Levéltár kincseiből III. Nagykőrös mezőgazdasága c. kiállítás anyaga 1 tabló 2 tárló A mezőgazdaság kialakulása

Levéltár kincseiből III. Nagykőrös mezőgazdasága c. kiállítás anyaga 1 tabló 2 tárló A mezőgazdaság kialakulása A nagykőrösi mezőgazdaság ősfoglalkozás. Már a török kori oklevelekben is említést tesznek arra, hogy városunkban sok fű, lóhere, lucerna, foghagyma, metélő hagyma és vöröshagyma terem. Balla Gergely 1758 körül írott krónikájában a következőket írja a kőrösiek foglalkozásáról: A lakosok általjában szántásban, vetésben, juhoknak, lovaknak, marháknak és több élelmekre megkívántató barmoknak tenyésztésében foglalatosak voltak és dicsőségnek tartották. Nagykőrös a középkorban földesúri helység volt. Részben a Bor-Kalán nemzetség leszármazási vonalán, részben adásvétellel, királyi adományozás révén változtak birtokosai. A jobbágyok cenzust fizettek, és szabadon gazdálkodhattak a földeken. A földesúr vásári privilégiumokat eszközölt ki a királytól. Így mint kiváltságos földesúri helység, mezővárosi rangra emelkedett Nagykőrös. Mezővárosként történő első említése 1368-ból ismeretes. A mezőváros jelentése: fallal nem körülkerített, tehát nyílt mezőben fekvő város. A lakóházak eredetileg rendezetlenül épültek fel a város belsejében, amelyet árok védett. A gazdasági épületek közül csupán a sertés és tyúkólak voltak megtalálhatók ott. A színek istállók, gazdasági épületek a házaktól távolabb helyezkedtek el, a városárkon kívüli területeken az akolkertekben. Nagykőrösön az aklok gyűrűszerűen vették körül a várost a lakóházakat védő árokrendszeren kívül eső laposabb területen. Még az 1820-1830-as években is megvoltak a bokrosi, gátoldali vagy vízállási, baracsi közi, szolnoki, és kecskeméti kapu, homokoldali, a siratói aklok. Nagykőrös funkcionálisan megosztott, aklos, akolkertes település volt. A kertnév utal a veteményesként történő használatra. Az akolkert jelentette a veteményeskertet és a gazdasági udvart is. Az aklok voltak a társas összejövetelek színterei is. A XVIII. század második felében kezdődött meg az átalakulás folyamata demográfiai, illetve gazdasági okok miatt. A XIX. század elejére már lehetetlenné vált az aklok bővítése. A korábban csak gazdasági épületekkel rendelkező aklokban egyre több ház is épült. Így nemcsak gazdasági tevékenységeket folytattak ott, hanem állandó lakások is épültek. Így a mezei kertek, a későbbi tanyák elődei gazdasági központokká fejlődtek, tanyákká alakultak át, ahol a gazda és családja tavasztól kint lakott, vagy a cselédek, bérlők rendelkezésére bocsátotta azt. Nagykőrös jellegzetes agrárváros, a XIX. század végéig a mezőgazdálkodás határozta meg itt az életlehetőséget. Mindvégig a kis-és középbirtok játszott főszerepet a társadalomban. Az úrbéri összeírás alapján legkorábban 1772-ből ismerjük a birtok szerinti tagolódást. Ekkor 100 hold (1200 1

négyszögöllel számítva) feletti birtok nem volt. 50 és 100 hold között a birtokosok 0,9%-a, (10 gazda),1-5 holddal 47,6% rendelkezett. A földnélküliek aránya 20,6% volt. Évszázadokkal később sem változott lényegesen a birtokstruktúra. Az 1935. évi adatok szerint 1000 katasztrális holdnál nagyobb birtokkal maga a város rendelkezett. Az 1-5 kh birtokkategóriába 33,9% tartozott. Az 1 kh-nál kisebb birtokok aránya 29,4 % volt. A mezőgazdálkodás intenzív jellegét a 19. század végétől a kiterjedt határ biztosította. Nyársapát közvetlenül Nagykőröshöz tartozott, s hozzátartozott még a távolabb fekvő Pótharaszt és Tetétlenpuszta, valamint a város által megszerzett, hosszabb-rövidebb ideig birtokolt puszták (Ágasegyház, Bábocka, Mikebuda stb.) is. A törzshatár művelésági megoszlása az elmúlt száz esztendőben, a következőképpen alakult. 1884 kh 1895 kh 1913 kh 1935 kh 1962 kh Szántó 16.193 44.756 43.918 43.917 21.810 Kert - 411 294 424 1215 Szőlő 3972 2746 4026 4646 282 Rét 4561 6965 7700 7106 2100 Legelő 17.396 6200 5673 2434 2953 Erdő 7517 256 2450 5622 6507 Összesen 51.248 65.827 66.811 66.715 39.596 (Pest Megye kézikönyve, CEBA 1998.) A művelésági megoszlásban és szerkezetben a XIX. század végi legelőfelosztás, és a XX. század közepi közigazgatási átszervezés idézett elő jelentős változást. Az úrbériség megszűnése után a tagosítás és a legelőfelosztás megnyitotta a lehetőséget a gazdálkodás intenzitásának fokozására, melynek egyik eleme volt a szántók növekedése, elsősorban a volt legelőterületeken. A legelő csökkenése a szántó növekedését idézte elő. Két új község, Csemő és Nyársapát kiválása a szőlő területek csökkenését okozta. A szőlő területének drasztikus csökkenése az említett okon túl a téeszesítésnek, a hagyományos szőlőskertek tagosításának is betudható. A tanyák életében gyökeres változás 1960-tól, a mezőgazdaság nagyüzemesítése, a paraszti gazdálkodás felszámolása során következett be. A tanyák pusztulásnak indultak és a külterületek népesség száma csökkent. Az 1910-es népszámlálás során Nagykőrös külterületén 11208 fős népességet regisztráltak, az 1970-es népszámláskor már csak 5303 külterületi lakost tüntettek fel. A tanyák folyamatosan elnéptelenedtek és az ott élők fokozatosan a városba költöztek. 1760. évi Nagykőrös belterületi térképe (XV.9. NKT.2.) 1826. évi Nagykőrös belterületi térképe (XV.9. NKT.21.) 1368. évi oklevél, Nagykőrös mezővárosként említése (IV. 71. 98. sz.) Pótharaszt pere /1821/ (V.210. P1.) Nagykőrös, Nyársapát, Cegléd határpere /1811/ (V.210. C2.) Pótharaszt határának térképe /1787/ (XV.9. NKT.8.) 2

3. tárló A földművelés és a mezőgazdaság különböző ágazatai A Duna-Tisza közén elhelyezkedő mezővárosokra jellemző, hogy az 1800-as évek közepéig a nagy kiterjedésű puszták állattenyésztő központjai voltak, jelentős szőlő- és gyümölcstermeléssel kiegészítve. A legelők felosztása következtében a szántóföldi termelés megnövekedett. Legfontosabb szántóföldi terméke a határnak a rozs volt. A homokos területen a rozst kényszerből termelték, mivel a kényesebb búza itt nem termett meg. A búza, árpa, zab, köles, kukorica, burgonya, répa követte a sort. A Fekete, Barátszilas, Besnyő és Tetétlen dűlők és puszták nagy részén búzát termesztettek. A kapás növények közül a kukorica állt az első helyen. Az árpa és a zab kisebb jelentőségűek voltak, vetésterületük jelentősen nem változott. A burgonyát alapvető élelmiszerként jelentős mennyiségben termelték a kertekben és a szántóföldeken egyaránt. A 19. század közepétől a zöldség-, gyümölcs- és szőlőtermelés a nagykőrösi mezőgazdaság legjelentősebb részét adta, hiszen ez képezte a lakosság fő jövedelemforrását. A gyümölcs és zöldségtermesztésnek óriási lökést adott a vasút megjelenése a városban (1853). A kőrösi piac határait kitágította, lehetőséget adva ezzel a fokozottabb termelésre, áruszállításra. Az I. világháború előtt nem jelentett gondot az áruk értékesítése. A gyümölcsök nemesítésére egyre több gondot fordítottak. A régi, nemesítetlen gyümölcsfák helyett egyre több nemes fajú gyümölcsfát ültettek. Ez vonatkozott a szőlők ültetésére is. A meggy termelése kiemelkedett a többi gyümölcs közül. Meggy A nagykőrösi gyümölcskertek büszkesége, a kőrösi meggy. Az egyetlen meggyfajta, amely pergamen-szerű héjjal rendelkezik, és így a hosszabb szállítást is kibírta. Zamata kitűnő és a vásárlók igényeit is maximálisan kielégítette. Szilva A nagykőrösi piacon július második felétől szeptember végéig megtalálható volt. Városunkban termelt szilvafajták: myrabolán, nyári aszaló, vörös, besztercei. A legnagyobb mennyiségben a vörös szilva került a piacra. A vörös szilvát kezdetben kizárólag szeszfőzésre használták. Egykori feljegyzések szerint már 1799-ben is működött szeszfőzde városunkban. 1896- ban a Gschwindt Rt Nagykőrösön építette fel likőr-, szesz-, és élesztőgyárát, ahova jelentős mennyiségű szilvát vásároltak meg a helyi termelőktől..alma Elsősorban saját használatra termelték, szinte minden kertben megtalálhatók voltak az almafák. Típusai: piros asztrahán, nyári foltos, vajalma, jonatán, húsvéti rozmaring, téli piros, pogácsa. Körte Hasonlóan mint az almát, elsősorban saját használatra termelték. Az alábbi fajtákat: árpával érő, szegfű, vilmos. Szőlő Ali budai basa 1607-ben írt pecsétes levelében büntetést helyez kilátásba azoknak, akik Nagykőrös város lakosaitól a bort elveszik. Ettől fogva bizonyítható az okmányokban, hogy városunkban virágzott a szőlőművelés. A 18. század történetírója, Bél Mátyás is azt jegyezte fel a városról, hogy veres bora kedves ízű, egészséges ital. Kőrösön a szőlővel beültetett területeket szőlőhegynek nevezték. A szőlőhegyekre a régi ültetésű szőlők voltak a jellemzők, ahol kettős termelést folytattak. A szőlő területére gyümölcsfákat is telepítettek. Uborka Konyhakerti növények közül kiemelkedő jelentőségű az uborka, az első helyet foglalta el a zöldségek termesztésében. Íze, értékesítése, termelésének terjedelme szinte országos szinten egyedülálló. Már 1885-ben 186 kat. hold és 660 négyszögöl területű föld volt uborkával beültetve Kőrösön. Nagykőrösi specialitás, hogy az uborka elő ültetvénye a saláta volt. Az áprilisban elvetett uborka már június közepén szedhető volt. 3

