GONDOLATOK A MŰSZAKI TÁMOGATÁS ÉS A MŰSZAKI ZÁRÁS ALAPJAIRÓL

HADTUDOMÁNY KOVÁCS ZOLTÁN GONDOLATOK A MŰSZAKI TÁMOGATÁS ÉS A MŰSZAKI ZÁRÁS ALAPJAIRÓL Aki beleszeret a gyakorlatba elmélet nélkül, az úgy jár, mint a hajós iránytű nélkül nem tudja, hogy hol vetődik partra! Leonardo da Vinci Az elmúlt időszak eseményei jelentős hatással voltak a magyar hadügyre, hadtudományra, így a műszaki támogatásra is, mely által szükségessé vált a meglévő elvek, módszerek újraértelmezése és az új helyzetnek megfelelő kimunkálása. A változásokat generáló főbb tényezők úgymint hazánk NATO csatlakozása, a haderőreform folytán a Magyar Honvédség, ezen belül a műszaki csapatok szervezeti, strukturális átalakulása, valamint a rendszeresített és rendelkezésre álló műszaki-technikai eszközök és felszerelések mennyiségi és minőségi változásai mindegyike fontos szerepet játszik abban, hogy a jelenlegi átmeneti helyzetben új, korszerű alapelveket fogalmazzunk meg a haderőnk egészére nézve. Ebből a feladathalmazból a műszaki támogatással, valamint annak egyik szakterületével, a műszaki zárási elvekkel és feladatokkal kapcsolatosan szeretnék pár gondolatot megosztani az olvasókkal, ennek során a fentiekben felvázolt tényezők közül az új szövetségi rendszerhez való tartozás hatásaival és követelményeivel kapcsolatban az elméleti kérdések, megfogalmazások és alapelvek esetleges adaptációs lehetőségét veszem górcső alá. A NATO-hoz történt csatlakozásunk megköveteli, hogy a Magyar Honvédség sok más területtel egyetemben a műszaki támogatás tervezésének, alkalmazásának elvi és gyakorlati kérdéseiben is némi összhangot alakítson ki a

többi tagországgal. Ha Rómában vagy, viselkedj úgy, mint a rómaiak! tartja a mondás, ez azonban nem jelenti azt, hogy az egyes NATO tagországok által vallott valamennyi elvet és módszert mindenféle felülvizsgálat és változtatás nélkül át kell vennünk. Tény, hogy vannak olyan területek, melyekben a teljes azonosulás elengedhetetlen követelmény, viszont olyanok is szép számmal akadnak, ahol a megfelelő nemzeti sajátosságokat is figyelembe kell venni az átvétel során, illetve olyan területek, elvek, módszerek is léteznek, melyeket véleményem szerint egyáltalán nem szükséges adaptálnunk. Első lépésként az egységes értelmezés, az együtt gondolkodás kialakítása a legfőbb feladat, melyet már az alapoknál célszerű elkezdeni. A hadtudomány-elmélet terén a támogatás vonatkozásában az első probléma ugyanis már a támogatás-biztosítás szavak értelmezésénél megjelenik. A támogatás egyidős a haditevékenység megjelenésével, hiszen már az ókori háborúkban, csatákban is nagy szükség volt a harcoló csapatok segítésére, támogatására. A haderők egyre differenciáltabbá válásával párhuzamosan megfigyelhető a szakági differenciálódás a támogatási tevékenységek, valamint az azokat ellátó, végrehajtó csapatok terén is. A támogatás (angolul: support) a mai korszerű és dinamikus harcban már egy önálló, egyre hatékonyabban funkcionáló tevékenységgé vált, melyet a nyugati katonai terminológiában a következők szerint határoznak meg: valamely erőnek olyan tevékenysége, mellyel segít, véd, kiegészít és fenntart egy másik erőt. [1] A meghatározás jól mutatja, hogy milyen széles körű és sokoldalú feladat- és követelményrendszert takar e rövid szó: támogatás. A jelenleg érvényben lévő szabályzataink és szakutasításaink többsége csak a biztosítást definiálja. A minden oldalúnak tehát itt is széles feladatkörrel rendelkező nevezett biztosítás két nagy csoportra tagozódik: a hadműveleti (harc-) és az anyagi-technikai biztosításra. (Korábban a politikai biztosítás és a veszteségpótlás is részét képezte.) A hadműveleti, illetve harcbiztosítás mindazon rendszabályok összessége, amelyek megvalósításával elérhető az ellenség váratlan rajtaütésének vagy támadásának megakadályozása, a saját csapatok szervezett, időben történő ütközetbe, illetve harcbavetéséhez és hadműveletük, harcuk sikeres megvívásához szükséges feltételek megteremtése, valamint az ellenség csapatainkra mért csapásai hatékonyságának csökkentése. [2]

