Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Büntetőjogi és Kriminológiai Tanszék A JOGOS VÉDELEM ÉS A VÉGSZÜKSÉG A BÍRÓI GYAKORLATBAN SZAKDOLGOZAT Szerző: Nagy Ádám Konzulens: Dr. Gula József Egyetemi docens Miskolc 2013.
University of Miskolc Faculty of Law Department of Criminal and Criminology Law SELF DEFENCE AND EXTREME NECESSITY IN JUDICIAL PRACTICE Miskolc 2013. 1
Tartalomjegyzék 1. ALAPVETÉS... 3 2. BEVEZETÉS... 5 3. RENDSZERTAN... 7 3.1 JOGELLENESSÉG ÉS TÁRSADALOMRA VESZÉLYESSÉG... 9 3.1.1. A materiális jogellenesség...11 3.1.2. Társadalomra veszélyesség a jogalkalmazásban...12 4. A JOGOS VÉDELEM... 15 4.1. RÓMAI JOGI ÉS MAGYAR JOGTÖRTÉNETI ELŐZMÉNYEK...15 4.2. A JOGTALAN TÁMADÁS...20 4.2.1. A jogos védelem tárgya...22 4.2.1.1. Személy elleni támadás... 22 4.2.1.1.1. Élet és testi épség védelme... 22 4.2.1.1.2. Személyhez fűződő jogok védelme... 25 4.2.1.2. A vagyon elleni támadás... 25 4.2.1.3. A közérdek elleni támadás... 29 4.3. A VÉDEKEZŐ CSELEKMÉNY...30 4.3.1. Arányosság és excessus...31 4.3.2. Az időbeli túllépés...37 4.4. EGYÉB JOGOS VÉDELMI HELYZETEK...39 4.4.1. A megelőző jogos védelem és a védelmi eszközök köre...39 4.4.2. Üldözés...45 4.4.3. Provokáció és kölcsönös bántalmazás...48 5. A VÉGSZÜKSÉG... 51 5.1 RÓMAI JOGI ÉS MAGYAR JOGTÖRTÉNETI ELŐZMÉNYEK...51 5.2 A TÖRVÉNYI SZABÁLYOZÁS ISMÉRVEI...55 5.2.1. Veszélyhelyzet és a menthető jogi tárgyak köre...57 5.2.2. Arányosság és mentési tevékenység...59 5.2.2.1. Veszélyközösség... 60 5.2.2.2. Veszélyáthárítás... 61 5.3. A VÉGSZÜKSÉG BÜNTETŐJOGI TERMÉSZETE...64 5.3.1. Törvény feletti végszükség és jogellenesség...66 5.4. ELHATÁROLÁSI KÉRDÉSEK...69 6. BEFEJEZÉS... 71 7. SZAKIRODALOM... 73 2
1. Alapvetés Egy jogterület relatíve átfogó vizsgálatakor a többirányú megközelíthetőség okán, a terület minden közössége ellenére előfordulhat, hogy eltérő olvasatokat ad ugyanarról a tárgyról. Ebben a tekintetben az értelmezés komplexitása olyan hullámgyűrűket kelthet, melyek óhatatlanul összefutnak adott esetben a határterületek egyéb kérdésköreivel, de ugyanígy magának a vizsgált jogi jelenségnek a belső ellentmondásaival is. Ilyen ellenmondás lehet a jog bipoláris karaktere abban az értelemben, amely az elmélet és a gyakorlat szembeállíthatósága folytán jelentkezhet. Az okfejtés ezen lépcsőfokán felvethető egy rendkívül fontos kérdés. Vajon a kettősség és az ellentmondás mennyiben azonosítható egymással, mint fogalom? A közös fogalmi nyelv, melynek elvi feladata a közös gondolati keretekbe illesztés, illetve a különböző területeken belül nyert ismeretek összehasonlíthatóvá tétele, eszközként szintén dichotómiák felhasználásával próbál harmonizálni 1. Ilyen ellentétpárok például az objektívszubjektív, formális- materiális vagy például a jogos- jogtalan fogalmak. A problémát tovább mélyíti, hogy a jog elméleti, valamint gyakorlati művelői, a jog rétegződése szerinti megosztásban is számottevően elkülönülnek egymástól és a szakmai értelemben vett magatartási mintáik, de konkrét jogi előírások is igyekeznek sajátos funkcióikat tisztán tartani más feladatok torzításaitól 2. Sokan úgy vélik, hogy a két oldal izolált megközelítései szintetizáltabb feldolgozásokhoz, értékelésekhez vezethetnek. Mindez azonban úgy vélem az esetek többségében nem megoldás, csupmn összegzés. A jog rétegei kapcsán tett megállapítás körében az is kiemelendő, hogy mindenképpen a kiindulási pontra kell a figyelmet összpontosítani, ez pedig azt is jelenti, hogy a kriminálpolitikai indokként megfogalmazott, a jog által garanciálisan biztosított jogosultság csakis abban az esetben érheti el valódi jelentéstartalmát, ha a joganyag alkotási folyamatában, a társadalomban kardinálisnak tartott morális- igazságossági szempontok minden esetben a döntési szelekciók egyik vezérlő elveként jelennek meg. A rendelkezések ezen ismérve, lényegében a törvény szövegében rejlő azon belső erő felkeltésére irányul, melynek célja, hogy az elmélet és gyakorlat kettőssége 1 Pokol Béla: A szellemítettség/rögzítettség kategóriapáros mint a társadalomelmélet alapkategóriái, Jogelméleti Szemle 2010/2. 1. o. lásd: http://jesz.ajk.elte.hu Letöltve: 2012.11.30 2 Pokol Béla: A jog rétegeinek történeti kibomlása, De iurisprudentia et iure publico, I. évfolyam, 2007/1-2. szám 74. o. 3
tartalmilag váljon egy egésszé. A vázolt irányvonalak mentén tett felismeréseknek, belátásoknak egy jogintézmény reformjánál az alkotási folyamattól egészen annak alkalmazásáig változatlan formában kell indokul szolgálniuk. Emellett semmi esetben sem célszerű a szabályozás azon módja, mely azáltal köti meg tételes anyagi szabályként a jogalkalmazást, hogy átvéve annak szerepét a folyamatos bővítés és elaprózás mellett elkötelezve magát, minden eshetőségre megoldással akar szolgálni. Ami egyszerű az egyben átláthatóbb is, ami pedig következetesebben tud és egyben ilyen módon is hagy érvényesülni. A hatékonyság és célszerűség pedig csakis akkor tartható fenn, ha minden esetben a főszabályra alapítjuk a kivételt és nem fordítva. Mindezek fényében véleményem szerint a legfontosabb kérdés talán akként fogalmazandó meg, miszerint miképpen adjunk jogot a jognak, hogy egyáltalán joga legyen jognak lenni? 4
2. Bevezetés A legalitás és a legitimitás egymást feltételező, mégis időről időre megújuló viszonya alapvetően befolyásolja a jogrendszer felépítését és működését. A társadalmi, gazdasági, politikai élet változásai, az állami működés teljes spektrumát lefedik, mindez pedig szükségképpen azt is feltételezi, hogy az ily módon átalakuló, a funkcionalitás keretét adó szabályozás, a vele szemben támasztott kívánalmakhoz vagy legalábbis egy többé- kevésbé elfogadható szinthez idomuljon. Miközben mindez megvalósul, a jogi szférák szerint elkülöníthető esszenciális, ámde szükségszerűen változást követelő jogintézmények aktualitását hangsúlyozzuk. Létezik azonban az aktualitásnak egy olyan vetülete is, melynek értelmében egy adott jogi jelenség - mint ezen ismérv hordozója - tekintetében már egy- egy tartalmi elem, részterület esetében is, a valóság számottevően lehetséges kimeneteleinek leképezése permanensen vitatott és szüntelenül erős kételyekre ad okot. A dolgozatom témáját képező jogos védelem, illetve a végszükség időszerűségéhez kétség sem fér, hiszen a módosulás irányába ható mozzanatok már a tavalyi évben, az Alaptörvény