ELŐADÁSKIVONATOK XXXI. ORSZÁGOS TUDOMÁNYOS DIÁKKÖRI KONFERENCIA ORVOS- ÉS EGÉSZSÉGTUDOMÁNYI SZEKCIÓJA április 2-5.

Átírás

1 ELŐADÁSKIVONATOK XXXI. ORSZÁGOS TUDOMÁNYOS DIÁKKÖRI KONFERENCIA ORVOS- ÉS EGÉSZSÉGTUDOMÁNYI SZEKCIÓJA április 2-5. Szegedi Tudományegyetem ÁOK-FOK-GYTK-ETSZK - 1 -

2 Jelen kiadvány megjelenése az Emberi Erőforrások Minisztériuma megbízásából az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet és az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő által meghirdetett A XXXI. Országos Tudományos Diákköri Konferencia tudományterületi szekciói lebonyolításának támogatására című NTP-XXXI. OTDK-M kódszámú pályázati támogatásból valósult meg. XXXI. Országos Tudományos Diákköri Konferencia Orvos- és Egészségtudományi Szekció: Előadáskivonatok Kiadja: Szegedi Tudományegyetem Felelős kiadó: Prof. Dr. Boros Mihály Szerkesztette: Dr. Rakonczay Zoltán és Prof. Dr. Boros Mihály Készítette: Európa Oktatás és Rendezvényszervező Kft, 2013 Példányszám: 1200 ISBN:

3 Tartalomjegyzék TARTALOMJEGYZÉK Elméleti és klinikai orvostudományi tagozatok (szerda) (csütörtök) Fogorvostudományi tagozatok (szerda) Gyógyszertudományi tagozatok (szerda) (csütörtök) Egészségtudományi tagozatok (szerda) (csütörtök) A konferencia támogatói

4 - 4 -

5 Elméleti és Klinikai Orvostudományok tagozatok ELMÉLETI ÉS KLINIKAI ORVOSTUDOMÁNYI TAGOZATOK (szerda) - 5 -

6 Aneszteziológia és intenzív terápia tagozat (szerda) 8:30-10:15 Helyszín: SZTE ÁOK Újklinika Farkas Eszter DE-ÁOK DE OEC Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Tanszék A szérum procalcitonin szintjét befolyásoló tényezők szívműtét után Bevezetés: Általánosan elfogadott, hogy az emelkedett procalcitonin (PCT) szint a bakteriális infekció és a szepszis egyik markere. A PCT azonban emelkedhet egyéb kórfolyamatokban is. Szívműtétet követően a PCT szintje gyakran meghaladja a normál értéket. Célunk a posztoperatív PCT emelkedést befolyásoló tényezők és ezen biomarker prognosztikai jelentőségének vizsgálata szívműtéten átesett betegeknél. Módszerek: 84 betegnél összesítettük a perioperatív rizikótényezőket az EuroSCORE alapján. A posztoperatív PCT, CRP, FVS, ctnt-értékeket, alacsony perctérfogat szindróma 24 órán belüli-, és az infekciós szövődmények incidenciáját, valamint a 10 napon belüli mortalitást mint kimeneteli változókat értékeltük. Eredmények: A posztoperatív gyulladásos paraméterek nem korreláltak egymással és a ctnt értékkel. Nem találtunk összefüggést az extrakorporális keringés időtartama, a preoperatív rizikót leíró paraméterek és a PCT emelkedés mértéke között sem. A 24 órán belüli PCT - értékek átlaga azonban szignifikánsan magasabb volt azon 24 beteg körében, akik alacsony perctérfogat szindróma miatt inotróp és/vagy eszközös keringéstámogató kezelést igényeltek, holott biztosan diagnosztizálható bakteriális infekció nem lépett fel. 18 beteg halt meg 30 napon belül, átlagos PCT értékük szignifikánsan magasabb volt. Fertőzéses szövődményt 19 betegnél detektáltunk, körükben a PCT emelkedés szintén szignifikánsan magasabb volt. Az alacsony perctérfogat szindróma fellépése 2.44-szeres kockázatemelkedést jelentett az infekciós szövődmény kialakulása szempontjából. Következtetés: A PCT emelkedését gyakran detektáltuk szívműtétet követő 24 órában, mindössze 25%-ban észleltünk normálisnak tekinthető értéket. A magasabb általános műtéti kockázat nem mutatott összefüggést ezen biomarker emelkedett értékével, ellentétben a műtét utáni alacsony perctérfogat szindrómával. A PCT emelkedés hátterében feltételezéseink szerint az alacsony perctérfogat szindróma okozta mesenteriális hypoperfusio állhat, amihez az extrakorporális keringés alatt már károsodott bélnyálkahártya barrier funkció társul. A fenti két mechanizmus teremti meg az alapját a gyors bakteriális transzlokációnak és a szepszis szindróma kialakulásának. Támogatók: TÁMOP-4.2.2/B-10/ , TÁMOP /1/KONV Témavezető: Dr. Koszta György - 6 -