A NATO ezt a fogalmat (biztosítás) nem alkalmazza, mégis a különböző dokumentumok magyarra fordított kiadványaiban gyakran és véleményem szerint tévesen találkozhatunk a szóval. Az angol security (jelentése: biztonság!) szót sokan következetesen biztosításként használják, habár a definíció szerint az egy állapotot tükröz: azon rendszabályok eredménye, melyeket a parancsnok az erők megóvása érdekében hoz. [3] A támogatás viszont ezen belül a műszaki támogatás is egy tevékenységet, folyamatot feltételez, nem pedig egy állapotot. Ebből kifolyólag a támogatást nevezhetjük egy olyan tevékenységnek vagy folyamatnak, amelynek időtartama alatt a támogató erő a képességeivel, eszközeivel, ráhatásaival a (harc)tevékenység eredményességét elősegítő támogatási kiegészítést képes nyújtani és azt fenntartani a támogatott erő részére. A fogalmi meghatározásból levezethető a támogatás célrendszere is, amely egy változatban az alábbiakat foglalja magába: Elősegíteni a saját csapataink vezetésének szilárdságát, védettségét, a katonai (nem háborús, valamint háborús) műveletek eredményes és sikeres végrehajtását, a saját csapataink, erőink és eszközeink megóvását, a veszteségokozást az ellenség erőiben, eszközeiben. Megnehezíteni az ellenség (szembenálló fél) erőinek alkalmazását, manővereinek végrehajtását, csapásainak kiváltását, a vezetésük folyamatosságát. Megteremteni a szükséges feltételeket az ellenség (szembenálló fél) erőinek, eszközeinek és helyzetének, tevékenységének felderítéséhez, a saját csapataink, eszközeink alkalmazásához, a csoportosításaink, objektumaink megóvásához, a terep támogatási berendezéséhez, az életképesség megőrzéséhez, valamint erőink és eszközeink harci hatékonyságának növeléséhez. A támogatási feladatok a fenti célok megvalósítása érdekében különböző szinteken és formákban valósulnak meg. A támogató és a támogatott erő közötti viszony alapján a támogatás fajtái, valamint azok tartalma röviden a következőképpen összegezhetőek: Általános támogatás: a katonai tevékenységek minden fázisában, az erők minden szintjén megvalósuló támogatási fajta, amely magába foglalja a támogatás valamennyi szakági feladatát. Közvetlen támogatás: a támogatott erő részére magasabb vezetési szinten szervezett és irányított, konkrétan meghatározott célú és tartalmú támogatási tevékenységet foglal magába, amely során a támogató erő nincs alárendelve a támogatott erő parancsnokának. Kölcsönös támogatás: a különböző alá- és mellérendeltségi viszonyban álló katonai erők, csoportosítások egymást támogató tevékenységét foglalja

magába, amellyel kiegészítik egymás képességeit, hozzájárulnak egymás harci hatékonyságának megőrzéséhez. Szoros támogatás: a saját alárendeltségében támogató erőkkel rendelkező csoportosítás tevékenysége során leggyakrabban jelentkező támogatási fajta, amely keretében többnyire állandó jelleggel alakítanak meg olyan támogató csoportosítást, köteléket, melyet a támogatott erőhöz rendelnek, szerveznek. A támogatási tevékenységek a Magyar Honvédségben korábban honos harcbiztosítói feladatokhoz hasonlóan elkülöníthetőek a szakági hovatartozás szerint is, amelynek sorában ott található a műszaki szakfeladatok ellátását és végrehajtását magába foglaló műszaki támogatás is. A jelenleg még érvényben lévő szabályzataink definíciója szerint a műszaki biztosítás a hadműveleti, illetve a harcbiztosítás egyik fajtája. Azon feladatok és rendszabályok végrehajtásának összessége, amelyek célja megteremteni a csapatok számára a szükséges műszaki feltételeket az időben történő és rejtett előrevonás, a szétbontakozás, a manőverek és a harcfeladatok sikeres megoldásához, fokozni a csapatok és objektumok valamennyi fegyverrel szembeni védettségét, növelni a saját csapatok és fegyverek harci hatékonyságát, valamint a műszaki harcanyagok hozzáértő alkalmazásával veszteséget okozni az ellenségnek és akadályozni tevékenységét. [4] Mint már az előzőekben említettem, a jövőben a biztosítás szó helyett a támogatás alkalmazzák a magyar katonai terminológiában, melynek keretében a műszaki támogatás meghatározásakor a következő definíciókat célszerű figyelembe venni: A Szárazföldi Csapatok Harcászati Doktrínájának megfogalmazása szerint a műszaki támogatás mivel a manőver lényeges a hadműveletek sikeres vezetése szempontjából, erőfeszítéseket kell tenni a saját erők mobilitásának fenntartására, miközben csökkenteni kell az ellenség mozgékonyságát. A műszaki csapatok segítenek a mozgékonyság fenntartásában, végrehajtják a zárak létesítését, a rombolásokat és fokozzák a saját csapatok túlélőképességét [5] Egy másik definíció szerint a műszakiak az összfegyvernemi csoportosítás részeként a mozgás elősegítésével, akadályozásával összefüggő, valamint a túléléssel kapcsolatos feladatokat hajtanak végre, továbbá fenntartó műszaki munkálatokat végeznek [6] A szövetség műszaki doktrínájában rögzített elvek szerint A manőver a harc sikeres megvívásának lényeges eleme. Ugyanannyira szükséges az ellenséges csapatok manőverének az akadályozása is. A műszaki csapatok feladatát képezi, hogy segítsék a saját csapatok mozgását, gátolják az ellenség mozgását, valamint javítsák a saját csapatok túlélőképességét [7]

