Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Főiskolai Kar Gazdasági társaságok, különös tekintettel a BT-re és a KFT-re Készítette: Tell Zita Budapest, 2003.
3 TARTALOMJEGYZÉK I. Témaválasztás indoka, a dolgozat célja... 1 II. Társaságok, társasági jog rövid története, magyar társasági jog kialakulása.. 3 1. Kialakulás kezdete... 3 2. Az 1875 évi XXXVII. Törvényczikk. (Kereskedelmi Törvény)... 5 3. A korlátolt felelősségű társaságról és a csendes társaságról szóló 1930. évi V. törvénycikk... 6 4. A társasági jog helyzete 1945 után... 8 5. 1988. évi VI. törvény... 12 III.A társaságok fajtái... 17 1. Közkereseti társaság... 17 2. Betéti társaság... 18 3. Közös vállalat... 18 4. Korlátolt felelősségű társaság... 19 5. Részvénytársaság... 19 6. Egyesülés... 20 7. Közhasznú társaság... 21 8. Külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepéről és a kereskedelmi képviselet IV. Joggal élni és visszaélni... 23 V. Vállalkozó, kényszervállalkozó... 26 VI. Betéti társaság... 27 1. A betéti társaság fogalma... 27 2. A betéti társaság alapítása... 28 3. A bt. székhelye, telephelye, fióktelepe... 31 4. Betéti társaság tagjai... 33 5. A gazdasági társaság tevékenységi köre... 33 6. A társaság (tagok) vagyoni hozzájárulása, rendelkezésre bocsátásának módja és ideje... 34 7. A cégjegyzés módja... 35 8. A betéti társaság üzletvezetése és képviselete... 36
4 9. Gazdasági társaság működésének időtartama... 38 10. A betéti társaság legfőbb szerve, döntéshozatal... 38 11. Személyes közreműködés... 39 12. A betéti társaság külső viszonyai... 39 13. A tagsági viszony megszűnése... 40 14. Egyszerűsített végelszámolás... 43 VII.Korlátolt felelősségű társaság... 44 1. Fogalma, tartalma... 44 2. Törzstőke és törzsbetét, befizetésük, beszolgáltatásuk... 46 3. Mellészolgáltatás, pótbefizetés... 47 4. Üzletrész... 48 5. A törzstőke védelme... 50 6. A taggyűlés... 51 7. Az ügyvezetők... 53 8. A felügyelő bizottság... 54 9. A könyvvizsgáló... 55 10. Társasági szerződés módosítása, törzstőke felemelése, leszállítása... 56 11. A társaság megszűnése... 57 12. Egyszemélyes kft.... 57 VIII. A Gt. várható módosításai, EU harmonizációja... 59 1. EU harmonizációról általában... 59 2. A jogharmonizációt biztosító törvénytervezet néhány rendelkezése... 60 Utószó... 63 Felhasznált irodalom
5 I. Témaválasztás indoka, a dolgozat célja. Napjainkban a /kül/kereskedelemben különböző cégekkel naponta találkozunk Nem kizárólag egy jogász számára nélkülözhetetlen annak ismerete, hogy ezek a cégek hogyan jönnek létre és működnek. Szélsőséges esetekben rendkívül fontos lehet számunkra az, hogy létező céggel állunk-e szemben, a cég nevében az arra illetékes személy írt-e alá és még sorolhatnám azokat a szempontokat amelyek fontossá teszik az emberek többségének ezen a területen való jártasságot. Természetesen a fontosság okából még más témát is választhattam volna. Egyedi választásomat az is motiválta, hogy már második diplomám anyagi hátterét egy ügyvédi iroda biztosítja, ahol munkaidőm jelentős részében éppen társaságokkal foglalkozom. Nem egy-két naggyal, hanem sok-sok közepessel és kicsivel. Ezek között talán a többségben hazaiak vannak, - de jelentős számban részben, vagy egészben külföldi érdekeltségűek is. És még a külföldi társaságok is különbözőek. Sok közöttük az Európai Unióhoz tartozó országbeli (osztrák, német, olasz, holland, angol), de előfordulnak keletiek (ukrán, orosz, azeri), sőt még távol-keletiek is. Mióta a vietnami budapesti kolónia jelentős személyisége megfordult az irodában, azóta jelentős számban fordultak meg irodánkban e távoli országból származó ügyfelek. Bár hivatalosan külföldiként tekintik őket, én mégis úgy vélem, hogy külön kategóriaként kell tekinteni, erdélyi, kárpát-aljai, délvidéki nemzettársainkat akik szintén gyakran megfordulnak az irodában. Az ismeretszerzés gazdag tárházára azért hivatkoztam, hogy nem csupán tíz szakkönyvet kívántam e dolgozat megírása céljából összeollózni, hanem bőven merítek e társaságok kezelése során szerzett tapasztalatokból. Ezek a konkrét ügyek ugyanakkor konkrét hivatkozásként nem jelenhetnek meg. Az ügyvédi titoktartás nemcsak az ügyvédekre, hanem az iroda minden dolgozójára vonatkozik. Ez a pontos hivatkozásnál és forrásmegjelölésnél is fontosabb. Ettől függetlenül nem érdekességeket, egyedi kuriózumokat próbálok leírni. Inkább azokra a jelenségekre hivatkozom amelyek általánosak, vagy tipikusak. A dolgozat nem jogi egyetemi diploma szerzéséhez készült. Így nem kívánok a társasági jog elméleti kérdéseivel foglalkozni, s nem áll szándékomban kézikönyv-szerűen az
6 összes vonatkozó jogszabályt, állásfoglalást összedolgozni. Szeretném inkább a társaságok alapításának és működésének gazdasági, társadalmi, szociológiai hátterét is feltárni, a szokásos ügyeskedésekkel és kiskapu keresésekkel is foglalkozni. A témára tekintettel a jogi kérdéseket sem kerülöm meg és törekszem ebből a szempontból pontos lenni. Ugyancsak a gyakorlati tapasztalatok ösztönöztek arra, hogy a gazdasági társaságok közül részletesebben a betéti társasággal és a korlátolt felelősségű társasággal foglalkozzam. Jelenleg Magyarországon ezek a legelterjedtebb társasági formák.
