1790/91-ES DIÉTAI TÖRTÉNÉSEK A SZABOLCSI KÖVET JELENTÉSEK TÜKRÉBEN

Átírás

1 Kujbusné Mecsei Éva 1790/91-ES DIÉTAI TÖRTÉNÉSEK A SZABOLCSI KÖVET JELENTÉSEK TÜKRÉBEN 1790 elejére az államszervezet korszerűsítése, hatalmi körének kiterjesztése, az egyházi és rendi hatalom korlátozása érdekében hozott reformjai miatt az egész magyar társadalom a "kalapos király", II. József ellen fordult. így szinte természetes volt, hogy januári rendelet-visszavonása, valamint februárban bekövetkezett halála után a harag, az elkeseredés, a gyűlölet, a visszanyert szabadság felett érzett öröm extázisba hozta az országot, legfőképpen az előjogok korlátozása következtében létbizonytalanságba került nagyszámú köznemességet. "A Tiszántúlon élő köznemesség még nagyobb lendülettel és zajjal mozdul meg, mint az ország északi vagy nyugati részén élő magyarság s ettől fogva a nyugalom helyreálltáig hónapokon keresztül az ő hangos szava jelenti a nemzet közfelfogását." 1 A jozefinizmussal szembeforduló, a nemesi kiváltságok csorbítatlan viszszaállítására törekvő, a nemzet érdekében fellépő köznemesi mozgalom 1790 első felében országos méretűvé vált. Mivel a király halálát követően a kormányhivatalok gyakorlatilag megbénultak, tényleges hatalma csak a köznemesség által irányított vármegyéknek volt. A megyei közgyűlések pedig igyekeztek mielőbb felszámolni az érdekeiket sértő, előjogaikat veszélyeztető jozefinizmust. Szabolcsban is mint az országban mindenütt megélénkült a politizálási kedv. A tavaszi közgyűléseken nagy számban gyűltek össze a megye nemesei és a nemesi közgyűlésre első alkalommal meghívott községek jobbágyküldöttségei. Márciusban pl. olyan sokan voltak, hogy nem fértek el a kallói megyeházán, ül. a református templomban, így a szabad ég alatt tartották meg a gyűlést. Határozataikban, valamint a hatáskörükbe nem tartozó ügyeket illetően a felsőbb hatósághoz (helytartótanács, országbíró) küldött felirataikban régi jogaik visszaállítása mellett az érdekérvényesítést tűzték ki célul. Csatlakoztak a Bécsből hazahozott korona őrzésére alakuló bandériumok szervezéséhez, tisztújítást tartottak, sőt ezen túlmenően nemesi felkelést is hirdettek. Ez utóbbi miatt, és azért, mert a kallói megyegyűlésen a nemesek és parasztok "francia minta szerint" 2 együtt tettek esküt, később Lipót rebellisnek bélyegezte a megyét. A rebellis megyének rebellis volt a főispánja is gróf Sztáray Mihály személyében, aki az 1790 áprilisi megyegyűlésen visszaadta megbízólevelét, mondván, hogy azt a törvényes uralkodónak el sem ismert II. Józseftől kapta, akinek halálával érvénytelenné is vált. Mivel megkoronázott királya ekkor még nem volt az országnak, Szabolcs megye úgy vélte, hogy törvény szerint illeti a főispánvá-

2 lasztás joga. Eszerint ültették vissza Sztárayt a főispáni székbe, letétetve vele a megye által készített esküt. 3 Bár a gróf ezt követően kérte a királyi beleegyezést újraválasztásához, tettét mégis hűtlenségnek nyilvánították. Azért pedig, hogy a május 3-i közgyűlésen nem akadályozta meg az eskütételt, felségárulással vádolták. Hiába állt ki mellette a megye, sőt a kancellária is hangsúlyozta, hogy Sztáray ezzel a lépésével megelőzte azt az általános folyamatot, hogy a rendek fosszák meg hivatalától, mint történt ez más megyékben, ill. éppen így biztosította a hatalom, a közigazgatás folyamatosságát és kerülte el az anarchiát. Lipót szerint azonban más is volt Sztáray rovásán: 1790 elején a megye az ő főispánsága alatt rendelte el az általános insurrectiót. A nemesi felkelés szervezése, a felfegyverkezés eztán kiterjedt a szomszédos megyékre: Biharra, Szatmárra, Zemplénre, Abaújra. Ráadásul a gróf még júliusban is azt hangoztatta, hogy az országnak úgy kell felkészülni, hogy bármely pillanatban szembeszállhasson a Habsburgokkal, sőt ha a helyzet úgy hozná, el is szakadjon tőlük. 4 Ez a lehetőség akkor realizálódott volna, ha a jozefinizmus idején csorbát szenvedett jogaik miatti sérelmeik orvoslására törvényes úton nem nyílt volna mód. A trónörökös Lipót azonban márciusi meghívólevelével meghirdette a régen várt országgyűlést, nem is Pozsonyba, hanem Budára híva Magyarország rendéit. Mivel a rendi országgyűlés törvényalkotó munkája mellett az azok végrehajtása során felmerült akadályokkal, visszaélésekkel is foglalkozott, ezáltal igazgatási és jogszolgáltató tevékenységet egyaránt folytatott, lehetőséget teremtett arra, hogy a magyar nemesség reményt lásson "arany szabadsága" biztosítására. A királyi meghívólevelet személyre szólóan kapták a felsőtábla tagjai a főrendek, valamint megkapta minden vármegye és királyi város is. Ez utóbbiak választott követei alkották az alsótáblát, amely 1790-től négy kerületből állt: a dunántúliból, a Dunán inneniből, a tiszántúliból és a Tiszán inneniből. A két utóbbi "tiszai kerületek" néven általában együtt ülésezett. A két tábla külön tárgyalt és szavazott, döntéseikről egymást üzenet útján tájékoztatták. Végül közös felirattal fordultak az uralkodóhoz, akinek elutasító válasza esetén mindkét tábla elölről kezdte a közös állásponthoz szükséges lehetőségek kidolgozását. A felsőtábla személyes szavazattal bíró tagjai saját véleményüket, míg az alsótáblán helyet foglaló követek az őket megbízó közösségnek már a 18. század elejétől írásba foglalt álláspontját képviselték. Számukra az utasítást a megyei közgyűlés által kinevezett küldöttség állította össze. A követutasítás tartalmazta a megye véleményét a királyi meghívólevélben részletezett, az országgyűlésre kerülő tárgyakat illetően, csokorba szedte azokat a főként megyei sérelmeket, amelyek megoldásához az országgyűlés támogatását kérték. Szabolcs megye május 10-i közgyűlése követei számára a képviselendő álláspontokat az alábbi 85 pontban fogalmazta meg.

3 1. A bíróságokról. 2. A helvét és ágostai hitvallásoknak a katolikusokkal való egyenjogúságáról. 3. Arról, amit a koronázási feltételekről előzetesen határozni kell. 4. A királynak az országban való lakásáról. 5. A társuralkodásról. 6. A helytartói hivatalról. 7. Az ország és az országlakosok jogainak megerősítéséről. 8. A törvénycikkek hozataláról. 9. Az országgyűlések tartásáról. 10. A nádorról, a királyi tanácsról, az ezek helyett állítandó nádori hivatalról. 11. Az országgal egyetértésben a háború és béke ügyéről. 12. A nemzetsértés bűnéről. 13. Az ifjúság neveléséről. 14. Aprímási és püspöki méltóságról. 15. Az idegen katonaság kiviteléről és a hazai hadsereg létrehozásáról. 16. A hivataloknak jó érdemű magyarokkal való betöltéséről. 17. A kincstári jószágoknak érdemeseknek való adományozásáról. 18. Az ország jövedelmeiről és a kincstárnokról. 19. A só árának leszállításáról. 20. A pénzekről és a pénzverési adóról. 21. Erdély és a hozzácsatolt megyék bekebelezéséről. 22. A királyi kincstárral perben állókról. 23. A feljelentgetőkről. 24. Arról, hogy a külföldieket ezután ne honosítsák. 25. A korona őrzéséről. 26. A törvényes és azonnali felkeléshez való előkészületről. 27. Házasságtörés esetében a válásról. 28. A kamaránál található iratokról és oklevelekről. 29. Aparochusok stólájáról. 30. Az armalista nemesek taxa alóli mentesítéséről. 31. A magyar nyelv és öltözet használatáról. 32. Apuskaporról és salétromról. 33. A közügyeket ne pátensek és mandátumok (királyparancsok) által intézzék. 34. A Magyarországon kívül lakók az országban jószággal ne bírjanak. 35. A hazai polgárok alkalmazásáról. 36. Az árulkodókról. 37. Azok elleni eljárás sürgetéséről, akik legközelebb az ország alkotmányának megsértésében vétkesek. 38. A szabad királyi városok szaporításának eltiltásáról. 39. A hadiadó törvénytelen behajtásáról.

