Szót értünk-e egymással?

Átírás

1 Szót értünk-e egymással? Írta: Mátyus Barbara Virág (10/3), német orientáció Iskola: Herman Ottó Gimnázium, Miskolc Tizeshonvéd utca Felkészítő tanár: Subicz Róbert

2 Az emberi kapcsolatok fenntartásának alappillére a kommunikáció. Ezen fontos eszköz nélkül nem működne semmi. Az emberek megértési vágya a másik felé vagy csupán információszerzés, de akár egyszerű tényközlő társalgásról is beszélhetünk, a kommunikáció nagyon sokféle lehet. Ezzel az információcserés lehetőséggel mindenki élhet, hiszen a valamilyen fogyatékossággal élő emberek sincsenek kizárva ebből a kifejezésmódból, ugyanis létrehoztak számukra egy speciális nyelvezetet, aminek segítségével ők is szót érthetnek egymással. Ezeket a kifejező eszközöket a hétköznapi emberek is megtanulhatják, hogy közelebb kerüljenek a korlátozottabb társaikhoz. De mi is maga a kommunikáció? Közös valóságismereten alapuló, közös jelrendszert alkalmazó kifejezésmód. Közös valóságismeret szükséges a megértéshez, ugyanis enélkül csak üres üzenetek jönnek létre, melyeket a másik fél vagy felek nem tudnak feldolgozni, értékelni. A metakommunikáció a szóbeli kommunikáció légkörét jellemzi. A mimika, a testtartás, a tekintet, a mozdulatok és a beszélgetés közbeni interakció is árulkodik az emberről. Közös jelrendszer kell ahhoz, hogy megértsük a másikat, ez lehet verbális és nonverbális is,a lényeg, hogy a felek kölcsönösen ismerjék ezt. A mindennapi kommunikáció a mozgatórugója az életnek. Mindenki szeretné, ha megismernék őt és szeretne megismerni másokat. Ezek a célok egyáltalán nem elérhetetlenek, hiszen napjainkban az emberek többsége képes megértetni magát másokkal. Ez nem csak a kommunikáción keresztül mehet végbe, hiszen a művészetek által is feltárhatjuk érzelmi- és gondolatvilágunkat. Mivel nincs két egyforma ember, így mindenkinek minden mást jelent, mint a másiknak, mégis értjük vagy legalább sejtjük mit szeretne közölni velünk a másik ember. Ennek összetettsége azonban könnyen lebontható egy nem túl komplikált példával szemléltetve. Ha azt mondom valakinek, hogy kék, egyből eszébe jut egy szín. De melyik árnyalata? Hiszen tudjuk, hogy minden színnek millió és millió árnyalata van. Ezek az árnyalatok lehetnek hidegek és melegek, de sötétek és világosak is. Viszont nem mindenkinek jelent maga a kék hideg színt...vannak olyan árnyalatok,amelyeket mindannyian kifejezetten melegnek tartunk,de biztos akad valaki, aki hidegnek érzi azt is. Ha megkérem, hogy jellemezze egy szóval ezt a színt, hogy neki mit jelent, már megint rengeteg lehetősége van. Elmondhatja ezzel a szóval az érzést, amit benne kelt vagy, hogy az emlékei kapcsán

3 milyen jellemzők jutnak eszébe erről a színről, hogy ő melegnek vagy hidegnek érzi-e az adott árnyalatot vagy éppen sötétnek vagy világosnak. A lehetőségek tárháza végtelen. A megkérdezett véleménye szubjektív, de ezen szavak által megismerjük az egyént, vagy legalábbis személyiségének egy darabját. Észre sem vesszük, de rengeteg mindent elmondunk magunkról azáltal, hogy kommunikálunk, hogy beszélgetünk másokkal, egymással. A szóhasználatunk, a stílusunk, a kifejezésmódunk árulkodik valamennyire a múltunkról, a gondolatainkról, az álláspontunkról, a világnézetünkről és a másik féllel vagy felekkel való viszonyunkról is, valamint a lelki -és testi állapotunkról sőt akár a nemi identitásunkról is. Hiszen néhány nyelvi tájegység különleges szókészlettel rendelkezik, ezáltal megbizonyosodhatunk arról, hogy az illető honnan jött. Továbbá a szóhasználatunk tükrözheti azt, hogy miként gondolunk az adott dologra, ennek kifejezésére a szinonimák állnak rendelkezésünkre, de hiába a rokon értelmű szó mégsem jelentheti mindenkinek ugyan azt a párom kifejezés és a tubicám. Megismertethetjük az álláspontunkat is, hiszen pár mondatból kiderülhet, hogy miként vélekedünk az adott téma felől anélkül, hogy valójában kifejtenénk ezt. De egy mindennapi beszélgetés által akár megismerhetjük a másik fél világnézetét mivel a tömör lényeget körülölelő szöveghalmaz magában foglalja a véleményét a világ és annak egyes nézeteivel kapcsolatban. És teljesen máshogy beszélünk egy vadidegen emberrel, mint például az édesanyánkkal vagy a barátainkkal. Neveltetés kérdése, de mindenkinek el kell(ene) tudni(a) dönteni, hogy milyen szavakkal illetheti meg a másik felet. A kellő tiszteletet megadva természetesen, hiszen minden emberi egyénnek kijár a tisztelet,de hogy mégis barátian avagy hivatalosan? Azokkal az emberekkel, akikkel több időt töltünk,könnyebb megértetni magunkat és nagyobb a valószínűsége annak,hogy egy-egy szó,kifejezés mögött ugyanazt a jelentéstartalmat érti, amit mi is. A valós, élő kommunikáció egyre inkább háttérbe szorult az internet és a telefon megjelenésével. Szerintem a mai technológia egyre inkább megöli az emberi kapcsolatokat és ezáltal a személyes kommunikációt is. Persze nyilván van jó oldala is, hiszen így legalább kapcsolatot tudunk tartani régi ismerőseinkkel vagy olyanokkal, akik messze élnek tőlünk. De ez a technológiai eszközökön keresztül vitt kommunikáció túl közvetett ahhoz, hogy valóban megértsük egymást. Rövidítések szmájlik további

