A közvetlen vadhús értékesítés jól működő európai példái

A közvetlen vadhús értékesítés jól működő európai példái Hajas Péter Pál OMVK Vadvédelmi és Vadgazdálkodási Bizottság Hazánk Európai Unióhoz történő csatlakozása óta a lőtt vad kezelésének és értékesítésének élelmiszer-higiéniai szabályait, a közösségi szabályozás változatlansága mellett, három alkalommal rendeletmódosítással, vagy új rendelet alkotásával változtatta meg a szaktárca. A vonatkozó rendelkezések többszöri módosítása, ugyan szűkre szabott keretek között, de megteremtette a vadhús végső fogyasztónak, valamint a végső fogyasztót közvetlenül ellátó helyi kiskereskedelmi, vagy vendéglátó egységek részére történő közvetlen értékesítésének lehetőségét. A földrajzi távolságban, valamint a szereplők számát tekintve egyaránt lerövidült értékesítési láncok kialakulása hozzájárult ahhoz, hogy a vadhús egyenesen a vadgazdálkodóktól, vagy minimális közvetítéssel kerülhessen a természetből a fogyasztók tányérjára. A megváltozott feltételek eredményeként a vadgazdálkodási ágazat lőtt vad értékesítésből származó árbevétele, az Országos Vadgazdálkodási Adattár statisztikái szerint az utóbbi két év során évi 3 milliárd forintról több mint 5 milliárd forintra, az összes vadászati árbevételen belüli részesedése pedig ugyanezen időszak alatt a 19 százalékról 26 százalékra növekedett. A közvetlen vadhús értékesítés közösségi joggal összhangban lévő jól működő európai példáinak bemutatása, a helyi termelőket segítő, ugyanakkor a fogyasztók biztonságát garantáló megoldások meghonosítása hozzájárulhat a belföldi vadhúskereskedelem fejlesztéséhez, a benne rejlő további tartalékok kiaknázásához. Az európai vadgazdálkodási és vadászati rendszerek CSÁNYI ÉS HELTAI (1999) által történő besorolásának megfelelően, a közvetlen vadhús értékesítés meghatározó hazai szabályait ezért összehasonlítottam a germán, latin, skandináv és angolszász vadgazdálkodási rendszerekből származó rendelkezésekkel. Az összehasonlításban Magyarország mellett szereplő országok Ausztria, Franciaország, Svédország és az Egyesült Királyság. Az elemzés fő kérdései: Kinek a vizsgálatát követően értékesítő a vadhús? Szükséges-e trichinella vizsgálat? Milyen módon és ki végezheti el? Mi számít kis mennyiségnek? Hogyan értelmezik a helyi értékesítés fogalmát? Mire kötelez az EU? A WINKELMAYER ÉS MTSAI. (2011) által készített 1. táblázat, szemlélteti, hogy a lőtt vad kezelése és értékesítése során milyen esetekben van lehetőség egyszerűsített nemzeti szabályok alkalmazására. Összességében elmondható, hogy a tevékenységre csak egyes részei vonatkoznak a közösségi szabályoknak. Ezek közül a legjelentősebb az Európai Parlament és a Tanács 178/2002/EK rendelete (2002. január 28.) az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról, valamint az Európai Parlament és a Tanács 852/2004/EK rendelete (2004. április 29.) az élelmiszer-higiéniáról, amennyiben darabolt hús értékesítésére is sor kerül. Érdekesség, hogy a hazai vadhús vizsgáló képzés tananyaga kezdetektől fogva az előbbiekben hivatkozott osztrák szerzők munkájának fordítása, azonban a hazai szabályozás a mai napig sokkal szigorúbb és rugalmatlanabb, mint az ausztriai. Jó példa erre, hogy a lőtt vad saját felhasználására sosem vonatkoztak 2004-ben megalkotott és 2006. január 1-től hatályos közösségi élelmiszer-

