A MAGYAR KOHÁSZAT JELLEMZŐI

KOHÁSZAT MUNKAADÓI OLDAL Tárgy: az Autonóm társadalmi párbeszéd erősítése Phare program előkészítése A MAGYAR KOHÁSZAT JELLEMZŐI (résztanulmány) Vaskohászat (és a Magyar Vas- és Acélipari Egyesülés további tagvállalatainak jellemzői) Alumíniumkohászat Színesfémkohászat Fémöntés Készült: 2001. december 2002. január, Budapest, 2002. január 14.

T A R T A L O M Oldal BEVEZETŐ VASKOHÁSZAT I. A Vaskohászat, illetve a Magyar Vas- és Acélipari Egyesülés jellemzői 1 1. A hazai gyakorlat 1 2. Nemzetközi gyakorlat 3 II. A magyar acélipar helyzetének alakulása 4 1. Az elmúlt évtizedben lezajlott események 4 1.1. Szerkezetváltás 4 1.2. Foglalkoztatás 6 1.3. Privatizáció 7 2. EU csatlakozás és jövőkép 8 3. A kollektív párbeszéd fórumai 11 3.1. A vaskohászatban működő szakszervezeti-szövetségi szerveződések 11 3.2. Munkaadói szervezet(ek) 11 4. A kollektív párbeszéd 13 4.1. Előzmények 13 4.2. A piacgazdaság bérmechanizmusra történő áttérés feladatai és javaslat a Kollektív Ágazati Bérmegállapodásra 13 4.3. A DUNAFERR társaságcsoport kollektív szerződése 14 4.4. A Vaskohászati Vállalatok Szakmai Szövetségének (VVSZSZ) 15 Középszintű Kollektív Szerződése (VSZKSZ) 4.5. Módosítások legfontosabb elemei 17 4.6. A módosításokról 18 5. A középszintű szociális párbeszéd további fórumai, eseményei 21 6. Összefoglaló 22 7. Európai Üzemi Tanácsok 22

2 MELLÉKLETEK 1. Az MVAE tagvállalatainak helyzete 2. Az érintett szervezet (szerződés), illetve tagvállalati rövidítések megfelelője 3. Tagvállalati szerveződések 4. TEÁOR 5. A Magyar Vas- és Acélipari Egyesülés tagvállalatai és a Vaskohászati Szakágazati Kollektív Szerződés hatálya alá tartozó vállalkozások és szakszervezetek (2001) 6. Az MVAE-ben és ezen belül a vaskohászatban foglalkoztatottak átlagos állományi létszáma 7. A vállalkozások nagysága ALUMÍNIUMKOHÁSZAT JELLEMZŐI I. Az alumíniumkohászat gazdasági helyzete és a szociális párbeszéd 1 jellemző vonásai 1. Magyar Alumíniumipar 1 2. Alumínium ágazat, Inota 2 II. Kapcsolat az Alumíniumipari Szakszervezetek Szövetségével (ASZSZ) 3 MELLÉKLETEK 1. Munkaügyi kapcsolatok szereplői az alumíniumipari ágazatban A SZÍNESFÉMKOHÁSZAT JELLEMZŐI I. Ágazat jellege, struktúrája 1 II. Munkaügyi kapcsolatok szereplői 2 III. Kollektív alku jellemzői 4 IV. Participációs intézmények 5

3 A FÉMÖNTÉS JELLEMZŐI 1. Ágazat jellege, struktúrája 1 1.1. 275 Fémöntés alágazat struktúrája 1 1.2. A fémöntés szakágazat jelenlegi gazdasági helyzete 11 1.3. Az EU csatlakozás várható hatása a fémöntés szakágazatra 15 2. Munkaügyi kapcsolatok szereplői a fémöntés szakágazatban 18 2.1. Milyen szakszervezetek vannak jelen a szakágazatban? 18 2.2. Mely munkaadói szövetségek vannak jelen a fémöntés szakágazatban? 19 2.3. A Magyar Öntészeti Szövetség jellemzése: 19 3. Kollektív alku jellemzői 3.1. Van-e/volt-e a szakágazatban középszintű kollektív vagy bérmegállapodás? 20 3.2. Az Öntészeti szakmai bérmegállapodás megszűnése 21 3.3. Törekvések az Öntészeti szakmai kollektív szerződés (ÖSZKSZ) 21 megkötésére 4. Középszintű szociális párbeszéd fórumai 22 ÖSSZEFOGLALÓ MEGÁLLAPÍTÁSOK

B E V E Z E T Ő A tanulmány a magyar kohászati ágazat (vaskohászat, alumíniumkohászat, színesfémkohászat, fémöntés) elemzését, bemutatását tartalmazza, a munkaadói oldal(ak) rendelkezésére álló információinak felhasználásával. Szerkezetét tekintve külön külön, al-, szakágazatonként készültek el a helyzetelemző résztanulmányok, az egyes munkaadói szervezetek hosszabb vagy rövidebb ismeretanyagától függően. Az anyagok első fejezetei, elsősorban a vaskohászat és fémöntés területén történelmi visszatekintéssel is szolgálnak, mert csak így érthető meg az a drasztikus gazdasági, foglalkoztatási átrendeződés, amely az elmúlt évtizedben a szakmát érte. A kohászati termelés radikális csökkenése, a pénzügyi válság, a konszolidáció, reorganizáció és privatizáció rányomták bélyegüket mind a helyi, mind a középszintű szociális párbeszéd megfelelő keretek között tartására, s az újraindítás jelentős erőfeszítésekkel járt. A szakma területén a meghatározó munkavállalói partner, a Vasas Szakszervezeti Szövetség. A szövetséggel a nehézségek ellenére sem szakadt meg a jó kapcsolat, s az elmúlt tíz év nehézségei közepette is megvolt a felekben a munkabéke megőrzésére, megszervezésére való törekvés. Ezt példázza a Vaskohászati Vállalatok Kollektív Szerződésének (VSZKSZ) létrejötte is, vagy a szerződéskötési hajlandóság a fémöntés területén. Az alumíniumkohászat statisztikailag a kohászatba tartozik, de szakszervezeti kapcsolódása nem a Vasashoz köti. Ezen szakágazatban is fellelhető napjainkban (illetve mintegy öt éve már) a megállapodások létrejötte, a szerződéskötésre való hajlam.

2 A munkavállalói és a munkaadói oldal párbeszédének nagyfokú javítására van viszont szükség a színesfémkohászat területén. A szerződéskötések, illetve a már megkötött szerződésekhez való csatlakozás (nem beszélve a kiterjesztésről) gátja, hogy: az ágazat egyes cégei között is jelentős jövedelmezőségbeni eltérések vannak, a társaságok regionális elhelyezkedése meghatározó, ugyanis míg az északi térségben 17-20 %-os a munkanélküliség ráta, addig Budapesten vagy a Dunántúlon 3-6 %-os, az átlagbérek között nem egyszer kétszeres, két- és félszeres különbségek vannak, jövedelmezőségi különbségek miatt eltérő lehetőségek vannak a szociális juttatások területén is, az elmúlt évtizedben a hangsúly elsősorban a munkahelyek megőrzése, semmint az alku felé tolódott el.