Saláta Az uborka mellett Nagykőrös város másik nevezetes konyhakerti növénye. Termelésének kezdete nem állapítható meg. Ősszel ültették és tavasszal vágták ki. Átlagos súlya 20 dkg. A saláta hírnevét és finomságát a nagykőrösi nitrogénben gazdag talajnak köszönheti. Állattenyésztés A középkorban a marhatartás és annak kereskedelme volt a legfontosabb ágazat városunkban. Csekély értéket képviselt a város állatállományában a juh, melynek száma igen erős hullámzást mutatott, mert a birkatartás nem volt jövedelmező. A nagykőrösi baromfitenyésztésnek szintén nagy múltja van. Már a török korban is nagy mennyiséget kellett a törököknek beszolgáltatni. A baromfitartás a gazdasági válság hatására mutatott ugrásszerű emelkedést, amikor a gabona ára felére esett. A baromfi és a tojás jó értékesítési lehetőséggel bírt. Nagykőrösön a tyúk- és a pulykatenyésztés vált jelentőssé az 1920-as évektől. 1895. évi összeírás adatai Ló Szarvasmarha Öszvér Szamár Kecske Sertés Juh összesen 3057 7284 1 7 28 13470 1443 (Galántai) 1925. évi összeírás adatai Ló Szarvasmarha Öszvér Szamár Kecske Sertés Juh Összesen 3916 5851 6 13 355 9201 2598 (Galántai) A két táblázatot összehasonlítva megállapíthatjuk, hogy a szarvasmarhák száma 19,7 %-kal csökkent, a lovak száma 28,6 %-kal növekedett, a sertések száma 32,2 %-kal csökkent. A lovak számának emelkedése jelzi, hogy a lovakat egyre inkább igénybe vették a termékek szállításánál. A korábban használt ökrös szekereket felváltották a mozgékonyabb lóvontatta szekerek. Szőlők összeírása 1820-ból (V.202-e.) Kőrösi uborkáról (V.276-c. 4/II./1938.) Nagy Lajos: Amit a kőrösi határ mesél /1933/ Galántai Fekete Béla: Nagykőrösi monográfiája művelési ágak /1927/ Marhalevél 1859-ből (V.243-a. III.260/1859) Nagykőrös város határában lévő szőlőskertek telekkönyve 1864-ből (V.243-e. 31. kötet) Szabályrendelet és térkép a mezőőri járások beosztásáról 1937-ből (V.287.) Nagykőrösi város juh-legeltetési szabályrendelete 1935-ből (V.287.) Szabályrendelet és térkép a mezőőri járások beosztásáról 1937-ből (V.287.) 4. tabló Gazdasági egyletek, egyesületek Az egyletek, egyesületek már az 1800-as évek közepétől egyre gyakrabban alakultak meg városunkban. Az 1878-ban elsőként megjelent Nagy-Kőrös újság szeptember 1-i számában azt írják: Mint a gomba az áldásos eső után, úgy tűntek elő s alakultak meg városunkban az 4

úgynevezett egyletek. Nagykőrösön számos kisebb-nagyobb létszámú, különböző társadalmi rétegből származó emberekből álló egyletek, egyesületek jöttek létre. Az egyletek, egyesületek megalakulásukkor szabályrendeletet alkottak, melyekben alaposan körülírták működésük feltételeit. Az egyletek, olvasókörök elsősorban a tagok társas életének központjai voltak. Céljuk a művelt társalgás, gazdasági ismeretek terjesztése és a hozzá kapcsolódó könyvek olvasása. Minden egylet járatott gazdasági jellegű újságokat, illetve gyakran rendeztek jótékony célú rendezvényeket könyvtáruk bővítésének érdekében. Legkorábbi gazdasági egyleteink: - Központi Gazdász Olvasó Egylet 1862-ben alakult, 1896-ban 156 tagja volt. - Felszegi Gazdász Olvasó Egylet az előzővel egy időben alakult. 1896-ban már saját székházzal és 212 taggal rendelkezett. - Simon-féle Alszegi Olvasó Egylet 1865-ben jött létre, 1896-ban már 126 tagja volt. - Homok-oldali Olvasó Egylet 1868-ban alakult, 1896-ban a tagok száma 102. - Temető-oldali Gazdász Olvasó Egylet szintén 1868-ban alakult, 1896-ban 110 tagja volt. - Gát-oldali Gazdász Olvasó Egylet 1871-ben alakult, 1896-ban 116 tagja volt. - Szalai Olvasó Egylet 1872-ben alakult, 1896-ban 160 tagja volt. - Temető-oldali Gazdászati és Iparos Olvasó Egylet szintén 1872-ben alakult, 1896-ban 124 tagja volt. - Tormásközi Gazdász Olvasó Egylet 1873-ban alakult, 1896-ban 130 tagja volt. - Kis-alpári Olvasó Egylet 1884-ben alakult, 1896-ban 109 tagja volt. - Somodi-féle Gazdász Olvasó Egylet 1887-ben alakult, 1896-ban 100 tagja volt. - Bokros-oldali olvasó Egylet 1890-ben alakult, 1896-ban 148 tagja volt. - Vízállási Olvasó Egylet 1895-ben alakult. A gazdasági egyesületek célja, hogy a kőrösi gazdákat gazdasági és társadalmi téren egyaránt egységbe tömörítsék, érdekeiket képviseljék. Feladatuk a mezőgazdasági termények termesztésének és az állattenyésztésnek minél szélesebb körű megismertetése, megkedveltetése, szervezése. Emellett az értékesítés elősegítése, kísérleti telepek létesítése, kiállítások rendezése, szakkönyvtárak felállítása, előadások, bemutatók tartása. A Nagy-Kőrös című hetilap 1884. február 24-i számában a Gyümölcsészeti, Szőlészeti és Borászati Egyesület értesíti a kertészet iránt érdeklődőket, miszerint folyó hó 26-án két órakor Ady Károly műkertész által a Mintakertben a fanyesés és faültetésről gyakorlati előadást fog tartani. Az egyesületek gyakran segítettek a vetőmagok beszerzésében és lehetőséget biztosítottak mezőgazdasági eszközök kölcsönzésében is. Gazdasági egyesületeink: - A Nagykőrösi Gyümölcsészeti, Szőlészeti és Borászati Egyesület 1883. március 18-án alakult. 1885-ben a neve Nagykőrösi Kertészeti Egyletre változott. - 1912-ben a baromfitenyésztő gazdák érdekeik védelmében egyesületet hoztak létre, ami a háború alatt megszűnt, de 1924-ben újrakezdte működését Duna-Tiszaközi Fajbaromfi és Házinyúl Tenyésztők Egyesülete néven. - A Nagykőrösi Gazdasági Egyesület 1913-ban alakult. 1949-ben belügyminiszteri rendelettel feloszlatták az egyleteket, egyesületeket, így működésük a második világháború után megszűnt. Nagykőrösi Állattenyésztő Egyesület alapszabálya (V.276-a. 74/1930.) A Nagykőrösi Állattenyésztő Egyesület tisztikara (V.276-a. 74/1930.) A Nagykőrösi Mezei Munkások Önképző Olvasó Körének alapszabálya 1907-ből (X.53.) A Nagykőrösi Kertészeti Egyesület alapszabálya 1933-ból (V.276-c. III.60/1936.) Nagykőrösi társadalmi egyesületek névsora (V.276-c. III.60/1936.) 5

