célállomása már évek óta az Egyesült Államok, s ezt a pozíciót 2012-ben sem vette át más ország: 22

25 ebben az évben az uniós export 17,4%-át vette fel az USA (összehasonlításképp: ugyanez az adat Kínára vonatkoztatva mindössze 8,5 %). A szolgáltatások tekintetében szintén külön vizsgáltam az USA-ból érkező importot és az oda irányuló exportot, mely tényezők évről évre növekvő adatokat produkáltak. A 2011-es évben a világ vezető kereskedelmi nagyhatalma az Európai Unió volt. Teljes árukereskedelme a világgal a fent nevezett évben meghaladta a milliárd eurót, ezzel kiérdemelte a legnagyobb exportőr és egyben importőr címet. (Exportja milliárd euró volt, importja pedig milliárd eurót tett ki). A második helyen az Egyesült Államok végzett, milliárd eurónyi exportot és milliárd eurónak megfelelő importot produkált 2011-ben. A harmadik legnagyobb importtal és exporttal rendelkező ország Kína lett, mely az előző két hatalomtól abban különbözik, hogy nagyobb mértékű exportot volt képes produkálni (egészen pontosan milliárd eurónyit), mint amekkora importtal rendelkezett (ez utóbbi milliárd eurónak felelt meg). ( 3. táblázat Az EU-27 kereskedelme az USA-val, a főbb termékcsoportok szerint (millió euró) EXPORT Élelmiszer, ital és dohányáru Nyersanyagok Energiahordozók Vegyi áruk Gépek, szállítóeszközök Egyéb gyártott termékek IMPORT Élelmiszer, ital és dohányáru Nyersanyagok Energiahordozók Vegyi áruk Gépek, szállítóeszközök Egyéb gyártott termékek Forrás: Eurostat adatai alapján, saját szerkesztés 23

26 A fenti táblázatban három évre vonatkozóan gyűjtöttem export és import adatokat, melyek segítségével az Európai Unió Egyesült Államokkal való kereskedelmét szeretném röviden bemutatni és jellemezni, a főbb termékcsoportokat tekintve. A vizsgált termékcsoportokat nem véletlenül választottam, kifejezetten az ENSZ által kidolgozott termék-nómenklatúrát, azaz az Egységes Nemzetközi Kereskedelmi Termékjegyzéket (Standard International Trade Classification, röviden SITC) vettem alapul. A statisztikai célokat szolgáló, nemzetközileg is általánosan elfogadott rendszer a termékeket csoportba rendezi úgy, hogy azok közgazdasági elemzésekre alkalmasak legyenek. A SITC 0+1 csoportjába az élelmiszerek, italok és dohányáruk tartoznak, míg a SITC 2+4 a nyersanyagokat, a SITC 3 pedig az energiahordozók csoportját fedi le. A SITC 5 a vegyi árukat és az ahhoz kapcsolódó termékeket jelöli, a SITC 7 a gépek és szállítóeszközök csoportja, végül pedig a SITC 6+8 az egyéb gyártott/feldolgozott termékeket foglalja magába. (Központi Statisztikai Hivatal Statisztikai Módszertani Füzetek, 2005) A két vizsgált hatalom között kimagaslóan magas a gépek és a szállítóeszközök kereskedelme, évről-évre növekvő tendenciát mutat mind az export kivitelt mind pedig az import behozatalt nézve. Ennél a csoportnál az export 12%-kal nőtt 2010-ről 2011-re, majd azt követően 2011-ről 2012-re már 15%-os növekedést produkált eközben az import adatai rendre 7% illetve 8%-kal nőttek az előző évekhez képest. Ezt a csoportot a vegyi áruk s az azokhoz kapcsolódó termékek és szolgáltatások kereskedelme követi, ahol szintén növekvő mértéket mutat mind a kivitel, mind pedig a behozatal nagysága. Ez a gyarapodás egyébként az exportban minden esetben megfigyelhető, az importnál azonban két termékcsoportnál, a SITC 0+1-es élelmiszer, ital és dohányáru és a SITC 2+4-es nyersanyagok körében figyelhető meg némi csökkenés, 2011-ről a 2012-es évre. Bár egyértelműen tény, hogy az Európai Unió és az Egyesült Államok kölcsönös partnersége mindkét fél számára előnyös és nyereséges, felmerülhet azonban az a kérdés, hogy vajon mindkettejüknek egyforma hasznossággal jár-e ez a kapcsolat? Netán az egyiküknek esetleg nagyobb, kedvezőbb haszonnal jár a partnerség? A választ a következő táblázat mutatja: 24

27 4. táblázat Az EU és az USA közötti export kereskedelem alakulása (milliárd US $) EU-ba irányuló USA export 168,18 185,16 239,58 268,47 USA-ba irányuló EU export 226,91 309,63 319,19 368,35 Kereskedelmi mérleg-többlet az EU javára 58,73 124,47 79,61 99,88 Forrás: United States Census Bureau, adatai alapján saját szerkesztés A fenti táblázat adatait kifejezetten az exportot vizsgálva gyűjtöttem össze, 4 évre vonatkozóan. Az adatokból egyértelműen leolvasható, hogy a két partner közül a kölcsönös partnerségen alapuló kereskedelmi kapcsolat az Európai Unió számára jövedelmezőbb, a vizsgált években minden esetben magasabbak voltak az EU-export adatai. Ebből következik, hogy a kereskedelmi mérleg egyértelműen az Európai Unió felé billen, kettejük közül az ő javára mutatkozik többlet, míg az Egyesült Államok folyamatosan nagymértékű deficittel zárja az adott időszakokat. A két nagyhatalom között tehát nem beszélhetünk kiegyensúlyozott kereskedelemről, s ennek hatásaként ez, a csak az EU-nak kedvező kereskedelem rengeteg okot adhat az USA-nak a kereskedelmi konfliktusok lehetőségére. Ez pedig jól látható a két térség között lezajlott illetve jelenleg is fennálló kereskedelmi viták esetében, melyet a dolgozatom következő, harmadik fejezetében szeretnék részletesebb elemezni A gazdasági nyitottság vizsgálata Az előbbiekben röviden szó esett már a két vizsgált nagyhatalom gazdaságáról és egymás közötti kereskedelméről, s ennek okán gondoltam úgy, hogy érdemes lenne a két térség gazdasági nyitottságát is néhány mondatban bemutatni és jellemezni. A gazdasági nyitottságot több különböző mutatóval jellemezhetjük (például exportés importnyitottság, transzferérzékenység, cserearány-mutatók, érzékenységi mutatók, exportintenzitási mutató), melyek segítségével meg tudjuk vizsgálni azt, hogy egy adott 25