VASKOHÁSZAT

I. A Vaskohászat, illetve Magyar Vas- és Acélipari Egyesülés általános jellemzői A Magyar Vas- és Acélipari Egyesülés (MVAE) 1980 óta működik önkéntes egyesülésként. Jelenleg 28 vállalkozás tagja az Egyesülésnek, ebből 15 cég a vaskohászati alágazatba tartozik, a többi 13 pedig a vaskohászattal kapcsolatban álló kereskedelmi (hulladék, késztermék) alapanyaggyártó, továbbfeldolgozott termékeket gyártó (acélszerkezet), kutató, minőségüggyel foglalkozó és energiaszolgáltató társaság. Ezt azért szükséges jelezni, mert az eddig kialakult szociális párbeszédnek nemcsak a vaskohászati társaságok voltak a résztvevői, hanem az MVAE további tagvállalatai is. Ebben a fejezetben így most csak a vaskohászatot és a hozzá szorosan kötődő társaságok helyzetét mutatjuk be. Úgy véltük, hogy együttesen kell szemlélni a kohászatot, ezért a további fejezetekben ezen alágazatokat jellemző fő vonásokat is összefoglaltuk. Munkaadói oldalról szemlélve mivel hasonló a tevékenység, hasonló az iparban elfoglalt hely, a nehéz fizikai munka, a kereseti rendszer és annak szintje e statisztikai besorolás indokolt. Az alábbiakban összefoglaljuk a hivatalos statisztikai besorolást, amelyből látható, hogy a KOHÁSZAT, jelenleg hogyan értelmezhető. 1. A hazai gyakorlat Az 1992-től érvényes magyar ágazati osztályozás (A gazdasági tevékenységek egységes ágazati osztályozási rendszere, TEÁOR) a felső két szinten átvette a nemzetközi ajánlásokat és a hazai tevékenységek sajátos kombinációit a harmadik és a negyedik szinten érvényesítette. A hierarchia szintek elnevezésére azonban a magyar statisztika megtartotta a korábbi gyakorlatot (gazdasági ág, ágazat, alágazat, szakágazat). Az ágazati osztályozási rendszer alapul szolgál a gazdasági egységek ágazati besorolására, amely a statisztikai számjel része (a 8 számjegyű törzsszám után következő 4 számjegyű

2 TEÁOR szám). A tevékenységek osztályozásában, a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően, nem játszik szerepet, hogy a tevékenység milyen tulajdon, vagy gazdálkodási formában történik. Jelenleg az Európai Unió megfelelő osztályozásán alapuló egységes ágazati osztályozási rendszer van érvényben (TEÁOR 98). Ennek fő jellegzetessége, hogy a 17 főcsoporton belül (gazdasági ág) alcsoportokat is megkülönböztet (az első szinten betűjelet alkalmazva). A második szinten 60 főosztály, a hagyományos magyar gyakorlatnak megfelelően ágazat van megkülönböztetve. Pl.: D FELDOLGOZÓIPAR (gazdasági ág, egyben iparág) DJ FÉMALAPANYAG-, FÉMFELDOLGOZÁSI TERMÉKEK GYÁRTÁSA (iparági alcsoport) 27 FÉMALAPANYAG GYÁRTÁSA (ágazat) 27.1. Vas-, acél-, vasötvözet-alapanyag gyártása (alágazat) 27.2. Csőgyártás (alágazat) 27.3. Vas, acél, egyéb feldolgozása (alágazat) 27.10. Vas-, acél-, vasötvözet-alapanyag gyártása (szakágazat) 27.21. Öntöttvas cső gyártása (szakágazat) 27.22. Acélcső gyártás (szakágazat) 27.31. Hidegen húzott vas-, acéltermék gyártása (szakágazat) 27.32. Hidegen hengerelt keskeny acélszalag gyártása (szakágazat) 27.33. Hidegen alakított acélidom gyártása (szakágazat) 27.34. Acélhuzal gyártás (szakágazat) 27.35. Vas, acél, egyéb máshova nem sorolt (nem ECSC) termék gyártása (szakágazat) 27.5. Fémöntés (alágazat) Fenti példából látható, hogy a vaskohászat, mint hagyományos értelemben vett ipari alágazat a 27.1 27.3. alágazatok összessége, nem ágazat, mivel a 27. fémalapanyag gyártása (ágazat) a 27.4. nem vasfém alapanyag-gyártást (alumínium, réz, egyéb), mint alágazatot is, tartalmazza.

3 Ennek tisztázása azért is szükséges, mert az EU előírásoknak megfelelő iparstatisztikai adatok alkalmazása az EU csatlakozás után előírt követelmény lesz. Az MVAE tagjai közül négy vállalkozás sorolható a kisvállalkozások közé, nyolc társaság tartozik a közepes vállalkozások körébe, a többi tizenhat társaság nagyvállalatnak számít. A 28 tagvállalat 2001-ben mintegy 12 700 főt foglalkoztatott, a létszám több mint 80 %-a a vaskohászati besorolású társaságoknál áll alkalmazásban. (Itt kívánjuk megjegyezni, hogy az összeállításban szereplő adatok 1996-2000 közötti tényadatok, 2001. évre év végi várható vállalatok által előrejelzett adatok.) Létszámát tekintve a két legnagyobb vállalkozás a DAM Steel Speciális Acélgyártó Rt. és a DUNAFERR Acélművek Kft., ez a két cég a tagvállalati létszám több mint 40 %-át foglalkoztatja. Az Egyesülésbe tartozó vaskohászati cégek állítják elő a hazai nyersvas és acéltermelés, valamint a melegen hengerelt termékek termelésének 100 %-át. Az összes hazai acéltermék gyártásának mintegy 98 %-át adják az MVAE-ba tartozó társaságok. Az 1990-es években lezajlott ipari szerkezetváltás következtében a hazai iparon belül az acélipar súlya jelentősen mérséklődik. A termelési érték és létszámarányát tekintve is mindössze 2 %-os a részesedése, szemben az 1980-as évekbeni 7-8 %-os részesedési aránnyal. A hazai acéliparnak három bázisa van, Dunaújváros, az észak-magyarországi térség (Borsod, Nógrád megye) és Csepel. 2. Nemzetközi gyakorlat A tevékenységek, termékek és szolgáltatások rendszerezése, osztályozása elsődleges, központi helyet foglal el a gazdaságstatisztikában. A tevékenységek ágazati osztályozási rendszere a gazdasági tevékenységeknek a tevékenység jellege szerinti osztályozását jelenti. A termelő és szolgáltató tevékenységek jellegét azok a kritériumok határozzák meg, hogy mi az előállított termékek és szolgáltatások felhasználási célja, és az előállításuk során milyen technológiát alkalmaznak.

4 A tevékenységi osztályozások nemzetközi összehangolása során nagy hangsúlyt fektetnek a statisztikai egységek meghatározására és a megfogalmazások egységesítésére. A tevékenységi osztályozás a tevékenységeket végző gazdasági egységeket sorolja be a fő tevékenységüknek megfelelően. A magyar statisztikai gyakorlat a gazdasági szervezeteket tekinti a besorolás egységének. Ezeket a szervezeteket a fő tevékenységük szerint sorolják be az ágazatokba. Nemzetközi szinten nagy hangsúlyt fektetnek a nemzeti ágazati osztályozás harmonizálásának. Az ENSZ Statisztikai Bizottsága által elfogadott Gazdasági tevékenységek Szabványos Nemzetközi Osztályozása (ISIC) harmadik felülvizsgálatának változata (ISIC Rev. 3.) van jelenleg érvényben. Az ENSZ (ISIC) osztályozás alapján dolgozta ki az Európai Közösség a saját ágazati osztályozását (NACE). A legújabb ISIC Rev. 3. változatot követve, jelenleg a NACE Rev. 1. alkalmazása van érvényben az Európai Közösség tagországaiban (1993- tól kezdődő adatgyűjtések esetén). Az Európai Közösségen belül a NACE alkalmazása kötelező, pontosabban minden osztályozási szinten csak olyan struktúrában lehet statisztikai adatokat közölni, amelyekből öszszeállítható a NACE szerinti osztályozás. Az ISIC Rev. 3. és a NACE Rev. 1. egyaránt négy szintet különböztet meg, az első jegyen nem számot, hanem betűjelet alkalmazva. Mindkét nemzetközi ajánlás a legfelső szinten 17 főcsoportot (section), a második szinten 60 főosztályt (division) különböztet meg, a harmadik szinten (group) és a negyedik szinten (class) már eltérő részletességű bontást alkalmaz. II. A magyar acélipar helyzetének alakulása 1. Az elmúlt évtizedben lezajlott események 1.1. Szerkezetváltás