Az idézett meghatározásokat tekintve megállapítható tehát, hogy a műszaki támogatás (és nem biztosítás!) magába foglalja mindazon speciális szaktevékenységeket és rendszabályokat, melyeket a katonai műveletek során mint műszaki feltételt meg kell teremteni az alkalmazott végrehajtó kötelék sikeres feladat-végrehajtásához. A műszaki támogatás feladatai számos szempont alapján sorolhatók csoportokba, melyek közül csak a legalapvetőbbeket ismertetném. A feladat-végrehajtás környezetét tekintve beszélhetünk a harc- (háborús műveletek), valamint nem háborús feladatok (műveletek) műszaki támogatásáról. Természetesen a szakfeladatok eltérő tartalommal bírnak egy harctevékenység és egy nem harcos, pl. békefenntartó művelet során, mivel mindkét esetben más a művelet elérendő végcélja és a végrehajtás módszere. A műszaki támogatási tevékenységeket a szövetség négy nagy klasszikus feladatkörbe sorolja, melyek egyes elemei mindkét környezetben megjelenhetnek: a mozgástámogatás, a mozgásakadályozás, a túlélőképesség-fokozás és az általános fenntartási vagy infrastrukturális szakfeladatok körébe. A feladatkörökhöz tartozó műszaki szakfeladatok sorából a Magyar Honvédség műszaki szakcsapatai az erői, eszközei, valamint a képességei és kapacitása alapján a következő szakfeladatok végrehajtására alkalmazhatóak. Mivel a tevékenység sikeres végrehajtásához alapvetően fontos a manőverszabadságunk fenntartása, a műszaki szakcsapatok a mozgástámogatás feladatain belül: végrehajtják az utak, hidak, vasutak és hajózási útvonalak műszaki szakfelderítését; elvégzik az utak, hidak és egyéb műtárgyak helyreállítását, javítását, karbantartását; utakat, hidakat, átkelőhelyeket építenek, illetve létesítenek és tartanak fenn; átjárókat nyitnak és tartanak fenn a különböző műszaki zárakon; segítséget nyújtanak a természetes és mesterséges akadályok leküzdésében a manőverező erőknek; leszállóhelyeket létesítenek és tartanak karban a csapatlégierő repülőeszközei számára; A szembenálló fél erőinek akadályozása, késleltetése, esetleg megállítása szintén döntő tényező lehet a harc kimenetelére, ezért a mozgásakadályozás keretén belül a műszakiak:

a meglévő akadályokra építetten különböző műszaki zárakat telepítenek és létesítenek; rombolásokat hoznak létre a meghatározott területeken, illetve objektumokban; Habár valamennyi fegyvernemi és szakcsapat felelős a saját túlélőképességének biztosításáért, néhány feladat végrehajtásához speciális műszaki szakértelem és technikai eszköz szükséges. A túlélőképesség megőrzésének feladatain belül a műszaki szakcsapatok feladatai közé tartozik: különböző tábori erődítési építmények létesítése, létrehozása; a vezetési pontok, állások, körletek berendezése, esetenként fenntartása; általános és speciális szakálcázási feladatok végrehajtása. Az utolsó feladatcsoport, a fenntartási feladatok ellátása során a műszaki tevékenységek az alábbiak köré csoportosulnak: speciális műszaki szakfelderítési feladatok végrehajtása; hozzájárulás az elszenvedett csapások, katasztrófahelyzetek következményeinek felszámolásához; részvétel környezetvédelmi feladatokban, tevékenységekben; vízkitermelési és tisztítási feladatok ellátása; hozzájárulás különböző katonai, valamint polgári létesítmények építéséhez, berendezéséhez; közművek helyreállításában történő részvétel (esetenként); a műszaki szakfeladatokhoz szükséges építményelemek, szerkezetek előkészítése, legyártása; vízi utak hajózhatóságának biztosítása; mentesítési feladatok ellátása; műszaki szaktanácsadói, szakértői feladatok végrehajtása. A műszaki szakfeladatok tehát a támogatási feladatoknak széles spektrumát ölelik fel, olyan sajátosságokkal bírnak, melyeknek csak szakképzett és jól felkészített műszaki szakállománnyal lehet sikeresen megfelelni, a feladatokat teljesíteni. A jelenleg érvényben lévő hazai szabályzatok és szakutasítások döntő többsége még a korábbi hagyományos műszaki szakfeladat felsorolást tartalmazza, kezdve a terep és az objektumok műszaki felderítésével és befejezve a vízkitermeléssel és tisztítással, azonban az újabban keletkezett szabályzat-tervezetek már a négyes tagozódás szerint csoportosítanak. Magukban a szaktevékenységekben ugyan jelentős különbségek nem fedezhetők fel (kivételek persze akadnak: pl. néhol a térképészeti biztosítás, az épületen belüli közmű szolgáltatás megteremtése is a műszakiak feladata), többnyire ugyanazokat a szakfeladatokat kell elvégezniük a műszaki szakcsapatoknak (útépítés, átkelés, robbantás, műszaki zárás stb.) minden tagországban.

Mivel azonban a fenti négyes osztályozási szempont egységesen elfogadott a szövetségen belül, úgy vélem, nekünk is célszerű a jövőben alkalmazni a különböző szabályzatainkban és oktatási tananyagainkban. A továbbiakban előre kell lépnünk a támogatás egységes értelmezésének megvalósítása, valamint a biztosításbiztonság szóhasználat körüli anomáliák kiküszöbölése terén, mely során a berögződéseket, az eddigi gondolkodásunkat néhány tekintetben meg kell változtatnunk. Meg kell vizsgálni a szükséges elméleti fogalmi meghatározások átvételének lehetőségét, majd ki kell dolgozni a nemzeti sajátosságokat figyelembe véve a Honvédség keretén belül alkalmazandó, a támogatással (és a műszaki támogatással) összefüggő definíciókat, alapelveket. A támogatás-elmélet terén tehát már kezd kialakulni egyfajta összhang a NATOelvekkel, de még sok definíció és alapelv megfogalmazása esetén teljes a káosz a hazai szakirodalomban ahány kiadvány, annyi megfogalmazás. Ez megfigyelhető a műszaki zárás terén is, ahol a magyar nyelv gazdagságából fakadóan számos olyan fogalommal rendelkezünk, melyeket csak néminemű magyarázkodás árán sikerül megértetnünk a szövetségeseinkkel és néha még saját magunkkal is! A műszaki zárás szempontjából akár Bibliának is tekinthető Mű/116. szakutasítás a műszaki zárak létesítésére és leküzdésére például teljesen más definíciót közöl a műszaki zár [8] fogalmára, mint a Mű/243. szakutasítás! [9] Egyikük definiálja csak a természetes akadályt [10] mint fogalmat, azonban egyikük sem fordít kellő figyelmet a mesterséges akadályok meghatározására. Más műszaki kollégákhoz hasonlóan az én véleményem is az, hogy jól érzékelhetően el lehet és el is kellene különíteni a természetes és mesterséges akadály, valamint a zár (ezen belül pedig a műszaki zár) fogalmát. (Ez a fajta elkülönítés egyébként az USA és az Egyesült Királyság haderejénél is meg van fogalmazva.) A fogalmak meghatározásainak egy változata véleményem szerint az alábbiakkal definiálható. [11] Az akadályok [12] közé sorolhatunk minden olyan, a terepen elhelyezkedő és természetes formájában megtalálható, vagy pedig az emberi tevékenység eredményeként, de nem katonai célzattal létrehozott tárgyat, alakzatot, képződményt és építményt, amely a katonai tevékenységek során a csapatok feladatainak ellátását valamilyen formában akadályozza. Ebben a meghatározásban jól el lehet(ne) határolni a természetes és mesterséges akadály fogalmakat, de nem tartalmazza a zár definícióját, melyre az alábbi sorok illenek leginkább: a zárak közé sorolhatunk minden olyan katonai célzattal