4 hasonló mesterséges kifejezőeszközök melyek csak rontanak a helyzeten. Azonban egyre rohanó világunkban rá vagyunk kényszerítve ezen eszközökre ezáltal leegyszerűsítve a kifejezésmódunkat. Elképzelhető, hogy pont ezzel az egyszerűsített verzióval veszíti el a mondandónk a valódi jelentéstartalmát. Számottevő tényező az is, hogy a felek megakarják-e érteni egymást, a másikat. Hogyha kommunikáció résztvevőiben van hajlandóság a másik fél felé, hogy beleképzelje magát a helyzetébe és teljesen átélje a közölt tudnivalókat, akkor sokkal könnyebben képes felismerni az átadott információkat. Ha viszont a két fél érdektelenül áll egymáshoz annak megeshet, hogy súlyos foganatjai lesznek. Ha csak akár az egyik fél nem akarja meghallgatni, vagy meghallgatni még talán, de megérteni a partnerét annak akár világméretű következménye is lehet. Ha két nép vagy népcsoport nem tárgyalóképes, akkor ellentétek jönnek létre közöttük, melyek visszafordíthatatlanokká is válhatnak. Vegyük alapul Amerika és Irak helyzetét. A konfrontáció, a konfliktus köztük már évtizedek óta fenn áll és a felek nem hajlandóak megérteni egymást. Nincs bennük hajlandóság arra, hogy átlássák a szituációt a másik szemszögéből, hanem csak érdekeiket védik. Ez háborúhoz vezetett. Hogy megértsük egymást, nélkülözhetetlen az is, hogy átérezzük kicsit a másik helyzetét és hogy tiszta fejjel, objektíven lássuk magát a tényállást. Szóval valamilyen szinten a másik fejébe kell férkőznünk, a bőrében kell éreznünk magunkat, hogy ezáltal közelebb kerüljünk az illető gondolati világához. De ez még korántsem elég ahhoz, hogy valóban megértsük egymás lényét és tulajdonképpeni valóját. Szorosan kapcsolódik mindehhez az ember érzelmi világának megismerése is, hiszen ez is merőben befolyásolja az adott ember stílusát. Ez egy rendkívül összetett befolyásolója a kifejezésnek, de bonyolultságát egy egyszerű példán keresztül remekül le lehet vezetni: szemléltető eszközünk Munkácsy Mihály, Siralomház című képe. A képet bitumen alapú vászonra festették, így az évek múlása során és a nem megfelelő tárolás következtében a felület elnyelte a színeket, és egyre sötétebb lett. Ám még így is remekül kivehető az, hogy milyen a festmény hangulata és melyik az az érzés, amit a művész át szeretne adni nekünk műve által. Ha két szemlélő áll a kép előtt, az egyszerűség kedvéért az egyik én vagyok, mindkettőnknek más tükröződik belőle. Az én figyelmemet először az elítélt arckifejezése ragadta meg, mely komor, mélabús, és látni