7 Aneszteziológia és intenzív terápia tagozat (szerda) 8:30-10:15 Helyszín: SZTE ÁOK Újklinika Szomorú Ildikó ETDK-OGYK MOGYE ÁOK Szív- és Érsebészeti Klinika Posztindukciós fázisban adagolt dexamethason hatása a posztoperatív szövődmények megelőzésére cardialis beavatkozások esetében Bevezetés: Cardialis beavatkozáson átesett betegeknél a leggyakrabban jelentkező szövődmények a szisztémás gyulladásos folyamat következményeként alakulnak ki. A kortikoszteroidok gátolják a nuclearis transcriptios faktor (NF-κB) működését, ezáltal csökken tik a gyulladásban szerepet játszó mediátorok szintjét. Módszerek: 40 szivműtéten átesett beteget vizsgáltunk, mindannyiuknál cardiopulmonaris bypass eljárást alkalmaztak a műtét során, 10 beteg részesült közvetlenül az anesztézia indukciója után dexamethason profilaxisban. Vizsgáltuk a kórelőzményben megjelenő rizikótényezőket, a cardiopulmonaris bypass, valamint az aorta-leszorítás időtartamát, végül pedig a műtét után kialakult gyulladásos, neurológiai és egyéb szervi szövődményeket. Eredmények: Szövődmények gyakrabban fordultak elő a dexamethasont nem kapott csoportban (66,67%-ban 30,00%-os aránnyal szemben, p=0,0486), ugyanez volt érvényes a gyulladásos szövődmények arányára (53,33% vs. 10,00%, p=0,0177), nem tudtunk azonban statisztikailag szignifikáns különbséget kimutatni a neurológiai szövődmények kialakulása, valamint az intenzív terápiás ellátás szükségességének időtartama között. Következtetés: A közvetlenül az anesthesia indukciója után alkalmazott dexamethason profilaxis kedvezően befolyásolja a posztoperativ kimenetelt cardialis beavatkozáson átesett betegek esetében, ezen belül elsősorban a gyulladásos szövődményekre van hatással és kevésbé befolyásolja az intenzív terápiás ellátás időtartamát. Témavezető: Dr. Kovács Judit - 7 -

8 Aneszteziológia és intenzív terápia tagozat (szerda) 8:30-10:15 Helyszín: SZTE ÁOK Újklinika Tóbiás Zoltán SZTE-ÁOK SZTE ÁOK Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Intézet A perioperatív pulzusnyomás-variabilitás-, és szívindexmonitorozás-vezérelt intraoperatív keringéstamogatás csökkenti a posztoperatív komplikációkat nagy hasi műtétekben Bevezetés: A hemodinamikai végpontok szerinti célvezérelt terápia (Goal-directed therapy, GDT) szignifikánsan javíthatja a kritikus állapotú betegek kimenetelét. Kevés adat van arra vonatkozóan, hogy mindez igaz-e magas rizikójú sebészeti betegekre is? Cél: Annak vizsgálata, hogy nagy hasi műtéten áteső betegekben a pulzuskontúranalízisén alapuló terápiás algoritmust alkalmazása csökkenti-e a posztoperatív komplikációk előfordulását. Módszerek: Öt különböző kórházban lefolytatott multicentrikus vizsgálatunkba magas rizikójú, nagy hasi műtétre váró betegeket válogattunk be. A betegeket két csoportba ( study group,sg; control group, CG) randomizáltuk. A SG-ban az intravénás folyadékpótlás, illetve a gyógyszeres keringéstámogatás indikációja a pulzusnyomás-variabilitás (PPV), az artériás középnyomás (MAP) és a szívindex (CI) változása volt, míg a CG-ban az aneszteziológus hagyományos mérések alapján döntött a hemodinamikai beavatkozásokról. A komplikációkat és a kimenetelt rögzítettük és a betegeket 28 napig utánkövettük. A statisztikai analízishez Mann-Whitney U tesztet, χ2 próbát, és Fisher s exact tesztet alkalmaztunk. Eredmények: 160 beteget randomizáltunk, kizárások után: SG (n=79) és CG (n=81). Az SG-ben szignifikánsan több beteg kapott katekolamint, mint a CG-ben: 32(41%) vs. 1(1%), p<0,001. Az összes komplikációk száma szignifikánsan alacsonyabb volt a CG beteginél: 52 vs.72 eset, p=0.038); ebből infekciós eredetű SG (n=13) és CG (n=26), p= Következtetés: Eredményeink az irodalomban elsőként számolnak be arról, hogy a PPV, MAP, és CI-vezérelt intraoperatív hemodinamikai kezelés csökkenti a posztoperatív komplikációk számát magas rizikójú betegekben nagy hasi műtétek után. Témavezetők: Dr. Kiss Krisztián, Dr. Molnár Zsolt - 8 -

9 Aneszteziológia és intenzív terápia tagozat (szerda) 8:30-10:15 Helyszín: SZTE ÁOK Újklinika Vincze Réka, Ernyey Balázs, Kaurics Zita PTE-ÁOK PTE KK Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Intézet Microparticulumok szeptikus többszervi elégtelenségben Bevezetés: A microparticulumok szerepe a szepszis patogenezisében még nem teljesen tisztázott. Ismert szereppel rendelkeznek az immunmodulációban, gyulladásban, koagulációban és az intercelluláris kommunikációban. Ezen ismeretek alapján, kutatásunk céljául az egyes szeptikus eredetű szervi elégtelenségek microparticulum szintekre gyakorolt hatásának vizsgálatát tűztük ki. Módszerek: 37 súlyos szeptikus beteget és 20 kontroll alanyt vontunk be a vizsgálatba. A betegek klinikai állapotát, csakúgy, mint a szervelégtelenségi és gyulladásos markereket, 5 egymást követő napon keresztül rögzítettük. A különböző szervi elégtelenségek kiértékelésénél a nemzetközi ajánlásoknak megfelelően a klinikai adatokat és a PTE KK Laboratóriumi Medicina Intézet referencia értékeit vettük figyelembe. A microparticulumok mennyiségét flowcytométerrel mértük. Microparticulumnak tekintettünk minden annexin V+ eseményt. Ebből thrombocyta eredetűnek a CD41+, CD42a+, PAC1+, monocyta eredetűnek a CD14+, myeloid sejtvonal eredetűnek pedig a CD13+ particulumokat tekintettük. Eredmények: A kontroll eredményekhez képest szignifikánsan megnövekedett teljes és CD41+, CD42a+, PAC1+ microparticulum szinteket találtunk szeptikus betegeinkben. A mintavétel ideje alatt jelen levő szervi diszfunkciók mennyisége nem mutatott egyértelmű összefüggést a microparticulumok mennyiségével. Azon szeptikus betegek esetében, akiknél kialakult akut vesekárosodás (serum creatinin koncentráció a referenciaérték minimum kétszerese, GFR <50 %, vizelet <0,5 ml/kg/h), már a felvétel napján emelkedett teljes, CD41+ és CD13+ microparticulum szinteket mértünk. Vizsgálatunk során a szepszis okozta veseártalomban detektált thrombocyta eredetű, CD42a+ particulumok száma negatívan korrelált a vérplazma urea nitrogén és kreatinin koncentrációival. Következtetés: A thrombocyta és myeloid sejtvonal eredetű microparticulumok szintjének megemelkedése súlyos szepszisben szenvedő betegekben a véralvadási rendszer lehetséges etiológiai szerepét hangsúlyozza a szepszis eredetű vesekárosodás kifejlődésében. Támogatók: OTKA: Témavezető: Dr. Mühl Diána, Dr. Woth Gábor - 9 -