5 A magyar acéliparban az elmúlt évtized elején a gazdasági rendszerváltozás következtében, a piacgazdaság kialakulásával évekig tartó strukturális válság következett be, melyet a kormányzat állami segítséggel csak szűk körben tudott mérsékelni. A gazdasági rendszerváltás és a KGST összeomlása következtében az ország acélfelhasználása néhány év alatt kevesebb, mint a felére (az egy főre eső felhasználás 240 kg/főről 90 kg/főre) esett. A belső felhasználás drámai csökkenésével egyidejűleg rendkívüli mértékben megnőtt a környező országok részéről megnyilvánuló importnyomás (kapacitásaikat így kívánták fenntartani). Az állam ebben az időszakban lényegében sorsára hagyta az acélipari vállalatokat. Ennek következményeként a borsodi régióban működő két nagyvállalatot (Ózd és Diósgyőr) roszszul sikerült privatizációba vitték, működésüket csak a privatizációból való visszavásárlással lehetett fenntartani. 1992-ben mindkét nagyvállalat csődhelyzetben volt. A lapos termékeket gyártó DUNAFERR Dunai Vasmű az export dinamikus növelésével nagyrészt ellensúlyozni tudta a hazai piac összeomlását. Pénzügyileg azonban ez a vállalat is súlyos helyzetbe került. 1989-1992. között a nyersacéltermelés 54 %-kal, a hosszútermékek gyártása 78 %-kal, a lapostermékek gyártása 23 %-kal, a varratmentes csövek gyártása 70 %-kal, a vaskohászatban foglalkoztatottak száma 50 %-kal csökkent. Bár a termelő kapacitások kihasználtsága főleg a hosszútermék-gyártó vállalatoknál töredékére esett vissza, tudatos leépítésekre ekkor még nem került sor. A magyar gazdaság és az acélfelhasználás 1992-ben volt a mélypontján; 1993-96 között mindkettő lassú fejlődésnek indult. Az acélfelhasználás ugyan 40 %-kal nőtt (1996-ban 130 kg/fő körül volt), de még mindig sokkal kisebb maradt a 80-as évek hazai, illetve az EU aktuális adatainál. A nyersacéltermelés 1994-ig nőtt, majd ezt követően 1,8-1,9 M t körül stabilizálódott. A lapostermékek termelése folyamatosan emelkedett és 1996-ban megközelítette a 80-as évek maximumát. A hosszútermékek termelése is nőtt; 1996-ban ugyan 44 %-kal nagyobb

6 volt az 1992-esnél, de még mindig csak 32 %-a volt az 1998-as termelésnek. Részletes adatok a mellékletben. 1.2. Foglalkoztatás A magyar vaskohászatban 1975-ben még mintegy 85 000 főt foglalkoztattak. Ebben persze szerepe volt az akkori statisztikai besorolási rendszernek is, mivel itt szerepeltek a vaskohászattal szoros gazdasági kapcsolatban álló szolgáltató, kutató, termelő cégek is, valamint a teljes vas- és acélöntés. (Így a Kohászati Gyárépítő Vállalat, a Kohászati Alapanyagelőkészítő Vállalat, a Vasipari Kutató Intézet, az Öntödei Vállalat és a Csepel Művek Tröszt jelentős része is). Ezek a cégek néhány kisebb öntödétől eltekintve fokozatosan, de napjainkra felszámolásra kerültek. (Néhány fővel, kisebb acélfeldolgozó egységek jöttek létre.) A vaskohászatban (a szorosabban vett termelő cégeket tekintve) 1985-ben is még mintegy 58 400 főt foglalkoztattak. Ez a szám 1988-ig 5 600 fővel mérséklődött, majd 1991-ben jóval drasztikusabb, összesen 31.000 fős csökkenés következett be. Ebben az időben a létszámcsökkenés már több okra vezethető vissza. Egyrészt megkezdődött a szolgáltató, kereskedelmi és egyéb, nem az alaptevékenységgel összefüggő részlegek leválása, leányvállalatok, majd társaságok alakulása. Másrészt magára az alaptevékenységre, de abból is elsősorban a nagyobb hozzáadott értéket létrehozó továbbfeldolgozott termékgyártásra szintén társaságok alakultak. Harmadrészt valójában már megkezdődött a reorganizáció első szakasza, ugyanis az acélfelhasználás csökkenése miatt és a követelményekhez igazodva már a '80-as évek végén fokozatosan álltak le az elavult termelő berendezések. Ezek után 1992-ben bekövetkezett a nehézipari, és benne a vaskohászati válság mélypontja. Megkezdődtek a csődök, a felszámolások, a sikertelen privatizációk. Több vállalat tevékenysége megszűnt. (Borsodnádasdi Lemezgyár, Ötvözetgyár). A kormány reorganizációt célzó intézkedései 1992-től 1996-ig jelentettek közvetlen beavatkozást, ez idő alatt a létszámcsökkenés (további 7 ezer fő) főbb összetevői a következők voltak: korkedvezményes nyugdíjba vonult: 26 % korengedményes nyugdíjat kapott: 34 % foglalkoztatási társaságba került: 14 % munkanélkülivé vált: 20 %

7 egyéb (más munkahely, vállalkozás): 6 % 1996-ban a Diósgyőri Acélművek Kft. technológia-váltása újabb 1 700 fő munkahelyét szüntette meg, amely a humánus megoldások alkalmazása ellenére már inkább a munkanélküliek táborát növelte. 1998-ban megszűnt a melegen hengerelt csőgyártás Budapest-Csepelen, amely további 800 ember elbocsátását jelentette. 1.3. Privatizáció Vaskohászat (illetve az MVAE tagvállalatai) Az 1980-as évek végén a 90-es évek elején az acélipar válságával egy időben indultak meg a szervezeti változások a nagy állami vállalatoknál. A vállalatok a különféle termelőés szolgáltató tevékenységekre önálló vállalkozásokat hoztak létre. Ezzel párhuzamosan elindult a privatizáció, a maga ellentmondásaival, problémáival együtt. A nem vaskohászati besorolású tagvállalatok közül ma már csak a DUNAFERR társaságok vannak részben vagy egészben állami tulajdonban. A többi társaságot már privatizálták vagy már, eleve magántulajdonú cégként alakultak. A privatizáltság foka (a konszolidált jegyzett tőkére vetítve) M.e.: % Állami tulajdon Külföldi tulajdon Belföldi* tulajdon Egyéb** Vaskohászat összesen 49,2 32,4 9,4 9,0 Nem vaskohászati tagvállatok össz. 64,3 24,6 11,1 0 MVAE tagvállalatok összesen 50,1 31,9 9,5 8,5 * Belföldi társaságok, illetve magánszemélyek ** Önkormányzatok, társadalombiztosítás, stb.

