SZAKDOLGOZAT Moser András Gyöngyös 2012

SZAKDOLGOZAT Moser András Gyöngyös 2012

Károly Róbert Főiskola Gazdasági- és Társadalomtudományi Kar Turizmus, Területfejlesztési és Idegen Nyelvi Intézet CSILLAGFALU SZAKDOLGOZAT Készítette: Moser András Konzulens: Kovács Gyöngyi Gyöngyös 2012

TARTALOMJEGYZÉK BEVEZETÉS... 1 1 A MAGYARORSZÁGON ÉLŐ ETNIKUMOK BEMUTATÁSA. 2 1.1 Történelmi áttekintés... 2 1.2 Nemzetiségek Magyarországon... 5 1.2.1 Görögök... 5 1.2.2 Lengyelek... 6 1.2.3 Németek... 6 1.2.4 Románok... 7 1.2.5 Bolgárok... 8 1.2.6 Ruszinok... 8 1.2.7 Szlovákok... 9 1.2.8 Horvátok... 10 1.2.9 Szlovének... 10 1.2.10 Szerbek... 11 1.2.11 Örmények... 11 1.2.12 Ukránok... 11 2 ÁTÁNY TELEPÜLÉS... 14 2.1 Földrajzi elhelyezkedése... 14 2.2 Népesség, gazdaság és infrastruktúra... 15 2.3 Átány és a Csillagfalu kapcsolata... 15 3 A CSILLAGFALU-PROJECT... 17 3.1 Csillagfalu címere... 17 3.2 A project ötlete... 18 3.3 Skanzen - Csillagfalu... 18 3.4 A project leírása... 19 3.4.1 A falu elhelyezkedése és elnevezése... 20 3.4.2 A Csillagfalu kiszolgáló egységei... 21 3.4.3 Programok... 22 3.4.4 Gasztronómia... 23 3.5 Csillagfaluhoz hasonló projectek... 24 3.5.1 Honfoglalás kori Régészeti Park... 25 3.5.2 Honfoglalás Kori Látogatóközpont a Bodrogközben... 25 3.5.3 Hun völgy Sanghajban... 25

4 EREDMÉNYEK ÉRTÉKELÉSE ÉS ADATFELDOLGOZÁS... 27 4.1 Átány és a Csillagfalu project SWOT elemzése... 27 4.2 Eredmények értékelése... 28 4.3 Közvélemény kutatás elemzése... 28 5 KÖVETKEZTETÉS... 33 5.1 Lépések a beruházás sikeres megvalósításához... 33 6 ÖSSZEGZÉS... 35 IRODALOMJEGYZÉK... 37 ÁBÁRK JEGYZÉKE... 39 TÁBLÁZATOK JEGYZÉKE... 40 MELLÉKLETEK... 41 II

BEVEZETÉS Idegenvezetőként és idegenforgalmi szakmenedzserként való tevékenységem során, melyet főiskolai tanulmányaim közben is végeztem, ismerkedtem meg olyan szakemberekkel, akik egy project megvalósításán dolgoztak, amelyet szakmailag igazán érdekesnek, valamint a területfejlesztés és turizmus-menedzsmenthez, szakirányomhoz szervesen kapcsolódónak találtam. Ez a tervezet egy heves megyei, Átány nevezetű faluban megvalósítandó, úgynevezett Csillagfalu-project, amely idegenforgalmi keretek között kívánja majd a jövőben bemutatni a Magyarországon élő nemzetiségek szokásait, hagyományait, történetét, építészetét. Mindez egy olyan korban, olyan világban, ahol a nemzetiségek, főleg határainkon kívül békétlenek, inkább a széthúzás jellemző, mint az összetartás. Történik mindez akkor, amikor egy új, hazánkban megalkotott nemzetiségi törvényt bírálják az Európai Unió szakemberei, és kritikával illetik a hazánkban és a környező anyaországokban élő politikusok, szakemberek egyaránt. A téma aktualitását jelzi az is, hogy a Nemzeti Turizmus Fejlesztési Stratégia (2005-2013) kiemelt prioritásként kezeli a regionális szintű desztináció fejlesztést, turistafogadás feltételeinek javítása és attrakció fejlesztés szintjén. (http://www.kormany.hu/download/4/5c/20000/nemzetiturizmusfejlesztesi Strategia.pdf) A project mindenképpen nagyszabású, mindemellett területfejlesztési szempontból rendkívül sok lehetőséget kínál, meggátolandó Átány település, illetve a Hevesi kistérség helyzetének további gazdasági romlását. Épp ez volt az a momentum, ami a project tervének alaposabb megismerésére, körüljárására ösztönzött, mi vezethette az ötletgazdákat arra, hogy egy ilyen nagyszabású terv megvalósításába kezdjenek, van e létjogosultsága a XXI. századi Magyarországon egy ilyen kezdeményezésnek. Bízom benne, hogy sikerül majd a tervről, a következőkben átfogó, tudományos alapon bemutatott képet adnom.

