Megállítható-e a területi diszparitások növekedési üteme?

Átírás

1 Kocziszky György Megállítható-e a területi diszparitások növekedési üteme? Adalékok regionális politikánk újragondolásához ÖSSZEFOGLALÓ: Deklarált kormányzati szándékok, valamint hazai és külföldi tõkeinjekciók ellenére az elmúlt két évtizedben a területi diszparitások mértéke jelentõsen nõtt hazánkban. Ezen érdemben EU-tagságunk sem változtatott: a centrum és a periféria közötti társadalmi és gazdasági konvergencia helyett divergencia indult el, amelynek hatására a különbségek napjainkra szembeötlõek lettek. Felvetõdik a kérdés: megállítható-e ez a folyamat, van-e esély a leszakadt, valamint a deprimált térségek felzárkóztatására? A válasz egyértelmû: a regionális politika evolúciója nélkül aligha. Makrogazdasági egyensúlyt ilyen mértékû területi egyensúlytalanság mellett ugyanis egyre nehezebb megteremteni. Szakítani kell az elmúlt nyolc esztendõ fiskális gyakorlatával, virtuális helyett integratív, komplex (a térségek önálló egyensúlyi pályájának megteremtésére törekvõ) regionális politikára van szükség! KULCSSZAVAK: regionális politika, konvergencia, diszparitások, centrum és periféria JEL-KÓD: R12, O47 A gazdasági és társadalmi felzárkózás reménye a hazai közgondolkodásban nem újkeletû. Közel 200 éve, a reformkortól napjainkig szellemi és politikai életünk színe-java (például Széchenyi, Wesselényi, Ady, Bibó stb.) a mindenkori korszellemnek és a társadalmi-gazdasági viszonyoknak megfelelõen hitet tett a felzárkózás szükségessége mellett, illetve polemizált ennek akadályairól. 1 Az eredmény ellentmondásos: egyrészt a húzd meg, ereszd el típusú gazdaságpolitikának, másrészt a világgazdaságban lejátszódó konjunkturális ciklusoknak megfelelõen hol kisebb, hol nagyobb makrogazdasági növekedésünk üteme, illetve az egyensúlyi pályától való eltérésünk mértéke, kibocsátási résünk elõjele és nagysága, miközben a regionális teljesítmények sokkoknak és a zavaroknak való kitettsége nõtt. Szakítani kell tehát avval a gazdaságpolitikai gyakorlattal, amely csak makrogazdasági Levelezési e-cím: regkagye@uni-miskolc.hu szinten tervezi az egyensúly megteremtésének lehetõségeit, vizsgálja fiskális és monetáris korlátait. A mezõszintek egyensúlyitól erõsen lefelé eltérõ állapota ugyanis rontja a makrogazdasági szintû kibocsátási rés felszámolásának esélyeit, konvergencia 2 helyett divergenciát eredményez. TERÜLETI DISZPARITÁSOK OKAI A piacgazdasági átmenet területileg eltérõ helyzetben találta 1989-ben a hazai társadalmat és gazdaságot. A valós és a látens területi különbözõségek nem újkeletûek. Az 1980-as évek elején, közepén az ipar versenyképességének romlásával a monostrukturális térségek nehéz helyzetbe kerültek (jó 20 évvel a Nyugat-Európában hasonló okokból jelentkezõ folyamatokat követõen). Mint közismert, az akkori párt- és politikai vezetés ugyan ismerte 313

