Magyar A MAGYAR JOGÁSZ EGYLET FOLYÓIRATA TANULMÁNYOK

Átírás

1 A MAGYAR JOGÁSZ EGYLET FOLYÓIRATA Magyar Főszerkesztő Jog TÓTH MIHÁLY Szerkesztő SÁRINÉ SIMKÓ ÁGNES TANULMÁNYOK VÉKÁS LAJOS: Európai uniós és tagállami nemzetközi magánjog 589. oldal KOLTAY ANDRÁS: Az általános személyiségi jog nyomában kísérlet a méltóság, becsület, jóhírnév fogalmi elhatárolására NAGY ZOLTÁN ANDRÁS: A 3D nyomtatás mint a jogrendszert érintő új kihívás DARÁZS LÉNÁRD: Kárveszélyviselés és érvénytelen szerződés 622. oldal 602. oldal 613. oldal KOCSIS OTTILIA: A jogalkotó közhatalom megítélésének a változásáról avagy...a törvényt ember találta ki oldal F. ROZSNYAI KRISZTINA: Az uniós közigazgatási eljárásjog általános szabályozására tett javaslatok egyes kérdései 640. oldal FEJES PÉTER: A kirendelt védő irattanulmányozásának értelmezése 649. oldal SZEMLE RECENZIÓ TÉGLÁSI ANDRÁS: Tóth J. Zoltán: A büntetőjogi rágalmazás és becsületsértés. A defamatorikus bűncselekmények elméleti és gyakorlati megítélése a véleménynyilvánítási szabadság és az emberi méltósághoz való jog kontextusában 10 Hatvannegyedik évfolyam október oldal 654. oldal

2 CONTENTS STUDIES LAJOS VÉKÁS: International private law of the European Union and the Member States 589 ANDRÁS KOLTAY: On the trail of general personal rights an attempt to define the concepts of dignity, honour and reputation 602 ZOLTÁN ANDRÁS NAGY: 3D printing as a new challenge to the legal system 613 LÉNÁRD DARÁZS: Risk and invalid contracts 622 OTTILIA KOCSIS: On the changing assessment of the public powers of the legislature, or the law was created by man 632 KRISZTINA F. ROZSNYAI: Certain issues of proposals for the general regulation of the administrative procedural law of the European Union 640 PÉTER FEJES: The explanation of the defence lawyer s document study 649 ANDRÁS TÉGLÁSI: Review of Zoltán J. Tóth s book entitled: Criminal defamation and insult 654 E SZÁM SZERZŐI: DARÁZS LÉNÁRD habil. egyetemi docens, ELTE rektorhelyettese F. ROZSNYAI KRISZTINA habil. egyetemi docens, ELTE ÁJK FEJES PÉTER PhD, fellebbviteli főügyészségi ügyész, Győr KOCSIS OTTILIA bíró, Debreceni Ítélőtábla KOLTAY ANDRÁS egyetemi docens, PPKE JÁK NAGY ZOLTÁN ANDRÁS egyetemi docens, PTE ÁJK TÉGLÁSI ANDRÁS PhD, egyetemi adjunktus, NKE ÁKK VÉKÁS LAJOS professzor emeritus ELTE ÁJK, az MTA alelnöke Magyar Jog a Magyar Jogász Egylet folyóirata Elnök: Bánáti János A szerkesztőbizottság tagjai: Kiszely Katalin, Kukorelli István, Mészár Róza, Réti László, Sárközy Tamás, Szécsényi-Nagy Kristóf, Varga Zs. András, Wellmann György Kiadja a HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft Budapest, Montevideo utca 14. Telefon: , info@hvgorac.hu Internet: hvgorac.hu Felelős kiadó: Frank Ádám, a kft. ügyvezetője Felelős szerkesztő: Gábor Zsolt Műszaki szerkesztő: Bors Kriszta Tördelő: Máthé József Korrektor: P. Berka Antónia Mária Nyomás: Multiszolg Bt. A szerkesztőség címe: Magyar Jogász Egylet 1054 Budapest, Szemere u. 8. fszt. 1. Telefon: , Fax: mje@ jogaszegylet.hu Internet: jogaszegylet.hu Előfizetésben terjeszti: a Magyar Posta Zrt. Hírlap Üzletága, 1089 Budapest, Orczy tér 1., valamint a HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. Előfizethető valamennyi postán, kézbesítőknél, en: hirlapelofizetes@posta.hu, faxon: , továbbá a HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft.-nél, 1037 Budapest, Montevideo utca 14. Telefon: Fax: További információ: 06-80/ Előfizetési díj évre: Ft, 1/2 évre Ft, egyes szám ára: 1900 Ft. Megjelenik havonta. HU ISSN KÖZLEMÉNY A Szerkesztőbizottság kéri a szerzőktől a kéziratokon a név, a foglalkozás (beosztás) lakcím, telefonszám (vonalas vagy mobil) és az cím feltüntetését. Kéri továbbá a szerzőket, hogy a kéziratokhoz csatoljanak egy rövid, 15 sort meg nem haladó tartalmi kivonatot, amely tartalmazza a kézirat címének angol fordítását is. A kivonat csatolása a közlés elengedhetetlen feltétele. A kéziratok a szerkesztőség címére (Magyar Jogász Egylet 1054 Budapest, Szemere u. 8.) nyomtatásban egy példányban küldendők be, de ezenkívül kérjük a kéziratoknak elektronikus formában a következő címre való megküldését is: mje@jogaszegylet.hu. A közölni kívánt kéziratok terjedelme nem haladhatja meg tanulmány esetén az 1,5, recenzió esetén a 0,5 ívet. A kézirat készítésekor a lábjegyzeteket lapalji lábjegyzetként kérjük beszerkeszteni. Másodközlésre kéziratot nem fogadunk el, és a bármely okból el nem fogadott kéziratok megőrzéséért nem vállalunk felelősséget. A Szerkesztőbizottság a kéziratok kisebb, nem tartalmi, hanem formai jellegű kijavítására, stilizálására fenntartja a jogot. A lapban korábban megjelent cikkeket elektronikusan megtalálja a Jogkódexen. MJ_oktober_beliv.indd :15:02

3 A MAGYAR JOGÁSZ EGYLET FOLYÓIRATA Magyar Főszerkesztő Jog TÓTH MIHÁLY Szerkesztő SÁRINÉ SIMKÓ ÁGNES TANULMÁNYOK Vékás Lajos Európai uniós és tagállami nemzetközi magánjog I. Enumeráció 1. Az Európai Unió tagállamaiban ma már a nemzetközi magánjog forrásai között kiemelkedő helyet foglalnak el az uniós rendeletek. A rendeleti jogalkotást ezen a területen az május 1-jén hatályba lépett Amszterdami Szerződés 1 tette lehetővé, amely akként módosította az európai uniós alapokmányokat, hogy az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés (EUMSz.) 81. cikkében felsorolt területeken rendeletekkel lehet egységesíteni a tagállamok nemzetközi magánjogát és nemzetközi eljárásjogát. Ezt a fejleményt akár kopernikuszi fordulatnak is nevezhetjük, és fogyatékosságai ellenére mindenképpen logikus lépésnek kell tekintenünk a tagállamok közötti jogegységesítési folyamatban. 2 A joghatósági, elismerési és végrehajtási szabályok, valamint a kollíziós 1 HL C 340, Erről a lényeges változási folyamatról elsőként írt elemző és kritikus tanulmányt a magyar jogirodalomban Császár M.: Az EU nemzetközi magánjogi forrásainak hatása a nemzetközi magánjog általános részére. Magyar Jog, o. A kérdés kodifikációs-technikai problémáihoz lásd Somssich, R.: Az uniós tagállamok szabályozástechnikai megoldásai a nemzeti jog, valamint az uniós jog viszonyának rendezésére a nemzetközi magánjog területén, in: Berke B. Nemessányi Z. (szerk.): Az új nemzetközi magánjogi törvény alapjai. Budapest, 2016, o. normák egységesítése ugyanis lényegesen könnyebb feladat, mint az anyagi jogi szabályok harmonizálása. Ez utóbbi területen történtek ugyan figyelemre méltó, reményteljes kezdőlépések, mint például a fogyasztóvédelmi magánjog egyes kérdéseiben alkotott irányelvek 3 vagy a PECL modellszabályai 4, de áttörésről még a legegyszerűbbnek tűnő szerződési jogban sem beszélhetünk, sőt a CESL kifejezett kudarcnak tekinthető. Ezzel szemben a nemzetközi magánjogi uniós rendeletalkotás rövid másfél évtized alatt látványos eredményeket hozott. Nem kevesebb, mint tíz rendelet született, és azok széles körben alkotnak uniós közös jogot a nemzetközi joghatósági, elismerési és végrehajtási kérdések megválaszolásához, és ugyancsak több területen egységesítik az alkalmazandó jogot meghatározó kollíziós szabályokat. Ez pedig azzal a kívánatos következménnyel jár, hogy az érintett körben valamennyi tagállamban egységessé váltak az egymás viszonylatában érvényesülő joghatósági, elismerési és végrehajtási szabályok, valamint az alkalmazandó jogot kijelölő kollíziós normák is. Ez utóbbiak azt eredményezik, hogy ugyanarra a tényállásra valamennyi tagállam bíróságai (választottbíróságai és más igazságszolgáltatási szervei) ugyanazokat a nemzetközi kollíziós normákat és ezáltal ugyanazt az anyagi jogot alkalmazzák: a konkrét ügy megítélésére irányadó anyagi jog meghatározása nem függ tehát attól, hogy melyik fórum elé kerül az ügy, melyik fórum jár el. 3 Ilyenként említhetjük mindenekelőtt a Tanácsnak a fogyasztói szerződésekben alkalmazott tisztességtelen szerződési feltételekről szóló 93/13/EK és az Európai Parlamentnek és Tanácsnak a fogyasztói adásvételről szóló és 1999/44/EK irányelvét. 4 Principles of European Contract Law, Parts I and II, edited by Ole Lando and Hugh Beale; Part III, edited by Ole Lando, Eric Clive, André Prüm and Reinhard Zimmermann, The Hague London New York, 2000 bzw

4 szám Magyar Jog 2. A tíz uniós rendelet közül a két Brüsszel-rendelet és a Tartási rendelet csak a bírósági joghatóságot, továbbá a határozatok elismerését és végrehajtását rendező normákat tartalmaz. 5 A Tartási rendelet emellett sajátos technikával él: utaló normával (15. cikk) az irányadó jog meghatározásához alkalmazni rendeli a november 23- án aláírt Hágai Jegyzőkönyvet. Annak érdekében, hogy azok az uniós tagállamok is alkalmazni tudják e kollíziós szabályokat, amelyek közvetlenül nem részesei a Hágai Jegyzőkönyvnek, a Tanács határozatával maga az Európai Unió is csatlakozott a Hágai Jegyzőkönyvhöz, azt uniós szekunder joggá téve. 6 Négy rendelet: a házassági és a bejegyzett élettársi vagyonjogi rendelet, az öröklési jogi rendelet, valamint a fizetésképtelenségi rendelet az adott területen mind a joghatósági, elismerési és végrehajtási, mind az alkalmazandó jogot meghatározó kollíziós szabályokat tartalmazza. 7 S végül a három Róma rendelet csak kollíziós szabályokat tartalmaz. 8 A Róma I és a Róma II rendelethez kapcsolódó uniós rendeleti joghatósági, elismerési és végrehajtási szabályokat a Brüsszel Ia rendelet, míg a Róma III rendelethez kapcsolódó ugyanezeket a szabályokat a Brüsszel IIa rendelet adja meg. A további fejtegetések a fenti rendeleteket veszik alapul. Utalunk ugyanakkor azokra az ugyancsak fontos európai uniós rendeletekre is, amelyek a tagállamok viszonylatában megkönnyítik a nem vitatott követelések és a kis értékű követelések végrehajtását, illetve bizonyos polgári eljárásjogi problémákat rendeznek Az uniós rendeleti szabályok által megállapított joghatósági rendelkezések döntő többségükben, az elismerési és végrehajtási szabályok kivétel nélkül csak az Európai Unión belül felmerülő ilyen természetű kérdések esetében alkalmazandók. Az e rendeletek által szabályozott kérdésekben ugyanis komoly súlya van annak, hogy a joghatóságot vagy a határozat elismerésének és a végrehajtásának feltételeit uniós tagállam viszonylatában, vagy a közösségeken kívüli állam viszonylatában kell megállapítani. Ezért az uniós rendeletekben lévő joghatósági, elismerési és végrehajtási szabályok megszorító alkalmazási feltételeket írnak elő. Ennek az a kézenfekvő oka, hogy ezekben az adott esetben politikailag is terhelt eljárási kérdésekben eltérő követelményeket kell támasztani az uniós tagállamok viszonylatában felmerülő esetekben és a nem tagállamokhoz kapcsolódó ügyekben. A rendeletek szabályait ezért csak olyan esetben lehet és kell alkalmazni, amelyben a jogvitának uniós kapcsolata van. 10 Az uniós kapcsolatot az egyes rendeletek részben eltérően definiálják: A joghatósági szabályok a Brüsszel Ia rendeletben alapvetően az alperes lakóhelye (jogi személyeknél: alapszabály szerinti székhelye, fő igazgatási székhelye vagy fő telephelye) szerinti tagállamban teszik lehetővé a perindítást, függetlenül az alperes állampolgárságától. A Brüszszel IIa rendelet joghatósági szabályai pedig elsősorban a házastársak (vagy az alperesi házastárs) szokásos tartózkodási helye szerinti tagállamban adnak lehetőséget a per- 5 A Brüsszel Ia (1215/2012/EU) rendelet a magánjogi és kereskedelmi jogi ügyekre, a Brüsszel IIa (2201/2003/EK) rendelet a házassági jogi és a szülői felelősséggel kapcsolatos ügyekre, a Tartási rendelet (4/2009/EK) pedig a családjogi tartási ügyekre határozza meg a joghatósági, elismerési és végrehajtási szabályokat. 6 A Tanács 2009/941/EK határozata (2009. november 30.): HL 2009 L 331. A közvetlenül részes államok vonatkozásában a Hágai Jegyzőkönyv a tartási rendelettel együtt: június 18- án, a többi tagállam viszonylatában így Magyarország vonatkozásában is az EU ratifikációja után: augusztus 1-jén lépett hatályba. Dánia és az Egyesült Királyság nem részese az okmánynak, így a Hágai Jegyzőkönyvnek sem /1103/EU rendelet a házastársak és 2016/1104/EU rendelet a bejegyzett élettársak vagyonjogi igényei tárgyában a joghatóságról, az alkalmazandó jogról, továbbá a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról; 650/2012/EU rendelet az öröklési jogi igények tárgyában a joghatóságról, az alkalmazandó jogról, továbbá a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az ilyen tárgyú közokiratok felvételéről és végrehajtásáról és egy Európai Öröklési Bizonyítvány bevezetéséről. 8 Róma I (593/2008/EK) rendelet a szerződéses kötelmi jogviszonyokra alkalmazandó jogról, Róma II (804/2007/EK) rendelet a szerződésen kívüli kötelmi jogviszonyokra alkalmazandó jogról, Róma III (1259/2010/EU) rendelet a házasság felbontására és a bontás nélküli különválásra alkalmazandó jogról. 9 A Parlament és a Tanács 805/2004/EK rendelete (2004. április 21.) a nem vitatott követelésekre vonatkozó európai végrehajtható okirat bevezetéséről; a Parlament és a Tanács 861/2007/EK rendelete (2007. július 11.) a kis értékű követelések érvényesítésére vonatkozó európai eljárás bevezetéséről; a Parlament és a Tanács 1896/2006/EK rendelete (2006. december 12.) az európai fizetési meghagyásos eljárás bevezetéséről; a Parlament és a Tanács 2015/2421/EU rendelete (2015. december 16.) a kis értékű követelések érvényesítésére vonatkozó európai eljárás bevezetéséről szóló 861/2007/EK rendelet és az európai fizetési meghagyásos eljárás bevezetéséről szóló 1896/2006/EK rendelet módosításáról, július 14-től. a Tanács 1206/2001/EK rendelete (2001. május 28.) a tagállamok bíróságai közötti együttműködésről a polgári és kereskedelmi ügyekben történő bizonyításfelvétel területén; a Parlament és a Tanács 1393/2007/EK rendelete (2007. november 13.) a tagállamokban a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről polgári és kereskedelmi ügyekben; a Parlament és a Tanács 606/2013/EK rendelete (2013. június 12.) a civil jogvédelmi intézkedések kölcsönös elismeréséről január 15-étől; a Parlament és a Tanács 655/2014/EU rendelete (2014. május 14.) számlák ideiglenes zárolására vonatkozó európai végzés meghozatalára irányuló eljárás bevezetéséről (2017. január 18-tól) követelések határon átívelő behajtásának megkönnyítésére polgári és kereskedelmi ügyekben. 10 A harmadik államok viszonylatában szintén alkalmazandó joghatósági rendelkezésekhez (pl.: Brüsszel Ia rendelet 18., 21. és 25. cikkei) és az e téren indokolatlan eltérésekhez a rendeleti és a tagállami jogszabályok között, de lege ferenda javaslatokkal lásd Bonomi, A.: European Private International Law and Third States. IPRax 2017, o.

5 szám TANULMÁNYOK 591 indításra, vagyis e feltételben jelölik meg az uniós kapcsolatot. Ez utóbbi megoldást követik alapvetően a családjogi uniós rendeletek és az öröklési jogi rendelet is: ezekben is elsősorban az alperes szokásos tartózkodási helye teremti meg az uniós kapcsolatot. S végül a fizetésképtelenségi rendelet szerint is szükséges az uniós kapcsolat: fő fizetésképtelenségi eljárásra joghatósággal annak a tagállamnak a bírósága rendelkezik, amelynek területén az adós fő érdekeltségének középpontja található. Megdönthető vélelem szól amellett, hogy a fő érdekeltségi középpont társaságoknál és más jogi személyeknél a székhely, önálló gazdasági tevékenységet folytató természetes személyeknél a fő telephely, más természetes személyeknél pedig a szokásos tartózkodási hely. A határozatok elismerésére és végrehajtására vonatkozó szabályokat csak a tagállami bíróságok (más hatóságok) által hozott határozatokra kell alkalmazni, tekintet nélkül arra, hogy az illető határozat uniós lakóhellyel, illetve székhellyel rendelkező személyt érint-e vagy sem, vagyis függetlenül a peres felek személyes jogától. E kérdésekben tehát a határozatot hozó fórum európai uniós honossága az uniós kapcsolat. Mindennek az a következménye, hogy a joghatósági, elismerési és végrehajtási kérdések rendezésénél kétcsatornás jogforrási rend létezik: az Unión belüli jogvitákra az uniós rendeletek szabályait, az Unión kívüli jogvitákra a nemzeti (tagállami) szabályokat (magyar fórumnak tehát a Kódex 11 rendelkezéseit) kell alkalmaznia. Emiatt érdekes helyzet alakul ki például akkor, ha a belső és a külső esetre az egységes uniós rendeleti kollíziós normák folytán alkalmazandó anyagi jog ugyanaz, de az alkalmazandó joghatósági, eljárási és végrehajtási szabályok eltérőek! A fizetésképtelenségi eljárásról szóló rendelet alapvető funkcióját tekintve eljárási természetű. Ezért e rendeletben az eljárásra magára és annak hatásaira irányadó jogot meghatározó kollíziós szabályok (7. cikk, 35. cikk) is fogalmilag csak tagállami jogot rendelnek alkalmazni. 4. Az uniós rendeletekben (és a Hágai Jegyzőkönyvben) alkotott kollíziós normák ún. loi uniforme-jellegűek, azaz minden, a tárgyi hatályuk alá tartozó esetben alkalmazandók, és általános jelleggel határozzák meg az alkalmazandó jogot. Ez azt jelenti, hogy a bíróság a konkrét nemzetközi jogszabály-összeütközés relációjára tekintet nélkül a rendeletek által meghatározott kollíziós szabályt (és ennek folytán ugyanazt az anyagi jogszabályt) alkalmazza az adott jogviszonyra, függetlenül attól, hogy az alkalmazandó anyagi jog uniós tagállam joga vagy nem tagállamé. Szemben a joghatósági, elismerési és végrehajtási rendeletek által szabályozott kérdésekkel, az alkalmazandó jog tekintetében ugyanis nincs komoly súlya annak, hogy uniós tagállam vagy az EU-n kívüli állam joga kerül alkalmazásra. Ellenkezőleg: a nemzetközi magánjog alapvető eszménye, vagyis az a követelmény, hogy a tényállásra alkalmazandó jog ne függjön az eljáró fó évi XXVIII. törvény. rumtól, egyenesen megkívánja, hogy az uniós tagállamok fórumai a kollíziós normák által kijelölt jogot alkalmazzák akkor is, ha az egy nem uniós állam joga. Így lehet elkerülni egy kétcsatornás : európai uniós és nemzeti (tagállami) kollíziós jog létrejöttét, ami adott esetben eltérő anyagi jog alkalmazásához és indokolatlan jogalkalmazási nehézségekhez vezetne. Érdemben, tartalmilag ugyanis általában nincsenek olyan szempontok, amelyek más kollíziós normát tennének szükségessé az Európai Unión belüli és az azon kívüli jogviszonyok esetében. Ennek a követelménynek elvben még a jogpolitikailag kényes házassági bontójogban, tehát a Róma III rendelet alkalmazásánál is érvényesülnie kell, noha az Európai Unión kívüli államok házassági bontójoga még számos különös, adott esetben az EU alapvető értékrendjébe ütköző megoldást tartalmazhat. Kirívó esetben a tagállami (így a magyar) bíróság a közrendi záradék segítségével háríthatja el az elfogadhatatlan eredményt. II. Az uniós nemzetközi magánjog hézagai és egyenetlenségei Ha közelebbről tekintjük át a nemzetközi magánjogot érintő uniós rendeleti jogalkotást, természetesen szembetűnnek a jelentős szabályozási hézagok és komoly egyenetlenségek is. Ezeket a tagállami szabályozásnak kell kitöltenie, illetve kiegyenlítenie. a) Az örvendetes folyamat alapvető gyenge pontját kezdettől fogva az jelenti, hogy három tagállam: Dánia, az Egyesült Királyság és Írország csak félszívvel vesz részt benne. Dánia ugyan teljes jogú tagállam, de [a számára az EUMSz.-hoz csatolt 22. jegyzőkönyv 1. és 2. cikkében biztosított lehetőséggel élve] kizárta az EUMSz. 81. cikke alapján történő igazságügyi együttműködés keretében zajló uniós jogegységesítési folyamatban való részvételét. Így Dánia vonatkozásában a nemzetközi magánjogi tárgyú európai uniós rendeletek nem érvényesülnek. Kivételt egyedül a Brüsszel I rendelet [44/2001/EK rendelet] képezett oly módon, hogy az Európai Közösség és a Dán Királyság október 19-én egy kétoldalú egyezményt kötött egymással, 12 amely tartalmilag kiterjesztette a Brüsszel I rendelet hatályát a Közösség és Dánia viszonylatára. Ez az egyezmény július 1-jén lépett hatályba, 13 és más uniós rendeletek viszonylatában is lehetőséget biztosít Dánia részvételére. Dánia eddig a Brüsszel Ia rendelet és a Tartási rendelet tekintetében élt ezzel a lehetőséggel. Az Egyesült Királyság és Írország az EUMSz.- hoz csatolt (21.) jegyzőkönyv 1 3. cikkében már eleve ún. opt in lehetőséget kötött ki magának. Ez azt jelenti, hogy esetről esetre eldönthetik: részt vesznek-e az EUMSz. 81. cikke alapján történő igazságügyi együttműködés keretében megalkotott rendeletekben vagy sem. A rendeletek többsége tekintetében mind az Egyesült Királyság, mind 12 HL 2005 L HL 2007 L 94.

6 szám Magyar Jog Írország élt ezzel a lehetőséggel, és így (a megerősített együttműködés keretében létrejött három rendelet és az öröklési jogi rendelet kivételével) az uniós rendeletek kötik ezeket a tagállamokat is. Dániát és az Egyesült Királyságot nem köti a Hágai Jegyzőkönyv sem, annak ellenére, hogy ahhoz az Európai Unió, mint egész csatlakozott. Ma még nem lehet tudni, hogy mit hoznak az Egyesült Királyság tekintetében az EU-ból történő kilépésre (Brexit) vonatkozó tárgyalások. b) Az uniós rendeletalkotás nem mindig érthetően nem egy átfogó kodifikációs koncepció alapján történik, hanem a felmerült gyakorlati igények és a tagállamok között létrehozható kompromisszumok mentén megy végbe. Jelentős repedések keletkeztek ezért az uniós nemzetközi magánjog szépen emelkedő épületén például a tagállamok között a házassági bontójog és a bejegyzett élettársakra vonatkozó jogi megítélés tekintetében fennálló jogpolitikai jellegű eltérések okán. Az e területeken meglévő elvi nézetkülönbségek miatt a Róma III rendeletet, továbbá a házassági és a bejegyzett élettársi vagyonjogi rendeletet csak az EUMSz cikk (1) bek. alapján lezajlott megerősített együttműködés keretében sikerült megalkotni. Ezért ezek a rendeletek az említett három államon kívül még több másik tagállamban sem érvényesülnek, így a vagyonjogi rendeletek Magyarország viszonylatában sem. A megerősített együttműködés keretében létrehozott rendeletek ugyanis csak az abban résztvevő államok viszonylatában vezettek jogegységre. Az egységesedés folyamata ugyanakkor nem lezárt: a Róma III rendelethez a megerősített együttműködésben résztvevő eredeti tagállamok 14 után újak 15 csatlakoztak. Még fontosabb az egységesedési folyamat szempontjából, hogy a Brüsszel IIa rendelet szerint a Róma III rendelet alapján hozott ítéleteket a megerősített együttműködésben részt nem vevő tagállamokban is el kell ismerni. c) Egyébként is: a látványos eredmények ellenére, a teljes jogegységesítéshez vezető útnak csak körülbelül a felénél járunk. Az Európai Unión belüli egységes kollíziós nemzetközi magánjog létrejöttéhez teljesen hiányoznak még egyes fontos részterületek: a személyek, a névjog, egyes családjogi problémakörök: házasságkötés, leszármazás, örökbefogadás, a dologi jog, a társasági jog Ausztria, Belgium, Bulgária, Franciaország, Lettország, Luxemburg, Magyarország, Málta, Németország, Olaszország, Portugália, Románia, Spanyolország, Szlovénia. 15 Görögország, Litvánia. 16 Császár: i. m sk. o.; Erik Jayme: Die künftige Bedeutung der nationalen IPR-Kodifikationen. IPRax 2017, o. (179. sk. o.). Az eddig az uniós rendeletekben nem kodifikált területek egységesítésének jövőbeni lehetőségeiről lásd Kieninger, E-M.: Die weitere Kodifikation des europäischen IPR. IPRax 2017, o. Emiatt nem ritkán merülnek fel egy rendelet közelében szabályozatlan szomszédos területek. Erre több esetet lehet említeni. Illusztrációul álljon itt a Róma III rendelet környezetéből vett példa. Ez a rendelet csak a házassági kötelék felbontására (vagy a házastársak különválására) alkalmazandó jogot határozza meg. Nem rendelkezik ugyanakkor sem ez a rendelet (sem egy másik) a házasság felbontásának járulékos következményeire alkalmazandó jogról: a volt házastársak névhasználatára vagy a közös gyermekekkel szembeni szülői felelősségre irányadó jogról. Mindezen kérdésekre uniós közös kollíziós jog hiányában a Kódex szabályainak kell választ adniuk. Emellett az alapvetően egységesített kollíziós kötelmi jogi rendeletek egyikének tárgyi hatálya sem teljes, a tagállamok közötti kompromisszumok megtalálása miatt mindegyik tartalmaz bevallott szabályozási hézagot, 17 és ezzel területeket hagy nyitva a nemzeti kollíziós szabályoknak. Ugyanez a helyzet az öröklési jogi rendelettel is. Ilyen kifejezett hézag a Róma I rendeletben a képviselet; a Róma II rendeletben a személyiségi/személyhez fűződő jogok (köztük: magánszféra, becsület, jóhírnév) megsértésének szankcionálása; az öröklési jogi rendeletben a szóbeli végrendelet. Ezeken kívül fel-felbukkannak a rendeletekben nem szándékosan hagyott, rejtett hézagok is. Ilyenek például 18 a Róma II rendeletben a kölcsönös deliktuális kártérítési igények beszámítása, az öröklési jogi rendeletben az a kérdés, hogy sor kerülhet-e a hagyatékra irányadó jog választására öröklési szerződésben. S végül hátra van még a kollíziós nemzetközi magánjog általános kérdéseinek (közrend védelme, renvoi, előkérdés stb.) harmonizálása. Az uniós kollíziós nemzetközi magánjog egyes általános kérdéseit (renvoi, közrendi záradék) a rendeletek is tartalmazzák ugyan, de egy átfogó, rendszerezett általános rész kidolgozásának előkészítését a jogtudomány éppen csak elkezdte Jayme: i. m., 181. o. 18 Jayme, uo. 19 Heinze, Ch.: Bausteine eines Allgemeinen Teils des Europäischen Internationalen Privatrechts, in: FS Jan Kropholler. Tübingen 2008, o; Sonnenberger, H. J.: Randbemerkungen zum Allgemeinen Teil des europäisierten IPR, in: FS Jan Kropholler. Tübingen 2008, o.; Lagarde, P.: Embryon de Règlement portant Code Europeén de droit international privé. RabelsZ 75 (2011) o.; Császár: i. m skk. o.; Leible, S./ Unberath, H.: Brauchen wir eine Rom 0-Verordnung? Überlegungen zu einem allgemeinen Teil des europäischen IPR. Jena, 2013; Burján L.: Gondolatok az uniós nemzetközi magánjog általános szabályai megalkotásának lehetőségéről és szükségességéről, in: Burján L./Szabó S. (szerk.): Arbitrando et curriculum bene deligendo. Ünnepi Kötet Horváth Éva 70. születésnapja alkalmából. Budapest, 2014, o.; Kieninger: i. m skk. o.

7 szám TANULMÁNYOK 593 III. Értékelés. Részletproblémák 1. Értékelés Ezekkel a hiányokkal és hézagokkal együtt mégis azt kell megállapítanunk, hogy az uniós jogegységesítés a nemzetközi magánjog és nemzetközi eljárásjog területén egy sikertörténet rendkívül biztató kezdetének tekinthető. Alapvetően pozitívan értékelhetjük az eddig lezajlott folyamatot, annak ellenére, hogy egyelőre amint Császár joggal állapította meg 20 az uniós rendeletalkotás miatt sok vonatkozásban széttöredezett, illetve feleslegesen megkettőzött, torzó-jellegű a tagállamok nemzetközi magánjoga. Az átfogó koncepciót, a szerkezeti összhangot más szerzők is hiányolják, és elérkezettnek látják az időt az egyes rendeletek koordinált felülvizsgálatára. 21 A rendeleti szabályozás az Európai Unión belül mégis széles körben háttérbe szorítja, sőt hosszabb távon fel fogja váltani az autonóm nemzeti (tagállami) kollíziós normákat. Érdemes ezért foglalkozni az uniós rendeleti nemzetközi magánjog néhány részletkérdésével is. Elöljáróban azt a problémát kell kiemelni, hogy a rendeletek általános részi kérdéseket (a közrend védelme, vissza- és továbbutalás) adott esetben másként rendeznek, mint a tagállami törvények (így a Kódex is), és ennek következtében egyelőre e területeken is kétcsatornás jogi rend létezik. 22 Jó példa erre a kettősségre a rendeletek és a Kódex viszonya a renvoihoz Állampolgárság szokásos tartózkodási hely Az Európai Unión belül bizonyos értelemben vitatottá vált az állampolgárság kapcsolóelvként történő alkalmazása az irányadó jog (például a személyes jog) meghatározásához. A jogirodalomban felvetették, hogy ez a kapcsolóelv adott esetekben az EUMSz. 18. cikkében foglalt diszkriminációs tilalomba ütközik. 24 Valóban: (igaz, elsősorban nem emiatt, hanem számos egyéb okból!) az uniós rendeletek kollíziós szabályaiban az állampolgárság kapcsolóelve helyett a szokásos tartózkodási hely kapcsolóelvként történő alkalmazása tekinthető általánosnak. De azért még a rendeleti jogban is előfordul az állampolgárság, mint kapcsolóelv vagy kisegítő kapcsolóelv. Például az öröklé- 20 Császár: i. m sk. o., 679. o. 21 Bonomi: i. m.; Jayme: i. m o. 22 Ezt a problémát felveti Császár is: i. m o. 23 Lásd alább az 5. pontban. 24 Drobnig, U.: Verstößt das Staatsangehörigkeitsprinzip gegen das Diskriminierungsverbot des EWG-Vertrages? RabelsZ 34 (1970) o.; Ubertazzi, B.: La capacità delle persone fisiche nel diritto internazionale privato. Padova, 2006; Stern, C.: Das Staatsangehörigkeitsprinzip in Europa. Baden-Baden, 2008; Troge, T.: Europarecht und das Staatsangehörigkeitsprinzip im Internationalen Privatrecht. Baden-Baden 2009; Lagarde, P.: La déchéance de nationalité. Recueil Dalloz 2010, o.; si jogi rendelet csak az örökhagyó állampolgársága szerinti jog választását engedi meg, a Hágai Jegyzőkönyv, a bontási rendelet és a vagyonjogi rendeletek a választható jogok között szintén említik a valamelyik fél állampolgársága szerinti jogot, és a Brüsszel IIa rendelet is igénybe veszi az állampolgárságot a házasság felbontására vonatkozó általános joghatósági szabályaiban. A tagállami tételes kollíziós jogok pedig egyelőre alig vesznek tudomást a tudomány által az állampolgárság kapcsolóelve mögé tett kérdőjelekről, bár azok egy részét (igaz: mindig csak egy konkrét összefüggésben!) az Európai Unió Bírósága is indokoltnak találta. A nemzeti törvényhozás viszszafogottsága egyelőre indokolt. Általános érvénnyel ugyanis távolról sem lehet kijelenteni, hogy az alkalmazandó jognak valamely érintett személy állampolgársága szerinti meghatározása a diszkriminációs tilalomba ütközne. Az állampolgárság, mint kapcsolóelv stigmatizálása alapvetően helytelen volna tehát. Az EUMSz. 18. cikke annyit mond, hogy állampolgárság alapján történő minden diszkrimináció tiltott. E tilalom helyes értelmét a tilalom céljából (tehát teleologikus értelmezéssel) lehet megtalálni. A tilalom célja pedig nem más, mint mindenfajta tagállami protekcionizmus megakadályozása, mivel a protekcionista eljárás az Unió alapvető szabadságainak érvényesülését akadályozza. Ha tehát például egy kapcsolószabály előnyt ad a fórum saját állampolgárainak más tagállamok állampolgáraival szemben, az adott kapcsolószabály a diszkrimináció tilalmába ütközik. Ezt a veszélyt kívánja elkerülni az új magyar Kódexnek a személyes jogot meghatározó az a szabálya [15. (3) bek.], amely szerint magyar és idegen (többes) állampolgárságú személy esetében az ember személyes joga a magyar jog ugyan, de csak akkor, ha a másik állampolgárságához nem fűzi szorosabb kapcsolat az illető személyt. Többes állampolgároknál általában is könnyen ütközhet a kapcsolószabály a diszkrimináció tilalmába. Az Európai Unió Bíróságának állandó gyakorlata is ez: hátrányos megkülönböztetésre akkor kerül sor, ha objektíve azonos tényállásokat érdemben különbözőképpen, vagy objektíve eltérő tényállásokat érdemben azonos módon döntenek el. 25 Az Európai Unió Bírósága például kettős állampolgár névviselésével kapcsolatban akkor kifogásolta az állampolgárságra alapozott kapcsolószabályt, ha a diszkriminációs tilalomba ütközőnek találta azt, vagyis ha ez a kapcsolóelv ugyanabban a jogrendszerben (!) azonos tényállások érdemben különböző elbírálását eredményezte, pusztán a különböző állampolgárságra tekintettel. 26 Helyes értelmezés szerint tehát az 25 C-369/90. sz. (Mario Vicente Micheletti és társai v Delegación del Gobierno en Cantabria) ügy, EBHT 1992, I o.; C-354/95. sz. (The Queen v Minister for Agriculture, Fisheries and Food, ex parte, National Farmers Union és társai) ügy, EBHT 1997, I o.; C-224/98. sz. (Marie-Nathalie D Hoop v Office national de l emploi) ügy, EBHT 2002, I o. 26 C-148/02. sz. (Carlos Garcia Avello v belga állam) ügy, EBHT 2003, I o.

8 szám Magyar Jog állampolgárságnak kapcsolóelvként való alkalmazása önmagában sohasem tekinthető diszkriminatívnak, mivel az így alkotott kapcsolószabály teljes (többoldalú) kollíziós norma lévén egyformán vonatkozik belföldiekre és külföldiekre. Mondhatjuk: értéksemleges utaló normával van dolgunk, amely éppen az egyenlő elbánást juttatja kifejezésre. 27 Megjegyezzük: a diszkriminációs tilalom alapvetően csak az uniós tagállamok viszonylatában kíván védelmet nyújtani, az Unión kívüli államok polgáraira legfeljebb kivételesen alkalmazható A felek autonómiája a) Hagyományosan érvényesül a felek autonómiája joghatósági megállapodások formájában. Ezt a tradíciót az uniós rendeletek is követik. Az eddigi valamennyi olyan rendelet, amely joghatósági előírásokat tartalmaz 29, elismeri a feleknek azt a jogát, hogy meghatározott alaki követelmények betartása mellett közös megegyezéssel kijelöljék a vitájuk eldöntésére kizárólagos joghatósággal rendelkező fórumot. Érthető módon a rendeletek csak tagállami bíróság joghatóságának kikötését engedik meg, és a Brüsszel Ia rendelet kivételével a kiköthető tagállam tekintetében is megszorító feltételeket támasztanak, például akként, hogy csak az alkalmazandó jog vagy a felek személyes joga szerinti bíróság kizárólagos joghatósága köthető ki. b) Az elmúlt évtizedek feltűnő fejleménye a nemzetközi kollíziós magánjogban, hogy egyre szélesebb körben nyitják meg a felek számára a jogválasztás lehetőségét, és ezért a lex pro voluntate mind több életviszony területén határozza meg az alkalmazandó jogot. A 20. század közepéig még az is vitatott volt, hogy a felek szerződésükre jogválasztással az objektív kapcsolóelv által meghatározott jog kógens szabályait is kiszoríthatják-e, vagy csak a diszpozitív szabályok helyett választhatnak jogot. Ez más szóval azt jelenti, hogy a jogválasztást a szerződések vi- 27 Ugyanígy Jayme, E.: Identité culturelle et integration. Le droit international privé postmoderne. Rec. des cours 251 (1995); Bar, v. Ch. Mankowski, P.: Internationales Privatrecht, I.: Allgemeine Lehren. München, 2003; Kropholler, J.: Internationales Privatrecht. Tübingen, 2006; Sonnenberger, H. J. (Red.): Internationales Privatrecht, Münchener Kommentar zum BGB, Band 10. München 2010; Basedow, J.: Das Staatsangehörigkeitsprinzip in der Europäischen Union. IPRax 31 (2011) o.; Csehi Z.: Kettős állampolgárság és német nemzetközi magánjog: Új szempontok és új prioritások az alapjogok érvényesülése és az európai jog irányaiból, in: Csehi, Z. Schanda B. Sonnevend, P. (szerk.): Viva vox iuris civilis Tanulmányok Sólyom László tiszteletére 70. születésnapja alkalmából. Budapest, 2012, o. 28 C-64/96. és C-65/96. sz. (Land Nordrhein-Westfalen v Kari Uecker és Vera Jacquet v Land Nordrhein-Westfalen) egyesített ügyek, EBHT 1997, I o. 29 Brüsszel Ia rendelet, Brüsszel IIa rendelet, tartási rendelet, vagyonjogi rendeletek és az öröklési jogi rendelet. lágában is csak anyagi jogi és nem kollíziós jogi hatással kívánták elismerni. A jogtudomány eredményei alapján ma már nemcsak a szerződési jogban általánosan elfogadott a felek kollíziós jogi hatású jogválasztó joga, hanem a deliktuális kártérítési és más kötelmi jogviszonyoknál, továbbá egyes családjogi problémákra és az öröklési jogviszonyokban is megengedett az alkalmazandó jog megválasztása. E területen élen jár az európai uniós rendeleti jogalkotás: meghatározott körben valamennyi kollíziós nemzetközi magánjogi rendelet és a Hágai Jegyzőkönyv is megnyitja a jogválasztás lehetőségét. Márpedig ezek a rendeleti szabályok a házassági- és bejegyzett élettársi vagyonjogi rendelet kivételével a magyar jognak is részét képezik. A jogválasztást megengedő uniós rendeleti szabályok a kötelmi jogi rendeletek kivételével behatárolják a választható jogok körét, és csak az adott jogviszonnyal érdemi kapcsolatot mutató jogrendszerek közül enged választást. 30 Emellett a rendeletek szintén a kötelmi jogi rendeletek kivételével alakszerűségi követelményeket is támasztanak a jogválasztás érvényességéhez. Az öröklési jogi rendelet alapján az örökhagyó egyedül az állampolgársága szerinti személyes jogát választhatja, és vagy a jogválasztás vagy a halála időpontjában fennálló állampolgársága mérvadó. Többes állampolgárság esetén az örökhagyó bármelyik állampolgársága szerinti jogrendszerhez kapcsolhatja hagyatéka sorsát. Az így korlátozott jogválasztási lehetőség egészíti ki az objektív kapcsoló szabályt, amely az örökhagyó halála időpontjában fennálló szokásos tartózkodási helye szerinti jogot rendeli alkalmazni az egész hagyatékra. A családjogi rendeletek úgyszintén elsősorban az érintett felek közös vagy egyikük szokásos tartózkodási helye vagy állampolgársága szerinti jog választását engedik meg, és tipikusan a jogválasztás időpontját tekintik relevánsnak. A Tartási rendelet emellett logikusan megengedi azt is, hogy a házastársak a vagyonjogi viszonyaikra vagy a kötelékük felbontására választott jogot kiterjesszék a tartási igények elbírálására, a Róma III rendelet pedig lehetővé teszi a lex fori választását is a házassági kötelék felbontására és a bontás nélküli különválás rendezésére. A bejegyzett élettársak vagyoni viszonyaikra választhatják a bejegyzés helye szerinti jogrendszert is. Más logikát követve más jogdogmatikai megoldást alkalmaz a Róma I és a Róma II rendelet a jogválasztás határainak megvonásánál. Ezek a kötelmi jogi rendeletek a Róma I rendeletnek a személyfuvarozási és a biztosítási szerződésekre vonatkozó rendelkezéseit kivéve nem korlátozzák a feleket a választható jogok körét illetően. A felek egyensúlyát feltételező kötelmi jogi viszonyokban ez logikus megoldás, ráadásul a szerződéses kötelmi jogviszonyok esetében már hagyományosnak tekinthető, és a szerződésen kívüli kötelmi jogviszonyok 30 Császár találóan à la carte jogválasztásnak nevezi az uniós rendeletek megoldását: i. m o.

9 szám TANULMÁNYOK 595 tekintetében is könnyen belátható. Ugyanígy kézenfekvő a jogválasztás formátlanságának elfogadása is. Ezzel kapcsolatban mindkét rendelet csak annyit követel meg, hogy a jogválasztás kifejezett legyen, vagy a szerződés rendelkezéseiből vagy az eset körülményeiből egyértelműen (a Róma II rendeletben: az eset körülményeiből kellő bizonyossággal) kitűnjön. A jogválasztás nem kívánatos hatásait ugyanakkor ezek a rendeletek is meg kívánják akadályozni. Korlátot emel először is mindkét rendelet a jogválasztás harmadik személyekre történő kihatását illetően. A Róma II rendelet szerint a jogválasztás eleve nem érinti harmadik személyek jogait. A Róma I rendelt szerint pedig a szerződésre akár objektív kapcsolóelv, akár jogválasztás folytán irányadó jognak a szerződéskötés utáni jogválasztással történő megváltoztatása nem érinti harmadik személyek jogait. Emellett mindkét rendelet szerint csak anyagi jogi (és nem kollíziós jogi) hatása van a jogválasztásnak abban az esetben, ha a jogválasztás (illetve a Róma II rendeletben: a károsodásra vezető esemény bekövetkezésének) időpontjában a tényállás valamennyi eleme egy másik, a választottól eltérő jogrendszerhez kapcsolódik. Ez azt jelenti, hogy a jogválasztás nem érinti ez utóbbi jogrendszer kógens szabályait, amelyeket tehát a jogválasztás ellenére alkalmazni kell. Ha pedig a felek egy nem uniós állam jogrendszerét választották, de a tényállás valamennyi eleme a jogválasztás (illetve a Róma II rendeletben: a károsodásra vezető esemény bekövetkezésének) időpontjában egy (vagy több) uniós jogrendszerhez kapcsolódik, a jogválasztás nem érinti az uniós közösségi jog kógens szabályait, azokat a jogválasztás ellenére alkalmazni kell. A gyengébb felet is külön védi a Róma I rendelet: a fogyasztói szerződések és az egyéni munkaszerződések esetében a jogválasztás nem eredményezheti a jogválasztás hiányában az objektív kapcsolóelv alapján alkalmazandó jog kógens szabályai által a fogyasztónak vagy a munkavállalónak biztosított védelem elvonását. 4. Közrendi záradék. Imperatív szabályok a) Közrendi záradékot valamennyi uniós rendelet tartalmaz. A tisztán eljárásjogi rendeletek a külföldi határozat elismerésének (és végrehatásának) megtagadását, a kollíziós jogi rendeletek a külföldi jogszabály alkalmazásának megtagadását teszik lehetővé a fórum közrendjébe ütközés esetén, a vegyes tartalmú rendeletek mindkettőt. A közrendet a rendeletek tartalmilag egyformán, inkább szűkítő jelleggel definiálják: csak abban az esetben engedik alkalmazni a klauzulát, ha a külföldi határozat elismerése (végrehajtása), illetve az irányadó külföldi jogszabály alkalmazása nyilvánvalóan ütközik a fórum közrendjébe (ordre public). A Kódex követi ezt a példát, és ugyanilyen tartalommal fogalmazza meg a közrendi záradékot [12. (1) bek.]. Az Európai Bíróság gyakorlatában a közrend védelme elsősorban határozatok elismerése kapcsán merült fel, és inkább megszorító értelmezést kapott. 31 A közrend értelmezésénél az alapvető emberi jogok védelme központi szerepet játszik. b) A fórum imperatív szabályainak kötelező alkalmazási igényét valójában nem szükséges tételesen kimondani, mert az következik az imperatív norma fogalmi lényegéből. Ennek ellenére a Róma I és a Róma II rendelet, továbbá a vagyonjogi rendeletek, tartalmaznak ilyen szabályt. 32 E normák funkciója inkább abban áll, hogy normatív meghatározást adnak az imperatív szabályra. Különösen pontos a vagyonjogi rendeletek definíciója: Imperatív az olyan szabály, amelyet a fórum a közrendje, különösen politikai, szociális vagy gazdasági rendje védelmére olyan döntő súlyúnak tekint, hogy azt a rendelet szerint irányadó jogot figyelmen kívül hagyva alkalmazni kell. 33 Itt kell megemlíteni, hogy a Róma III rendelet szerint a rendeletben részes olyan tagállam bírósága, amelynek joga a házasság felbontását nem ismeri, vagy az adott házasságot egy bontási eljárás szempontjából nem tekinti érvényesnek, nem köteles a rendelet szerint a házasságot felbontani vagy a kötelék érintése nélküli különválást kimondani. 34 Ez a szabály nyilván a megerősített együttműködés keretében résztvevő tagállamok közötti kompromisszum elérése érdekében lényegében imperatív jelleget tulajdonít az illető tagállam házassági bontást és különválást nem ismerő jogszabályainak. c) A Róma I rendelet szerint harmadik állam imperatív szabályainak, nevezetesen a teljesítés állama szerinti jogrendszer imperatív szabályainak is hatást lehet tulajdonítani, amennyiben az illető imperatív szabályok a szerződés teljesítését jogszerűtlenné teszik. Az ebben a kérdésben hozandó döntésénél az illető normák jellegét és célját, továbbá az alkalmazásuk vagy figyelmen kívül hagyásuk következményeit kell figyelembe venni. 35 A teljesítés állama e szabály szempontjából nemcsak uniós tagállam, hanem kívülálló állam is lehet. Egy ilyen tartalmú norma már szerepelt a Róma I rendelet előzményének tekinthető zárt nemzetközi egyezményben, az Európai Gazdasági Közösség tagállamai által 1980-ban kötött Római Egyezményben [7. cikk (1) bek.] is. Akkor még annyira meglepően újnak, mondhatni: eretnek megoldásnak számított harmadik állam imperatív normáinak figyelembevétele, hogy az Egyezmény fenntartási lehe- 31 Lásd például C-7/98: Krombach v. Bamberski; C-38/98: Renault v. Maxicar; C-36/02: OMEGA Spielhallen- und Automatenaufstellungs- GmbH v. Oberbürgermeisterin Bonn; C-394/07: Marco Gambazzi v. DaimlerChrysler Canada Inc. és CIBC Mellon Trust Company. 32 Megjegyezzük, hogy a Kódex [13. (1) bek.] is tartalmaz ilyen szabályt, definíciója ugyanakkor életlenebb, mint a vagyonjogi rendeleteké, inkább a Róma II rendelet (16. cikk) meghatározásához hasonlít cikk (2) bek. Tartalmilag hasonló a Róma I [9. cikk (1) bek.] definíciója is. A Róma I rendelet indokolása (37) a kógens és az imperatív normák elhatározásához is támpontot ad cikk, indokolás (26) cikk (3) bek.