higiéniai rendeletcsomag rendelkezései, mégis egészen az elejtett vad kezelésének és értékesítésének élelmiszer-higiéniai feltételeiről szóló 43/2011. (V. 26.) VM rendelet hatályba lépéséig ilyen esetekben is kötelező volt a vadkísérőjegy használata. Pusztán ennek az előírásnak a betartása 100 millió Ft fölösleges nyomtatványköltséget jelentett vadgazdálkodóknak 2006 és 2011 között. 1. táblázat: A vadhús értékesítésére és feldolgozására vonatkozó jogszabályok Ausztriában (Winkelmayer és mtsai., 2011) Felhasználás módja 178/2002 EK Rendelet (EK, 2002) 852-854/2004 EK rendeletek (EK, 2004a, b, c) Közvetlen értékesítés élelmiszerhigiéniai szabályairól szóló nemzeti jogszabály (BGbl II No 108/2006) Élelmiszer kereskedelem higiéniai szabályairól szóló nemzeti jogszabály (BGBl II No 92/2006) Nagyvad és apróvad (Zsigerelve, szőrben-bőrben, tollban, nem lefagyasztva) Nyúzott testek, darabolva Húskészítmények Saját felhasználásra -- -- -- -- Helyben, közvetlenül és kis mennyiségben Helyben, közvetlenül és kis mennyiségben Helyben, közvetlenül és kis mennyiségben -- -- 852/2004 -- 852/2004 és 853/2004 Megjegyzendő továbbá, hogy az állati eredetű élelmiszerek különleges higiéniai szabályainak megállapításáról szóló 853/2004/EK rendelet preambulumának (11) bekezdése szerint nem csak a magáncélú házi felhasználásra történő elsődleges termelésre és a házi fogyasztásra szánt élelmiszerek házi készítésére, kezelésére, vagy tárolására hanem a végső felhasználók, vagy az őket kiszolgáló helyi kiskereskedelmi egységek ellátására sem kell alkalmazni a közösségi szabályokat. Helyettük célszerű a közegészségügyet a nemzeti jog segítségével védeni, különösen a termelő és a fogyasztó közötti szoros kapcsolat miatt. Tekintettel a megengedő uniós szabályozásra, egyúttal az adminisztrációs terhek csökkentése érdekében, az Egyesült Királyságban, vagy Franciaországban a terítékről közvetlenül a végső fogyasztók részére történő kis mennyiségű és helyi értékesítés esetén sem előírás a vadkísérőjegy használata.

Húsvizsgálat Természetesen a felhasználandó nyomtatványok kérdésénél sokkal lényegesebb, hogy ki jogosult a húsvizsgálat elvégzésére, kinek az igazolásával hozható helyi forgalomba a lőtt vad? A hazai rendelkezéstől eltérően, ahol hatósági állatorvos által végzett vizsgálat után kerülhet a vad átadásra, vagy forgalomba, mind a négy példaként felhozott országban elegendő a képesített vadhúsvizsgáló közreműködése (lásd 2. táblázat). A vadhús vizsgálatának átengedése a képesített vadhúsvizsgálók részére időben jelentősen lerövidíti és egyszerűsíti a folyamatot. A felsorolt országokban kis mennyiségű helyi értékesítés, vagy saját felhasználás esetén hatósági állatorvos által végzett húsvizsgálat csak abban az esetben szükséges, amennyiben a lőtt vadon a 854/2004 EK rendelet I. melléklet IV. szakasz VIII fejezet 3. (a), (d) és (e) pontjaiban felsorolt súlyos elváltozások tapasztalhatók. 