1 A MAGYARORSZÁGON ÉLŐ ETNIKUMOK BEMUTATÁSA 1.1 Történelmi áttekintés Hiszen magyar, oláh, szláv bánat Mindig egy bánat marad. Hiszen gyalázatunk, keserűnk Már ezer év óta rokon Mikor fogunk már összefogni? Mi elnyomottak, összetörtek, Magyarok és nem magyarok? (Ady Endre Magyar jakobinus dala) A fenti versidézet éppen annak ad hangot, hogy a Magyarországon élő románok, szlovákok, szlávok, egymás mellett élnek, de meg nem értésben és éppen az a fontos, hogy a Duna menti népeknek lassan öntudatukra kell ébredniük, rá kell jönniük, hogy érdekeik és helyzetük közös. Éppen, mint napjainkban. Történelmi szempontból az első legfontosabb időszak a nemzetiségek megjelenését illetően a tatárjárás utáni időszak IV. Béla uralkodása idején. Ekkorra ugyanis a királyi birtokok és vármegyék népessége elpusztult vagy külföldi területekre emigrált. IV. Béla királyunk ekkor az elnéptelenedett földterületeket a nemességnek ajándékozta, így ezeknek a nagyuraknak feladatukká vált az ország újjáépítése mellett, újranépesítése is: a. felszabadított hazai szolga népekkel b. külföldi bevándorlókkal A bevándorlók kezdetben németek voltak, akik Erdélybe érkeztek, ők voltak a szászok, de nagy tömegben jöttek hozzánk morva, ruszin, és román parasztok is. Ez a helyzet jót tett az ország gazdasági felvirágzásának, hiszen olyan területeket is bevontak a gazdálkodásba, művelésbe, amelyeket addig nem is használtak ki. A német betelepülők főleg a királyi várakba, illetve azok közelébe érkeztek, az ő ittlétük és keveredésük a magyar lakossággal eredményezte a magyar városi polgárság kialakulását. IV. Béla kunokat is betelepített, akik nomád törzsszövetségekben éltek, katonáskodtak és felelős haderőt alkottak. (Unger-Szabolcs, 1979) A 150 éves török uralom után a legfontosabb betelepülési hullám a szerbeket érintette, ők a délvidéken és a Duna mentén telepedtek le, ekkor indult fejlődésnek a legfontosabb városuk Szentendre, amely a XVIII. században már a Magyarországi szerb kultúra központja lett. Ekkoriban érkeztek alföldi és Dunamenti területekre a katolikus németek és svábok is. A XVIII. század folyamán a betelepült németek száma már elérte az egy millió főt. Ekkor születtek a bakonyi, a vértesi, a Buda környéki német falvak, va- 2

lamint a Tolna-, Baranya, a Bánát és a Bácska összefüggő német telepei, falvai. Németek, szerbek és horvátok - kezdetben ők alkották a bevándorlók nagyobb részét - de nem feledkezhetünk meg a román nemzetiségekről, akiket Moldáviából és Havasalföldről telepítettek be Magyarországra és Erdélyben találtak menedéket. Ők elsősorban a törökök által kinevezett vajdák kegyetlenkedése elől menekültek. a. Ennek a betelepülési hullámnak az okai a következők voltak: A már említett 150 éves török jelenlét és az ellenük vívott háborúk, melyek következtében erősen megfogyatkozott a népesség száma (a Felvidékre menekültek) b. Mátyás korabeli lakosság létszáma 500.000 fővel csökkent, 4 millióról 3,5 millióra (ugyanazon időszakban Európa lakosságának létszáma másfélszeresére nőtt, 80millióról 130 millióra) (Ács, 1986) Az országot ismét csak Németországból érkezettekkel kezdték el betelepíteni, akik katolikus vallásúak voltak. Ennek jelentősége az volt, hogy politikailag így gyengítették a magyar királyi udvar hatalmát. Mindezek a betelepülési intézkedések azt eredményezték, hogy Magyarország lakosságának létszáma mint azt már említettem a Mátyás-kori 3,5 millióról a XVIII. század végére 8 millióra emelkedett. Egyetlen probléma azonban akadt ezzel a hirtelen emelkedéssel, a számos nemzetiség mellett éppen a magyarság került kisebbségbe, az aránya a középkori magyarországi adatokhoz képest 80%-ról 45%-ra esett vissza, vagyis a XVIII. század végi Magyarországon a népesség alig több mint fele volt magyar. Magyarország soknemzetiségű országgá vált, ez pedig nagyban meghatározta sorsának további alakulását is. A XIX. század első felében a népesedési folyamat tovább zajlott, és ennek következtében létrejött a modern magyar nemzet. (Pach, 1985) A magyarság és nemzetiségek között eltérések adódtak, amelyek elsősorban a különböző társadalmi szerkezetből következik, az ország vezető szerepe a nagybirtokos arisztokráciának jutott, mellette jelentős létszámú kisebbséggel és számottevő paraszti népességgel. Ezek nem jobbágyok voltak, hiszen személyükben szabad emberek voltak, akik a földet katonai szolgálatokért cserébe használhatták. Az 1-es ábra a magyarság társadalmi felépítését szemlélteti. A románok, szerbek, szlovákok, ukránok nemessége egybeolvadt a magyar nemességgel és már nyelvében is magyarrá kezdett válni, amíg társadalmuk nagyobb részét a parasztság (jobbágysorban élők) és a városban élő kispolgárság tette ki, ahogyan a 2-es ábrán is látható. A szerbek főleg szabad királyi városokban éltek, ahol kereskedőként tevékenykedtek és városaik a fő kereskedelmi útvonalak mentén épültek ki. A Bácskában és a Bánságban élők esetében a lakosságnak jó része szabad katona volt, a többiek pedig a szabad parasztok. (Kristó et al., 2002) 3