10 Aneszteziológia és intenzív terápia tagozat (szerda) 8:30-10:15 Helyszín: SZTE ÁOK Újklinika Kószó Renáta Lilla SZTE-ÁOK SZTE ÁOK Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Intézet A T-szár hatása az artériás oxigéntenzióra és centrális vénás szaturációra tracheostomizált betegek gépi lélegeztetésről történő leszoktatása során Bevezetés: A gépi lélegeztetésről történő leszoktatás egyik módszere az Ayre-féle T-szár alkalmazása, melynek során a beteg spontán légzik, és csak a belélegzett oxigénkoncentrációt (FiO 2 ) és a kilégzésvégi nyomást (PEEP) szabályozzuk. Előnye, hogy a rendszer ellenállása kicsi, hátránya, hogy nincs mód a légzési térfogat mechanikus növelésére. Nincs adat arra vonatkozóan, hogy változatlan FiO 2 és PEEP értékek mellett ennek milyen hatása van a gázcserére. Célkitűzés: Az artériás oxigéntenzió (PaO 2 ) és centrális vénás szaturáció (ScvO 2 ) változásának vizsgálata T-szárra helyezést követően. Módszerek: Prospektív, autokontroll vizsgálatunkba tracheostomizált, a leszoktatás kritériumainak megfelelő (1) betegeket vontunk be. Konstans FiO 2 és PEEP értékek mellett artériás és centrális vénás vérgázelemzést végeztünk a respirátoron (t0), majd a T-szárra tételt követően 15 percenként (t1-4). Normalitásvizsgálatot követően az adatokat mint medián [interkvartilis] közöltük, a statisztikai elemzést Wilcoxon-próbával végeztük. Eredmények: A bevont 18 betegből 2 esetben kifáradás, 1 esetben tüdőödéma miatt idő előtt megszakítottuk a vizsgálatot. A PaO 2 és az ScvO 2 szignifikáns javulást mutatott a kiindulási (t0) értékhez képest a T-szárra helyezést követően (t4) időpontban: PaO 2 =95 [70-115] vs. 126 [95-168] Hgmm; ScvO 2 =73 [72-77] vs. 82 [78-82] %, p=0,05. Következtetések: Leszoktatás során a T-száron végzett spontán légzés jobb oxigenizációval, és a légzés kevesebb oxigénfogyasztással járt azonos FiO 2 és PEEP értékek mellett, mint a lélegeztetőgép-asszisztált spontán légzés. A módszer kimenetelre kifejtett hatásának igazolására további vizsgálatokra van szükség. 1. Walsh TS, et al. Br J Anaesth 2004; 92: Témavezetők: Dr. Molnár Zsolt, Dr. Lovas András

11 Aneszteziológia és intenzív terápia tagozat (szerda) 8:30-10:15 Helyszín: SZTE ÁOK Újklinika Németh Zoltán PTE-ÁOK PTE ÁOK Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Intézet PTE ÁOK Sebészeti Oktató és Kutató Intézet Intraoperatív intravénás lidokain infúzió hatása a thoracotomiás stresszválaszra Bevezetés: A műtéti beavatkozások elkerülhetetlen velejárója a stresszválasz, melynek csökkentése kedvezően befolyásolja a posztoperatív morbiditást. A thoracotomiás stresszválasz csökkentésének leghatásosabb módja a thoracalis epidurális anesztézia. Gyakorlati kivitelezése nehézségekbe ütközhet, sikeres elvégzése sem ad tökéletes megoldást. Az operáció során intravénásan adott lidokainról hasi műtéteknél igazolták a fájdalomcsillapító hatását. Randomizált, prospektív tanulmányunkban célul tűztük ki a thoracalis epidurális anesztézia mellett alkalmazott kiegészítő lidokain kezelés szervezet stresszválaszára adott hatásának vizsgálatát mellkasi műtétek során. Módszer: Elektív tüdőműtétre kerülő betegeket két csoportra osztottunk. Az első csoportnál (n=20) perioperatív fájdalomcsillapításra a thoracalis epidurális anesztéziát választottuk, a másodiknál (n=20) ezt kiegészítettük intravénás lidokain adásával. A narkózis indukciójakor 1,5 mg/kg lidokaint adtunk bolusban, majd 1,5 mg/kg/h infúziót a műtét végéig. A betegektől vénás vérmintát vettünk a műtét kezdetén és végén, majd az azt követő 1. és 3. napon. Vizsgáltuk a fehérvérsejtszám változását, a granulociták, limfociták és monociták százalékos arányát. Az oxidatív stressz prooxidáns markerei közül mértük a plazma malondialdehid koncentrációt, a mieloperoxidáz enzim aktivitását, valamint a teljes vér stimulált szabadgyök termelését. Az endogén antioxidánsok közül meghatároztuk a plazma SH csoport szintjét, a teljes vér redukált glutathion koncentrációját, valamint a szuperoxid dizmutáz és kataláz enzimek aktivitását. Az eredmények értékelésére Mann-Whitney U tesztet végeztünk, és a p<0,05 értéket tekintettük szignifikánsnak. Eredmények: Lidokain kezelés hatására a 3. posztoperatív napra szignifikánsan csökken a granulocitózis (80,1±3,4 vs. 69,7±2,6 %) és a limfocitopénia (12,9±2,5 vs. 21,2±2,3 %) a betegekben. A lidokain kezelésben részesült betegek plazma malondialdehid szintje (0,86±0,09 vs. 1,22±0,09 nm) az első posztoperatív napon, a kataláz enzim aktivitása (2193±174 vs. 2660±66 BE/ml) a műtét végén szignifikánsan alacsonyabb volt a kontrollhoz képest. Következtetés: Eredményeink szerint a thoracotomián átesett betegek műtét alatti kiegészítő lidokain kezelése kedvezően hat a szervezet stresszválaszára, melyet az oxidatív stressz néhány paraméterének szignifikáns változása is mutat. Témavezető: Dr. Bátai István, Dr. Lantos János

