A fogyatékossággal élők társadalmi integrációjának elősegítése A nemzetközi gyakorlatban jelentkező együttnevelési irányzat, valamint az érintett családok által közvetített társadalmi igény hatására az 1980-as évektől kezdődően egyre erősödött az integrációs törekvés Magyarországon. Megvalósítására a közoktatási törvény 1993-tól ad lehetőséget. Ma már oktatáspolitikai, szociális és pedagógiai célként is megjelenik az integráció, és az is általános elvárás, hogy a nevelés-oktatás folyamatában és a kapcsolódó szervezetek működésében erőteljesebben érvényesüljön az antidiszkriminációs törekvés. Az intézmények működésére és az oktatás finanszírozására vonatkozó jogszabályi környezet is kedvez a fogyatékossággal élők együttnevelésének. A folyamatban lévő reformok, fejlesztési célok kiemelt hangsúlyt fektetnek arra, hogy minél több intézményben kialakuljanak az integrált nevelés, oktatás feltételei; ennek segítésére átfogó intézkedési és fejlesztési tervet dolgoztak ki. Az elmúlt években a sajátos nevelésű igényű gyerekek (fogyatékossággal élők) társadalmi integrációjának erősítését célozták a megjelenő törvényi szabályozók, amelyek közel egy évtizedes folyamatban születtek meg azoknak a stratégiai céloknak és törvénykezési törekvéseknek a megvalósítására, melyeknek célja szűkebb értelmezés szerint a társadalmi integráció (folyamat), végső soron pedig a társadalmi kohézió (állapot) biztosítása. Az EU-csatlakozást megelőző évtizedben Magyarországon kormányzati szintű lépések történtek a fogyatékossággal élők önálló életvitelét, életminőségét érintő kérdésekben. A fogyatékossággal élők számára részben segélyjellegű pénzbeni járulékokból (fogyatékossági, rokkantsági), a fogyatékossággal élők hozzátartozói számára különféle juttatásokból (ápolási díj, emelt szintű családi pótlék stb.) álló támogatási rendszer jött létre. A fogyatékossággal élők jogairól (és esélyegyenlőségükről) szóló törvény fogalmazta meg, hogy az érintett személyek integrált (vagy támogatott, inkubátor jellegű) foglalkoztatását általánossá kell tenni. E törvény egyik legfontosabb eleme az, hogy a jogok érvényesítéséhez igyekezett kidolgozni és definiálni azt az eszközrendszert, amely alkalmas a rehabilitáció minél teljesebb mértékű elősegítésére (környezet, kommunikáció, közlekedés stb.). A törvényt kiegészítette az Országos fogyatékosügyi program, amely tartalmazza azokat a stratégiai célokat, amelyek elengedhetetlenek a teljes mértékű társadalmi egyenjogúság megvalósításához. 2. Helyzetkép 2. 1. A fogyatékossággal élők társadalmi integrációjának elősegítése A nemzetközi gyakorlatban jelentkező együttnevelési irányzat, valamint az érintett családok által közvetített társadalmi igény hatására az 1980-as évektől kezdődően egyre erősödött az integrációs törekvés Magyarországon. Megvalósítására a közoktatási törvény 1993-tól ad lehetőséget. Ma már oktatáspolitikai, szociális és pedagógiai célként is megjelenik az integráció, és az is általános elvárás, hogy a nevelés-oktatás folyamatában és a kapcsolódó szervezetek működésében erőteljesebben érvényesüljön az antidiszkriminációs törekvés. Az intézmények működésére és az oktatás finanszírozására vonatkozó jogszabályi környezet is kedvez a fogyatékossággal élők együttnevelésének. A folyamatban lévő reformok, fejlesztési célok kiemelt hangsúlyt fektetnek arra, hogy minél több intézményben kialakuljanak az integrált nevelés, oktatás feltételei; ennek segítésére 1. oldal