2 ezeket a gondokat, de érdemben nem tudott lépni (ehelyett látszatintézkedések születtek). A gazdasági és geopolitikai irányváltás ezeket a folyamatokat felgyorsította. A mozgástér megváltozásából adódó lehetõségekkel a megyék (külsõ és belsõ okok miatt) eltérõen éltek, ami a különbségeket még látványosabbá tette. Az eltérõ distanciális helyzeten és alkalmazkodó képességen túl az egyre határozottabban körvonalazódó területi diszparitások oka (némi egyszerûsítéssel élve) négy pontban foglalható össze. Térségek eltérõ külpiaci kitettsége és gazdasági struktúrája Az elmúlt két évtizedben a hazai gazdaság teljesítményét alapvetõen a globális konjunktúra, illetve a betelepült multinacionális társaságok fejlesztési és profitoptimalizációs stratégiája határozta meg. Gazdasági növekedési ütemünket alapvetõen az USA és az EU teljesítménye húzta, illetve fékezte. Evvel magyarázható, hogy adott térség (megye vagy régió) kibocsátása a korábbiaknál jobban függ a rezidens vállalkozások exportképességétõl (exportdinamikájuk gyorsulásától vagy lassulásától). A tartósan alacsony teljesítményû megyék esetében az exportképesség alacsony, amit sem a helyi fogyasztás, sem pedig a helyi szolgáltatások hozzáadott értéke nem tud kompenzálni (a szolgáltatásexport legkevésbé ezekre a térségekre jellemzõ). A globális konjunkturális környezethez jobban simuló megyék teljesítménye az elmúlt években folyamatosan nõtt, míg a perifériális helyzetûeké relatíve romlott vagy jobb esetben stagnált (lásd 1. táblázat). A térségek ágazati struktúrájától (az úgynevezett húzó ágazatok meglététõl, illetve hiányától) függõen alakult a régiók beruházási és foglalkoztatási dinamikája is; tartósan alacsony beruházás tartósan alacsony foglalkoztatottsággal párosult (2009 után némileg csökkent ugyan a munkanélküliségi ráta területi szóródása, de ez sokkal inkább a leszakadt térségekben jelentkezõ magasabb közfoglalkoztatásnak, mintsem a munkaerõ-piaci helyzet javulásának következménye; (lásd 1. ábra). Az 1990 után megindult átalakulás munkaerõ-piaci következményeként kialakult a nyugat-kelet irányú munkanélküliségi lejtõ, az alacsonyabb és a magasabb munkanélküliségi rátájú térségek között több mint tízszeres különbség lett. 3 A munkanélküliség szóródásának terjedelme 2006-tól megindult, növekedése is világosan utal arra, hogy a foglalkoztatáspolitika zsákutcába került, egyre kisebb figyelmet fordított a foglalkoztatásra (lásd a 2. ábra). Térségek eltérõ alkalmazkodó, innovációs és erõforrás-abszorpciós képessége Megyéink 1989-beli strukturális helyzete sok szempontból determinálta erõforrás-abszorpciós és alkalmazkodó képességüket. A dezindusztriált vagy azzá vált térségek tõke- és magánberuházásokat vonzó, illetve megtartó képessége az ezredfordulóig mindvégig alacsony volt (lásd 3. ábra). Tõke hiányában a gazdasági szereplõk aktivitása, piaci részesedése csökkent; a korábban egzisztenciát biztosító helyi termékeket és szolgáltatásokat elõállítók mozgástere a multinacionális vállalkozások megjelenésével a korábbiak töredékére csökkent. A helyi mikro- és kisvállalkozások közötti együttmûködések esetlegesek, a hátrányos helyzetû térségekben a vállalkozások csõdjeinek és felszámolásainak száma 2006 után ugrásszerûen megnõtt. Az elmúlt két évtizedben jelentõs területi különbségek alakultak ki a K+F+I abszorpciós képesség vonatkozásában, illetve az innovációs miliõben. 314

3 EGY FÕRE ESÕ, VÁSÁRLÕERÕ-PARITÁSON SZÁMOLT MEGYEI GDP NAGYSÁGA (ezer forint) 1. táblázat Pest Fejér Komárom-Esztergom Veszprém Gyõr-Moson-Sopron Vas Zala Baranya Somogy Tolna Borsod-Abaúj-Zemplén Heves Nógrád Hajdú-Bihar Jász-Nagykun-Szolnok Szabolcs-Szatmár-Bereg Bács-Kiskun Békés Csongrád Szórás 50,98 71,09 98,16 140,73 187,75 223,40 271,10 244,70 261,71 329,50 349,12 375,03 402,50 432,79 441,86 402,07 315

4 FOGLALKOZTATOTTSÁG ( ) 1. ábra Forrás: saját szerkesztés MUNKANÉLKÜLISÉGI RÁTA MEGYÉNKÉNTI SZÓRÓDÁSA 2. ábra Forrás: saját szerkesztés 316

