EURÓPAI UNIÓ KÖRNYEZETVÉDELMI POLITIKÁJA

EURÓPAI UNIÓ KÖRNYEZETVÉDELMI POLITIKÁJA Az európai környezetvédelmi jogrendszerének felépítése 2. 2. rész. 4. fejezet 1

II.2.1 A környezetvédelmi politika alapelvei A környezeti kár és káresemény A Polgári Törvénykönyv kárfogalmát alkalmazzák a környezeti károk felelősségével foglalkozó társaságok. A kár tényleges anyagi veszteség, amely a károsító tevékenység révén közvetlenül a károsult vagyonában beállott értékcsökkenés és elmaradt vagyoni előny. A káresemény hirtelen bekövetkező esemény vagy események folyamata, illetve azonos eredetű események sorozata, amikor azok kárt okoznak vagy a károkozás közvetlen és súlyos veszélyével járnak. A felelősség Általános szabályként, polgári jogi elvként érvényesül, hogy minden károkozás jogellenes. A felelősség szempontjából további kérdés az okozati összefüggés a károkozás és a bekövetkezett kár között, valamint az összefüggés bizonyítása. Gyakran a kár bekövetkezése több tényező együttes hatásának eredménye, amiből sokszor csak szakértői közreműködéssel lehet kiválasztani az okozati tényező(ke)t. A bizonyítás ennek megfelelően általában költséges és hosszadalmas folyamat és vannak olyan esetek, amikor az összefüggéseket csak valószínűsíteni lehet. Objektív felelősség Az objektív felelősség a szennyezés ténye és a kár bekövetkezése közötti okozati összefüggésen alapul és megalapozza a kártérítési felelősséget. 2

Szubjektív felelősség A szubjektív felelősség az objektív felelősséggel szemben a vétkességen alapul. A közös felelősség elve. A közös felelősség elvén a társadalom egészének (hivataloknak, vállalatoknak, fogyasztóknak és állampolgároknak) az együttes felelősségvállalását kell érteni. Potenciális szennyező felek felelőssége A potenciális szennyezőket, vétkességüktől függetlenül, jogszabályban felelősnek nyilvánítanak, ami látszólag ellentmond a szennyező fizet elvnek, de megvan az az előnye, hogy a vállalatokat rákényszeríti arra, hogy szigorítsák biztonsági intézkedéseiket. Felelős A felelősséget annak a személynek kell vállalnia, aki olyan tevékenység felett gyakorol ellenőrzést, amely kárt okozhat. A kártérítés általános szabálya szerint aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. A polgári jogi kártérítési felelősségnek négy alapvető feltétele van: a jogellenesség, a felróhatóság, a kár és az okozati összefüggés a kár és a felróható tevékenység / mulasztás között 3

Az Európai Unió a nyolcvanas évek vége óta foglalkozik egy, a környezeti károkra vonatkozó polgári felelősségről rendelkező «Fehér Könyv» kiadásáról. A Bizottság 2000 február 9.-én adta ki a «Fehér Könyvet a környezetvédelmi felelősségről» COM(2000) 66final. AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2004/35/EK IRÁNYELVE (2004. április 21.) a környezeti károk megelőzése és helyreállítása tekintetében a környezeti felelősségről. A szennyezett természeti terület : lényeges egészségügyi kockázatot jelentenek, a biológiai sokféleség csökkenése pedig drámai módon felgyorsult az utóbbi évtizedekben. A cselekvés elmulasztása növelheti a szennyezett természeti területek számát, és a biológiai sokféleség még jelentősebb csökkenését eredményez a jövőben. A környezeti károk lehetőség szerinti megelőzése és helyreállítása hozzájárul a környezetvédelmi politika célkitűzéseinek és alapelveinek végrehajtásához. A kár helyreállításának módját illető döntés során figyelembe kell venni a helyi környezeti viszonyokat. A környezeti károk megelőzését és helyreállítását a szennyező fizet elvének előmozdításával kell végrehajtani a Szerződésben leírt módon, a fenntartható fejlődés elvével összhangban. 4