Kaszinók, egyletek, intézetek, takarékpénztárak, összeírása (V.276-k) A Nagykőrösi Gazdasági Egyesület alapszabálya 1914-ből (V.288.) Felszegi Gazdász Olvasó Egylet alapszabálya 1867-ből (V.288.) Meghívó közgyűlésre (Duna-Tiszaközi Nagykőrösi Hírlap 1933. II. 5.) A Nagykőrösi Gazdasági Egyesület hivatalos közleménye (Duna-Tiszaközi Nagykőrösi Hírlap 1933. IX. 6.) A Nagykőrösi Gazdasági Egyesület közgyűlése (Duna-Tiszaközi Nagykőrösi Hírlap 1927. III. 15.) Nagykőrösi Mezei Munkások Önképző és Olvasókörének levele a polgármesterhez (V.276-a. 4/1934.) Meghívó a Nagykőrösi Állattenyésztő Egyesületalakuló ülésére /1927/ (V.276.p.) Nagykőrösi Kertészeti Egyesület levele Dezső Kázmér polgármesterhez (V.276-a.) /1935/ Meghívó értekezletre 1925-ből (V.276-p.) Meghívó a Tormásközi Olvasó Egylet Ifjúságának Tea-estélyére (V.276-p.) Meghívó a Szalay-féle Gazdász és Olvasó Egylet műkedvelő előadására (V.276-p.) 5. tárló Gazdasági képzés megszervezése A város már a XIX. században szeretett volna egy gazdasági szakiskolát létesíteni. 1837-ben ez meg is valósult, amikor az Erdőgyűlés az iskola céljára 25 hold földet jelölt ki. A tanítás 1839-ben kezdődött meg. 1850-ben az iskolában az oktatás megszűnt. Működéséről pontos adatok nem maradtak meg. 1856-ban a város megalakította a Mintakertet. A város délkeleti részén 13 holdnyi területet jelölnek ki, mely előbb a Nagykőrösi Gyümölcsészeti Szőlészeti és Borászati Egylet, majd az átalakult Nagykőrösi Kertészeti Egylet kezelésébe került. Az egyesület célja a gyümölcs- és szőlőfajták nemesítése volt. Az I. világháború a Mintakert életében is szomorú korszakot jelentett. A Mintakertet kiadták bérbe, pusztulásnak indult. Dezső Kázmér polgármester 1924-ben tárgyalásokat kezdett az állammal. A területet a mellette lévő 7 holdas mintaszőlővel kiegészítették, valamint kísérleti és oktató telep létesült. Az állam megegyezett a várossal és átvette a kertet a Téli Gazdasági Iskola céljaira. A Téli Gazdasági Iskola 1924-ben kezdte meg működését Pest Megye egyetlen ilyen típusú intézményeként. A Mintakert megfelelő kezekbe került. Egy év múlva már több külföldi cég is kötött szerződést magszállításra a Mintakerttel. Kísérleti teleppé nyilvánították a kertet és mint ilyen, nélkülözhetetlenné vált az iskola számára. Az iskola gazdasági szakiskola és egyben továbbképző iskola is volt, melyben a gazda ifjak két téli féléven át alapos elméleti képzést kaptak. Ezt otthonukban két nyári félévi gyakorlattal egészítették ki, az iskola tanszemélyzetének vezetése mellett. A felvételi feltételek a következők voltak: kifogástalan előélet; bizonyítása annak, hogy a tanuló saját, illetve szülei gazdaságában fog az intézet elvégzése közben és után is maradni; elemi iskolai végzettség; 17-21 éves életkor; egészséges testalkat. 6

Már az első évben 115 kőrösi gazda fordult szaktanácsért a Mintakertet vezető tanárhoz. A Téli Gazdasági Iskola működésére jellemző, hogy nemcsak épületen belül oktattak, hanem a tanárok a környéket is járták és előadásokat tartottak az embereknek. Az oktatók kocsin érkeztek meg az érdeklődő tanyasi lakosság gyülekező helyeire. Itt tájékoztatták a megjelenteket a növényvédelemről, állattartásról, növénytermelésről és a gazdák kötelességeiről, feladatairól. Dezső Kázmér polgármester levelet írt a környező településekhez, tájékoztatva őket az iskola fontosságáról és lehetőséget nyújtott a vidéki tanulók befogadására is. 1930-ra fejeződött be jelentős állami támogatással az iskola és 21 holdas mintakertjének kialakítása. Az iskola a második világháború miatt beszüntette működését. A gazda ifjak bevonultak, így nem volt már kellő számú hallgató. Az iskolát 1945-ben államosították. Rádiós gazdasági előadások a m. kir. téli gazdasági iskolák szerepe a mezőgazdasági haladás szolgálatában (V.276-a. 130/1931.) A Nagykőrösi Téli Gazdasági Iskola tantárgy felosztása (V.276-a. 130/1931.) Polgármester levele a környező településekhez létszám bővítés tárgyában (V.276-a. 130/1931.) Határozat a kormány által építendő gazdasági iskolához való városi hozzájárulás tárgyában (V.276-a. 130/1931.) Államtitkár levele a polgármesterhez (V.276-a. 130/1931.) A Nagykőrösi Téli Gazdasági Iskola államosítása véghatározat (XXII.102-c. 772/1945.) Meghívó az 1938. évi termelési versenykiállításra (V.276-c. 11/1938.) Meghívó az 1938. évi elméleti vizsgára (V.276-c. 11/1938.) Gyakorlati bemutatók rendezése a Mintakertben (V.276-a. 124/1930.) Kisgazdaképző tanfolyamok (Nagykőrösi Újság 1912. VI. 22.) 6 7. tárló Nagykőrös export piaca, külföldi kapcsolatai Nagykőrösön kétféle piacról beszélhetünk, a helyi és az exportpiacról. A helyi heti piacokon nemcsak a hivatásos árusok, hanem a termelők is kereskedhettek terményeikkel. A jelentősebb a város életében azonban az exportpiac volt. Mielőtt a vasúti forgalom megindult 1853 előtt főleg gyümölcsöt, uborkát szállítottak el a városból maguk a termelők. Ekkor még exportpiacról nem beszélhetünk, mert szekereken távolabbi, több napi utazást igénylő helyekre nem lehetett az árut minőségileg kifogástalan állapotban elszállítani. Városunk exportforgalmának fellendülése a vasút megindulásával kezdődött el. A város vezetői már a háború előtt is foglalkoztak a kerti termények értékesítésének elősegítésével. A Budapesten működő Gschwindt-féle Szesz-, Élesztő-, Likőr- és Rumgyár nagykőrösről szerezte be készítményeinek alapanyagát a legnagyobb tételben. Ez a részvénytársaság még stabilabb alapokon kívánta biztosítani nyersanyagszükségletét, ezért telepengedély iránti kérvényt nyújtott be a városhoz. Nagykőrös Város Tanácsától 1896. október 21-én kérelme alapján engedélyt kapott egy szeszgyár létesítésére. A kezdeti nehéz évek után 1922- ben 208 mázsa meggyet és 1940 mázsa barackot vásároltak fel a termelőktől konzervgyártás céljára. 1922 1923-ban jelentős befektetéssel bővítették a gyárat a rendkívül kedvező külföldi értékesítés hatására. A Gschwindt-gyár felvásárlóereje kevésnek bizonyult, így a város határain kívülre is ki kellett lépnie. 7