10 szám Magyar Jog tőséget is biztosított, és azzal olyan nagy nemzetközi magánjogi kultúrával rendelkező államok is éltek, mint Németország. A rendeleti (egyezménybeli) megoldást a 20. század második felének elméletében dolgozták ki. 36 Ez idő tájt merült fel annak szükségessége, hogy harmadik állam jogához (tehát nem a fórum jogához és nem az egyébként irányadó jogrendszerhez, az ún. lex causae -hoz) tartozó imperatív jogszabályok esetenkénti figyelembevételére is szükség lehet a helyes döntéshez. Az elképzelés első megfogalmazása Wengler érdeme, aki (már a II. világháború idején) elsősorban devizajogi előírások, behozatali-kiviteli tilalmakat megfogalmazó szabályok, vagyis az ún. kényszerítő szerződési joghoz tartozó jogszabályok akceptálását tartotta szükségesnek, ha azok saját területi érvényesülési igénye az adott tényállásra kiterjed, akkor is, ha az irányadó kapcsolószabály szerint nem ezeknek a jogszabályoknak a jogrendszere kerül alkalmazásra. Ezáltal nemcsak a fórum (a lex fori) értékrendje és nemcsak a fórum kollíziós szabályai által kiválasztott külföldi jogrendszer (a lex causae) értékválasztása, hanem a konkrét tényállással szoros, érdemi kapcsolatot mutató harmadik jogrendszer meghatározott szabályainak értéktételezése is figyelembe jöhet a nemzetközi magánjogi jogalkalmazás során. Természetesen erre csak észszerű határok között kerülhet sor. A határok magától értetődően az eljáró fórum világának értékszűrőjén keresztül vizsgálva húzhatók meg, és mindenekelőtt az illető jogrendszerrel fennálló kapcsolat szorosságára tekintettel s a fórum közrendjének tiszteletben tartására ügyelve állapíthatók meg. A nem az alkalmazandó joghoz (a lex causae -hoz) tartozó külföldi imperatív normák figyelembevételének és esetleges alkalmazásának gondolata reális érzékelése volt azoknak a (gazdasági- társadalmi-politikai) kihívásoknak, amelyek a 20. században a klasszikus anyagi magánjogot érték, és amelyek egyebek között a magánjog közjogiasodásában, politikai, szociális jegyekkel telítődésében jutottak kifejeződésre. Ezek a változások különösen érzékenyen érintették a nemzetközi gazdasági és általában is a nemzetközi magánjogi kapcsolatokat, nem utolsósorban a különböző gazdasági-társadalmi értékrendet követő államok szerteágazó gazdasági, kereskedelmi, turisztikai stb. kapcsolatrendszere következtében. Devizajogi, munkajogi, vámjogi, versenyjogi, kartelljogi stb. előírások, export-import tilalmak alig áttekinthető hálója nemcsak keretezi a tiszta magánjogi jellegű nemzetközi kapcsolatokat, hanem alapvetően meghatározza létüket, érvényességüket, teljesíthetőségüket, végrehajthatóságukat is. Figyelembevételük éppen ezért nem függhet a kollíziós jogi kapcsolás ördögétől, amely még a legkörültekintőbben felállított kapcsolószabályok rendszerében sem képes minden esetben biztosítani valamennyi érdekelt jogrendszer szabályainak ér- 36 Schwander. I.: Lois d application immédiate, Sonderanknüpfung, IPR-Sachnormen und andere Ausnahmen von der gewöhnlichen Anknüpfung im internationalen Privatrecht. Zürich, 1975 vényre jutását. Ilyenek lehetnek például az adott esetben lex contractus-nak nem minősülő teljesítési hely jogának behozatali tilalmai vagy fordítva az adott esetben lex contractus-nak nem minősülő eladói jogrendszer kiviteli tilalmai. Legújabban a műkincsek védelmére hozott jogszabályok alkalmazására is felhasználják ezt a technikát, amikor ezek a védelmi normák nem az alkalmazandó jogrendszerben találhatók ugyan, de szoros kapcsolatban vannak a tényállással. Harmadik állam olyan zömükben közjogi jellegű, de magánjogi viszonyokat érintő imperatív jogszabályainak (a francia terminológiában: lois d application immédiate) külön kapcsolása ( Sonderanknüpfung ), amelyeknek érdemi hatásuk van az illető tényállásra, ötletesen és hatásosan képes választ adni a nemzetközi magánjoggal szembeni egyik legnagyobb kihívásra. Nem csodálkozhatunk ezért, hogy ez a gondolat éles vitákban ugyan utat tört magának az elméletben, meghódította a bírói gyakorlatot s lassan a törvényhozást is. A Róma I rendelet megoldása az elméletben kidolgozott valamennyi jelentős kritériumot hasznosítani törekszik, amikor figyelembe venni rendeli az irányadó joghoz (a lex causae-hoz) nem tartozó, de az elbírálandó tényállással szoros kapcsolatban levő olyan külföldi szabályokat, amelyek kizárólagos érvényesülést kívánnak (azaz imperatív jellegűek). Utalnunk kell ugyanakkor arra, hogy a jogirodalomban komoly érveket hoznak fel amellett, hogy az uniós tagállamok egymás közötti viszonyában a szóban forgó kivételes lehetőséget nem volna szabad alkalmazni. 37 Megjegyezzük: különös tekintettel arra is, hogy a Róma I rendelet a magyar jogrendszer részeként a szerződési jogban lehetővé teszi harmadik jogrendszer imperatív normáinak figyelembevételét, túl merész a Kódex [13. (2) bek.] megoldása. Ez a törvényhely általános jelleggel: tehát nemcsak a szerződések területén, hanem egész szabályozási területén megnyitja harmadik állam imperatív szabályai figyelembevétele (tehát: nem alkalmazása!) előtt a lehetőséget, ha az illető normák a tényállással szoros kapcsolatban vannak, és annak megítélése szempontjából meghatározó jelentőségűek. d) A Róma II rendelet (17. cikk) szerint tényszerűen és a szükséges mértékben figyelembe kell venni harmadik állam szabályait, nevezetesen a szerződésen kívül keletkezett kárt előidéző jogsértő körülmény helye (az elkövetési hely ) államának (lex loci delicti commissi) a körülmény bekövetkezésekor hatályos biztonsági és magatartási (például: közlekedési) szabályait. Ezek a normák fogalmilag nem imperatív szabályok ugyan, de figyelembevételüket a rendelet ugyanúgy kötelezővé teszi, mintha azok volnának. Ennek oka az, hogy a kötelezettségszegés felelősségi (helytállási) megítélésénél e szabályok figyelembevétele elengedhetetlen a kiegyensúlyozott, igazságos döntéshez olyan esetben is, amikor mindenekelőtt távolsági deliktumoknál a szerződésen kívüli kötelmek 37 Kohler, Ch.: Der europäische Justizraum für Zivilsachen und das Gemeinschaftskollisionsrecht. IPRax 23 (2003), o.;

11 szám TANULMÁNYOK 597 megítélésére irányadó objektív kapcsolóelv szerinti jog: a káros eredmény bekövetkezésének helye szerinti jog (lex loci damni) vagy a felek által választott jog egy másik állam jogát jelenti. e) Harmadik állam, nevezetesen a hagyatéki vagyontárgy fekvési helye szerinti állam jogrendszere sajátos imperatív szabályainak kötelező alkalmazására kerülhet sor az Öröklési jogi rendelet (30. cikk) alapján is, ha a hagyatékhoz tartozó meghatározott speciális rendeltetésű ingatlan, vállalat vagy más hasonló vagyontárgy nem a lex successionis államának területén található. A rendelet ilyen esetre az illető vagyontárgyak fekvési helye szerinti állam olyan szabályainak alkalmazását írja elő, amelyek gazdasági, családi vagy szociális megfontolásból az említett sajátos vagyontárgyakra vonatkozó öröklést korlátozzák, vagy más módon rendezik, és az öröklési statútummal szemben is alkalmazást kívánnak. 38 Ilyen jellegű szabályokat tartalmaz például a német jog a családi jellegű mezőgazdasági üzemekre. 39 A 30. cikk alkalmazása szempontjából harmadik állam nemcsak uniós tagállam lehet. A fekvési hely speciális imperatív szabályait alkalmazni kell tehát olyan esetben is, ha az ingatlan (vállalat stb.) egy nem uniós tagállamban található. Ez következik önmagában abból a tényből, hogy a rendelet szabályai (ugyanúgy, mit a többi uniós rendelet kollíziós normái) loi uniforme jellegűek (20. cikk), vagyis az általuk alkalmazni rendelt anyagi jogi normák irányadóak akkor is, ha nem egy tagállam, hanem egy kívülálló állam szabályai. 40 A szóban forgó imperatív szabályok alkalmazási kötelezettsége kényszerűen megtöri a rendelet kiinduló alapelvét: a hagyaték egységének elvét. Ezért a rendelet indokolása [(54)] a 30. cikk megszorító értelmezését szorgalmazza. f) A fórum és harmadik állam imperatív szabályainak esetleges ütközése 41 esetén véleményünk szerint a fórum értékrendje élvez elsőbbséget, vagyis a fórum imperatív normáit kell alkalmazni. 38 Lásd Comments des Max-Planck-Instituts für ausländisches und internationales Privatrecht. RabelsZ 74 (2010) S (656 skk.); Vékás Lajos: Objektive Anknüpfung des Erbstatuts, in Reichelt, G. Rechberger, Walter H. (Hrsg.): Europäisches Erbrecht. Zum Verordnungsvorschlag der Europäischen Kommission zum Erb- und Testamentsrecht. Wien, 2011, o. 39 Höfeordnung, konsolidierte Fassung vom 26. Juli 1976, BGBl I 1933; vgl. z. B. BGH , BGHZ 50, 63. Hasonló speciális szabályok találhatók a családi mezőgazdasági üzemekre az osztrák jogban (lásd ahhoz: OGH , SZ 2003/44.), továbbá a belga, a dán, a finn, a görög, a luxemburgi, az olasz és a spanyol jogban is. 40 A rendelet normájának szövegével ellentétben az indokolás [(54)] csak tagállami fekvési helyet említ. 41 E problémához lásd Raffai, K.: Néhány gondolat az imperatív normák szabályozásának szükségességéről, In: Berke B. Nemessányi Z. (szerk.): Az új nemzetközi magánjogi törvény alapjai II. Budapest, 2016, o. (34. sk. o.) 5. Renvoi A renvoi problémájának igazi kérdése: mikor fogadjuk el a visszautalást, hol vágjuk el a továbbutalás logikai játékának fonalát, meddig engedjük meg azt? A követendő elméleti elv e kérdések megválaszolásához meglehetősen egyértelmű: a felhívott külföldi kollíziós jog vissza-, illetve továbbutalását akkor célszerű figyelembe venni, amikor a renvoi ugyanannak a jognak alkalmazásához segít, mint amelyet az érintett külföldi fórum alkalmazna, és ezáltal megvalósul a nemzetköz döntési harmónia Savigny óta elfogadott eszménye. 42 A kollíziós nemzetközi magánjog uniós rendeletekkel történő egységesítésével ez a maxima a tagállamok között automatikusan megvalósul, és renvoi-szituáció az egységes kapcsolóelv miatt nem jöhet létre. Az egységes kapcsolószabály ugyanis fogalmilag kizárja a renvoi kérdésének felmerülését, hiszen hiányzik annak második feltétele: mind a fórum, mind a felhívott jogrendszer kollíziós normái ugyanazt a jogot rendelik alkalmazni. Ezért a renvoi problémája uniós egységes jog esetén (csakúgy, mint nemzetközi egyezménnyel létrehozott egységes jog esetén) csak harmadik (azaz az egységesített jogon kívüli) jogrendszerek viszonylatában juthat szerephez. A jogtudományi irodalom ilyen esetekre azt ajánlja, hogy az utalások láncolatának megszakítását a kívülálló jogrendszerre kell bízni: ha az illető jogrendszer elfogadja a továbbutalást, azt az EU tagállam bíróságának tudomásul kell vennie, ha a kívülálló jogrendszer visszautal a kiinduló állam jogára, a bíróságnak a visszautalást el kell fogadnia. Ez a javaslat gyakorlatilag az angol foreign court theory (vagy: local court doctrine ) elvét követi. E szellemes doktrína szerint az angol bíróság azt az anyagi jogot alkalmazza, amelyet a saját kollíziós joga által felhívott jogrendszer fóruma adott esetben irányadónak tartana. Ezt úgy éri el az angol bíróság, hogy az illető külföldi bíróság renvoival kapcsolatos álláspontjának tükörképét teszi magáévá: elfogadja tehát a visszautalást, ha az illető jogrendszer elutasítja azt, és megfordítva elveti a visszautalást, ha az érintett külföldi jog az elfogadás mellett volna. Egyetlen kivétellel valamennyi kollíziós jogi normát tartalmazó rendelet és a Hágai Jegyzőkönyv is kizárja a vissza- és továbbutalást: a kapcsolószabály utalását mindig a felhívott jogrendszer anyagi jogi szabályaira történő utalásként kell érteni. Egyedül az öröklési jogi rendelet ismeri el korlátozott formában a renvoit (34. cikk), de az imént vázolt elvet követve csak abban az esetben, ha a fórum kollíziós normája egy kívülálló állam (nem 42 A nemzetközi döntési harmónia maximája az utóbbi időben az anyagi jogi igazságosság követelményeinek érvényre juttatása (a gyengébb fél védelme, emberi jogi követelmények érvényesítése és hasonlók) miatt gyakran háttérbe szorul, megvalósításában ugyanakkor európai uniós viszonylatban sokat segít a joghatósági, elismerési és végrehajtási jog egysége is. Lásd Corneloup, S.: Zum Bedeutungsverlust des Renvoi. IPRax 2017, o. (150. skk. o.).

12 szám Magyar Jog tagállam) jogrendszerének alkalmazását írja elő. 43 Ez azt jelenti, hogy kívülálló állam kollíziós jogának visszautalását mindig el kell fogadni, a továbbutalást abban az esetben, ha az egy uniós tagállam jogára történik, vagy egy olyan kívülálló állam jogrendszerére, amely az utalást elfogadja, vagyis nem utal tovább. Az öröklési jogi rendelet ezzel a megoldással egyértelműen a nemzetközi döntési harmónia eszménye mellett teszi le a garast, adott esetben a hagyaték egysége elvének rovására is. Megtörik ugyanis a hagyaték egységének elve, ha a renvoi egy olyan jogrendszer alkalmazásához vezet, amely más-más kapcsolóelvet alkalmaz ingókra és ingatlanokra. A rendelet tervezete még fordított alapállást mutatott: a hagyaték egységének elvét részesítette előnyben, és ezért elutasította a renvoit. 44 Érdemes a rendeletek renvoihoz való viszonyát egybevetni a Kódex felfogásával. A Kódex főszabályként ugyancsak nem fogadja el a renvoit, sem visszautalás, sem továbbutalás formájában: a saját kollíziós szabályainak utalását a felhívott jogrendszer anyagi jogi szabályaira vonatkozó (vagyis a felhívott jogrendszer kollíziós normáinak figyelembevételét kizáró) utalásnak fogja fel. 45 E főszabály alól egyetlen kivételt állapít meg a magyar törvény, éspedig egyformán: mind visszautalás, mind továbbutalás tekintetében. A kivétel az állampolgárság kapcsolóelvére, gyakorlatilag az ember személyes jogának (15. ) meghatározására vonatkozik. 46 Ez önmagában szemlélve elvi megoldásnak tekinthető, mivel az adott körben (az állampolgárság kapcsolóelvének alkalmazásakor) mind a saját jogra történő visszautalást, mind egy harmadik állam jogára történő továbbutalást követni rendeli a Kódex. 47 Megjegyezzük: a Kódex szemben az öröklési rendelettel nem szól ugyan arról, hogy mindez 43 Megjegyezzük: a Róma I rendelet 7. cikk (3) bek. második mondata is bizonyos teret enged az alkalmazásra kijelölt tagállami jogrendszer kollíziós jogi szabályai alkalmazásának, amikor az azokban (a rendeletben megjelöltnél) bővebb körben biztosított jogválasztás lehetőségét elismeri. Erre a kivételre utal a rendelet 20. cikke. 44 A fordulathoz jelentős mértékben járult hozzá a Comments des Max-Planck-Instituts für ausländisches und internationales Privatrecht. (38. lj.-ben i. m.); lásd Vékás Lajos: i. m. 45 Az 5. (1) bekezdése szerint: Ha e törvénynek az alkalmazandó jogot meghatározó kollíziós szabályai külföldi jogra utalnak, a külföldi jognak a kérdést közvetlenül rendező anyagi jogi szabályait kell alkalmazni. 46 Az 5. (2) bekezdése szerint: Ha az alkalmazandó külföldi jogot e törvény értelmében az állampolgárság határozza meg, és a külföldi jog kollíziós szabálya a magyar jogra utal vissza, a magyar anyagi jogot kell alkalmazni; egy másik külföldi jogra utal tovább, ennek a jognak az anyagi jogi szabályait kell alkalmazni. 47 Lásd ehhez Réczei L.: A visszautalás. Jogtudományi Közlöny XXV (1970), o.; Burján L.: A vissza- és továbbutalás (renvoi), in: Berke B./Nemessányi Z. (szerk.): Az új nemzetközi magánjogi törvény alapjai I. (41. lj.-ben i. m.) o. csak akkor következik be, ha az EU-n kívüli jogrendszerre történik az első utalás, de ez az imént elmondottak szerint evidens módon következik. Kérdés mégis, hogy mennyiben indokolt az öröklési rendelet és a Kódex eltérő álláspontja a renvoihoz való viszonyulást illetően? Kiemelendő: esetleges ütközés esetén a szubszidiaritás elvének megfelelően a rendeleti renvoi-szabály alkalmazása megelőzi a Kódexét. A téma lezárásaként meg kell állapítani: mára csökkent a renvoi problémájának gyakorlati jelentősége. 48 Amint bemutattuk, az uniós (és egyezményes) egységes jog térhódítása miatt kevesebb azoknak a tényállásoknak a száma, amelyekben a vissza- és továbbutalás lehetősége felmerül. Egységes kapcsoló szabályok esetén ugyanis fogalmilag kizárt a renvoi kérdésének felmerülése, hiszen hiányzik annak egyik feltétele, mivel mind a fórum, mind a felhívott jogrendszer kollíziós normái ugyanazt a jogot rendelik alkalmazni. Hasonlóképpen a renvoi-szituációk kialakulása ellen hat egyes európai uniós (például a vagyonjogi) rendeletek (és egyes nemzetközi egyezmények) törekvése a joghatósági és a kollíziós jogi szabályok öszszehangolására, a forum és a jus egységének megteremtésére a lex fori alkalmazásának előírásával. Ebben az esetben már a legelső feltétel (a külföldi jogra utalás) hiányzik renvoi-szituáció kialakulásához. Emellett a felek jogválasztó jogának egyre szélesebb körben történő elismerése, adott esetben a személyes jog meghatározásánál is, szintén a renvoi elismerése ellen hat. A nemzetközi magánjogi jogtalálás rugalmasságát segítő eszközök (például a kitérítő klauzulák, 49 a legszorosabb kapcsolatra épülő kisegítő kapcsolószabályok 50 vagy harmadik állam normáinak figyelembevételére intő szabályok 51 ) egyre gyakoribb alkalmazása pedig renvoi nélkül teszi alkalmassá a kollíziós jogot az anyagi igazságosság követelményének érvényre juttatására. A nemzetközi döntési harmónia megvalósítását pedig az európai uniós rendeleti jogban az egységes elismerési és végrehajtási szabályok is segítik Előkérdés, első-kérdés 53 Első látszatra úgy tűnik, hogy a kollíziós jog európai uniós egységesítése az érintett területeken, a részes tagállamok viszonylatában a renvoihoz hasonlóan kizár mindenfajta előkérdés felmerülését. Valójában azonban nem feltétlenül ez a helyzet. A renvoi problémája a közös kap- 48 Lásd Corneloup: i. m. 49 Lásd legújabb példaként a Kódex 10. -át. 50 Példa ugyancsak a Kódexből: Klasszikus iskolateremtő példa a Római Egyezmény 7. (1) bekezdése. 52 Corneloup: i. m., 150. skk. o. 53 Az első-kérdés és az előkérdés megkülönböztetéséhez lásd Mádl F./Vékás L.: Nemzetközi magánjog és nemzetközi kapcsolatok joga. Budapest, 2015, 138. sk. o.

13 szám TANULMÁNYOK 599 csolószabály miatt marad el a rendelettel egységesített jog körében, ugyanúgy, mint az egyezményes jogegység területén: ahol a kapcsolószabály ugyanaz, amely minden bíróság előtt ugyanannak az anyagi jognak az alkalmazásához vezet, vissza- vagy továbbutalás nem keletkezhet. Előkérdés azonban bonyolultabb tényállásban jön létre, és ezért felmerülését egyetlen kapcsolószabály egyformasága még nem zárja ki. Az uniós kollíziós jog körében is szükségszerűen számolni kell kollíziós jogi előkérdéssel, azaz első-kérdéssel minden olyan esetben, amikor a rendelet csak a főkérdésre irányadó jogot egységesíti. 54 Ahol például az uniós rendelet csak a családjogi státus jogkövetkezményeire alkalmazandó jogot határozza meg, magának a házasságnak létezését és érvényességét azonban nem vonja szabályozása körébe, hanem átengedi azt a tagállamok kollíziós jogának, az első-kérdés felmerülése elkerülhetetlen. Ez a helyzet a házassági jogi uniós rendeletek esetében: mind a bontási rendelet, mind a vagyon- 54 Jayme: 16. lj.-ben i. m., 183. o. jogi rendeletek kirekesztik szabályozási körükből a házasság létezésének és érvényességének szabályozását. Az így felmerülő első-kérdésekre a fórum (tagállami) kollíziós szabályai adnak választ. Még bonyolultabb helyzet alakulhat ki anyagi jogi, azaz valódi előkérdés felmerülése esetén. Ez fordulhat elő például az öröklési rendelet alkalmazása során. Ez a rendelet egységesíti ugyan a hagyaték jogát (lex successionis), de a törvényes örökös meghatározásánál családjogi előkérdések merülhetnek fel: az örökhagyó házastársa, élettársa, gyermeke, szülője-e az ilyen címen öröklési igényt támasztó személy. Ugyanez a probléma merül fel a Hágai Jegyzőkönyv esetében is, amely meghatározza a tartási igényre alkalmazandó jogot, de átengedi a nemzeti kollíziós jogoknak a családjogi kapcsolat fennálltának vizsgálatára irányadó jog kijelölését. Emiatt itt is ugyanazok a családjogi előkérdések merülhetnek fel, mint az öröklési rendelet esetében. A bíróságnak előbb az alkalmazandó családjog alapján az előkérdést kell megválaszolnia, s ezt követően határozhat a Jegyzőkönyvben alkalmazandónak rendelt jog szerint a tartási igény jogosságáról, annak mértékéről stb. NeMzetközi MagÁNjog Harmadik kiadás a nemzetközi magánjogról szóló évi XXViii. törvény alapján Szerző: Nagy Csongor istván lektorok: Szabados tamás, Vékás Lajos Ára: 4400 Ft Megjelent! A közelmúltban fogadta el a magyar országgyűlés az új Nemzetközi Magánjogi kódexet, amely hazánkban teljesen új alapokra helyezte a joghatóság, az alkalmazandó jog és a külföldi határozatok elismerése és végrehajtása kérdéseit. ez a kötet az első és megjelenése pillanatában az egyetlen olyan kézikönyv, amely kommentár jelleggel feldolgozza az új törvényi szabályozást. Nagy Csongor István Nemzetközi magánjog című kézikönyvének harmadik kiadása egységes szerkezetben, kölcsönhatásukban, valamint tankönyvi alapvetéssel mutatja be az eu-s és a magyar szabályokat, ismerteti azok joggyakorlatát (az új Nemzetközi Magánjogi kódex esetén a korábbi joggyakorlat és annak lehetséges továbbélését), mindezt közérthetően, lényegre törően és az értelmezési problémákra fókuszáltan. A szerző egyetemi tanárként a nemzetközi magánjog belföldön és nemzetközileg egyaránt elismert tudósa, a Szegedi tudományegyetem Nemzetközi Magánjogi tanszékének vezetője, a nemzetközi magánjogi kodifikációs bizottság tagja. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 1037 Budapest, Montevideo utca 14. FAx: (36-1) TeLeFOn: (36-1) info@hvgorac.hu WEBES VÁSÁRLÁS 5%

14 szám Magyar Jog IV. Összefoglalás a tárgyalt uniós rendeletekről név, szám Brüsszel Ia 1215/2012/EU Brüsszel IIa 2201/2003/EK Felszámolási 848/2015/EU tárgy magán- és kereskedelmi jogi ügyek házassági jogi és szülői felelősségi ügyek felszámolási eljárás hatály kezdete Mo jan. 10. igen márc. 1. igen jún. 26. igen Tartási 4/2009/EK családjogi tartási igények jún. 18. igen Hágai J.könyv november 23. családjogi tartási igényekre alkalmazandó jog jún. 18./ aug. 1. igen Házassági vagyonjogi 2016/1103/EU házastársak vagyonjogi igényei jan. 29. nem Bejegyzett élettársi vagyonjogi 2016/1104/EU bejegyzett élettársak vagyonjogi igényei jan. 29. nem a szabályok jellege csak jogh., elism., végr. csak jogh., elism., végr. jogh., koll., elism., végr. csak jogh., elism., végr. [+ Hágai Jkönyv.] csak kollíziós [+ Tartási r.] jogh., koll., elism., végr. jogh., koll., elism., végr. ordre public imperatív szabályok renvoi a felek autonómiája elism. (és végr.) megtagadása nincs X joghatósági megállapodás: tagállami fórum, alaki követelményekkel elism. (és végr.) megtagadása elism. (és végr.) megtagadása elism. (és végr.) megtagadása nincs X nincs X X nincs X igen nincs kizárt igen a fórumé kizárt igen a fórumé kizárt joghatósági megállapodás: meghatározott tagállami fórum, alaki követelményekkel joghatósági megállapodás: meghatározott tagállami fórum, alaki követelményekkel a jogválasztás, alaki követelményekkel: a jogválasztás időpontjában egyikük állampolgársága vagy szokásos t. h. szerinti jog, vagy vagyonjogi viszonyaikra vagy a házasság felbontására irányadó jog 1. joghatósági megállapodás: meghatározott tagállami fórum, alaki követelményekkel 2. jogválasztás, alaki követelményekkel: a jogválasztás időpontjában közös vagy egyikük szokásos t. h. vagy bármelyikük állampolgársága szerinti jog 1. joghatósági megállapodás: meghatározott tagállami fórum, alaki követelményekkel 2. jogválasztás, alaki követelményekkel: a jogválasztás időpontjában közös vagy egyikük szokásos t. h. vagy bármelyikük állampolgársága vagy a bejegyzés állama szerinti jog

15 szám TANULMÁNYOK 601 név, szám Öröklési jogi 650/2012/EU Róma I 593/2008/EK Róma II 864/2007/EK Róma III 1259/2010/EU tárgy öröklési ügyek, EU öröklési biz. szerződéses kötelmekre alkalmazandó jog szerződésen kívüli kötelmekre alkalmazandó jog házasság felbontására, különválásra alkalmazandó jog hatály kezdete Mo aug. 17. igen dec. 17. igen jan. 11. igen jún. 21. igen a szabályok jellege jogh., koll., elism., végr. csak kollíziós [+ Brüsszel Ia] csak kollíziós [+ Brüsszel Ia] csak kollíziós [+ Brüsszel IIa] ordre public igen igen igen igen imperatív szabályok speciális ingatlanok fekvési helye szerinti jogé a fórumé + esetleg a teljesítési hely jogrendszeréé a fórumé + az elkövetési hely biztonsági és magatartási szabályai a házasság felbonthatatlansága imperatív renvoi a felek autonómiája jogválasztás esetét kivéve nem EU-tag jogr. felhívása esetén: visszautalás, továbbutalás, ha tagállam jogára történik, vagy elfogadás esetén kizárt kizárt kizárt 1. joghatósági megállapodás: meghatározott tagállami fórum, alaki követelményekkel 2. jogválasztás, alaki követelményekkel: a jogválasztás vagy az örökhagyó halála időpontjában az örökhagyó állampolgársága szerinti jog szabad jogválasztás, alaki követelményekkel, de a jogviszony súlypontja szerinti jogrendszer + a szekunder EU jog kógens szabályainak korlátai között, szabad jogválasztás, alaki követelményekkel, de a jogviszony súlypontja szerinti jogrendszer + a szekunder EU jog kógens szabályainak korlátai között jogválasztás, alaki követelményekkel: a jogválasztás időpontjában vagy az utolsó közös szokásos t. h. vagy a jogválasztás időpontjában bármelyikük állampolgársága szerinti jogrendszer vagy a fórum joga

16 szám Magyar Jog Koltay András* Az általános személyiségi jog nyomában kísérlet a méltóság, becsület, jóhírnév fogalmi elhatárolására 1. Bevezetés Az általános személyiségi jog mibenléte régóta foglalkoztatja a jogélet különböző szereplőit. Végigkísérte e kérdés a magánjogi kodifikációkat, majd az 1959-es Ptk. alkalmazását, és mióta 1990-ben az Alkotmánybíróság (AB) e kategóriát az alkotmányjogba is bevezette, már nem csak magánjogi relevanciával bír. Az új Ptk as elfogadása, valamint az Alaptörvény hatályba lépése pedig e kérdés megítélésében is új helyzetet teremtett, amelyben a régi megközelítések nem feltétlen maradtak egészében érvényesek. A személyiségi jogok védelmének célja az egyén autonómiájának, szabad kibontakozásának, szabad döntési képességének (önrendelkezésének) és magánszférájának a biztosítása. De a jog e tekintetben szegényes eszköztárával nem képes az emberi személyiség (és ennek nyomán jogi konstrukcióként alkotott jogi személyek létezésének) valamennyi védelemre érdemes aspektusát kodifikált alanyi jogok formájában megragadni. Az általános személyiségi jog mint generálklauzula funkciója a bírói jogalkotás lehetőségének megnyitása, a kodifikált jog által nem nevesített személyiség-elemek jogi megragadása és így védelme érdekében. Jelen tanulmány elsősorban az általános személyiségi jog magánjogi fogalmát keresi, de eközben kiindulópontja nem lehet más, mint az alkotmányjogi méltóság-fogalom. 2. Az emberi méltóság alkotmányjogi fogalmáról 2.1. az Alkotmánybíróság gyakorlata az Alaptörvény előtt Az ember létezése és méltósága, mint maga az emberi egység elsősorban nem jog ; az emberi lényeg a jog számára tulajdonképpen hozzáférhetetlen. A méltóság az emberi élettel eleve együtt járó minőség, amely oszthatatlan és korlátozhatatlan, s ezért minden emberre nézve egyenlő. 1 Definiálni, valamennyi részelemét összefog- * A szerző köszöni Lábady Tamás, Navratyil Zoltán, Szomora Zsolt, Téglási András és Török Bernát szakértő megjegyzéseit és kritikáit, amelyeket a kézirat első változatához fűztek. 1 Lábady Tamás: Az emberi személy az új Polgári Törvénykönyvben. Iustum Aequum Salutare, 2015/ lalni, lényegét megragadni a jog technikai értelemben nem tudja, védelmét ellenben a kimerítő meghatározás hiányában is biztosíthatja. Az emberi méltóság jogi értelemben, az AB korábbi értelmezésében a személyiségi jogok anyajoga : Az Alkotmánybíróság az emberi méltósághoz való jogot az ún. általános személyiségi jog egyik megfogalmazásának tekinti. A modern alkotmányok, illetve alkotmánybírósági gyakorlat az általános személyiségi jogot különféle aspektusaival nevezik meg: pl. a személyiség szabad kibontakoztatásához való jogként, az önrendelkezés szabadságához való jogként, általános cselekvési szabadságként, avagy a magánszférához való jogként. Az általános személyiségi jog anyajog, azaz olyan szubszidiárius alapjog, amelyet mind az Alkotmánybíróság, mind a bíróságok minden esetben felhívhatnak az egyén autonómiájának védelmére, ha az adott tényállásra a konkrét, nevesített alapjogok egyike sem alkalmazható. 2 Az emberi méltóság jogának egyik funkciója az autonómia biztosítása, hiszen az emberi méltóság: az egyéni önrendelkezésnek egy mindenki más rendelkezése alól kivont magja, amelynél fogva ( ) az ember alany maradhat, és nem válik eszközzé, vagy tárggyá. 3 Az emberi méltósághoz való jog az élethez való joggal egységben 4 minden más alapjog korlátozásának abszolút határa, a lényeges tartalmon belül az érinthetetlen lényeg. A lényeges tartalom fogalmát az AB összekapcsolta az emberi méltóság fogalmával, mintegy abszolút határt létrehozva az alapjog-korlátozás alkotmányosságának megítélése tekintetében. 5 Az emberi méltóság, mint a személyiség integritása, az emberi élettel együtt az emberi lényeget jelenti. A méltóság ember voltunknak és értékünknek fölemelő és feltétlen tiszteletet parancsoló volta, emberi lényegünk rangja. ( ) Az emberi jogok katalógusában és a modern alkotmányokban az emberi élet és méltóság ezért elsősorban nem is mint alapjogok, hanem mint a jogok forrásai, mint jogon kívüli értékek szerepelnek, amelyek sérthetetlenek. 6 Az emberi méltóság az AB értelmezésében nem csak az általános személyiségi jog megfogalmazása, így valamennyi nevesített személyiségi jog forrása, hanem egy- 2 8/1990. (IV. 23.) AB határozat, indokolás, III. pont. 3 64/1991. (XII. 17.) AB határozat, indokolás, D) II. b) pont. 4 Az oszthatatlansági doktrína kritikáját ld. Tóth J. Zoltán: Oszthatatlan és korlátozhatatlan? Gondolatok az emberi élethez és méltósághoz való jogról az eutanáziahatározat kapcsán. Jogelméleti Szemle, 2005/ /1990. (X. 31.) AB határozat, indokolás, IV. pont. 6 23/1990. (X. 31.) AB határozat, Lábady Tamás és Tersztyánszky Ödön párhuzamos véleménye

17 szám TANULMÁNYOK 603 úttal valamennyi alkotmányos alapjog eredője is: Az emberi méltóság minden tárgyi jog megalkotásánál és alkalmazásánál a legfőbb alkotmányos vezérlő elv, az alkotmányos alapjogok, értékek és kötelezettségek rendszerének a tényleges alapja. 7 Az alkotmányjogi és a magánjogi anyajog -jelleg az emberi méltóság jogi értelmezésében, tehát az AB gyakorlatában összekeveredik. Az emberi méltósághoz való jog és az alapjogok lényeges tartalmának összekapcsolása nyilvánvalóvá tette, hogy az AB az alapjogi rendszert mint értékrendszert veszi figyelembe. Abból az elvi megfontolásból indult ki, hogy az Alkotmány alapjogi rendszere nem szétszórt vagy különálló jogok összessége, hanem egy egységes egész, amelynek alapja és forrása az emberi méltósághoz való jog. Végső soron minden jog visszavezethető rá, belőle további jogok is levezethetőek. Tehát az alapjogok egymást átszövik, egymást feltételezik, de bármilyen alapjogról legyen szó, korlátozásuknak van egy abszolút határa. 8 Az emberi méltóság joga így több más, jogszabályban a döntések idején külön nem nevesített alapjog, illetve személyiségi jog forrásává vált, mint pl. a vérségi származás kiderítéséhez való jog, 9 a testi-lelki integritáshoz való jog, 10 az egészségügyi önrendelkezési jog, 11 a perbeli rendelkezés szabadsága, 12 vagy a magánélethez való jog. 13 Az emberi méltóság, mint a jog számára egészében megragadhatatlan érték (Kukorelli István és Deli Gergely szóhasználatában) ún. beszámítási pontokon keresztül jelent meg az AB gyakorlatában, amelyek jogilag már konkrétabb felületeket képeztek az emberi méltóság elsősorban nem jogi és rendkívül összetett, definiálhatatlan jelenségén, amelyek már eltűrték a jog durva eszközének érintését. 14 Ilyen, az emberi méltóság fogalmának konkrét alkalmazásakor előkerülő általános jogosultságok voltak az önrendelkezési jog, az általános cselekvési szabadság, a magánszférához való jog, a személyiség szabad kibontakozásához való jog, valamint az önazonossághoz való jog. 15 Pokol Béla álláspontja szerint az AB az emberi méltóságot valójában e célra alkalmasabb alkotmányi szabály híján, mintegy a személyiség szabad kibontakozására vonatkozó általános alkotmányi rendelkezés hiányát pótol- 7 37/2011. (V. 10.) AB határozat, indokolás, III pont. 8 Balogh Zsolt: Alapjogi tesztek az Alkotmánybíróság gyakorlatában. In: Halmai Gábor (szerk.): A megtalált Alkotmány? A magyar alapjogi bíráskodás első kilenc éve. Budapest, Indok, /1991. (XI. 8.) AB határozat /1995. (XII. 21.) és 39/2007. (VI. 20.) AB határozatok /2000. (XII. 19.) AB határozat. 12 9/1992. (I. 30.), 1/1994. (I. 7.) és 4/1998. (III. 1.) AB határozatok /2002. (VII. 19.) és 36/2005. (X. 5.) AB határozatok. Az emberi méltóság AB által kimunkált körvonalairól ld. Balogh Zsolt: Az emberi méltóság: jogi absztrakció vagy alanyi jog. Iustum Aequum Salutare, 2010/ Deli Gergely Kukorelli István: Az emberi méltóság alapjoga Magyarországon. Jogtudományi Közlöny, 2015/ Uo. va azonosította az általános személyiségi joggal. 16 E következtetésnek a későbbiekben, az általános személyiségi jog magánjogi azonosításakor még jelentős szerepe lesz az Alaptörvény rendelkezései és a nyomukban formálódó alkotmánybírósági gyakorlat Az Alaptörvény II. cikke szerint Az emberi méltóság sérthetetlen. Ezzel a szöveg egyrészt megismétli az I. cikkben az emberi jogokkal kapcsolatban általában megfogalmazottakat, másrészt szóhasználatában megerősíti az emberi méltóság mint védett jog korábbi alkotmányos pozícióját, ahol az Alkotmány csak az élettől és a méltóságtól való önkényes megfosztás tilalmát írta elő [54. (1) bekezdés]. A sérthetetlenség biztosan nem jelent korlátozhatatlanságot, sem a méltóság, sem más emberi jogok vonatkozásában. De akkor mit jelent? Varga Zs. András szerint a sérthetetlenségi parancs a méltóság transzcendens dimenziójában nyer értelmet, amenynyiben a jog elismeri, hogy a méltóság a tételes jog számára érinthetetlen. 17 Azaz, a méltóságot a jog bizonyos esetekben korlátozhatja (az nem korlátozhatatlan alapjog), mások pedig önkényesen meg is sérthetik, de ez nem változtat a méltóság értékének jog vagy más ember általi elérhetetlenségén. Ugyanakkor az Alaptörvény I. cikke általában az alapvető jogokról szintúgy sérthetetlenként szól, hasonlóan a korábbi Alkotmány 8. (1) bekezdéséhez. Mivel az kizárható, hogy valamennyi emberi jog a méltóság szintjére emelhető, akár jogi, akár a transzcendens érték meglétét feltételező értelmezésben, ezért elfogadható értelmezés az, amely szerint a sérthetetlen emberi jogok a maguk absztrakt megjelenésében teljesek, de az állam által korlátozhatóvá válnak, amikor az alkotmányi szinten megjelenő absztrakció testet ölt, és tételes jogi normaként törvényekben bukkannak fel. 18 Ami biztos, maga az Alaptörvény, és az Alkotmány is lehetővé tette az alapjogok korlátozását [I. cikk (3) bekezdés, 8. (2) bekezdés]. Az emberi méltóság jelentése körüli polémia megújulhatott az Alaptörvény negyedik módosításakor, amelynek során, 2013 áprilisában a szólásszabadságot biztosító IX. cikk a következő új bekezdéssel egészült ki: (4) A véleménynyilvánítás szabadságának a gyakorlása nem irányulhat mások emberi méltóságának a megsértésére. 16 Pokol Béla: Gondolatok az alkotmánybírósági döntések elvi alapjaihoz. Jogelméleti Szemle, 2012/1. 17 Varga Zs. András: Méltóság és közösség. In: Halustyik Anna Klicsu László (szerk.): Cooperatrici veritatis: Ünnepi kötet Tersztyánszkyné Vasadi Éva 80. születésnapja alkalmából. Budapest, Pázmány Press, Gárdos-Orosz Fruzsina: 8.. In: Jakab András (szerk.): Az Alkotmány kommentárja. I. kötet. Budapest, Századvég,

18 szám Magyar Jog A kormány által kiadott háttéranyag szerint a (4) bekezdés nem tesz mást, mint az Alkotmánybíróság korábbi gyakorlatát emeli alkotmányos szintre. 19 Ha ez valóban így van, akkor lényegében minden maradhat változatlan, az emberi méltóság alkotmányos értelemben általános személyiségi jog, amely azonban korlátozható, a megszokott szükségesség-arányosság teszt alapján. Egyes, 2013 óta megszületett AB-döntések valóban ezt az értelmezést támasztják alá. A nemzetiszocialista és a kommunista rendszerek bűneinek tagadását tiltó büntető tényállást alkotmányossági vizsgálat tárgyává tevő 16/2013. (VI. 20.) AB határozat ennek megfelelően azt mondta ki, hogy: A módosítás eredményeképpen tehát most már maga az Alaptörvény is kifejezetten nevesít egy olyan esetkört, ahol a véleménynyilvánítás szabadsága már nem érvényesül, azaz tulajdonképpen megtiltja az alapjoggal való tudatos visszaélést. E tilalom a véleménynyilvánítás szabadságát érintő normák alkotmányos vizsgálatakor elvi kiindulópontnak tekintendő rendelkezés. 20 A 7/2014. (III. 7.) AB határozat (az új Ptk. 2:44. öszszefüggésében) is azt állapította meg, hogy: Az emberi méltóság alkotmányos helyéből egyenesen következik, hogy az még a kitüntetett szereppel bíró véleményszabadságnak is korlátja lehet. Az Alaptörvény IX. cikk (4) bekezdése szövegszerűen is egyértelművé tette ezt. Nem vitás tehát, hogy a szólásszabadságnak az emberi méltósággal szemben adott esetben meg kell hajolnia. Az alapjogok korlátozásának az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésében foglalt általános szabályából következően ugyanakkor az alkotmányossági kérdés ez esetben is mindig az, hogy pontosan mely esetben kell a szólásszabadságnak engednie, azaz annak az emberi méltóság védelmét szolgáló korlátozása mely esetben minősül szükségesnek és arányosnak. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az adott szabályozás emberi méltósággal való bármilyen összefüggése önmagában nem igazolhatja a szólásszabadság korlátozását. 21 Ha így állna a helyzet, akkor lényegében csak azt az értelmezési kérdést kellene kezelni, amely alapján a II. cikkben foglalt sérthetetlenség nem jelent korlátozhatatlanságot, míg a IX. cikk (4) bekezdésében foglalt megsértésre irányulás tilalma nem jelenti azt, hogy a jog ne lenne korlátozható mégis bizonyos esetekben; eközben a méltóság a II. cikkben általános személyiségi jogként, 22 a 19 Háttéranyag az Alaptörvény negyedik módosításához /2013. (VI. 20.) AB határozat, [49] bekezdés. 21 7/2014. (III. 7.) AB határozat, [43] bekezdés. 22 Az AB az Alaptörvény hatálya alatt, 2012 után is fenntartotta az Alkotmánybíróság korábbi határozataiban szereplő érvek és megállapítások alkalmazhatóságát az emberi méltóság értelmezése tekintetében [ld. 30/2013. (X. 28.) AB határozat]. E meg- IX. cikkben pedig a szólásszabadság sajátos korlátjaként szerepel, azaz utóbbi helyen az előbbihez képest szűkebb értelemmel. Ezeken a nehézségeken felülemelkedni önmagában sem lenne csekély jogértelmezési bravúr. Téglási András cikkében azonban ettől eltérő lehetséges értelmezéseket is vázol, amelyeknek kezdeményei szintén meg- megjelentek az AB 2013 óta gyarapodó gyakorlatában. Ha a IX. cikk (4) bekezdését szigorúan, a szavak nyelvtani értelme szerint értelmezzük, akkor azt jelentheti, amit mond: a szólásszabadság gyakorlása nem (a legkisebb mértékben sem) sértheti az emberi méltóságot (mivel a méltóságot nem szándékos magatartással megsérteni nemigen lehet, az irányulás legtöbbször evidens módon megállapítható). Ez pedig Téglási szóhasználatában az alapjogi teszt kizárását és egyértelmű normahierarchia felállítását jelentené. 23 (Ha pedig a méltóságot tág értelemben, az emberi/személyiségi jogok anyajogaként értelmezzük, akkor már csak egy lépésre van az a biztosan elfogadhatatlan következtetés, hogy a szólásszabadság gyakorlása soha, semmilyen mértékben nem sérthet meg egyetlen emberi és/vagy személyiségi jogot sem.) Az 1/2015. (I. 16.) AB határozat, amely egy alkotmányjogi panasz nyomán a büntetőjogi becsületsértés kérdését érintette, tesz egy ilyen értelmű utalást: Az emberi méltósághoz való jog azonban nem egyszerű versengő alapjogként szerepel, hanem azt az Alaptörvény IV. módosítása értelmében, mintegy kiemelten védett alapjogot a véleménynyilvánítás elé helyezve kimondja, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának a gyakorlása nem irányulhat mások emberi méltóságának a megsértésére. 24 Az országgyűlési képviselők szólásszabadságát érintő 3206/2013. (XI. 18.) és a 3207/2013. (XI. 18.) AB határozatok többségi indokolásából ilyen értelmezés szintén kiolvasható lehet: a véleménynyilvánítás szabadságának alaptörvényi védelme eleve nem terjed ki azokra az esetekre, amikor valaki a véleménynyilvánítás szabadságát úgy gyakorolja, hogy az mások emberi méltóságának, továbbá a közelítés kritikájaként ld. Téglási András: Az Alkotmánybíróság alapjogvédelmi gyakorlata az Alaptörvény hatálybalépése után. Közjogi Szemle, 2015/ Több határozat pedig kifejezetten megerősítette azt is, hogy az emberi méltóság az általános személyiségi jog anyajoga [ld. pl. 25/2012. (V. 18.) AB határozat, a 7/2014. (III. 7.) AB határozat, 3038/2014. (III. 13.) AB határozat, a 24/2014. (VII. 22.) AB határozat]. 23 Téglási András: Véleményszabadság vs. emberi méltóság Egy rejtélyes alaptörvény-módosítás nyomában. Acta Humana, 2015/ A hasonló következtetés elvi lehetőségére nézve ld. Smuk Péter: Ostrom vagy felújítás alatt? A véleményszabadság új határai. Közjogi Szemle, 2013/ /2015. (I. 16.) AB határozat, [32] bekezdés.

19 szám TANULMÁNYOK 605 magyar nemzet, a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási közösségek méltóságának a megsértésére irányul. 25 Utóbbi két döntés megértéséhez meg kell jegyezni azt, hogy előadó bírájuk Pokol Béla volt, aki mint fent olvashattuk az emberi méltóság szűkebb értelmezését tekinti elfogadhatónak. Ebből következően feltehetően az általa jegyzett többségi határozatok indokolásaiban is e szűkebb értelmében (a megaláztatás tilalmaként azonosítva) alkalmazza a kifejezést. Ez lenne Téglási kategorizálásában a IX. cikk (4) bekezdés harmadik lehetséges értelmezése, azaz a normahierarchia felállítása, de az emberi méltóság szűkebb felfogása mellett. 26 Azaz, a méltóság védelmének parancsa ezen értelmezés szerint is hasonlóan az előzőhöz minden esetben erősebb a szólásszabadság biztosításánál, de ez csak a méltóság leszűkített értelmezése mellett érvényesül. (Ha a méltóságot sértő beszédet azonban ezen értelmezéssel ellentétben teljes egészében kirekesztené a döntés a szólásszabadság védelmének hatóköre alól, az radikális szakítást jelentene a korábbi AB-gyakorlattal, 27 illetve a szólásszabadság eddigi alkotmányos felfogásával; erre maguk az érintett határozatok nem utalnak, igaz, a szűkített tartalmú méltóság-fogalom sem jelenik meg bennük.) A 7/2014. (III. 7.) AB határozat e tekintetben is tesz egy utalást, amelyben egy mondatban említi a méltóság kétféle lehetséges értelmezését: Az emberi méltóság védelméhez való jog csak az emberi státusz jogi meghatározójaként korlátozhatatlan, míg mint általános személyiségi jog és a belőle származó személyiségi jogok korlátozhatók. 28 A 3122/2014. (IV. 24.) AB határozatban a testület szintén az emberi státusz védelmét emelte ki, mint a méltóság korlátozhatatlan lényegét. Az ügy előzményeként egy olyan választási reklámfilm közzétételét tagadta meg egy médiaszolgáltató, amelyben egy katonai egyenruhába bújt majomnak öltözött ember szerepel, aki korábbi magyar miniszterelnökök hangjára tátog. Az alkotmányjogi panasz indítványozója ezt az elutasítást sérelmezte. Az Alkotmánybíróság osztja az NVB és a Kúria álláspontját, miszerint a jelöltek állatokkal való azonosítása dehumanizálja az érintett személyeket, mivel így a megjelenített állathoz kötődő esetleges negatív tulajdonságok közvetlenül a kampányfilmben kritizált személyekhez kötődnek. Bár a fentebb kifejtettek szerint az Alaptörvény által védett véleménynyilvánítás köre a közhatalmat gyakorló személyekkel, valamint a közszereplő politikusokkal kapcsolatos vélemények /2013. (XI. 18.) AB határozat, [23] bekezdés és 3207/2013. (XI. 18.) AB határozat, [21] bekezdés. 26 Téglási: Véleményszabadság i. m Török Bernát: A közlések alkotmányos alapértéke a szólásszabadság magyar koncepciójában. In: Koltay András Török Bernát (szerk.): Sajtószabadság és médiajog a 21. század elején 2. Budapest, Wolters Kluwer, [24] és [43] bekezdés. esetében tágabb, mint más személyeknél, az emberi méltóságuknak az ő esetükben is van egy olyan lényegi, érinthetetlen magja, melyet az esetleges kritikát megfogalmazó személyek is kötelesek tiszteletben tartani. Jelen választási ügyben az érintetteknek állatokként történő, megalázó módon megvalósított ábrázolása ezt a lényegi tartalmat és ezzel az Alaptörvény II. cikkét és a IX. cikk (4) bekezdését sérti meg. 29 A IX. cikk (4) bekezdése szerinti sérthetetlen emberi méltóság nem jelentheti a méltóság, mint anyajog teljes korlátozhatatlanságát. Ebből eredően az is bizonyossá válik, hogy az ott meghatározott méltóság csak szűkebb értelmű lehet (mint pl. az emberi státus elismerésére, az emberi mivolt tiszteletben tartására vonatkozó jog). Márpedig mint látni fogjuk annak, hogy a méltóság milyen tartalommal szerepel az Alaptörvényben, komoly következményei lehetnek a Ptk. értelmezésére nézve is. 3. Az emberi méltóság, a becsület, a jóhírnév és az általános személyiségi jog a polgári jogban 3.1. A régi Ptk ai A régi Ptk. 75. (1) bekezdése volt az általános személyiségi jog megfogalmazásának tekinthető: A személyhez fűződő jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. E jogok a törvény védelme alatt állnak. A joggyakorlat ebből a megfogalmazásból azt a következtetést vonta le, hogy az emberi személyiség, vagy a jogi személyek létezésének azon, a magánjog védelmét érdemlő aspektusai, amelyek nem szoríthatók be egyetlen, a törvény későbbi szakaszaiban ( ) nevesített személyiségi (személyhez fűződő) jog hatóköre alá sem, a 75., mint általános személyiségi jog alapján kaphatnak védelmet. Ilyen, nevesítetlen személyiségi joggá vált többek között a szülőnek gyermeke fejlődéséhez, felneveléséhez fűződő joga, amit a gyermek halála lehetetlenné tesz (BDT ), a hivatás gyakorlásához fűződő jog (BDT ), az emlékekhez, azok ápolásához való jog (BDT ), a teljes családban éléshez való jog (BDT ), a magánélethez való jog (BH ), a peres eljárásban a jogorvoslati jog (BH ). Ugyanakkor, ha egy jogosultságnak a bíróság szerint nem volt meg az emberi személyiséghez való kellően szoros kapcsolódása, úgy nem volt személyhez fűződő jognak tekinthető, és így a Ptk. alapján nem lehetett a jogsértővel szemben igényt előterjeszteni (ilyen a tisztességes eljáráshoz való jog a BDT szerint). A régi Ptk a pedig mindössze néhány személyiségi jog felsorolását tartalmazta, azokét, amelyeket később a okban a törvény külön nem említett: /2014. (IV. 24.) AB határozat, [17] bekezdés.