7 II. Társaságok, társasági jog rövid története magyar társasági jog kialakulása 1. Kialakulás kezdete. A XIII. században zajlott le a feudális Európában az első technikai forradalom. A kereskedelem és ipar egyre bonyolultabb szervezést és nagyobb befektetést igényelt. A szükséges tőkét sokszor csak társulás útján lehetett biztosítani. Először csak alkalmi egyesüléseket hoztak létre, majd kialakultak az első társaságok. A kettős könyvvitel bevezetése a társasági vagyonnak a magánvagyontól független nyilvántartását tette lehetővé. Bevezették a cégjegyzéket is. A közkereseti társaság a legrégibb és leggyakrabban előforduló társasági forma, amelyben a tagok korlátlanul, s egyetemlegesen feleltek. A tagoknak jól kellett ismerni egymást ahhoz, hogy a másikban megbízzanak, tehát elsősorban családi, baráti kötelék fűzte össze őket. Az egyetemleges felelősség pedig a hitelezőket biztosította arra az esetre is, ha a társaság vagyona nem volt különösen magas. A tagok nemcsak vagyonukkal, hanem általában személyükkel is részt vettek a társaság életében. Természetesen nem egyenlő mértékben. Kialakult egy vezető, aki a többiek nevében is jogosult volt eljárni. Ezt az 1673. évi Colbert által patronált Ordonannce de Commerce kötelezővé is tette. A betéti társaságnak az itáliai commenda volt az első megjelenési formája. A kültag bankár csak árut, pénzt, hajót adott a vállalkozónak, hogy azt eredményesen gyümölcsöztesse. Természetesen magas nyereséget kötött ki magának, de felelőssége csak a rendelkezésre bocsátott vagyon erejéig terjedt, s neve általában rejtve maradt. Első modern szabályozása szintén a Ordonannce de Commerce-ben történt meg. Ez a szabályozás annyiban különbözik a későbbiektől, hogy a kültagokat is felelőssé tette a hitelezőkkel szemben. A társasági jogban a magyar szabályozásnál mintának tekintett német szabályozás a commenda két fajtáját ismerte. Az egyik megegyezett a már ismertetett francia mintával. A másik az un. csendes társaság volt, ahol a tőkéstárs megőrizte inkognitóját és külső harmadik személyekkel szemben semmiféle jogi kapcsolatba nem lépett.
8 Magyarországon a társasági jogot először szabályozó 1840. évi 18. tc. középutat választotta. Csak olyan betéti társaságot ismert el, ahol a kültagok valóságban megjelentek. A kültag felelős volt betétje erejéig, de nem volt kötelezve a cégjegyzékbe való bejegyeztetésre. E jogszabály nem ismerte külön a csendes társaságot. Az első nagyméretű társaságok a tengerentúli kereskedelem lebonyolításának céljából alakultak. Az első két társaság mely az 1600-as években beírta nevét még a világtörténelembe is, az 1602-ben alapított Holland- Kelet-Indiai és az 1613-ban alapított Angol-Kelet-Indiai Társaság voltak. A római jogi elvektől eltérően a tagoktól különálló szervezettel és jogi személyiséggel rendelkeztek, vagyonuk szintén elkülönült a tagokétól. Alapszabályukat állami jóváhagyással hozták meg, de az állam ugyanakkor mégsem igyekezett államosítani őket. Így a legnagyobb tőkét mozgató és a legbonyolultabb szabályokat alkalmazó részvénytársasági forma is már korán kialakult. Mivel az első részvénytársaságok működését nemcsak nagy sikerek, hanem nagy bukások is kisérték, biztonsági intézkedésként vezettek be. Ilyenek voltak pl., hogy a társaság tevékenységéről mérleget kell készíteni és a nyereség szétosztása csak ennek alapján volt lehetséges. Születtek viszont olyan szigorú intézkedések, amelyek már nem elősegítették, hanem akadályozták a részvénytársaság szervezését és működését. Így pl. az 1720-ban Angliában hozott Bubble Act csak a névre szóló részvényeket engedélyezte és a részvényesek korlátlan, s egyetemleges felelősségét írta elő. A mai modern részvénytársaságot a Code de Commerce (1808) szabályozta először, mely ugyan a részvénytársaság alapítását állami engedélyhez kötötte, de a részvénytársaság legfőbb irányító szervének a közgyűlést tekintette, ahol mindenki vagyoni részesedésének (részvényeinek) arányában szavazhatott. Lehetővé tette bemutatóra szóló részvények kibocsátását és garantálta a részvények erejéig terjedő korlátolt felelősséget. Magyarországon a közismert tőkeszegénységre tekintettel - különösen fontos volt a részvénytársasági forma. Az első részvénytársaság a hazai történelembe is bevonult Lánchíd Részvénytársaság volt (1826). Az első modern nagytőkéjű ipari részvénytársaság a Pesti Hengermalom Részvénytársaság (1839) lett. Ezt követően az 1840 évi 18. tc. már jogszabályi szinten is szabályozta a részvénytársaság alapítását és működését. E témát elsőként rendező jogszabály szerint az alapszabályt a Helytartótanácsnak kellett bemutatni, névre szóló részvény volt csak a megengedett és tíznél több szavazattal senki sem rendelkezhetett.
