AKCS EU KÖZÖS PARLAMENTI KÖZGYŰLÉS. Ülésdokumentum. az AKCS-országokban az élelmiszer-biztonsági kérdésekről és az AKCS EU együttműködés szerepéről

Átírás

1 AKCS EU KÖZÖS PARLAMENTI KÖZGYŰLÉS Ülésdokumentum ACP-EU/ /B/08(INI) JELENTÉS az AKCS-országokban az élelmiszer-biztonsági kérdésekről és az AKCS EU együttműködés szerepéről Gazdasági Együttműködési, Pénzügyi és Kereskedelmi Bizottság Előadó: Mohammed Ali (Etiópia) és Alain Hutchinson B. RÉSZ: INDOKOLÁS PR\ doc APP /B

2 APP /B 2/8 PR\ doc

3 INDOKOLÁS 1. Az élelmiszerbiztonsággal kapcsolatos világszintű politikai kérdések Az évi világélelmezési csúcstalálkozó célul tűzte ki, hogy 2015-ig a felére csökkenti az éhező emberek számát a világon. Négy évvel később ezt a célkitűzést ismételték meg a millenniumi fejlesztési célok, amelyek arra törekednek, hogy mind az éhezők arányát, mind pedig a napi 1 dollárnál kevesebből élő személyek arányát a felére csökkentsék. Az élelmezés bizonytalansága az AKCS-országok népességének közel egyharmadát érinti, megfosztva őket annak lehetőségétől, hogy egészséges és termékeny életet éljenek. Az éhezés előfordulása magasabb a vidéki térségekben, ahol a népesség több mint 60 százaléka él. Megélhetésük közvetlenül függ a mezőgazdaságtól és a mezőgazdasághoz kapcsolódó vidéki, nem gazdálkodási tevékenységektől. 2. A mezőgazdasági ágazat jelentősége az AKCS-országok gazdasága szempontjából A mezőgazdaság a bruttó hazai termék (GDP) közel 20 százalékát, a foglalkoztatásnak pedig kétharmadát biztosítja. A mezőgazdasági ágazat ezenfelül számos AKCS-ország devizabevételének jelentős hányadát teszi ki. Az AKCS-országokban az élelmiszert, foglalkoztatást és jövedelmet biztosító mezőgazdaság a lakosság zömének elsődleges tevékenysége. A foglalkoztatás aránya az összes AKCSországra nézve a becslések szerint 60%. Annak ellenére, hogy a szegény emberek túlnyomó többsége vidéki térségekben él, sem a nemzeti kormányok, sem az EU fejlesztési együttműködési politikája nem kezeli kiemelten ezt a létfontosságú ágazatot. 3. Az élelmiszer-biztonsági helyzet állása az AKCS-országokban Az egy főre jutó étkezési energiaellátás szerint mérve az AKCS-országokban az 1990-es években alig több mint 3 százalékkal nőtt az élelmiszerek egy főre jutó hozzáférhetősége. A legnagyobb azaz 3,2 százalékos növekedés az afrikai országokban mutatkozott, a legalacsonyabb azaz 0,3 százalékos pedig a csendes-óceáni térségben. Tekintve, hogy az AKCS-országokban a létfontosságú anyagcsere-funkciók fenntartásához szükséges minimális étkezési energiaigény átlagosan 1850 kilokalória, a csoport étkezési energiaellátása átlagosan e minimum 120 százaléka. Ezek az összesített adatok azonban elfedik az egyes országok népességén belül a megfelelő hozzáférhetőség tekintetében mutatkozó lényeges különbségeket. 4. Az élelmiszerbiztonság terén folytatott AKCS EU együttműködés Gazdasági partnerségi megállapodások (GPM-ek): Az AKCS-államok számára biztosított kiváltságos európai piacra jutás ellenére az EU-ba irányuló behozataluk aránya továbbra is csökkent: az 1976-os 6,7%-ról 2002-re mindössze PR\ doc 3/8 APP /B