20 szám Magyar Jog A személyhez fűződő jogok sérelmét jelenti különösen az egyenlő bánásmód követelményének megsértése, a lelkiismereti szabadság sérelme és a személyes szabadság jogellenes korlátozása, a testi épség, az egészség, valamint a becsület és az emberi méltóság megsértése. Ebből számunkra az általános személyiségi joghoz való kapcsolódásai miatt a becsület és az emberi méltóság joga fontos, amelyeket, mint látjuk, a törvényszöveg megfogalmazása összetartozó párként kezel. Ez az összetartozás azonban csak a kettő közötti szoros összefüggés tényére utal, a szöveg alapján azok semmiképpen nem tekinthetők egymás megfelelőinek, illetve egymástól elválaszthatatlan személyiségi jognak. A legtöbb e tekintetben releváns bírói döntés azonban mégis csak így, azaz néhol egymás megfelelőiként, máshol pedig elválaszthatatlan értsd: önmagában állva, különkülön nem értelmezhető elemekből álló párként értelmezte a becsület és az emberi méltóság jogait. Az emberi méltóság vonatkozásában így a becsülethez hasonlóan az indokolatlanul bántó, megalázó, sértő, lealázó kifejezéseket ítélték jogsértőnek (BH , , , EBH , BDT ), vagy éppen állapították meg, hogy az alperes jogszerű eljárásával a felperes becsülete, emberi méltósága illetve jó hírneve nem sérült (BH ). A Pécsi Ítélőtábla BDT sz. döntése azonban az ítéletek többségével szemben abból indult ki, hogy az emberi méltóság és a becsület joga nem azonos tartalmú, és egy olyan tényállás alapján (a sajtóban engedély nélkül közölt fényképek, amelyek roma gyermekeket összefüggésbe hoztak a Magyar Gárda tüntetésével) állapította meg az emberi méltóság megsértését, amely feltehetően nem valósította meg a becsülethez való jog megsértését. Szintén a Pécsi Ítélőtábla állapította meg, hogy ha valakinek az arcképét egy meztelen női testhez montírozzák, és ezáltal azt a látszatot keltik, hogy a képen a felperes (egy iskolai tanárnő) látható, az a jó hírnévhez és a képmáshoz való jog megsértése mellett megvalósítja az emberi méltóság megsértését is (BDT ). A bíróság ezen ügyekben az emberi méltóság sérelmét a megalázásban (a tanárnő esetében), illetve az emberek közötti egyenlőség tételének elutasításában (a roma gyermekek esetében) látta. A Fővárosi Ítélőtábla (BDT ) az emberi méltóság kategóriájába az emberhez méltó bánásmód iránti igényt, az egyén önbecsülésének jogi elismerését értette bele. Korábban, még 1997-ben a Legfelsőbb Bíróság pedig a nevetségessé tételben, a sajnálat érzésének felkeltésében látta a méltóság sérelmét (BH ). Az emberi méltóság magánjogi fogalma e döntések alapján tehát elválik a becsület jogától, és a megaláztatás tilalma, illetve az egyenlő emberi státus elismerésének (egymással szorosan összefüggő) részjogait fedezhetjük fel benne. Egyes újabb döntések e megközelítéssel összeférően nyilatkoztak, amikor pl. megállapították, hogy a bíróság eljárási szabálysértései ( ) a fél ( ) emberi méltósága megsértésének megállapítására csak akkor adnak alapot, ha az eljárási szabálysértést a fél személyiségének lényegét alkotó ismérvek miatt követte el (EBH ), a gyermek amiatt, hogy az apja őt az édesanyja sérelmére elkövetett erőszakos közösüléssel nemzette, emberi méltósága megsértésének megállapítását nem kérheti (BH ), illetve, hogy a fogvatartott emberi méltóságát sérti, ha a büntetés-végrehajtási intézet a fogvatartás során nem biztosítja a minimális mozgásteret (BH ). Más bírói döntések ennél is tovább mentek az emberi méltóság önálló értelmezésében, és még az új Ptk. elfogadása előtt azonosították általános személyiségi jogként az emberi méltóságot, ami a régi Ptk. szövegére alapozva legalábbis kétséges eredménye a törvényértelmezésnek. A BDT szerint az emberi méltósághoz való jog olyan általános személyiségi jog, amelynek összetevői közé tartoznak pl. a személyiség szabad kibontakoztatásának joga, az önrendelkezési jog és a magánszférához való jog is, míg a BDT rögzíti, hogy a magánlakás sérthetetlenségéhez való alapjog az emberi méltósághoz való általános személyiségi jognak az egyik alkotóeleme. A régi Ptk ában foglalt emberi méltóság így egymással versengő, eltérő értelmezéseket kapott a joggyakorlatban, hol (leggyakrabban) a becsülethez való jog elválaszthatatlan párjaként, hol a Pokol-féle alkotmányjogi értelmezéshez közelebb álló módon önálló személyiségi jogként, hol pedig az AB kilencvenes évekbeli többsége által vallottakhoz illeszkedően általános személyiségi jogként szerepelt a méltóság becsület jóhírnév jogainak elhatárolása Az emberi méltóság magánjogi értelmezéséhez így a fenti lehetőségek közül leginkább az első elfogadására hajló joggyakorlat okán szükséges a becsület magánjogi fogalmának értelmezése is. Ha pedig a becsület fogalmát elemezzük, elkerülhetetlenné válik a jóhírnév fogalmának a körüljárása is. Utóbbi az egyszerűbb feladat. A jóhírnévhez való jog a közmegegyezés szerint azon érdeket védi, hogy az adott személlyel kapcsolatban kialakult, vagy kialakuló társadalmi megítélés valós tényeken alapuljon. Mivel a normaszöveg lényegében változatlan maradt az új Ptk.-ban is [régi Ptk. 78., új Ptk. 2:45. (2) bekezdés], ezért az új törvény hatására sem szükséges e megközelítésen módosítani. A jóhírnév megsértését megalapozza az, ha a valótlan tényállítás alkalmas az érintett személy hátrányos társadalmi megítélésének kiváltására (BH ). A jóhírnév védelme nem azt célozza, hogy a személyről a társadalomban alkotott kép megfeleljen a személy tényleges értékének, hanem azt, hogy ez a kép valós tényekből levont következtetések eredményeképpen álljon össze (de attól még lehet téves vagy helytelen). Talán nem tökéletes a példa, de legalább életszerű: amikor a társadalom egy része a Viszkis Rablót egyfajta népi hősnek tartotta, nem pedig a társadalomra veszélyes bű-

21 szám TANULMÁNYOK 607 nözőnek, az a Ptk. szempontjából nem volt diszfunkciónak tekinthető, hiszen a törvény e tekintetben csak azt célozza, hogy a társadalom a valóságnak megfelelően értesüljön a Viszkis által elkövetett tettekről. Ugyanakkor persze a társadalmi megítélés csupán egy nehézkes jogi fikció; a társadalomnak nincs véleménye semmiről, csak az egyes embereknek van, 30 amelyek aztán az azonos vagy legalábbis hasonló vélemények gazdáit különböző csoportokba kényszerítik (azok csoportja, akik az utcára rohantak a magyar labdarúgó válogatott nyári sikereikor; azoké, akik belül boldogok voltak, de az ünneplés e módját túlzásnak érezték; és azoké, akik felháborodtak a közrend ilyen mértékű veszélyeztetésén a kérdés megalapozott megítéléséhez mindannyiuknak szükségük van a valós tényekre). Ez a nehézkes jogi fikció mégis csak szükséges, sőt elengedhetetlen a jóhírnév megfelelő értelmezéséhez és alkalmazásához; a jóhírnév megsértésének megállapítása ugyanis objektív alapon kell, hogy történjen, azaz a bírónak a mérlegelésekor a társadalomnak egy észszerűen gondolkodó, a tényekre kíváncsi, azok valódiságát elváró tagjára kell gondolnia, Ő lenne a magyar man on the Clapham omnibus, vagy reasonable man. 31 Amikor tehát azt kívánja a jog meggátolni, hogy az egyén társadalmi értékelésében megalapozatlanul valótlan tényállítás útján következzék be romlás, akkor valójában nem a társadalom egészére figyel (erre nem is volna képes), hanem annak egy fiktív tagjára, aki a valóságban talán nem is létezik, de biztosan alapos számbeli kisebbségben van a többi, non-reasonable, vagy legalábbis notso-reasonable polgártársához képest. Ennek megfelelően a jóhírnév sérelméhez nem szükséges, hogy a társadalom legalább egy bizonyos részében ténylegesen is romoljon az érintett személy megítélése, ahhoz önmagában a valótlan és sérelmes tények közzététele elegendő. Figyelemre méltó továbbá, hogy a jóhírnév-védelem tényállása a valótlan és sértő tényállítások közlését minősíti jogsértőnek, azaz a csak valótlan tényállítások nem korlátozhatóak. Ebből a körülményből következik, hogy a személyiségi jog elnevezése méltán jóhírnévhez, és nem pusztán a hírnévhez való jog: mivel a valakiről állított valótlan, de az illetőre nézve nem sértő tényállítások nem valósítják meg a deliktumot, ezért állítható, hogy a Ptk. egyfajta jó hírnevet véd, amennyiben csak a társadalmi megítélésre hátrányos következménnyel járó állításokat rendeli szankcionálni. Ebben az értelemben rokonítható a Btk.-beli rágalmazás tényállásával, amely abból indul ki, hogy a valós tényállítások is lehetnek rágalmazók, és a törvény csak indokolt esetben engedi a valóságbizonyítás lefolytatását (Btk és 229. ), ezzel szintén az egyén jó hírnevét, azaz kedvező társadalmi 30 Vö. a népakarat alkotmányjogi fikciójával, ld. Csink Lóránt Fröhlich Johanna: az alkotmányjogon innen. Alkotmánybírósági Szemle, 2011/ McQuire v. Western Morning News [1903] 2 KB 100 (CA), Hall v. Brooklands Auto-Racing Club (1933) 1 KB 205, Lewis v. Daily Telegraph [1964] AC 234 (HL). megítélését védi. (Érdekes, hogy a két jogág logikája azonos célra irányul, de ezt szükségszerűen ellentétes utat bejárva tudja érvényre juttatni: a polgári jog nem tiltja önmagában a valótlan tényállítást, míg a büntetőjog nem engedi feltétel nélkül a valós tények közzétételét sem.) A gyakorlatban ennek a felismerésnek viszonylag csekély következménye van: a jóhírnév-védelemre irányuló eljárások értelemszerűen a valótlan és sértő állítások miatt indulnak, a büntetőeljárásban pedig a közügyek vitáját érintő ügyekben engedni szokták a valóság bizonyítását. A becsülethez való jog tartalmának azonosítása ennél problémásabb. A régi Ptk. e jog esetében nem adott szövegében semmiféle kapaszkodót, így a helyes értelmezés megtalálása egészében a bírói gyakorlatra és a jogtudomány képviselőire maradt. A becsület mint elvont nem jogi jelenség az emberi személy olyan belső, immanens értékére vonatkozik, amelyet jogi eszközökkel megragadni képtelenség, és amely, mivel mibenléte szükségszerűen egyénenként eltérő, a jog általánosító, standardizáló, objektivizáló törekvéseinek szilárdan ellenáll. Ha a becsület sérelmét az érintett egyén szubjektív becsületessége alapján kellene megítélni (még ha sikerülne is közmegegyezésre jutni a becsületesség mibenlétével kapcsolatban, ami felettébb kétséges), akkor a jogalkalmazás a lehetetlenre vállalkozna, és szembemenne a személyiségi jogok uniformizálást előirányzó, azaz az egyén jogait vitathatatlan egyedisége és páratlansága ellenére is szükségszerűen általános mérce szerint védő megoldásaival. Székely László ezt így fogalmazta meg 1985-ben: a jogi dogmatika esetenként kénytelen vélelmezni bizonyos értékek meglétét ott, ahol ezek tényleges meglétének és minőségének adekvát megítélésére lényegénél fogva képtelen. 32 A becsület tehát a magánjogban objektív kategória. A következetes bírói gyakorlat szerint a régi Ptk. alkalmazásában azon vélemények, értékítéletek minősültek becsületet sértőnek, amelyek indokolatlanul bántóak, megalázóak, sértőek, lealázóak voltak; az új Ptk. szövegében e fordulatok némelyike köszön vissza [új Ptk. 2:45. (1) bekezdés]. Törő Károly szerint míg a hírnév, a személy híre csupán alapja a személyiség társadalmi értékelésének, a becsület kifejezés viszont magát az értékelést, a személyiség értékének a meghatározását jelenti. 33 Törő, akinek személyiségvédelmi munkásságán jogászgenerációk nevelkedtek, a becsület földhözragadt, erkölcsi töltetétől jórészt megfosztott jogi fogalmát visszahúzná annak emelkedettebb köznapi, morális megalapozású fogalmához, amikor a jogi becsületben a személyt érintő értékelést lát. Ebből egyenesen következik másik következtetése, amely szerint: a személyiség értékelésének a forrása a társadalmi elvárás és elismerés. Alapja a személy magatartása, 32 Székely László: A személyiségi jogok érdem szerinti elosztásáról. Jogtudományi Közlöny, május Törő Károly: Személyiségvédelem a polgári jogban. Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó,

22 szám Magyar Jog tettei, cselekedetei, illetve az ezeket tükröző tények, az ezekre vonatkozó ismeretek, adatok. Az értékelés előnyös vagy hátrányos lehet a személyiségre, ezért beszélhetünk becsületről vagy a becsület hiányáról. ( ) egészséges társadalomban a személyiség érvényesülésének az alapja a személyiség valódi társadalmi értéke, és az ennek megfelelő társadalmi értékelése, azaz becsülete. 34 Törő szerint tehát míg a jóhírnév mint alanyi jog az egyénre vonatkozó tények valódiságát igyekszik biztosítani, addig a becsület az ilyen tényeken alapuló azaz megalapozott, az egyén valós értékének megfelelő társadalmi értékelés. Petrik Ferenc ugyanígy, Törőhöz hasonlóan nyilatkozik a becsület jogi fogalmát illetően. 35 Görög Márta a becsület jogi fogalmában többféle árnyalatot felfedezve úgy fogalmaz, hogy bár a becsület belső személyiségi érték, a jogrendszer csak a kiható jogot, értéket védheti, így a becsületet nem a szó szerinti értelmezése alapján kell értékelni. 36 Így folytatja: a becsület a társadalmi megítélés, értékítélet terrénumába tartozik, a becsület a Törő és Petrik által kitaposott nyomvonalon haladva az érintett személyről a társadalomban kialakult értékítélet, a személy társadalmi megítélése. 37 Ezt a megközelítést valamelyest kiegészíteném, illetve tovább árnyalnám: megítélésem szerint a fenti megjegyzésem szerint fiktív társadalmi értékítélet, vagy társadalmi megítélés nemigen lehet védendő tárgya a becsülethez való jognak. Az egyén számára kétségtelenül értékkel bíró (számára kedvező, vagy csak elfogadható, mindenesetre mindig tovább rontható), rá vonatkozó társadalmi megítélés a becsülethez (és a jóhírnévhez) való jog védelme következtében maradhat olyan, amilyen állapotában a sérelmet szenvedett fél azt megóvásra méltónak találta. Más szóval: a becsülethez való jog védelmének fő célja az, hogy az egyénről alkotott társadalmi kép (értékítélet, megítélés stb.) ne indokolatlanul bántó, megalázó, sértő, lealázó vélemények nyomán formálódjon. Az új Ptk. egészen pontosan úgy fogalmaz, hogy a becsület megsértését jelenti különösen a más személy társadalmi megítélésének hátrányos befolyásolására alkalmas, kifejezésmódjában indokolatlanul bántó véleménynyilvánítás [2:45. (1) bekezdés]. A normaszövegből immáron egyértelművé is válik, amit Törő és Petrik még legfeljebb csak találgathatott a rendelkezésükre álló bírósági ítéletek vizsgálata alapján, hogy csak azon vélemények sérelmesek, amelyek alkalmasak más személy társadalmi megítélésének hátrányos befolyásolására. A jog az ilyen hátrányos befolyásolástól mentes társadalmi megítélés érdekében védi az egyént. Azaz nem magát a társadalmi megítélés korábbi állapotát védi, annak pontos felmérésére objektív okokból nem is vállalkozhat. Székely Lászlóval egyetértve állíthatjuk, hogy az egyén értékét, a valós érték és a tényleges értékelés közötti összhangot vagy diszkrepanciát jobbára szintén figyelmen kívül kell, hogy hagyja. Ezen túlmenően a jóhírnév jogánál tapasztaltakhoz hasonlóan a jog itt sem gátolhatja meg annak lehetőségét, hogy a társadalom még nem megalázó, nem indokolatlanul bántó és nem sértő vélemények ismeretében is téves következtetésre jusson az egyén megítélését illetően. A jóhírnévhez és a becsülethez való jog tárgya tehát jórészt azonos, és a valós tényeken, illetve a nem szélsőséges véleményeken alapuló értékítélet lehetőségét, de nem az ilyen értékítélet tényleges manifesztálódását védi. Ugyanakkor a becsülethez való jog ingoványosabb talajon áll, mint a jóhírnév védelme, ennek oka pedig a vélemények szubjektív jellegében keresendő. Világos, hogy mindkét jog szoros összefüggéseket mutat a szólásszabadság jogával, és leggyakrabban utóbbi jog gyakorlása jár e személyiségi jogok sérelmével. Amíg a tényállítás valódisága elvben objektíve eldönthető kérdés, és a valóság bizonyítás tárgya lehet, addig a becsülethez való jogot sérteni képes vélemény fogalmilag szubjektív, ellenáll a bizonyításnak. Mint ilyen, a szólásszabadság általánosan elfogadott elvei szerint szélesebb körű védelmet érdemel, mint a (valótlan) tényállítás. 38 A bíróságok tehát csak a kifejezésmódjában indokolatlanul bántó, nem pedig általában az érintettre nézve sértő véleményeket korlátozhatják. A másik sajátosság, ami elválasztja a jóhírnév és a becsület védelmét, az az, hogy utóbbinak minden jogi standardizálás ellenére is megmaradt némi szubjektív jellege, ami a sérelmet szenvedett személy belső integritásával kapcsolatos jogi relevancia elismerésében tükröződik. Bár a kifejezésmódjában indokolatlanul bántó szófordulat óhatatlanul maga is egy objektív mérce alkalmazását teszi szükségessé (azaz, a bántalom megléte nem az egyén érzékenysége, hanem a bíróság által alkalmazott általános mérce szerint ítélendő meg), mégis csak van valami köze az egyén azon lelki fájdalmához, amit ő a szélsőséges vélemény nyomán érez. A becsülethez való jog új Ptk.-ba foglalt, de egyértelműen a korábbi bírói gyakorlaton alapuló legtipikusabb megsértése tehát Janus-arcú tényállás: a társadalmi értékítélet megalapozottságát és az egyén megalázásának, megbántásának elkerülését is célozza, és utóbbi vonatkozásában az emberi méltóság leszűkített értelmezéséhez kapcsolható. 34 Uo., Petrik Ferenc: A személyiség jogi védelme. A sajtó-helyreigazítás. Budapest, HVG-ORAC, Görög Márta: A személyiség védelme a becsület és a jóhírnév vonatkozásában. In: Csehi Zoltán Koltay András Navratyil Zoltán (szerk.): A személyiség és a média a polgári és a büntetőjogban. Budapest, Wolters Kluwer, Uo Az új Ptk. rendelkezései Mindennek a jelentősége az általános személyiségi jog vonatkozásában nem merült fel az új Ptk. elfogadásáig. Az új kódex ugyanis a közvélekedés szerint a régi Ptk. 38 Ld. pl. 36/1994. (VI. 24.) AB határozat.

23 szám TANULMÁNYOK (1) bekezdésből kiolvasható általános személyiségi jog helyébe az emberi méltóság anyajogát nevezte meg általános személyiségi jogként [új Ptk. 2:42. (2) bekezdés]. Ha ez így van, akkor az emberi méltóság két Ptk. szerinti fogalma nem lehet azonos. A régi Ptk.-ra alapozott gyakorlat, amely szoros összefüggésben állónak tekintette a méltóság-becsület-jóhírnév jogait, az új kódex hatálya alatt nem tartható fenn. Az új Ptk. kihirdetett 2:42. -a szerint: (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy törvény és mások jogainak korlátai között személyiségét szabadon érvényesíthesse, és hogy abban őt senki ne gátolja. (2) Az emberi méltóságot és az abból fakadó személyiségi jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. A személyiségi jogok e törvény védelme alatt állnak. A 2:42. a Kodifikációs Főbizottság tagjai által szerkesztett és írt nagykommentár szerint: két elemből fogalmazza meg a személyiségi jogi generálklauzulát: egyik elemként a 20. század eleji magánjogi kodifikációs tervezetekből ismert, pontos és gördülékeny, a személyiségi jogok lényegét és rendeltetését kifejező általános szabályt fogad el; második elemként lényegét tekintve megismétli az 1959-es Ptk. indító szabályát. 39 Ez a két elem egyaránt az (1) bekezdésben található (személyiségét szabadon érvényesíthesse és abban őt senki ne gátolja ). Ez lenne tehát maga a generálklauzula. Ugyanakkor a kommentár-szöveg így folytatódik: A Ptk. a személyiség magánjogi védelmének középpontjába az emberi méltósághoz való jogot helyezi; ezt tekinti minden nevesített és nem nevesített személyiségi jog»anyajogának«. Feloldja ezzel a [régi] Ptk. megoldásából adódó ellentmondást is, amelyben a legáltalánosabb fogalom, az emberi méltóság joga csak egy példálózó felsorolásban említett nevesített személyiségi jogként jelent meg. 40 Az új Ptk. tehát mintha mindkét világot magába kívánná olvasztani: egyfelől korszerűbb megfogalmazással, de lényegében tovább élteti a régi Ptk át, másfelől át kívánja emelni az alkotmánybírósági gyakorlatban elsőként a 8/1990. (IV. 23.) AB határozatban megfogalmazott általános személyiségi jog-koncepciót, amelyet ott és akkor az AB az emberi méltóság (Alkotmányban szereplő) fogalmával azonosított. Erre az AB határozatra a nagykommentár kifejezetten utal is. 41 De ez a házasítás 39 Székely László: Személyiségi jogok. In: Vékás Lajos Gárdos Péter (szerk.): Kommentár a Polgári Törvénykönyvhöz. 1. kötet. Budapest, Wolters Kluwer, Uo. 41 Uo., 126. csak azon az áron lehetséges, hogy a 2:42. két bekezdésének egymáshoz való viszonyát a törvény nem tisztázza; nem válik világossá, hogy ha az (1) bekezdésben előírt norma már maga a generálklauzula, amelynek nyomán a jövőben keletkező új személyiségi jogok, vagy az emberi személyiség nevesítés nélkül is védelemre érdemes egyes aspektusai védelmet kaphatnak, akkor voltaképpen mi a szerepe a (2) bekezdésben szereplő emberi méltóságnak, túl azon a kétségkívül meglévő reprezentatív funkción, amit a valóban fontos és gyakran hivatkozott érték szerepeltetése a normában betölt, 42 illetve azon a szerencsés fejleményen, hogy így ezen érték becsülethez való hozzákötése a normaszöveg szintjén megszűnt a közéleti szereplők személyiségvédelmére vonatkozó különös szabály Nem sokkal a Ptk. elfogadása előtt tovább bonyolódott a helyzet, amikor a 2:44. -ban szereplő, a közéleti szereplők személyiségvédelmének csökkentett jellegét rögzítő elv szövegét, amely eredeti formájában valóban csak a bírói gyakorlatot valamelyest törvényileg megtámogató alapvetés lett volna, egy módosító javaslat alaposan átírta. A módosítás nyomán a norma eredetileg három feltételhez kötötte volna a közügyek szabad vitatása érdekében a közéleti szereplők jogainak korlátozását: a korlátozás méltányolható közérdekből történjen, szükséges és arányos mértékű legyen, valamint ne sértse a közszereplő emberi méltóságát. A 7/2014. (III. 7.) AB határozat ezek közül az első feltételt megsemmisítette, így a rendelkezés végül a következő szöveggel lépett hatályba: A közügyek szabad vitatását biztosító alapjogok gyakorlása a közéleti szereplő személyiségi jogainak védelmét szükséges és arányos mértékben, az emberi méltóság sérelme nélkül korlátozhatja. A módosítást Vékás Lajos vitacikkben bírálta, kiemelve, hogy a szólás- és sajtószabadságot, mint a közügyek vitatását biztosító alapjogokat minden ember személyiségi jogainak védelménél az emberi méltóság védelmével kell ütköztetni, de az, hogy a szöveg a méltóságot sérthetetlenné teszi, több mint zavaró, hiszen bármely személyiségi jogsérelem sérti ( ) az emberi méltóságot. 43 Azaz, tehetjük hozzá, ha abból indulunk ki, hogy a 2:42. (2) bekezdés szerint minden személyiségi jog 42 Ahogyan Navratyil Zoltán fogalmaz: az emberi méltóság megjelenése és attraktivitása, patetikussága sajátos nyelvi, erkölcsi természetjogi környezetet biztosít más személyiségi jogok mellett. Navratyil Zoltán: Az emberi méltóság magánjogi szerepe és a véleménynyilvánítás szabadsága. In: Koltay András Török Bernát (szerk.): Sajtószabadság és médiajog a 21. század elején 3. Budapest, Wolters Kluwer, Vékás Lajos: Bírálat és jobbító észrevételek az új Ptk. Törvényjavaslatához (a zárószavazás előtt). Magyar Jog, 2013/1. 4. Hasonlóan ld. Székely (2014) i. m. 135.

24 szám Magyar Jog az emberi méltóság jogából fakad, a 2:42. -ban és a 2:44. -ban pedig az emberi méltóság fogalom azonos jelentéssel szerepel, azaz bármely személyiségi jogsérelem egyúttal a méltóság sérelmét is jelenti (még ha arra nem is kell külön hivatkozni akkor, ha más, nevesített jog is felhívható), akkor a 2:44. -ben foglalt szabály valójában úgy is olvasható, hogy a szólásszabadság gyakorlása a közéleti szereplő személyiségi jogainak védelmét ( ) személyiségi jogai sérelme nélkül korlátozhatja. Ekkor további két értelmezési út nyílik: vagy elfogadjuk, hogy a közéleti szereplők személyiségi jogai nem korlátozhatók (holott egészen biztosan nem ez volt a jogalkotói szándék), vagy megpróbáljuk megmagyarázni, hogy a sérelem nem azonos a korlátozással, azaz lehetséges jogok sérelme nélkül azokat korlátozni (ha sérelem alatt az Alaptörvény-ellenes azaz az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésben foglaltak figyelmen kívül hagyása melletti korlátozást értjük). Létezik a 2:44. -nak egy, a fentieknél elfogadhatóbb értelmezése, de ahhoz a kiindulópontot kell megváltoztatni, és elvetni azt, hogy az emberi méltóság a két érintett Ptk.-szakaszban azonos jelentéssel szerepel. Ezen felülemelkedve, ha a méltóság-fogalmat a 2:44. vonatkozásában a régi Ptk. hatálya alatt született bírósági döntésekhez közelítjük (azaz anyajog -mivoltától távolítjuk), és abban egy, az emberi státus, minőség tiszteletét előíró, valamelyest a becsülethez kapcsolható, nevesített személyiségi jogot látunk, akkor a 2:44. azt is jelentheti, hogy a szólásszabadság gyakorlása a közéleti szereplő személyiségi jogainak védelmét ( ) emberi minősége tiszteletben tartása mellett korlátozhatja. Ebbéli törekvéseinket ezúttal megalapozhatja Törő Károly, aki szerint Minden ember és minden jogi személy köteles az emberi közösség minden egyes tagjának az emberi mivoltát elismerni, és emberi méltóságát tiszteletben tartani. 44 Korábban pedig a korban nem meglepő módon némi, a szövegre rakódott ideológiai máz kíséretében arról ír, hogy A mi társadalmunkban az egyetlen rang az emberi méltóság, amit minden ember számára biztosítani kell. 45 Bár az AB-hoz címzett indítvány kizárólag a méltányolható közérdekből szövegrészt kifogásolta, a rendelkezések szoros tartalmi összefüggése miatt a 7/2014. (III. 7.) AB határozat a Ptk. 2:44. -ának egészét vizsgálta alkotmányossági szempontból. Az emberi méltóság védelmével kapcsolatban a határozat megállapította, hogy az a véleményszabadság korlátja lehet, de bármely sérelme nem igazolhatja a szólásszabadság korlátozását. Ellenkező esetben a szólásszabadság tartalma kiüresedne ( ) Az emberi méltóság védelméhez való jog csak az emberi státusz jogi meghatározójaként korlátozhatatlan. 46 Az alkotmányos probléma és az Alkotmánybíróság számára rendelkezésre álló nem túl széles mezsgye itt könnyedén azonosítható. Az Alaptörvény és a Ptk. kife- jezetten védi az emberi méltóságot, előbbi mint láttuk kinyilvánítja annak sérthetetlenségét is (II. cikk). A szólásszabadság az emberi méltósághoz hasonlóan alapjog (IX. cikk), amely azonban nem korlátozhatatlan, de amelynek korlátozása hasonlóan minden más alapjoghoz csak szűk körben lehetséges [Alaptörvény, I. cikk (3) bekezdés]. Az emberi méltóság és a szólásszabadság alkotmányos kollíziója önmagában még nem feloldhatatlan a jogalkalmazás számára, ütközésük nem újkeletű probléma. A Ptk. 2:44. -a ugyanakkor úgy kíván többletvédelmet nyújtani a szólásszabadság számára (a közügyek vitatásának szélesebb körét biztosítva), hogy egyúttal a szélesebb védelem egyik objektív korlátjaként megtiltja az emberi méltóságot sértő vélemények közzétételét. Ennek megfelelően pedig, ahogy fent már korábban rögzítettük, két értelmezési lehetőség van: utóbbi rendelkezés vagy alkotmányellenes (mert ellehetetleníti a szólásszabadság gyakorlását, hiszen bármely, sérelmes vélemény szükségszerűen egyben az emberi méltóságot is sérti), vagy pedig az emberi méltóság védelmének a vizsgált rendelkezés alkalmazása tekintetében olyan alkotmányos értelmezést kell adni, amely útmutatásul szolgálhat a jogalkalmazás számára is. Az AB ez utóbbi utat választotta, kifejezetten felhívva a figyelmet a bíróságok felelősségére az alkotmánykonform értelmezés tekintetében. 47 A döntés leszögezi, hogy az emberi méltóság korlátozhatatlan aspektusa csak az emberi státuszt alapjaiban tagadó véleménynyilvánítások egészen szűk körében jelenti a szólásszabadság abszolút határát. 48 A vélemények, értékítéletek főszabály szerint 49 nem csak a büntető, hanem a polgári jogi felelősségre vonásnak sem lehetnek az alapjai; e tekintetben a 2014-es határozat visszautal a 36/1994. (VI. 24.) AB határozatban felállított mérce egyik leglényegesebb elemére, a közszereplőkkel kapcsolatban megfogalmazott vélemények, értékítéletek teljes büntetlenségére. De, ellentétben az 1994-es döntéssel, a testület 2014-ben nem tekintette az értékítéleteket teljes egészében alkotmányosan védettnek, mert megítélése szerint az azok számára biztosított erőteljes védelem: nem jár az érintettek [a közszereplők] emberi méltósága, magánélete és jó hírneve védelmének ( ) kiüresedésével. A közhatalmat gyakorló személyeket és a közszereplő politikusokat is megilleti a személyiségvédelem, ha az értékítélet a személyüket nem a közügyek vitatása körében, nem közéleti tevékenységükkel, hanem magán- vagy családi életükkel kapcsolatban érinti. Indokolt lehet a polgári jogi felelősségre vonás abban a szűk körben is, amikor a megfogalmazott vélemény az érintett személy emberi státuszának teljes, nyilvánvaló és súlyosan becsmérlő tagadásaként már nem az új Ptk. 2:43. -ában foglalt nevesített személyiségi jogokba, hanem a 2:42. -ban foglalt emberi mél- 44 Törő: i. m Uo. 46 7/2014. (III. 7.) AB határozat, [43] bekezdés. 47 Uo., [60] bekezdés. 48 Uo., [60] bekezdés. 49 Uo., [61] bekezdés.

25 szám TANULMÁNYOK 611 tóság korlátozhatatlan aspektusába ütközik. A korábban kifejtettek figyelembevétele mellett továbbá a közéleti szereplők is igényelhetnek jogi védelmet a hamis tényállításokkal szemben. 50 A határozat külön is kiemeli a közhatalom egyes gyakorlóit, például a bírókat, akik sajátos helyzetüknél fogva más közéleti szereplőkhöz képest az általános személyiségvédelmi mércét el nem érő többletvédelmet kaphatnak személyiségi jogaik számára. 51 Ezzel a testület választ ad arra a kérdésre is, hogy miként kell értelmezni alkotmányos szempontból az Alaptörvény IX. cikk (4) bekezdését, amely szerint a véleménynyilvánítás szabadságának gyakorlása nem irányulhat mások emberi méltóságának megsértésére. Az Alkotmánybíróság értelmezése alapján ez az alkotmánybeli szabály nem tekinthető a szólásszabadság abszolút korlátjának. A határozat tehát megkísérel önálló értelmezést adni az emberi méltóság Ptk.-beli jogának; a döntésből e tekintetben az következik, hogy: (1) a közügyekre, közéleti szereplőkre vonatkozó vélemények, értékítéletek különleges védelmet élveznek, (2) amely azonban nem terjed ki a közéleti személyiségek magán- vagy családi életére vonatkozó értékítéletekre (ha azok nincsenek összefüggésben a közügyekkel), valamint (3) szintén nem terjed ki azon véleményekre, amelyek közügyek vitatásával összefüggésben ugyan, de az érintett emberi státuszának teljes, nyilvánvaló és súlyosan becsmérlő tagadását valósítják meg (emberi mivoltát vonják kétségbe, a közügyek vitatásától elrugaszkodva, emberi minőségében becsmérlik, gyalázzák). Utóbbi esetben már nem is a Ptk. 2:45. -ben foglalt becsülethez való jog sérül (annak megsértése lehetőségét a 2:44. által a közügyekben megfogalmazott vélemények számára biztosított védelem a jövőbeni bírói gyakorlat értelmezésében, a legkevésbé védett közszereplők politikusok, a közhatalom gyakorlói vonatkozásában akár teljes egészében ki is zárhatná; erre egyértelműen utal a fent említett szövegrész, azaz a polgári jogi felelősség főszabály szerinti kizárása), hanem az emberi méltóság joga [Ptk. 2:42. (2) bekezdés]. Azaz, az emberi méltóságnak ellentétben a polgári bíróságok korábbi általánosan érvényesülő felfogásával az alkotmánybírósági döntés értelmében létezik a becsülethez és a jó hírnévhez való jogon túli, sajátos és önállóan alkalmazható tartalma. Miközben az anyajog szükségszerűen magában foglalja a belőle fakadó jogok összességének tartalmát, azok öszszességénél önmaga több. A 2:44. alkalmazásában a döntés indokolása azt illusztrálja, hogy lehetnek helyzetek, amelyekben a közügyek vitatásakor, közszereplők vonatkozásában alkotmányosan megnyesegetett becsülethez való jog már nem képes követni a méltóság körében nyújtott védelem által még bejárható magaslatokat: ahol 50 Uo., [62] bekezdés. 51 Uo., [61] bekezdés. a becsülethez való jog véget ér, ott a méltóság által nyújtott védelem még tarthat Következtetések A fentiekben kísérletet tettem arra, hogy a jóhírnév és a becsület polgári jogi fogalmának pontos azonosításához megfelelő szempontokat gyűjtsek. A végére marad a kérdés, hogy miként azonosítható a magánjogi személyiségvédelemben fontos szerepet játszó általános személyiségi jog. Már csak a régi Ptk ához fűződő szoros kapcsolódás miatt sem tagadható, hogy az általános személyiségi jog az új Ptk. 2:42. (1) bekezdésében szerepel. Ezen az sem változtat, hogy az Alaptörvény VI. cikkének szövege egy 2016-os Ptk.-módosítás következtében beszüremkedett a normaszövegbe, így most az (1) bekezdés a személyiség általános védelmén túl különösen a magán- és családi élet, az otthon, a másokkal való bármilyen módon, illetve eszközzel történő kapcsolattartás és a jóhírnév tiszteletben tartásához való jogot védi. E példálózó felsorolás zavaró és funkciótlan, hiszen e jogokat a Ptk. már egyébként is legtöbbször jóval részletesebben kifejtve tartalmukat védi. Voltaképpen a 2:42. (1) bekezdése már szükségtelenné teszi a 2:42. (2) bekezdésbe foglalt emberi méltóság kiemelését, anyajogkénti meghatározását. A két bekezdés, ha nem is mond ellent egymásnak, de nehezen értelmezhető viszonyban áll egymással. 53 Schultz Márton szerint a (2) bekezdés az (1) értelmezésének tekinthető, amely rámutat a személyiségi jogok emberi méltósággal való összefüggésére, de amelyre önálló normaként hivatkozni nem lehet. 54 A méltóság, mint a jogok forrásának szerepeltetése a normaszövegben, ezzel együtt is fontos, bár szimbolikus üzenetet hordoz, de elképzelhető, hogy szerencsésebb lett volna az Alaptörvényre hagyni ezen üzenet kifejeződését. Az emberi méltóság magánjogi anyajog-funkciója ugyanis nem csak az (1) bekezdéshez fűződő tisztázatlan viszonya miatt problémás, hanem a jogi személyek személyhez fűződő jogai (fakadhatnak azok is az emberi méltóságból? ha nem, akkor külön eredője van az emberek és a részvénytársaságok jóhírnév-védelmének? ha igen, utóbbit hol keressük?), a 2:44. -ban szintén említett méltóság-értelmezés nehézségei, illetve a ma- 52 Navratyil is kiemeli a méltóság kétarcúságát az új Ptk.-ban, amelynek megfelelően egyfelől anyajog, másfelől önálló jogsértés tárgya is lehet. Ez álláspontja szerint összhangba hozhatná nem csupán a Ptk., hanem az Alaptörvény különféle méltóság-fogalmait is. Ld. Navratyil: i. m Fontos körül - mény még, hogy a 7/2014. (III. 7.) AB határozat mércéjét büntetőjogi kontextusban nem sokkal később a 13/2014. (IV. 18.) AB határozat megerősítette. 53 Ezzel egyetértőleg ld. Schultz Márton: Gondolatok a személyiségi jogok generálklauzulájáról és az emberi méltóságról. Magyar Jog, 2016/ Uo.

26 szám Magyar Jog gánjogi és alkotmányjogi anyajog-kategória differenciálásának problémája miatt is. Tulajdonképpen az emberi méltóság a Ptk.-ban azt jelenti, amilyen jelentéssel a jogalkotó, illetve utóbb a jogalkalmazó felruházza. Az anyajog-jelleg, mint mesterséges jogi konstrukció valójában a jogon kívül értelmezett méltósághoz nemigen kapcsolható részjogok (pl. üzleti titok, know-how) jogi méltóság-fogalom alá szorítását sem zárja ki. Ellenben bár a 2:42. (2) bekezdése ezt most gátolja, de szükség lenne egy szűkebb értelmű emberi méltóság-fogalomra, amelynek elismeréséből az emberi státus elismerése, a mindenkivel szemben tanúsítandó emberi bánásmód kötelezettsége fakadna, és így önálló, nevesített személyiségi jogként szolgálna [a 2:44. legalábbis megnyitotta a kaput egy efféle értelmezés felé is, ld. 7/2014. (III. 7.) AB határozat]. 55 Befejezésül megállapíthatjuk, hogy miközben a két, igen nagy jelentőségű kodifikáció során az emberi méltóság fogalmának pontos tisztázása volt a cél, e szándékokra rácáfolva, az első szövegváltozatok módosításainak is köszönhetően, e jog tartalma bizonytalan maradt; mindez valójában nem érinti a Ptk.-beli általános személyiségi jog alkalmazhatóságát, így az emberi személyiség védelmében a bírói jogfejlesztés útjába ezen akadályok nem állhatnak. 55 Hasonló következtetésre jut Navratyil is, ld. Navratyil: i. m Munkajog SzerkeSztőbizottSág: Berke gyula, Dudás katalin, Fodor T. gábor, gyulavári Tamás, Horváth István, kun attila, Lőrincz györgy, Pál Lajos FőSzerkeSztő: Petrovics Zoltán A hazai munkajogász társadalom és a munkajoggal foglalkozó szakemberek számára indítjuk el új folyóiratunkat. Az írások fókuszában a versenyszféra munkajoga mellett a közszféra munkajoga, a munkaügyi kapcsolatok, a nemzetközi munkajogi trendek, valamint a Hr-es szakemberek érdeklődésére számot tartó kérdések állnak. Az olvasó a lapban talál majd tudományos (az Értekezések rovatban), az ítélkezési gyakorlatot elemző ( Ítélkezési gyakorlat ), a tág értelemben vett munka világának kérdéseit feldolgozó ( A munka világa ), jogértelmezési kérdéseket kifejtő ( Jogmagyarázat ), valamint munkajogi híreket tartalmazó ( Jogélet ) cikkeket. Előfizetés a évre, 4 nyomtatott lapszám + online: Ft A rangos szerkesztőbizottság úgy kívánja összeállítani az egyes lapszámokat, hogy az ügyvédek, a munkaügyi bírák, a Hr-es szakemberek, az akadémiai szféra, a munkáltatói érdekképviseleti szervezetek, a szakszervezetek, a gazdasági és a költségvetési szféra emberi erőforrás-menedzsmenttel foglalkozó szakemberei, valamint a munkajogi jogalkotással, munkaügyi ellenőrzéssel, az egyenlő bánásmóddal kapcsolatos hatósági eljárásokkal foglalkozó szakemberek egyaránt megtalálják az érdeklődésüknek megfelelő kérdések színvonalas ismertetését. A folyóirat idén egy bemutató lapszámmal jelentkezik, a jövő évtől pedig negyedévente jelenik meg. a évi előfizetéshez ajándékba adjuk a novemberben megjelenő bemutatkozó lapszámot. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 1037 Budapest, Montevideo utca 14. FAx: (36-1) TeLeFOn: (36-1) info@hvgorac.hu WEBES VÁSÁRLÁS 5%

27 szám TANULMÁNYOK 613 Nagy Zoltán András A 3D nyomtatás mint a jogrendszert érintő új kihívás Ahogy ma a 2D-s nyomtatás az egyéni felhasználók mindennapi rutinja, úgy a nem túl távoli jövőben, otthonunkban, kisüzemekben kitalálhatunk, megtervezhetünk egy tárgyat, terméket, alkatrészt, konyhai eszközt, bababútort, egyedi jegygyűrűt, gyerekjátékot, makettet, akár emberi testrészt, művészeti alkotást, vagy bármi mást. Miközben napi tevékenységünket végezzük, a nyomtató elkészíti a terméket. A technika technológia, orvos- és más tudományok szédületes fejlődése, már-már szinte csupán a szakemberek számára követhető. A háromdimenziós nyomtatást ma még ámulattal figyeljük, követve, ahogy szemünk előtt reprodukálódik egy valóságos tárgy. E tanulmány elolvasása után reméljük, hogy belátható: a a társadalom számára hasznos technológia sajnos új és jórészt ismeretlen jogi kihívásokat is jelent. A The Economist brit gazdasági szaklap egyik 2012-es számának címlapján a harmadik ipari forradalomnak 1 nevezte a 3D-s technológiát, s így említette Obama, az USA elnöke is egy beszédében. 2 Abban, hogy a 3D nyomtatás technológiája maga a harmadik ipari forradalom 3 vagy e revolúciónak csupán annak része, nem kívánok állást foglalni. Elvitathatatlan, ez a technológia fejlett számítástechnika, mérnöki tudomány nélkül nem létezhetne, így a tudományok fejlődésének, egymásra épülésének produktuma. 4 A 3D-s nyomtatás rövid története 5 Ahogy a számítógépek esetében 6 is számunkra szimpatikus, egyben bizonyítható az a felfogás, amely többirányú 1 The Ecomonomist, szám címlapja d-printing/ [ ] 3 Az első ipari forradalomnak szokták nevezni a textilipar gépesítését Angliában, a második ipari forradalomnak a futószalag bevezetését az Egyesült Államokban. A harmadik ipari forradalomnak tekinthetjük a 3D-s nyomtatást, különösen annak manufaktorizálódását, de a számítástechnika, az informatika, távközlés fejlődése is valamennyi nemzetgazdasági ágazatra, az ipartól a pénzügyeken át a szolgáltató szektorig hat, az emberek életét, a kommunikációs formákat az információhoz jutást, a napi rutint átformálják. 4 John Wiley: Fabricated. The New World of 3D Printing. Indianapolis, p [ ] 6 Nagy Zoltán András: Bűncselekmények számítógépes környezetben. Budapest, Ad-Librum, o. elméleti gondolati és praktikus vonulat együttes, egymásra épülő fejlő dése ként jellemzi a 3D-s nyomtatás megteremtéséhez vezető utat. Gondolhatunk Leonardóra, aki házilagosan készített találmányai közül jó néhányat, szemléltetés céljából, alkatrészenként összerakva 3D-s formában alkotott meg ban Francois Willeme 3D-s fotókat készített, ben Joseph Blanther a 2D-s térképre rétegek felhelyezésével azt 3D-sé formálja ben Jim Bredt és Tim Anderson az azóta is a műszaki-technológia fejlesztésben a világ élmezőnyében tartozó Massachusettsi Műszaki Egyetem hallgatói kísérletezéseik során a tintasugaras nyomtatót úgy alakították át, hogy az más anyagot kipréselve magából egy háromdimenziós tárgyat alkosson ben a Mitsubishi gyárban az alkatrészeket rétegenként kezdték nyomtatni ben Hideo Kodama publikálta a rétegeket, meghatározott minta alapján egymásra helyezve egy 3D-s tárgy létrehozására alkalmas gép prototípusának leírását ban jelentette be Charles Hull az első 3D-s nyomtatás szabadalmát. A kilencvenes évektől a fejlődés felgyorsult, újabb és újabb technikai megoldások jelentek meg, újabb és újabb területekre terjesztették ki a 3D- nyomtatás áldásos lehetőségeit ben megjelent az FDM-technológia, rá egy évvel az SLA-technológia (lásd lentebb), 1999-ben az első emberi implantátumot hozták létre, 2001-ben megjelent az első asztali 3D-s nyomtató től a nyomtatók bármilyen színt, színösszetételt képesek nyomtatni ben az első miniatűr vesét állították elő e technológia segítségével, 2011-ben napvilágra került a donor-probléma megoldásának lehetősége (lásd lentebb), de ez az év első autó alkatrészenként történő nyomtatását is meghozta az első emberi állkapocs létrejöttének az éve, majd 2013-ban (sajnos) az első lőfegyvert is elkészítették a technológiával és nincs megállás. Lehet közhelynek említeni ezt a mondatot, de nyomasztó valóság minden új technológia fejlődésében. Tekintsük át a 3D-s nyomtatás technológiájának leegyszerűsített, vázlatos modelljét, hiszen meg kell értenünk a technológiát ahogy minden új technológia) esetében is ahhoz, hogy jogi vonatkozásait észrevegyük, értékeljük. A háromdimenziós tárgy nyomtatásához nélkülözhetetlen egy számítógép és egy 3D-s nyomtató. Továbbá szükség lehet egy háromdimenziós szkennerre, szoftverekre a háromdimenziójú grafikai fájl megalkotásához, a nyomtatást vezérléséhez, illetőleg, ha szkenneléshez. A folyamat célja tehát egy háromdimenziós tárgy létrehozása. A folyamat első fő szakasza a nyomtatandó fájl tervezése vagy 3D-s tervrajzának a beszerzése, elérése: A nyomtatni kívánt háromdimenziós tárgy megtervezhető egy 3D-s grafikai modellező és animátor szoftverrel. A tervezés eredményeként egy háromdimenziós tervrajz, ábra jön létre. A tárgyak 3D-s tervrajzai letölthetők legálisan az internetről is. Már ma is léteznek legális letöltési lehető-

28 szám Magyar Jog ségek. 7 A jellemzően nyílt forráskódú rajzok, ábrák méretben, színben, funkciókban személyre szabottá alakíthatók a 3D-s tervrajzok, majd kinyomtathatók. Ne legyenek illúzióink, a technológia terjedésével tömegessé válik a fájlok illegális letöltése. A háromdimenziós tárgy beszkennelhető. A szkenner vagy a tárgyat körbejárva rögzíti annak fizikai tulajdonságait vagy e célból a tárgy forog a szkenner előtt. A szkennerrel a háromdimenziós tárgy analóg képi információik háromdimenziós digitális jelsorozattá alakíthatók. A 3D-s technológia folyamatának második fő fázisa a nyomtatás. A tervezéssel vagy a szkenneléssel létrehozott, illetőleg az internetről letöltött 3D-s tervrajzot tartalmazó fájlt off-line vagy valamely legális vagy illegális internetes adatbázisból on-line feltöltik egy nyomtatóra, amely kinyomtatja a háromdimenziós tárgyat, ahogy tesszük 2D-s nyomtatás esetében is. A 3D-s nyomtatás fejlesztése, népszerűvé válása egyik fő oka a sokféle technológiai megoldás, többféle anyagok felhasználása, amely a hasznosítás újabb lehetőségeit nyújtja a felhasználóknak. A 3D-s nyomtatásnak mára többféle technológiája alakult ki. 8 Az egyik legrégebbi, legelterjedtebb technika a sztereolitográfia (angol rövidítéssel SLA) lényege az, hogy a nyomtató fúvókáján, akár egy tubusból folyékony műanyagot présel ki a nyomtató. A kipréselt anyag a digitális formában előre megtervezett tárgyat úgy építi fel, hogy a kipréselt rétegek egymásra rakódnak, épülnek (mint ahogy a házépítésnél a téglákat egymásra rakják). A kipréselt anyag lehet egy polimerfajta, amelyet folyamatosan világító UV-fény segítségével keményítenek meg. A másik népszerű megoldás az ún. szelektív-lézeresolvasztás (Selective Laser Melting, SLM). Lényege, hogy a nyomtató hőre lágyuló, por alakú szemcséket (lehet vaspor is, amit) adagol, csöpögtet és azokat egy lézersugár a fájlban meghatározott háromdimenziós tárggyá tömöríti. De elektron nyalábot is használnak erre célra (ez az Electron Beam Additive Manufacturing, EBM technológia), vagy a nyomtatandó tárgyat különböző méretű hőre lágyuló szálak egymásra helyezéséből építi fel a nyomtató, miközben folyamatosan összeforrasztják azokat [Fused Deposition Modelling, FDM vagy Fused Filament Fabrication (FFF) technológia]. Természetesen további technológiai megoldások is ismertek. A kísérletek folyamatosak, biztatóak. A reprodukálandó tárgy, termék anyag összetétele, a tárgy mérete nem gátolja a technológiát, a fejlődés rendkívül gyors ezen a területen. A bonyolultabb, összetett dolgok esetében a tárgy alkatrészen- 7 Hod Lipson Melba Kurman: Fabricated. The New World of 3D Printing. John Wiley & Sons, Indianapolis p(s) és az újabbak [ ] 8 A különböző megoldások megtekinthetők az Interneten, a videómegosztó oldalakon. ként szerelhető össze, akár robotok által, akár hagyományosan, manuálisan. A technológia ipari célú felhasználása autógyártásban, elektronikai termékek, műanyagiparban és másutt mára már mindennapos megoldás a 3D nyomtatás. 9 Az ipari hasznosítás mellett az orvostudomány is felfedezte a 3D-s reprodukcióban rejlő lehetőségeket. A kezdeti kutatási kísérletek az emberi testrészek kiegészítésére, illetve rehabilitációjára szolgáló implantátumok reprodukciójára irányultak. Figyelemre méltó egy magyar informatikus találmánya, amely a végtagrögzítést forradalmasíthatja. A jelenlegi konzervatív gipszrögzítés kiváltható egy 3D-s nyomtatással készülő a testformát tökéletesen követő, könnyebb, sőt stabilabb anyaggal. A nyomtatási idő (ma még kb. félnap) és a költségek döntik el a találmány további hasznosításának a sorsát. 10 Emellett egészen elképesztő elgondolás került középpontba, ez ma a fantasztikum világa ben Anthony Atala, az észak-karolinai Wake Forest Egyetem kutatója kijelentette, hogy e technológia által önmagunk donorjává is válhatunk. 11 Jelenleg is előrehaladott kutatások folynak szerte a világban az emberi szervek saját reprodukciójára. Ha sikeres lesz, 12 akkor a beteg saját sejtjeiből nyerhető a beültetendő szerv, azaz a beteg saját maga donorja lesz. Ezzel az egyik legkritikusabb szervplantációs kockázat, úgymint a szerv kilökődése talán a múlté lesz. Ha a technológia a mindennapos felhasználást is lehetővé teszi, lesz arra technikai kapacitás illetőleg fizetőképes a donor, akkor terápia hiányában is kicserélhetjük, átültethetjük korosodó szerveinket? Megállítható lesz-e az e célból végrehajtott legális vagy illegális szervmegújítás vagy győz a pénz (ismét. Mint minden másban)? A polémia hasonló a géntranszfer gyógyítástól eltérő célú felhasználásáról. Hányan keresték évezredeken keresztül a fiatalság forrását, Hérodotosztól Nagy Sándoron át Shakespeareig 13 és most a bioprint realitása hozza el a reményt? A technológia a gyógyszer (remedium) és más egészségügyi termék reprodukálására is igénybe vehető. Forgalmaznak, alkalmaznak olyan gyógyszereket, amelyek nagy tömegű szállítása, tárolása felesleges, mivel ritka az ilyen gyógyszer kiadása, például egyes időszakonként szükséges gyógyszerek vagy olyan kisebb településen a teljes termékválaszték tárolása felesleges. De léteznek ún. 9 Joan Horvath: Mastering 3D Printing (Technology in Action). Berkeley, California, Apress, p [ ] 11 Hod Lipson Melba Kurman.. p Jelenleg a sejtnevelés áll a kutatás fókuszában. 13 Örök vágya az emberiségnek a hosszú vagy akár az örök élet is. Már Hérodotosz is írt az aithiopszok (etiópok) könnyű vizű forrásairól, ami az ott élőket segítette a 80. életévük eléréséhez. Hérodotosz novellák. Magyar Helikon, Budapest, 1959, 56. o.

