A Sarkadi kistérség humánerőforrás elemzése Malatyinszki Szilárd 1. Bevezetés Az Európai Unió finanszírozási politikájában egyre inkább felértékelődik a különböző céllal szerveződött társulások, közösségek szerepe. Az EUROSTAT NUTS-rendszere szerint a kistérségi szint a IV. szintnek fel meg, újabb megnevezés szerint a LU (Local Unit) II-nek. Ez jelenti ma Magyarországon a statisztikai kistérségeket. A kistérségek száma 1997-ig 138, majd számuk 150-re nőtt, majd megtörtént az Országos Területfejlesztési Tanács határozat alapján a kistérségek felülvizsgálata és 2004. január 1-től 168 területfejlesztési-statisztikai kistérség él. A kistérségi szint szervezetileg nem egyértelműen illeszkedik a területfejlesztés szervezet- és intézményrendszerében, de a kistérség fogalma és közigazgatásban elfoglal helye egyre inkább tisztul (LÁSZLÓ M. MAGAY M. 2005). Az 1996: XXI. tv. 5. h) pontja alapján a kistérség a települések között létező funkcionális kapcsolatrendszerek összessége alapján behatárolható területi egység, egymással intenzív kapcsolatban lévő, önszerveződő, egymással határos települések összességét mutatja meg (CZUPPON V. 2005). Ezt követően megjelent a közigazgatási rendszer korszerűsítésével kapcsolatos feladatokról szóló 2198/2003. (IX.1.) számú Kormányhatározat, melynek II/2. pontja az alábbiakban jelöli meg a kistérséget: A kistérség földrajzilag egymással határos, erős funkcionális kapcsolatot mutató egy vagy esetleg több központra szerveződő településcsoport, amely a tagtelepülések között lévő kapcsolatok révén lehetővé teszi a térségi feladatok ellátását (SZABÓ-KOVÁCS B. 2005). Erre reagálva sorra alakultak a területfejlesztési önkormányzati társulások, vidékfejlesztési kistérségi társulások, többcélú kistérségi társulások. Szerepük a 2007-2012-ig tartó európai uniós költségvetési időszakban egyre inkább megerősödik, hiszen a pályázatok többségében meg kell jelölni, hogy milyen összefogással tudják majd megvalósítani a pályázók céljaikat. Annál nagyobb egy projekt megvalósulási esélye, minél inkább be tud ágyazódni a társadalmi-gazdasági folyamatokba. A pályázati folyamatban meghatározó szerepe lehet a humánerőforrás-térképeknek, hiszen egy olyan régió, vagy kistérség, mely tudja, hogy milyen összefogással kívánja megvalósítani céljait nagyobb eséllyel kaphat támogatást. A kistérségek működésének és érvényesülésének, funkcionalitásának alapvető feltétele, hogy a polgárok cselekvő, aktív módon, elkötelezetten és feladatokat vállalva vegyenek részt a munkában. A legfontosabb eleme a kistérségi társulásoknak éppen az alulról jövő kezdeményezés és ez aktivizálhatja és harmonizálhatja a társadalmi-gazdasági-kulturális kapcsolatokat (BOKOR B. 1999). A sikeres térségek sajátos tulajdonsága a regionális identitás, a kezdeményező szereplők rendelkeznek egy sajátosan erős lokálpatriotizmussal. Ehhez azonban szükség van egy erős erkölcsi tartásra, mely átvezet az egyéni érdekekből a közösségi érdekek felé való gondolkodásra (LUKOVICS M. 2004). Jelen kutatás a sarkadi kistérséget, mint statisztikai kistérséget vizsgálja, melybe az alábbi települések tartoznak: Biharugra, Geszt, Körösnagyharsány, Kötegyán, Méhkerék, Mezőgyán, Okány, Sarkad, Sarkadkeresztúr, Újszalonta és Zsadány.
