Konzultációs felhívás

Átírás

1 Konzultációs felhívás Bevezetés Az uniós szerződések értelmében a kereskedelempolitika az EU hatáskörébe tartozik. Az uniós tagállamok kormányainak képviselői hetente találkoznak az Európai Bizottsággal, hogy meghatározzák az EU harmadik országokkal folytatandó kereskedelempolitikájának irányát. A Bizottság ezután az EU nevében tárgyalásokat folytat ezekkel az országokkal. A Lisszaboni Szerződés értelmében 2009 óta a közvetlen külföldi befektetések szintén az uniós kereskedelempolitika részét képezik. A Bizottság ezért beruházási megállapodásokról is tárgyal nem uniós országokkal. Ezekhez a tárgyalásokhoz a tagállamok és az Európai Parlament útmutatásai szolgálnak alapul. A konzultáció célja 2013 júniusában a Tanács egyhangúlag felkérte a Bizottságot, hogy kezdjen szabadkereskedelmi tárgyalásokat az Egyesült Államokkal, továbbá iránymutatásokat fogadott el, amelyek leírják, hogy a tárgyalásoknak mire kell kiterjedniük. Ezt megelőzően, 2013 májusában az Európai Parlament nagy többséggel üdvözölte a tárgyalások küszöbönálló megkezdését 1. Az iránymutatások kidolgozásakor a kormányok megegyeztek abban, hogy a javasolt megállapodásba fel kell venni beruházásvédelmi rendelkezéseket, valamint olyan előírásokat, amelyek a beruházók és az állam közötti vitarendezési eljárást szabályozzák. A megállapodás vagyis a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségi (TTIP) megállapodás megkötésére irányuló tárgyalások 2013 júliusában indultak. Tekintettel arra, hogy a téma a közvélemény érdeklődésének homlokterében áll, az Európai Bizottság nyilvános konzultációt indít a megállapodásba foglalandó beruházásvédelmi és vitarendezési szabályokkal kapcsolatos új közelítésmódról, amely a lent felvázolt innovatív elemeket tartalmazza, és amely az EU elképzelése szerint a TTIP-tárgyalások alapjául szolgálna. A legfőbb kérdés, melyet a konzultáció keretében fel szeretnénk tenni a téma iránt érdeklődő vállalkozásoknak és magánszemélyeknek, a következő: az EU-nak a TTIP-vel kapcsolatban javasolt közelítésmódja megteremti-e a kellő egyensúlyt egyrészt a beruházók védelme, másrészt az EU azon joga között, hogy meghozzák, illetve meg tudják hozni a társadalom érdekében szükséges szakpolitikai döntéseket és intézkedéseket. Tartalom 1 Az Európai Parlament május 23-i állásfoglalása az Amerikai Egyesült Államokkal folytatott uniós kereskedelmi és befektetési tárgyalásokról 1

2 A beruházásvédelmi megállapodások általánosságban véve azt hivatottak biztosítani, hogy a kormányok a beruházókkal és a beruházásokkal szembeni bánásmód tekintetében tartsák magukat néhány fontos alapelvhez. Ezek a megállapodások rögzítik a részes államok alapvető kötelezettségeit a külföldi beruházásokat illetően. Ilyen kötelezettségek többek között az alábbiak: a megkülönböztetésmentességre vonatkozó kötelezettség, a méltányos és egyenlő bánásmódra vonatkozó kötelezettség, a kártérítés nélküli közvetlen vagy közvetett kisajátítás tilalma. Ha a külföldi beruházó úgy ítéli meg, hogy az állam megsérti e kötelezettségek valamelyikét, nemzetközi választottbírósághoz folyamodhat, mégpedig a beruházó és az állam közötti vitarendezési mechanizmus keretében (investor-to-state dispute settlement, ISDS ). Ilyen esetekben a beruházónak bizonyítania kell, hogy a kérdéses intézkedés jelentős kárt okozott neki, és ha valóban így van, a fogadó országnak meg kell térítenie az okozott kárt. Az EU tagállamai 1950 