28 ország (jelen esetben az EU illetve az USA) mekkora mértékben van ráutalva a kereskedelmi kapcsolataira, mennyire függ azoktól. (Külgazdasági elemzések oktatási segédlet, 2012.) A két térség efféle jellemzésére én az export- és importnyitottság mutatót 9 választottam, mind a két esetben három vizsgálati évet figyelembe véve. Mind az Egyesült Államok, mind pedig az Európai Unió adatait megvizsgáltam e két szempont alapján, s a jobb szemlélhetőség okán táblázatba foglaltam az így kapott adatokat. 5. táblázat Az Egyesült Államok nyitottságának vizsgálata Export (millió USD) Import (millió USD) GDP (millió USD) Exportnyitottság 8,75 8,55 9,52 Importnyitottság 13,90 12,58 13,71 Forrás: Világbank adatbázis hivatalos adatai alapján, saját szerkesztés és számolás A fenti táblázat az Egyesült Államok exportját és importját mutatja a három választott vizsgálati évben, 2008-ban, 2010-ben és 2012-ben. Mind a két mutatónál megfigyelhető, hogy a 2008-as évet követően némi visszaesés következett be, azonban 2010-ről 2012-re ismét növekedett mind az export, mind pedig az import mennyisége. Ugyanez a tendencia figyelhető meg az importnyitottság mutatónál is, kismértékű csökkenés után újra megerősödött az import. A GDP ezzel szemben évről évre növekvő tendenciát mutat, itt nem volt tapasztalható visszaesés. Az export nyitottságát tekintve mindhárom vizsgálati évben 10 % alatti értéket mutat a táblázat, így e mutató alapján tehát zárt gazdaságról beszélhetünk az Egyesült Államokkal kapcsolatban ban a bruttó hazai termék 9 Az exportnyitottság azt mutatja meg, hogy adott évben a GDP hány százaléka került exportálásra. Számítása egyszerű, az éves export értékét kell osztanunk az éves GDP értékével (abban az esetben, ha az érték 10% alá esik, akkor az adott ország gazdasága zárt gazdaságnak minősül). Az importnyitottság ezzel szemben azt mutatja meg, hogy az éves import hány százaléka a bruttó termelésnek. Számítása: az éves GDP-hez hozzáadjuk az importot, az így kapott összegből levonjuk az exportot, s a kapott értékkel osztjuk az éves importot. (Külgazdasági elemzések oktatási segédlet, 2012.) 26

29 8,75%-a került exportálásra, 2010-ben ez az adat 8,55 % volt, tehát valamivel kevesebbet exportáltak az USA-ból. A 2012-es évben már intenzívebb erősödés figyelhető meg, majdnem 10%-ra nőtt a mutató értéke. Az importnyitottságnál szintén látható, hogy ról 2010-re némi csökkenés következett be, ez utóbbi évben az éves import 12,58 %-a volt a bruttó termelésnek re ez az arány már majdnem 14 %-ot ért el, tehát az Egyesült Államok az importnyitottságát tekintve erősödött. 6. táblázat Az Európai Unió nyitottságának vizsgálata Export (millió EUR) Import (millió EUR) GDP (millió EUR) Exportnyitottság 10,59 11,10 13,01 Importnyitottság 12,43 12,32 13,72 Forrás: Kereskedelmi Világszervezet statisztikai adatai alapján saját szerkesztés és számolás Természetesen az Európai Unióra vonatkozóan is elvégeztem az export-és importnyitottságot mutató számításokat, mely eredménye némiképp eltér az Egyesült Államokétól. Az EU adatait tekintve az exportra folyamatos növekedés jellemző, ellenben az importnál 2008-ról 2010-re némi visszaesés itt is tapasztalható, viszont 2012-re már az import növekedése, erősödése figyelhető meg. Szintén ugyanez a tendencia érvényesül a GDP tekintetében is, előbb némi csökkenés majd erősödés követezett be. Az exportnyitottság vizsgálata során mindhárom vizsgálati évben 10 %-nál nagyobb értékeket produkált az EU, így kijelenthető, hogy nyitott gazdaságról beszélhetünk az Európai Unió esetében. Míg 2008-ban a GDP 10,59 %-a került exportálásra, addig 2010-ben ez az adat 11,1 % volt, s a harmadik vizsgálati évben, 2012-ben már a 13 %-ot is meghaladta az exportált áruk és szolgáltatások hányada. Az EU importnyitottsága hasonló az USA adataihoz, 2008-ról 2010-re némi csökkenés következett be, viszont 2012-re itt is növekedett az import mennyisége ebben az évben az Európai Unió 27 tagállamában az éves import a bruttó termelés 13,72 %-át tette ki. 27

30 2.2. Fókuszban: az alternatív kereskedelem A kereskedelem, mint tevékenység megléte szinte egyidős az emberiséggel, hiszen már az ókorban is megfigyelhető volt, hogy az emberek a saját maguk által termelt javakat egymás között elcserélték, értékesítették. Az idők folyamán megjelentek az első pénzérmék, kialakultak a kereskedelmi útvonalak (Selyemút, később a Hanza illetve a Levantei tengeri kereskedelem), megalakultak az első pénzintézetek, s a fejlődő technológiáknak, az infrastruktúra modernizációjának hála ma, a XXI. században már egy áltagos hétköznap is szinte elképzelhetetlen kereskedelem (vásárlás, eladás) nélkül. Napjainkban a kereskedelem nélkülözhetetlen szerepet tölt be, s bár célja lényegében nem változott az évszázadok során (vagyis hogy rendszeres adásvétel útján kielégítse az emberek szükségletek iránti igényeit), ma már egyértelműen szélesebb skálán mozog, mint a régi időkben. Többféle szempont szerint csoportosíthatjuk magát a kereskedelmet, beszélhetünk egyrészt kül- és belkereskedelemről, ez utóbbin belül pedig kis- és nagykereskedelmet különíthetünk el. Ezeken belül további csoportokat alkothatunk, például a tevékenység jellege szerint, az alapterület nagysága szerint, vagy pedig az árusítás helye szerint. ( Ez utóbbi szempont, azaz az árusítás helye szerinti csoportosítás kétféle kimenetű lehet: bolti vagy pedig bolt nélküli kereskedelmet takarhat. A bolti kereskedelem a mindenki számára ismerős diszkontokat, ABC-ket, bevásárló központokat, szakboltokat és piacokat foglalja magába, míg a bolt nélküli kereskedelem talán nem ennyire ismert és elterjedt még napjainkban. Dolgozatom további részében így kifejezetten erre az alternatív csoportra szeretnék összpontosítani, s ezen belül is majd az internetes vásárlást, kereskedelmet szeretném elemezni. Alternatív kereskedelemnek nevezzük azokat a hagyományostól eltérő értékesítési formákat, mely magába foglal minden bolt nélküli kereskedelmet. Ide tartozik például a telefonos áruvásárlás, a katalógusból történő vásárlás illetve az internetes vásárlás is, melyek a technológia és gazdasági élet rohamos fejlődésének köszönhetően egyre inkább teret hódítanak. Bár az emberek nagy része még ma is a boltokban történő vásárlást preferálja, a hálózat nélküli értékesítés gondolata már több évtizede felmerült, s egyre inkább elterjed. A következőkben ennek kapcsán kifejezetten az internetes vásárlást szeretném vizsgálni, bemutatni, s a két vizsgált nagyhatalom online kereskedelmét jellemezni. 28