átfogó intézkedési és fejlesztési tervet dolgoztak ki. Az elmúlt években a sajátos nevelésű igényű gyerekek (fogyatékossággal élők) társadalmi integrációjának erősítését célozták a megjelenő törvényi szabályozók, amelyek közel egy évtizedes folyamatban születtek meg azoknak a stratégiai céloknak és törvénykezési törekvéseknek a megvalósítására, melyeknek célja szűkebb értelmezés szerint a társadalmi integráció (folyamat), végső soron pedig a társadalmi kohézió (állapot) biztosítása. Az EU-csatlakozást megelőző évtizedben Magyarországon kormányzati szintű lépések történtek a fogyatékossággal élők önálló életvitelét, életminőségét érintő kérdésekben. A fogyatékossággal élők számára részben segélyjellegű pénzbeni járulékokból (fogyatékossági, rokkantsági), a fogyatékossággal élők hozzátartozói számára különféle juttatásokból (ápolási díj, emelt szintű családi pótlék stb.) álló támogatási rendszer jött létre. A fogyatékossággal élők jogairól (és esélyegyenlőségükről) szóló törvény fogalmazta meg, hogy az érintett személyek integrált (vagy támogatott, inkubátor jellegű) foglalkoztatását általánossá kell tenni. E törvény egyik legfontosabb eleme az, hogy a jogok érvényesítéséhez igyekezett kidolgozni és definiálni azt az eszközrendszert, amely alkalmas a rehabilitáció minél teljesebb mértékű elősegítésére (környezet, kommunikáció, közlekedés stb.). A törvényt kiegészítette az Országos fogyatékosügyi program, amely tartalmazza azokat a stratégiai célokat, amelyek elengedhetetlenek a teljes mértékű társadalmi egyenjogúság megvalósításához. 2. 2. Az értékelési rendszer Az elmúlt években a figyelem középpontjába került a közoktatási rendszer pénzügyi értelemben vett hatékonysági problémája. Ösztönözte a minőségről, hatékonyságról és eredményességről is folyó gondolkodást a 2001-től működő országos kompetenciamérés, az érettségi reformja, valamint az intézményi minőségfejlesztés egyre terjedő gyakorlata. A rendszerszerű keretek között végzett értékelés és mérés a közoktatásban a hosszú távú, versenyképes tudás megszerzését és a hatékonyan működő közoktatási rendszer megvalósítását szolgáló, valamint az oktatási egyenlőtlenségek mérséklésére, a közoktatás méltányosságának erősítésére vonatkozó célok megvalósítását segíti. Az egységes minőségértékelési rendszer megteremtése elengedhetetlenül fontos eszköz a Nemzeti Fejlesztési Tervben kijelölt, a közoktatás hozzájárulásával megvalósítható célok elérésére, a tartalmi szabályozás, az irányítási rendszer, a finanszírozás és a fejlesztés hatékonyságának biztosítására. 2. 3. Az értékelés törvényes rendszere A minőségértékelési rendszer Az 1993. évi LXXIX. számú Törvény a közoktatásról 99. -ának (1) bekezdése az oktatás értékelésével összefüggő területekre vonatkozó jogszabályok kidolgozását és a fejlesztési intézkedések végrehajtását a közoktatás feladatává teszi. Ennek nyomán az elmúlt évek alatt a közoktatási gyakorlatban a(z) (minőség)értékelésnek három szintje látszik állandósulni. A minőségértékelési rendszer (i) intézményi szintjén a belső ellenőrzés feladata, hogy ellenőrizze a működés törvényességét, a gazdálkodás jogszerűségét és az elfogadott stratégiai dokumentumokban foglaltak szerinti működést. Az intézményi önértékelés kiterjed az oktatási-nevelési feladatok eredményességének, a tanulói teljesítményeknek, a szervezeti működés hatékonyságának, az erőforrások 2. oldal
felhasználásának, a tanulói-szülői elégedettség mértékének és a pedagógusok munkájának értékelésére. A (ii) fenntartói szintű minőségértékelés területei a fenntartói feladatok ellátásának értékelése (fenntartói önértékelés), a fenntartói ellenőrzés (a működés törvényessége, az előírt szakmai feladatok ellátása és a szükséges feltételek megléte), valamint az intézmények fenntartói értékelése (a pedagógiai tevékenység eredményessége, az intézmény működése, a pedagógiai program megvalósulása, és az intézményvezető munkája). Az (iii) ágazati szintű minőségértékelés két alapfunkciója az ágazati ellenőrzés (az intézményfenntartás állami ellenőrzése, a költségvetési források felhasználásának ellenőrzése, a hatósági ellenőrzés) és az ágazati értékelés (a rendszeres országos tanulói teljesítménymérés, a vizsgarendszer, a közoktatási indikátorrendszer és nyilvános jelentések elkészítése, a szelekciós jelzőrendszer és a tanulói jogok érvényesülésének monitoringja, valamint az oktatáspolitika mindenkori céljaihoz illeszkedő országos tematikus értékelések). 