TÉRSÉGFEJLESZTÉS Digitális fejlődés vidéken: lehetőségek és nehézségek A vidék fejlesztését a fejlett társadalmakban sem szabad elhanyagolni. Főleg sajátságos, gyakran hátrányosnak nevezett helyzete miatt, aminek fő oka a kis nép- és piacsűrűség, a távolság a nagy piacoktól és a munkalehetőségektől. A vidéki gazdasági kilátások javításának öt lényeges előfeltétele: a digitális technológia hasznosítása, a vállalkozók ösztönzése, a mezőgazdaság fejlesztése, az emberi erőforrások kihasználása és a vidéki környezet megőrzése. Közülük a digitális technológia, a vállalkozás és az emberi erőforrások erősen kapcsolódnak a digitális gazdasághoz és az információs és kommunikációs technológiákhoz (ICT), de az új mezőgazdaságnak is szüksége van ezekre. Tárgyszavak: vidékfejlesztés; internet, elektronika, kereskedelem, digitális szakadék; internetszolgáltató; csatlakozási pont; digitális vállalkozás; Amerikai Egyesült Államok. Ígéretek és veszélyek A vidék jövője a digitális technológia tekintetében ígéretes, de veszélyeket is sejtet. Ígéretes, mert a rugalmas termelés és kisebb optimális birtokméret révén a vidéki gazdaságok jobban tudnak versenyezni az óriás versenytársakkal; a telekommunikációs technológia és az internet mérsékli, sőt teljesen megszünteti a tér és a távolság gúzsát; a kedvező környezet miatt odaköltözők és a hazatelepülők növelik a vidék népességét, s az új gazdasághoz szükséges szakértelmet is. Veszélyes lehet, mert: a legfrissebb technológiák továbbra is a városi körzetekben jelennek meg először; az Egyesült Államokban nem lehet számítani az internet és a széles sáv állami kiépítésére, most már csak a piac léte vagy nem léte dönt el mindent;
a távoli piacok egyszerű internetes elérhetősége miatt, a vállalkozók elhanyagolhatják a helyi üzleti lehetőségeket. A telekommunikáció azonban nem varázsszer, mert a fejlődéshez teljesülnie kell a hagyományos infrastruktúrából, a megfelelő képzettségű munkaerőből álló ún. szükséges és elegendő feltételeknek (a vidéki cégek innovációs képessége, jó vezetés, vállalkozáserősítő üzleti kultúra, együttműködést segítő intézményi keret, minimális K+F képesség, az innovációt és az új gazdasági tevékenységet segítő pénzügyi eszközök stb.). Mindezek kellő megléte esetén lehet jól hasznosítani a telekommunikáció lehetőségeit. A vidéki Amerika Vidékinek az Egyesült Államokban hivatalos fogalom szerint a nem nagyvárosi területek számítnak. E szerint oszlik meg az ország 3100, nagyon eltérő nagyságú és lakosságú megyéje. Ezek területeit népességük szerint a Mezőgazdasági Minisztérium Gazdaságkutató Szolgálata (nagyvárosi központtal kezdődő és a 2500 lakosnál kisebb vidéki településsel végződő) tíz osztályba sorolta. Létezik digitális szakadék? Az észak-amerikai vidék digitális -nak mondható, hisz a lakosok és a közösségek csatlakoztak az internetre, méghozzá az országos átlag szerinti mértékben. A városokhoz hasonlóan itt is leginkább társadalmi és nem üzleti okból terjedt el, főként az elektronikus levelezésnek és az internetes keresők használatának köszönhetően, mert az e-vásárlás csak a használati lista végén van. Üzletnek is hasznos az internet, mert tág információs teret, új fajta üzletviteli, információ- és ötletcsere lehetőséget nyújt. Az internet és telekommunikációs technológia a gőzgép, a vasút és a villamosság megjelenéséhez hasonló lendülettel formálja át a gazdaságot. A szokványos ügyvitelszám csökkentésével, a munkaszervezéssel, az ellátási láncok ésszerűsítésével, katalizátorként változtatja a vállalkozások működését, fokozza a hozzáadott munka értéket. A széles sáv csekély elterjedése miatt ez e-kereskedelem az összes kiskereskedelmi forgalomnak csak 1%-a, s az összes nagykereskedelminek pedig mindössze 12%-a. A legnagyobb a forgalom darabáruból (könyvből, borból, virágból, számítógépből stb.) és a szórakoztató ágazatban, a zenéből, videóból, különböző játékokból. Népszerűek a különböző a fogadások is. A katalógusból vásárláshoz még sok helyen nincs meg a széles sáv, pedig az áru képét, jellemzőit csak ennek segítségével lehet gyorsan megtekinteni, de a e-kereskedelem lassú térhódítása összefüggésben van a fizetéssel és a szállítással kapcsolatos bizalmatlansággal is.
