BALASSAGYARMATI KISTÉRSÉG TÖBBCÉLÚ TÁRSULÁSA KÖZOKTATÁSI INTÉZKEDÉSI TERVE augusztus.

Átírás

1 BALASSAGYARMATI KISTÉRSÉG TÖBBCÉLÚ TÁRSULÁSA KÖZOKTATÁSI INTÉZKEDÉSI TERVE augusztus. 1

2 1. Bevezető A Balassagyarmati Többcélú Kistérségi Társulás megalakulása és célja A többcélú kistérségi társulás jogszabályi háttere és előzménye Intézményfenntartó társulás jogszabályi háttere és előzménye A kistérségi közoktatási stratégia célja és szerkezete A közoktatási stratégia általános célja Átfogó cél Konkrét célok A kistérségi közoktatási stratégia szerkezete Módszertan Helyzetelemzés SWOT Elemzés a kistérség közoktatási helyzetéről A kistérség elhelyezkedése és településszerkezete A kistérség gazdasági, és társadalmi és infrastrukturális helyzete A kistérség demográfiai helyzete A kistérség közoktatási rendszere Az önállóságtól az együttműködésig - rövid történeti áttekintés Az intézményfenntartó társulások kialakulása A kistérség közoktatási intézményei Az óvodai ellátás Az általános iskolai ellátás Középfokú oktatás Alapfokú művészetoktatás Kollégiumi ellátás A szakszolgálati ellátás Korai fejlesztés Képzési kötelezettek ellátása Nevelési tanácsadó Gyógytestnevelés Pályaválasztási tanácsadás Logopédiai ellátás: SNI tanulók integrációs nevelése, a speciális általános iskolai nevelés Az oktatás színvonala A közoktatási intézmények humán és infrastrukturális kapacitása A közoktatási intézmények költséghatékonysága Esélyegyenlőség az oktatásban Kisiskolák települési beágyazottsága A Többcélú Társulás szerepe a kistérségi oktatásszervezésben A közoktatási stratégia szempontjából releváns nemzetközi és hazai vizsgálatok A kistérség oktatási rendszerét befolyásoló hazai környezet A helyzetelemzés összefoglalása Megállapítások Következtetések Modellek a kistérség oktatási helyzetére Értékek Előrejelzés Modellek Kistérségi iskolacentrum Kistérségi fenntartó modell

3 Mérföldkövek Intézkedési terv Előnyök és hátrányok Forrástérkép Belső források Forrásbevonás lehetőségei pályázatok segítségével Modellszámítás a költségmegtakarításokra vonatkozóan Demográfiai adatok és ábrák A4-es méretben

4 1. Bevezető 1.1 A Balassagyarmati Többcélú Kistérségi Társulás megalakulása és célja Az évi LXV. törvény 41. (1) bekezdésében foglalt felhatalmazás, valamint a helyi önkormányzatok társulásáról és együttműködéséről szóló évi CXXXV. törvény 16. -a és a területfejlesztésről és területrendezésről szóló évi XXI. Törvény rendelkezési alapján a Balassagyarmati Kistérség 29 1 települési önkormányzatának határozatával június 23-án megalakult a Balassagyarmati Többcélú Kistérségi Társulás (továbbiakban: Társulás). Nógrád-megyében ez volt az egyetlen Társulás, amely egyhangú egyetértéssel alakult meg, vonzó lehetőséget teremtve a kistérség településeinek azáltal, hogy bizonyos feladatok társulási keretek között történő lebonyolítása révén többlettámogatáshoz, szakszerű segítséghez jutottak és juthatnak. A megalakulási folyamatot nagyban elősegítette, hogy már 1996 óta létezett az Ipoly-Táj Területfejlesztési Társulás, amely szintén mind a 29 települést magában foglalta. A Társulás június 24-én tartotta meg alakuló ülését, ahol többek közt arról is határozott, hogy június 30-án pályázatot nyújt be a Belügyminisztérium által kiírt, a többcélú társulások létrejöttét ösztönző pályázati kiírás keretében. A pályázaton elnyert összeg biztos anyagi hátteret teremtett a kezdetekhez. A többcélú kistérségi társulás jogszabályban meghatározott feltételek szerint gondoskodhat az alábbi feladatkörbe tartozó közszolgáltatások biztosításához kapcsolódó és térségi együttműködést igénylő egyes feladat- és hatáskörök ellátásáról: oktatás és nevelés; szociális ellátás; egészségügyi ellátás; család-, gyermek- és ifjúságvédelem; közművelődési, közgyűjteményi tevékenység; helyi közlekedés, helyi közútfenntartás; 1 A települések száma 2006-ban Ipolyszög önállóvá válásával lett 29, amennyiben az értelmezést nem zavarja, akkor kerüljük a települések számának folyamatos, inkább zavaró körülírását (2006-ig 28, majd 2006-tól 29) 4

5 ingatlan- és vagyongazdálkodás; ivóvízellátás, vízgazdálkodás, vízkárelhárítás, valamint bel- és csapadékvízelvezetés; kommunális szolgáltatások és energiaellátás; környezet- és természetvédelem, valamint hulladékkezelés; szennyvíztisztítás és -elvezetés; területrendezés; esélyegyenlőségi program megvalósítása; foglalkoztatás; gazdaság- és turizmusfejlesztés, valamint idegenforgalom; állat- és növényegészségügy; belső ellenőrzés; területfejlesztés. A Társulás végén döntött a balassagyarmati kistérség közoktatási stratégiájának és az ahhoz kapcsolódó intézkedési tervnek az elkészítéséről. Döntésének meghozatalában a kistérségi társulást kettős motiváció vezérelte. Egyfelől az a jogszabályi háttér, amely előírja számára a meglévő stratégia felülvizsgálatát, másfelől az a felelősségérzet és fejlesztési szándék, amely a jogszabályi előírásokon is túlnyúlva a Társulást, illetve az abban résztvevő polgármestereket arra ösztönözte, hogy változó oktatási és társadalmi környezethez illeszkedő, több évre szóló közoktatási stratégiát alakítsanak ki. A kistérségi közoktatási stratégia elkészítésével a Társulás kifejezésre juttatja hogy a területén élő polgárok életkörülményeinek javítása, társadalmi mobilitása, helyi identitásának megerősítése és az életen át tartó tanulás megalapozását szolgáló közoktatási rendszer folyamatos fejlesztése mellett elkötelezett, és azért tenni hajlandó A többcélú kistérségi társulás jogszabályi háttere és előzménye A kistérség az 1990-es évek területfejlesztési folyamatainak a terméke. A kistérség fogalmát a közigazgatási rendszer korszerűsítésével kapcsolatos feladatokról szóló 2198/2003. (IX. 1.) Kormányhatározat adta meg, mely szerint a kistérség földrajzilag egymással határos, erős funkcionális kapcsolatot mutató egy, esetleg több központra szerveződő településcsoport, amely a települések között lévő kapcsolatok révén lehetővé teszi a térségi feladatok ellátását. 5

