EURÓPAI SZERZŐDÉSI JOG. (ME ÁJK Doktorképzés VII.) december 14.

Átírás

1 EURÓPAI SZERZŐDÉSI JOG (ME ÁJK Doktorképzés VII.) december 14.

2 szükségszerű alapok Az Európai Közösség elsődleges - ma is érvényes - célkitűzése mindig is egy közös piac megteremtése volt, vagyis egy olyan gazdasági térség létrehozása, amelyben az államok közötti határok és a vámrendszer semmilyen formában nem nehezítik vagy akadályozzák a termékek, az áruk és a javak kereskedelmi forgalmát, a természetes személyek (munkavállalók, vállalkozók, szabadfoglalkozásúak) és a jogi személyek a nagy és egységes piacon minden akadálytól mentesen, bármelyik tagállamban kifejthetik tevékenységüket. De az egységes piac megteremtéséhez nem elegendő annak megakadályozása, hogy az államok importtilalmakat vezessenek be, hogy eltörlik az importtilalmakkal azonos hatású intézkedéseket, ha olyan normákat bocsátanak ki, amelyek liberalizálják a személyek és javak áramlását, nem elegendő deklarálni a letelepedés és a szolgáltatások nyújtásának szabadságát.

3 szükségszerű alapok (2) Szükséges, hogy a vállalkozásokra és a társaságokra valamennyi tagállamban többé-kevésbé azonos adózás vonatkozzék, az alkalmazottakra vonatkozó munkajogi szabályok a lehető legegységesebbek legyenek azonos szabályoknak kell vonatkozniuk azok felelősségére, akik vétkesen hibás termékeket hoznak forgalomba, a biztosítási szerződésre, a tisztességtelen szerződési kikötésekre, az elállás jogára, az ügyfél védelmére és egyéb kérdésekre nézve egységes szabályozás jöjjön létre stb. Ezek miatt az Európai Közösség az utóbbi években tevékenységi körét kiterjesztette, és jelentős mennyiségű olyan irányelvet bocsátott ki, amely a közösségi jogalkotás által korábban nem érintett magánjogi területek harmonizálására irányul.

4 közösségi magánjog Az Európai Közösség magánjoga olyan, a közösségi jogrendben hatályos normák összességét jelenti, amelyek a magánjogi jogalanyok közötti jogviszonyokat szabályozzák, amelyeket közösségi jogalkotó bocsátott ki, és amelyek a Bíróság tevékenységében feldolgozást nyertek, függetlenül attól, hogy e szabályok közvetlenül és azonnali hatállyal a magánjogi jogalanyokat ruházzák-e fel jogokkal és kötelezettségekkel, vagy a tagállamokhoz szólnak, arra kötelezvén őket, hogy a magánjogi jogalanyokra nézve jogokat és kötelezettségeket állapítsanak meg. A közösségi magánjog fogalmának vizsgálata során meg kell különböztetni egymástól a jogszabályok unifikációját (egyöntetűvé tételét), egységesítését (uniformizálását) és harmonizációját.

5 közösségi magánjog (2) I. A jogszabályok unifikációja esetén a normát egy olyan egységes jogalkotó szerv alkotja meg, amelynek jogalkotási hatáskörét az egyes tagállamok elismerik, az is szükséges, hogy legyen egy olyan egységes bírósági szervezet, (Európai Bíróság) amelynek gyakorlata biztosítja az adott normák egyöntetű értelmezését és alkalmazását. II. A jogszabályok egységesítéséről lehet beszélni akkor, ha a normákat egy egységes, szupranacionális jogalkotó szerv bocsátja ki (rendelet), de a normák alkalmazása, s így azok értelmezése az egyes tagállamok igazságszolgáltatási szerveinek feladata, vagy ha az egyes tagállamok által kibocsátott normák az erre vonatkozó egyezmények folytán megegyeznek egymással, de azok alkalmazása az egyes tagállamok egymáséhoz képest eltérő értelmezése alapján történik. III. Jogharmonizáció: az egyes tagállamok tendenciaszerűen azonos jogszabályokat bocsátanak ki, és mindegyik államnak joga van arra, hogy ezekbe a normákba viszonylag jelentős eltérést jelentő variációkat építsen be, amelyek azonban nem vezethetnek a közös modelltől való alapvető eltéréshez. (irányelvek)