2. táblázat: A vadhús felhasználás és értékesítés különböző útjai, valamint a húsvizsgálatban résztvevő személyek WINKELMAYER ÉS MTSAI (2011) nyomán, kiegészítve az összehasonlításban résztvevő tagállamok szabályozásával vadász (első lépés) képesített vadhúsvizsgáló (második lépés) hatósági állatorvos (harmadik lépés) Saját felhasználás -- Helyi kereskedelem 1 Közösségen kereskedelem belüli -- ** ** (AT, FR, SE, UK) (HU) Közösségen export kívüli Jelmagyarázat: -- = nincs, = kötelező, ** = csak a 854/2004 EK rendelet I. melléklet IV. szakasz VIII fejezet 3. (a), (d) és (e) pontjaiban felsorolt súlyos elváltozások esetén 1 a végső fogyasztónak, vagy a végső fogyasztót közvetlenül ellátó helyi kiskereskedelmi vagy vendéglátó egységnek történő átadás, értékesítés Trichinella vizsgálat Mivel a hazai nagyvad elejtések nagyjából a felét a vaddisznó adja kiemelten fontos a trichinella vizsgálattal kapcsolatos előírások áttekintése. Az EURÓPAI ÉLELMISZER-BIZTOSÁGI HATÓSÁG ÉS AZ EURÓPAI JÁRVÁNYMEGELŐZÉSI ÉS ELLENŐRZÉSI KÖZPONT (2013) 2011 évi jelentése szerint a Magyarországon az évben vizsgált 54039 vaddisznóból, 8 esetben találtak az állategészségügyi hatóságok trichinellát. A trichinella vaddisznóban történő hazai előfordulási gyakorisága valamelyest magasabb a franciaországitól és némiképp alacsonyabb az ausztriaitól. 2007 és 2011 között az EU 26 tagállamában 2698 emberi fertőzést sikerült felderíteni, amelyből 16 eset Magyarországon fordult

elő. A 2011 évi 268 kivizsgált és igazolt emberi fertőzés közül mindösszesen egy volt halálos kimenetelű. A fertőzések okaként a tanulmány elsősorban a háztáji sertéstartásból és házi vágásból származó nem megfelelően kezelt hús és húskészítmény fogyasztását jelölte meg. A fogyasztók egészségvédelmét Franciaországban saját felhasználás, vagy a végső felhasználó részére közvetlenül a terítékről történő értékesítés esetén a trichinellafertőzőttség kockázatára való figyelmeztetéssel oldja meg a jogalkotó (FÉDÉRATION NATIONALE DES CHASSEURS, DÁTUM NÉLK.). Az Európai Bizottság, húsban előforduló trichinella hatósági vizsgálatára vonatkozó különös szabályok megállapításáról szóló 2075/2005/EK (2005. december 5.) rendelet preambulumának (9) bekezése kimondja, hogy a 853/2004/EK rendeletet nem kell alkalmazni a közvetlenül a végső fogyasztónak szállított vagy a közvetlenül a végső fogyasztót ellátó helyi kiskereskedelmi egységeknek szállított vadra vagy vadhúsra. Ennélfogva a tagállamok felelőssége a trichinellával fertőzött vaddisznóhúsnak a végső fogyasztóhoz történő eljutása kockázatának csökkentésére irányuló nemzeti intézkedések elfogadása. Nemzeti jogszabály megalkotásával tehát, tekintettel a kis számú trichinella vizsgálatra akkreditált laboratóriumra, lehetőség volna az emésztéses eljárás helyett a trichinoszkópos módszer használatát megengedni, azoknak az eseteknek a kivételével, amikor a húst olyan termékek előállítására használják, amelyek előállításánál az alkalmazott eljárás nem öli meg a trichinellát. Külön jelölés mellett figyelemmel a Trichinella pseudospiralis SZÉLL ÉS MTSAI. (2008) által vizsgált ritka hazai előfordulására a hőkezelés fontosságára való egyidejű figyelmeztetéssel, ez az engedmény nem jelentene különösebb kockázatot a fogyasztók egészségére. A WINKELMAYER ÉS MTSAI (2011) által leírtak szerint Alsó-Ausztriában helyi szabályozás alapján a képesített húsvizsgálókat külön nyolc órás alapképzéssel, valamint szintén fél napos továbképzésekkel tanítják a trichinoszkópos vizsgálat elvégzésére. Az alapképzés négy óra elméleti előadásból és kétszer két óra gyakorlati képzésből áll, a vizsgán hét, a továbbképzéseken pedig négy mintából kell kiszűrni a fertőzöttet. Az alapképzést követően a feladatot 88 százalékos, a továbbképzéseket követően pedig 96,5 százalékos pontosságal képesek teljesíteni a képzett személyek. A kis mennyiség