A kutatás a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosítószámú Nemzeti Kiválóság Program Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése országos program című kiemelt projekt keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg. Az izraeli-palesztin konfliktus alapkérdései A menekültkérdés
A konfliktus legabszurdabb kérdése? Az izraeli-palesztin konfliktus szinte valamennyi vitatott kérdése a megoldás szempontjából a szétválasztás, elkülönülés, megosztás felé mutat. 1. területi kérdések cél a kétállamos megoldás, vagyis egy izraeli és egy palesztin állam létrehozása; 2. Jeruzsálem kérdése cél a város megosztása egy zsidó és egy arab Jeruzsálemre, ill., esetleg még egy semleges zónára is; 3. zsidó telepek kérdése cél a telepek egy részének felszámolása, az elszeparáltakért hasonló minőségű területek átadásával kompenzáció a palesztinoknak Mindezekkel szemben a menekültkérdés kapcsán a palesztinok azt követelik, hogy mindazon arab személyek, valamint leszármazottaik, akik, illetve, akiknek a felmenőik Izrael, vagy a Nyugati Part/Gáza területéről különböző okok miatt elmenekülni kényszerültek, nemzetközi jogi garanciák alapján visszatérhessenek (azóta már nem létező) házaikba, földjeikre, stb. Vagyis e követelés nem jelent mást, minthogy a létrejövő palesztin állam mellett, az egykoron elmenekültek, illetve leszármazottaik szabadon letelepedhessenek Izraelben, azzal 1. örökre ellehetetlenítve a béke lehetőségét; 2. megkérdőjelezve Izrael zsidótöbbségi jellegét, vagyis legális, akár demokratikus módon elpusztítani Izrael államát. Tehát mindazok, akik ennek érvényt akarnak szerezni, valójában Izraelt akarják eltörölni
Kik azok a palesztin menekültek? Elviekben mindazon palesztinai arab személyek, illetve sokad generációs leszármazottaik, akik különböző okok, de elsősorban az arab-izraeli háborúk miatt elhagyni kényszerültek Izrael területét, a Nyugati Partot, illetve a Gázai-övezetet. Valójában a kérdés, ma már több okból is megválaszolhatatlan, az érintett személyek köre meghatározhatatlan. 1. Képtelenség konkrétan számszerűsíteni azon személyeket, illetve leszármazottaikat, akik 1948-49, valamint 1967 után a ma nemzetközi jogi értelemben elismert Izrael területét elhagyni kényszerültek. 2. Merthogy a megjelölt időszakban a Nyugati Partról, vagy Gázából elmenekültek vajon miért is telepedhetnének le Izraelben? 3. Egyáltalán a menekültekért való felelősség kérdése pontosan nem megválaszolható. 4. A menekülésre való kényszerülés kiváltó tényezői sem pontosan megismerhetőek már. 5. Generációs átörökíthetőség kérdésének abszurditása 1 menekültért akár 50 családtag kapja meg a visszatérés jogát??!! 6. Vajon Izrael a felelős azért, hogy 60 esetleg 40 évvel a kényszerű elvándorlás után még mindig menekültként élnek az érintettek és leszármazottaik??!! A felmerülő, többnyire irracionális körülményekre utaló kérdések sora sokáig folytatható, sugallva, hogy a menekültkérdés megoldását melyre valóban szükség van egyáltalán nem ily módon kell rendezni.