2. Az elemzés célja Kutatásom célja, hogy felmérjem a sarkadi kistérségen belül lévő települések humánerőforrás fejlettségét és a humánerőforrás kapcsolatát az infrastruktúra állapotával, fejlettségével. A humánerőforrás jelentősége az utóbbi évtizedekben értékelődött fel. A természeti erőforrások nagyarányú csökkenése a modern társadalmakat a mennyiségi termelésről a minőségi termelés felé terelte. Ezzel a minőségi váltással párhuzamosan következett be a technológiák fejlődése, melyhez szükségszerűen párosult a humán tőke kibontakozása, felértékelődése. A humánerőforrás a modern közgazdaságtani és társadalom-földrajzi elméletekben már nem csak, mint mennyiségi elem jelenik meg, hanem kiemelkednek egyes kulcstulajdonságai is. Egyre fontosabbá válik az életkori és nemi megoszlás, a biológiai jellemzők és kiemelt szerepe van megszerzett tudásszintnek és tapasztalatnak is, ami szintén a humán tőke fogalomkörébe sorolható. A ipari forradalom kezdete óta egyre nagyobb hangsúly tevődik a termékek mennyiségéről a minőségére, mely megváltoztatja a tervezési, fejlesztési és marketing folyamatokat. Mind inkább kiemelkedő lesz a hozzáadott érték, melyhez egy új minőségű humán potenciálra van szükség. A vállalatok napjainkban már nem az olcsó, nagy tömegben rendelkezésre álló munkaerőt tekintik az ipartelepítés legfőbb tényezőjének, hanem a kvalifikált, innovatív, mobilitásra hajlandó emberi erőforrást (BECSEI J. 2004). A település a társadalmi, gazdasági, infrastrukturális, természeti tér sűrűsödési pontja. Ezen elemek változó intenzitással, de mind részt vesznek egy egymást néha segítő, néha gátló folyamatban, mely a település életét, folyamatait jelenti. Ha egyenlő fontosságot tulajdonítunk mind a négy szférának, akkor térben egy tetraéderrel szemléltethetjük. 1. ábra: A település tetraéder-modellje 1-gazdasági szféra, 2-társadalmi szféra, 3-műszaki (infrastrukturális) szféra, 4-természeti szféra Forrás: (TÓTH J. 1999) Kutatásomban a társadalmi szféra lehetséges kapcsolódási pontjait vizsgálom az infrastrukturális szférával kistérségi szinten. A társadalmi szféra terén az emberi erőforrás kérdését, az infrastrukturális szféra kapcsán pedig főként a humáninfrastruktúra területét és ezek metszeteit elemzem. A társadalmi szféra igen szoros kapcsolatban áll a humán erőforrással, melyet az alábbi fogalommal illethetünk: emberi erőforráson értjük a népesség egészében felhalmozott értékteremtő képességek összességét (GÁSPÁR L. 2000). A társadalmi szféra értékteremtő képessége szükséges ahhoz, hogy a természeti erőforrásokból gazdasági tényezők segítsége által anyagi javak képződjenek és képes legyen az ember elérni a célját, megvalósítani önmagát mindig magasabb szinten. Jelen kutatásban az emberi erőforrás mennyiségi szintjét a demográfiai jellemzés, minőségi szintjét pedig az egészségi, képzettségi és gazdasági jellemzés hivatott képviselni.
Az infrastruktúrát a mai társadalomföldrajz két nagy csoportra osztja. Egyik csoportja a műszaki, vagy vonalas infrastruktúra, másik csoportja a szociális vagy humán infrastruktúra (KŐSZEGFALVY GY. 2002). A műszaki infrastruktúra területéből feltételezett hatással bír a közlekedés és a hírközlés-távközlés. A humán erőforrás fejlődéséhez szükségszerűen gyorsan hozzá kell jutni a megfelelő információkhoz. Így vagy magunk megyünk a közlekedés által a szükséges forráshoz (személygépjármű-ellátottság), vagy a megfelelő kommunikációs csatornák által jutunk hozzá. A szellemi infrastruktúra területéből a humán-erőforrásra kutatásunk szerint hatással van a települések könyvtári ellátottsága és a számítógépek száma a közoktatási intézményekben. A fenti tényezőkön túl feltételezzük még, hogy a humánerőforrásra hatással bír a kiskereskedelmi üzletek népességhez viszonyított aránya. 3. A Sarkadi kistérség bemutatása A Sarkadi kistérség Békés megye egyik halmozottan hátrányos helyzetű kistérsége. Központi települése Sarkad város közel 11 ezer lakossal, melyhez tíz község kapcsolódik. A kistérség lakossága 2001-ben valamivel meghaladta a 25 ezer főt, ami egy közepes lakosság számának felel meg. Sarkad elsődleges kereskedelmi vonzással bír Sarkadkeresztúrra és Újszalontára, másodlagos vonzással Kötegyánra és Méhkerékre, Mezőgyánra és Gesztre (TÁNCZOS-SZABÓ LÁSZLÓ 1981). Természetföldrajzi szempontból a kistérség kedvezőtlen talajadottságokkal rendelkezik, igen magas a szikes földek aránya. E térségben folyik át a Holt-Sebes Körös és itt találhatjuk Begécsi-víztárolót és a Biharugrai