T A R T A L O M Dr. Balassa Gyula: A magyar erdőgazdálkodás helyzete és jövője 529 Borsos Zoltán: A fafajmegválasztás néhány kérdéséről 537 Fekete Gyula: A fásítás 10 éve 547 Dr. Tompa Károly: A fásítás tíz éves tapasztalatai Győr-Sopron megyében 554 Sólymos Rezső: Erdőnevelési és faterméstani kutatások az ERTI-ben 560 Reuter Camilló: A nyár és fenyő egymás melletti telepítéséből keletkező károsításokról 565 Dr. Pagony Hubert ár. Szontagh Pál: Erdővédelmi KGST konferencia Bukarestben 570 Dr. Somkúti Elemér: Hozzászólás dr. Szőnyi László Adatok néhány fafaj vastagsági növekedéséhez" című cikkéhez 572 Irodalmi szemle : Jéröme René: Gondolatok az erdőművelés fejlesztéséhez 574 Címlapon : Csoportos felújítás Páliháláson (Balatonfelvidéki Ali. erdőgazdaság zirci erdészete) Hátlapon : Részlet a hidegvtzvölgyi szálaló erdőből (Tanulmányi Ali. Erdőgazdaság sopronhegyvidéki erdészete) (Jéröme René felvételei) COflEPJKAHHE fí-p. Eoyiamuta JJbWAa : nojio>kehne BeHrepcnoro jiechoro xo3flüctba H 3aAaqH Ha őyflyutee 529 Bopmoux 3oAtnaH : HeKOTopue Bonpocu oraochtejifaho Buöopa npebechbix nopofl 537 <t>ekeme flbio/ia : HecHTHJieTHee oőjiecehhe 547 fí-p, ToMna Kapoü : flechth^ethne onbitbi no oőnecehhio B oöjiacra Hbep-HIonpoH 554 HIoűMoiu Peotce : HccnejioBaHHH HayMHo-HCCJienoBaTeJibCKoro HuHCTHTyra jiechoro xo3flftctba B o6\nacth jiecoboflctba H npon.ykthbhocth jrecohaca>kflehha 560 Peymep KOMUAAO : Bpen, B pe3yjibtate nocan.ok COCHU PHHOM c Tononeiw 565 fí-p TlaeoHb Xyöepm fí-p, Conmaz TJaji: KoH(bepeHu,HH CoBeTa SKOHOMHMCCKOH B3awwonOMOmn no jieco3amhte, coctohuiahcn B ByxapeCTe 570 JJ-p. UIoMKymu 3neMep : BbicTynjieHHe no nobony CTa-rbH n-pa CeHH Jlacjio : HaHHbie o npupocte JlHTepaTypHoe o5o3pehhe : HeKOTopbix HpeBecHbix nopon B TonmHHy 572 HiepoM Pene : O pa3bhran jiecobonctba. Ha nepboii ctpahhiie O6JIO>KKH : rpynnoeoe eosoftioenemie e nanuxajiawe. (Ba/iaTOH(pejTBnfleKCKHil rocnecxo3, 3npu,Koe jiecmmectbo.). Ha nocjieaheh CTpaHMiie O6JIO>KKH : lacmb U3 Xudeeeu3eeAdbCKOao euöoponnoeo AecHoeo ytacmica. (UIonpoHxeflbBHAeKCKoe jiechhmectbo VqeöHoro roarcexo3a.) SOMMAIRE <I>OTO : }KepoM Dr. Balassa Gy.: Situation et avenir de l'économie forestiére hongroise 529 Borsos Z.: Quelques problémes du choíx des essences forestiéres 537 Fekete Gy.: Dix années de la plantation hors fórét 547 Dr. Tompa K.: Expériences des dix années de plantations hors fórét au département Győr-Sopron 654 Sólymos R. /Recherches sur les soins culturaux et sur la productivité de la fórét h l'institut des Sciences Forestiéres 560 Reuter C: Dommages issus de la plantation cőte-á-cőte des drésineux et des peupliers 565 Dr. Pagony H. Dr. Szontagh P.: Conférence de la protection de la fórét du Conseil d'entre-alde économique á Bucarest 570 Dr. Somkúti E.: Quelques remarqnes sur l'article de L. Szőnyi: Sur la croissance en diamétre de quelques essences forestiéres 572 Revue littéraire : Jéröme R.: Pensées sur le développement de la sylviculture 574 En couverture : Régénération par bouquets d Pálihálás (Cantonnement Zirc de l'économie forestiére Balatonfelvidék) En reverse : Un détail de la fórét jardinée de Hidegvlzvölgy (Cantonnement Sopronhegyvidék de l'économie forestiére d'enseignement) Photos Jéröme René Pene A lapban megjelent tanulmányok szerzői: Dr. Balassa Gyula miniszterhelyettes, az Országos Erdészeti Főigazgatóság vezetője, Budapest; Borsos Zoltán a Szombathelyi Áll. Erdőgazdaság erdőművelési csoportvezetője, Szombathely; Fekete Gyula az OEF fásítási és igazgatási osztályának vezetője, Budapest; Jérome René főmérnök, OEF, Budapest; dr. Pagony Hubert a biológiai tudományok kandidátusa, tudományos osztályvezető, ERTI, Sopron; Reuter Camilló erdőgazdasági felügyelő, Mecseki Áll. Erdőgazdaság, Pécs; Sólymos Rezső tudományos osztályvezető, ERTI, Budapest; dr. Somkúti Elemér a mezőgazdasági tudományok kandidátusa, igazgatóhelyettes, Erdőmérnöki Főiskola, Sopron; dr. Szontagh Pál tudományos munkatárs, az ERTI erdővédelmi állomásának vezetője, Eger; dr. Tompa Károly egyetemi adjunktus, Erdőmérnöki Főiskola, Sopron.