4 3%-ra. E tényt figyelembe véve feltétlenül új lendületet kell adni az AKCS EU partnerségnek azáltal, hogy biztosítják az AKCS-országok számára a gazdaságuk tényleges diverzifikálásához szükséges eszközöket, továbbá a regionális integráció keretében elegendő időt kell biztosítani számukra piacaik és versenyképességük megerősítéséhez, kellő támogatást nyújtva szociálpolitikájuk és környezetvédelmi politikájuk kialakításához. Az EFA és a mezőgazdaság: 1990 óta az EFA a mezőgazdaságról és vidékfejlesztésről a strukturális alkalmazkodás és a közlekedési ágazat támogatására helyezte át a fő hangsúlyt. Jelenleg a es időszakban a 9. EFA-ból az AKCS-országok nemzeti indikatív programjaira elkülönített összegek felét a strukturális alkalmazkodási programra (30,7%) és a közlekedésre (21,4%) fordítják, és csupán 7%-ot szánnak a vidékfejlesztésre, kifejezetten a mezőgazdasággal kapcsolatos tevékenységekre pedig 1,1%-ot. A mezőgazdaságnak az AKCS-országokban fennálló jelentősége ellenére azonban a kilencedik Európai Fejlesztési Alap (9. EFA) portfóliójának csupán 1 százalékát fordították a mezőgazdaságra. A 9. EFA szerinti megállapodásaikban a 78 AKCS-ország közül csak 4 jelölte meg prioritásként a mezőgazdaságot, és mindössze 15 jelölte meg prioritásként a vidékfejlesztést. A 10. EFA keretében 20 AKCS-ország esetében prioritás a mezőgazdaság. Ha a jelenlegi politika folytatódik, sem az ENSZ kötelezettségvállalása miszerint 2015-ig felére csökkenti az éhező emberek számát (800 millió személy), sem pedig a millenniumi fejlesztési cél nem fog megvalósulni. Az európai mezőgazdasági termékek exporttámogatása: Az Európai Unió a mezőgazdasági termékeire irányuló exporttámogatás biztosításának széles körben alkalmazott gyakorlata révén tulajdonképpen dömpinget valósít meg az AKCS piacokon, ami számos helyi kistermelőre nézve tragikus következményekkel jár, mivel képtelenek felvenni a versenyt a helyi termékek árának harmadáért értékesített európai termékekkel. Az EU-nak az AKCS-államokkal konzultálva prioritásként kell kezelnie ezt a tényt, és kézzelfogható válaszokkal kell szolgálnia, kellő figyelmet szentelve a millenniumi fejlesztési célok elérésének keretében tett kötelezettségvállalásoknak. 5. Kihívást jelentő élelmiszer-biztonsági feladatok az AKCS-országokban Éghajlatváltozás és élelmiszerbiztonság: A millenniumi ökoszisztéma-értékelésről szóló jelentés következtetése szerint a világ ökoszisztémáinak ideértve az édesvizeket is körülbelül 60%-ával (24-ből 15) kapcsolatban elmondható, hogy a halállomány állapota leromlott vagy azt nem fenntartható módon hasznosítják, valamint hogy a szóban forgó ökoszisztémák állapotromlásának kedvezőtlen hatásai leginkább a világ legszegényebb embereit sújtják. A legérzékenyebb területek közé tartozik a víz, a mezőgazdaság, az emberi egészség, a biológiai sokféleség és a tengerszint emelkedése. Az áradások és aszályok gyakorisága a jövőben várhatóan növekszik majd, ami éhínséghez és a társadalmi gazdasági jólét széles körben jelentkező problémáihoz fog vezetni az AKCS-országokban. APP /B 4/8 PR\ doc

