Árnyékok és kísértetek a vidéki szociális ellátórendszerben 1

Átírás

1 . Árnyékok és kísértetek a vidéki szociális ellátórendszerben 1 Egészségügyi alapellátás Bódi Ferenc Az egészségügyi alapellátáshoz tartozik a bölcsôde, a védônô, a háziorvos, a házi gyermekorvos, valamint a gyógyszertári szolgálat. Az ezredfordulón MTA Stratégiai Kutatások Program keretében vizsgáltuk az egészségügyi alapellátás penetrációját és elérhetôségét az országban, különös tekintettel a falusi társadalmakra (Bódi 1999). A szociális lejtô még meredekebbé vált az alapegészségügyi szolgáltatás elérhetôség vonatkozásában, ugyanis tíz év után az ország városias miliôiben fejlôdött, a falvakban viszont romlott az ellátás penetrációja. A statisztikai elemzést kísérô országos helyi interjúkat is figyelembe véve megállapíthatjuk: azért, hogy az ország nem szakadt ketté, ellátott és ellátatlan részekre, ezt a védônôi és háziorvosi szolgálatoknak köszönhetjük, amely hívatásoknak, különösen vidéken, máig megmaradt a magas presztízse és megbecsültsége. Mondhatjuk el ezt azokról, akik a vidéki társadalmi környezetben folytatott munkát gyakran alulfinanszírozott és kiszámíthatatlan viszonyok között végzik. Az ország csendes kettészakadása azonban elindult az egészségügy terén is, amelyre a gyógyszertári szolgálat, a bölcsôdék és a gyermekorvosi praxisok aránytalan elhelyezkedésének bemutatásával mutatunk rá. Az alapegészségügy vonatkozásában most különösen a települések közötti különbségekre vonatkozóan mutatunk be adatokat, tényeket. Bölcsôdék védônôk A bölcsôdei ellátás teljességében városi miliôben létezô alapellátás. A kis- és aprófalvakban mindösszesen 22 férôhelyet tartottak nyílván, ahol a 0 3 év közötti népesség majdnem eléri a 29 ezer fôt. Az országban összesen közel 25 ezer bölcsôdei férôhely állt rendelkezésre, a bölcsôdékben 31 ezer gyermeket láttak el, 94%-uk önkormányzati fenntartású. A gyermekgondozói intézmények férôhelyeinek a száma meredeken csökken. 1 Miután Magyarország településszerkezete erôsen tagolt s önkormányzati rendszere is töredezett, azaz fragmentált szerkezetû, a helyi szociális ellátási rendszert és ellátási formákat a késôbbiekben kistérségi (LAU-2) szinten is kívánjuk elemezni. 61

2 Bölcsödék száma 2007-ben A FALU XXV. ÉVF. 3. SZ. Forrás: VÁTI-TEIR adataiból számolta Fekete Attila A bölcsôdei férôhelyek száma 2007-ben csak 59%-a az 1991-ben nyilvántartott férôhelyeknek. A bezárásuk annak ellenére megtörtént, hogy a beíratott gyermekek száma rendszeresen nagyobb volt, mint a férôhelyeké. A kihasználtsága az önkormányzati rendszer fennállása óta meghaladta a gyermekgondozói intézmények teljesítôképességét. A bölcsôdei férôhelyek harmada Budapesten, másik harmada a megyei jogú városokban s több mint negyede a kisvárosokban volt. A tízezer fônél kisebb lélekszámú településen a bölcsôdei férôhelyeknek csak alig tizede volt található, ahol a három év alatti kicsinyek több mint négytizede (42%) él. Az országban közel ötezer védônô nyolctizede területi védônôként, kéttizede fôállású iskolai védônôként és a családvédelmi szolgálatnál dolgozott ben közel 100 ezer várandós anyát vettek nyilvántartásba, akiknek a 38%-át gondozták egészségügyi, szociális és környezeti okokból eredôen veszélyeztetettként. Öszszesen 628 ezer látogatást teljesítettek. A várandós anyáknál, a csecsemôknél tett védônôi látogatások száma másfélmillió volt, minden negyedik látogatás fokozott gondozást igénylô csecsemônél valósult meg. Mindezeken felül 3,6 millió családlátogatást végeztek ben 4911 védônô teljesített szolgálatot. Az ezer fônél kisebb lélekszámú községekben (1709 db) 298 betöltött védônôi álláshely volt, 29 ezer csecsemô, illetve kettô és három év közötti gyermek élt. A középfalvakban és kisvárosokban ( fô) 855 védônô 945 településen 2 Társadalmi ellátórendszerek KSH, (2007). 62