Az irány elv legfontosabb elemei. a szigorú, de arányos felelősség elve. A felelősség az összes környezeti elemre vonatkozóan érvényes, a természetes személyek és a társadalmi szervezetek is perindítási jogosultságot kapnak. Egyelőre vita tárgya, hogy milyen mértékben foglalkozzon a szennyezett területek megtisztításával, az ökológiai kárral, illetve a személyi- és a tulajdonsérelmekkel A felelősségen keresztül nem orvosolható a környezeti kár összes formája : szükség van egy vagy több meghatározható szereplőre (szennyezők), a kárnak konkrétnak és mennyiségileg meghatározhatónak kell lennie, az okozati kapcsolat szükséges a kár és a meghatározott szennyező(k) között. Ezért a felelősség olyan esetekben alkalmazható, ahol a kár ipari balesetből származik vagy veszélyes anyagok által okozott szennyezésből vagy meghatározott forrásból a természetbe jutó vízből. A rendszer célja, hogy kártalanítsa azokat a károsultakat, akiknek járna ugyan a kártérítés, de azt nincs kitől behajtani. Ez tipikusan a következő esetekben fordulhat elő: a szennyezést, kárt okozó személy kiléte nem megállapítható megállapítható, de fizetésképtelen vagy a kártérítési igény már elévült, mert pl...az egészségkárosító hatás csak évek múlva jelentkezik 5

2007. évi XXIX. törvény egyes környezetvédelmi tárgyú törvények környezeti felelősséggel összefüggő módosításáról A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény módosítása A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény módosítása A hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény módosítása A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény módosítása E törvény rendelkezéseit a hatálybalépése után megvalósított környezetkárosításokra, valamint környezetveszélyeztető magatartásokra kell alkalmazni. Mulasztás által megvalósított környezetkárosítás vagy környezetveszélyeztetés esetén az akkor hatályos szabályokat kell alkalmazni, amikor a környezethasználó a környezetkárosodást vagy környezetveszélyeztetést megakadályozhatta volna. 6

II.3.8 Öko - címkézés (Eco-label) Kérelmező Adatok és bizonyítékok Illetékes testület Öko-címke odaítélésének előterjesztése Odaítélési előterjesztés továbbítása az illetékes szerveknek Európai Bizottság Igen Nem Igen Nem Illetékes szervekhez : határidő 5 nap Szembehelyezkedési határidő 30 nap Nem megoldott szembehelyezkedések esetén 45 napon belül Szembehelyezkedés nélkül 30 napon belül Illetékes testület Bizottság a kritériumok kidolgozására Szerződés az illetékes hatóság és a Kérelmező között 7 7

Öko-címke környezeti kritériumok mátrixa Az életciklus szakaszai Környezeti mutatók input / output Energiák Források Kibocsátások Vízben Levegőben Más Talajban Források kitermelése Termelés Áruforgalma zás (benne a csomagolás) Felhasználás Ártalmatlaní tás (hulladék kezelés) 8

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 1221/2009/EK RENDELETE (2009. november 25.) a szervezeteknek a közösségi környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerben (EMAS) EMAS való önkéntes részvételéről és a 761/2001/EK rendelet, a 2001/681/EK és a 2006/193/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről Áttérés az EMAS II-ről az EMAS III-ra. Az EMAS III hatályba lépésének időpontja 2010. január 11. a 761/2001/EK rendelettel összhangban nyilvántartásba vett szervezetek megmaradnak az EMAS nyilvántartásban. A következő hitelesítésnél a környezetvédelmi hitelesítő elsősorban azt ellenőrzi, hogy a szervezet teljesíti-e az ezen rendeletben foglalt új előírásokat. 9

II.3.10 EMAS 10

II.4.1 Aarhusi egyezmény főbb elemei Általános rendelkezések Az Egyezmény alkalmazását jelentősen befolyásolhatja a környezettudatosság általános szintje. Hozzáférés a környezeti információhoz Az információhoz jutás biztosításának gyakorlati megvalósítása, statisztikák A környezeti információk összegyűjtése és terjesztése A nyilvánosság részvétele egyes tevékenységekkel kapcsolatos döntéshozatalban A nyilvánosság részvétele a környezettel kapcsolatos tervekre, programokra és irányelvekre vonatkozó eljárásokban A nyilvánosság részvétele a végrehajtó jellegű szabályok és/vagy az általánosan kötelező érvényű szabályozó eszközök kidolgozásában Környezeti oktatás, nevelés, tudatformálás, tájékoztatás A súlyos ipari balesetek megelőzése és a katasztrófák elleni védekezés irányítása Az Egyezmény jelentőségéről A környezeti problémák többségének megoldása a lakosság folyamatos közreműködését igényli. A környezet állapotával, a környezetvédelemmel kapcsolatos ügyekben megnyilvánuló egyre jelentősebb közérdeklődés miatt a kormányzatnak emelnie kell a tájékoztatás színvonalát, és elő kell segítenie a társadalom környezeti döntéshozatalban való részvételét. A környezet védelme mindannyiunk ügye, és csak mindannyiunk részvételével lehet sikeres. II.4.2 Az Aarhusi egyezmény alkalmazása az Európai közösség intézmény rendszerében. Az Egyezmény alkalmazását jelentősen befolyásolhatja a környezettudatosság általános szintje. A környezettudatosság fejlesztésének igen fontos területei a nevelés, az oktatás-képzés, a művelődés, a tömegtájékoztatás, valamint a kutatás. 11