óta több mint 1400 kétoldalú beruházási megállapodást kötöttek számos nem uniós országgal, köztük az OECD (a világ 34 legfejlettebb gazdaságát tömörítő szervezet) több tagországával. A tagállamok által kötött kétoldalú beruházási megállapodások a világszerte létrejött ilyen megállapodások mintegy felét teszik ki. Mindegyik megállapodás nagyjából hasonló beruházásvédelmi, illetve ISDS-vonatkozású rendelkezéseket tartalmaz. Világviszonylatban az uniós beruházók veszik igénybe legnagyobb arányban a beruházó és az állam közötti vitarendezést célzó mechanizmust. Az USA-val folytatott tárgyalásai során a Bizottság egyszerre kívánja biztosítani az uniós beruházók magas szintű védelmét, valamint az EU és a tagállamok jogát ahhoz, hogy a közérdekű célok megvalósítása érdekében megfelelő szabályozási intézkedéseket hozzanak. E két célkitűzést a Bizottság Egy átfogó európai nemzetközi beruházási politika felé című, 2010-es közleményében (szakpolitikai dokumentumában) fogalmazta meg 2. A Tanács és az Európai Parlament egyaránt támogatta, hogy ez a szakpolitikai dokumentum szolgáljon az uniós tárgyalások alapjául. 3 4 A transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségi megállapodásban a Bizottság újszerű megközelítést javasol a beruházásvédelem, valamint a beruházók és az 2 COM(2010) 343 végleges. 3 Az Európai Unió Tanácsának következtetései (3041. Külügyi Tanács, Luxembourg, október 25.) 4 Az Európai Parlament március 22-i állásfoglalása a jövőbeni európai nemzetközi beruházási politikáról 2

3 állam közötti vitarendezés tekintetében. Ez az újszerű közelítésmód a levont tanulságokon, illetve a már meglévő beruházási szerződések és a jelenlegi ISDSrendszer alkalmazása során nyert tapasztalatokon alapul. Figyelembe veszi azokat az aggályokat és hiányosságokat, melyek számos alkalommal felmerültek a beruházásvédelemről, valamint a beruházók és az állam közötti vitarendezésről szóló nyilvános viták során. A Bizottság új és innovatív közelítésmód kidolgozásán munkálkodik, hogy az alábbi két intézkedéscsoport révén megoldást találjon az említett aggályokra: a) A beruházásvédelmi szabályok egyértelműsítése és javítása annak érdekében, hogy az államok szabályozási joga ne szenvedjen csorbát, mégpedig a következők révén: Alapelvként meg kell erősíteni a részes felek jogát a szabályozáshoz és a jogos szakpolitikai célok elérését célzó intézkedések megvalósításához. Biztosítani kell, hogy amikor az állam megkülönböztetésmentes módon, a közérdek védelmében jár el, az általa hozott intézkedések ne minősülhessenek kisajátításnak. Így nem minősülhet kisajátításnak az, ha a beruházó veszít a nyereségéből, sem az, ha az állam a gyógyszerekhez való hozzáférést garantáló WTO-rendelkezésekkel összhangban kényszerengedélyeket ad ki. A méltányos és egyenlő bánásmódra vonatkozó kötelezettség megszegésének minősülnek egyebek mellett az alábbiak: nyilvánvaló önkényesség, az igazságszolgáltatás megtagadása, valamint a visszaélésszerű bánásmód, például a kényszerítés és a zaklatás. A részes feleknek az EU más szabadkereskedelmi megállapodásaihoz hasonlóan a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségi megállapodás alapján is lehetőségük lesz arra, hogy prudenciális intézkedéseket, vagyis a pénzügyi rendszer stabilitásának biztosítását célzó intézkedéseket fogadjanak el és hajtsanak végre. A fedőcégek nem részesülnek védelemben. Csakis azok a vállalkozások minősülhetnek beruházónak, amelyek