3 . Védônôk elhelyezkedése az ország településtípusai között 2002-ben és 2007-ben (%) Településtípus Betöltött védônôhelyek Betöltött védônôhelyek 3 éves és 3 év alatti (2002) (2007) gyermekek eloszlása* <500 fô 1,0 1,0 2, fô 4,8 5,5 2, fô 17,1 17,4 16, fô 16,6 17,3 18, < fô 60,5 59,3 57,8 Összesen 100,0 100,0 100,0 Forrás: TEIR (VÁTI) Fekete Attila számításai alapján (*2007-es adatok alapján) teljesített szolgálatot, ahol 65 ezer óvodáskor elôtti gyermek élt. 354 nagyközségben és kisvárosban ( fô), ahol közel 71 ezer csecsemô és két-három éves korú gyermek élt, 849-en dolgoztak fölötti lélekszámú településen (144 db) közel 225 ezer kicsiny gyermek élt, és 2910 védônô teljesített szolgálatot. A védônôk elhelyezkedése az országban független a településmérettôl, követi a kicsiny gyermekek elhelyezkedését. A kereslet-kínálat oldal kiegyensúlyozott az egész országban, ellentétben a háziorvosok, házi gyermekorvosok, gyógyszertárak (lásd késôbb) és bölcsôdei férôhelyek elhelyezkedésével, amelyek egyértelmûen a tízezer fônél népesebb településeknek kedveztek. A védônôi szolgálat viszonylag kliens-arányos elhelyezkedésének két oka lehetséges: Egyrészt ellentétben az egészségügyi alapellátás más intézményeivel, ez megmaradt állami finanszírozásban (az önkormányzatoknak nem kell jelentôs öszszeggel kiegészíteniük az állami normatívát), azaz nem piacosodott; díjtalanul igénybevehetô szolgáltatás sôt kötelezô a várandós kismamáknak regisztráltatniuk magukat a védônônél. Másrészt az igen korán létrejött (két világháború között) védônôi hálózat egyik fô célja épp az volt, hogy a nehezen elérhetô vidéki térségek falvaiban születendô és élô csecsemôk, kisgyermekek egészségügyi ellátása szervezett és biztosított legyen. Az országban az elmúlt húsz évben a csecsemôhalandóság exponenciális csökkenést mutat valamennyi település típusban. A javulásért a védônôi hálózat fennmaradása dicsérhetô, amely intézmény minden nehézsége ellenére betölti szerepét, s a szolgálat helyben léte miatt tud hatékony lenni. A csecsemôhalandóság A csecsemôhalandóság Magyarországon ( ) Forrás: VATI-TEIR adataiból számolt Fekete Attila 63

4 A FALU XXV. ÉVF. 3. SZ. Gyógyszertárak elhelyezkedése (települések jogállása és településmérete szerint) Magyarországon között (db, fô) Jogállás és településméret Állandó népesség* Fôváros Megyei jogú város Város Község < < Összesen Forrás: TEIR (VÁTI) Fekete Attila számításai alapján (*2007-es adatok alapján) csökkenése révén az ország elérte Spanyolország és Portugália 90-es évek közepének szintjét, viszont a magyarországi apró- és kisfalvak mutatói a 90-es évek végétôl nem javultak. Gyógyszertárak A gyógyszertárak száma 2007-ben 2113 volt, majd másfélszer annyi, mint ahány 1991-ben a betegek rendelkezésére állt. Számuk fôleg a kilencvenes évek patikaprivatizációja után szaporodott meg. Az ezredforduló óta lényegében nem növekedett a számuk. Eloszlásuk a kis- és aprófalvakat kivéve lényegében népességarányos. Az 1000 fô alatti falvakban él a hazai népesség 7,6%-a, s itt található a gyógyszertárak 1,6%-a. Az önkormányzatok számát figyelve 1709 faluban 35 patika található, azaz minden száz faluból kettôben van patika. Jobb a helyzet a közepes népességû településeken ( fô), ahol 