Wolfhart Pannenberg METAFIZIKA ÉS ISTENGONDOLAT
Wolfhart Pannenberg METAFIZIKA ÉS ISTENGONDOLAT AKADÉMIAI KIADÓ, BUDAPEST
Fordította GÁSPÁR CSABA LÁSZLÓ Lektorálta GÖRFÖL TIBOR ISBN Kiadja az Akadémiai Kiadó, az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztõk Egyesülésének tagja 1117 Budapest, Prielle Kornélia u. 19. www.akkrt.hu www.szakkonyv.hu Elsõ magyar nyelvû kiadás 2006 Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános elõadás, a rádió- és televízióadás, valamint a fordítás jogát, az egyes fejezeteket illetõen is. Printed in Hungary
Tartalom ELÕSZÓ 7 1. A METAFIZIKA VÉGE ÉS AZ ISTENGONDOLAT 9 2. AZ ABSZOLÚTUM PROBLÉMÁJA 24 3. TUDAT ÉS SZUBJEKTIVITÁS 41 4. LÉT ÉS IDÕ 63 5. FOGALOM ÉS ELÕVÉTELEZÉS 81 FÜGGELÉK 97
Elõszó Az utóbbi esztendõkben több oldalról hangsúlyozzák annak szükségességét, hogy újra a gondolkodás homlokterébe kerüljenek az egykor elsõ filozófiának számító metafizika évtizedeken át szinte semmiféle figyelemben nem részesülõ témái. A teológia számára se lehet közömbös, ha a filozófia ismét napirendre tûzi ezeket a hosszú ideig mellõzött kérdéseket. A keresztény teológia rá van utalva a filozófiával folytatandó párbeszédre, kivált az Istenrõl való teológiai beszédet illetõen, de abban a kérdésben is, hogy miképpen írja le a teremtményi valóságot Istenhez való viszonyában; és a teológusok a metafizika története során mindig is hozzájárultak a filozófiai gondolkodás mûveléséhez. A jelen kötetben olvasható fejtegetések alapja az 1986 áprilisában Nápolyban, az Instituto Italiano per gli Studi Filosoficin tartott elõadás-sorozat, amelyre 1983 májusában Capri szigetén kaptam meghívást A filozófia hegeli logikája címû tudományos ülés alkalmával. A felkérés, hogy összefüggésbe rendezve fogalmazzam meg a filozófiával kapcsolatos gondolataim egyikét-másikát, alkalmat adott arra, hogy részletes okfejtésekké fûzzem tovább az eddigi publikációimban jobbára mellékesen vagy csupán bennfoglaltan elõ-elõforduló filozófiai témákat érintõ hivatkozásokat, melyek szükségképpen a filozófiában adott problémahelyzetbõl indultak ki, ráadásul elkerülhetetlenül töredékesek maradtak. A nápolyi kurzuson részt vevõ fiatal olasz filozófusoknak köszönetet mondok az intenzív vitákért és egy sor ösztönzésért, melyeknek köszönhetõen az elõadások itt olvasható szövegében vagy a jegyzetekben sikerült számos dolgot világosabban megfogalmaznom. A nápolyi viták elsõsorban arra ösztökéltek, hogy az ott csupán utalásszerû megfontolásokat a tudat és szubjek- 7
tivitás témáját illetõen különálló szakasszá bõvítsem, ami harmadik fejezetként szerepel az abszolútum fogalmának tárgyalása után. Viszont a folyamatfilozófia kritikai igényû áttekintését, amit Nápolyban a bevezetéshez kapcsolva adtam elõ mert a folyamatfilozófiában a 20. század legjelentõsebb, bár kritikát provokáló metafizikai hozzájárulását látom, a kötet végére helyeztem, függelékként, minthogy a vonatkozó fejtegetések célja inkább kritikai, semmint szisztematikus, míg a könyv többi részében a kritikai mérlegelés az összes fejezetben érvényesülõ szisztematikus szándék szolgálatában áll, melynek lényegi mondanivalója remélhetõleg világosan kidomborodik. A könyvben elõadott gondolatok tisztázása Dieter Henrichhel folytatott intenzív beszélgetésnek köszönhetõ, fõleg a Münchenben közösen tartott Teológia és metafizika tárgyú szemináriumnak; közremûködése jóval több, mint amit a szövegben szereplõ néhány utalás sejteni enged. Mindenekelõtt azonban azért mondok köszönetet neki és olasz barátaimnak, kivált Valerio Verrának, hogy arra bátorítottak, újból vállaljam a filozófia és teológia közötti eleven párbeszédet. Tanársegédemnek, Christine Axtnak a korrektúrákban nyújtott segítségéért tartozom köszönettel. München, 1987. december Wolfhart Pannenberg 8