12 Aneszteziológia és intenzív terápia tagozat (szerda) 8:30-10:15 Helyszín: SZTE ÁOK Újklinika Fodor Gergely, Balogh Ádám SZTE-ÁOK SZTE ÁOK Orvosi Fizikai és Orvosi Informatikai Intézet SZTE ÁOK Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Intézet Tüdőkárosodás vizsgálata gyomortartalom aspirációját követően a közvetlen aktivációs és a közvetett vagus-mediált bronchokonstrikciós mechanizmusok szeparált mérésével Bevezetés: Gyomortartalom aspirációja, a tüdőt direkt módon, epithelialis bronchoaktív anyagok fokozott szekréciójával, illetve indirekt, neurohumorális úton károsíthatja. Célunk e mechanizmusok szerepének elkülönítése, valamint az emelt pozitív végkilégzési nyomás (PEEP) protektív hatásának becslése. Módszer: Thoracotomizált, lélegeztetett sertésekben a főhörgőket szelektíven intubáltuk. A jobb tüdőfélbe 0,5 ml/kg gyomortartalmat instilláltunk (ph=2). A méréseket 4 (n=5), illetve 10 H 2 Ocm (n=6) PEEP mellett végeztük. A bal tüdőfél érintetlen maradt. A légzőrendszer impedanciáját (ZL) mindkét tüdőfélre különkülön, kényszerített oszcilláció módszerével rögzítettük az aspiráció előtt, és azt követő 120 percen át. A ZL spektrumokból modellillesztéssel határoztuk meg a tüdő mechanikai paramétereit: a légúti ellenállást (Raw), szöveti csillapítást (G) és rugalmasságot (H). Eredmények: Az intervenciós tüdőfélben szignifikáns emelkedést tapasztaltunk a légúti és a szöveti mechanikai paraméterekben, melyek csúcsa az aspiráció után 5-15 perccel jelentkezett. Az emelkedés 4 H 2 Ocm PEEP mellett magasabb volt, mint 10 H 2 Ocm esetén (Raw: 213±130[SE]% vs. 61±39%, G: 638±362% vs. 267±259%, H: 302±188% vs. 49±50%; p<0,05). Az ép oldalon nem észleltünk szignifikáns változást. Az aspirált tüdőfélben magasabb PEEP fenntartása mellett a légúti ellenállás a 120. percre normalizálódott, míg az alacsonyabb PEEP-pel lélegeztetett csoportban a savval kezelt tüdőfélben az Raw értékei 120 perc után is a kiindulási értéknél szignifikánsan magasabbak maradtak. Következtetés: Eredményeink azt mutatják, hogy aspiráció után egyrészt a bronchokonstrikció és a légúti funkció romlása akutan jelentkezik, a változás 5-15 perc múlva éri el maximumát, másrészt az akut tüdőkárosodás mértéke és ideje a magasabb, 10 H 2 Ocm PEEP esetén mérsékeltebb, mint 4 H 2 Ocm mellett. Az érintetlen tüdőben a változás hiánya arra utal, hogy a neurohumorális hatások szerepe a bronchokonstrikció kialakulásában az akut szak során elhanyagolható, melyben az emelkedett vagalis tónus, illetve a felszabaduló endogén, relaxációs tulajdonságokkal bíró mediátorok is szerepet játszhatnak. Támogatók: NFÜ (TÁMOP A/ ), OTKA (K81169) Témavezető: Dr. Peták Ferenc, Dr. Babik Barna