A város gazdaságának égető problémáira 1924-től fordítottak óriási figyelmet. Dezső Kázmér polgármester hivatalba lépése után elsőrendű feladatának tekintette a zöldség- és gyümölcsértékesítés megoldását. Megállapította, hogy a város jövője és fejlődése ennek a kérdésnek a megoldásától függ. Legégetőbb problémának tartotta az értékesítés megszervezését. Tárgyalásokat folytatott a helyi termelők és kereskedők képviselőivel. A tanácskozás eredményeként 1925-ben Dezső Kázmér összehívta Nagykőrösön az Első Magyar Gyümölcsértékesítő Kongresszust, amelyen a Földművelésügyi és Kereskedelemügyi Minisztérium képviselői, a Duna-Tisza közi Mezőgazdasági Kamara, valamint a MÁV Igazgatóság képviselői vettek részt. A tanácskozás eredményeként megbízták Dezső Kázmért, hogy dolgozzon ki egy zöldség- és gyümölcsértékesítő tervezetet. A tervezet elkészült. 1928-ban a képviselő-testület új szabályrendeletet alkotott a gyümölcs-, zöldség- és főzelékfélék piaci forgalmának emeléséről és azok kivitelének fokozásáról. Ennek 1. -a így szól: Nagykőrös város közönsége a gyümölcs, zöldség és főzelékfélék kivitelének fokozását elsőrendű városi érdeknek nyilvánítja és ehhez képest annak minden törvényes eszközzel való támogatását a városi hatóságok kötelességévé teszi. A városvezetők kitartó erőfeszítésének eredményeként a kerti növények termesztése a 20-as évek második felére jövedelmezővé vált. A termelés fellendült, a kereskedők jó értékesítési piacokat teremtettek. A kőrösi zöldség-gyümölcs a következő külföldi városokban jelent meg az üzletek polcain: Bécs, Berlin, Drezda, München, Stuttgart, Frankfurt, Köln, Lipcse, Prága, Pozsony, Hamburg, stb. Még 1878-ban csupán 3 gyümölcskereskedő lakott Nagykőrösön, 1926-ban már 119-en voltak. Városunkban több jelentős országos hírű kereskedelmi vállalkozó működött, példaként bemutatjuk a legjelentősebb vállalkozókat. Neu Gyula 1870-ben alapította baromfi- és gyümölcskereskedelmi cégét, amelyet 1924-től fiai, István és László vittek tovább egészen a II. világháborúig. Rosenfeld Pál és Sándor 1924-től gyümölcsexporttal foglalkoztak. Üzemük nagyon korszerű gépekkel volt felszerelve, külön csomagolóval. Benedek József és fia cége volt a legnagyobb és legsikeresebb a kereskedők között. Az ország kereteit is túlnőtte az 1870-ben alapított vállalatuk. Kezdetben gyümölcs, majd baromfi és vadhús exporttal foglalkoztak. Az 1930-as évek elején gyümölcsexportban az első, baromfikivitelben a második legnagyobb forgalmú vállalat volt Magyarországon. Az 1928. év mondható a nagykőrösi mezőgazdaság csúcspontjának. A mezőgazdasági termékek ekkor érték el a legmagasabb árakat. Az 1929 őszén kirobbant világgazdasági válság jelentősen éreztette hatását. Csökkent a fizetőképes kereslet és piac. Az 1930-as években nagy hátránynak bizonyult, hogy városunkban nem volt hűtőház. A város vezetői ezt több kísérlet ellenére sem tudták megvalósítani, sőt a Benedek cég is Kecskeméten építette fel a hűtőházát. Dezső Kázmér több mint két évtizeden keresztül folytatott jelentős küzdelmet a város mezőgazdaságának fellendítése érdekében. Sikerült világhírűvé tennie a nagykőrösi zöldség- és gyümölcskultúrát. Nagykőrös exportpiac forgalma 1938-ban (Nagykőrösi Kalendárium 1939) Nagykőrös 1928. évi export kivitele (V.276-a. 4/1938.) Mezőgazdák Kereskedelmi Rt levele a városhoz Nagykőrös export piac forgalma 1936-ban Nagykőrös város Gyümölcskiviteli Szakbizottságának felhívása 1933-ból Nagykőrös város szabályrendelete: A gyümölcs, zöldség és főzelék félék piaci forgalmának emeléséről és azok kivitelének fokozásáról 1928-ból. Rosenfeld Testvérek levele Dezső Kázmér polgármesterhez 1928. június 29. 8

Kertészeti Lapok levele Dezső Kázmér polgármesterhez 1929. aug. 27. Unghváry László levele a polgármesterhez 1929. július 23. Mezőgazdasági Termény és Termékforgalmi Intézet levele a Rosenfeld Testvérekhez 1929. július 8. Magyar Királyi Államvasutak levele 1929. február 17. Rudolf Mosse Rt levele Dezső Kázmér polgármesterhez 1930. január 3. Közérdek című újság 1937. július 15. száma Nagykőröst reklámozó prospektusok /1929, 1930, 1933./ Nagykőrös neve immár világmárka. Nemzetközi közönsége a nagy vásárok idején vetekszik (Rádióélet 1933. I. 20. ) Benedek László előadása a zöldség és gyümölcsfélék termelési és értékesítési problémáiról (Duna-Tiszaközi Nagykőrösi Hírlap 1933.) Miért hullámzik az uborka ára? (Kecskeméti Lapok 1929. VI.14.) 8. tárló Gazdasági kiállítások Nagykőrösön Magyarországon már a XIX. század negyvenes éveiben elterjedtek a gazdasági kiállítások. Nagykőrös sem sokáig volt távol ezektől az eseményektől. Az 1840-es években az Országos Magyar Gazdasági Egyesület által Pesten rendezett kiállításon már képviseltette magát városunk. Később, az 1850-es években szintén az Országos Magyar Gazdasági, azután a Magyar Kertészeti Egyesület által rendezett kiállításokon már rendszeresen jelen voltak városunk képviselői gazdasági termékeikkel. 1885-ben az Országos Kiállításon résztvevő 43 kőrösi kiállító közül 29 nyert díjat. A 43 kiállító 123 féle borral szerepelt. A borok 1872 1884-as évjáratúak voltak. A nagykőrösi mezőgazdasági termékek eljutottak Kecskemétre, Erdélybe, Kolozsvárra, Tordára, sőt a Bécsben vagy Londonban rendezett kiállításokra is. Nagykőrösön 1872-ben és 1888-ban jelentős méretű gazdasági kiállítás volt. Az Országos Magyar Gazdasági, és a Pest-Pilis-Solt-Kiskun megyei Gazdasági Egyesület, Nagykőrös város részvételével 1888. május 19 20 21-én Gazdasági kiállítást, lóversenyt és díjazással egybekötött tenyészállatvásárt, valamint gépversenyt rendezett. A kiállítás helyszíne a Széchenyi-kert és a mellette fekvő Méntelep volt. A kiállítást Gróf Károlyi Sándor, a rendezőbizottság elnöke nyitotta meg. A kiállításon a következő programok voltak: - I. Lókiállítás, lóverseny és lóvásár - II. Tenyészállat vásár (szarvasmarha, juh, sertés, baromfi /kacsa, tyúk, pulyka, lúd, galamb/) - III. Gazdasági gépek és egyéb gazdasági műszaki tárgyak kiállítása - IV. Gazdasági termények kiállítása (búza, zab, árpa, köles, kukorica, tejtermékek, gyapjú) - V. Gyümölcs- és konyhakertészeti kiállítás (idény, aszalt, cukrozott gyümölcsök, zöldségek, zöldségmagok, kerti szerszámok) - VI. Szőlészeti és borászati kiállítás - VII. Gépversenyek - VIII. Gyűlések, értekezletek és kirándulások Az 1920-as, 1930-as években városunkban évente rendeztek gazdasági kiállításokat, egyre több programmal, kiállítóval. A szervezők, rendezők száma is ennek megfelelően emelkedett. 9

A Magyar Királyi Földművelésügyi Minisztérium és Nagykőrös város a Nagykőrösi Gazdasági Egyesületekkel összefogva 1930. szeptember 6 9-ig tartó gazdasági kiállítást szervezett a Széchenyi-kertben. A kiállítás 13 részből állt. - I. Mezőgazdaság: A Nagykőrösi Gazdasági Egyesület rendezte. Bemutatásra kerültek a város mezőgazdasági terményei és egyes talajművelési módok. - II. Állattenyésztés: A Nagykőrösi Állattenyésztő Egyesület rendezte. - III. Lótenyésztés és lódíjazás: A Nagykőrösi Magyar Királyi Állami Méntelep rendezte. - IV. Gazdasági szakoktatás: Nagykőrösi Magyar Királyi Téli Gazdasági Iskola rendezte. - V. Háztartási kiállítás: Nagykőrösi Magyar Királyi Téli Gazdasági Iskola rendezte. - VI. Baromfi kiállítás: Nagykőrösi Baromfi, Galamb- és Házinyúl-tenyésztő Egyesület rendezte.(baromfi, galamb, házinyúl kiállítás, baromfifeldolgozási módok és eszközök bemutatása). - VII. Kertészeti, yümölcsészeti és borászati rész: A Nagykőrösi Kertészeti Egyesület rendezte. - VIII. Virágkiállítás: Nagykőrös város kertészete rendezte. - IX. Virágos Nagykőrös és virágverseny: A Nagykőrösi Városszépítő Egyesület rendezte. - X. Mezőgazdasági ipari rész: A Nagykőrösi Ipartestület rendezte. - XI. Mezőgazdasági kereskedelem bemutatása: Az Országos Magyar Kereskedők Egyesületének Nagykőrösi Csoportja szervezte. - XII. Rendkívüli hetivásár: A Nagykőrösi Ipartestület rendezte. - XIII. Kirakatverseny: Az Országos Magyar Kereskedők Egyesületének Nagykőrösi Csoportja szervezte. Nagykőrösi Gazdasági Kiállítás és Verseny tervezete 1888-ból (V.276-a. 55/1930.) Gazdasági Kiállítás és Rendkívüli Heti vásár Nagykőrösön 1939 (V.276-a. 55/1930.) Nagykőrösi Gazdasági Kiállítás és Vásár részletes programja 1930 (V.276-a. 55/1930.) A Nagykőrösi Mezőgazdasági Kiállítás rendezőségének névsora 1930 (V.276-a. 55/1930.) Államsegély engedélyezése a kiállítás rendezéséhez 1930 (V.276-a. 55/1930.) Lány gyümölcskosárral (fénykép) (V.276-a. 55/1930.) Belépőjegy 1930 (V.276-a. 55/1930.) Gerő és György levele a polgármesterhez 1933. (V.276-a. 70/1933.) Nagykőrösi Gazdasági Kiállítás katalógusa 1933. (V.276-a. 70/1933.) Nagykőrös a kecskeméti terménykiállításon (Nagy-Kőrös hetilap 1881. IX. 25.) Nagykőrösi gyümölcs- és zöldségfélék a bécsi nemzetközi kiállításon (Duna-Tiszaközi Hírlap1934. IX. 2.) Fényesen sikerült a háromnapos kőrösi kiállítás (Duna-Tiszaközi Nagykőrösi Hírlap 1933. 10

