Földrajzi Konferencia, Szeged 2001. NÉPESSÉGFÖLDRAJZI VIZSGÁLATOK MAGYARORSZÁG ÉK-I HATÁRVIDÉKÉN Molnár Judit 1 Bevezetés A határvidék kutatás nem csak azért lényeges, mert a tér felosztásakor új megközelítést igényel, amely elkülönül más társadalmi-gazdasági és földrajzi terek vizsgálataitól, hanem azért is, mert attól függően, hogy milyen országok érintkeznek egymással, más és más jellegű az adott határvidék. Eddig még nem sikerült teljesen azonos módszerrel megvizsgálni, hogy miben különböznek, illetve miben hasonlítanak ezek a területek egymástól, illetve egymáshoz s az egyik helyen szerzett tapasztalatokat mennyire lehet máshol hasznosítani. Ebben a dolgozatban a szlovák-magyar határvidék Sajó és Hernád közötti szakaszának magyarországi részének népességföldrajzi helyzete kerül összehasonlításra az ukrán-magyar határvidék magyarországi területének népességföldrajzi állapotával (1. ábra, 1-2 kép). A gömör-tornaabaúji határvidéken 58 falu tartozik a vizsgált térséghez, a szatmár-beregi határvidéken 52 település, 50 község és két város, Vásárosnamény és Záhony. AGGTELEK 1. ábra A vizsgált térség MISKOLC NYIREGYHÁZA VÁSÁROSNAMÉNY É Gömör-torna-abúji határvidék határvidék Ny D K A vizsgálat célja az, hogy a két határvidék demográfiai adatainak elemzésekor tett megállapítások során közelebb kerülhessünk ahhoz a kérdéshez, hogy a határvidékek sajátos földrajzi elhelyezkedése, jellemzői hogyan befolyásolják az ott élő közösségek életét, társadalmát, jelen esetben a népességszám alakulását, néhány demográfiai jellemzőit. A kutatás módszere a hivatalos statisztikai adatok feldolgozása, amely számítógép segítségével történt. 1 Molnár Judit, egyetemi adjunktus, Miskolci Egyetem, Társadalomföldrajz Tszk. ecojudit@gold.uni-miskolc.hu 1
Molnár Judit NÉPESSÉGFÖLDRAJZI VIZSGÁLATOK 1. kép Gömöri táj Varbóc környékén. A szlovák-magyar határvidék vizsgált szakaszát tagolt felszín jellemzi. A dombsági térszínek széles hátaiba kisebb-nagyobb völgyrendszerek mélyülnek. 2. kép A Tisza folyó Tivadarnál Az ukrán-magyar határvidék magyarországi szakaszának természetföldrajzi képét a Tisza folyó határozza meg, éppúgy, mint az emberek életét is A népességszám alakulása 1870-1999-ig a vizsgált határvidékeken A szakemberek körében nagy számban ismertek azok a tanulmányok, amelyek egy-egy térség népesedési problémáival, helyzetével foglalkoznak (ENYEDI GY. 1980, 1991, ÉGER GY. 2
Földrajzi Konferencia, Szeged 2001. 1996, G. FEKETE É. 1991, HAJDÚ Z. 1992, HOÓZ I. 1992, KOCSIS K. 1988, KÓKAI S. 2001, KOVÁCS T, 1991, MOHOS M. 1996, MOLNÁR J. 2000a, 2001, SÜLI-ZAKAR I. 1991, TÓTH J. - CSATÁRI B. 1983, VERESIK J. 1975, stb.). De sorolhatnánk még tovább a különböző munkákat e tárgykörből, hiszen a népesség vizsgálata fontos tényező a társadalomföldrajzban, mivel az adott térségben lejátszódó népesedési folyamatok, a népesség szerkezete, tulajdonságai a terület társadalmi folyamatait jól tükrözik. A határvidékeket, mint a belső területektől jellegében más térségeket, hazánkban csak a 90-es években kezdik a kutatók másképpen szemlélni, ahogy KOVÁCS Z. hívja fel erre a figyelmet (KOVÁCS Z. 1990). A szlovák-magyar határvidéken folytatott alaposabb vizsgálat is azt támasztotta alá, hogy a határvidékeket valóban érdemes a térben külön is