A magyar erdőgazdálkodás helyzete és jövője* dr. BALASSA GYULA A minden időben nélkülözhetetlen alapanyagunkat, a fát, nagyobb tömegben az erdő szolgáltatja, éppen ezért az erdő mindenkor nagy jelentőségű volt az ember életében. Se szeri, se száma a fa felhasználási lehetőségeinek, a fából készült termékek sokféleségének. Bányászatunk, iparunk, mezőgazdaságunk, lakásépítkezésünk, közlekedésünk, cellulóz- és papírgyártásunk, vegyiparunk egyes területei számára úgyszólván nélkülözhetetlen alapanyag a fa. Tehát a fát termő erdő mindenkori jelentősége érthető. Az erdő becsét és értékét azonban nemcsak a fa adja meg. Minél civilizáltabb, minél kulturáltabb a társadalom, annál inkább felismeri az erdő felkínálta egyéb sokoldalú hasznot és fordítja az emberiség javára. Ezekben a társadalmakban ma már céltudatosan használják fel az erdőnek levegőtisztító, szélvédő, talajvédő, mezőgazdasági terméshozamot növelő hatását, üdülési, egészségvédelmi lehetőségeit stb. Mégis, ha általában erdőről beszélünk, elsősorban arra a haszonra gondolunk, amit az erdő egyik legfontosabb alapanyagunkban, a fában nyújt.. Napjainkban a XX. századot a műanyag évszázadának" szokás nevezni annak a hatalmas fejlődésnek kapcsán, amely az új műanyagok felfedezése, termelésük növekedése és felhasználási területük szélesedése terén szinte napról napra szemünk elé tárul. A műanyaggyártás ilyen hatalmas mérvű fejlődése relatív értelemben kétségtelenül szűkíti a fa felhasználási területét. Ennek ellenére megállapíthatjuk, hogy a fa változatlanul a világ legfontosabb nyersanyagai közé tartozik. Igazolja ezt az a körülmény is, hogy o kőszén után a fa a világ második legnagyobb mennyiségben termelt nyersanyaga. Természetszerűen még fokozottabb a fa jelentősége azokban az országokban, ahol erdő hiányában vagy az alacsony erdősültség miatt a társadalom faanyagszükséglete hazai bázisból egyáltalán nem, vagy csak részben biztosítható. Földünk erdővagyonának mennyisége, annak alakulása, valamint megoszlása nem közömbös ma már a Föld egyetlen országára nézve sem. Köztudomású, hogy hazánk alacsony erdősültségi aránya következtében a fát importáló országok közé tartozik. Népgazdaságunk faanyagszükségletének kereken felét behozatalból vagyunk kénytelenek fedezni. Mindezekre figyelemmel, ahhoz, hogy erdőgazdaságunk helyzetét és az abból adódó problémákat helyesen láthassuk, ismernünk kell földünk erdőgazdálkodási viszonyait és az abból folyó tendenciákat. Ezért teszem elsősorban vizsgálat tárgyává az emberiség rendelkezésére álló erdővagyon állapotát és annak földterületünk egyes, részein való megoszlását, persze csak a számunkra fontosabb mutatók tekintetében. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének (UNO) Európai Gazdasági Bizottságán belül (ECE) működő Mezőgazdasági és Élelmezési Szervezet (FAO), az 1947. évi előzetes fölvételek után 1953-ban másodszor, majd legutóbb 1958-ban felmérte a világ: erdeinek legfontosabb adatait és ugyanaz évben kiadta a világ harmadik erdőleltárát. A felmérés nemcsak a világ erdővagyonáról ad számszerű képet, hanem a két. utóbbi leltári idő között bekövetkezett változásból módunk van a jövő faanyaggazdálkodásának tendenciáira is következtetni. A felmérés adataiból megtudjuk, hogy a Föld felületének kétharmadát tengerek borítják és csak egyharmadát szárazföld. A szárazföldi területnek mintegy 33%-át erdők, 22 25%-át mezőgazdaságilag művelt területek jelentik, míg a fennmaradt * Az erdőmérnökhallgatók I. nemzetközi szemináriumán, Sopronban 1962. október 7-én elhangzott előadás.
területrészeket cserjések, bozótosok és kihasználatlan földterületek foglalják el. A világ összes erdőterülete 4,405 millió ha, amelyből 2,7 milliárd ha a feltárt, illetve 1,5 miliárd ha a használat alatt levő erdőterület. Fafaj összetétel szempontjából az összes erdőknek 37%-a fenyő és 63%-a lombos. Ugyanakkor a használat alatt levő erdők 52%-a fenyő és 48%-a lomb. A használaton kívüli erdők 870 millió ha fenyő és 2 070 millió ha lombos fafaj összetételű területet foglalnak el. A világ erdőben leggazdagabb országa a Szovjetunió, 1 131 millió ha-ral, utána Latin-Amerika országai következnek, együttesen mintegy 1031 millió ha erdővel. Európának a Szovjetunió nélkül mindössze 141 millió ha erdőterülete van (60% fenyő, 40% lombos fafajösszetételben), s ez mintegy 30%-os erdősültséget jelent, szemben a Szovjetunió és Latin-Amerika több mint 50%-os erdősültségével. A világrészek közül a legkisebb erdősültséggel Ausztrália és Óceánia (11%), valamint Ázsia (19%) rendelkezik. A faellátás szempontjából döntő jelentőségű a feltárt és használat alatt levő erdőterületek alakulása is, Tény, hogy miután az 1953. évi erdőleltár ráirányította a figyelmet azokra a hatalmas tartalékokra, amelyek a még feltáratlan területek feltárásában és a használat kiterjesztésében rejlenek, ennek eredményeként az 1953. évi 1,8 miliárd ha feltárt erdőterület 1958-ra 2,7 milliárdra emelkedett. (Itt jegyzem meg azt, ami az exotarönk ellátás szempontjából különösen jelentős, hogy az elkövetkező 10 év alatt Szudán 2,3 millió ha, Ghána 791 ezer ha, Gabon 5 millió ha és Brazília mintegy 10 millió ha erdőterület feltárását és a termelésbe való bevonását tervezü) De folytassuk az erdőleltár egyéb adataival. A Föld területi eloszlása szempontjából a világ összes hasznosítható fenyőerdejének több mint a fele esik az északi féltekére (túlnyomórészt a Szovjetunióra), több mint egynegyede Észak-Amerikára (Kanadára és Alaszkára), és csak közel 10%-a a déli féltekére. A lombos erdők már sokkal egyenletesebben oszlanak meg, de a déli féltekén aránylag túlsúlyban vannak. Az utóbbi években sokakban merült fel az a kérdés, vajon az emberiség létszámának növekedésével lépést tud-e tartani az erdők