II.4.1 Aarhusi egyezmény a polgárok környezeti információhoz és részvételhez való jogáról, és jogérvényesítési lehetőségeiről Council Directives 85/337/EEC A környezeti döntések előkészítésében és a döntések végrehajtásában való társadalmi részvétel Az átfogó, aktuális adatokkal feltöltött, feltöltött működőképes információs rendszer háttérül szolgál a döntés-előkészítési, tervezési, szabályozási tevékenység eredményes elvégzéséhez, illetve szükséges a nemzetközi adatszolgáltatási kötelezettségek ellátásához, valamint az állampolgárok, társadalmi szervezetek, a gazdasági élet képviselőinek rendszeres tájékoztatásához. Az Aarhusi Egyezmény tartalma a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény (továbbiakban Kvt.) Tájékozódás, tájékoztatás és nyilvánosság fejezetében (12. ) kerül szabályozásra. Ennek alapján mindenkinek joga van a környezetre vonatkozó tényeknek, adatoknak, így különösen a környezet állapotának, a környezetterhelés és környezethasználat a környezetszennyezettség mértékének, a környezetvédelmi tevékenységnek, terveknek és programoknak, valamint a környezet emberi egészségre gyakorolt hatásainak a megismerésére. megismerésére Az Aarhusi Egyezménnyel kapcsolatos feladatok meghatározásának legfontosabb kerete az 132/2003. (XII. 11.) OGY határozattal elfogadott, a 2003-2008 közötti időszakra szóló Nemzeti Környezetvédelmi Program (NKP-II). Az Egyezmény végrehajtására vonatkozó főbb feladatokat az NKP-II Környezettudatosság növelése tematikus akcióprogramja tartalmazza. A társadalmi részvétel és az információhoz való hozzájutás feltételeinek javítása érdekében kerültek kialakításra, illetve szorulnak továbbfejlesztésre többek között - a környezetvédelmi felügyelőségek, nemzeti parkok közönségszolgálati részlegeinek személyi és tárgyi feltételei, a hazai és nemzetközi környezeti adat- és információáramlás korszerű számítógépes háttere. 12

A Magyar környezeti információs rendszer elemei Országos Környezetvédelmi Információs Rendszer (OKIR) Az elmúlt években sor került több, az OKIR részeként működő szakmai informatikai rendszer létrehozására, üzembe helyezésére. Országos Légszennyezettség Mérőhálózat (OLM). A környezetvédelmi felügyelőségek tájékoztatásra vonatkozó feladatait a Kormány a levegő védelmével kapcsolatos egyes szabályokról szóló 21/2001.(II. 14.) Korm. rendelete tartalmazza. A rendelet szerint a felügyelőség működteti az illetékességi területén a helyi levegőtisztaság-védelmi információs rendszert. Környezetbiztonsági Információs Rendszer (KBIR) Környezetbiztonsági szakterületi fejlesztésként kialakításra került az ország potenciális veszélyforrásait egy térinformatikai adatbázisban (GIS) megjelenítő Környezetbiztonsági Információs Rendszer (KBIR). A KBIR-WEB interaktív információs rendszernek a lehetséges veszélyforrások 19 típusát térképi megjelenítéssel bemutató honlapja 2003 májusától mindenki számára hozzáférhető. Belügyminisztérium Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatósága (BM OKF) Az Aarhusi Egyezmény végrehajtása során a BM OKF kiemelt fontosságú feladatokat lát el a súlyos ipari balesetek megelőzése területén. Hulladékgazdálkodás és Hulladék-gazdálkodási Információs Rendszer (HIR) A hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény és az ehhez kapcsolódó rendeletek számos, a hulladékokkal kapcsolatos információ gyűjtését írják elő. Szennyezés Kibocsátási és Transzfer Regiszter (PRTR) : A PRTR végrehajtásáról szóló ENSZ-EGB Jegyzőkönyvet Magyarország is aláírta. 13