1. ábra: A magyarság társadalmi rétegződése Forrás: saját szerkesztés a http://erettsegi.wetpaint.com/page/14.+t%c3%a9tel%3a+magyarorsz%c3%a1g+t%c3 %A1rsadalma+a+dualizmus+kor%C3%A1ban alapján 2. ábra: Nemzetiségek társadalmi rétegződése Forrás: saját szerkesztés a http://www.magyartortenelem.eoldal.hu/cikkek/osztrak-magyarmonarchia/tarsadalom.html alapján 4

A nemzeti öntudatra ébredés és nemzet formálódás a magyarországi keretek között összetűzésekre, konfliktusokra adott lehetőséget. A dunai népek közötti nemzeti-nemzetiségi ellentétek éppen az 1848-49-es forradalom időszakában éleződtek ki és folytatódtak még az abszolutizmus korában is. Ezen csak az 1867. évi kiegyezés változtatott: A magyar vezető réteg szövetkezése a Habsburgokkal arra irányult, hogy megerősítsék területi és politikai integritásukat. Ez ellen természetesen a nemzetiségek vezetői heves tiltakozásukat fejezték ki, hiszen a kiegyezést követően a törvényhozás már nem ismerte el külön nemzeti létüket, vagyis elvesztették autonómiájukat és politikai jogaikat is. A XIX. század vége felé azonban ismét új és jelentős változások adódtak a nemzetiségek társadalmi szerkezetében és gazdasági helyzetében, hiszen a polgársága gazdasági fejlődés következtében megerősítette a társadalmi helyzetét, ennek egyenes következménye lett, hogy a parasztság a polgárosodás útjára lépett és kialakult az új társadalmi réteg: a munkásság. Társadalmi szerkezetükből hiányzott már a nagybirtokos arisztokrácia rétege, amely által sokkal demokratikusabb volt a magyarnál. (Ács, 1986) A történelmi események ismertetése rávilágít arra a tényre, hogy Magyarország hogyan vált soknemzetiségű országgá és mi vezetett oda, hogy a Trianoni békeszerződést követően is több nemzet él a határainkon belül. 1.2 Nemzetiségek Magyarországon A dolgozat folytatásában mielőtt rátérnék a Csillagfalu konkrét bemutatására, az egyes nemzetiségekről szeretnék néhány információt megosztani, amely érinti történelmüket és jelen helyzetüket is. 1.2.1 Görögök Görög bevándorlók közül elsősorban kereskedők telepedtek le. Magyarországon már a XVI. században megjelentek, kereskedelmi központokat hoztak létre. Az első hullámban Magyarországra érkező görög kereskedők közül nem sokan telepedtek le véglegesen, hanem inkább vándorkereskedelmet folytattak Magyarország, az Oszmán Birodalom és Ausztria között. A XVIII. század közepétől viszont már állandó kereskedéseik voltak, elsősorban boltokat, mészárszékeket nyitottak, pincéket béreltek és pénzkölcsönzéssel is foglalkoztak. Végleges betelepedésüket elsősorban II. József 1781-ben kiadott Türelmi Rendelete segítette, mely biztosította, a görög nemzetiségűek számára, hogy ortodox templomokat építhessenek maguknak. A görögök visszaköltözése hazájukba akkor vált esedékessé, amikor 1821- ben véget ért a görög szabadságharc és önálló, független állammá vált. 5