fatermőképessége? Nem kell aggódnunk! A legutóbbi erdőleltár adatai mindenki számára megnyugtató képet adnak. Bebizonyosodott, hogy a világ erdei a jelenleginél lényegesen nagyobb számú népesség bőséges faellátását is biztosítani tudják. A korábbi leltárban kimutatotthoz képest jelentősen nőtt a használat alatt levő erdők élőfakészlete és bruttó növedéke. Az élőfakészlet az 1953. évi 101 miliárd m 3 -ről az 1958 évi erdőleltár szerint 156 milliárd m 3 -re, a bruttó növedék pedig az 1953. évi 2,4 milliárd m 3 -rel szemben 2,8 milliárd m 3 -rel növekedett. Tehát a világ erdeinek bruttó növedéke (2,8 milliárd m 3 ) messze túlhaladja a kitermelt fatömeget (1,7 milliárd nettó m 3 ), vagyis világméretekben valóban jelentős tartalékolás folyik. Az élőfakészlet és a növedék emelkedése a fakitermelés fokozódásában is megmutatkozik. A világ összes fakitermelése az 1953. évi 1,469 millió m 3 -ről 1958-ig 1,664 millió m 3 -re, tehát 195 millió m 3 -rel növekedett. A fenti számszerűségek bizonyítják, hogy a bruttó növedékre vonatkoztatva csupán a használat alatt levő erdőkben legalább 300 millió m 3 a tartalék. Eszerint tehát csupán a használat alatt levő erdők nyújtotta lehetőségek maradéktalan kihasználása a fakitermelésnek a jelenlegihez viszonyítva mintegy 18%-kal való növelését teszi lehetővé. Érdekes megállapítása az új erdőleltárnak, hogy amíg öt évvel ezelőtt úgy vélték, hogy a világ használat alatt levő fenyőerdeiben a kitermelés éppen egyensúlyban van a növedékkel, addig az újabb adatok bebizonyították, hogy fenyőben is van még némi tartalék a kitermelés és a bruttó növedék viszonyát alapul véve. A használat alatt levő fenyőerdőkben végzett 1 miliárd m 3 körüli bruttó fakitermelés jóval kevesebb, mint az 1,4 milliárd m 3 körüli növedék. Ugyanakkor a lomberdők 1 370 millió m 3 bruttó növedékével szemben a kitermelés 1 200 millió m 3. Ezek szerint a fenyőerdőkben még nagyobb a tartalék, mint a lomberdőkben. Viszont, ha a használat, alatt levő erdők nyújtotta lehetőségeket világrészenként vizsgáljuk, az állapítható meg, hogy Európában az 1958. évi fakitermelés 16%-kal haladta meg a megengedhető mértéket, sőt a tervek szerint még 1965-ben is 4%-kal fogja túlhaladni a nettó növedék szintjét. Ezek szerint Európában a szükségletek növekedése még ma is az erdők túlhasználatával jár. Európában különösen az I. és II. világháború között volt jelentős a túlhasználat, amikor az évi növedéknél 14 millió m 3 -rel többet termeltek ki. A nagyságrend érzékeltetésére említem meg, hogy az utolsó 40 év átlagában az európai fakitermelés összesen 280 300 millió m 3 között mozgott.
A szükségletnek ilyen arányú növekedésén belül azonban igen erőteljes volt a tűzifafelhasználás csökkenése és az iparifafelhasználás növekedése. A felhasznált összes faanyagon belül az iparifa felhasználás több mint 50 millió m 3 -rel nőtt. Európa átlagos erdősültsége mintegy 30%, Magyarország erdősültsége jelenleg 14%, tehát kevesebb, mint fele az európai átlagnak. Az európai államok erdősültségi fokának sorrendjét tekintve Magyarország Anglia, Dánia és Hollandia után Európának negyedik, erdőben legszegényebb országa. Amíg azonban Európa összes erdeinek fafajösszetétele 60% fenyő és 40% lombos, ugyanakkor Magyarország erdőterületének csak 7,5%-a fenyő és 92,5%-a lombos fafaj. Ez a körülmény természetesen döntően befolyásolja nemcsak erdőgazdálkodásunk, hanem faipari termelésünk és fogyasztásunk mennyiségét és szerkezetét is. Köztudomású, hogy az 1945 előtti politikai és tulajdonjogi viszonyok hazánkban még nem tették lehetővé a népgazdaságilag igen kívánatos és egységes erdőgazdaságpolitikai elvek érvényesülését. A gazdálkodás a tulajdonviszonyok, a fa kereslete és kínálata szerint változott. Az évi növedéket meghaladó rendkívüli használatok során letarolt területeket nem erdősítették be, és évről évre növekedtek a felújítatlan vágásterületek. Az erdőgazdálkodást a mesterséges felújítások elmulasztása és a nevelővágások teljes elhanyagolása, valamint a sarjról történő felújítás jellemezte. Kialakult az a helyzet, hogy fatermelésre szolgáló erdeinknek több mint 40%-a sarjerdő volt. Az értékes tölgy- és bükkállományok helyét fokozatosan rontott cseresek és gyertyánosok foglalták el. A világháború után, vagyis hazánknak a kapitalista rendszerből való felszabadulásakor mintegy 100 000 ha felújítatlan vágásterületet, több mint 100 000 ha elmaradt tisztítást és gyérítést, és az összes területnek közel 50%-át kitevő a lehetségesnek mintegy 60 65%-ára csökkent termőképességű rontott erdőt kaptunk örökségbe. A Horthy-rendszer időszaka alatt erdeink élőfakészlete mintegy 9 millió m 3 -rel csökkent. Nagymértékben csökkent a f atermőterület is. Amíg a világháború előtti időkben az erdőterületnek (1938. évi felmérés szerint) csak 4,6%-a volt kincstári és 5,7%-a községi és törvényhatósági tulajdonban, addig ma már hazánk társadalmi és gazdasági rendjének forradalmi átalakulása adta lehetőségek következtében erdőségeinknek tulajdonjog szerinti megoszlása a következő: (1960. évi adat) 72,81% állami erdőgazdaságok, 2,75% állami gazdaságok és vállalatok, 7,62% termelőszövetkezetek, 13,50% községi szervek és 3,32% egyéni gazdák. Az 1950 és 1960 közötti tíz év alatt 243 300 ha erdősítést végeztünk: ebből csaknem 100 000 ha-t jelentenek az útmenti fasorok, facsoportok, védősávok és egyéb fásítások. Vagyis az erdősítések évi átlaga meghaladta a 24 000 ha-t. Ez igen jelentős eredmény, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a második világháború előtti két évtized folyamán évi átlagban csak 3000 ha-t erdősítették. A kedvező változás kifejezésre jut hazánk erdősültségi fokának mutatószámaiban is. Erdősültségünk 1921- ben 11,8% volt, 1946-ban 12,1%, 1961-ben pedig már elértük a 