megvizsgálni, társadalmukra erősen hat az adott határ átjárhatóságának jellege és a szomszédos országgal való kapcsolat (MOLNÁR J. 2000b). Az itt vizsgált határvidékek településszerkezetére utal az egy településre eső népességszám, azaz a néptömörülési érték. A gömör-torna-abaúji határvidéken az aprófalvak jellemzőek az összefüggő rurális térségben, az egy településre eső átlagos népességszám 1890-ben 468 volt, 1999-ben pedig már csak 408. Az 58 falu közül csak öt olyan van, amelyiknek a népességszáma 1999-ben elérte vagy meghaladta az ezer főt, de 14 db azoknak a száma, ahol a népességszám nem éri el a száz főt sem. A szatmár-beregi határvidéken nagyobb települések jellemzőek, a néptömörülési értékek 1890-ben 1059, 1999-ben 1230 volt. A vizsgált ötvenkét település között van két kisváros, Vásárosnamény és Záhony, rajtuk kívül még 17 község településszáma meghaladta az 1000 főt 1999-ben. 100 fő alatti népességszámú település nincs a térségben (2. ábra). 2. ábra Néptömörülési értékek a vizsgált térség és az országos átlag összehasonlításában A gömör-torna-abaúji térségben 1870-hez képest a népesség 18,1%-kal esett vissza!, a szatmár-beregi határvidéken 28,4%-kal nőtt. Mindkét területen a népességszám növekedés 1960-ban megállt, 1970-től pedig rohamos fogyásnak indult (3. ábra). 1990 után a fogyás mértéke lelassult mindkét területen. 1970 óta a gömör-torna-abaúji részen a fogyás mértéke meghaladta a 30%-ot (30,7%), a vizsgált szatmár-beregi térségben a 15%-ot (15,1%). A fogyatkozás kedvezőtlenebből érintette a közlekedés-földrajzi szempontból hátrányos fekvésű településeket és az alacsony intézményi ellátottságú településeket (4-5. ábra). 3
Molnár Judit NÉPESSÉGFÖLDRAJZI VIZSGÁLATOK Különösen ez utóbbi csoportba tartozó falvak a legalacsonyabb népességszámú községekhez tartoznak, amelyek népmozgalmi adatait a későbbiekben tanulmányozhatjuk. A népesség fogyása a gömör-torna-abaúji határvidéken mindkét csoport esetében 1949-ben kezdődött meg, és a kedvezőtlen közlekedés-földrajzi fekvésű települések számára nagyobb veszteséggel járt, a fogyás mértéke itt csaknem 60%! (59,4%), míg az alacsony intézményi ellátottságú településeken a veszteség 1949 óta 43,8%. Igaz ez utóbbi esetben ez a fogyatkozás jóval nagyobb tömeget érintett. 3. ábra A népességszám alakulása a vizsgált térségben 1870-1999 között 80000 70000 60000 50000 40000 határvidék határvidék 30000 20000 1870 1880 1890 1900 1910 1920 1930 1941 1949 1960 1970 1980 1990 1999 A szatmár-beregi részen a fogyás mindkét csoporthoz tartozó falvak esetében 1960-ban kezdődött el, és kisebb mértékűnek bizonyult, mint a másik határvidéken (39,2% és 33,9%), szintén a hátrányos közlekedés-földrajzi fekvésű települések esetében okozva nagyobb veszteségeket. Ám itt ez utóbbi csoportba tartozó falvak adták a nagyobb tömeget. 4. ábra A népességszám alakulása a vizsgált térségben 1870-1999 között a közlekedésföldrajzi szempontból kedvezőtlen fekvésű településeken 28000 26000 24000 22000 20000 18000 16000 14000 12000 10000 8000 6000 4000 2000 határvidék határvidék 1870 1880 1890 1900 1910 1920 1930 1941 1949 1960 1970 1980 1990 1999 Megállapítható tehát, hogy az elszigeteltség súlyosan érintette a térség lakosságát, s mivel ez a hátrányos helyzet nagymértékben összefügg a határhúzással, így elmondható, hogy ez 4