31 Az elektronikus kereskedelem A XX. század egyik legkiemelkedőbb eseménye kétségkívül az elektronikus számítógépek megjelenése volt, melyet az emberiség tudományos-technológiai fejlődésének köszönhetünk. Az 1950-es és 1960-as években egyre szélesebb körben kezdett terjedni a számítógépek használata és alkalmazása, a következő évtizedekben pedig előbb a gazdasági élet főbb szférájában, majd később a társadalomban, a magánháztartásokban is megjelentek az első számítógépek, s lassan minden területen forradalmi változást hozott magával. Napjaink pedig ma már elképzelhetetlenek számítógépek, laptopok, tabletek nélkül, ezen technikai vívmányok nélkülözhetetlenné váltak az emberek számára. Van azonban valami, ami nélkül ma már a számítógépek szinte üresnek, használhatatlannak tűnnek - ez pedig az Internet. Az első időkben, a számítógépes kor kezdetén a gépek még egymástól teljesen függetlenül működtek, nem voltak képesek egymással kommunikálni, adatokat cserélni. Újabb mérföldkő volt tehát az informatika fejlődését tekintve, amikor a számítógépeket sikerült egymással kapcsolatba hozni úgy, hogy képesek legyenek információkat cserélni, megosztani egymás között. Ráadásul ehhez nem is kellett fizikailag is egymás mellett lenniük a gépeknek az első helyi hálózatok (Local Area Network - LAN) kialakítását gyorsan követte a távolsági hálózat (Wide Area Network WAN) megszületése, s ennek segítségével már különböző városokban, sőt, országokban lévő számítógépek is összekapcsolódhattak, adatokat és információkat cserélhettek. Ezek elterjedésének köszönhetjük az Internetet, ami tulajdonképpen a globálisan működő számítógépes hálózatok hálózata, mely különböző szabványok szerint működik, s lehetővé teszi a Világháló (World Wide Web - WWW) rendszerének működését is. Ez utóbbi, mint alternatív tér nyújt lehetőséget többek között az információk közlésére, az egymással való kommunikációra, különböző üzleti tevékenységekre, s mindemellett természetesen a szórakoztatásra is. (Magyar Cs., 2004.) Míg az eredetileg katonai és egyéb szakmai célokra tervezett hálózat használatához a megalakulása idején alig pár tucatnyi szakember értett, addig ma már a legutóbbi felmérések szerint 10 - több mint 3,5 milliárdan használjuk a mindennapjaink során az internetet mind személyes, mind üzleti célokra. Fél évszázados jelenléte során az internet 10 Cisco Visual Networking Index (VNI) Report,

32 forradalmasította az emberiség egymás közötti kommunikációját, hiszen napjainkban már nem akadály a földrajzi távolság, ha az információ áramlásáról van szó. A fejlődés pedig közel sem ért még véget, napról- napra egyre többen válnak aktív felhasználókká, az erre vonatkozó pontos számadatok pár hónap alatt rendre elavulnak. Arányosítva már megbecsülhetőbb adatokhoz juthatunk: e szerint az internetet aktívan használók száma átlagosan havonta legalább 10-15%-kal növekszik. ( Az internet térnyerése természetesen a gazdasági szektorokra is nagy és erőteljes hatást gyakorolt, ezen belül is óriási lendületet adott a kereskedelem fejlődésének. Lehetőség nyílt a vállalatoknak arra, hogy termékeikkel online legyenek, azaz az áruikat illetve szolgáltatásaikat ne csak az addig megszokott, hagyományos bolti kereskedelem útján juttassák a fogyasztókhoz, hanem az internet adta opciókat is kihasználják, s üzleti tevékenységüket a világhálón is folytassák. Az 1990-es évek közepe táján a kereskedésnek ez a fajtája még nagyon ritkának számított, s igazi versenyelőnyt jelentett a vállalkozók számára. Azok, akik felismerték az ebben rejtőző lehetőségeket, sorra nyitották meg internetes boltjaikat (webshop-jaikat), így alakultak meg az első online kereskedelemmel foglalkozó cégek, melyeket dotcom 11 cégeknek nevezünk. A vállalkozók azáltal, hogy új platformon jelentek meg, lehetőséget kaptak extra bevételek megszerzésére, ám túl sokan vélték úgy, hogy az internetet használva gyorsan és kevés befektetéssel tesznek majd szert további vagyonra és jelentős részesedésre a piacon. Az online cégek közül csak nagyon keveseknek sikerült pozitív eredményt elkönyvelni, a többség számára az interneten való kereskedelem nem hozta meg a kívánt eredményt, s így az ábrándokkal teli dotcom-lufi kidurrant. Ráadásul a 2000-es évek elején a dotcom cégek árfolyama is zuhanni kezdett, ezzel együtt az online kereskedelem fejlődése is lelassult, némileg stagnált. Mindent egybevetve azonban egyértelmű, hogy a nehézségek és sikertelenségek ellenére a dotcom cégek alkották az elektronikus kereskedelem első generációját. (Varga D., 2011) A 2003-as és 2004-es éveket összefoglalóan az online kereskedelem konszolidációs időszakának nevezhetnénk. Ebben az időszakban csak a vállalkozások kisebb hányada volt képes profitot realizálni és ez által fennmaradni; a nagyobb részük vagy becsődölt, vagy pedig a gazdaságilag stabilabbak bekebelezték őket, s tevékenységük összefonódott. Fellendülésről komolyabban csak körülbelül a os évtől kezdődően 11 Az angol elnevezés az internetes oldalak.com végződéséből származik. 30

33 beszélhetünk, azonban innentől kezdve folyamatos innováció jellemezte és jellemzi ma is az online kereskedelmet. Míg néhány éve még versenyelőnyt jelentett az internet hasznosítása a kereskedelemben, mára már szinte kötelező jellegű lett, hogy egy vállalat online is jelen legyen. (Varga D., 2011) Az e-kereskedelem a két vizsgált területen belül Az internet megjelenése és egyre nagyobb fokú térnyerése tehát a gazdasági szektorban is megjelent, annak egyre több területén kezdték alkalmazni, s használatuk jelentősen befolyásolta (s befolyásolja napjainkban is) a hagyományosnak vélt erőviszonyokat. A földrészek közötti kommunikáció sosem volt még ennyire egyszerű, gyors és gazdaságos, így nem meglepő, hogy ezeknek a tényezőknek köszönhetően ma már a vállalkozások és cégek nem kevés esetben országhatárok felett is átnyúlnak. Az elektronikus hálózatokon keresztül lebonyolított gazdasági tevékenységek összességét röviden elektronikus üzletnek nevezzük (angolul electronic business, röviden e- business). Ez egy elég tág fogalom, ide sorolunk mindent, ami magába foglalja például az üzleti partnerekkel való együttműködést, a számukra nyújtott szolgáltatásokat, az elektronikus tranzakciókat. Az e-business legfontosabb része az elektronikus kereskedelem (electronic commerce, röviden e-commerce), mely alatt kifejezetten a termékek és szolgáltatások online, interneten történő értékesítését értjük. Ide tartozik tehát az elektronikus beszerzés, a partneri kapcsolatok kezelése, az áruk és szolgáltatások forgalmazása, a vevőhöz való eljuttatása mindezt a lehető legegyszerűbben, leggyorsabban és legbiztonságosabban megoldva. (Nagy P. T., 2010) Mind az Európai Unió, mind pedig az Egyesült Államok jogszabályokkal igyekszik keretek között tartani az online értékesítést, ennek érdekében mindkét nagyhatalom irányelveket fogalmazott meg az elektronikus kereskedelemmel kapcsolatban. Jogi vonatkozásban az Egyesült Államok még 1997-ben, Clinton elnök kormányzása alatt alkotta meg első, elektronikus kereskedelemmel foglalkozó részpolitikáját, mely a Globális Elektronikus Kereskedelem Kerete címet kapta. Ennek alapján megfogalmazásra került például, hogy az adózás és a vámok megállapítása mellett a kormány feladatává vált 31