halastavakat. E vizeket a turisták szívesen felkeresik a Körös-Maros Nemzeti Park mellett. Jelentős mezőgazdasági, gazdasági erővel nem rendelkezik a kistérség, az ipar döntően Sarkadon koncentrálódik. Az urbanizáltsági foka olyannyira alacsony, hogy nincs urbánusnak minősülő település, (FALUVÉGI A. 2000a) köszönhető a kedvezőtlen közúti és vasúti közlekedési szerkezetnek is. Ilyen feltételekkel nem meglepő, hogy az itt élők átlagos iskolai végzettsége alacsony, a magas szellemi értékekkel bírók nem tudják kihasználni képességeiket. A Sarkadi kistérség abszolút vidékies térségnek nevezhető és csak azért nem magasabb 10%-nál a mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya, mert a 100 foglalkoztatottra jutó munkanélküli és inaktív személyek száma 127 és 245 fő közötti (CSATÁRI B. 2004). A kistérség lakónépessége igen alacsony, a kistérség elmaradott, a munkanélküliség igen magas (FALUVÉGI A. 2000b, FALUVÉGI A. 2000a). A kistérségben a népességszám csökkenése már 1949 és 1980 között is településenként Sarkad kivételével jelentősen meghaladta az országos átlagot (TÓTH J. 1984). A statisztikai adatok azt mutatják, hogy ez a helyzet tendenciájában nem változott. Faluvégi Albert kutatása szerint a vándorlási különbözet 9,1 és 3,9 közötti 1000 lakosra vetítve 1990-től 1998-ig terjedő időszakban. E kutatás alapján elmondható, hogy a kistérség lakónépessége igen alacsony, az aktív keresők száma egy évtized alatt (1990-1999) közel 25%-kal csökkent és így nem meglepő, hogy átlagban közel 15%-kal csökkent az egy állandó lakosra jutó adóköteles jövedelem is (FALUVÉGI A. 2000a). Mivel a kistérségnek nincs komoly természeti erőforrása, nem bír jelentős gazdasági erővel, ellenben demográfiai értelemben igen komoly deficittel bír, célszerű megvizsgálni, hogy milyen magas hozzáadott értékű tevékenységre lehet alapozni a fejlődését (Aradszki J. 1986). Könnyen belátható, hogy bármilyen tudásalapú tevékenység tervezése előtt javasolt feltárni a rendelkezésre álló emberi erőforrás minőségét, kialakulásának okait fejlesztése érdekben.
4. A humánerőforrás mérésére irányuló módszerek A humánerőforrás kérdését igen sokan és sokféleképpen értelmezik. A maastrichti egyezmény aláírásával az Európai Unió egyik célja a tagállamok életminőségének javítása. Ehhez azonban szükség volt olyan társadalmi jelzőszámok és indexek kidolgozására, melyek lehetőséget nyújtottak az egyes országok, térségek életminőségeinek és a fejlődési tendenciák összehasonlítására, megítélésére. Az emberi fejlődés indexe (Human Development Index, HDI) kezdetben azt a célt szolgálta, hogy felváltsa a korábbi GDP-t, mely nem képes mérni a társadalmi jelenségeket. Ezen indexnek igen nagy előnye az egyszerű felépítése (írástudók aránya, GDP/fő, születéskor várható élettartam viszonyszáma), összehasonlíthatósága. Azonban a HDI-t számos kritika érte, sok módosuláson esett át és elfogadottsága tudományos körökben a mai napig megkérdőjelezhető (HUSZ I. 2001, OBÁDOVICS CS. ). Az emberi fejlődés indexén kívül több mutató is megjelent pl. fenntartható gazdasági jólét mutatója (ISEW), valódi fejlődés mutatója (GPI) a kutatásokban, de Magyarországon az érdekcsoportok jelentős része a GDP növelését célozza meg. A GDP értékében azonban nem jelenik meg a társadalmi, emberi nézőpont (GÖRBE A. - NEMCSICSNÉ ZSÓKA Á.2006). A fenti mutatók közös hátránya, hogy kistérségi szintre nem lehet őket alkalmazni, vagy ha igen, akkor igen nagy átalakítás után. A kistérségi szintű alkalmazáshoz nem állnak rendelkezésre azon adatok, GDP, születéskor várható élettartam, stb. melyekre a megyei, régiós vagy országos összevetéseket alapozhatnánk. Ennek áthidalására komoly kutatások épültek - faktoranalízis, klaszterképzés módszereivel, melyek főként a gazdaság állapotát hivatottak felmérni (NEMES NAGY J. 1998, BUZÁS N. 2000), azonban humánerőforrásvizsgálatra való alkalmazásuk még megoldásra vár. Egy úttörő próbálkozás a QLI Quality of Life Index magyarországi adaptálása (MALCOLM S. 2000). A QLI annyiban tér el a HDItől, hogy beemeli a környezeti és a szociális szektort is az életminőség méréséhez a vizsgálatba. Magyar kutatók a Shooker-féle társadalmi, egészségi, gazdasági és környezeti indikátorokból képeztek egy sajátos életminőség indexet (ÉMI), mely kistérségi szinten képes mérni e tendenciaszerű változásokat (VÁMOS A. FARKAS T. 2004) Az emberi erőforrás kistérségi szintű mutatószámokkal alátámasztott vizsgálatra elsőként 1998-ban vállalkoztak, de e kutatás sem alkalmazható