Földrajzi Konferencia, Szeged 2001. kedvezőtlenül befolyásolta a térségek népességszám alakulását. Természetesen e mellett egyik meghatározó tényező a települések fejlesztésével, ellátottságával szembeni negatív diszkrimináció is, és egyéb tényezők is szerepet játszanak a népességszám alakulásában. Néhány ilyen ok a későbbiek során említésre kerül, de ez a folyamat annyira összetett, hogy egy ilyen tanulmány terjedelme nem teszi lehetővé ennek részletesebb feltárását. Népesedési folyamatok (természetes népmozgalom, vándorlás) A népmozgalmi adatokat tanulmányozva közelebb kerülhetünk a népességszám változást kiváltó tényezőkhöz. Láthattuk, hogy mindkét térségben 1970 óta csökken a népesség száma. 1981 és 1999 között vizsgálva a két határvidéket, úgy, hogy két ciklusra bontva, 1981 és 1989 között, illetve 1990 és 1999 között átlag értékekkel számolva, azokat súlyozva, az alábbi táblázatban szereplő eredmények figyelhetők meg (1-2. táblázat). 1. táblázat A népmozgalom egyes adatai a szatmár-beregi határvidéken 1000 lakosra jutó súlyozott arányok Határvidék élveszületés halálozás természetes szaporodás vándorlási különbözet 15,1 13,4 1,7-9,0 15,7 12,7 3,0-6,7 népesség 1000 fő felett 13,3 15,5-2,2-16,1 népesség 1000 fő alatt 17,8 12,4 5,4-13,1 romák aránya 19,6% 14,5 13,5 1,0-8,2 romák aránya < 19,6% 14,6 14,5 0,1-4,2 15,0 13,1 1,9-4,0 népesség 1000 fő felett 13,8 16,9-3,1-6,6 népesség 1000 fő alatt 19,4 13,7 5,6-4,6 romák aránya 19,6% romák aránya < 19,6% 13,5 14,5-1,0-5,0 A szatmár-beregi térségben (1. táblázat) között országos viszonylatban magas értékűnek mondható az ezer lakosra jutó születések száma (15,1 ) és a halálozási ráta (13,4 ) is kisebb, mint az országos átlagok, így a térségben ezer lakosra 1,7 -es értékű természetes szaporodás figyelhető meg. Ám magas a vándorlási különbözetből adódó veszteség, ami ezer lakosra 9,0 -et ért el ebben az időszakban. Ebből kifolyólag csökkent a térség lakosságszáma. Kedvezőbb azoknak a településeknek a helyzete, amelyek 5
Molnár Judit NÉPESSÉGFÖLDRAJZI VIZSGÁLATOK lakosságszáma meghaladta az ezer főt, ebben az esetben még jobb értékű a születési arányszám (15,7 ) és a halálozási ráta is (12,7 ), minek következtében a természetes szaporodás ezer főre átlagosan 3, ami az országban kevés helyen tapasztalható ekkor. A vándorlási különbözetből adódó veszteség is kisebb az ilyen településeken, de még mindig jelentős, -6,7 ezer főre. Az ezer fő alatti népességszámú településeken a helyzet már közelít az országos tendenciához: alacsony születési ráta (13,3 ) és magas halálozási érték (15,5 ), amely következtében természetes fogyás érzékelhető (-2,2 ). Az elvándorlás mértéke itt nagyon magas (-16,1 ), amely súlyos népesség-erózióhoz vezetett az alacsonyabb lélekszámú településeken. A térségben magas a cigány lakosság aránya (a legfrissebb adatok a 2001-es népszámlálás eredményeinek közzététele után válik ismertté). Az 1990-es adatokat alapul véve, ott ahol a cigányság aránya megközelítette, ill. meghaladta a 20%-ot, a következőképpen alakultak a népmozgalmi adatok (1. táblázat). Ahogyan az várható is volt, a születések száma itt a legmagasabb (17,8 ), a halálozások száma viszont a legalacsonyabb (12,4 ). Ennek hátterében a romákra jellemző magas termékenység