29 szám TANULMÁNYOK 615 árva gyógyszerek (orphan drugs) is, azok a gyógyszerek, amelyek ritka betegségek terápiájához használatosak. 14 A 3D-s nyomtatás további felhasználási területe lehet a művészetek világa. A muzeális vagy kulturális javak körébe tartozó tárgyak oktatási, műgyűjtési vagy hobbi céljából történő szkennelésére, reprodukálására is adott a technológia. A nem túl távoli jövőben már nemcsak a képeket fogják hamisítani, hanem a védett vázákat, porcelántárgyakat, bútorokat. E tárgyak háromdimenziós tervrajzai, ábrázolásai is az illegális műkincspiac áruválasztékai lesznek. Jelentősek a hadiipari célú kísérletek is. Mivel a klónozás (jelenleg) nem alkalmazható (bár évek óta a mindenkori USA-elnök fiókjában pihen a projekt), akkor 3D-s technológia segítségével nyílik meg a lehetőség egy korlátozott hadműveletekre bevethető, és a legmodernebb technikával felszerelt robothadsereg létrehozására. 15 Az USA Védelmi Minisztériumában a robotkatonák létrehozására eddig is folytak kísérletek (Defense Advanced Research Projects Agency), és most a kutatás kiegészülhet a 3D-s nyomtatás lehetőségével. Bár nem váltható ki a humán tényező, de a robothadsereg előnyei egyértelműek. 16 A fegyverek reprodukciója is realitás. Nem kétséges az, hogy ez a technológia szinte valamennyi iparág szinte valamennyi ágazatában a gyártási, a termelési folyamatainak közvetlenül új dimenzióját jelenti, de házilagos felhasználásával a fogyasztás területére is ki fog hatni, ami az ipart, kereskedelmet közvetetten érinti majd. A technológia elérhetőségével megszűnik a gyári, nagyüzemi kivitelezés privilégiuma, a termékek monopóliuma a piacon. A technológia manufaktorizálódásával, ad bene placitum a kisüzemi, az otthoni tervezés kivitelezés technikai lehetőségével az emberi kreativitás, találékonyság, a művészi vágy, az önmegvalósítás széles perspektívája nyílik meg, ezáltal a házilagosan nyomtatott tárgyak, eszközök a fogyasztást, ezen keresztül a kereskedelmet, ami pedig az ipart érinti. 17 A technológia megjelenése, még inkább tömegessé válása új vállalkozási formákat hívott és hív életre, a technikai eszközök szervizelése, a tervezéshez, nyomtatáshoz szükséges szoftve- rek, hardverek, alapanyagok forgalmazásának háttere a munkavégzés új lehetőségeit stb. teremti meg. Reményeink szerint fél, de kevesebb, mint egy évtizeden belül Magyarországon is megjelennek a mindennapok világában. 18 Hazánkban a hardverek házilagos telepítését az oktatási intézményekben kívánatos kezdeni, a felnövő generáció minél hamarabb jusson. e technológia ismeretéhez., alkalmazásához. Legalább ezen a területen ne legyünk elkésve Eme egyértelmű előnyök ellenére vegyesek az érzelmeink. Megjósolható, hogy a 3D nyomtatás elterjedésével, különösen házilagos felhasználásával foglalkozások feleslegessé válnak, a kereskedelem átalakul. A luddita-mozgalom motívumtára is minden bizonnyal gazdagodik? 19 A digitalizált világ újabb kihívása a jog számára A digitalizált világ eddig is sok fejtörést okoz a jogászok számára. A felszínen érzékelhető jogi nehézségek megoldása még várat magára. 20 Gondoljunk az Interneten elkövetett bűncselekményekkel, egyéb jogsértésekkel kapcsolatos problémákra. A gondok pedig tovább gyűlnek A fentiekben láthattuk, hogy a szabadalom, használati oltalom, egyes know-how fajták illusztrálásának, megértéséhez szükséges háromdimenziós rajz, ábrázolás, tervrajz. Ez a rajz digitalizálva egy fájl tartalma. A tárgy, termék 3D-s nyomtatása ebből a fájlból történik. A fájl tartalmát tevő tervrajz jogi szempontból lehet: egy szabadalom háromdimenziós ábrázolása, tervrajza, anyagösszetétele stb., amely a szabadalomra vonatkozó dokumentáció része, egy használati minta háromdimenziós ábrázolása, tervrajza, anyagösszetétele stb., amely a használati mintára vonatkozó dokumentáció része, egy remedium összetételének a leírása, vagy pusztán egy ötlet (know-how) leírása, grafikai ábrázolása, amely üzleti titokként élvezhet jogi védelmet. 14 Európai Gyógyszerügyi Hivatal (EMA) által tavaly forgalomba hozatalra javasolt 82 humán gyógyszer közül 17 ritka betegségek kezelésére szolgáltak 2014-ben. Tehát az árva gyógyszerek forgalmazása, tárolása már ma nehézséget okoz. betegsegek_az_ema_fokuszaban [ ] 15 [ ] 16 Az USA lakosságára, a katonacsaládokra és a politikusokra nyomasztólag hat (utóbbiakra a szavazatvesztés rémével) a külföldi harcokban elesett katonák csillagos-sávos zászlóval letakart koporsóinak érkezése az Egyesült Államok földjére. Egyelőre csupán kísérletek folynak egyelőre vagy csak erről tudunk. 17 Az első ipari forradalom a házilagos szövést szorította háttérbe és gyárakba kényszerítette az embereket. A harmadik ipari forradalommal a gyári termelés egy része kerül vissza házilagos előállítássá, nyomtatássá? 18 A magyar gazdaság és a lakosság gyarapodásának üteme időt ad a jogászi szakmának, hogy az előrelátható jogi problémákra felkészülhessen, és arra megoldást találjon. 19 Steven E. Jones: Against Technology: From the Luddites to Neo-Luddism. Routledge, New York, London, Néhány példával megvilágítva, a több országot érintő bűncselekmények nyomozása, joghatóságának megoldatlansága, a testetlen, láthatatlan, elektronikus impulzusok, mint perbeli bizonyítékok lefoglalásának épsége, integritása biztosítása. A felhőkben tárolt inkriminált adatok elérésének majdnem lehetetlensége. A proxy szerverek vagy routerek mögül indult támadások felderítésének nehézsége. A szerzői jogi jogsértések tömegessége, illetve a szerzői jog tradicionális szabályainak alkalmazhatósága közötti szinte feloldhatatlan ellentéte. A külföldi, nem.hu kiterjesztésű web-oldalakon megjelenő magyar nyelvű inkriminált tartalmak esetében a notice and takedown (értesítés eltávolítás) eljárás érvényesítésére stb.

30 szám Magyar Jog A felsorolás csupán exemplifikatív, mivel a technikai fejlődés hozhat még más tartalmat is. A szabadalmi- és mintaoltalomra vonatkozó témánk szempontjából legfontosabb rendelkezések. Szabadalom minden új, feltalálói tevékenységen alapuló, iparilag alkalmazható találmány, és területileg vagy időben korlátozott oltalommal bírnak. Találmány az, ha a technika állásához képest szakember számára nem nyilvánvaló. 21 Nem szabadalmaztatható olyan eljárás, ha gazdasági tevékenység körében történő hasznosítása a közrendbe vagy a közerkölcsbe ütközik. 22 Használati minta (mint kisszabadalom) valamely tárgy kialakítására, szerkezetére vagy részeinek elrendezésére vonatkozó megoldás (a továbbiakban: minta), ha új, ha feltalálói lépésen alapul és iparilag alkalmazható. Témánk szempontjából hangsúlyozzuk, hogy mintaoltalomban részesíthető egy tárgy kialakítására, szerkezetére, részeinek elrendezésére szolgáló megoldás. A szabadalom egyik követelménye tehát az, hogy újdonság legyen. Szabadalmi újdonságnak tekintendő, ami a technika adott állásához képest haladást jelent, ha semmilyen könyvben, cikkben vagy szabadalmi leírásban nem hozták nyilvánosságra sem itthon, sem külföldön, a bejelentést megelőzően nem vették, nem alkalmazták a gyakorlatban. 23 E szerint nem nóvum az, amely annyira ismeretessé vált, hogy a szakértők által használható volt. 24 A szabadalmi bejelentést követően ún. újdonságkeresésre kerül sor. Sajátos újdonság a kombinatív találmány, amely ismert elemeket egyesít, de ezen egyesítés olyan műszaki többletet eredményez, amelynek felismeréséhez és megvalósításához a szakembertől elvárható tevékenységet meghaladó alkotó jellegű működésre volt szükség. 25 A feltaláló a természetben potenciálisan létező jelenségeket, elemeket, anyagokat mintegy felfedezi, és ez lesz szabadalma tárgya, ezzel azokat az emberiség szolgálatába állítja ez így válik a felfedezés szabadalmazható találmánnyá. 26 Használati minta esetében nem a haladás, hanem a feltalálói lépés a követelmény, azaz a technika állásához képest nem szabad, hogy ismert legyen a szakmában já évi XXXIII. törvény a találmányok szabadalmi oltalmáról (továbbiakban: Szt.) Szt. 6. (2) bekezdése. 23 Ld. Gazda István: A technológiatranszfer. Budapest, KJK o :XXXVII. tc. A találmányi szabadalmakról pont 25 BH Kacsuk Zsófia: Az igénypontok szerepe a szabadalmi jogban IV. rész. A szabadalmi oltalom terjedelme, bitorlása és az ekvivalencia elve. Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle 5. (115.) évfolyam 4. szám 7. o. ratos személy számára. Újdonságkutatásra a bejelentést követően nem kerül sor. Mind a szabadalom, mind a használati mintaoltalom esetében a feltalálónak alkotónak azt kell eldöntenie, hogy találmányát közkinccsé teszi-e, azaz bárki által szabadon hasznosíthatóvá teszi-e. A tárgyak (termékek) vagy eljárások terve tehát adott esetben szabadon módosítható, azokat bárki gyárthatja, elkészítheti, a gyártás, előállítás során a tárgyakon változásokat eszközölhet, illetőleg a termékeket szabadon értesítheti. A másik lehetőség az, hogy a feltaláló kizárólagosan kívánja érvényesíteni szabadalmat vagy a használati mintaoltalmat. Ebben az esetben találmányát szabadalmaztatnia kell, vagy a használati mintaoltalmát be kell jelentenie. A szabadalmi és mintaoltalmi bejelentésnek érdemi része az ún. igénypont, azaz annak meghatározása, milyen tárgyat, terméket, eljárást stb. kíván szabadalmaztatni. Az igénypont egyfelől a találmány tárgya elemeinek (termék, eljárás, berendezés, anyagösszetétel stb.), műszaki megoldásának leírása, ábrázolása, másfelől a találmány újdonság jellegének a kiemelése. Az ún. főigénypontban a találmány lényeges elemei szerepelnek, az ún. aligénypontban a szabadalomhoz hasonló, már ismert eljárásokra, intézkedésekre történhet utalás. Ez utóbbi nem kötelező eleme a bejelentésnek. A szabadalmi és a mintaoltalom csak olyan termékre vagy eljárásra terjedhet ki, amelyben az igénypont öszszes jellemzője megvalósul. 27 A szabadalmi bejelentés közzétételével keletkező oltalom ideiglenes, véglegessé akkor válik, ha a bejelentő a találmányra szabadalmat kap. 28 A mintaoltalom a bejelentés napjára visszaható hatálylyal keletkezik, amikor a bejelentő a mintaoltalmat megkapja. 29 Az a személy, aki a bejelentésben feltalálóként szerepel, őt tekintjük feltalálónak. Ha a feltaláló találmánya szabadalmat vagy mintaoltalmat kap, akkor kizárólagos vagyoni és személyes jogok illetik meg. A szabadalom és a mintaoltalom abszolút jogviszonyt teremt. Az oltalmakat ipari tulajdonnak is nevezték és nevezhetjük. 30 A személyhez fűződő jogok forgalomképtelenek, azaz nem ruházhatók át. Elvileg időbeli korlát nélkül érvényesíthetők, a jogosult halála után kegyeleti alapon érvényesülnek. A vagyoni jogok ezzel szemben időben korlátozottak és forgalomképesek, átszállhatnak, élők közötti ügylettel átruházhatók, megterhelhetők. 27 Szt. 24. (2) bekezdés, Hmtv. 13. (2) bekezdése. 28 Szt. 18. (2) bekezdés. 29 Hmtv Marton Géza: Kártérítési kötelmek jogellenes magatartásból. In: Magyar Magánjog. Kötelmi Jog. Különös Része (szerkesztette: Szladits Károly). Budapest, Grill Károly Könyvkiadóvállalata, o.

31 szám TANULMÁNYOK 617 A feltalálót megillető kizárólagos hasznosítás felöleli a tárgy, termék használatának, előállításának, forgalomba hozatalának, az ország területére történő behozatalának, kivitelének jogát. Igaz, a szabadalmast kötelezettségek is terhelik. A szabadalmi oltalom a bejelentés napjától számított húsz évig tart. Az oltalmi idő lejárta után a szabadalomba foglalt találmány közkinccsé válik, azt bárki szabadon hasznosíthatja. A használati minták esetében az oltalmi idő a bejelentés napjától számított 10 év. Itt nincs lehetőség hosszabbításra. Lejártát követően a minta (is) közkinccsé válik, vagyis bárki szabadon hasznosíthatja. A feltaláló bárkivel szemben felléphet, aki találmányát bitorolja, azaz ha a szabadalom tárgyát jogosulatlanul átveszi. 31 Szabadalom- vagy minta oltalombitorlása akkor valósul meg, ha a szabadalmat a szabadalmas engedélye nélkül más hasznosítja. 32 A szabadalom- vagy a mintabitorlásának megítélését elsősorban az igénypontokban megjelenített jellemzőkbe való ütközés vizsgálata jelenti. Értelmező jelleggel lehet és kell a szabadalom egyéb részeit (leírás, rajzok) figyelembe venni. 33 A szabadalmas a szabadalom, illetve a kisszabadalmas a mintaoltalom bitorlójával szemben a többféle követelést támaszthat, így a jogsértés bírói megállapításától (jogvédelmi biztosításai szükséglet) a bitorló a jogellenes szabadalom hasznosítása során, általa kialakított üzleti kapcsolatok feltárásán, valamint a jogellenes gazdagodás visszatérítésén át a szabadalombitorlásra használt eszközök, anyagok, legyártott, elkészített termékek átadásáig. 34 A szabadalmi- és minta oltalom bitorlása, ha az vagyoni hátrányt is okoz társadalomra veszélyessége folytán bűncselekmény. Büntetőeljárást von maga után, aki az oltalom tárgyát utánozza vagy átveszi, illetőleg e tevékenységekkel előállított árut forgalomba hozza, vagy e jogot az áru forgalomba hozatala céljából megszerzi vagy tartja. E vétségi alakzatot a vagyoni hátrány nagysága minősíti akár öttől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekménnyé. 35 Az elkövetési magatartásokhoz némi magyarázat: utánzás az oltalom tárgyául szolgáló megoldás (tárgy, termék) hasonmásának elkészítése, azaz azt jogosulatlanul előállított tárggyal, termékkel azt a látszatot kelti másokban, hogy az a jogosulttól származik, vagy engedélye (licence) alapján állították volna elő. Az átvétel az oltalom tárgyának, a terméknek a meg- és kiismerése, alkalmazása, amely alapján azt jogosulatlanul előállíthatja, forgalmazhatja stb. A forgalomba hozatal kis- és nagykereskedelmi értékesítést is jelenthet, de ezen túlmenően az ajánlattételtől a szállításon, az adásvételen, használatba adáson át az árumozgatásig terjedő tevékenységeket is felölhet. 36 A szabadalom- vagy használati oltalom bitorlása nemcsak a találmány egészére, hanem egy részére is releváns lehet, ha annak része különálló tárgyként, termékként, eljárásként megjeleníthető, funkcionál vagy a bitorló saját találmányába építi be, annak részévé teszi. Mint ahogy bitorlás az is, ha másokkal közös találmányt, a bitorló kizárólag sajátjaként hasznosítja. A bűncselekmény befejezettségéhez szükséges vagyoni hátrány bekövetkezése. A vagyoni hátrány magában értékcsökkenést, adott esetben az elmaradt vagyoni előnyt jelent. 37 A szabadalom tárgya lehet a gyógyszer is, azonban a gyógyszer reprodukciója esetében további speciális problémák is felmerülhetnek. Originális, innovatív gyógyszerkészítmények azok, amelyek első ízben kifejlesztett, új hatóanyagból előállított szerek és 20 évig szabadalmi védelem alatt állnak. A generikus gyógyszerkészítmény az originális szer szabadalmi védettségének lejárta után gyártott és törzskönyvezett termék. A gyógyszerkészítmények forgalmazásának költségei csökkenthetők a 3D-s nyomtatás manufakturálissá válásával néhány éven belül, mivel a nyomtatandó gyógyszerek esetében kiiktatható a nagykereskedelem, elkerülhető a gyógyszerek felesleges tárolása, közelíthető a betegek szükségleteihez igazodó szükséges mennyiségű és összetételű gyógyszerkészítmény előállítása. Az ún. árva gyógyszerek (orphan drugs), amelyek ritka betegségek terápiájának része. A 3D-s reprodukció nem más, mint magisztrális gyógyszerkészítés, a patikában a gyógyszerész a Magyar, illetve Európai Gyógyszerkönyv (a továbbiakban: Gyógyszerkönyv) vagy a Szabványos Vényminta Gyűjtemény (Fo-No) (a továbbiakban: Vényminta Gyűjtemény) rendelkezései alapján, orvosi előírásra vagy a Gyógyszerkönyv szerint saját kezdeményezésére készítenek és a gyógyszertár által ellátott betegek kezelésére szolgálnak. 38 A Gyógyszerkönyv a gyógyszerkészítés, a gyógyszerminőség, valamint egyes gyógyszerek és gyógyszer anyagok minőségét és összetételét és további szabványokat tartalmazó hivatalos kiadvány. 31 Szt Szt. 35., Hmtv Kacsuk Zsófia: i. m. 34 Szt. 35., Mhtv. 19. továbbá: Károlyiné Müller Erzsébet Kovalik Pál Mészáros József Papp László: Új szabálysértési jogszabályok, magyarázatokkal. Budapest, HVG-ORAC Kiadó o. 35 Btk Magyar Büntetőjog. Különös Rész (szerkesztette: Tóth Mihály Nagy Zoltán) Budapest, Osiris Kiadó, o. 37 Bodor Tibor Csák Zsolt Lassó Gábor Szepesi Erzsébet Somogyi Gábor Szebeni László Székely Ákos Varga Zoltán: A büntetőjog nagy kézkönyve (szerkesztette: Varga Zoltán). Budapest, Complex Kiadó o évi XCV. törvény az emberi alkalmazásra kerülő gyógyszerekről és egyéb, a gyógyszerpiacot szabályozó törvények módosításáról 2. pontja.

32 szám Magyar Jog Míg a Fo-No a magisztrálás gyógyszerkészítés szabályai mellett egyes gyógyszerek minőségét és összetételét leíró hivatalos kiadvány. Említeni sem kell azt, hogy a gyógyszerkészítmények minőségi biztosítása mennyire alapvető. 39 A 3D-s technológia telepíthetősége lehetővé teszi azt, hogy maga a beteg kezelésére jogosult orvos végzi a diagnózis megállapítása után, számítógépébe beírja a vizsgálat eredményeit, majd asszisztense az adatbázisból kikeresi és elindítja a terápiaként rendelt, egyénre szabott gyógyszerkészítmény nyomtatását. A remedium reális reprodukálási ideje a kérdés az orvos munkaidejében. A gyógyszerészi gyakorlatban válhat ez általánossá. A gyógyszerkészítmények 3D-s nyomtatási lehetőségeivel visszaélés miatt büntetőeljárást vonnak majdan maguk után. Az egészségügyi termék hamisítása, hamis egészségügyi termék készítése, hamis, meghamisított, illetőleg Magyarországon nem engedélyezett ilyen termék kínálása, átadása, forgalomba hozatala, azzal való kereskedése, az ország területére történő behozatala, kivitele, átszállítása, indokolatlan mennyiségben megszerzése, tartása és más magatartások bűncselekménynek minősülnek. 40 Súlyosabb büntetéssel fenyegetett a cselekmény, ha azt egészségügyi dolgozó követi el. Az említett büntetőjogi tilalmakhoz interpretatio legis: a) egészségügyi termék: a gyógyszer, az állatgyógyászati készítmény, az orvostechnikai eszköz, az in vitro diagnosztikai orvostechnikai eszköz és a vizsgálati készítmény; b) indokolatlan mennyiség alatt olyan mennyiséget kell érteni, amelyről megállapítható, hogy nem valamely meghatározott személy személyes szükségleteinek kielégítését célozza; c) Magyarországon nem engedélyezett egészségügyi termék alatt érteni kell a megfelelőség értékelési eljárás lefolytatása nélkül forgalomba hozott orvostechnikai eszközt is, továbbá azt a terméket is, amelyben gyógyszerhatóanyagot az adott termék összetételére vonatkozó jogszabályi előírások megsértésével használnak fel. Engedélyezett egészségügyi terméknek kell tekinteni azt a magyarországi forgalombahozatali engedéllyel nem rendelkező gyógyszert is, amelyre nézve olyan az (1) bekezdés b) vagy d) pontjában meghatározott magatartást fejtenek ki, amely jogszabályban előírt hatósági engedély birtokában vagy bejelentést követően jogszerűen végezhető. 41 A 3D-s nyomtatás elterjedésével a magisztrális gyógyszerkészítési tevékenység szerepének növekszik, így az e területre irányuló szakfelügyeleti és hatósági szabályozási rendszerét, jogi környezetét át kell gondolni, a hatá- 39 Az Országos Gyógyszerészeti Intézet irányelve OGYI-P Embergyógyászati magisztrális gyógyszerkészítmények minőségellenőrzésére és minősítésére. 40 Btk (1) (4) bekezdések. 41 Btk (5) bekezdés. lyos Szabványos Vényminta Gyűjteményt felül kell vizsgálni és a gyógyszeralapanyag beszerezhetőségét biztosítani kell. 42 A know-how ( tudni hogyan, védett ismeret), leegyszerűsítve egy ötlet, amely lehet műszaki vagy nem műszaki jellegű. Egy ötletet nem szükséges, hogy írásban (dokumentációban) rögzítsék (pl. a tervezői know-how, amely megjelenítheti az üzem, áruház stb. optimális helykihasználásának ötletét, például a gépsorok elrendezéséről, az áruházi pultok elhelyezéséről, feltöltéséről stb.). A knowhow kapcsolódhat, tartozéka lehet a szabadalomnak, bár nem nélkülözhetetlen része a szabadalmi bejelentésnek, például a szabadalom optimalizálásához vagy majdani megjelenítéséhez szükséges ötlet. Természetesen a 3D-s reprodukciós folyamathoz nélkülözhetetlen jellemzően a konstrukciós, vagy receptúra know-how-ok-ról 43 egy háromdimenziós ábrázolás, tervrajz. A know-how, az ötlet vagyoni értéket is képviselhet. Jogi védelem csak a még nyilvánosságra nem került know-how-t illeti meg. A know-how-t a Polgári Törvénykönyv 44 az üzleti titokkal azonos módon részesíti jogi védelemben az azonosításra alkalmas módon rögzített, vagyoni értéket képviselő műszaki, gazdasági vagy szervezési ismeretet, tapasztalat vagy ezek összeállítását (védett ismeretet). A polgári jogban jogsértő a know-how illetéktelenek által történő megszerzése, hasznosítása, másokkal való közlése vagy nyilvánosságra hozatala, amely a jogosult jogos pénzügyi, gazdasági vagy piaci érdekét sértené vagy veszélyeztetné, feltéve, hogy a titok megőrzésével kapcsolatban a vele jogszerűen rendelkező jogosultat felróhatóság nem terheli. A polgári jogi védelemre nem lehet hivatkozni azzal szemben, aki a védett ismerethez vagy az azt lényegében helyettesítő hasonló ismerethez: a) a jogosulttól független fejlesztéssel vagy b) jogszerűen megszerzett termék vagy jogszerűen igénybevett szolgáltatás vizsgálata és elemzése útján jutott hozzá. A know-how-t a Büntető Törvénykönyv is védi az üzleti titok körében. Üzleti titkot sért az, aki jogtalan előnyszerzés végett, vagy másnak vagyoni hátrányt okozva üzleti titkot jogosulatlanul megszerez, felhasznál, más személy részére hozzáférhetővé tesz vagy nyilvánosságra hoz. Cselekménye bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A bűncselekmény elkövetési magatartásai: A jogosulatlan megszerzése felölelheti a szkennelésre, nyomtatásra átadott 3D-s fájl utánzását, a 3D-s fájlt tar- 42 Vida Róbert György: Nemzetközi trendek a gyógyszerkészítésben. A magisztrális gyógyszerkészítés helye és létjogosultsága. gyogyszerkeszites_helye_es_letjogosultsaga [ ]. 43 Lásd Gazda István: id. mű o évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről 2:47. (2) és (3) bekezdései.

33 szám TANULMÁNYOK 619 talmazó adathordozó ellopását, a számítógép monitorának lefényképezését és más magatartásokat. A jogosulatlan felhasználás a jogszerűen vagy véletlen folytán az elkövető ismeretébe, birtokába került üzleti titokkal visszaélést jelent. Az elkövető a megszerzett fájlt jogosulatlanul továbbadja (eladja), saját maga nyomtatja a tárgyat (terméket), a megrendelt termékeken felül gyártja azokat. A hozzáférhetővé tétel minden olyan magtartást felölel, amelynek eredményeként az illetéktelen személy megismerheti a nyilvánosságra még nem került know-how-ot. Idevonható az üzleti titkot tartalmazó adathordozó átadása, a számítógép bekapcsolt állapotban hagyása, pl. a monitoron megjelenített üzleti titokkal, vagy az illetéktelen személy által is ismert fájlok, könyvtárak elérhetőségével. A 3D-s nyomtatással összefüggő jogi aggályok A 3D-s nyomtatás során a tervezés és a nyomtatás fázisa történhet zárt rendszerben, amikor a szkenner egy számítógéppel, azon keresztül egy 3D-s nyomtatóval van összekötve. Ez esetben egyetlen szereplő (akár egy vállalkozás, nagyüzem) az ismeretek jogszerű gazdája. A 3D-s nyomtatás technológia folyamatában egyes munkafázisok nem csak térben, időben különülhetnek el, hanem a folyamatban részt vevő személyek is különbözőek lehetnek. A 3D-s nyomtatás folyamatának fázisaiba belépő szereplők a tárgyat mind fizikai valóságában megismerhetik, mind a háromdimenziós ábrázolás, terv, anyagösszetétel és más műszaki jellemzők birtokába kerülhetnek. Már ma működnek Magyarországon olyan vállalkozások, amelyek 3D-s tervezést vagy a szkennelést (is) elvégzik, míg más vállalkozások a nyomtatásban látnak üzleti lehetőségeket. A vállalkozásban végzett 3D-s tervezés esetében a megrendelő szolgáltatja a megtervezni kívánt termékére, ötletre vonatkozó információkat. A vállalkozásban végzett 3D-s szkennelés esetén a folyamattal ismerhetőek meg a tárgy, termék paraméterei. A vállalkozásban végzett 3D-s nyomtatás a háromdimenziós ábrázolást tartalmazó fájl alapján történhet. A beteg implantátumának reprodukálása esetén pedig a betegre vonatkozó további adatokra van szükség, sőt az átültetéshez készülő szervek esetében a beteg szinte valamennyi adatát igényelhetik. A remedium reprodukálása is a komponensek teljes körű ismertében lehetséges. Minél több szereplős a technológiai folyamat, annál több személy birtokába kerülnek, kerülhetnek a nyomtatáshoz szükséges fájlok (a háromdimenziós ábrázolás) tartalma, annál nagyobb a veszélye annak, hogy azok illetéktelen kezekbe, vagy jogellenesen nyilvánosságra is kerülhetnek. Emiatt a szabadalmi oltalom, a mintaoltalom, a knowhow sebezhetőbbé vált, mivel azon jogi védelemben részesített elemei (a tárgy, termék háromdimenziós ábrázolása, tervrajza) mások számára is ismertté válhatnak, válnak. Sőt az interneten egy-egy adatbázisba, felhőbe feltöltött fájlok hackerek célpontja lesznek, a gazdasági kémkedés új területe fog megszületni. A védett elemek, ismeretek birtokába jutott személyek potenciális jogsértések sorozatát követhetik el. A jogsértéseket, azok jogi értékelése szerint két részre osztanám. 1) Tárgy, termék fizikai valóságát érintő jogsértések akkor valósulnak meg, ha az érintett a háromdimenziós fájlból engedély nélkül nyomtat, reprodukálva a szabadalom tárgyát, a nyomtatás során létrejött tárgyakat, termékeket engedély nélkül értékesíti. 2) A háromdimenziós fájllal összefüggő visszaélések körében a folyamat részvevője, vagy akár bárki, akinek ismeretkörébe kerül a háromdimenziós fájl, majd azt engedély nélkül: lemásolja (átmásolja), többszörözi, egy harmadik személynek értékesíti, az internetre feltölti, az internetről letölti. A 1) pontban feltüntetett esetekben találunk jogi fogódzókat a találmány- vagy mintaoltalom bitorlása megállapításához. Ha a nyomtatandó fájl birtokába jogszerűen jut a nyomtatást végző személy (vállalkozás) és ennek alapján jogellenesen (engedély nélkül, a licenc engedélyt meghaladó mennyiségben stb.) akkor a szabadalom-, mintaoltalom bitorlás megítélése egyértelmű. Legfeljebb az a kérdés, hogy civiljogi- (személyiségi jogi és/vagy kártérítési igény érvényesítését) vagy büntetőjogi eljárást von maga után. Ha a nyomtatandó fájl birtokába jogellenesen jut a nyomtatást végző személy (vállalkozás), akkor ennek alapján jogellenes a nyomtatás, hagyományos jogi nézőpontból a szabadalom-, mintaoltalom bitorlásnak minősül. Kérdés a 2) pontban említett visszaélések, amelyek az oltalomban részesült tárgyak, termékek nyomtatásához nélkülözhetetlen háromdimenziós tartalmat hordó fájlokkal kapcsolatosak. A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló törvény szerint: szabadalombitorlást követ el, aki a szabadalmi oltalom alatt álló találmányt jogosulatlanul hasznosítja 45. A tradicionális jog jellemzően a szabadalmi- és mintaoltalom fizikai léttel bíró, tárgyiasult találmányok, használati minták, know-how, műtárgyak, műemlék, kulturális javak körébe tartozó tárgyak, termékek, eljárások stb. védelmére fókuszál. Az Szt. is a szabadalombitorlást termékek hasznosításával azonosítja: bitorló szolgáltasson adatokat a termékek előállításában, forgalmazásában résztvevőkről, 45 Szt. 35.

34 szám Magyar Jog a szabadalombitorlással érintett termékek lefoglalását követelheti, azzal szemben is felléphet a szabadalmas, aki az érintett terméket kereskedelmi mértékben birtokolta stb. 46 A szabadalombitorlás vizsgálata elsősorban az igénypont, pontok jellemzőibe való ütközés vizsgálatát jelenti, és pusztán értelmező jelleggel lehet és kell a szabadalom egyéb részeit (leírás, rajzok) figyelembe venni. 47 Ugyanakkor a háromdimenziós tartalmat hordozó fájlok önálló jogi védelmét szükséges megteremteni. De lege ferenda javasoljuk, hogy a 3D-s nyomtatáshoz szükséges háromdimenziós fájl, amely egy védett oltalom ábrázolása, tervrajza engedély nélküli hasznosítása is jogellenes cselekmény legyen, amely akár civiljogi, akár büntetőjogi felelősséget is eredményezhet. A problémafelvetés indoka, egyszersmind realitása az a kínos tapasztalat, amely szerzői jogi alkotásokat tartalmazó digitalizált fájlok védelme, pontosabban annak kudarca támasztja alá. A háromdimenziós tartalmat hordozó fájlokkal, amelyek az oltalomban részesült tárgyak, termékek reprodukálására alkalmasak, ugyanúgy vissza fognak élni, mint napjainkban a szerzői alkotásokat tartalmazó audió-, videó-, kép és szövegfájlokkal. Már a számítógépek megjelenésével, funkciói (szerkesztés, többszörözés, adathordozóra rögzítés, nyomtatás) bővülésével, később az audió-, videó, szövegfájlok tömeges megosztásával (file-sharing), a televíziós- és rádióadások jogszerű és jogellenes továbbítására alkalmas audió- és videostreamek elterjedésével, a videomegosztó oldalak elképesztő, ám zömében jogtalan kép-audió- és videotartalmakkal a szerzői jog igen jelentős és egyre inkább úgy tűnik visszafordíthatatlan veszteségeket szenvedett el. A Surface Weben megjelent szerzői jogsértések halmazából kiemelt példák bizonyítják, hogy nemcsak a szerzői jog alapelemei (a szerző személyes és vagyoni jogai) szorultak háttérbe, hanem ezzel összefüggésben a jog normativitása, szabályozó szerepe az interneten erősen megkérdőjelezhető vagy talán már értelmezhetetlenné is vált. Nem szólva, a szerzői jogra épülő iparág (gyártás, kereskedelem, forgalmazás stb.) gazdasági és humánerőforrás veszteségeiről. Szomorú, ám reális pesszimizmussal állapíthatjuk meg, hogy az internet áldásos jótéteményei mellett a korlátozásokra épülő jogágak nehezen alkalmazkodnak. Osztjuk az MIT egyik professzora, Neil Gershenfeld erősen szkeptikus véleményét az interneten megvédendő szellemi tulajdon nehézségéről: az egész világot nem lehet beperelni. 48 A 3D-s nyomtatás és a közbiztonság, állambiztonság összefüggései A 3D-s nyomtatással fegyver is előállítható, sőt elő is állítottak már. A 3D-s nyomtatás manufaktorizálódásával otthon vagy kisüzemi környezetben könnyedén kinyomtathatók (gyárthatók), akár a legmodernebb gyilkos eszközök. Az egyesült államokbeli Cody Wilson 2012-ben megelégelve a fegyverviselésről folyó parttalan politikai polémiákat hazájában, saját maga tervezett és nyomtatott egy 3D-s nyomtató segítségével fegyvert, amit Liberatornak nevezett el. A fegyver háromdimenziós rajza megjelent az internet minden felhasználó által elérhető területén, az ún. Surface Weben. Mivel ez ellenőrizhető volt, két nappal később az amerikai hatóságok levetették. Ez idő alatt körülbelül százezren letöltötték ennek a házilagosan is előállítható furcsa formájú fegyvernek a rajzát. Ne legyenek illúzióink abban, hogy a fegyverek 3D-s tervrajzai majd elárasztják, ha el nem árasztották az internet nem látható területét, az ún. Deep Webet, aminek része a bűnözők által kiépített és használt Dark Web. Bűnözők, terroristák, kísérletező kamaszok, hamarosan hozzájuthatnak a fegyverekhez, fegyveralkatrészekhez, és minden bizonnyal a lőszer készítésének, összeállításának is megtalálják a fortélyát. A terroristák titkos és sokszor elérhetetlen kommunikációjának új tartalma lesz. 49 Felfigyelünk?... Figyeljünk fel! A jogászok, ha késlekednek, már csak akkor szembesülhetnek a technika fejlődésének árnyoldalaival, amikor a közösségek, egyének számára már érzékelhetőek a károk. Észre kell venni, figyelni azokra, 50 akik megkísérlik megérteni, megértetni azt, hogy milyen jogi kihívásokkal kell szembenéznünk. A sollen világa előrelátható, mert példái, tanulságai jelen vannak a modern technológiákban (az informatikától a környezetvédelmen át a 3D-s nyomtatásig). Az e technológiákhoz jutás fejlettebb (gondolkodásbeli és nem utolsósorban anyagi) lehetőségeiben, a technológiák alkalmazása fogékonyabb szerencsésebb világban zajlik. A késlekedés kíméletlen következménye az, hogy e szép új világban 51 szemünk előtt errodálódnak egy-egy jogág alapintézményei, értékei, normái, veszélybe kerülhet, vagy már került alkalmazhatósága egy-egy területen. 46 Szt Kacsuk: i. m. 10. o. 48 Hod Lipson Melba Kurman i. m. p és mivel az USA a szerzői jogok egyik legnagyobb vesztese, ezért kívánja átvenni a közös európai jogkezelést. 49 Egy apró trükk: adatot nem forgalmazó, ám többször ki- és belépő felhasználók által használt -fiókban a piszkozat rovatban hagyható üzenet (szöveg-, kép és más fájlok) amit elolvasás után azonnal törölnek. 50 Nagy Zoltán András: Bűncselekmények számítógépes környezetben. Budapest, Ad-Librum, (!) 51 Aldous Huxley: Szép új világ (Brave New World) című regényére utalva.

35 szám TANULMÁNYOK 621 Látnunk kell, hogy az új technikák technológiák a tradicionális jogi kereteket szétfeszítik, legyen szó a szinte mindennap új típusú visszaélésekre lehetőséget teremtő számítástechnikáról, a digitális környezetben szenvedő szerzői jogról, a géntranszferről, a donorok jogállásáról, azok emberi viszonyokat kikövetelő valóságáról, a megcélzott titkot és a privacy-t sértő drón-technológiáról vagy éppen témánkról, a 3D-s nyomtatás technológiájáról. A 3D-s technológia a mindennapi életünk részévé válik, megkönnyíti életünket, igényeink megvalósítója, kreativitásunk előmozdítója lesz és ha a kutatások sikerre vezetnek, és miért ne lenne így életeket is fog menteni. Kétségtelen, hogy már most felvet néhány kérdést, de ezekre választ kell találnunk. A technológia itt van, megy előre, nem vár. A jog pedig nem várhat. A büntetőeljárási törvény magyarázata Az új, évi büntetőeljárási törvény magyarázata a kodifikációs bizottság korábbi tagjaitól Szerzők: bánáti jános, belovics ervin, erdei árpád, Farkas ákos, Kónya istván SzerkeSztők: belovics ervin, erdei árpád A büntető anyagi jog és a büntetés-végrehajtási jog megújítását követően az azokat összekötő láncszem, a büntetőeljárási jog új alapokra helyezése is szükségessé vált. Az eljárások időszerű befejezése, valamint a büntető igazságszolgáltatás hatékony működése iránti társadalmi igény mellett az újrakodifikálást az is indokolta, hogy az elfogadása óta több mint száz módosításon átesett jelenlegi Be. időközben jelentős mértékben inkoherenssé vált. ára: Ft megjelenés: december A június 13-án elfogadott új büntetőeljárási törvény magyarázatára vállalkoztak a kodifikáció indulásakor meghatározó szerepet betöltő kodifikációs Bizottság elnöke és tagjai: Bánáti János büntetőügyvéd, a Magyar Ügyvédi kamara elnöke; Belovics ervin, a legfőbb ügyész büntetőjogi helyettese, tanszékvezető egyetemi tanár; erdei Árpád professor emeritus; Farkas Ákos intézetigazgató egyetemi tanár; valamint kónya István büntetőbíró, a kúria elnökhelyettese. Az új kódex a büntetőeljárás minden szakaszában, valamint számos jogintézménye vonatkozásában lényeges, több esetben koncepcionális újdonságokat vezet be. A kézikönyv gyakorlati útmutatást nyújt a jövőbeni szabályozásról a tárgyalótermekben megforduló valamennyi jogászi hivatásrend tagjai számára, ugyanakkor szerzői kiemelt hangsúlyt fektetnek a magyarázatok tudományos megalapozottságára is. 5% WEBES VÁSÁRLÁS HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 1037 Budapest, Montevideo utca 14. FAx: (36-1) TeLeFOn: (36-1) info@hvgorac.hu

36 szám Magyar Jog Darázs Lénárd Kárveszélyviselés és érvénytelen szerződés I. Problémafelvetés és a tanulmány tárgya A jelen tanulmányban 1 a polgári jogi kárveszélyviselés 2 két, egymással szoros szimbiózisban álló, összetett aspektusával foglalkozunk. Az érvénytelenség jelentéseként és elsődleges jogkövetkezményeként mondja ki a Ptk. 6:108. (1) bekezdése, hogy az érvénytelen szerződésből nem származhatnak joghatások, vagyis az érvénytelen szerződésre nem lehet jogosultságot alapítani és az érvénytelen szerződés teljesítését sem lehet követelni. Ugyanakkor az érvénytelen szerződés (eszerint tiltott) teljesítése következményét az érvényes szerződés teljesítésével látszólag azonos módon rendezi a jogszabály, amikor a 6:109. azt tartalmazza, hogy az érvénytelen szerződés alapján nyújtott szolgáltatással a kárveszély a másik félre száll át. Ez a rendelkezés tartalmilag azonosnak tűnik a 6:122. azon szabályával, amely szerint az (érvényes) szerződés teljesítésével a kárveszély (ha a Ptk. eltérően nem rendelkezik) a másik félre száll át. Ennek a szabályozási konstrukciónak az értelmezése és gyakorlati alkalmazása meglehetősen komplex kérdéseket vet fel. Bár a Ptk. kommentárirodalmában megjelentek a fenti szabályozás értelmezésének alapjaival kapcsolatos rövid elemzések, 3 a jelen tanulmány második felében (alábbi III. pontban) arra vállalkoztunk, hogy a szélesebb szabályozási összefüggéseket és a Ptk. 6:109. normatartalmának értelmezési kereteit részletesen bemutassuk. Mielőtt a fent jelzett témánkra, a Ptk. 6:109. elemzésére, valamint a kárveszélyviselés és az érvénytelenség összefüggéseire rátérnénk, szükséges a kárveszélyviselés kérdéskörét önmagában is megvizsgálni. A kárveszélyviselés fogalmának pontos meghatározása ugyanis már maga is nehézségeket okoz. Miközben a polgári jogi szakterminológiában elterjedt kifejezésről van szó, és maga a Ptk. is több helyen használja a kárveszély kifejezést, kérdéses, hogy minden esetben pontosan ugyanazt 1 A jelen tanulmány az OTKA támogatásával, az OTKA K számú alapkutatási pályázat keretében született. 2 Szokásos a polgári jogi szóhasználatban a kárveszélyviselés helyett veszélyviselés kifejezést is használni. Ez a két fogalom tartalmilag szinonimának tekintendő, és mi is így alkalmazzuk. 3 Osztovits András, In: Osztovits András (szerk.): A Polgári Törvénykönyvről szóló évi V. törvény és a kapcsolódó jogszabályok nagykommentárja, III. kötet, Hatodik Könyv Kötelmi jog, Első Harmadik rész, Opten, Budapest 2014, 280.; Vékás Lajos, In: Vékás Lajos Gárdos Péter (szerk.): Kommentár a Polgári Törvénykönyvhöz, 2. kötet, Wolters Kluwer, Budapest 2014, ; Wellmann György, In: Wellmann György (szerk.): Polgári jog Kötelmi jog. Első és Második rész, HVG-ORAC, Budapest 2013, kell-e alatta értenünk. Dogmatikailag a kérdéskör meglehetősen kidolgozatlan, és a jogszabályi alapok is foghíjasak. Ezért a jelen tanulmány első részében (az alábbi II. pont alatt) a kárveszély általános problematikáját járjuk körbe. Ezen vizsgálódások eredményeként javaslatot teszünk a kárveszélyviselés fogalmának kiterjesztésére, és sokrétegű (összetett) jogintézményként való kezelésére. II. A kárveszélyviselés kérdésének sokszínűsége a Ptk.-ban 1. Kiinduló hipotézis Nem értünk egyet azzal a magyar jogban általánosan elfogadottnak tűnő állásponttal, 4 miszerint a kárveszélyviselés kizárólag dologi jogi intézmény lenne, és csak dologszolgáltatással (a dolog tulajdonjogának átruházásával) kapcsolatos szerződésekben lenne értelmezhető. Ez a felfogás dogmatikailag sem igazolható, és a modern magánjogi követelményekkel sem áll összhangban. Sokkal inkább a kárveszély fogalma alatt egy olyan összetett magánjogi jogintézménnyel állunk szemben, amely kiemelten differenciált megközelítést igényel az alábbiak miatt. 2. a kárveszélyviselés, mint a tulajdonjog tartalma Kétségtelen tény, hogy a Ptk. egyetlen helyen tartalmaz részletesebb normatív utalást arra, hogy mit is kell kárveszélyviselés alatt érteni. A Dologi jogi Könyvben (V. Könyv) a tulajdonjog tartalma alatt mondja ki a Ptk. 5:22. a használat, hasznok, szedése, terhek viselése és a veszélyviselés körében azt, hogy a tulajdonos jogosult a dolgot használni és a dolog hasznait szedni; viseli a dologgal együtt járó terheket és a dologban beállott azon kárt, amelyre senkit sem lehet kötelezni. Ez utóbbi fordulatot szokás a tulajdonjogi kárveszélyviselésnek tekinteni. Vagyis a kárveszélyviselés alatt a tulajdonjogban a dologban bekövetkezett olyan károk tulajdonos általi viselését kell érteni, amelyek megtérítésére senki mást nem lehet kötelezni. Ebben az összefüggésben ez a szabály meglehetősen egyszerű és komolyabb magyarázatot nem igényel. Az abszolút szerkezetű, statikus jogviszonyként funkcionáló tulajdonjog egyfajta negatív oldala a kárveszélyviselés, amely a tulajdonos azon kötelezettsége, hogy a saját dolgában beállott károkat viselje, ha azt másra nem tudja áthárítani. Megjegyezzük, hogy ezt a szabályt szokták hibásan a római jogból eredeztetni, és casus nocet domino elvnek nevezni. A római jog azonban ilyen tulajdonjogi szabályt nem ismert, hanem csak a későbbi középkori jogban alakult ki az említett elv a tulajdonjogban. 5 A római jog a kárveszélyviselés problematikáját 4 Lásd pl. az előző lábjegyzetben hivatkozott műveket. 5 Földi András Hamza Gábor: A római jog története és institúciói,