elhelyezett, illetve létrehozott harcanyagot, berendezést, létesítményt vagy építményt, amelyet azzal a szándékkal létesítettek, hogy a katonai feladatok végrehajtása során hatással legyenek a részt vevő csapatokra és tevékenységükre. (Azaz gátolják az ellenség tevékenységét és fedezzék a saját erőinket.) A zár és a mesterséges akadály közti alapvető különbséget tehát a katonai célzattal történő megvalósítás, létrehozás jelenti. Az alábbi táblázatban a fenti meghatározások szerinti bontásban elkülönítve találhatók meg az akadályok és a zárak, mégpedig az akadályozó tényezők alapján csoportosítva. Természetesen számos tényező szerint lehetne elvégezni a csoportosítást, azonban a terjedelmi korlátok miatt erre nem kívánok bővebben kitérni. A zár fogalmából levezetve: műszaki zár alatt értjük tehát azon műszaki harcanyagokat (aknák, robbanóanyag-töltetek), eszközöket (spanyolbak, dróthenger) és építményeket (harckocsi árok, fal), amelyeket katonai céllal hozunk létre, illetve helyezünk el a terepen, hogy azok hatását kihasználva az ellenséget pusztítsuk, tevékenységét időlegesen megállítsuk, eltereljük vagy lassítsuk, ezáltal saját csapataink számára megkönnyítsük az ellenség erőinek, eszközeinek megsemmisítését, vagy időt biztosítsunk más feladatok végrehajtásához. 1. sz. ábra. Akadályok és zárak rendszere

A műszaki zárakat különböző szempontok alapján lehet osztályozni, az elsőként említendő ilyen jellegű csoportosítás a zárak összehangolása, illesztése valamely fontos, a katonai tevékenységekre ható és jellemző tényezőhöz. Ez alapján a NATO terminológiában három fő típust: a terephez, a (harc)helyzethez és a célponthoz illeszkedő zárakat különböztetnek meg. A terephez illeszkedő zárak megtervezése a részletes terepértékelésen alapul és hosszú távra szól, valamint kapcsolódik a parancsnok tevékenységre vonatkozó kiinduló elgondolásához. Ezeket a zárakat összehangolva a terep adta lehetőségekkel, a meglévő természetes és mesterséges akadályokkal már a békeidőszakban is meg lehet tervezni. Ilyenek lehetnek az aknamezők, romboláshoz előkészített objektumok, megfigyelt töltetek és nem robbanó műszaki zárak. Ezek alkotják a műszakizárrendszer magvát, az előkészítettségük és megtervezettségük miatt pedig gyorsan létrehozhatók. Az ilyen jellegű zárak létrehozásának fő célja a veszteségokozás, az ellenség idő előtti szétbontakozásra kényszerítése, tevékenységének módosítása, ezzel sebezhetővé tétele más fegyverrendszerek által, valamint a manőverező erők mozgási útvonalainak lezárása, a csapatok irányokba terelése és az ellenség rugalmas cselekvőképességének korlátozása. Az ellenség támadásának vagy manőverének megindítása után a meglévő felderítési adatok kiértékelése alapján megerősíthető vagy módosítható az ellenség szándékának valószínűsége, azonosítható a támadásának fő iránya, célja és módosulhat a várt erő-eszköz arány is. Mindezeket értékelve további a helyzethez illeszkedő zárakat lehet telepíteni azzal a céllal, hogy tovább erősítsük a már kiépített védelmi rendszert. A végrehajtáshoz rendelkezésre álló idő rövidsége miatt gyakran szórással telepített aknamezőket és rövid idő alatt létrehozható zárakat lehet csak alkalmazni. Ezek a zárak az általuk okozott veszteséggel tovább csökkentik az ellenség lendületét, korlátozzák a lehetőségeit, rákényszerítik, hogy máshol vesse be erőit. Az ilyen zárak felhasználhatók még a saját erők szárnyainak védelmére, valamint mivel a szórással telepített aknák többsége rendelkezik valamilyen óraművel olyan korlátozott időtartamú záró terepszakaszok kialakítására, melyekre a saját csapatok manőverei és további tevékenysége során szükség lehet. A harmadik nagy csoportot a célponthoz illeszkedő zárak alkotják, melyet a repülőgépekkel, helikopterekkel, rakétákkal vagy tüzérségi azaz mélységi távtelepítésre alkalmazható eszközökkel kijuttatott szórt aknamezők képeznek.