6 újraeuropaizálás A jogalkotás harmonizációjának folyamata a tagállamok jogrendszerét a szabályok, a modellek, a döntések, a mentalitás és a kultúra egyre magasabb fokú homogenizálása felé viszi: mind gyakrabban beszélnek arról, hogy küszöbön áll, vagy már meg is kezdődött a jog európaizálásának" (vagy újraeurópaizálásának") folyamata. Nem kétséges, hogy Európában a jogi hagyományok különbözőségének (különösen a két nagy jogcsalád, a civil law és a common law jelenlétének) ellenére létezik a közös jogelveknek egy olyan együttese, amely nagyrészt a római jogi hagyományból származik. Amikor tehát a jog európaizálásáról beszélünk, akkor nem egy közös alap kialakításának folyamatára gondolunk, mert ez a közös alap már évszázadok óta létezik. A jog európaizálása egy valóban egységes, kógens szabályrendszer felépítését jelenti, amely egyfelől egy közös esetjogon alapul, másfelől egy olyan szövegben vagy kódexben jut kifejezésre, amely összefoglalja azokat a közös elveket, amelyek kiindulópontként szolgálhatnak egy közös európai magánjog felépítéséhez. ha ezek a közös elvek összefoglalást nyernek, akkor kerülhet előtérbe az a következő fázis, amelyben már az egységes operatív szabályok együttese is létrehozható.

7 európai magánjog Az eddig is imponáló magánjogi harmonizáció által érintett szabályozási területek a következők: a verseny jog, amellyel a közösségi szervek, a Tanács, a Bizottság és a Bíróság kezdettől fogva a legnagyobb fokú elkötelezettséggel foglalkoztak - ez az a magánjogi jogterület, amely a Közösség tevékenységében mindenkor napirenden volt, a társasági jog a közösségi magánjog legkiterjedtebb részterülete, minthogy igen nagy számú olyan jogintézményt ölel fel, amelyek a rendeletek, illetve az irányelvek révén kisebb-nagyobb mértékben egységes vagy harmonizált szabályozással rendelkeznek, a polgári jogi felelősség - a közösségi jogalkotás eddig csak két tényállással foglalkozott: a termékfelelősséggel és a szolgáltatást nyújtó felelősségével, az ipari tulajdon és a szerzői jog - a közösségi jogalkotás figyelmét nem kerülhetik el az olyan klasszikus iparjogvédelmi jogintézmények, mint a szabadalom vagy a védjegy, valamint a szerzői jog, legújabban pedig a szoftverekkel kapcsolatos jogok védelme.

8 európai magánjog - szerződési jog 5. Az európai magánjog körében a szerződési jog szolgál a legérdekesebb tapasztalatokkal: rendkívül nagy számban találkozhatunk a tagállami jogokat harmonizáló közösségi jogi normákkal: a tisztességtelen szerződési kikötésekről, az üzlethelyiségen kívül kötött szerződésekről, az ingatlanok időben megosztott használatáról, a szervezett utazási szerződésről, a kereskedelmi ügynöki szerződésről, a fogyasztási hitelszerződésről, a banki és biztosítási szerződésekről, a faktoringról, a franchiseról a lízingről szóló irányelvek Az e területen kialakult terjedelmes normaanyag, amelyet túlnyomórészt az utóbbi másfél évtizedben dolgoztak ki, óriási horderejű változásokat idézett elő a nemzeti jogrendszerekben, mert az új közösségi szabályozás sok esetben évszázados jogelvekkel és szabályokkal került ellentétbe

9 a fragmentaritás meghaladása Látható, hogy a magánjog és a szerződési jog központi intézményei körében a közösségi jogalkotás az utóbbi években is csak kivételes és fragmentáris volt: elsősorban a fogyasztóvédelemmel kapcsolatos irányelvekre terjedt ki 1985 óta. Ezek az irányelvek és rendeletek csak részletkérdéseket tárgyalnak, inkoherensek és emiatt nehezen illeszthetők be a tagállamok magánjogi jogrendjei mögött meghúzódó átfogó koncepciókba. Ez a felismerés a jogegységesítés teljesen más típusára irányította rá a figyelmet, s ezt az EU jogalkotó szervei is egyre inkább kénytelenek tudomásul venni. Az Európai Parlament és a Bizottság törekvéseinek megfelelően nagy valószínűség szerint a közeljövőben, talán egy évtizeden belül az európai magánjog képe, jellege jelentősen meg fog változni. Erre mutatnak az 1999 óta megszaporodó szándéknyilatkozatok