34 többek között az új elektronikus fizetési rendszerek megteremtése, az internet-címek védelme és a fogyasztók biztonságának megóvása is. (Mezei A., 2004) Az Európai Unió esetében az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv célja az online kereskedést illetően a jogbiztonság megerősítése annak érdekében, hogy a közreműködő gazdasági szereplők bizalma meg ne rendüljön. Az Európai Parlament és az Európa Tanács június 8-án hozta létre az erre vonatkozó irányelvet, mely célul tűzte ki, hogy harmonizált intézkedések bevezetésével igyekszik a piaci elveket alkalmazni. Az irányelv hatályba lépése óta több bizottsági jelentés is napvilágot látott már, melyek minden esetben az irányelv aktuális hatásairól számolnak be. E jelentések alapján elmondható, hogy a fenti elektronikus kereskedelem jogi vonatkozásiról szóló irányelv a tagországok esetében kedvező hatást gyakorol az online értékesítésre, mely ennek köszönhetően folyamatosan bővül és gyarapodik. ( e.) Online kereskedelmi tendenciák Az elmúlt években világszerte ugrásszerűen megnőtt az internetes vásárlások száma, s bár országonként eltérő mértékben vásárolnak az emberek, az adatok az online vásárolt áruk és szolgáltatások tekintetében mégis mutatnak némi hasonlóságot. Ezzel kapcsolatban készítettem egy ábrát a jobb szemlélhetőség érdekében. 4. ábra - Az online vásárolt legnépszerűbb termékcsoportok világszerte, 2013 Forrás: Walker Sands Online Shopping Trends 2013 adatai alapján 32

35 Mint az ábrán is megfigyelhető, globális szinten a legnagyobb számban eladott termékek az elektronikához kapcsolódnak. Napjainkban, a számítógépek és okostelefonok világában talán annyira nem is meglepő, hogy majdnem 70 %-a a vásárlóknak erre a termékcsoportra összpontosít. Második legnépszerűbb termékként az interneten vásárlók könyveket, magazinokat vesznek, míg a képzeletbeli dobogó harmadik fokán a ruhaneműk állnak. A középmezőnyben végzett többek között a háztartási és irodai eszközök csoportja, illetve az online vásárlók majdnem 30%-a az interneten foglal például repülő- vagy vonatjegyet, ha utazni kíván. Az online ételrendeléseknek köszönhetően egyre többen választják, hogy nem a helyi közértből, hanem az interneten keresztül szerzik be a vacsorájukat. 20%-ra tehető azok száma, akik valamilyen sporttal kapcsolatos terméket vásárolnak online, viszont saját bevallásuk szerint az internethasználók csak kis hányada, körülbelül 7%-a vásárolt már valaha luxuscikket az internet segítségével. A globális áttekintés után először az Európai Unió online kereskedelmére vonatkozóan gyűjtöttem adatokat. Az Európai Unió össznépessége meghaladja az 500 millió főt, internet-hozzáféréssel 78 %-uk rendelkezik, vagyis 390 millióan használják az internetet személyes illetve gazdasági célokra. Az EU-tagországok közül a háztartások legnagyobb hányada Hollandiában rendelkezik internetkapcsolattal (itt az arány 94 %), őt követi Luxemburg, Dánia és Svédország, ahol átlagosan tíz háztartásból kilencnek van internet-hozzáférése. A rangsor legutolsó két helyén Bulgária és Románia áll, ahol bár rohamosan nő az internettel rendelkező háztartások száma az arány mindössze 45 % illetve 47% körüli értéket mutat (azaz a háztartások kevesebb, mint fele rendelkezik internet-kapcsolattal). (Eurostat News Release on Shopping Online 2013.) Az online kereskedelmet tekintve itt is megfigyelhető a globálisan is jellemző tendencia, vagyis évről-évre nő azon egyének száma, akik árut vagy szolgáltatást rendelnek az interneten keresztül ben az EU lakosságot nézve 43 % volt az arány, a következő évre már több mint a népesség fele rendelt már legalább egyszer az internet segítségével terméket ban az éves jelentés szerint közel 60 %-ra tehető azon internet-használók száma, akik online vásárolnak. A következő ábrán az öt legtöbbet interneten vásárló EU-tagállam éves adatait szeretném bemutatni. 33

36 5. ábra - Az interneten legtöbbet vásárló EU-tagállamok 2013-ban Forrás: Eurostat News Release on Shopping Online 2013 adatai alapján, saját szerkesztés Ahogy az az ábrán is megfigyelhető, az Európai Unió tagországai közül az Egyesült Királyság végzett az élen, az ott élő aktív internethasználók 83 %-a vásárolt az elmúlt évben legalább egyszer az internet segítségével. A második helyen 79 %-kal két ország osztozik, Dánia illetve Svédország lakosságának ugyanakkora százaléka vallotta, hogy online vett valamilyen árut vagy szolgáltatást 2013-ban. A harmadik helyen Németország végzett, ahol 77 %-ot ért el azok aránya, akik az interneten keresztül bonyolítottak le legalább egy vásárlást. Őt követi Luxemburg illetve Finnország, 73 és 72 %-kal. A legfelkapottabb árucikkek ebben az évben egyébként a ruhaneműk voltak, illetve minden, ami utazással, nyaralással kapcsolatos (jegyvásárlás, szállásfoglalás). (Eurostat News Release on Shopping Online 2013, Az online értékesítés megjelenése az 1990-es évek végén, a 2000-es évek elején egyértelműen az Egyesült Államok számára volt a legkedvezőbb. Az akkori kormányzati politika, a vásárlói attitűd és egyéb tényezők hatására alakulhatott úgy, hogy az internetes kereskedelem úttörője és legtöbbet profitálója az USA lehetett. Bár még napjainkban is magáénak tudhatja az első helyet, nem csak az Európai Unió, de Kína is egyre közelebb kerül ahhoz, hogy átvegye a vezetést. Érdekesség, hogy egyes előrejelzések szerint ezen évtized végére Kína valószínűleg letaszítja az USA-t a trónról, hiszen az elmúlt tíz év adatit tekintve átlagosan 120 %-kal nőtt az e-kereskedelmi piac Kínában (2012-ben az 34