Az internetszolgáltatók az országban csaknem mindenütt jelen vannak. A lakosság több mint 92%-a hét vagy több, a városi körzetekben tíz vagy több internetszolgáltató közül válogathat. A részletesebb vizsgálat szerint azonban legtöbbször csak a nagyvárosi körzet lakói tárcsázhatják ingyenesen az internetet, s a megyék 7,9%-ban (249 helyen) nincs csatlakozási pont (POP). A félreeső, távoli helyeken nem épült ki az országos hálózat, magáncégek sokszor melléktevékenységként szolgáltatják az internetet. A kereslet az internet iránt nő, de legalább 200 háztartás és élénk telefonforgalom kell a gazdaságos helyi létesítéshez. A 13 déli államból ötben állami támogatással a háztartásoknak havi 3,5, vállalkozásoknak havi 7 USD-ért egy vagy több távolsági hívással elérhető internetszolgáltatóhoz biztosítanak hozzáférést. Vidéken tehát az internet elérhető, de csak a városinál drágábban. Az elterjedését gátló másik fontos ok, hogy a vidéki polgárnak gyakran nincs elég szakismerete és tudása ahhoz, hogy felismerje a digitális információ és kommunikáció jelentőségét, infrastruktúrájának fontosságát. Egyik megoldás lehet a vidéket kedvelő vállalkozók vonzása. Ezeknek az általában szabadúszó, távdolgozó magányos sasok -nak jól bejáratott piaci kapcsolatrendszere van, járatosak a digitális technológiában, s annak megléte vagy kialakítása a jó levegőjű vidékre költözésüknek talán legfontosabb feltétele. Már dolgoznak néhányan ilyenek a vidéki USA-ban, de tőlük nem lehet elvárni a vidéki telekommunikáció felvirágoztatását. A digitális infrastruktúra megszervezése Közelmúltban a telekommunikációs hálózat, csak a régi jó telefonvonalból állt. A telephely kiválasztásban sem volt különleges helyen, mára azonban a korszerű értelemben vett telekommunikációs hálózat megléte az öt, még inkább a három legfontosabb kiválasztási szempont egyike lett. A helyzet nagyot változott. Nemcsak a technológia és az eszközök, a hordozható számítógépek, telefonok, hanem a magánosítás folytán is, amely a monopol piacokra beengedte a versenyt. A digitális fejlesztési igény nagyságáról nincs pontos adat, mivel sem a meglévő rendszerekről sem a folyamatban lévő beruházásokról nincs országos adatszolgáltatás, mert ezek a törvény szerint üzleti titoknak minősülnek. A széles sáv fontossága A széles sáv az internethasználat fontos segítője, mert 200 Mb/s adatátviteli sebességével gyorssá válik a böngészés. A letöltés, a videók és képek továbbítása négyszer gyorsabb mint 56 Kb/s-os telefonos modemmel, és nyolcszor sebesebb sok internetszolgáltató 28,8 Kb/s-os letöltési sebességénél. A 100 000 lélekszámúnál nagyobb városok 56%-ának van digitálisvonalelőfizetési lehetősége, a 10 000 alattiaknak csak 5%-ban. Ezzel összhangban
van a széles sávú kábel kiépítettsége is. A műholdas és vezeték nélküli széles sáv sincs még elterjedve. E közösségeknél lesz telekommunikációs infrastruktúra, de a városi és fejlődő vidéki körzetektől mindig legalább egy generációval le lesznek maradva. Általános szolgáltatások A telefonból és számítógépből kifejlesztett internet sokkal többre képes a telefonnál és a televíziónál. Segítségével az ember tanulhat, játszhat, kommunikálhat, különleges ismeretek után kutathat, barátságot köthet, levelezhet, vásárolhat, helyet, ill. jegyet foglalhat, üzletet köthet, távoli szakemberekkel konzultálhat, híreket kísérhet figyelemmel, kormányjelentéseket tölthet le, piaci és tőzsdeárakat figyelhet, közösségi vitákban vehet részt vagy ilyeneket követhet. Az internet