4 40. Az ország korábban elrendelt térképezése, összeírása, felmérése az országgyűlésnek átadandó. 41. A kereskedés elősegítéséről és a folyók szabályozásáról. 42. Az országlakók ne kényszeríttessenek termékeiket Bécsben eladni. 43. A Füzes éren állítandó hídról. 44. A harmincadról. 45. A dohánykereskedés akadályoztatásának megszüntetéséről. 46. A temesi bánságban a jószágoknak peres úton való visszaszerzéséről. 47. A törvénytelen királyi parancsokról. 48. A tárnoki méltóságról. 49. A hadi regulamentum módosításáról. 50. A katonaság állandó beszállásolásának kijelölési rendjéről. 51. A hadiadóról. 52. A kincstári fuvarban eldöglött igás állatok árának megtérítéséről. 53. Az igazolási ügyekről. 54. A szakmánymunkások bérükből ne adózzanak. 55. Az urbáriumról. 56. Ajobbágyok költözéséről. 57. Az adózó telkek összeírásáról. 58. A zsidókról. 59. A megyék házipénztáráról. 60. A porták kiigazításáról. 61. A vámszedőhelyekről. 62. A céhes társulatok feloszlatásáról. 63. Az igazságügyi bizottság felállításáról. 64. A törvények felülvizsgálatáról és megtisztogatásáról. 65. A büntetőeljárás kidolgozásáról. 66. A Királyi Kúria Pestre való átköltöztetéséről. 67. Az ország főurai ne tanácskozzanak koronázás előtt a királyok utódaival. 68. A főispánok részére adandó utasításokat még beiktatásuk előtt az országgyűlés dolgozza ki. 69. A megyei tisztviselők tisztújításainak szabályait országgyűlésileg kell kidolgozni. 70. Az országban gabonamagtárak felállításáról. 71. Az elnöki levelek szokását megtiltjuk. 72. Az erdők megóvásáról. 73. A külföldre való szabad utazásról. 74. A pozsonyi keresztesek és a Szent Apollinaris római kollégiumairól. 75. A tartományi biztosokról. 76. A hajdú- és jász-kun kerületekről.

5 77. Debrecen szabad királyi város leveléről. 78. A vármegyék határainak kiigazításáról. 79. A selyemhernyó tenyésztéséről. 80. A cigányokról. 81. Az új postajáratok meghagyásáról. 82. A Kállay-család kéréséről, Kalló mezővárosban az úrbérileg csökkentett földesúri ténykedésük előmozdításait illetően. 83. AKércsy örökösök kérelme előmozdításáról. 84. A magánkérelmek teljesítéséről. 85. A posta által a megyék érintkezésének előmozdításáról. Az országgyűlés folyamán az egyes témákban szükséges volt a korábbi álláspontok módosítása. Ezt az ún. pótutasításokban a júniustól kéthetente tartott közgyűléseken dolgozták ki. Itt olvasták fel a követek jelentéseit is. 6 A megye számára nem volt közömbös, hogy érdekeit, álláspontját ki képviseli. Az május 10-i közgyűlésen követeknek a helyi közigazgatásban szerepet vállaló, a tisztújításkor alispánnak is jelölt Csepei Zoltán Pált, valamint Vajai Vay Istvánt választották. (Az országgyűlésen csak Vay István volt végig jelen, ő tolmácsolta felszólalásaiban a megye álláspontját, képviselte a közgyűlést.) Vay István Szabolcs megye egyik legtekintélyesebb családjának tagjaként született. Hogy pontosan hol és mikor, arra a berkeszi családi levéltár pusztulása miatt az ősei történetét részletesen feldolgozó Vay Gilda 7 sem tudott választ adni. Apja Vay II. Ábrahám, féltestvére József, a reformkor egyik jeles és ismert egyénisége volt. István személyét azonban majdhogynem az ismeretlenség homálya fedi, bizonyára a családi iratok pusztulása, ill. a vallás- és egyháztörténet e korszakának kevésbé feldolgozott volta miatt. Életéről jelleméről az egy évig nála gyakornokoskodó Berzeviczy Gergely fennmaradt levelei villantják fel az alábbi részleteket. Vay feleségével háromszobás házban lakott Berkeszen. Gyermekük nem volt. Berzeviczyt úgy kezelték, mint a ház fiát. A fiatalember a nap nagy részét nyelvtanulással, iratolvasással és olvasgatással tölthette. Csupán a hegedülésben korlátozta az, hogy Vay nem kedvelte a zenét, és muzsikálás helyett inkább iratmásolásra buzdította patvaristáját. A ház ura magyarul, latinul, németül, franciául jól beszélt, sok könyvvel rendelkezett. Vallási ügyekben gyakran utazott. Több útján elkísérte Berzeviczy is. így látogathatott el a Vay fivérekkel az alakuló miskolci szabadkőműves páholyba, ill. Vay István kíséretében részt vett a pozsonyi iskolaügyi tárgyalásokon és ott volt a pápa látogatásakor Bécsben is, ahol Vay annak ellenére, hogy nyakas kálvinista volt engedve a rábeszéléseknek jelentkezett a pápai audiencián. Berzeviczy meglátása szerint ugyanakkor Vay, a vallásos türelem fő szorgalmazója, korántsem volt türelmes a katolikus klérussal és a vele szövetséges mágnásokkal szemben. 8 A református egyházért, a vallásszabadságért, az oktatásügyért folytatott

6 munkájáról, nézeteiről, között a Tiszáninneni Egyházkerület főgondnokaként végzett tevékenységéről a református egyház debreceni és sárospataki, ill. néhány család levéltárában fennmaradt levelezése, valamint a szakirodalom e korra vonatkozó egyház-, ill. iskolatörténeti munkái adnak bizonyságot. Mályusz Elemér a türelmi rendelet történetét feldolgozó könyvében Vayt a "tehetséges és a közért örömmel dolgozó, de a politikai élet területéről leszorított köznemesség" 9 tipikus képviselőjének tekinti, aki" ekkor még minden vezető képességét az egyházi ügyek intézésében élte ki s így teljes odaadással, buzgalommal, fáradságot nem kímélve" 10 dolgozott ben mint már a Tiszáninneni Egyházkerület főgondnoka Teleki Józseffel elkészítette a trónra lépő II. József számára a protestánsok folyamodványát. Jelentős részt vállalt a továbbiakban is a türelmi rendelet kidolgozásában. "Vay a magyar református és evangélikus társadalom egységét óhajtotta kifejezésre juttatni, nagyobb akciók kivitelére erejét felfokozni, s ugyanakkor gyors elhatározásokra képessé tenni egy olyan állandó intézmény megszervezésével, mint a mindkét egyház vezetőit összetartó generálé consistorium." ban II. József a szabaddá váló tanácsosi állások közül kettőt a protestánsoknak, ifj. Ráday Gedeonnak és Prónay Lászlónak 12 ajánlotta fel. Ráday azonban kitért a megbízatás alól, így jelentkezhetett Darvas Ferenc nógrádi másodalispán, Sirmiensis László zempléni táblabíró és Vay István. 13 A pécsi tankerületi főigazgatói tisztségre Teleki József lemondását követően pályázott május 10-én kelt beadványával, amelyben tudására, hivatali tapasztalataira hivatkozott, valamint késznek mutatkozott állandó lakóhelyéről, Berkeszről Pécsre költözni. 14 A kinevezését követően 1788 februárjától 1791-ig dolgozott főigazgatóként. Sokat tartózkodott Pécsen, de nem lett hűtlen Berkeszhez sem áprilisától részt vett Szabolcs megye közgyűlésein is. Május 10-én egyhangúlag választották követté. Az es években alispáni hivatalt is viselő Vay számára nem volt ismeretlen a nagyobbrészt református megye nagy-számú nemességének élete, problémája, a II. József halála után kialakult helyzetben táplált reménykedése. 15 * A megválasztást követően Szabolcs megye követei útra készültek, majd három napos utazás után május 29-én az elsők között értek Budára. 16 De június első hetében már megérkezett mindenki, "... aki számított, ilyen politikai gyülekezetet egy évszázad óta nem látott Magyarország. Ott volt valamennyi megyéspüspök gróf Batthyány József hercegprímással az élen, a káptalanok és a szerzetesrendek követei, az országos főméltóságok és vezető tisztviselők, köztük