6 A kistérségek rendszerét a kistérségek lehatárolásáról és megváltoztatásának rendjéről szóló 244/2003. (XII. 18.) Kormányrendelet tette közzé január 1-jei határnappal. A rendelet eredményeként 168 területfejlesztési statisztikai kistérség került kialakításra Magyarországon. A többcélú kistérségi társulások megalakulására ösztönzőleg hatott a 65/2004. (IV. 15.) Kormányrendelet, amely kistérségi támogatási lehetőséget tartalmazott, amennyiben június 30-ig létrejönnek az új típusú társulások. A települési önkormányzatok többcélú kistérségi társulásáról szóló évi CVII. törvény 2. -a az ellátandó közszolgáltatások között első helyen említi az oktatást és nevelést. Először a évi költségvetési törvény (2004. évi CXXXV. törvény) 5. számú mellékletében jelent meg az ún. címzett támogatások között a normatív állami támogatás lehetősége. A többcélú kistérségi társulásoknak az állami támogatások lehívásához szigorú feltételeknek kell megfelelniük, különösen a gyermek és tanulói átlaglétszámok biztosításának tekintetében. Az önkormányzati - közszolgáltatási funkciók ellátásának optimális keretét a kistérséghez tartozó önkormányzatok többcélú társulása adja, amely az egész kistérségre kiterjedő közszolgáltatásokat biztosíthatja hatékonyan Intézményfenntartó társulás jogszabályi háttere és előzménye Tekintettel arra, hogy a Társulás területén 10 intézményfenntartó társulás működik érdemes röviden áttekintenünk ezek szerepét és kialakulásuk előzményeit. A helyi önkormányzatokról szóló évi LXV. törvény (továbbiakban: önkormányzati törvény) 43. -a határozza meg az intézményi társulás fogalmát és a társulási megállapodás minimális tartalmi elemeit. E szerint az intézményi társulás nem más, mint legalább két települést (község, nagyközség, város) ellátó egy vagy több intézmény közös alapítására, fenntartására és fejlesztésére létrehozott megállapodás az érdekelt képviselő-testületek között. A helyi önkormányzatok társulásairól és együttműködéséről szóló évi CXXXV. törvény határozza meg a társulási megállapodás típusokat. A közös intézményfenntartásnál fontos tartalmi eleme a társulási megállapodásnak a költségek viselésének arányának meghatározása, továbbá a teljesítés feltételeinek részletezése. A közös intézményfenntartás esetén az államháztartásról szóló évi XXXVIII. törvény 64. (8) bekezdése értelmében vagy a társulási megállapodásban 6

7 megjelölt önkormányzat vagy az intézmény székhelye szerinti önkormányzat jogosult a központi költségvetési normatívák lehívására. A magyar önkormányzati rendszer rendkívül tagolt, több mint 3200 önkormányzat működik az országban. Az intézményfenntartó társulások és a többcélú kistérségi társulások alternatívát kínálnak az egyes települések önálló intézményfenntartásával szemben, biztosítva a szolgáltatások megszervezésének összehangolt és költséghatékony módját. 7

8 2. A kistérségi közoktatási stratégia célja és szerkezete 2.1. A közoktatási stratégia általános célja A kistérség fejlődésének előmozdítása, a közszolgáltatások színvonalának emelése a települések együttműködésével, közös fejlesztési programok készítésével és végrehajtásával biztosítható. A stratégia egy jövőkép alapú tervezés, amely nem egyéb, mint a célállapot elérésének a terve. A stratégiai célokat alkot, amelyhez eszközöket rendel, továbbá rendelkezik a megvalósítás fő szereplőiről, intézményeiről és folyamatairól. A kormányzati politikában határozottan megjelenik a kistérségi szintű együttműködés támogatása, melynek érdekében született meg a többcélú kistérségi társulásokról rendelkező törvény. Ilyen formán az önkormányzatok a törvény értelmében közös fejlesztési programokat készíthetnek, együtt pályázhatnak magyarországi és uniós forrásokra, továbbá közösen tarthatnak fenn közoktatási, szociális vagy egészségügyi intézményeket Átfogó cél A stratégia átfogó célja a kistérség közoktatási ellátórendszerének feltérképezése és a fejlesztésre szoruló területek feltárása annak érdekében, hogy a települések rendszerszintű együttműködésével a kistérség közoktatásának színvonala emelkedjen és fenntarthatósága hosszú távon biztosítható legyen Konkrét célok A közoktatás fejlődését szolgáló tevékenységek azonosítása és összehangolása egy hatékony és magas színvonalú kistérségi oktatási rendszer megvalósítása érdekében. A fejlesztési céloknak a hazai és uniós pályázati lehetőségekkel történő összehangolása külső források bevonása céljából, ezáltal biztosítva a fejlesztések pénzügyi hátterét. A kistérség oktatási rendszerének a megváltozott gazdasági, társadalmi és jogszabályi környezethez történő igazítása, amely lehetőséget nyújt a központi források optimális kihasználásához és ezáltal oktatásfejlesztés biztosításához. 8

9 2.4. A kistérségi közoktatási stratégia szerkezete A közoktatási stratégia szerkezetének kialakítása során annak átfogó és konkrét céljainak sikeres elérését tartottuk szem előtt, figyelembe véve a stratégia, mint fejlesztési eszköz sajátosságait. Annak érdekében, hogy kézelfoghatóbbá tegyük a kistérség közoktatási rendszerének jelenlegi szervezési-működési logikájából és adottságaiból eredő várható következmények, illetve a tudatos stratégiai tervezés eredményei közti jelentős különbséget, két modellt vázoltunk fel. Az első modellt nevezhetjük a változatlanság, illetve a környezet változásaira utólag reagáló, míg a másodikat a tudatos fejlesztés és a pro-aktív magatartás egymással gyökeresen szembenálló megközelítésének, illetve a negatív és a pozitív jövőkép konfliktusának is. A fentieknek megfelelően az általunk felvázolt első modell azt mutatja be, demográfiai, statisztikai adatokra támaszkodva, hogy határozott fejlesztések és struktúraváltás nélkül a balassagyarmati kistérség közoktatási rendszere milyen problémákkal lesz kénytelen szembenézni és megküzdeni a közeljövőben. A második modellben, amit nevezhetünk pozitív jövőképnek, egy határozott fejlesztési irány mentén végrehajtott és egymásra épülő intézkedés-együttes eredményeként kirajzolódó, középtávon is megvalósítható modellt mutatunk be, az annak kialakítását garantáló tevékenység-sorozattal együtt Módszertan A stratégia elkészítéséhez széleskörű, mind mennyiségi, mind minőségi adatok gyűjtését és elemzését végeztük el. Az adatgyűjtést és a kistérségi helyzet mélyebb megismerését szolgálta az ún. oktatásfejlesztési csoport felállítása, amelynek feladata az volt, hogy a stratégia készítéséért felelős tanácsadói csoportot széleskörű szakmai tapasztalataira és alapos helyismeretére támaszkodva támogassa. Az oktatásfejlesztési csoport 8 főből állt (személyükre a társulás munkaszervezete tett javaslatot), amelyben a kistérség bizonyos településeinek polgármesterei, intézményvezetők és a kistérségi munkaszervezet vezetője vett részt. Az oktatásfejlesztési csoport és a tanácsadók együttműködtek a stratégia készítése során, amelynek elemeit az oktatásfejlesztési csoport tagjai annak véglegesítése előtt megismerhették és véleményezhették. 9