37 összes kereskedelmi tranzakció majdnem 7 %-a az interneten bonyolódott). (McKinsey Global Institute Report, 2013) Napjainkban az Egyesült Államok lakosságának körülbelül 82 %-a internetfelhasználó, ez az arány pedig több mint 260 millió embert jelent. Közülül hozzávetőleg mintegy 62 %-uk vásárol online legalább egyszer havonta(!), míg azok aránya, akik saját bevallásuk szerint sosem használják erre a célra az internetet, mindössze 1 %. (Walker Sands Online Shopping Trends Report, 2013). A vásárolt áruk csoportjait összevetve itt is hasonlóan alakulnak az adatok, mint a globális vizsgálatnál; az amerikaiak legnagyobb része elektronikai-műszaki termékeket, ruhaneműket illetve kultúrával kapcsolatos árukat és szolgáltatásokat (mozi- és színházjegyek, könyvek, zene) vásárolnak online. Kifejezetten online értékesítéssel foglalkozó amerikai weboldalakat vizsgáltam, ezekről készítettem egy diagramot. 6. ábra - A havonta leggyakrabban látogatott online áruházak, 2013 (millió felhasználó) Forrás: adatai alapján, saját szerkesztés A fenti ábrán öt amerikai webáruház átlagos látogatottságát ábrázoltam, havi lebontásban. Ezek alapján az első helyen egyértelműen az Amazon.com áll, átlagosan havonta 162 millióan keresik fel és bonyolítanak le vásárlást. Az Amazon egyébként könyváruházként 35

38 indult pontosan 20 évvel ezelőtt, mára azonban már túlnőtt ezen a szerepkörön, s jóformán bármit beszerezhetünk tőlük (stratégiájukat röviden a bármit akarsz, tőlünk megkapod jelmondattal lehet jellemezni). A második helyen stabilan az ebay áll, havonta körülbelül 94 millióan kereskednek ezt a felületet használva. Harmadikként a legtöbben az Apple hivatalos áruházát látogatják (átlagosan 69 millióan havonta), mely annak is betudható, hogy az Apple termékek (iphone telefonok, MacBook laptopok) csak az innen megvásárolt alkalmazásokkal kompatibilisek. A listán szerepel még a Wal-Mart illetve a Netflix is, előbbit 58 millióan keresik fel havonta, míg utóbbi esetében ez a szám 27 millió főt takar Előnyök és hátrányok Az interneten való kereskedelem mértéke (mint láthattuk) évről-évre egyre nagyobb mértékeket ölt, azonban még ma is sokan ódzkodnak az ilyen módon lebonyolított vásárlásoktól. Mint mindennek, természetesen az online kereskedelemnek is vannak pozitívumai és negatívumai egyaránt, melyek vásárlókként eltérnek. Hátrányként értelmezhető, hogy a neten vásárolt termékeket a vevő nem tudja fizikailag megérinteni, ezáltal megvizsgálni, kipróbálni, így azoknál a termékeknél, amelyek megvásárlásánal a személyes jelenlét elengedhetetlen, egyelőre a hagyományos bolti értékesítés a mérvadó. Ugyancsak hátrányt jelenthet sokaknál az, hogy az online vásárlásnál a vevő és az eladó között nincsen személyes kontaktus, illetve sokan még ma is félnek esetleg a lakcímüket, bankkártyájuk számát megadni, bizalmatlanok az interneten kereskedő eladókkal szemben, így maradnak a bevált, boltban történő vásárlásoknál. A fent említett negatívumokon kívül azonban úgy vélem, sokkal több pozitívuma és előnye van ma már az internetes vásárlásnak. Egy felmérés szerint 12 a vásárlók döntő többsége kényelmi szempontból dönt az online vásárlás mellett (nem kell sorban állni, nincs tömeg, könnyű az árakat összehasonlítani, nem kell cipekedni, a nap bármely időszakában rendelhet árut vagy szolgáltatást), hiszen pár kattintással egyszerűen és gyorsan megvásárolhatja a kívánt terméket otthonról is. Ma már a lakcímünket, bankkártyánk számlaszámát is bizalmasan kezelik a cégek, harmadik félnek nem adják ki az adatainkat, így nem kell tartanunk semmilyen csalástól vagy átveréstől sem. A már 12 NRC E-Commerce Trend Report,

39 említett felmérés alapján készítettem egy táblázatot, ami a pozitívumok mellett az esetleges veszélyeket, hátrányokat is szemlélteti: Előnyök o kényelmes, gyors, egyszerű o bármikor, bárhonnan, pár kattintással elérhető o az árak könnyebben összehasonlíthatóak o nincs sorbanállás, tömeg o nem kell cipekedni Hátrányok o nincs fizikai kontaktus az áruval (nem lehet megérinteni, megtapogatni) illetve az eladóval sem o bankkártya illetve lakcím, telefonszám megadása o szállítás közben megsérülhet, elveszhet o az eladónak az internet reklámot és hírnevet is biztosít 7. ábra - Az internetes vásárlás pozitívumai és negatívumai Forrás: NRC E-Commerce Trend Report 2009 alapján, saját szerkesztés Személy szerint a fenti táblázatban leírtakkal teljesen egyetértek, mivel már én is vásároltam néhányszor az internet segítségével és ugyanezeket az említett dolgokat tapasztaltam. Úgy gondolom, a jövőnkben még inkább el fog terjedni az online értékesítés a felgyorsult életvitel és a technológia fejlődésének köszönhetően. Már most is évről-évre nő azok száma, akik ezt a fajta vásárlást részesítik előnyben, és véleményem szerint ez a növekvő tendencia a következő években is biztosan megmarad, sőt, sokkal ütemesebben emelkedik majd. 37

40 3. Az Európai Unió és az Egyesült Államok vitás ügyeinek elemző vizsgálata 3.1. A kereskedelmi konfliktusok kialakulásának okai Európa számára (előbb Európai Közösségként, majd pedig az Európai Unió integrációját tekintve) már a kezdetektől fogva az Egyesült Államok volt egyszerre a legfontosabb társ és a legnagyobb rivális. A két térség közötti kapcsolat saját módon fejlődött a hidegháború évtizedeiben, fordulatot vett a kétpólusú rendszer összeomlása után és újfajta kihívásokkal szembesül a XXI. század elejének világpolitikai kontextusában. (Balázs P. 2002) De mik okozhatják elsősorban a két vizsgált nagyhatalom közötti konfliktusokat? Mint tudjuk, az Európai Unió és az Egyesült Államok egymásrautaltsága a világkereskedelemben óriási méreteket öltött az idők folyamán, együttműködésük révén könnyűszerrel képesek befolyásolni az alapvető világgazdasági mozgásokat. Napjainkban egyre intenzívebben figyelhetjük meg a kiemelkedő áru-, szolgáltatás- és tőkeforgalmat, mely a két hatalom között zajlik, s ez a térnyerés az elkövetkezendő években még nagyobb növekedést produkál majd. Mindezek mellett egyértelműen számolni kell a különböző kereskedelemmel kapcsolatos konfliktusok kialakulásának veszélyével. Ugyan a Kereskedelmi Világszervezet stabil intézményi hátteret biztosít a különféle kereskedelmi viták megoldását illetően, azonban néhány esetben ezek a bilaterális együttműködésen alapuló keretek sem képesek megelőzni illetve kiküszöbölni a felek közötti potenciális konfliktusokat. Bár az esetek többségében ezek a nézeteltérések a két terület közötti kereskedelmi forgalomnak csak egy töredékét (átlagosan 0,2 2 %-át) érintik, mégsem hanyagolhatóak el, két okból sem. Egyrészről mivel a már említett kimagasló méretű áru-, szolgáltatás- és tőkeforgalom néhány százaléka (vagy tizedszázaléka) is jelentős forgalmat takar, ezáltal bármilyen konfliktus nagymértékű profit-veszteséget eredményez. Másrészről azért sem szabad figyelmen kívül hagyni az esetleges konfliktusokat, mert néhány esetben mini-háborúk formájában nagymértékben meghatározhatják a különféle szektorok illetve árucsoportok kereskedelemmel kapcsolatos feltételeit, valamint azok szabályozásait. ( 38