2. 4. Tartalmi szabályozás a közoktatásban A tartalmi szabályozás eszközei a Nemzeti alaptanterv, a választható kerettantervi ajánlások és az intézményi helyi tantervek. A Nemzeti alaptanterv, mint stratégiai dokumentum új tartalmi, fejlesztési irányokat fogalmazott meg 2004 szeptemberétől. A kínált tantervi alternatívákat szolgáltató rendszer fejleszti, ez a helyi tantervek elkészítését segíti. Választható kerettantervi ajánlások és csatlakozó oktatási programok biztosítják a Nemzeti alaptanterv által megfogalmazott szakmai tartalmak, elvek intézményi megismerését, a helyi szabályozókba történő beépítését. A Nemzeti alaptanterv alapján megtörtént az oktatási intézmények pedagógiai programjainak felülvizsgálata. Az új központi és intézményi tartalmi szabályozási dokumentumok kijelölik azt a nevelési célrendszert, melynek alapján az egyes intézmények, továbbá az egész közoktatás eredményességének értékelése és mérése megtörténhet. Az iskolák saját pedagógiai programjuk, helyi tantervük elkészítésénél figyelembe veszik a közoktatási törvény és a NAT rájuk vonatkozó előírásait, a választott kerettanterveket, a kollégiumi nevelés országos alapprogramját, a nevelés és oktatás helyi célkitűzéseit, illetve lehetőségeit, a fenntartói Minőségirányítási politika című dokumentumban megfogalmazottak iskolai neveléssel kapcsolatos elvárásait, a szülők elvárásait és az általuk nevelt tanulók sajátosságait. A tartalmi szabályozók és a sajátos nevelési igényű tanulók különleges gondozási igénye A Nemzeti alaptanterv a sajátos nevelési igényű tanulók iskolai oktatásának is alapdokumentuma. Az iskolák pedagógiai programjuk elkészítésekor a helyi sajátosságaiknak megfelelően, a sajátos nevelési igényű tanulók oktatási irányelvében megfogalmazottakat figyelembe véve alkalmazhatják a Nemzeti alaptantervet. Az alapdokumentumban körvonalazott nevelési, oktatási, fejlesztési tartalmak a tanulók között fennálló különbségek ellenére minden gyermek számára szükségesek. A tanulók között fennálló különbségeket az iskolák a helyi pedagógiai programok kialakításakor veszik figyelembe. A fogyatékosság a gyermekek között fennálló különbségek olyan formája, amely a szokásos tartalmi és eljárásbeli differenciálástól eltérő, nagyobb mértékű differenciálást, speciális eljárások 3. oldal
alkalmazását és kiegészítő pedagógiai szolgáltatások igénybevételét teszi szükségessé. A sajátos nevelési igényű tanuló fejlesztésére vonatkozó célokat, feladatokat, tartalmakat, tevékenységeket, követelményeket meg kell jeleníteni az intézmény pedagógiai programjában, az intézmény minőségirányítási programjában, a helyi tantervben, a tematikus egységekhez, tervekhez kapcsolódó tanítási-tanulási programban és az egyéni fejlesztési tervben. A habilitációs és rehabilitációs ellátás A sajátos nevelési igényű tanulók nevelésében, oktatásában résztvevő közoktatási intézmények egész nevelési-oktatási rendszerét átfogó, hosszú távú habilitációs-rehabilitációs célok és feladatok határozzák meg, melyeket az intézmény dokumentumai tartalmaznak. A habilitációs-rehabilitációs tevékenység olyan csapatmunkában kialakított és szervezett, nyitott tanítási-tanulási folyamatban valósul meg, mely az egyes gyermekek vagy gyermekcsoport igényeitől függő eljárások, időkeret, eszközök, módszerek, terápiák alkalmazását teszi szükségessé. A habilitációs és rehabilitációs tevékenység tartalmát befolyásoló tényezők a fogyatékosság típusa, súlyossága, kialakulásának ideje, a sajátos nevelési igényű tanuló életkora, egészségi, pszichés és egészségügyi állapota, fejleszthetősége, képességei, kialakult készségei, kognitív funkciói, valamint meglévő ismeretei. 2. 