megnyitotta a 24/7 (egész nap és egész héten) elérhető információk világát. Ehhez jön még a mobiltelefon és a PDA (personal digital assistant), valamint hibridjeik nyújtotta sok lehetőség. Az 1996-os Telekommunikációs Törvény Általános szolgáltatások rendelete szorgalmazza, hogy a minőségi szolgáltatások legyenek elérhetők országszerte, a kisjövedelmű vidéken és az ún. zsáktelepüléseken is. A városiakéhoz arányosított megfizethető áron minden iskolai osztály, egészségügyi intézmény, könyvtár férjen hozzá a korszerű telekommunikációs szolgáltatásokhoz. Az viszont furcsa, hogy a vállalkozásokat és a háztartásokat a Törvény meg sem említi. A korszerű telekommunikációs technológia terjedését vidéken a Szövetségi Kommunikációs Bizottság (FCC) kíséri figyelemmel, de utasítási joga nincs. A vidéki telekommunikációs infrastruktúra helyzete az Egyesült Államokban A széles sávú ellátottság a helytől függően más: 22,0% a városközpontokban, 21,2% a városokban, 12,2% vidéken, s az országos átlag 19,1%, annak ellenére, hogy az üvegszálas optikai gerincvezetékek, néhány fehér folt kivételével, sűrűn behálózzák az országot. A vidéki települések többségükben vasutak, országutak, csővezetékek mellett vannak. Bár itt húzódnak a legkorszerűbb telekommunikációs gerincvezetékek is, a legközelebbi csatlakozóhely gyakran tőlük 100 mérföldre esik. A csekély helyi igény ellenére is, a vidéki településeknek ki kellene harcolniuk, hogy közvetlenül a száloptikás vezetékekre, többszörös hozzáférésű digitális előfizető vonalat (DSLAM) köthessenek, és ezzel a városi körzetekben már használatos módszerrel, az adatforgalmat összefogják. A csatlakozási pontok a vidéki Amerikában elég egyenetlenül oszlanak meg, a kis települések közül csak néhány szerencsésnek van belőle (1. táblázat). Csak 20 vidéki helyen van három vagy négy városi választékot kínáló
POP, és 44 városban van minimális választékot nyújtó két különböző központi fővonali POP. 1. táblázat A négy országos telekommunikációs cég városi és vidéki csatlakozási pontjai Összes csatlakozási pont (POP) POP/millió lakos Település, ill. közösség egy vagy több POP-pal Városi 1395 6,38 264 Vidéki 316 5,84 224 Újabb technológiák Ha a száloptika nem juthat el minden faluba és vidéki házhoz, akkor ígéretesek lehetnek az új vezeték nélküli technológiák, közöttük a többpontos, többcsatornás elosztórendszerek (multipoint multichannel distribution systems MMDS), a helyi többpontos elosztórendszerek (local multipoint distribution systems LMDS) és a széles sávú műholdas adatátvitel. Ebben működik együtt az ezer vidéki tagú és 46 államban jelen lévő Országos Vidéki Telekommunikációs Szövetség és a DirecPC, valamint a StarBand műholdas szolgáltató. Az Országos Telefonszövetkezet Egyesülés, a vidék telefonhangja, nem nyereségérdekelt szervezet, több mint 500 kis és vidéki telefonszövetkezetet, vállalkozást képvisel. Tagjai az amerikai vidékre jellemzően kis népsűrűségű helyeket szolgálnak ki, délkeleten vonalmérföldenként hét előfizetővel. Egy texasi cégnél pedig tíz vonalmérföldre jut egy előfizető. Összehasonlításként a Bell hálózatüzemeltető cégek előfizető-sűrűsége mérföldenként 130. A szövetkezet mellett, minden vidéki közösség, cég és más szövetkezet saját erőből is tevékenykedik a helyi viszonyoknak megfelelően, és vidéki előfizetőinek magasabb szintű szolgáltatást nyújt mint a nagy telekommunikációs szolgáltatók. Hogy a vidéki Amerikát a vezeték nélküli széles sáv kiszolgálja-e, még bizonytalan, mert egyelőre alig van róla tapasztalat. De azt sem lehet tudni, hogy a nagyon új- és sokféle technológia beválik-e, és hatékony lesz-e vidéken. Vidéki kereslet a digitális gazdaságra A kereslet kérdését jól megvilágítja a sikeres és szakmai körökben gyakran idézett LaGrange eset. A Georgia államban, Atlanta közelében lévő 25 000 lakosú városnak önkormányzati tulajdonú száloptikás, 40 nagy kereskedelmi, intézményi és ipari fogyasztót kiszolgáló hálózata van. A hálózat nem