945 önkormányzat területén 347 patika mûködött, azaz a települések négytizedében. A nagyobb népességû települések esetében ( fô) 354 önkormányzat területén 387 gyógyszertár szolgálta ki a betegeket, a 144 tízezer fölötti lélekszámú önkormányzatban pedig 1333 patika mûködött. A 23 megyei jogú városban 486, egyedül a fôvárosban érte el számuk a 391-et. A gyógyszertárak száma a fôvárosban és a megyei jogú városokban között lényegében megkétszerezôdött, a városokban 1,7-szeresére nôtt, a falvakban 630-ról 577-re csökkent. Lényegében a falvak örökölt kedvezôtlenebb helyzete önmagukhoz képest is tovább romlott, a városoké pedig igen dinamikusan javult. A vidék és a város közötti szakadék hatványozott mértékben kiszélesedett. Az önkormányzatok héttizedében (2272 településen) nem található gyógyszertár, azaz a települések több mint kétharmadában a receptek kiváltásához egy másik településre kell utazni, ha éppen nem segít a falugondnok. Ez a szolgáltatás azonban csak az önkormányzatok 27%-ban található meg, mivel csak a 600 fônél kisebb lélekszámú településeken lehet megszervezni, illetve eddig a lélekszámig lehetett normatív finanszírozást igényelni. 3 3 Nem vizsgáltuk, mennyiben váltak be a mozgógyógyszertárak, és a háziorvosok gyógyszer forgalmazása kiváltja-e a gyógyszertárak hiányát a falusias térségekben. 64

5 . Háziorvosok és házi gyermekorvosok Az országban, 2007-ben 4967 önkormányzati finanszírozású háziorvos és 1556 házi gyermekorvos praktizált, akik 8,22 millió felnôtt korú és 1,89 millió fiatalkorút láttak el. 4 A háziorvosi rendelôkben 50,95 millió beteg jelent meg, illetve orvos vizit történt, gyermek háziorvosoknál pedig közel 10,5 millió gyermek fordult meg, illetve gyermeket látogattak meg. Egyezer fôtôl kisebb népességû kis- és aprófaluban (1709 községben) 344 háziorvos, s mindösszesen 2 házi gyermekorvos teljesített szolgálatot. A háziorvosok eloszlása s a potenciális betegkörhöz tartozók eloszlása hozzávetôlegesen arányos a felnôtt népességet figyelembe véve. A fiatalkorú népesség körében az eltérés különösen nagy a kis- és aprófalvakban, ahol a fiatalkorúak 8,1%-a él (153 ezer fô), ezzel szemben 2 gyermekorvos praktizál. A KSH adatai szerint a gyermekorvosok 1,5 millió gyermeket látnak el (félmillió kiskorú általános háziorvoshoz adta le betegkártyáját). Egy háziorvoshoz átlagosan 1670 fô tartozik. Ebbôl eredôen a kis- és aprófalvakban a gyermekorvosi praxisokat egy faluban nem lehet gazdaságosan kitölteni, ezért több faluból tevôdnek össze a házi gyermekorvosi körzetek. Ott ahol ezek mûködnek egyáltalán, mert több vidéki körzetben nincs házi gyermekorvos. A gyermekorvosi szolgálat különösen fontos lehet olyan körzetekben és térségekben, ahol magas a gyermekkorúak aránya. A kis- és aprófalvakban, a közepes településeken, ( fô), a nagyfalvakban és kisvárosokban is (3001 fô felett) a 18 év alatti népesség aránya az országos átlag felett van (országos átlag 18,8%). A kiskorúak aránya a fôvárosban és a megyei jogú városokban alacsonyabb az országosnál, a többi település kategóriában 20% körül van. 5 A vidéki falvakkal szemben Budapesten található minden ötödik házi gyermekorvos, közel háromtizedük megyei jogú városokban praktizál. Mindösszesen a gyermekorvosok fele nagyvárosi miliôben dolgozik, noha a potenciális pacientúrának csak harmada található itt. Ha tovább vizsgálódunk a tízezer fônél népesebb településeken, akkor látható: a gyermekorvosok nyolctizede nagyvárosi, kisvárosi miliôben dolgozik, annak ellenére, hogy a fôvárosi, nagyvárosi és kisvárosi