elfogadásakor érzékelhetőek voltak. Az Alaptörvény hazánk legfontosabb jogszabálya, így tartalmával ellentétes szabályt nem lehet alkotni. Ez azért is fontos, mivel amellett, hogy az Alaptörvény számos klasszikus büntetőjogi jogelvet tett a magáévá, rögzítették benne az önvédelemhez való jogot is, mely ezáltal minden állampolgár alapvető joga és alapjoga is lett egyben. Az elkövetkezendő időszakban a közvélemény elvárásainak és a felállított követelményeknek több pontban is fokozottan megfelelő érdemi javaslatokat, a bizottsági üléseken a képviselők kezdeti támogatása után az elnökség rendre leszavazta, így az nem kerülhetett a parlament elé. Ennek ellenére az emberek többsége úgy vélte, hogy vagy technikai oldalról történik a közeljövőben változás vagy a fogalmi defektusok kiküszöbölése fog esetlegesen megtörténni, mivel ezeken kívül, lényegi változást nem igazán hozhatott más megoldás. A 2011. évi őszi parlamenti ülésszakban kezdődtek meg a tárgyalások az új Büntető Törvénykönyv javaslatáról, mely törvényjavaslatot az Országgyűlés idei év június 25. napján elfogadott. A 2013. július 1.- től hatályba lépő új Btk. jogos védelemre vonatkozó rendelkezései azt gondolom mindenképpen üdvözlendőek. Az indoklás szövegezése is a Törvény garanciális jellegét hangsúlyozza, melynek érvényesülése - idézve az általános indoklást - a törvénytisztelő polgárok biztonsága irányába kell, hogy fokozottan fennálljon. 5
Mindez természetesen csak akkor valósulhat meg, ha a Törvény szövegét lerontó, erről a lépcsőfokról visszalépő módosítás a hatálybalépésig nem fog megszületni. A téma kapcsán a kérdéskörök több irányba is kihatnak, mind elméleti, mind pedig gyakorlati értelemben. A perifériákhoz kapcsolódó határterületek, illetőleg az ott fellelhető részterületek fontosabb szegmensei szintén szerepet kapnak majd az egyes fejezetekben. Mindazonáltal szeretném hangsúlyozni, hogy az egyes részek elemzésénél, ahol az elfogadott új Büntető törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény módosulást hoz a témával összefüggésben, az a régi szabályozással összehasonlítva minden esetben kifejtésre kerül. 6
3. Rendszertan A büntethetőség/büntetendőség a bűncselekmény elkövetése miatti büntetőjogi felelősségre vonás lehetőségét jelenti. Bár ezen opció érvényesülését különböző körülmények akadályozhatják, mégis a felelősség legmeghatározóbb motívuma a bűncselekmény meg(nem)valósulása. A bűncselekmény létrejöttének is vannak feltételei, melyek a törvény által büntetni rendeltség (tényállásszerűség), a cselekmény társadalomra veszélyessége, illetve az elkövető bűnössége. Ezeknek a feltételeknek a hiánya kizárja a bűncselekmény megállapítását, így a felelősségre vonás lehetőségét is. A büntetőjogi felelősségre vonás akadályainak rendszere a bűncselekménytan egyik legnagyobb tartalmi egysége. Az akadályokon belül három egységet különíthetünk el. A Büntethetőséget kizáró, a Büntethetőséget megszüntető, valamint a Büntetőeljárás lefolytatását kizáró okokat. A jelenleg hatályos Btk. 3 III. Fejezete, I. Címének 22. - a 4 értelmében a büntethetőséget kizárja: a) a gyermekkor, b) a kóros elmeállapot, c) a kényszer és a fenyegetés, d) a tévedés, e) f) a jogos védelem, g) a végszükség, h) a magánindítvány hiánya, i) a törvényben meghatározott egyéb ok. A Büntethetőséget kizáró okok többféle módon csoportosíthatóak, ugyanakkor azt gondolom mind szövegösszefüggés tekintetében, mind pedig az érthetőség kapcsán is helyesebb, ha mint elsődleges és másodlagos okok jelennek meg a felosztásban. 3 1978. évi IV. törvény a Büntető Törvénykönyvről 4 A 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről, eltérő szabályozás keretében a tv. IV. Fejezetének 15. - a, Büntethetőséget kizáró vagy korlátozó okok címmel, már az elkövető büntethetőségéről illetve a cselekmény büntetendőségéről rendelkezik, valamint a törvényhely kiegészülve a jogszabály engedélyével ponttal, egyben szűkül is, hiszen a magánindítvány hiánya pont a VI. Fejezet 31., A büntetőjogi felelősségre vonás egyéb akadályai cím alá került át. 7
Az elsődleges büntethetőséget kizáró okok esetében a bűncselekmény fogalmának valamelyik eleme hiányzik, ezáltal ezen okok már a bűncselekmény létrejöttét, egyúttal az elkövető felelősségét is kizárják 5. A ténybeli tévedés a szándékosságot és ezzel a cselekmény tényállásszerűségét zárhatja ki 6. A társadalomra veszélyességet kizárja a jogos védelem és a végszükség 7. A bűnösséget kizáró ok pedig a gyermekkor, a kóros elmeállapot, a kényszer és a fenyegetés. Az utóbbi két ok, a beszámítási képesség hiányának kategóriájába is sorolható, melyhez hasonló jellegű fordulatok a jogos védelem vagy a végszükség kereteinek túllépése ijedtségből vagy menthető felindulásból 8. A másodlagos büntethetőséget kizáró okok a bűncselekmény létrejötte ellenére zárják ki a büntethetőséget. Ilyen másodlagos okok, a magánindítvány hiánya, valamint a törvényben meghatározott egyéb ok 9. Végezetül említést kell tenni olyan általánosan elismert és egyes törvényi tényállásokkal kapcsolatban alkalmazható kizáró okokról melyek a Törvényben nem szerepelnek. Ezek az úgynevezett törvény feletti büntethetőséget kizáró okok 10. Csupán csak elhatárolási célzattal emelném ki a Büntethetőséget megszüntető okokat, melyek az elkövetés idején létrejövő felelősséget csak utóbb szüntetik meg. A hatályos Btk. III. Fejezete, II. Címének 32. - a 11 értelmében a büntethetőséget megszünteti: a) az elkövető halála, b) az elévülés, c) a kegyelem, d)a tevékeny megbánás, e) a törvényben meghatározott egyéb ok. 5 Berkes György, Kiss Zsigmond, Kónya István, Molnár Gábor, Rabóczki Ede, Akácz József, Belegi József, Katona Sándor, Márki Zoltán, Mészár Róza: Magyar Büntetőjog- Kommentár a gyakorlat számára, HVG- ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft, 2012. 59. o. 6 A társadalomra veszélyességében való tévedés szándékos bűnösséget kizáró ok. 7 BH 2011.269. 8 Btk. 29. (2) bek., 30. (2)-(3) bek. (Lásd még: BH 2003.175) 9 Pl.: 4. (2) bek., 123., 150. (2) bek., 173/A. (3) bek., stb. 10 Pl.: engedély, sértett beleegyezése, megengedett (indokolt) kockázat, stb. 11 A 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről V. Fejezetének 25. - a változatlanul szabályozza a büntethetőséget megszüntető okokat. 8