9. tabló A földreform A 600/1945. sz. kormányrendelet felszámolta a nagybirtokrendszert. Megszüntette az 1000 holdnál nagyobb földbirtokokat és felosztotta az ennél kisebb úribirtokok 100 holdon felüli részét, valamint a parasztbirtokok 200 holdon felüli részét. Parasztbirtokosnak a földműves családból való és a mezőgazdasági termeléssel foglalkozó számított. A földbirtokreformot a földigénylő bizottságok hajtották végre. Nagykőrösön 1945. április 2-án alakult meg a Földigénylő Bizottság, 31 taggal (ebből 29 agrárproletár, 2 kisparaszt volt). Az elnök Vágó László lett. A földosztás 1945. április 2-án kezdődött: 80 földbirtokostól 9980 kh-at megváltással elvettek és 25 háborús bűnöstől 617 holdat elkoboztak. Nagykőrösön szétosztották a nem mezőgazdasági főfoglalkozásúak 50 hold feletti birtokát is. 1047 igénylő között 10 957 kh. földet osztottak ki. A juttatottak 76,6 %-a mezőgazdasági munkás, 14,5 %-a gazdasági cseléd, 8,9 %-a törpebirtokos volt. Általában egy juttatott 9,8 kh földet kapott. A juttatottak száma családtagjaikkal együtt 4058 fő volt, a város lakosságának 13 %-a. A reform Nagykőrösön is megváltoztatta a mezőgazdasági népesség osztályszerkezetét: megszüntette a 200 hold feletti nagybirtokokat, jelentősen csökkentette a mezőgazdasági proletárok számát és megnövelte a kistulajdonosok számát. A gazdaságok átlagterülete 14,4 kh-ról, 10,6 kh-ra csökkent. A földosztással párhuzamosan állami kezelésbe került 6060 kh területű erdőközbirtokossági föld és 252 kh. városi földterület. (Forrás: Szabó Attila: Nagykőrös mezőgazdasága 1945 1961) Földigénylő Bizottság megalakul 1945. ápr. 2-án (XXII.102-c., 1007/1945.) Földigénylő Bizottság névsora (XXII.102-c, 1007/1945) Kimutatás a földreform alapján megváltott földbirtokokról 1945.júl.28. (XXII.102-c., 1007/1945) Kimutatás a földreform alapján elkobzott és igénybevett földekről 1945.júl.28. (XXII.102-c., 1007/1945 A földreform összesített kimutatása (XXII.102-c., 1006/1945) Nagykőrös területe 1948-ban készült kimutatás (XXIV.64. 32/1948) A mezőgazdasági termelőszövetkezeti mozgalom kezdetei Nagykőrösön a mezőgazdasági termelőszövetkezeti mozgalom fő iránya az országos politikaigazdasági folyamatok erővonalai szerint alakult. 1945-1948 között a szövetkezeti fejlődésben a fokozatosság elve érvényesült. A meggyőzés módszerével szervezték a szövetkezeteket. A Nagykőrösi Nemzeti Bizottság 1947. július 26-án szövetkezeti napot tartott a városban a szövetkezeti gondolat népszerűsítésére. 11

Az MDP első szövetkezeti konferenciája (1948. júl. 10 11.) a szövetkezeti szervezésben gyökeres változást határozott el. A fokozatosság elvének feladásával, kitűzték a mezőgazdasági szocialista átszervezését. Ennek eredményeképpen jöttek létre Nagykőrösön is az első termelőszövetkezeti csoportok állami segítséggel (állami juttatott földön), a helyi földművesszövetkezet keretében. Tsz neve, típusa Alakulás időpontja Főbb adatok 1948. szept.16. - A város délkeleti részén jött létre - 62 kh földön - 7 taggal - Abonyi Lajos vezetésével Szabadság Termelőszövetkezeti Csoport III. típ. Táncsics Mihály Csoport III. típ. Dózsa Csoport III. típ. Mészáros János Tsz III. típ. 1948. okt.30. - Felső járáson - 63 hold földön - 7 taggal - Irházi Sándor vezetésével 1948. dec. 13. - A Barátszilas dülőben - 180 kh földön - 12 taggal - Horváth Ferenc vezetésével. 1949. ápr.27. - Nyilas dülőben - 125 kh földön (Forrás: Szabó Attila: Nagykőrös mezőgazdasága 1945 1961) A szövetkezeti mozgalom feladata, hogy a dolgozó parasztságot tömörítse az egységes szövetkezetbe. (XXII.102-c., 531/1949) Tszcs szervezők munkában 1950-ben (XXIII.533-b., 8007/1,20/1950) Tanyaközpontok felmérése 1949-ben (XXIII.533-b, 3815/1949) Kimutatás a Tsz-ek heti fejlődéséről 1951-ből (XIII.260-c) Kimutatás a 25 kh felüli birtokosokról 1949-ből (XXIII.533-b., 3815/1949) 10. tárló Az 1950-es évek elején megkezdődött a gazdák belépése a termelőszövetkezetekbe. Erre ösztönözte őket a progresszív beszolgáltatási rendszer. I. típusú termelőszövetkezeti csoportok szervezése 1951-ben kezdődött meg. Ebben a szövetkezet típusban gépállomással végeztették a szántást és a vetést, de a többi munkát egyénileg végezték. Közös állatállomány nem volt. 1951-1952-ben öt I. típusú csoport alakult: Előre, Petőfi, Boldog Jövő, Béke, Haladás. Ugyanakkor erőteljesen folyt a III. típusú szövetkezetek szervezése is: József Attila, Vörös Október, Vörös Csillag, Rákóczi, Keleti Fény MgTsz-ek. 1953-ra a III. típusú csoportok földterülete 4936 kh-ra növekedett, az I. típusúaké pedig 1144-re, összesen 6080 kh-ra. A városon belül a szövetkezeti szektor részesedése 15,6% lett. A III. típusú szövetkezeteknél a tagság döntő része (70%) agrárproletár volt a belépés előtt, míg 15% kisparaszt és 15% középparaszt (7 kh feletti saját földdel rendelkeztek). A földterület nagy része (65%) állami juttatott eredetű. 12

Az alacsonyabb fokú szövetkezeti társulásnál (I. tip.) a tagok nagy részét kisparasztok (44%) és középparasztok (25%) képviselték. Az agrárproletárok aránya egyharmadot (31%) sem érte el. Ennek megfelelően a bevitt földek túlnyomó része (79%) saját tulajdonú volt. A nagyüzemi termelést akadályozta a közös földek tagoltsága. (1953-ban a nyolc III. típ. Szövetkezet földterülete 98 tagban volt.) Az élő- és holt felszerelések, a tőkeszegénység, a szakképzetlen munkaerő, az iskolázatlan vezetés, a szövetkezeti hagyományok hiánya, valamint a szövetkezeti gazdálkodással kapcsolatos előítéletek miatt állami támogatás nélkül el sem lehetett képzelni a közös gazdaságok fennmaradását. A segítség az első években állatok, felszerelések juttatása, gazdasági épületek korszerűsítése és a gépállomások által nyújtott gépi munka volt. 1952-ben a nagykőrösi szövetkezetek katasztrofális eredményeket értek el. A mérleghiányos tsz-ek 1 munkaegységre (állami támogatással) 8 Ft-ot fizettek. A tsz-ek a mérleghiány okaként a rossz időjárást jelölték meg. A tőkeszegénység és a gyenge eszközállomány mellett súlyosbította a helyzetet a rossz munkaszervezés, a tapasztalatlanság és a fegyelmezetlenség is. (Forrás: Szabó Attila Nagykőrös mezőgazdasága 1945 1961) Gépállomások A kormány 1948. április 27-én megjelent rendeletével Magyar Állami Mezőgazdasági Gépüzem (ÁMG) néven költségvetésből gazdálkodó állami vállalatot alapított gép- és traktorállomások felállítása, az oda koncentrált mezőgazdasági gépek hasznosítása, javítása és karbantartása érdekében. 1950 után már egyre kevesebb gépi munkát végeztek az egyéni gazdáknak, annál többet a tsz-ek számára. A gépállomások maximális száma (1951-ben 368) a felét sem érte el az eredetileg tervezettnek, és bár gépparkjuk folyamatosan nőtt, a traktorok, cséplőgépek stb. zöme elavult volt. A gépállomások1957-ig költségvetési gazdálkodást folytattak, azután önálló, nyereségérdekelt vállalati egységgé alakultak. Sorsukat azonban eldöntötte a harmadik, tömeges szövetkezetesítés, mert 1957-től egyre tágabb körben engedélyezték a tsz-eknek a gépvásárlást. A gépállomások száma 1964-ben már csak 143 volt, ezeket akkor gépjavító állomásokká szervezték át, végül az évtized végére ezek maradékát is megszüntették. A gépállomások a termelőszövetkezetekkel szerződést kötöttek az elvégzendő munkákra. Szerződés a Nagykőrösi Gépállomás és az alsójárási Béke Tsz között, mélyszántás munkára 1954-ben (XXIX.331-k) Tanfolyamok szervezése 1. kéthetes elnökképző tanfolyam a III. típusú és önálló tsz-ek elnökei részére 2. tsz könyvelő tanfolyam indítása (feltétel: politikai megbízhatóság, írni-olvasni tudás, és a négy számtani alapművelet ismerése) 3. vándortanfolyamok szervezése; cél: a dolgozó parasztság szakmai és politikai képzettségének emelése (XXIII.533-b, 8007/7/53/1951, 8050/4/1950) Mészáros János Termelőszövetkezet gazdasági felülvizsgálata 1952-ben - hibák a vezetésben - hanyag munkavégzés (XXIII.261) Tagosítás elrendelése a Táncsics Tsz-ben, 1950 (XXX.392-u.) Tagok részesedésének elszámolása Rákóczi Tsz 1949, Táncsics Tsz 1952 A csoport tagjai által végzett munkát munkaegységben mérték. (XXIII.261, XXX.392-u) Nagykőrösi Termelőszövetkezetekről készült kimutatás 1951-ből - tagok, művelési ágak, állatállomány (XXIII.260-a.) 13