meghatározása Míg a korábban érvényes vonatkozó hazai jogszabály a kis mennyiséget legfeljebb havi 3000 és évi 10000 kilogrammban határozta meg, a jelenlegi jogszabály alapján maximum 100 darab nagyvad és az azon felül elejtett mennyiség legfeljebb 40 százaléka, illetve 5000 darab apróvad és az azon felül terítékre hozott mennyiség maximum 40 százaléka értékesíthető közvetlenül a végső fogyasztók, vagy az őket ellátó kiskereskedelmi és vendéglátó egységek részére. A jogszabályba épített mennyiségi kikötés szükségtelenül korlátozza a vadászatra jogosultak rendelkezési jogát az elejtett vad fölött, gátolja a közvetlen értékesítést segítő beruházások megvalósítását a befektetés megtérülési idejének meghosszabbítása révén. Támogatás hiányában, saját erőből így még nehezebb ezeket kivitelezni az érintetteknek. A hazai szabályozással szemben a kis mennyiség az Egyesült Királyságban, Franciaországban és Ausztriában nem került számszerű meghatározásra. Az érvelés mindenhol hasonló, a teríték évközbeni megoszlása, az egy-egy vadászterületen egy vadász, vagy vadászok által adott napon elejthető, majd forgalomba hozható vad mennyisége, valamint a vadhús pillanatnyi kereslete alapján nem lehet másról beszélni, mint kis mennyiségről. Svédországban van felső határ, vadászonként 25 darab jávorszarvas, ami a hatályos rendelkezéseket összefoglaló útmutató szerint egyenértékű 75 darab szarvassal, vagy 250 darab őzzel (LIVSMEDELSVERKET, 2007). A hozzávetőleg 300 000 svéd vadásszal számolva ez 7,5 millió jávorszarvas követlen értékesítési lehetőségét jelenti. Ezzel szemben

a jávorszarvas svédországi éves terítéke alig több mint 100 000 darab. Nyilvánvaló, hogy a további több mint 7 millió jávorszarvasnyi közvetlen értékesítési lehetőség lefedi az összes vadfaj éves terítékét is. Magyar viszonyokra lefordítva ez annyit tesz, mintha a közel 60 000 vadász évi 1,5 millió jávorszarvasnyi, azaz 4,5 millió gímszarvasnyi, vagy 15 millió őznek megfelelő vadat értékesíthetne egyszerűsített szabályok szerint. Világosan látható, hogy egyes szakemberek azon érvelése, amely szerint elkerülhetetlen a lőtt vad közvetlen értékesítésének mennyiségi korlátozása, nem állja meg a helyét. Mi számít helyi értékesítésnek? Az Egyesült Királyságban (FOOD STANDARDS AGENCY, 2011) a vadgazdálkodó, vagy vadász székhelye szerinti és szomszédos megyék, vagy amennyiben az nagyobb, a megyehatártól számított 50 kilométeres körzeten belül lehetséges a vadhús közvetlen forgalmazása. Franciaországban az előállítás helyétől (vadászterület) számított 80 kilométeres körzeten belül. Svédország és Ausztria teljes területén lehetséges a közvetlen értékesítés, utóbbi esetében feltétel, hogy gondoskodni kell a vadtestek, vagy a hús megfelelő hőmérsékleten való tartásáról szállítás közben is, amelynek a mikéntjét nem határozza meg a jogszabály. Magyarországon, amennyiben egy óra, de maximum 60 kilométer távolságnál messzebb szeretné közvetlenül értékesíteni a lőtt vadat a vadászatra jogosult, hűtött rakterű szállítójárművet kell igénybe vennie. 1. ábra: Jövedelemtömegek 2006 (Csatári, 2009) A lehetséges fizetőképes keresletet meghatározó, jövedelemtömegek hazai eloszlását jól szemlélteti az 1. ábra, ami alapján könnyen belátható, hogy hűtött rakterű járművet beszerezni, vagy igénybe venni nem képes vadászatra jogosultak többsége nem tud eljutni a potenciális vevőihez.