5 BERUHÁZÁS ( , folyó áron) 3. ábra Forrás: saját szerkesztés A tényezõk eltérõ mobilitása és multiplikatív hatása Régióink eltérõ növekedési és fejlõdési pályái mögött nemcsak az eltérõ induló állapot, a különbözõ tõke- és technológiavonzó és abszorpciós képesség, hanem az inputoldali indikátorok különbözõ multiplikatív hatása áll, amely endogén módon determinálja (illetve determinálta) az erõforrások abszorpcióját. A folyamat komoly kockázatokkal járhat. Ezek közül különösen veszélyesek a társadalmi kockázatok, azaz a gazdasági feltételeknek a társadalomra gyakorolt kedvezõtlen tovagyûrûzõ hatásai. Tipikus példa erre, hogy az alacsonyabb kibocsátású nagyobb kibocsátási rést produkáló térségekben szignifikáns módon csökkent a humán fejlettségi index (HDI), nõtt a szegénységi ráta és a relatív szegénységi rés, nõtt az iskolaelhagyók aránya, romlott a születéskor várható átlagos élettartam. 4 A pénzügyi válság idõszakára ( ) vonatkozó elemzéseink azt igazolják, hogy a visszaesés, az indikátorok romlása sajátságos módon az egyébként is kedvezõtlen helyzetben lévõ térségeket relatíve kevésbé sújtotta, mint a kedvezõbb helyzetûeket. Ez a fordított hatás különösen szembeötlõ a depressziós térségekben, ahol a gyenge belföldi kereslet és az alacsony vállalkozói aktivitás, a nyomott munkaerõ-piaci helyzet miatt ugyan csökkentek a háztartási jövedelmek, alacsony szinten stagnált a háztartások és a magánszféra beruházási aktivitása, de ennek abszolút és relatív mértéke elmaradt az országos átlagtól. Fiskális húzások, illetve a regionális politika alacsony hatékonysága A hazai költségvetésben megjelenõ uniós források (1999: 3,3 milliárd forint; 2010: 706,8 milliárd forint, adatok folyó áron) és a felhasználás (1999: 14,9 milliárd forint; 2010: 804,8 milliárd forint, adatok folyó áron) között dinamikusan növekedtek. 317

6 Az idõtáv így viszonylag rövid (ezért aligha vonható le messzemenõ következtetés), de az jól látható, hogy a hazánkba érkezõ támogatásoknak a GDP növekedésére gyakorolt hatása elmarad az EU átlagától (lásd 2. táblázat). Ennek számos oka van, így például a forrásallokáció során megnyilvánuló ötletroham ; a források nagyobb része (60 65 százaléka) egyszeri kereslet növelõ, illetve közösségi infrastruktúra javító, nem pedig gazdasági potenciált erõsítõ hatású volt, ezen belül is magas az úgynevezett puha projektek aránya. Ezzel szemben az EU kohéziós politikájának alapvetõ célja az alacsony teljesítményû régiók felzárkóztatása. Ebbõl következik, hogy a támogatás akkor hatékony, ha (a támogatás nélküli állapothoz képest) többletkibocsátást generál. Az empirikus vizsgálatok és elemzések azt igazolják ebben a vonatkozásban is, hogy jelentõs különbségek vannak (pozitív példák mellett nem ritka az alacsony abszorpciós hatékonyság); a források odaítélése politikai érdekek alapján történt, jelentõs részét nem a hoszszú távú felzárkózásokat segítõ beruházásokra fordították, így hatásuk is gyenge; a források nem additívek, hanem helyettesítõ jellegûek. Az esetek nagyobb részében nem pluszforrásként jelent meg, hanem kiváltotta a korábbi magánerõs vagy állami beruházásokat (Kocziszky, 2010). Leszakadt és depressziós térségeink csapdába estek, mert az elmúlt évek fiskális húzásainak hatékonysága (egyrészt azok puha jellege, másrészt érzékenységi küszöb alatti szintje miatt) alacsony volt; a tõkeinjekciók elégtelennek bizonyultak a reálkonvergencia generálásához (ehhez jóval nagyobb fiskális lökésre lett volna szükség). 5 A hazai térségek reál- és nominális konvergenciájának makro- és mezõgazdasági feltételein túl az elmúlt években hiányzott az ágazati és a helyi gazdaságpolitikai összhang, valamint az ezt megalapozó morális háttér. A programok egy része virtuális hatású volt, a támogatásokat politikai látványtervekre fordították. Kizárólag a fiskális és monetáris eszközökkel variáló gazdaságpolitika elégtelen a regionális problémák kezelésére, mert a különbözõ sokkok eltérõ mértékben érintik a megyéket. KÖVETKEZMÉNYEK Az ismertetett okok együttese, illetve mixe jelentõs diszparitások kialakulásához (a diszparitások növekedéséhez, illetve egyes térségek tartós leszakadásához, felzárkózási esélyeinek elvesztéséhez, depressziós állapotok kialakulá- A TÁMOGATÁSOK GDP NÖVEKEDÉSÉRE GYAKOROLT HATÁSA 2. táblázat Ország GDP/EU-* támogatás Hozzájárulás a GDP növekedéséhez (%) (%) Portugália ~ 3 3,9 4,6 6,1 Spanyolország ~ 1,5 2,9 3,1 4,2 Görögország ~ 2,6 4,3 5,6 6,1 Írország ~ 2,8 n.a. 8,9 8,6 Magyarország ~ 2,1 1,2** Megjegyzés: * AGENDA 2000 (max. 4%) ** között (forrás: saját számítások) Forrás: The R de of Fiscal Franfers for Regional Economic Convergence in Europa (No ) 318