37 szám TANULMÁNYOK 623 inkább az alábbi 4. és 5. pontban bemutatott értelemben használta, és casum sentit dominus vagy valóban casus nocet domino elnevezéssel illette. 6 Mivel a Ptk. 5:22. egyfajta normatív tartalmat ad a kárveszélyviselésnek, így a későbbiekben ettől a dologi jogi fogalomtól nem szakadhatunk el teljesen. Vagyis kárveszélyviselés alatt biztosan értenünk kell a fent említett dologi jogi kárveszélyt is. Ugyanakkor helytelen lenne, ha a kárveszély problematikáját kizárólag a tulajdonosnak a dolgán fennálló kötelezettségére szorítanánk. A kárveszélyviselés a kötelmi jogban (szerződési és kártérítési jogban) strukturáltabb tartalmat jelent, és csak részben fedi az idézett dologi jogi megközelítést. Mielőtt azonban erre rátérnénk, meg kell vizsgálnunk a következő, különösen kényes problematikát. 3. a kárveszélyviselés kiterjesztése a jogokra javaslat Jelen tanulmány keretei és közvetlen tárgya nem teszi lehetővé, hogy az alábbi problematikát itt részletesen kifejtsük, de a kárveszélyviselés felfogásunk szerinti tartalmának érzékeltetése érdekében szükségesnek mutatkozik mégis szólni róla. Álláspontunk szerint a jogtudománynak és a joggyakorlatnak ki kell terjesztenie a kárveszély problematikát a Ptk. 5:22. analógiájára a jogokban bekövetkezett olyan károk jogosult általi viselésére is, amelyekre mást nem lehet kötelezni. Vagyis a kárveszélyviselést nem csak a dolgokban, hanem a jogokban bekövetkezett károkra is értelmezhetőnek tartjuk. Valójában ez a felfogás éles szakítást jelent a kárveszélyviselésnek a merev, dogmatikus dologhoz kötöttségével. Ugyan ennek elfogadására utaló kifejezett jelek nincsenek jelenleg a magyar jogtudományban, de részben maga a Ptk. koherenciája, részben a modern magánjog követelményei ezt indokolnák. Arra nyilván nincsen lehetőség, hogy a Ptk. 5:22. fent hivatkozott szabályát kiterjesztő értelmezés útján a jogokra vonatkozó kárveszélyre is alkalmazzuk. A fent elemzett szabály kifejezetten a tulajdon tartalmaként, a tulajdonjog tárgyára vonatkozóan fogalmazza meg a kárveszélyviselést. A Ptk. 5:14. szerint tulajdonjog tárgya csak dolog lehet, valamint az ott felsorolt egyéb jogtárgyak, amelyekbe nem sorolhatók bele a jogok. A dologi jogi tartalomhoz kötöttség elvével sem állna összhangba a kiterjesztő értelmezés, így csak az analógia útján történő alkalmazásnak van helye. Erre viszont mindenképpen szükség lenne. Miközben az új Ptk. dologi jogi szabályozása megmaradt a dogmatikus (klasszikus) megoldásoknál, addig a kötelmi jogi szabályozás magas színvonalon alkalmazkodott a modern magánjogi gondolkodás igé- 13. kiadás, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest 2008, margószám. 6 Ld. pl. Kaser, Max Knütel, Rolf: Römisches Privatrecht, 17. Auflage, Verlag C.H. Beck, München 2003, 262; ugyanígy Földi/ Hamza, előző lábjegyzetben i. m. a margószám. nyeihez. Megjelent pl. a Ptk.-ban a jogátruházás és szerződésátruházás jogintézménye, a faktoring, lízingtárgy lehet a dolog mellett jog is, amely jogintézmények mind azt támasztják alá, hogy nem csak dolog átruházása valósulhat meg a magyar jogban, hanem jogoké (követeléseké) is. Maga a dologi jog sem koherens e tekintetben, mert miközben a tulajdonjogi szabályozás megmaradt a maga merev dogmáinál, addig zálogjog tárgya már lehet jog és követelés is, amelyek feletti rendelkezési jogot szintén elismeri a Ptk. A fentiek azt támasztják alá, hogy nem lenne akadálya annak, és ezt javasoljuk, hogy a Ptk. 5:22. kárveszélyviselés szabályait a jogokban bekövetkezett kárveszélyre is alkalmazzuk analógia útján. Egyszerű példaként említünk két gyakorlati szituációt további indokolásként. Egyrészt egy több árujegyzékben bejegyzett védjegy esetén előfordulhat, hogy a jogosult egy áruosztályra elfelejti meghosszabbítani az oltalmat, így a védjegyben másra át nem hárítható kár következik be, amelyet a jogosultnak kell viselnie. Vagy egy másik esetben az ügyfélállományra vonatkozó, piaci értéket képviselő adathalmaz egy részének a senkinek fel nem róható elvesztése az ügyfélállomány-adatbázis értékét nyilvánvalóan csökkenti, amely kárt ugyancsak a jog jogosultjának kell viselnie. A mai magánjogi viszonyok jogtárgyai egyáltalán nem szorítkoznak a dolgokra, így a jogokban bekövetkezett, másra át nem hárítható károkat a polgári jognak a dologi jogi kárveszélyviselés analógiájára a jog jogosultjára kell telepítenie. Fentiek összegzéseként javaslatot teszünk tehát arra, hogy a Ptk. 5:22. kárveszélyviselés szabályait analógia útján a jogokban bekövetkezett, másra át nem hárítható károkra is alkalmazzuk, mert ez áll összhangban egyrészt a jogok magánjogi forgalmával, másrészt a kárveszélyviselés modern magánjogi tartalmával. Mivel azonban ez a felfogás még nem általános a polgári jogban, viszont a kárveszélyviselés tartalmával összefüggő jelen elemzésünket közvetlenül alkalmazható érvrendszernek szánjuk, így a következőkben nem részletezzük a kárveszélyviselés jogokra vonatkoztatását. Minden esetben azonban, amikor az alábbiakban dologi jogi kárveszélyről szólunk, az alatt értjük a jogokon fennálló kárveszélyt is, valamint dolog alatt értjük a jogokat is. 4. kárveszélyviselés mint általános kártelepítési mód Nem ellentmondva a kárveszélyviselés tulajdonjogi tartalmának, szokásos a polgári jogban ennél sokkal tágabban, egyfajta általános kártelepítési módként is értelmezni a kárveszélyviselést. A polgári jogi szabályozás nyilvánvalóan egyik alapvető feladatának tekinti a vagyoni forgalomban felmerülő károk rendezését. 7 Ez a gondolat 7 Ez a gondolat meglehetősen régóta jelen van a magyar polgári jogtudományban, és ma is erősen hat. Ld. Szladits Károly: A kö-

38 szám Magyar Jog azonban már jóval túlmutat a dologi jogi megközelítésen, és inkább kötelmi jogi karakterrel bír, anélkül azonban, hogy a kártelepítés fogalma vagy módjainak felsorolása normatív kereteket kapna. Ez azonban nem jelent komolyabb problémát, mert a kárveszélyviselés kötelmi jogi tartalma a Ptk. közvetett szabályain keresztül és dogmatikai alapokon rögzíthető. A kártelepítés körében arról beszélünk, hogy a vagyoni forgalomban felmerülő károkat kire telepítse a polgári jog, azaz kinek kell ezeket viselnie. Az egyes lehetséges módozatokat tekintjük kártelepítési módoknak. Ebből a megközelítésből a kárveszélyviselés egy ultima ratio kártelepítési technika, és optimális esetben más kártelepítési módok mindig megelőzik. 8 Ha a kárt jogellenesen okozzák akár szerződéses (kontraktuális) akár szerződésen kívüli (deliktuális) viszonyban, úgy a kártelepítés módja a kártérítés, ahol az okozott kárt a károkozónak, vagy a jogszabály alapján erre kijelölt más személynek (pl. üzembentartónak, gyártónak) kell viselnie (megtérítenie). Ha a károkozás jogszerű volt, akkor kártalanítás a kártelepítés módja, amelynek körében ugyancsak a károkozó viseli a kárt. A kárveszélyviselést megelőző kártelepítési mód a kockázatmegosztás (pl. biztosítás), ahol a kockázatközösségre telepíti a polgári jog a bekövetkezett károk viselését. A kártelepítés rendszerében a kárveszélyviselés az utolsó, és ebben az értelemben a legtágabb, szükségszerű kategória. Ha másra nem lehet a bekövetkezett károkat telepíteni, akkor a károsult viseli a kárt. A kárveszély a kártelepítés összefüggésrendszerében elszakad tehát a tulajdonjogi kárveszélyviseléstől. A kártelepítés körében a kárveszélyviselés nem csak a dologban bekövetkezett, másra át nem hárítható károkat foglalja magában, hanem mindenfajta kárra értelmezhető, így pl. szerződéses kapcsolatban a gondossági vagy használati kötelmekre, valamint a szerződésen kívüli kapcsolatban nem dologban okozott károkra is. 9 Ezért a kártelepítési módként értelmezett kárveszélyviselés alapján nem is a tulajdonos, hanem a károsult viseli azokat a károkat, amelyek másra nem háríthatók át, legyen az a dologban vagy nem dologban bekövetkezett kár. Abban az esetben, ha dologban bekövetkezett, másra át nem hárítható kárról van szó, akkor a kárveszélyviselés a Ptk. 5:22. szetelem lebonyolítása, In: Szladits Károly (főszerkesztő): Magyar magánjog, III. kötet, Kötelmi jog Általános része, Grill Károly Könyvkiadóvállalata, Budapest 1941, 461, valamint legújabban Vékás Lajos: Szerződési jog Általános rész, ELTE Eötvös Kiadó, Budapest 2016, Szigorúan dogmatikailag helyesebb lenne a kárveszélyt a fő szabálynak tekinteni, és más kártelepítési módokat kisegítő (kivételes) intézményeknek tekinteni. A modern jogrendszerekben azonban meglehetősen kidolgozott és kifinomult technikák vannak a kártelepítésre, így a kárveszélyviselés a gyakorlatban inkább szükségszerű, utolsó kártelepítési módként jelentkezik. 9 Nem értünk egyet a kommentárirodalomban képviselt ellentétes állásponttal, és javasoljuk annak felülvizsgálatát. Ld. Wellmann, i. m rinti dologi jogi kárveszélyviseléssel összhangban történik, ahol a kárt a károsultnak kell viselnie, aki történetesen a dolog tulajdonosa. Minden más esetben is (tehát nem dologban bekövetkezett károk esetén) a kárveszélyt a károsult viseli, anélkül, hogy szóba jöhetne a dologi jogi kárveszély fogalma. 5. kárveszélyviselés mint szerződésszegési problémakör A római jogban, 10 valamint későbbi más (pl. svájci, német, angol) 11 jogokban a kárveszélyviselés kötelmi jogi problematikáját a szerződésszegéssel összefüggésben értelmezik és töltik ki tartalommal. Ez a megközelítés a magyar jogfelfogásban így kevésbé merül fel, mert a kárveszélyviselés szerződésszegési aspektusait elsődlegesen az általános (kontraktuális) kártelepítési keretben értelmezzük, 12 amelyre az előző pontban utaltunk. Nem árt azonban egy rövid pillantást vetnünk a hivatkozott római jogra, valamint svájci, német, angol jogi felfogásra. Ezek a jogrendszerek abból indulnak ki, hogy a szerződés teljesítésére kötelezett felek bármelyike esetén előállhat olyan helyzet, hogy a saját szolgáltatásának teljesítésére olyan okból, amelyért nem felelős, egyáltalán nem vagy nem szerződésszerűen képes, és az így beálló szerződésszegési következményt (a szerződésszerű teljesítés elmaradásának következményeit) nem tudja áthárítani másra. Ebben a kérdésben a hivatkozott jogrendszerek a teljesítési kockázat viselésén keresztül tartalmilag ugyanahhoz az eredményhez jutnak, mint a fenti 4. pontban említett magyar megoldások a kártelepítés körében, valamint megoldásaik a magyar jogban is hasonló módon nyernek rendezést. Eszerint, ha a teljesítés szerződésszerű elmaradása a teljesítésre kötelezett dolgában eredményez kárt, vagy a dolgában fennálló kár miatt marad el a szerződésszerű teljesítés, vagy esetleg a dologszolgáltatás marad el, akkor a kárveszélyviselés a kötelezett (tulajdonos) kötelezettségeként jelentkezik. Vagyis a teljesítési kockázat, mint a teljesítés elmaradásának veszélye a kötelezettet terheli, de nem amiatt, mert ő tulajdonos, hanem azért, mert ő a teljesítésre kötelezett. Amennyiben nem dologszolgáltatás szerződésszerű teljesítése marad el, illetve nem dologra vonatkozóan merül fel a teljesítési kockázat, úgy teljesítési kockázat, mint kárveszély ugyancsak a kötelezettet (károsultat) fogja terhelni. 10 A római joghoz ld. Kaser Knütel, i. m A svájci (185 OR) és angol joghoz ld. a hivatkozásokat Kaser Knütel: i. m o. A német joghoz pl. Hirsch, Christoph: Schuldrecht Besonderer Teil, 3. Auflage, Nomos, Baden-Baden, 2014, 51 55; Medicus, Dieter Lorenz, Stephan: Schuldrecht Allgemeiner Teil, 19. Auflage, Verlag C.H. Beck, München 2010, és ; Schlechtriem, Peter: Schuldrecht Besonderer Teil, 6. Auflage, Mohr Siebek, Tübingen 2003, Lásd ehhez részletesen Vékás, 7. lábjegyzetben i. m

39 szám TANULMÁNYOK Kárveszély átszállásának kérdésköre A kárveszélyviselés általános polgári jogi problematikájának elemzése körében most változtassunk a megközelítésen! Eddig egy statikus állapotot vizsgálva azt elemeztük, hogy a polgári jog kiinduló szabályozási struktúrái szerint kit terhel a kárveszélyviselés. Most nézzük meg azt, hogy milyen szabályok szerint és keretek között tud ez a statikus helyzet megváltozni, vagyis miként tud átszállni a kárveszély másra, mint akit egyébként a fentiek szerint terhel! Ez a témaváltás azért fontos, mert a statikus kárveszélyviselés és a kárveszélyviselés átszállása részben eltérő megítélés alá esik a polgári jogban, másrészt itt is el kell szakadnunk a kárveszélyviselés kizárólag dologi joghoz kötöttségétől. Rendszertani kiindulópontként azt kell rögzítenünk, hogy a kárveszély átszállása, vagy másként fogalmazva, a kárveszély másra telepítése, mint akit egyébként terhel, a polgári jog hagyományos eszköztárán keresztül valósítható meg: a kárveszély átszállása megtörténhet szerződés alapján, vagy jogszabály rendelkezése folytán. a) Kárveszély átszállása szerződés alapján Álláspontunk szerint a polgári jog kárveszélyviseléssel kapcsolatos fenti statikus szabályrendszere és elvei a privátautonómia részeként szerződéssel szabadon alakíthatók. A kárveszélyviselés statikus szabályai szerződéses szabályozás részévé tehetők, és a felek megállapodhatnak a kárveszélyviselés részletszabályaiban, de akár a kárveszély átszállásában is. 13 Azaz álláspontunk szerint a szerződő felek szerződéssel meghatározhatják, hogy kit terhel a kárveszély, és a polgári jog kárveszélyviselési szabályaitól eltérően a kárveszélyt másra is telepíthetik, mint akit egyébként terhelne. Fontos látni, hogy ennek a gondolatnak a körében nem egyszerű kártelepítésről van szó, amelynek eredményeként mégis megmaradna a másra nem telepített károk vonatkozásában a kárveszélyviselésre kötelezett az általános szabályok szerint. Most arról van szó, hogy maga a kárveszélyviselés átszállhat-e szerződéssel másra, azaz a másra nem telepíthető károkat ne a kárveszélyt az általános szabályok szerint meghatározott legyen köteles viselni, hanem a szerződés alapján erre kötelezett más személy. Fenti megállapításunk igaz a Ptk. 5:22. -ban szabályozott dologi jogi kárveszélyviselésre is. Hasonlóan ahhoz, ahogy a tulajdonos, aki a hivatkozott szabály szerint jogosult a dolgot használni, pl. bérleti szerződéssel a dolgot másnak használatba adhatja, és így e kötelmi jogi jogviszony miatt nem lesz jogosult a dolgot használni, úgy a tulajdonos a kárveszélyviselést illető kötelezettségéről is rendelkezhet szerződéssel. Nincsen akadálya annak, hogy pl. egy bérleti szerződés keretében abban állapodjanak meg a felek, hogy az egyébként a tulajdonost terhelő kárveszélyt (részben) áttelepítik a bérlőre, vagyis a dologban bekövetkezett, másra át nem hárítható kárt a bérlő visel- je. Hasonlóan lehetőség van arra, hogy eladási bizomány keretében értékesítésre átadott áru(készlet) feletti kárveszély a bizományosnak történő birtokba adással átszálljon a bizományosra (holott ez a tulajdonosnál maradna a Ptk. 5:22. alapján). Nem látjuk akadályát annak sem, hogy egy őrzési kötelem esetén a megőrzésre átadott dologban beálló kárveszélyt szerződéssel a felek a letéteményesre telepítsék, holott az a letevő tulajdonost terhelné. Ugyancsak lehetőség van arra, hogy egy vállalkozási szerződés esetén a vállalkozási szerződés teljesítése előtt a megrendelő birtokába került dolgok feletti kárveszély szerződés alapján a megrendelőre szálljon át. A szerződéssel történő kárveszélyátszállásnak szerepe lehet a fent említett teljesítési kockázat, mint kárveszély körében is. Az erre vonatkozó főszabály szerint a kárveszély a kötelezetett terhelné. Megállapodhatnak azonban abban a felek, hogy a szerződésszerű teljesítés olyan okból való elmaradása esetén, amelyért a kötelezett nem felelős, és a szerződésszegés következményét sem viseli más, a teljesítési kockázat a jogosultra szálljon át. Vagyis maga a jogosult viseli a szerződésszerű teljesítés elmaradásának kárveszélyét, illetve a kötelezett szabadul a szerződésszerű teljesítés kötelezettsége alól. Természetesen az ilyen teljesítési kockázat, mint kárveszély szabadulása alól korlátokat jelenthetnek a szerződésszegési következmények kizárásával kapcsolatos kógens szabályok, 14 amelyeket a kárveszélyviselés átszállásának szerződéses szabályozásánál figyelembe kell venni, ami azonban a kárveszélyviselés szerződéses átszállásának elvi lehetőségét nem rontja le. Fenti fejtegetések arra vonatkoztak, hogy a polgári jogi kárveszélyviselés szabályai és elvei alakíthatók-e szerződéssel, és a kárveszélyviselés átszállása megtörténhet-e szerződéssel. A szerződés szerepe a kárveszélyátszállás esetén egészen másképp alakul azonban akkor, ha a kárveszélyátszállás jogszabály alapján valósul meg. Ezzel is foglalkozunk az alábbi pontban. b) Kárveszélyátszállás jogszabály alapján, mint a teljesítés joghatása (Ptk. 6:122. ) A kárveszélyátszállás (szerződésnél) jellemzőbb forrása a jogszabály. Maga a Ptk. szabályokat tartalmaz arra vonatkozóan, hogy az egyébként kárveszélyviselésre kötelezett személyről valaki másra száll át a kárveszély. A Ptk. kárveszélyátszállással kapcsolatos szabályai három csoportban sorolhatók. Elsőként a szerződések általános szabályai között a 6:122. a teljesítés joghatásaként generális jelleggel fogalmazza meg a kárveszélyátszállást, amely normával ebben a pontban foglalkozunk. A második kategóriában speciális szabálykomplexumként, de még mindig a teljesítéssel összefüggésben tartalmaz a Ptk. lényegében kivételszabályokat a 6:122. alól, amely esetekre az alábbi c) pontban térünk ki. Végül az érvénytelenség jogkövetkezményei körében fogalmaz meg a Ptk. 13 Egyetértő álláspontot fogalmaz meg Wellmann, 3. sz. lábjegyzetben i. m Lásd ehhez különösen a Ptk. 6:152. szerződésszegés jogkövetkezményeinek korlátozását és kizárását semmissé nyilvánító rendelkezését.

40 szám Magyar Jog 6:109. kárveszélyátszállásra vonatkozó szabályt, amelynek elemzése az alábbi III. pontnak a tárgya. A Ptk. a szerződés teljesítésével kapcsolatos szabályok első normájaként, a szerződés teljesítésének joghatásaként a 6:122. -ban úgy fogalmaz, hogy a teljesítéssel a kárveszély ha e törvény eltérően nem rendelkezik a másik félre száll át. Első ránézésre az tűnik ki az idézett szövegből, hogy a Ptk. generális jelleggel mondja ki, hogy (minden) szerződés teljesítésének (általános) joghatása az, hogy a teljesítéssel a másik félre száll át a kárveszély. Ez azonban valójában egyáltalán nem így van, és a Ptk. 6:122. szó szerinti olvasatából adódó értelmezés nem fedi a polgári jogi valóságot. Az idézett norma kizárólag az alábbi szigorú keretek között értelmezendő és alkalmazható. Megjegyezzük, hogy a fenti 3. pontban megfogalmazott javaslatunknak megfelelően minden olyan alábbi esetben is, amikor dologi jogi kárveszélyről szólunk, az alatt értjük a jogokon fennálló kárveszélyt is, valamint dolog alatt értjük a jogokat is. A Ptk. 6:122. alkalmazási köre lényegében csak a dologi jogi kárveszélyviseléssel, a Ptk. 5:22. -ával összefüggésben értelmezhető. 15 Kizárólag olyan szerződések esetén száll át a teljesítéssel a kárveszély, amely szerződések alapján valamely dolog feletti tulajdonlásban változás következik be a teljesítés célzott joghatásként. A teljesítési kockázat, mint kárveszély a teljesítéssel megszűnik, így az fogalmilag átszállni sem képes. Ugyancsak nem lehet szó a Ptk. 6:122. vonatkozásában kártelepítési módról, hiszen azon túl, hogy kifejezetten a teljesítés joghatásáról szól a norma, a kártelepítés problematikáját a teljesítéssel összefüggésben a szerződésszegésért való felelősség teljes egészében lefedi. A másra át nem hárítható károk pedig teljesítéstől függetlenül a károsultat fogják terhelni. Ezért a teljesítés joghatásaként megfogalmazott vizsgált szabály csak a dologi jogi kárveszéllyel hozható összefüggésbe. Ebben az összefüggésben azonban, ha nagyon mélyre nézünk a 6:122. tartalmába, akkor akár odáig is eljuthatunk, hogy a hivatkozott norma valójában felesleges, pontosabban egy polgári jogi magától értetődőséget fogalmaz meg. Ha ugyanis a dologi jogi szabályok szerint a tulajdonost terheli az 5:22. szerinti kárveszély, akkor a dolog feletti tulajdonos változással a dolgot terhelő kárveszély fogalmilag az új tulajdonost fogja terhelni. Vagyis a dolog feletti tulajdon megszerzésének immanens velejárója a mindenkori tulajdonoshoz tapadó kárveszély átszállása is az új tulajdonosra. Mégis szükség van a Ptk. 6:122. szabályára, vagy legalábbis a kötelmi jog szabályrendszerében egyértelmű helyzetet teremt azzal, hogy a dolog feletti tulajdonos megváltozását eredményező szerződés teljesítésének joghatásaként a tulajdont szerző jogosultra származtatja a kárveszélyt, mint a szerződés (tulajdon átruházáshoz tapadó) joghatását. A kárveszélyátszállás, mint a teljesítés joghatása, ahogy utaltunk rá, nem értelmezhető tulajdon- 15 Egyöntetűen azonosan foglalnak állást a fenti 3. sz. lábjegyzetben hivatkozott Ptk. magyarázatok is. átszállással nem járó szerződés esetén. A használati szerződések (pl. bérlet), az őrzési szerződések (pl. letét), a gondos eljárás szerződései (pl. megbízás) esetén, hiába irányul a szerződés esetleg valamilyen dologgal összefüggő szolgáltatásra, a teljesítés joghatása nyilvánvalóan nem lehet a dolog feletti kárveszély átszállása. 16 Minden ilyen esetben a teljesítés nem eredményez változást a kárveszélyviselésre kötelezett személyt illetően. A kárveszélyátszállás a teljesítés joghatása azonban minden tulajdonátruházó szerződésnél, tulajdonszerzéssel járó vállalkozási szerződésnél, valamint értelmezhető a vizsgált jogszabályhely a bizományi szerződéssel, a bizalmi vagyonkezeléssel, a tartási szerződéssel, pénzügyi lízingszerződéssel összefüggésben. A teljesítés joghatásaként megfogalmazott kárveszélyátszállás feltételezi a szerződés teljesítését, hiszen a Ptk. 6:122. szerint a teljesítéssel száll át a kárveszély. A teljesítés a dolog feletti tulajdonszerzés mozzanatához kapcsolódik. Így a kárveszélyátszállás ténye és ideje a fent lehetségesként felsorolt szerződéstípusok esetén is alapos vizsgálatot igényel, amely a szerződés és a jogszabály teljesítéssel összefüggő szabályainak a célzott joghatást elérő megvalósulását célozza. Így ingók esetén a birtokátruházás, ingatlanok esetén az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés szükséges a kárveszélyátszálláshoz. Tulajdonszerzés nélkül viszont nem száll át a kárveszély a Ptk. 6:122. alapján, így pl. nem beszélhetünk kárveszélyátszállásról a Ptk. 6:122. alapján a tulajdonjog fenntartás esetén, vagy a pénzügyi lízingszerződés esetén (bár ez utóbbira az alábbi pontban vizsgált speciális szabály vonatkozik). A kárveszélyátszállás a speciális konstrukciók (pl. minta szerinti vétel, próbára vétel, bizomány) esetén is a tulajdonszerzési mozzanathoz kapcsolódik, amely az adott szerződés speciális teljesítési szabályai által determinált. Végezetül a Ptk. 6:122. alkalmazási körével kapcsolatosan abban a meglehetősen nehéz kérdésben foglalunk állást, hogy a hivatkozott szabály milyen terjedelemben korlátozza a felek privátautonómiáját a kárveszélyátszállás kérdésében. A kérdésfelvetés összefügg a hivatkozott norma diszpozitív vagy kógens jellegével is. A nehézséget az adja, hogy a törvény megfogalmazása szerint, ha e törvény eltérően nem rendelkezik, száll át a teljesítéssel a kárveszély a másik félre. Értelmezési nehézség abból adódik, hogy nem teljesen egyértelmű, hogy az idézett szabályt úgy kell-e érteni, hogy a teljesítéssel csak akkor nem száll át a kárveszély, ha a Ptk. úgy rendelkezik, vagy a teljesítésen kívül más esetben csak akkor száll át a kárveszély, ha a Ptk. úgy rendelkezik. A válasz tétje meglehetősen nagy, hiszen az igenlő válasz esetén az első esetben a Ptk. 6:122. kógens jelleget ölt, de a felek más kárveszélyátszállás esetekben megállapodhatnak, míg a második esetben a felek teljesen elveszítenék privátautonómiájukat a 16 Lásd ugyanígy Kemenes István, In: Vékás Lajos Gárdos Péter (szerk.): Kommentár a Polgári Törvénykönyvhöz, 2. kötet, Wolters Kluwer, Budapest 2014, , valamint az ott hivatkozott joggyakorlatot.

41 szám TANULMÁNYOK 627 kárveszélyátszállás szerződéses rendezése felett. A vonatkozó eddigi jogirodalmi vizsgálatok ebben a kérdésben nem foglaltak állást, de úgy tűnik, hogy a kárveszélyátszállást inkább csak a Ptk. rendelkezése alapján tartják elképzelhetőnek. 17 Ezzel a következtetéssel nem értünk egyet, és álláspontunk szerint a Ptk. 6:122. alkalmazási körével kapcsolatos helyes értelmezés a következő. A Ptk. 6:122. kógens szabály, amely kimondja, hogy a teljesítéssel a kárveszély a másik félre száll át. Kógencia adódik már abból is, hogy a hivatkozott norma a teljesítés általános joghatását, valójában fogalmi következményét határozza meg, amely összhangban áll a Ptk. 5:22. dologi jogi szabályával is. Az alól, hogy a teljesítéssel átszáll a kárveszély, csak a Ptk. tehet kivételt, e tekintetben a felek nem rendelkeznek privátautonómiával, és szerződésben nem állapodhatnak meg úgy, hogy a teljesítéssel nem száll át a kárveszély. A Ptk. 6:122. azonban nem akadálya annak, hogy a felek a kárveszélyátszállást szerződéssel rendezzék, és a teljesítés előtti időre vagy esetekre is megállapodjanak a kárveszély átszállásában. 18 A Ptk.-ban nem található olyan rendelkezés, hogy a kárveszély csak jogszabály alapján szállhatna át. Az a tény, hogy maga a Ptk. több helyen is szabályoz a 6:122. -tól eltérő kárveszélyátszállás eseteket, amelyeket az alábbi c) pontban említünk, nem a hivatkozott kivétel szabályából, hanem a Ptk. autonóm normáiból adódik, amelyek mellett megmarad a felek szerződési szabadsága is. Arról nem is beszélve, hogy a külön szabályozott kárveszélyátszállás esetek diszpozitív normák, amely éles logikátlanság lenne a 6:122. kimerítő szabályozása esetén, hiszen a felek a kivétel szabályoktól eltérve kiüresítenék a 6:122. ilyenként értelmezését. Összefoglalva azt mondhatjuk tehát, hogy a felek szerződéssel nem térhetnek el attól, hogy a teljesítéssel átszáll a kárveszély, mivel a Ptk. kógens szabálya szerint ettől a törvény állapíthat meg kivételeket. Más (teljesítéstől eltérő) esetekben is átszállhat a kárveszély, ha jogszabály így rendelkezik, vagy a felek így állapodtak meg. A felek rendelkezési jogát a fenti a) pontban mutattuk be, míg a jogszabály szerinti más kárveszélyátszállás eseteket az alábbiakban villantjuk fel. c) Kárveszélyátszállás a Ptk. egyéb szerződési jogi rendelkezései alapján A Ptk. 6:156. (3) bekezdése a jogosult átvételi késedelme egyik jogkövetkezményeként mondja ki, hogy az átvételi késedelem esetén a kötelezett a dolog őrzésére a 17 Csécsy Andrea, In: Osztovits András (szerk.) 3. lábjegyzetben i. m. 313; Kemenes, előző lábjegyzetben i. m Ettől eltérő álláspontot fogalmaz meg (álláspontunk szerint helyesen) Wellmann, a 3. sz. lábjegyzetben i. m. 206, aki a kárveszélyátszállást szerződéssel is rendezhetőnek tartja. 18 Álláspontunk szerint a kárveszély átszállásban a teljesítés utánra való megállapodás értelmezhetetlen. Ellentétes lenne a Ptk. 6:122. kógens szabályával, valamint jogpolitikailag sem indokolható, hiszen már maga a kötelem is megszűnik, miközben a jogosult hozzájutott a célzott joghatáshoz (a dolog feletti tulajdonhoz). megbízás nélküli ügyvitel szabályai szerint köteles, a kárveszély pedig a jogosultra száll át. Nyilvánvaló, hogy a kárveszély a hivatkozott rendelkezés szerint teljesítés nélkül, a teljesítést megelőzően, egyfajta szankciós jelleggel száll a jogosultra. Az említett szabály a szerződésszegési jog autonóm normája, és nem a teljesítéssel történő átszállás alóli kivétel. Megjegyezzük, hogy a szerződésszegési jog, beleértve a jogosult késedelmének normáit is, diszpozitív szabályozás alá esik. 19 Vagyis nincsen akadálya annak, hogy a felek szerződéssel a vizsgált kárveszélyátszállás esetét kizárják, vagy a kárveszélyátszállást megosszák a jogosult és a kötelezett között. Álláspontunk szerint a hivatkozott szabály nem csak a dologi jogi kárveszélyt foglalja magában, hanem a teljesítési kockázatot is, mint kárveszélyt. Ugyancsak nincsen akadálya annak, hogy a felek ne csak tulajdonátruházó szerződésben rendelkezzenek a Ptk (3) bekezdésével összefüggésben. Így pl. a bérlő átvételi késedelme esetére rendelkezhetnek úgy, hogy az átvételi késedelem alatt a dologban (bérleményben) bekövetkező, másra át nem hárítható károkat egészben vagy részben a bérlő viseli. A Ptk. 6:217. az ingatlan tulajdonjogának átruházására irányuló szerződés esetére előírja, hogy amennyiben a vevő tulajdonjogának az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése előtt megtörténne a birtokátruházás a vevő részére, úgy a vevőre a birtokátruházással átszáll a kárveszély, vagyis viseli a dologban beállott azon kárt, amelynek megtérítésére senkit sem lehet kötelezni. Ez a szabály alkalmazható az ingatlanra vonatkozó tulajdonjog fenntartás esetén is álláspontunk szerint, feltéve, ha a birtokátruházás megtörténik a vevő javára. A hivatkozott szabály szerint az ingatlan adásvételi szerződés teljesítése (bejegyzés) előtt átszáll a kárveszély. A vizsgált norma felek jogait és kötelezettségeit megállapító rendelkezés, és mint ilyen, tiltó szabály hiányában diszpozitív. Vagyis nincsen akadálya annak, hogy a felek szerződéssel a vizsgált kárveszélyátszállás esetét kizárják, vagy a kárveszélyátszállást megosszák a vevő és az eladó között. A Ptk. 6:219. fogyasztói adásvétel esetére fogalmaz meg kárveszélyátszállással összefüggő szabályt. A szabályozás célja az, hogy a teljesítés és a kárveszélyátszállás ne valósulhasson meg azzal, hogy a vállalkozás eladó maga vagy az általa ajánlott fuvarozón keresztül vállalja az áru fogyasztóhoz való eljutatását, és ilyenkor teljesítésnek legyen tekinthető a fuvarozás megkezdése a fogyasztó részére. Ilyen esetekben is a kárveszély a fogyasztóra történő tényleges birtokátruházással száll át. Fontosnak tartjuk rögzíteni, hogy a Ptk. 6:219. hivatkozott szabálya klaudikálóan kógens norma, vagyis attól a fogyasztó hátrányára nem, de javára el lehet térni (Ptk. 6:100. ). Így nincs akadálya annak, hogy a kárveszélyátszállás tekintetében a vállalkozó és a fogyasztó a fogyasztóra kedvezőbb kárveszélyátszállás módozatban állapodjanak meg. A Ptk. 6:412. (1) bekezdése szerint pénzügyi lízingszerződés esetén a lízingbevevő a szerződés megkötésétől, 19 Vékás, 7. sz. lábjegyzetben i. m

42 szám Magyar Jog dolog esetén a birtokátruházástól szedi a lízingtárgy hasznait, viseli a lízingtárggyal járó terheket, költségeket és azt a kárt, amelynek megtérítésére senkit sem lehet kötelezni. Azon túl, hogy a hivatkozott szabály nyilvánvalóan diszpozitív norma, felhívjuk a figyelmet arra, hogy a Ptk. itt a lízingtárgyban bekövetkezett kárveszélyről szól, miközben a lízingtárgy nem csak dolog, hanem jog is lehet. Vagyis úgy tűnik, hogy a Ptk. itt kifejezetten elismeri, hogy a kárveszély nem csak dologban, hanem jogban bekövetkezett olyan károkra is vonatkoztatható, amelynek megtérítésére mást nem lehet kötelezni. III. A kárveszélyátszállás értelmezésének keretei az érvénytelenség jogkövetkezményeként Már a bevezető gondolatok között utaltunk arra, hogy a Ptk. 6:109. az érvénytelenség jogkövetkezményei körében egy speciális kárveszélyátszállás szabályt tartalmaz, amikor kimondja, hogy az érvénytelen szerződés alapján nyújtott szolgáltatással a kárveszély a másik félre száll át. Ez a rendelkezés sokakban megütközést kelthet, hiszen nyilvánvalóan formális ellentétben áll az érvénytelenség jelentéseként és elsődleges jogkövetkezményeként a Ptk. 6:108. (1) bekezdésében megfogalmazott szabállyal, miszerint az érvénytelen szerződésből nem származhatnak joghatások. Ennek ellenére a Ptk. 6:109. -a az érvénytelen szerződés teljesítésére mégis hasonló jogkövetkezményt tartalmaz, mint a fent részletesen elemzett 6:122. esetén, amely az (érvényes) szerződés teljesítése joghatásaként fogalmazza meg a kárveszély átszállását. A 6:109. -ban olvasható szabályozási konstrukció azonban szükségszerű és logikus következménye az érvénytelenségi jogkövetkezmények megváltozott szabályrendjének, amely szabályozási összefüggéseket az alábbiakban mutatjuk be röviden. 1. a Ptk. 6:109. megalkotásának eredeti indoka A Ptk. dogmatikai megalapozása és strukturális előkérdéseinek vizsgálata körében Vékás Lajos mutatta be meggyőzően 2008-ban megjelent művében 20 a régi Ptk. és a hozzá kapcsolódó bírósági gyakorlat érvénytelenségi jogkövetkezmények körében követett megoldásainak rendszertani problémáit. Az érvénytelen szerződések alapján bekövetkezett vagyonelmozdulások rendezése tárgyában a régi Ptk. gyakorlata 21 és elmélete 22 szakított a helyes dogmatikai alapokkal, 23 és az eredeti állapot helyreállíthatóságát természetben, vagy pénzbeli értékkiegyenlítésen keresztül is lehetségesnek tartotta. Vékás a régi Ptk. érvénytelenségi jogkövetkezmények rendezése körében de lege ferenda javaslatot tett az érvénytelen szerződés alapján történő vagyonelmozdulások rendezését illetően a dogmatikai és törvényi tisztázásra. Ez a lényeget tekintve abban állt, hogy az eredeti állapot helyreállítása tisztán tulajdoni (rei vindicatio) igényként kerüljön megfogalmazásra, amelynek teljesítése csak kölcsönösen és természetben történhet. Az eredeti állapot helyreállítás eredeti vagy utólagos lehetetlensége esetén a felek közötti vagyonelmozdulásokat az alaptalan gazdagodás szabályai alapján kell rendezni, amely szabályozási konstrukcióhoz társulnak a járulékos igények. Ennek a szabályrendnek szükségszerű velejárója az, hogy az érvénytelen szerződés alapján bekövetkezett vagyonmozgások esetén, hasonlóan az érvényes szerződés teljesítésének joghatásához, szálljon át a másik félre a kárveszély. A Ptk. teljes mértékben helyesen ezt a szabályozási konstrukciót valósította meg. Így a Ptk. elemzett 6:109. kárveszélyátszállás szabálya valójában az eredeti állapot helyreállítás, az alaptalan gazdagodás és járulékos igények kisegítő szabályaként került eredetileg megfogalmazásra. 24 Álláspontunk szerint azonban a 6:109. szabálya túlmutat az eredetileg helyes és ma is időtálló indokokon. E szerencsés szabály ugyanis nagyobb horderejű, mint az eredeti állapot helyreállítás kisegítő szabálya. Az idézett norma szélesebb összefüggése és jelentése a következőkben ragadható meg. 2. néhány alapvetés a hivatkozott szabály értelmezéséhez Mielőtt a Ptk. 6:109. jelentőségét az érvénytelenségi szabályrendben feltárnánk, szükségesnek tartunk a szabály értelmezésével kapcsolatosan néhány alapvetést rögzíteni. Elsőként felhívjuk a figyelmet a törvényszöveg pontos olvasására, miszerint szó nincs arról, hogy az érvénytelenségnek, vagy a szerződés érvénytelen létrejöttének, az érvénytelenségi ok fennállásának önmagában jogkövetkezménye lenne a kárveszély átszállása. Az érvénytelenségnek önmagában csak az érvénytelenség jelentése, a joghatás megvonása a jogkövetkezménye a Ptk. 6:108. (1) bekezdése szerint. Pont emiatt lesz majd szükség a vizsgált 6:109. -ra. A kárveszély nyilvánvalóan az érvénytelen szerződés alapján nyújtott szolgáltatással száll csak át. Másodikként utalunk arra, hogy nem véletlen, hogy a Ptk. nem az érvénytelen szerződés teljesítése joghatá- 20 Vékás Lajos: Parerga. Dolgozatok az új Polgári Törvénykönyv tervezetéhez, HVG-ORAC Kiadó, Budapest 2008, Lásd a Legfelsőbb Bíróság PK 32. sz. állásfoglalását, amelyet csak az 1/2010. (VI. 28.) PK vélemény tett meghaladottá, nem utolsósorban az előző lábjegyzetben hivatkozott mű hatására. 22 Pl. Eörsi Gyula: Kötelmi jog Általános rész, egyetemi jegyzet 5. kiadás, Tankönyvkiadó, Budapest 1985, Különösen Nizsalovszky Endre: Fogyatékos jogügyletek. Magyar Jogászegyleti Értekezések 1933, ; valamint Weiss Emilia: A szerződés érvénytelensége a polgári jogban, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest Így pl. Vékás, 7. sz. lábjegyzetben i. m. 142, , Wellmann, 3. sz. lábjegyzetben i. m

43 szám TANULMÁNYOK 629 saként, hanem az érvénytelen szerződés alapján nyújtott szolgáltatás joghatásaként szabályozza a kárveszélyátszállást. Az eltérő szóhasználatra azért van szükség, mert az érvénytelen szerződés teljesítése fogalmilag nem lehetséges. A teljesítés ugyanis magába foglalja a célzott joghatás elérését, a teljesítés joghatásának megvalósítását. 25 Erre azonban érvénytelen szerződés esetén nem kerülhet sor, hiszen pontosan a célzott joghatást vonja meg a Ptk. az érvénytelen szerződéstől. A szolgáltatás nyújtása ennek előre bocsátása mellett tehát nem egyszerű szerződéses cselekmény, hanem teljesítésnek jogilag nem tekinthető, de a fentiek szerinti kvázi-teljesítés, vagyis az, ami érvényes szerződés esetén teljesítésnek lenne tekintendő. Így pl. ingó adásvétel esetén a birtokátruházás. Harmadik alapvetésként azt rögzítjük, hogy a kárveszély, valamint a kárveszélyátszállás alatt pontosan azt kell értenünk, amit a kárveszély és annak átszállásával kapcsolatban az előző II. pontban részletesen elemeztünk az alábbi eltérésekkel. Nem beszélhetünk a kárveszélyviselés (átszállás) szerződéses rendezéséről érvénytelen szerződés esetén, hiszen az érvénytelenség ezen szabályoktól is megvonja a joghatást, valamint az érvénytelenség szabályai alapvetően kógensek. A Ptk.-ban megfogalmazott speciális kárveszélyátszállás szabályok 26 is csak érvényes szerződésekre vonatkozhatnak. Ezzel együtt a kárveszélyviselés az olyan károk viselésének kötelezettségét jelenti, amelyeket másra nem lehet áthárítani. Így vonatkozik különösen a dologi jogi szabályok szerinti kárveszélyviselésre. Megjegyezzük ehhez, hogy a fenti II. 3. pontban megfogalmazott javaslatunknak megfelelően minden olyan esetben is, amikor az érvénytelenséggel összefüggésben dologi jogi kárveszélyről szólunk, az alatt értjük a jogokon fennálló kárveszélyt is, valamint dolog alatt értjük a jogokat is. Mindezek előre bocsátása után áttérhetünk a Ptk. 6:109. értelmezésére az érvénytelenségi jogkövetkezmények szabályrendjét illetően. 3. a Ptk. 6:109. és a bírósági érvényessé nyilvánítás kapcsolata Az érvénytelen szerződés másodlagos jogkövetkezményeként szabályozza a Ptk. 6:110. a bíróság általi érvényessé nyilvánítást visszamenőleges hatállyal. 27 Ebben az esetben, ha az érvénytelenség oka megszűnt, vagy ha az érvénytelenség miatti érdeksérelem a szerződés megfelelő módosításával kiküszöbölhető, a bíróság a szerződés megkötésére visszamenőleges (ex tunc) hatállyal érvényessé nyilváníthatja a szerződést. Ilyenkor az érvénytelenségi okot nem tartalmazó szerződés megkötésére visszamenőleges hatállyal érvényes lesz, amely azt is jelenti, hogy az érvénytelen szerződés alapján nyújtott szolgáltatások teljesítésnek fognak minősülni, vagyis a szerződés be fogja tölteni az érvénytelenségi ok nélküli célzott joghatást. Könnyű belátni, hogy a bíróság általi érvényessé nyilvánítás esetén meghatározó szerepet játszik a 6:109. szerinti kárveszélyátszállás, ha már az érvénytelen szerződés alapján megtörtént a szolgáltatás nyújtása ( a teljesítés ). Ha nem szállna át az érvénytelen szerződés alapján nyújtott szolgáltatással a kárveszély a vizsgált szabály alapján, nem tudna megvalósulni a bíróság általi érvényessé nyilvánítás visszamenőleges hatállyal sem. Szükségszerű, hogy a teljesítés valamennyi joghatása az érvényessé vált teljesítésre biztosítva legyen, ezért a 6:109. teremti meg azt a helyzetet, hogy a másra át nem hárítható károk viselésének kötelezettsége átszálljon a másik félre, elérve ezzel, hogy az érvényessé nyilvánítás alapján ex tunc hatállyal érvényessé vált szerződés teljesítéséhez ugyanazon a joghatás társuljon, mint az (eleve) érvényes szerződés teljesítéséhez. Megjegyezzük, hogy ez az oka annak, hogy a Ptk. helyesen, egyből az érvénytelenség jelentését követően, valamennyi másodlagos jogkövetkezmény előtt, a 6:109. -ban fogalmazza meg a kárveszélyátszállást, és nem a vagyoni viszonyok rendezésének kisegítő normájaként az eredeti állapot helyreállításának szabályai között. 4. Érvényessé válás a felek akaratából és a Ptk. 6:109. kapcsolata A Ptk. 6:111. meglehetősen fontos, új másodlagos jogkövetkezményként szabályozza a szerződés konvalidálását (azaz érvényessé válását) a felek akaratából, jelentősen megerősítve ezzel a szerződő felek privátautonómiáját, megfelelve ugyanakkor az érvénytelenség dogmatikai követelményeinek is. 28 A hivatkozott szabály szerint a szerződés megkötésének időpontjára visszamenő (ex tunc) hatállyal érvényessé válik, ha az érvénytelenségi okot a felek utólag kiküszöbölik, vagy annak más okból való megszűnése esetén a szerződési akaratukat megerősítik. Mivel fő szabály szerint a felek akaratából történő érvényessé válás esetén is megkötésére visszamenőleges hatállyal válik érvényessé a szerződés, indokolt a Ptk. 6:109. kárveszélyátszállás szabálya, hiszen az érvénytelenségi stádiumban nyújtott szolgáltatás az érvényessé válás következtében teljesítésnek fog minősülni, így a 6:109. segítségével meg tud valósulni a szerződés érvényessé válása megkötésének időpontjától. Indokok és a részletes megfontolások megegyeznek az előző pontban előadottakkal. Fontos arra is utalnunk azonban, hogy a szerződő felek dönthetnek úgy is a Ptk. 6:111. (3) bekezdése alapján, hogy a szerződésük jövőre nézve (ex nunc hatállyal) 25 Ugyanígy pl. Kemenes, 16. sz. lábjegyzetben i. m Ld. a II. 6. c) pontban írtakat. 27 Ld. ehhez részletesen pl. Kiss Gábor Sándor István: A szerződések érvénytelensége, 2. kiadás, HVG-ORAC, Budapest 2014, , valamint Wellman, 3. sz. lábjegyzetben i. m A felek akaratából történő érvényessé váláshoz és a jogintézmény megalkotásának indokaihoz ld. Darázs Lénárd: Az érvényessé válás jogintézményének szükségességéről a polgári jogban, Magyar Jog, sz

44 szám Magyar Jog váljon csak érvényessé. Ilyen esetben, ha az érvénytelenségi stádiumban történt a felek részéről szolgáltatásnyújtás, akkor az így bekövetkezett vagyonmozgásokat az érvénytelenség jogkövetkezményeinek (eredeti állapot helyreállítás, alaptalan gazdagodás elszámolása, járulékos igények) alkalmazásával rendezniük kell. Ilyen esetben is elengedhetetlenül fontos a kárveszélyátszállás 6:109. szabálya, hiszen ekkor nem a (megkötésétől) érvényessé vált szerződés teljesítésének joghatását garantálja, hanem ellenkezőleg, az érvénytelenség ellenére bekövetkezett vagyonelmozdulások rendezésének eszköze lesz az alábbi pont szerint. 5. vagyoni viszonyok rendezése érvénytelen szerződés esetén és a kárveszélyátszállás összefüggése Minden olyan esetben, amikor a szerződés a bíróság által vagy a felek akaratából nem válik érvényessé, de az érvénytelenség ellenére vagyonelmozdulás (szolgáltatásnyújtás) ment végbe, az érvénytelenség másodlagos jogkövetkezményeként rendezni kell 29 az elmozdult vagyoni viszonyokat. Ezt a Ptk. az eredeti állapot helyreállítása (6:112. ), valamint az alaptalan gazdagodás pénzbeli megtérítése (6:113. ), kiegészítve ezeket a járulékos igényekkel (6:115. ) jogintézményeken keresztül irányozza elő. Az eredeti állapot helyreállítása mindig természetben és kölcsönösen történhet, így ez a jogkövetkezmény a dolog tulajdonának átruházásával járó szerződéseknél alkalmazandó, és mint ilyen tulajdoni igényként jelentkezik. Ha az eredeti állapot (eredeti vagy utólagos irreverzibilitás miatt) nem állítható helyre, a felek közötti alaptalan gazdagodás pénzbeli elszámolásának van helye. Ebbe a szabályozási környezetbe ékelődik be a fentiekben elemzett Ptk. 6:109., amely szerint az érvénytelen szerződés alapján nyújtott szolgáltatással a kárveszély a másik félre száll át. Álláspontunk szerint a Ptk. 6:109. az érvénytelen szerződések alapján bekövetkezett vagyonelmozdulások rendezését illetően kettős szereppel bír. Egyrészt kiigazító funkciót tölt be az eredeti állapot helyreállítással összefüggésben a dologi jogi kárveszély 30 értelmében. Másrészt kiigazító funkciót tölt be az alaptalan gazdagodás elszámolásával összefüggésben a teljesítési kockázat, 31 mint kárveszély értelmében. Mindkét esetben a 6:109. hiányában egyenlőtlenség keletkezne a szerződő felek pozíciójában a vagyonelmozdulások rendezését illetően. Az alábbiakban ezt a két összefüggést írjuk le részletesebben. Azokban a szerződésekben, amelyekben az eredeti állapot helyreállíthatósága fogalmilag egyáltalán felmerül, a természetben és kölcsönös visszaszolgáltatási kötele- zettség miatt jellemzően eltérő (visszatérítendő) szolgáltatások állnak egymással szemben, ami komoly egyenlőtlenséget eredményez a felek pozíciójában. Az egyik oldalon jellemzően pénzszolgáltatás (vételár) áll, amelynek, mint fajlagos szolgáltatásnak a visszatérítése mindig lehetséges. A másik oldalon azonban dologszolgáltatás áll, amely az esetek nagy részében könnyen irreverzibilissé (azaz utólag természetben visszaadhatatlanná) válik, mert pl. elpusztul vagy továbbértékesítik. Emiatt az eredeti állapot helyreállítás körében a pénzszolgáltatást nyújtó fél kedvezőbb helyzetbe kerülne a dologszolgáltató féllel szemben. Ezen egyensúlyfelborulást akadályozza meg a Ptk. 6:109. kárveszélyátszállás szabálya. A 6:109. hiányában az általa szolgáltatott, de a másik fél birtokában lévő dolog tulajdonosa a szerződés érvénytelensége miatt a dolog tulajdonosa maradna, így a kárveszély is őt terhelné. Vagyis neki vissza kellene szolgáltatnia a kapott pénzszolgáltatást, miközben a dologban bekövetkezett károk, szélsőséges esetben a dolog elpusztulása (továbbértékesítése) is az ő, mint kárveszélyviselésre kötelezett tulajdonos kára lenne. A 6:109. szabálya folytán azonban a dolog a másik fél (a dolgot birtokló) kárveszélyére semmisül meg, és mivel így azt visszaszolgáltatni nem tudja, így ő sem tarthat igényt a saját pénzbeli szolgáltatásának visszatérítésére. 32 Vagyis a Ptk. 6:109. szabálya gyakorlatilag azt jelenti, hogy a dologszolgáltatás jogosultja (tipikusan a vevő) nem követelheti vissza az egyébként visszatérítendő pénzszolgáltatást, ha ő a dolog vétlen elpusztulása, vagy továbbértékesítése következtében a kapott dolgot nem tudja visszaadni. 33 A Ptk. 6:109. kárveszélyátszállást megfogalmazó szabályának nem csak az eredeti állapot helyreállítása, hanem az alaptalan gazdagodás megtérítése körében is jelentősége van. Ez a szerepkör a kárveszélyviselés kiterjesztett értelmezésével áll összhangban, és elszakad a kárveszélyviselésnek az általunk kritizált tulajdonjoghoz (dologhoz) kötöttségétől. A Ptk. 6:109. hiányában a szerződő felek jogi helyzete egyenlőtlenné válhatna ugyanis akkor is, ha az alaptalan gazdagodás pénzben történő megtérítésével kellene biztosítani a felek közötti vagyoni egyensúlyt az érvénytelenség másodlagos jogkövetkezményei körében, és a Ptk. 6:113. (2) bekezdésben megfogalmazott felelősségi szabályok nem alkalmazhatók, mivel nincs a gazdagodás elvesztéséért felelős személy. A Ptk. 6:109. kárveszélyátszállás szabályának hiányában felmerülhetne a jogalap nélküli gazdagodás analógia útján történő alkalmazása, amely szabályozási körben a Ptk. 6:579. (2) bekezdés szerint nem lenne köteles a gazdagodást visszatéríteni az, aki attól a visszakövetelés előtt elesett (a rosszhiszeműséget és felróhatóságot kivéve). Vagyis ezen szabály alapján a gazdagodás vétlen elpusztulása (megszűnése) a gazdagodóval szembeni másik fél veszélye lenne, hiszen azt visszakövetelni nem tudja. Álláspontunk 29 Természetesen kereset alapján, és nem hivatalból, a Ptk. 6:108. (1) bekezdése szerint. 30 Lásd a II. 2. és 3. pont alatt írtakat. 31 Lásd a II. 5. pont alatt írtakat. 32 Ugyanígy Wellmann, 3. sz. lábjegyzetben i. m Vékás Lajos (szerk.): A Polgári Törvénykönyv magyarázatokkal, Complex, Budapest 2013, 579.