7 gróf Zichy Károly országbíró és Ürményi József személynök; a hétszemélyes tábla és a királyi tábla bírái, Horvátország és Erdély két-két küldötte, a városok képviselői és mindenekelőtt a megyei követek, köztük a köznemesség vezérei. A főurak között ott találjuk a József által leváltott Forgách Miklós főispánt, a nagy katolikus Illésházy Istvánt, s a Voltaire-rel levelező szenvedélyes szónokot, gróf Fekete tábornokot, a reformer Batthyány Alajost, a József alatt magas állami hivatalokat viselt gróf Széchényi Ferencet, a Józseffel szembenálló, franciás műveltségű Sztáray Mihály grófot. A köznemesség hangadói protestáns részről az evangélikus Ócsai Balogh Péter, Nógrád megye követe; a Tisza melléki megyék harcos református követei, Vay István és József, Domokos Lajos bihari alispán, mellettük Fáy Ágoston és a Beöthyek, Máriássyak, Lubyak, Dunántúlról Bezerédj István és Pázmándy János; a Felvidékről a szlovák anyanyelvű, lutheránus vallású, magyarul tótosan beszélő Jezerniczky Károly nyitrai alispán, a hungarusnemesi típus késői megtestesítője és mások." 17 Az országgyűlés iránti nagyfokú érdeklődést mutatja, hogy a hölgyek is meg akartak jelenni a karzaton. Szabolcs megye követei a tiszántúli kerületekből érkezett követekkel már június 3-án munkához láttak, megtárgyalva az országgyűlés előtti teendőket. A tiszai kerületek együttes ülésére június 5-én került sor. Itt az országgyűlés megkezdése érdekében elfogadták az országbíró és a perszonális törvényes voltát, de hangsúlyozták, hogy hivatalukról az ország végezhessen. 18 Az összes kerület 8- án és 9-én tartott gyűlésén a követek bemutatták "hitelt szerző leveleiket", valamint döntöttek a házszabályt és az ügyrendet érintő kérdésekben. Ezek után 10-én kezdődött meg az alsótábla első ülése, amelyen a perszonális megnyitó beszédét követően vita támadt több kérdésben is: a megyék által adott utasítások szerint a praesesek 19 és királyi komisszáriusok kirekesztéséről, a követek esküjének letételéről, 20 az országgyűlés hivatalos nyelvéről, 21 stb. 19-én került napirendre a hitlevél 22 szövegének megszerkesztése. A hangadó két tiszai kerület, a "diéta lelke, az államférfiak iskolája" 23 most is együtt ülésezett. Tervezetükben az Ócsai Balogh Péter-féle program alapján az uralkodóval kötendő új szerződés lényegét már a hitlevél is tartalmazza. A királynak el kell ismeri, hogy II. József törvénytelen uralkodásával megszakította az örökösödés fonalát, és csak akkor illeti meg a trón, ha elfogadja a 27 pontos nemesi programot. 24 A tiszaiak hitlevéltervezetétől nem sokban tért el a Dunán inneniek és túliak változata sem. 25 Csupán a vallásügyi kérdésekben bontakozott ki heves vita. Mindhárom tervezet megpróbálta orvosolni a nemzeti sérelmeket, ill. az uralkodó kezét gúzsba kötve biztosítani a hatalmat a köznemesség számára. A javaslatok összegzésére, a Lipót elé felterjesztendő szöveg megfogalmazására a két tábla közös diploma-bizottságot, ún. mixta deputatiot választott. Az általuk összeállított hitlevél már nem szólt a Józsefi interregnumról, megelé-

8 gedett a háromévenkénti diétával, a hadüzenethez és a békekötéshez a magyar tanács meghallgatásával. Az uralkodónak háromszori vétóra adott lehetőséget, és nem is említette sem az ellenállás jogát, sem a külföldi garanciát. Az augusztus 20-i királyi kihallgatáson átadott hitlevéltervezet még így sem nyerte el Lipót tetszését, s ragaszkodott a Carolinumhoz, 26 vagy a Theresianumhoz. 27 A királyi vélemény fogadtatásáról Vay ekként számolt be a szabolcsi közgyűlésnek: "... A minapi alázatos tudósításunk szerint Bécsbe többnyire augusztusnak 19. napján felmenvén, audientiánk 28 is volt 20-án mind őfelségénél, mind Ferenc s több hercegeknél és hercegnéknél, mely alkalmatossággal mindenütt a kalocsai érsek által esett mondásra igen rövid feleletet vettünk. Hanem a 22-én az udvarban való ebédelésünk után vettünk írásban bővebbet is két darabban közönségessé tevődvén ezek a 28-án tartott egyveleges ülésben nagy megütközést csináltak minden rendek, és ugyan azon nap a méltóságos prímásnak, őhercegségének az ország nagyjai és a vármegyéknek majd minden követei öszszegyülvén, ámbár ugyan őhercegsége azt kezdte előadni, hogy csak elégednénk meg azon diplomák közül valamelyikkel, de erre csak egy mély, szomorú hallgatás lévén a felelet. Utoljára többeknek az elméje csak abban állapodott meg, hogy meggondolván azt, hogy egy részről ugyan szabadságainknak nagyobb bátorságot szerezni elmúlhatatlanul szükséges, és így a Carolinum s Teresianum diplomával megelégedni nem lehet, de más részről már az alkalmatos idő elmúlván 30 s most már azokra való ráállását az udvarnak okosan nem remélhetvén, amelyek iránt az országgyűlése elein levő környűlállásokban és abban az első buzgóságában és egyezségében a statusoknak nagyobb bizodalom lehetett..." 31 Néhány követ köztük a szabolcsiak is megyéjük utasítása szerint nem adták beleegyezésüket a szöveg átdolgozásához, de az anarchia elkerülésére törekvő többségi határozatnak engedni kényszerültek. A kompromisszumot szükségessé tette a megváltozott kül- és belpolitikai, valamint az országgyűlésen kialakuló helyzet. Lassan felőrlődött ugyanis a nemesi ellenzék ereje, és a mérsékeltek lettek a hangadók. Még Szabolcsot, "a nemzeti jogok legvérmesebb előharcosát is féken tartotta a főispánja ellen indított hűtlenségi per." 32 A tavaszi, nyári nagy remények szertefoszlani látszottak, s októberben már egyre több követ utazott haza Budáról. 33 A novemberben immár Pozsonyba helyezett ülés résztvevői azonban újra nagy létszámmal és a megegyezés reményével láttak munkához. Hozzájárulásukat adták a Theresianum elfogadásához és beleegyeztek abba is, hogy sérelmeikkel és javaslataikkal csak a koronázás után foglalkozzon a király. Ahhoz azonban ragaszkodtak, hogy a nádor megválasztása még a koronázás előtt történjen meg. Lipót november 7-i leiratában megerősítette az évi bécsi és 1645.