hirtelen és véletlenül épült ki, hanem az itt működő ötszáz megkérdezett cég digitális kapcsolók, széles sáv és csatlakozási pont iránti igénye alapján. A városnak a 90-es évek elején választania kellett: vagy megépíti a hálózatot vagy az ún. új gazdaság elhalad mellette. Az atlantai nagy telekommunikációs társaságok és a BellSouth nem voltak hajlandók szerződni vele, ezért döntött a saját megoldás mellett. LaGrangén kívül még más vidéki közösségek tulajdonában is van szélessáv-szolgáltatás, de jellemzően kevés vidéki helyen van elég vállalkozó szellem és a telekommunikációs beruházásokhoz elegendő fizetőképes vállalkozás, bár általában a vidéki ipar, az áruraktárak és elosztócégek versenyképesek. Mi több, a legnagyobb cégek nem használják a helyi hálózatot, mert sajátjuk van, így nem részesei az egyesített keresletnek, amit a városokéhoz hasonlóan össze kell gyűjteni ahhoz, hogy a széles sáv iránti kereslet bizonyítható, megalapozott legyen. A kereslet összegyűjtése vidéken nehézkesebb, de ha elmarad, a vidéki kereslet nem jelenik meg a nagy telefonszolgáltatók radarján. A városokban megszokott, de vidéken még nem eléggé elterjedt vegyes, azaz köz- és magántulajdonú, hálózatok kiépítése oldhatja fel az elégtelen kereslet miatti nehézségeket. Ehhez stratégiai tervek alapján kell felmérni és bizonyítani a korszerű telekommunikáció iránti keresletet, és leltárba kell venni a legközelebbi csatlakozási ponthoz a sokszor feleslegesen, párhuzamosan létező, ezért összességében drágán üzemelő bérelt magánvonalakat. Bár ilyen állapotfelvétel és keresletfelmérés, drágasága és szaktudásigénye miatt még nagyvárosi körzetekben is ritkán készül, bármely kis- és nagy közösség csak ily módon jöhet tisztába helyzetével, adhat számot a telekommunikáció iránti tényleges keresletéről, és vonhatja magára a nagy magánszolgáltatók figyelmét, akik leginkább a sűrűn lakott városi körzetekre összpontosítanak. A vidéki infrastruktúra javítását a magánosított környezetben sokszor több kormányintézkedés is gátolja. Például a külön számlázási szabályok miatt a nagy telefontársaságok nem képesek a távoli vidékeken a városihoz hasonló árú, korszerű szolgáltatást nyújtani. A közösség saját tulajdonú hírközlő közmű vagy polgárbarát vidéki szövetkezet híján, nem képes csatlakozási pontot vagy szélessáv-szolgáltatást kiharcolni a magánosított telekommunikációs szolgáltatóktól, mert azok a telekommunikációs versenypiac megnyitásakor a városi leginkább a legnagyobb városi körzeteket célozták meg. Az is rossz, hogy vidéken a sok helyen kizárólag szövetségi és állami kormányzati célokra kiépített külön hálózatokhoz a közösség nem férhet hozzá, a magán- és vállalkozói igény viszont nem elegendő különálló telekommunikációs hálózat gazdaságos kiépítéséhez és üzemeltetéséhez. A külön hálózatokat nyilvánossá, látszólagos magánhálózatokká kellene tenni, hogy éppen a kormányzati szervek legyenek a többcélú vidéki széles sávú hálózat fő bérlői, nem úgy mint most, amikor pont miattuk nem létesülhet hálózat vidéken.