10 A mennyiségi adatgyűjtés során a kistérség valamennyi közoktatási intézményének a stratégia elkészítése szempontjából releváns statisztikai adatait összegyűjtöttük és elemeztük. A minőségi adatokhoz interjúkon keresztül jutottunk. Az interjúalanyok kiválasztása során arra törekedtünk, hogy a kistérség teljes közoktatási spektrumát lefedjük, ugyanakkor annak idő- és költségtakarékos módját alakítsuk ki, elkerülve azt a módszertanilag indokolatlan megoldást, hogy valamennyi település oktatási intézményét személyesen fölkeressük. Módszertanilag az interjúalanyok reprezentatív mintájának kialakítása volt ésszerű és indokolt. Az interjúalanyok kiválasztása során felállítottunk egy horizontális és egy vertikális szempontsort. A horizontális szempontsort az alábbi négy kiválasztási kritérium mentén alakítottuk ki: Balassagyarmat, mint az egyetlen város és a kistérség központja Gesztortelepülések Közoktatási intézményt fenntartó nem gesztortelepülések Közoktatási intézménnyel nem bíró települések. A vertikális szempontsor kialakítását az a megfontolás vezette, hogy az interjúkba bevonjuk valamennyi közoktatási intézménytípusban dolgozó intézményvezetőt és pedagógust (óvoda, általános iskola, gimnázium, szakközépiskola és szakiskola, pedagógiai szakszolgálat), ezek fenntartóit (helyi polgármestereket) és a közoktatás alakításában fontos szerephez jutó egyéb szereplőket (család- és gyermekjóléti szolgálat, szülői képviselet, civil szervezetek). Így összesen 24 interjút készítettünk 8 településen. Ezzel a módszertani megközelítéssel az interjúk során lefedtük a kistérség valamennyi, a közoktatási intézményfenntartás szempontjából meghatározható településtípusát és egyben valamennyi közoktatási intézmény típust. 10

11 3. Helyzetelemzés 3.1. SWOT Elemzés a kistérség közoktatási helyzetéről ERŐSSÉGEK Felkészült, kompetens és innovatív pedagógus közösség Az iskolák családias légköre A pedagógusok szociális érzékenysége Differenciált foglalkozás Pedagógusok elhivatottsága Az iskolák erős helyi beágyazottsága Kistérségi szinten széles közoktatási választék Az iskolák életben maradási készsége és képessége Önképző körök száma Hagyományőrzés LEHETŐSÉGEK Közoktatási pályázatok Társulások, együttműködések, és kistérség nyújtotta lehetőségek Utazó pedagógusok (speciális pedagógusok, kis óraszám) által kínált oktatási szolgáltatások Tantervi szabadság Határmenti kapcsolat és a táj adottságai GYENGESÉGEK Kompetencia-alapú oktatás Az oktatási hálózaton belüli együttműködés és információáramlás Speciális szakemberek száma Elavult oktatási infrastruktúra Közlekedési hálózat A táj adottságainak kihasználása Félelem az önállóság elvesztésétől az oktatási intézmények részéről Változó feltételekhez és igényekhez való alkalmazkodás a pedagógiai módszerek alkalmazásában és az iskolavezetésben Szülő-pedagógus viszony VESZÉLYEK Csökkenő gyereklétszám Halmozottan hátrányos helyzetűek növekvő száma Kormányzati oktatáspolitika gyakori váltásai Értelmiség elvándorlása Csökkenő normatíva Települések elöregedése Létszám leépítés Mamut-iskolák létrehozása és kisiskolák eltűnése Két pólus (város-vidék) ellentéte 3.2. A kistérség elhelyezkedése és településszerkezete A balassagyarmati kistérség Nógrád megye észak nyugati részén, a rétsági és a szécsényi kistérségek között helyezkedik el. A térség magába foglalja a Börzsöny, a Cserhát hegységek, 11

12 valamint a Nógrádi medence egy-egy részét. Északon az Ipoly folyó nemcsak a térség, hanem a Magyar és a Szlovák Köztársaság országhatárait is adja. A kistérség településszerkezete hűen tükrözi az észak-magyarországi régióra jellemző aprófalvas településhálózatot. Az országos adatokhoz viszonyítva magasabb az 500 fő körüli vagy az alatti népességgel sem rendelkező települések száma, és az itt élők aránya is meghaladja az országos mértéket. Az aprófalvas települések lakossága jellemzően alacsony iskolázottságú, szociális helyzete kedvezőtlen, és növekvő számban élnek ezeken a településeken halmozottan hátrányos helyzetű roma családok. A települések, és egyben az ott élők helyzetét tovább rontja, hogy munkalehetőségek híján a fiatalabb és képzettebb korosztály elvándorlásra kényszerül. Balassagyarmat kivételével a kistérségben nincs városi rangú település, azonban ennél is jobban befolyásolja a kistérség helyzetét és mozgásterét az a tény, hogy nem található olyan, legalább két-három 5000 fős település sem amelyek, a kistérség alközpontjaiként dinamizálni lennének képesek a környező kisebb községeket, lehetőséget teremtve működő tőke bevonására, munkahelyek helyben történő generálására. (Balassagyarmaton kívül a kistérségben két 2000 fő feletti lélekszámú talapülés van, Érsekvadkert 3862 fő és Bercel 2034 fő [2007. január 1]) A kistérség gazdasági, és társadalmi és infrastrukturális helyzete A kistérség tágabb környezete, az Észak-magyarországi régió, egészen a kilencvenes évekig Magyarország egyik legiparosodottabb régiója volt, a bányászat és a nehézipar (elsősorban kohászat és az arra épülő gépipar) valamint a vegyipar egyik hazai központja. A kilencvenes évek végére a hagyományos ágazatok hanyatlásának és az ipari termelés drasztikus visszaesésének következtében gyökeresen megváltozott a régió gazdasági helyzete, és végeredményben annak válságához vezetett. A rendszerváltással együtt járt a munkanélküliség ugrásszerű növekedése, melynek hatásait a régió a mai napig nem heverte ki; a munkanélküliségi ráta jelenleg is itt az egyik legmagasabb az országban, és ez kedvezőtlenül befolyásolja az itt élők jövedelmi helyzetét. A régióban az aktivitási arány jelentősen elmarad az országos mértéktől, ami szorosan összefügg a gazdaság és a korábban domináns ipar hanyatlásával, a munkahelyek megszűnése azonban nemcsak munkanélküliséget okozott, hanem a gazdaságilag aktív emberek leépülését, a munka világából való hosszú távú kiszorulását. 12