3.1 Jogellenesség és társadalomra veszélyesség A törvényesség a jog uralmát jelenti ugyan, azonban nem a jogállami joguralom értelmében. Ugyanis a jog természetére és karakterére nem hat ki. 12 Földvári József szerint a Büntető törvénykönyv bűncselekmény fogalma azért kiemelt fogalom a büntetőjog- tudományban, mert valamennyi egyéb büntetőjogi fogalom a bűncselekmény meghatározásához fűződő viszonyától függően foglalja el helyét a tudományág rendszerében. A társadalomra veszélyesség amellett, hogy megalapozza a dolgozatban taglalt jogintézmények elméleti vizsgálatát, külön tételes jogi fogalomként, valamint a bűncselekmény fogalmi elemeként, azt gondolom nem csupán mint viszonyítási alap jelenhet meg az anyagi jog kapcsán. Mindazonáltal tartalmilag talán helyénvalóbb a címben szereplő fogalmak konfliktusáról beszélnünk. Gustav Radbruch a jogállami elv alkotóelemeinek viszonyát úgy határozza meg, mint a jogeszme nélkülözhetetlen összetevői közötti antinómiák sorát. Az igazságosság aktív eszmény, mivel sokszor csak megközelíthető, a dolgok megváltoztatására hív fel. A jogbiztonság ezzel szemben passzív, hisz a rend tartóssága érdekében gyakran az eszményekről való lemondással jár. Mindemellett azt is mondhatjuk, hogy a jog a célszerűség révén közvetlen kapcsolatba kerül egy politikai hatalmi renddel, sőt annak eszközévé is lehet, míg az igazságosság inkább leválasztja arról. Mindebből arra lehet következtetni, hogy a jogbiztonság permanensen a fogalmi hármas közbenső helyét foglalja el 13. A probléma ebben a körben a viszonylagosság kérdése. Ez nem csupán az egymással ellentétes elvárások aspektusa, hiszen azon kijelentés is helytálló lehet, miszerint különválhat a jog, a törvények, valamint a jogalkalmazás igazságossága is. Ez utóbbi körben külön kiemelést igényel, hogy ez nem csupán a fiat iustitia, pereat mundus 14 körében érzékeltethető, hanem azt mondhatjuk, hogy a jogalkotó szervek által létrehozott jogi norma esetén eleve adott az egybevágóság hiánya a hatályos jog és az érvényesülő jog között. A felelősség absztrakt és empirikus értelme ténybelileg nem ugyanaz 15. A jogi felelősség 12 Wiener A. Imre: Büntetendőség- Büntethetőség, KJK- Kerszöv. 2000. 136. o. 13 Wiener A. Imre: i. m. 19. o. 14 Legyen igazságosság, még ha el is pusztul a világ (lásd bővebben: Heller Ágnes: Az igazságosságon túl, Gondolat Kiadó, 1990.) 15 Tamás András: Állam- és Jogelmélet, UNIÓ Lap- és könyvkiadó Kereskedelmi Kft., 2003. 176. o. 9
jogszabályban tételezett értelme nem azonos annak empirikus jelentésével, tehát azzal, ahogyan az az érvényesülés működési irányaként kifejezhető. Mindebből fakadóan pedig kijelenthetjük, hogy ha a jog alkalmazója adott esetben nem vizsgálhatja felül egy szabály előírásait, vagy helyesebben alkalmazását, az végeredményben paradoxonhoz vezet 16. Más kérdés, hogy elviekben az igazságtalan jogszabály is alkalmazható igazságosan vagyis ebben az értelemben következetesen. A jogelméleti kitekintést megelőzően tett kijelentésem kapcsán nézzük meg, a fontosabb elemek elhatárolásával, hogy a konfliktus ebben a kérdéskörben hogyan értelmezhető. Maga a jogellenesség a külvilágban lejátszódó szubjektív elemektől mentes objektív körülmény. A szubjektív elemek a bűnösség tárgykörét képezik. Az objektív és szubjektív elemek szétválasztásával jön létre a tényállásszerűség fogalma. Ha jogalkalmazói oldalról közelítünk, adott egy cselekmény, melynél a jogalkalmazó elsődlegesen azt vizsgálja, hogy az kimeríti- e a Btk. valamely bűncselekményének törvényi tényállását. Ha a válasz igen, vizsgálni kell, hogy a cselekmény jogellenes-e. Végül, ha jogellenes, akkor a bűnösség kérdése kell, hogy eldőljön 17. A jogellenesség fogalmát tovább bontva különbség tehető formális valamint materiális fogalom között. A formális megközelítés egy bővebb kör, jogi normában előírt cselekvési vagy tilalmi kötelezettséget sértő magatartás. Létezik azonban a cselekvés és a norma kapcsolatának egy mélyebb magva, amely pedig a materiális, vagy anyagi jogellenesség kategóriája, rendszerint a jogilag védett jogtárgyak körét jelenti. Ha például egy jogilag előírt kötelezettség csak egy formálisan jogellenes cselekmény realizálásán keresztül teljesíthető, akkor a kötelezettségnek eleget tevő magatartásból a materiális jogellenesség hiányzik 18. Ahhoz tehát, hogy egy tényállásszerű és bűnös magatartás ne minősüljön bűncselekménynek, elegendő- e az, hogy ez a materiális jogtárgy alapvetően hiányzik, vagy csakis a kizáró okokra lehetünk figyelemmel? Itt jutunk el a társadalomra veszélyesség fogalmához, mely a védendő érték, valamint az objektív jelleg 19 tekintetében a materiális jogellenességgel szinte azonosítható. Ezen áttekintésből következő egyik kérdés, hogy vajon nélkülözhető- e az, hogy két szinonim fogalom közül az egyik szükségszerűen 16 Ilyen ellentmondás figyelhető meg abban a tekintetben, hogy ha például az igazságos jogalkalmazás elfogulatlanságot jelent ugyan, de mégis azt feltételezi, hogy elfogultak vagyunk a szabály iránt, vagyis jogászként még akkor is feltételezzük, hogy a szabály helyes, ha magánemberként esetleg vitatjuk azt. 17 Belovics Ervin: A büntetendőséget kizáró okok, HVG- ORAC. 2009. 14. o. 18 Példaként említhető, ha a tanú igazmondási kötelezettségének betartása révén szükségszerűen a becsület csorbítására alkalmas tényt állít. 19 Társadalomra veszélyességet a jogalkotó csupán felismeri, nem pedig konstruálja. 10
kizárja a másikat, illetve ha a válasz nemleges, melyik lesz az, melynek létjogosultsága megalapozható. 