9 évi linzi békekötések vallásügyi rendelkezéseit. 34 Ekkor már a kancelláriára került a diploma is, és csak a pontos szöveg megállapítása volt hátra. November 12-én kerülhetett sor a nádorválasztásra. Magyarországnak 65 éve nem volt választott nádora, így most nagy vetélkedés indult a nádori székért gróf Pálffy Károly és János, valamint gróf Károlyi Antal között. Szabolcs megye Károlyit javasolta, mondván, hogy régen volt már tiszai nádora az országnak. 35 Az volt a szokás, hogy a király két katolikust és két protestánst jelölt, közülük választottak a rendek. (Akét protestáns jelölése csak formaság volt, hiszen mindenki tudta, hogy megválasztásuk lehetetlen.) így lett jelölt a katolikusok közül gróf Csáky János országbíró és gróf Eszterházy Imre tábornok, a protestánsok közül pedig gróf Teleki Sámuel alkancellár és az öreg báró Prónay főispán. Végül mégis Lipót negyedik fiát, a 18 éves Sándor Lipótot választotta meg az országgyűlés remélve, hogy a fiatal főherceg a magyar tanácsosok befolyásának hatására a nemzet érdekeinek támogatója lesz. 36 A rendek kikötése csupán annyi volt, hogy az új nádor Budán lakjon és tanuljon magyarul. Sándor Lipót komolyan készült a magyar közjogi méltóságok legjelentősebbjének betöltésére, a viharos országgyűlés és apja közötti közvetítésre, a megingott hatalom megszilárdítására. Szükség is volt diplomáciai érzékére, mert a koronaőrök tisztségükben való megerősítését és a diploma 37 publikálását követő, a jogállamiságot biztosító november 15-i koronázás 38 után három nappal Lipót kéziratot bocsátott ki a kancellárhoz, elrendelve az állásfoglalásaival könnyen veszélyessé váló országgyűlés feloszlatását. Bár ezt a nádor és az országnagyok kérésére visszavonta, további lépései sem könnyítették meg az uralkodó és a magyar rendek zavartalan kapcsolatának fenntartását. Több megye köztük Szabolcs utasítása ellenére a követek a koronázás után célravezetőbbnek látták Pozsonyban maradni és a mielőbbi konszenzus kialakítása érdekében mindent megtenni. Vay István és Zoltán Pál a megyének tett jelentésükben hivatkoztak arra, hogy Pozsonyból a király könnyebben elérhető, az utazás a hideg miatt sok időt venne igénybe, és akadályt jelent a Pest és Buda közötti felszedett híd is. 39 December 4-én megindult a törvényalkotó munka: az országgyűlés becikkelyezte Mária Terézia 1767-es úrbéri rendeletét, ill. visszaállította az úriszék II. József által megszűntetett jogkörét. December 10-én elkészült a javasolt törvénycikkeket magába foglaló felterjesztés, amellyel Bécsbe mentek a főméltóságok is január 21-én tértek vissza, és ezt követően másfél hónapig a szokásokhoz híven folyt a munka. Sorra terjesztették fel a királynak a két tábla által jóváhagyott cikkelyeket. Amelyeket a király elfogadott, azt becikkelyezték, amelyeket visszaadott, azokat részben a kinevezett kilenc bizottságnak adták át további munkálkodás végett, részben megoldásukat a következő országgyűlésre halasztották. 40

10 Az elkészült törvénycikkeket a követek ekként ismertetik a megye rendéivel: "... hogy ha a törvényeket... megtekintjük, tapasztalni fogjuk, hogy azok rész szerint jussainkat erősítik, világosabban kimagyarázzák, s jövendőre való sérelmet már előre gátolják, rész szerint olyanok, amelyek jövendőre nézve fundamentumot szolgáltatnak, mert: vajon nem az egész ország jussainak és szabadságainak állandó fenntartására és kivilágosítására, sőt további kiszélesíthetésére tartozik-e az, hogy a 3. cikkely szerint az esztendőbeli 8. cikkely 41 magában a hitlevélben kiiktattatott, hogy a harmadikban a srófos magyarázatok elháríttatván a következő királyok koronáztatására 6 hónapi elhalaszthatatlan idő rendeltetik, hogy az 5-ben a palatinusi 42 hivatal oly tekintetben helyheztetődik, hogy a 6. a szentkorona az országközepén bátorságosabbá tétetik, hogy a 10-ben az ország függhetetlensége, különös alkotmánya és maga törvényeivel való igazgattatása oly világosan megerősíttetik, hogy a 12-ben a törvénytevői hatalom oly világosan megerősíttetik és magyarázatik, a kormányzó és véghez vivő hatalom a törvények határi közé rekesztetik, a patentálisok által való igazgatás eltöröltetik és a perlekedés és ítéletnek formája és a törvényes sententiák a szabad akarat szerint való változtatásoktól és akadályoktól megőriztetik, hogy a 13-ban az országgyűlésének rendes időben való tartása megújíttatik és bővebben meghatároztatik, hogy nemcsak a törvények teljesítése, hanem azoknak sérelmének elfordítására is szükséges tehetősség adódik. Hanem, hogy a reménység ellen kiadandó törvénytelen parancsolatokra nézve reprezentális éppen kötelességükké is tevődik, ebben az összekötésben a nemes vármegyék és egyéb törvényszolgáltató székek törvényes alkotmánya tehetőssége is maga épségében hagyattatván, hogy a 18. cikkelyben a dicasteriumoknak 43 (amely eddig akárhogy kimaradóit) a törvényekre való megesküdtetése és a hivatalban lévőknek hallgatatlan való el nem mozdíttatása rendeltetik, hogy a 19. cikkelyben a segedelmek az országgyűlésén való még csak kérése is megelőztetik, és a rendszerint való adózásokról is világosabb rendelés tevődik, hogy a 20. cikkelyben a só árának növelése az utolsó szükségen kívül az országgyűlésére általtétetik. Nem de nem a nemzetnek maga épségében való megtartására s díszére is tartozik az, hogy a 15. cikkely szerint az ifjúság neveléséről való meghatározás a nemzet tanácskozására bízattatik, hogy a 17. cikkely szerint a belső dolgoknak a magyarok által, a külsőknek pedig az ő bel és jövésekkel is való folytatására rendeltetik, és a status kancelláriájára való bebocsáttatások is ajánltatik; hogy utoljára a 16. cikkely szerint az idegen nyelvtől a haza mentté tétetik, és a magyarnak gyakorlása és kipallérozása rendeltetik, és a dicasteriumoknál is a deák nyelv csak ideig hányattatik meg. A magyar ruházat ugyan törvénybe nem tevődhetett, mivel őfelsége azzal biztat, hogy maga is megbecsülvén ezen öltözetet, az ország

11 nagyjai ebben jó példát fognak mutatni, amely is oly reménység alatt, hogy a jó erkölcsökkel meg fog az jobbíttatni, amit most törvénnyel akarnak igazítani, még most jövendőre halasztódott. Nem a sebek orvoslására és jövendőbeliek elhárítására tartozik-e az, midőn a 33. cikkelyben a katona és politikai felírás megszüntettetik, midőn a 34. cikkelyben a földmérés eltöröltetik és jövendőre megvitattatik; midőn a 37. cikkely szerint a jobbágyoknak, mint embereket illető szabadságok megadattatik, és tartozásaiknak az igazság regulája szerint való kimérésére a deputatiókra utasíttatik, és addig pedig az eddig való urbárium ideig tartó móddal az eddig való állapotjában hagyatik, amidőn a 36. cikkely szerint a 2 evangélikusoknak eddig elmagyarázott jussai világosabban kimagyaráztatnak és minden kötekedés éknek és egymás nyughatatlankodtatásainak kútfeje bedugódik, és mind a katolikusok, mind az evangélikusok az egymás atyafiságos megölelésekre, és minden oldaltekintetek nélkül az mindenekre nézve már eggyé lett, hazának egyező értelemmel való boldogítására utasíttatnak; midőn a 27. cikkely ereje szerint a nem egyesült görög rendtartáson való számos lakosokkal a haza jussai közöltetnek, és nékiek vallásoknak szabad gyakorlása engedtetik, midőn utoljára a 29. cikkelyben a kunok és jászok és hat hajdúvárosok a fejedelem és haza hűségére még hathatósabban is szoríttatnak..." 4 4 Március 10-én az országgyűlés megajánlotta a király által kért 6000 katonát, és örömmel vette tudomásul, hogy kérése meghallgatásra talált és Eszterházy Ferenc személyében magyar követ is részt vesz a törökökkel folytatott háborút lezáró szisztovói békekötésben. Március 13-án Lipót személyesen zárta be azt a nagy reményekkel indult országgyűlést, amely végül nem váltotta valóra a szép elképzeléseket: nem biztosította az ország függetlenségét, nem hozott polgári átalakulást elindító reformokat, de garantálta a rendi alkotmányt a forrongásnak indult Európa közepén. Hogy miként látta az akkor történteket az, aki mindezt megélte, arról tanúskodik a Vay István és Zoltán Pál által Szabolcs megye közgyűlése számára készített záró követjelentés. "Tekintetes nemes vármegye, nekünk kegyes és jó uraink! Méltóztatott a tekintetes nemes vármegye a felséges császár és mostan uralkodó koronás királyunk második levele által a nádorispán választásra béiktatáskori hitlevélnek kiadása, a magyar nemzetnek való megesküvés s egyúttal maga szerencsés megkoronáztatása, azután pedig egyéb, az országnak javára s előmenetelére és a magyar nemzetnek a szeretetnek és bizalomnak örökös köteleivel magához való szorítására tartozó dolgoknak folytatása végett az egész ország rendéit Budára a múlt esztendőben esett Szent Iván havának hatodik napjára összehívó királyi levelére minket az országgyűlésé-re a nekünk kiadott utasítás szerint a maga Kallóban, ugyanazon esztendőben Pünkösd havának tizedik