13 Ezen a csoporton belül is az egyik legkilátástalanabbnak tekinthető a térség roma lakóinak helyzete. A romák a régió területén mindig is koncentráltabban éltek, amiben nagy szerepet játszottak a helyi nehézipari beruházások. A romák számarányának növekedése az utóbbi évtizedben gyorsult fel, amihez hozzájárult, hogy létszámuk növekedésével párhuzamosan jelentősen csökkent a települések nem roma népessége a természetes fogyás és az elvándorlás következtében. Helyzetüket és életkilátásaikat tovább rontják az alacsony iskolázottságukból eredő hátrányok. Rajtuk kívül azonban még más csoportokat is fenyeget a közösségi életből és a munkaerőpiacról való kirekesztődés, úgymint: nagycsaládosokat, időskorúakat vagy a régióban az országos átlagot meghaladó arányú, több gyermeket egyedül nevelő szülőket. A balassagyarmati kistérség a régió gazdaságától kissé eltérő fejlődési pályát futott be. A nehézipar kevésbé dominált, mezőgazdasága és élelmiszergazdasága volt meghatározó a megye gazdasági életében. Ugyanakkor a rendszerváltással bekövetkező gazdasági struktúraváltás a későbbi kistérséget sem kímélte, amelynek eredményeként a térséget a 64/2004-es kormányrendelet értelmében a társadalmilag és gazdaságilag elmaradott térségek közé sorolták. Az utóbbi néhány évben betelepült multinacionális vállalatok-, valamint a kis- és középvállalkozások számának növekedésével lassan talán megindulhat az ipar fejlődése. A régió és a kistérség versenyképességét nagyban meghatározza annak megközelíthetősége. A kistérség jól megközelíthető Budapestről és Vácról egyaránt, azonban a belső úthálózat minősége nem megfelelő, és ez jelentősen megnehezíti a kistérségen belüli közlekedést és a helyiek életminőségét. Az útminőségi hibák mellett a településeket összekötő, elkerülő és bekötő utak kiépítésének hiánya is komoly problémát jelent a közúti forgalomban. A vasútvonal a kistérség településeinek nagy részét nem érinti, ennél lényegesen jobb a helyközi autóbuszjáratokkal való ellátottság, azonban a járatsűrűségben jelentős eltérések vannak A kistérség demográfiai helyzete A születésekből és halálozásokból, illetve az elvándorlásból és bevándorlásból eredő különbözet döntő hatást gyakorol a balassagyarmati kistérség közoktatási helyzetére is. Az elmúlt évtizedek és a jelenleg is zajló demográfiai folyamatok komoly kihívások elé állítják a települések és a Társulás közoktatás-irányításban érintett szakembereit és döntéshozóit, amelyre tekintettel külön alfejezetet szentelünk annak, hogy áttekintsük a kistérség népességének elmúlt években bekövetkezett változásait, továbbá ezen adatok alapján 13

14 előrejelzéseket fogalmazzunk meg. Általánosságban leszögezhetjük, hogy a balassagyarmati kistérség hasonlóan az országos tendenciákhoz egy népességszámában csökkenő és elöregedő terület. A kistérség negatív demográfiai folyamatait nemcsak a természetes fogyás alakítja, hanem a több évre visszatekintő negatív vándorlási egyenleg is, amely összefüggött az ipar szerkezetváltásában ismertetett folyamatokkal, és amelyek hatására egyre többen próbáltak és próbálnak más régiókban munkát találni. (A kistérségben Balassagyarmat jobb munkahelyi kínálatának köszönhetően pozitív vándorlási mutatóval büszkélkedhet.) Az általános demográfiai folyamatokon belül ki kell emelnünk, illetve valószínűsítenünk kell statisztikai adatok híján a roma népességnek az összlakosságon belül történő növekedését, elsősorban azokon a településeken, ahonnan a nem roma lakosság a jobb élet reményében elköltözött. A kistérség lakosságának változását egyrészt a teljes lakosság körében vizsgáltuk, másrészt a közoktatásban leginkább érintett 0-14 éves korosztály esetében. A közoktatásban szintén érintett éves korosztályok esetén a vizsgálat nem célszerű, mert ezen korosztályok esetében nagyobb a mobilitás, azaz egyrészről nagyobb a kistérségen kívül tanulók, másrészről a kistérségen kívülről érkező tanulók aránya. Az óvodai és általános iskolai korosztályok esetén ez a hatás nem számottevő, elenyésző a kistérségen kívüli intézményfenntartó társulásban tanulók száma. A vizsgálat során több szempont érvényesítésére törekedtünk. Egyrészt az 1997 és 2006 közötti adatokból lineáris regressziót alkalmazva a 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozóan mind a lakosságszám, mind a 0-14 éves korosztály létszámára vonatkozóan adtunk előrejelzést. A becslés sajátossága miatt az előrejelzés pontossága a populáció méretével javul. Vagyis a legpontosabb az előrejelzés kistérségi szinten, de még Balassagyarmat, illetve a településcsoportok esetén is megbízhatónak tekinthető. Egy-egy településnél, főként a kisebb települések esetében a jövőre vonatkozó becslések bizonytalansága nagyobb. Fontos hangsúlyozni, hogy a jövőre vonatkozó becslések kizárólag változatlan viszonyok mellett érvényesek, a jövőben megvalósuló fejlesztések hatására a fenti kép kedvezően módosulhat. E kedvező változás elindításához reményeink szerint ezen helyzetelemzés és az arra épülő fejlesztési terv is hozzá fog járulni. A dokumentum végén található táblázat tartalmazza a teljes lakosság, illetve a 0-14 éves korosztály számát, változását 1997-hez képest, illetve az előző évhez képest. (Az adatok a Központi Statisztikai Hivatala honlapjáról származnak a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalának adatszolgáltatása alapján.) A táblázat ezen adatokat településenként, illetve kistérségi szinten és két településcsoportban (gesztortelepülések és 14

15 tagtelepülések) tartalmazza. Mindkét csoportból kimaradt a méreténél és szerepénél fogva kiemelten kezelt Balassagyarmat. A rendelkezésre álló adatok elemzésén keresztül vázoljuk fel a kistérség várható népességi folyamatait. Elemzésünk első része a teljes lakosságszámban bekövetkezett változásokra vonatkozott (lásd 1. ábra, az ábra A4-es méretben a dokumentum végén megtalálható), ami alapján megállapíthatjuk, hogy az iskola lakosságmegtartó erejére vonatkozó feltételezést az adatok alapján sem megerősíteni, sem megcáfolni nem lehet, az iskola léte és a település lakosságmegtartó ereje között nincs szignifikáns kapcsolat. (Ezt a kérdést azért tartottuk fontosnak, mert az interjúalanyok legtöbbje az iskolának a település életére gyakorolt egyik legfontosabb szerepeként annak lakosságmegtartó erejét tüntette föl.) A növekvő vagy legalább stagnáló lakosságszámú települések alapvetően két csoportba sorolhatóak. Az egyik csoport az, ahol jelentős ipar telepedett meg (például Szügy, ahol a kistérségben a legnagyobb a népesség növekedése), a másik csoportba pedig azok a települések tartoznak, ahol magas a roma lakosság aránya, mert a roma lakosság korfája nem öregedő, hagyományosan több gyermek nevelkedik a családokban a nem roma populációhoz képest (például Mohora). Mindez arra enged következtetni, hogy a kistérség településeinek lakosságmegtartó erejére nem annyira az oktatási intézmények megléte, hanem egyéb tényezők (munkahelyek, lakosság összetétele, földrajzi fekvés stb.) gyakorolnak döntő hatást. Ezt látszik alátámasztani az interjúk során egyöntetűen megfogalmazott vélemény, illetve a balassagyarmati bejáró tanulók összetételének a vizsgálata, hogy a kistelepülések iskoláiból éppen a jobb anyagi helyzetben lévő, magasabb társadalmi státuszú szülők viszik el a gyermekeiket a településen kívüli iskolákba, jellemzően Balassagyarmatra. Az okok között elsősorban a jobb oktatási színvonalat, a munkahelyi kötődéseket említették leggyakrabban. A Balassagyarmat közeli, pozitív vándorlási különbözettel rendelkező településekre kiköltöző balassagyarmati családok döntésében sem dominál az a szempont, hogy van-e helyben oktatási intézmény. A népességi adatok vizsgálatát tovább részletezve, megállapíthatjuk, hogy a fiatal korosztályok létszáma drasztikusabban csökken, mint az összlakosság száma, ami döntő hatással lesz a kistérség oktatási rendszerére. 15