és a fiatal korösszetételből fakadó alacsony halálozási arány áll. Így magas természetes szaporodás figyelhető meg az ilyen településeken (5,4 ), de az elvándorlás mértéke is magas (-13,1 ), bár a kis lélekszámú falvakban tapasztalt nagyságot nem éri el. 2. táblázat A népmozgalom egyes adatai a gömör-torna-abaúji határvidéken 1000 lakosra jutó súlyozott arányok Határvidék élveszületés halálozás természetes szaporodás vándorlási különbözet 13,2 15,1-1,9-14,3 12,0 12,4-0,4-3,8 népesség 1000 fő felett 13,6 16,1-2,5-18,3 népesség 1000 fő alatt 17,2 13,5 3,7-22,6 romák aránya 19,6% 12,1 15,5-3,4-12,2 romák aránya < 19,6% 13,9 15,4-1,5-1,7 12,6 14,1-1,5 3,4 népesség 1000 fő felett 14,8 16,2-1,4-3,3 népesség 1000 fő alatt 22,2 13,9 8,3-8,4 romák aránya 19,6% romák aránya < 19,6% 12,3 16,1-3,8 0,1 1990 és 1999 között ebben a térségben csökkent a születések száma (14,6 ), nőtt a halálozás száma (14,5 ), így a természetes szaporodás mértéke csak 0,1. Viszont több, mint felére csökkent az elvándorlásból adódó veszteség (-4,2 ), ami összességében a 6
Földrajzi Konferencia, Szeged 2001. népességszám csökkenésének lassabbodását eredményezte. Azonban jelzi a térségben várható új folyamat megindulását, az elöregedést (9. ábra). Kedvezőtlenebb a helyzet a népmozgalmi adatokat figyelembe véve az alacsony népességszámú falvakban, ahol a halálozási ráta tovább romlott (16,9 ) és a vizsgált időszakban a vándorlási veszteség is ezeket a falvakat sújtja leginkább (-6,6 ). Ahol a romák aránya 1990-ben megközelítette vagy meghaladta a 20%-ot, ott most még inkább emelkedett a születések száma (19,4 ), de valamelyest nőtt a halálozási arányszám is (13,7 ), így a természetes szaporodás mértéke nem változott jelentősen (5,6 ). A vándorlások azonban olyan mértékben csökkentek (-4,6 ), hogy ezeken településeken tényleges szaporodás figyelhető meg (1 ). Úgy tűnik, hogy ahol 1990-ben alacsony volt a cigány lakosok aránya, ott számuk nem is emelkedett 1999-ig jelentős mértékben, ezeken a településeken természetes fogyás (-1,0 ) és nagyobb vándorlási veszteség tapasztalható (-5,0 ). A gömör-torna-abaúji határtérségben (2. táblázat) 1981 és 1989 között vizsgálva ugyanezzel a módszerrel a népmozgalmi eredményeket, az állapítható meg, hogy a születési arányszám alacsonyabb (13,2 ), mint ugyanebben az időszakban a szatmár-beregi vidékén (15,1 ). A halálozás viszont nagyobb mértékű (15,1 ), szemben a szatmár-beregi határvidéken tapasztalt 13,4 -es értékkel, ami utal az elöregedés nagyobb fokára. Ebből adódóan ebben a térségben természetes fogyás tapasztalható (-1,9 ). Ráadásul a vándorlási különbözetből adódó veszteség is nagyon magas, -14,3, így a térség népességcsökkenése nagyobb ütemű volt, mint a szatmár-beregi térségben. Ha településnagyság szerint megkülönböztetve vizsgáljuk meg a településeket, akkor azt figyelhetjük meg, hogy a kisebb lélekszámú falvakban magasabb a halálozás (16,1 ), mint a nagyobb falvakban (12,4 ), a természetes fogyás is nagyobb mértékű ( 2,5 ill. -0,4 ) és az elvándorlás ( 18,3 ill. - 3,8 ) is sokkal kedvezőtlenebb, ahogy az várható is volt, és ahogyan az megfigyelhető volt a szatmár-beregi térségben is. A születési ráta itt azonban valamivel alacsonyabb a nagyobb, az 1000 főt meghaladó népességszámú falvakban, igaz csak