Hulladékgazdálkodás Az Európai Bizottság új stratégiát javasolt a hulladék keletkezésének megelőzésére és újrahasznosítására. újrahasznosítására Ez a hosszú távú stratégia hozzájárul ahhoz, hogy Európa olyan újrahasznosító társadalommá váljon, amely a hulladék keletkezésének elkerülésére törekszik és a hulladékot erőforrásként hasznosítja. A hulladékstratégia és az erőforrás-gazdálkodási stratégia a hatodik környezetvédelmi cselekvési program (2002 2012) által előírt hét tematikus stratégia közé tartozik. Minden eddiginél több hulladék. Az EU környezetvédelmi jogszabályai hozzájárultak a hulladékártalmatlanítás és az olyan hulladékáramok újrahasznosítási módjainak javításához, mint a települési hulladék, a csomagolóanyagok, gépjárművek, illetve az elektromos és elektronikus berendezések. Az EU-ban termelődött hulladék mennyisége éves szinten meghaladja az 1,3 milliárd tonnát, és a gazdasági növekedés mértékéhez hasonló mértékben emelkedik. A hulladékpolitikának hozzá kell járulnia az erő források hasznosítási módjainak javításához Pillanatnyilag az EU hulladékpolitikájának az új ismeretek tükrében való megújítására és kiterjesztésére van szükség. A vállalkozásoknak és a hatóságoknak a hulladékok életciklusán alapuló olyan megközelítést kell kialakítaniuk, amely nem csak a hulladék okozta szennyezést veszi figyelembe. 14

A stratégiában javasolt intézkedések A hulladékokról szóló keretirányelv javasolt felülvizsgálatának főbb elemei: A hulladékpolitika összpontosítása az erőforrások hasznosítási módjainak javítására; javítására A különböző nemzeti, regionális és helyi állapotokat figyelembe vevő kötelező nemzeti hulladék megelőzési programok, programok amelyeket az irányelv hatálybalépése után három évvel kell véglegesíteni; Az újrahasznosítási piac javítása olyan környezetvédelmi előírások meghatározásával, amelyek pontosítják, hogy bizonyos újrahasznosított hulladékok milyen feltételek mellett nem tekintendő többé hulladéknak; A hulladékokra vonatkozó jogszabályok egyszerűsítése a fogalom meghatározások pontosításával, a rendelkezések racionalizálásával, valamint a veszélyes hulladékokról (91/689/EGK) és a hulladékolajokról szóló (75/439/EGK) irányelv egységesítésével; Tematikus stratégiák A megelőzés, az egy főre eső hulladékmennyiség csökkentése Az újrahasznosítás kikényszerítése, például a csomagolóeszközök esetében kötelező újrahasznosítás hányad előírásával, vagy a szelektív hulladékgyűjtés támogatásával Az ártalmatlanítás egyre szigorúbb és egyre aprólékosabb közvetlen szabályozása Az együttműködési formák keresése és a felelősség megosztása A szennyező fizet és a használó fizet elv érvényesítése A lakosság bevonásának intenzívebbé válása 15

Az EU hulladékkezelésének stratégiai diagramja. ALAPELVEK Hulladék megel őzés Szelektált hulladékgyűj - Biztonságos eltávolítás tés Műszakilag : Tiszta techno - Elkülönítés és szétvá lógia. Öko-címkézés Előál - lasztás lítási kritériumok. Újra Szelektív gyűjtés. hasznosítás. Anyagok újra-felhaszná A termel ői és fogyasztói lása magatartás változása Energia visszanyerés Az eltávolítás csökkentése Szigorúbb törvények, előírások és szabványok 16