miliôben csak a magyarországi fiatalkorúak 55%-a él. A tízezer fônél kisebb lélekszámú településen a 18 év alatti népesség 45%-a lakik, amelyet a házi gyermekorvosok pontosan 22%-a lát el. A házi gyermekorvosnál megjelentek eloszlása még aránytalanabb. A közel 11 millió rendelés 87,4%-a városokban valósult meg, amelybôl 28,6%-a megyei jogú városokban, 43,0%-a kisvárosokban. A házi gyermekorvosi ellátásban megjelentek és meglátogatottak számának magasabb arányát az a tény is magyarázhatja, hogy a városokban dolgozó gyermekorvosok praxisa nem ér véget a városok határánál, illetve a városokon belül az orvosok jobban elérhetôk, ebbôl eredôen gyakrabban felkeresik ôket. A felnôttek alapegészségügyi ellátása (az igénybevételi mutatókat figyelembe véve) fordított arányokat mutat a gyermekekével, a falu és a város vonatkozásában. Tudvalevô, a tízezernél népesebb településen él az ország felnôttkorú népes- 4 A házi orvosokat az OEP finanszírozza, de a volt körorvosok, akik mára háziorvosi praxisban, területi ellátási szerzôdés alapján mûködnek, a helyi települési önkormányzatokon keresztül kapják meg a támogatásukat. 5 Bódi Ferenc Bódi Mátyás [2008]: A szociális ellátórendszer örökölt különbségei in (szerk.: Bódi Ferenc): helyi szociális ellátórendszer, MTA PTI, Budapest, 93. pp. 65

6 A FALU XXV. ÉVF. 3. SZ. ségének majdnem hattizede (59,4%), a közel 51 millió orvos beteg találkozás fele (48,8%) mégis a tízezer fônél kisebb népességû településen történt meg. A falvakban, a kisvárosokban élôk gyakrabban veszik igénybe körorvosukat, (gyakorta csak eddig jutnak el), a magasabb orvosbeteg kapcsolat sûrûség univerzálisabb viszonyt is takar, ami a vidéki orvosok többletmunkáját is mutatja. A kilencvenes évek elején, a praxisok privatizációját követô években mûködô háziorvosok száma jelentôs mértékben megnôtt ben 1990-hez viszonyítva 653 fôvel gyarapodott, számuk azonban 2007-re mérséklôdött, bár a bázisévhez viszonyítva még így is 434 fôs többletet mutatott. A háziorvosok számának növekedése csak az ezer fônél népesebb településeken volt kimutatható, a kis, és aprófalvakban csökkent ( között 64 fôvel). A tényleges növekedés a tízezer fônél népesebb önkormányzatok területén ig volt erôteljes, a városok és a megyei jogú városok vonatkozásában 2002-ig tartott. A községekben a kezdeti lendületet folyamatos csökkenés jellemzi, mára közelíti az 1991-es szintet. A többségben piacosított háziorvosi praxisok lényegében a felnôtt népesség településtípusok közötti elhelyezkedését, eloszlását követték. A háziorvosi ellátás szervezés Achilles-sarka a kis- és aprófalvak életvilága, amely összefüggô övezetet képez Észak- Magyarország, Észak-Alföld és a Dunántúl számos vidékén. A házi gyermekorvosok elhelyezkedése a háromezer fônél népesebb tízezernél kisebb lélekszámú településeken javult a leglátványosabban. E településméret kategóriában között sikerült elérni, hogy a gyarapodó számú gyermekorvosok közül 81 új praxis ide települt (a 106- ból). A tizennyolc év alattiak országon belüli elhelyezkedése e kategórián belül 19,1%, a gyermekorvosoknak pedig 18,0%-a dolgozik e településkategórián belül. Ez jóval magasabb az évhez képest, amikor csak 13,7%-a dolgozott e településtípusban. Minden más településméret típusban a páciens és orvos eloszlás lényegében nem változott. Ha a jogállás kategóriát vizsgáljuk, a községekben csekély javulást láthatunk. A fôváros és a megyei jogú város kategóriában a kliens-orvos eloszlás lassú konvergenciáját a városokban viszont lényegében masszív állandóságot