Ezek az eszközök lehetővé teszik a célpontok közvetlen támadását, akár nagy távolságra is így a manőverező vagy még körletben lévő csapatokra is hatni képesek. A célpontokhoz illeszkedő zárak alkalmazásának előfeltételeit a naprakész felderítési adatok, a rendelkezésre álló korszerű technikai eszközök, valamint a gyors reagálási idő képezi. Az ilyen típusú zárak alkalmazásának célja, hogy veszteségeket okozva megtörjék az ellenség lendületét, és megakadályozzák a második lépcsők gyors és akadálytalan harcbavetését. A zárak főbb célpontjai főleg a nagy pontosságú fegyverrendszerek, a páncélos csapatok, a vezetési pontok, valamint a tűztámogató harcrendi elemek lehetnek. 2. sz. ábra. A robbanó zárak osztályozása A zárak ilyen jellegű megkülönböztetése ritkán használatos a külföldi törzsokmányokban, a csoportosítási szempont átvétele véleményem szerint nem is célszerű, hiszen a műszaki zárak létesítésekor az egyik alapelvünk, mely szerint a zárakat úgy hozzuk létre, hogy azok a tereppel, a kialakult helyzettel, a megszervezett tűzrendszerrel és a parancsnok szándékával minden esetben összhangban legyenek, kielégíti mindegyik zártípus kritériumait. A csoportosítások terén egyébként mi sem panaszkodhatunk, hiszen a már korábban említett műszaki szakutasítások is többféle csoportosítási módot közölnek a műszaki zárakra. Lehet rendeltetés, telepítési mód, hatásmechanizmus és még sok más elv szerint osztályozni, azonban a zárak sokrétűsége következtében kristálytisztán sohasem lehet őket elkülöníteni. Az anomáliák elkerülése és az egyértelmű osztályozás kimunkálása érdekében a jövőben kidolgozandó szabályzatokban az alábbi csoportokat javaslom létrehozni, melyek alapján a műszaki zárakat megkülönböztethetjük a működési elv, a

működtetés módja, a telepítési mód, a létrehozás célja és az ellenség tevékenységére gyakorolt hatás szerint. A működési elv alapján beszélhetünk robbanó (2. sz. ábra), nem robbanó (3. sz. ábra), illetve ezek kombinációjával kombinált műszaki zárakról. A működtetés módja szerint megkülönböztethetünk önműködő, irányított és időzített műszaki zárakat. A telepítés módja szerint lehetnek rendszerben telepítettek (kézzel, géppel létrehozott) vagy pedig rendszer nélkül (szórással) telepítettek. A létrehozás célja és az ellenség tevékenységére gyakorolt hatás szempontjai alapján különbséget tevő csoportosításokat tekintve célszerűnek tartom az aknamezőkre, mint a műszaki zárak egyik legfontosabb típusára kivetítve a szövetség által alkalmazott elveket megvizsgálni és a kellő kitételekkel adaptálni. 3. sz. ábra. A nem robbanó zárak osztályozása A NATO Katonai Szabványosítási Hivatala [13] által megalkotott és a tagországok által (fenntartásaikat kifejezve részben vagy teljes terjedelmében) elfogadott 2036. számú STANAG [14] szerint a záraknak (ezen belül is az aknamezőknek) négy fajtája

különböztethető meg az alkalmazás célja szerint: az oltalmazó, a harcászati, a zavaró és a színlelt. Az oltalmazó aknamezőket leggyakrabban a kisebb alegység nagyságú erők (szakasz, század), azonban néha zászlóalj szinten is telepítik, mivel ezek az aknamezők mint nevük is mutatja közvetlenül védik, oltalmazzák a csapatokat az ellenség támadásától, rohamától. Létrehozhatók a harc folyamán ekkor beszélnek ún. hevenyészett zárról vagy pedig már az előkészítés időszaka alatt (előkészített zár). Ezek a zárak önmagukban még nem biztosítják a kötelék védelmét, azokat teljes mértékben tűzfedezet alatt kell tartani. A telepítésnél fontos tényező, hogy az aknamezők szükség esetén gyorsan felszámolhatók legyenek, ezért felszedés elleni biztosítást és megtévesztő aknákat nem alkalmaznak. A színlelt aknamezőket az ellenség megtévesztésére, félrevezetésére alkalmazzák. A legjobb hatásfok eléréséhez azonban a színlelt aknamezőt mindig valódi aknamezőkkel együttesen kell alkalmazni, mégpedig ugyanolyan technológiával telepítve és ugyanolyan áruló jeleket hátrahagyva, valamint megfelelő tűzfedezettel kiegészítve. Miután az ellenség felfedi a valódi aknamezőket (netán jelentős veszteséget is szenved rajta) a színlelt aknamezőről is a valódi jelleget feltételezi, ami által erőket, eszközöket kell lekötnie és nem kevés időt ráfordítania a leküzdésre. A színlelt aknamezőkbe a jobb szavahihetőség miatt célszerű lenne éles aknákat is telepíteni az ellenség felé eső oldalon, amivel tovább növelhetjük a zár hatékonyságát. (Ezt a véleményt osztja az Olasz haderő is, mivel a STANAG 2036- ot illetve annak 14. pontját, amely a színlelt aknamezőkkel foglalkozik csak ezzel a kitétellel fogadta el és ratifikálta!) A zavaró aknamezők aknái általában nem a hagyományos, úgymond sablonos telepítési séma alapján helyezkednek el az aknamezőben. Ezt a fajta zárat főleg olyan területeken hozzák létre, melyeket csak időlegesen kívánnak megtartani, azok az ellenségnek feladhatók. A fentiekből következve, az ilyen típusú zárak tűzfedezettsége nem teljes mértékű és intenzív, valamint a megfigyelésük sincs mindig biztosítva. Az aknamezőbe telepített aknák típusa, a telepítési módjuk nem mindig azonos, ami további nehézséget jelent az ellenség átjárónyitó erői számára. Az ilyen jellegű aknamezők fő előnyét a meglepés képezi, minél változatosabb módon, helyen és időben kell létrehozni azokat.