16 1. ábra 110,0% 105,0% 100,0% 95,0% 90,0% 85,0% 80,0% 75,0% 2. ábra Lakosság változása (%) év év év év év év év év év év Becske Bercel Cserháthaláp Cserhátsurány Csesztve Balassagyarmat Csitár Debercsény Dejtár Drégelypalánk Érsekvadkert Galgaguta Herencsény Hont Hugyag Iliny Ipolyvece Magyarnándor Mohora Nógrádkövesd Nógrádmarcal Őrhalom Patak Szanda Szécsénke Szügy Terény Összes (Ipolyszög is) 160,0% 140,0% 120,0% 100,0% 80,0% 60,0% 40,0% 20,0% 0,0% 0-14 éves korosztály változása év év év év év év év év év év Becske Bercel Cserháthaláp Cserhátsurány Csesztve Balassagyarmat Csitár Debercsény Dejtár Drégelypalánk Érsekvadkert Galgaguta Herencsény Hont Hugyag Iliny Ipolyvece Magyarnándor Mohora Nógrádkövesd Nógrádmarcal Őrhalom Patak Szanda Szécsénke Szügy Terény Összes (Ipolyszög is) 16

17 Míg a 0-14 évesek körében 1997-hez képest 38,7% növekedett és 73,3%-kal csökkent maximum a létszám, addig a teljes lakosság körében ezek az értékek csak 6%, illetve 23,5%. A közoktatásnak tehát drasztikus létszámcsökkenéssel kell szembenézni. Ezt támasztja alá a 1. táblázat, amely a fiatal korosztályok jelentős csökkenése mellett az idős korosztályok létszámának jelentős emelkedését mutatja. 1. táblázat Állandó Állandó Állandó népesség népességből a 60-x népességből a 0-14 Kistérség száma (fő) évesek száma (fő) évesek száma (fő) év év év év év év év év év év A további vizsgálatok során a kistérség településeit három csoportba osztottuk. Az egyik csoportot Balassagyarmat egyedül alkotta, ahol a közoktatási szolgáltatások elérhetősége a legkedvezőbb. A második csoportot alkották az intézményfenntartó társulások gesztortelepülései, amelyek esetében az iskolabezárástól való félelem kevésbe van jelen a harmadik csoport szereplőihez képest, ahol azok a települések találhatóak, amelyek társult településként helyben már nem, vagy tagintézményként tartanak fenn közoktatási intézményt. Ezeken a településeken az oktatási intézmények népességmegtartó ereje vagy már nem működhet (nincs intézmény), vagy a bizonytalanság e tekintetben nagy, hiszen a megszűnés veszélye elsősorban ezeket az intézményeket érinti. Amennyiben azt feltételezzük, hogy települések lakosságmegtartó erejében az iskoláknak jut a döntő szerep, úgy joggal várnánk azt, hogy Balassagyarmat helyzete a legkedvezőbb és a társult települések helyzete a leginkább kedvezőtlen, míg valahol a kettő között helyezkednek el a gesztortelepülések. 17

18 Az adatok ezzel szemben meglepő képet mutatnak (3. ábra), sőt a várt tendenciákkal szemben ellentétes kép rajzolódik ki. Balassagyarmat rohamosan veszti el a 0-14 éves lakosságát (az ábrán a vastag vonal 2006-ig a tényadatokat, aztán a lineáris regresszióval becsült értékeket mutatja, a vékony fekete vonal pedig a regressziós egyenest jelöli). A gesztortelepülések esetén kevésbé drasztikus, de mégis jelentős a veszteség a 0-14 éves lakosság körében, míg a társult települések arányaiban a legkevésbé vesztettek az említett lakosságból. 3. ábra 0-14 korosztály változása Balassagyarmat Gesztortelepülések Gyarmat nélkül Többi település Gyarmat nélkül Lineáris (Balassagyarmat) Lineáris (Gesztortelepülések Gyarmat nélkül) Lineáris (Többi település Gyarmat nélkül) év év év év év év év év év év év év év év év év év Balassagyarmat általános iskolai feladat ellátása az 1996-ban végrehajtott jelentős átalakítás óta gyakorlatilag azonos keretek között működött. Az érintett korosztályok létszáma között több mint negyedével csökkent. Ha a tendencia folytatódik, akkor 2013-ra a 0-14 évesek majdnem felével lesznek kevesebben, mint 1996-ban (ez mintegy 850-nel kevesebb általános iskolást jelent). A csökkenést ugyan kompenzálta a vidéki tanulók Balassagyarmatra történő behordása (jelenleg körülbelül 400 tanuló jár be vidékről az önkormányzat által fenntartott iskolákba), de ennek jelentős költségvetési kihatásai vannak, illetve lassan a vidék tartalékai kifogynak. Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a létszámcsökkenés folyamatos és a tendencia egyértelműen folytatódik az elkövetkező években is. A közoktatás intézményrendszerének sajátosságai miatt a létszámcsökkenésre történő reagálás lehetőségét az intézményméret, illetve a településméret határozza meg. Ez azt jelenti, hogy minél kisebb egy önálló intézményt fenntartó település, annál kisebb a reagálási lehetősége a demográfiai változások 18