Újabb görög betelepülési hullám a II. világháború után következett be, amikor 1946-ban polgárháború tört ki Görögországban, ekkor mintegy 10.000 fő érkezett hazánkba és telepedett le Budapesten, Pécsen, Tatabányán és Miskolcon. A gazdag magyarországi görög kereskedők gyakran főleg anyagilag hozzájárultak különböző intézmények megépítéséhez. Ezek közül kiemelkedik a Miskolci Nemzeti Színház építése, iskolák, kórházak építése, bővítése, stb. Napjainkban legfontosabb civil szervezetük a Magyarországi Görögök Kulturális Egyesülete, melynek célja és feladata a görög nyelv, kultúra és hagyományok megőrzése és átadása. A görög kisebbség rendelkezik Országos Önkormányzattal, amelyet a magyar állam a jelenleg érvényben lévő kisebbségi törvény értelmében támogat. Van saját folyóiratuk, amely kétnyelvű, rendelkeznek több művészeti egyesülettel, amely tánc- és zenekarok meglétét jelenti. (Vangelió, 1998) 1.2.2 Lengyelek Kapcsolatuk a magyarsággal már az Árpád-házi királyok korára visszavezethető, így történetük is a magyarok Kárpát-medencei történetével egy időre tehető. Betelepülésük Magyarországra azonban nem túl korai, mivel csak a XVIII. század elejétől vette kezdetét, de az a XX. századig folyamatos volt. 1717-1720 között a Torna megyei Derenk-re költöztek be lengyel családok. Az azóta különböző csapások következtében elnéptelenedett falu, a lengyel nemzetiségek központjává vált. A Derenk környéki lengyelség tehát a legrégebbi magyarországi nemzetiségek egyike, amely már közel három évszázada őrzi az ősök nyelvét és nemzeti értékeit. A derenki lengyelek elszigetelten, asszimilálódás nélkül éltek falujukban, sem a közeli magyar, sem a szlovák lakossággal nem keveredtek. Derenk elnéptelenedése 1943-ban kezdődött, mikor Horthy Miklós kormányzó vadászterületté kívánta alakítani a területet. Egyéb nagyobb lengyel betelepülés a XIX. század közepén történt, mely az akkori Diósgyőr (ma miskolci városnegyed) településre irányult. (Kapronczai, 1998) 1.2.3 Németek 1689-es királyi rendelet már a betelepítés feltételrendszerét kidolgozta és ennek megfelelően a katolikus német telepeseket hazánkba is csábította. Tette mindezt azért, hogy a Habsburg ellenes magyar nemességgel szemben a birodalom támaszai legyenek, valamint fontos szerepe volt annak is, hogy a németek sokkal fejlettebb mezőgazdasági módszerekkel bírtak, amely segítséget jelentett a magyar gazdálkodók számára. A német betelepülés három hullámban valósult meg: 6

a. 1689-1740: III. Károly királyhoz fűződik, ekkor elsősorban a Dunántúlra, az Alföldön és az Északi-középhegység vidékére érkeztek, ezek a betelepültek azonban még a falvakon belül is elszigetelten éltek b. Mária Terézia kora a második betelepülési hullám, amely során már nem az adott térség földes ura szorgalmazta érkezésüket, hanem inkább központi, birodalmi parancs volt c. a harmadik települési hullámra II. József 1782. évi pátense értelmében került sor Elsősorban Németország középső és déli területeiről települtek be hazánkba. A magyarországi németeket általában sváboknak szokás nevezni és ez terjedt el az egész Kárpát-medencében, de az igazi, valódi svábok csak Szatmár megyében éltek, élnek. A német nemzetiségekre általában ma is jellemző, (főleg, ha nagyrészt általuk lakott településekről van szó) hogy szórt közösséget alkotnak, nem szívesen tűrnek meg maguk között idegeneket. (Manherz, 1999) 1.2.4 Románok Román nemzetiségűekkel szinte az ország valamennyi megyéjében találkozhatunk, legfőképp azonban azokon a területeken éltek, élnek, amelyek határosak Romániával. A legtöbb román etnikumú emberrel tehát Békés és Hajdú-Bihar megyében találkozhatunk. Az, hogy mióta élnek közöttünk románok mindig vitára ad okot, mert még a szakemberek számára sem egyértelmű, bár többségük abban megegyezik, hogy nagyobb mértékben a törökök uralmának végeztével jelentek meg hazánkban, tehát a XVII. század végén. Arról is tudomásunk van, hogy bizonyos térségekben, úgy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, és Nagyvárad környékén, már előtte is települtek be román nemzetiségűek, elsősorban hűbéresi birtokokon. A legjelentősebb román betelepülésről azonban csak a XVIII. századtól kezdve vannak értesülések. A románság elsősorban vegyes lakosságú településeken élt, vagyis abszolút beolvadtak, nem szigetelődtek el, ezáltal ezek a románok a XX. szászadra az elmagyarosodás útjára léptek. Ha szűkebb térségre gondolunk, akkor elmondhatjuk, hogy a román jelenlét Borsod-Abaúj-Zemplén megyében és Miskolcon volt kiemelkedő. (Petrusán et al., 2001) A fő vonzóerő, amely ebbe a térségbe vonzotta a román nemzetiségűeket az a diósgyőri vasgyártás és bányászat volt. A románság természetesen annak ellenére magával hozta és megőrizte szokásait, hagyományait, hogy jól beolvadtak a befogadó környezetbe. Például megtartották építészeti hagyományaikat: általában egyszobás lakásokról beszélhetünk, ha házaikra gondolunk, amelynek falai földből, tetőzete kukoricából készült. A falakat meszelték, általában kisméretű ablakok illeszkedtek a házhoz, melyek közül az egyik az utcára nyílt, a másik az udvarra. 7