A gazdaságos nagyság Az új telekommunikációs technológia beruházás- és üzemeltetéshatékonysága, következésképpen a tarifa, a gazdaságos nagyságtól és a teljes szolgáltatás lehetőségétől függ, s ezek nem mindig vannak meg a vidéki körzetben. Ha a korszerű telekommunikációs hálózat teljes szolgáltatási választékára nincs sok vevő, akkor hiába van meg a gazdaságos nagysághoz elegendő számú előfizető, a hálózat üzemeltetése nem kifizetődő a telekommunikációs vállalkozónak. Keresletcsoportosítás hiányában ezért a vidéki széles sáv kiépítése nagyon drága, egy előfizetői helyre 4000 5000 USD lenne. A telekommunikációs szolgáltatókat és az új cégeket a térség vállalkozói kereslete vonzza, ami az egységnyi területre (négyzetméterre vagy négyzetkilométerre) jutó csatlakozási ponttal jellemezhető, így elsősorban a belvárosi irodaházakat és az elővárosi irodaegyütteseket célozzák meg. A vidéki körzetnek be kell bizonyítania, hogy kereslete elegendő mértékű a telekommunikációs beruházáshoz. A vidéki vállalkozások csatlakozzanak a kormányzati és más nagy felhasználókhoz, mert csak így juthatnak hozzá ők is a korszerű telekommunikációhoz. Betelepülés és a digitális vállalkozások A vidék digitális fejlődése a helyi vállalkozások lététől függ, mert a lakosság digitális kereslete sem mértékében sem összetételében nem elegendő a beruházáshoz, a vállalkozások száma viszont szoros összefüggésben van a vidék népességi helyzetével: mindez valójában emberi tőke kérdése. A vidék fejlődését erősen gátolta a (magasabb fokú oktatási intézmények hiánya miatt is) gyakori betelepülés a városokba. A korábbi, csak kifelé irányuló mozgás mellett van visszatelepülés is, mert sok iskolázott amerikai, közöttük fiatal nyugdíjas vonzónak találja a vidéki Amerikát. Ahogy a népességrobbanás nemzedékei nyugdíjba mennek, a nyaralásukkor már megismert és megkedvelt vidékre település állandósuló folyamattá válik. Nemcsak a táj szépségei, de az ottani kiváló minőségű új iskolák és kórházak miatt is, a betelepülők szívesen válnak meg az egyre zsúfoltabb városoktól. A beköltözők egy része viszont mint munkaerő is megjelenik, illetve az új körülmények között ismét munkába vagy éppen vállalkozásba kezd. Fiatalok a vidékért Összességében, a kitelepülést a betelepülés egy-két vidék kivételével kiegyensúlyozza azzal, hogy a legtehetségesebb fiatalok közül felsőfokú iskoláik elvégzése után, sokan már tapasztalatokkal felfegyverkezve térnek vissza. Legtöbbször ez a minőségi emberi tőke munkaalkalmakat teremt. A fiatalok egy része a városi kapcsolatait is hasznosítva vállalkozásba kezd. Az ilyen
vállalkozások versenyelőnye a kedvező áron kívül, a minőség, az alkotókészség, az újítókészség, a rugalmasság, a határidők betartása és a szolgáltatások széles köre. Ezek a mai vállalkozások szokványos feltételei, s a vidéki vállalkozások is akkor tudnak fennmaradni, ha ilyen minőségben és a világpiacra dolgoznak. Tapasztalatok szerint ilyen munkára a telekommunikációs technológiát használó cégek képesek, mert földrajzilag távoli piacokra is eljutnak, nem ragadnak le a kezdeti ügyfelek behatárolt keresletének kielégítésénél. Természetesen maradnak befelé forduló vállalkozások is, amelyek korszerű telekommunikációs kapcsolatok nélkül harcolnak tovább