19 hatására. Egy nyolcosztályos, évfolyamonként egy osztályt működtető iskola pedagóguslétszáma ugyanannyi akkor is, ha abba az intézménybe kétszáz, illetve ha száz tanuló jár. Az önkormányzati önállóságnak a szimbólumává vált az önálló intézményfenntartás, ugyanakkor nagyobb hangsúlyt tulajdonítottak az önálló intézménynek a település lakosságmegtartó szerepében a valóságosnál. Az így kialakult intézményrendszer egyrészt még elaprózódottabbá tette az általános iskolai struktúrát, másrészt finanszírozási megközelítésben növelte a magas fajlagos költséggel működtethető intézmények számát. 2 Emellett a csökkenő létszám mellett a kisméretű intézmények a normatív támogatások feltételéül szabott létszámfeltételeknek is egyre nehezebben felelnek meg. Több intézményt fenyeget az a veszély, hogy nem lesz elegendő tanuló a 7. és 8. osztály működtetéséhez, illetve több intézményfenntartó társulás nem lesz jogosult egyes normatív támogatások lehívására, mert az 5. osztályra vonatkozó létszámkorlátot nem tudja teljesíteni. 2 Közoktatás helyzete a balassagyarmati kistérségben. Készítette: Ipoly-Táj Területfejlesztési Társulás (2007) 19

20 4. A kistérség közoktatási rendszere 4.1. Az önállóságtól az együttműködésig - rövid történeti áttekintés Az 1980-as évek közepétől a közoktatás központi irányítása egyre nagyobb teret nyitott a közoktatási intézmények számára az intézményi autonómia kiterjesztésére és érvényesülésére. Az 1991-ben megalkotott önkormányzati törvény alapjaiban alakította át a magyar közigazgatási rendszert, a korábbiakhoz mérten sokkal szélesebb autonómiával és döntési jogkörrel felruházva az önkormányzatokat. Ennek következtében meggyengült a községek között a közoktatási feladatellátásra is kiterjedő koordináció szintje és az aprófalvakban addig nem tapasztalt iskolaalapítási láz kezdődött, fejlesztésekbe és beruházásokba kezdtek. (A kistérségben is találjuk példáit olyan intézményfejlesztési beruházásoknak, amelyek ezen korszak mementóinak tekinthetők.) Az iskolák a települési autonómia szimbólumaivá váltak és sokan úgy vélték, hogy azok a faluhoz való kötődés kialakulását, a község népességmegtartó erejét is szolgálják egyben. A dezintegrációs folyamat a 90-es évek közepére teljesedett ki, ekkora azonban már egyre szorítóvá és kritikussá vált a kisiskolák fenntartásának finanszírozási kérdése. A gyerekek létszáma továbbra is csökkent és a normatív támogatások reálértékben nem követték a pénzromlás mértékét. A kormányzat azonban nem alakított ki egységes szakmapolitikai irányvonalat a kistelepülések iskoláinak kérdésében, ráadásul gyakran egymást kioltó törekvéseket fogalmazott meg a finanszírozási eszközök kialakításakor, pl. a társulásra ösztönző normatíva mellett jelentős támogatást kínáltak az iskolafenntartó kistelepüléseknek. A parlament 1997-ben fogadta el az önkormányzatok társulásairól és együttműködéséről szóló törvényt, azonban a társulási hajlandóság továbbra is igen csekély maradt. Ebben a helyzetben villámcsapásként érte a magyar közoktatási rendszert az OECD kezdeményezésére a 15 éves korosztály kompetenciáit vizsgáló (PISA) felmérés 2003-ban nyilvánosságra hozott eredményei, ami rávilágított arra, hogy a magyar közoktatás nemcsak hatékonysági, hanem eredményességi zavarokkal is küzd. A közoktatás-szervezés szempontjából a következő jelentős mérföldkő a kistérségi rendszer és az arra épülő többcélú kistérségi társulások által kínált lehetőség volt. Az állam először pályázati alapon, majd 2005-től kezdve normatívával támogatta a feladatellátásban résztvevő önkormányzatokat bizonyos részvételi és feladat-ellátási feltételek teljesülése mellett. A 20

21 kormányzat ezzel igyekezett és igyekszik érdekeltséget teremteni, hogy a települések között a közös feladatellátásban minél szélesebb körű legyen az együttműködés. Megállapíthatjuk ugyanakkor, hogy az oktatáspolitika napjainkig nem alakított ki egységes, egyértelműen rögzített viszonyt a kistelepülések iskolával szemben. Stratégiánkat ebbe a kontextusba kell beágyazni, és ennek megfelelően kell kialakítani azt a megoldást, ami a kistérség számára a fejlődés lehetőségét kínálja Az intézményfenntartó társulások kialakulása A kistérség szétaprózott településszerkezetét alkotó 29 település a térség és a régió hátrányos helyzetéből eredően, jelentősebb ipari és egyéb beruházások és az ezekből befolyó helyi adók és bevételek híján komoly pénzügyi nehézségekkel kénytelen szembenézni. A települések többsége jelentős mértékben eladósodott, sokuk a fizetésképtelenség határára sodródott, ugyanakkor kevés esély mutatkozik a helyzet gyökeres javulására akár középtávon is. A települési önkormányzatoknak ilyen helyzetben kell a Közoktatási törvényben előírt kötelező feladatellátásukról, az alapfokú oktatásról és nevelésről megfelelő színvonalon gondoskodni. Az említett pénzügyi nehézségekhez társult, illetve azokat tovább gerjesztette a közoktatás finanszírozásának átalakulása, az állami normatív támogatások inflációt nem követő mértéke, amelyek együttesen növelték a fenntartó önkormányzatokra nehezedő terheket. A kormányzat az intézményfenntartó társulások létrejöttének ösztönzésén keresztül kívánt alternatívát kínálni a nehéz helyzetbe került önkormányzatoknak, arra bíztatva azokat, hogy a kötelező feladatellátás az önkormányzatok által kötött társulások formájában is megvalósíthatóak. Annak érdekében, hogy ennek a szándékának nyomatékot adjon, külön normatív hozzájárulással támogatta és támogatja a társult önkormányzatokat. Mindezeknek a hatására a balassagyarmati kistérségben az alábbi óvoda és általános iskola intézményfenntartó társulások jöttek létre (2008. augusztus 31.-i állapot szerint). 21

22 Ssz GESZTOR TELEPÜLÉS TAGINTÉZMÉNY 1. TAGINTÉZMÉNY 2. TAGINTÉZMÉNY 3. TAGINTÉZMÉNY Balassagyarmat Ipolyszög Patvarc 2. Bercel Becske Galgaguta Szanda Nógrádsáp 3. Buják (kistérségen Terény kívüli) 4. Cserhátsurány Herencsény Mohora 5. Őrhalom Csitár 6. Drégelypalánk Dejtár Iliny (nincs intézmény) 7. Érsekvadkert Ipolyvece 8. Magyarnándor 9. Nógrádkövesd 10. Patak Hont Debercsény (nincs intézmény) Szécsénke (nincs intézmény) Csesztve 11. Szügy (nincs intézmény) Hugyag az óvodáját önállóan tartja fenn. Iskolák Cserháthaláp Pusztaberki(kistérségen kívüli) (nincs intézmény) Nógrádmarcal Ssz GESZTOR TELEPÜLÉS TAGINTÉZMÉNY 1. TAGINTÉZMÉNY Acsa (kistérségen kívüli) 2. Balassagyarmat 3. Bercel 4. Buják (kistérségen kívüli) 5. Cserhátsurány Galgaguta (1-4 osztályok) Patvarc (nincs intézmény) Becske (1-4. osztályok) Terény (1-4. osztályok Herencsény (nincs intézmény) Ipolyszög (nincs intézmény) Szanda (nincs intézmény) Mohora (nincs intézmény) Mohora TAGINTÉZMÉNY 3. Hugyag (nincs intézmény) Galgaguta (5-8. osztályok), de nincs intézmény 6. Drégelypalánk Dejtár 7. Érsekvadkert 8. Magyarnándor 9. Nógrádkövesd 10. Őrhalom 11. Patak 12. Szügy Ipolyvece (1-4. osztályok) Cserháthaláp (nincs intézmény) Becske (5-8. osztályok) Csitár (nincs intézmény) Hont (nincs intézmény) Csesztve (nincs intézmény) Debercsény (nincs intézmény) Szécsénke (nincs intézmény) Iliny (nincs intézmény) Pusztaberki (kistérségen kívüli) Nógrádmarcal (nincs intézmény) 22