öt ilyen található a nevezett térségben. Ahol a cigány lakosok aránya 1990-ben megközelítette vagy meghaladta a 20%-ot, ott ebben az időszakban a születési ráta 17,2 volt, a halálozási mutató 13,5, azaz 3,7 természetes szaporodás figyelhető meg. A vándorlási különbözetből adódó veszteség viszont kiugróan magas az ilyen falvakban: -22,6! Ahol a romák kisebb arányban képviseltetik magukat, ott a születési ráta alacsonyabb (12,1 ), a halálozási mutató magasabb (15,5 ), az elvándorlás mértéke nagy (-12,2 ), de több, mint 10 -kel kisebb, mint a cigányok által nagyobb arányban lakott községekben. 1990 és 1999 között a születési arányszám (13,9 ), a korábbi időszakhoz képest, amikor ez a mutató 13,2 volt, kis mértékben kedvezőbb, bár a különbség nem jelentős. Sajnos a halálozás mértéke is nőtt (15,1 -ről 15,4 -re), így csak valamelyest javult a természetes szaporodási mutató (-1,9 -ről 1,5 -re). A vándorlási különbözetből adódó veszteség, hasonlóan a szatmár-beregi térségben megfigyelt tendenciával hasonlóan, ahol több, mint a felével esett vissza, itt is erőteljesen csökkent (-14,3 -ről -1,7 -re), kevesebb, mint a hatodára fogyott, de e mögött inkább az rejlik, hogy lassan nem marad, aki elvándoroljon a térségből. Az ezer főt meghaladó lakosságszámú falvakban is alacsony az élveszületések száma (12,6 ), és nem alacsony a halálozási ráta sem (14,1 ), így szemben a szatmárberegi vidékén ilyen típusú települések népmozgalmi adatait figyelve, a tapasztalt természetes szaporodással (1,9 ) szemben, itt természetes fogyást regisztrálhatunk (-1,5 ). Ezek a települések pozitív vándorlási nyereséggel bírnak (3,4 ). Érdekes módon a gömör-tornaabaúji térségben az 1000 fő alatti településeken a születései arányszám magasabb, (14,8 ), a halálozási is, bár nem éri el a szatmár-beregi vidékén hasonló időszakban, ugyanebbe a népességnagyság csoportba tartozó települések esetében tapasztalt magas halálozási ráta értéket (16,9 ), de megközelíti azt (16,2 ). A vándorlási veszteség itt -3,3, ami szintén alacsonyabb, mint a szatmár-beregi határvidéken (-6,6 ). A romák arányát figyelve a gömör- 7
Molnár Judit NÉPESSÉGFÖLDRAJZI VIZSGÁLATOK torna-abaúji térségben, ahol 1990-ben megközelítette, ill. meghaladta a cigányság aránya a 20%-ot, ott az -ig terjedő időszakban átlagosan 22,2 volt a születési ráta, amely a 13,9 -es halálozási mutatót figyelve 8,3 -es természetes szaporulatot eredményez ezekben a falvakban. Az elvándorlás mértéke azonban ebben az időszakban itt a legnagyobb (-8,4 ). Ahol alacsony a cigányság aránya, ott a születési ráta 12,3, a halálozási arányszám 16,1, így természetes fogyás (-3,8 ) jellemzi ezeket a falvakat, ahol minimális vándorlási nyereség regisztrálható (0,1 ). Összefoglalva a népmozgalmi adatokat a vizsgált térségben tehát az mondható el, hogy a népesség eróziója a legerőteljesebb a kis lélekszámú falvakban, az elvándorlás ezekről a településekről nagymértékű, éppúgy, mint azokból, ahol magas a cigányság aránya. A fogyást az előbbi esetben a természetes fogyás és a vándorlási különbözetből adódó veszteségek együttesen okozzák, míg az utóbbi típusú településeken a viszonylag magas természetes szaporodást nagyon nagy elvándorlás kísér mindkét térségben, bár ennek mértéke már csökkenésnek indult mind a két vizsgált