5 Bioüzemanyagok: A bioüzemanyagok előállítása amelyet az olajárak emelkedése ösztönzött, valamint az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére irányuló célkitűzések tettek indokolttá rendkívül sikeresnek bizonyult. Ugyanakkor a bioüzemanyagok előállítása egyre inkább a szántóterületek rendelkezésre állásának problémájához vezet. Az Európai Bizottság 2007 szeptemberében azaz tizenöt (15) évvel a határozat megszületése után megszüntette a földterület 10%-ának ugaroltatására irányuló kötelezettséget, így a déli országokban jelenleg gomba módra szaporodnak a nagyszabású ültetési projektek. Élelmiszersegély: Noha az élelmiszersegély a fejlesztési együttműködés és a humanitárius politikák fontos elemét képezi, azt be kell építeni a fejlődő országoknak az élelmiszerbiztonság javítására irányuló politikáiba, különösen a szegénység enyhítését és az élelmiszersegély feleslegessé válásának végső célját elérni hivatott élelmiszer-stratégiák kialakítása révén. Mezőgazdasági termelés: Az élelmiszer-termelés növekedése az élelmiszerbiztonság fokozásának és az éhezés csökkentésének egyik legfőbb kulcsa. A termelékenység által vezérelt élelmiszer-termelés növekedéséről bebizonyosodott, hogy erős pozitív hatást gyakorol a vidéki gazdaságra, ami az élelmiszerek nagyobb hozzáférhetőségét és a helyi piacokon az élelmiszerárak csökkenését eredményezi. Másrészről a termelők nagyobb jövedelme azáltal ösztönzi a vidéki gazdasági tevékenységeket, hogy fokozottabb keresletet teremt más olyan ágazatok termékei iránt, amelyek vagy a mezőgazdasághoz kapcsolódnak (pl. feldolgozó és mezőgazdasági szolgáltatások), vagy a mezőgazdasági termelőket látják el fogyasztási cikkekkel. Mezőgazdasági vízgazdálkodás és öntözés: A mezőgazdasági vízgazdálkodás kifejezés tág fogalom, amely a víz- és földgazdálkodás javítására rendelkezésre álló technológiák és gyakorlatok egyre szélesebb körét öleli fel. Afrika Szaharától délre fekvő részén az esővízen alapuló mezőgazdaság van jelentős túlsúlyban: az élelmiszerbiztonság és a vidéki népesség jövedelme az esőzések változásának van kitéve, és az élelmiszer-termelés gyakran elmarad a növekvő népesség szükségleteitől. Részben a változékony esőzések és a talaj állapotromlása magyarázza a mezőgazdasági terméshozamok stagnálását, amely az állandó élelmiszerhiány egyik oka. Az öntözés ezért jelentősen növelheti és biztosíthatja a mezőgazdasági termelést, és kétségkívül a fejlesztés egyik lehetősége. A természeti erőforrások fenntartható hasznosítása és kezelése: PR\ doc 5/8 APP /B

6 Az alapvető természeti erőforrások fenntartható kezelése, valamint a mezőgazdasági vegyszerek és más technológiák alkalmazása hatással van a mezőgazdasági gyakorlatra és termelésre. A termőterületek folyamatos állapotromlásának problémája, a városiasodás mezőgazdaságra gyakorolt hatása, a mezőgazdasági biotechnológia és a mezőgazdasági célra használt víz komoly kihívásokat jelent. A mezőgazdasági területek állapotromlása és a talaj termékenységének csökkenése továbbra is súlyos veszélyt jelent az élelmiszerbiztonságra nézve. Ivóvíz-hozzáférés: Jelenleg a világon 1,4 milliárd ember továbbra sem rendelkezik ivóvíz-hozzáféréssel, és 2,6 milliárd számára nem elérhetők az egészségügyi szolgáltatások; ennek eredményeképpen naponta körülbelül 30 ezer ember veszti életét a tiszta víz és a megfelelő higiénia hiányából fakadó betegségek miatt. Figyelembe véve ezt a helyzetet amely az AKCS-országokban élők millióinak hétköznapjait jelenti, és mivel a víz az élelmiszerbiztonság szempontjából nagy jelentőséggel bír, hangsúlyozni kell, hogy a víz nem tekinthető árucikknek, és a vízhez kapcsolódó szolgáltatásokat nem lehet kereskedelmi szolgáltatásnak tekinteni. Vészhelyzeti felkészültség: A természeti és az ember által előidézett katasztrófákhoz kapcsolódó vészhelyzetek gyakorisága a mezőgazdasági ágazatban súlyosbítja az élelmezés bizonytalanságának problémáit, míg ezzel egy időben az AKCS-országok számára a vészhelyzetek előtt és után nyújtott sürgősségi élelmezési segélyekre irányuló finanszírozás csökkenő tendenciát mutat. Ennek következtében a legtöbb AKCS-országban az éhezés csökkentését szolgáló erőfeszítéseket hátráltatják a természeti és az ember által előidézett katasztrófák, beleértve a konfliktusokat is. Kutatás, technológiafejlesztés és terjesztés: Az afrikai, karibi és csendes-óceáni (AKCS) csoport olyan országokból áll, amelyek jövedelme, kereskedelme és foglalkoztatása erősen függ a mezőgazdaságtól és a mezőgazdasághoz kapcsolódó tevékenységektől. A kutatásnak gyorsabb, kézzelfoghatóbb hatást kell kifejtenie; a szűk keresztmetszetek esetében pedig azok azonosítására és megoldására van szükség. Mezőgazdasági pénzügyek és beruházás: Az infrastruktúrába, a mezőgazdasági kutatásba, az oktatásba és a terjeszkedésbe történő beruházás elengedhetetlen a mezőgazdasági növekedés és az élelmiszerbiztonság előmozdítása szempontjából. Számos AKCS-országban a tényleges közkiadások nem tükrözik az ágazat fontosságát, különösen azokban az országokban, ahol igen gyakori az élelmiszerhiány és az alultápláltság. A nemek közötti egyenlőség: A nők központi szerepet töltenek be az élelmiszerbiztonság és az élelmiszer-termelés terén, APP /B 6/8 PR\ doc