tapasztalunk. Szociális támogatás és segélyezés Az önkormányzati rendszerbe beépített szociális gondoskodás nem volt hatékony, mivel nem alkotott összetett rendszert, nem fogja át a munkalakhatás- tanulás egységeit. Nem ösztönzöte a társadalom peremén élôket a foglalkoztatásra, az öngondoskodásra, a kiút keresésére. A szociálpolitikai rendszer inkább konzerválta a társadalmi hátrányokat, s nagy költségekeket rótt az önkormányzatokra. Azokon a településeken, ahol az éves kiadások több mint tizedét segélyek kiadásai vitték el, egyre nagyobb számban zárták be az óvodákat és az iskolákat. A szociális hátrányokkal küzdô családok gyermekeinek nevelése és oktatása nem helyben szervezôdött, hanem a helyi közösség kontrollját nélkülözô távolabbi intézményekben. A kis- és aprófalvakban a helyi szociális munka rutinszerû szociális segélyosztásra korlátozódott, amelyben a szegénységet igazán kezelni képes mikrovilág alapintézményei megszüntek, vagy eltávolodnak a 66

7 . helyi társadalomtól; a szegénység magára maradt, gettósodott, a szociális zárványokból nem vezetett kiút, a társadalmi mobilizáció, a fel- és kiemelkedés esélye elveszett. A szociális kiadások olyannyira megnôttek, hogy ma Magyarországon az átlag háztartás állami szubvencióból fakadó bevétele magasabb, mint a szocializmus idôszakában volt. (Róna 2008) A szociális támogatásnak és segélyezésnek számos formája alakult ki az önkormányzati rendszerben, a szociális törvény bevezetésétôl kezdve folyamatosan formálódott és változott. Az alábbiakban azokat a szociális támogatásokat és segélyeket mutatjuk be példaként, amelyek demonstrálják a szociáis helyzet tarthatatlanságát. Közgyógyellátás Az egészségi állapot megôrzéséhez és helyreállításához kapcsolódó kiadások csökkentésére a szociálisan rászorult személyek részére közgyógyellátási igazolvány adható ki. A közgyógyellátásra alanyi jogon és normatív alapon jogosultak körét a szociális törvény határozza meg, méltányossági alapon a települési önkormányzat is megállapíthat jogosultságot ben 400 ezer fô kapott közgyógyellátási igazolványt, egyharmaduk méltányossági alapon. Az országban minden húszadik felnôtt állampolgárnak van közgyógyellátási igazolványa, a legkisebb arányban a megyei jogú városokban élôk rendelkeznek kedvezménnyel. Leg- Közgyógyellátásban részesülôk aránya az adózókhoz képest 2007 Forrás: VÁTI-TEIR adatbázisból számolta: Fekete Attila (MTA PTI) 67

8 A FALU XXV. ÉVF. 3. SZ. nagyobb az arányuk az aprófalvakban, ahol majd minden tizedik lakos rendelkezik ilyen kedvezménnyel. A kisebb lélekszámú településeken élôk között magasabb a közgyógyellátottak aránya. Ez a tény azzal magyarázható, hogy az alacsonyabb népességû települések közegészségügyi helyzete és az ott élôk egészségügyi állapota rosszabb, mint a nagyobb településen. Különösen az apróés kisfalvakban élôknél. A KSH felmérései rámutatnak, az ott lakók egészségügyi állapota az ott élôk társadalmi összetételétôl függ (iskolai végzettség, foglalkozás, jövedelem, lakáskörülmények stb.), továbbá a település-fejlettség által biztosított feltételek (intézményi ellátottság, egészségügyi intézmények megközelíthetôsége stb.) rosszabbak a falvakban, mint a városokban. 