9 2. Az 1875 évi XXXVII. Törvényczikk. (Kereskedelmi Törvény) A kiegyezést követően a rohamos ipari és kereskedelmi fejlődés szükségessé tette egy modern és egységes kereskedelmi törvény megalkotását. A minta a Németországban 1862-ben elfogadott kereskedelmi törvény volt. Tekintettel arra, hogy ezt a törvényt Ausztria ekkor még a Deutscher Bund tagja 18+3-ban átvette, mindenképpen modellül szolgált a magyar szabályozáshoz. A kereskedelmi miniszter 1872-ben Apáthy Istvánt bízta meg a magyar kereskedelmi törvény elkészítésével. A részben németről való fordítást tartalmazó törvény 1876. január 1-jén lépett hatályba. A jogszabály elősegítette azt a nagymértékű ipari fejlődést, melynek eredményeképpen az ipar részesedése a nemzeti termelésben az 1850-es 8%-os mértékről 1913-ra közel 25%-ra emelkedett. A Kereskedelmi törvény 64. -a közkereseti társaság fogalmát úgy határozta meg, hogy Közkereseti társaság keletkezik, ha két vagy több személy kereskedelmi üzletet közös cég alatt, korlátlan és egyetemleges kötelezettség mellett folytat Már a Kereskedelmi törvény is a betéti társaságot a közkereseti társaság egyik alakzatának tekintette és csak az eltéréseket szabályozta. A Kereskedelmi Törvény 125. -a szerint Betéti társaság keletkezik, ha közös cég alatt folytatott kereskedelmi üzletnél a társak közül egy, vagy több (kül)tag csak kikötött vagyonbetétével felelős, míg ellenben egy, vagy több (bel)tagot korlátlan és egyetemleges felelősség terhel. A szabályozás szerint, mind a beltag, mind a kültag betétjét csak a többiek beleegyezésével ruházhatta át. A beltagok jogai öröklés útján átszállhattak, míg a kültagoké nem. A jogszabály legrészletesebben a részvénytársaságot szabályozta. (147-209. ). E jogszabály 147. -a szerint Részvénytársaságnak azon társaság tekintetik, amely előre meghatározott, bizonyos számú és egyenértékű ( egész, vagy hányad) részvényekből álló alaptőkével alakul, s melynél a részvények tulajdonosai csak részvényeik erejéig felelősek. A jogszabály szabályozta az alapszabály kötelező tartalmát, a cégjegyzékbe való bejegyzési és a közzétételi kötelezettséget, a részvényesek jogait és kötelezettségeit, az évente legalább egyszer összehívásra kerülő közgyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozó ügyeket, az igazgatóság és a felügyelő bizottság jogait és kötelezettségeit, felelősségét, a részvénytársaság felosztásának módját.
10 Külföldi részvénytársaság címszó alatt foglalkozott azokkal a külföldön alapított részvénytársaságokkal, amelyek Magyarországon képviseletet, vagy fióktelepet működtettek. Ezen jogszabály szabályozta a szövetkezeteket is. 3. A korlátolt felelősségű társaságról és a csendes társaságról szóló 1930. évi V. törvénycikk. E klasszikus társasági forma alakult ki legutoljára, nem spontán, hanem a jogtudomány által megalkotottan. Dán találmánynak számított, de Németországban terjedt el legkorábban. Bevezetését elősegítette, hogy az 1884. évi részvénytársasági novella részvénytársaság létrehozását csak tőkeerős cégek számára tette lehetővé. Az 1892-ben meghozott törvény nem a társaság, hanem a társaság tagjainak korlátolt felelősségét biztosította a részvénytársasághoz hasonlóan. Ugyanakkor a személyegyesülésnél fennálló bizalomra építve a részvénytársaságnál egyszerűbb szabályokat alkotott meg. Németországban rövid időn belül ez lett a legnépszerűbb társasági forma. A jogszabály létrejöttét követően rövid időn belül ötször annyi korlátolt felelősségű társaságot alapítottak mint részvénytársaságot. 1990-es adat szerint Németországban százszorosa volt a kft-k száma, mint a részvénytársaságoké, igaz hogy össztőkéjük összege közel azonos volt. Magyarországra az osztrák törvényen keresztül az 1920-as évekre jutott el e társasági forma. Az osztrák törvény indokolása szerint a kft. részvénytársaság részvény nélkül és betéti társaság beltag nélkül. A hazai törvény megszületését elősegítette, hogy a 7.000/1925. sz. PM rendelet a helyi jellegű részvénytársaságnál 100.000. pengőben, a többi részvénytársaságnál 150.000.pengőben határozta meg az alaptőke legalacsonyabb összegét. A Kuncz Ödön által készített és a Parlament által elfogadott törvényjavaslat lett az 1930. évi V. törvénycikk. E szerint a jogszabály korlátolt felelősségű társaság fogalmát - visszautalva a kereskedelmi törvényre olyan kereskedelmi társaságként határozta meg, amely előre meghatározott törzsbetétekből álló törzstőkével alakul, s amelynél a tag felelőssége a társasággal szemben törzsbetétének szolgáltatására és a társasági szerződésben megállapított esetleges egyéb vagyoni hozzájárulásokra terjed ki. A társaság kötelezettségeiért a tag egyébként nem felel. A törzstőke minimális összege 10.000.