a megállapodásban részes felek valamelyikének területén jelentős üzleti tevékenységeket folytatnak. b) A beruházó és az állam közötti vitarendezés korszerű, átlátható és hatékony rendszerének kidolgozása a következők révén: Ki kell küszöbölni a rendszerrel való visszaélések lehetőségét, és ennek érdekében gondoskodni kell arról, hogy a megalapozatlan kereseteket rögtön vissza lehessen utasítani, és hogy a beruházók ne nyújthassanak be ugyanabban az ügyben egyszerre több keresetet különböző bíróságokon. Továbbá a pervesztes fél 3

4 fogja viselni a per költségeit. Ez erőteljes eszköze annak, hogy eltántorítsuk a beruházókat a komolytalan vagy taktikai célú keresetek benyújtásától. Átláthatóbb választottbírósági rendszert kell kialakítani: Az EU vezető szerepet játszott a beruházásokkal kapcsolatos nemzetközi vitarendezési eljárások átláthatóságára vonatkozó ENSZ-szabályok tökéletesítésében. Ennek eredményeképpen az ENSZ Nemzetközi Kereskedelmi Jogi Bizottsága (UNCITRAL) jóváhagyta az új szabályokat, és az ENSZ Közgyűlése hamarosan el fogja fogadni azokat. Az EU ezeknek a szabályoknak az alkalmazását fogja javasolni az USA-val kötendő kereskedelmi megállapodásra irányuló tárgyalások során. A transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerség keretében a vitarendezéssel kapcsolatos összes dokumentum nyilvánosan hozzáférhető lesz, a meghallgatások nyilvánosak lesznek, és az érdekelt harmadik feleknek például a civilszervezeteknek joguk lesz ahhoz, hogy felszólaljanak az eljárás során. Ez annak biztosítására szolgál, hogy a különböző társadalmi csoportok hangot adhassanak véleményüknek, aggályaiknak. Meg kell akadályozni az összeférhetetlenséget és az elfogultságot a választottbírók körében olyan magatartási kódex kidolgozása révén, amely konkrét kötelezettségeket ró rájuk, többek között az összeférhetetlenség, az etikai követelmények és az ezekre vonatkozó szabályok érvényesítése tekintetében. Javítani kell a következetességet és a kontrollt egy, a döntéseket felülvizsgáló fellebbviteli szerv létrehozása révén. Ez nagyban hozzá fog járulni a megállapodás rendelkezéseinek következetes értelmezéséhez. Gondoskodni kell arról, hogy a megállapodás rendelkezéseit ne lehessen a felek által nem kívánatos módon értelmezni, mégpedig annak lehetővé tétele révén, hogy a megállapodásban részes felek közös megegyezéssel dönthessenek egyik vagy másik rendelkezés értelmezéséről. Ez az értelmezés kötelező lesz a választottbíróságra nézve, vagyis a kérdéses rendelkezést hasonlóképpen kell értelmeznie. A részes feleknek joguk lesz beleszólni a beruházók és az állam közötti vitarendezési ügyekbe, és kifejthetik álláspontjukat a megállapodás értelmezésével kapcsolatban. Biztosítani kell, hogy a beruházó és az állam közötti vitarendezés kizárólag a beruházásvédelmi rendelkezések megszegése esetén legyen alkalmazható, a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségi megállapodás egyéb részei tekintetében nem. A vitarendezési eljárás nem alkalmazható a piaci hozzáférési, illetve a szabályozási rendelkezésekre. Ezek a beruházásvédelmet, valamint a beruházók és az állam közötti vitarendezést tökéletesítő intézkedések javítani fogják az egyensúlyt a beruházók védelemhez 4