települési szintű vizsgálatokra (OBÁDOVICS CS. KLUCSÁR L. MOKOS B. 2001). Települési szinten az emberi erőforrás vizsgálata nem elterjedt. Ennek egyik oka lehet a megfelelő mutatószámok és adatok hiánya. A másik ok talán abban keresendő, hogy e kutatások jelentőségét a terület és településfejlesztő szakemberek még nem ítélik súlyához mérten. Az emberi erőforrás mennyiségi és minőségi elemzése vállalati szinten komoly múlttal rendelkezik. A gazdaságosság és a profit szelleme kutatások egész sorát indította el. Azonban települési szinten vagy nem engedték vizsgálni e területet, vagy nem volt anyagi és szakemberi háttér hiánya révén lehetősége erre az önkormányzatoknak. E kutatás kapcsán megállapítható, hogy még mindig igen nagy lehetőségek vannak a szakemberek előtt, feltéve, ha az igény és a felismerés lehetőséget ad számukra. Jelen felmérés az emberi erőforrást nem vizsgálhatja az emberi fejlődés indexe alapján, hiszen települési szinten nem mérhető hozzá a GDP index és nem áll rendelkezésre a születéskor várható élettartam adatsora sem. Ennek ellenére módszereink alapja az emberi fejlődés indexe (HDI), melynek egyes elemeit megváltoztatva ezen index a Sarkadi kistérségen belül a települések összehasonlítására képessé vált.
5. Hipotézis és módszerek Jelen kutatás egy időkeresztmetszetet vizsgál statisztikai adatok alapján a sarkadi kistérségben. Nem célja a kutatásnak dinamikát vagy időtávokat tekinteni, összehasonlítani. Hipotézisem szerint az alábbi humánerőforrás-fejlettségéhez szükséges adatok megmutatják a települések valós humánerőforrás helyzetét. A települések ezen adatok mentén való rangsorba helyezésével a kistérségben való fejlettségük bemutatható. Ha e rangsor mellé állítjuk az infrastruktúra fejlettségi szinteknek megfelelő rangszámait, akkor megkapjuk, hogy a humáninfrastruktúrára milyen infrastrukturális tényezők hatnak leginkább. Feltételezzük, hogy a humánerőforrás települési szintű feltárásához elegendő az alábbi tényezők és mutatószámok elemzése: demográfia: népességszám migráció korösszetétel anyanyelvi- és vallási összetétel egészségügy: egészségügyi ellátásban megjelentek és meglátogatottak száma közgyógyászati ellátási igazolvánnyal rendelkezők száma képzettség: iskolázottsági mutatók jövedelmi mutatók: személyi jövedelemadó vállalkozások száma Az adatsorok többségében a 2004-es statisztikai év adatait elemeztem, egyedül a demográfiai adatok népességszámainál, illetve a települések anyanyelvi- és vallási adatainál használtam fel a 2001. évi népszámlálás adatait. A demográfia települési szintű adatainál a korösszetételénél súlyozott számtani átlagot használtam, majd ezt követően települések szerint a korátlagokat rangsoroltam. Anyanyelviés vallási összetételnél a nagyobb közösségeket vizsgáltam és eltekintettem a néhány főt jelentő anyanyelvi csoportoktól vagy vallási közösségektől. Feltételeztem, hogy reprezentálja települési szinten a lakosság egészségügyi állapotát az egészségügyi ellátásban megjelentek és meglátogatottak lakónépességhez viszonyított aránya. Bár valószínű, hogy egy-egy lakos akár többször is részt vett orvosi ellátásban, mégis az orvosi ellátás ténye egészségügyi állapotot tükröz. Minden településen van háziorvos, viszont eltérő a települések szakellátottsági mértéke. Jelen kutatás nem vette figyelembe a szakrendelők, illetve települések eltérő vonzásait. Ennek ellenére valószínűsíthető, hogy egyegy településen élők egy másik közeli település szakrendeléseit veszik figyelembe a saját településükön lévő háziorvosi ellátás helyett. Másik elemzendő adatom egészségügyi téren a közgyógyászati ellátási igazolvánnyal rendelkezők népességhez viszonyított aránya, mely szintén feltételezi, hogy aki ilyen igazolvánnyal rendelkezik, az valóban egészsége terén hátrányokkal él. E két adatsort szintén rangsoroltam a következő módon. Minél magasabb volt az egy főre jutó orvosi ellátás és a közgyógyászati ellátási igazolvánnyal rendelkezők száma, annál hátrább került a rangsorban a település. Képzettség terén a szokásos statisztikai adatsorokat alkalmaztam: - általános iskola első évfolyamát sem végezte el 10-x - legalább általános iskola 8. évfolyam 15-x - legalább középiskolai érettségivel 18-x - egyetem, főiskola oklevéllel 25-x Az adatok százalékos formában álltak rendelkezésemre, ezeket mind a négy paraméter alapján rangsoroltam a településeket és a rangsorok átlagából képeztem egy végső rangsort, ami a településeket képzettség szerint állította sorba fejlettség szerint.