11 pengőben, míg az egyes tagok minimális törzsbetéte 1.000. pengőben került meghatározásra. A részvénytársaságénál lényegesen alacsonyabb összegek folytán korlátozták a kft működési lehetőségét. Így biztosítással, bank és pénzváltóügyekkel iparszerűen nem foglalkozhatott, takarékbetétet nem fogadhatott el, záloglevelet, vagy értékpapír jellegű kötvényt nem bocsáthatott ki. A tagok közötti bizalmi jelleg biztosításának érdekében tiltotta a tagoknak hirdetés útján való gyűjtését. A társasági szerződést ügyvéd által ellenjegyzett magánokirati formához kötötte. Előírta a szerződés minimális tartalmát. A társaság érvényes létrejöttét bejegyzéshez kötötte. A törvény azon rendelkezéséből, hogy a tagok száma kettőnél kevesebb nem lehet egyértelműen kitűnik, hogy az egyszemélyes társaságot nem ismerte. Az üzletrész szabad átruházását csak a társaság tagjai között tette lehetővé, míg kívülállóval szemben a társaság által kijelölt harmadik személy javára elővételi jogot biztosított. A társaságnak ilyen joga nem volt. A jogszabály a taggyűlésnek főfelügyeleti és utasítási jogot biztosított, s meghatározta a taggyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozó ügyeket. Kizárta a tagot a szavazásból, ha az ügy tárgyára tekintettel ellenérdekű volt, kivéve az ügyvezető és a felügyelő választását. Ügyvezető elnevezéssel jelöli a társaság ügyeit intézőket és képviseletét ellátókat. Több ügyvezető esetén az együttes intézkedési jogot tekintette főszabálynak A társasági szerződés, vagy a taggyűlés engedélyének függvényében lehetővé teszi cégvezető, illetve kereskedelmi meghatalmazott kirendelését. A jogszabály 150.000. pengőt meghaladó törzstőke, illetve huszonötöt meghaladó taglétszám esetén kötelezővé tette felügyelő bizottság létesítését. A felügyelő bizottságnak legalább negyedévenként vizsgálni kellett a társaság teljes anyagi helyzetét. A felügyelő bizottság tagjai (felügyelők) kötelesek voltak minden taggyűlésen megjelenni. Jogosultak voltak egyes szakkérdésekben a társaság költségére szakértőt és szakértőket kirendelni. A jogszabály szabályozta a felügyelő bizottság mellett vagy helyett működő egy vagy több hites könyvvizsgáló intézményét, de feltétlen alkalmazását nem írta elő. A kereskedelmi törvényhez hasonlóan szintén szabályozta a külföldi kft-knek (külföldi korlátolt felelősségű társaságoknak) a Magyarországon létesített fióktelepét és képviseletét. A jogszabály - először és utoljára - szabályozta a csendes társaságot. Azt nevezte csendes társaságnak, ha valaki, a csendestárs úgy vett részt más vállalatában, hogy
12 ennek üzleti eredményében - legalábbis a nyereségben részesedett, kifelé azonban nyilvános tagként nem jelentkezett, a vállalat kötelmei pedig egyedül a vállalat tulajdonosát jogosították vagy kötelezték. A csendes társaságot a korábbi szakirodalom minősített kölcsönszerződésnek tekintette és szabályozását nem tartotta szükségesnek. Miután kiderült, hogy szabályozatlanságának ellenére létezett, ezért már a törvényalkotó is szükségesnek tartotta szabályozását. Az 1930. évi V. törvénycikkellyel a magyar társasági jog akkori teljes kodifikációja megtörtént. 4. A társasági jog helyzete 1945 után. Az 1945-öt követő néhány évtized elsősorban a nagy állami vállalatok és az állam által minden oldalról felügyelt szövetkezetek korszaka volt. A társaságokon kívül még jogi személyiséggel bírtak a társadalmi szervezetek is. A gazdasági tevékenység elsősorban állami vállalatokon keresztül bonyolódott le. Az állami vállalat nem különült el a központi gazdaságirányítástól. Lényegében az államapparátus legalsóbb szerveként működött. Feladata a tervben előírt termelés, ill. szolgáltatás volt. Mint speciális állami szerv kezelte az állam által rendelkezésére bocsátott eszközöket, amelyek felett operatív igazgatási jogok illették meg, de csak a tervben meghatározott keretek között használhatta fel őket. Az irányító szerv a vállalatot bármikor és bármire kötelezhette, függetlenül annak anyagi következményeitől. A vállalat eredményessége nem a nyereségtől, hanem a terv teljesítésétől, illetve túlteljesítésétől függött. A vállalat igazgatóját felülről nevezték ki illetve váltották le, fizetését, jutalmazását is felülről végezték. Nem rendelkezett a nyereség, illetve többlettermék felett sem. A többszörös államosítási hullámot követően gazdasági társaság csak elvétve maradt. Néhány külföldi érdekeltségű korlátolt felelősségű társaság és részvénytársaság élte át a rendszerváltást. Vita volt még arról is, hogy a közkereseti társaság még létezőnek tekinthető gazdasági társasági forma-e. Első időben a jogi szabályozásukkal sem nagyon foglalkoztak. A. Ptk megalkotása (1959) és hatályba léptetése (Ptk.é, 1960) vetette fel azt a problémát, hogy tulajdonképpen mit is kezdjenek a meglévő társasági joggal. A Ptk.é lényegében a részvénytársaság és korlátolt felelősségű társaság szabályozását tartotta némi módosítással fenn, de alacsonyabb fokú szabályozási módszerrel még
13 ezek tevékenységét is kordába szorította. A társaságot nem tekintette alapvető gazdálkodási formának. A gazdaságirányítás 1968. évi reformjának, vagy közismert nevén az új gazdasági mechanizmus korszakának kellett ahhoz bekövetkeznie, hogy legalább a gazdálkodó szervezetek horizontális társulási joga elismerést nyerjen. Az első komolyabb lépés a gazdasági társulásokról szóló 1970. évi 19. sz. tvr. volt. A 28/1972 ((X.26) PM rendelet a közkereseti társaságot, a részvénytársaságot és a korlátolt felelősségű társaságot elsősorban a külföldiek részvételével működő társulásnak tekintette. Az 1978. év volt jelentős a kodifikáció szempontjából. A Ptk-ba foglalt alapvető szabályozás alapján a gazdasági társulásokról kiadott 1978. évi 4. sz. tvr. próbált rendszert teremteni.. Ennek 49. -a a részvénytársaságot és a korlátolt felelősségű társaságot a gazdasági társulások speciális külföldiek részvételével működő - formájaként kezelte. A kereskedelmi társasági formák kivételes belföldi használatára a 303/1978. (IV.5) IM IV/2 közlemény adott tájékoztatót. A Ptk-nak az 1977. évi IV.tvr-rel megállapított 58. -a három jogi személyként működő gazdasági társulást ismert el: a betéti társulást, a közös vállalatot és az egyesülést. A Ptk. 58. (2) bekezdése szerint a betéti társaság meghatározott vagyoni betétekből álló induló