41 Az egymással való kereskedelem során kialakult viták okaira nem mindig egyszerű magyarázatot találni, összességében azonban mégis elmondhatjuk, hogy a két vizsgált térség, az EU és az USA közötti konfliktusok az alábbi főbb okokra vezethetők vissza: A két szereplő világgazdaságban és egymás gazdaságában játszott szerepe A kereskedelem politizálódása és liberalizációja A szabályok, törvények különbözősége; a két vizsgált hatalom nemzeti preferenciáinak eltérései Az első és talán legfőbb ok tehát nem más, mint a két szereplő közötti kölcsönös kereskedelmi összefonódás, a világ- és az egymás gazdáságában játszott kimagasló szerepük. Ez túl sok magyarázatra nem szorul, hiszen ahol sok a közös pont, ott törvényszerű az egyenes arányosság, azaz hogy nagyobb lesz az potenciális nézeteltérések kialakulásának lehetősége is. A második pontban a kereskedelem politizálódása merült fel, vagyis az, hogy a gazdaságban már nem csak a kormányzat, de egyéb szervezetek és érdekcsoportok is részt kívánnak venni. Ez pedig szintén kockázatot rejt magában, hiszen minél több aktor van jelen, annál több egyéni érdeket kívánnak érvényesíteni ezzel együtt annál nehezebb közös megállapodásra jutni. Nem mehetünk el szó nélkül a kereskedelem liberalizációja mellett sem, hiszen ennek következtében nem egy tradicionális iparág van, mely versenyhelyzetbe kényszerül, konfliktusok tucatját vonva maga után. Végül mindenképp említést érdemel az a tény is, hogy a két vizsgált területen belül és között is eltérőek a jogszabályok, törvények, így a közös álláspont kialakítása és a probléma megoldása során ebből is származhatnak nézeteltérések. (Németh B., 2006) A viták kategorizálása Mint láthattuk, az EU és az USA kereskedelmét érintő konfliktusok okainak meghatározása sem volt már egyszerű feladat, a viták kategóriákba sorolása pedig még komplexebb, többféle szempont is közrejátszik óta (amikor is hivatalosan megalakult a GATT utódintézménye, a WTO) napjainkig összesen 51 kereskedelemmel kapcsolatok 39

42 konfliktus látott napvilágot az Európai Unió és az Egyesült Államok között. Bár a két terület között adódott már konfliktus a mezőgazdasági vitáktól kezdődően az ipari konfliktusokon át egészen a biotechnológia területéig, mégis elmondható, hogy az elmúlt évek tapasztalatai alapján az Európai Unió és az Egyesült Államok közötti viták négy nagyobb csoportba illeszthetők: Mezőgazdasági termékek kereskedelmét érintő konfliktusok Iparral, technológiai fejlődéssel kapcsolatos nézeteltérések Versenytorzító intézkedések körül kialakult viták Ideológiai konfliktusok Az első csoport, mely számos konfliktust eredményezett és eredményez napjainkban is, a mezőgazdaság területe - időről időre megjelenik valamilyen mezőgazdasági termékkel kapcsolatos nézeteltérés a két hatalom között. A konfliktusok eleinte amerikai oldalról kezdődtek, amikor is az USA rendre panaszt nyújtott be az EU ellen, lényegében az uniós Közös Agrárpolitika elemeit kritizálta. Az ismertebb agrárviták közé sorolhatjuk például a másfél évtizedig elhúzódó banánvita néven elhíresült konfliktust, mely bár végül sikeres megegyezéssel zárult, idő közben számos felet érintett s minden oldalról sok érdeket megsértett. (Borszéki G., 2011) Az ipar területén kialakult viták általában véve stratégiai jelentőségűek, épp emiatt nagyon nehéz közös álláspontra jutni és megoldást találni az adott ügyre nézve. Ide tartoznak például az ismertebb konfliktusok közül a repülőgépgyártással összefüggő nézeteltérések (Airbus, Boeing). A második csoportba sorolhatók még a technológiai fejlődéssel kapcsolatos konfliktusok, ahol napjainkban leginkább a biotechnológia területe szolgál alapul a különböző vitáknak (hormonkezeléses technológiával előállított hús- és tejtermékek, genetikailag módosított növények). A harmadik kategória kifejezetten tág témakörre terjed ki, ezáltal rengeteg konfliktust foglal magába. Ide sorolható minden versenyellenes gyakorlat (kontingensek, szubvenciók, kvóták, adótámogatások). Ennek keretein belül megemlíthetjük például az acélimport-vitát, amikor is mindkét fél vámot emelt illetve importkorlátozást vetett be, hogy saját 40

43 acélgyártóit segítse. Szintén ebbe a kategóriába sorolható az az eset is, amikor az USA bizonyos amerikai vállalatokra adókedvezményeket érvényesített (átlagosan 30%-os engedményekről beszélünk). Természetesen az EU ezzel szemben szankciókat kívánt érvényesíteni, pótvámokat vetettek ki számos amerikai termékcsoportra, melyek következtében az USA kénytelen volt eltörölni azokat a törvényeket, melyek lehetővé tették az ekkora mértékű adókedvezményt. Végül, de nem utolsó sorban számos konfliktus vezethető vissza ideológiai okokra, melyek megoldása talán a legnehezebb mind közül, hiszen egyik fél sem adja fel szívesen a politikai nézeteit, esetleg a vallási meggyőződését egy-egy vita megoldása érdekében. (Borszéki G., 2011) A fentieket összefoglalandó készítettem egy táblázatot, amely segítségével az eddigi 51 vitás esetet alapul véve szeretném kategorizálni a konfliktusokat: 7. táblázat A két térség közötti konfliktusok jellemzése kategóriákra bontva Konfliktusok Megoszlásuk száma (db) (%) Áruk és szolgáltatások 35 68,63 Szellemi termékek 5 9,80 Egyéb 11 21,57 Összesen: Forrás: WTO hivatalos adatai alapján, saját szerkesztés Mint a táblázat adatain jól látható, a két vizsgált térség közötti viták döntő része valamilyen áruval vagy szolgáltatással kapcsolatos ez a kategória az összes EU és USA közötti konfliktus majdnem 70 %-át teszi ki, konkrétan 35 darab vita sorolható ebbe a csoportba. Ide tartoznak például a már említett acél- illetve széntermékekre vonatkozó eljárások épp úgy, mint a gabonatermékek importjára vonatkozó korlátozások vagy a különböző vámokkal kapcsolatos intézkedések is. Az egyéb kategóriába sorolható eljárások az összes konfliktus kicsit több mint 21 %-át teszik ki (11 esetet fed le), ide sorolhatjuk többek között a légi kereskedelmet érintő intézkedéseket és a kikötők biztonságáért indított eljárásokat is. A harmadik nagy kategória a szellemi termékeket és az ezekhez kapcsolódó konfliktusokat foglalja magába. Bár mint láthatjuk, ezzel a majdnem 41