A humánerő-források fejlettségét mérő mutatók között igen sokszor találunk jövedelemre, gazdasági fejlettségre utaló adatokat. Jelen kutatásban a gazdasági különbségeket a személyi jövedelemadó-alap egy foglalkoztatottra vetített mértékét tekintettem alapul. Figyelembe vettem azt, hogy az egyes települések lakossága igen eltérő mind a munkaképes korú lakosság, mind a foglalkoztatottak arányában. A másik meghatározó gazdasági faktor a vállalkozások lakosságszámhoz viszonyított aránya. A későbbiekben egy mélyebb kutatás alapját adhatja, ha a vállalkozások tőkeerejét vagy nettó árbevételeit vizsgáljuk a képzettségi szintekhez és ezt hasonlítjuk egyéb tényezőkhöz, de ennek vizsgálata jelenleg túlmutat e kutatás keretein. A személyi jövedelemadó-alap adatot és a vállalkozások lakosságszámra vetített arányát szintén rangsoroltam települési szinten, melyből átlagolás segítségével kaptam egy végső rangsort a települések gazdasági erejéről. Így kaptam a sarkadi kistérség településeiről négy rangsort a demográfia, az egészségügy, a képzettség és a gazdasági fejlettség terén. E rangsorokat átlagolva megkaptam a települések humánerőforrás fejlettségének végső rangsorát. 6. Népességszám és migráció Az Alföldön a II. világháború óta néhány évet leszámítva demográfiai téren negatív tendenciák folynak. E tendencia alól nem térhet ki a Sarkadi kistérség sem kivétel. (BELUSZKY P. 1981, TÓTH J. 1982). A települések lélekszámai Sarkadot leszámítva ezer és 2000 fő körül változnak. 2000 fő fölötti település még Méhkerék és Okány. Legnagyobb népességű a kistérség központja Sarkad (10901 fő), míg mindössze 157-en lakják Újszalontát, mely kezdi elveszteni funkcióit, hiszen a háziorvosi ellátást már csak a közeli Méhkeréken vehetnek igénybe lakói és igen jelentős az elvándorlás is (5,73%). Békés megyében, a sarkadi kistérségben és így települések többségében is a vándorlási különbözet negatív. Egyedül Geszten magasabb a betelepültek száma a kitelepültek létszámánál, bár feltehetően a roma népesség köréből kerültek ki e lakosok. Egy százaléknál magasabb a népességcsökkenés a korábban már említett Újszalontán kívül Biharugrán, Körösnagyharsányban, Kötegyánban és Zsadányban. 7. Korösszetétel A sarkadi kistérség településein élők átlagéletkora igen nagy eltérést mutat. A legmagasabb átlagéletkor Biharugrán (46,4 év) és a legalacsonyabb átlagéletkor Geszten (37,4 év) számítható. E kettő közötti kilenc év az eltérő körülmények mellett a roma kisebbség húsz százaléknál magasabb arányával magyarázható, ugyanis generációikban a fiatalok száma jóval magasabb. Negyven évnél alacsonyabb még az átlagéletkor Sarkadon, Méhkeréken és Mezőgyánban. A lakosság átlagéletkora és a népességcsökkenés mértéke közötti kapcsolat igen szembetűnő. Annál magasabb az átlagéletkor, minél többen hagyják el a települést, így valószínűsíthető, hogy a fiatalok hagyják el nagyobb számban a lakhelyüket és így az idősebbek korátlaga emelkedik.