14%-ot. Erdőterületünk abszolút számokban kifejezve az 1950 évi 1 166 000 ha-ról 1960-ig 1 306 000 ha-ra, tehát 140 000 ha-ral növekedett. Tájegység szerint az erdősültség megoszlása: Dunántúl 18,2%, Alföld 7,9%, Észak 22,5%. A faanyaggazdálkodás szempontjából igen lényeges, hogy az utóbbi években főleg 1958. óta az erdősítések nagyobb részét a gyorsannövő nyárfaféleségekkel végeztük. Így pl. az 1958. évi 22,7 ezer ha összes erdősítésnek 17%-a, az 1960. évi 26,2 ezer ha erdősítésnek már 46%-a volt nyár. Ügy tervezzük, hogy a nyárfásítást ezen a színvonalon egészen 1970-ig folytatjuk. (A lombos és főként a kemény lombos fafajok magas hányada nagy nehézséget okoz az erdeink gazdaságos kihasználásában. Eddig pl. nem találtunk megfelelő megoldást a jelentős mennyiségű csertölgyünk ipari feldolgozására.) Az erdőgazdálkodás színvonalának jellemző mérőszáma a gazdálkodás belterjessége. Ez a művelés alatt álló terület nagyságában és ennek az összes erdőterülethez viszonyított arányában jut kifejezésre. Pl a felszabadulás előtt évente az összes erdőterületnek mindössze 6,8%-a, kereken 75 000 ha állt művelés alatt, ezzel szemben pl. 1957 58-ban kb 270 000 ha, vagyis az összes erdőterületnek 24,5%-a. A művelés intenzitása tehát a felszabadulás előttinek közel négyszeresére növekedett. A felszabadulás előtt az erdőbirtokosok a maggyűjtéssel alig törődtek. Ma pedig már több mint 8000 ha magtermelésre kijelölt állományunk van, s a szükséges szaporítóanyagot állami erdőgazdaságaink elsősorban ezekből az állományokból gyűjtik be. Tudjuk, hogy a tarvágásos gazdálkodás esetén 3 4 év kiesik a termelési időből, vagyis csökken a hasznos termelési idő, s ezáltal redukálódik a terület termőképessége is. Ezzel szemben a fokozatos felújító vágásmód kettős irányban, is szolgálja a
bővített újratermelés megvalósítását: biztosítja, hogy a termőhelynek megfelelő értékes fafajok és legjobb termőképességű egyedek újuljanak fel, másrészt ennél a fokozatos átmenet révén nincs megállás, a terület időveszteség: nélkül, folyamatosan termeszti a faanyagot. Ezért egyre inkább csókkentjük a tarvágást és fokozzuk a magról történő természetes felújítást. E helyes tendenciák érvényesülését tükrözi ezen a téren az, hogy 1957/58-ban a. keletkezett vágásterületnek országos átlagban 14,4%-a természetes úton, magról újult fel, az 1955/57 évi 10,5%-kal szemben. A 15 éves távlati fejlesztési tervünk pedig már célul tűzi, hogy az összes véghasználati területnek hegyvidéken 80, dombvidéken 50, az Alföldön pedig ahol eltérőek a termőhelyi adottságok 5%-a legyen a fokozatos felújító-vágás. Az élőfakészlet növelése nem lehet öncélú. Az a helyes gazdálkodás., ha az élőfakészlet szoros kapcsolatban van a faanyagszükséglettel. Az eddigiek alapján vizsgáljuk meg faanyaggazdálkodásunk helyzetét. Növekvő igényeinket mutatja, hogy míg 1951-ben 577 m 3 volt az ezer főre eső faanyagfelhasználásunk, addig 1960-ban már megközelítettük a 645 m : '-t. Az ország rönkegyenértékben számított összes fafelhasználása évenként mintegy 6 millió m 3 rönk (1960-ban 6,4 millió). E mennyiségnek közel 50%-át (3,1 millió m 3 -t) importból szerezzük be. Ez azt jelenti, hogy mint tudjuk az ország összes faanyagsziikségletcnek mindössze 50%-át tudjuk belföldi termelésből fedezni; sőt iparifa felhasználásunknak mindössze 40 / 0 -át. Ehhez hozzátehető, hogy még a tűzifa-szükségletűinket sem teljesen fedezik a hazai erdők, mert még ennek is mintegy negyedét importálnunk kell. Nézzük meg most fafelhasználásunkat cikkenkénti összetételben. Itt a következő arányok alakulnak ki: 28,3% fűrészipari, 3,1% furnir- és lemezipari, 9,6% papíripari termék, 12,2% bányafa, 7,6% egyéb iparifa, tehát iparifa összesen 60,8%, s így a felhasználás 39,2%-a tűzifa. Ugyanezen választékok import részaránya a következő: erdei termékek 52,16%, fűrészipari termékek 28,85%, lemezipari termékek 1,48%, papíripari termékek 17,08%, vegyes faipari termékek 0,43%. A kitermelt faanyag hasznosításának gazdaságossági foka legvilágosabban az iparij'ahányadban jut kifejezésre. Hazánkban az iparifafelhasználás tíz évvel ezelőtt 51,60% volt, ma már 60,8%.. Ha pedig csak a hazai bázisból kitermelt mennyiséget vizsgáljuk, ez a szám tíz év alatt 39,9%-ról 48,4%-ra emelkedett. Erdőgazdálkodásunk és faiparunk a fejlesztés során szoros egymásra utaltságában igyekezett megvalósítani azt a célt, hogy a rendelkezésre álló faanyaggal a leggazdaságosabb módon gazdálkodjék, tehát mind értékben, mind mennyiségben a legkedvezőbb kihozatalt biztosítsa. Ennek érdekében az erdőgazdaságok a faállományt javító és egyben növelő tevékenységük mellett ngymértékben fokozzák a fűrész-lemezipari célokra már nem alkalmas kisméretű erdei faválasztékok ipari feldolgozási tevékenységüket, az ún. fagyártmánytermelő üzemekben. A fűrész- és lemezipari üzemeink műszaki fejlesztése révén pedig sikerült a kihozatali %-ot az európai színvonalhoz viszonyítva megközelítenünk; tennivaló most már inkább az egyes termékek átfutási idejének rövidítése, tehát az önköltség további csökkentése tekintetében adódik. Az elmúlt öt évben megteremtettük hazánkban a faanyagok helyettesítését célzó műfalapgyártás alapjait és ezzel jelentősen javítottuk a rendelkezésre álló faanyagok komplex felhasználását. Egyre fokozottabb mértékben fejlesztjük ezeket a faipari technológiákat, s ennek megfelelően egyre nagyobb mennyiségben állítottunk elő elsőrendű faipara terméket belföldi kitermelésű tűzifából és egyéb faipari hulladékokból. Teljesen hazai bázisból kitermelt ilyen alacsonyrendű választékból ma már 34 000 t farostlemezt és több mint 10 000 m? forgácslapot állítunk elő és ezeket a mennyiségeket 1970-ig a folyamatban levő és tervezett beruházásokkal 100 000 t farostlemezre és 60 000 m 3 forgácslapra kívánjuk növelni. A termelés önköltségének csökkentése és a nyersanyag kihasználási fokának állandó növelése érdekében tovább kívánjuk korszerűsíteni fűrész- és lemezipari üzemeinket a komplex felhasználás irányában s ezen belül az ugyancsak faanyag megtakarítást jelentő mozaikparketta gyártást is mintegy 2 millió m 2 -re kívánjuk fejleszteni. Minden ország, így hazánk erdőgazdálkodását és az abban érvényre jutó tendenciákat és irányelveket is leghívebben azok a jogszabályok tükrözik, amelyek az erdőgazdálkodásra vonatkoznak. Ez most világosan tükrözi erdőgazdálkodásunk legfőbb irányvonalát, mert új erdőtörvényünket csak egy évvel ezelőtt alkotta meg törvényhozásunk. 