5. Mérési, értékelési eljárások és vizsgák A közoktatás országos mérési feladatai A közoktatás országos mérési feladatai: az országos vizsgarendszer működtetése, összehangolása, az alapműveltségi vizsga és az érettségi vizsga követelményeinek meghatározása és felülvizsgálata, az országos vizsgarendszer fejlesztése és korszerűsítése, az értékelési tevékenység fejlesztése. Az országos ellenőrzési, mérési, értékelési feladatok végrehajtásában közreműködhet az oktatási miniszter felkérése szerint az Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont (OKÉV) és az országos pedagógiai-szakmai szolgáltatást ellátó intézmény. Az országos mérési feladatok keretében rendszeresen mérni, értékelni kell a nevelési-oktatási intézményekben folyó pedagógiai tevékenységet, különösen az alapkészségek, képességek fejlődését. Az oktatási miniszter évente határozza meg az országos mérési feladatokat. Az országos mérés, értékelés eredményét az Oktatási Minisztérium hivatalos lapjában közzé kell tenni, illetve a további feldolgozhatóság céljából a mérés, értékelés során szerzett intézményi szintű adatok hozzáférhetőségét is biztosítani kell. A mérésnek minden tanévben ki kell terjednie a közoktatás negyedik, hatodik, nyolcadik és tizedik évfolyamán minden tanuló esetében az anyanyelvi és a matematikai alapkészségek fejlődésének vizsgálatára. A kimeneti szabályozás: a vizsgarendszer A kimeneti szabályozás, azaz a vizsgák rendszere nemcsak a tanulói teljesítmény értékelését szolgálja, hanem az iskolarendszeren belüli továbbhaladás útjait és lehetőségeit is meghatározza. Magyarországon négyféle, a közoktatási törvényben szabályozott állami vizsga működik. Az (i) alapműveltségi vizsgát, a (ii) művészeti alapvizsgát és a (iii) művészeti záróvizsgát az iskola által kidolgozott követelmények, az (iiii) érettségi vizsgát országosan egységes vizsgakövetelmények (központi vizsgakövetelmények) szerint kell megtartani. 4. oldal
A magyar közoktatásban hagyományosan és jelenleg is legfontosabb vizsga az érettségi. 2005-ben vezették be a kétszintű érettségit. A részletes vizsgakövetelmények miniszteri rendeletben rögzítettek 40/2002. (V. 24) OM-rendelet, s benne a hangsúly egyre inkább a kompetenciamérés felé tolódik. A kétszintű érettségi rendszere egységes és nyilvános követelményekre építő, minden érettségivel záruló iskolatípusban működtetett kétszintű állami vizsgarendszer; a tartalmi szabályozó szerepét be tudja tölteni. A standard kétszintű érettségi arra ad lehetőséget, hogy az egyes tantárgyakból különböző szinteken tehessen érettségit a végzős diák. Az érettségi vizsga központi vizsgakövetelményeit a vizsgaszabályzat és az érettségi vizsga vizsgakövetelményei alapján határozzák meg, amelyeket az iskola a helyi tantervében meghatározottak alapján helyi vizsgakövetelményekkel egészíthet ki. A központi vizsgakövetelmények megállapítása és kihirdetése és az értékelés szabályozása az állam feladata. A vizsgát az iskola szervezi. A szóbeli vizsgák nyilvánosak. A nyilvánosságot a vizsgabizottság elnöke korlátozhatja, illetve kizárhatja, ha azt a vizsga rendjének fenntartása indokolja. A vizsga az oktatás nyelvén magyarul, a nemzeti, etnikai kisebbség nyelvén, illetve más idegen nyelven folyik. A közoktatási törvény értelmében az alapműveltségi vizsgát majd azoktól a tanulóktól lehet első ízben megkövetelni, akik 1998. szeptember 1-jén kezdték meg tanulmányaikat az általános iskola első évfolyamán. Ez a vizsga nem feltétele a továbbtanulásnak, a munkaerőpiacra való belépésnek. Szerepe abban rejlik, hogy az iskoláknak lehetőséget ad pedagógiai munkájuk külső szempontok szerinti értékelésére, s így része lehet az oktatás minőségbiztosítási rendszerének. A vizsgarendszer a sajátos nevelési igényű tanuló esetében A sajátos nevelési igényű tanulót, illetve a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő tanulót a szakértői és rehabilitációs bizottság vagy a nevelési tanácsadó szakértői véleménye alapján a gyakorlati képzés kivételével az igazgató mentesíti egyes tantárgyakból, tantárgyrészekből az értékelés és a minősítés alól. Ebben az esetben a felmentett tanuló részére az oktatási törvényben