10 szándéknyilatkozatok A Parlament május 26-án elfogadott határozata, egy újszerű hivatkozási alapot biztosít mindazok számára, akik esetleg már hosszabb idő óta hangoztatták az európai magánjog egységesítése és a Közösség összes polgára számára közös szabályok egész sorának megteremtése felé való haladás lehetőségét és szükségességét, vagy legalábbis az arra való kedvező alkalmat). A Parlament május 6-án elfogadott határozata: a Bizottságot felhívták arra, hogy kezdje meg az európai magánjogi törvénykönyv megvalósíthatóságának megállapítására irányuló munkát.

11 szándéknyilatkozatok (2) 3. Az amszterdami szerződés felhatalmazása alapján az Európai Tanács 1999-ben, tamperei ülésén kezdeményezte egy átfogó tanulmány elkészültét (a 39. pontban kimondva): Az anyagi magánjog területén szükség van egy átfogó tanulmányra arról a kérdésről, hogy a magánjogi eljárások gyors lefolyását gátló akadályok leküzdéséhez szükség van-e a tagállamok magánjogi előírásai egységesítésére? 4. Az Európai Parlament Jogi és Belső Piaci Bizottság november 6-án szakértői meghallgatást tartott egy európai magánjogi törvénykönyv létrehozásának lehetőségéről és szükségességéről és elfogadott állásfoglalásában első ízben került megfogalmazásra egy javaslat az új európai polgári törvénykönyv tartalmáról és megalkotásának módjáról.

12 szándéknyilatkozatok (3) júliusában a Bizottság közleményt tett közzé, melyben az európai szerződési jog (és csak a szerződési jog) megteremtésének kérdésével foglalkozott Communication from the Commission to the Council and the European Parliament on European Contract Law" [COM (2001) 398 final] Vagyis szűkítve a programot a szerződési jogra koncentrált a közlemény. Négy opciót fogalmazott meg: pro primo Az Európai Uniónak nem kell lépnie, az európai magánjog fejlődését teljes egészében át kell engedni a piac szükségleteinek, támaszkodva a nemzetközi magánjog létező szabályaira. pro secundo Az Európai Uniónak támogatnia kell olyan tudományos munkálatok létrehozását, melyek közös magánjogi alapszabályokat (mintaszabályokat) fogalmaznak meg az amerikai Restatement-ek mintájára: A szerződési jog közös alapelvei kidolgozásának támogatása, mely alapelvek a nemzetei jogrendek közeledéséhez vezetnek. szól ezen opció fejirata. pro tertio Át kell dolgozni, és fel kell javítani a meglévő közösségi szerződési jogi előírásokat. pro quarto Az eddigi utat követve kötelező erejű, de átfogóbb, egyedi jogszabályokat (irányelveket, rendeleteket és ajánlásokat) kell szükség szerint EU-szinten megalkotni.

13 szándéknyilatkozatok (4) november 15-én az Európai Parlament végül rezolúciót tett közzé, melyben meglepetését fejezte ki, hogy a Bizottság csak a szerződési jogra vonatkozóan fogalmazott meg célokat. A Parlament egyértelművé tette ebben a határozmányban, hogy a középtávú cél a teljes magánjog egységesítése egy egységes törvénykönyvben Az is nyilvánvaló a határozmány szerint, hogy a jövő a második opcióban megfogalmazott lehetőségé. Vagyis a Parlament az európai jogtudománytól aktív szerepet vár el a leendő európai magánjogi törvénykönyv alapelveinek kidolgozásában. A Parlament rezolúciójában nagyon feszes menetrendet állapított meg: 2003 elejére meg kellene alkotni a Code szerkezetét; 2004 végéig el kell készülnie a szerződési jogon túli európai vagyonjogi alapelveknek; az évtized végére politikai és tudományos viták után el kell készülnie egy referencia szövegnek. Ez lehet majd a későbbi viták alapja.