12 napján tartatott közönséges gyűléséből oly formán mint követjeit kiküldeni, hogy ottan ugyanazon hónapnak 28. napján megjelenvén, a több megjelenendő rendekkel az országnak közönséges bátorságára és boldogságára tartozó dolgokról előre is tanácskozzunk. Eleget akartunk mi ennek tenni, s ugyanazért azon hónapnak 25. napján megindulván, 29-én oda szerencsésen el is érkeztünk, és a Tiszántúl való kerületből való követekkel Szent Iván havának 3. napján lett tanácskozásunk után ugyanazon hónapnak ötödik napján a Tiszán innen és túl kerületek részéről némely elöljáró dolgokról, különösen az országgyűlése praeseseinek törvényessé tételekről konferencia is tartatott, melynek végezéseit még akkor a tekintetes nemes vármegyének Szent Iván havának 11. napján költ levelünkben megküldöttük. Meg lévén ezen konferenciában először, azután pedig mind a négy Duna és Tisza kerületeinek az azon hónap hetedik napján Pesten a vármegye házánál tartott összegyűlésében az az elöljáró kérdés, magának a tekintetes nemes vármegyének nekünk kiadott értelméhez képest és határozva, hogy tudniillik az országgyűlésének minden akadály nélkül való elkészülhetése, és a kedvetlenségeknek s visszavonásoknak legalább eleintén, míg az egész országgyűlése össze nem áll, s állandó és törvényes formát magának nem vészen, elhárítására nézve mind a kétpraeses, úgymint a méltóságos ország bírája és personális úr őexcellenciájuk oly feltétellel maguk állapotjában ideig meghagyattassanak, hogy mind hivatalokról, mind azok iránt, akik az ország szabadságait megsértették, azután az ország végezhessen. S ily bejelentéssel a követek a magok hitelt szerző leveleiket azoknak bemutathassák. Amint is ez deputatio által őexcellenciájuknak megizentetvén, mind más követek, mind mi, említett hitelt szerző leveleinket bemutattuk, és az országgyűlése is az említett Szent Iván havának tizedik napján el is kezdetett. Voltak ekkor, és azután is még mind a második táblánál, ahol különösen a nemes Nyitra, Trencsény és Pozsony vármegyei követek a jelentett praeseseket kirekesztő utasításoktól elállani nem akartak, mind a két tábla között, különösen a volt királyi comisariusoknak hasonló kirekesztetése iránt vetélkedések, de ugyancsak mindeniktől leendő számvétel a hitlevél kicsinálása után való időre halasztatván, mindenik a maga helyében s állapotjában megmaradóit. Voltak sok vetélkedések azután a polgári hitnek letétele, az országgyűlése jegyzőkönyvének magyarul való feltétele, és mind annak, mind egyéb aktáknak nyomtatása iránt is. De letevődött az országosan megállapíttatott hitnek formája a második táblától a tekintetes királyi táblát és az egyházi rendet is beleértvén Szent Iván havának 15. napján egészen. Az első táblán pedig az érsekeket s püspököket és más ott ülő papi rendeket kettőn vagy hárman kívül, úgy a mágnások közül is némelyeket kevés számmal kivévén az ott ülőknek nagyobb része által ugyanazon hónapnak 18. napján úgy a jegyzőkönyvnek egy királyi tábla assessora és a négy kerületbéli választottak által magyarul való feltétele is a nemzet díszére valónak, a nyomta-

13 tás pedig, s azáltal szerzendő közönséges kinyilatkoztatása a dolgoknak a szabadság címerének ítéltetvén, utoljára közönségesen meghatároztatott oly formán, hogy a magyarul még nem tudók, de gyermekeiket ezen nyelvre taníttatni ígérő Horvát-, s Tótországnak, úgy némely királyi városok kedvéért ezen jegyzőkönyvnek hiteles fordítása is nyomtattassék, amint ezek azon jegyző-könyvnek megküldött darabjaiból bővebben kitetszenek. Amely utolsó dolog mindazonáltal a maga véghezvitelére nézve éppen Szent Jakab havának 19. napjáig, amikor aztán a módjáról is meg lehetett egyesülni, elvonódott. Elvégeztetvén ezeknek, sőt ezeknek folyása alatt is az úgynevezett Bánátusban lévő Temes, Krassó, Torontál vármegyéknek, úgy a kunoknak és jászoknak és a hat hajdúvárosoknak (akik iránt a tekintetes nemes vármegye utasítása szerint az irántok lévőpraetensióktól 45 lemondottunk) illő üléssel és vokssal való bevétele, s az Erdélyhez csatlott magyar vármegyéknek az országhoz való visszakapcsoltatások, sőt magának Erdélynek is Magyarországgal való szorosabb összeköttetések s a hitlevélben való béfoglaltatások és némely magyar regementek tiszteinek kívánságai iránt rész szerint az országgyűlésén, rész szerint a kerületekben lett tanácskozás után, hozzáfogtak ugyan a kerületek Szent Iván havának 19. napján a hitlevélnek kimunkálódásához. Minemű hitlevél állapíttatott meg a Tisza kerület részirül, azt a leírott akták között lévő 57. levél 46 megmutatja, s a vallás dolgában volt hosszas vetélkedéseket is ugyanazon akták közé bement sokféle projektumokból 47 és egymáshoz való feleletekből megláthatni. Mindezek után pedig a Szent Jakab havának 12. napján kirendelt és 22. napján a maga munkájához kezdett egyveleges deputatio minden kerületeknek munkáit összevetvén minemű hitlevélnek és vallásbéli törvénynek, úgy az ország felállítandó tanácsának minemű projektumait csinálta ki, azokat azokkal a Tisza kerületei által kidolgozott, de az időnek közibe jött rövidsége miatt az egyveleges deputation által nem mehetett, ahhoz képest még az országnak is bővebb megvizsgálásától függő koronázás előtt cikkelyekkel együtt A.,B.,C. és D. betűk* 8 alatt alázatosan ide rekesztjük azok iránt, amelyek a törökkel való békesség csinálásra küldendő magyar követ és némely tiszteknek az országgyűléséhez lett folyamodásokért, amint felhozódott árestomban való tételek iránt estek és repraesentáltattak 49, az ország jegyzőkönyvére és a már megtett tudósításunkra való utasítást most a rövidségnek okáért elégnek tartván. Noha ugyanaz volt az ország rendjeinek az erős feltétele, hogy mind a munkának szerfelett való siettetésének, mind őfelsége unalmas várakozásának eltávoztatása végett őfelsége csak akkor invitáltassék a maga szerencsés megkoronáztatására, mikor minden azt megelőző dolgok megállapíttatnak. Minthogy mindazonáltal máris sokáig haladott a dolog, s azonban az egyveleges deputatio is a maga munkájának mennél előbb leendő elvégzése iránt reménységet nyújtott, félvén attól is, hogy őfelsége Frankfurtba menvén ismét továbbra halad a nemzet