8 M.e.: % Állami tulajdon Külföldi tulajdon Belföldi tulajdon Egyéb Csepel 100,0 Észak-Magyarország 10,7 68,2 21,1 0 DUNAFERR társaságok 73,5 10,9 1,0 14,6 Az MVAE tagvállalatai jelenleg még 50 %-ban állami tulajdonban vannak, e mérték változása alapvetően a DUNAFERR társaságcsoport magánosításától függ. Külföldi tulajdonban van az ózdi és miskolci acélgyártás döntő része (Ózdi Acélművek Kft., Finomhengermű Munkás Kft., Diósgyőri Acélművek (Steel) Rt., a DUNAFERR Lőrinci Hengermű Kft., valamint a DWA DUNAFERR Voest Alpine Hideghengermű Kft. egy része. A kapcsolódó cégek közül külföldi tulajdonú a Rath-Hungária Rt. (tűzállótéglagyártás). A külföldi tulajdon hányada a tagvállalatoknál mintegy 32 %-os. 2. Az EU csatlakozás és jövőkép Az acélpiac védelme ma is és valószínűleg a jövőben is a magyar acélipar egyik legfontosabb, kívülről sokszor támadott kérdésköre. Adminisztratív védelem (kvótarendszer) már ma is csak igen korlátozottan alkalmazható, a közép-európai társaságokkal a kétoldalú megegyezések felé tolódott el a hangsúly, nagyon változó sikerrel. A leginkább minőségalapú piacvédelem hatékony működtetésének feltételei (szigorú piacfelügyelet és fogyasztóvédelem) még messze elmaradnak az EU gyakorlattól, eddigi sürgetéseink nem sok eredménnyel jártak. Csak remélhetjük, hogy az EU csatlakozás közeledtével ennek is kialakulnak a feltételei; addig viszont indokolt egyéb módszerek alkalmazása. Ami az EU csatlakozás egyéb kritériumait illeti, a magyar acélipari vállalatok minőségügy szempontjából kedvező helyzetben vannak: valamennyien rendelkeznek nemzetközi szervezetek által tanúsított ISO 9001 vagy 9002 szerinti minőségbiztosítási rendszerrel. A csatlakozás szempontjából a vállalatok környezetvédelmi helyzete ítélhető a legkritikusabbnak. Elsősorban a primer technológiák (zsugorítmánygyártás és nyersvasgyártás) légszennyezése és a vízszennyezés mértéke haladja meg az EU normákat. A felkészüléshez

9 néhány éven belül kb. 25 Mrd Ft-nyi (100 M Euro) fejlesztést kellene végrehajtani, ehhez adódnak még a környezetvédelmi rendszerek, berendezések működési költségei. Erre a vállalatok önerőből nem lesznek képesek; a fejlesztésekhez kormányzati és EU támogatást is igénybe kívánnak venni (a környezetvédelmi fejlesztések állami támogatása mint ismeretes hosszabb távon is lehetséges). A magyar gazdaság reményteljes pozícióban, az EU átlagot lényegesen meghaladó növekedési kilátásokkal lépett a harmadik évezredbe. Mivel a gazdaság fő hajtóereje továbbra is az ipar lesz, jelentősen nő az acélfelhasználás (2005-ben elérheti a 2,4-2,5 Mt-át). Az ipar modernizálásának eredményeképpen az átlagosnál is gyorsabban fog nőni az értékesebb, feldolgozott termékek részaránya a felhasználásban. Jelenleg hazánkban az egy főre jutó acélfelhasználás 170-180 kg/fő, az EU jelenlegi átlaga ennek kétszerese. A növekedés üteme nem lesz azonos a különböző acéltermékek körében. A gazdaság további modernizálódásának eredményeképpen várható, hogy acélfelhasználásunk szerkezete is közeledik a fejlett országokéhoz: a nagyobb értékű, nagyobb teljesítményű termékek felhasználása gyorsabban, a melegen hengerelt tömegacéloké valószínűleg lassabban fog nőni az átlagnál. A nagyobb méretpontosságú, hidegen alakított, nagyobb élettartamot és esztétikusabb külsőt biztosító bevonatolt termékek aránya ezért nőni fog a felhasználásában (ez a tendencia már az elmúlt években is kimutatható volt). Ugyanúgy az átlagnál gyorsabban nőhet a nemesacélok, ötvözött acéltermékek felhasználása; a járműipari beszállítók és a gépipar egyéb szereplői ehhez jó felvevőpiacot fognak biztosítani. Vállalatainknak oda kell figyelni ezekre a folyamatokra; fejlesztési döntéseiknél fel kell készülni ezekre a változásokra, hiszen mint láttuk ezekből a termékekből ma is nettó importőrök vagyunk, aminek az oka esetenként (pl. a bevonatolt termékeknél) a kapacitás szűkössége. A meleghengerlő kapacitások nagysága a vállalati tervek szerint alig változik. A lapostermék-gyártó kapacitás (DUNAFERR Acélművek Kft. és a DUNAFERR Lőrinci Hengermű Kft.) továbbra is jelentősen meghaladja a hazai igényeket, bár az eltérés csökken. Itt alapvetően arra kell törekedni, hogy a vállalatcsoport a továbbfeldolgozás fejlesztésével csökkentse a melegen hengerelt termékek és növelje a feldolgozott, értékesebb termékek eladásának az arányát. Ez irányú törekvéseik eddig is érezhetők voltak; feldolgozó üzemeik (hideghengermű, hegesztett cső- és profilgyártó-sor, bevonó-

10 sor) kapacitásának a meleghengermű kapacitásához viszonyított aránya azonban még mindig messze elmarad a mértékadó EU-beli vállalatokétól. A vállalatvezetés ennek tudatában elhatározta a horganyzó kapacitás növelését Az Ózdon és Diósgyőrben működő hosszútermék-gyártó hengerművek közül kapacitásváltozást csak a Finomhengermű Munkás Kft. tervez, amely a termelés racionalizálását kívánja ezzel elérni. Az összesen kb. 900 kt-ra tehető hazai hosszútermék-gyártó kapacitás elvileg ugyan jó ideig elegendő lenne még a hazai igények fedezetére, de az elmúlt években csak az Ózdi Acélművek Kft. és a Finomhengermű Munkás Kft. hoszszabb távú működése látszott megnyugtatóan stabilnak. Jelenleg Diósgyőr válsága is megoldódni, a cég helyzete rendeződni látszik. Továbbfeldolgozó vállalataink hazai piaca elvileg biztosított, hisz ezen termékek felhasználása a korábban leírtak szerint az átlagnál jobban nőhet. Lehetőségeiket azonban eddig is, és a továbbiakban is súlyosan ronthatja, ill. veszélyeztetheti az import, amelynek visszaszorítására a vállalatoknak, de a kormányzatnak is lépéseket kell tenni. A hazai acélipar továbbra is a strukturális átalakulás állapotában van és így vág neki az Európai Unióhoz vezető útnak, majd a csatlakozást követő beilleszkedési periódusnak. Helyzetéről és kilátásairól az alábbiakat lehet elmondani: a.) A kormányzat nem kíván érdemi támogatást nyújtani az acélipari vállalatok problémáinak megoldásához; az életképesség megteremtését, illetve fenntartását a vállalatok feladatának tekinti. b.) Az acélipar területén is rohamosan terjedő globalizáció, továbbá a környező országokban tartósan fennmaradó exportkényszer rendkívül kemény versenyre kényszeríti a vállalatokat a hazai piacokon is. c.) A hazánkban működő acélipari vállalatok mérete nemzetközi mércével mérve kicsiny. A fent leírt helyzetben alapvetően kétfajta lehetőség van tartós, stabil működésük fenntartására: rugalmas piaci és termelési stratégiával olyan piaci réseket töltenek ki termékeikkel, amelyek nagyobb és kevésbé rugalmas vállalatok számára nem vonzóak, nem gazdaságosak. Ez folyamatos piackövetést, rugalmas termékszerkezetet és jó marketingmunkát igényel