7 emellett a létfenntartó gazdálkodás kulcsszereplői, továbbá az ő feladatuk a kis haszonállatok gondozása, a nem szabad legelőn tartott nagy haszonállatok ellátása, az élelem, a takarmány és a tűzifa begyűjtése, valamint a házi vízkészlet kezelése. A betakarítást követő műveletek széles körében gyakran ők végzik a munka nagy részét, beleértve a tárolást, a kezelést, a feldolgozást és az árusítást is. Emberi egészség és HIV/AIDS: A FAO becslései szerint Afrika 25 legérintettebb országában 1985 óta 7 millió mezőgazdasági dolgozó veszítette életét AIDS-ben, a következő két évtizedben pedig valószínűleg 16 millió további halálesetre lehet számítani. A tíz legérintettebb afrikai országban a munkaerő 10 26%-os csökkenése várható. Ez igen komoly veszélyt jelent Afrika közegészségére, valamint társadalmi és gazdasági fejlődésére nézve, mivel a mezőgazdaság itt központi szerepet tölt be. A HIV/AIDS magas előfordulási aránya sok országban a munkaerőellátást veszélyezteti, mivel nemcsak a munkaerő mennyiségét csökkenti, hanem a betegségek miatt a munkavégzés minőségét is. Népességnövekedés és élelmiszerbiztonság: Az éhezés csökkenésének várható alakulása az egy főre jutó átlagos élelmiszer-fogyasztás jelentős növekedését tükrözi. Annak ellenére, hogy az AKCS-országokban az élelmiszerfogyasztás általánosan nőtt, a növekedés nem lesz elegendő az alultáplált emberek számának jelentős csökkentéséhez. Az éhezés csökkentése ezért különösen nehéz lesz azon országok számára, amelyekben az éhezés évek óta igen jelentős arányban fennáll, rendkívül alacsony az élelmiszer-fogyasztás, a gazdasági növekedés kilátásai csekély mértékűek, magas a népességnövekedési arány és korlátozott mezőgazdasági források állnak rendelkezésre. 6. Az élelmiszer-biztonsági kihívások megoldási lehetőségei az AKCS-országokban Vertikális és ágazatközi integráció: A mezőgazdasági termékek kínálatának növelése a termelési rendszer vertikális integrációja révén segíteni fogja a gazdasági növekedést és a munkahelyteremtést a nagy potenciállal bíró vidéki térségekben és a városi központok közelében fekvő, nagy népsűrűségű területeken. Ez a hozzáadott érték növekedését fogja eredményezni már azt megelőzően, hogy a termékek a végső fogyasztóhoz eljutnának. Az agráripar támogatása, valamint a halászattal, az erdészettel és az idegenforgalommal történő szorosabb gazdasági integráció nagy jelentőséggel bír. Vészhelyzeti felkészültség: Széles körű és összehangoltabb kockázatminimalizáló erőfeszítésre van szükség a mezőgazdasági ágazatot érintő, katasztrófákhoz kapcsolódó vészhelyzetekre való felkészülés terén. Ennek magukra a mezőgazdasági rendszerekre, valamint a felhasznált anyagok ellátásában, a termékek feldolgozásában és a forgalmazásban szerepet játszó, kapcsolódó rendszerekre egyaránt ki kell terjednie. Jótékony hatást gyakorolna az is, ha a számos meglevő korai figyelmeztető és nyomon követő rendszert korszerűsítenék, összekapcsolnák és bővítenék. Az élelmiszerbiztonság sebezhetősége feltérképezésének hatókörét a kockázatok, a PR\ doc 7/8 APP /B