3.1.1. A materiális jogellenesség A társadalomra veszélyesség lényegében valamely jogtárgy megsértését vagy veszélyeztetését jelenti. A jogellenesség körében a formális jogellenesség azon túl, hogy tényállásszerű cselekményt jelent, ha büntető- jogellenességről beszélünk, úgy kiegészítendő azon kritériummal, hogy büntetőjogi szankcióval is legyen fenyegetve. Ha a materiális oldalt vesszük, az egyrészt jelentheti a jogtárgy sértését vagy veszélyeztetését, mint kodifikált materiális jogellenesség, azonban másrészt értelmezhető úgy is, hogy a formálisan jogellenes cselekménynél nem áll fenn jogellenességet kizáró ok. Az utóbbi felfogás kapcsán tehető egyik álláspont, hogy törvényi jogellenességet kizáró ok esetén a cselekmény formálisan sem jogellenes, a másik álláspont szerint viszont a formális jogellenesség fennállása mellett a cselekmény materiálisan nem lesz jogellenes, azonban társadalomra veszélyes marad, vagyis jogi tárgyat sért vagy veszélyeztet. Ebben az esetben a társadalomra veszélyesség nem azonosítható a materiális jogellenességgel, hiszen amíg az előbbi jogi tárgyat sért vagy veszélyeztet, addig az utóbbi azt is megköveteli, hogy ne álljon fenn jogellenességet kizáró ok 20. A kizáró ok egyébként nem feltétlenül jelenti azt, hogy a cselekmény nem sért jogi tárgyat, tehát másképpen fogalmazva, jogellenességet kizáró ok fennállásakor, a cselekmény nem materiálisan jogellenes, azonban kétségtelenül társadalomra veszélyes marad. Másik fontos ismérv lehet, hogy vajon mondhatjuk-e valamely fogalomra, hogy az tisztán büntetőjogi kategória, vagy leszűkíthetjük-e azt ezen jogág területére. A jogellenesség tekintetében, ha a formális oldalt egyértelműen a büntetőjogra szorítjuk, akkor a cselekmény első körben akkor büntető jogellenes, ha büntető törvénybe ütközik és büntető normával fenyegetett. Az erre épülő materiális jogellenesség már a büntetőjog területén lesz. A társadalomra veszélyesség tekintetében azonban azt mondhatjuk, hogy a büntetni rendeltség lesz azon sajátosság, mely a fogalmat a büntetőjogra szűkítheti, hiszen az ilyen cselekményeknek csak egy részét rendeli büntetni a jogalkotó, azonban erre sem mondható teljességgel, hogy csupán büntetőjogi szempontból lenne absztrakt módon veszélyes a 20 Mészáros Ádám: Adalékok a jogellenesség- társadalomra veszélyesség kérdésköréhez, Jogelméleti Szemle 2008/4. sz. 18. o. 11
társadalomra 21. Ebben a körben tehát végeredményben azt mondhatjuk, hogy a társadalomra veszélyességnek csupán csak a jogalkalmazói szerepe állhat összhangba a materiális jogellenességgel. Ezen alfejezet zárásaként fontosnak tartom kiemelni Tokaji Géza álláspontját, miszerint bár a társadalomra veszélyesség minden esetben jogi tárgy sértésén vagy veszélyeztetésén alapul, azonban ennek ellentéte már nem ad helyes meghatározást. A típusában egyébként veszélyes cselekmény adott esetben nélkülözheti a társadalomra veszélyes jelleget, sőt esetenként akár hasznos is lehet 22. 3.1.2. Társadalomra veszélyesség a jogalkalmazásban Vitatott kérdés, hogy a társadalomra veszélyesség a bűncselekménynek vajon olyan fogalmi eleme- e mely nélkül a bűncselekmény nem valósul meg, avagy nem lehet azt állítani, hogy a társadalomra veszélyesség egyáltalán nem hiányozhat, így bűncselekmény mindig megvalósul. Az is fontos felvetés 23, hogy amennyiben a társadalomra veszélyesség absztrakt jellege, pusztán csak jogpolitikai deklarációként jelenne meg, úgy nem lenne a bűncselekmény fogalom e tekintetben tartalmi, hiszen akkor az előzőekben írtak szerint, a bűncselekmény a társadalomra veszélyes cselekmények közül az lenne, melyet a jogalkotó olyan súlyúnak talál, hogy a törvény által büntetést rendel hozzá. Tartalmi többletet a bűncselekmény fogalom akkor kap a bűncselekménnyé válás folyamatában, ha a cselekmény a többi fogalmi elem megvalósulása mellett ténylegesen sérti vagy veszélyezteti a jogi tárgyat. Az a veszély, mely szerint a jogalkalmazó felülírja a jogalkotó parancsát a társadalomra veszélyesség értelmezése során, csak abban az esetben valósulhatna meg, ha az a cselekménytípus absztrakt társadalomra veszélyességére vonatkozna, vagyis a kriminalizálás indokára 24. 21 Dr. Kőhalmi Zoltán: A társadalomra veszélyesség fogalma a büntető anyagi kódexekben, 7. o. Lásd: http://ujbtk.hu/a-tarsadalomra-veszelyesseg-fogalma-a-bunteto-anyagi-kodexekben/ Letöltve: 2012. október 19. 22 Tokaji Géza: A bűncselekménytan alapjai a magyar büntetőjogban, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1984, 109. o. 23 Wiener A. Imre i. m. 155. o. 24 Mészáros Ádám i. t. 8. o. 12
Itt jut szerephez az absztraktság és a konkrétum dialektikája, melyet többek között Berkes György véleményem szerint kiválóan szemléltet. Tanulmányában 25 rávilágít arra, hogy a társadalomra veszélyesség teljes hiánya, adott esetben nem törvény feletti jogellenességet kizáró ok, hanem ilyenkor a büntetlenség kifejezetten a Btk. rendelkezésén alapul. A Btk. reálisan számot vet a törvényhozás korlátaival, mert akárhogyan is határozza meg a Különös rész az egyes tényállásokat, mégis előfordulhatnak olyan tényállásszerű cselekmények, melyek nem sértik vagy veszélyeztetik adott bűncselekmény jogi tárgyát 26. Az, hogy a kérdéses fogalom a bűncselekmény fogalmi eleme azt hivatott megoldani, hogy az általános törvényi megfogalmazás adott esetben igazságtalan eredményre vezessen. Megjegyzendő azonban az is, hogy a bírói gyakorlat által megállapított kizáró okok 27 számos cselekményre vonatkozó általános szabályok és szélesebb körű bírói mérlegelést feltételeznek, mint a társadalomra veszélyesség hiányának megállapítása egy konkrét ügyben. Vajon ilyen bíróság alkotta szabályok mennyiben sérthetik a jogbiztonságot? Belovics Ervin szerint a jogbiztonság kritériuma azért nem csorbul ilyen esetekben, mivel a bíróságok csak rendkívül ritka esetekben alapítják felmentő ítéletüket ezen logikai konstrukcióra 28. Egyetértek azon megállapítással is, mely szerint a jogállamiság eszményével akadálytalanul összeegyeztethető ezen szemlélet, mégpedig azon okból kifolyólag, hogy felmentést csak olyan atípusos esetekben tesz lehetővé, amikor sem törvényes, sem pedig törvényfeletti kizáró ok nincs 29. A cselekmény azonban éppen atípusos volta miatt érdeket, értéket azért sért vagy veszélyeztet, hogy egy fontosabb érdeket vagy értéket mentsen. A jogi tárgyak kollíziója sohasem zárható ki teljesen. Az emberi együttélés fenntartása megköveteli, hogy az ilyen konfliktusban a kisebb érdeket feláldozzuk, a nagyobb megmentéséért 30. Azt azonban hozzátenném, miképpen az Nagy Ferenc tanulmányában is szerepel, hogy bár jogtárgy és jogtárgy- védelem között is különbség tehető a jogtárgy jelentésének vonatkozásában, mindazonáltal az érdek mint meghatározás annyiban problémásnak mondható, hogy az érdekek minden esetben 25 Berkes György: A társadalomra veszélyesség hiányának büntetőjogi értékelése, Magyar Jog 1999/12. sz. 730.- 731. o. 26 Kúria Bfv. I. 1276/2010. Nem jogos védelem címén, hanem mert a cselekmény nem jogellenes, bűncselekmény hiányában van helye a terhelt felmentésének, ha a sértettel szemben az elveszett birtoka visszaszerzése érdekében önhatalommal lép fel. 27 Pl.: sértett belegyezése, kockázat 28 Belovics Ervin: Az érték- érdek összeütközések, mint a büntetendőséget kizáró okok, 199. o. Lásd: http://doktori-iskola.law.pte.hu/files/tiny_mce/file/archiv2/belovics_ervin_tezisek.pdf Letöltve: 2012. október 19. 29 Dr. Kőhalmi Zoltán i. t. 8. o. 30 Hollán Miklós: Megkésett búcsú a társadalomra veszélyességtől, Jogelméleti Szemle 2003/4. sz. 3. o. 13