5 rajta, hogy már beletörődött sorsába: őt nagy valószínűséggel kivégzik. Viszont a másik szemlélő tekintetét lehet, hogy először a kép mozgalmassága vagy az elítélt mellett álldogáló kis lányka fogta meg, feltűnő vörös szoknyájában. Ha felhívja rá a figyelmemet lehet, hogy én is eltűnődök rajta, de alapvetően az én értékrendszeremnek, érzelmi világomnak a képen lévő alakok hangulata, érzései a fontosak. Nyilván ezen nem fogunk vitába szállni, hiszen minden ember más- és más dolgokat részesít előnyben. De ez árulkodik rólunk. Az én jellememről elmondható, hogy fontosnak tartom pontosan megfigyelni mások mimikáját, hogy ezáltal is közelebb kerüljek a mondandójához. Viszont a másik szemlélő számára a dolgok dinamikája a fontos, amiből arra következtethetünk, hogy őt az illető kifejezésmódja fogja meg, hiszen nagyon sokat elárul az adott szituációban a testtartásunk vagy a gesztikulálásunk is. A kommunikáció a különböző társadalmi rétegek között sem egyszerű, hiszen egy polihisztor nyilván nem azzal a szókészlettel rendelkezik, amivel egy egyszerű hétköznapi gyári munkás például. Ők megértik ugyan egymást, de eltérő stílusuk miatt nem tudnak olyan mélységben belemenni a másik megismerésébe. De hasonló a helyzet a különböző nyelvekkel is. Egy verset vagy dalszöveget hiába fordítunk le, nem érhetjük el ugyanazt a hatást vele, amit az eredeti nyelvén elért. A magyar nyelv tele van szinonimákkal, amik hiába hasonló jelentésűek mégsem egyeznek meg teljesen így a valódi jelentéstartalmat nem mindenki tudja visszaadni a fordítás által. Ezt remekül prezentálja a világirodalom egyik legszebb verse és két fordítása. A verset Goethe írta 1780-ban, de ma is remekül érződik mit szeretett volna kifejezni, elmondani vele, annak ellenére, hogy több mint kétszáz év telt el megírása óta. Az évek mit sem változtattak az érzésen, amit sugall. Az érzés a szeretet és a törődés, amit bár kevesen tudnak ilyen szép szavakba önteni, de mindenki érti és érzi, mert mindenkiben megvan. Wanderers Nachtlied Über allen Gipfeln Ist Ruh, In allen Wipfeln Spürest du

6 Kaum einen Hauch; Die Vögelein schweigen im Walde. Warte nur, balde Ruhest du auch. 1 Annak ellenére, hogy a német nem feltétlenül egy bársonyosan hangzó nyelv ezt a művet felolvasva mindenkit nyugalom tölt el. Szeretet árad belőle, harmónia és békesség. A vers elején megjelenő természeti kép, akár egy halk suttogás. Ennek a csodás versnek született számtalan fordítása, és mindegyik egy kicsit más. Neves költők és ismeretlenek is megpróbálták kicsit a saját szemszögüket megmutatni a költeményen keresztül, ám van egy, ami számomra kiemelkedik mind közül. A legközismertebb fordításban Tóth Árpád tolmácsolja legszebben a vers igazi gondolati tartalmát. Vándor éji dala Immár minden bércet Csend ül, Halk lomb, alig érzed, Lendül: Sohajt az éj. Már búvik a berki madárka, Te is nemsokára Nyugszol, ne félj... 2 Ezen szavak hallatára mindenkiben megfogalmazódik valami. Valami, amit lehet magyarázni, de igazából nem szükséges, mert belül mindenki érti. Szeretet, odaadás. Bennem leginkább csak azt az érzést erősíti, hogy mennyire gyönyörű is a magyar nyelv. Kellemesen hangzatos szavak, lágy rímek. A költői kép és a tartalom ugyan az, de a magyar mégis finomabban hangzik. Ám nem csak ilyen gyönyörű szavakkal lehet megfogalmazni, ezeket a sorokat, hanem egy kicsit szabadabban is, ahogy Varró Dániel is tette: 1 Johann Wolfgang von Goethe-Wanderers Nachtlied ( 2 Tóth Árpád-Vándor éji dala (

7 Minden orom csupa öröm, a lombokon, a lömbökön szél szól, lihi. Madárdaltól nem zeng az erdő. Örvendj, tekergő, Itt a pihi. 3 Ezen szavakon keresztül teljesen más hatást kelt bennünk a mű, az eredetihez képest. Egy kicsit bohém és bohókás és valójában a tartalma sem maradt meg teljesen. Varró Dániel a viccelődjünk azon, amit nem bírunk lefordítani sorozatából való a vers, aminek címe sugallja, hogy nem igazodik az eredeti szöveghez. A szerző két fordítást is készített a nagyobb hatás érdekében, előbbit a kicsiknek a másikat pedig a nagyoknak ajánlva. Abban még kötetlenebb a szóhasználat és még inkább elszakad a tartalomtól. A két fordítás szöges ellentéte egymásnak, mégis elvileg ugyan azt az alkotást mutatta volna be. Írásommal a példáimon keresztül főképp azt szerettem volna szemléltetni, hogy véleményem szerint az emberek a művészeteken keresztül kerülhetnek egymáshoz a legközelebb. Abban tudják a legjobban kifejezni és megértetni magukat a másikkal, viszont az, hogy a befogadó ezt hogyan érzékeli az számos már az az előbbiekben kifejtett szemponttól függ. A konklúzió tehát, hogy az emberek a legkönnyebben úgy érthetnek szót egymással, ha minél széleskörűbben tudják és próbálják kifejezni magukat a külvilág és egymás felé. Valamint minél nyitottabban állnak a világ dolgaihoz. A nyitottság az élet számos területén meghozza gyümölcsét, könnyebben létesíthetünk kapcsolatokat és teljesen más szemlélettel nézhetünk mindent. 3 Varró Dániel-Vándor éji dala (