45 szám TANULMÁNYOK 631 szerint az érvénytelenségi szabályrendben ezen a helyzeten is változtat a 6:109. kárveszélyátszállás szabálya. Az érvénytelenség körében az alaptalan gazdagodás visszatérítésének teljesítési kockázata nézetünk szerint átszáll az érvénytelen szerződés alapján nyújtott szolgáltatással a másik félre. Vagyis az alaptalan gazdagodástól eleső fél a saját kárveszélyére, mint teljesítési kockázatára esik el az alaptalan gazdagodástól, így azt a Ptk. 6:109., valamint a 6:113. alapján meg kell térítenie a másik fél részére. Ez áll összhangban egyrészt a 6:113. (2) bekezdéssel, amely kimerítően részletezi, hogy mikor nem kell megtéríteni az alaptalan gazdagodást érvénytelenség esetén, másrészt azzal az elvvel, hogy az érvénytelen szerződés alapján nem származhat joghatás, így alaptalan gazdagodás sem. Ettől való elesés nem lehet a gazdagodást elvesztő féllel szerződő másik fél kockázata, mert az egymás közötti viszonyban kell az érvénytelenség tiltott joghatásait felszámolni a Ptk. 6:108. (1) bekezdésének strukturális normája szerint. IV. Következtetések Fenti elemzések alapján rögzítendő, hogy a kárveszély a polgári jogban komplex tartalommal rendelkező jogintézmény, amely többrétegű megközelítést igényel. Szakítani kell a modern magánjogi viszonyok között a kárveszélyviselésnek a dologi joghoz, és a dologban beálló, másra nem hárítható károkhoz kötöttségével. A kárveszély kiterjesztendő a jogokban beálló, másra át nem hárítható károkra is. A vizsgált jogintézmény a klasszikus kereteken túl kártelepítési módként, valamint teljesítési kockázatként is értelmezendő. A dolog (jog) átruházásával kapcsolatos szerződések teljesítésének joghatásaként a törvény erejénél fogva átszáll a kárveszély. Ez kógens szabály annyiban, hogy a felek nem rendelkezhetnek úgy, hogy az ilyen szerződések teljesítésével nem száll át a kárveszély. Más esetekben a kárveszély átszállása szerződéses szabályozás tárgyává tehető, amely nem csak tulajdon átruházással összefüggő szerződésekben jelenhet meg. Az érvényes szerződés nem teljesítéshez kötött, Ptk.-ban megfogalmazott kárveszélyátszállás szabályai diszpozitív (fogyasztói szerződés esetén klaudikálóan kógens) normák. Az érvénytelen szerződés alapján nyújtott szolgáltatással is átszáll a másik félre a kárveszély, amely szabály a teljesítéshez kapcsolódó kárveszélyátszállással egyenértékű norma. Az érvénytelen szerződések körében a kárveszélyátszállás valamennyi másodlagos jogkövetkezménnyel szoros kapcsolatban áll, így az érvénytelenség jogkövetkezményeinek immanens része, ami önmagában komplex megközelítést és értelmezést igényel. Új magánjog sorozat 3. kötete A szerződések érvénytelensége Szerzők: kiss gábor, sándor István A szerződések érvénytelenségét bemutató kézikönyv az új Ptk. egészét áttekinti: a semmisségi okokat a személyek jogában, a dologi jogban, a kötelmi jog általános és különös részében, a megtámadhatósági okokat a kötelmi jog általános részében. A kötet ismerteti a kötelmi jog különös részében szabályozott egyes szerződések esetében tipikusan előforduló érvénytelenségi Ára: 7000 Ft okokat is. A hagyományos polgári jogi területeken túl a szerzők bemutatják a társasági szerződés érvénytelenségét, a fogyasztói szerződések sajátos érvénytelenségi okait, valamint a fizetésképtelenségi jogban ismert eseteket. külön fejezet ismerteti az érvénytelenség esetén alkalmazandó jogkövetkezmények rendszerét, valamint az érvénytelenség perjogi vonatkozásait. A szerzők bírói, ügyvédi munkájuk mellett jogirodalmi tevékenységet végző gyakorlati és elméleti szakemberek elsősorban a joggyakorlat, kiemelten a bírósági gyakorlat oldaláról kívánják bemutatni a szerződések érvénytelenségének területét, de érintik a témakör egyes kérdéseinek elméleti, dogmatikai alapjait és szakmai vitáit is. 5% WEBES VÁSÁRLÁS HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 1037 Budapest, Montevideo utca 14. FAx: (36-1) TeLeFOn: (36-1) info@hvgorac.hu

46 szám Magyar Jog Kocsis Ottilia A jogalkotó közhatalom megítélésének a változásáról 1 avagy a törvényt ember találta ki. 2 A hatalmi ágak (törvényhozó hatalom, végrehajtó hatalom, igazságszolgáltatás) megosztása a francia felvilágosodáskori gondolkodó, Montesquieu nevéhez kötődő elmélet, amely világszerte ma is élő alkotmányozási elv. 3 Az államhatalmi ágak elválasztása az Alkotmánybíróság értelmezésében az állam legjelentősebb funkcióinak, a törvényhozás-végrehajtás-igazságszolgáltatás trichotómiájának szervezeti, hatásköri és működési elkülönülését jelenti 4. A hatalommegosztás elve a demokratikus jogállamban jelenti azt is, hogy az egyik hatalmi ág nem vonhatja el a másik jogosítványait, korlátlan és korlátozhatatlan hatalom nincs, az egyes hatalmi ágak hatalmi ellensúlyt képeznek a többi hatalmi ággal szemben. A közhatalommal rendelkező szervek a tevékenységüket a jog által meghatározott szervezeti keretek között, a jog által megállapított működési rendben, a jog által a polgárok számára megismerhető és kiszámítható módon szabályozott korlátok között fejtik ki. A jogalkalmazási tevékenység esetén a rendes és rendkívüli jogorvoslat az irányadó eljárási rendben biztosított. A bírói jogalkalmazás felett további kontrollt gyakorol az alkotmányjogi panasz alapján az Alaptörvénnyel ellentétes bírói döntés megsemmisítésére az alaptörvényben felhatalmazott Alkotmánybíróság 5. Az ügy érdemében hozott és a bírósági eljárást befejező egyéb döntés mellett a felülvizsgálat kiterjed a bíróságokra kötelező jogegységi határozatokra is. 6 A hatalmi ágak elválasztása és kölcsönös egyensúlyának megteremtése érdekében 7 létrehozott Alkotmánybíróság értelmezésében a jogegységi határozat utólagos normakontroll keretében történő alkotmányossági szempontú vizsgálatára alapot az ad, ha túlmutat a bírói hatalmi ág önálló jogszabály-értelmező, quasi normaalkotó tevékenységén. Ha a bírói jogalkotás normatív tartalommal bír, a hatalommegosztás elvével kerül ellentétbe 8. A jogalkalmazó közhatalom diszfunkcionális működése polgári jogi kártérítési felelősséget von maga után: a károsulttal szemben az e tevékenységgel okozott kárért az állam egyrészt a jogalkalmazó szervei útján tartozik helytállni a rendes bíróság előtt a Polgári Törvénykönyv kárfelelősségi szabályai alapján, másrészt a közhatalom eredeti feljogosítottjaként közvetlenül felel mint szerződő fél a strasbourgi székhelyű European Court of Human Rights, az Emberi Jogok Európai Bírósága [a továbbiakban: EJEB] előtt, amennyiben a jogalkalmazás az Emberi Jogok Európai Egyezménye 9 (a továbbiakban: Egyezmény) által biztosított alapvető emberi jogok sérelmét okozta. A jogalkotás a jogszabály 10 alkotása, ideértve a közjogi szervezetszabályozó eszközöket is. A jogalkotás, mint felhatalmazáson alapuló közhatalmi tevékenység, állami cselekvés is joghoz kötött, szabályozott. Meg kell felelnie a jogalkotással szemben támasztott törvényi követelményeknek, a nemzetközi jogból és az európai uniós jogból eredő kötelezettségeknek. 11 A jogalkotás felett az Alkotmánybíróság, az önkormányzati rendeletalkotás felett részben a Kúria absztrakt normakontrollt gyakorol. E közjogi eszköz csupán a jogalkotással történő (további) károkozás megelőzésére alkalmas. 12 A jogalkotással megnyilvánuló közhatalom polgári jogi kárfelelősségét a hazai bírói gyakorlat elutasítja 13. Ennek indokát abban jelöli meg, hogy az általános és absztrakt magatartási szabályok létrehozására irányuló jogalkotási tevékenységre és a hozzá kapcsolódó felelősségre is a polgári jogi felelősség alól immunitást biztosító közjog (alkotmányjog) szabályai vonatkoznak. A jogalkotással bekövetkező károsodás nem keletkeztet a jogalkotó és a károsult között polgári jogviszonyt, következésképpen a polgári jogi kárfelelősségnek a szabályai sem alkalmazhatók. 14 A polgári bíróság nem állapíthatja meg azt, hogy a jogalkotó a jogalkotás sérelmezett elmulasztásával jogellenességet követett el. Ehhez képest hiányzik a kárfele- 1 Felelősség a jogalkotással okozott kárért címmel a Tanulmányok a Debreceni Ítélőtábla 10 éves évfordulójára (Debrecen, Debreceni Ítélőtábla, p ) kötetben megjelent tanulmány alapján. 2 [Werbőczy Tripartitum 6. CZIM 4. ]. 3 [Alaptörvény C) cikk (1) A magyar állam működése a hatalom megosztásának elvén alapszik.] 4 [2/2015. (II. 2.), 28/1995. (V. 19.), 38/1993.(VI. 11.), 56/1991. (XI. 8.), 75/1995. (XII. 21.), 42/2005. (XI. 14.) AB határozatok]. 5 [Alaptörvény 24. cikk (2) d), (3) b)] 6 [az Alkotmánybíróságról szóló évi CLI. törvény 27., 37. (2)]. 7 [az Alkotmánybíróságról szóló évi XXXII. törvény indokolása]. 8 [42/2005. (XI. 14.) AB határozat]. 9 [az évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, Rómában, november 4-én kelt Az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló Egyezmény, és a kiegészítő jegyzőkönyvei] 10 [Alaptörvény R) cikk (2), T) cikk (2)] 11 [2010. évi CXXX. törvény a jogalkotásról 2. (4) bekezdés, 302/2010. (XII. 23.) Korm. rendelet az Európai Unió jogának való megfelelés érdekében szükséges jogszabály-előkészítési feladatok teljesítéséről]. 12 [ az egyedi jogvita jogsérelem okozásával vagy a jogbiztonság veszélyeztetésével ne alkotmányellenes jogszabály alapján dőljön el. 35/2011. (V. 6.) AB sz. határozat]. 13 [CD jogtár Nagykommentár a kártérítési joghoz A jogalkotással okozott kár Csécsy Andrea Fézer Tamás Havasi Péter Tóth Endre Tamás Varga Nelli]. 14 [BH ].

47 szám TANULMÁNYOK 633 lősség egyik alapvető feltétele, a jogellenesség 15. A Metróperként elhíresült jogvitában a központi költségvetésből biztosítandó támogatásról szóló kormányhatározat hatályon kívül helyezése kapcsán a Legfelsőbb Bíróság úgy ítélte meg, hogy az állam marasztalása olyan bírói jogalkotásnak minősülne, amelynek következtében sérülne az állam törvényalkotási szuverenitása 16. A bírói jogalkalmazás máig élő evidenciaként alkalmazza azt a jogi érvelést, hogy a jogalkotásra, mint közjogi tevékenységre a Ptk. nem alkalmazható 17. A fentiektől eltér a jogszabályi formába foglalt egyedi döntések megítélése. Ezeket az Alkotmánybíróság csak akkor vizsgálta érdemben, ha ezt a megoldást visszaélésszerűnek, diszfunkcionálisnak találta, egyébként a hatáskörének hiányát állapította meg. 18 A bíróság érdemben vizsgálta a közösségi határozatban előírt tagállami cselekvési kötelezettség teljesítésével okozott kárért való felelősséget abban az esetben, ha az nem jogalkotásból (annak hiányából), hanem egyéb közhatalmi, egyedi közigazgatási intézkedésből fakadt 19. Ha az Országgyűlés egyedi ügyben jogszabályi formába öltöztetett, de tartalmilag jogalkalmazói döntést hoz, és e tény kimondásával az Alkotmánybíróság megsemmisíti, a közhatalom gyakorlása a jogalkalmazás területére esik, a diszfunkcionális működés polgári jogilag is jogellenessé teszi a jogalkotó magatartását 20. A jogalkotó közhatalom abszolút immunitását, kártérítő felelőtlenségét valló hazai bírói gyakorlat okkal irányította a kérdés iránt érdeklődők figyelmét az EJEB gyakorlatára és a közösségi jog megsértéséből a jogalkotási kötelezettség elmulasztásából, késedelmes vagy nem megfelelő teljesítéséből eredő, egyéneknek okozott kárért a tagállam felelősségét hangsúlyozó közösségi jogalkalmazásra, a luxemburgi székhelyű Court of Justice of The Euoropean Union, az Európai Unió Bírósága [a továbbiakban: EuB] ítéleteire. Az Egyezmény 34. és 41. cikke alapján a Magas Szerződő Felek által az Egyezményben és a kiegészítő jegyzőkönyveiben biztosított alapvető jogok megsértése miatt a természetes és jogi személyek november 1-je óta fordulhatnak az egyezmény végrehajtására létrehozott EJEB-hez. Érvényesíthetik a szerződő állammal szemben a jogalkotással okozott kárukat is. Az EJEB az ítéleteiben gyakran elégségesnek ítéli a jogsértés megállapítását, a vagyoni kár esetén a kérelmező részéről megkívánja az okozatosság bizonyítását. Az EJEB ítélkezési gyakorlata szerint nem feladata a tagállami jogszabályok absztrakt vizsgálata és annak meg- állapítása, hogy az adott jogszabály összeegyeztethető-e az Egyezménnyel 21. A döntéseit quasi ténybíróságként egyedi jogsérelmekkel kapcsolatban, az adott ügy körülményeit, a kérelmezők egyéni helyzetét értékelve hozza meg. A megfogalmazása szerint a látszat mögé kell néznie, és az összes releváns körülményt így az eljárásban részes felek magatartását, az állam által alkalmazott eszközöket és azok végrehajtását figyelembe véve kell a szóban forgó helyzet valóságát megvizsgálnia. 22 A jogalkotó állam kárfelelőssége kapcsán az Egyezményben rögzített jogok megsértését annak a tükrében vizsgálja, hogy az Egyezmény gyakorlati és hatékony, nem pedig elméletileg fennálló vagy illuzórikus jogokat kíván biztosítani, célja nem teoretikus vagy illuzórikus, hanem gyakorlati és hatékony jogok biztosítása. 23 Arányossági elemzést végez a kifogásolt intézkedéssel elérni kívánt cél és az alkalmazott eszközök közötti viszony vizsgálatával. A beavatkozásnak megfelelő egyensúly -t kell találnia a közösség általános érdekének kívánalmai, valamint az egyén alapvető jogai védelmének követelményei között 24. Az EJEB a jogsérelem, az állami magatartás vizsgálatakor figyelemmel van a releváns európai uniós jogon (ide értve az Európai Unió Alapvető Jogok Chartáját, az EuB ítéleteit is), az Európa Tanács tagállamaiban alkalmazott megoldásokon túl a releváns hazai jogra, a kérelmezőt érintő jogszabály elfogadásához vezetett jogalkotási eljárásra, a jogszabály Alkotmánybírósági vizsgálatának az eredményére, a hazai bíróságok esetjogára. Az egyéni panasz érdemi vizsgálata során mindezek tükrében értékeli a kérelmező és a kormány érveit, azt, hogy történt-e beavatkozás, és az a közérdek által indokolt, jogszerű, törvényes intézkedés volt-e. A hazai jogban beleértve az alkotmányt is fennálló jogalap megléte önmagában nem elegendő a törvényesség elvének kielégítésére. A jogalapnak ugyanis bizonyos minőséggel is rendelkeznie kell, nevezetesen meg kell felelnie a jogállamiságnak és garanciákat kell biztosítania az önkényesség ellen. Az EJEB szerint a törvényesség Egyezménybeli fogalma azon túl, hogy követelményként állítja a hazai jognak való megfelelést, olyan minőségi követelményeket is felállít a hazai joggal szemben, mint az előreláthatóság és általánosságban az önkényesség hiánya. A kérelmező a számára biztosított jogok tekintetében vele szemben alkalmazott egyedi intézkedés hiányában, pusztán a 15 [BH ]. 16 [BH ]. 17 [Kúriai Döntések 2017/3/91., Kúria Pfv.III /2015/4. (PJD megjelent: Polgári Jog 2016/9.)]. 18 [52/1993. (X. 7.) AB határozat, 439/B/1999. AB végzés, 939/B/2001. AB végzés, 5/2007. (II. 27.) AB határozat]. 19 [EBH ]. 20 [EBD P.1., BDT ]. 21 [Nikolova kontra Bulgária [GC] (31195/96.) március 25., 60. bekezdés]. 22 [N.K.M. kontra Magyarország 66529/11. sz. kérelem, május 14. ítélet]. 23 [Gáll kontra Magyarország 49570/11. sz. kérelem, június 25. ítélet, K.M.C. kontra Magyarország 19554/11. sz. kérelem, július 10. ítélet]. 24 [Vékony kontra Magyarország 65681/13. sz. kérelem, január 13. ítélet].

48 szám Magyar Jog kifogásolt jogi szabályozás fennállására tekintettel is jogsértés áldozatának állíthatja magát. 25 Az EJEB esetjoga szerint az államok a társadalmi és gazdasági jogalkotás területén beleértve az adóztatást is széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek, a változtató intézkedéseket azonban megkülönböztetés-mentesen, és az arányosság követelményeit figyelembe véve kell végrehajtani. Az olyan jogszabály-módosítás, amely egy jogos várakozást eltöröl, önmagában is a javakba való, a védett várakozásokba történő ésszerűtlen beavatkozás. A törvényi kötelezettségvállalásokból fakadó jogos várakozások védelmét az igazolja, hogy a jognak védelemben kell részesítenie a jogalkotás útján tett vállalásokba vetett bizalmat. 26 Az EJEB által kibontott jogvédelem szintjét az általa nyújtott alapjogvédelem kapcsán az Alkotmánybíróság is irányadónak tekinti, a strasbourgi joggyakorlatot a pacta sunt servanda elvéből 27 következően tartja követendőnek. 28 Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlatában az alapjogok érvényesülésének minimális mércéjeként fogadja el a nemzetközi szerződésekben foglalt, illetve az ahhoz kapcsolódó ítélkezési gyakorlatban kibontott jogvédelmi szintet, hangsúlyozottan irányadónak tekinti az EJEB Egyezmény értelmező joggyakorlatát. Az eljárása során figyelemmel van arra is, hogy az Alaptörvény Q) cikkéből fakadóan tartózkodnia kell attól, hogy az EJEB által egyezménysértőnek nyilvánított jogi megoldást az Egyezménnyel összeegyeztethetőnek értékeljen. 29 Az Alkotmánybíróság már több alkalommal leszögezte azt, hogy [a]z Európai Közösségek alapító és módosító szerződései az Alkotmánybíróság hatáskörének szempontjából nem nemzetközi szerződések, [...] e szerződések, mint elsődleges jogforrások [...] közösségi jogként a belső jog részei, mivel a Magyar Köztársaság május 1-jétől az Európai Unió tagja. Az Alkotmánybíróság hatáskörének szempontjából a közösségi jog nem minősül [...] nemzetközi jognak, ugyanakkor az Alkotmánybíróságnak a hatáskörét előíró jogszabályi rendelkezések alapján nincs hatásköre annak vizsgálatára, hogy vala- mely jogszabály sérti-e az Európai Unió jogát,... formai vagy tartalmi értelemben az Európai Unió jogával összhangban került-e elfogadásra. 30 A tagállami jogalkotás közösségi jognak való megfelelőségét közösségi jogi eszköz biztosítja. Az Európai Unióról szóló Szerződés és az Európai Unió működéséről szóló szerződés [a továbbiakban: EUMSz.] 258. cikk szerint az uniós jog alkalmazását felügyelő Európai Bizottság keresete alapján a tagállam ellen indított kötelezettségszegési eljárásban az EuB ítéletben állapítja meg azt, hogy a tagállam valamilyen nemzeti szabály elfogadásával közösségi jogot sértett, valamely irányelvből eredő kötelezettségét nem, vagy nem megfelelően teljesítette. A tagállamok jogrendszereiben az Európai Unió joga a közösségi jogi aktus annak közvetlen vagy közvetett hatálya függvényében érvényesül: közvetlenül az általános hatállyal valamennyi, illetve a címzett tagállamban kötelező rendelet, illetve határozat esetén, míg a csupán az elérendő célokat illetően kötelező irányelv esetén a tagállamok Közösséghez való hűség elvén alapuló jogharmonizációs kötelezettségén keresztül. 31 Az EGK-Szerződés által létrehozott jogrendszer amelynek egyaránt alanyai a tagállamok és azok állampolgárai részévé vált a tagállamok jogrendszereinek és a nemzeti bíróságok által alkalmazható. Az uniós jog a nemzeti joggal szemben elsődleges, a nemzeti jog szabályai az uniós jog alkalmazását nem akadályozhatják. 32 A december 1-jén hatályba lépett Lisszaboni Szerződést elfogadó kormányközi konferencia zárónyilatkozatához csatolt nyilatkozat 33 is hangsúlyozza, hogy az EuB állandó ítélkezési gyakorlatának megfelelően a Szerződések és a Szerződések alapján az Unió által elfogadott jogi aktusok a tagállamok jogával szemben elsőbbséget élveznek. A primer, a tagállamok által a csatlakozás időpontjától közvetlenül alkalmazandó uniós jog nemcsak a szerződésekből áll 34, hanem ide tartoznak az EuB joggyakorlatában kikristályosodott íratlan jogi normák, a uniós jogrendszer szerves részét képező ún. általános közössé- 25 [Ternovszky kontra Magyarország (67545/09. sz. kérelem, december 14. ítélet)]. 26 [N.K.M. kontra Magyarország (66529/11. sz. kérelem, május 14. ítélet), R.Sz. kontra Magyarország (41838/11. sz. kérelem, június 2. ítélet), Gáll kontra Magyarország (49570/11. sz. kérelem, június 25. ítélet)] 27 [Alaptörvény Q) cikk (2) Magyarország nemzetközi jogi kötelezettségeinek teljesítése érdekében biztosítja a nemzetközi jog és a magyar jog összhangját. (3) Magyarország elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait. A nemzetközi jog más forrásai jogszabályban történő kihirdetésükkel válnak a magyar jogrendszer részévé.] 28 [36/2013. (XII. 5.) AB határozat, 61/2011. (VII. 13.) AB határozat] 29 [32/2014. (XI. 3.) AB határozat, Indokolás [50] 4.3., [52] 5.1., 32/2012. (VII. 4.) AB határozat, Indokolás [41], 3206/2014. (VII. 21.) AB határozat, Indokolás [30], 166/2011. (XII. 20.) AB határozat]. 30 [34/2014. (XI. 14.) AB határozat, Indokolás [54] pontban hivatkozott 61/2011. (VII. 13.) AB határozat, 72/2006. (XII. 15.) AB határozat, 368/D/2010. AB végzés]. 31 [Az Unió jogi aktusai EUMSz cikk, EUMSz. 4. cikk (3) A tagállamok a Szerződésekből, illetve az Unió intézményeinek intézkedéseiből eredő kötelezettségek teljesítésének biztosítása érdekében megteszik a megfelelő általános vagy különös intézkedéseket.] 32 [26/62. sz. Van Gend & Loos kontra Nederlandse Administratie der Belastingen, 6/64. sz. Costa kontra ENEL ügyek] 33 [17. Nyilatkozat az uniós jog elsőbbségéről] 34 [a három alapító szerződés (EKSz., EURATOMSz., ESZAKSz.), a hozzájuk fűzött mellékletek (nyilatkozatok, jegyzőkönyvek), az alapító szerződéseket kiegészítő, módosító szerződések, az Egységes Európai Okmány (1986), az Európai Unióról szóló (Maastrichti) Szerződés (1992), az Amszterdami Szerződés (1997), a Nizzai Szerződés (2001), a tagállamok csatlakozási szerződései, okmányai, a Lisszaboni Szerződés (2009)].

49 szám TANULMÁNYOK 635 gi jogelvek (alapjogok és jogállami garanciák), és a speciális uniós jogelvek is. 35 Az elsődleges uniós joganyag része a Lisszaboni Szerződéssel elismert Európai Unió Alapjogi Chartája is, ugyanolyan jogi kötőerővel bír, mint a Szerződések. 36 Ennek a jelentősége abban áll, hogy nemcsak az uniós intézményekre és szervekre terjed ki, hanem a tagállamokra is abban az esetben, amikor az európai uniós jogot végrehajtják. 37 Egyaránt célja az egyének alapvető jogainak, a Chartában foglalt jogok, szabadságok és elvek 38 védelme az uniós intézmények fellépése és a tagállamok intézkedései kapcsán. Ily módon a Charta a másodlagos uniós joganyag és a nemzeti intézkedések megfelelősége vizsgálatának a szempontjává vált. Mindezek jelentik ma az EuB döntéseinek az alapjait, beleértve a tagállamok jogrendszereinek közös általános elveit is. Ilyen általános elv az, hogy valamely jogellenes cselekmény/mulasztás a kár megtérítésének a kötelezettségét vonja maga után. A Szerződések a tagállamoknak az európai jog megsértéséért való kártérítési felelősségéről nem rendelkeznek, azt az EuB munkálta ki az ítélkezési gyakorlatában. 39 E gyakorlat jellemzően előzetes döntéshozatali eljárásban hozott döntéseket jelent, amelyekkel az EuB a tagállamok bíróságainak a károsult által a jogalkotó állam ellen előttük indított perekben feltett kérdéseit válaszolta meg. Az előzetes döntéshozatali eljárás annak a szükségszerű következménye, hogy a közösségi jogon alapuló igényt, így a tagállami jogalkotással okozott egyéni sérelmet is a nemzeti bíróság előtt lehet és kell érvényesíteni. Az EuB joggyakorlatában a közösségi jog elsődlegességének (primátus vagy szupremácia) elve, és az egyéni közösségi jogok védelme vezet oda, hogy a jogharmonizációs kötelezettségeit megszegő tagállammal szemben az egyén kárigényt érvényesíthet. A 5/71. sz. Schöppenstedt-ügyben hozott ítélet a jogirodalomban Schöppenstedt-formula szerint a Közösség felel az intézményének a jogalkotási tevékenységével okozott kárért. Ennek feltétele az egyén védelmét szolgáló magasabb rendű jogszabály megszegése és a károsultakra 35 Az EUMSz. 6. cikk (3) deklarálja, hogy az alapvető jogok, ahogyan azokat az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény biztosítja, továbbá ahogyan azok a tagállamok közös alkotmányos hagyományaiból következnek, az uniós jogrend részét képezik mint annak általános elvei. Az EuB ítélkezési gyakorlatában általános jogelv pl. az egyenlőség elve és a megkülönböztetés tilalma; a jogbiztonság elve, a jogos várakozások és a szerzett jogok védelme; az arányosság elve stb. 36 EUMSz. 6. cikk (1). 37 EUMSz. 51. cikk. 38 [A méltóság, szabadság, egyenlőség, szolidaritás, a polgárok jogai és igazságszolgáltatás alapelvei szerint csoportosítva a közösségi szerződések, a tagállamok közös alkotmányos elvei, az emberi jogok európai egyezménye, valamint az EU és az Európa Tanács szociális chartái által elismert alapvető jogok.] 39 [Kecskés László A jogalkotásért és a jogharmonizációért való állami kárfelelősség összekapcsolódása JURA 2001/1.]. gyakorolt hatást tekintve a jogi aktus kirívóan (későbbi ítéletekben megfelelően) súlyos jogellenessége. A tagállamoknak a jogharmonizációs kötelezettség megszegésével okozott kárért való felelősségéhez az EuB a C-6/90. és C-9/90. sz. Francovich és Bonifaci egyesített ügyben nyitott utat 40 : a közösségi hűség elv -éből következik a közösségi jogsértés következményeinek a helyrehozatala is, azaz a tagállamoknak az ilyen kárért közösségi jogra épülő jóvátételi kötelezettsége. Az állam felel a közösségi jog neki betudható megsértésével a magánszemélyeknek okozott károkért, ha az irányelv rendelkezései tárgyukat illetően feltétel nélküliek és kellően pontosak vagy az egyének számára az állammal szemben érvényesíthető jogokat határoznak meg. A tagállamnak a nemzeti joga alapján kell kártérítést fizetnie. Ennek feltételei nem lehetnek kedvezőtlenebbek, mint más követelések igényérvényesítési feltételei. Az EuB szintén előzetes döntéshozatal keretében a Factortame II C-46/93. és C-48/93. sz. egyesített ügyben a közösségi jog tagállamnak betudható megsértésével a magányszemélyeknek okozott károkért fennálló tagállami felelősség elvét a következőképpen bontotta ki: 1. Az az elv, amely szerint a tagállamok kötelesek megtéríteni a közösségi jog nekik betudható megsértésével a magányszemélyeknek okozott károkat, alkalmazandó abban az esetben is, ha a felrótt kötelezettségszegés a nemzeti jogalkotónak tudható be. 2. Ha a közösségi jog egy tagállam általi megsértése a nemzeti jogalkotónak tudható be, amely olyan területen jár el, ahol jogalkotási döntései vonatkozásában széles mérlegelési mozgástérrel rendelkezik, a jogsérelmet szenvedő magánszemélyeknek joguk van a kártérítésre, amenynyiben a megsértett közösségi szabály célja, hogy őket jogokkal ruházza fel, a jogsértés kellően súlyos, és fennáll a közvetlen okozati összefüggés a jogsértés és a magánszemélyek által elszenvedett kár között. E fenntartással, az államnak a nemzeti jog felelősségi szabályainak keretei között kell a közösségi jog neki betudható megsértésével okozott kár következményeit orvosolnia azzal a feltétellel, hogy az alkalmazandó nemzeti jogszabályok által meghatározott feltételek nem lehetnek kedvezőtlenebbek, mint azok, amelyek a hasonló jellegű, nemzeti jogon alapuló igényekre vonatkoznak, vagy nem lehetnek olyanok, hogy gyakorlatilag lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé tegyék a kártérítés elérését. 3. A nemzeti bíróság az általa alkalmazandó nemzeti jogszabály alapján nem teheti függővé a kártérítéshez való jogot a kötelezettségszegést elkövető állami szerv szándékosságból vagy gondatlanságból eredő vétkességétől, amely túlmutat a közösségi jog kellően súlyos megsértésén. 4. A közösségi jog megsértésével általuk a magánszemélyeknek okozott károk vonatkozásában a tagállamokat terhelő kártérítésnek arányosnak kell lennie az elszenvedett kárral. Vonatkozó közösségi rendelkezések hiányá- 40 [az olasz állam ellen a károsultak által a nemzeti bíróság előtt indított kártérítési perben az előzetes döntéshozatalakor].

50 szám Magyar Jog ban, a tagállamok nemzeti jogrendszerének feladata azon kritériumok meghatározása, amelyek lehetővé teszik a kártérítés mértékének megállapítását azzal a feltétellel, hogy e kritériumok nem lehetnek kedvezőtlenebbek, mint azok, amelyek a hasonló jellegű, nemzeti jogon alapuló igényekre vonatkoznak, valamint nem lehetnek olyanok, hogy gyakorlatilag lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé tegyék a kártérítés elérését. Azon nemzeti szabályozás, amely a megtéríthető károk mértékét általános jelleggel bizonyos védett egyéni javakban okozott kárra korlátozza, kizárva a magánszemélyek elmaradt hasznát, összeegyeztethetetlen a közösségi joggal. 5. A tagállamok kötelezettsége a magánszemélyeknek okozott azon károk megtérítésére, amelyek a közösségi jog nekik betudható megsértéséből származnak, nem korlátozható a Bíróságnak a felrótt kötelezettségszegést megállapító ítélete kihirdetését követően elszenvedett károkra. Az EuB a C-224/01. sz. Köbler-ügyben is megfogalmazta a magánszemély valamely európai alanyi jogának a megsértésével okozott kárért a tagállam kártérítési felelősségének konjunktív feltételeit: a megsértett uniós jogszabály egyértelmű tagállami kötelezettség előírásával a magánszemélyek részére jogokat állapít meg, vagy keletkeztet; a jogsértés kellően súlyos; közvetlen okozati összefüggés áll fenn a jogsértés és a károsult által elszenvedett kár között. A magyar felróhatóság és a közösségi jogi kellően súlyos fogalmaknak csupán dogmatikai funkciója azonos. Az utóbbi jelentőséget a jogalkotó mérlegelési szabadságának tulajdonít, amely attól függ, hogy az adott tagállami magatartást szabályozó közösségi norma mennyire részletes, a tagállamokra mekkora értelmezési, cselekvési szabadságot hagy. 41 Az EuB Köbler-ügyben is megnyilvánuló állandó ítélkezési gyakorlata szerint uniós jogszabály hiányában a tagállamok belső jogrendszerének feladata kijelölni a hatáskörrel rendelkező bíróságot, és meghatározni a bírósághoz fordulás azon eljárási szabályait, amelyek célja a magánszemélyeket az uniós jog alapján megillető jogok hiánytalan védelmének a biztosítása. Az EuB esetjoga szerint azt, hogy a tagállami jogsértés megtörtént-e, az állammal szembeni kártérítési igényt elbíráló tagállami bíróságnak kell autonóm módon megítélnie. 42 Ennek során figyelembe kell vennie az EUMSz. által a közösségi jog értelmezésének monopóliumával felhatalmazott EuB álláspontját. Ennek megismerése érdekében az előtt folyó eljárásban előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezhet, meghatározott feltételek mellett köteles kezdeményezni 43. A tagállami bíróságnak a közösségi jog sérelmére alapított kárigény elbírálásához előzetes döntéshozatali eljárás keretében az EuB érdemi segítséget nyújt. Az eljárása keretein túllépve kész megválaszolni a kártérítési felelősségre feltett kérdést is. Az EuB előzetes döntéshozatali eljárásának a mintájára jöhet létre az Egyezmény júniusban elfogadott, még nem hatályos 16. Kiegészítő Jegyzőkönyve szerint az EJEB tanácsadó vélemény iránti eljárása, amely annak a lehetőségét biztosítaná, hogy a részes államok legfelsőbb szinten ítélkező bíróságai tanácsadó véleményt kérjenek a jogok és szabadságok értelmezésében abban az esetben, ha eljárásukban felmerül az alapjogi sérelem kérdése. 44 Jelenleg erre csak a Miniszteri Bizottság felkérésére van lehetőség. 45 Az EJEB és az EuB ítélkezési gyakorlatának az ismeretében okkal kérdőjelezhető meg a jogalkotói abszolút immunitás hazai ítélkezési gyakorlata, miszerint az állam a magánjogi jogviszonyok alanyaként felelősséggel tartozik, míg a jogalkotó közhatalom gyakorlójaként (magánjogi értelemben) felelőtlen. Az EJEB és az EuB joggyakorlata arra mutat hogy a jogalkotó állam felelősségének hazai elismerése nem jogalkotási, hanem jogalkalmazási kérdés. 46 A bírói értelmezés az EJEB szerint minden jogág elkerülhetetlen eleme. Mindig is szükség lesz a kétséges pontok helyes értelmezésére, és a változó körülményekhez történő hozzáigazításra. A bíróságok jogalkalmazási tevékenységének éppen az az értelme, hogy a bíróságok feladata a fennmaradt értelmezési kételyek eloszlatása. 47 Az EuB-nak a tagálla- 41 [A C /94. és C /94. sz. Dillenkofer-ügyben hozott ítélet szerint a jogharmonizációs kötelezettségszegés egyrészt akkor megfelelően súlyos, ha a tagállam jogalkotó hatalma gyakorlása kapcsán nyilvánvalóan és súlyosan átlépi hatalmának korlátait; másrészt, ha a tagállamnak nem is volt diszkrecionális jogalkotói jogköre. Az irányelv határidőre történő átültetésének elmulasztása önmagában is elegendő a kellően súlyos tagállami jogsértés megállapításához. Ha azonban az irányelv adott rendelkezése a pontatlan megfogalmazás miatt kétértelmű, és a tagállam jóhiszeműen tulajdonít annak olyan értelmet, amely nem nyilvánvalóan ellentétes az adott rendelkezés szó szerinti értelmével vagy célkitűzésével, az irányelvet mégis sértő tagállami magatartás (az irányelv nem megfelelő átültetése) nem tekinthető kellően súlyos jogsértésnek. Ha viszont a tagállamnak az uniós jog nem hagy önálló mozgásteret, az uniós jog puszta megsértése elegendő a kellően súlyos jogsértés megállapításához.]. 42 [pl. A Hedley Lomas-ügyben hozott ítélet (C-5/94)]. 43 [EUMSz cikk (3) bekezdés, 26/2015. (VII. 21.) AB határozat]. 44 [Dr. Gombos Katalin A jog érvényesülésének térsége az Európai Unióban, 30., 170., 176. oldal, Complex Kiadó, 2014.]. 45 [Római Egyezmény 47. cikk Tanácsadó vélemények, 48. cikk A Bíróság tanácsadó hatásköre]. 46 A 2008-ban megjelent Szakértői Javaslat az új Polgári Törvénykönyv tervezetéhez evidenciaként kezelte a jogalkotó kárfelelősségét az Alkotmánybíróság által megsemmisített jogszabály megalkotásával, a jogalkotási kötelezettség megállapított elmulasztásával, normatív aktus álcája mögött egyedi jogalkotói döntéssel, illetve az uniós jogharmonizációs kötelezettség elmulasztásával vagy nem megfelelő teljesítésével okozott kárért. A évi Ptk. nem hivatalos, a törvényjavaslat előterjesztői indokolása szerint a jogalkotással okozott károkért a jogalkotó az általános deliktuális felelősségi alakzat alapján felel. 47 [Korbely kontra Magyarország ügy (9174/02. sz. kérelem, 2008.

51 szám TANULMÁNYOK 637 mi kárfelelősség aktuális joggyakorlatát megalapozó, a gyakorlat alakulását is reprezentáló ítéletei azt szemléltetik, hogy az EuB-tól is idegen az a passzív bírói hozzáállás, amely a tételes jogban kifejezetten nem rendezett problémák megoldását a jogalkotótól várja. Az európai jog érvényesítésében aktív szerepvállalást vár a nemzeti bíróságoktól amiatt, hogy nekik kell dönteni a közösségi jog tagállamok általi megsértésének a következményeiről. Az ítélkezés az Alkotmánybíróság értelmezésében is a jogszabály nem egyszerű mechanikus alkalmazása, hanem sok esetben mérlegelést igénylő rendszerképző (jogalakító) alkotmányos értékkel bíró jogértelmezés. 48 Ahogyan a jogalkotói felelőtlenséget, úgy a kárfelelősséget kizáró (alap)törvényi rendelkezés hiányában a jogalkotói felelősséget is a hazai bírói gyakorlatnak kell kimondani. Noha a kárfelelősség egyaránt alapulhat analógián (analogia juris) vagy a jog szellemén (ratio juris), a jogalkotói kárfelelősség bírói megállapításának a hazai jogi környezetben megvannak a normatív alapjai. Az egyedi jogvitákban döntést hozó bíróságaink rendelkezésére áll a norma fegyvere mellett paripaként a strasbourgi és luxemburgi bíróságok gyakorlata is. Az Egyezmény 41. cikkének azon megfogalmazásából, miszerint ha az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt tesz lehetővé, következően elképzelhetetlen a kárfelelősség kizárása az Egyezmény megsértése esetén. A nemzeti jogalkotással szemben megfogalmazott követelményeket vállaló 1., 17. és 18., az orvoslás jogát deklaráló 13. cikkből a 41. cikkel együttértelmezve az következik, hogy az emberi jogok sérelmét okozó jogalkotással okozott kár a szerződő állammal szemben elsősorban a nemzeti bíróság előtt érvényesíthető. 49 szeptember 19.) ítélet, indokolás 71., Rekvényi kontra Magyarország ügy (25390/94 sz. kérelem, május 20.) ítélet, indokolás 34.] 48 [38/1993. (V. 11.), 12/2001. (V. 14.), 42/2005. (XI. 14.), 339/B/2003. AB határozatok]. 49 [1. Cikk Kötelezettség az emberi jogok tiszteletben tartására A Magas Szerződő Felek biztosítják a joghatóságuk alatt álló minden személy számára a jelen Egyezmény I. fejezetében meghatározott jogokat és szabadságokat. 13. Cikk Hatékony jogorvoslathoz való jog Bárkinek, akinek a jelen Egyezményben meghatározott jogait és szabadságait megsértették, joga van ahhoz, hogy a hazai hatóság előtt a jogsérelem hatékony orvoslását kérje az esetben is, ha e jogokat hivatalos minőségben eljáró személyek sértették meg. 17. Cikk Joggal való visszaélés tilalma Az Egyezmény egyetlen rendelkezését sem lehet úgy értelmezni, hogy az bármely állam, csoport vagy személy számára jogot biztosítana olyan tevékenység folytatására vagy olyan cselekedet végrehajtására, amely az Egyezményben foglalt jogok és szabadságok megsértésére vagy pedig az Egyezményben meghatározottnál nagyobb mértékű korlátozására irányul. 18. Cikk Jogkorlátozás alkalmazásának megszorítása A jelen Egyezményben említett jogok és szabadságok korlátozásait nem lehet más célra alkalmazni, mint amelyre elő vannak írva. 41. Cikk Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcso- Az Alaptörvény I. cikk (1) bekezdés mindenki kötelezettségeként írja elő azt, hogy AZ EMBER sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait tiszteletben kell tartani. A második mondat Védelmük az állam elsőrendű kötelezettsége. pedig a jogok védelmét állami kötelességgé emeli, ami a 28. cikk alapján csak úgy értelmezhető, hogy az állam mindhárom közhatalmi funkciójának gyakorlóját, a törvényhozást-végrehajtást-igazságszolgáltatást egyaránt terheli. E védelem mit sem ér, ha a sérelem orvoslására a jogrendszer alkalmas jogi eszközt nem biztosít. Mert ahogyan az EJEB gyakorlatában az Egyezmény által nyújtott, úgy az alaptörvényi jogvédelem sem lehet teoretikus vagy illuzórikus, hanem csak gyakorlati és hatékony. Ugyanez igaz az uniós jogot végrehajtó közhatalmi tevékenység, az EU-szerződések alkalmazására tett tagállami intézkedésekre közvetlen jogi kötőerővel bíró Charta által biztosított jogok védelmére is. Ahogyan az Egyezményből és az EJEB gyakorlatából az emberi jogokat, úgy az EuB gyakorlatából a közösségi jogot sértő jogalkotás kapcsán következik az, hogy az abból eredő kárigény a nemzeti bíróság előtt érvényesíthető. A bírósági jogértelmezés nem lehetetlenítheti el sem az Egyezményben biztosított jogok, sem a jogharmonizációs kötelezettség, vagy a Charta által biztosított jogok sérelmét okozó jogalkotásból eredő károk megtérítése iránti kereseteket. Az Alaptörvény jogállamiság-klauzulájából 50, az expressis verbis rögzített és az Alkotmánybíróság által értelmezett hatalommegosztás elvéből a közhatalomnak a diszfunkcionális működésével okozott kárért való felelőssége következik, bármilyen akár jogalkotás, akár jogalkalmazás formában nyilvánul is meg. Az ahhoz társuló közhatalmi kényszer is a polgár állammal szembeni védelmét követeli meg. Jogállamban a jog a közhatalom gyakorlóit, a jogalkotót és a jogalkalmazót egyaránt köti. Az állam közhatalmi funkciónak gyakorlására felhatalmazott szervek a funkciótól függetlenül a jog által meghatározott szervezeti keretek között, a jog által megállapított működési, eljárási rendben, a jog által szabályozott korlátok között fejtik ki a tevékenységüket. Az Alaptörvény az Alkotmányhoz 51 hasonlóan az alapvető rendelkezések között tartalmazza a jogállamiság klauzuláját. Így az Alkotmánybíróság ma is hivatkozható precedens értékű döntése 52 szerint a jogállamiság klauzulájából közvetlenül levezethető a joggal való visszaélés tilalmának az egész jogrendszerre kiterjedő általános érvénye. A tilalom érvényesül a közjogban is, ahol e tilalom lódó jegyzőkönyvek megsértését állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt tesz lehetővé, a Bíróság szükség esetén igazságos elégtételt ítél meg a sértett félnek.] 50 ALAPVETÉS B) cikk (1) bekezdés Magyarország független, demokratikus jogállam. 51 Alkotmány 2. (1) bekezdése /1998. (VI. 25.) AB határozat.

52 szám Magyar Jog egyaránt irányadó a jogalkotó és a jogalkalmazó szervek, illetőleg az ügyfelek magatartására. A közhatalmi funkciók eltérő megítélése nehezen védhető, különösen a Janus-arcú végrehajtó hatalom esetében, amely nem csak jogalkalmazó, hanem származékos (törvényben kapott felhatalmazáson alapuló), és törvényben nem szabályozott tárgykörben eredeti jogalkotói hatáskörben jogalkotó is. A jogállam egyik pillére pedig a bírósághoz való fordulás alapvető joga. 53 Az EJEB a joggyakorlatában mindenki számára biztosítja azt a jogot, hogy polgári jogi jogaival és kötelezettségével kapcsolatos igényét bíróság elé vigye, ily módon ez megtestesíti a bírósághoz való jogot, amelynek egyik eleme a hozzáférhetőség joga, azaz az a jog, hogy polgári jogi ügyekben bíróságok előtt kereset indítható. 54 Ahhoz pedig, hogy egy bíróság a tisztességes eljáráshoz való joggal összhangban polgári jogi jogokat érintő jogvitában dönthessen, az szükséges, hogy rendelkezzen azzal a jogosultsággal, hogy az elé terjesztett ügy összes tény- és jogkérdésével foglalkozhasson. 55 Abból, hogy a jogalkotás folyamatát a közjog szabályozza, és a jogszabályok általános, normatív jelleggel bírnak, nem következik az is, hogy a jogalkotó kárfelelősségére is a közjog vonatkozna. A szerződésen kívül okozott kárért való polgári jogi felelősség szabályai kielégítik a jogalkotó állam kárfelelősségének EuB által kidolgozott, a Factortame II ügyben megfogalmazott elveit: az effet utile (a hatékony gyakorlati alkalmazhatóság); egyenlőség vagy ekvivalencia (a közösségi jogi igények érvényesítése nem lehet hátrányosabb, mint általában az igények érvényesítése); hatékonyság vagy effektivitás (a közösségi igény érvényesítése nem lehetetleníthető el, vagy súlyosan nem nehezíthető meg) elveit. Azaz a jogalkotással okozott károkért a jogalkotó az általános deliktuális felelősségi alakzat alapján felel. A károkozás kötelemkeletkeztető jogi tény. 56 A kár bekövetkeztével létrejön a polgári jogi, relatív szerkezetű kötelmi jellegű jogviszony, ezzel a jogalkotó közhatalom polgári jogi jogviszony alanyává válik. A kárkötelmi jogviszonyban pedig a károkozó közhatalom helytállási felelősségére, a károsult igényérvényesítésére a polgári jog szabályai irányadók, a jog érvényesítése rendes bírói útra tartozik, a jogvitában a bíróság dönt. 57 A jogellenes károkozás általános tilalmából (neminem laedere elvéből) fakadó teljes kártérítési kötelezettség csak a külön bizonyításra nem szoruló jogellenességet kizáró, taxatíve 53 [Egyezmény 6. cikkének 1. pontja, Alaptörvény XXVIII. Cikkének (1) bekezdése]. 54 [Hornsby v. Greece 22774/93.] 55 [Woningen v. The Netherlands 1996.] 56 [2013. évi Ptk. 6:2. [Kötelemkeletkeztető tények] (1) Kötelem keletkezhet különösen, károkozásból ] 57 [Alaptörvény XXVIII. Cikk (2) bekezdés a), Polgári Törvénykönyv 1:6. ]. meghatározott törvényes okok esetén nem áll fenn 58. A jogalkotással, mint jogszabály által engedett magatartással való károkozás abban a szóba jöhető két esetben nem jogellenes, azaz a jogalkotó közhatalmat abban az esetben nem terheli kártérítési felelősség, ha más jogilag védett érdekét nem sérti vagy jogszabály kártalanításra kötelezi. 59 A jogszabály a jogszerűen okozott kárért kártalanítási kötelezettséget írhat elő és ezzel kötelmet hozhat létre. 60 Van erre példa a jogalkotással okozott károk területén is. 61 Az Unió intézményei által jogalkotással okozott kár az Unió ellen benyújtandó keresettel érvényesíthető, a kártérítési felelőssége közvetlen. A szervei, amelyek cselekményei a felelősségét fakasztják, nem rendelkeznek passzív perbeli legitimációval, a perben az Unió képviseletét látják el. 62 Azon jogok védelme, amelyeket a közösségi jog biztosít a magánszemélyeknek, nem függhet attól, hogy a károk közösségi avagy tagállami szervek jogsértő magatartásával összefüggésben merültek-e fel. 63 A közvetlenül alkalmazandó közösségi jognak pedig része az EuB joggyakorlata is. Az Európa Tanács szeptember 18-án jogharmonizációs céllal a jogalkotással okozott kárért való állami felelősség nemzeti jogi szabályozásához elfogadott ajánlásában megfogalmazott nyolc közös elv egyike az állam közvetlen perelhetősége. 64 Az Alkotmánybíróság szerint az állam mint jogi személy jogképessége abszolút jellegű, absztrakt polgári jogi jogalanyisága és jogképessége független attól, hogy milyen konkrét jogviszonyokban jogosított vagy kötelezett. Alkotmányjogi megítélés szempontjából nincs különbség aközött, hogy a perben félként az állam valamely szerve vesz részt vagy pedig közvetlenül a Magyar Állam (konkrétan a nemzeti fejlesztési miniszter, mint törvényes képviselője útján) [Ptk. 6:518., 6:519. első mondat, 6:522. (1), 6:520. ]. 59 [Ptk. 6:520. d)]. 60 [Polgári Törvénykönyv 6:2. (3), 6:564. ]. 61 [1997. évi LXXVIII. törvény az épített környezet alakításáról és védelméről, 27. (3), 30. (1) bekezdés, a honvédelemről és a Magyar Honvédségről szóló évi CV. törvény október 2-től december 31-jéig hatályos 197/A. (5) bekezdése]. 62 [EUMSz cikk: Szerződésen kívüli felelősség esetén az Unió a tagállamok jogában közös általános elveknek megfelelően megtéríti az intézményei vagy alkalmazottai által feladataik teljesítése során okozott károkat.] 63 [C-46/93. sz. és C-48/93. sz. Brasserie du Pecheur kontra Németország (EBHT 1996., I o.), az ítélet 42. és 51.] 64 [R(84)15 ajánlás: a kárfelelősség objektív súlypontú, jogellenesség esetén vélelmezett felróhatóság; teljes, méltányossági alapon részleges reparáció; méltányossági alapon kártalanítás, ha nyilvánvalóan igazságtalan, hogy a károsult maga viselje a kárát; a kárfelelősség mérséklésének a lehetősége a károsult (illetve akinek tevékenységéért a nemzeti jog szerint felelős) közrehatása esetén; az állam közvetlen perelhetősége; határidővel az igényérvényesítés korlátozásának a tilalma; a hatékony végrehajtás; a diszkrimináció tilalma a károsult nemzetisége alapján.] 65 {2/2015. (II. 2.) AB határozat [26], [40]}.