valamire irányulnak, amely ismérv az értékességük válaszreakciójaként jellemezhető 31. A jogi tárgy az érdek tárgya és nem önmagában az. Ezen meghatározás véleményem szerint abban a kontextusban is megállja a helyét, ha a jogi tárgyat, mint az embereknek az érdekekhez fűződő értékelt kapcsolataként vesszük alapul. Kijelenthető, hogy a büntetőjog nem a jogszabályok, hanem a normák összessége 32, melynek tekintetében a bíró alkotta jog, mint többletelem szerves része kell, hogy legyen a konkrét eset megítélésének. A bíró a törvény alkalmazása és értelmezése révén a normaalkotó folyamatba kapcsolódik be. Mindez annál is inkább megkövetelhető, mivel a jogalkotás és jogalkalmazás viszonyfogalmak, így csak egymáshoz való viszonyukban értelmezhetőek, egymásra utaltságukban léteznek. Kiindulva abból, hogy a bűncselekmény definíciójának fogalmi jegyei konjuktív elemek és elviekben nem tehető különbség közöttük aszerint, hogy jogalkalmazói vizsgálatra szorulnake, vagyis valamennyi kritérium a jogalkalmazás teljes szakaszában vizsgálandó 33, valamint tekintve a már fentebb elemzett kérdéskört, miszerint a jogbiztonság csupán a rutin helyzetekben élvez feltétlen elsőbbséget, de a jogalkotó által részletszabályozás útján nem tipizálható élethelyzetekben a materiális igazságossággal szemben hátrányba kerülhet, a következő elméleti konstrukciót 34 tartom megfontolandónak: Tisztán formális bűncselekmény fogalom kodifikálása azon feltétellel, hogy a törvény más rendelkezései mondják ki azt, hogy nem valósul meg bűncselekmény bűnösség hiányában, például adott tényállás keretein belül, kimondottan annak jellegére vonatkoztatva. Másrészről a jogszerűség materializálása a jogellenesség helyett, vagyis a büntetőjogi felelősséget kizáró okok között legyen szabályozva tartalmilag az a tétel, miszerint nem büntetendő az a cselekmény, amely az elkövetéskor nem sérti vagy veszélyezteti a jogi tárgyat, vagy amennyiben mégis, azt a szükségesség és arányosság keretei között egy magasabb egyéni vagy társadalmi érdek megfelelően kompenzálja. 31 Nagy Ferenc: Gondolatok és kérdések a jogellenesség valamint a jogi tárgy köréből, Jogelméleti szemle 2008/4. sz. 11. o. 32 Wiener A. Imre i. m. 129. o. 33 Lásd: A társadalomra veszélyesség körében Dr. Kukorelli István alkotmánybíró különvéleménye, 13/2000. (V.12.) AB. Határozat 34 Mészáros Ádám i. t. 25. o. 14
4. A jogos védelem 4.1. Római jogi és magyar jogtörténeti előzmények A történeti adalékok tekintetében, a római jogi gondolkodás meghatározó vonása a jogos védelem kapcsán a merőben gyakorlatias jelleg. Esetjogias fejlődését tekintve azt mondhatjuk, hogy a központi fogalmak körét ezen korszakban és ebben a kontextusban a magánbosszú, valamint az önvédelem joga lényegében kimeríti. Az is elmondható, hogy a római jog ismert olyan helyzeteket is, amelyekben a mai büntetőjogi dogmatika szerint a cselekmény jogellenessége formailag fennáll, azonban a materiális jogellenesség valamilyen oknál fogva mégis hiányzik. 35 Ezáltal az elkövető felelősségre vonása elmarad. A XII. táblás törvények még alapvetően az önbíráskodást szorgalmazták oly módon, hogy a vim vi repellere licet elv egyfajta szokásjogi motívumként a ius naturale szerves részét képezte. A Digesta típuseseteit tekintve azonban már egy intézményesebb jelleg az, amely meghatározó. Gaius úgy fogalmaz, hogy fenyegető veszély esetén, a józanész alapján mindenkinek joga van magát megvédeni. Itaque si servum tuum latronem insidantem mihi occidero, securus ero: nam adversus periculum naturalis ratio permittit se defendere. Ulpianus szerint, ha valaki a köz érdekében okoz kárt, méltánytalan lenne felelősségre vonni a cselekmény miatt, ha a társadalmi előny nagyobb a magánérdek sérelme mértékénél. is qui iure publico utitur, non videtur iniuriae faciendae causa hoc facere. A római jog a jogtalan támadás elhárítását mind a személy elleni, mind a vagyoni javak elleni jogtalan támadással szemben lehetővé tette 36. A különbség abban mutatkozott, hogy az akkori szabályozás az élet elvételét, tehát a támadó megölését csakis élet, női szemérem, testi épség elleni támadás esetén tette lehetővé, vagyon elleni támadás esetén viszont csak erőszak kifejtését biztosította emberölés nélkül. A szükségességet, mint a védelem 35 Orosz P. Gábor: Jogos védelem és végszükség, mint a jogellenesség kizáró okai a római jogban és napjainkban, Jogelméleti Szemle 2003/2. sz. 1. o. Lásd: http://jesz.ajk.elte.hu/orosz14.html Letöltve: 2011.április 13. 36 Belovics Ervin i. m. 59.o. 15
megalapozottságának nélkülözhetetlen elemét már Paulus is megemlíti, mégpedig oly módon, miszerint a jogos védelmi helyzet létrejöttének feltétele, hogy a jogtalan támadás elhárításának szükségesnek kell lennie. Cum aliter se tueri non possent. A Justinianusi Kodifikáció 37 pedig amellett, hogy a római esetjogi megközelítésből adódó kazuisztikus rendszert felváltja egy, a védelemben részesülő jogi tárgyak részletes és texatív felsorolásával, a jogos védelmet a jogból származó jogos cselekményként fogalmazza meg. A hazai jogfejlődés tekintetében már Szent István törvénykönyve is iránymutatást ad, mégpedig a házakba törők és az ottan támadt viadalok kapcsán oly módon, hogy ha valamely személy a támadás során életét veszti, az megtorlás nélkül feküdjön, hozzátartozóinak kompenzáció ebben az esetben semmiképpen sem járhatott 38. II. József 1788. évi Btk.- ja, a jogos védelem kérdését csak emberölés esetében szabályozta és ismerte el. Olyant viszontag, aki magát igazságosan védelmezvén, valakit megöl, nem lehet gyilkosnak ítélni. A törvény pontos szabályozással élt a jogos védelem túllépésével kapcsolatban is. Az igazságos védekezésnek határait által hágta, mert az erőszakot nem csak a reá rohanónak megölése által, hanem másképpen is elkerülhette volna. Ilyen esetekben az illető mérsékelt büntetést érdemelt. A Tripartitum 39 (1517) amellett, hogy elismeri a jogszerű védekezést élet, testi épség illetve vagyon elleni támadás esetén, azt is kimondja, hogy ez a védelmi cselekmény erélyesebben gyakorolható személy elleni támadás esetén, mint egyéb esetekben. A részletes szabályozás ebben a körben később a Directo Methodica- ban került összefoglalásra. A Jurisprudentia Criminalis 40 (1751) a causa- tempus- modus fogalmi hármassal utal a jogos védekezés szükséges előfeltételeire. A 18. század bűnvádi eljárását meghatározó Praxis Criminalis, a védekezést jelentős korlátok közé szorította azáltal, hogy kimondta: Jogos védelmi cselekmény csakis akkor áll fenn, ha a menekülés lehetetlen, valamint a támadást fegyverrel követték el. 37 Újvári Ákos i. m. 12. o. 38 Tóth Mihály: Néhány szempont a jogos védelem körében zajló vitához, Büntetőjogi Szemle 2012/1. sz. 1. o. 39 Belovics Ervin i. m. 69. o. 40 Újvári Ákos i. m. 13. o. 16
