Szolnoki Gábor a Földes Ferenc Gimnázium végzős, kémia tagozatos diákja, az Édes Anyanyelvünk Országos Nyelvhasználati Verseny Kazinczy-érmese. Szolnoki Gáborral az interjút iskolatársa, Herczeg Panni készítette. Először is arra szeretnélek kérni, hogy mutatkozz be, meséld el, hogy hol élsz, melyik általános iskolába jártál! Az elmúlt tizennyolc és fél év jelentős részét itt éltem le Miskolcon. 2000-ben költöztünk ide Bükkszentkeresztről, amikor a szüleim számára kiderült: mégsem egymásnak szánta őket a sors. Édesanyámmal élek együtt, de édesapámmal is kiváló a kapcsolatom: a hétvégéket általában vele és a nagymamámmal töltöm. A Vörösmarty Mihály Általános Iskolában szereztem meg az alapokat. Most éppen az egyház a fenntartója, de akkor még az önkormányzat töltötte be ezt a szerepet. 2010 szeptembere óta tartozom a Földes Ferenc Gimnázium kötelékéhez. Erre is éppolyan büszke vagyok, mint arra, hogy vörösmartys lehettem. Minden évben kitűnő a tanulmányi eredményed, ehhez először is gratulálok, másodszor szeretném megkérdezni, hogy mennyi időt töltesz tanulással? Köszönöm szépen az elismerést! Mennyit tanulok? Nem egyszerű a kérdés. A válasz nagyban függ attól, milyen nap előtt állok. Ha éppen nem kell dolgozatra készülnöm, akkor körülbelül fél óra alatt végzek az aznap feladott írásbeli házi feladatokkal. Amikor viszont egy
napon kell számot adnom pl. a kémia-, a történelem- és még az irodalomtudásomról is, az meg tudja keseríteni az előtte levő délutánt. Ilyenkor szoktam több napra beosztani, ha lehet. Így legfeljebb két órát kell a jegyzeteim társaságában töltenem négy helyett. Az iskolarádióban minden alkalommal elhangzik, ha valamelyik iskolatársunk sikereket ér el, innen értesültem arról, hogy szónokversenyen és az Édes Anyanyelvünk versenyen is szerepeltél, méghozzá szép eredménnyel. Honnan jött az indíttatás? Tizedikben Pólik Magdolna tanárnő, a magyartanárom hívta fel a figyelmemet az Eötvös József Országos Szónokversenyre. Azt mondta, tisztán, határozottan beszélek, valamint kellően logikusan gondolkodom és írok ahhoz, hogy az érvelésem is ilyen legyen. Gondoltam, miért ne, próbáljuk meg! Az Eötvösön túl messzire nem jutottam, de később az Édes Anyanyelvünk Országos Nyelvhasználati Versenyen már sokkal jobban tudtam kamatoztatni a tudásomat. Ott egyszerre kell tudni magyarul írásban és szóban is. Legutolsó szereplésemet (kétszer sikerült a döntőben részt vennem) Kazinczy-éremmel honorálták, amelyet nagyban köszönhetek nemcsak Pólik tanárnőnek, hanem osztályfőnökömnek, Jobbágy László tanár úrnak is, aki szintén rengeteget segített a felkészülésben. A Kazinczy-éremmel
Úgy tudom, hogy novellákat és verseket is írsz. Mondanál erről pár szót? Szabó Ágnes tanárnő, aki engem elsőtől negyedikig tanított, addig ütött-vágott (persze nem szó szerint), amíg el nem tudta olvasni a kézírásomat. Amikor ez sikerült, azt mondta: nekem van érzékem az íráshoz. Mármint az egy dolog, hogy gazdag a fantáziám, de gondolataimat élvezetes formában papírra is tudom vetni, valahogy így fogalmazott. Felsős koromban kezdett a dolog kibontakozni, az imént említett Pólik tanárnő pedig csak ráerősített a korábbi véleményekre. Így esett meg, hogy egyszer III. díjat hoztam el egy novellaíró pályázat eredményhirdetéséről. Máig szívesen írok, ha időm engedi. Mondjuk, az mostanában nem igen fordul elő. A humán területen elért sikereid mellett különlegesnek tűnik számomra, hogy kémia tagozatos vagy. Kicsit szokatlan párosítás, mesélj hogyan jött a kémia? Már egészen kicsi koromban szerettem színeket keverni. Egy-egy rajzórán bár rajzolni máig nem tudok órákat képes lettem volna eltölteni például a tökéletes bőrszín kikeverésével. Aztán hetedik osztályban jött a kémia. Kezdetben nem tűnt olyan érdekesnek, sőt a magnézium égetése után kifejezetten ellaposodott, de nyolcadikban ismét fellobbant a láng. Szó szerint, amikor az izzó káliumot figyeltük a víz felszínén. Mire a felvételire került a sor, Tisza Katalin tanárnő annyira megszerettette velem ezt a tudományt, hogy gondolkodás nélkül írtam az első helyre a kémia tagozatot. Endrész Gyöngyi tanárnő személyében pedig olyan embert ismertem meg a Földesben, akinek, míg csak lélegzem, hálás leszek.
A továbbtanulási tervekben melyik tudományterület szerepel? A magyar/történelem vagy a kémia világa vonz? Egészen hetedikig a történelmet tartottam a kedvenc tárgyamnak. Ebben főleg édesanyám (francia-történelem szakos) és Ágoston Zsolt tanár úr (felsős osztályfőnököm) játszott komoly szerepet. Félreértés ne essék, most is imádom, de már csak hobbi szinten. Időközben rájöttem, nem tudom magam elképzelni töris végzettséggel. Ugyanis sajnos nem mindegyik régész Indiana Jones, sőt! A jogi pálya meg eleve fel sem merült, az nem az én műfajom. Magyarán, komoly elhelyezkedési problémákat látok, ha a történelemre gondolok. Ellenben vegyészre, vegyészmérnökre nagy a kereslet. A laborral pedig már az első találkozásunkkor megszerettük egymást. Így az utóbbi három évben a háborúktól és békéktől Mengyelejev táblázata felé fordultam. Egyelőre úgy néz ki, helyesen döntöttem. Laborban A szüleid is egyetértenek a döntéseddel? Szerencsére liberálisan állnak hozzá ehhez a kérdéskörhöz. Édesanyám szerint az a legfontosabb, hogy szeressem, amit csinálok és meg is tudjak élni belőle. Édesapám, akihez közelebb áll a műszaki pálya, szintén támogatja az elképzelésemet. Ezért és persze sok minden másért is nagyon hálás vagyok mindkettejüknek.
Ha marad egy kis szabadidőd, azt mivel töltöd? Amikor épp nem tömegszázalékos összetételt számolok, kedvenc hobbijaimnak hódolok. Szeretem a filmeket, sokat járok moziba. Imádom a színházat, élek-halok a könyvekért. Utóbbira sajnos kevés időm jut mostanában. Hétvégeken pedig a bükki levegővel szellőztetem a fejem biciklizés vagy csak egyszerű séta keretében.