TÖRVÉNYES KERETEK Általános alkalmazás Keret irányelvek a hulladékokról Keret irányelvek és rendeletek a veszélyes hulladékokról Szabályozás a hulladék szállítás ellenőrzé séről (nyomonkövetés) Jogi és büntetőjogi szabályozás a környezeti károk okozóival szemben FAJLAGOS ALKALMAZÁS Bizonyos kategóriájú hulladékokra. Szabályozás a : használt olajakra, szennyvíz iszapokra, csomagolásokra, szárazelemekre Elsődleges hulladék áramlása :használt gumikra, halogénikus oldószerekre, használt autókra Néhány típusú hulladékkezelésre : Szabályozás és szabványok néhány technikára vonatkozóan : hulladékégetők, hulladék lera kók megszüntetése CÉLOK A törvények szigorú betartása az alábbiakban leirt intézkedések alapján : Megbízható adatcsomagok összeállítása : a hulladékok keletkezéséről, minőségéről és jellegéről biztonságos hulladékkezelési berendezések létesítése Hulladékgazdálkodás A hulladékforgalom csökkentése Hulladék újrafelhasználási körforgás létrehozása és új gazdasági lehetőségek feltárása a hulladékokból származó anyagok felhasználására. Intézkedések Adatbázis fejlesztése a következő témákban : a hulladékok keletkezéséről, minőségéről és jellegéről, biztonságos hulladékkezelési berendezésekről Integrális hulladékgazdálkodási rendszerek kiépítése : programok, rendszerek és létesítmények Öko-mérlegek kidolgozása a hulladékgazdálkodási opciók értékelésére Fejlesztés és ösztönzés a következő területeke : tiszta technológiák, öko-termékek, szelektív gyűjtésé, újrafelhasználási ciklusok, biztos hulladékmegsemmisítés Az autonómia és a közelségi (subsidiarité) elvek kidolgozása. Termékek fajlagos előírásának kidolgozása az újra felhasznált anyagok használatának figyelembevételével. Új pénzügyi eszközök kidolgozása, mint a : regionális alap, kutatási és fejlesztési alapok 17

Az EU környezetvédelmi politikája 5. Cselekvési programjának céljai különböző gazdasági ágazatokban : Hulladékgazdálkodás Célok TELEPÜLÉSI Intézkedések Hulladékkezelési programok a társországokban általános célok : Az erőforrások racionális A hulladékkeletkezés visszafejlesztése az 1985és fenntartható ös szintre. (300 kihasználása kg/fejenként); Legalább 50 Hulladék keletkezésének % újrafelhasználás a megelőzése (zártkörű ter - papírnak, üvegeknek és melés) plasztik anyagoknak. Anyagok újra felhasználá - Közösségi infrastruktúra a hulladék gyűjtésre, sa és hosszabb idejű kiszelekcióra és biztonságos használása feldolgozásra Tilalom a Nem újrafelhasználható hulladékok a közösségen hulladékok megsemmisítése kívüli végleges tárolására a következő sorrendben: Fogyasztói termékek újrafelhasználása és felhasználás, mint üzemfelújítása vagy tüzelőanyag Az újrafelhasznált anyagok elégetés piacának kiépítése A dioxin kilerakó telep bocsátások erőteljes csök kentése VESZÉLYES HULLADÉKOK Tilalom a hulladékok a Hulladék keletkezésének közösségen kívüli végleges megelőzése tárolására Anyagok újrafelhasználá Programok a hulladékgaz sa és hosszabb idejű ki dálkodásra a tagállamokban használása Közösségi infrastruktúra a Nem újrafelhasználható hulladék gyűjtésre szelekci hulladékok óra és biztonságos feldol megsemmisítése: gozásra felhasználás, mint üzemújrafelhasznált anyagok vagy tüzelőanyag piacának kiépítése HULLADÉKOK Eszközök Szereplők Konkrét rendelkezések kidolgozása a hulladék tárolására és a "csomagolásra" Tiszta technológia és termelési elméletek Politikai akarat a hulladék áramlásokra, felszámolása bizonyos hulladékok leraká sára (előírások + megegyezé sek) Pontos adatok az Unió keretében a hulladékok ke letkezéséről gyűjtéséről és feldolgozásáról Új felelős ségrendszer bevezetése Ösztönzések és gazdasági esz közök Szabványok a közösségi hul ladékégetők dioxin kibocsá tására Konkrét rendelkezések kidolgozása a hulladék tárolásra Tiszta technológia Pontos adatok az Unió keretében a hulladékok keletkezéséről gyűjtéséről és feldolgozásáról. Hulladék anyagok piacának kiépítése új felelősség rendszer bevezetése Kockázat felmérés és nyil vántartás Ösztönzések. Ipar Mezőgazdaság Közlekedés Energia Idegenf orgalo m EU TA ÖK NGO-k közösségek 18