Ez a fajta háztípus az életkörülmények javulása következtében fokozatosan komfortossá vált, például a XIX. századra már tégla alapra helyezett vert fal volt az alapja, amelyre zsindely és cseréptető került, majd kémény is épült a házra. Később már nem csak egy szobát laktak, hanem lett utca felőli, hátsó szoba, illetve konyha is. (Petrusán et al.,1998) A Magyarországi Románok Országos Önkormányzata 2003. február 2-án alakult meg Gyulán. 1.2.5 Bolgárok Magyarországon már évszázadok óta élnek bolgárok. A németekhez hasonlóan ez a népcsoport is három szakaszban telepedett le hazánkban. a. 1365-1426 közé tehető az első nagyobb bolgár immigráció, amely Nagy Lajos királyunk nevéhez köthető. A bolgár bevándorlók a törökök bolgárok elleni leigázásának következtében váltak hontalanná b. 1688-1744 között érkezett a második hullám, köszönhetően egy szintén törökökhöz köthető országos csapásnak, hiszen meghiúsult az országuk felszabadítására tett kísérletük c. Harmadik, és végül utolsó nagyobb betelepülési folyamat 1865-től indult, amikortól az Oszmán Birodalom minden jogától megfosztotta a bolgárságot saját hazájukban Az első két hullámban Magyarországra települt bolgárok katolikusok voltak, akik kiépített egyházi szervezettel rendelkeztek, iskoláik, három ferences kolostoruk volt, katolikus teológiai főiskolával rendelkeztek. A legfőbb közintézményeik biztosítva voltak így nem volt nehéz számukra az anyaországtól távol új életet kezdeniük. A XIX. századtól érkező bolgárok azonban keleti, (ortodox) egyházhoz tartoztak. Kertészettel foglalkoztak, nagy szerepet vállaltak abban, hogy a magyar kertészet, a konyhakert kultúra jelentős fejlődésnek induljon és sikeressé váljon. Elsősorban a magyar hagyományoktól eltérő, vagy kevésbé ismert zöldségeket és fűszereket kezdtek bevezetni és elterjeszteni. Ilyen volt például a lencse, póréhagyma, de sok segítséget adtak a hagyományos magyar növények termesztésének elősegítésében is. Ők honosították meg az öntözéses szántóföldi zöldségtermesztést is. A bolgárság területileg elsősorban Budapest, Szeged és Miskolc környékén telepedett le. (Alexander, 1998) 1.2.6 Ruszinok A ruszinok első letelepedése még Mária Terézia uralkodásának idejére tehető és Magyarországon belül az északkeleti területekre koncentrálódott a jelenlétül, Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyékre és Budapestre. Az 1941-ben tartott népszámlálás szerint több mint 500.000- en vallották magukat ruszinnak. Nagyon vallásos népcsoport, görög katolikusak, akik vallásukat még néhol anyanyelvükön (is) gyakorolják. A ruszi- 8