5 való joga és az államok szabályozási joga között. A fenti rendelkezéseknek köszönhetően a TTIP keretében javasolt beruházásvédelmi és vitarendezési közelítésmód nagyban különbözik az eddigi beruházási megállapodások szemléletmódjától, és pótolni fogja azok nyilvánvaló hiányosságait. A TTIP keretében javasolt beruházásvédelmi és vitarendezési rendelkezések hátterében álló tényezők Európa jóléte és sikere nagyban függ a belföldi és külföldi befektetésektől. Az EU tagállamai mindeddig több mint 1400 beruházásvédelmi célú kétoldalú megállapodást kötöttek más országokkal. E megállapodások közül gyakorlatilag mindegyik tartalmaz rendelkezéseket a beruházó és az állam közötti vitarendezési eljárásokra vonatkozóan. Jelenleg kilenc uniós tagállamnak van érvényben kétoldalú beruházási megállapodása az USA-val, a többinek nincs. Ez egyrészt azt jelenti, hogy az uniós beruházók attól függően, hogy melyik tagállamban van a székhelyük az USA-ban eltérő bánásmódban részesülnek, másrészt pedig azt, hogy az USA-beli beruházók több joggal rendelkeznek egyes EU-országokban, mint másokban. Ráadásul az USA a világgazdaság sok fontos szereplőjével kötött már beruházásvédelmi és vitarendezési célú megállapodást vagy folytat ilyen irányú tárgyalásokat. Mindezen országok beruházói versenyben vannak az EU beruházóival az USA piacán és más nemzetközi piacokon egyaránt. Fontos tehát, hogy az európai beruházók méltányos és egyenlő bánásmódban részesüljenek az Egyesült Államokban. Világviszonylatban a külföldi beruházások zöme (összesen 40%-a) az EU-ba és az USA-ba irányul. Ami pedig az uniós és USA-beli cégek külföldön eszközölt beruházásait illeti, ez az arány összesen 47%. Az USA és az Európai Unió egymásnak messze a legfontosabb partnerei e tekintetben: az USA 39%-kal veszi ki részét az Unióba irányuló külföldi beruházásokból, az Egyesült Államokban eszközölt külföldi beruházásainak pedig 41%-a az EU-ból származik. Ennek a kétirányú beruházási forgalomnak köszönhetően már eddig is több millió munkahely jött létre mind az EU-ban, mind az USA-ban nemcsak a beruházó vállalkozásoknál, hanem az azoknak alkatrészeket vagy féltermékeket beszállító, illetve szolgáltatást nyújtó cégeknél, melyek között nagyon sok kis- és középvállalkozás van. Ezeknek a tekintélyes mennyiségű kölcsönös beruházásoknak köszönhetően az EU és az USA kiváló helyzetben van ahhoz, hogy együtt korszerű beruházási szabályokat dolgozzanak ki. Ezeknek a szabályoknak a jelentősége mindenekelőtt abban rejlik, hogy ösztönözni fogják a további befektetéseket, hiszen garantálják majd, hogy a kormányok azonos versenyfeltételeket biztosítanak a belföldi és a külföldi cégeknek egyaránt. Ezek a szabályok ugyanakkor nem korlátozhatják az 5

6 Európai Unió vagy a tagállamok jogát ahhoz, hogy közérdekű szakpolitikai területeken, például az egészségügy, a biztonság, illetve a fogyasztó- és a környezetvédelem terén meghozzák a szükséges intézkedéseket. A transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségi megállapodás nemzetközi szerződés lesz. Az EU-hoz hasonlóan az USA sem teszi lehetővé, hogy a nemzetközi kereskedelmi szerződések rendelkezéseit közvetlenül a belföldi bíróságok jutassák érvényre. Ezért a TTIP beruházásvédelmi szabályai nem tartoznak a nemzeti szinten végrehajtható szabályok közé, kivéve ha az Egyesült Államok szövetségi szinten törvénybe iktatja azokat. Így például a külföldi beruházókkal szembeni megkülönböztetésmentes bánásmód követelményének való megfelelést belföldi bíróság nem rendelheti el. A konzultáció felépítése a következő: 1. Minden kérdéskörhöz bevezető tartozik, melyben ismertetjük a beruházási megállapodások többségére