vagyonnal alakult meg és ha jogszabály másként nem rendelkezett a tagok betétjük erejéig feleltek. Az 1978. évi. 4. tvr 32. -a a betéti társulást olyan korlátolt felelősségű társulásnak tekinti, amely a működéséhez szükséges meghatározott vagyoni betétekből álló vagyonnal alakul. A pénzügyminiszter az ágazati miniszterrel együtt határozta meg a betét legkisebb összegét. Pótbefizetés vállalható volt. Később a pótbefizetés előírása általánossá vált. A közös vállalat működéséhez szükséges vagyont a Ptk 58. (3) bekezdése szerint a tagok biztosítják, a vállalat kötelezettségeiért a tagok kezeként felelnek. A végrehajtást biztosító PM rendelet szerint a társulási szerződésben a közös vagyont úgy kellett megállapítani, hogy az legalább egy évig zökkenőmentes működést biztosítson. Kötelező volt a nyereségből tartalékalapot létrehozni, s veszteség esetén a kezesi felelősség érvényesítését megelőzően ezt használták fel először. A Ptk. 58.. /4/ bekezdése szerint az egyesülés a tagok érdekeinek előmozdítására és erre irányuló együttes tevékenységük összehangolására szolgált. Önálló vagyonnal rendelkezett és kötelezettségeiért a tagok kezesként feleltek. Az 1978. évi. 4. tvr. 40. -a
14 szűk határok között lehetővé tette számára kiegészítő jellegű gazdasági tevékenység végzését. Az 1982-ben indult legújabb mechanizmus hozott a GMK-k VGMK-k bevezetésével változást a társasági jog -ban. Az 1981 évi 15. tvr.1. -a felhatalmazása alapján kiadott 28/1981 MT rendelet a magánszemélyek társas vállalkozását tette lehetővé egyelőre még szűkre szabott keretek között. Magánszemélyek fogyasztási és egyéb szolgáltatás, kisüzemi termelés és a gazdálkodó szervezetek tevékenységét kiegészítő tevékenység végzésére, valamint ezek szervezésére és elősegítésére hozhattak létre társasági szerződéssel jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági munkaközösséget. GMK-t kereskedelmi tevékenység szervezésére és elősegítésére is létre lehetett hozni, de kereskedelmi tevékenység végzésére már nem. Magánszemélyek társaságot csak ezen jogszabály keretében létesíthettek. A kisiparos is részt vehetett a GMK-ban a külön kisiparának megtartása mellett. (Folytathatott tehát egyszerre két korlátlan felelősséggel járó tevékenységet.) Ugyanakkor ugyanazon magánszemély egyszerre két munkaközösségben nem vehetett részt. A jogalkotó háttérjogszabálynak a Ptk polgári jogi társaságra vonatkozó rendelkezéseit határozta meg. Egy munkaközösségnek 2-30 személy lehetett tagja. A belépést lehetővé tette munkaviszony /szövetkezeti tagsági viszony/ mellett, de valaki főállású GMK tag is lehetett. Munkaviszony mellett végzett tevékenységnél természetesen a Munka Törvénykönyvében előírt engedélyt meg kellett szerezni, illetve a bejelentési kötelezettséget teljesíteni kellett. A munkaközösség létesítéséhez a tanács szakigazgatási szervének jóváhagyása szükséges volt. Ugyanakkor az államigazgatási szerv csak akkor tagadhatta meg a jóváhagyást, ha a szerződés jogszabályba ütközött. A munkaközösséget a cégjegyzékbe is be kellett vezettetni. A regisztrálásnál ismeri el csak, hogy a GMK. tulajdonképpen kkt. A bejegyzésnél a közkereseti társaságra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni A jogszabály tartalmazott különböző szokványos társasági jogi előírásokat névre, képviseletre, székhelyre vonatkozóan. Ugyanakkor vigyázott arra is, nehogy a magánvállalkozás túlságosan terjedelmesre sikerüljön, vagy kizsákmányoló jellegű legyen. Előírta minden tagnak a személyes munkavégzési kötelezettséget. Még a legnagyobb létszámú munkaközösség is csak legfeljebb 10 alkalmazottat ill. bedolgozót foglalkoztathatott, de ha kisiparos is tagja volt az ő alkalmazottai figyelembevételével sem haladhatta meg az alkalmazotti létszám a 30 főt. Szakmunkástanulókat a munkaközösség ugyan foglalkoztathatott, de a szakmunkástanulók létszáma nem
15 haladhatta meg az egyes szakmákban az azonos szakképzettségű tagok, alkalmazottak és segítő tagok létszámának háromszorosát. A segítő családtagok számát ugyan nem korlátozta, de előírta azt a közeli hozzátartozói kört, akik ennek tekinthetők voltak. A szakigazgatási szerv a megalakításhoz való hozzájárulási előíráson túlmenően működés feletti ellenőrzési jogot, és megszüntetési jogot is kapott. A jogszabály kapcsolatot tett lehetővé e magántársaságok és a szocialista gazdálkodó szervezetek között. E szervezetek a dolgozóik és nyugdíjasaik részvételével alakult munkaközösséget eszközök átengedésével, helyiség átengedésével és más módon támogathatták a vállalat és a munkaközösség közötti kapcsolat módját, a támogatást valamint annak feltételeit külön szerződésben meghatározva. A rendelet az olyan munkaközösséget, amely kizárólag ugyanannak a vállalatnak a dolgozóiból és nyugdíjasaiból állt, elsősorban a vállalat eszközeit hasznosította és amelynek tevékenységéért a vállalat felelősséget vállalt vállalati gazdasági munkaközösségnek nevezett el. VGMK esetén a társasági szerződés jóváhagyásához a vállalat vezetőjének a hozzájárulása volt szükséges, ez feltételhez köthető volt és a hozzájárulás visszavonása esetén a szakigazgatási szerv köteles volt a VGMK-t feloszlatni. A munkaközösség nevében utalni kellett a vállalatra, székhelyének egyeznie kellett a vállalat székhelyével, telephelyével, segítő családtagot, alkalmazottat, bedolgozót és szakmunkástanulót nem foglalkoztathatott. A VGMK tagjai a munkaközösség kötelezettségeiért csak az általuk teljesített vagyoni hozzájárulással és a munkaközösségben szerzett jövedelmükkel feleltek, ezt meghaladóan a felelősség a vállalatot terhelte. A VGMK sok visszaélés forrása lett. (A vállalati munkavégzést a bérkorlátokra tekintettel erre számolták el, a munkavállaló főmunkaidőben VGMK munkát végzett, vállalati forrásokat megfelelő térítés nélkül hasznosítottak, a főnököket illett bevonni és díjazni a megfelelő teljesítmény nélkül is) Ugyanakkor nem szabad elhallgatni azok tisztességét sem, akik tényleg munkaidőn kívül és a vállalat munkaeszközeiért megfelelő ellenértéket fizetve végezték tevékenységüket, s nem kellett mellékfoglalkozást, vagy fekete munkát vállalniuk a jobb megélhetéshez szükséges többletjövedelemért. A VGMK-k általában nem élték túl az anyavállalatot. Ugyanakkor számos jelenlegi társas-vállalkozás GMK-ként indult és nőtte ki magát.