Lényeges körülmény, hogy a 19. század elejéig a jogos védelem szabályozása szokásjogi alapokon működött, melynek legfőbb jellegzetessége a szigorú arányosság, ezen belül pedig a fegyverek egyenlőségének elve. Az 1843. évi javaslat 6. - ának jellegzetes megfogalmazása vétlen önvédelemként aposztrofálja a jogos védelmet, habár a védelem alapvetően más személy érdekében is kifejthető volt. A javaslat elsőként fogalmazza meg a félelem, illetve az ijedség okán történő túllépés felelősségalakító, illetve megszüntető szerepét. A Csemegi- kódex 41 (1878. évi 5. tc.) részletesen foglalkozik a szükségesség- arányosság problematikájával. A jogos védelem határa a szükségességben, a támadással való arányosságban van. Emellett a közvetlenül fenyegető jogtalan támadás diszpozíciószerű elhárítására is lehetőséget ad. A Csemegi- kódex a vagyon elleni támadásokkal szemben alkalmazható védekezés határait attól függően ítélte meg, hogy a támadás egyértelműen csak vagyon ellen irányul vagy adott esetben akár közvetetten is, magában foglalja- e a személy elleni támadás lehetőségét. Ezen utóbbi esetben semmilyen sérelem okozása nem volt kirívóan aránytalan. Nagy értékű javak elleni támadás megakadályozására, amennyiben enyhébb elhárítási mód nem volt, a szabályozás elismerte bármilyen súlyú sérelem okozásának jogosságát. Az elsődleges szempontot tehát, a kódex értelmében a visszaveréshez szükséges erő képezte, mindazonáltal fontos kérdés volt az arányosság szükségessége is. Finkey Ferenc ezt úgy fogalmazta meg, hogy kisebb sérelem ellen ne vegyük igénybe nagyobb jogtárgy megsértését. A megtámadott és a védelem során megsértett jogtárgyak relativitása kapcsán Angyal, Heller valamint Vámbéry is egységes álláspontot képviselt: A támadónak értékesebb java is megsérthető, mint amire a támadás irányul, azaz a menekülő tolvaj le is lőhető, ha ez a támadás elhárításához szükséges. A tisztán vagyon elleni támadásoknál, mindhárman csupán erkölcsi posztulátumnak tekintették, hogy a védelmi cselekmény feleljen meg bizonyos szintű arányossági követelménynek, vagyis egy csekély jelentőségű vagyontárgy megtámadása esetén ne lehessen elmenni a támadó megöléséig 42. A Btá. (1950. évi II. tv) 15. - a 43 szól a védendő jogi tárgyakról, valamint kiemeli a menekülési kötelezettség elsődlegességét. Az arányosság kérdésében azonban nem foglal állást, azt teljes mértékben a bírói gyakorlatra bízza. Ez a megoldás jól szemlélteti többek 41 Belovics Ervin i. m. 71.o. 42 Újvári Ákos: Hagyományok és változások a jogos védelem elvi és gyakorlati megítélésében, Magyar Jog 2002/6. sz. 343. o. 43 Újvári Ákos i. m. 17. o. 17
között azt, hogy a Btá. nem jogi uralmat szentesített, hanem leginkább a pártvezetést kiszolgáló eszközként jelent meg. Az 1961. évi V. tv. 25. - a 44 kimondja: Jogos védelemben az cselekszik, akinek a cselekménye a közérdek vagy a saját, illetőleg mások személye vagy javai ellen intézett, vagy azokat közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges. A jogos védelem jelenleg hatályos szövegét az 1978. évi IV. tv. 29. - a szabályozza, a 2009. évi LXXX. tv. módosítására is tekintettel, az alábbiak szerint: (1) Nem büntethető, akinek a cselekménye a saját, illetőleg a mások személyei, javai vagy közérdek ellen intézett, illetőleg ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges. (2) Nem büntethető az sem, aki az elhárítás szükséges mértékét ijedtségből vagy menthető felindulásból túllépi. (3) A megtámadott nem köteles kitérni a jogtalan támadás elől. 29/A. Nem büntethető, aki a saját, illetőleg a mások személye vagy javai elleni jogtalan támadás megelőzéséhez szükséges védelmi eszközt alkalmaz, ha az, az élet kioltására nem alkalmas, és annak folytán a jogtalan támadó szenved sérelmet, továbbá ha a védekező a sérelem elkerülése érdekében mindent megtett, ami tőle az adott helyzetben elvárható volt. Végezetül a 2012-es év júniusában elfogadott új Büntető Törvénykönyv 45, jogos védelemmel kapcsolatos szabályozása, 2013. július 1.-jével hatályba lépve az alábbiak szerint alakul: 21. Nem büntetendő annak a cselekménye, aki a saját, illetve a mások személye vagy javai elleni jogtalan támadás megelőzése céljából telepített, az élet kioltására nem alkalmas védelmi eszközzel a jogtalan támadónak sérelmet okoz, feltéve, hogy a védekező mindent 44 Belovics Ervin i. m. 74. o. 45 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről 18
megtett, ami az adott helyzetben elvárható annak érdekében, hogy az általa telepített védelmi eszköz ne okozzon sérelmet. 22. (1) Nem büntetendő az a cselekmény, amely a saját, illetve más vagy mások személye, javai vagy a közérdek ellen intézett, illetve ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges. (2) A jogtalan támadást úgy kell tekinteni, mintha az a védekező életének kioltására is irányult volna, ha a) azt személy ellen aa) éjjel, ab) fegyveresen, ac) felfegyverkezve vagy ad) csoportosan követik el, b) az a lakásba ba) éjjel, bb) fegyveresen, bc) felfegyverkezve vagy bd) csoportosan történő jogtalan behatolás, vagy c) az a lakáshoz tartozó bekerített helyre fegyveresen történő jogtalan behatolás. (3) Nem büntethető, aki az elhárítás szükséges mértékét ijedtségből vagy menthető felindulásból lépi túl. (4) A megtámadott nem köteles kitérni a jogtalan támadás elől. 19