nok eredetileg szláv származásúak, akik 1711 és 1740 között érkeztek az országba a szlovák nemzetiséggel együtt a mai Kárpátalja vidékéről. Letelepedésük előtt a Kárpátokból sót szállítottak, majd ideérkezésük után földműveléssel kezdtek foglalkozni. Ami a legfontosabb velük kapcsolatban, hogy kettős asszimilálódási folyamatban volt részük, mind a magyar, mind a szlovák népességbe beolvadtak, amelynek során elvesztették gyökereiket, hagyományaikat. II. Rákóczi Ferenc fejedelem a legkedvesebb népem -nek (Gens fidelissima) nevezte a ruszin nemzetet, mindazért a bátor, hősies és hű viselkedésért, amelyet a Habsburgok elleni szabadságharc idején tanúsítottak 1703 és 1711 között. Napjainkban is nagy a kis létszámú ruszin közösség összetartása, hiszen 1991-ben megalakult Komlóskán a Magyarországi Ruszinok Szervezete, és Múcsonyban működik az egyetlen Ruszin Kisebbségi Önkormányzat. Ugyan kis közösségről van szó, akik folyamatosan olvadtak be a magyarságba, mégis sokat tesznek azért, hogy ne múljon el, ne tűnjön el ennek a különleges nemzetnek öröksége, kultúrája. (Hattinger, 1998) 1.2.7 Szlovákok A szlovák nemzetiség már a XVI. századra létszámában elérte az 500.000 főt, területileg pedig elsősorban a mai Magyarország északi megyéiben telepedett le. Általánosságban jobbágyok voltak, különféle ipari és mezőgazdasági munkákat láttak el, de főleg erdőirtással, fa szállítással és mészégetéssel foglalkoztak. A szlovák lakosság betelepülésének és a mai szlovák területekről való elvándorlásának jellemzően két fő oka volt: gazdasági és vallási kényszerűség, illetve lakóhelyük a török uralom hatására túlnépesedett és ennek következtében a szlovák jobbágyság elszegényedett. Tehát a jobb élet reményében érkeztek délre, a mai Magyarország területére. A vallási kényszer elsősorban az evangélikus vallású szlovákokat érintette, hiszen az ellenreformáció üldözte őket. A szlovákok betelepülési hullámai: a. 1696 körül, tíz évvel Buda visszafoglalása után b. a második hullám 1712 körül, mely azért jelentős, mert ekkor népesült be sok ma is szlovákok által lakott település, mint például a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Óhuta (ma Bükkszentlászló) c. a harmadik betelepülés kezdete 1740-re datálható és innen kezdve szinte folyamatos a bevándorlásuk, ide tartozik néhány ismertebb település szlovákokkal való betelepítése, mint például Bükkszentkereszt, Répáshuta, Hollóháza Napjainkban kb. 100 szlovákok által is lakott település található, amely nem túl sok, létszámuk pedig csak töredéke a XVI. századi félmilliós létszámnak, kb. 18.000 fő. (Gyivicsán-Krupa, 1997) 9

1.2.8 Horvátok A horvátok helyzete a magyarországi nemzetiségek közül meglehetősen speciális, hiszen az ő történelmük és a miénk már a XI.-XIII. századtól szinte összeforrt és ez egészen a XX. századig tartott. Ez azonban nem azt jelenti, hogy már a XI. századtól megindult a betelepülésük, hiszen az első adatok erről a folyamatról a XIII. századtól valók, és az időszakos bevándorlások a XVIII. századig el is tartottak. A horvátok Magyarország hét nagy megyéjében telepedtek, elsősorban a déli és nyugati területekre. Ez a hét sziget : a. Pécs környéke: ez a legfőbb nemzetiségi területük, Szalánta, Pécsvárad és Kökény térsége b. Mohács környéke, az itt élők a sokácok c. Dráva mentiek, akik Hercegovinából érkeztek és elsősorban az Ormánságban élnek d. Nagykanizsa környéke e. Várvidék f. Budapest környéke, akik Dalmáciából érkeztek, ezen telepesek központi városa Szentendre g. Baja és Bácska környéke, az itt élők a bunyevácok Néhány déli településen még mindig meghaladja az 50%-ot a horvát nemzetiségűek aránya, az adott település összlakosságához képest. Ilyen települések például Felsőszentmárton, Molnári, Szentpéterfa. (Frankovics-Sokcsevics, 1998) 1.2.9 Szlovének A hazánkban élő szlovén nemzetiségűek a magyar-szlovén-osztrák határ által alkotott területen élnek, amely a Szentgotthárdot dél felől övező egymással szomszédos hét települést jelenti, ide tartozik például Szombathely, Mosonmagyaróvár és Szentgotthárd. A szlovének és horvátok kultúrájában és hagyományaiban hasonlóság fedezhető fel. A Magyarországi Szlovének Szövetsége 1990-ben alakult meg, melynek központja Szentgotthárd. Fő céljuk a szlovén nyelv és kultúra megőrzése és ápolása, amelyért sok mindent megtesznek, például Felsőszölnökön és Apátistvánfalván szlovén iskola működik, hét óvodában szlovén nyelvű előképző csoportok indulnak, az általános iskolák alsó tagozatában közel 120 diák tanulja a szlovén nyelvet, illetve a szentgotthárdi Tanárképzős Főiskolán Szlovén nyelv és irodalom szak is rendszeresen indul. Mindezek az erőfeszítések természetesen arra irányulnak, hogy a nemzeti hovatartozásuk alapját, a nyelvet minél tovább megőrizzék. (Kozák-Mukics, 1998) 10