A harcászati aknamezők az ellenség mozgásszabadságára hatnak, korlátozzák és lassítják manővereit, szétdarabolják támadó erőit. (A harcászati aknamezők természetesen támadásban is alkalmazhatóak a szárnyak biztosítására, az ellenlökések, ellencsapások lassítására vagy éppen megállítására.) A harcászati aknamezőket a kiépített tűzrendszerrel szoros összhangban mindig az elérendő célnak megfelelően kell telepíteni, ezáltal különböző hatásokkal bírnak. A NATO terminológiában négyféle harcászati aknamezőt különböztetnek meg, melyek mindegyikének megvan a maga hatása az ellenség erőinek manővereire, és ezt a hatást az ábrázolásukra alkalmazott grafikai jelek is egyértelműen tükrözik, azaz utalnak arra, hogyan változhat meg az ellenség mozgása, hogyan képes manőverezni az adott helyzetben. 4. sz. ábra. A zárak ellenségre gyakorolt hatásának jelölése A megosztó aknamezők létrehozásának célja, mint ahogyan az elnevezése is jelzi, hogy a támadó ellenség erőit megossza, a támadás lendületét és időzítését megtörje, valamint arra kényszerítse a támadót, hogy az átjárónyitásra kijelölt erőit és eszközeit idő előtt alkalmazza. A lassító aknamezők telepítésének célja nem a támadás megállítása, megakasztása, hanem a lassítása egy meghatározott területen, miáltal a védőnek javulnak a lehetőségei az ellenség tűzzel történő megsemmisítésére, hiszen a támadó ellenségnek jóval több időre van szüksége, hogy manőverezéssel leküzdje az aknamezőket, mintha csak kisebb mélységű lineáris zárrendszert kellene leküzdenie. A fordító aknamező a támadó felet a védő által kívánt irányba tereli, ahol a terület kedvezőbb a tűzzel való pusztításra, az ellenség megsemmisítésre. Az ilyen jellegű aknamezőket úgy célszerű kialakítani, hogy a támadó fél a lehető legkönnyebben ismerje fel a megkerülés lehetőségét és nyilvánvaló legyen számára, hogy élnie kell a megkerülő manőverrel. A záró aknamezők aknasűrűsége a legnagyobb, a lehető legszorosabban össze kell hangolni a kiépített tűzrendszerrel, hiszen képesnek kell lenniük a támadás (időleges) megállítására. Célszerű egymás mögött több aknamezőt létrehozni,

hogyha az ellenség leküzdi az elsőt, ne tudja újra felvenni a támadás ütemét, lendületét. Az egymás mögötti telepítéssel az is elérhető, hogy a támadó valamennyi átjárónyitó kapacitása le lesz kötve, azokat állandóan alkalmaznia kell. Mint látható, a fenti megkülönböztetés alapján a hatás a megosztás, lassítás, terelés és feltartóztatás (zárás). A műszaki zárak osztályozása terén tehát számos mód és csoportosítási elv közül választhatunk, azonban a kristálytiszta, egyértelmű elkülönítés nehézségekbe ütközik. Bármilyen szempont és tényező alapján különböztetjük is meg a műszaki zárakat, az általánosságban megfogalmazható követelményeknek egységesen meg kell felelniük. [15] Ilyen követelmények lehetnek: legyenek nehezen felderíthetőek, jól álcázottak; illeszkedjenek a meglévő természetes és mesterséges akadályokhoz; legyenek nehezen leküzdhetőek; törjék meg, lassítsák az ellenség támadásának, rohamának lendületét; késztessék az ellenség manőverező erőit irányváltoztatásra; legyenek hatásosak a harci-technikai eszközökkel és az élőerővel szemben; legyenek változatosak és mélyen lépcsőzöttek; legyenek ellenállóak a csapásokkal szemben; fedezzék és biztosítsák a saját erőink tevékenységét, manővereit; Több műszaki zár alkotja a műszakizár-rendszert [16], amely a jelentősége alapján lehet harcászati és hadműveleti. Az érvényben lévő elveink szerint az előbbieket dandár szintű erőig, míg az utóbbiakat hadtest erőig hozzuk létre. A NATO-elvek szerint a zárrendszerek elnevezése a tervező, illetve a létrehozó kötelék szintjétől függ. Ez alapján a hadtest, hadosztály zónát, a dandár övet, a zászlóalj (és az alkalmi harci kötelék) csoportot, míg a század különálló zárakat hoz létre. A zóna helyét és az elérendő hatást (lassítás, megosztás stb.) a hadtest (hadosztály) jelöli ki, azonban a benne elhelyezkedő övek konkrét elhelyezkedését, hatását, paramétereit az az alárendelt dandár határozza meg, amelyik harctevékenységi körzetében az adott zóna található. A többi zárrendszert (öv, csoport) tekintve is ez az eljárási mód, ami lehetővé teszi, hogy az alárendelt parancsnok egyfajta önállósággal rendelkezzen a műszaki zárak tervezését tekintve úgy, hogy közben az elöljáró elgondolását is támogatja, illetve a manővereket nem zavarja a telepítendő zárakkal.