11. tárló Beszolgáltatás Magyarországon 1946 1956 között az államnak megszabott mennyiségű és árú mezőgazdasági termék kötelező eladását, illetve átadását beszolgáltatásnak nevezték. A gazdáknak először meghatározott kvóták szerint a beadási kötelezettségüket kellett teljesíteniük és csak ezután értékesíthették szabadon megmaradt terményeiket. A magyar parasztság a lakosság élelmezésére, a szovjet hadsereg ellátásra és a jóvátétel fizetésére is termelt. A beszolgáltatás során eleinte első volt a fejadag, második a vetőmag, harmadik a beadás A kommunisták hatalomra kerülése után 1948-1953 között háromszorosára növelték a gazdák közterheit. 1952-ben már első lett a beszolgáltatás, második a vetőmag, harmadik a fejadag. Már ha maradt, mert sokszor bizony nem maradt. Megkezdődtek a padlássöprések. A párt minden eszközzel arra törekedett, hogy lerombolja a hagyományos paraszti életformát. A támadások célkeresztjébe, a szovjet mintának megfelelően, a kulák került. Kulák: orosz eredetű szó, jelentése ököl, nagygazda, zsugori. Bárkiből lehetett kulák, vagyis közellenség: szabad préda. Kuláklisták készültek. Elméletben a kuláknak legalább 25 hold földje volt, a gyakorlatban a helyi pártvezetés megítélésére bízták, hogy kit tekintenek kuláknak. A kulákokat különadókkal, megemelt beszolgáltatási kötelezettséggel, állandó pszichés és fizikai terrorral sanyargatták. Munkaszolgálattal, vagyonelkobzással, kitelepítéssel, hatósági eljárásokkal, koholt perekkel (közellátási bűntett), súlyos börtönbüntetésekkel akarták megtörni az embereket. Közellátási Felügyelőség, Kecskemét körlevele A beszolgáltatandó fejadag dézsma megállapítása t-ban. 1948. március 23. (XXIII.102-b. 1/1948) Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm. Alispánjának szig. bizalmas körlevele a tej- és tejtermék beszolgáltatásának elmulasztása miatt lefolytatandó büntető eljárásról 1949. július 25. (XXII.102-b. B.46/1949.) A közellátás érdekét veszélyeztető bűntett miatt indult eljárásokhoz mezőőrök behívása 1951. november 12. (XXIII.533-b. 8007/53/1951.) A Pest Megyei Tanács Mezőgazdasági Osztálya körlevele, 3-4 tagú bizottság felállítását írja elő, a kulákok őszi munkálatainak ellenőrzésére. 1950. okt. 4. (XXIII.533-b. 8007/3/6/1950) A NK. Városi Tanács Mezőgazdasági Osztálya jelentése a kulákok mélyszántásának ellenőrzéséről; eljárás indításáról jelent 11 kulák ellen, határidő be nem tartása miatt. (XXIII.533-b. 8007/3/7/1950) Nagykőrösi Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága 1950. dec.1-i jegyzőkönyve: A kis- és középparasztokat felvilágosító munkával kell rábírnunk arra, hogy terménybeadási kötelezettségének tegyen eleget. A kulákokra pedig kíméletlenül sújtunk le. (XXIII.527) Beszolgáltatási napló 1946-1947 a gazdák által beszolgáltatott terményekről (XXIV.604). Elszámoltatási lapok a beadott terményekről, 1950-ből (XXIV.604.) Cséplőgép tulajdonosok elszámoltatása, 1946-1947 (XXIV.604) Papp Sándor cséplési naplója, 1945-ből A cséplőgép tulajdonosoknak naponta kellett vezetni. (rovatai: dátum, csépeltető neve, lakhelye, kicsépelt mennyiség, a cséplőgép keresete) (XXIV.604) 14

Burgonya beadási napló 1951-ből III-V. kerület, 2. járás (XXIV.604.) Belkereskedelmi Igazgatóság körlevele a nagykereskedők összeírását kéri 1938. dec. 23. (XXII.102., B.6/1948. Piaci jelentés 1949-ből Havonta készítettek jelentést a zöldség- és gyümölcsfélék, valamint a baromfi és a tojás áráról. (XXIV.604.) 1946. dec. 10-én Árellenőrzési Bizottság alakult az alispán 2830/1946. közellátási rendelete alapján. Tagjai: F. Szabó Lajos (Kisgazda Párt), Fülöp Vince (Ipartestület) Ádám Sándor (Nemzeti Parasztpárt), Jónás Józsefné (Kommunista Párt), Nagy Lajos (Szociáldemokrata Párt), Deák Dénes (Kereskedelmi Testület) Falikép 1948 második felétől Nagykőrösön is megindult a gazdaparasztság elleni támadás. Erről először a Nagykőrös Népe adott hírt (1948. okt. 9.) Városunkban is vannak kulákok címmel. A Városi Tanács 1951. február 23-án hozott határozata értelmében: A kulákok minden héten szombaton tartoznak jelenteni a bevetett terület nagyságát. A legszigorúbban ellenőrizni kell a mezőőrökön keresztül a kulákok munkáját. A termelést szabotáló gazdák ellen a tanácsi és rendőri hatóságok erélyesen felléptek. 1951 júniusában a tanács 210 szabotáló kulák ellen tett feljelentést, 1952 májusában 15 szabotáló és 49 bejelentést elmulasztó kulákot pénzbüntetéssel sújtottak. 1953 elején eljárást indítottak az olyan kulákok ellen, akiknek 30-40 hold bevetetlen földjük van. 1953. májusában 48 kulákot megbírságoltak helytelen állattartás miatt. A nagygazdák fokozottabb megterhelésére irányuló törekvés legvilágosabban a progresszív begyűjtési rendszerben jelentkezett: a gazdaparasztság terhei 1948-tól ugrásszerűen megnőttek. Nagykőrös adottságai (régi múltú paraszti birtokstruktúra) következtében kulákvárosnak számított. A rendelkezés értelmében Nagykőrösön kuláknak minősült az, akinek a földje a 25 kh-at, vagy a 350 aranykoronát elérte. Így számos középparasztot is kuláklistára vettek. Kulákföldnek minősült: 1952 9636 kh 1953 8245 kh 1955 2472 kh Az 1950-es kuláklistán 444 gazda szerepel. Ebből a kataszteri jövedelem alapján 16, cséplőgéptulajdonosként 7 került a listára. A többi 25 hold feletti földdel rendelkező középparaszt volt. (Forrás: Szabó Attila Nagykőrös mezőgazdasága 1945 1961) Falikép A 142/1950 (V. 17.) MT. sz. rendelet az 1950 1951. évi állami terménybegyűjtést szabályozta. A 17. kimondta, hogy a terménybeadási kötelezettség megállapításáról és nyilvántartásáról az illetékes községi elöljáróság gondoskodik. A törvény meghatározta, hogy milyen nyilvántartásokat kell vezetni. Adatfelvételi lap minden olyan személyről, aki a község vagy a város földkönyvében szerepelt Változási jegyzék a változások nyilvántartására szolgált Gazdalajstrom az adatfelvételi lap és a változási jegyzék adatai alapján állították össze Nyilvántartási lap a nyilvántartó hatóság által a gazdalajstrom, a változási jegyzék és az adatfelvételi lap alapján, minden gazdálkodóról készült. Ezen a terménybeadási kötelezettséget, az abban beállt változásokat, a mérsékléseket és a teljesítést vezették. 15