6 Amikor a településtípusok közötti elhelyezkedését vizsgáljuk a kedvezményezetteknek, megállapítható; 1997-ben az eloszlásuk népességarányos volt, viszont 2007-ben a falvakra több kedvezményezett jutott. A kedvezményezettek száma országosan csökkent, de a falvakban ez kisebb mértékû volt, mint a városokban. Rendszeres szociális segély, közcélú foglalkoztatás és lakásfenntartási támogatás A pénzbeli juttatások közül rendszeres szociális segélyben 2006-ban kereken 160 ezer fô részesült, átlagosan havi forinttal. A támogatottak száma évrôl évre nô, akik a munkanélküliséggel leginkább sújtott észak-magyarországi és észak-alföldi régiókban élnek. A jogosultak körébe azok az aktív korú felnôttek jutnak, akik munkanélküli járadékra már nem jogosultak, de a minimális életszínvonal biztosításához más jövedelempótló ellátással nem rendelkeznek. Az egész országban az aktívkorú népesség (18-59 év közöttiek) 2,6%-a rendszeres szociális segélyben részesül, aprófalvakban a munkaképes korú népesség 6,8%-a, kisfalvakban 5,7%-a, közepes települések 4,4%-a segélyezett. Ahogy a nagyobb lélekszámú települések felé tekintünk, a segélyezettek aránya egyre csökken; nagyvárosokban alig észlelhetô 1% körüli, s a fôvárosban fél százalék. A rendszeres szociális segélyben részesülôk közül a fele foglalkoztatásban is részt vett a tárgyévben, bár ezen foglalkoztatások nem jelentenek visszautat a foglalkoztatottak világába. Az átmeneti munkavállalás csak kitérô, amely alapján ismét jogosultságot lehet szerezni a következô idôszak segélyére. A segélyezés és foglalkoztatás e sajátossága különösen a kis lélekszámú falvakban mutatható ki, ahol a segélyezettek héttizede cirkulál a rendszeres szociális segélyezettség és az idényszerû közmunka között. (Bódi 2009) A rendszeres szociális segélyben részesülôk száma folyamatosan növekedett, ahogy egyre többen kerültek ki a munkanélküli járadékból, s késôbb a jövedelempótló ellátásból is kiszorultak. Rendszeres szociális segélyt 1993-ban 30 ezer fô kapott, számuk 2002-ben 125 ezerre növekedett, s 2006-ban a segélyezettek tömege megközelítette a 160 ezer fôt. A rendszeresen segélyezettek csoportja minden település típusban ötszörösére, hatszorosára nôtt, de ez a növekedés különösen a kis népességû településeken okozott aránytalan túlsúlyt az aktívkorú népességhez, valamint az adózó népességhez viszonyítva. A rendszeres segélyben részesülôk elhelyezkedése nem volt arányban a Társadalmi ellátórendszerek, 2006 Központi Statisztikai Hivatal, Budapest,

9 . Rendszeres szociális segélyben részesítettek évi átlagos száma és eloszlása között (települések jogállása és települések mérete szerint) évben Jogállás és Az önkormányzat által rendszeres szociális az állandó településméret segélyben részesítettek évi átlagos száma népességbôl a évesek száma Fôváros Megyei jogú város Város Község < < Összesen Forrás: VÁTI-TEIR Fekete Attila számításai alapján Rendszeres szociális segélyben részesülôk aránya az adózókhoz képest

10 A FALU XXV. ÉVF. 3. SZ. év közötti népesség elhelyezkedésével. Különösen sokan jutottak segélyhez az apró- és kisfalvakban, ahol az aktív korú népességnek csak 7,3%-a, de az összes kedvezményezett 17%-a élt. A kilencvenes években is felül reprezentálták magukat a rendszeres segélyben részesülôk (1997-ben 13%, 1993-ban 14,7%) az ezer fônél kisebb lélekszámú községekben. A települések jogállását tekintve a rendszeres szociális segélyben részesülôk 54%-a községi lakó volt 2006-ban, mialatt a falvakban csupán az aktív korú népesség harmada lakott. A közcélú foglalkoztatottak tartós munkanélküliek, akiknek a helyi települési önkormányzat közmunkát szervez. Ebben foglalkoztatásban 2007-ben 48 ezer fô vett részt, akiknek a fele 3000 kisebb lélekszámú településen élt. Amennyiben az apró-, a kis- és a közepes településeken rendszeres szociális segélyben részesülôk és a közcélú foglalkoztatottak számát