Szelektív hulladékgyűjtés néhány OECD országban. Ország Üveg (%) Aluminium (%) 75 76 67 31 Papír és karton (%) 60 66 35 36 Németország Ausztria Belgium Spanyolorszá g Franciaország Anglia Görögország Olaszország Norvégia Hollandia Svédország Svájc 48 28 29 54 72 77 56 85 36 34 22.5 27 41 63 60 61 70 50 10 14 Fém és bádogáru (%) 67 30 17 Fém és bádogáru (%) 3 14 28 34 35 10 91 85 40 10 58 49 3 2 10 74 19

Levegőszennyezés Az 1979-ben aláírt Genfi Egyezmény volt az első olyan megállapodás, amely kontinentális léptékű megoldást keresett a légszennyező anyagoknak a környezetre és az emberi egészségre gyakorolt káros hatásainak kivédésére. Az Egyezmény céljainak megvalósítása érdekében eddig a következő jegyzőkönyveket fogadták el: Genfi Jegyzőkönyv az Európai Monitoring és Értékelési Program (EMEP) hosszú távú finanszírozásáról (1984); Helsinki Jegyzőkönyv a kén-dioxid kibocsátások vagy azok országhatárokon átterjedő fluxusának 30 %-os csökkentéséről (1985); Szófiai Jegyzőkönyv a nitrogén-oxidok kibocsátásának vagy azok országhatárokon átterjedő fluxusának csökkentéséről (1988); Genfi Jegyzőkönyv az illékony szerves vegyületek (VOC) kibocsátásának vagy azok országhatárokon átterjedő fluxusának csökkentéséről (1991); Oslói Jegyzőkönyv a kénvegyületek kibocsátásának vagy azok országhatárokon átterjedő fluxusának további csökkentéséről (1994), az ún.. II. kén-dioxid jegyzőkönyv; Aarhusi Jegyzőkönyv a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyező anyagok (POP) légköri kibocsátásának csökkentéséről (1998); Aarhusi Jegyzőkönyv a nehézfémek légköri kibocsátásának csökkentéséről (1998); Göteborgi Jegyzőkönyv a savasodás, az eutrofizáció és a talaj közeli ózon csökkentéséről (1999). 20

Vízvédelem és vízgazdálkodás IRÁNYELVE az európai közösségi intézkedések kereteinek meghatározásáról a vízpolitika területén. A cél, hogy keretet adjon a szárazföldi felszíni vizek, az átmeneti vizek, a tengerparti vizek és a felszín alatti vizek védelméhez, amely: megakadályozza a vízi ökoszisztémák, és - tekintettel azok vízszükségletére - a vízi ökoszisztémáktól közvetlenül függő szárazföldi ökoszisztémák és vizes élőhelyek további romlását, védi és javítja állapotukat; előmozdítja a rendelkezésre álló vízkészletek hosszú távú védelmére alapozott fenntartható vízhasználatot; fokozottan védi és javítja a vízi környezetet, többek között a kiemelt anyagok bevezetéseinek, kibocsátásainak és veszteségeinek fokozatos csökkentésére, továbbá a kiemelten veszélyes anyagok bevezetéseinek, kibocsátásainak és veszteségeinek megszüntetésére vagy fokozatos kiiktatására irányuló specifikus intézkedésekkel; biztosítja a felszín alatti vizek szennyezésének fokozatos csökkentését és megakadályozza további szennyezésüket, és hozzájárul és így hozzájárul : a fenntartható, kiegyensúlyozott és méltányos vízhasználat hoz szükséges elegendő mennyiségű, jó minőségű felszíni és felszín alatti víz biztosításához, a felszín alatti víz szennyezettségének jelentős csökkentéséhez, a felségvizek és a tengervizek védelméhez, 21