1962. július l-ig hazánkban az erdőkről és természetvédelemről szóló 1935 évi IV. tv. és az annak végrehajtására kiadott rendelet volt érvényben. Ezeket a felszabadulás után számos új jogszabály módosította, kiegészítette, egyes rendelkezéseit
pedig hatályon kívül helyezte. Ettől függetlenül azonban a formailag érvényben levő rendelkezések legnagyobb része is elavulttá vált, a megváltozott körülményekre csak félig-meddig lehetett alkalmazni. Ez nyilvánvaló is, ha meggondoljuk, hogy a régi erdőtörvény abban a társadalmi rendszerben keletkezett, amikor még az erdők túlnyomó többsége magántulajdonban volt, a régi közigazgatási rendszer volt érvényben, nem volt tervgazdálkodás és nem volt állami feladat az ország erdősültségének fokozása. A régi erdőtörvény nem volt tekintettel az erdőgazdálkodástól elválaszthatatlan termelési ágakra, a fűrész- és lemeziparra, de a vadgazdálkodásra sem. A népgazdasági szempontból nagy jelentőségű fásításokra pedig nem is terjedt ki a hatálya. Mindezeken felül hazánkban a mezőgazdaságban az elmúlt évek során végbement nagy átalakulással kapcsolatos földrendezések sürgetően követelték az erdők használati viszonyainak rendezését. Ilyen körülmények között 1961-ben elérkezett az ideje annak, hogy az erdőgazdálkodás kérdéseit egységes jogszabály keretében átfogóan rendezzük. Országgyűlésünk ezért alkotta meg az erdőkről és vadgazdálkodásról szóló új törvényünket, az 1961. évi VII. törvényt. Melyek az új törvény főbb rendelkezései? Az egész népgazdaság, valamint az utánunk jövő nemzedékek érdekeit is teljes mértékben figyelembe vevő erdőgazdálkodást csak egységes irányelv szerint lehet folytatni. Korszerű, a legújabb tudományos kutatásoknak megfelelő erdőgazdálkodás csaíc nagyüzemi gazdálkodás formájában valósitható meg. Ennek megfelelően új törvényünk alapján hazánk erdeiben mindenütt érvényesül az állami szakirányítás és így erdővagyonunkkal csaknem teljes egészében az állami, illetve a szocialista szervezetek gazdálkodnak. Üj erdőtörvényünk messzemenően támaszkodik a tudomány eredményeire, felhasználja a hazai tapasztalatokat és a baráti államok hasonló tárgyú jogszabályait. Az erdőgazdálkodást beleilleszti az egész népgazdaság tervgazdálkodási rendszerébe, biztosítja a vadgazdálkodási egységes irányítását és összehangolását az erdő- és mezőgazdaság érdekeivel. Azáltal, hogy a fűrész- és lemezipar gyakorlásának szabályozására is kiterjed, a faanyagfelhasználást egységes szemléletben fogja össze az erdőgazdálkodás, illetve az erdőgazdálkodást a faanyagfelhasználás érdekeivel. A törvény előírja, hogy az erdőgazdálkodásiban a termelékenység növelése, a munka megkönnyítése, a nehéz és veszélyes fizikai munka fokozatos megszüntetése érdekében a legfejlettebb technika alkalmazására kell törekedni. Ezzel, valamint az erdők védelmére vonatkozó szabályaival válik teljessé szocialista törvényhozásunk e szép alkotása. A törvény céljának meghatározásánál első helyen ugyan a népgazdaság faanyagellátásániak iaz ország erdeiből és fásításaiból való fokozott kielégítését jelöli meg. Azonban ugyanitt, a törvény 1 -ában kellő hangsúlyt kap az erdőknek egyéb hasznos rendeltetése is, mint pl. az egészségvédelem, a helyi éghajlati viszonyok javítása, az erdők vízgazdálkodást szabályozó, egészségvédő és egyéb hasznos rendeltetése. A törvénynek az erdők kezeléséről és használatáról szóló fejezete fontos és gazdasági kihatásaiban nagy horderejű rendelkezéseket tartalmaz. Ezeknek a rendelkezéseknek az időszerűségét az alapozta meg, hogy az ország mezőgazdasági lakosságának döntő többsége a kollektív gazdálkodásra tért át, s ma már hazánk mezőgazdasági területének 95%-án nagyüzemi gazdálkodás folyik. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek tagjai sok esetben egyúttal valamely feidőbirtokossági társulat tagjai is voltak. Ez az erdőbirtoklási forma a mai fejlett társadalmi és politikai viszonyaink alapján már elavult. Szükségessé vált tehát ennek a gazdasági szervezetnek megfelelő átalakítása. A törvény szerint a termelőszövetkezeti községekben és városokban az erdőbirtokossági társulatok megszűnnek. A társulatok tulajdonában volt erdőterületek a társulat tagjainak tulajdonába mennek át és amennyiben a társulat tagjai termelőszövetkezeti tagok isi az erdőkben a termelőszövetkezet közös gazdálkodást folytat. Az erdőbirtokossági társulatok erdeiben az állami arányrészeknek megfelelő terület az állam tulajdonába kerül. Vannak olyan volt erdőbirtokossági társulati tagok is, akik nem tagjai a termelőszövetkezetnek. Ezek használati illetőségének megfelelő terület a tulajdonukba megy át, de erdeikben szocialista szervezetek gazdálkodnak. Így valósul meg a törvénynek az az alapcélkitűzése, hogy minden erdőben szocialista szervezetek (állami szervek vagy mezőgazdasági termelőszövetkezetek) gazdálkodjanak. Mezőgazdasági termelőszövetkezetek használatában általában a termelőszövetkezet tagjainak tulajdonában levő erdők vannak. A törvény azonban lehetőséget ad arra is, hogy a termelőszövetkezet állami tulajdonban álló erdőt kapjon használatba.