meghatározott időkeret terhére az iskola egyéni foglalkozást szervez, mellyel egyéni fejlesztési terv alapján segíti a tanuló többiekhez való felzárkóztatását. Az alapműveltségi vizsgán és az érettségi vizsgán az érintett tantárgyak helyett a tanuló a vizsgaszabályzatban meghatározottak szerint másik tantárgyat választhat. A felvételi vizsgán, az osztályozó vizsgán, a köztes vizsgán, a különbözeti vizsgán, a javítóvizsgán, az alapműveltségi vizsgán, az érettségi vizsgán, illetve a szakmai vizsgán biztosítani kell számára a hosszabb felkészülési időt, az írásbeli beszámolón lehetővé kell tenni az iskolai tanulmányok során alkalmazott segédeszköz alkalmazását, szükség esetén az írásbeli beszámoló szóbeli beszámolóval vagy a szóbeli beszámoló írásbeli beszámolóval történő felváltását. 2. 6. A tanulói teljesítmények mérése Az országos mérés és értékelés Az országos kompetenciamérések a kiválasztott évfolyamokon minden tanulóra kiterjedően mérik az alapkészségek meglétét (olvasás-szövegértés, matematikai eszköztudás). A 2001 óta három alkalommal elrendelt mérés célja, hogy az alkalmazott standardok, eljárások új tartalmi fejlesztési igényeket közvetítsenek a 5. oldal
pedagógusok felé, valamint támogassák a helyi értékelési gyakorlatot. A mérések a kiválasztott évfolyamokon minden tanulót érintettek, de a központi értékelést csak egy meghatározott mintán végezte el az OKÉV. A helyi értékelési gyakorlat fejlesztését segítette, hogy az eszközöket és az országosan értékelt eredményeket az intézményekkel megismertették; abból a célból, hogy az intézmények a központilag feldolgozott adatok alapján saját tanulóinak teljesítményét teljes körűen értékeljék. A kompetenciamérések lebonyolítása során összegyűlt tapasztalatok rámutattak azokra a működési hiányosságokra, amelyek fölszámolásával az országos kompetenciamérés a közoktatási minőségértékelési tevékenységet informáló legfontosabb eszközzé válhat. 2. 7. A tanulók teljesítményének értékelése A tanulói teljesítményeket a pedagógus a tanév közben rendszeresen érdemjeggyel értékeli. Az évközi érdemjegyeket egészíti ki a félévben és tanév végén kialakított, az érdemjegyeket figyelembe vevő osztályzat. Ettől a gyakorlattól tér el az első, második és harmadik évfolyamon bevezetett új eljárás, amelynek előírása alapján írásbeli, szöveges minősítést kell alkalmazni. Az Országgyűlés döntésének megfelelően 2004. szeptember elsejétől az általános iskola 1 3. évfolyamán félévkor és év végén, a 4. évfolyamban pedig félévkor kötelezően bevezetik felmenő rendszerben az osztályozást felváltó szöveges értékelést. Ezzel a döntéssel az osztályozás által konzervált teljesítménycentrikusságról a tanuló személyiségfejlődésére, önmagához mért fejlesztésére került a hangsúly. Ezáltal megerősítést nyert, hogy az ellenőrzés-értékelés alapvető célja nem a minősítés, hanem visszacsatolás és tájékoztatás a tanuló, a szülő és a pedagógus számára. Az általános gyakorlatot számos kiegészítő intézkedés támogatja, amelyek azt célozzák, hogy lehetőség szerint a tanulók iskolai sikertelensége, kudarca elkerülhető legyen (70. 7-10. bekezdés). A sajátos nevelési igényű tanuló értékelése Az intézkedések a többségi iskolába járó, az integrációs folyamatban részt vevő sajátos nevelési igényű tanulókra is vonatkoznak. Ettől eltérni csak abban az esetben lehet, ha együttnevelés esetén az igazgató szakértői véleményre támaszkodva mentesíti a tanulót akár a tantárgy egészét, akár annak csak egy részét érintő értékelés, minősítés alól. Az így kialakult helyzetben a tanulói továbbhaladást oly módon lehet (kell) biztosítani, hogy az iskola egyéni fejlesztési tervek alapján biztosít egyéni tanulási programokat az érintett tanuló(k) számára, illetve a szakértői bizottságok javaslatai alapján rögzíti azt, hogy az adott tantárgy(ak)ból az érintett tanuló(k)nak melyik évfolyam utolsó napjáig kell a tantárgyi teljesítményekben a többieket utolérnie. 6. oldal