53 szám TANULMÁNYOK 639 A jogalkotás a közhatalom megnyilvánulása, a közhatalom eredeti feljogosítottja pedig az állam. A jogalkotási funkcióját a közhatalmat gyakorló állam az általa létrehozott szervei útján látja el. Ebből a megközelítésből helyesen fakad az a bírói gyakorlat, amely a polgári jogi jogalanyisággal nem rendelkező szervezet tevékenységét az államnak tudja be, annak kapcsán az igény érvényesítését az állammal szemben engedi. A kárkötelemben, mint polgári jogi jogviszonyban ugyanis az állam jogalanyisága nem kérdéses, jogi személyként vesz részt. 66 Az Egyezmény és az uniós jog rendelkezéseibe ütköző nemzeti jogalkotás folytán elszenvedett kár megtérítése iránti igény károkozóként magával a szerződő állammal szemben érvényesíthető a magyar jogalkotó által okozott károk megtérítése iránti per alperese már közvetlenül a Magyar Állam lesz, de nem mint a nemzetközi közjog alanya, hanem mint az évi Ptk. 28. (1) bekezdés szerinti polgári jogi személy. 68 A bírói joggyakorlat változását jelzik az uniós irányelvek átültetésével kapcsolatosan a tagállamok kártérítési felelősségének feltételeit kidolgozó EuB joggyakorlat mentén hozott ítélőtáblai, az alperes államot marasztaló határozatok is. 69 Az évi Ptk (1) bekezdés alapján hozott jogerős ítéletek szerint az uniós jog részét képező irányelv implementálására vonatkozó jogalkotói kötelezettség megsértése az állam és polgára közötti kárkötelem alapja lehet. A 28. (1) bekezdés alapján perelhető állam jogalkotói kárfelelőssége kötelességszegési eljárás hiányában is megállapítható, ha jogharmonizációs kötelezettségének nem megfelelően tesz eleget, ugyanakkor a megsértett közösségi jogszabály a magánszemélyek számára jogokat biztosít, a jogsértés eléggé komoly, és közvetlen okozati összefüggés áll fenn a jogsértés és a károsult által elszenvedett kár között. 66 [Ptk. 3:405. (1) bekezdés, 3:1. (2) bekezdés, EBD P.1.II.]. 67 [pl. Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf /2011/7.5. Pf /2011/5.]. 68 [A Kúria az Európai Unió jogának alkalmazása, az előzetes döntéshozatali eljárások kezdeményezésének tapasztalatai elneve- zésű joggyakorlat-elemző csoportjának összefoglaló véleménye III. 4. Budapest, november 29.]. 69 [BDT , BDT , EuB C-430/13.]. A vezető tisztségviselő jogállása és felelőssége tanulmánykötet Szerzők: Cséffán józsef, Csöndes Mónika, ferencz jácint, göndör éva, Hornyák zsófia, Horváth istván, jójárt eszter, Kenderes györgy, Keserű Barna Arnold, lőrincz györgy, Nádas györgy, Prugberger tamás, Rácz orsolya, Rácz zoltán, tercsák tamás, trenyisán Máté SzerkeSztő: Pál lajos ára: 4900 ft Az új Ptk. hatálybalépését követően némiképp meglepetésként hatott, hogy újra fellángoltak a munkaviszonyban álló vezető tisztségviselő jogállásával kapcsolatos viták. e tekintetben a casus belli -t a Ptk. 3:24. (1) bekezdésének értelmezése jelentette. A vita lényege, hogy a kártérítési felelősségtekintetében miként kell értelmeznünk az általános és különös szabály viszonyát, azaz a vezető tisztségviselő kártérítési felelősségére a Ptk. vagy az Mt. szabályait kell-e irányadónak tekinteni. Jóllehet, az eltérő értelmezések jellemzően az adott jogág művelőihez való tartozás alapján különböznek, de érdekes módon a frontvonalak nem kizárólag a polgári jogászok és a munkajogászok között húzódnak, hiszen mindkét táborban vannak renegátok, akik másképp gondolják. Ám ahogyan ez lenni szokott, a vita nem állt meg a kártérítési felelősség szabályainak értelmezésénél, az új polgári jogi szabályozás apropóján ugyanis mind többen vetettek fel olyan kérdéseket, amelyeket a kilencvenes évek végén már lezártnak hittünk. Így például újra vitatjuk, hogy a vezető tisztségviselő egységes vagy kettős jogviszonyban áll-e. Annak érdekében, hogy legyen lehetőség az eltérő nézetek kifejtésére, egymás álláspontjának megismerésére, a Magyar Munkajogi társaság február 2-án vitaülést szervezett, ahol átfogó, vitaindító előadást követően a különböző felfogásokat képviselők, polgári jogászok és munkajogászok egyaránt kifejthették véleményüket. ennek a vitaülésnek a rendkívül színes eredményét tarthatja kezében az Olvasó. A kötetben az előadók és hozzászólók írásban, szerkesztett formában teszik közzé álláspontjaikat, bizonyítva, hogy az eltérő nézetek színvonalas kifejtése segíthet egymás álláspontjának megismerésében és elfogadásában. A szerkesztő előszava 5% WEBES VÁSÁRLÁS HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 1037 Budapest, Montevideo utca 14. FAx: (36-1) TeLeFOn: (36-1) info@hvgorac.hu

54 szám Magyar Jog F. Rozsnyai Krisztina Az uniós közigazgatási eljárásjog általános szabályozására tett javaslatok egyes kérdései 1 Gondolatok a ReNEUAL Mintakódex III. Könyve és az Európai Parlament június 9-i, a nyitott, hatékony és független európai uniós igazgatásról szóló állásfoglalása kapcsán 1. Az eljárásjogi szabályok kodifikációjának szükségessége általában és az általános eljárásjogi kodifikáció aktuális helyzete az Európai Unióban 1.1. az uniós közigazgatási eljárásjog fejlődésének állomásai A közigazgatási eljárásjog ugyan nem tekinthet olyan hosszú múltra vissza, mint a rendes bírósági eljárások, de az bizonyosan állítható, hogy a jogállam eszméjének kialakulását követően megindult e szabályok kialakulása, s azóta szakadatlanul fejlődik, hazánkban és külföldön egyaránt. Minden jogrendszerben szükségszerűnek tűnik annak a fejlődési útvonalnak a bejárása, amelyen hazánk is végighaladt: a kazuisztikus, egyes ügyekre vonatkozó szabályozástól egy általános közigazgatási eljárásjogi törvényig a többi fejlett állam közigazgatási joga is bejár(t). Erre ékes példa a közelmúltból a francia általános eljárásjogi törvény megalkotása, amelyről hosszú ideig úgy tartották, hogy nincsen rá szükség, de végül többek között a ReNEUAL-projekt hatására is 2 megszületett. 3 Mi sem természetesebb, hogy az Európai Unióban, amely tömérdek közigazgatási jogi szabályt állít elő, ugyanez a fejlődés elindult, csak nyilván koncentráltabban 1 A tanulmány a azonosító számú, Az európai belső piac szabályozásának új tendenciái és ezek hatása a közigazgatás szervezetére, működésére című kutatás keretei között készült, és az Eljárási jog az Európai Unióban? címmel Budapesten megrendezett konferencia keretében május 26-án elhangzott előadás szerkesztett változata. 2 Jean-Marc Sauvé: A la recherche des principes du droit de la procédure administrative. Ouverture du colloque organisé par la Chaire Mutations de l action publique et du droit public (MADP) de l Institut d études politiques de Paris, (2014. december 5.) Interventions/A-la-recherche-des-principes-du-droit-de-laprocedure-administrative (2017. június 26.) 3 Code des relations entre le public et l administration (CRPA). Elfogadva okt. 23-án, egyrészt az ordonnance n o (partie législative) másrészt a décret n o (partie réglementaire) révén, hatálybelépés néhány kivétellel január 1-jén. és egy rövidebb időspektrumban látjuk megvalósulni ugyanazokat a szakaszokat, amelyeket a magyar közigazgatási eljárásjog fejlődése kapcsán is megfigyelhettünk. 4 Ezt a fejlődést különösen az uniós jog végrehajtásának eredeti modelljében beállt változások hajtják előre. Az uniós jog végrehajtásának vagy közvetlenül az Unió szervei révén, vagy a tagállami közigazgatási szerveken keresztül megvalósuló végrehajtása (a közvetlen és a közvetett végrehajtás) mellett mára ugyanis egyrészt számos olyan módozat is kialakult, ahol a végrehajtásban mind tagállami, mind uniós intézmények részt vesznek. 5 Másrészt szintén jelentős hatást gyakorol az a tény, hogy a közvetett végrehajtással kapcsolatos hiányosságok, nehézségek miatt a közvetlen végrehajtás közvetett végrehajtáshoz képesti aránya, jelentősége egyre nő. 6 Ez napjainkban az ún. agencification (ügynökségesedés) folyamatában érhető leginkább tetten. 7 Tehát az uniós eljárási jog is bejárja az eljárásjogi kodifikáció lépcsőfokait, amelyeket a nemzeti jogból már jól ismerhetünk: Először egyes jogintézményekre, illetve egyes ügyfajtákra fogadtak el szabályokat (például a Tanács 1182/1971/EGK rendelete az időtartamokra, időpontokra és határidőkre vonatkozó szabályok meghatározásáról, vagy a környezeti hatásvizsgálatról szóló 2011/92/ EU irányelv), majd egy-egy átfogóbb, több ügycsoportot érintő, egyes különös eljárásokra nézve (így például a Tanács 1/2003/EK rendelete a versenyszabályok végrehajtásáról vagy a környezeti információkhoz való hozzáférésről szóló 2003/4/EK irányelv) alakultak ki szabályok. Ezt követően illetve az egyes területek eltérő fejlettségére tekintettel már ezzel párhuzamosan megindult egyes részterületek általános jelleggel való szabályozása, ennek eredménye például a vámkódex, vagy a Tanács 659/1999/EK rendelete az állami támogatások eljárásjogi kérdéseiről. Szintén ide kapcsolhatjuk egyrészt az inkább a nemzeti közigazgatási eljárásjogok átalakításának céljával elfogadott jogforrást: a szolgáltatási irányelvet, amely eddig talán a nemzeti eljárásjogok közötti legnagyobb egységesülési folyamatot váltotta ki. Az Európai Parlament és a Tanács belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK irányelve (2006. december 12.), nem csupán egyes ágazatokat, hanem a szolgáltatásnyújtáshoz kapcsolódó engedélyezési eljárásokat általában vette célba. Az általa bevezetett megoldások közé tartozik például az egyablakos ügyintézés, az integrált eljárásoknak és ezzel 4 Fazekas Marianna (szerk.): Közigazgatási Jog. Általános Rész III. Budapest, Eötvös, VI. fejezet. 5 Ilyen közös végrehajtási módozat például, hogy a vasúti biztonsági előírások szigorítása bizottsági jóváhagyáshoz van kötve. 6 Részletesen a közvetlen végrehajtás problémáiról Szegedi László: Egyéni és kollektív uniós jogvédelem a közigazgatási perben: a szubjektív jogsérelemhez kötött közigazgatási bírói jogvédelem uniós átalakulása. Doktori értekezés, Budapest, alcím 7 Ld. Szegedi (6. lj.) alcím vagy pl. Forgács Anna: The Regulatory Powers of Agencies in the United States and the European Union. European Networks Law And Regulation Quarterly (ENLR) 3/

55 szám TANULMÁNYOK 641 együtt a közreműködő hatóságok fogalmainak megjelenése, továbbá az engedélyezési eljárások bejelentési kötelezettségekkel való kiváltása. 8 Ugyanebbe a fejlődési vonalba illeszkedik az EuB gyakorlatában kikristályosodott szabályok általános elvekké sűrítése. A közösségi jog alkalmazása során kiolvasztott számos általános alapelvnek van ugyanis közigazgatási eljárásjogi vetülete. Ezeknek az elveknek a tagállamok közös közigazgatási hagyományaiból való levezetése és eljárásjogi tartalmuk kibontása az EuB gyakorlatában kezdetben a hiányzó eljárásjogi rendelkezéseket pótolta, tartalmukat a bíróság lépésről lépésre formálta. Mára nagyon fontos orientáló szerepük van a tagállamok eljárásaiban. Jelentős részük a jogállamiság elvéhez köthető, mint például a közigazgatás joghoz kötöttsége, a jogbiztonság elve, a bizalomvédelem, azaz a jogos várakozások védelme, a törvény előtti egyenlőség. Idesorolhatók még, kifejezetten eljárásjogi elvekként, a fair eljárás követelménye, a hatóság részéről megkövetelt pártatlanság, tényállás-tisztázási kötelezettség, az indokolási kötelezettség, továbbá az ügyfeleknek biztosított nyilatkozattételhez, iratbetekintéshez, jogorvoslathoz, illetve a képviselethez való jogosultsága már létező általános eljárásjogi szabályok az európai jogban A kodifikációs folyamatok akárcsak a nemzeti eljárásjogban már felvetették tehát az általános eljárási szabályok szükségességének a kérdését. Az egyes uniós szervek a hiányzó általános eljárási szabályokat a tisztviselőkre vonatkozó magatartásszabályok révén próbálják pótolni. Ilyen dokumentum az Európai Ombudsman Helyes Hivatali Magatartás Európai Kódexe 10, amelyet az Európai Parlament kötelezőnek ismert el. 11 A Bizottság is adott ki kódexet a jó közigazgatási gyakorlatról, ez azonban az ombudsman kódexénél alacsonyabb szintű garanciákat tartalmaz. 12 Az általános eljárásjogi szabályoknak egyfajta első inverz megjelenési formáját jelentik tehát ezek a köztisztviselői etikai kódexek, magatartási szabályok. 8 Fazekas, i. m. (4 lj.) 9 Az egyes vetületeket ld. pl. a Ket. szabályaihoz kapcsolódó feldolgozásban: Barabás Gergely Baranyi Bertold Kovács András (szerk.): Nagykommentár a közigazgatási hatósági eljárásjogi törvényhez, Budapest: Complex, Az Európai Ombudsman által kiadott, a helyes hivatali magatartás európai kódexe resources/code.faces/hu/3510/html.bookmark;jsessionid=19a E8B85105FBFC58DBB7833E5FC24A9#/page/1 11 European Parliament resolution approving a Code of Good Administrative Behaviour, 6 September Az Európai Bizottság által kiadott Code of Good Administrative Behaviour for Staff of the European Commission in Their Relations with the Public, OJ L 267, 73. (2000. okt. 10.) europa.eu/info/sites/info/files/code-of-good-administrativebehaviour_en.pdf Ezen dokumentumok gondolatának megjelenésével nagyjából egy időben indult meg az Európai Alapjogi Charta kidolgozása is. A Charta kapcsán szükséges szót ejtenünk az ET Miniszteri Bizottsága által kiadott, a jó közigazgatásról szóló ajánlásról, amely a Charta sorsa körüli bizonytalanságok miatt került elfogadásra. Ez ugyan nem uniós jogforrás, hanem az Európatanács keretében elfogadott ajánlás, de tulajdonképpen ugyanúgy, mint a Charta az Európai Unió Bírósága (EuB), illetve az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) gyakorlatát foglalta igazból össze, részben általános elvek, részben az egyedi döntéshozatalra vonatkozó szabályokon keresztül. Az Európai Alapjogi Charta 41. cikke a megfelelő ügyintézéshez való jog -ot (angolul: the right to good administration, vagyis a jó közigazgatáshoz való jogot) intézményesíti. Ez a jogosultság egyszerre alapelv és alapjog 13, a közigazgatási eljárásjogi jogosultságok anyajogának is tekinthető. 14 E rendelkezés szerint: (1) Minden személynek joga van ahhoz, hogy ügyeit az Unió intézményei és testületei részrehajlás nélkül, korrekt módon és ésszerű időn belül intézzék. A (2) bekezdés ad eligazítást arról, hogy mi tartozik ebbe a jogosultságba. Így elismerik egyfelől minden személy jogát ahhoz, hogy az őt negatívan érintő egyedi intézkedések meghozatala előtt meghallgassák; hogy betekintsen a személyére vonatkozó nyilvántartásba, a bizalmas kezeléshez, illetőleg a szakmai és üzleti titokhoz fűződő jogos érdekek tiszteletben tartása mellett; továbbá az igazgatási szervek azon kötelezettségét, hogy döntéseiket megindokolják. Kimondja továbbá a Charta 41. cikke a közigazgatási jogkörben okozott károk megtérítésére való kötelezettséget, illetve az anyanyelvhasználat jogát. A 42. cikk pedig az iratok megismeréséhez való jogot fejti ki részletesen. A Charta 41. cikkének rendelkezést veszi át rövidítve, de tartalmilag nagyjából azonosan az Alaptörvény XXIV. cikke. Ez a fejlődési vonal is jól példázza, hogy erősen befolyásolja a nemzeti közigazgatási jogot az Unió joga. Az Alaptörvényben garantált megfelelő ügyintézéshez való jog hatással van mind a közigazgatási eljárásjogi jogalkotásra (ld. Ákr. alapelvi rendelkezései), mind a jogalkalmazásra (elsősorban az Alkotmánybíróság és kisebb részben a bíróságok döntésein keresztül) 15. Meg kell jegyezni, hogy a Charta hivatalos magyar fordítása és az Alaptörvény vonatkozó alcíme is szűkíti némiképpen az idegen nyelvekben használt kifejezés jelentéstartalmát, a többi tagállam fordításában ugyanis 13 Herwig C.H. Hofmann, Gerard C. Rowe, Alexander H. Türk: Administrative Law and Policy of the European Union, Oxford, OUP, Az ezzel kapcsolatos álláspontokról összefoglalóan: Fazekas Marianna: Az Alaptörvény hatása a közigazgatási eljárásjogra. Közjogi Szemle, 2017/2, , ; részletesen pedig: Váczi Péter: A jó közigazgatási eljáráshoz való alapjog és annak öszszetevői. Budapest Pécs, Dialóg Campus, Fazekas (14. lj.),

56 szám Magyar Jog általában megmaradt a jó közigazgatás fogalom. Mégis jól tükrözi a fordítás azt, hogy itt közigazgatás alatt közigazgatási eljárást kell érteni, s rámutat az anyagi jog és az eljárási jog közötti fontos összefüggésekre. Egyrészt a megfelelő ügyintézés az egyik garanciája a helyes, jogszerű közigazgatási döntések meghozatalának. Ez különösen is így van, ha tág mérlegelési jogköre van a hatóságnak: az anyagi jognak való megfelelőség ilyen esetekben tulajdonképpen csupán az eljárási szabályok ide értve az indokolási kötelezettségre vonatkozó szabályokat is betartásán keresztül ellenőrizhető. Másrészt az alapjogok védelmében a megfelelő eljárások igen fontos szerepük van, így az eljárásjog tulajdonképpen egyfajta előrehozott jogvédelmet jelent. 16 A közigazgatási szervezeti megoldások sokfélesége szintén az eljárási jog felértékelődését eredményezi az általános uniós eljárásjogi szabályok lehetséges kodifikációja Az EUMSz. és az Alapjogi Charta új helyzet elé állította az uniós közigazgatási jogot. Egyrészt az EUMSz cikke alkotmányos alapot teremtett az uniós közigazgatási jog számára azzal, hogy kimondja, hogy feladataik ellátása során az Unió intézményei, szervei és hivatalai egy nyitott, hatékony és független európai igazgatásra támaszkodnak, illetve, hogy az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében elfogadott rendeletekben rendelkezéseket állapít meg ennek érdekében. E rendelkezések mind a szervezeti rendszer továbbfejlesztéséhez, mind az általános eljárásjogi szabályozás kialakításához kellő alapot jelentenek. Másrészt a Charta 41. cikkének, a jó közigazgatáshoz való jognak konkrétabb elvekre és szabályokra való lebontása is szükséges. Ez a jogbiztonság szempontjából is fontos, az EuB gyakorlatában kikristályosodott alapelvek joggá alakítása ebben fontos tényező. Az elmúlt évtizedben számos ügynökség jött létre (például az európai pénzügyi felügyelet), amelyek egyes részterületeken akár közigazgatási aktusokat is hozhatnak, így indokolt, hogy az uniós szervek által folytatott eljárások szabályai egységes keretek közé kerüljenek. Ennek a folyamatnak fontos állomása az ún. ReNEUAL Mintakódex 17 (a továbbiakban: Mintakódex vagy MK) megalkotása. Ezt az uniós szervek eljárásaira vonatkozó eljárási szabályrendszert nem az Unió apparátusa, hanem az erre a projektre létrejött kutatóhálózat, elméleti és gyakorlati szakemberek hozták létre 2007 és 2014 kö- 16 Lásd erről bővebben például a 48/1998. (XI. 27.) AB határozatot, ABH 1998, 372., különösen , illetve F. Rozsnyai Krisztina: Közigazgatási bíráskodás Prokrusztész-ágyban. Budapest, Eötvös, ReNEUAL Model Rules on EU Administrative Procedure reneual-1-0 zött. 18 Igen nagy normaanyagról van szó, ugyanis nemcsak a nálunk hatóságinak minősített eljárások fő szabályait tartalmazza (azokat rendezi a III. könyve), hanem összesen hat könyvében ezen túl a közigazgatási szerződések, a közigazgatási jogalkotás eljárási szabályaira (IV., ill. II. könyv), továbbá a közigazgatási szervek közötti kölcsönös segítségnyújtásra és az információáramlásra is külön könyvek vonatkoznak (V. és VI. könyv). Az általános szabályokat az I. könyv foglalja össze. E folyamatra is reagálva az Európai Parlament január 15-én kiadott állásfoglalása a Bizottságnak szóló ajánlásokkal az Európai Unió közigazgatási eljárási jogáról 19 arra szólította fel a Bizottságot, hogy készítsen elő az uniós szervek eljárásának általános szabályaira vonatkozó javaslatot az Európai Parlament május 9-i állásfoglalása Mivel a Bizottság nem állt elő az állásfoglalás szerinti javaslattal, a Parlament május 9-én újabb állásfoglalást adott ki, most már konkrétan utalva az EUMSz cikkére a nyitott, hatékony és független európai uniós igazgatásról. 20 Ez az állásfoglalás a hatósági eljárások általános szabályozására adott már normaszöveget tartalmazó javaslat, és mindez azt mutatja, hogy a Parlament elkötelezett abban, hogy az általános eljárási szabályozás létrejöjjön. Hogy e folyamatnak mi lehet a következő állomása, az egyelőre nem látható, vannak, akik eleve kétségbe is vonják e projekt sikerének lehetőségét. 21 Annyi biztonsággal megállapítható, hogy a ReNEUAL Mintakódex törekvése ugyan tudományos szempontból teljesen érthető, azonban több lépcsőfokot próbál egyszerre átlépni. A közigazgatási eljárásjog egyetlen triviális területe, amelynek létjogosultsága általánosan elfo- 18 Jacques Ziller: The ReNEUAL Model Rules on EU Administrative Procedure: Method, Contents and Prospects. In: Gerencsér Balázs Berkes Lilla Varga Zs. András: A hazai és az uniós közigazgatási eljárásjog aktuális kérdései: Current Issues of the National and EU Administrative Procedures (the ReNEUAL Model Rules). Budapest, Pázmány Press, kotet_0611_vegl.pdf 19 EP//TEXT+TA+P7-TA DOC+XML+V0//HU 20 P8_TA(2016)0279 European Parliament resolution of 9 June 2016 for an open, efficient and independent European Union administration / Az Európai Parlament június 9-i állásfoglalása a nyitott, hatékony és független európai uniós igazgatásról [2016/2610(RSP)]; getd o c.do?pubref=-//ep//te X T+TA+P8-TA DOC+XML+V0//HU 21 Minderről igen részletesen, az addigi szakirodalmat feldolgozva és az álláspontokat ismertetve Anette Guckelberger: Gibt es bald ein unionsrechtliches Verwaltungsverfahrensgesetz? Neue Zeitschrift für Verwaltungsrecht, 2013/10,

57 szám TANULMÁNYOK 643 gadott, a hatósági eljárásjog: hatósági eljárásjogi szabályai legalább részben kodifikáltan majdnem minden tagállamnak vannak. A többi területen ez nem feltétlenül mondható el. Az V. és VI. könyvnek ebből a szempontból sajátos a helyzete, ugyanis az információáramlás, e-közigazgatás, a hatóságok közötti együttműködés elsősorban a hatósági eljárásokhoz kapcsolódó terület, így ott is jelentősebb már a közös nevezőre hozható tapasztalat. 22 Mind a szerződések, mind a közigazgatási jogalkotás olyan területek, amelyekkel kapcsolatban a legtöbb országnak még nincsenek átfogó, kodifikált eljárási szabályai. És éppen ebből adódik egy nehézség, hogy a MK megpróbálja ugyanolyan mélységben szabályozni a többi eljárásfajtát, noha elegendő gyakorlati nemzetállami tapasztalat ehhez még nem áll rendelkezésre. Az elméleti tudás ezek nélkül nehezen váltható normaszövegre. Még azt is hozzá lehet tenni, hogy a jogalkotás is egy külön szakma, ez a tudás nem feltétlen velejárója sem az elméletben, sem a jogalkalmazói gyakorlatban szerzett tapasztalatoknak. 23 A Parlament állásfoglalása úgy tűnik ennek a kísérletnek vonta le a következményeit: elsősorban az egyedi döntéshozatalra javasol szabályokat és nyilván csak az Unió intézményeire kiterjedő szervi hatállyal operál. Ugyanakkor egyéb szempontokból változó, hogy visszalép vagy előrelép az állásfoglalás a ReNEUAL Mintakódex III. könyvének szabályaihoz képest. Érdemes tehát néhány szempontból részletesebben összehasonlítani ezt a két dokumentumot, amelyek között sok az akár szó szerinti átfedés. 2. Eljárásjogi kulcskérdések ReNEUAL III. Könyv vs. parlamenti állásfoglalás Amikor az eljárásjog kulcskérdéseit vizsgáljuk, fontos ezeket kontextusba helyeznünk. Az eljárásjogi szabályozásnak mindig több célt kell szem előtt tartania. 24 Ha ezeket összesűrítjük, akkor a közigazgatás két alapelvéhez 25 jutunk el: egyrészt garantálnia kell a közigazgatás műkö- 22 Hajas Barnabás: A VI. könyv hatálya és alkalmazhatósága, valamint kapcsolata a II V. könyvekkel. PRO PUBLICO BONO Magyar Közigazgatás, 2017/2 különszám, Eltérő minőségű szövegek vannak a harmadik könyvben, illetve nagyon sok norma a magyar jogállamiságból eredő határozottság-fogalomnak például egyáltalán nem felelne meg, sem a jogszabályszerkesztésről szóló 61/2009. (XII. 14.) IRM rendeletnek. Tehát egy magyar jogalkotó jelentősen átrajzolná. A hagyományoknak itt különösen nagy szerepe van. 24 Rozsnyai Krisztina: Külön, de mégis együtt. A közigazgatási eljárásjog és a közigazgatási perjog. In: Gerencsér Balázs Berkes Lilla Varga Zs. András: A hazai és az uniós közigazgatási eljárásjog aktuális kérdései: Current Issues of the National and EU Administrative Procedures (the ReNEUAL Model Rules). Budapest, Pázmány Press, , uploads/articles/761810/file/ket_2015_kotet_0611_vegl.pdf 25 A jogszerűségre és a célszerűségre nézve ld. Fazekas Marianna (szerk.): Közigazgatási jog. Általános rész I.: A közigazgatásról áltadésének a jogszerűségét, másrészt a hatékonyságot. Vagyis tartalmazzon az ügyfelekre vonatkozó garanciális rendelkezéseket, de közben ne tegye lehetetlenné a közigazgatás működését. Mindkét tervezet közös sajátossága, hogy nagyon általánosan fogalmaz, ami részben abból fakad, hogy a bírói gyakorlatban kikristályosodott elveket próbálja normatív formába önteni 26. Kétségtelenül fontos pozitívum ugyanakkor már önmagában a szabályok rendszerezése is. Ezen túl azonban többnyire a bíróságra hárul továbbra is az, hogy konkrét esetekben meghatározza az adott normák alkalmazhatóságát: ugyanúgy a bíró mérlegelésére lesz végeredményben bízva az, hogy jogszerű volt-e egy eljárás, mint jelenleg. Ez a garanciális jelleget is gyengíti és a közigazgatásnak is nagyon tág mozgásteret ad. Ha végignézzük azokat a szabályokat, amelyek az ügyféli jogok korlátozását akár a Mintakódex, akár az állásfoglalás szerint lehetővé teszik, akkor nagyon nagy mérlegelési mozgástere van az uniós hatóságoknak abban, hogy eldöntsék, mellőzik, vagy nem mellőzik a garanciális szabályok alkalmazását. Így például, hogy mit jelent a később még elemzésre kerülő döntés-felülvizsgálati eljárásoknál az, hogy figyelemmel kell lenni a többi érintett fél jogaira, legfeljebb a bírói gyakorlatból bontható ki, a szabályrendszerben erre nézve semmilyen konkrétabb iránymutatás nem található. Magyarországon ennél sokkal konkrétabb, pontos feltételeket rögzítő szabályokhoz vagyunk szokva. Ugyanakkor látni kell azt is, hogy ez az általános fogalmazásmód részben több állam jogrendszerének sajátossága, ahol a bíróságok jóval autonómabb jogalkalmazási gyakorlatot folytatnak, és nem kényszerítik ki azt a fajta részletes szabályozást. Ez a bírói gyakorlat a hatósági jogalkalmazásra is visszahat, s a hatóságok szempontjából is feleslegessé teszi a részletező szabályozást. Ennek persze a jogállami működés nagyobb hagyománya is feltétele. Az általános fogalmazásmód ezen túl részben abból is fakad, hogy nyilván sok esetben ilyen fogalmazásmód mellett lehet azt a legkisebb közös többszöröst megtalálni, amiben a különböző eljárásjogi hagyományok mellett meg lehet egyezni Tárgyi hatály és szerkezet Nagyon érdekes végigkövetni, hogy a tárgyi hatály hogyan alakult a különböző koncepciókban. A jó közigazgatás kódexében egy sajátos kettősség fogalmazódott meg, hiszen az az alapelvek körében minden, a közigazgatásnak tőle független személyekkel való kapcsolatára vonatkozóan határozott meg alapelveket. A kódex második részében, a döntéshozatali eljárások kapcsán már csak a közhatalmi döntések merülnek föl, ami még így is sokkal több, mint az, amire a magyar hatósági eljárásjogi törvények tárgyi hatálya kiterjed. Tehát ilyen szempontból már az első léplában. Közigazgatási szervezeti jog. Közszolgálati jog. Budapest, ELTE Eötvös Kiadó, Ziller (18. lj.), 249.

58 szám Magyar Jog csőnél ezt elég jól határozták meg, pláne, hogy még a különböző normatív döntések is bekerültek a tárgyi hatály alá. Ilyen szempontból talán visszalépésnek tűnhet a MK III. könyvének a tárgyi hatály főbb elemeire vonatkozó meghatározása. Egy vagy több konkrét személy címzettre nézve egyoldalúan elfogadott döntés, amely egy vagy több ügyet jogilag kötelező erővel eldönt. Ez valóban szűkebb valamivel, mint ami a jó közigazgatás kódexében volt. E szempontból a 2016-os ajánlás viszont előrelépést jelent, hiszen, azt mondja ki, hogy a szabályozás vonatkozik az Unió intézményeinek, szerveinek, ügynökségeinek minden közigazgatási tevékenységére vagy cselekményre. Utána persze tisztázza, hogy ebből mi az, amire nem terjed ki az ajánlás hatálya: a jogalkotási eljárások, a bírósági eljárások, illetve bizonyos, közvetlenül az egyezményekhez kötődő szerződések meghozatala, tehát jóval szélesebb tárgyi hatállyal operál, mint a MK III. könyve. Ha a két dokumentum szerkezetét összevetjük, azt látjuk, hogy az állásfoglalás tulajdonképpen a Mintakódex III. könyvének rövidített verziója. Ebből kifolyólag igen hasonló a kettő szerkezete, több különbség abból adódik, hogy az állásfoglalás a Mintakódex VI. könyvében elhelyezett szabályok némelyikét is tartalmazza. Erre tekintettel máshogy kerültek elrendezésre a szabályok, hiszen az állásfoglalásban a záró rendelkezések közé kerültek azok a szabályok, amelyek a MK-ben a VI. fejezetben vannak. A szerkezeti különbségek azonban hangsúly-eltolódásokat is jeleznek, ilyen például az egyik különbség, amely szerint az elsőfokú eljárás szabályai más felosztásban szerepelnek. Mindkét dokumentum az általános rendelkezéseket tartalmazó fejezettel kezdődik. Ezt követően a MK az eljárás megindítását és az eljárás lefolytatását (management of procedure) egy fejezetben tartalmazza, azonban a tényállás-tisztázás (gathering of information), majd a nyilatkozattételhez való jog és a közigazgatási egyeztetés különkülön fejezetben szerepel. Ez ezen aspektusok, itt megjelenő jogosultságok különös jelentőségét is hangsúlyozza. Az ajánlásban az eljárás megindításáról szóló fejezetet követően e szabályok az elsőfokú eljárás lefolytatásáról szóló fejezet egy-egy szakaszát jelentik csak, illetve részben elhagyásra kerülnek (erre a következő fejezetben viszszatérünk). Ezeket a szerkezeti egységeket mindkét esetben az eljárás lezárása fejezet követi. Az ellenőrzésre vonatkozó rendelkezések mindkét esetben a tényállás-tisztázáshoz kapcsolódva találhatóak meg. Lényeges különbség a két szabályozás között az állásfoglalásból a közigazgatáson belüli egyeztetés, azaz a közös végrehajtásra vonatkozó szabályoknak a teljes elhagyása, ezek egyébként a nyilatkozattételhez való joggal egy fejezetben szerepelnek a Mintakódexben. A harmadik könyvnek ez egy kifejezetten fontos újítása volt, így ezekre a későbbiekben még visszatérünk Az ügyfél Az ügyfél fogalmának minden eljárási szabályozásban központi szerep jut, hiszen a személyi hatály kérdését ez határozza meg. A Jó Közigazgatás Kódexében még egyáltalán nincs ilyen fogalom, hogy ügyfél, csak a magánszemély fogalom merül fel, aki mindenki, aki nem közigazgatási szerv. Ehhez képest a MK III-2 3. pontjában már megjelenik az ügyfél fogalma, amely magán hordozza annak a ténynek a következményeit, hogy a nyugateurópai eljárásjogok nagy része sokkal szűkebb ügyfélfogalommal dolgozik, mint a magyar szabályozás. Ellentétben a Ket. vagy az Ákr. eljárás-jogias fogalmával, amelyek szerint ügyfél mindenki, akinek jogát, jogos érdekét az ügy (közvetlenül) érinti, a MK csak azokat tekinti ügyfélnek, akikre hátrányos hatással van az ügy, és kérik, hogy részt vehessenek az eljárásban. Tehát itt eljárásjogi és anyagi jogi szempontokat vegyít a MK, feltehetőleg a nyugat-európai tradíciókon túl megint azért, hogy a közös nevezőt megtalálják. Számunkra ez a Ket.- es és Ákr.-es fogalomhoz képest visszalépést jelentene, így e szempontból az állásfoglalás sokkal elfogadhatóbb megoldást tartalmaz. Ez ugyanis már hozzáteszi a jogi helyzetét érintheti az ügy végeredménye fordulatot, úgyhogy itt az összhang a magyar joggal és a magyar jogi gondolkodással már nagyobb Kérelmezési jog, döntéshez való jog Igen érdekes, hogy a döntéshez való jog, mint ügyféli jogosultság csak az indokolási kötelezettség kapcsán jelenik meg: az ügyfélnek indokolt döntéshez van joga a Charta 41. cikke alapján már most is, illetve ennek az észszerű határidőn belüliségéhez. Ugyanakkor a döntéshez persze nincsen joga: a közigazgatás jogellenes hallgatása, azaz az eljárási kötelezettség elmulasztása elleni fellépés nincs szabályozva. A III-9 4. pontja csak annyit szögez le, hogy az ágazati jog határozza meg az ügyintézési határidő túllépésének következményeit, másodlagos szabályokat sem tartalmaz. Generális szabály mindkét dokumentumban teljesen azonos módon csak a kérelmezési jogot mondja ki: mindenki fordulhat az uniós szervekhez és kérelmet nyújthat be, hiszen az eljárás kérelemre is indulhat, nemcsak hivatalból. A kérelem befogadásáról az ügyfelet mindkét dokumentum szerint értesíteni kell. Az ajánlásban ezen értesítésnek fontos szerepe van, mert innentől számítódik az ügyintézési határidő, amely három hónap (17. ). Ide kapcsolódó szabály, hogy elutasítottnak kell tekinteni a kérelmet, ha azt három hónapon belül nem fogadják be, azaz nem kap befogadási értesítést. Ugyanakkor ezen túl az állásfoglalásban is lex imperfecta ez, mert semmilyen szankció nem kapcsolódik a határidő elmulasztásához. A III. Könyv a három hónapos ügyintézési határidőt csak másodlagosan állapítja meg, arra az esetre, ha az ágazati jog erről nem rendelkezne. Az elutasítottsági fikció itt nem szerepel, viszont a III-8. panaszjogot intézményesít az ügyintézői mulasztások ellen, amelyek közé a határidő be nem tartása is tartozhat. A döntéshez való jog egy másik aspektusból is hiányzik: ez az eljárás érdemi döntés nélküli befejezésére vonatkozó szabályozás. Kérelmet visszautasítani ugyanis

59 szám TANULMÁNYOK 645 mindkét dokumentum azonos szabálya szerint egyszerű tájékoztató levélben lehet. Így a kérelmezési jog ebből a szempontból is teljesen relatívvá válik, hiszen csak igen röviden kell megindokolni, hogy miért utasítják vissza kérelmét, és az ajánlásban a III. könyvhöz képest viszszalépve a jogorvoslatok tekintetében általában tájékoztatni az ügyfelet csak a belső jogorvoslati lehetőségekről kell, a bírói út igénybevehetőségéről pedig nem. Utóbbira csak akkor van szükség, ha külön jogszabály azt előírja, tehát ilyen szempontból az ügyfelek jogvédelme valamelyest csorbát szenved Ügyelőbbreviteli jogok Mint jeleztük, a két dokumentum szerkezete az ügyfél ügyelőbbreviteli jogaira vonatkozó szabályozás elhelyezése kapcsán mutatja fel a legnagyobb eltérést, így a terjedelmi keretekre is tekintettel csak az ügyfél ügyelőbbreviteli jogaira térünk itt csak ki a továbbiakban. 27 Ezek praktikusan egy jogban összpontosulnak, ez pedig a nyilatkozattételhez való jog. Ebből tudunk levezetni ugyanis minden olyan beadványt, észrevételt, ami előmozdítja az ügyet és az ügyfél számára garanciát jelent arra, hogy az eljárásban az ő véleménye is megjelenjék: a bizonyítási indítványokat, észrevételeket, formális és informális jogorvoslati kérelmeket. Nem véletlen, hogy mind a bírói gyakorlatban, mind a szakirodalomban ezzel kapcsolatban mintegy szinonimaként egyre többet használatos a védekezéshez való jog fogalma. Ezt a jelentőséget is hangsúlyozza a MK azáltal, hogy külön szerkezeti egységben helyezi el ezeket a szabályokat. A Jó Közigazgatás Kódexéhez képest nagy változás nem történt abban, hogy mindkét dokumentum csak az ügyfélre kedvezőtlen aktusok meghozatala előtt írja elő a nyilatkozattétel jogának biztosítását, ami viszont mindig tájékoztatás-alapú. Az ajánlás 14. (2) bekezdése leszögezi, hogy meg kell adni a megfelelő tájékoztatást, tehát mindenről tudnia kell az ügyfélnek, amivel kapcsolatban nyilatkozni kíván. A hatóságnak kellőképpen tájékoztatnia kell őt, és ehhez kapcsolódóan már 2007-ben is megjelent, hogy támogatót is igénybe lehet venni. Ugyanezt a tájékozott nyilatkozattételi jogot szabályozza a MK is, olyannyira, hogy az ügyfél nyilatkozattételi jogáról szóló külön fejezetének az első alcíme tartalmazza az iratbetekintési jog szabályait. A MK e jog védelme érdekében elvi korlátokat is megállapít, így megfelelő határidő biztosítandó a nyilatkozattételhez ez tartalmilag igen jelentős szabály, hiszen e jog lényeges tartalmát korlátozhatja adott esetben, ha nem áll kellő idő rendelkezésre a nyilatkozat megtételéhez. Uniós szinten kifejezetten fontos, amit az ajánlás már konkrétan is meghatároz, hogy nyilatkozni akár szóban, 27 A konferencia-kiadvány (Pro Publico Bono Magyar Közigazgatás, 2017/2. különszám) a Mintakódexnek az ügyfél ügymegismerési jogaira vonatkozó legtöbb szabályáról részletesen szól. akár írásban lehet, nem kell tehát feltétlenül a hatóság előtt megjelenni ehhez. Az ügyfelek jogainak tényleges gyakorolhatósága szempontjából szintén nagyon fontos a III-24-ben található azon szabályozás, amely az összetett eljárásokra vonatkozik. Az ilyen összetett eljárásokban részben a nemzeti hatóságok folytatják le az eljárást, de vagy előre meg van kötve a kezük, mert az Unió adott ügynöksége vagy a Bizottság hozzájárulása, véleménye szükséges, vagy fordítva, ők indítják az eljárást, de valamely uniós szerv folytatja azt részben le és hozza meg a döntést. Itt nagyon sokszor elsikkad az ügyfél nyilatkoztatása, vagy még egy olyan pontján nyilatkozik az eljárásnak, ahol adott esetben azt sem tudja még, hogy miről kellene nyilatkoznia. Ezeket a problémákat a III. Könyv vonatkozó része nagyon jól kezeli, sajnos az ajánlás nem veszi át ezeket a szabályokat. A MK ugyanezen fejezetébe került a tagállamok és a hatóságaik nyilatkozattételi lehetőségére vonatkozó szabályozás, amely nemcsak a közös végrehajtás esetén lehet jelentős bizonyos eljárásokban. Némi áthallást jelent ez számunkra a Ket. azon szabályára, hogy ügyféli jogállása van annak a közigazgatási szervnek, amelynek a feladatkörét az ügy érinti és az eljárásban hatóságként vagy szakhatóságként nem vett részt. 28 Az ajánlás e szabályokat szintén nem tartalmazza. E speciális szabályok azonban nemcsak az uniós jog számára jelenthetnek előrelépést, hanem sok esetben a nemzeti jogalkalmazó számára is mintákat jelentenek. Így például abban, hogy az Ákr.-es ún. kapcsolódó eljárásokban hogyan kell értelmezni azt az alapelvet, hogy az ügyfél az eljárásban bármikor nyilatkozatot tehet. A jogalkotót is orientálják a tekintetben, hogy amikor összekapcsol eljárásokat, mint például az integrált telepítési eljárás az építési törvényben, akkor az eljárás mely pontjain kell neki mindenképpen biztosítania ezeknek az ügyféli jogoknak a gyakorlását, illetve a közigazgatási szervek esetleges ügyféli jogállásának szabályozására nézve is. 29 További nagyon előremutató szabályok vonatkoznak a jelenlegi status quo megjelenítéseként az érintett nyilvánosság nyilatkozattételi jogára. Itt is az Európa Tanács ajánlásával indult ez a fejlődés, hogy azok számára, akik ugyan nem ügyfelek, de ha a közigazgatási döntés rájuk is kihatással van, biztosítani kell a részvétel lehetőségét és azt, hogy ki tudják nyilvánítani a véleményüket. 30 A III. könyv ezt az aspektust nagyon szépen megjeleníti, a tény- 28 Ezt a szabályt az Ákr. ugyan elhagyja, de a Kp. 17. alapján perindítási joggal rendelkeznek az ilyen közigazgatási szervek. 29 Az eljárások strukturálására nézve ld. Rozsnyai (24. lj.), Ld. Szegedi (6. lj.), 3.3. alcím vagy Rozsnyai Krisztina: A barnamedve esete a szalámival: A közigazgatási eljárási jog a nemzetközi jog és az európai jog kölcsönhatásainak terében. In: Új generáció a közigazgatástudományok művelésében. Posztdoktori Konferencia (szerk.: Fazekas Marianna) Budapest, ELTE ÁJK, 2013, kotet_2013.pdf,

60 szám Magyar Jog leges megvalósítást szolgálva hosszasan meghatározva azt is, hogy ez akár online kérdőívek segítségével is történhet, nemcsak a szokásos közmeghallgatáson. Tehát még formákat is ajánl. Itt az uniós döntéshozatali eljárások szabályozása mellett megint nagyon fontos funkciója e szabályoknak a nemzeti jogalkotó és jogalkalmazók orientálása. Ahogy nálunk a Ket. a közmeghallgatást szabályozza és a sokügyfeles eljárásokra nézve speciális szabályokat ad, ugyanúgy ez ugyan már nem az Ákr. szintjén, mert onnan ezek a jogintézmények kikerültek az ágazati jogalkotónak a továbbiakban is követhető mintákat, jó ötleteket nyújt. Általános eljárási szabályok nélkül is fontos az érintett nyilvánosság eljárásba való megfelelő bevonására figyelemmel lenni, mert utána a bírósági szakaszban, illetve az EuB előtt ennek elmaradása a döntés jogszerűtlenségét eredményezheti, függetlenül attól, hogy a nemzeti jog ezt hogyan szabályozza. 3. Hibás aktusok. Döntés-felülvizsgálat és jogorvoslat A jogorvoslás különböző módozatai és az aktusok hibáinak katalógusai között szoros összefüggés van: a hiba jellegétől függ az, hogy mi lesz a hiba következménye: orvosolható-e avagy orvosolhatatlan, ezért mindenképpen az aktus megsemmisítését, visszavonását eredményezi. 31 Ezért különösen is problémásnak mondható az, hogy a jogorvoslatokra vonatkozó részben nincsen az eljárási hibákhoz kapcsolódóan szabály arra nézve, hogy melyek azok a minimumfeltételek, amelyeknek minden döntésnek meg kell felelnie, mikor mondhatjuk azt, hogy olyan súlyos hibában szenved egy-egy döntés, hogy az semmiképpen nem orvosolható. Vagyis itt is a bírói gyakorlatra marad továbbra is ennek a meghatározása, ami nem feltétlenül szerencsés. A kis hibák kapcsán már megjelenik az örök dilemma, hogy a kijavítás hova tartozik, ahogy ez a magyar jogban is mindig jelen van: ahogy az Áe.-ben jogorvoslati eljárás volt, aztán a Ket.-ben és az Ákr.-ben már nem minősült annak, ugyanúgy a Mintakódexben az eljárás lezárásáról szóló fejezetben nyert elhelyezést a nyilvánvaló hibák kijavítása. Az ajánlás ezt a jogintézményt a döntés-felülvizsgálati eljárások között szabályozza. Utóbbi megoldás pozitívuma, hogy meg kell hallgatni a felet a kijavítás előtt. Az érdemi jogorvoslati eljárásokra nézve fontos a bizalomvédelem: jóval nagyobb szerepet kap, mint a magyar szabályozásban a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok, illetve az időkorlátok révén. 32 Érdemes részletesebben megvizsgálnunk ezt a kérdéskört, már csak azért is, mert 31 Ennek részleteiről ld. Fazekas Marianna (szerk.): Közigazgatási Jog. Általános Rész III. 2017, Budapest, V. Fejezet 12. alcím, illetve a Nagykommentár (9. lj.) Ket hoz kapcsolódó része. 32 E különbségekről ld. Forgács Anna: A Legfelsőbb Bíróság ítélete a jogbiztonság és a jogos várakozás elvének védelméről: a nagyon fontos lenne, hogy végre a magyar tételes jogban is megjelenjen a bírói gyakorlatban már nálunk is kialakult, anyagi jogi visszavonásnak nevezett jogintézmény. 33 Erre célszerű lenne külön terminus technicust találni, s nem is visszavonásnak hívni, hanem pl. megvonásnak, vagy visszavételnek is hívhatnánk (a továbbiakban utóbbi fogalmat használjuk e két jogintézmény megkülönböztetéséhez). Visszavételről akkor beszélünk, amikor az eredetileg jogszerű döntésekben megadott jogot vonja el a hatóság valamilyen általában a határozatban előre jelzett okból vagy jogszabályváltozásból kifolyólag. Az eljárásjogi visszavonás, amelyet a Ket. szabályoz a hivatalbóli döntés-felülvizsgálati eljárások keretei között, az eleve jogszerűtlen aktusok visszavonását, megsemmisítését (vagy módosítását, megváltoztatását) jelenti. Ebből következik az, hogy teljesen más filozófiával szabályozza a Mintakódex 6. fejezete és az ajánlás V. fejezete ezt az egész kérdést, mint amihez mi hozzá vagyunk szokva. Különbséget tesznek aszerint, hogy jogszerű vagy jogszerűtlen, és emellett favorábilis, az ügyfélre kedvező, vagy onerózus, azaz az ügyfélre hátrányos aktusok visszavonásáról van-e szó. Elsőként az ügyfélre hátrányos döntések visszavonását és utána az ügyfélre kedvező döntések visszavonását szabályozzák. A jó közigazgatás kódexében 2007-ben még alig volt feltétel meghatározva, és nem is különböztették meg ezeket az eseteket, feltehetőleg csak és kizárólag a jogellenes döntésekre vonatkoztak a kódex szabályai. A jogbiztonság elve persze már a kódexben is megjelent, az alkotmánybírósági gyakorlatból nálunk is jól ismert kellő felkészülési idő és esetleges átmeneti rendelkezések a jogos várakozások elvének tiszteletben tartása miatti szükségességének kimondásával. Már sokkal differenciáltabb rendszert alkalmaz a MK III. könyve, ami legalábbis részben a német megoldást tükrözi. A jogszerű jogosító döntések visszavonásánál nagyjából a német szabályozást látjuk megvalósulni: meghatározásra kerülnek annak részletes feltételei. Nálunk a magyar bírói gyakorlatban ehhez hasonló alakult ki, bár egy inkább polgári jogias megközelítéssel, mely szerint a clausula rebus sic stantibust alkalmazva a közigazgatási bírók a körülmények lényeges megváltozására hivatkozással engedik az anyagi jogi visszavonást meg. Nálunk is szükséges, hogy az ágazati jog ezt kifejezetten szabályozza: akkor van rá mód tehát egyrészt, amennyiben jelentősen megváltoznak a jogszabályi körülmények, másrészt a jogszabályi előírások be nem tartása, illetve a határozatban foglalt kikötések megszegése, nem teljesítése esetén. Ekkor új ügyként, új eljárásban lehetséges a korábbi jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok védelmének viszonya a jogos várakozás elvéhez. Jogesetek Magyarázata 2012/3, Ld. uo. 13. alcím, illetve Barabás Gergely: A Legfelsőbb Bíróság ítélete a működési-tevékenységi hatósági engedélyek módosításáról és visszavonásáról Engedélyezett kereskedelmi tevékenység utólagos hatósági megtiltásának feltételei. Jogesetek Magyarázata, 2012/1,