A végrehajtási rendelet kimondja, hogy az olyan termelőszövetkezetek, amelyeknek tagjai nem rendelkeztek erdővel és megfelelő erdőterület nem áll a termelőszövetkezet használatában, legfeljebb 30 ha állami tulajdonban álló erdőt kaphatnak. A termelőszövetkezetek bizonyos esetekben haszonbérlet formájában (erdőbirtokossági társulati és magántulajdonban levő erdőkben) is gazdálkodhatnak. Erre a törvény érteimébein akkor kerülhet sor, ha az ilyen erdőknek az állami kezelésbe való adása az állami erdőgazdasági szervek által kezelt erdőktől távol esik. Az erdőgazdálkodás szakmai szempontjából a legfontosabb rendelkezéseket az erdőgazdálkodás alapelvei című fejezet tartalmazza. A törvény egyik fő irányelve a nagyüzemi erdőgazdálkodás megvalósítása. Hátrányosan érintené az erdőgazdálkodást és egyúttal ellenkezne a nagyüzemi gazdálkodás elvével az erdők természetbeni megosztása. Erre azonban különböző okokból kifolyólag, ha szórványosan is, sor kerülhet, éppen ezért az erdőgazdálkodás érdekeinek védelmére tekintettel a törvény az ilyen megosztás végrehajtását az országos erdészeti hatóság hozzájárulásától teszi függővé. A nagyüzemi gazdálkodás célját szolgálja a végrehajtási rendeletnek az a szakasza is, amely előírja, hogy ha egy községben több erdőbirtokossági társulat működik, azoknak záros határidőn belül egyesülniök kell. A szakszerű erdőgazdálkodást a törvény számos gazdasági, szakmai rendelkezéssel igyekszik a tudomány ós a gyakorlat által igazolt legmodernebb elveknek megfelelően biztosítani. Ezek közül is ki kell emelni azt a rendelkezést, mely szerint az erdőtipológia eredményeit figyelembe véve az erdőkben, fásításokban, valamint a telepítésekre kijelölt területeken a termőhelynek megfelelő fafajokat kell termeszteni s lehetőleg több fafajból álló elegyes állományokat kell kialakítani. A törvény a talajlemosás megelőzése érdekében a tarvágást csak sík és enyhéin dombos területen engedi meg. A szakmai követelmények kielégítésének egyik előfeltétele áz erdőkben a tervszerű gazdálkodás. Ezért a törvény előírja, hogy minden erdőben legalább tíz évre szóló erdőgazdasági üzemterv szerint kell gazdálkodni. Az üzemtervek beleilleszkednek a népgazdasági tervezés rendszerébe. Ezt biztosítja a törvénynek az a rendelkezése, amelynek értelmében az éves tervet az üzemtervek alapján kell készíteni és ezt az éves tervet állami szervekre vonatkozóan az országos erdészeti hatóság hagyja jóvá. Az új erdőtörvény fenntartja és a régi jogszabályoknál szélesebb körben alkalmazza a véderdők intézményét. Ennek alkalmazási köre nem szorítkozik csupán gazdasági célok szolgálatára (erózió elleni védelem, futóhomok megkötése, árvízvédelem stb.), hanem egészségügyi és esztétikai célokat is szolgál. A véderdőkhöz hasonlóan fásításokat is lehet hasonló céllal létesíteni, amelyéket a törvény védőfásítások elnevezés alatt a véderdőkkel azonosan kezel. Noha az ország erdőállományának túlnyomó részét az erre a célra rendelt erdőgazdaságok kezelik, elég jelentős területűek azok az erdők,, amelyeket termelőszövetkezetek használnak, illetve olyan vállalatok kezelnek, amelyeknek nem főfeladata az erdőgazdálkodás. Ezek a szervek megfelelő szákszemélyzet híján az erdőgazdálkodás folytatásához szakmai segítségre, iránymutatásra szorulnak. E megfontolás alapján vezeti be az erdőtörvény az erdőgazdálkodás szakmai irányításának intézményét. A szakmai irányítás tartalma a termelőszövetkezeteknél az erdőgazdálkodással összefüggő tervezésben és a termelő tevékenység segítésében áll. Állami szervek tekintetében a szakmai irányítás tartalmát az országos erdészeti hatóság vezetője az illetékes miniszterrel egyetértésben állapítja meg. A szakmai irányítást általában az állami erdőgazdaságok végzik. A termelőszövetkezetek 30 hektárt meg nem haladó erdeiben azonban ezt a tanács mezőgazdasági szakigazgatási szerve látja el. Mivel egyes termelőszövetkezetek a törvény végrehajtása során tekintélyes erdőterülethez jutnak, a végrehajtási rendelet a szakszerű erdőgazdálkodás biztosítása érdekében, függetlenül a szakmai irányítástól előírja, hogy olyan, termelőszövetkezetek, amelyek használatában legalább 1000 ha erdő, fásítás van, erdőmérnököt, az olyanok pedig, amelyek 500 1000 ha erdőt, fásítást használnak, szakképzett erdészt kötelesek foglalkoztatni. Az erdőgazdálkodásunkkal kapcsolatos új jogszabályunk, a törvény és a végrehajtási utasítás a faanyag biztosításon túl azt is célul tűzi ki, hogy az erdők és fásítások fokozottabb mértékben töltsék be talajvédelmi, vízgazdálkodást szabályozó, helyi éghajlatot befolyásoló, egészségvédő és egyéb hasznos rendeltetésüket. Ezek megvalósítása, realizálása érdekében a közérdekből való erdőtelepítések és fásítások egész sorát írja elő törvényünk, illetve végrehajtási rendeletünk. így közérdekből erdőt kell telepíteni vagy fásítást kell létesíteni a városok, községek, lakótelepek,
ipartelepek, kórházak, üdülőhelyek körül, továbbá ott, ahol a termőtalaj pusztulása, vagy eltávolítása folytán várható károk csak erdőtelepítésekkel előzhetők meg, és erdőt kell telepíteni az árvédelmi töltések megóvására is. Erdősávokat vagy fasorokat kell telepíteni a víz vagy a szél káros hatásainak megakadályozására, továbbá a legelő-szakaszok határain, a majorok körül és a közutak, vasutak, vízfolyások, csatornák mentén. A nagy népgazdasági értéket jelentő erdők, és -fásítások őrzésének és védelmének szabályozására az erdőtörvény külön fejezetet szentel. Az erdő mind az élettelen, mind az élő természet részéről, de főleg az ember részéről állandóan ki van téve a pusztítás veszélyének. Ezért szükséges, hogy az erdők őrzéséről megfelelő hatáskörrel felruházott szervezet útján gondoskodjunk. Az erdők és fásítások őrzése és védelme szempontjából a kezelőt kétféle kötelezettség terheli. Egyrészt az erdő határait jól látható jelekkel kell megjelölnie, másrészt az őrzési teendőkkel ennek a feladatkörnek ellátására alkalmas, megfelelő számú személyt kell