16 A nyolcvanas évek második felében a szocialista szektorban is megindult a társaságok alakításának folyamata. Ebben jelentős szerepe volt a külföldi tőkének is, amit első időben jelentős bürokráciával és korlátokkal, de azért egyre nagyobb mértékben engedtek bejönni. Előkerültek a soha hatályon kívül nem helyezett, csak Csipkerózsika álmukat alvó jogszabályok a Kft-re és Rt-re vonatkozóan. Leporolták a hajdanvolt legfelsőbb bíróságnak, a Kúriának a döntéseit, határozatait, mert ezeket kellett alkalmazni, ha a régimódi jogszabály és annak különböző jogalkotói szinten hozott aktualizálásai sem nyújtottak megfelelő támpontot. A Fővárosi Bíróságon két bíró is foglalkozott ezen társaságok ügyeivel, akik közül rövidesen az egyik a Fővárosi, a másik a Pest Megyei Cégbíróságnak az elnöke lett. Nyilvánvalóvá vált, hogy egy régi-új szemléletű, új jogszabályra van szükség. A rendszerváltás nem köthető egyetlen eseményhez, időponthoz, mert az egymás utáni események sorozatából állt. A gazdasági társaságokról szóló, 1989. január 1-jén életbe lépett 1988. évi VI. törvény a gazdasági rendszerváltás egyik jelentős jogszabályának tekinthető, de ugyanakkor még tartalmazott olyan rendelkezéseket, amelyek a közelmúlt szemléletét tükrözték, melyek a rendszerváltás kiteljesedésével rövid időn belül meghaladottakká váltak. E jogszabály első módosításait nemcsak az alkalmazása során szerzett tapasztalatok indukálták, hanem a gazdasági rendszerváltás befejező fázisai is megfigyelhetők bennük. 5. 1988. évi VI. törvény. A szakirodalomban régi Gt.-nek rövidített törvény hat társasági formát ismert el: - közkereseti társaság ( alfajként szabályozva a gazdasági munkaközösséget és a jogi személy felelősségvállalásával működő gazdasági munkaközösséget) - betéti társaság - egyesülés - közös vállalat - korlátolt felelősségű társaság - részvénytársaság.
17 A régi Gt. 2. -a már előírta a típuskényszert, azaz gazdasági társaság csak e jogszabályban előírt módon és formában volt létesíthető. Megkülönböztetett jogi személyiségű és nem jogi személyiségű társaságokat. A szövetkezeteket nem sorolta a gazdasági társaságok közé. Egyértelműen kimondta háttérszabályként a Ptk.-t. A társasági szerződés tartalmának megállapításánál a jelenleginél nagyobb szabadságot engedélyezett a régi Gt., amikor annak a 20. -a lehetővé tette a tagoknak, hogy e törvénynek a társasági szerződésre vonatkozó rendelkezéseitől eltérhetnek, ha e törvény az eltérést nem tiltja. A régi Gt. szerint csak az Rt-nél volt kivétel, ahol az eltérést a jogszabályi megengedéshez kötötték. A jogszabály lehetővé tette ugyan, hogy minden külföldi és belföldi társaságot alapítson, de fenntartott még bizonyos megkülönböztetéseket a külföldiekkel és a magánszemélyekkel szemben. Így pl. a részvénytársaság kivételével csak országában cégként bejegyzett külföldi vehetett részt társaság alapításában. Többségi külföldi tulajdonban lévő cég alapításához pedig a Pénzügyminisztérium és a Kereskedelmi Minisztérium együttes engedélyére volt szükség, ami három hónapig is eltarthatott. Korábbi jogi rendelkezésekkel szemben lehetővé tette a kft és az rt. vonatkozásában az egyszemélyes társaság alapítását (működtetését). Megfordult a helyzet a külföldi tőke vonatkozásában. Amíg korábban tiltották, később szűk körben lehetővé tették, majd hosszabb, rövidebb engedélyezési eljárás alá vonták a külföldi tőke részvételének lehetőségét, addig már adózás szempontjából kifejezetten előnyben részesítették a külföldi tőkét. Így történt meg gyakran, hogy az 1.M.Ft tőkével rendelkező Kft-nél befizették a külföldi rokont, ismerőst 20%, azaz 200e. Ft erejéig. A többletadminisztráció az adókedvezménynél kifizetődött, 200e. Ft értékű valutához pedig ha nem fehéren, akkor feketén hozzá lehetett jutni. A régi Gt 22. -a is előírta, hogy nem pénzbeli betét csak forgalomképes dolog lehet, ezt a rendelkezést mégis pontosítani kellett a sok visszaélésre tekintettel. A régi Gt. 24. -a szerint a társaság ugyan a cégjegyzékbe való bejegyzéssel, de a társasági szerződés megkötésének, részvénytársaságnál az alapszabály elfogadásának napjára visszamenőleges hatállyal jött létre. Ugyanez vonatkozott kifejezett ellenkező szabályozás hiányában a módosításra is. Utólag nehéz megállapítani, hogy a jogszabályalkotó érezte-e meg azt, hogy (különösen Budapesten) 2-3 évig is el fog tartani egy cég /módosítás/ bejegyzése, vagy pedig azért tartott ilyen hosszú ideig, mert enélkül is tudott működni a cég.