Szőrben-bőrben, vagy darabolt húsként történő értékesítés? Nem elegendő eljutni a végső felhasználókhoz és az őket kiszolgáló kiskereskedelmi-, vagy vendéglátó egységekhez. A lőtt vadat olyan formában szükséges értékesíteni, amely lehetővé teszi annak minél egyszerűbb felhasználását. Az egyszerű polgárok, húsboltok és vendéglők többsége nem tud mit kezdeni a szőrben-bőrben megvásárolt vaddal. Nem rendelkeznek a megfelelő ismeretekkel, ezen túlmenően nem áll rendelkezésükre megfelelő infrastruktúra a feldolgozáshoz és a keletkező hulladék kezeléséhez. A jövőben tehát szükséges volna ennek az akadálynak is az áthidalása. A hazai képesített vadhúsvizsgáló tananyag Ausztriából történő átvétele óta a kapcsolódó, közvetlen értékesítést szolgáló vadfeldolgozással és kereskedelemmel foglalkozó képzési útmutató, valamint a tevékenység folytatásához szükséges jogszabályi rendelkezések meghonosítása elmaradt. Minden a témában érdekelt szereplő számára célszerű volna megismerni WINKELMAYER ÉS MTSAI. (2007) az Osztrák Vadászszövetség kiadásában megjelent, 176 oldalas, ábrákkal és felvételekkel gazdagon illusztrált, a vadhús feldolgozásáról és közvetlen értékesítéséről szóló tankönyvét. 3. táblázat: Közvetlen vadhús értékesítés szerkezete Alsó-Ausztriában 2008-2009 (FETTINGER ÉS MTSAI, 2010) A vadászok képesítése szerint* Igénybe vesz-e segítséget? Milyen létesítményekkel rendelkezik? tanfolyamot végzett képzett személyek szakképesítéssel rendelkező személyek (pl. hentes) szakkönyvek útmutatásai alapján önképzéssel nem igen, hentesét, vagy más szakemberét igen, nem képzett személyekét állandó időszakos 83% 17% 36% 42% 38% 20% 23% 77% Milyen hűtőberendezésekkel rendelkezik?* Mit állít elő?* Mely vadfajok húsát értékesíti?* Milyen formában értékesíti a vadhúst?* Kikhez kerül felhasználásra, vagy továbbértékesítésre a vadhús?* * több válasz is lehetséges saját hűtőkamra közös hűtőkamra külön hűtő darabolt hús és húskészítmények számára friss húst húskészítményeket őz vaddisznó gímszarvas mezei nyúl fácán hűtve mélyhűtve vákuumcsomagolva saját felhasználás végső fogyasztó helyi hentes éttermek 59% 41% 47% 100% 43% 97% 70% 41% 43% 35% 93% 54% 71% 86% 79% 8% 32%

Az osztrák, ezen belül is az Alsó-ausztriai modell működőképességét jól tükrözi FETTINGER ÉS MTSAI (2010) által 2008-2009-ben végzett, a vadászok közvetlen vadhús értékesítési szokásait áttekintő felmérésének eredménye (3. táblázat). Az ésszerűen megalkotott szabályoknak és a moduláris képzési rendszernek köszönhetően Ausztriában a lőtt vad hozzávetőleg kétharmad része kerül felhasználásra és értékesítésre helyi csatornákon keresztül. A hasonlóan rugalmas szabályozásnak és a vadászati érdekképviseletek által szervezett marketing kampánynak köszönhetően az elmúlt évek alatt, az Egyesült Királyságban is megtöbbszöröződött a lakosság vadhúsfogyasztása. A cikk szerzőjének személyes tapasztalata, hogy a helyi értékesítésű vadhúsra jó minőségű, elérhető árú, szezonális termékként tekintenek a vásárlók. Következtetések és javaslatok A bemutatott EU tagállamok mintájára, hazánkban is haladéktalanul indokolt a lőtt vad helyi értékesítését szolgáló kezelési és feldolgozási szabályok további egyszerűsítése. 1. Az elsődleges termelő vadászok és vadászatra jogosultak felelősségének növelése mellett, nemzeti rendelkezések megalkotása révén lehetővé kell tenni a húsvizsgálat, ezen felül a vaddisznó esetében a trichinella vizsgálat képzett személyek által történő önálló elvégzését! 