VÍZGYŰJTŐ GAZDÁLKODÁSI TERVEK A. A vízgyűjtő gazdálkodási terveknek a következő elemeket kell tartalmazniuk: A vízgyűjtő kerület jellemzőinek általános leírása. A leírásnak a következőket kell tartalmaznia: a felszíni vizek esetében: a víztestek elhelyezkedésének és határainak térképen történő bemutatása, a vízgyűjtőn belüli ökorégiók és felszíni víztest típusok térképen történő bemutatása, a felszíni víztest típusok referenciaviszonyainak meghatározása; a felszín alatti vizek esetében: a felszín alatti víztestek elhelyezkedésének és határainak térképen történő bemutatása; Az emberi tevékenység felszíni és a felszín alatti vizek állapotára gyakorolt jelentős terheléseinek és hatásainak összefoglalása, beleértve a következőket: a pontszerű szennyező források számbavétele, a diffúz szennyező források számbavétele a földhasználat összefoglalásával együtt, a víz mennyiségi állapotára ható terhelések számbavétele a vízkivételekkel együtt, az emberi tevékenységből származó, a víz állapotára gyakorolt egyéb hatások elemzése; 22

A védett területek azonosítása és térképi ábrázolása A megfigyelő hálózatok térképe, és monitoring programok eredményeinek bemutatása térképi formában a következőkről: a felszíni vizek állapota (ökológiai és kémiai); a felszín alatti vizek állapota (kémiai és mennyiségi); a védett területek állapota, A felszíni vizekre, a felszín alatti vizekre és a védett területekre megállapított környezeti célkitűzések listája. Összefoglalás a víz használatának közgazdasági elemzéséről; Az intézkedések programja vagy programjai, a vizek védelmére irányuló közösségi joganyag alkalmazásához szükséges intézkedések összefoglalása; beszámoló azokról a gyakorlati lépésekről és intézkedésekről, amelyeket a költség visszatérülés elvének érvényesülése érdekében a vízkivételek és a tárózások szabályozásának összefoglalása, a pontszerű bevezetésekre és a vizek állapotára hatással levő egyéb tevékenységekre elfogadott szabályozások összefoglalása, azoknak az eseteknek a meghatározása, melyekben közvetlen bevezetést engedélyeztek a felszín alatti vizekbe az elsőbbségi anyagokkal kapcsolatban tett intézkedések összefoglalása; a balesetszerű szennyezési események hatásainak megelőzésére és csökkentésére tett intézkedések összefoglalása; azoknak a kiegészítő intézkedéseknek a részletes ismertetése, amelyeket szükségesnek tartanak a meghatározott környezeti célkitűzések eléréséhez; 23

A vízgyűjtő gazdálkodási terv előző változatának közreadása óta végzett minden változtatás vagy korszerűsítés összefoglalása. A környezeti célkitűzések elérése irányában tett előrehaladás számbavétele, továbbá az előző terv időszakára vonatkozó monitoring eredmények térképes bemutatása és magyarázat minden olyan környezeti célkitűzéshez, amit nem értek el; Minden olyan intézkedés összefoglalása és magyarázata, amelyet előirányoztak a korábbi vízgyűjtő gazdálkodási tervben, de nem tettek meg; A vízgyűjtő gazdálkodási terv korábbi változatának közreadása óta elfogadott minden közbenső intézkedés összefoglalása. Az Integrált Rajna Program lehetséges beavatkozások a hullámtéren az árvízszintek csökkentése érdekében. A SZENNYEZÉS ÉS A HULLADÉK NYELŐI - RAJNA PROJEKT A Rajna szennyezésének a története remek példát nyújt a vízszennyezéssel kapcsolatos sikerekre és csalódásokra. A második világháború után a növekvő szennyezés fokozatosan csökkentette a Rajnában az életet adó oxigént : 1970 körül érte el a minimumot olyan koncentrációval, amely mellett már semmilyen élet nem volt fenntartható. 1980ra helyzet nagymértékben javult, esősorban azért, mert óriási beruházásokat eszközöltek a szennyvíztisztító rendszerek kiépítésére. 1986 november 1 Schweizerhalle (Tchernobázel), a Sandoz gyógyszeripari gyár 956-os raktárban tűz robban ki. A tűzoltók 15 000 m3 vizet használnak az oltáshoz, mely messze meghaladja a biztonsági víztározó kapacitását (50 m3). Ebből kifolyólag nagy mennyiségű növényvédő szer (peszticid), higany, foszforos észter kerül a Rajnába. A halászatot Franciaországban, Hollandiában, Németországban be kellett tiltani. 24