14 nek őfelségével óhajtott szorosabb összeköttetése, de magának a hitlevél dolgának szerencsésebb kimenetelit reménylvén, ha mindazon hitlevélnek, mindaz akkor fennforgó békesség csinálásának dolga magával őfelségével traktáltatik, sőt az őfelségéhez való bizodalomnak megmutatására is illendőbbnek találtatván, Kisasszony havának 18. napján tartott egyveleges gyűlésből számos követekből mind a két tábla részéről álló deputatio rendeltetett, amely őfelségét azon két fontos dolog iránt való traktatusra, minden alázatossággal invitálja, amint is azon deputatio Bécsben azon hónapnak 20. napján kegyelmesen adatott audientián eleget is tett, amelyre mindazonáltal őfelsége egyéb választ nem adott, hogy egyéb hitlevelet a Carolinum vagy Theresianumnál adni nem fog. Mindezek iránt az országnak Kisasszony havának 28. napján tartott egyveleges ülésében hivatalbéli tudósítás tevődvén, s azután a méltóságos prímás őeminenciájánál tanácskozás tartatván, s ugyanazon hónapnak 30. napján az említett egyveleges deputatio által kidolgozott hitlevél is referáltatván, hogy amennyiben lehet, közelítődjön a dolog, a két praesesre bízódott, hogy az egyveleges deputatio munkája szerint csináljanak valami rövidebb és a Carolinumhoz alkalmaztatandó, de azonban az ország jussainak és a közönséges szabadságnak állandó bátorságára szükségeseket magába foglaló projectumot. Véghezvitték ezeket, s mindazon rövidebb hitlevélnek, mind a hozzá ragasztandó cikkelyeknek projectumait referálván, valamint a vallásról való cikkely dolgában őfelsége mind a két résznek megegyezéséből is bírónak kérettetett, úgy azon munkák az azokat kísérő repraesentatió mellett az ugyan Kisasszony havának 5. napján tartatott egyveleges ülésből, amint helyben hagyódtak az aziránt kirendelt deputatio által fel is küldettek: mely darabokat a dolognak összekötésére nézve ide is ragasztunk E., F. és G. betűk alatt. Míg ezen deputatio odafel mulatott, rendeltetett Duna és Tisza kerületei által a nevezett hónapnak 7. napján tartott ülésében egy más deputatio, amely az ország terheit vagy gravamenjeit 50 és kívánságit rendbe vegye és feltegye. Melynél fogva mi is beadtuk a kerületbéli nótáriusoknak, úgymint Domokos Lajos és Prileczky Károly uraknak nemes Bihar és Trencsén vármegye követeinek ezen tekintetes nemes vármegyének minden reánk bízott punctumait, azoknak extractusával 51 együtt, de amelyet most ide nem rekeszthetünk kezeknél lévén meg is. Leérkeztek azalatt hosszas mulatósok után a felküldött deputátusok ugyanazon Kisasszony havának 28. napján. Akik is sok szíves törekedéseik, és amint jelentették felséges koronaherceg Ferenc őkirályi hercegsége maga közbevetése után is két olyan kegyelmes választ hozónak, amelyeknek egyikében őfelsége újabban a Carolinum vagy Theresianum hitlevélhez ragaszkodván, hogy mást ki nem fog adni declarálja s egyúttal jelenti, hogyha a koronázás azon esztendőben fog véghez vivődni, az időnek késő volta miatt Pozsonyban kelletik meglenni; a másikában pedig mind a hitlevelet, mind a hozzá ragasztott cikkelyeketponton-

15 ként felvévén, hogy azokból némelyek a maga kegyelmes meghatározása szerint a koronázás után törvénybe menjenek nem ellene, amint ezt azoknak H. és I. betűk alatt ide rekesztett másai megmutatják. Tartódtak ezek iránt mind a kerületekben, mint a méltóságos ország bírójánál tanácskozások, és sokan ragaszkodtak a már felküldött hitlevélhez és hozzá ragasztott cikkelyekhez, sőt olyan declaratio is tevődött, hogy addig továbbmenni nem is lehet; de mindazonáltal, mivel az egész országnak annyi sok elhintett káros és visszavonást szerezhető hírek és egyéb környülállások között ily sokáig függőben tartani veszedelmesnek, s magát őfelségét is, akinek bizodalmát megnyerni a haza boldogságára tartozik, ily sokáig tartóztatni kedvetlen dolognak ítéltetett; valamint az őfelsége mennél elébb leendő megkoronáztatása fundamentumul tevődött; úgy Mindszent havának második napján tartatott egyveleges ülésében az országnak a nagyobb részinek arra hajlására képest az határoztatott meg őfelségének megíratni, hogy az ország ugyan a felküldött hitlevélhez és az ahhoz ragasztott cikkelyekhez a felteendő okokból erősen ragaszkodik, mindazonáltal őfelségét a maga jussainak jövendőre is való fenntartása mellett kész mennél elébb megkoronázni, és ezen koronázást Pozsonyban is oly móddal minden ellenkező okokat feláldozni kívánván általtenni, hogy a koronázás ott véghez menvén, mind a korona azonnal visszahozattassék, mind az országgyűlése azután ismét Budán folytatódjon. Feltevődött aziránt egy nyomós repraesentatio, amely eszerint, amint itt a K. betű alatt fekszik, a Mindszent havának 5. napján való egyveleges ülésben helybenhagyódván méltóságos gróf Károlyi József úr által őfelségének Frankfurtba meg is küldettetett. Ennek elmentése után három rendbéli deputatiok rész szerint rendeltettek, rész szerint megerősíttettek, úgymint megerősíttetett a kerületek által a gravamenek kicsinálására választott deputatio; rendelődött pedig ezen kívül kettő, egyik a koronázás előtt való cikkelyek megvizsgálásra és a hitlevél punctumainak, úgy az ahhoz ragasztott cikkelyeknek szükséges indítóokokkal való támogatására, a másik pedig az úgynevezett új törvényes rend és Criminalis Sanctio 52 szerint indított folyt vagy végeztetett perek iránt valami ideig tartó rendtételre. Összeült az első a magára bízatott dologban, és a munkát a két kerület nótáriusára bízta, a másik kettő pedig a maga munkáját ugyanazon hónapnak 16. napján tartatott közönséges ülésben mind a két táblánál referálta is. Míg ezek így folynának, gróf Károlyi József úr is elérkezvén, a nevezett Mindszent havának 21. napján egyveleges ülést tartatott, amelyen az őfelsége válasza felolvastatván, abban őfelsége újabban declarálta, hogy a hitlevél iránt az elébbeni meghatározásához ragaszkodik, s az országgyűlésnek pedig Pozsonyba való által tételét kedvesen vévén s ígérvén, hogy az ország rendjeinek igazságos kérését maga is teljesíteni kívánja, az ott való megjelenésre Szent András havának 3. napját, a maga megkoronáztatására pedig ugyanazon hónapnak 15. napját rendelni méltóztatott; a koronának az aziránt teendő törvényi Budára való