A fentieken túlmenően valamennyi szinten kijelölhető ún. korlátozás alá eső terület, illetve zármentes terület. Az előbbi területre csak az elöljáró parancsnok által meghatározott típusú és működési (önmegsemmisítési) idővel rendelkező (általában szórással telepített) aknák telepíthetők, illetve egyes nem robbanó zárak (vízzár) nem hozhatók létre, mivel ott az elöljáró a jövőben valamilyen manővert vagy egyéb tevékenységet tervez. Az utóbbi területre pedig, ahogy a neve is jelzi, egyáltalán nem tervezhető és telepíthető semmilyen műszaki zár. A műszaki zárási tevékenységek ilyetén történő tervezése és végrehajtása rendkívül magas fokú koordinációt és együttműködést igényel valamennyi tervező és végrehajtó elemtől. Az esetleges átvétel előtt meg kell vizsgálni a fenti módszer átültethetőségét a hazai viszonyokra, ki kell dolgozni a végrehajtás rendjét, és azután kell dönteni a tervezési és végrehajtási rendszer alkalmazásáról. A következőkben azokkal a tényezőkkel foglalkoznék, melyeket mindennemű változtatás és módosítás nélkül tartok szükségesnek adaptálni. Az első ilyen jellegű dolog a műszaki zárak (főleg az aknamezők!) dokumentálási eljárásainak, módszerének, a jelentés- [17], a figyelmeztetés- [18], de főleg az ún. törzskönyv formátum [19] adaptálása. Ezek az okmányok valamennyi NATO tagállamban azonos formátumúak kell, hogy legyenek, illetve a kitöltésük során alkalmazott jeleknek, jelzéseknek tökéletesen meg kell(ene) egyezniük. A törzskönyv formátuma a NATO STANAG 2036 okmányban meg van határozva [20], így azt nem nekünk kell kitalálnunk. A törzskönyv szöveges (írásos) és rajzos (grafikus) pontokból áll, szám szerint 18 pontot foglal magába. Az írásos pontok tartalmazzák a telepítést végrehajtók, valamint az aknamező adatait, a telepített aknák típusát és darabszámát, a felszedés elleni biztosítás adatait, az aknamező megjelölésének (körülkerítésének) módját, az esetleges átjárók helyét, jelölését, a rajzos (grafikus) pontok pedig az aknamező tájolását, az ún. bekötési vázlatot és az alaprajzát. Itt ismét fel szeretném hívni a figyelmet a nemzeti sajátosságok figyelembevételével történő adaptációra: a Brit Haderő ugyanis csak azzal a kitétellel ratifikálta a STANAG 2036-ot, hogy a grafikus pontoknál a zár (aknamező) vázlatrajzát nem méretarányosan rögzíti, illetve nem jelöl meg léptéket (méretarányt) a törzskönyv magyarázatában. Ez azonban sokszor veszélyt is rejthet magában, így én nem tartom célszerűnek egy ilyen kitétel megfogalmazását. Az írásos pontok némelyikének kitöltése és a grafikus rész megrajzolása azonban egy újabb szintén teljes mértékben adaptálandó tényezőt is felvet: mégpedig a

NATO által használatos térképi koordináta rendszer (UTM) [21] alkalmazását. Ez azt jelenti, hogy a Honvédségben használatos térképeket felül kell nyomni az UTM hálózattal (ez részben már megtörtént), illetve a kiképzés terén pedig a személyi állományt, de legalábbis azon részét, aki a műszaki zárásnál maradva az aknamezőt dokumentálja, ki kell képezni az ilyen térképek olvasására, kezelésére. Továbbra is a térképeknél maradva, jónak de nem feltétlenül módosítások nélkül szükségesnek tartom a különböző műszaki (aknamezők, rombolások, akadályok, átjárók stb.) térképi jelölések átvételét is. Vannak ugyan olyan műszaki létesítmények, berendezések is, melyekre jelenleg nincs egységes NATO jelölés, arra minden nemzet a saját maga által kidolgozott térképi jelet alkalmazza, legfeljebb a jelmagyarázatban feltünteti annak pontos jelentését, értelmét. A műszaki zárás elméleti alapjainak felülvizsgálata és átdolgozása során a legsürgetőbb és leglényegesebb tényező tehát, hogy a NATO szabványokban meghatározott előírásoknak a megfelelő mértékben eleget tegyünk. Ez azt (is) jelenti, hogy a közös szabványokat a megfelelő nemzeti sajátosságokkal el kell fogadnunk, a továbbiakban azok előírásai szerint kell a műszaki zárással kapcsolatos tevékenységeket tervezni és végezni. A szabványok közül egyfajta prioritási sorrendet felállítva véleményem szerint a gyakorlati végrehajtást befolyásolókat kell először megvizsgálnunk, véleményeznünk. Ilyenek az egyezményes térképi jelek ábrázolásának előírásai (STANAG 2019), az aknamezők jelölésének és okmányolásának, valamint jelentésének szabványai (STANAG 2036), illetve a veszélyes területek és a rajtuk keresztül vezető utak, átjárók jelölésének szabványai (STANAG 2889). Egységessé kell tennünk a műszaki zárással kapcsolatos alapfogalmak értelmezését, a különböző definíciókat és meghatározásokat. A csoportosítások, osztályozások szempontjából nem feltétlenül szükséges a NATO elveinek azonnali átvétele, azonban az alkalmazás lehetőségeit célszerű megvizsgálni. Figyelemmel kell azonban lenni arra, hogy ne az amerikai FM-szabályzatokat másoljuk szolgaian, hiszen azok csak egy haderő kézikönyvei, nem pedig egy szövetség által elfogadott szabvány- és előírás-gyűjtemények. Mint a munkám elején a mottóban is jeleztem, elsődleges célom az elméleti alapok megfogalmazása, az egyes fogalmi meghatározások tisztázása, műszaki berkekben a jelenlegi ellentmondásokra való rávilágítás, továbbá a NATO-ban alkalmazott és esetlegesen adaptálható, a műszaki záráshoz kapcsolódó elméleti problémák bemutatása és ismertetése volt. A felvázoltak alapján úgy vélem, sikerült egyfajta képet adnom a műszaki támogatás és a műszaki zárás főbb problémáiról, remélve, hogy azok megismerése mindenkit arra ösztönöz, hogy a fenti gondolatokból kiindulva megpróbál segítséget nyújtani a további kidolgozó munkához és az alapján eredményes megoldások kialakításához.