8 szűk keresztmetszetek és az okok azonosítása és megfelelő értékelése érdekében ki kell terjeszteni. Tájékoztatás, részvétel és szerepvállalás: Alapvető fontosságú a korszerű információs technológia jobb hozzáférhetősége a kapacitásépítés céljából, valamint azért, hogy a mezőgazdasági termelők több információval rendelkezzenek a gyakorlatokról, az árakról, valamint a felhasznált anyagok és a termékek piacához való hozzáférésről. A bővebb ismeretek és az információk hozzáférhetősége, az új szaktudás, valamint a tevékenységek tervezésére és irányítására irányuló nagyobb kapacitás révén a helyi közösségek szerepvállalásának növelése elengedhetetlen a fenntartható mezőgazdaság és vidékfejlesztés sikeréhez. Ezt azonban intézményi reformokkal kell támogatni, beleértve a kormányzati végrehajtási folyamat és a költségvetési igazgatás megerősítését is. Források juttatása és finanszírozási mechanizmus: Fokozott hivatalos fejlesztéstámogatásra (ODA) van szükség mindenekelőtt a legkevésbé fejlett országok tekintetében a vidéki térségekben az alapvető létesítmények kialakításának elősegítéséhez. Meg kell vizsgálni a közvetlen külföldi befektetések odavonzásának lehetőségeit, és módszereket kell kialakítani annak biztosítására, hogy nagyobb részt juttassanak a mezőgazdaságnak és általában véve a vidéki térségeknek. Meg kell fogalmazni a mezőgazdasági és vidékfejlesztési köz- és magánberuházások között működő szinergiák feltételeit, szem előtt tartva, hogy a magánberuházások kizárólag megfelelő szintű infrastruktúra és a könnyű piacra jutást elősegítő egyéb intézkedések meglétével vonzhatók oda. A kormányzati erőfeszítéseket a vidéki térségeknek juttatott források növelése felé is kell irányítani, a hazai források mobilizálása és a források fokozott felhasználása révén. Jobb politikák és programok: A megfelelő politikák megléte és alkalmazása meghatározó tényező a fenntartható mezőgazdaság és az élelmiszerbiztonság célkitűzésének, valamint a világélelmezési csúcstalálkozó céljának teljesítése szempontjából. A programokkal kapcsolatos erőfeszítések elégtelen koordinációja mind a humán, mind a pénzügyi erőforrásokra terhet ró, különösen nemzeti szinten, de a nemzetközi fejlesztési közösségen belül is. Szükség van az olyan területek azonosítására, amelyeken különösen hiányzik a politikai integráció, és ki kell alakítani az ilyen integráció minden szinten megvalósuló, eredményes előmozdításának módjait. Megfelelő politikákra van szükség bizonyos mikrogazdasági és egyéb strukturális reformok kezeléséhez, annak érdekében, hogy a makrogazdasági politikai változások esetleges negatív hatásai a minimálisra csökkenjenek. APP /B 8/8 PR\ doc