11 részeseivé válnak a globalizációnak. Ebben az esetben el kell érni, hogy legalább a szűkebb régióban meghatározó legyen a szerepük. d.) Az ország, mai ismereteink szerint elsősorban a hosszú termékekből, hosszú távon egyre növekvő mértékben szükségszerűen (a kapacitásokból adódóan) nettó acélimportőr lesz (hasonlóan Szlovéniához, Írországhoz vagy Dániához). Az ország adottságait is figyelembe véve a hazai acélipari vállalatoknak arra kell törekedni, hogy termékszerkezetükben a minőségi, értékesebb, feldolgozott termékek arányát növeljék, azaz a kis méretű magyar acélipar minél nagyobb értéket állítson elő. Nagy kérdés ennek pénzügyi fedezete. A belső tartalékok kihasználásán túl fel kell készülni az EU strukturális alapjaihoz való hozzáférés módszereinek megismeréséhez, hogy ezekből a forrásokból (beleértve a jelenlegi Phare területfejlesztési lehetőségeket is) a hazai acélipar is részesedhessen. Ez annak idején beleértve az állami támogatásokat az EU acéliparának átalakításakor természetes volt. 3. A kollektív párbeszéd fórumai 3.1. A vaskohászatban működő szakszervezeti szövetségi szerveződések: Vasas Szakszervezeti Szövetség, ennek Vasas Kohász-Öntész Érdekvédelmi Szövetsége Liga Vas- és Fémipari Szövetség Fém-, Gép Munkástanácsok Országos Szövetsége Régiós szervezetek: = DUNAFERR DV Vasas Szakszervezeti Szövetség = DUNAFERR Ifjúsági Szakszervezet (DISZ) = Ózdi Kohászati Dolgozók Érdekképviseleti Szövetsége = Diósgyőri Kohászat Vasas Szakszervezeti Szövetsége 3.2. Munkaadói szervezet(ek) A Vaskohászati Vállalatok Szakmai Szövetsége Magyar Vas- és Acélipari Egyesülés A Vaskohászati Vállalatok Szakmai Szövetsége (VVSZSZ) 43 tagvállalat elhatározása alapján 1992.-ben alapított társadalmi szerveződésű munkáltatói érdekvédelmi szervezet volt.

12 A szövetség létrehozását az a szándék vezérelte, hogy együttes fellépéssel elősegítse a tagvállalatok érdekeinek védelmét, hozzájáruljon a szakma társadalmi megítélésének javításához, nemzetközi súlyának növeléséhez. A VVSZSZ-t a párhuzamosság elkerülése érdekében a tagvállalatok a 2001. szeptember 20-án tartott közgyűlésen a tagvállalatok megszüntették. A szakágazatban esedékes érdekvédelmi feladatok, így a VVSZSZ munkaügyi kapcsolatainak keretében kialakult középszintű szociális párbeszéd folytatójaként a Magyar Vasés Acélipari Egyesülés (MVAE) az illetékes munkáltatói érdekvédelmi szervezet a jövőben. Az MVAE tagvállalatainak jelenlegi száma 28, az általuk foglalkoztatott munkavállalók átlagos állományi létszáma 2001-ben 11.700 fő. A 28 tagvállalatból 15 a vaskohászati (acélgyártás) tevékenységet folytat és 10.380 főt foglalkoztat, a további 13 egyéb, nem vaskohászati TEÁOR számú besorolás alá tartozó vállalkozás, amelyek együttesen további kétezer munkavállalót foglalkoztatnak. Az MVAE tagja a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének és a Magyar Kereskedelmi Kamarának. Az MVAE kapcsolatot tart fenn a Magyar Öntészeti Szövetséggel, a Magyar Gépgyártók Országos Szövetségével, a Magyar Építőipari Szövetséggel. A Magyar Vas- és Acélipari Egyesülés nemzetközi kapcsolatai 1991 óta társult tagja a Nemzetközi Vas-, és Acélipari Intézetnek (IISI) 1995 óta társult tagja az Európai Vas- és Acélipari Szövetségnek (EUROFER). Az MVAE kapcsolatot tart fenn a német, osztrák, lengyel, cseh, román acélipari szervezetekkel (egyesülések, egyesületek, szövetségek, stb.).

13 4. A kollektív párbeszéd 4.1. Előzmények Új követelmények és új feltételek kialakítása a bérgazdálkodásban A piacgazdasági viszonyok fokozatos kiépülésével lehetővé, sőt szükségszerűvé vált a bérmeghatározás területén is a változást jelentő elmozdulás, a piacgazdasági bérmechanizmus megteremtése. Az Érdekegyeztető Tanács háromoldalú (kormány, munkáltatók és munkavállalók) megállapodása eredményeként 1991-ben a központi bérszabályozást egy liberalizált, piacgazdasági viszonyokra jellemző, háromszintű bérmegál-lapodási rendszer váltotta fel. A bérnövekedésre vonatkozó megállapodások mellett a piacgazdasági követelményeknek megfelelő munkadíjazási rendszer létrejöttéhez szükség volt arra is, hogy kialakuljanak a kollektív megállapodásokon nyugvó ágazati-szakmai alapbérrendszerek. Addig azonban, amíg a munkáltatók és munkavállalók érdekképviseleti szerveinek kollektív megállapodásával létrehozott ágazati-szakmai munkabesorolási és tarifa megállapodások nem jöttek létre, átmenetileg központi munkabesorolási és tarifaszabályozás érvényesült a 90-es évek elején. A középszintű kollektív bértárgyalási és bérmegállapodási rendszer gyors és széleskörű kiépülése az országos és a vállalkozási érdekegyeztetési szint közötti összekötő kapocsként az országos megállapodások betartásának egyik garanciáját képezte (1992-ben 55-60 bérmegállapodás volt). A rendszer a munkaerőpiacon kiszámíthatóbbá tette a bérezési viszonyokat, azok változását, valamint erőteljesen csökkentette a kormány közvetlen szerepvállalását, beavatkozását a vállalkozási szférában. 4.2. A piacgazdasági bérmechanizmusra történő áttérés feladatai és javaslat a Kollektív Ágazati Bérmegállapodásra 1991-ben a vaskohászatba sorolt vállalatoknál legnagyobb súllyal jelenlevő munkavállalói érdekképviselet a Vasas konkrét szerződéskötést kezdeményezett a szakmai szövetségünk, az MVAE-nál.

14 A 38 tagvállalat egyetértése alapján a bértárgyalási részvételi szándék kinyilvánítása, majd a tarifa értékek egyeztetése megtörtént a munkaadói oldalon. Egyidejűleg előzetes megbeszélés történt a szakszervezeti képviselőkkel a szerződés tárgyát képező kérdésekről, amelyek bekerültek a Kollektív Ágazati Bérmegállapodás tervezetébe. (Pl. ajánlott jelleggel az 1992. évi átlagos és maximális átlagbérnövelés mértéke és a tarifarendszer iparági átlagot tükröző, viszonyszámmal meghatározott tarifaértékei; a minimális besorolási alapbérarányok; kötelező jelleggel: ágazati besorolási és tarifarendszer alkalmazása). 1992. június 15-én, többfordulós érdekegyeztetési tárgyalások után megkötésre került a Vaskohászati Ágazati Bérmegállapodás. A 32 vállalkozásra kötelező munkaminősítési és besorolási szabályokat, ajánlott minimális tarifaértékeket, és ajánlott bérnövelési mértékeket tartalmazó megállapodást munkaadói oldalról a Vaskohászati Vállalatok Szakmai Szövetségének képviselői, munkavállalói oldalról a VASAS Szakszervezeti Szövetség Kohász-Öntész Tagozatának, valamint a DUNAFERR Dunai Vasmű Szakszervezeti Szövetségének képviselői írták alá. A szerződő felek a megállapodás jelentőségét elsősorban abban látták, hogy elősegítette az ágazati béralakítási törekvések összehangolását, megteremtette a piacgazdaságra jellemző egységes, vaskohászati ágazatra érvényes munka-besorolási és tarifarendszer alapjait. 1993-ban tervezetek készültek és előkészületek történtek az 1993. évi Vaskohászati Ágazati Bérmegállapodás és külön a Vaskohászati Ágazati Kollektív Szerződés megkötésére, de akkor a tárgyalások a szakszervezeti oldalon történt személyi változások miatt megtorpantak. 4.3. A DUNAFERR társaságcsoport kollektív szerződése Az új Munka Törvénykönyve a versenyszférára megjelenése után a DUNAFERR társaságcsoport kollektív szerződését 1992-ben kötötték meg, a szociális partnerek a DUNAFERR Dunai Vasmű Rt. létrehozását követően. A DUNAFERR csoport kollektív szerződése hasonló szisztéma szerint működik, mint egy ágazati kollektív szerződés valamennyi fontos általános kérdés szabályozása itt történik meg.