14 a jogtudomány szerepe Az európai jogtudomány évtizedek óta elément ennek a feladatnak: Az európai magánjog megteremtésének előharcosai ugyanis a jogtudomány képviselői voltak. Korán felismerték, hogy a kialakuló belső piacnak egységes magánjogra van szüksége. Egyértelmű volt az is, hogy az európai magánjog, és azon belül a szerződési jog egységesítéséhez jelentős tudományos előkészítésre van szükség, amely munkában a jog-összehasonlításnak rendkívül nagy szerepe van. Magánharmonizációk

15 magánharmonizációk Magánjogi magánharmonizációs vállalkozások: azok a nemzetközi, jogászi kezdeményezések Európában, melyek a magánjognak döntően az üzleti életben meghatározó szerepet játszó szabályait érintik (elsősorban szerződések joga), céljuk az, hogy megpróbáljanak kialakítani egy olyan normarendszert, ill. egy olyan szemléletet, melynek segítségével az Európai Unió kereskedelmi élete megkönnyíthető, hatékonyabbá tehető. A vállalkozások eredményeképp létrejött munkák, mintaszabályzatok nem bírnak sem nemzeti, sem közösségi jogi kötőerővel, és többnyire a jogtudomány ambícióinak köszönhetik létüket. közös vonásuk tehát, hogy függetlenek mind a nemzetállamoktól, mind a közösségi szervektől.

16 magánharmonizációk szerződési jog Míg a Parlament és évi határozatai az egész európai magánjog kodifikálását tűzték ki célként, addig a jogtudósok nagy többsége inkább afelé hajlik, hogy csak a szerződési jog területén kerüljön sor jogegységesítésre. Két megfontolás miatt: a szerződési jog tűnik legalkalmasabbnak az egységesítésre, minthogy szabályait kevésbé határozzák meg egy adott társadalom történelmi hagyományai szenvedélytelenebb terület, mint a családjog vagy az öröklési jog, a dologi jog). a jogegységesítést éppen a szerződési jog területén tartják különösen szükségesnek, tekintettel arra, hogy milyen jelentős a magánjognak ez a szektora a tagállamok közötti kereskedelem szempontjából. (A szerződési jog egységesítése majdnem természetes velejárója a közös piac, majd az egységes piac megteremtése érdekében eddig megvalósított harmonizációnak, betetőzését jelenthetné, közösségi szinten kezdődött munkának, amit a szerződéses kötelmekre alkalmazandó jogról szóló Római Egyezmény és az áruk nemzetközi adásvételéről szóló Bécsi Egyezmény (1980) is célzott.

17 tudósi kezdeményezések Ha a különböző tudóscsoportok megközelítéseit összevetjük, akkor a módszerekben és a célokban jelentős különbségeket fedezhetünk fel. Ugyanakkor összességében az is megállapítható, hogy az eddig elkészült munkálatok kiindulási pontjukban abban mindenképpen egységesek, hogy alapul az európai államok nemzeti jogrendjeit veszik, hogy azokból értékelő jogösszehasonlító munka révén alapelveket vezessenek le az európai szerződési jog számára.

18 I. Commission on European Contract Law 1980-ban Ole Lando, koppenhágai professzor vezetésével megalakult az első szerződési jogi bizottság azzal a céllal, hogy az EK tagállamai számára kidolgozza a szerződési jog általános alapelveit. A Lando-féle törekvéseket erősítette, hogy 1987-ben a tagállamok elfogadták a Single European Act-et, mely célul tűzte ki 1992 végére az egységes piac létrehozását, és ezáltal a gazdasági integráció erősítését, valamint 1991ben a Maastrichti Szerződés elfogadásával az Európai Közösség politikai unióvá vált. A Lando Bizottság l995-ben tette közzé az Európai Szerződési Jog Alapelvei (Principles of European Contract Law - PECL) I. részét, mely a teljesítéssel, a nem teljesítéssel és a jogorvoslatokkal foglalkozik ben egy második bizottság kezdett el dolgozni a szerződés létrehozatala, érvényessége, értelmezése és tartalma témakörön, melynek eredményeképpen 2000-ben kiadták a PECL módosított 1. részét és a II. részét ben egy harmadik bizottság fejezte be munkáját a szerződések, a szerződésen kívüli felelősség és a jogalap nélküli gazdagodás témájában.