kevesebb eséllyel. Hosszú pályafutás során vagy rövidebb idő alatt, de gyorsan összehozott üzleti és emberi kapcsolatok megvethetik egy-egy virtuális megacég alapját. A kevésbé digitális vagy nem digitális cégek a hagyományos formák szerint és területen dolgoznak. Ahol néhány digitális cég már van, ajánlatos a létező vállalkozásokat oktatással, technikai segítséggel és jó szakemberek felvételével, illetve megtartásával korszerűsíteni. A hálózatok ereje kiterjed a vállalkozó cégeken kívül másokra is. Tartozzanak hozzá a magán intézmények és szervezetek, és egyre nagyobb számban a köz- és magán együttműködő szervezetek. Időnként ezeket a hálózatokat újonnan jöttek vagy kívülállók kezdeményezik, akik új ismereteikkel és tudásukkal a közösség más tagjainak is átadják a hálózat hasznát, előnyeit. A gazdaságilag életképes közösségek támogatják ezeket az induló vállalkozásokat, figyelemmel kísérik a közintézmények tevékenységét, van közösségi stratégiai fejlesztési tervük, és az összes lehetséges módon kinyilvánítják, hogy érdeklődnek az újdonságok iránt. A támogató szervezetek körébe tartoznak a közösségfejlesztő szervezetek és a külső támogató szervezetek. Nagyon fontos az is, hogy az intézmények szervezetileg legyenek képesek a politikai és a gazdasági fejlődéssel összhangban változni. Ez az alkalmazkodó tanulás a vidék fejlődésének a kulcsa. Csak fejlődésre fogékony helyi vezetés érzi át a digitálissá válás jelentőségét. A maradi helyi vezetők leragadnak a hagyományos, könnyen kezelhető infrastruktúránál, nem képesek kifejteni telekommunikációs technológia elterjesztéséhez szükséges bonyolultabb, számukra szokatlan tevékenységet. Ezért általában azok a sikeres vidékek, ahol erős a helyi vezetés, az együttműködés, amelyek élő kapcsolatban vannak a külső tudásközpontokkal is. A digitális vállalkozások A 90-es végének nagy e-kereskedelmi fellendülése véget ért, és sokan megkérdőjelezik a digitális gazdaság létezését is. Nyilvánvalóvá vált azonban, hogy a hiánycikk-kereskedelem fennmaradt az internetkorszakban, s a vidéki és a városi vállalkozók gyártásban és a szolgáltatásokban egyaránt használják a világhálót. A fő kérdés továbbra sem az, hogy kell-e az internet, mert vállalkozás e nélkül már nem maradhat versenyben, hanem az, hogyan érdemes
használni. Az internet önmagában még nem versenyelőny, de megléte miatt a stratégiai tervezés fontosabb, mint valaha. A mai vállalkozásnak legalább legyen honlapja, mert ha nincs, sokan (és nemcsak a fiatalok) el sem hiszik, hogy létezik. A vállalkozás maga nagyrészt továbbra is emberek tényleges helyen végzett tényleges tevékenysége. Az internet ezt a hagyományos tevékenységet nem helyettesítheti, csak segíti. Az internet némileg átalakította az üzletvitelt, leginkább a szellemi termékekét, mert piacukon módosította a kizárólagosságot, a versengést és az átláthatóságot. Az internetről másolás lehetősége miatt sokan óriási erőfeszítéssel, titkosítással, vízjellel, nyomon követéssel, ellenőrzéssel próbálják védeni szellemi tulajdonukat. Az internet korábban elképzelhetetlen mennyiségű információt zúdít az emberre, a kínálat és a befogadóképesség nincs összhangban, ezért az információt előzetesen meg kell szűrni, rendszerezni kell. A leendő vevő szinte