50 45 40 35 30 25 20 15 10 5 0 46,4 37,4 43,6 42,8 39,1 39,5 40,8 38,2 42,2 45,9 39,8 Biharugra Geszt Körösnagyharsány Kötegyán Méhkerék 2. ábra: A Sarkadi kistérség településein élők átlagéletkora Forrás: T-STAR adatbázis alapján saját szerkesztés Mezőgyán Okány Sarkad Sarkadkeresztúr Újszalonta Zsadány 8. Anyanyelvi- és vallási összetétel A kistérségben két településen jelentős a magyartól eltérő anyanyelvűek részaránya. Míg Geszten a lakosság több, mint 20%-a cigány származású, addig Méhkeréken majdnem 80%-a román nyelven beszél. Öt százalékhoz közelít még a cigány nyelvet beszélők aránya Kötegyánban, Körösnagyharsányban, Mezőgyánban és Sarkadon. A vallási összetétel az országos átlagtól eltérő. Mindössze három olyan települést találunk (Geszt 10,4%, Méhkerék 24,1%, Sarkad 44,2%), ahol a vallásos lakosság száma alatta marad az 50%-nak. Biharugrán 93,2% és Körösnagyharsányban 89,8% a vallásos lakosok aránya. A településeken két kivételtől eltekintve a református vallás dominál. Geszten a katolikus és református vallás, míg Méhkeréken az előbbi két vallás előtt a baptisták vannak többségben, ami a román anyanyelvűek magas arányának tulajdonítható. 9. Egészségügy Sarkad kistérségben az egészségügyi helyzetet a háziorvosi ellátások száma és a közgyógyellátási igazolvánnyal rendelkezők száma alapján kívánom jellemezni. A kistérségben egyedül Újszalontán nincs háziorvosi rendelő és - tájékoztatás híján mindössze két fő rendelkezik közgyógyellátási igazolvánnyal. Ennek megfelelően egészségügy terén az utolsó helyre rangsoroltam. A legkedvezőbb helyzettel egészségügy terén Körösnagyharsány rendelkezik, mivel mindössze 3,2 egészségügyi szakellátás jut egy főre. A települések lakosainak többsége átlagosan 7-9-szer jut szakellátáshoz évente. Legmagasabb a szakellátások aránya Geszten (10,8) és Mezőgyánban (11,3). E szakellátások értékeiben nem szerepelnek a megyei szakellátások adatai. A közgyógyellátási igazolvánnyal rendelkezők száma igen magas (19,0%) Körösnagyharsányban, viszont kedvezőnek mondható Méhkeréken (3,7%). Egészségügy terén a két szempont rangsoradatai között igen magas korreláció mutatkozik, kivéve Körösnagyharsányt, mely település a két rangsor ellenkező pozitív és negatív végén helyezkedik el.
10. Képzettség Az analfabéták települési szintű megoszlásában az általános iskola első osztályát el nem végzettek megfelelő korúak százalékában igen nagy eltérések figyelhetők meg. Míg Zsadányban 0,2%, addig Okányban a lakosság 4,1%-a nem végzett el általános iskolai osztályt. Viszonylag kedvezőek az értékek még Sarkadkeresztúron (0,4%), Kötegyánban (0,4%) és Biharugrán (0,5%). A nyolc általános iskolai osztályt elvégzettek között nincs lényeges eltérés. Az érettségivel rendelkezők között szintén pozitívan kiemelkedik Biharugra (21,1%) és Sarkad (19,9). Sarkad viszont kiemelkedő oktatási funkcióval rendelkezik, hiszen térségi centrum és csak e városban található a kistérségben középiskola. Nagyon alacsony a középiskolát végzettek aránya Újszalontán (7%), Mezőgyánban (13,7%) és Geszten (14%). Azok között, akik felsőfokú oklevéllel rendelkeznek összességében nagyon alacsony az arányuk, kistérségi átlagban 3,8%. E mellett meg kell említeni, hogy nem a kistérségi centrumban, Sarkadon a legmagasabb a diplomások aránya (4,1%), hanem Biharugrán (4,9%). A legalacsonyabb értékek Körösnagyharsányt és Okányt jellemzik 3-3%-kal. Érdekes jelenség, hogy Újszalontán nem mérhető a diplomával rendelkezők aránya. 11. Vállalkozások száma és a jövedelmezőség Az országban lévő területi különbségek a gazdasági élet területén is megmutatkoznak. Békés megye a gazdasági mutatók alapján évtizedek óta az utolsók között található (NEMES NAGY J. RUTTKAY É. 1992). A sarkadi kistérségben a működő vállalkozások száma még a kedvezőtlen békés megyei szinthez képest is igen alacsony, mindössze 3,7 vállalkozás jut száz lakosra számítva. Ez az önmagában kedvezőtlen adat még további komoly eltéréseket mutat. Száz lakosra Újszalontán 1,9, Mezőgyánban 2,2, Geszten 2,4 a működő vállalkozások száma. A legmagasabb adatot Sarkadon (4,6), Biharugrán (4,4) és Geszten (4,2) találjuk. A működő vállalkozások száma annak fényében még alacsonyabbnak tűnik, hogy az adatokban benne foglaltatik az egyéni vállalkozások és a kis családi vállalkozások száma is. A foglalkoztatottak száma igen alacsony mértékű, kistérségi szinten átlagosan a foglalkoztatottak aránya 29,7%. A legmagasabb foglalkoztatottságot Biharugrán találjuk, ahol a foglalkoztatottak aránya mindössze 42,2%, legalacsonyabb az érték Méhkeréken, ahol a lakosokból átlagosan minden ötödik dolgozik. Ennek tükrében a személyi jövedelemadó foglalkoztatottakra vetített összegét vizsgálom. A személyi jövedelemadó-alap a kistérségben igen alacsony, átlagosan nem éri el egyetlenegy településen sem az évi egymillió forintot. A foglalkoztatottakra lebontott legmagasabb személyi jövedelemadó-alap összegeket sorrendben Sarkad és Kötegyán településeken találjuk. Az SZJA-alap mértéke legalacsonyabb Körösnagyharsányban, Geszten és Újszalontán. Újszalontán a lakosság mindössze 24 %-a adófizető, míg az egy főre jutó egy havi adóalap összege 2004-ben nem éri el a 47. 000 forintot. 12. Humánerőforrás rangsor A települések emberi erőforrás rangsorát vezeti a kistérség egyedüli városa Sarkad, mely gazdasági erejével győzött. Nem jelent meglepetést, hiszen a városi ranghoz olyan középfokú intézmények szükségesek, melyek megléte feltételezi az emberi erőforrás magasabb fokát.