4.2. A jogtalan támadás Jogos védelmi helyzet intézett jogtalan támadással, valamint annak közvetlen fenyegetésével jön létre. A jogtalanság, mint feltétel elemzése kissé bonyolult feladat, mindazonáltal alapvetésül azt kell lefektetnünk, hogy a jogtalan támadás voltaképpen jogellenes támadást jelent, melynek döntő jelentősége van abban a tekintetben, hogy milyen cselekmény/támadás alapoz meg büntetőjogilag értékelhető jogos védelmi helyzetet. A jogtalanságnak nem kell feltétlenül büntető jogellenesnek lennie. Ez azt jelenti, hogy objektíve konkrét bűncselekmény törvényi tényállásának tárgyát, illetve tárgyi oldalát tekintve kell tényállásszerűnek lennie, nem pedig azt, hogy kizárólag a Büntető Törvénykönyvben meghatározott valamely bűncselekményt kell megvalósítania. Más szóval a jogtalan támadásnak részben vagy egészben kell kimerítenie a különös részben büntetni rendelt valamely bűncselekményt, illetve ennek veszélyével kell, hogy fenyegessen 46. Amennyiben a bűncselekménynek szabálysértési alakzata is van, a szabálysértési cselekmény is megalapozza a jogos védelmi helyzetet. A jogtalanság objektív ismérv. Ez azt is jelenti, hogy adott esetben a gyermek, a beszámíthatatlan, a gondatlanul vagy vétlenül eljáró személy támadása is lehet jogtalan 47. A támadás kifejezés nyelvtanilag a mások érdekkörébe történő aktív, sőt etimológiailag talán erőszakos behatolást jelent. Bár maga a kifejezés tevékenységet tételez fel, mégis egyet lehet érteni azon felfogással, miszerint nem csupán aktív cselekvőség keletkeztetheti a jogi tárgy közvetlen veszélyét 48. Ennek okán mulasztásban is megnyilvánulhat egy jogtalan támadás, mely fogalomhoz hozzá tartozik a cselekvési lehetőség és képesség, illetve a cselekvési kötelesség elleni nem tevés 49. Összefoglalva tehát azon emberi magatartásként lehet jellemezni a támadást, mely a jogtalanságnál leírtak szerint megvalósítja valamely bűncselekmény vagy szabálysértés tényállásának objektív ismérveit, mely egyaránt lehet aktív magatartás vagy mulasztás, és amely lényegében arra irányul, hogy valamely fennálló állapotot megváltoztasson, vagy valamely állapotot fenntartson 50. 46 Belovics Ervin i. m. 86. o. 47 Nagy Ferenc: A magyar büntetőjog általános része, HVG- ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. 2008. 142. o. 48 BH 1997.512. 49 Mészáros Ádám: A jogos védelem szabályozásának lehetséges irányai, Jogelméleti Szemle 2011/1. sz. 3. o. 50 Nagy Ferenc: Gondolatok a jogos védelemről, Európai Jog 2004/4. sz. 5. o. 20
A támadás akkor intézett, amikor éppen bekövetkezik, folyamatban van. A támadó a törvényi tényállás megvalósítását megkezdte. Közvetlenül fenyegető akkor, ha annak megkezdésétől azonnal, vagy meglehetősen rövid időn belül tartani lehet, akadálytól mentesen. Tehát ha a védekezésre irányuló intézkedések mellőzése már egy olyan reális veszélyt hozna létre, melynek a későbbi elhárítása az adott feltételek között objektíve is kétséges. A törvény lehetőséget nyújt ebben a körben úgynevezett megelőző csapás foganatosítására a védekező oldalán 51. A védekezőnek tehát nem kell bevárnia a támadó általi sérelemokozást, kérdés azonban, hogy időben ezt mikortól teheti meg. A szűken értelmezett opció, a csupán nagyon rövid idővel előzheti meg 52 fordulat a sérelem bekövetkezésére, vagy a támadás tényleges megkezdésére vonatkozik? A megelőző csapást egyfajta átfedésként 53 szokták megemlíteni az intézettség, illetve a fenyegetés közvetlensége között, mely olyan iránymutatásokkal egészül ki, miszerint a megtámadott személynek nem kell megvárnia a támadás tényleges megkezdését, valamint számomra ezzel ellentmondásként, a támadás puszta előkészítése nem alapoz meg jogos védelmi helyzetet 54. Ennek dacára azt gondolom, hogy átfedés helyett helyesebb az átfog kifejezés, mely tekintettel a jogtalanságnál leírtakra, kizárólag a közvetlen fenyegetés kétséget kizáró tényét illetően kell, hogy fennálljon. Javaslatként felvethető azon vélemény, miszerint mind a jogtalanság, mind pedig a támadás fogalma helyesbítésre szorul. A jogtalanság helyett a jogellenesség megjelenítése lenne indokolt, hiszen bűncselekménytani szempontból a jogellenesség kategóriája az értelmezhető fogalom. Jogos védelem esetében objektíve jogellenes, azaz tényállásszerű cselekménnyel szemben már helye van jogos védelemnek, az nem szükséges, hogy a támadó bűnössége is fennálljon. Másrészről itt nem csak arról van szó, hogy a támadónak nincs joga a támadáshoz, hanem arról, hogy cselekménye kimondottan a jog ellen való. A támadás vonatkozásában pedig talán szerencsésebb volna a cselekmény megjelölés használata, hiszen ezen terminológia a vizsgált esetköröket jobban kifejezi. 51 BH 2002.213 52 BH 2002.213. 53 Berkes- Kiss- Kónya et.al. id. kommentár/ 40. pótlás 72/6. o. 54 Tokaji Géza i. m. 250. o. 21
4.2.1. A jogos védelem tárgya A hatályos szabályozás 29. - a értelmében a védendő jogtárgyak köre a saját, illetőleg a mások személye, javai valamint a közérdek. 4.2.1.1. Személy elleni támadás A személy elleni támadás irányulhat élet, testi épség, egészség, nemi erkölcs, valamint személyhez fűződő jogok ellen. 4.2.1.1.1. Élet és testi épség védelme A védelem címben való feltüntetése azt hivatott jelezni, hogy bár tematikailag a támadás tárgykörében vagyunk, mégis ezek azok a jogtárgyak, melyek kiemelt jelentőséggel bírnak, tehát említhetjük őket úgy is, mint legfőbb védendő értékek. Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy véleményem szerint a többes szám ebben a kijelentésben talán nem is indokolt. Testi épség elleni támadásoknál a védekező szemszögéből, minden esetben az életveszély elhárításának szabályai irányadóak. Minden személy elleni támadás jelentős, quasi praeterintencionális sérelem lehetőségét hordozza magában 55. A védelem, a védelmi jog az élet elleni támadásnál a legjelentősebb, hiszen a jogi tárgyak egyenértékűsége folytán a támadást adott esetben ölési cselekménnyel is el lehet hárítani, tehát az arányosság kérdése itt fel sem merül 56. Feltéve persze, ha a védekező felismeri a támadói szándékot. A védekezés, mint jog azonban abban az értelemben is fontos, hogy itt nem ölési jogról, halálbüntetés átengedéséről, vagy természeti állapotról van szó 57. A szabályozott és állam által átengedett védekezési jog az, amely elmehet adott esetben odáig, ami a támadó életének kioltásához 55 Újvári Ákos: A jogos védelem alakuló szabályozása a Btk. kodifikációjának tükrében, Jogelméleti Szemle, 2010./1.sz. 4. o. 56 A Legfelsőbb Bíróság 15. számú irányelve az élet és a testi épség büntetőjogi védelméről 57 23/1990. AB. Határozat a halálbüntetésről, Sólyom László párhuzamos véleménye 22