Terménybeadási lap a nyilvántartási lap alapján állították ki, amely a gazdálkodót a terménybeadási kötelezettségéről tájékoztatta. A terménybeadási kötelezettség teljesítésére vonatkozó igazolásokat is feljegyezték rá. A 24/1951. (I. 23.) MT. sz. rendelet a helyi tanácsok hivatali szervezetét módosította. A kereskedelmi osztály által végzett begyűjtési feladatok ellátására begyűjtési osztályokat szerveztek, melyek 1954-ben szűntek meg. Az 1954. évi 6. sz. tvr. az állami begyűjtéssel kapcsolatos feladatok ellátásáról rendelkezett: Az állami begyűjtés helyi feladatainak irányítására és végrehajtására a megyékben, a járásokban és az azokkal egyenjogú városokban begyűjtési hivatalokat, a községekben, városokban és a városi kerületekben begyűjtési megbízotti szervezetet kell létesíteni. Az 1956. évi 21. tvr. a mezőgazdasági termények és termékek kötelező beadásának megszüntetéséről rendelkezett. Faliképek Nagykőrös határában működő cséplőgépek közötti munkaverseny állása 1949. július 7-én XXIV.604. Nagykőrös határa művelési ágak feltüntetésével 1962 (Forrás: Nk. mezőgazdasági fejlesztése, Akadémiai Kiadó 1962. 12. tabló A népgazdasági feszültségek halmozódása, az életszínvonal csökkenése, a tsz szervezés körüli visszásságok az MDP központi vezetőségét 1953-ban az addigi politikájának felülvizsgálatára késztették. Megengedték a tagoknak a szövetkezetekből való kilépést földjeikkel, állatállományukkal és eszközeikkel együtt. A kilépők főleg középparaszti származásúak voltak. 1953 elején országos viszonylatban az összes terület 14,5%-a volt a tsz-ek tulajdonában, Nagykőrösön csak a föld 12,8%-a. Az 1953. évi júniusi párthatározat után emelkedett a mezőgazdaság fejlesztésére fordított összeg, de a nagyobb arányú hitelfelvételek hozzájárultak ahhoz, hogy 1954-ben a nyolc III. típusú tsz közül csak a Vörös Csillag és a Keleti Fény zárta nyereséggel az évet. A többi hat tsz mérleghiányos lett. 1955-ben az MDP utasításának megfelelően újabb intézkedések történtek a tsz-szervezés meggyorsítása érdekében. Főleg a legfejlettebb (közösen termelő) szövetkezeti típust erőltették. Nagykőrösön egy új III. típusú szövetkezetet szervezetek (Arany János), és az addigi négy I. típusú szövetkezetből hármat (Petőfi, Boldog Jövő, Béke) III. típusúvá szervezték át. 1956-ban, a forradalom kitörésekor nyolc III. típusú és egy I. típusú tsz működött Nagykőrösön. A tsz-ek területe 7195 kh (a város földterületének 19,8%-a), a tagok száma 787 volt. 1957-től az MSZMP agrárpolitikája javult és az elmúlt évek hibás mezőgazdasági politikájának (az erőszakos tsz-szervezésnek) a kijavítására irányult. Ennek hatására a tsz-feloszlások lelassultak, majd pedig 1957 elejére emelkedett a város szövetkezeteinek területe. 1958. dec. 7-i MSZMP KB határozata a termelőszövetkezeti mozgalom továbbfejlesztésére irányult. A kollektivizálás eredményeként 1960. március 31-én 26 986 kh földterület volt a szövetkezetek kezén. Az 1958. évihez viszonyítva ez ötszörös növekedés volt. Kialakultak a termelőszövetkezetek határai. A termelőszövetkezetek a tartalékterületükből 2,5 ezer holdat átadtak a Nagykőrösi Állami Gazdaságnak. 1961. március 31-én a város területének csaknem kétharmada (24 491 kh) volt a tsz-ek tulajdonában. Az egyéni gazdák kezén mindössze 1,2% maradt. 16

A termelőszövetkezeti mozgalom kezdetétől a mezőgazdaság szocialista átszervezéséig 20 tsz alakult Nagykőrösön. Ebből 14 feloszlott, beolvadt vagy másik községbe került. 1961-ben a város területének háromnegyed részén gazdálkodó 6 tsz biztos alapja lett a fejlett szocialista nagyüzemi mezőgazdaság kialakításának. (Forrás: Szabó Attila Nagykőrös mezőgazdasága 1945 1961) Tsz-ek megszilárdulása A termelőszövetkezetek megszilárdulása 1962 1967 között ment végbe. Ez részben köszönhető annak is, hogy a mezőgazdaság az állami beruházásokból nagyobb arányban részesült, mint korábban. Megindult a termelőszövetkezetekben a termelés szakosodása. Az 1967. évi III. termelőszövetkezeti törvény egységes rendszerbe foglalta a termelőszövetkezetek működésére vonatkozó jogszabályokat. 1968-tól törekedtek arra, hogy a termelőszövetkezetekben is kifejlődjön és megerősödjön az önálló vállalati gazdálkodás. A termelőszövetkezetek kiterjesztették ipari, kereskedelmi és szolgáltató tevékenységi körüket. Az 1970-es évek elején nagy területi koncentrációt hajtottak végre, a kisebb tsz-eket összevonták és településenként 1-2 mammut-szövetkezetet hoztak létre. Az összeolvadások hatására a tsz-ek száma csökkent. Ezzel párhuzamosan megindult a korszerűsítés, szinte teljessé vált a gépesítés, kialakultak a termelési rendszerek. Az előző évekhez képest nőtt a szakképzett vezetők száma. Átalakulás Sorsdöntő volt a mezőgazdasági termelőszövetkezetek életében az 1989. évi XIII. tv. A törvény lehetőséget adott az általános jogutódlás kimondásával a hatálya alá vont gazdálkodó szervezetek gazdasági társaságokká alakulására, továbbá a gazdasági társaságok egymás közötti átalakulására, ideértve ez utóbbiak egyesülését és szétválását is. (Forrás: Varga Ildikó: A mg-i szövetkezetek levéltári forrásai a Pest Megyei Levéltárban (1945-napjainkig) Csemő község példáján) Nagykőrösi Állami Gazdaság A földosztás során a ki nem osztott állami tartalékterületen 87 kh-on alakult meg a Nagykőrösi Állami Gazdaság 1949 szeptemberében. A jelentős számú ingatlanfelajánlás miatt gyors ütemben emelkedő állami tartalékterületek nagy része állami gazdasági kezelésbe került. 1952-ben már 6175 kh volt a gazdaság területe. Ebből 5135 hold a szántó (83,1%), 85 kh a szőlő (1,4%), 658 kh a rét (10,6%), 169 kh a legelő (2,8%), 19 kh az erdő (0,3%), 109 hold a földadómentes terület (1,8%). Profilja ekkor a szántóföldi termelés. 1952-ben átszervezték Konzervipari Célgazdasággá amikor is a Nagykőrösi Konzervgyár felügyelete alá került és így működött 1957-ig. Így egy rendszerben valósult meg a mezőgazdasági termelés és feldolgozás. Ettől az időszaktól számítható a gazdaság intenzív fejlődése. Nagyméretű Gyümölcstelepítés kezdődött: meggy, kajszibarack, szilva. Állattenyésztés nagyüzemi feltételeinek megteremtése: istállók építése; 1955-ben 80 fh-es szarvasmarha istállót és egy 500 fh-es sertéshizlalót építettek. Saját munkagépállománnyal 1954-től rendelkezett, előtte gépállomással végeztették a napi munkát. Az munkáslétszám emelkedése tette szükségessé a 210 fős munkásszállás építését, 1954- ben. 1952-ben a gazdaság 6175 holdon 398 munkást foglalkoztatott, 1955-ben 5299 holdra már 701 dolgozó jutott. 1960-ban az 1 kh-ra jutó termelési érték a Nk-i Állami gazdaságban 3408 Ft volt. (az országos átlag az állami gazdaságoknál 4542 Ft volt). Erdei Ferenc 1961-es értékelése szerint: az állami gazdaság a jelenlegi méretével és mostani jellegével még nem illeszkedett be a város mezőgazdasági szerkezetébe. (Forrás: Szabó Attila Nagykőrös mezőgazdasága 1949 1961) 1965. évi mérlegmelléklet Nagykőrösi Állami Gazdaság (XXIX.320) 17