FELHASZNÁLT IRODALOM Ált/61. A Magyar Honvédség Szárazföldi Haderőnemének Harcszabályzata. I. rész - hadtest, dandár. HM kiadvány, Budapest, 1993. Army Tactical Doctrine Handbook (ATDH). U.K. MoD, London, 1998. ATP-35 (B) Szárazföldi Csapatok Harcászati Doktrínája. HVK, Budapest, 1997. ATP-52 A Szárazföldi Csapatok Harci-Műszaki Doktrínája. HVK, Budapest, 1997. BODROGI László: A műszaki zárak újszerű értelmezése védelemben. Akadémiai Közlemények, Budapest, 1992/192. sz. FM 5-34 Engineer Field Data. U.S. DA., Washington, 1987. FM 5-102 Countermobility. U.S. DA., Washington, 1985. FM 90-7 Combined Arms Obstacle Integration. U.S. DA., Washington, 1994. FM 100-5 Hadműveletek. Tábori Kézikönyv, HVK, Budapest, 1997. Katonai Kislexikon. HVK Oktatási és Tudományszervező Osztály, Budapest, 2000. KOVÁCS Zoltán: A gépesített lövészdandár műszakizár-rendszerének felépítése a nemzetközi egyezmények és elvárások tükrében. Szakdolgozat, ZMNE, Budapest, 1999. LUKÁCS László: A gyalogsági aknák betiltása - egy hosszú út fontosabb állomásai. Új Honvédségi Szemle, 1999/10. sz. LUKÁCS László: A műszaki zárakkal kapcsolatos legfontosabb alapfogalmak és elvek. Tanulmány kézirat, 2000. Mű/91. Szakutasítás az összfegyvernemi harc műszaki biztosítására. MH kiadvány, Budapest, 1994. Mű/116. Szakutasítás a műszaki zárak létesítésére és leküzdésére. HM kiadvány, Budapest, 1981. Mű/243. Műszaki szakutasítás a nem műszaki alegységek számára. HM kiadvány, Budapest, 1978. STANAG 2036. NATO MAS, Brussels, 1987. ZAKARIÁS Győző: A műszaki zárás feladatainak, tervezésének megváltoztatása a NATO-val

való kompatibilitás kialakítása érdekében. Szárazföldi Csapatok 1995/3. sz. [1]FM 100-5 Hadműveletek. Tábori Kézikönyv, HVK, Budapest, 1997, 86. o. [2]Ált/61. A Magyar Honvédség Szárazföldi Haderőnemének Harcszabályzata, I. rész - Hadtest, dandár. HM kiadványa, Budapest, 1993, 321. o. 480. pont. [3]FM 100-5 Hadműveletek: id. m., 32. o. [4]Mű/91. Szakutasítás az összfegyvernemi harc műszaki biztosítására, MH kiadványa, Budapest, 1994, 3. o. [5]ATP-35 (B) A Szárazföldi Csapatok Harcászati Doktrínája. HVK, Budapest, 1997, 15. o. [6]FM 100-5 Hadműveletek: id. m., 63. o. [7]ATP-52 A szárazföldi csapatok harci-műszaki doktrínája. HVK, Budapest, 1997, 18. o. [8]MŰSZAKI ZÁRAK fogalomkörébe soroljuk a robbanó, a nem robbanó műszaki zárakat, ezek kombinációját, valamint a terepen végrehajtott rombolásokat. Mű/116. Szakutasítás a műszaki zárak létesítésére és leküzdésére. HM kiadványa, Budapest, 1981, 11. o. [9]MŰSZAKI ZÁRAK a természetes akadályokkal és a várható harctevékenységgel összhangban létesített mesterséges akadályok. Mű/243. Műszaki szakutasítás a nem műszaki alegységek számára. HM kiadványa, Budapest, 1978, 206. o. [10]TERMÉSZETES AKADÁLYHOZ soroljuk az olyan helyi tereptárgyakat, a terep domborzati elemeit és képződményeit, melyek természetes állapotukban is gátolják a csapatok mozgását és megnehezítik a harcfeladatok végrehajtását. Uo. 206. o. [11]Az alfejezet dr. Bodrogi László mk. ezredes: A műszaki zárak újszerű értelmezése védelemben c. tanulmányának feldolgozásával készült. Akadémiai Közlemények 1992/192. sz., 29-38. o. [12]AKADÁLY: A mozgást korlátozó természetes képződmény vagy mesterséges létesítmény, melynek leküzdése különleges eszközöket vagy robbanószerkezetek alkalmazását igényli. Katonai Kislexikon. HVK Oktatási és Tudományszervező Osztály, Budapest, 2000, 7. o. [13]MAS - Military Agency for Standardization [14]STANAG - Standardization Agreement - Szabványosítási szerződés. [15]Dr. Lukács László mk. alezredes: A műszaki zárakkal kapcsolatos alapfogalmak és elvek c. tanulmánya alapján. Kézirat.

[16]MŰSZAKIZÁR-RENDSZER: Akadályok összehangolt rendszere, melyet a szembenálló fél erőinek tömörítése, megosztása, elterelése, meghatározott irányba kényszerítése, lassítása, megállítása céljából hoznak létre azért, hogy azok időt veszítsenek, személyi és anyagitechnikai veszteséget szenvedjenek. Katonai Kislexikon: id. m., 89. o. [17]Minefield Report Form. [18](Scatterable) Minefield Warning Form. [19]Minefield Record Form. [20]Hazánk jelenleg még nem ratifikálta a STANAG 2036-ot, azonban egy közös - NATO alárendeltségű - katonai művelet során az abban foglaltak ismerete és alkalmazása szükségszerűvé fog válni. [21]UTM - Universal Transverse Mercator.