vezethet 58, a halálbüntetés átengedésének kérdése pedig abban az értelemben abszurd, hogy a megtorlás a jogos védelem körében kizárt fogalom. Testi épség elleni támadás vizsgálata a szabályozás áttekintéséhez megköveteli, hogy legyen némi ismeretünk a szükségességi és arányossági kritériumokról. Részletesebben ezen tárgykör, a védekező cselekmény alfejezet keretében kerül bemutatásra, mindazonáltal annyi leszögezhető, hogy a szükségesség azon túl, hogy választ ad arra, hogy jogos védelmi helyzet létrejött- e adott esetben, vagyis a jogos védelem feltételei fennállnak- e, utal a támadó és védekező cselekmény arányosságára is. Az arányosság jelentése az LB. 15. számú irányelve értelmében az, hogy a védekező magatartás nem idézhet elő aránytalanul nagyobb sérelmet annál, mint amelyet a támadó cselekmény okozott volna. Tehát nagyobb sérelem is jogos lehet adott esetben, csak az ne legyen aránytalanul nagyobb 59. Ebből az is következik, hogy a védekezés szükséges mértékének megítélésénél, a támadónak okozott sérelemhez viszonyítva, az a sérelem az irányadó, melyet a védekező szándéka átfogott. A probléma ebben a körben az, hogy nem kizárt a szándékon túli eredmény bírói figyelembevétele sem. Főszabály szerint az összehasonlítás alapja, hogy minkét cselekmény egyazon törvényi tényállás keretei között maradjon. Tehát a testi épség elleni támadás alapvetően elhárítható a testi sértés bármely alap vagy minősített esetével, így elviekben akár életveszélyt, akár halált okozó testi sértéssel is, mivel a gondatlanság kívül áll a védekezési szándékon 60. Ezen érvelés mentén az is kijelenthető, hogy testi épség elleni támadás nem hárítható el szándékos emberöléssel, valamint, hogy a könnyű testi sérüléssel fenyegető támadás, maradandó fogyatékosságot okozó, valamint ennél szándékosan súlyosabb eredményt okozó testi sértéssel nem hárítható el, mivel az túllépésnek minősülne. Kérdés, hogy a szándék vizsgálata, a későbbiekben tárgyalandó tudatszűkület következtében, akár utólagosan is, mennyiben lehetséges. Tényállásszerűségi keret szempontjából sarkítva ugyan, de mégis érdekes lehet azon felvetés, miszerint ha testi sértéssel fenyegető jogtalan támadást a védekező úgy hárítja el, hogy a támadót tenyérrel eltaszítja, aki az esés következtében az útpadkába veri a fejét és meghal, a védekező gondatlan emberölésért felel, mivel a két cselekmény nem esik egyazon tényállás alá. Ha azonban a védekező ököllel megüti a támadót, melynek következtében a történés azonos lefolyása eredményeként a támadó szintén meghal, a védekező nem fog felelősséggel 58 Hasonlóan az Emberi Jogok Európai Egyezménye I. fejezet 2. cikke: A rendelkezés nem azt határozza meg a szükségesnél nem nagyobb erőszak kapcsán, hogy mikor lehet szándékosan halált okozni, hanem hogy mely esetekben nyílik lehetőség erőszak alkalmazására, mely erőszak adott esetben halál (gondatlan) okozásához is vezethet. 59 BÜ BH 2007.179. 60 BH 2008.260. 23
tartozni, mivel az azonos tényállási keret adott, a gondatlan eredmény pedig kívül esik a védekezői szándékon 61. A szabályozás ezen jogtárgyainak körében annyit említenék meg, hogy a mások személyére irányuló támadás esetében, nyelvtanilag kissé félrevezető a szöveg, hiszen a többes számot figyelembe véve az cselekszik jogszerűen, aki legalább két másik személy elleni támadással szemben védekezik. Mindemellett indokolt lenne a védendő értékek körébe bevonni a saját vagy más jogát fordulatot is, melynek jelentőségét némi polgárjogi átfedéssel a birtok- és tulajdon védelem kapcsán fogom részletesebben kifejteni. A 2012. évi C. törvény következetesebb a fentebb említett probléma vonatkozásában, hiszen a 22. (1) bekezdése a más vagy mások személye viszonylatában teszi lehetővé a jogos védelmet. A 29. (2) bekezdése kimondja, hogy személy elleni támadás esetén, meghatározott körülmények vagylagos fennállása megalapozhatja azon törvényi vélelmet, miszerint a jogtalan támadást úgy kell tekinteni mintha a védekező életének kioltására is irányult volna. Formailag ezen bekezdés folyománya az arányossági kritérium negligálása. Ezt a meghatározást annyiban pontosítanám, hogy a személy ellen kitétel csakis élet, testi épség és nemi erkölcs elleniséget jelentsen. Tehát például egy éjszaka elhangzott rágalom ezt ne alapozhassa meg. A támadás ismérveiként deklarált kiemelt körülmények a következők: éjjel 62, fegyveresen 63, felfegyverkezve 64, csoportosan 65. Lényeges elem továbbá a támadás kapcsán az is, hogy a szövegezésből kiindulva 66, a támadásnak már megkezdettnek kell lennie, tehát a közvetlenül fenyegetettség nem elégséges feltétele ezen fordulatnak. A vélelem kérdésköréről bővebben a védelmi cselekmény című alfejezetben lesz szó. 61 Mészáros Ádám i. t. 8. o. 62 Az éjjel jelentéstartalmát tekintve nincs egységes meghatározása a szakirodalomban, mindazonáltal a bírói gyakorlat szerint az említett napszak rokonítható az éjszaka, hajnalban kifejezésekkel, melyek közös vonása, hogy az éjszakai órákban jellemzően mélyen alszunk. Ezen magyarázat véleményem szerint inkább a 22. (2) bek. ba.) pontját fedi le. Az aa.) pont vonatkozásában meghatározó lehet adott évszak, időjárás a látási viszonyok miatt, valamint adott térség nagysága, ismérvei abból a szempontból, hogy az esti órákban például mennyire kihaltak az utcák. Mindezt alapul véve a gyakorlat szerint éjjelnek tekinthető városokban a 23.00-04.00 óra közötti időszak, ellenben kisebb településeken, illetve bizonyos településrészeken ez a periódus tágabban is értelmezhető. 63 Fegyveresen követi el a bűncselekményt, aki lőfegyvert vagy robbanóanyagot tart magánál. A fegyveres elkövetésre vonatkozó rendelkezéseket alkalmazni kell akkor is, ha a bűncselekményt lőfegyver vagy robbanóanyag utánzatával fenyegetve követik el. 64 Felfegyverkezve követi el a bűncselekményt, aki az ellenállás leküzdése vagy megakadályozása érdekében az élet kioltására alkalmas eszközt tart magánál. 65 Csoportosan követik el a bűncselekményt, ha az elkövetésben legalább három személy vesz részt. A Btk. 176. - ában figyelemmel a csoportos elkövetés akkor is megállapítható, ha a bemenetelt csupán az elkövetők egyike hajtotta végre, míg a társai a lakáson (stb.) kívül maradtak. 66 A jogtalan támadást személy ellen követik el. 24