15 A DUNAFERR DV Rt-hez tartozó kft-ékre a társaságcsoport kollektív szerződésén kívül ú.n. függelékek is vonatkoznak, melyeket a kft-ék ügyvezetői és az üzemi szakszervezetek kötnek meg. A vállalkozások kollektív szerződéseiben megtalálható, illetve hivatkozás történik a DUNAFERR DV Rt., illetve a VSZKSZ egyes rendelkezéseire is. A fő szabály az, hogy a társaságok a kollektív szerződés függelékekben a társaságcsoport kollektív szerződéséhez szabályozottaktól csak annyiban térhetnek el, amennyiben az a munkavállalóknak kedvezőbb feltételeket biztosít. A DUNAFERR DV Rt. évenkénti bérmegállapodásainak lehetőségét az ÁPV Rt., majd az Acél XXI. Kft. határozta meg, amely mindig komoly alkut jelentett a munkáltató és a szakszervezetek között. (Vasas Ifjúsági Szövetség) A bértáblázat kategóriánként tartalmazza a hozzárendelt összegek tól-ig határait. Ehhez az elmúlt években hozzárendelték alkalmazott körben az éves munkaértékelést a munkaköri leírások alapján, fizikaiaknál pedig a HAY munkamódszer bevezetésén fáradoznak. 4.4. A Vaskohászati Vállalatok Szakmai Szövetségének (VVSZSZ) Középszintű Kollektív Szerződése (VSZKSZ) A Vasas Kohász-Öntész Tagozat 1995.március 21-én levélben kereste meg a VVSZSZ főtitkárát azzal a kéréssel, hogy kezdődjenek meg egy Vasas és VVSZSZ elnöksége találkozás után egy közös előkészítésen nyugvó átfogó, kölcsönösen elfogadható, középszintű bér, ill. kollektív szerződéses megállapodás aktív munkálatai. 1995. május 3-án A SZÁNDÉKNYILATKOZAT aláírása után a munkaadói oldalon a Munkagazdasági Bizottság kapta a koordináló szerepet, melyet a Gazdasági Szakigazgatói Tanács felügyelt. 1995. július 5-én volt az első munkaadói munkavállalói oldal Szerződés Előkészítő Bizottság (SZEB) ülés, ahol elfogadásra került a feladat és munkaterv, egy ütemterv és megállapodás arról, hogy az ülések megrendezésére egyszer a Vasas, máskor a VVSZSZ szervezésében kerül sor. Mindkét oldal a szeptemberre elkészült VSZKSZ tervezetet saját fórumain megtárgyalta.

16 A munkaadói oldal a tárgyalási adatokat november végére előkészítette; VVSZSZ tagvállalati számát (44 vállalkozás), a dolgozói létszámát (22.127 fő 1995-ben), vasas szövetségi lefedettségét (30 vállalat), a munkakörökhöz tartozó legkisebb alapbér nagyságát és arányait, valamint a VSZKSZ-hez a felhatalmazásokat a tárgyalások lefolytatására bekérte (33 vállalkozástól megkaptuk). 1995. október 20-ára összeállt egy VSZKSZ munkaanyag, amelynek főbb jellemzői a VSZKSZ-t kötő felek: a Vasas VVSZSZ a VSZKSZ célja: munkabéke megőrzése a VSZKSZ hatálya: azon munkáltatókra vonatkozik, akik a szerződést nevükben történő megkötésre felhatalmazást adnak VSZKSZ és a helyi kollektív szerződés kapcsolata: a vállalkozásnál Érdekegyeztető Tanács működtetése (a rendezett munkaügyi kapcsolatok fórumaként) VSZKSZ felmondása, megszűnése, kapcsolatrendszer szakszervezeti jogosítványok és működési feltételeinek biztosítása munkaviszony kötésére vonatkozó szabályok (az MT-re hivatkozva kiegészítésekkel lát el, pontosít néhány rendelkezést a határozott időre létesített munkaviszony területén) felmondás szabályozása (részletesen tárgyalja a rendkívüli felmondásra okot adó munkáltatói magatartásokat. A végkielégítés 10 év munkaviszony után fél hónappal haladja meg az MT által előírt minimális mértéket.) tömeges létszámleépítés szabályozása [előírja a szakszervezetekkel való konzultálást a Foglalkoztatási törvény elvei alapján (A Létszámleépítési Bizottságba a helyi szakszervezetet be kell vonni)és megadja a megoldási lehetőségek választékát.] foglalkoztatási garanciák (a hatáskörileg érintett szakszervezetek véleményének meghallgatásával kell keresni a megoldást a foglalkoztatási gondokra) a munkaviszonyon belüli szabályok (csak az MT-től való eltéréseket, illetve eltérési lehetőségeket tartalmazza), így pl. a napi munkaidőnek 6 hónap átlagában a teljes munkaidőnek kell megfelelnie.) túlórakeret megnövelt mértéke és pótlékai a munkáltató és a munkavállaló rendkívüli felmondását megalapozó magatartások esetei a munka díjazásának elvei (a VSZKSZ előírja, hogy éves ágazati bérmegállapodásokban egyezzünk meg az ágazati konkrét bérfejlesztési kérdésekről. A VSZKSZ ennek alapelveit, határidőit is rögzíti. Meghatároztuk a tárgyalások lezárásának a napját, ami

17 alku esetén a nyilvánvalóan nem nem mindit tartható. A VSZKSZ %-os formában rögzíti a túlmunka pótlékot, a törvényi előírásnál magasabban.) a munkahelyvesztés megelőzésének lehetséges módozatai bérmegállapodási minimumok 3 fizikai kategóriában, 3 szellemi kategóriában szorzóval és Ft/fő,hóval megjelölve jóléti, munkavédelmi ellátások (egy-egy pont, hogy a vállalkozásoknál kell részletes megállapodást és szabályzatokat készíteni) munkaügyi vita rendezése SZEB tagok végezhetik a vállalkozásoknál és kérhetik a Munkaügyi Közvetítői és Döntőbírói Szolgálat (MKDSZ) segítségét is. A VSZKSZ mellékleteként segédanyagokat készített elő a SZEB, melyeket a VVSZSZ tagvállalatok és a szakszervezet vezetői felé kerültek kiküldésre. (pl.: kérdések, Munkaszerződés minta: fiatalokkal, nőkkel be nem tölthető munkahelyek felsorolása Szabályzat minta: a munkaviszonnyal kapcsolatos kötelezettség vétkes megszegése az egyéb jogkövetkezmények alkalmazásának rendje). 1995. november 9-én Sárközi István a LIGA Vas- és Fémipari Szövetsége elnöke jelezte, hogy részt kíván venni a tárgyalásokon. A VVSZSZ elnöke biztosította a kívánt anyagokat a LIGA elnöke részére, de a továbbiakban, illetve azóta sem jelentkeztek a munkaadói oldalon. A vaskohászatban működő vállalkozások versenyképességének javításához, a munka világában felmerülő érdekkülönbségek csillapításához járult hozzá a megállapodás. Megteremtődött a szociális partnerek középszintű együttműködésének intézményes alapja, az ágazati érdekegyeztetés továbbfejlesztésének lehetősége. A Vaskohászati Szakágazati Kollektív Szerződés 1996. január 1., az induláskor kétéves időtartamra volt hatályos, mely évente közös akarattal módosításra került. 4.5. Módosítások legfontosabb elemei: Minden alkalommal a munkaadói oldal által összeállított adatok alapján kezdődtek meg a tárgyalások A megállapodások visszamenőleg január 1-től érvényesek minden évben