jellemző közelítésmódot, a TTIP-vel kapcsolatos uniós célokat és a referenciaként szolgáló jogi szövegeket. Ezek a referenciaszövegek azt szemléltetik, hogy egyrészt a már létező beruházási megállapodások többsége, másrészt az EU és Kanada közötti átfogó gazdasági és kereskedelmi megállapodás (CETA) hogyan szabályozza az egyes kérdésköröket. A CETA-ra irányuló tárgyalások keretében kidolgozott szövegtervezet csak angolul áll rendelkezésre az alábbi két okból: egyrészt azért, mert a tárgyalások elsődleges nyelve az angol, másrészt pedig azért, mert el kívánjuk kerülni a különböző nyelvi változatokból esetlegesen adódó félreértéseket. 2. A bevezető után kérdéseket teszünk fel a konzultáció résztvevőinek az ismertetett közelítésmóddal és az ahhoz fűzött magyarázatokkal kapcsolatban. 3. A kérdőív végén felteszünk egy utolsó, általános jellegű kérdést. A válaszadóknak itt lehetőségük van arra, hogy megosszák azokat a véleményüket, észrevételeiket, amelyeket a konkrét kérdések kapcsán nem fejthettek ki. A nyilvános konzultáció eredményét és a TTIP beruházásvédelmi rendelkezéseivel kapcsolatos uniós álláspontot a Bizottság meg fogja vitatni a Tanáccsal, az Európai Parlamenttel és az érdekelt felekkel. Miután lezárult a konzultáció, a Bizottság közzé fog tenni egy jelentést annak eredményéről. Hogyan lehet részt venni a konzultációban? Link az online konzultációhoz Nyomatékosan ajánljuk, hogy mielőtt megkezdi az online konzultációs kérdőív kitöltését, nyomtassa ki ezt a konzultációs felhívást és magát a kérdőívet is. Válaszait fogalmazza meg előre, és a kész válaszokat másolja át az online kérdőívbe. 6

7 Figyelem: technikai okokból nem lesz lehetősége arra, hogy válaszait elmentse, és később visszatérjen a kérdőívhez. Miután megnyitotta a kérdőívet, 90 perce lesz arra, hogy megválaszolja a kérdéseket. Hogyan fogja felhasználni a Bizottság a beérkezett válaszokat? A konzultáció során beérkezett válaszokat a Bizottság a válaszadó nevével együtt közzéteszi az interneten, kivéve, ha a válaszadó nem járul hozzá a személyes adatok nyilvánosságra hozatalához, mivel az megítélése szerint jogos érdekeinek sérelméhez vezetne. Ebben az esetben a válaszok és észrevételek a válaszadó neve nélkül lesznek közzétéve. Amennyiben Ön ellenzi a személyes adatok nyilvánosságra hozatalát, ezt jelezze a konzultációért felelős szervezeti egységnek ( cím: Trade-TTIP-Investment-protection-and-ISDS@ec.europa.eu), illetve a kérdőívben (az 1.1-es kérdésre válaszképpen) jelölje be, hogy nem járul hozzá nevének közzétételéhez. Minden kitöltött és benyújtott kérdőív nagy segítséget jelent a Bizottságnak ahhoz, hogy a tárgyalásokhoz olyan megállapodástervezetet tudjon kidolgozni, amely a legjobban figyelembe veszi az EU általános érdekeit. Kíváncsian várjuk tehát véleményét, meglátásait és nem utolsósorban konkrét javaslatait arra vonatkozóan, hogyan tudnánk tökéletesíteni, továbbfejleszteni az USA-val kötendő kereskedelmi és beruházási megállapodással kapcsolatos uniós álláspontot. Előre is köszönjük szíves együttműködését. A konzultáció három hónapig áll majd nyitva attól az időponttól kezdve, hogy a kérdőív az EU összes hivatalos nyelvén rendelkezésre áll. A benyújtásra vonatkozó végleges határidőt ennek megfelelően akkor fogjuk közzétenni a konzultáció honlapján, amikor a kérdőív az Unió összes hivatalos nyelvén rendelkezésre áll. Ha bővebben szeretne tájékozódni az EU beruházáspolitikájáról, kérjük kattintson ide 7