A második helyen áll Biharugra, az a település, mely demográfiai mutatók tekintetében az utolsó, az átlagéletkor 46,4 év. Ebből messzemenő következtetéseket nem lehet ugyan levonni, de bizonyára nagy hangsúlyt fektetnek az iskolázottságra és helyi szinten a gazdasági élet is élénknek mondható. A kutatás folytatásában a település mélyebb vizsgálata javallott. Megfigyelhető, hogy az iskolázottsági adatok igen erőteljesen korrelálnak a végső rangsorral. A demográfiai rangsornak viszont nem jelentős az összefüggése a települések humánerőforrás rangsorával. Így a kutatás folytatásaként célszerű megvizsgálni a demográfia létjogosultságát az emberi erőforrás rangsorával. A rangsorban lévő öt település közül figyelemre méltó, hogy négy (Körösnagyharsány, Újszalonta, Geszt, Mezőgyán) határ menti zsáktelepülés. E települések a trianoni békeszerződés áldozatai. Geszten még mindig megtalálható az az út, melyen a Tisza család Szalontára közlekedett. A települések során Újszalonta mutatói kapcsán erőteljesen eltér a kistérség többi településétől. Igen magas az átlagéletkor, iskolázottság tekintetében utolsó, így ennek hatásaként gazdasági mutatói is alacsonyak. Egészségügyi mutatót azért nem közöltünk, mert a közeli Méhkerék háziorvosai látják el Újszalonta lakosait. E település léte komoly nehézségekkel terhelt. Település Demográfia EgészségügyIskolázottság Gazdaság Humánerőforrás rangsor Biharugra 11 5 1 2 2 Geszt 1 7 8 8 7 Körösnagyharsány 9 4 9 7 8 Kötegyán 8 2 4 3 4 Méhkerék 3 1 2 5 3 Mezőgyán 4 6 10 9 8 Okány 6 5 7 4 6 Sarkad 2 3 3 1 1 Sarkadkeresztúr 7 2 5 5 5 Újszalonta 10 11 10 9 Zsadány 5 7 6 6 7 Irodalomjegyzék ABONYINÉ PALOTÁS J. 1981: Az infrastruktúra területi rendszerei. Földrajzi Közlemények. 29. 146. p. ARADSZKI J. 1986: Békés megye elmaradott területei. Településfejlesztés, 1986/4. VÁTI, pp. 36-42. BECSEI J. 2004: Népességföldrajz. Ipszilon Kiadó Kft, Békéscsaba, pp. 259-282. BELUSZKY P. 1981: Két hátrányos helyzetű terület az Alföldön: A Közép-Tiszavidék és a Berettyó-Körösvidék. Alföldi Tanulmányok V. kötet, MTA Földrajztudományi Kutatóintézet Alföldi Csoportja, Békéscsaba, pp. 131-161. BOKOR B. 1999: Területfejlesztés kistérség régió. In: BÁNLAKY P. BOKOR B. TÓTH J. (szerk.): A területés településfejlesztés társadalmi összefüggés-rendszere, JPTE Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Intézete, Pécs, pp. 161-167. BUZÁS N. 2000: Klaszterek: kialakulásuk, szerveződésük és lehetséges megjelenésük a Dél-Alföldön. Tér és Társadalom, 4. pp. 109-123. CSATÁRI B. 2004: A magyarországi vidékiségről, annak kritériumairól és krízisjelenségeiről. In: Területi Statisztika, 7. (44.) évfolyam 6. szám, pp. 532-543.