megbíznia. Az erdő őrzésével megbízott személyeket megilleti az erdész egyenruha viselésének, valamint szolgálati lőfegyver viselésének és használatának joga. Ezeket a személyeket szolgálatuk ellátásában hatósági személynek kell tekinteni, s mint ilyeneket fokozott büntetőjogi védelem illeti meg. Külön intézkedéseket tartalmaz a törvény az erdők, fásítások tűz elleni védelmére. A megelőző (preventív) tűzrendészeti szabályok megtartása elsősorban az erdő kezelőjének, használójának feladata. Erdőtűz, észlelése esetében azonban a tűzeset jelentése mindenkinek kötelessége és a törvény lehetőséget ad arra, hogy erdőtűz esetén mindenkit, aki a közelben tartózkodik, a tűzoltásban való részvételre lehessen kötelezni. Az erdőtörvény általánosságban megtiltja az erdőben való legeltetést. A legeltetés, mint tudjuk, minden körülmények között kárt okoz az erdőben. Az állatok taposásukkal gátolják a humuszképződést, tömörítik a talajt. A fiatal hajtások, törzsek lerágásával, letaposásával meggátolják az erdő felújulását. A történelem folyamán állandó küzdelmet vívott az erdészet az erdei legeltetés ellen. A törvény nálunk első ''zben mond ki általános tilalmat, s a tilalom alól csali kivételes esetben adhat felmentést az országos erdészeti hatóság vezetője. A törvény az erdőgazdálkodás érdekének védelme céljából biztosítani igyekszik, hogy az erdőterületet csak az erdő rendeltetésének m,egfelélő célokra használják. Bizonyos esetekben azonban felmerülhet annak szükségessége, hogy az erdőterületen egyéb közérdekű munkákat hajtsanak végre, pl. bányászatot folytassanak, földmérést végezzenek és az erdőben közlekedjenek. Tekintettel arra, hogy az erdők a dolgozók üdülését és pihenését is szolgáljak, ezt a célt az alapvető célkitűzéseknek, az erdőgazdálkodás feladatai megvalósításának sérelme nélkül kell biztosítani. Fában szegény országunk megfelelő faanyagellátását nemcsak a termelés menynyiségi és minőségi színvonalának emelésével, hanem a megtermelt faanyag takarékos, gazdaságos felhasználásával is kell szolgálni. Ezért az erdőtörvény előírja, hogy az erdő és fásítás kezelője az állami erdőgazdaság kivételével köteles a kitermelt faanyagból a végrehajtási rendeletben meghatározott, a népgazdaság iparifa termelése szempontjából legfontosabb iparifa választékokat a kitermelés helye szerint illetékes állami erdőgazdaságnak vételre felajánlani. Az eladó a megvásárolt ipari fáért saját szükségletére tűzifát igényelhet, illetve vásárolhat az állami erdőgazdaságtól. Az erdei lopások, jogtalan fakitermelések és egyéb visszaélések megakadályozását célozza az a rendelkezés, amelynek értelmében az erdei termékek szállítását a végrehajtási rendelet hatósági igazláshoz köti. A törvény előírja, hogy fűrészipari és lemezipari tevékenységet általában csak állami vállalatok, állami erdőgazdaságok folytathatnak. A végrehajtási rendelet lehetőséget ad ugyan másoknak is fűrészipari tevékenység végzésére, azonban az iparjogosítvány kiadásához előfeltételként kimondja az országos erdészeti hatóság hozzájárulásának szükségességét. A törvény és a végrehajtási rendelet ezekkel a rendelkezésekkel azt igyekszik elérni, hogy a faanyag minél nagyobb része az ország faanyaggazdálkodásának keretében a népgazdasági szempontból indokolt módon és a leggazdaságosabban kerüljön felhasználásra. Fontos rendelkezése a végrehajtási rendeletnek az erdőkről és fásításokról készítendő szaknyilvántartás bevezetése. Ezt a nyilvántartást a kezelő, használó és a szakmai irányítást ellátó szerv vezeti. Az erdőtörvény a műszaki fejlesztés fő célkitűzéseként a termelékenység növelését és a fizikai munka megkönnyítését jelöli meg, amit a legfejlettebb technika alkalmazása, a tudományos kutató munka eredményei és a nemzetközi tapasztalatok felhasználása útján kell megvalósítani. Ennek a végrehajtására a rendelet kimondja,
hogy fejlesztési irányelveket kell kidolgozni, fel kell használni az újításokat és a találmányokat, s az új technológia bevezetése előtt tudományos kutatásokat és kísérleteket kell végezni. Erdőtörvényünk jelentős célkitűzései között szerepel az is, hogy a vadgazdálkodás és a vadászat minél jobban feleljen, m.eg népgazdasági rendeltetésének, illetve minél jobban segítse elő vadgazdálkodási kultúránk továbbfejlesztését. Ennek megvalósítása érdekében az erdőtörvény rögzíti a vadgazdálkodás és a vadászat legfontosabb alapelveit, A törvény e fejezetének végrehajtása iránt az 1/1962. Korm. számú rendelet intézkedik A törvény kimondja, hogy a vad az állam tulajdona, csak a vadászatra jogosított állal a vadászterületen elejtett, elfogott, illetve elhullott vad kerül a vadászatra jogosított tulajdonába. A vadászatra jogosítottakat az említett kormányrendelet sorolja fel részletesen. Az állami szervek közül az állami vadgazdaságok főüzemágkónt, az állami erdőgazdaságok és az áilami gazdaságok pedig melléküzemágként folytatják területükön a vadgazdálkodást és a vadászatot. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek a használatukban levő területeken csak akkor gyakorolhatják a vadászati jogot, ha területüket vadászterületté lehet minősíteni és tagjaiból a MA VOSZ által elismert vadásztársaságot alakítanak. A vadgazdálkodás egységes irányítása érdekében az irányítás feladatát a kormányrendelet az országos erdészeti hatóság vezetőjére bízza. Az erdő- és mezőgazdálkodás érdekeinek a vadgazdálkodás érdekeivel való összehangolása céljából a törvény létrehívta az Országos Vadgazdálkodási és Vadászati Tanácsot. A vadgazdálkodás alapelve, hogy a vadgazdálkodást a mező- és erdőgazdálkodás érdekeinek szem előtt tartásával, a vadászterület vadeltartó képességének megfelelő vadállomány fenntartásával kell folytatni. A vadászati idényt a kormányrendelet értelmében az országos erdészeti hatóság vezetője állapítja meg. Az eddigi jogszabályokkal szemben részletesen ós sok tekintetben új módon szabályozza a rendelet a vadgazdálkodással kapcsolatos károk megtérítését. A kártérítési