határvidéken. Az elöregedés is leginkább az aprófalvakat sújtja, itt a legmagasabb a halálozási ráta és a szatmár-beregi térségben ezekben a falvakban a legalacsonyabb a születési arányszám. A gömör-torna-abaúji határvidéken a cigányság által kevésbé lakott településeken a legalacsonyabb a születési ráta, ennek oka az, hogy ebbe a csoportba tartoznak azok az elnéptelenedő falvak, ahol egyáltalán nincs vagy csak kevés számban van jelen a romaság, ahol a születések száma igen alacsony. Ahol viszont nagyobb arányban képviseltetik magukat a cigányok, ott ez a mutató ugrásszerűen megnövekszik, a halálozási arányszám viszont a romák kedvezőtlenebb egészségügyi helyzete ellenére sem mutat magasabb értéket, mint a magyarországi átlag. A szatmár-beregi térségben még a kilencvenes években is az elvándorlás okozta a népesség fogyását, ha kisebb mértékben is, mint a korábbi időszakban. A gömör-torna-abaúji vidéken viszont a népességfogyás a nyolcvanas években jóval nagyobb arányban írható az elvándorlás számlájára, mint a természetes fogyásból adódó veszteségekére, míg a kilencvenes években az elöregedésből adódó magasabb halálozás és az elvándorlásból fakadó veszteségek együttesen okozzák, ha kisebb ütemben is ezt a folyamatot. Elöregedés Többször szó esett az elöregedésről. A jelenség ismert: a lakosság szelektív elvándorlása következtében a településeken élők korösszetétele a népesség reprodukciós képességére nézve kedvezőtlenül alakul, megnövekszik az idős korúak aránya a fiatalokéval szemben. Az 1941- es és az 1990-es népszámlálási adatokra támaszkodva készültek el a két térségben az elöregedést településenként bemutató térképek, az elöregedési index (száz 14 éves vagy fiatalabbra eső 60 éves vagy idősebb lakos) alkalmazásával (6-9 ábra). Jól látható, hogy 1941-ben a népesség korösszetételét tekintve, nagyon fiatalos, a mutató értéke mindkét vizsgált határtérségben 100 alatt maradt minden településen, sőt a szatmár-beregi rész már akkor is kedvezőbb helyzetben volt e tekintetben, ott minden településen 50 alatt maradt ez az érték. 1990-ben ez utóbb említett területen is jelentkeznek az elöregedés jelei, 52 településből tizenkilencben már többen vannak a hatvan évesek és idősebbek, mint a 14 évesek, ill. fiatalabbak. Tuzséron és Záhonyban még napjainkban is nagyon fiatal a népesség, az elöregedési index ezekben 50 alatt marad. A gömör-torna-abaúji részen már tarkább a kép, egy településen (Tornakápolnán) nem is értelmezhető az index, mivel nincs 14 éven aluli gyermek, öt olyan kisfalu van, ahol az időskorúak négyszer-tízszer többen vannak, mint a fiatalok, és többségében vannak az olyan községek (számuk összesen 38 az 58-ból), ahol a 60 évesek és idősebbek aránya nagyobb, mint a 14 éveseké, ill. az annál fiatalabbaké. A puszta számadatok is tükrözik a térképeken látottakat (3. táblázat). 1941-ben a szatmár-beregi 8