öszszeadom és arányítom az adott település típuson élô aktív korú népességhez, akkor látható, az aprófalvakban minden nyolcadik aktívkorú rendszeresen segélyezett, a kisfalvakban minden tizenkettedik, a közepes népességû településeken pedig minden tizedhatodik. Miután egy családban csak egy fô kaphat rendszeres szociális segélyt, ebbôl megbecsülhetô, hogy a családok viszonylatában: az aprófalvakban majd minden negyedik család, a kisfalvakban minden hatodik, a közepes települések esetében minden nyolcadik családfô az önkormányzat alkalmazottja. A lakásfenntartási támogatásra szorulók száma folyamatosan emelkedett: 2003-ban még 128 ezren voltak, 2007-ben 357 ezren vették igénybe a támogatást (a hitelválság elôtti utolsó évben). A növekedéshez hozzájárult az is, hogy 2004-tôl egységesítették a lakástámogatás rendszerét, s emellett az adósságkezelési szolgáltatásban részesülô személyek is jogosulttá válhattak a támogatásra, illetve a helyi önkormányzat a törvénynél kedvezôbb feltételek szerint megállapíthatott jogosultságot. Az országban száz felnôtt magyar állampolgárból négy kapott lakásfenntartási támogatást. Az aprófalvakban százból hat, kis falvakban százból hét. A lakásfenntartási támogatottak eloszlásának pontos megismerése szertefoszlatott egy Jogállás és településméret 70 A közcélú foglalkoztatásban részt vettek száma 2003-ban és 2007-ben Közcélú fog lalkoztatásban Közcélú fog lalkoztatásban Állandó népességbôl részt vettek száma részt vettek száma a évesek számának eloszlása (%) Fôváros ,6 Megyei jogú város ,4 Város ,3 Község ,7 < , , , , < ,2 Összesen ,0 Forrás: TEIR (VÁTI) Fekete Attila számításai alapján

11 . Lakásfenntartási támogatásban részesültek száma 2003-ban és 2007-ben Jogállás és Lakásfenntartási Lakásfenntartási 18 év fölötti településméret támogatásban részesültek támogatásban részesültek népesség eloszlása száma 2003 száma ben (%) Fôváros ,3 Megyei jogú város ,3 Város ,8 Község ,6 < , , , , < ,4 azonban azonban azonban azonban Forrás: VÁTI-TEIR Fekete Attila számításai alapján mítoszt. Történetesen azt, hogy a falvakban a lakásfenntartás kevésbé terhelô, mint a városokban. A falusi élet megdrágult a telefónia, a gázfûtés, a csatornázás, és egyéb közmûvek megjelenése miatt, de a falvak modernizálását nem követte a családi jövedelmek növekedése. A kilencvenes években az állami támogatásból és személyes hitelekbôl fejlesztett vonalasinfrastruktúra szolgáltatásait az ezeredforduló után az elszegényedett lakosság egyre nehezebben tudta megfizetni. A városi népesség azon része, amely megindult a társadalmi lecsúszás lejtôjén, még eladhatta értékes városi lakóingatlanát, amelybôl vidéken jóval olcsóbban vehet házat és kertet, s a hasznot felélhette. A vidékiek ezzel szemben nem tudnak hova visszavonulni. Ellentétben Latin-Amerikával, vagy a XIX. századi Európával a szegénység nem a városokba menekül, hanem inkább a falvak felé mozog, ahonnan nincs tovább út annak, aki szegényen odakerül vagy ott született. Szociálpolitikai és pénzbeli juttatások kiadásai az önkormányzatok költségvetésében A szociális juttatások és a pénzbeli ellátás a nagyvárosokat kisebb arányban terhelték (3%), a kis- és aprófalvak esetében viszont a kiadások 11%-át érték el. Azokban a kis- és apró falvakban, ahol a szociálpolitikai kiadások az összes önkormányzati kiadás 10%-át elérték, az aktívkorúakhoz viszonyítva a foglalkoztatottak aránya ötven százalék alatti. A helyi autoritásoknak lényegében a segélyek kiosztásán túl nem sok szerep maradt. Az Európai Unióban egyedülállóan két magyarországi régióban legalacsonyabb a foglalkoztatás, Észak-Alföldön és Észak-Magyarországon. Ilyen alacsony szintû gazdasági aktivitást csak Szicília és Calabria régiók mutatnak. 7 A vidéki településeken a jövedelemképzés igen alacsony, sokan nem tudnak, vagy nem hajlandóak munkát vállalni. Azokon a településeken, ahol nincs helyben foglalkoztató, továbbá körülményes a közlekedés, ala- 7 EUROSTAT Unemployment report