19 Commission on European Contract Law (2) A Lando Bizottság tagjai különböző nemzetiségű, az Európai Közösség tagállamaiból kikerült tudósok voltak, akik jó része praktizáló jogász is egyben, és egyikük sem képviselt politikai vagy kormányérdekeket. Sem a nemzeti kormányoktól, sem a közösségi intézményektől nem kértek és kaptak instrukciókat, törekvésük az volt, hogy megtalálják, vagy kitalálják a lehető legjobb szabályokat Európa számára. Ennek következtében a PECL nem hivatalos jogforrás, hanem ún. magánkodifikáció, vagy mintaszabályzat (restatements), melynek jelentőségét nem imperatív jellege, hanem ésszerűsége, meggyőző ereje adja.

20 PECL A szerzők szándékai szerint a Principles akkor válhatnak kötelező joggá, ha a szerződéskötő felek megegyeztek annak hatályában, szerepük lehet bizonyos nyitott kérdések megoldásában is, illetve szerepet kaphatnak abban az esetben, ha a felek a lex mercatoria-t, a general principles of law" vagy hasonló megfogalmazásokat visznek be a szerződésbe, de nem állapodnak egy meghatározott jogrend alkalmazhatóságáról a kérdéses szerződés tekintetében Az alapelvek alkalmazhatók, ha a felek a) megállapodtak abban, hogy a szerződésükre nézve az "általános jogi alapelveket", a "lex mercatoria-t" vagy hasonló szabályokat kell alkalmazni, vagy b) nem választottak szerződésükre nézve egyetlen jogrendszert vagy jogi szabályozást sem." (1:101 3) A Lando-elvek tehát egy teljes körű önkéntesen alkalmazható szerződési jogot kínálnak a szerződéses partnereknek.

21 PECL (2) a szabályokat, ill. elveket cikkelyként (article) fogalmazták meg, melyeket magyarázatok (comment) követnek, arról, hogy mi a célja a szabálynak és hogyan kapcsolódik más szabályokhoz, az elvek működését példákkal is illusztrálták (illustrations), ill. a szakaszokhoz tartozik egy kimutatás (note) arról, hogy az egyes kérdéseket a tagállami jogok hogyan kezelik. A szövegezés során rövid és általános megfogalmazásokkal éltek, hogy az alapelvek könnyen érthetők legyenek a felhasználók elsősorban praktizáló jogászok és üzletemberek - számára. A Lando-bizottság elsődleges célkitűzése világos: néhány közös elv összegyűjtése és kidolgozása egy jövőben létrehozandó egységes magánjogi törvénykönyvre tekintettel. A bizottság által kimunkált európai elvek összegyűjtése egy sokkal ambiciózusabb munkának csupán az első szakaszát képezi. Ugyanakkor már ma is sok irányban hasznosulhat:

22 PECL (3) értelmezési hátteret biztosít a jogalkalmazók számára a közösségi jog egységes alkalmazása érdekében: értelmezési - alkalmazási keretet, környezetet biztosíthat a közösségi jog számára. mintául szolgálhat - hasznos lehet olyan területeken is, ahol egyáltalán nincs közösségi szabályozás (például iránymutatást nyújthat kötelmi jogi reformokat végrehajtó államoknak Magyarország!! az európai államok számára, függetlenül attól, hogy tagállamok-e vagy sem, mindenképpen hasznos az európai (minta)szabályok figyelembevétele, ha a tartósság igényével kívánnak fellépni egy olyan jövőben, ahol az európai gazdasági és politikai integráció erősödésére lehet számítani. nagy segítséget nyújt a választott bíróságok számára is, hiszen semleges, a nemzetközi ügylet sajátosságait figyelembe venni képes, összehasonlító tanulmányok révén kimunkált, és a lehető legjobb megoldásra törekvő általános elveket kínál a bírák számára, mely megkönnyíti munkájukat, hiszen a választott bírák sokszor kényszerülnek általános jogi elvek keresésére és értelmezésére. ma már a PECL-t az európai lex mercatoria egy fajta kodifikációjaként, de legalábbis összegzéseképp ismerik el.