De a mérgező nehézfémeket például a higanyt és a kadmiumot nem távolították el a szennyvíztisztítók, ezért koncentrációjuk csak akkor kezdett csökkenni, amikor a Rajnával határos országok egyre szigorúbb megállapodásokat kötöttek a szennyezés csökkentésére. Ennek meg is lett az eredménye : 2000-re a nehézfémek jószerivel eltűntek a vízből. De a folyófenék üledékét még mindig átitatják, s mivel kémiai úton nem bomlanak le, továbbra is magas koncentrációban találhatók, különösen a Rajna deltában. A kloridkoncentráció is magas. 25

Jólét és ökológiai teljesítmény 26

A Rajna alsó vízgyűjtő területén levő országok még nem tudnak kellő nyomást gyakorolni a klorid fő forrására : az Alsace-i sóbányákra bár lehet, hogy idővel bezárják ezeket. A mezőgazdaságból származó műtrágya-kimosódás miatt magas a nitrogénszennyezés is. Mivel forrásai túl diffúzak ahhoz, hogy szennyvíztisztítókon keresztül távolítsák el, a koncentrációcsökkentés egyetlen módja az, ha a Rajna teljes vízgyűjtőjében megváltozik a földművelés gyakorlata. Már az is nagy örömre adott okot, amikor 1996-ban hatvanéves távollét után újra megjelent a lazac Baden-Badenben, a felső Rajna völgyében. Nem könnyű azonnal felismerni a globális éghajlatváltozást a vízgyűjtő medencékben, mivel az időjárás természetes módon is napról napra, évről évre változékony. Az éghajlat az időjárás hosszú távú átlaga, ezért csak hosszú távú mérésekkel lehet vizsgálni. 27

Kockázat elemzés és hárítás 28

Energia környezet biztonság kölcsönhatásai 29

Az Európai Unió tematikus stratégiája A 2002. júniusi jobb szabályozás elnevezésű kezdeményezés keretében a Bizottság 2003. februárjában a közösségi vívmányok naprakésszé tételére és egyszerűsítésére vonatkozóan szakpolitikát javasolt. Ennek célja egy áttekinthető érthető naprakész és felhasználóbarát közösségi másodlagos jogszabályrendszer biztosítása. A tematikus stratégiák a döntéshozatal új formáját képviselik. Kiterjedt kutatásra és az érdekelt felekkel folytatott konzultációkra épülnek, a témaköröket az egyéb problémákkal és politikaterületekkel való összefüggéseket figyelembe vevő holisztikus szemlélettel közelítik meg, és jobb szabályozást mozdítanak elő A Bizottság által az EU hatodik környezetvédelmi cselekvési programjának keretében kialakított további öt tematikus stratégia : a levegőszennyezésre a hulladékra a tengeri környezetre a talajokra, a növényvédő szerekre az erőforrások fenntartható használatáról a városi környezetre irányul. 30

Az EU fenntartható fejlődés stratégiája A környezetvédelmi célok elsőbbségei szempontjából Klíma változás és tiszta energiák Közegészségügy Természeti források menedzsmentje Mobilitás, tájhasználat és területfejlesztés Az EU környezetvédelmi célja (EU-s szerződések) Környezetvédelem beleértve a biodiverzitás Emberi egészségvédelem A természeti erőforrások racionális használata 6. Környezetvédelmi akcióprogram Hatásokra alapozott politikák Természet és biodiverzitás Környezet, egészség és életminőség Biodiverzitás politika Természeti források, hulladék kezelés Biodiverzitás stratégia Madár és habitats irányelv Natura 2000 hálózat Környezet-egészségügy Urbanisztika Vegyi anyagok és növényvédő szerek rendeletek Zajvédelem Európai program Ózon Kereskedelem Forrás menedzsment Hulladék kezelés és újra hasznosítás IPP IPPC Környezetvédelmi eszközök és politikás Víz keret irányelv Levegő irányelv Tengerészeti irányelvek Vízügyi jog Levegő minőség és határértékek Nemzetközi egyezmények Víz Levegő Tenger Talaj irányelvek Nitrát rendelet Talaj 31

Példa az erőforrások és hulladékstratégiák összehangolt kezelésére Tematikus stratégia Tematikus stratégia Fenntartható természeti Hulladékkezelés Forrás és gazdálkodás újrahasznosítás Integrált termékpolitika 32