44 10 %-os megoszlási adattal ezek a viták nem döntő többséggel szerepelnek (az eddigi 51 konfliktusból mindössze 5 eset sorolható ebbe a csoportba), mégis úgy gondolom egyáltalán nem elhanyagolhatóak óta (amikor is hivatalosan megalakult a GATT utódintézménye, a WTO) napjainkig összesen tehát 51 kereskedelemmel kapcsolatok konfliktus látott napvilágot a két vizsgált világhatalom, az EU és az USA között. Az Egyesült Államok napjainkig 19- szer panaszolta be az EU-t valamilyen kereskedelmi okból kifolyólag, míg az Európai Unió eddig 32 alkalommal volt a panaszos fél az USA-val szemben. ( c.) Mielőtt külön kitérnék mindkét térség konfliktusainak vizsgálatára, szeretném röviden bemutatni és jellemezni a konfliktusok megoldásának sikerességi arányát. Úgy gondolom, ez egy nagyon érdekes mutató, mely rávilágít arra, hogy a két vizsgált térség részéről indított viták közül eddig hány esetet sikerült törvényes úton lezárni, azaz hány megoldás született eddig. 8. táblázat A két hatalom közötti konfliktusok sikerességi aránya Összes konfliktus száma (db) Sikeresen lezárva (db) Sikeresen lezárva (%) Európai Unió részéről indítva ,13 Egyesült Államok részéről indítva ,63 Forrás: Kereskedelmi Világszervezet hivatalos adatai alapján, saját szerkesztés A fenti táblázat tehát azt mutatja, hogy az Európai Unió és az Egyesült Államok eddigi összes konfliktusát alapul véve azok közül hány esetben született megoldás. Az 51 esetből napjainkig 27 vitát sikerült lezárnia a feleknek (ez összességében 52,94 %-os sikerességet takar). Külön vizsgálva a két hatalmat, elmondható, hogy az Európai Unió részéről indított 32 vitából eddig 17 esetet sikerült megoldani, ami 53,13 %-os aránynak felel meg. A másik térséget, az Egyesült Államokat tekintve szintén a vitás ügyek kicsivel több, mint felénél sikerült megállapodni, aminek köszönhetően a sikerességi arány 52,63 %-ot mutat. Összességében elmondható tehát, hogy bár a nézeteltéréseik felénél már megoldás 42

45 született, így is maradt még jó néhány eset, amelyek esetében még napjainkban sem sikerült közös álláspontra jutniuk a feleknek. Azt tehát már tudjuk, hogy 27 nézeteltérést sikerült véglegesen, legális úton lezárni, ám a fennmaradó 24 eset még mindig komoly viták forrását képezik. A következő táblázatban a konfliktusok jelenlegi státuszát gyűjtöttem össze, ezt szeretném bemutatni. Az EU és az USA közötti konfliktusok jelenlegi státusza (2014) 9. táblázat Jelenlegi állapot Esetek száma (db) Befejezett, megoldás született 27 Átmenetileg elfogadott 7 Tanácskozás alatt 15 Megállapodás folyamatban 2 Összesen: 51 Forrás: Kereskedelmi Világszervezet hivatalos adatai alapján, saját szerkesztés A fenti táblázatban tehát az Európai Unió és az Egyesült Államok közötti nézeteltéréseket vettem alapul, megvizsgáltam a jelenlegi státuszukat, ezt szeretném röviden jellemezni. Mint már említettem, a vitás ügyes kicsivel több, mint fele (27 eset) már megoldódott, a felek közös álláspontra jutottak. A fennmaradó 24 eset kimenetele jelenleg még kérdéses, aktuális állapotukat háromféleképp jellemezhetjük. Ezen kérdéses ügyes legtöbbje (15 eset) kapcsán még folynak a tárgyalások, egyelőre nem született érdemleges eredmény a megoldást illetően. További 7 esetben bár átmenetileg elfogadásra került egy alternatíva, a két hatalom összhangja érdekében leginkább tökéletesnek vélt megoldás érdekében további tárgyalásokat folytatnak. Két ügy kapcsán pedig a megállapodás folyamatban címszóval jellemezhetjük leginkább a konfliktus aktuális állapotát. 43

46 Az Egyesült Államok részéről indított kereskedelmi viták Az Egyesült Államok, mint már említettem, napjainkig összesen 19 vitát indított az Európai Unió ellen, valamilyen kereskedelmi okból kifolyólag. Ezek a konfliktusok főként az exportot és importot érintő korlátozások végett bontakoztak ki a két hatalom között, a főszerepben a mezőgazdasági- illetve a szén- és acéltermékek állnak. A két térség közös történelmében voltak békés, problémamentes időszakok (például a II. világháborút követően, amikor a teljes politikai- és gazdasági érdekazonosság jellemezte a két hatalmat), mégis, amikor a mai Európai Unió elődje, az Európai Gazdasági Közösség (EGK) megalakult 1957-ben, a békés egyetértések ideje és a kettejük közötti jó kapcsolat felbomlani látszott. Ennek oka volt például, hogy az EGK létrehozta a Közös Agrárpolitikát (Common Agricultural Policy CAP), mely viszonylag erős protekcionista eszközöket alkalmazott; s így az USA számára megnehezítették a bejutást a potenciális európai mezőgazdasággal foglalkozó piacokra. Ez a szektor egyébként is problémás, rengeteg tényező befolyásolja az ágazat sikerességét vagy éppen bukását: gondoljunk csak például a lefölözési rendszerre (amellyel a hazai mezőgazdasággal aktívan foglalkozók biztonságát akarták elősegíteni), vagy épp a különböző exporttámogatásokra. Ezek összessége (és az a tény, hogy a mezőgazdaság összességében kevesebb bevételt realizál, mint amennyi költséggel jár) adta a legelső mezőgazdasággal kapcsolatos nézeteltérések alapját és sajnos mind a mai napig az egyik legfőbb vitaterületnek számít az EU és az USA között. (Németh B., 2006) Az USA által indított viták döntő részben a mezőgazdaságot érintik, de természetesen más jellegű konfliktusok is jelen vannak a két térség közti kereskedelmi kapcsolatokat tekintve. Jelentősnek mondható egyrészt a légi kereskedelmet érintő intézkedések, illetve a hormonkezelt, genetikailag módosított termékek valamit a biotechnológiai termékekre vonatkozó eljárások is. A következőkben pár mondatban szeretném felvázolni a légi kereskedelmet illetve ezzel párhuzamosan a repülőgépgyártást érintő korlátozások kiindulásának okait. A légi kereskedelmet érintően elsőként a repülőgépgyártás körüli érdekellentéteket kell számba vennünk. A félig magán-, félig állami kézben lévő európai repülőgépgyártó vállalat, az Airbus Industrie illetve az amerikai Boeing-McDonnell Douglas kapcsán robbant ki az eddigi legnagyobb vita az ipar területén a két hatalom között, mely konfliktus 44