13 Biokémia tagozat (szerda) 8:30-10:00 Helyszín: SZTE ÁOK Szemészeti Klinika Lehoczki Gábor DE-ÁOK DE TTK Szervetlen és Analitikai Kémia Tanszék Egy ß(1,6)-N-acetil-glükózaminidáz enzim aktív hely szerkezetének és működési mechanizmusának vizsgálata Bevezetés: Érdeklődésünk középpontjában egy mindössze néhány éve, egy a szájüregben előforduló humán patogén baktériumból (Aggregatibacter actinomycetemcomitans) izolált ß-(1,6)-N-acetil-glükózaminidáz, a DispersinB áll. Az enzim sajátossága, hogy képes a baktériumok által élő- vagy élettelen felületeken létrehozott biofilm egységének megbontására, a biofilm mátrixát alkotó monoszacharidok közti glikozidos kötések hidrolízisével. Kutatócsoportunk célja az enzimről rendelkezésre álló adatok bővítése. Módszerek: Hasonló enzimekkel való homológia alapján az enzim működési mechanizmusa során egy oxazolin köztitermék keletkezését valószínűsítették. A kutatás során ennek a köztiterméknek a kimutatását is megkíséreltem különböző műszeres analitikai módszerek (MALDI-TOF MS, NMR) segítségével. Vizsgáltam, hogy a vad típusú enzim, vagy ennek hidrolitikus aktivitást nem mutató változatai képesek-e ezen az átmeneti terméken keresztül transzglikozilezési reakciót katalizálni. Korábbi kutatási eredmények alapján az enzim az exo-aktivitását írták le, de az adatok felvetették az endo-hatásmód lehetőségét is. A láncközi hasítás vizsgálatához különböző hosszúságú kromofor csoportot tartalmazó szubsztrátok hidrolízisével kapott HPLC bontási képeket, HPLC-vel meghatározott kinetikai adatokat és MALDI- TOF MS méréseket használtam fel. Az alhely térkép elkészítéséhez korábbi mérések során kapott hasítási frekvenciákat, kinetikai adatokat és különböző modelleket használtam. Eredmények: A feltételezett köztiterméket semmilyen módszerrel nem sikerült kimutatnom, valamint a transzglikozilezési reakciók során sem képződött enzimatikus termék. A bontási képekből, kinetikai adatokból és MS mérésekből származó adatok a szubsztrát többféle produktív kötőmódjával magyarázhatóak, mely az endo-enzimek jellemzője. Az enzim alhely térképét két módszer alapján is elkészítettem, melyek hasonló eredményre vezettek. Következtetés: Az eredmények alapján fennáll a lehetősége, hogy a reakció során nem keletkezik a feltételezett köztitermék, de ennek igazolása további vizsgálatokat igényel. Eredményeim azt mutatják, hogy az enzim képes a láncközi kötések hasítására, vagyis rendelkezik endo-aktivitással is. A kapott alhely térképek alapján az enzim legalább 5 kötőhellyel rendelkezik, de az aktív hely szerkezetének pontos meghatározása további, hosszabb szubsztrátokon megvalósított méréseket kíván. Támogatók: TÁMOP-4.2.2/B-10/ , TÁMOP /1/KONV Témavezető: Dr. Gyémánt Gyöngyi

14 Biokémia tagozat (szerda) 8:30-10:00 Helyszín: SZTE ÁOK Szemészeti Klinika Tripon Róbert ETDK-OGYK MOGYE ÁOK A arilszulfatáz-a aktivitás mérése a 2 típusú diabetes mellitusben szevedő betegeknél Bevezetés: Az arilszulfatáz-a (ASA) egy lizoszomális enzim. Az enzimműködés zavarát genetikai mutációk okozzák, viszont a szakirodalomban felbukkantak olyan közlemények, amelyek az időskori enzim dysfunkciót szerzett megbetegedésnek tulajdonítják. Feltételezhetőleg a 2-es típusú Diabetes Mellitus (2-DM) az enzim aktivitását negatívan befolyásolja. A patomechanizmus szerint, az ASA enzimnek a hiánya miatt szulfatidok tárolódnak az idegrendszerben, és szervekben, ez kiváltja a diabeteszes nephropathiat, de akár cardiomyopathiat is okozhat. Célkitűzésünk összehasonlító tanulmányt végezni a 2-DM-es páciensek és az egészséges csoport ASA szérumaktivitásai között. Módszerek: A diabeteszes csoportból 15 fő szérumát és az egészséges csoportból 10 fő szérumát dolgoztuk fel. Az enzimaktivitást indirekt módon mértük, a 4- nitrocatechol-szulfát szubsztrátum koncentrációjából, amelyet az ASA hidrolizált 4 órán keresztül. A koncentrációt spectrofotométerrel határoztuk meg. Eredmények: A diabeteszes csoport szubsztrát koncentráció átlagértéke 5,64 ( 10²nmol/ml/4h) ± SD=3,9, míg az egészséges csoporté 4,21 ( 10²nmol/ml/4h) ± SD=3,3. A meghatározott szórástényező az eredmények reproduktibilitását mutatja. A mért koncentrációk széles tartományban találhatók mindkét csoportban, amely nagyobb mintaszám szükségletre utal. Az eredmények statisztikai vizsgálata nem mutatott jelentős különbséget a két csoport átlagértéke közőtt, (p=0,35), tehát különbség észlelhető, de statisztikailag nem szignifikáns. Következtetés: Nagyobb mintaszámra van szükségünk esetleges statisztikailag jelentős különbség kimutatására, de az ASA enzim aktivitásának a csökkenése jól észlelhető a 2-DM csoport esetében. Témavezetők: Dr. Fazakas Zita, Dr. Nemes Nagy Enikő