7 sához vezetett, az egy fõre jutó vásárlóerõparitáson számított GDP a leszakadt térségekben az EU átlagához viszonyított aránya gyakorlatilag stagnál (lásd a 4. ábra). Az elmúlt két évtizedben a területi szintû társadalmi, gazdasági diszparitások következtében három növekedési klaszter alakult ki (lásd 5. ábra). A megyék pozíciói, ezen belül az elmúlt nyolc évben állandósult, a csoportok között megszûnt az átjárás, adott csoporton belüli elmozdulás is minimális. Budapest centrumszerepe, EU-átlag feletti teljesítménye (amit úgy tûnik, hogy a gazdaság ciklikus mozgása kevésbé befolyásol) változatlan, miközben a hazai régiók többsége perifériára sodródott, helyzetük 2005-tõl valamelyest tovább romlott. Sokkal nagyobb kitettséget mutatnak a beruházási adatok: a os mélyrepülés komolyan érintette a centrumot, miközben a periférikus megyéket (gyakorlatilag: 16) érdemben alig. A PARADIGMAVÁLTÁS KÍVÁNATOS IRÁNYAI A regionális politika a gazdaságpolitika integráns része. Ezért parciális, azaz szükségszerûen korlátozott hatékonyságú minden olyan gazdaságpolitika, amely elkülönülten kezeli a regionális politikát. A megyei és regionális koncepciók és politikák összessége csak akkor töltheti be funkcióját, ha összhangban van az ágazati politikákon túl a fiskális és monetáris politikával is. Ennek feltétele a gazdaságpolitikai és gazdaság stratégiai tudatosság megteremtése. 6 A regionális politika célrendszerében (régiótól függõen) differenciáltan kell megjelennie az egyensúlyi, a stabilitási és a fenntarthatósági elemeknek. A regionális politika hiánya nem pótolható hangzatos programokkal, illetve programkészítési dömpinggel. 7 A regionális politikának differenciált egyensúlyi pályákat kell építenie. REGIONÁLIS GDP VÁLTOZÁSA HAZÁNKBAN (egy fõre jutó GDP vásárlõerõ-paritáson, EU-27=100) 4. ábra Forrás: KSH, Eurostat adatai alapján saját szerkesztés 319

8 HAZAI MEGYÉK KONVERGENCIAKLUBJAI 5. ábra Forrás: saját szerkesztés A gyakorlat nem igazolta vissza az elmúlt évtizedekben a makro- és a mezõgazdaság egyensúlyi pályájára vonatkozó mainstream elméleteket, amelyek abból a hipotézisbõl indulnak ki, hogy a piac automatikusan létrehozza vagy legalább is generálja az egyensúlyt. A valóságban a makroszintû sokkok és zajok területi szinten (a transzmissziók asszimetriája miatt) az esetek többségében felerõsödött, a költségvetési és monetáris politika simító hatásai pedig tompultak. A fõáramlathoz tartozó teóriák figyelmen kívül hagyták, hogy a mezõszinteknek önálló növekedési pályájuk van, ami kétségessé teszi az abszolút konvergencia valószínûségét. A regionális politikának a jövõben tudatosan kell evvel számolnia, meg kell teremtenie a feltételes konvergencia feltételeit, amely az adott területi egység saját egyensúlyi növekedési pályát tûzi ki célul. Két eltérõ fajlagos kibocsátási állapotból induló (a 1, a 2 ) és különbözõ növekedési pályájú régió között ugyanis akkor van esély az abszolút konvergenciára, ha a hátrányosabb helyzetben lévõ régió (y 2 ) nagyobb növekedési ütemet (y 2 ) produkál (lásd a 6. ábra). Önmagában ennek felismerése, majd ennek alapján differenciált regionális politika kidolgozása jelentõs elõrelépést jelentene az elõzõ évek (parciális szemléletû) gyakorlatával szemben. Ebbõl következik egyrészt, hogy (mint sok más esetben) nincsenek receptek, típusmegoldások, másrészt konzekvens és politikai ciklusokon átnyúló politika esetében is hosszadalmas, idõigényes folyamat eredményeként kerülhetõ el a szegénységi csapda. A korábbinál jóval nagyobb súlyt kell kapnia a helyi gazdaságra épülõ kereslet és kínálat bõvítésének. A leghátrányosabb helyzetû térségekben a tõke- és tudáshiány felszámolása érdekében a korábbinál jóval nagyobb figyelmet kell fordítani helyi kereslet- és kínálatbõvítés helyi értékeket (adottságokat) újrahasznosító módszereire. A magyarázat kézenfekvõ; a következõ összefüggéssel magyarázható: S h + K g = K v + K s 320