23 Önállóan fenntartott általános iskola a kistérségben nincs. Az intézményfenntartó társulások létrejöttét vizsgálva, akár óvoda, akár általános iskola társulásban történő fenntartásáról legyen szó, a megkérdezett döntéshozók minden esetben a társulással járó többlet pénzügyi forrásokat, lehívható normatív támogatásokat nevezték meg, mint a társulás létrehozásának motorját. (Megjegyzést érdemel, de mérésének nehézsége miatt a továbbiakban az elemzés során nem foglalkozunk vele, hogy gyakran említették a személyes szimpátiát a megkérdezettek, mint olyan tényezőt, ami az intézményfenntartó társulás tagjainak kiválasztásában, illetve elutasításában meghatározó szerepet játszott). A pénz, mint fő motivációs erő világosan utal a települések nehéz anyagi helyzetére, arra, hogy gyakran az autonómiájuk szimbólumának is tekintett, korábban önállóan fenntartott oktatási intézményeiket is hajlandóak voltak bevinni a társulásba, hogy ezáltal is könnyítsenek a fenntartással járó terheken. Másfelől azonban felveti azt a kérdést is, hogy az intézményfenntartó társulások létrehozása milyen mértékben volt egy tudatos, a fenntarthatóságot szem előtt tartó, a nevelés és oktatás minőségének folyamatos javítását szolgáló koncepcionális tervezés része. Úgy tűnik, hogy a stratégiai tervezés az intézményfenntartó társulások létrejöttének egy hiányzó eleme, amelynek azonban természetes velejárója az, hogy a társulások formálódása továbbra is a települések aktuális pénzügyi helyzetéből eredő kényszereknek lesz kitéve, ahelyett, hogy egy tudatos fejlesztési folyamatba ágyazódnának be. Fontos azonban leszögeznünk azt, hogy a helyi önkormányzatok és az érintett döntéshozók kényszerhelyzetben cselekedtek, egy olyan helyzetben, amikor számos a településükön túlnyúló és több évtizedre visszatekintő gazdasági, társadalmi és közigazgatási ok miatt a községek léte és fenntarthatósága kerül(t) veszélybe. Egy ilyen kényszerhelyzetben mentőövként kínálkozott az intézményfenntartói társulási forma és sem idő, sem tapasztalat nem állt rendelkezésre mindennek egy stratégiai tervezésbe való integrálásához. A kormányzat ugyan többletforrásokkal és jogszabályi keretekkel támogatta az intézményfenntartó társulások létrejöttét, de azok kialakításához, megtervezéséhez szervezett és tervezett szakmai támogatást nem nyújtott az érintetteknek. Mindezek egyenes következményeként stratégiai tervezés híján születtek meg a gazdasági kényszerhelyzetben fogant intézményfenntartó társulások. A nehézségek ellenére mégis a települések sikereként könyvelhető el az intézményfenntartó társulások hálózatának létrehozása, az hogy a települések közötti oktatást érintő együttműködések a korábbiakhoz képest látványosan bővültek. (Halász Gábor OKI 2006) 23

24 A fenti szempontokat a Társulás közoktatási stratégiájának szempontjából azért érdemes hangsúlyozni, mert azt valószínűsítik, hogy a jelenlegi társulási rendszer létrejöttének körülményeiből adódóan nem alkalmas a kistérség oktatási helyzetének folyamatos fejlesztésére, az oktatás minőségének emelésére és a hosszú távú fenntarthatóság biztosítására. Az intézményfenntartó társulások jelenleg inkább egymással versengő, mint együttműködésre hajlamos oktatási szereplőkként tekintenek egymásra. Ezt támasztják alá azok a társulások, amelyeknél egy-egy tagtelepülés gyermekeinek nem természetesen adódó iskolaválasztása a társulás által fenntartott iskola, illetve a társulások összetételében zajló folyamatos változások (ezekről a dokumentum más részében részletesebben szólunk). Ugyanakkor megjegyezendő, hogy a társulások, illetve iskolák közti versengés önmagában még nem feltétlenül hátrányos az iskolák oktatási színvonalára, a szolgáltatások minőségére nézve. Ez a versengés akkor válik kontraproduktívvá, amikor a tanulókért folytatott rivalizálás nem kapcsolódik össze egy tudatos és hosszútávú intézményfejlesztéssel a tanárok kompetenciájának fejlesztésén, technológia-fejlesztésen, tanórán kívüli tevékenységek gazdag kínálatán, utaztatás fejlesztésén, vonzó iskolakörnyezet megteremtésén stb. keresztül. 24

25 5. A kistérség közoktatási intézményei 5.1. Az óvodai ellátás Balassagyarmat kistérségben 11 óvodafenntartó intézményi társulás működik, amely mellett 1 település önállóan tart fenn óvodát. A társulások 2003-tól jöttek létre, de azok összetétele a korábban említett anyagi megfontolások miatt folyamatosan változik. A kistérségben az óvodai társulások települései közül 3 településen már nincs helyben óvodai ellátás, míg 18 településen csupán egycsoportos óvoda működik. A többi településen többcsoportos óvodába járnak a gyerekek, de csak Balassagyarmaton vannak olyan tagintézmények, amelyekben egynél több csoport van. Az óvodák csoportszáma, illetve az ott dolgozó óvodapedagógusok száma jelentősen befolyásolja az intézmény szakmai munkáját. A magas színvonalú ellátás biztosításának egyik legfontosabb garanciája a pedagógusok, az óvónők folyamatos szakmai fejlődése egy olyan testületben, ahol biztosított a szakemberek közti intenzív tapasztalatcsere. Az egycsoportos óvodák humánerő-fejlesztésének legnagyobb kihívása abban rejlik, hogy miként lehet folyamatos szakmai fejlődést garantálni egy olyan kis testületben, ahol mindössze két (esetenként egy) óvodapedagógus dolgozik. Választ kell találni arra a kérdésre, hogy miként lehet egy két fős testületben kiaknázni azokat a kreatív energiákat, biztosítani a tudás és tapasztalat megszerzését, illetve annak átadását, amelyek egy nagyobb testületben egy tervezett folyamat keretében könnyebben haladnak előre. A településeken a gyermeklétszám változását rugalmasan és folyamatosan követte az adott évben induló csoportok száma. E tekintetben is kivételes helyzetben van Balassagyarmat, ahol az óvodai ellátásban bekövetkező változtatások ciklikusan zajlottak, vagyis ritkábban, de akkor jelentősebb mértékben. A legutóbbi, de egyben a legjelentősebb szerkezetváltás Balassagyarmaton 2005-ben történt, amikor az óvodáskorú népesség számának csökkenése következtében a fenntartó az ellátás racionalizálása mellett döntött, és június 30-i hatállyal jogutódlással megszüntetette az addig létező óvodákat úgy, hogy az általuk ellátott feladatok a jogutód intézményhez kerültek, amely Központi Óvoda elnevezéssel működik. Az átszervezés egyúttal jelentős csoportszám csökkenéssel is járt. Hogy pontos képest adjunk a gyereklétszám közelmúltban bekövetkezett változásairól összegyűjtöttük a kistérség óvodáinak az elmúlt három lezárt nevelési évre (2004/05, 2005/06 és 2006/07) vonatkozó létszámadatait. Az adatokból megállapíthatjuk, hogy az óvodába járó gyerekek száma kismértékben ugyan, de folyamatosan csökken, amely Balassagyarmaton 25