18 A bérmegállapodásban 4 szellemi munkakört és 3 fizikai munkakört határoztunk meg, melyhez évenként változó összegek tartoztak, a szorzók változatlanok, de a minimálbér összege mindig magasabb volt az országos mértéknél. 2001-ben megegyezett a vaskohászati és az országos minimálbér összege. Sajnos a kategóriák összetorlódása miatt, több vállalkozás kérte és lehetőséget kapott arra, hogy a minimumértékek szorzója 0,9 % legyen. Ennek ellenére a Salgótarjáni Acélárugyár Rt. felmondta a VSZKSZ-t 2001-ben. A szociális megállapodásnál is a fokozatosság elvét követtük. Első évben a négy feltétel étkezési hozzájárulás üdülési támogatás temetési segély önkéntes nyugdíjkiegészítő pénztár közül kettőt, ma már három feltételt kötelezően be kell tartania a munkáltatónak. 4.6. A módosításokról 1. sz. módosítás: a középszintű bérmegállapodás elveinek részletesebb megfogalmazása került be a bér és szociális megállapodás módosításán túl a VSZKSZ-be 1997. április 9-ei aláírás alkalmával. 2. sz. módosítás: 1997. decemberében került aláírásra, a VSZKSZ határozatlan időtartamúvá változott 1998. január 1. után. 3. sz. módosítás: 1998. május 8-án került aláírásra bővítésre került a szakszervezeti tevékenység támogatásán belül: a munkaidő kedvezménye a határozott munkaidejű munkaviszony kritériumai a munkaviszony megszüntetésére a munkaidő hosszába bele számít, a munkaközi szünet 20 perce, valamint a bér-, szociális megállapodás módosítása. 4. sz. módosítás: bér- és szociális megállapodás aláírására került sor 1999. áprilisában 5. sz. módosítás: 2000. március 23-án került sor a VSZKSZ bér- és szociális megállapodásának megkötésére 6. sz. módosítás: előkészítése megkezdődött 2000. szeptemberében. 2001. március 27-én került aláírásra, megkötésre a VSZKSZ érvényes módosítása, melyet Horváth István a Vaskohászati Vállalatok Szakmai Szövetségének elnöke valamint Szőke Károly a Vasas elnöke és Ágotai József a Kohász-Öntész Érdekvédelmi Szövetség elnöke látott el kézjegyével.

19 A munkaadói oldal a vállalkozások véleményeinek és adatainak alapján: írásbeli tájékoztatást adott a minimálbér 40 ezer forintra való emelésének hatásá -ról. A megbeszélésen a szakszervezeti oldal képviselői több hozzászólás, vita után- elfogadták a helyzetről kialakított korrekt összeállítást. A VSZKSZ bér és szociális, 2001-évre vonatkozó megállapodásá -nak előkészítésével kapcsolatban több probléma fogalmazódott meg.! a kormányzat által a két évre (40 ill. 50 ezer forint) előre meghatározott kötelezően bevezetendő minimálbér hatása a VSzKSz bérmegállapodására negatív, mert elvesztettük az előnyünket az ágazati minimálbér meghatározásánál.! 2001. évben a vállalkozásoknak nemcsak a 40 ezer forintos minimálbér bérskála összenyomó hatásaival kell számolnia, hanem a jövő évi 50 ezer forintos országos minimálbér bevezetésének hatásaira is készülniük kell.! a VSZKSZ bérmegállapodása szorzóinak megtartása 2001-ben szükséges, mert így őrizhetők meg hosszabb távon a kereseti arányok, annak ellenére, hogy jelenleg esetenként teljesítmény nélkül növekszik a kategóriánkénti besorolási bér, elsősorban a fizikai munkaköröknél. Továbbra is előnyt jelent a vállalkozások számára az, hogy! a VSZKSZ folyamatos karbantartása, a hatásvizsgálatok folyamatos elemzése segít a következő évek kategóriánkénti minimálbér beállási módosításának előkészítésében, (a gazdálkodók ez irányú felkészülésében a SZEB munkaadói oldala szakismeretével áll a vállalkozások rendelkezésére)! a középszintű megállapodás 2002. évi előkészítésével kapcsolatban a Munka Törvénykönyve várható módosítása miatt illetve egyéb a szerződés előkészítését meghatározó feladatok megfogalmazásával, újabb javaslatokat tartalmazó kétoldalú indítványokkal csak a SZEB-nek kell foglalkoznia A Vaskohászati Vállalatok Szakmai Szövetsége Középszintű Kollektív Szerződése megnevezése megváltozik:

20 VASKOHÁSZATI SZAKÁGAZATI KOLLEKTÍV SZERZŐDÉS rövidítése: VSZKSZ 2001. január 1-jei hatállyal a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalók személyi alapbérének el kell érnie az alábbi értékeket: Szellemi munkakörök Vezető beosztásúak; 160 000,- Felsőfokú végzettséget igénylő; 88 000,- Középfokú végzettséget igénylő; 56 000,- Alapfokú végzettséget igénylő, ill. 1 év alatti gyakorlati idővel rendelkezők ; 52 000,- Fizikai munkakörök Segédmunkás; 40 000,- Betanított munkás; 52 000,- Szakmunkás; 68 000,-! A Salgótarjáni Acélárugyár Rt-re az Ózdi Acélművek Kft-re, és az Aicher Beton Kft - re 2001-ben a bérmegállapodás kategória szorzói nem vonatkoznak.! Az MVAE (munkaszervezete) a bérmegállapodásban elfogadott minimum értékek a segédmunkás munkakör kivételével 0,9 szorzó figyelembevételével érvényesek.! A 2001.évi szociális megállapodásban szereplő összegek az alábbiak szerint módosulnak: 1.2 pontban a 15.000,-Ft-ról 25.000,-Ft-ra 1.3 pontban a 50.000,-Ft-ról 55.000,-Ft-ra 25.000,-Ft-ról 30.000,-Ft-ra változik. A Vasas Kohász-Öntész Tagozata a Szakszervezeti struktúrán belül működési rendjében és megnevezésében is változtatást hajtott végre. A megnevezése Vasas Kohász-Öntész Érdekvédelmi Szövetséggé változott. (A kollektív szerződés megtalálható a függelékben.)