15 Biokémia tagozat (szerda) 8:30-10:00 Helyszín: SZTE ÁOK Szemészeti Klinika Tóth Mónika SE-ÁOK SE ÁOK Orvosi Vegytani, Molekuláris Biológiai és Patobiokémiai Intézet Az Ncb5or oxidoreduktáz enzim intracelluláris lokalizációja Bevezetés: A NAD(P)H citokróm b5 oxidoreduktáz (Ncb5or) egy újonnan felfedezett természetes fúziós fehérje, amely jelentős szerkezeti analógiát mutat két, a zsírsav deszaturációban szerepet játszó enzimmel. Az enzim funkciója még tisztázásra vár, sőt a szolúbilis fehérje sejten belüli elhelyezkedésére vonatkozó közlések is ellentmondásosak. Orvosi szempontból fontos, hogy Ncb5or knockout egerekben az inzulintermelő beta-sejtek fokozott stresszérzékenysége következtében cukorbetegség alakul ki. A beta-sejtvédő hatás mechanizmusának megértéséhez elengedhetetlen az enzim alapos jellemzése, melynek első lépéseként a szolúbilis fehérje intracelluláris lokalizáció tisztázását tűztük ki célul. Módszerek: Az endogén és termeltetett Ncb5or fehérje sejten belüli elhelyezkedését humán HEK293T sejtekben frakcionálással és fluoreszcens mikroszkópiával egyaránt vizsgáltuk. A sejtfrakciókat ultracentrifugálással állítottuk elő, és a különböző sejtorganellumokra jellemző marker fehérjéket, valamint az Ncb5or-t immunoblottal detektáltuk. A pegfp-n1 vektor segítségével termeltetett fluoreszcens Ncb5or fúziós fehérjét mikroszkóppal lokalizáltuk a sejtekben. Eredmények: Az Ncb5or endogén expressziója az általunk alkalmazott HEK293T sejtekben mind RNS, mind fehérje szinten kimutatható volt. Az előállított magi, mikroszomális, mitokondriális és citoszolikus sejtfrakciók tisztaságát az adott organellumra jellemző fehérjék kimutatásával bizonyítottuk. Az Ncb5or-re, illetve az azt jelölő tag-re specifikus ellenanyagokkal a fehérjét kizárólag a citoszolikus frakcióban tudtuk detektálni. Ezt a megfigyelést megerősítették a fluoroszcens mikroszkópiával kapott eredmények is. Az Ncb5or fúziós fehérje a sejtek citoszóljában diffúzan volt látható, és nem mutatott kolokalizációt a sejtmagot, illetve az endoplazmás retikulumot jelölő festékekkel. Következtetések: Eredményeink egyértelműen alátámasztják az Ncb5or fehérje citoszólikus lokalizációját, így kizárható az a korábbi feltételezés, hogy az enzim közvetlenül az endoplazmás retikulum lumenéből származó redukáló erőt használja. Megfigyelésünk összhangban van az enzim zsírsav-anyagcserében betöltött, valószínűsített szerepével, amelynek további részletei azonban még feltárásra várnak. Témevezető: Dr. Kereszturi Éva

16 Biokémia tagozat (szerda) 8:30-10:00 Helyszín: SZTE ÁOK Szemészeti Klinika Diósi Beáta, Fodor Hanna Ágota SZTE-ÁOK SZTE ÁOK Biokémiai Intézet A miosztatin Compact mutációja a glikolitikus vázizomrostok számának növekedését okozza Bevezetés: A miosztatin a harántcsíkolt izom növekedésének fontos negatív regulátora. A miosztatin génkiütött egerekhez hasonlóan a Compact egérvonal is hipermuszkuláris fenotípust mutat. A Compact egerekben lévő természetes mutáció azonban nem a miosztatin aktív doménjét, hanem a propeptidet érinti, és a fenotípus megjelenéséhez egyéb modulátor gének jelenléte is szükséges. Korábban kimutattuk, hogy a Compact egerek izomnövekedésének hátterében a rostszám szignifikáns emelkedése áll. Jelen kísérleteinkben a Compact egerek izmainak rosttípus-összetételét vizsgáltuk. Módszerek: 10 hetes Compact, illetve vad típusú hím egerek (n=3-5) hátsó végtagi izmait eltávolítottuk, majd lefagyasztottuk. Az egyik oldali, gyors típusú tibialis anterior (TA) izomból 10 µm vastagságú sorozatmetszeteken immunhisztokémiai rosttipizálást végeztünk: az oxidatív miozin nehéz lánc (MHC) IIA-t és a glikolitikus MHCIIB-t tartalmazó rostokat specifikus antitestekkel azonosítottuk, míg a nem festődőeket oxidatív-glikolitikus MHCIIX rostokként definiáltuk. Az izom-keresztmetszetek 4-7 reprezentatív látóterében Digimizer szoftver segítségével analizáltuk a különböző izomrostok számát és méretét. A másik oldali TA izomból totál RNS-t izoláltunk, majd qrt-pcr segítségével a HPRT háztartási gén expressziójára vonatkoztatva mértük az MHCIIA, IIX ill. IIB transzkriptek mennyiségét. Eredmények: A Compact egerek TA izmában a glikolitikus MHCIIB rostok száma szignifikánsan megnőtt (80,3±3,3% vs. 50,3±3,3%, átlag±sem), míg az oxidatívabb MHCIIX ill. IIA rostok száma szignifikánsan lecsökkent (IIX: 19±3,2% vs. 46,4±2,6%, IIA: 0,65±0,05% vs. 3,3±0,09%). A qrt-pcr-rel mért MHC transzkript-szintek a rostszintű fehérjekifejeződéssel összhangban változtak. A Compact TA izomrost-méretei azonban egyik rosttípus esetében sem különböztek szignifikánsan a vad típusú egérétől. Következtetés: A Compact egér hipermuszkuláris fenotípusát a glikolitikus rostok számának transzkript szinten regulált jelentős növekedése jellemzi, amelynek fiziológiás/patológiás jelentősége még nem ismert. Támogatók: TÁMOP-4.2.2/B-10/ Témavezetők: Dr. Mendler Luca, Dr. Keller-Pintér Anikó