12 A FALU XXV. ÉVF. 3. SZ. csonyak a bérek, magas az alacsony képzettségûek és iskolázatlanok, valamint a tartós munkanélküliek aránya. Irodalom Bódi Ferenc (szerk.) [2001]: Helyi szociális ellátórendszer a vidéki Magyarországon. Agroinform Kiadóház, Budapest. Bódi Ferenc [2005]: Visszaszoruló szociális ellátórendszer gyengülô érdekérvényesítés? In: Falupolitikák (szerk.: Bognár László, Csizmady Adrienne, Tamás Pál, Tibori Timea), Új Mandátum Könyvkiadó (ÚMK- MTA SZKI), Budapest Bódi Ferenc [2001]: A szociális ellátórendszer örökölt hiánya a falvakban. Esély, 4. sz. Bódi Ferenc Mokos Béla [2003]: Nevelés, Egészségügy és szociális támogatás helyzete a vidéki térségekben, Területi Statisztika, sz. Bódi Ferenc [2008]: Helyi szociális ellátórendszer, MTA PTI, Budapest, Bódi Ferenc [2009]: Az edelényi helyzet. In: A Falu (Merítés) Bódi Ferenc [1999]: Szociális ellátórendszerek és a humán erôforrások keretei falun, In: A falu- és vidékfejlesztés stratégiai kérdései (szerk.: Kovács Ferenc), Stratégiai Kutatások Programja MTA Agrártudományok osztálya, Budapest. Bódi Ferenc [1999]: Szociális ellátórendszerek a falvakban, In: Vidékfejlesztés vidékpolitika. (szerk.: Pócs Gyula), Agroinform Kiadóház, Budapest. Kovács Katalin Somlyódyné Pfeil Edit [2008]: Függôben (Közszolgáltatás-szervezés a kistelepülések világában) KSZK, Budapest Róna Péter [2008]: Válság vagy felzárkózás. Interjú A kapitalizmus legnagyobb bûne Fried* szemében, ami a mienkben is, hogy a társadalmat tömeggé süllyesztette. Fried statisztikája bámulatosan részletes és szemléletes s iszonyú mélyre reped benne a szakadék, mely a mammutvagyont a vagyontalanságtól elválasztja. A kapitalizmus krachjai mindig a középen fekvô réteget, a kisvagyont ôrölték; a kapitalizmus fejedelmei kiláboltak a bajból, a részvényesek fillérei azonban elúsztak. Az invesztálásban a vállalkozó vagyona nôtt, a krachban a kisrészvényes vagyona veszett el. Ami megmaradt, elvitte az infláció, de a nagyiparon belül is megkezdôdött a kiválogatódás. Aki nem szervezkedett idejében kartelbe, tönkrement. A válságok lerázták a magukra hagyott vállalatokat s megerôsítették a szövetkezeteket. Így a vagyon egyre följebb vándorolt, egyre kevesebb ember kezébe, akik parkjaikba zárkózva elszigetelt életet élnek s autóikban suhannak el a plebs fölött. Németországban négyszáz embernek ugyanannyi jövedelme van, mint két és fél milliónak s hetvenezernek több, mint hatvankétmilliónak. Már nem is felsôbb tízezrekrôl, csak felsôbb százakról lehet beszélni. S ki az a felsôbb egy-kétszáz? Néhány befolyástalan nagybirtokoson kívül: a kapitalista vállalkozók utódai, meggazdagodott major domusok, pénzspekulánsok: csaknem valamennyi aggastyán. Az elsô kapitálista nemzedék tagjaitól egy részük abban különbözik, hogy ölükbe hullott a vagyon, a másik, hogy nem vállalkozói, hanem szolgai, vagy szélhámos erényekkel szerezték. Ezek az emberek a bizalmatlan aggastyánok elszántságával képviselik a kései kapitalizmus két fô erényét: a tehetetlenséget és a kíméletlenséget. Németh László: A kapitalizmus vége, 1932 *Ferdinand Fried: Das Ende des Kapitalismus 72