Földrajzi Konferencia, Szeged 2001. határvidéken az elöregedési mutató értéke 26,4, a gömör-torna-abaúji részen 34,3 volt. Látható, hogy mindkét térségben a kisebb és a nagyobb népességszámú települések között e tekintetben nagyon nagy eltérés nincsen, a gömör-torna-abaúji részen majdnem azonos az elöregedési index a két népességnagyságú csoport falvai között (34,3, 34,6, az 1000 fő alatti lakosú községek javára, ahol valamivel kedvezőbb a korösszetétel, ám ha az 500 fő alatti falvakat nézzük, akkor ott ez a mutató már 39,0). A vizsgált másik határvidéken a nagyobb lélekszámú települések javára figyelhető meg valamivel nagyobb különbség az elöregedési index tekintetében (25,7, 29,1). 1990-ben a szatmár-beregi térségben még mindig nagyobb arányban van jelen a legfiatalabb korosztály, mint a legidősebb, de a mutató értéke nőtt, 74,0- re, a gömör-torna-abaúji részen viszont az idős korúak aránya valamivel nagyobb, mint a fiataloké (103,2). Az ukrán-magyar határvidék magyarországi oldalán található kisebb községekben már kedvezőtlenebb a helyzet, a 60 évesek és idősebbek száma közel egyenlő a 14 évesek és fiatalabbakéval. A gömör-torna-abaúji határvidéken az 500 főnél kisebb apró-, és a 100 főnél kevesebb lakosú törpefalvakban nagyon hátrányos a korösszetétel, az elöregedési index az előbbiek esetében 142,5, az utóbbiaknál 395,7! 6. ábra Elöregedési index a gömör-torna-abaúji határvidéken, 1941 PERKUPA BODVARÁKO BECSKEHÁZA É ÉGERSZÖG Ny K D TORNAKÁPOLNA GÖMÖRSZÖLÖS ZÁDORFALVA Elöregedési index: 400.1-1050 200.1-400 100.1-200 100 50.1-99.9 17.1-50 nincs 14 éven aluli gyermek 7. ábra Elöregedési index a szatmár-beregi határvidéken, 1941 ZÁHONY É Ny K TUZSÉR D Elöregedési index 100.1-176 100 50.1-99.9 17.6-50 VÁSÁROSNAMÉNY 9
Molnár Judit NÉPESSÉGFÖLDRAJZI VIZSGÁLATOK 8. ábra Elöregedési index a gömör-torna-abaúji határvidéken, 1990 AGGTELEK TORNANÁDASKA TORNABARAKONY DEBRÉTE KERESZTÉTE Ny É K D TORNAKÁPOLNA GÖMÖRSZÖLÖS TERESZTENYE Elöregedési index: 400.1-1050 200.1-400 100.1-200 100 50.1-99.9 17.1-50 nincs 14 éven aluli gyermek 9. ábra Elöregedési index a szatmár-beregi határvidéken, 1990 ZÁHONY É Ny K TUZSÉR D Elöregedési index 100.1-176 100 50.1-99.9 32.5-50 VÁSÁROSNAMÉNY Mindkét vizsgált határvidék esetében megfigyelhető tehát az elöregedés jelensége, de a gömör-torna-abaúji részen sokkal előrehaladottabb ez a folyamat, a szatmár-beregi térségben leginkább csak az 1000 fő alatti falvakat érinti ez a gond. 10
Földrajzi Konferencia, Szeged 2001. Összefoglalás A népesség változását és népmozgalmának, szerkezetének fent tárgyalt elemeit tekintve, mindkét vizsgált határvidéken megfigyelhetőek az alábbi tényezők: 8 A népességszám csökkenése hamarabb megkezdődött, mint az országban általában, ahol 1980 óta figyelhető meg ez a folyamat, itt mindkét határvidéken már 1960-ban megállt a növekedése, 1970 óta pedig erőteljesen csökken. 8 Ismerve a térség a szlovák-magyar és az ukrán-magyar határvidék kapcsolatrendszerét, a határ átjárhatóságát, valamint a szocializmusban fennálló helyzetet, (ami nem volt kedvező a térkapcsolatok számára, Tóth J. 1996), mindkét területen elvándorlásra sarkallta az ott lakókat. 8 A kisebb lélekszámú települések népesség-eróziója a legszámottevőbb, a megélhetés ezekben a falvakban tűnik a legnehezebbnek. 8 A szatmár-beregi rész népességeltartó kapacitása a földrajzi fekvéséből, adottságaiból adódóan, mindig is jobb volt, mint a gömör-torna-abaúji részen. Ám az elszigeteltség ott is éppen úgy elindította azokat a folyamatokat, amelyeket a másik határvidéken tapasztalhattunk, csak kisebb mértékben. 