47 megoldásának teljesítése jelenleg is tart. Helyhiány miatt csak röviden szeretném ismertetni az esetet: az USA azzal vádolta az EU-t, hogy az Airbus Industrie jelentős, nagymértékű állami támogatásban részesül (holott ezek a támogatások ellentétesek mind a GATT, mind az utódja, a WTO elveivel, hiszen alaptörvénybe foglalták a kereskedelemtorzító szubvenciók tiltását). Az Európai Unió erre visszavágásként azzal reagált, hogy előtte több éven át az Egyesült Államok is kapott hasonló támogatásokat, így nem jogos Amerika felháborodása. Természetesen egyik fél sem enged a saját véleményéből, mindketten a másik felet vádolják - rengeteg érv és ellenérv került szóba e vitafolyamat kapcsán, a Kereskedelmi Világszervezet pedig nem tud egyértelmű döntést hozni a megoldást illetően. (Milassin L, 2012) Ez csak egy példa a sok közül, s ezt is csak röviden tudtam most felvázolni (idő- és helyhiány miatt). Az azonban már ebből a pár sorból is látszik, milyen bonyolult is egy-egy nézeteltérés megértése, a kirobbanás okainak megfejtése s az egész konfliktus megoldása. Az Egyesült Államok és a sokszor csak európai erőd néven emlegetett Európai Unió közötti konfliktusok természetesen sokszor nem csak és kizárólag ezt a két hatalmat érintik, sőt: az a ritkább, ha ténylegesen csak a két vizsgált térség vitázik úgy, hogy más ország ne lenne bevonva az adott ügybe. Az USA részéről indított 19 eljárásból például 11 esetben további országok is szerepelnek harmadik félként az Európai Unión kívül, amit a következő diagram személtet: 8. ábra - Az USA részéről indított eljárások során a további résztvevők megoszlása Forrás: WTO hivatalos adatai alapján, saját szerkesztés 45

48 Mint azt a diagram jól ábrázolja, az Egyesült Államok részéről az Európai Unió felé indított viták során legtöbb esetben Ausztrália (8 alkalom) illetve Japán, Kína és a Koreai Köztársaság (mindhárom ország 7 alkalommal) szerepeltek harmadik fél gyanánt. Ezt követően Kanada volt legtöbbször bevonva (6 alkalom), illetve 5-5 esetben Brazília és India is részesévé vált a két hatalom közötti nézeteltéréseknek. Arra a kérdésre, hogy vajon miért pont ezek az országok szerepelnek harmadikként egy-egy ügy folyamán, több válasz is adott: a nagy fokú interdependencia (vagyis az egymástól való kölcsönös függés) illetve az erős technikai-technológiai fejlettség és így az ebből adódó kapcsolatok lehetnek a legkézenfekvőbb válaszok Az Európai Unió által indított kereskedelmi konfliktusok Az Európai Unió és az Egyesült Államok között megfigyelhető sokrétű kapcsolatrendszerben a két hatalom nem csak kereskedelmi kapcsolatokat ápol egymással, de mindkét fél részéről gazdasági- és politikai együttműködést is megkíván a fennálló kölcsönös függési rendszer. Ez a szoros függés és nagyfokú egymásrautaltság azonban akarva-akaratlanul is nézeteltérésekhez vezethet az elmúlt majdnem 20 évben pedig bőven kijutott ezekből a vitákból mindkét térségnek. Napjainkig az Európai Unió 32 alkalommal élt panasszal az Egyesült Államokkal szemben. Ha sorra vesszük ezeket a vitákat, rögtön szembetűnik, hogy itt is mennyire jellemző a konfliktusok sokszínűsége, a kategóriák megoszlása. Mezőgazdasággal kapcsolatos eljárások természetesen itt is akadnak bőven (csakúgy, mint az Egyesült Államok esetében), ezen a kategórián belül a legfőbb intézkedések a textil- és ruházati cikkek importját, a baromfitermékek bevitelét illetve a szén- és acéltermékek importjátexportját érintik. A mezőgazdasági vonal mellett megfigyelhetőek a különböző antidömping-intézkedések, vámeljárással kapcsolatos ügyletek és néhány szerzői jogvédelemmel és szabadalmi jogokkal összefüggő intézkedések is. ( d.) Természetesen itt is elmondhatjuk, hogy nem csak és kizárólag a két vizsgált térség között áll fenn valamilyen konfliktus, ugyanis az esetek több mint 60 %-ában (32 alkalomból 20-szor) egy vagy több további ország is bekapcsolódott az adott vitákba. Erről is készítettem egy táblázatot a jobb szemlélhetőség kedvéért: 46

49 9. ábra - Az EU részéről indított viták során a további résztvevő országok megoszlása Forrás: WTO hivatalos adatai alapján, saját szerkesztés Ebben a diagramban tehát az Európai Unió részéről indított vitás ügyeket tekintve a harmadik félként résztvevő országok megoszlását vizsgáltam. A 20 esetből 15-ször Japán is szerepel a különféle konfliktusokban, ezzel az adattal ő szerepel legtöbbször mint harmadik fél. Őt követően leggyakrabban Brazília és Kanada neve tűnik fel egy-egy nézeteltérés elemzésének kapcsán, mindketten 11 ügyben részesei az adott kereskedelmi vitáknak. Jelentős még Kína és Mexikó részvétele is, mindketten 9 alkalommal szerepelnek a képzeletbeli dobogó harmadik helyén. Néhány további esetben rajtuk kívül szerepel még a Koreai Köztársaság, India és Ausztrália is. A vizsgálódás során nagyon érdekesnek találtam, hogy az Európai Unió sokkal több esetben élt panasszal az Egyesült Államokkal szemben, mint fordítva. De vajon mi lehet ennek az oka? Nos, a válasz erre nem egyértelmű, úgy gondolom több összetevő is közrejátszhatott ennek alakulásában, melyek közül kettőt emelnék ki a továbbiakban. Az első befolyásoló tényező véleményem szerint a következő lehetett: eleinte ugyebár az Egyesült Államok egyértelműen támogatta az Európai Unió bővülését, hiszen akkoriban a kölcsönös gazdasági- és kereskedelmi kapcsolatoknak köszönhetően még az amerikai piac is profitálhatott ebből a lépésből, többféle módon is. Azonban a bővülés során az Európai Unió (érthető módon) egyre inkább arra törekedett, hogy a saját tagországait előnyösebb 47