CZUPPON V. 2005: Adalékok a Tamási kistérség társadalomföldrajzához. In: PIRISI G. TRÓCSÁNYI A. (szerk.) 2005: Tanulmányok Tóth Józsefnek a PTE Földtudományok Doktori Iskola hallgatóitól, PTE TTK FI PTE Földtudományok Doktori Iskola, Pécs, pp. 159-160. FALUVÉGI A. 2000a: A magyar kistérségek fejlettségi különbségei. In: Területi Statisztika, 3. (40.) évfolyam 4. szám, pp. 319-348. FALUVÉGI A. 2000b: Elmaradott, munkanélküliséggel sújtott települések. In: Területi Statisztika, 3. (40.) évfolyam 1. szám, pp. 3-16. GÁSPÁR L. 2000: Bevezetés az emberi erőforrások elméletébe, Pécsi Tudományegyetem, Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Intézete, Pécs, 11. p. GÖRBE A. - NEMCSICSNÉ ZSÓKA Á. 2006: A jólét mérése, avagy merre halad Magyarország. http://korny10.bke.hu/kovasz/kov2/gpi_hun.html, letöltve: 2006. január 14. HUSZ I. 2001: Az emberi fejlődés indexe. Szociológiai Szemle, 2001. 2. pp. 72-83. LÁSZLÓ M. MAGAY M. 2005: A terület- és településfejlesztés szervezeti és intézményi rendszere. In: PAP N. TÓTH J. (szerk.) 2005: Terület- és településfejlesztés I. A terület és településfejlesztés alapjai, Alexandra Kiadó, Pécs, 43. p. LUKOVICS M. 2004: A regionális identitás szerepe a regionális gazdaságfejlesztésben. In: CZAGÁNY L. GARAI L. (szerk.) 2004: A szociális identitás, az információ és a piac. SZTE Gazdaságtudományi Kar Közleményei, JATEPress, Szeged, pp. 214-228. MALCOLM S. 2000: Quality of Life Index Projekt: Progress and Setbacks in Wuinte 1990-1999. http://www.qliont.org/spring2000/qlispring2000.html. Letöltve: 2006. március 5. NEMES NAGY J. 1998: Tér a társadalomkutatásban, Bevezetés a regionális tudományba, Dialóg Campus, Budapest, 253. p. NEMES NAGY J. RUTTKAY É. 1992: Gazdasági társaságok az Alföldön. Alföldi társadalom, MTA RKK ATI, Békéscsabai Osztály, Békéscsaba, pp. 56-72. OBÁDOVICS CS. KLUCSÁR L. MOKOS B. 2001: A vidéki térségek emberierőforrás-fejlettségének alakulása Magyarországon. A Falu, 2001. tél RECHNITZER J. 2003: Az infrastrukturális rendszerek új irányai és hatásuk a nemzetgazdaság fejlődésére. In: RECHNITZER J. HARDI T.: A Széchenyi István Egyetem hatása a régió fejlődésére. Tudományos füzetek, V. kötet, SZIE Gazdaság- és Társadalomtudományi Intézet, Győr, pp. 7-15. SZABÓ-KOVÁCS B. 2005: A kistérségi szint főbb jellemzői Magyarországon. In: BUGYA T. WILHELM Z. (szerk.) 2005: Tanulmányok Tóth Józsefnek. PTE TTK FI PTE Földtudományok Doktori Iskola, Pécs, pp. 83-95. TÁNCZOS-SZABÓ L. 1981: Mezőberény és Sarkad kereskedelmi tevékenységének általános jellemzése. In: TÓTH J. (szerk.): A közép-békési centrumok koordinált fejlesztését megalapozó kutatások (1978-1980) részletes eredményei, V. kötet A közép-békési településegyüttes nem városi jogállású települései, MTA Földrajztudományi Kutatóintézet Alföldi Osztály, Békéscsaba, pp. 240-252. TÓTH J. 1982: Az Alföld II. világháború utáni népesedésének néhány sajátossága. Alföldi tanulmányok VI. kötet, MTA Földrajztudományi Kutatóintézet Alföldi Csoportja, Békéscsaba, pp. 153-175. TÓTH J. 1984: Az Alföld népessége. In: TÓTH J: Az Alföld gazdaságföldrajzi kutatásának eredményei és további feladatai, I. plenáris ülés előadásai, Tudományos konferencia, MTA Földrajztudományi Kutatóintézet Alföldi Csoportja, Békéscsaba, p. 93. TÓTH J. 1999: A magyar településrendszer fejlődésének néhány kérdése. In: BÁNLAKY P. BOKOR B. TÓTH J. (szerk.): A terület- és településfejlesztés társadalmi összefüggés-rendszere, JPTE Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Intézete, Pécs, 7. p. VÁMOS A. FARKAS T. 2004: Az életminőség mérése a Bátonyterenyei kistérségben. In: Területi Statisztika 7. (44.) évfolyam 1. szám, pp. 21-31.