26 jelentkezett a legerőteljesebben. (Hiányzó adat 2004/2005: Szanda és Mese-erdő óvoda, illetve Patak és Cserhátsurány) Hasonlóan jártunk el az iskolák esetében, amelyet módszertanilag az indokolt, hogy a KSH adatbázisából származó népességadatokkal szemben ezek nem központilag generált mutatók, hanem az intézményekbe beiratkozó tényleges gyereklétszámot mutatják. Ez alapján megállapíthatjuk, hogy az óvodába járó gyerekek létszáma folyamatos csökkenést mutat, ami legerőteljesebben Balassagyarmaton jelentkezik. A gyermeklétszám csökkenését a városban valamelyest kompenzálja az a folyamat, hogy a környező településről a városban munkát találó szülők egy része a balassagyarmati óvodákba íratja be gyermekét. Ezen gyermekek aránya azonban meg sem közelíti az általános iskolába vidékről Balassagyarmatra bejáró tanulók arányát Az általános iskolai ellátás A kistérségben önállóan fenntartott általános iskola nincs, és amennyiben a Sulinova Kht által készített országos vizsgálat definícióját tekintjük mérvadónak, Érsekvadkert és Balassagyarmat kivételével a kistérség minden iskolája a kisiskola körébe esik. Azok az iskolák tekinthetők kisiskolának, amelyek esetében egyfelől teljesül az alábbi feltételek közül az első, másfelől a második és harmadik feltételek közül legalább az egyik. Olyan falvakban működnek, ahol csak egy általános iskolai feladat-ellátási hely található Az iskolában egyetlen évfolyamon sincs egynél több osztály Az iskolában nincs nyolc évfolyamos képzés A kisiskolák ezen defníciójának alkalmazását az indokolta, hogy egy közös fogalmi keretet alakítsunk ki jelen dokumentum és a kisiskolákról készített eddigi legalaposabb tanulmány között, lehetővé téve az abban tett megállapítások felhasználását. A kistérség alapfokú oktatási rendszeréről megállapítható, hogy 12 településen már nincs helyben biztosított általános iskolai ellátás, 6 településen pedig csak alsó tagozat, illetve 1-3 osztályok működnek, míg 14 település általános iskolái minden évfolyamot felölelnek. (közülük 3 kistérségen kívüli településen működik). Az iskolakoncentrációt eredményező intézményfenntartó társulások 2003-ban, illetve ben jöttek létre. Az első hullámban a fent említett jogszabályi lehetőséget és az azzal járó kedvező finanszírozási feltételeket kihasználva alakultak meg. Ekkor még több település távol maradt az együttműködésektől, majd az intézményfenntartó társulások megalakulását 26

27 ösztönző további plusz források megnyílása újabb lökést adott a fenntartók koncentrációjára ben a kistérség társult intézményeiben jelentős eszközfejlesztés valósult meg, a minimális eszköz és felszerelésjegyzékben előírtakat ezek az intézmények pályázati forrásból voltak képesek teljesíteni. Ezt követően a még nem társult települések is az intézményfenntartó társulások létrehozása mellett döntöttek. A második hullámban létrejövő társulások jellemzően nem a meglévő kapcsolatok, a kedvező földrajzi elhelyezkedés alapján a természetes partnereikkel társultak, hanem a maradékelv alapján. Ez a tendencia ugyan kevésbé volt érzékelhető a társulások megalakulásának első időszakában, de már ott is megmutatkozott a hatása annyiban, hogy társulni azokkal lehetett, akik hajlandóak voltak rá. Az intézményfenntartó társulások ilyen módon történő létrehozása azt a korábban tett megállapításunkat támasztja alá, hogy ezek a társulások nem egy tervezett folyamat részeként születtek meg, hanem sokkal inkább a spontaneitás, az aktuálisan elnyerhető kedvezmények és a kényszer szorításában. Ez azonban természetes módon eredményezte és eredményezi jelenleg is azt, hogy a jelenlegi oktatási struktúra nem stabil, jelentős mozgások azóta is megfigyelhetők. Ezeknek a változásoknak mozgatórugója pedig továbbra is az anyagi kényszer. A közös fenntartáshoz való hozzájárulás az elmúlt években drasztikusan növekedett, ami arra ösztönözte az önkormányzatokat, hogy társulások keretében próbálják biztosítani az általános iskolai ellátást. (A fenntartói hozzájárulás az intézmények költségeihez jelenleg meghaladja a 40 százalékot, egyes esetekben akár 2/3 is lehet az összköltségnek.) Mivel a potenciális befogadó iskolákban az átlagos osztálylétszám minden esetben 20 fő alatt van (Balassagyarmat kivételével, de ott is jelentős szabad kapacitás található), ezért az új tanulók befogadása, legyen akár fő is, az intézményi költségek érezhető növekedése nélkül megvalósítható. Ez az együttműködés helyett versenyhelyzetet teremt a társulások, intézmények között. (Ennek a jövőre kifejtett hatását a dokumentum későbbi részében részletesen elemezzük.) A jelenlegi helyzetben megfigyelhető, hogy ennek hatására már létrejöttek olyan társulások is, amelyekben a társult településről a tanulók nagyobb része a társuláson kívülre jár iskolába. Mivel az oktatás többletköltségeit azon tanulók után a település nem fizeti, akik a társuláson kívülre járnak, ezért a településen ez jelentős megtakarításként jelentkezik, viszont nehéz helyzetbe hozza a társuláson kívül tanuló gyermekeket befogadó társulásokat, akiknek a többletköltségeket finanszírozni kell. (Az amúgy is alacsony gyermeklétszám miatt a gyermekek felvételét nem utasíthatják el, mert akkor még nehezebb helyzetbe kerülnek.) Balassagyarmaton ez a hatás kissé másként jelentkezik. A város nem csak az oktatási feladataihoz szükséges osztályokban meglévő 27