A palesztin menekültek feltételezett számáról 1948-49-ben meghatározott hivatalos szám Clapp-bizottság (ENSZ): 726.000 Az idők folyamán rengeteg elemzés készült erre vonatkozólag. A többség 700.000 és 1 millió közé teszi a menekültek számát, holott népességi adatokból megközelítőleg 10-20.000-es eltéréssel kiszámítható kell legyen. Az arab menekültek kiszámítása a lakossági adatok szerint: - 1946-ban kb. 1.250.000 arab lakosa volt Palesztinának - 1947-es ENSZ felosztás szerint kb. 485.000 arab lakosa lett volna a zsidó államnak - 1949-ben 159.100 arab lakosa volt Izraelnek - 1948-ban 462.100-an éltek a Nyugati Parton és 82.500-an Gázában (összesen: 544.600) - 1950-ben kb. 765.000-en éltek a Nyugati Parton és kb. 240.000 Gázában (összesen kb. 1 millió) - 1948 és 1950 különbsége a Nyugati Parton és Gázában kb. 450.000 ember - 1946 és 1950 különbsége az összes arab lakos tekintetében: Nyugati Part és Gáza kb. 1 millió + Izrael 160.000 + X (demográfiai növekedés - 1944 és 1946 között 20.000) = 1.160.000 kb. 100.000 + X arab lakossal kevesebb - Feltételezhetően a demográfiai növekedés az arab lakosság körében 1946 és 1950 között nem lehet túl magas (bevándorlás helyett kivándorlás, a háború miatt a születések száma csökken) Vagyis a menekültek száma 1949-ben maximum 550-600.000 lehetett Izrael is ezt ismerte el akkor.
A menekültkérdés kialakulásáról A számolgatások ellenére tény, hogy az első arab-izraeli háborút követően palesztinai arabok tízezrei kényszerültek elhagyni otthonukat. Izraelben ma is sokat vitatott, elhallgatni szándékolt téma, hogy az arab lakosságot igenis számos térségből fegyveresen elűzték, szervezetten kitelepítették, illetve a körülmények hatására önként távozók tulajdonait ingatlanok, földek, stb. a hadsereg elpusztította, az állam kisajátította, a (főként szintén kényszerű okok miatt bevándorló) zsidó lakosság között felosztotta. A történtekért, a feleken túl, a nemzetközi közösség felelőssége is vitathatatlan az ENSZ 1947-es felosztási javaslata (mely együttélésre kényszeríteni szándékolta a már 25 éve háborúskodó arabokat és zsidókat) előre vetítette a később lezajló tragikus eseményeket. Mind a palesztinoknak, illetve az őket pártolóknak, mind pedig az izraelieknek vannak a történtekkel kapcsolatban részigazságai: 1. Tény, hogy az izraeli kormányzat tudtával rohanták meg zsidó fegyveresek az egyébként irreguláris arab egységeket rejtegető - Deir Jasszint, ahol százak haltak meg, mely mészárlás nyomán a megnagyobbodott Izrael egész területéről menekülni kezdett az arab lakosság. 2. Tény, hogy főként a Tel-Aviv-Haifa tengerparti folyosó mentén elhagyott falvak tucatjait rombolta le az izraeli hadsereg.
A menekültkérdés kialakulásáról 3. Tény, hogy a Lod-Ramle körzetből az izraeli hadsereg szervezetten kitelepített közel 50.000 arab lakost. 4. Tény, hogy a megnagyobbodott Izrael területén fekvő arab városok lakosságát részben katonai, de főként demográfiai okokból elűzte az izraeli hadsereg. 5. Tény, hogy az arab országok eközben távozásra szólították fel az arab lakosságot, mondván a győzedelmes arab seregek örökre eltörlik a földszínéről a cionista entitást, s e mérhetetlen pusztítás elől, saját biztonsága érdekében jobban teszi az arab lakosság, ha időlegesen távozik (az is tény, hogy tízezrek engedelmeskedtek ennek). 