21 5. A középszintű szociális párbeszéd további fórumai, eseményei 1997. november 19-én A középszintű érdekegyeztető tárgyalások és kollektív megállapodások helyzete a magyar vaskohászatban címmel nagysikerű konzultatív tanácskozás megrendezésére került sor az alábbi témakörökben szakmai előkészítésének, egyeztetésének tapasztalatai, gyakorlati alkalmazásának előnyei és hátrányai, a kölcsönös érdekek alapján történő továbbfejlesztés és bővítés lehetőségei a Vasas Kohász-Öntész tagozata, valamint a Vaskohászati Vállalatok Szakmai Szövetségének munkavállalói és munkaadói érdekképviselői részvételével. 1999. január 8-án a Francia Nagykövetség Kereskedelmi Irodája kért és kapott a VSZKSZből, mert a francia szakma érdeklődik a magyar szabályozás iránt. 1999. május 27-én a Vasas Székházban került megrendezésre A rugalmas munkaidőrendszerek alkalmazása, illetve a munkaidő hossza című szakmai tanácskozás német és osztrák szakszervezeti képviselőkkel is bővült. 1999. márciusában a Kohász-Öntész Tagozat előkészített egy középszintű megállapodást, amely 1999. július 1-től 2001. december 31-ig terjedt. A munkaadói oldal vállalkozásai az elképzeléstől nem zárkóztak el, a felvetésre összeállított anyagban = javaslat tervezet = kockázatosnak ítélték meg az 1999. évben és azt követő években az acélipar helyzetét a világban. Ezért három évre előre a munkaadói oldal nem tudta magát elkötelezni. (Részletek a függelékben.) Az eddigi középszintű szociális párbeszéd formáihoz tartozik, hogy a Vasas Elnökségi ülésén évenként, amikor a gazdálkodással kapcsolatos témát tárgyalják, meghívásra kerülnek a munkaadói szövetségek elnökei. Az Egyesülés az évet értékelő év végi rendezvényére meghívja a Vasas elnökségének és a Kohász-Öntész Érdekvédelmi Szövetségének képviselőit is.

22 Az MVAE Igazgatótanácsának elnöke és a Vasas elnöke között rendszeresebbé váltak a találkozók. A 2001. szeptemberi megbeszéléshez készített anyag a függelékben található. 6. Összefoglaló A kollektív alku területén elmondható a folyamatos létszám csökkenés ellenére a kialakult területeken a kollektív szerződések nem kerültek felmondásra a vállalkozásokon belül. Ezek mindegyikében a munkavállalók számára (pl. végkielégítésre, szabadságos bérre, 13. havi keresetfizetésre vonatkozóan) többlet juttatások biztosítása található a középszintű kollektív szerződések minimum értékei fölött. A helyzetünket ágazati szinten kissé fogyatkozónak ítéljük meg, de amint a gazdálkodásban valamiféle hosszabb távra vonatkozó pozitív kilátás körvonalazódik, bizonyára a konzultáció, a párbeszéd bővebb, több elemre vonatkozó megállapodást fog jelenteni. 7. Európai Üzemi Tanácsok A vaskohászatban tevékenykednek az üzemi tanácsok. Az ágazatban nincs olyan vállalkozás, ahol Európai Üzemi Tanács működne.

1. sz. melléklet Az MVAE tagvállalatainak helyzete (alapvetően a magyar acélipar) Az Egyesülésbe tartozó vaskohászati vállalkozások gyakorlatilag a magyar acélipar egészét lefedik, így minden jellemző adat a rendelkezésünkre áll. Az ipari szerkezetátalakítás következtében az ország acélszükséglete, késztermékben számítva az 1990. évi 1440 kt-ról, az 1991-1996 között lezajlott jelentős visszaesést követően, 2000-re 1800 kt-ra növekedett, majd 2001-re mintegy 2000-2100 kt-ra. A felhasználáson belül az ipar részaránya megközelíti a 70 %-ot, az építőiparé pedig több mint 15 % (Építőipar + Fémfeldolgozás együtt kb. 35-40 %). A gazdaságtalan kapacitások leépítése (részben a nyersvasgyártás, teljes egészében az SM acélgyártás, az elavult hengersorok egy része) 1992-1996 között már megtörtént. Termelés Az MVAE tagvállalatainak termelését az alábbi négy táblázat adatai jellemzik. Nyersvas és acéltermelés M.e.: kt 1996 1997 1998 1999 2000 2001 várható Nyersvas 1496 1140 1259 1310 1340 1228 Nyersacél 1872 1690 1821 1813 1871 1952 Nyersvasat kizárólag a DUNAFERR Acélművek Kft. gyárt. Nyersacéltermelés három helyen DUNAFERR Acélművek Kft., DAM Steel Speciális Acélgyártó Rt. és az Ózdi Acélművek Kft. folyik, a megtermelt nyersacél háromnegyed részét a DUNAFERR Acélművek Kft. állítja elő.

24 Ma már a teljes legyártott mennyiséget folyamatos öntőműveken öntik le, ezzel jelentősen javultak a fajlagos anyagfelhasználási mutatók. A gyártott acél döntő hányada (95-96 %) ötvözetlen. A nyersacél 87,5 % a konverteracél, 12,5 %-a pedig elektroacél. Lapos termékek termelése M.e.: kt Mh. acéllemez és tekercs Bevont és borított lemez H.h. acéllemez és tekercs Hajlított profil (nyitott) 1996 1997 1998 1999 2000 2001 várható 1350 1373 1409 1489 1505 1466-58 84 91 103 89 343 384 368 403 437 409 30 35 47 51 39 42 A melegen hengerelt acéllemez és tekercs termelése két vállalkozás között oszlik meg; DUNAFERR Acélművek Kft. (90 % körül) és a DUNAFERR Lőrinci Hengermű Kft. (bruttó adatok). A hidegen hengerelt acéllemezek a DWA DUNAFERR Voest Alpine Hideghengermű Kftben készülnek, míg a bevont és borított a METAB Fémfeldolgozó Kft. állítja elő. Az ötvözetlen hajlított nyitott profil pedig a DUNAFERR Lemezalakító Kft. terméke. Hosszú termékek termelése M.e.: kt 1996 1997 1998 1999 2000 2001 várható M.h. rúd-idom 389 324 374 385 324 358 H.húzott acélhuzal 59 64 53 32 64 68 Húzott, hántolt, csiszolt rúd 21 20 18 16 19 19 Melegen hengerelt rúd-idom termelés három helyen folyik Magyarországon, a DAM Steel Speciális Acélgyártó Rt-nél és az Ózdi Acélművek Kft-nél állítják elő a termékek többségét, rajtuk kívül az Finomhengermű Munkás Kft. is gyárt kisebb mennyiséget.

25 A húzott, hántolt, csiszolt acélrúd előállítása elsősorban a Csavar és Húzottáru Rt-nél történik, kisebb mennyiséget gyárt még a Salgótarjáni Acélárugyár Rt. Hidegen húzott acélhuzalt négy társaságunk gyárt, közülük meghatározó a Drótáru és Drótkötél Rt. termelése. (További gyártók: Csavar és Húzottáru Rt., Salgótarjáni Acélárugyár Rt., Ózdi Acélművek Kft.) Hegesztett acélcső és zárt profil termelés M.e.: kt 1996 1997 1998 1999 2000 2001 várható Hegesztett cső 51 49 48 40 49 46 Hajlított zárt profil 124 137 130 138 157 141 A hegesztett cső meghatározó gyártója a Csepeli Acélcső Gyártó és Forgalmazó Kft., kisebb mennyiséget gyárt még a Salgótarjáni Acélárugyár Rt. A hajlított zárt profil a DUNAFERR Lemezalakító Kft. terméke. Értékesítés A hazai acélfelhasználásnak több mint a felét a kisebb feldolgozottságú, melegen hengerelt acélkésztermékek teszik ki. E termékcsoportban az összes értékesített volumen 1997-ben volt a legkisebb (1697 kt) és 1999-ben volt a legnagyobb (1885 kt). Ezen belül a belföldi értékesítés a folyamatos növekedés eredményeként 2000-re 191 kt-val nőtt, míg az export (530-680 kt között) ingadozott. Az összes értékesítésen belül az export részaránya 29-36 % között változott. A kivitel mind mennyiségben, mind pedig arányában 2000-ben volt a legkevesebb. 2001-ben a kedvezőtlen külső- és belső gazdasági környezet jelentős mértékben kihatott az acélipar teljesítményére. Az acéltermékek ára az exportpiacokon jelentősen mérséklődött. Mindez megfigyelhető mindhárom termékfőcsoportban.