9 REÁL-VS. FELTÉTELES KONVERGENCIA 6. ábra y=y/l y 2 * y 1 y 2 y 1 * y 2 a 1 a 2 k=k/l Forrás: saját szerkesztés ahol: S h a térség háztartásainak megtakarításai, K g a régió gazdaságának hiteligénye, K v a régióban rezidens vállalkozások tõkeigénye, K s a régió struktúrális változásainak, technológiai transzferének, humán potenciáljának tõkeigénye. Kegyelmi állapot esetében a növekedés ütemének tõke igénye egyensúlyban van a rendelkezésre álló tõke mennyiségével. A régió gazdaságának hiteligénye (K g ) egyrészt a mûködõ tõkébõl (K g 1 ), másrészt költségvetési forrásokból (K g 2 ) biztosítható. Korlátos mûködõ tõke (az esetek többségében) azt jelenti, hogy nincsenek meg az endogén technológiai növekedés feltételei (vagy igen szûkösek), ezért sokkal nagyobb súllyal kell megjelennie a belsõ forrásokra alapozó növekedésnek. Nyilvánvaló a saját egyensúlyi növekedési pálya elérése sem az állami beavatkozások körül kialakult amorális állapotok megváltoztatása, sem pedig az ágazati politikákkal való jobb összehangolás nélkül aligha valósítható meg. Mindkettõ nem kismértékben a kormányzati szándék függvénye. Reménykedjünk, hogy lesz rá kellõ elhatározottság és energia! Eredményes regionális politika feltétele a morális állapotok megszilárdítása. A fenntartható regionális konvergencia feltételeinek megteremtésére morális hiátusok felszámolása nélkül aligha van esély, erkölcsi megújulás nélkül homokvárra épít a még oly jó szándékú gazdaságpolitika is. Fenntarthatatlan az elmúlt években a támogatások körül kialakult korrupciógyanús gyakorlat. Csak az a regionális politika járhat sikerrel, amely valóban átlátható, input- és outputoldali indikátorai egyaránt transzparensek, eredményei valóban fenntarthatók. 321