16 visszahozattatását és a diéta további folytatásának az ország közepére való tételéről a rendekkel való tanácskozást ígérvén. Ehhez képest meg is tevődtek mind a korona Pozsonyba való vitele, mind magunknak oda menése iránt a rendelések. Meg van ugyan már ezen válasz is küldve a tekintetes nemes vármegyének, de mivel ez az utolsó darab ezen ily sokáig tartott vetélkedésben azt is L. betű alatt ide rekesztjük. Elvégezve lévén azért, hogy mindenikőnk a Pozsonyba veendő útját úgy intézze, hogy Szent András havának 3. napján tartandó országgyűlésen megjelenhessen mi is, én ugyan Vay István Budáról, én pedig Zoltán Pál hazulról, ahová Mindszent havának 7. napján elindultam volt, az említett Szent András havának első napján Pozsonyba szerencsésen elérkeztünk. Ahol is a várban a most nevezett hónapnak 3. napján egyveleges ülés tartatott. Amelyben némely vármegyék követjeinek azon jelentése után is, hogy a coronatio 53, és az ahhoz tartozóknak véghezvitele végett Budára kívánnának ezen országgyűlése folytatása kedvéért visszamenni; ugyancsak a nagyobb rész tanácsosabbnak tartván azt, hogy amelyek törvénybe mehetnek, őfelsége által megerősíttessenek; abban határozódott meg a dolog, hogy azon egyveleges deputatio, amely a törvénybéli cikkelyeknek kidolgozására rendeltetett, üljön össze azon deputatioval, amely az ország súlyai körül dolgozik, és a hitlevélből kiszedett és az azokhoz ragasztott cikkelyeken kívül vegye fel és dolgozza ki azokat a cikkelyeket is, amelyek haladékot nem szenvednek. Dolgoztak ezen cikkelyeknek a vármegyék és királyi városok által hozott gravamenekből való kiszedésben és a többitől való elválasztásában a kerületek a méltóságos personalis úr őexcellenciája praesidiuma 54 alatt. Mely meglévén, sőt azalatt is azon egyesült egyveleges deputatio a maga üléseit szorgalmatosan folytatta. Elérkezett azonban Szent András havának 10. napja, őfelsége a két, Szicíliának vagy Nápolynak királya és királyné őfelségékkel felséges Ferenc, koronához legközelebb való jusst tartó főherceg és ennek testvéreivel, úgy Albert Saxoniai és Tescheni herceg maga hercegnéjével Krisztina őkirályi hercegségével együtt, mégpedig mindenik magyar díszes öltözetben, egész pompával, a mindenik féle renden való népnek nagy sokasága és éljen kiáltása között. Kiadódtak azután őfelsége által a várban a trónusból a méltóságos kardinális és prímás őeminenciájának és hercegségének az ország rendéinek jelenlétében a királyi propositiok 55 és a vallás dolgában készült királyi resolutio, 56 amelyek is ugyan azután mindjárt az országnak egyveleges ülésében közönségessé is tevődtek. Eleget akarván őfelsége a maga királyi összehívó levelében letett ígéretének tenni, elküldötte ugyanazon hónapnak 12. napján a maga királyi commissariusi herceg Stahremberg és gróf Pálfjy Károly főkancellárius úr az egyveleges összegyűlt ország rendjeihez a palatinusságra candidált 57 személyeknek neveit pecsét alatt, de a haza ezt fel se bontotta, hanem a maga határ nélkül való bizo-

17 dalmának megmutatására maga palatínusának felséges Leopold Sándor főherceget, őfelségének negyedik szülöttjét kikiáltván, azt őfelségétől némely feltételek s módok alatt kikérte. Különös belső megilletődéssel vette az eziránt való izenetet őfelsége, s nagyra becsülvén a nemzetnek ezen nemes bizodalmát, s a megizent feltételeket is szóval mind helybenhagyván. Ugyanaznap audientiát is adott az ország összegyűlt rendéinek, amikor aztán a fent nevezett főherceg az egy kevéssé igazíttatott hitnek formája szerint meg is eskettetett, és a maga felséges atyjától s királyától az akkor mondott valójában felséges beszédjében a több atyai intések között azt a minden rendeket jövendőre is bizodalommal teljesítő és bátorságot szerző ösztönözést vette, hogy a fiúi tiszteletit is a maga palatinusi hivatalának legszorosabb beteljesítésétől fogja őfelsége mérsékelni. Eleget is tett ennek, amennyiben az időnek környűlállási miatt lehetett. Mert az említett hónapnak 13. napján az ország egyveleges és a főhercegek jelenlétére nézve igen kényes ülésében mint palatínus fontos és bizodalommal és szívességgel teljes beszédjével hivatalához kezdvén s megértvén a köztanácskozásokból, hogy az ország rendjei már a mostani környülállásokhoz képest most, csak arra szólítván kívánságokat, hogy avagy csak a Carolinum vagy Theresianum szerint kiadandó hitlevél is a kétséges magyarázatoktól megszabadíttatván világosíttassék úgy meg, hogy az értelme iránt vetélkedések ne lehessenek; ugyancsak hathatós közbenjárásával véghezvitte azt, hogy az általa a nevezett hónapnak 14. napján az ország rendjeihez hozott és beadott hitlevélben a sarkalatos szabadságoknak és jussoknak oltalmára az esztendőbeli 8. cikkely és a koronaőrzők iránt a minden vallásbéli különbségnek félretétele bétevődött; a megkoronáztatás idejének meghatározása iránt is nagy és azután bé is teljesedett reménységet nyújtván. Véghezmenvén ezen előbocsátott dolgok, felderült utoljára az a szerencsés és régen óhajtott nap, úgymint Szent András havának 15. napja, amelyen felséges urunk, II. Leopold a bevett szokás szerint a Szent Márton templomában megkoronáztatván, az arra felállíttatott magosabb díszes alkotmányon vagy theatrumon Pozsonynak legtágasabb piacán a szabad levegő ég alatt az ország rendjei és a mindenünnen összegyűlt sok ezer ember láttára a szokott királyi hitet értelmes és hallható szóval letette. Befejeztettek mindezek után a hív és szíves indulatnak megmutatására ajánlott ajándékkal a haza a dicsőséges békesség megszerzése végett minden tehetségének vérének és életének feláldozására való készségének bemutatásával. Melyek is őfelségének a sokszor említett Szent András havának 19. napján adatott audientián az ott lévő minden rendeknek nevével a prímás őeminenciája által bemutattatván, mely kedvesen vette légyen őfelsége az országnak ezen hívséges indulatját és bizodalmát az országgyűlésnek jegyzőkönyvébe betett valójában királyi beszédje megmutatja; azt mindazonáltal itt is el nem hallgathatjuk, amit őfelsége mindenütt közönségessé tenni parancsolt: hogy tudniillik a maga népeit

18 törvényekkel, de főképpen szeretettel igazgatni kívánja. Mely kegyelmes indulatoknak akkor lett kinyilatkoztatása után másnap, úgymint 20-án őfelsége jókor reggel Bécs felé visszaindult, az ott való egész mulatósa alatt mind maga, mind a felséges nápolyi király és királyi vérből való hercegek mindenkor magyar ruhában mutatván magukat. Micsoda tisztességet tett pedig az ország a felséges nápolyi királynak és miképpen akarja különös arra a végre veretendő pénzzel ezen őfelsége nemzetünknek dicsőségére szolgáló megjelenését emlékezetessé tenni, az az országgyűlése jegyzőkönyvében le vagyon írva. Általesvén eszerint az ország egész örömmel a maga fejedelme törvényes koronáztatásán, és felállíttatván azáltal és a feljebb előszámláltakkal a fejedelem és az ország között való bizodalom annyira szorgalmaztattak az egyesült egyveleges deputatio a maga munkáját, mind a királyi propositiok, mind az azon kívül reá bízatott sokféle cikkelyek körül, hogy mindenek rész szerint elébb, rész szerint végképpen Karácsony havának 10. napján Bécsben a szükséges repraesentatiok mellett felküldődhettek. Melyek is sokféle darabokból állanak, a tekintetes nemes vármegyét annyival inkább terhelni nem akarjuk, mivel azokat az országgyűlésének jegyzőkönyve és a végső megegyezés útján egy csomóba vett cikkelyek bővebben kimutatják. Felmentek ezeknek sürgetésére a felséges palatínus, a prímás, az ország bírája és a personalis is, és éppen ezen esztendőben esett Boldogaszszony havának 21. napjáig odafel mulattak. Közönségessé tevődvén ugyanezen hónapnak 22. és 24. napjain tartatott egyveleges ülésben az ezen repraesentatiokra jött királyi resolutiok, és azok iránt a kerületekben is tanácskozás tartatván azon egyesült egyveleges deputatio ismét egynehány személlyel a kerületek által szaporíttatván, felvevődtek ezek deputationaliter, és mivel nem mindenik királyi resulotio találtatott a statusok és rendek kívánságával megegyezőnek azokból, amelyben a fejedelem is megegyezett, törvény formálódott, a többinek rész szerint újabbi sürgetése, rész szerint vagy a jövő diétára való halasztása, vagy a munkálkodó országos deputatiokra való halasztása rendeltetett. Melyek iránt való tanácskozások és munkák elvégeztetvén és a közönséges egyveleges ülésben Böjtelő havának 3. napján elővétettetvén, 4. napján pedig a palatínus mellett ülő fő- és koronaherceg Ferenc és Ferdinánd, úgy a galériából néző és hallgató felséges neopolitanus király és Ferenc főherceg jelenlétekben folytattatván, egynehány ülésekben annyira ment a dolog, hogy 8. napján ugyan a vallás dolga is a katolikus statusok sokkal nagyobb részinek is hazafiúi törekedésével és megegyezésével végképpen megállapíttatott. 9-én mindenek meghatároztattak és azután őfelségének a megerősítés és a sanctionálás 58 kedvéért fel is küldettettek. Melyek iránt midőn kegyelmes és az ország igazságos kívánságival, bizodalmával megegyező királyi resulotio sok napok alatt várattatnék, közölte a tör-