17 Biokémia tagozat (szerda) 8:30-10:00 Helyszín: SZTE ÁOK Szemészeti Klinika Varga Csaba Máté, Tóth Balázs Gábor SE-ÁOK SE ÁOK Orvosi Biokémia Intézet A BV-2 Mikroglia sejtvonal metabolikus szubsztrát-preferencia vizsgálata A mikroglia sejtek a központi idegrendszerben található, fagocita funkcióval rendelkező sejtek, amelyek fontos szerepet játszanak a neurodegeneratív betegségek patomechanizmusában. Funkciójuk, aktiválódásuk során az agyon belül különböző kompartmentekbe juthatnak el, ahol a rendelkezésre álló tápanyagok mennyisége és minősége különböző lehet. Felmerülő kérdés azonban, hogy az egyes szubsztrátokat milyen mértékben képesek oxidatív anyagcseréjük táplálására felhasználni. Kísérleteinkben egérből származó, immortalizált mikroglia sejtvonalat használtunk. A mikroglia sejtek mitokondriális metabolizmusát (oxigénfogyasztását) Clark elektród segítségével mértük különböző légzési szubsztrátok (glukóz, piruvát, laktát, ketontestek, aminosavkeverék) jelenlétében. Kísérleteink során a mitokondriumok alapvető funkcionális paramétereit vizsgáltuk. Mértük a sejtek mitokondriumhoz kötődő alaplégzését, az ATP szintézisre fordítódó oxigénfogyasztást, valamint a szétkapcsolószerrel tapasztalható - alaplégzéshez viszonyított oxigénfogyasztás-emelkedést, amely utóbbi a sejt tartalék légzési kapacitásának felel meg. Kétféle mérési médiumot használtunk. A kísérletek előtt két órával a tenyészfolyadékot i) DMEM alapú, aminosavban gazdag médiumra, illetve ii) tápanyagmentes, csak elektrolitot tartalmazó ACSF médiumra cseréltük annak érdekében, hogy a sejtek méréseink előtt endogén szubsztrátjaikat elhasználják (éheztetés). Méréseink során megfigyeltük, hogy az alaplégzést ACSF médiumban a glükóz csökkentette, valamint egyéb mitokondriális szubsztrátok (laktát és aminosav-keverék) kis mértékben emelték. Továbbá szétkapcsolószerrel az endogén szubsztrátok oxidációját stimulálva, így az energiatartalék részleges kimerülését elérve az ezt követően hozzáadott szubsztrátok hatására a respiráció jelentősen megnőtt mindkét médiumban. A legerőteljesebb légzésfokozódást a glutamin jelenlétében tapasztaltuk. A viabilitás vizsgálat szerint a két órás éheztetés sem befolyásolta a sejtek életképességét. Kísérleteink alapján a mikroglia sejtek metabolikus sokszínűséget mutatnak, képesek ketontestet, glukozt, laktátot, piruvátot és aminosav-keveréket felhasználni oxidatív metabolizmusuk során. Megállapítottuk továbbá, hogy a glikolízisbe be nem kapcsolódó tápanyagok közül a glutamin bizonyult a legjobb légzési szubsztrátnak. Témavezetők: Dr. Nagy Ádám Miklós, Dr. Tretter László

18 Biokémia tagozat (szerda) 8:30-10:00 Helyszín: SZTE ÁOK Szemészeti Klinika Kádárné Zrínyi Zita, Bakó Csongor PTE-ETK PTE ETK Diagnosztikai Intézet, Orvosdiagnosztikai és Laboratóriumi Analitikus Tanszék Az O-glikoziláció szerepe a lítium hatásmechanizmusában Bevezetés: Máig nem ismert a bipoláris zavarok kezelésében állapotstabilizálóként használt lítium tartalmú szerek hatásmechanizmusa. Korábbi vizsgálatok szerint a lítium a foszfoglükomutáz enzim gátlásán keresztül gátolja a galaktóz metabolizmust. Feltételeztük, hogy a lítium-galaktóz metabolizmus hatásainak közvetítésében az O-glikoziláció is szerepet játszhat. Az O-glikoziláció egy reverzibilis poszttranszlációs módosulás, mely számos intracelluláris folyamatra hatással lehet (pl. sejtciklus, tápanyag érzékelés stb.). Módszerek: Kísérletes munkánk során azt vizsgáltuk, hogy a glükóz/galaktóz metabolizmus befolyásolása lítium által, hogyan hat az O-glikozilációra. Humán T-sejt eredetű Jurkat-sejteket inkubáltunk glükózt vagy galaktózt tartalmazó közegben, lítium hozzáadásával, vagy anélkül, majd HPLC-n mértük a sejtek AMP/ATP/ADP, valamint az UDP-GlcNAc (UDP-N-acetil-glükózamin) és az UDP-glükóz/UDP-galaktóz tartalmát. Emellett, monitoroztuk ugyanezen kezelt sejtekből a fehérjék O-glikozilációs mintázatát. Eredmények: A sejtek energetikai szintje szignifikánsan nem változott a kezelések hatására. Azonban, galaktóz kezelés az UDP-GlcNAc szinteket csökkentette. Galaktóz és lítium együttes adása az UDP-hexóz szinteket növelte. A fehérjék O-glikozilációja ugyanakkor galaktóz, és különösen galaktóz és lítium együttes alkalmazásakor jelentősen megemelkedett. Következtetés: Mivel a galaktóz/lítium jelenlétében az O-glikoziláció fokozódása az UDP-GlcNAc csökkenése mellett következett be, a jelenség kiváltásában nem metabolikus, hanem elsősorban jelátviteli folyamatoknak lehet szerepe. Méréseink alapján kijelenthetjük, hogy a lítiumnak szignifikáns hatása van egy fontos jelátviteli folyamatra, az O-glikozilációra, ezáltal pedig elképzelhető, hogy idegrendszeri hatása részben ennek köszönhető. Témavezető: Dr. Nagy Tamás