10 JEGYZETEK 1 Miként lehetne Magyarországot a sárbol kiemelni? teszi fel a kérdést 1830-ban Széchenyi István Wesselényi Miklóshoz írt levelében (Széchenyi, 2004). Kompország, kompország, kompország: Legképességesebb álmában is csak mászkált két part között: Kelettõl Nyugatig, ki szívesebben vissza. Miért hazudták, hogy a komp-híd, ó Potyamkin, te kenetes kezû szent ember, te csak Katalin cárnõt csaltad meg. Idealisták és gonosztevõk összeálltak, álság levegõköveibõl várakat csináltak, teleujjongták a világot, hogy a Kárpátok alatt kiépült Európa. A Nagy Humbug nem Európának ártott meg, a hazugságot itthon hitték el. Minekünk váltig azt mondták, hogy itt Európa van, kultúréletre készültünk, s megfeszített idegekkel rángattuk magunkat elõbbre. Ady Endre, Budapesti Napló, október 15. (Ady Endre összes prózai mûvei. 7. kötet. Arcadum Adatbázis Kft.). 2 A konvergencia általános fogalma (Magyar Nagylexikon, Budapest, 2000.) széles körû értelmezésre ad lehetõséget. A közgazdaság-, ezen belül a regionális tudományok mûvelõi a konvergenciára vonatkozóan két értelmezést fogalmaztak meg. Az elsõ definíció a kiválasztott társadalmi-gazdasági indikátor(ok) közötti különbségek csökkenését tekinti konvergenciának, ami gyakorlatilag a szóródás terjedelmének csökkenését jelzi (ó konvergencia). A második értelmezés szerint a konvergencia hosszabb távú növekedési pályán utolérést jelent (ß konvergencia). Ezért az utóbbi (a fenntartható, tehát hosszú távú konvergencia) az elõbbinél fontosabb. 3 A foglalkoztatottak száma januárjában a éves korosztályban 3 millió 743 ezer fõ volt, ami 0,5 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbi értéket (KSH, 2011). A éves munkanélküliek száma 487 ezer fõ volt, 8 ezer fõvel több, mint egy évvel korábban. A 11,5 százalékos munkanélküliségi ráta lényegében megegyezett az egy évvel korábbival (a munkanélküliségi ráta a férfiak körében 12,0 százalék, a nõk esetében pedig 10,9 százalék volt). 4 A humán fejlettségi index meghatározása a GDP, a statisztikailag várható élettartam és az iskolázottság alapján történt. 5 A humán fejlõdési index rangsorának sem az élbolyában, sem pedig az alsó harmadában érdemi változás (2000-hez képest) nincs. A évi adatok szerint Budapest (0,8739), Gyõr-Moson-Sopron megye (0,687) és Fejér megye (0,669) pozíciói változatlanok, míg Nógrád (0,600) és Szabolcs- Szatmár-Bereg megye (0,587) helyzete tovább romlott néhány százalékponttal. 6 A szocialista tervgazdaság (?) összeomlásával (a fürdõvízzel együtt kiöntöttük a gyereket is) jórészt megszûnt a stratégiai tervezés is. Az új kormány, mintha nagyobb elszántságot mutatna a piaci és a kormányzati fejlesztések közötti összhang keresésére. 7 Az elmúlt tizenöt évben végbement programkészítési hullám eredményeképpen közel 14 ezer oldal terjedelmû, célkitûzéseiben, tartalmában, üzenetében, hatásaiban, színvonalában, kidolgozottságában, forrásigényében stb. rendkívül heterogén területfejlesztési dokumentum készült. Ezek áttekintését nehezíti, hogy: A dokumentumok ugyan publikusak, ennek ellenére a dokumentációk elérése mégsem olyan egyszerû, annak ellenére, hogy több forrásgazda is (a dokumentum kidolgozóján kívül például regionális fejlesztési tanácsok, illetve munkaszervezeteik, továbbá a VÁTI, a Miniszterelnöki Hivatal) elvileg archiválja. A dokumentumok internetes elérhetõsége (szemben például az osztrák és a német gyakorlattal) rendkívül szegényes; regionális szinten alig 50 százalékos, megyei szinten még alacsonyabb, 25 százalék körüli; kistérségi dokumentumok esetében (2008. szeptemberi állapot) alig éri el a 15 százalé- 322

11 kot. Esetenként az a benyomás alakul ki az olvasóban, hogy a programok nyilvánossága és minõsége szoros korrelációs kapcsolatban áll egymással; a gyenge terveket ma már a készítõik, illetve készíttetõik sem szívesen teszik közzé! (Nyilván ez azt is jelenti, hogy a projekteknek a programokhoz való illeszkedése ma is jórészt formális; a projektek benyújtói a hozzáférhetõség hiánya miatt nem, vagy csak címszószerûen ismerik a programot. A programok utóéletének, még inkább hatásainak nyomon követése módszertanilag esetleges, az erre vonatkozó adatok hiányosak. IRODALOM ADY E. (1905): Az ismeretlen Korvin-kódex margójára. Budapesti Napló. Október 15. (Közölve: 7. kötet. Arcadum Adatbázis Kft. 1999). Ady Endre összes prózai mûvei KOCZISZKY GY. (2010): Mítosz és valóság: Forrásbevonások hatása a regionális konvergenciára. Észak- Magyarországi Stratégiai Füzetek. VI. évf. 2. pp SZÉCHENYI I. WESSELÉNYI M. (2004): Feleselõ naplók. Helikon Kiadó, Budapest 323