23 PECL (4) a felek magánautonómiájának köszönhetően bármikor funkcionálhat választott jogként, például egy olyan nemzetközi ügyletben, ahol a felek nem tudtak megegyezni nemzeti jog kikötésében, oktatási és tudományos értékük is van: nagyban hozzájárulnak a különféle európai jogrendszerek közös elemeinek megtalálásához, így az európai közös jog (ius commune europaeum) megteremtéséhez, létrehoznak egy közös szaknyelvet, mely a kommunikáció alapfeltétele. Az európai polgári törvénykönyv hívei az alapelvekben annak bizonyságát látják, hogy az európai jogrendszerek összhangba hozhatók.

24 II. Study Group on a European Civil Code A Study Group on a European Civil Code 1998-ban jött létre A Study Group szintén egy tudósokból álló magánharmonizációs vállalkozás, mely semmilyen politikai legitimációval nem bír. Alapkiindulás: a páneurópai magánjogi kodifikációra szükség van, és hogy az erről szóló politikai vitának a jogtudomány által előkészített szövegek tükrében kell zajlania. Céljuk az európai magánjog alapelveinek összefoglalása, és e tekintetben a Lando Bizottság munkáját kívánják folytatni. Összehasonlító módszerekkel egy helyesen felvázolt és megszerkesztett európai restatement-et (European Principles) akarnak létrehozni. Ez a (re)statement nem korlátozódna pusztán a szerződési jogra, hanem a szerződésen kívüli kötelmekkel és az ingótulajdonnal is foglalkozna, bár a Study Group még nem hozott végleges döntést a szerkezeti felépítéssel kapcsolatban.

25 Study Group - szerkezet A csoport vezetője Christian von Bar, osnabrücki professzor 2001-ben kifejtette, hogy hat könyvben gondolkodnak. az első könyv általános kérdésekkel foglalkozna, úgy mint például célok, hatály és terminológia, a második könyv témája a szerződések lennének, beleértve a létrehozás, az érvényesség és az értelmezés problémáit, a harmadik könyv a kötelmekről szólna általában, a negyedik az egyes szerződésekkel, ill. a szerződésen kívüli kötelmekkel (szerződésen kívüli felelősség, jogalap nélküli. gazdagodás, megbízás nélküli ügyvitel) foglalkozna, az ötödik könyv tárgya a tulajdonjog lenne, mely érintené az ingó tulajdon-átruházást, az ingó biztosítékokat, az engedményezést és a trust-jogot, a hatodik könyv tartalmazná a fogyasztóvédelmi joganyagot.

26 Study Group (2) a Study Group az EU által kitűzött célok megvalósulásának útját a kötelező kodifikációban látja, hiszen az európai jog kinőtte már az irányelveket, melyek tulajdonképpen újfajta jogi fragmentációt szültek, holott a feladatuk épp ennek kiküszöbölése lett volna. álláspontja szerint a jövőbeli kódexnek kötelező erővel kell majd rendelkeznie, mindez azonban csak fokozatosan mehet végbe, és semmiképp sem akarják ráerőltetni a kódexet azokra az államokra, melyek úgy érzik, hogy számukra még nem jött el az ideje az új jus commune europeanum elfogadásának. meg kell hagyni annak a lehetőségét, hogy egyes államok gyorsabban, míg más államok lassabban éljék el a jogközelítés egyes fokozatait, a kötelező kódex tehát, egy későbbi lépcsőfok lenne, átmenetileg a kidolgozott alapelvek kötelező erővel nem bíró restatementként funkcionálnának, hosszútávon azonban a Study Group meggyőződése szerint a kötelező erő mindenképp kívánatos.

27 Study Group - jelentőség A különféle modern európai jogcsaládokban gyökerekkel rendelkező magánjogi alapelvek tömör, magyarázatokkal ellátott megfogalmazása jelentős előnyökkel jár: óriási tudományos értéke van, az összehasonlító jog páratlan forrását jelenti, melyet Európán kívüli országok is hasznosíthatnak, melyek magánjogukat újrakodifikálni törekednek jelenleg magában Európában is (több uniós tagállamban) nemzeti kodifikációs újhullám van kibontakozóban, melyek, ha nem egy irányba haladnak, a jogi széttöredezettséget teremik újjá. az egységes jog Európát globális versenyjogi előnyhöz juttathatja, amelynek a hatása az olyan Unión kívülálló országokban is érződni fog, melyek hagyományosan közelebb állnak az európai joghoz, mint az amerikaihoz. az Európával üzleti kapcsolatokat kiépíteni szándékozó Európán kívüli országoknak szintén jó tudni, hogy mi az alapvető jog Európában. gyakorlati lépést jelent az európai jogi kultúra támogatása irányába hozzájárulhat egy közös európai jogi terminológia, rendszer és gondolkodásmód megteremtéséhez, vagyis egy harmonizációt segítő szellemi és pszichikai légkör kialakulásához.