18 A régi Gt. eredeti szövege a közkereseti társaságnál külön nevesítette a gazdasági munkaközösséget és a jogi személy felelősségvállalásával működő gazdasági munkaközösséget. Ez részben a még le nem zárult rendszerváltozás miatt a magánszektor még mindig meglévő megkülönböztetését jelentette, részben figyelemmel volt a már működő gmk-ra és VGMK-k-ra is. A korlátot már az 500 munkavállaló alkalmazhatósága jelentette. A jogi személy felelősségvállalásával működő gazdasági munkaközösség terminológia a vállalati gazdasági munkaközösség elnevezés helyébe lépett. A szabályozásnak volt egy jelentős rendelkezése, ami lehetővé tette a VGMKnak GMK-vá alakulását. Az anyacégek ugyanis felelősségvállaló nyilatkozatukat egyre gyakrabban vonták vissza és az önállóan is működni képes társaságnak biztosítani kellett az egyszerűbb átmenetet a megszűnés és újraalakulás bonyolult mechanizmusával szemben. A régi Gt az egyesülést még önálló társulási formának tekintette. Csak jogi személyek lehettek a tagjai. A régi Gt. a közös vállalatnál hangsúlyozza, hogy a tagok csak jogi személyek lehetnek. A régi Gt. a Kft alapításánál a törzstőke minimális összegét 1.000.000. Ft-ban határozta meg. Ebből a pénzbetét összege nem lehetett kevesebb 500.000. Ft-nál. Az 1989-1997 közötti inflációt figyelembe véve ez nem volt alacsony összeg. Az 500.000. Ft pénzbetétet és a nem pénzbeli betétet az alapításkor be kellett fizetni ill. szolgáltatni. A baj inkább a rendelkezések kijátszhatóságából és ellenőrizhetetlenségéből eredt. A pénzbetét banki befizetésekor sajnos általánossá vált a kölcsönkérem, befizetem, cégbírósági beadást igazolom, pénzt kiveszem, a kölcsönt visszafizetem eljárás. Az apporttal sem volt jobb a helyzet. Sokszor apportáltak értéktelen, vagy forgalomképtelen dolgokat. Ez utóbbira jellemző volt a tag nevének imázsa, vagy a kialakult kapcsolatrendszer. A rendszerváltás előtt rendkívül drágán lehetett egyes nyugati import termékekhez /pl. számítástechnikai eszközök/ hozzájutni. Tekintettel a 3-5 éves várakozásokra a 3 éves használt /keleti/ autó sokszor többe került, mint az új. Amikor ezeket pár évvel később apportálták a számla szerinti értéket esetleg inflációval felszorozva vették figyelembe, de már töredékét érte csak annak. Nem volt más a helyzet a feleslegessé vált termelési eszközökkel, gyártássorokkal kapcsolatban. Ezek
19 sokszor már elidegenítésük, újra felszerelésük idején is reménytelenül elavultak voltak, szakszerű működtetésük esetén is legfeljebb szocialista hazai, vagy KGST minőséget lehetett velük elérni. Ehhez járult hozzá a szükséges felújítás elmaradása, szakszerűtlen javítás, üzembe helyezés stb. Ha megkíséreltek termelni ezekkel, ez inkább veszteséget, mint nyereséget eredményezett. Ingónál, ingatlannál nem tisztázták, hogy tulajdonjogról, vagy haszonélvezeti, használati jogról van szó. Tulajdonjogot anélkül apportáltak, hogy azt tényleges megszerezték, ha megszerezték átruházták volna. Pótbefizetést ritkán vállaltak Így alakultak ki a tőke nélküli korlátolt felelősségű társaságok.. Ez sokszor a tulajdonosaikat felelőtlenségre sarkallta. Tartozásaikat nem fizették, hanem hagyták inkább a céget felszámolni és egy másikkal folytatni a tevékenységet. A hitelező nem jutott kielégítéshez, vagy egyességgel követelése töredékét kapta meg. Sok visszaélést eredményezett a kizárás régi Gt. szerinti szabályozása, amely nem csupán a kizárás kezdeményezését, hanem magát a kizárást is a taggyűlés hatáskörébe utalta. Mivel érdekeltségére tekintettel - az akár 90%-os többségben lévő kizárást elszenvedő tag a kérdésben nem szavazhatott egyedül a másik akár 10%-os üzletrésszel rendelkező tag - döntött ebben a kérdésben. Ha a felek között a viták odáig fajultak, hogy mindkét tag ki akarta zárni a másikat, az döntött, hogy melyik tag lépett először. A kizárt tag hiába vétette 2. pontként napirendbe a másik kizárását, ha már az 1. napirendi pont alapján kizárták. Fennállt ugyan a bírói út lehetősége a kizárt tag előtt, de, ha a bíróság a kizárást fel nem függesztette, a kizárt tag addig sem gyakorolhatta jogait. Az ezen ügyekben is rendkívül lassú bírósági eljárás alatt pedig a másik félnek volt lehetősége arra, hogy nehezen bizonyítható trükkökkel, jelentős vagyont kivegyen a cégből, tönkretéve azt. Ügyes trükkel pedig még azt is el lehetett érni, -például ha a másik tag a kizárást kezdeményező tag által tudottan - nem a Cégbíróságnál bejelentett helyen lakott, hogy sem a taggyűlésről, sem a kizárásról, sem üzletrészének bagatell áron való eladásáról nem szerzett időben tudomást. Sajnálatos módon előfordult, hogy a jeles jogászokból álló választott bíróság törvényesnek ítélt egy ilyen eljárást. Minden testületnél előfordulhat szavazat egyenlőség, tehát a kérdés szabályozása elkerülhetetlen. A régi Gt. a társasági szerződésre bízta a döntés módját. Az ebben az időszakban kötött társasági szerződések többségénél azt a megoldást választották, hogy a taggyűlés elnökét tették meg döntőbíróvá. Természetesen törvényes volt, a