8 Megfigyelhető az etnikai összetétel változása, s az ezzel együtt járó népesedési folyamatok megváltozása. A cigány lakosság számának emelkedését mindig nagyarányú elvándorlás kíséri, ami valószínűleg a magyar lakosság elköltözését jelenti. További vizsgálatok szükségesek annak érdekében, hogy egyéb sajátosságokra, mechanizmusokra, s ezek befolyásoló erejére lehessen következtetni. Ezek a kutatások megkezdődtek, hamarosan kiegészülhetnek a 2001-es népszámlálás eredményeivel, s az empirikus felvételezések területének kiterjesztésével remélhetőleg még alaposabb ismereteket gyűjthetünk e területek társadalmáról. A kutatás az F029180 számú OTKA támogatásával történt. Irodalom ÉGER GY. 1996: Gyepű vagy periféria? Néhány közép-európai határ menti térség hosszú távú demográfiai iránya Iskolakultúra, szeptember, pp. 34-37. ENYEDI GY. 1980: Falvaink sorsa Magvető, Budapest, 185p. ENYEDI GY. 1991: Fordulópont előtt a magyar falu In: Kovács T. (szerk.) Válság és Kiút. Falukonferencia, pp. 10-17. G. FEKETE É. 1991: Dinamikus, depressziós és stagnáló területek Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 1869-1987 között Földrajzi Értesítő XL. évf. 3-4. füzet, pp. 317-332. HAJDÚ Z. 1992: Település- és településhálózat-fejlesztési politika Magyarországon az államszocializmus időszakában. Földrajzi Közlemények XL. kötet, 1-2. szám, pp. 29-37. HOÓZ I. 1992: A határmenti települések elnéptelenedése Statisztikai Szemle, december, pp. 1005-1017. KOCSIS K. 1988: A határmenti fekvés hatása egy régió népesedési viszonyaira. Földrajzi Értesítő XXXVII. évf. 1-4. füzet, pp. 137-158. KÓKAI S. 2001: A Bánát népességföldrajzi jellemzői és sajátosságai a XIX. Század közepén. Északés Kelet-Magyarországi Földrajzi Évkönyv 10. pp. 7-24. KOVÁCS T. 1991: A határmenti fekvés szerepe a falusi települések életében Tér és Társadalom 1, pp. 41-53. KOVÁCS Z. 1990: A határ menti területek központhálózatának átalakulása az első világháború után Földrajzi Közlemények XXXVIII. kötet 1-2. szám, pp. 3-16. 11
Molnár Judit NÉPESSÉGFÖLDRAJZI VIZSGÁLATOK MOHOS M. 1996: Népességföldrajzi vizsgálatok a magyar-szlovén határmentén In: Pál Á. Szónokyné Ancsin G. (szerk.) Határon innen-határon túl. Szeged, pp. 313-318. MOLNÁR J. 2000a: A népesség alakulása egy határmenti térségben DK-Szlovákiában és ÉK- Magyarországon In: Süli-Zakar I. (szerk.) A földrajz jövője, a jövő földrajzosai. Debrecen, pp. 410-417. MOLNÁR J. 2000b: Társadalomföldrajzi vizsgálatok Magyarország és Szlovákia Sajó és Hernád közötti határtérségében. Ph.D. értekezés. Pécs, 2000. 188p. MOLNÁR J. 2001: Népességföldrajzi vizsgálatok a szlovák-magyar határszakasz a Sajó és a Hernád közötti részén. In: Molnár J. (szerk.) Földrajz az egész világ. Miskolc, pp. 170-176. SÜLI-ZAKAR I. 1991: Határmenti falusi térségek társadalomföldrazi problémái ÉK-Magyarországon Közlemények a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Földrajzi Intézetéből, No. 175. Debrecen, pp. 231-244. TÓTH J. - CSATÁRI B. 1983: Az Alföld határ menti területeinek vizsgálata Területi Kutatások 6, pp. 78-92. TÓTH J. 1996: A regionális fejlődés kezdetei és mai problémái a Kárpát-medencében In: Pál Á. Szónokyné Ancsin G. (szerk.) Határon innen-határon túl. Szeged, pp. 27-47. VERESIK, J. 1975: Urbanizálódás Szlovákiában az utóbbi 100 évben; a városiasodás további útja. Földrajzi Közlemények XXIII. kötet, 1. szám, pp. 43-60. 12