19 vénybeli cikkelyeknek a felséges kancelláriával való megegyeztetésére s állapíttatására kirendelt deputatio a Böjtelő havának 8. napján tartatott egyveleges ülésben azokat a Bécsből azon felküldettek iránt leküldött igazításokat és módolásokat, amelyeket vagy úgy venne bé az ország szóról szóra amint feküsznek, vagy ha nem tetszik, hagyná ki. Elolvasódtak ezek, s mindjárt akkor nagy megütközést és szomorúságot okoztak, csak az egyszeri elolvasásból is ki lehetvén azt látni, hogy kell lenni a fejedelem körül valami nem jó akaró tanácsadóknak, akik a fejedelemnek irántok való bizodalmával visszaélni, és ugyan a fejedelem és az ország között magának a fejedelemnek megismerése szerint is sok kétséget nem szenvedő próbákkal megbizonyíttatott bizodalmát megháborítani akarják: annyival inkább, hogy az is hitelesen közönségessé lett, hogy Illirica Kancellária 59 volna fel, és az Erdély pedig a most véle egyesült Magyar Kancelláriától állítódott elválasztatott volna. Tartódott eziránt a kerületek előre való tanácskozási után Böjtmás havának 3. napján közönséges egyveleges ülés, amelyben felséges koronahercegünket Ferencet is tisztelnünk szerencsénk volt, akinek is jelenlétiben előhozódván a feljebb említett dolgok, minemű hazafiúi mondást tett Jezerniczky Károly úr nemes Nyitra vármegyének követje, azt amint kinyomtatódott M. betű alatt ide rekesztjük. Megegyezvén ebben mindenek, és az egész dolog a már eddig is dolgozott egyesült egyveleges deputatiora bizattatván, azonnal az ülésnek eloszlása után hozzákezdett ugyanazon palotában ezen egyveleges deputatio, amelyre magát az említett felséges koronaherceg is magát megalázni és abban tovább egy óránál maradni is méltóztatott, a munkához és oly szakadatlan és az idővel nem gondoló szorgalmatossággal dolgozott, hogy negyedikéig nemcsak elvégezte munkálódását, hanem a kerületekkel is közölhette. Megállapíttattak eziránt Böjtmás havának 5. napján azok a repraesentatiok, amelyek a fennforgó dolgokat egész egyenességgel felfedezik, és amelyek már a tekintetes nemes vármegyének meg is vágynak küldve, minemű beszédet tett pedig ugyanazon ülésben kardinális és prímás őeminenciája, azt az N. betű alatt ide zárjuk. Megvilágosíttatván őfelsége az egész dolognak belső mivoltáról és különösen pedig a felséges koronaherceg Ferenc és palatínus magokat hathatósan közbevetvén, úgy a méltóságos ország bírája által is minden tőle kitelhető nagy tehetségét s buzgóságát a haza javára fordítván, oly kellemetes királyi resolutiok hozódtakaz országnak Böjtmás havának 10-én tartott egyveleges ülésre, hogy az őfelsége jósága és igazságszeretete majd mintegy harcolni látszatott a nemzet bizodalmával. Ugyanis elhárítódtak ezekben azok, amelyek a nemzetet, kivált a nemes vármegyék és egyéb jurisdictiofa 0 törvényes aktivitása iránt nyughatatlan

20 kodtatták, és azok is, amelyek már kihagyódíak, kevés és ártatlan igazítással törvénybe menni engedődtek; sőt különösen a hitlevelet bevezető cikkely iránt oly felséges nagylelkűséget mutatott őfelsége, hogy ámbár a haza már azon cikkelyre majd oly formán reá állott, amint kívántatott, mégis őfelsége kevés igazítással azt acceptálta, amelyet az ország csinált, de azt is úgy, hogyha így is az ország kívánsága bé nem teljesedik, azt se ellenzi, hogy éppen oly móddal menjen törvénybe, amint az ország feltette. Megérzette az ország is ezen királyi indulatnak nagyságát és ugyanazért azon őfelsége által előadott semmi kárt nem okozható igazításra reá állott. Ily környűlállásokban előjővén őfelségének az a királyi kívánsága, hogy az időnek rövidségére nézve szokott katona verbuválásnak kívánt sikerét nem reménylhetvén, ajánlana a haza 6000 katonát és lenne a regementek hiányosságának valami jó móddal kipótolása iránt tanácskozás. Azon kívánt katonák állítására ugyan törvényes kauciók alatt az ország azonnal reáállott, a jövendő kipótolás módja iránt való tanácskozást pedig jövő országgyűlésére halasztotta. Jelentette őfelsége ugyanezen alkalmatossággal a magyar követnek is, gróf idősbik Eszterházy Ferencnek Szisztovóra lett indulását, mely is okot adott arra, hogy az ország a coronatio előtt való ajánlását megújítsa és némelyeket válasszon, kikkel az azon békesség körül való titkos környülállások közöltethessenek. Melyeknek alkalmatosságával minemű beszédeket mondott a méltóságos gróf ország bírája, azokat az O. betű alatt ide ragasztjuk. Mindezeknek rendben és írásban való vételére a sokszor említett egyesült egyveleges deputatiora bízódván, annyira ment kettőztetett igyekezetivei a méltóságos ország bírójánál összeülvén, mind a nap késő éjszakáján is, mind másnap reggeli órákon is tartatott üléseiben, hogy mindenek azon hónapnak 11. napján referáltatván, mindazon személyek, kikre a békesség dolgában való tanácskozást az ország bízni méltóztatott elválasztatta, mind minden írások tisztán leíratván őfelségének ugyanazon ülésből megküldődtek. Felment a sokszor dicsért ország bírája mindjárt akkor ezen írásokkal, és már 12-én azt az örvendetes hírt hozta, hogy ámbár őfelsége Olaszországban indulófélben légyen is, mindazonáltal megilletődvén a nemzetnek iránta való hív buzgóságán, 13-án le fog jönni és ezen országgyűlését maga személyesen berekeszti. Tartódott ezen tudósításra nézve ugyanazon Böjtmás havának 13. napján az országnak egyveleges ülése, amelyen az egyveleges deputatiónak a kiállítandó 6000 katonáknak felosztása iránt való munkája felolvastatott, és így amint a P. betű alatt ide zárjuk helybenhagyódott. Mondott ezen alkalmatossággal gróf Teleky József is az evangélikusok nevével egy köszönő mondást, melyet is minthogy a kardinális és prímás úr őeminenciája mondásával is néminemű összeköttetése vagyon, a Q. betű alatt ide rekesztjük. Ekkor megtevődtek egyúttal az őfelsége illendő elfogadása iránt is a szükséges rendelések. Nem is várakoztatta őfelsége a maga hűséges statusait sokáig, mert ugyanazon nap, úgymint 13-án délutáni 4 óra után a felséges korona- s főherceg