19 Élettani tagozat (szerda) 8:30-10:00 Helyszín: SZTE ÁOK Nagy Oktatási Épület Tenk Judit, Mikó Alexandra, Füredi Nóra PTE-ÁOK PTE ÁOK Kórélettani és Gerontológiai Intézet Korfüggő eltérések a corticotropin-releasing factor (CRF) akut centrális energetikai hatásaiban Bevezetés: A hosszútávú testtömeg-szabályozás két fő trendet mutat: a középkorúak elhízásra, az idősek cachexiára hajlamosak. A háttérben katabolikus [anorexigén, táplálékfelvétel (FI) csökkentő, anyagcsere (MR) fokozó] és anabolikus (FI-növelő, MR-csökkentő) peptid-rendszerek komplex korfüggő eltérései feltételezhetőek. Egyik fő katabolikus mediátorunk a corticotropin-releasing factor (CRF). Korábbi kísérleteinkben patkány lateralis agykamrába adott (ICV) CRF infúzió hatásai életkorfüggő eltéréseket mutattak: anorexigén hatás főleg az öreg, hipermetabolikus hatás mind fiatal, mind öreg patkányokban érvényesült. A középkorúak nem mutattak katabolikus válaszkészséget. Hasonló korfüggő minta figyelhető meg akut centrális melanokortin agonista, ill. akut perifériás cholecystokinin (CCK) alkalmazása során. Más katabolikus hatásokra (pl. ICV CCK injekció) a válaszkészség korral csökken. Módszerek: Feltételeztük, hogy akut centrális CRF injekcióra adott anorexigén, ill. hipermetabolikus válaszkészség az öregedéssel eltérő módon változik. Fiatal felnőtt, fiatal és idősebb középkorú, öregedő és öreg (rendre 3, 6 és 12, 18 és 14 hónapos) hím és nőstény Wistar patkányok akut ICV CRF (0,3 g) injekcióra adott energetikai válaszkészségét vizsgáltuk. Az anorexigén hatást 24 órás éhezést követő 120 perces újratáplálás során automatizált FeedScale rendszerben teszeltük. Az oxigénfogyasztást (MR) indirekt kaloriméterben (Oxymax) vizsgáltuk. A maghőmérséklet (Tc) colonba vezetett, a hőleadást a farokbőr felszínére rögzített termoelemekkel regisztráltuk. Statisztikai elemzésre repeated-measures ANOVA-t alkalmaztunk. Eredmények: Akut ICV CRF injekció csökkentette az FI-t, fokozta az MR-t és a Tc-t. Hímekben mind az anorexigén, mind a hipertermiás hatás csökkent az életkorral. A nőstények minden korcsoportban szignifikáns anorexigén válaszkészséget mutattak. Következtetés: Hím patkányokban a centrális CRF válaszkészség korfüggő változásai a centrális CCK injekcióéhoz hasonlóak. A nemi különbségek hátterében testtömeg/testösszetétel eltérések, ill. endokrin faktorok (főként anorexigén ösztrogénhatások) állhatnak. Támogatók: TÁMOP /KONV, 34039/KA-OTKA/13-02 Témavezető: Dr. Balaskó Márta

20 Élettani tagozat (szerda) 8:30-10:00 Helyszín: SZTE ÁOK Nagy Oktatási Épület Csípő Tamás, Fülöp Gábor Áron DE-ÁOK DE OEC Kardiológiai Intézet, Klinikai Fiziológiai Tanszék A tranziens receptor potenciál melastatin - 4 (TRPM4) vaszkuláris biológiai szerepe Bevezetés: A TRPM4 egy Ca 2+ aktiválta monovalens kationokra permeábilis csatorna. Irodalmi adatok alapján a TRPM4 csatornának fontos szerepe van a nyomásnövekedés indukálta membrán depolarizáció és vazokonstrikció kialakításában. Célunk a csatorna perifériás és centrális arteriolák átmérőjének szabályozásában betöltött lehetséges szerepének vizsgálata volt. Módszerek: Kísérleteinkben Wistar-Kyoto (WKY) patkány izolált mesenteriális (n=9) artériáját teszteltük izobárikus (kanülált), míg basilaris (n=4) artériáját izometriás (érgyűrű) körülmények között. A kanülált ereket a mérés alatt Ca 2+ -ot is tartalmazó Krebs oldatban tartottuk, és benne 80 Hgmm intralumináris nyomást hoztunk létre, érátmérő Ca 2+ jelenlétében: 325±18 µm (n=7). Eredmények: Az endotél függő vazodilatációt kiváltó acetilkolin (1 nm-10 µm) hatására az érátmérő 325±18 µm-ről 363±18 µm-re (n=9, p=0,029) változott. A norepinefrin (1 nm-10 µm), illetve KCl ( mm) alkalmazása vazokonstrikcióhoz vezetett (érátmérő csökkenés 387±17 µm-ről 127±18 µm-re, n=5, p<0,001, illetve 316±30 µm-ről 155±40 µm-re, n=4, p=0,026). A TRPM4 csatorna inhibitor 9-phenanthrol (1 µm-300 mm) mind a norepinefrinnel (érátmérő növekedés 206±22 µm-ről 390±10 µm-re, n=5, p<0,001), mind a KCldal (érátmérő növekedés 220±54 µm-ről 307±27 µm-re, n=4, p=0,12) előkezelt mesenteriális artériák esetében csaknem teljes mértékben felfüggesztette a vazokonstrikciót. Basilaris artériák esetében KCl (10-60 mm) hatására a kontraktilis erő növekedését tapasztaltuk (kontraktilis erő növekedés 2,56±0,87 mn-ról 9,31±1,32 mn-ra, n=4, p<0,01), amit a 9-phenanthrol (100 nm-300 mm) felfüggesztett (kontraktilis erő csökkenés 8,25±1,35 mn-ról 2,94±0,92 mn-ra, n=4, p=0,016). Következtetés: A TRPM4 csatorna központi szerepet játszhat a miogén tónus mellett az artériák agonista stimulusokra bekövetkező kontrakciójában is. Eredményeink szerint a TRPM4 szerepet játszhat olyan fokozott értónussal jellemezhető kórfolyamatokban, mint a magas vérnyomás. Támogatók: TÁMOP-4.2.2/B-10/ , TÁMOP /1/KONV Témavezetők: Dr. Tóth Attila, Dr. Czikora Ágnes