6. Tény, hogy izraeli kormányzat több helyen is maradásra próbálta bírni az arab lakosságot, de tény, hogy ezt inkább a nemzetközi retorzióktól tartva, semmint az együttélés érdekében tette. 7. Tény, hogy zsidók ezreit üldözték el Jeruzsálem óvárosi részéből, és a Nyugati Partról, valamint Gázából. 8. Tény, hogy ők nem térhettek vissza, ellenben Izrael a háború nyomán 50.000, és később is évente néhány tucat arab visszatelepülését engedélyezte. 9. Tény, hogy az arab államoknak eszük ágában sem volt (s ma sincs) integrálni, letelepíteni, befogadni, élhető körülményeket biztosítani az arab menekültek számára, a konfliktus fenntartása érdekében, tehát politikai célokra használva őket. 10. Tény, hogy párhuzamosan sok százezer zsidót űztek el az arab országokból
Az első háború humanitárius következményei a zsidó menekültek Az első arab-izraeli háború zsidó menekültjeivel még érintőlegesen sem foglalkozik a nemzetközi közösség, soha egyetlen ENSZ határozatban, segítségnyújtásban nem részesült a kérdés A háború zsidó menekültjeit két csoportra oszthatjuk: 1. palesztinai arab területekről 2. az arab országokból Az 1947-es ENSZ felosztás és az 1948-49-es háború után is számos arab országban voltak súlyos következményekkel járó, zsidóellenes atrocitások növekvő kényszerű elvándorlás. 1948-ban megközelítőleg 1 millió zsidó élt különböző arab és muzulmán országokban. Közülük 1948-1952 között kb. 587.000-en alijáztak (később még majd több százezren). Országonként: 1. Irak 140.000 zsidó lakos; 1949-ben törvényt fogadnak el a zsidók emigrációs lehetőségéről, de csak a meglévő vagyonuk hátrahagyásával Az izraeli vezetés tud erről, sőt ügynökei merényletekkel igyekeznek fokozni a kivándorlási hullámot; Ezra és Nechemija mentőakciók az iraki zsidók többsége Izraelbe kerül. 2. Marokkó 250-260.000 zsidó lakos 1948 után folyamatos kivándorlás kezdődik; 22.000-es éves átlag 1956-ig majd betiltják 1961-től újra fellendül (többen ekkor már Ny-Európába). 3. Jemen és Áden kb. 63.000 zsidó kivándorlás 1948 előtt is; 1949-50 Csodaszőnyeg akció 50.000 jemeni zsidó Izraelbe menekítése később is vannak kisebb mentőműveletek 4. Szíria és Libanon 1948-ban kb. 50.000 ma pár száz; Nincs egységes kivándorlás inkább folyamatos sokszor illegális; fele Izraelbe, másik fele Amerikába, Európába. 5. Algéria kb. 140.000 zsidó 1948-ban, ma alig pár száz; egy részük Izraelbe, többség azonban Franciaországba (mivel francia állampolgárok voltak). 6. Líbia és Tunézia egykoron 38.000, illetve 105.000 ma 0, illetve 1000-nél kevesebb; szintén megoszlik Izrael és Amerika, Európa között.
7. Egyiptom 1948-ban nagyjából 80.000 ma kevesebb, mint 100 Egyiptom súlyos támadások színterévé válik 1947 után: gyilkosságok, lincselések kollektív letartóztatások, jogi korlátozások, kitelepítések 1967-re a közösség nagy része elmenekül; ¼-ük Izraelbe 8. Törökország és Irán a fokozott alija csak később indul Ország Közösség 1948-ban Közösség ma Alijázott (48-52) Marokkó 250-260.000 3.000 Tunézia 105.000 <1.000 kb. 248.000 Algéria 140.000 0 Líbia 38.000 0 kb. 30.000 Egyiptom 80.000 <100 kb. 28.000 Irak 140.000 <200 kb. 130.000 Jemen 63.000 <200 kb. 50.000 Szíria 30.000 <100 Libanon 20.000 <100 kb. 15.000 Törökország 80.000 17.800 kb. 49.000 Irán 140.000 10.800 kb. 38.000