Nagykőrösi Konzervgyár 1948-ban államosították a Gschwindt-féle gyárat. A gyár neve: előbb Nagykőrösi Konzervipari Nemzeti Vállalat, majd Nagykőrösi Konzervgyár lett. Az 1960 1970 közötti évek a rekonstrukció évei voltak. Fénykorát 1970 1990 között élte. Ebben az időszakban a gyár gazdasági és szellemi kisugárzása óriási volt. A vállalat ösztönzésére és támogatásával nyitotta meg kaput a Toldi Miklós Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet a Ceglédi úton. A konzervipari szakképzés mellett itt más szakmai képzések is indultak. A gyár kapcsolatai Nagykőrössel és a környező településekkel Nyersanyag beszállítók: - Ceglédi Állami Tangazdaság nagykőrösi kerülete - Mészáros János MgTsz - Dózsa MgTsz - Arany János MgTsz borsó cséplőgépek és paradicsom lényerő állomás, valamint a faüzeme facsomagoló anyagot gyártott (pl. rakodólapokat) Rakodólapot gyártott a NEFAG üzeme és a GEV (Göngyöleg Ellátó Vállalat) helyi üzeme A Ladár Kft és a Szabó Pipa is beszállítója volt, faanyag vonatkozásában A Gépgyártó és Javító Szövetkezet pedig technológiai és csomagológépeket gyártott. A gyár a városban működő mosodában tisztíttatta a munka- és védőruhákat. A gyár 50-60 km-es sugarú körzetben szoros munkakapcsolatban volt számos településsel, és az ott működő mezőgazdasági partnerekkel. Telephelye volt: Cegléden, Tápiószelén, Tápiószőlősön, Tápiószentmártonban, Nagykátán, Abonyban, Szolnokon, Törtelen, Tiszakécskén, Jánoshalmán. A gyár nagyságrendjét és jelentőségét a konzerviparban az alábbi táblázat mutatja: Vállalat neve 1988 (gyártott mennyiség,1000 t) 1989 (gyártott mennyiség 1000 t) Budapesti Konzervgyár 35,2 32,4 Dunakeszi Konzervgyár 32,2 26,5 Nagykőrösi Konzervgyár 127,2 107,5 Kecskeméti Konzervgyár 65,5 53,2 Szegedi Konzervgyár 40,2 30,5 Paksi Konzervgyár 48.0 35,8 Szigetvári Konzervgyár 61,3 51,2 Nagyatádi Konzervgyár 46,0 34,5 Békéscsabai Konzervgyár 100,2 89,8 Nyírség Konzervipari Vállalat 85,3 73,7 Tartósítóipari Kombinát 189,9 179,8 DEKO(Hatvani Kozervg, együtt) Szegedi Paprikafeldolgozó 19,9 19,8 Vállalat Óvári Konzervgyár 16,3 12,8 (Forrás: A Nagykőrösi Konzervgyár története. Szerk. Sasvári György, 2008) Tudósítás a 21 éves konzervgyári házi múzeumról Pest Megyei Hírlap Nagykőrösi Hírlap melléklete, 1989.febr.21. Ujságcikk a nagykőrösi gazdasági egységek eredményeiről A szigorúbb közgazdasági környezet ellenére az üzemek jelentősen túlteljesítettek. Pest Megyei Hírlap Nagykőrösi Hírlap melléklete, 1989. febr.20. A konzervgyár II. telepén készül a töltött paprika - olajban párolt zöldséggel töltve 18

Pest Megyei Hírlap Nagykőrösi Hírlap melléklete 1989.márc.6. Egyre több a primőr áru, és hamarosan betonozzák a piacot Pest Megyei Hírlap Nagykőrösi Hírlap 1989.márc.6. Kertészek problémáiról tudósít a cikk 1989. március 14-én Pest Megyei Hírlap- Nagykőrösi Hírlap melléklete Nagykőrösi Konzervgyár tájékoztatója 1989. januárxxiv.évf.1.szám A szakképzés jövőjéről tanácskoztak a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium illetékességi körébe tartozó iskolák vezetői Pest Megyei Hírlap, Nagykőrösi Hírlap melléklete,1989. március 31. Őszibarckdzsem főzés a tanműhelyben - a főzőmester maga is a TOLDI iskolában tanult Pest Megyei Hírlap, Nagykőrösi Hírlap melléklete,1989. március 31. 13. tárló Mészáros János MgTsz 1976. január 1-jén a Dózsa, a Hunyadi és a Szabadság MgTsz egyesüléséből alakult és vette föl Mészáros János nevét.egyesüléskor a taglétszám 1492 fő volt. A tsz földterülete: a város délkeleti és délnyugati részén terült el és 8295 ha-t tett ki. Alaptevékenysége: szántóföldi növénytermesztés, állattenyésztés. Alaptevékenységen kívüli termelés: nyomdaipar, építőipar, szállítás, belkereskedelem, egyéb ipari tevékenység, élelmiszeripar Háztáji gazdálkodás: háztáji terület 204 ha. A tsz bérhizlalásra sertéseket és tenyészkocákat adott ki a tagoknak. (Forrás: Pest Megyei Termelőszövetkezetek 1985. Szerk. Lakatos Ernő) 1992-ben átalakult és Toldi Miklós Mezőgazdasági Termelők Szövetkezete néven működött tovább. Alapszabály 1976-ból A tsz testületi vezető szervei: a közgyűlés (részközgyűlés), a vezetőség, az ellenőrző bizottság A közgyűlés által választott állandó bizottságok: - Szövetkezeti Döntőbizottság a tagok jogaival és kötelességeivel kapcsolatban a tsz és tagjai között keletkezet vita eldöntésére - Nőbizottság a nők érdekeinek képviseletére - Ifjúsági Bizottság az Ifjúsági törvény hatékonyabb végrehajtására, a Kommunista Ifjúsági Szövetséggel együttműködve működik Vezetőség által irányított bizottságok: - Szociális Bizottság a közös gazdaságban dolgozók, családtagjaik szociális ügyeinek intésére - Oktatási és Kulturális Bizottság a tagok és az alkalmazottak oktatási és kulturális igényeinek kielégítésére - Verseny Bizottság a szocialista munkaverseny és a brigádmozgalom kiszélesítésére - Háztáji Bizottság a közös és a háztáji gazdaság kapcsolatának fejlesztésére - Újítási Bizottsága az újítási mozgalom szervezése, irányítása A termelőszövetkezet tisztségviselői: elnök, elnökhelyettes Üzemi vezetők: főmezőgazdász, főkönyvelő, jogtanácsos, állatorvos, szervezeti egység vezetők (XXX.392-o.) Küldöttgyűlési jegyzőkönyv 1991. február 13. (XXX.392-o.) Mészáros János MgTsz Döntőbizottságának beszámolója az 1977. évről, a közgyűlés előtt 1977-ben 14 esetben érkezett be panasz bizottságunkhoz 1978. febr. 8. (XXX.392-o.) Munkaköri leírások 1979 1989 között 19

(XXX.392-o.) Hitelkérelem 1990. II. névi üzemviteli hitel nyitására 1990. április 9. (XXX.392-o.) TSz híradó, 1988. XIII. évf.1.sz. (XXX.392-o.) Újságcikk a szövetkezet eredményéről: A szövetkezet 40. évében az árbevételi tervet 276 százalékra teljesítették Pest Megyei Hírlap Nagykőrösi Hírlap melléklete, 1989. febr.23. Huszár Kálmán hozzászólása: A parasztember dolgozni akar, s nem támogatást kér, de azt igen, hogy ne vegyék el tőle az eredményét. 14. tárló Arany János MgTsz 1973-ban az Arany János, a Rákóczi és a Petőfi Tsz egyesült. 1979-ben csatlakozott a Termelőszövetkezetek Erdőgazdasága és 1981-ben a Legeltetési Bizottság. Egyesüléskor a taglétszám 915 fő volt. A tsz összes földterülete 7605 ha, ebből Nagykőrösre esik 6558 ha, Nyársapátra 473 ha és Kocsérra 487 ha, Csemőre 87 ha. A termőterület 7387 ha, a művelés alól kivett 218 ha. Alaptevékenysége: növénytermesztés és állattenyésztés Alaptevékenységen kívüli termelés: fafeldolgozó üzem, szállítási és fuvarozási tevékenység, ruházati termékgyártás. Háztáji gazdálkodás: a háztáji föld területe 160 ha. A tsz támogatja a tagok állattartását; elad a tagoknak: 306 ha rét-legelő terület és 19 ha lucernaföld hozamát; 702 t szalmát, 1854 t répaszeletet és 242 t abraktakarmányt. (Forrás: Pest Megyei Termelőszövetkezetek 1985. Szerk. Lakatos Ernő) Az 1989. évi XIII. tv. értelmében átalakult és Arany János Szövetkezet néven működött tovább. Egyesülő termelőszövetkezetek együttes közgyűlési jegyzőkönyve (Arany János, Petőfi és Rákóczi MgTsz-ek), 1973. október 15-én. Ezen a közgyűlésen határozták meg a 3 tsz egyesülésének időpontját: 1973. december 15. (XXX.392-b.) Szocialista brigádok munkaverseny szabályzata1978 1980 (XXX.392-b. Termelőszövetkezeti tervinformáció 1975-ből (taglétszám adatok, földterület nagysága, ágazatok eredményei, beruházások) Szőlőtelepítési terv benyújtása, 1975. nov.10. (XXX.395-b.) Helyzetfelmérő tanulmány és koncepcióterv 1976-ból (adatgazdag terv, mely 1972-től tartalmazza a tartalomjegyzék szerinti bontásban a tsz gazdálkodási adatait és ennek alapján készült a koncepcióterv 1978-ig) (XXX.293-b.) Ujságcikk az Arany J. MgTsz zárszámadó közgyűléséről a tsz jövedelme 1,5 milllióval kevesebb a számítottnál Pest Megyei Hírlap Nagykőrösi Hírlap 1989.márc.1. Nagykőrös, 2013. január 18. A kiállítást összeállította: Nagy Józsefné és Varga Ildikó 20