1.2.10 Szerbek A szerbek származásukat tekintve közeli rokonságban állnak a horvátokkal, akikkel nyelvük nagy hasonlóságot mutat, bár a horvátoktól eltérően a szerbek cirill írást használnak. Vallásukat tekintve többségük keleti (ortodox) vallású és nyelvük, kultúrájuk, valamint azonosságtudatuk megőrzésében is fontos szerepet játszik a Szerb Ortodox Egyház. A szerb nép kialakulása mai Szerbia területén a VII.-X. században ment végbe, ám a törökök balkáni területfoglalása elől sokan menekültek hazánkba. Második érkezési hullámuk a XVII.-XVIII. század fordulójára tehető. A magyarországi szerbeket rácoknak nevezték, ami Szerbia latin nevéből (Rascia) eredeztethető. (Vujicsics, 1998) 1.2.11 Örmények Az örmény indoeurópai népcsoport, amely a XV. században majd pedig a XIX. század végén, XX. század elején a török elnyomás, kegyetlenkedések és üldöztetés elől menekült és érkeztek többek között Magyarországra is. Apafi Mihály 1672-ben kb. 3000 örmény családot telepített Erdélybe, főleg Lengyelországból és Moldáviából. Ezen örmények többsége szabad királyi városokban élt, rövid itt tartózkodásuk után tovább vándoroltak. A trianoni békeszerződést követően a már teljes mértékben asszimilálódott örmény nemzetiségűek egy része Erdélyt elhagyva a mai Magyarország területére menekült. (Gazdovits, 2006) Az újabb hullám 1915-ben kezdődött, melynek oka ismét a török kegyetlenkedések voltak. 1978-ban indult az utolsó bevándorlási hullám, egy pusztító földrengés és az örmény-azeri háború miatt. Érdekesség, hogy a két, nem egy időben betelepült nemzetiségűek, az egyik az Erdélyből áttelepült, nyelvileg beolvadt úgynevezett magyar-örmények és az 1915, 1978 után érkezett keleti örmények szembenállása. A magyar-örmények nem is beszélik az örményt, anyaországuknak Erdélyt tekintik, míg a keleti örmények megőrizték nyelvüket, hagyományaikat. (Avedikian-Dzsotiánné, 1998) 1.2.12 Ukránok Az ukrán nép eredetileg az orosz és belorusz népcsoportokkal, közös ősökkel rendelkezett, tőlük a XIV.-XV. században különültek el, nemzetté válásuk azonban csak a XVII. és a XIX. század folyamán ment végbe. Magyarországra a XV. század és a XVII. század után érkeztek. Településeik a keleti határ megyéit érintik. (Simon et al.,1998) Ami érdekes, hogy 1990-ben még nincs róluk adat, csak 2001-től jelentek meg önálló nemzetiségként. Az előző oldalakon a Magyarországon élő 12 nemzetiség betelepülésének történetét mutattam be. Valójában azonban Magyarországon 13 nemzetiség él, a 13. a cigányság, amely beolvadt a magyarságba, létszámuk napjaink- 11

ban is rohamosan növekszik. Az ő szerepük azonban a dolgozat témája kapcsán irreleváns, hiszen különleges helyzetükből adódóan ők nem szerepelnek a bemutatandó nemzetiségek között. 1. Táblázat A nemzetiségek számának alakulása hazánkban 1990 és 2001 között Nemzetiség Anyanyelvet vallók (fő) Nemzetiséghez tartozók (fő) 1990 2001 1990 2001 Bolgár 1 370 1 299 nincs adat 1 358 Görög 1 640 1 921 nincs adat 2 509 Horvát 17 577 14 345 13 570 15 620 Lengyel 3 788 2 580 nincs adat 2 962 Német 37 511 33 792 30 824 62 233 Örmény 37 294 nincs adat 620 Román 8 730 8 482 10 740 7 995 Szerb 2 953 3 388 2 905 3 816 Szlovák 12 745 11 816 10 459 17 692 Szlovén 2 677 3 187 1 930 3 040 Ruszin 1 113 nincs adat 1 098 674 Ukrán 4 885 nincs adat 5 070 Forrás: KSH, 2001, saját szerkesztés Az 1990-es Népszámláláskor nemzetiségi hovatartozás kérdésre csak a magyarországi nemzetiségek fele válaszolt. Mind a 12 nemzetiséget tekintve, (ahogy az 1-es táblázatban is látszik) az anyanyelv kérdésére válaszolók közül, már a 90-es népszámláláskor is találhatunk adatokat. Az anyanyelvet vallók adatainak 1990 és 2001 közötti változásai szerint a bolgár, horvát, lengyel, német, román, szlovák nemzetiségek esetében csökkenés figyelhető meg, amely: a. bolgárok -71 fő b. horvátok -3232 fő c. lengyelek -1208 fő d. németek -3719fő 12

e. románok -248fő f. szlovákok -929fő. Több nemzetiségnél növekedés figyelhető meg, az ukrán nemzetiség esetén jelentősebb és szembetűnő mértékben: g. görögök 281 fő h. örmények 257 fő i. szerbek 435 fő j. szlovének 560 fő k. ruszinok 439 fő l. ukránok 4211 fő. Az országban élő nemzetiségek száma tehát körülbelül 124.000 fő. A Csillagfalu ezen népesség szokásait és építészetét kívánja bemutatni. 13