A palesztin menekültek sorsáról A palesztin menekültek helyzete korántsem egységes. A palesztin diaszpóra egy része szétáramolva a világban jelentős eredményeket ért el. Sokan kerültek D- és É-Amerikába, Ny-Európába, a volt szocialista országokba, Dél-Afrikába, illetve az olajipar fellendülése nyomán az Arab-öböl menti államokba, Irakba. Rengeteg mérnök, orvos, közgazdász, technikus, stb. nőtt ki a palesztin menekültek közül. Ugyanakkor viszont nagyon sokan gettószerű városnegyedekbe, menekülttáborokba kerültek, a teljes kilátástalanság, munkanélküliség, nyomor, éhezés, bűnözés, elnyomás és hatalmaskodás közé. Mindezt a mai napig kihasználják a terrorszervezetek, melyek fő támogatottsága, tagjainak többsége e táborokból-negyedekből származik. Az első arab-izraeli háború után jött létre az UNRWA (United Nations Relief and Works Agency), vagyis a palesztinokat segélyező szakosított ENSZ-szervezet. Az UNRWA a mai napig fenntart táborokat Jordániában, Szíriában és Libanonban, ill. szállítmányokat juttat a Nyugati Partra és a Gázai-övezetbe is. Ugyan a segélyek és támogatások mértéke elégtelen, azonban a palesztin menekültek körében nem tapasztalható krónikus éhezés, súlyosan pusztító járványok, stb. Tehát nem úgy kell elképzelni helyzetüket, mint mondjuk Darfúrt, vagy Kelet-Kongót. A szervezet különösen nagy hangsúlyt fektet az oktatásra, minek következtében az arabmuzulmán népek közül a palesztinok körében a legalacsonyabb az írástudatlanság.
A palesztin menekültek helyzete az arab országokban A kérdést két szempontból lehet vizsgálni: 1. Menekülttáborokban élők, illetve a társadalmi ranglétra alján lévők helyzete; 2. A kiszakadni képes volt palesztin társadalmi csoportok helyzete. Főként Jordániában, Libanonban és Szíriában élnek menekültek (Egyiptom már akkor sem volt hajlandó beengedni a menekülteket területére ezért is ily zsúfolt Gáza). Azok, akik a táborokban-palesztin negyedekben élnek minden szempontból másodlagos lakosok, Jordániát leszámítva még csak nem is állampolgárok. Jordániában ugyan állampolgárok, de ott sem lehetnek fegyveres testületnek tagjai, csak korlátozottan viselhetnek hivatalokat, általában utazási engedélyre kötelezettek, vagyis jogaik erősen korlátozottak, holott a lakosság 65-70%-át teszik ki (bár meg kell jegyezni, főként a regisztrált menekültek sorsa nehéz). Libanonban és Szíriában még állampolgársággal sem bírnak (mindez a nemzetközi joggal teljesen ellentétes), bizonyos foglalkozásoktól el vannak tiltva, politikai és emberi jogaik is állandó csorbát szenvednek. Nem véletlen tehát, hogy Libanonban és Jordániában is súlyos polgárháborúhoz vezetett az államhatalom és a palesztin csoportok ellenségeskedése. Mindezek ellenére a menekültek sorsáért nemzetközi fórumokon rendszerint kizárólag Izraelt okolják, az arab országokban mindmáig tapasztalható körülmények ellen nem szólal fel senki, még a PH sem (nyilvánvalóan a folyósított pénzek miatt).
Menekültkérdés a béketárgyalások során Rendre felmerülő, a palesztin követelések abszurditása miatt azonban megállapodásra esélytelen kérdés a menekültek problémája. Izrael kizárólag jelképes számú menekült visszatelepülésébe egyezne bele, s csakis az anyagi jellegű kárpótlásról lenne hajlandó tárgyalni. A visszatérés jogát az amerikaiak is lehetetlennek tartják, s szintén csakis a menekültek anyagi kárpótlásában látják a rendezés lehetőségét. A Clinton-adminisztráció egy nagyon komoly összeg maghatározásával számszerűsítette is ezt a kárpótlást, Arafat azonban elutasította azt.