ingyen össze tudja hasonlítani az internetre felvitt valamennyi termék és szolgáltatás árát, de ha nincs a piacon igazi verseny, akkor az árak is alig különböznek. Az internetes kereskedelemben áruvá váltak az adatok (tőzsdei árak, időjárás-előrejelzés, hírek), a kereső szolgáltatások és az összehasonlító bevásárlási információ. A vállalkozás, a vevő, a fogyasztó az árakat összehasonlítva választhat testre szabott árut a (helyi piacokat nem kímélő) világpiac óriási kínálatából. További szolgáltatás az adatelemzés vagy (pl. zene vagy videóválogatás) készítése egyéni megrendelésre; a nagytömegű információból, csak a megrendelt anyag kiszűrése. Ezt az olcsó szolgáltatást az internetezők gyakran használják. A digitális fejlődés, az internet kínálta információcsere, kapcsolatépítés és kapcsolattartás, piac- és áruismeret révén megnyílnak a kapuk a vidék gazdasági, üzleti, társadalmi és kulturális életének kiteljesedéséhez. (Herczegh József) Malecki, E.: Digital development in rural areas: potentials and pitfalls. = Journal of Rural Studies, 2003. 19. sz. p. 201 214. Strover, Sh.: Rural internet connectivity. = Telecommunications Policy, 25. k. 5. sz. 2001. jún. p. 331 347 Rolfe, J.; Gregor, Sh.; Menzies, D.: Reasons why farmers in Australia adopt the Internet. = Electronic Commerce Research and Applications, 2. k. 1. sz. 2003. p. 27 41. Madden, G.; Coble-Neal, G.: Internet use in rural and remote Western Australia. = Telecommunications Policy, 27. k. 3-4. sz. 2003. ápr-máj. p. 253 266.
VÁLOGATÁS A MAGYAR NYELVŰ SZAKIRODALOMBÓL Marthi Zs.: Szuburbanizáció a Zsámbéki-medencében. = Magyar Építéstechnika, 41. k. 4 5. sz. 2003. p. 52 53. Reichnitzer J.: Az információs társadalom térformáló szerepe. = evilág, 2. k. 2. sz. 2003. p. 16 21. Simon J.: A globalizáció felértékeli a vidéket. = Környezetvédelem, 9. k. 2. sz. 2003. márc ápr. p. 5. Horváth J.: Összefogás a Dunakanyarért. Alakulóban a Dunakanyar Térségfejlesztési Tanács. = Falu Város Régió, 1. sz. 2003. p. 45 47. Wiener Gy.: Regionális államreform Magyarországon. = Európai Tükör, 8. k. 1. sz. 2003. p. 70 81. Miniszterelnöki Hivatal Területfejlesztési Államtitkárság: A területfejlesztés. = Falu Város Régió, 10. sz. 2002. p. 3 14. Keserű T.: Bemutatkozik Siklós Kistérség. = Falu Város Régió, 10. sz. 2002. p. 34 38. Hamarné Szabó M.; Molnár L.: Néhány gondolat a magyarországi statisztikai régiók közúthálózat-fejlesztési koncepciójáról. = Falu Város Régió, 2002. 9. sz. p. 21 29. Jávor K.: A magyar vidékfejlesztési politika jellemzői. = Falu Város Régió, 2002. 9. sz. p. 31 37. Matolcsi L.: A kistérségek helyzete Hajdú-Biharban. = Falu Város Régió, 2002. 9. sz. p. 38 39. Kovács J.: Néhány gondolat Vas megye infrastrukturális helyzetéről. = Magyar Építőipar, 52. k. 9 10. sz. 2002. p. 265 267. Becker L.: Villány Siklósi Borút (avagy partnerség a térségfejlesztésben). = Falu Város Régió, 2002. 8. sz. p. 33 35. Letenyei L.; Batár Zs.: Településközi (city-to-city) kapcsolatok vizsgálata. = Falu Város Régió, 2002. 8. sz. p. 29 32. Fleischer T.: Néhány gondolat a Magyarországot átszelő közúti közlekedési folyosókról. = Magyar Tudomány, 47. k. 10 ű. sz. 2002. p. 1354 1367. Cseke H.: Megy a megye, jön a régió? = Figyelő, 46. k. 48. sz. 2002 nov. 28. p. 18 19.