2. Meg kell szüntetni a helyi értékesítés mennyiségi korlátozását! 3. A lőtt vad kezelési, feldolgozási, szállítási és értékesítési szabályainak vonatkozásában az élelmiszer-higiéniai szempontból valóban indokolt, legszükségesebb előírások betartatására szabad csak szorítkozni! 4. Át kell venni a máshol már jól bevált moduláris képzési rendszereket! 5. Vidékfejlesztési forrásokból támogatni szükséges a vadászatra jogosultakat és vadászokat az előírásoknak megfelelő mikroméretű hűtő- és feldolgozó kapacitás kiépítésében! 6. A vadhús közvetlen értékesítését akadályozó tényezők felszámolását követően a lakosságot célzó vadhúsfogyasztást népszerűsítő marketingtevékenységet kell beindítani! Összefoglalás A lőtt vad értékesítés a vadászatra jogosultak gazdálkodását meghatározó árbevételek egyike. Ennek ellenére, a számos engedményt tartalmazó átfogó közösségi szabályozás megalkotását követő kilencedik és életbe lépését követő hetedik évben is több, a termelőket és fogyasztókat egyaránt hátrányosan érintő korlátozást tartalmaznak a vonatkozó hazai rendelkezések. Az EU tagállamaiból származó jó példák bemutatása révén az összehasonlítás célja, hogy rámutasson azokra a pontokra, ahol további lehetőség kínálkozik a belföldi vadhúspiac működést akadályozó túlszabályozottság csökkentésére. Az elsődleges termelők felelősségének növelése mellett, lényegi kockázat nélkül tovább könnyíthetők a helyi értékesítési láncokba kerülő vadhús kötelező vizsgálataira, forgalomba hozható mennyiségére, valamint a kezelésére, feldolgozására és értékesítésére vonatkozó előírások. A közvetlen vadhús értékesítés valódi lehetőségének megteremtése hozzájárulhat a vidék és ezen belül a vadgazdálkodás jövedelemszerző képességének növeléséhez, valamint a termelők és a fogyasztók közötti kapcsolat megteremtésén keresztül a vadászat társadalmi elfogadottságának javításához.

Irodalomjegyzék Csányi, S. & Heltai, M., 1999. A vadgazdálkodás magyarországi helyzete és fejlesztésének lehetőségei az EU csatlakozás során. Zöld Belépő, 75. kötet, pp. 1-50. Csatári, B., 2009. Néhány szempont és gondolat a magyar vidékről és jövőjéről (Beszélgetés a magyar vidékről, Kecskemét, 2009. január 17.). [Online] Elérhető: http://w3.rkk.hu/csatbal/magyarvidek.pdf [Hozzáférés dátuma: 01. 06. 2013]. European Food Safety Authority & European Centre for Disease Prevention and Control, 2013. The European Union Summary Report on Trends and Sources of Zoonoses, Zoonotic Agents and Foodborne Outbreaks in 2011. EFSA Journal, 11(4):3129. kötet, p. 250. Fédération Nationale des Chasseurs, dátum nélk. L'examen initial du gibier: Aide-mémoire pour les personnes formées. [Online] Elérhető: http://www.chasseurdefrance.com/ [Hozzáférés dátuma: 2013]. Fettinger, V., Smulders, F. J. M., Winkelmayer, R. & Paulsen, P., 2010. Mikrobiologische Eigenkontrollen bei der Wildfleisch-Direktvermarktung in Niederösterreich. Rundschau für Fleischhygiene und Lebensmittelüberwachung, (62) 4. kötet, pp. 118-120. Food Standards Agency, 2011. The Wild Game Guide. [Online] Elérhető: http://www.food.gov.uk/ [Hozzáférés dátuma: 2013]. LIVSMEDELSVERKET, 2007. Vägledning: Jägarens direkta leveranser av små mängder vilt och kött av vilt. Svédország: LIVSMEDELSVERKET. [Online] Elérhető:http://www.slv.se/ [Hozzáférés dátuma: 2013]. Széll, Z. és mtsai., 2008. Spatial distribution of Trichinella britovi, T. pseudospiralis and T. spiralis in red foxes (Vulpes vulpes) in Hungary. Veterinary Parasitology, 156(3-4). kötet, pp. 210-215. The British Association for Shooting and Conservations (BASC), 2009. New EU Food Hygiene Regulations came into effect Jan 1st 2006: Do you have a trained person in your shoot?. [Online] Elérhető: http://www.basc.org.uk/ [Hozzáférés dátuma: 2013]. Winkelmayer, R., Paulsen, P., Lebersorger, P. & Zedka, H.-F., 2007. Wildbret Direktvermarktung (Hygiene Zerwirken Gesetze Vermarktung). Wien: Zentralstelle Österreichischer Landesjagdverbände. Winkelmayer, R., Stangl, P.-V. & Paulsen, P., 2011. Assurance of food safety along the game meat production chain: inspection of meat from wild game and education of official veterinarians and 'trained persons' in Austria. In: P. Paulsen, és mtsai. szerk. Game meat hygiene in focus. The Netherlands: Wageningen Academic Publishers, pp. 245-257. 9/2002. (I. 23.) FVM rendelet a vadon élő állat és a tenyésztett vad elejtéséről, húsvizsgálatáról és forgalmáról, valamint a házinyúl húsvizsgálatáról.

7/2005. (II. 4.) FVM rendelet a vadon élő állat és a tenyésztett vad elejtéséről, húsvizsgálatáról és forgalmáról, valamint a házinyúl húsvizsgálatáról szóló 9/2002. (I. 23.) FVM rendelet módosításáról. 141/2009. (X. 29.) FVM rendelet az elejtett vad jelöléséről, valamint kezelésének és forgalomba hozatalának élelmiszer-higiéniai és állat-egészségügyi feltételeiről. 43/2011. (V. 26.) VM rendelet az elejtett vad kezelésének és értékesítésének élelmiszer-higiéniai feltételeiről. Lebensmittelhygiene-Direktvermarktungsverordnung, BgBl. II No 108/2006. [Online] Elérhető: http://www.ris.bka.gv.at/ [Hozzáférés dátuma: 01 06 2013]. Lebensmittelhygiene-Einzelhandelsverordnung, BGBl. II No 92/2006. [Online] Elérhető: http://www.ris.bka.gv.at/ [Hozzáférés dátuma: 01 06 2013]. Arrêté du 18 décembre 2009 relatif aux règles sanitaires applicables aux produits d'origine animale et aux denrées alimentaires en contenant. [Online] Elérhető: http://www.legifrance.gouv.fr [Hozzáférés dátuma: 01 06 2013]. EK, 2002. AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 178/2002/EK RENDELETE (2002. január 28.) az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról. Az Európai Unió Hivatalos Lapja, 15/6.. kötet, pp. 463-486. EK, 2004. AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 852/2004/EK RENDELETE (2004. április 29.) az élelmiszer-higiéniáról. Az Európai Unió Hivatalos Lapja, 13/34.. kötet, pp. 319-337. EK, 2004. Az Európai Parlament és a Tanács 853/2004/EK rendelete (2004. április 29.) az állati eredetű élelmiszerek különleges higiéniai szabályainak megállapításáról. Az Európai Unió Hivatalos Lapja, 03/45. kötet, pp. 14-74. EK, 2004. AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 854/2004/EK RENDELETE (2004. április 29.) az emberi fogyasztásra szánt állati eredetű termékek hatósági ellenőrzésének megszervezésére vonatkozó különleges szabályok megállapításáról. Az Európai Unió Hivatalos Lapja, 03/45. kötet, pp. 75-119. EK, 2005. A BIZOTTSÁG 2075/2005/EK RENDELETE (2005. december 5.) a húsban előforduló trichinella hatósági vizsgálatára vonatkozó különös szabályok megállapításáról. Az Európai Unió Hivatalos Lapja, L 338. kötet, pp. 60-82.