28 III. Pavia Group on a European Contract Code 1990 októberében a Paviai Egyetemen megrendezett egyik tudományos konferencián az európai szerződési kódex kidolgozásának kivitelezhetőségéről vitatkoztak. Általános egyetértés született a tekintetben, hogy szükség lenne egy ilyen kódexre, és hogy legiszlatív eszközökkel kellene megvalósítani. a résztvevők megegyeztek egy munkacsoport felállításában is, és 1992 novemberében paviai székhellyel megalakult az Európai Magánjogászok Akadémiája (Academy of European Private Lawyers). tevékenységének sajátossága abban rejlik, hogy egy, a részletek kidolgozására is alkalmas munkavázlatként szolgáló normatív alapszövegen dolgoznak, amelynek alapján fölépíthető a közös magánjog. Az akadémia úgy döntött, hogy az alapszöveg összeállítása során az olasz Codice civile 4. könyve, valamint a Harvey McGregor professzor által készített kötelmi kódex képezné a kiindulópontot, így mind a két jelentős jogrendszer (civil law és common law) képviselve lenne.

29 Pavia Group (2) Az európai szerződési jog kódexének elő-tervezete (Code européen des Contrats - Avant-projet) 2001 elején jelent meg és heves indulatokat váltott ki a tudományos közvéleményből. A munkát egy személyben uraló Giuseppe Gandolfi, páviai professzor szerint: a szerződési jog effektív egységesítését csak azzal lehet elősegíteni, ha nem alapelveket, általános szabályokat fogalmazunk meg, hanem konkrét, praktikus jogszabályi megoldásokat adunk a jogalkalmazók kezébe. alapelvek alapján nehezen valószínűsíthető az egységesülés, mivel különböző kultúrájú népek között az egységet könnyebb megoldások, mint alaplevek alapján megteremteni. az Alapelvek alkalmazása során, mikor azok alapján döntéseket hoznak, megoldásokat keresnek, fennáll a veszélye annak, hogy a mindenkori államok szabályai mégiscsak többé kevésbé előtérbe kerülnek. ezt csak úgy lehet megakadályozni, ha olyan szabályokat állítunk fel, melyek alkalmazható megoldásokat tartalmaznak és nem pusztán alapelveket, explicit, tiszta nyelvezettel, kerülve olyan fogalmakat kivéve, ha azok használata elkerülhetetlen melyeket egyes országok joga nem ismer, és egy olyan törvényszövegi stílust választva, amely félúton van az angol és a kontinentális európai között.

30 a McGregor-féle tervezet A páviai jogászok a common law és a civil law közötti alapvető különbségre tekintettel 1993-ban egy módszertanilag érdekes döntéssel két alapvető munkaszöveget fogadtak el: az olasz ptk. már említett IV. könyve mellett Harvey McGregor oxfordi professzor Contract Code című tervezetét. A szöveg a brit parlament által még az 1960-as években felállított English Law Commission megbízásából került kidolgozásra abból a célból, hogy közvetítsen az angol és a skót szerződési jog között, tekintettel arra, hogy a skót jog nagyjában-egészében a civil law jogcsaládba tartozik. Olyan megoldást kellett találni, amely közvetít a civil law és a common law hagyománya között. Emiatt tűnt el a Contract Code tervezetének végleges szövegéből számos, tipikusan common law-beli fogalom. A 190 cikkelyből álló tervezet a kontinentális európai kódexekre jellemző stílusban készült, de a szöveget magyarázó glosszák és kommentárok egészítik ki. A mű szövegszerű szabályjavaslatokból és jogtudósi kommentárokból áll, amelyeknek szerzője szembe tudott nézni a gyakorlati problémákkal, a megoldásokat szabályokba öntötte, és a szabályokat hazájának tapasztalatait hasznosítva indokolta. A munka szerkesztése 1971-ben befejeződött, folytatása nem volt, mert angol és skót részről egyaránt bizalmatlanul fogadták.