20 legnagyobb, a legkisebb üzletrésszel rendelkező tulajdonosnak a döntés jogát átengedni, de még a sorshúzás is dönthetett. A bírói gyakorlat csak azt tartotta törvénysértőnek, ha a döntést a társaság tagjain kívül álló szervezet, vagy személy hozta. A régi Gt. a részvénytársaságok szabályozásánál nem vette kellő módon figyelembe, hogy a nagy tőkeerős, tőzsdére vitt részvénytársaságok mellett nagyszámban léteznek Kft. méretű részvénytársaságok is. A régi Gt. ismerte ugyan a zártkörű alapítású részvénytársaságot, de a zártkörűen működőt már nem. Még a kétszemélyes apa-fia alkotta részvénytársaságnál is a közgyűlést az ülést megelőző 30 nappal, hirdetményi úton is össze kellett hívni. Kötelező volt az igazgatóság és e helyett nem lehetett egyszemélyes vezetést előírni. A régi Gt. főbb módosításai: Az 1990 évi V. tv.-re várt a feladat, hogy a rendszerváltást megelőző szemléletet kiiktassa a régi Gt.-ből (külföldi csak cég lehetett, 500 fő munkavállaló alkalmazhatóságának korlátja, míg a többségben külföldi kézben lévő társaságok engedélyezésének kötelezettségét az 1990. évi XCVIII.tv. törölte el. ) Két év gyakorlatát is figyelembe véve elsősorban a meglévő törvényszöveget pontosította az 1991. évi LXV. törvény a cégbírósági eljárási szabályokra is kiterjedően. Az apportálás szabályait szigorította. A Kft-nél egyértelművé tette, hogy csak 500.000.Ft első részlet befizetésével lehet társaságot indítani. A régi Gt. volt tehát az a jogszabály, mely visszanyúlt még a II. világháború előtti társasági jogunkhoz, s azt modernizálva próbálta társasági jogunkat átfogóan szabályozni. A régi Gt. még nem történelmi kategória. Az új Gt.-t hatályba léptető 299. több olyan rendelkezést tartalmaz, amelyek szerint a meglévő társaságok nem azonnal kerültek az új Gt hatálya alá. A hivatkozott jogszabályhely (2) bekezdése szerint E törvény hatálybalépését megelőzően a cégjegyzékbe már bejegyzett társaságok a cégjegyzékben vezetett adataik első változásakor kötelesek társasági szerződésüket (alapító okiratukat, alapszabályukat) a (3)-(8) bekezdésekben foglalt kivételekkel - e törvény rendelkezéseinek megfelelően módosítani. Ezt a rendelkezést a Legfelsőbb Bíróság később úgy értelmezte, hogy ha módosítást kötelezően előíró kényszerhelyzetek egyike sem következett be és a cég önként sem
21 módosította társasági szerződését az új Gt szabályainak megfelelően, akkor még jelenleg is a régi Gt. hatálya alatt áll. Ez azt jelenti, hogy ugyan egyre kisebb számban - még jelenleg is vannak cégek amelyek a régi Gt. szabályai szerint működnek. III. A társaságok fajtái A jelenleg hatályos és a továbbiakban tárgyalt 1997. évi CXLIV. tv. /rövidítve: Gt./ öt társasági formát ismer. - közkereseti társaság - betéti társaság - közös vállalat - korlátolt felelősségű társaság - részvénytársaság. A társaságot létrehozó felek csak abban a kérdésben dönthetnek, hogy melyik társasági formát választják, de ha ez a választás egyszer megtörtént akkor már irányadóak a számukra a választott társasági formára vonatkozó szabályok. Azt sem tehetik meg külön felhatalmazás hiányában, hogy a jogszabályon belül vegyesen alkalmazzák az egyes társaságokra vonatkozó szabályokat. Az új társasági törvényben tovább szigorították az eltérés lehetőségét. Míg a régi Gt. szerint a részvénytársaság kivételével tiltás hiányában - el lehetett térni a szabálytól, addig a jelenlegi szabályozás szerint az eltérésre csak akkor van lehetőség, ha ezt a Gt. kifejezetten megengedi. 1. Közkereseti társaság A Gt. 81. szerint a közkereseti társaság tagjai arra vállalnak kötelezettséget, hogy korlátlan és egyetemleges felelősségük mellett üzletszerű közös gazdasági tevékenységet folytatnak és az ehhez szükséges vagyoni hozzájárulást a társaság rendelkezésére bocsátják. A rendszerváltást követő tőkeszegény világban természetes lett volna, hogy ezt az egyszerű társasági formát részesítik előnyben. Nem ez történt. Véleményem szerint nem lehet a kialakult helyzetet kizárólag azzal magyarázni, hogy egyrészt a betéti társaságnál csupán elég egy személy korlátlan felelőssége, másrészt a kft-nél a tőke egy kis ügyeskedéssel előteremthető és itt senki nem köteles a saját