2 ÁTÁNY TELEPÜLÉS 2.1 Földrajzi elhelyezkedése Átány község Heves megyében található, a Hevesi kistérségben. Füzesabonytól 19 km-re, a kistérség központjától, Heves városától pedig mintegy 8 km-re fekszik. A település északnyugati határában fut a 31-es főút, mellyen az M3-as autópálya füzesabonyi lehajtója 20 perc alatt elérhető. (http://hu.wikipedia.org/wiki/%c3%81t%c3%a1ny) Szerkezetileg halmazos település, illetve kétbeltelkes településforma jellemző, mely az Alföld sajátos település szerkezete. A község jellegzetes alföldi területen található, a környéken terül el a Hevesi Füves Puszták Tájvédelmi Körzet, mely a Bükki Nemzeti Parkhoz tartozó terület. (http://atany.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=5&itemid =35) 3. ábra: A Hevesi kistérség Forrás: http://www.delheves.hu/map/map.gif 14

2.2 Népesség, gazdaság és infrastruktúra A település 1399 lakossal rendelkezik, mely közül 2001-ben 67% magyarnak 33% roma származásúnak vallotta magát. Népessége az 1910 évi adatokhoz képest, (2814) folyamatosan csökken, magas a fiatal népesség elvándorlása. A kistérség munkanélküliségi rátája 14,3%, azonban a tartósan munkanélküliek aránya 54,9%. A településen bejegyzett vendéglátó egységek száma 3 db, kereskedelmi üzletek 6 db, bejegyzett vállalkozások, egyéni vállalkozó 47 db. A település vasúton nem közelíthető meg, vasútállomás Hevesen található legközelebb. A településen és a kistérségen a főutak, mellékutak és bicikli utak állapota kifejezetten rossznak mondható. Átányban Óvoda, Tagiskola található, Művelődési ház, valamit községi könyvtár működik. (http://atany.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=5&itemid =35) 2.3 Átány és a Csillagfalu kapcsolata Átány Magyarországon kevésbé, azonban határainkon kívül annál inkább ismert falu, különös tekintettel néprajzi körökben. Ezen körök a legismertebb magyarországi falunak tartják. A választás nemzetközi ismertsége, illetve az ötletgazdák és tervezők átányi gyökerei miatt esett Átány településre. A falu Konrad Köstlin bécsi néprajz professzor szerint több mint egy legenda, zarándokhely. 1951-ben két hazai néprajzkutató, Fél Edit és Hofer Tamás a Néprajzi Múzeum megbízásából kutatásokat végeztek a településen, majd 1954 és 1970 között összesen több mint 800 napot töltöttek a faluban. A kutatók részt vettek a falubeliek mindennapi életében, munkáikban, ünnepeikben. Elkészítették monográfiájukat, mely a tizenhat év tapasztalatait tartalmazza és napjainkig egyik legmeghatározóbb darabja a néprajzkutatásnak. Maga a monográfia nem hazai kiadó gondozásában jelent meg, támogatók híján külföldön, Chichagóban, Göttingenben és Koppenhágában, angol és német nyelven. Így válhatott nemzetközileg is ismerté Átány neve, azonban a már említett tanulmány még a mai napig nem jelent meg magyar kiadásban, holott Nyugat-Európa egyetemeinek néprajzi tananyagában már évtizedek óta szerepel. A település egyik jellegzetes néprajzi látnivalója a Kakas-ház, mely utolsó tulajdonosáról Kakas Samuról kapta nevét. A ház eredeti építtetője 1856- ban Bedécs József építőmester volt. Utolsó tulajdonosának bekövetkezett halála után berendezéseit széthordták és állaga romlásnak indult. A Heves Megyei Múzeumok Igazgatósága 1975-ben vásárolta meg, hozatta rendbe és szerezte vissza többségében eredeti XIX. századi berendezéseit, melyek mai napig megtekinthetőek. 15

A Csillagfalu project helyének kiválasztásakor maga a Kakas-ház is szempont volt, hiszen a Csillagfalu Közhasznú Egyesület elnöke Bedécs Mária a műemlék ház 1856-os építtetőjének Bedécs Józsefnek ükunokája. (http://csillagfalu.hu/index.php?page=hirek) 16