61 szám TANULMÁNYOK 647 döntések visszavonása tehát akkor is, hogyha nem voltak jogszerűtlen a kibocsátásukkor. 34 Amikor nem az ügyfél magatartása vezet ide, akkor kártalanítási kötelezettség is kapcsolódik a visszavételhez. Bizonyos szempontból további előrelépést hoz itt is az ajánlás, mert még részletesebben megpróbálja szabályozni azt, hogy a jogszerű hátrányos döntések mikor vonhatók vissza, főként a korrupciós kockázatokra tekintettel. Tehát ott sem lehet ezt parttalanul megengedni, vizsgálandó, hogy volt-e jogos várakozás a döntés jogszerűségére nézve. Ez a korlát visszatérve a szabályozással kapcsolatos általános megjegyzésekhez ismét igen általánosan került megfogalmazásra, tehát a tartalmát a bírói gyakorlat fogja kialakítani, ha egyszer alkalmazandó joggá válik. Természetesen a közigazgatási szervek megpróbálhatnak erre valamilyen irányelveket kialakítani, ami azonban igen nehéz, inkább jogalkotót igénylő feladat. A jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jog fogalom túl szűk lenne, mert nem feltétlenül csak jogot megállapító döntéseknél merül fel a jogos várakozások kérdése. Itt elsősorban a többi ügyfél helyzete az, ami nagyon kevéssé tisztázott, tehát nyilván amikor ellenérdekű felek vannak az eljárásban, akkor nagyon nehéz egy mindenki számára elfogadható megoldást kialakítani, ami a konkrét ügyekben inkább elbátortalanítja a hatóságokat, minthogy segítené őket. Onerózus 35 Favorábilis 36 jogszerűtlen jogszerű jogszerűtlen jogszerű MK ex tunc ex nunc Alapvetően ex nunc hatállyal, ex tunc hatály csak, ha az észszerű időn belül történik. Vizsgálandó: gyakorolja-e egyáltalán milyen hatállyal kerüljön visszavonásra Jogszerű döntéseknél, ha az ágazati jog megengedi az ügyfél a döntésben foglaltak megszegi kár elhárítása érdekében szükséges. Figyelemmel kell lenni a többi ügyfélre, harmadik személyekre gyakorolt hatásokra. ajánlás ex tunc ex nunc ex nunc / ex tunc ex nunc Ha a döntést megalapozó Visszamenőleges hatállyal csak ész- Ha a döntést megalapozó okok már okok már nem szerű időn belül. nem állnak fenn. állnak fenn. A jogos várakozással bíró ügyfélre csak ex nunc hatállyal Figyelemmel kell lenni a többi ügyfélre gyakorolt hatásokra: ezeket fel kell térképezni és a levont következtetéseket az indokolás részévé tenni. Vizsgálandó: jogos volt-e a várakozás és volt-e bizalom a döntés jogszerűsége iránt? Más ügyfelek jogos várakozásaira figyelemmel kell lenni. 4. Kilátások 34 Barabás (33. lj.), MK III-35. és ajánlás MK III-36. és ajánlás 24. A ReNEUAL Mintakódex a hatósági eljárások szabályain túl az általános eljárási szabályok kialakításához az egyéb közigazgatási eljárásokban is el kíván jutni. Ezek olyan eljárások, amelyek az Unió számos országában még az első szabályozási fázisban vannak: például 1-1 szerződéstípusra nézve már megfogalmazásra került néhány eljárásjogi szabály, vagy a szabályozó hatóságok normaalkotására már bizonyos szabályok vonatkoznak. Sem részleges, sem teljes általánosításról nem beszélhetünk még sem a közigazgatási szerződések, sem az általános hatályú rendelkezések eljárásjogi szabályozása tekintetében Európában. Elég csak a hazai helyzetet megvizsgálni: Magyarországon e tekintetben a közigazgatási szerződésekhez kapcsolódóan a Ket. ért el egy részleges általánosítást, amikor a hatósági szerződés szabályai bekerültek az általános eljárásjogi kódexbe, de sajnos sem a közszolgáltatói szerződésekre, sem az állami támogatásokra nézve ilyen általános eljárásjogi szabályokkal nem büszkélkedhetünk, az egyes szerződésfajtáknál találunk igen kezdetleges szabályokat. A bírói gyakorlatban elindult e kérdéskör fejlődése, legalábbis a Kúriának a pénzügyi támogatásokkal kapcsolatos perek hatásköri kérdéseiről szóló 1/2012. (XII. 10.) KMK PK véleményéig, amelyet aztán az arra reflektáló Áht.-módosítás kőbe is vésett. 37 A közigazgatási jogalkotás sem rendezett hazánkban a Jat.-on kívüli normák, az ún. általános hatályú rendelkezések esetében. E területeken a Kp. szabályai hosszú távon előrelépést válthatnak majd ki: egyrészt az ún. általános hatályú rendelkezések, másrészt a közigazgatási szerződések közigazgatási perben való támadhatósága révén. 38 A bírói kontroll visszahat a közigazgatási eljárási szabályokra 39, ami jelen esetben azt jelenti, hogy előbb vagy utóbb 37 Ld. e fejlődésről részletesen Barabás Gergely: Kontraktuális közigazgatás Közszerződések a magyar jogban. Közbeszerzési Szemle, 2014/11. vagy Fa zek as (31. lj.), V. fejezet 7. alcím. 38 A Kp. 4. -ában ugyanis a közigazgatási cselekmények típusaiként nevesíti ezt a két aktusfajtát, illetve meghatározza a fogalmukat is. 39 Ennek különböző módozataira nézve ld. Rozsnyai (24. lj.),

62 szám Magyar Jog a közigazgatási eljárási szabályok kialakítására ezeken a területeken is sor kerülhet. Hasonlóképpen az uniós közigazgatási cselekmények esetében a bírói gyakorlat fejlődése révén kialakulnak szabályozási igények, tehát az bizonyos, hogy nem volt hiábavaló fáradozás a ReNEUAL Mintakódex könyveinek megalkotása, s ha nem is a közeljövőben, és esetleg nem is a jelenleg hozzáférhető formában, de hosszútávon katalizáló hatása is lehet e szabályoknak. A MK III. könyve és az ajánlás kapcsán ez már látszik, feltehetőleg a későbbiekben a közigazgatási jogalkotás és a közigazgatási szerződések eljárásrendje kapcsán is ezt tapasztalhatjuk majd, vagy közvetlenül, vagy áttételesen, hiszen feltehetőleg a nemzeti jogalkotók is vissza fognak e szabályokhoz nyúlni. Ebben a fejlődésben a bírói gyakorlatnak és az azt elemző, arra reflektáló szakirodalomnak így továbbra is fontos szerep jut. Az új PP. iratmintatára Beadványtervezetek az új Pp. minden eljárási cselekményéhez, összesen 390 iratminta Szerzők: Belcsák róbert, Gelencsér Dániel, jójárt Eszter, Kőrös András, László András Dániel, Orosz árpád, Parlagi mátyás, reviczky renáta, turbucz zoltán SzerkeSztő: Varga istván A SzerkeSztő munkatársa: Gelencsér Dániel Az új Pp. a professzionális pervitel megteremtése érdekében nagyban épít a polgári per szereplőinek aktív, szakszerű közreműködésére, a jogi képviselőkkel szemben a jelenleginél magasabb követelményeket állít fel. Az új törvény az eddiginél jóval bonyolultabb szabályozást vezet be, továbbá számos olyan első ránézésre nehezen észlelhető részletszabályt tartalmaz, amely megnehezíti a befogadható beadványok elkészítését. Az alapjaiban megváltozó ára: Ft megjelenés: november jogi környezet a jogi képviselőket vélhetően komoly kihívások elé fogja állítani, melyek leküzdésében segítséget nyújthat ez a bírói, ügyvédi, közjegyzői és a tudományos szféra kiemelkedő képviselői által készített iratmintatár. A kötetet Varga István tanszékvezető egyetemi tanár, ügyvéd, a Polgári Perjogi kodifikációs Főbizottság tudományos titkára szerkesztette. A kézikönyv a megszokott iratmintatárakhoz képest részletesebben, a peres eljárás teljes folyamatát végigkövetve jeleníti meg az egyes iratmintákat. A határon átnyúló ügyek számának dinamikus növekedésére figyelemmel az összeállítás tartalmaz európai uniós, illetve nemzetközi jogi aktusok alapján készült mintákat is. A legjellemzőbb iratoknál például a keresetlevélnél, fellebbezésnél a kiadvány több alternatívát is kínál, a beadványok előtt az új szabályok gyakorlati alkalmazását elősegítendő jól használható gyorstáblázatot, továbbá beadványszerkesztést segítő útmutatót is tartalmaz. Az új Pp. iratmintatára és A polgári perrendtartás és a kapcsolódó jogszabályok kommentárja i ii. együttes ára: Ft HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 1037 Budapest, Montevideo utca 14. FAx: (36-1) TeLeFOn: (36-1) info@hvgorac.hu WEBES VÁSÁRLÁS 5%

63 szám TANULMÁNYOK 649 Fejes Péter A kirendelt védő irattanulmányozásának értelmezése Ennek az írásnak lehetne akár az a címe, hogy Gondolatok a kirendelt védő irattanulmányozási díjához egy büntetőügyész szemszögéből, kölcsönözve és a hivatásrendi hovatartozásnak megfelelően megváltoztatva Stál József tanulmányának címét, 1 vagy akár az, hogy Az irattanulmányozás díjazásának további dilemmái, alkalmazva és kiegészítve Fázsi László hozzászólásának címét, 2 minek utána az alapgondolat a kirendelt védő irattanulmányozása körül forog, de nem a díj összegszerűségének számítását illetően, hanem az irattanulmányozás helyszínének és fogalmának aspektusából. A vezérgondolatnak azonban lesz mellékvonulata, mint a kirendelt védő más tevékenységének (nem) díjazása, avagy elágazása, mint hogy a bíróságok jogalkalmazása egységes biztosításának mik (nem) az eszközei. Előre kell azt is bocsátanom, a büntetőügyész kizárólag azért foglalkozik a kirendelt védő irattanulmányozásának értelmezésével, mert az ügyész az állam anyagi érdekeit is képviseli a (büntető)eljárásban, 3 s mert a másod-, illetve harmadfokú ügyésznek a díjmegállapító végzés elleni fellebbezés elintézése során is indítványtételi joga, illetőleg kötelessége van. 4 A kirendelt védő irattanulmányozásának és felkészülésének különbözősége A büntetőeljárásról szóló évi XIX. törvény (Be.) rendelkezése 5 értelmében a kirendelt védő a bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság előtt az idézésre, illetőleg az értesítésre történt megjelenéséért, az iratok tanulmányozásáért, valamint a fogva tartott terhelttel a fogva tartás helyén történő megbeszélésért díjazásra, továbbá költségtérítésre jogosult. A pártfogó ügyvéd és a kirendelt védő részére megállapítható díjról és költségekről szóló 7/2002. (III. 30.) IM rendelet (R.) szabálya 6 szerint a védőt erre irányuló indítványára a büntetőügy iratainak tanulmányozásáért 1 Stál József: Gondolatok a kirendelt védő irattanulmányozási díjához egy büntetőbíró szemszögéből. Magyar Jog 2015/ o. 2 Fázsi László: Az irattanulmányozás díjazásának dilemmái. Magyar Jog 2017/ o. 3 Pl. BH hatodik bekezdés második mondat. 4 Be (1) bekezdés, 341. (2), (4) bekezdés, illetve Be. 382., 369. (3), (5) bekezdés. 5 Be. 48. (9) bekezdés. 6 R. 6. (7) bekezdés. minden megkezdett 100 oldal irat után függetlenül attól, hogy az ügyben hány terhelt védelmét látja el, az iratokat hány alkalommal tanulmányozta, és hogy az iratokat helyettes útján tanulmányozta-e a kirendelt ügyvédi óradíj összege, de ügyenként összesen legfeljebb a kirendelt ügyvédi óradíj harmincszorosának megfelelő összegű munkadíj illeti meg. A munkadíj megállapításánál nem vehető figyelembe arról az eljárási cselekményről készített jegyzőkönyv, amelyen a védő részt vett, továbbá olyan irat, amelyet a védő készített, vagy önállóan, illetve csatolmányként nyújtott be. A Be. idézett rendelkezése azt sugallja, s egészében azt is mondja, hogy a kirendelt védőnek a bíróság, az ügyész és a nyomozó hatóság előtti, továbbá a rendőrségi fogdán és a büntetés-végrehajtási intézetben való eljárásáért jár a díjazás (és költségtérítés), de (értelemszerűen csak díjazás) azért nem, ha a terhelttel például az ügyvédi irodájában veszi fel és tartja fenn a kapcsolatot; a terheltet az ügyvédi irodájában világosítja fel a védekezés törvényes eszközeiről, tájékoztatja a jogairól, 7 azaz, ha a szabadlábon lévő terhelttel az ügyvédi irodájában történik a megbeszélés, avagy a fogva tartott terhelttel telefonon. A R. szerint a kirendelt védőt a bírósági eljárásban és a büntetőeljárás vádemelésig terjedő szakaszában végzett tevékenységért munkadíj és költségtérítés illeti meg, 8 a fogva tartásban lévő terhelttel folytatott megbeszélés időtartamát a terhelt fogva tartását foganatosító szerv igazolja a büntetőügyben eljáró hatóság részére. 9 Maga a jogszabály miként a fogvatartottal való megbeszélés díjazásához a fogva tartást foganatosító szerv esetében az irattanulmányozás munkadíjának megállapításához nem ír(t) elő az irattanulmányozás tényét, mennyiségét és időtartamát rögzítő bírósági, ügyészségi, nyomozó hatósági igazolást, de az ítélkezési gyakorlat a tárgyalási szakban korábban igen. 10 Kézenfekvő az indok, hogy miért, azért, mert az irattanulmányozás alatt a bíróság hivatali helyiségében végzett irattanulmányozást értett, s nem a bíróság hivatali helyiségén kívül az eljárás során keletkezett iratokról kiadott másolat alapján (ügyvédi irodai, otthoni) felkészülést, miután a szabályozás alapvetően a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság előtti megjelenést honorálja. Eme ítélkezési gyakorlatot a közelmúltban törte át a Győri Ítélőtábla és Kúria azzal, hogy a védőt az irattanulmányozásért díjazás illeti meg, függetlenül attól, hogy azt a bíróság épületében, vagy az ügyvédi irodájában végzi. Az irattanulmányozásért díjmegállapítás akkor is indokolt, ha az iratmásolaton alapul. 11 A Kúria (eseti) döntése meghozatalának előzménye (lehet) a Kúria Büntető Kol- 7 Be. 50. (1) bekezdés a), c) pont. 8 R. 1. (1) bekezdés. 9 R. 6. (6) bekezdés. 10 Pl. ÍH ; BH ; EBD 2015.B ÍH ; BH

64 szám Magyar Jog légiuma Joggyakorlat-elemző Csoportjának a Védői jogok a bírósági eljárásban tárgykörben a vizsgálata eredményéről 2014.EL.II.E.1/10.VÉDŐ-50. szám alatt készített Összefoglaló véleménye (Öv.), 12 annak azon következtetése, hogy az irattanulmányozásért akkor is jogszerű a díj megállapítása, ha az iratmásolaton alapul, és a bíróságon kívül történik, ennek ellenkezőjét a védői álláspont a kirendelt védővel szemben bizalmatlanságnak tekinti. 13 A Kúria (eseti) döntésében nem hivatkozott az Öv.-re, de a kirendelt védő igen, és az ÍH 132/2015. számon megjelent eseti döntésre is. A Kúria is citálta az ÍH 132/2015. számú eseti döntést. Az Öv.-t az ÍH 132/2015. számú eseti döntés sem hívja fel, ellentétben az annak alapjául szolgáló ítélőtáblai végzéssel, 14 amely nevesíti és idézi is az Öv.-t, akként, hogy az elemezve a felvilágosítás-adásra és iratmegismerési jog biztosítására vonatkozó rendelkezéseket, arra a megállapításra jutott, hogy egyik jogszabály [Be. 48. (9) bekezdés, R. 6. (7) bekezdés, (a bírósági ügyvitel szabályairól szóló) 14/2002. (VIII. 1.) IM rendelet , (a bíróságok egységes iratkezelési szabályzatáról szóló) 17/2014. (XII. 23.) OBH utasítás 15 ] sem tartalmaz olyan rendelkezést, mely szerint az irattanulmányozást a lajstromirodának igazolnia kell. Ezért az irattanulmányozásért akkor is jogszerű a díj megállapítása, ha az iratmásolaton alapul és a bíróságon kívül történik. 16 A bírósági joggyakorlat-elemző csoport összefoglaló véleményének jogi természetét illetően eleve vannak kételyeim, amelyekre külön alcím alatt térek majd ki, itt azt jegyzem meg, hogy maga az Öv. csak általánosságban elemezte a bírósági gyakorlatot, e körben egyetlenegy eseti döntést sem jelölve meg, 17 ellentétben például az előző, 2.3. és a következő 2.5., 2.6. pontokkal. Mindezek után és ellenére magam továbbra is különbséget tennék a kirendelt védőnek az ügyvédi irodáján kívül és belül végzett tevékenysége között, az irattanulmányozás alatt kizárólag az ügyvédi irodán kívül a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság hivatali helyiségében végzett tevékenységet értve, míg az ügyre való felkészülésnek érezve az ügyvédi irodában az iratmásolaton alapuló tevékenységét, miután contra legem értelmezésnek tekintem a hatályos Be. és R. szabályaiból azt a következtetést, hogy azok a kirendelt védőnek az ügyvédi irodájában végzett tevékenységét is díjaznák, illetve a jogalkotó azt is díjazni akarta volna. A Be. rendelkezése alapján egyértelmű, hogy a jogalkotó csak az eljárási cselekményen részvételt, a megjelenést, míg a R. még egy tárgykörben az okiratszerkesztést ismeri el a kirendelt védői munkadíj megállapításának alapjául. Az, hogy ez mennyire észszerű, teljes, avagy igazságos, vitatható, de az ügyvédi irodában végzett tevékenységért díjazás a törvény és a rendelet értelmezéséből egyenesen nem következik. Megjegyzem, a jogalkotó a terhelt és a meghatalmazott védő készkiadása, illetve a meghatalmazott védő díja megtérítésének szabályairól, valamint a büntetőeljárásban részt vevő személyek és képviselőik költségéről és díjáról szóló 25/2016. (XII. 23.) IM rendeletben a felmentett vádlott meghatalmazott védőjének megtérítendő díja körében még csak nem is ismeri (el) az irattanulmányozásáért megillető díjat. 18 A kirendelt védő más igénybevételének (nem) díjazása A R. a kirendelt védő tevékenysége 19 alatt elsősorban az eljárási cselekményen való részvételt 20 azonosítja, aztán a felülvizsgálati eljárásban az indítvány megfogalmazását és a felülvizsgálati eljárásban az ülésen való részvételt, 21 majd a fogva tartásban lévő terhelttel a fogva tartás helyén folytatott megbeszélést, 22 s legvégül az irattanulmányozást. 23 A (Be. és a) R. a kirendelt védő más tevékenységét expressis verbis nem díjazza. Nem díjazza így például a kirendelt védőnek kézbesített idézések, értesítések, szakértői vélemények, határozatok tanulmányozását, a kirendelt védő írásbeli beadványainak, észrevételeinek, indítványainak, írásbeli jogorvoslatainak elkészítését. Nincs okom feltételezni, hogy ez a jogalkotó részéről nem volt tudatos, s nincs okom feltételezni, hogy ezt a jogalkotó, ha akarja, ne változtathatná meg (jelentős költségkihatása ellenére), s ennek ne lenne kellő indoka. A bírósági gyakorlatból nincs olyan közzétett jogeset, amikor a kirendelt védő részére a R.-ben írt tevékenységeken túl, különösen a felülvizsgálati indítványon kívül más okiratszerkesztéséért munkadíjat állapított volna meg jogerősen a bíróság, habár elsőfokú döntés már volt rá. A külföldi ítélet érvényének elismerése tárgyában a törvényszék kettő ügyben 24 is a kirendelt védő munkadíját a R. 6. -ára hivatkozva állapította meg, amelynek 12 Elérhető: joggyak/elfogadott_osszegzo_velemeny.pdf ( ) 13 Öv pont. 14 Győri Ítélőtábla Bpkf.340/2015/3. számú végzés. 15 Ami egyébként nem jogszabály, hanem közjogi szervezetszabályozó eszköz. 16 A végzés 2. oldalának a következő oldalra is áthúzódó utolsó bekezdése. 17 Lásd 10. jegyzet /2016. (XII. 23.) IM rendelet R. 1. (1) bekezdés. 20 R. 6. (2) bekezdés. 21 R. 6. (5) bekezdés. 22 R. 6. (6) bekezdés. 23 R. 6. (7) bekezdés. 24 Veszprémi Törvényszék 12.Bpk.696/2014. számú ügy és 12.Bpk.462/2014. számú ügy.

65 szám TANULMÁNYOK 651 alapját az képezte, hogy a védőt kirendelte és számára a külföldi ítélet érvényét elismerő végzését kézbesítette. A fellebbviteli főügyészség e rendelkezéseket, mivel a kirendelt védő eljárási cselekményen nem vett részt, eljárási cselekményt, irattanulmányozást nem teljesített, tévesnek tartotta. Az egyik másodfokú eljárásban a kirendelt védő a fellebbviteli főügyészség indítványára tett észrevételében kifejtette, hogy álláspontja szerint a kirendelt védőt a büntetőeljárásban nemcsak tárgyalási jelenléte, illetve a bíróságon folytatott irattanulmányozás miatt illeti meg díjazás. A kirendelésével együtt az elsőfokú határozatot átvette, annak tartalmát megismerte, az ügytípus jogi hátterét áttekintette, és mivel a döntést törvényesnek találta, ezért nem élt jogorvoslati nyilatkozattal. Ezért folytatott olyan tevékenységet, amely alapján a munkadíj megilleti. Az ítélőtábla szerint viszont adott esetben helytálló a fellebbviteli főügyészség indítványa, mert a kirendelt védői munkadíj megállapítására a törvényszék által ténylegesen a kirendelés ténye és a végzésnek a kirendelt védő részére kézbesítése alapján került sor anélkül, hogy a kirendelt védő tényleges eljárási cselekményt a R. [1. -ának (1) bekezdése] szerint megkívánt tevékenységet folytatott volna, ezért munkadíj sem illeti meg. 25 Ezekben az esetekben a másodfokú bíróság értelmezése secundum legem volt. A kirendelt védő észrevételét ezért a jogalkotónak kellene (esetlegesen újra) megfontolnia persze az ügytípus jogi háttere áttekintésére is hivatkozás figyelmen kívül hagyásával, hiszen az ügyvéd sem számíthat fel munkadíjat az olyan ismeretek elsajátítása végett kifejtett tevékenységéért, amelyekkel ügyvédi mivoltánál fogva rendelkeznie kell 26, a jogalkotó, ha már a felülvizsgálati indítvány megfogalmazásáért is engedélyezi a díj megállapítását, akkor engedélyezhetné, például az összbüntetési indítvány, a perújítási indítvány és egyéb írásbeli beadvány elkészítéséért is. A bíróságok jogalkalmazása egységének biztosítása Magyarország Alaptörvénye a Kúriához telepíti a bíróságok jogalkalmazása egységének biztosítását, mégpedig a bíróságokra kötelező jogegységi határozat hozatalával. 27 A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló évi CLXI. törvény (Bszi.) a jogegységesítés biztosítása érdekében a jogegységi határozat mellé sorolja még a joggyakorlat-elemzést, valamint az elvi bírósági határoza- 25 Győri Ítélőtábla Bpkf.17/2015/3. számú végzés és Bpkf.30/2015/3. számú végzés. 26 Mutatis mutandis BH AZ ÁLLAM Rész 25. cikk (3) bekezdés. tokat és az elvi bírósági döntéseket. 28 A Bszi. megadja továbbá a kollégiumoknak a véleménynyilvánítás eszközét a vitás jogalkalmazási kérdésekben. 29 A bírósági Joggyakorlat-elemző Csoport feladata az ítélkezési gyakorlat vizsgálata. 30 A csoport vezetője a csoport munkájába a vizsgált területen működő elméleti (például egyetemi oktatók) vagy gyakorlati (például ügyészek, ügyvédek, minisztériumi alkalmazottak) szakembert is bevonhat. 31 A csoport a vizsgálat eredményéről összefoglaló véleményt készít, amit a Kúria kollégiuma megvitat, és egyetértése esetén annak megállapításait a csoport vezetője a Kúria honlapján közzéteszi. 32 A Kúria kollégiumvezetője az összefoglaló vélemény alapján jogegységi eljárást indítványozhat, vagy jogalkotás kezdeményezése érdekében a Kúria elnökén keresztül az OBH elnökéhez fordulhat. 33 A Joggyakorlat-elemző Csoport munkájának egyik legfontosabb eredménye az lehet, hogy olyan problémákra képes felhívni a figyelmet, amelyek alapján akár jogegységi eljárás indítványozására vagy jogalkotás kezdeményezésére is sor kerülhet. 34 Ezzel messzemenően egyet tudok érteni. Azzal azonban úgy nem, hogy (közvetlenül) a jogalkalmazás egysége biztosításának eszköztárát is gyarapítja a kúriai bírósági Joggyakorlat-elemző Csoport működtetése, A bírósági Joggyakorlat elemző Csoport létrehozása szintén a jogegység biztosítását szolgálja. 35, mert önmagában a csoport öszszefoglaló véleménye nem tartozik a bírósági testületi állásfoglalások közé, mint ahogyan nem tartoznak oda a büntető kollégiumvezetők országos értekezlete álláspontjai sem, aminek már hangot is adtam, 36 s amelynek meghivatkozásával is találkoztam már bírósági határozatban. 37 Nem lehet hova tenni azonban a Kúria ügyszám nélküli álláspontját 38 vagy az Országos Bírósági Hivatal Bírósági Főosztály összefoglalóját 39 sem. 28 Bszi Bszi. 27. (1) bekezdés. 30 Bszi. 29. (1) bekezdés. 31 Bszi. 29. (2) bekezdés. 32 Bszi. 30. (1) bekezdés. 33 Bszi. 30. (2) bekezdés. 34 (Wolters Kluwer) Jogtár indokolás a Bszi. III. Fejezete 8. pontjához. 35 (Wolters Kluwer) Jogtár indokolás 4. pont az Alaptörvény 25. cikkéhez. 36 Fejes Péter: Megkésett (?) gondolatok, javaslatok a büntetőeljárás újrakodifikáláshoz. Jogtudományi Közlöny 2016/ o. 37 Pl. Veszprémi Törvényszék 12.B.39/2012/623/XV. számú (tárgyalási jegyzőkönyvbe foglalt) végzése. 38 A Kúria Kollégiumvezetője december 12. napján kelt irata az Alkotmánybíróság IV/280/2015. számú határozatának alkalmazása kapcsán. 39 OBH Bírósági Főosztály 2016.OBH.XX.A.48/23. számú Összefoglaló az Alkotmánybíróság 21/2016. (XI. 30.) számú határozata kapcsán összehívott soron kívüli kollégiumvezetői tanácskozásról.

66 652 Magyar Jog Ami pedig nem bírósági testületi állásfoglalás, főleg ha közzétételre sem kerül, a bírósági döntésekben sem hivatkozható. Az Öv.-re visszatérve: az, hogy a bírósági Joggyakorlat-elemző Csoport munkájába bevonhatók a vizsgált területen működő elméleti vagy gyakorlati szakemberek, nem eredményezhet bármely oldalról érdekérvényesítést, nyomásgyakorlást. Nem tudom értelmezni például a kirendelt ügyvédi óradíj összege kapcsán az Öv.-e 47. lábjegyzetét, mert mi köze van a joggyakorlat-elemzéséhez, különösen a jogegység biztosításához annak, hogy az ügyvédi működés mekkora összeg alatt ráfizetéses, s hogy az e véleménynek megfelelő mértéket mennyi idő után (késve) határozta meg jogalkotó; ugyancsak e megközelítésben nem tartom az Öv.-be illőnek az olyan kitételt, hogy Ennek ellenkezőjét a védői álláspont a kirendelt védővel szembeni bizalmatlanságnak tekinti. 40, (egyébiránt akkor, például a jelenléti ív is a munkavállalóval szembeni bizalmatlanság, vagy a szakértői díjmegállapítás helyességének ellenőrzése is a szakértővel szembeni bizalmatlanság); nem oszthatom azt sem, ha Többségi álláspontként 41 hagy nyitva kérdést az az Öv.-e, amelyet a Kúria kollégiuma megvitat és a Joggyakorlat-elemző Csoport vezetője a Kúria honlapján is így közzétesz. Konklúzió szám lag kiterjesztő értelmezése alapján, annak a bírósági gyakorlatban kialakítására nincs törvényes alap, hogy a kirendelt védőt az irattanulmányozásért akkor is megilleti a díj, ha az iratmásolaton alapul és a védő azt nem a bíróság, az ügyészség, a nyomozó hatóság hivatali helyiségében, hanem az ügyvédi irodájában végzi. A jogszabály módszerét tekintve nyelvtani, történeti és teleologikus értelmezése során el kell különíteni az irattanulmányozást és az ügyben való felkészülést, a jogszabály értelmezése eredménye alapján lehet kiterjesztő, de nem lehet contra legem. Ezt maga az Öv. is alátámasztja, hiszen az is jogalkotást, jogszabály módosítását céloz akkor, amikor azt javaslatot fogalmazza meg, hogy a R. mondja ki: a kirendelt védőt az irattanulmányozásért akkor is megilleti a díj, ha az iratmásolaton alapul.42 A jogalkotásnak, annak kezdeményezésének lehet olyan iránya is, amely a felülvizsgálati indítvány megfogalmazásán túl is díjazná a védő írásbeli tevékenységét,43 vagy az ügyben a védelem érdekében tájékozódás, a jogszabályokban biztosított lehetőségek és feltételek keretei közötti adatszerzés és adatgyűjtés44 költségeit is megtérítené. A közjogi szervezetszabályozó eszközök és a jogirodalmi értelmezés pedig nem zárkóztathatóak fel a jogalkalmazás egysége biztosításának az Alaptörvényben és törvényben meghatározott eszközei mögé. Álláspontom szerint, konkrét jogszabály(hely) hiányában, a meglévő jogszabályi rendelkezés helyileg és tartalmi Kúriai Joggyakorlat-elemző Csoport: i. m. (12. jegyzet) uo. Kúriai Joggyakorlat-elemző Csoport: i. m. (12. jegyzet) 2.6. pont. 44 Öv huszonharmadik francia bekezdés. Vö.: Csomós Tamás: Terítéken a Be. kodifikációja Javaslatok a védőre vonatkozó új szabályozásra. Magyar Jog 2015/ o. Be. 50. (2) bekezdés.

67 Online ügyvédi ügyviteli rendszer praxys Az e-ügyvédi iroda. Regisztráljon most és használja 30 napig ingyen!

68 szemle recenzió Téglási András 1 Tóth J. Zoltán: A büntetőjogi rágalmazás és becsületsértés. A defamatorikus bűncselekmények elméleti és gyakorlati megítélése a véleménynyilvánítási szabadság és az emberi méltósághoz való jog kontextusában 2 Tóth J. Zoltán, a Károli Gáspár Egyetem tanszékvezető docensének legújabb monográfiája a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanács Médiatudományi Intézetének kiadásában jelent meg idén, 2017-ben, a két neves médiajogász, Koltay András és Nyakas Levente által szerkesztett Médiatudományi Könyvtár című sorozat 27. számaként. A monográfia a büntetőjogi rágalmazás és becsületsértés kérdéseit tárgyalja a teljesség igényére törekvő módon, interdiszciplináris jelleggel. A könyvben ennek megfelelően az emberi becsületvédelem büntetőjogi eszközrendszerének vizsgálatára a hagyományos büntetőjogi elemzésen túl filozófiai, jogbölcseleti, alkotmányjogialkotmányelméleti, jogtörténeti és jog-összehasonlító jelleggel is sor kerül, továbbá a strasbourgi bíróság gyakorlatának átfogó bemutatásával a témakör kapcsán szóba jöhető nemzetközi jogi aspektusok elemzése is megtörténik. A könyv imponálóan gazdag magyar és idegen nyelvű szakirodalmi és esetjogi bázisra épül. A könyv három nagy tematikus részre oszlik. Az I. rész a becsületet védő bűncselekmények filozófiai-jogelméleti megítélésének történetét mutatja be. Ennek során a szerző kiemeli, hogy a rágalmazás és a becsületsértés egészen a XVIII. századig marginális témája maradt a filozófiai gondolkodásnak, és az e kérdésben megnyilvánuló bölcselők elsősorban a szóbeli felségsértés megítélésére koncentráltak azt általában pragmatikus alapokon helytelenítették, és csak John Stuart Mill ben megjelent, A szabadságról c. esszéjétől válik a 1 PhD, egyetemi adjunktus, Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Államtudományi és Közigazgatási Kar, Alkotmányjogi Intézet. 2 Médiatudományi Intézet, Budapest, 2017, 272. o. szabad szólás igazolása az elméleti gondolkodás egyik lényeges problémájává. Maga Mill utilitarista alapon, az igazság szolgálata érdekében tartotta fontosnak a puszta szólás korlátozhatatlanságát, miközben a közvetlen veszélyt előidéző vélemények közlését ugyancsak utilitarista alapon nemcsak megengedhetőnek, hanem kifejezetten szükségesnek tartotta. Később megjelent a szólásszabadság védelmének (és így a becsület sérelmét okozó magatartások szankcionálhatósága korlátozásának) demokratikus igazolása is, mely szerint a szólásszabadság a demokratikus társadalom kialakulásának, a társadalmi döntések alapjául szolgáló információk és gondolatok terjesztésének előfeltétele; valamint megfogalmazódtak a véleményszabadság ún. konstitutív igazolásai is, melyek a kifejezés szabadságát az emberi személyiség immanens értékeiből, a személyes autonómia elvéből vezették le, a szólást a személyiség megnyilvánulásának, ezáltal önértéknek tartva. Mindezek alapján a szerző a II. fejezetben kimutatja, hogy elsősorban az angolszász országok voltak azok, amelyek a becsületet sértő közlések büntetőjogi üldözését megszüntették, míg a világ nagy részén, kontinensünket is beleértve, erre nem került sor. Európában így összesen 35 olyan ország van, mely e cselekmények legalább egyikét bármely személy sérelmére elkövetve bünteti (ezek közül 23 európai uniós állam), míg 14 ország (ezen belül öt uniós állam) azokat vagy nem, vagy csak speciális esetekben (például államfőkkel, bírókkal stb. szemben elkövetve) rendeli szankcionálni. 3 A szerző szerint azonban a tendencia az, hogy e bűncselekmények üldözésének mértéke csökken: így a legtöbb európai országban, ahol azokat már nem fenyegetik büntetéssel, e deliktumok eltörlésére az utóbbi egy-két évtizedben került sor, ahol pedig e szankció (még) létezik, ott is egyre inkább az elterelés (a sértett és az elkövető mediációs eljárásban történő megegyezésének létrehozatala) vagy az enyhébb szankciók alkalmazása válik hangsúlyossá (miközben persze kivételek is vannak, ilyen például a híresen punitív hozzáállással rendelkező Olaszország). A II. rész további fejezetei a magyar helyzetet elemzik. Ennek során bemutatják a rágalmazásra és becsületsértésre vonatkozó büntetőjogi szabályozás magyarországi történetét; e deliktumok mai büntetőjogi szabályait és a ma alkalmazott magyar büntetőjogi dogmatikát (ahol az 3 Az európai országok rágalmazási jogának részletes bemutatásához ld.: Zoltán Tóth J.: The regulation of defamation and insult in Europe. In: András Koltay (ed.): Comparative Perspectives on the Fundamental Freedom of Expression. Wolters Kluwer, Budapest, 2015, pp

69 szám szemle 655 indokolt, azzal szemben kritikát is megfogalmazva); továbbá végigveszik a magyar Alkotmánybíróság szólásszabadsággal kapcsolatos releváns gyakorlatát is. Ez utóbbi kapcsán a monográfia kimerítő módon elemzi a véleménynyilvánítási szabadságnak az alkotmánybírósági gyakorlat által kidolgozott igazolási szempontjait, a szólásszabadság ún. kettős igazolását, mely a véleménynyilvánítási szabadságot mind a demokrácia szolgálatának érdekében, mind az egyéni autonómia személyiségvédelmi szempontjai miatt kiemelten védendő alapjogként a kommunikációs jogok anyajogaként fogja fel, és amely más alapjogokhoz képest is csak különösen indokolt esetekben korlátozható. E korlátozási lehetőségek közül a szerző beható módon foglalkozik az emberi méltóság védelme érdekében történő korlátozással, melynek elismerése a szólásszabadsággal kapcsolatos alkotmánybírósági gyakorlat során a kezdetektől fogva megtörténik, ám igazán hangsúlyossá csak az utóbbi években válik. Mindez nem független Magyarország Alaptörvényének negyedik módosításától (2013. március 25.), mely az Alaptörvénynek a véleménynyilvánítás szabadságával foglalkozó IX. cikkét azzal a rendelkezéssel egészítette ki, miszerint a véleménynyilvánítás szabadságának a gyakorlása nem irányulhat mások emberi méltóságának a megsértésére. Ez az explicit korlát hamarosan több határozat indokolásában is megjelent, melyek közül a könyv részletesen foglalkozik a 13/2014. (IV. 18.) AB határozattal, mint amely a január 1-je óta létező alkotmánybírósági hatáskörben, egy ún. valódi alkotmányjogi panasz alapján eljárva a korábbi alkotmányos követelményeket a szerző megfogalmazásában levitte a hétköznapi jogalkalmazás, az emberek életét ténylegesen befolyásoló valódi joggyakorlat szintjére. E követelményeket még a 36/1994. (VI. 24.) AB határozat fogalmazta meg; eszerint egyebek mellett a közszereplő politikus és a közhivatalnok sérelmére véleménynyilvánítással (értékítélettel) becsületsértés nem követhető el; ám a büntetőbírói gyakorlat ezen alkotmányos követelmény ellenére rendszeresen becsületsértést állapított meg, ha a vélemény gyalázkodó jellegű volt. A 13/2014. Abh. e gyakorlatnak vetett véget, amikor egy konkrét ügyben hozott, e követelménnyel ellentétes, egy közszereplő politikust sértő vélemény szerzőjének büntetését kimondó büntetőbírói ítéletet semmisített meg, miközben kimondta (majd később több más határozatában is megerősítette), hogy az emberi méltóság a szólásszabadság végső korlátja lehet, amennyiben a szólás kizárólag az emberi személyiség lényegi, immanens tartalmának a sérelmére irányul. Végül a könyv III. része a strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bíróságának a gyakorlatát mutatja be. Ennek során részletesen ismerteti a Bíróság összes olyan fontos ítéletét, melyekkel az EJEB a részes államok bíróságai által rágalmazási vagy becsületsértési ügyekben hozott büntetőbírósági határozatokkal szembeni kérelmeket bírált el. Az EJEB rágalmazási ügyekben folytatott joggyakorlatának a teljességre törekvő elemzése alapvetően a különböző védett személyi körök kapcsán történik meg; így a könyv külön mutatja be a politikus sértettekkel szembeni korábbi és újabb strasbourgi gyakorlatot, az uralkodók megsértése miatti tagállami büntetések Bíróság általi megítélését, a nem politikus közszolgákkal szembeni rágalmazó vagy becsületsértő cselekményeknek a Római Egyezmény szerinti értékelését, az igazságszolgáltatásban közreműködő személyekkel (ezen belül különösen a bírókkal) szembeni gyakorlatot, végül az egyéb személyi körbe tartozók védelmét. Ez utóbbi kapcsán a könyv kimutatja, hogy egyre kevésbé a személy általános státusza számít, helyette egyre inkább az válik hangsúlyossá, hogy az az ügy, amelyben a rágalmazás vagy becsületsértés miatt elítélt személy megszólalt, közügy-e. Összességében a szerző arra a következtetésre jut, hogy a Bíróság a kifejezés szabadságát kiemelt módon részesíti védelemben, és azon esetek nagy többségében, amelyekben a megszólalás közügyben történt, az ennek korlátozását lehetővé tevő büntetőbírósági ítéletek egyezménysértését állapítja meg. A szerző az ennek megítélésével kapcsolatos gyakorlatnak a Bíróság által egyetlen döntésében sem rendszerezett hat szempontját határozza meg. Így annak eldöntésekor, hogy a tagállami bíróság az elkövető rágalmazás vagy becsületsértés miatti megbüntetésével egy konkrét ügyben egyezménykonform módon korlátozta-e a kifejezés szabadságát, alapvetően a következő hat (a könyvben részletesen kifejtett és elemzett) aspektust értékeli: tényállításról vagy véleménynyilvánításról van-e szó; milyen személyi körbe tartozik a sértett (kormány/tag/, egyéb politikus, államfő, közszolga/közhivatalnok, bíró, ügyész, hétköznapi ember); az ügy közügy vagy magánügy; ki a közléstevő (újságíró, politikus vagy más személy); mik az ügy konkrét körülményei; és milyen jellegű és mértékű a kiszabott büntetés vagy alkalmazott intézkedés. Összességében a monográfia egy olyan témakör feldolgozását vállalja fel és végzi el, amelyet ebben a formában és terjedelemben, valamennyi lényeges diszciplináris szempontra tekintettel, az azokkal kapcsolatos releváns problémákat kimerítően elemezve, a feldolgozott résztémák tekintetében a teljességre törekvés igényével még nem dolgoztak fel. A könyvben sor kerül a rágalmazás és a becsületsértés témája filozófiatörténeti aspektusainak a magyar szakirodalomban ilyen részletességgel nem elemzett bemutatására; a főbb jogelméleti álláspontok végigvételére; az európai szabályozási helyzet jog-összehasonlító jellegű összefoglaló ismertetésére; a magyar szabályozástörténet részletes bemutatására; a jelenlegi büntetőjogi dogmatika és bírói gyakorlat elemzésére; a magyar alkotmánybírósági gyakorlat véleménynyilvánítási szabadsággal kapcsolatos, a rágalmazási jogot érintő áttekintésére; valamint az EJEB gyakorlatának kimerítő és részletes elemzésére. Lényegében azonban a könyv vezérfonala (amely mindegyik fejezeten végighúzódik) az a jogelméleti/alkotmányelméleti kérdés, hogy mi alapján igazolható az emberi méltóság (becsület, jó hírnév) korlátozása, és mi alapján

70 szám Magyar Jog igazolható a vélemények szabad kifejezése az előbbi értékkel (és alapjoggal) szemben is, illetve mikor kell mégis meghátrálnia a szólásnak a méltóság védelmével szemben. Monográfiájában e kérdés elméleti jellegű áttekintését végzi el a szerző, melynek megoldásait ma is a demokrácia szolgálata és a személyiség kibontakoztatása értékei, valamint az emberi méltóság védelme legfontosabb szempontjainak tarthatjuk. Mindezek alapján jó szívvel ajánlom a könyvet nemcsak a témában elmélyülni vágyó tudományos kutatók, hanem a gyakorlati szakemberek, sőt, a szélesebb olvasóközönség számára egyaránt. Büntetőjog I. ÁltalÁnos Rész októberi kiadás Szerző: Belovics ervin Lektor: Vókó györgy A Büntető törvénykönyv Általános részének a jogalkalmazói gyakorlatot is szem előtt tartó tudományos feldolgozására vállalkozott Belovics ervin tanszékvezető egyetemi tanár, a legfőbb ügyész büntetőjogi helyettese. A szerző részletesen áttekinti a büntetőjog kialakulásának történetét, bemutatja a büntetőjogi iskolákat, valamint a jogállami büntetőjog és a büntetőpolitika legfőbb Ára: Ft sajátosságait. A jogszabálytanról szóló részben kerül sor a jogforrások és az értelmezési fajták részletes értékelésére. A bűncselekménytan körében a szerző a bűncselekmény fogalmának a jogtudomány által kidolgozott tételei mellett részletesen elemzi a legális fogalom alkotóelemeit. A törvényi tényállás tanáról szóló rész, valamint a büntetőjogi felelősségre vonás akadályait bemutató fejezet mindenre kiterjedően dolgozza fel a jogirodalmi álláspontokat és a történeti előzményeket. A szerző a büntetőjogi jogkövetkezmények teljes körű bemutatása során szól a büntetés céljával kapcsolatos teóriákról, valamint a hatályos törvényi rendelkezésekről. elemzi továbbá a kúria jogegységi határozatait, a Büntető kollégium véleményeit, valamint a jogalkalmazói gyakorlat releváns eseti döntéseit is. Büntetőjog I. Általános Rész és II. Különös Rész együttesen: Ft HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 1037 Budapest, Montevideo utca 14. FAx: (36-1) TeLeFOn: (36-1) info@hvgorac.hu WEBES VÁSÁRLÁS 5%

71 Ára: Ft Megjelenés: november Polgári eljárásjog I II. Kommentár a gyakorlat számára Harmadik kiadás Szerkesztő: Petrik Ferenc A szerkesztő munkatársa: Gelencsér Dániel Szerzők: Bartal Géza, Cseh Attila, Döme Attila, Farkas Attila, Gelencsér Dániel, Hajdu Edit, Harter Mária, Havasi Péter, Jójárt Eszter, Kiss Gábor, Kövesné Kósa Zsuzsanna, Makai Katalin, Mészárosné Szabó Zsuzsanna, Orosz Árpád, Osztovits András, Petrik Ferenc, Puskás Péter, Simonné Gombos Katalin, Tallián Blanka, Tamáné Nagy Erzsébet, Török Judit, Varga Edit A Kúria munkatársai kúriai tanácselnökök, bírák és főtanácsadók az új polgári perrendtartási törvény elfogadása kapcsán egy bírói kommentár megírására vállalkoztak. A kommentár készítésekor azt a kettős feladatot tűzték ki, hogy egyfelől elemezzék, hogy a régi Pp.-hez tartozó bírói gyakorlat mennyiben alkalmazható az új Pp. hatálya alatt indult eljárásokban is, másfelől megvilágítsák azt, hogy az új Pp. meglehetősen bonyolult rendszerében az egyes rendelkezések miként függenek össze egymással és a kapcsolódó jogszabályok rendelkezéseivel. A bírói kommentár szerzői köztük a Kúria Polgári Kollégiumában a polgári eljárásjogi terület szakmai vezetője tehát nem a Pp. új jogintézményeinek részletező, az elméleti hátteret is összefoglaló bemutatását vállalják. Amit vállalnak, az alcímből is következően az, hogy a joggyakorlat által formált élő polgári eljárásjogról nyújtanak útmutatást. A szerzők munkája ugyanakkor nem ér véget a jelenleg irányadó bírói gyakorlat és az új szabályozás összevetésével. A helyes joggyakorlat kialakítása és figyelemmel kísérése hosszú időre feladatot jelent. A szerzők a pótlapos rendszer segítségével évente akár több alkalommal is kiegészítik, aktualizálják majd a kommentár tartalmát. Ára: Ft Megjelent! A közigazgatási eljárás szabályai I II. Kommentár a gyakorlat számára Negyedik kiadás Szerkesztő: Petrik Ferenc Lektorok: Dán Judit, Naszladi Georgina, Orbán Szabolcs Szerzők: Hajas Barnabás, Horváth E. Írisz, Huszárné Oláh Éva, Kalas Tibor, Kárpáti Magdolna, Kurucz Krisztina, Lapsánszky András, Marosi Ildikó, Márton Gizella, Mudráné Láng Erzsébet, Petrik Ferenc, Rothermel Erika, Sugár Tamás, Tóth Kincső Az Országgyűlés december 16-i ülésnapján elfogadta a Ket.-et felváltó az általános közigazgatási rendtartásról szóló évi CL. törvényt (Ákr.). A másik új eljárási kódex, a közigazgatási perrendtartás (Kp.) végleges elfogadása pedig február 21-én történt meg (az Alkotmánybíróság a törvényjavaslat eredeti verzióját januárban alaptörvény-ellenesnek minősítette, így az Országgyűlés a második körben már a korrigált változatot fogadta el). A két törvény január 1-jén lép hatályba. Kiadónk szeptember 21-én jelentette meg a kommentár új, negyedik kiadását (mely egyébként tartalmazza a május 16-án elfogadott, az általános közigazgatási rendtartásról szóló törvény és a közigazgatási perrendtartásról szóló törvény hatálybalépésével összefüggő egyes törvények módosításáról szóló évi L. törvény rendelkezéseinek magyarázatát is). A nagy érdeklődésre tekintettel most jelentős kedvezménnyel, Ft-os áron fizethető elő a kommentár új kiadása. A szerzői csapat gerincét a hagyományokhoz hűen most is a Kúria jelentős ítélkezési tapasztalattal és elméleti szakértelemmel egyaránt rendelkező közigazgatási bírái alkotják (köztük a Kúria Közigazgatási-Munkaügyi Kollégiumának vezetője), kiegészülve más közigazgatási szakemberekkel (az IM főosztályvezetőjével, az NMHH jogi igazgatójával, egy közigazgatási jogász alkotmánybíróval és egy egyetemi oktatóval). A kommentár szerkesztője ezúttal is Petrik Ferenc jogtudós, nyugalmazott kúriai kollégiumvezető. 5% WEBES VÁSÁRLÁS HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 1037 Budapest, Montevideo utca 14. Fax: (36-1) Telefon: (36-1) info@hvgorac.hu

72 Előfizetési ajánlat a évre Tisztelt Előfizető! Szeretnénk felhívni szíves figyelmét a 2018-as folyóirat előfizetési akciónkra. A Magyar Jog előfizetési díja változatlan, azaz 2018-ra is Ft (áfával), amely jövőre is 12 lapszámot foglal magában. A Magyar Jogász Egylet 2018-ban már hatvanötödik évfolyamában lépő, havonta megjelenő rangos folyóirata, a Magyar Jog célja elsősorban a joggyakorlat és a jogfejlődés időszerű kérdéseinek és problémáinak a vizsgálata. A tanulmányok mellett recenziók és különböző szakmai eseményekről szóló beszámolók is helyet kapnak a folyóiratban. Előfizetőinknek 2018-ra is Törzsvásárlói Kártyát ajándékozunk, amely 10% kedvezményre jogosít a kiadótól történő vásárlás esetén kézikönyveinkre, kapcsos kommentárjainkra, a Jogkódex termékcsaládra és szemináriumainkra. Törzsvásárlói kártya ÉrvÉnyes: % Üdvözlettel: a HVG-ORAC Kiadó! Tipp A Magyar Jog korábbi tanulmányai érdeklik? A folyóiratban 2000 és 2016 között megjelent összesen 1818 tanulmány online kutatható a Jogkódex Szakcikkek moduljában! (A ben megjelent írások pedig 2018 tavaszán kerülnek be az adatbázisba.) HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft Budapest, Montevideo utca 14. Fax: (36-1) Telefon: (36-1) info@hvgorac.hu