kötelezettséget a törvény a szarvason, a dámon és a vaddisznón kívül a muflon által okozott károkra is kiterjeszti. Az új erdőtörvény és a most megjelent végrehajtási kormányrendelet átfogó rendelkezéseivel a korszerű követelményeknek megfelelő szocialista erdőgazdálkodás és vadgazdálkodás alapjait és irányát szabta meg az elkövetkező évtizedekre. A törvény a nép egészének szolgálatába állította az erdeinket, melyek így a lakosság egyre növekvő igényeit elégítik ki a fahozamokkal, az erdőknek és a fásításoknak a mezőgazdasági terméseredményeket növelő, helyi éghajlatot alakító, vízgazdálkodást szabályozó, egészségre és minden egyébre jótékony hatásaival. A mi feladatunk az elkövetkezendő időben most már az, hogy a törvényadta lehetőségekkel élve minél teljesebb mértékben tegyünk eleget a törvényben megszabott feladatoknak. E munkánk során arra törekszünk, hogy faanj'agszükségletünknek évről-évre minél nagyobb hányadát adják saját erdeink. Ezért következetes programunk a gyorsannövő fafajok, elsősorban a nyarak termesztésének széleskörű kiterjesztése a telepítésre rendelkezésre álló területeken, valamint a jelenleg más fafajok által elfoglalt, de erre a célra igénybe vehető más termőhelyeken. Ez alapvető célkitűzéseinket szolgálják nyárfakutatásaink és intenzív termőhely feltárási munkáink. Az új erdőtelepítések, fásítások mellett nagy gondot fordítunk a meglevő erdők termőképességének fokozására. Erdőművelésünk súlyponti kérdésévé tesszük ezért az erdőnevelést és széleskörű kísérletekbe kezfdünk ezen a téren is. A fatermelés belterjességét lehetővé teszi a rohamosan fejlődő mechanizálás. Egyre több és több gép könnyíti meg az erdei munkások erőfeszítéseit és teszi lehetővé a szükséges munkáknak időben és jó minőségben való elvégzését. Ez utóbbi szempontból a legnagyobb jelentőségű ezen a téren a talajelőkészítések gépesítése; az ültetvényszerű erdőgazdálkodás bevezetésének és kiszélesítésének ez az egyik legfontosabb feltétele. De haladunk a gépi ápolás terén és minden egyéb vonatkozásban is. Az új erdőtörvény módot ad arra, hogy a közvetlen irányításunk alatt álló állami erdőgazdaságokhoz hasonló színvonalú termelést érjünk el az egyéb állami kezelésű erdőkben és a termelőszövetkezeti kezelésű erdőkben is. Különösen gondot fordítunk a jövőben az erdőn kívüli fásításokra. Ezek faanyagát szintén számításba vesszük a népgazdasági igények kielégítésében. Szükséges ez azért, hogy a legfejlettebb gazdálkodás, ápolás, nevelés és védelem biztosítsa ezekben is az elérhető legnagyobb fatömeget, az eredményes termelést. A törvényben adott felhatalmazás alapján a legutóbbi időben szabályozást nyert az állami erdőgazdaságok egyes munkaköreinek szakképesítéshez kötése. Az erdészetvezetői, termelési csoportvezetői és fontosabb szakelőadói helyek betöltését
erdésztechnikusi képzettséghez kötöttük. A jövőben fokozott mértékben kell haladjunk a vezetés szakszerűségének megerősítése terén ós a termelés színvonalának emelése érdekébein mind magasabbra kell emelnünk a termelésben résztvevők szakmai tudását. Meg kell oldanunk és szervezetté kell tennünk a mérnöki és technikusi továbbképzést és a specializálódást. Az erdőgazdaságok állandó munkaerővel való ellátásának biztosítása a jövő egyik igen fontos feladata. Az erdei szakmunkás képzés terén már igen jelentős lépétsek történtek. Ezek után megoldásra vár a szakmunkások helyhezkötésének, állandó foglalkoztatásának kérdése. Ugyancsak szükségünk van olyan szakmunkások képzésére, akik a fásítások létesítésében, s a nevelési munkában tudnak az egyre szélesebbkörű feladatoknak megfelelni. Az új erdőtörvényben megtörtént az első lépés az egységes faanyaggazdélkodás megteremtéséhez, a faanyagtermelés és fafeldolgozás irányításának szerves összekapcsolásához. Általános népgazdasági érdek ennek továbbfejlesztése az egyesítés teljes kiépítéséig. Ennek keretében kerülhet sor az eddig iparilag kevésbé célszerűen hasznosított, de tömegesen előforduló egyes fafajaink főleg a cser ésí a gyertyán gazdaságosabb felhasználására, feldolgozás lehetőségeinek bővítésére. Végül minden gazdasági ténykedésünknek oda kell irányulnia, hogy a felhasznált költségek csökkenjenek és a megtermelt érték növekedjék. Csak ezeken keresztül érhetjük el azt, hogy erdeink törvényünk szellemének és betűinek megfelelően valóban az egész dolgozó nép javát szolgálhassák. A Safaf megválasztás néhány kérdéséről Nyugatdunántúl térségéken* BOBSOS Z O L T Á N A gyakorlati erdőművelő vagy erdőrendező legnagyobb feladatai közé tartozik az erdőfelújítások és a telepítések tervezése során az előírandó célállománytípus meghatározása. Még erdőtipológiái ismeretek birtokában, termőhely feltárás eredményének tudatában, gazdaságossági számítás alapján, és a múlt gazdálkodásának beható tanulmányozása után sem tudunk minden esetben jól választani, mert nem vesszük figyelembe azokat a gazdálkodási irányelveket, amelyek félreérthetetlenül megszabják erdeink további fejlődésének útját, vagy telepítéseink távlati alakulását. Erdőtipológiai, termőhelyfeltárási ismereteink egyre bővülnek. Gazdaságossági számításokat is végeztünk már. Alaposan tanulmányoztuk elődeink munkáját is, sőt a magunk majdnem két évtizedes tevékenységét is bírálat alá vettük. De nem foglalkoztunk eléggé alaposan azzal a kérdéssel, hogy a termőhely természetes erdőtípusa mellett álljunk-e ki, vagy a kultúrerdők célállománytípusait karoljuk-e fel. Egyes fafajokat kitöröltünk utasításainkból, másokat divatfává emeltünk. Tanultunk, dolgoztunk, új utakat és módszereket kerestünk, próbálkoztunk, ezért hibáztunk is. Az alábbiakban azokat a tapasztalataimat, megfigyeléseimet teszem közzé, amelyekről eddig kevés szó esett, ezért ismeretük talán némi segítséget is tud adni a tervezésben. Mondanivalómat a következő főkérdések köré csoportosítom: I. Természetszerinti gazdálkodás. II. Irányított gazdálkodás. III. Belterjes gazdálkodás. Megvitatás céljából közli a szerkesztőbizottság.