31 IV. Common Core Project The Common Core of European Private Law elnevezésű program a Trentoi Egyetemen működik, 1994-ben indult Ugo Mattei és Mauro Bussani professzorok vezetésével, és már több mint száz, többnyire európai és amerikai tudós vesz részt a munkájában. Céljuk az európai magánjog közös magvának megtalálása, a szerződési jog, a szerződésen kívüli felelősség és a tulajdonjog témakörében: elkészítik az európai magánjog megbízható térképét, és azon megpróbálják ábrázolni az összehasonlítás eredményeit. Ez a térkép ugyan nem közvetlen hasznosításra készül, de nyilvánvaló, hogy széles spektrumánál fogva nélkülözhetetlenné válhat az európai jog jövőbeli gyűjteményes összeállításai vagy kodifikációi számára. nem annyira az új, többé-kevésbé mesterséges közös elvek megalkotása a fontos, hanem inkább az, hogy jobban megismerjük a nemzeti jogrendszerek közötti eltéréseket, és hogy kimutassuk a már létező nemzeti jogi megoldások és szabályok közötti hasonlóságot egy európai jogi kultúra megteremtése céljából. alapvetően a tudományos kutatómunkára helyezi a hangsúlyt - ha ugyanis nem jön létre egy adekvát jogi kultúra, akkor az egységes jog megalkotása nem járhat haszonnal, mert nem alakulhatna ki az a jogászréteg, amely ismerné az egységes szabályok rációját és történetét.

32 V. Jus Commune Casebooks Jus Commune Casebooks for the Common Law of Europe program Walter van Gerven professzor vezetésével kezdte meg működését 1994-ben. Cél: a jog leginkább nemzetközi a szerződésen kívüli kárfelelősség, a szerződési jog, a közigazgatási döntések bírósági felülvizsgálata és a társasági jog területein olyan munkákat hozzon létre, melyek magyarázatokkal, kommentárokkal és összehasonlító jogi összefoglalókkal kísért jogeseteket és más jogilag hasznosítható anyagokat dolgoznak fel. Ez a csoport nem akar modelljogot alkotni, hanem azokat a közös, általános elveket kívánja feltárni - a hangsúlyt tehát a megtalálásra helyezve -, amelyek már léteznek az európai államok jogában, vagyis a meglévő jogok hasonló megoldásainak vizsgálatát, és a hozzájuk kapcsolódó jogi érvelés összehasonlítását tűzték ki célul.

33 Viták Az EU törekvései és a bemutatott munkálatok hatására rendkívül heves vita bontakozott ki - immár nem csak a jogtudósok körében - az európai magánjogi harmonizáció témája körül. Egyre erősebben hallatják hangjukat azok, akik a harmonizáció veszélyeiről, buktatóiról és a nemzeti jog védelmében szólnak. N.b. A szerződési jogi magánharmonizációk célja nem az, hogy felváltsák a nemzetállami jogokat, erre nem is képesek, hiszen nem fedik le a teljes magánjogot, azzal foglalkoznak elsősorban, ami a nemzetközi forgalom zavartalan működése érdekében elengedhetetlen. Az államon kívüli, államtalanított, vagy jogtalanított jog a szerződések joga területén életképes lehet, de önkéntes jogkövetés hiányában a bírói döntések végrehajtása során végső esetben az államon kívüli jog is a nemzetállami kényszerapparátus segítségére van utalva. A tagállamokban egyébként sem lehet keresztülvinni az egységes európai polgári jogi kódex elfogadását - ahogyan az irányadó joganyag egységes alkalmazását sem lehetett elérni -, ha erre nincsen meg a politikai akarat.

34 Felhasznált irodalom Herpai Annamária, Magánjogi magánharmonizációs vállalkozások és a közös jogi kultúra jövője Európában, Magyar Jog (2004/3), P. Szabó Béla, Lando vs. Gandolfi vs. UNIDROIT? Gondolatok félúton az egységes európai szerződési jog felé, Publicationes Universitatis Miskociensis Sectio Juridica et Politica XXI/2. (2003), Verebics János, Az európai magánjog fejlődésének főbb irányai: A jogegységesítés útjai és újabb állomásai, Budapest, Benacchio, Giannantonio, Az európai közösség magánjoga: Polgári jog Kereskedelmi jog, Budapest, , 40-42,