Madarak
Emlősök
Kialakulás Az emlősök a szinapszidák megmaradt képviselői Az első szinapszidákat régebben emlősszerű hüllőknek, újabban nem-emlős szinapszidáknak hívják
Kialakulás A szinapszidák számos tulajdonságban eltérnek a többi amniota csoporttól szinapszida koponya mirigyes bőr, amelyben hiányzik a hüllőkre és a madarakra jellemző β-keratin nem termelnek húgysavat urotólikus (urea) nincs fejlett színlátásuk (néhány csoportot leszámítva, pl. számos főemlős)
Kialakulás Végtagok helyzete
Emlősök Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata) Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda) Osztály: Emlősök (Mammalia)
Tojásrakó emlősök (Prototheria) alosztálya Gill, 1872 Kloákások (Monotremata) Bonaparte, 1837 Elevenszülő emlősök (Theria) alosztálya Parker & Haswell, 1897 Erszényesek (Marsupialia) alosztályága Illiger, 1811 (=Metatheria Huxley, 1880) Oposszumalakúak (Didelphimorphia) Gill, 1872 Cickányoposszum-alakúak (Paucituberculata) Ameghino, 1894 Törpeoposszum-alakúak (Microbiotheria) Ameghino, 1889 Erszényes ragadozók (Dasyuromorphia) Gill, 1872 Bandikutalakúak (Peramelemorphia) Kirsch, 1968 Erszényesvakond-alakúak (Notoryctemorphia) Kirsch, 1977 Diprotodontia Owen, 1866
Méhlepényesek (Eutheria) alosztályága Huxley, 1880 (=Placentalia Owen, 1837) Afrotheria öregrend Stanhope et al., 1998 Elefántcickány-alakúak (Macroscelidea) Butler, 1956 Afrosoricida Stanhope, 1998 Csövesfogúak (Tubulidentata) Huxley, 1872 Előpatások (Hyracoidea) Huxley, 1869 Tengeritehenek (Sirenia) Illiger, 1811 Ormányosok (Proboscidea) Illiger, 1811 Bibymalagasia[1] MacPhee, 1994 Vendégízületesek (Xenarthra) öregrendje Cope, 1889 Szőrös vendégízületesek (Pilosa) Flower, 1883 Páncélos vendégízületesek (Cingulata) Illiger, 1811 Euarchontoglires vagy Supraprimates öregrend Mókuscickányok (Scandentia) Wagner, 1855 Bőrszárnyúak (Dermoptera) Illiger, 1811 Főemlősök (Primates) Linneaues, 1758 Nyúlalakúak (Lagomorpha) Brandt, 1855 Rágcsálók (Rodentia) Bowdich, 1821 Laurasiatheria öregrend Waddell et al., 1999 Sünalakúak (Erinaceomorpha) Gregory, 1910 Cickányalakúak (Soricomorpha) Gregory, 1910 Denevérek (Chiroptera) Blumenbach, 1779 Cetek (Cetacea) Brisson, 1762 Párosujjú patások (Artiodactyla) Owen, 1848 Páratlanujjú patások (Perissodactyla) Owen, 1848 Tobzoskák (Pholidota) Weber, 1904 Ragadozók (Carnivora) Bowdich, 1821
Emlősök Közös jellemzőjük, hogy a nőstények az újszülötteket erre a célra módosult mirigyeik, a tejmirigyek váladékával, tejjel táplálják
Kloákások: tojással szaporodnak, anya tejmirigyeinek váladékát a szőrszálakról nyalogatják a kicsinyek. (kacsacsőrű emlős)
Erszényesek: utódok igen fejletlenül jönnek világra. Az erszénybe (hasi bőrredő) kúsznak, majd az itt lévő emlőre tapadva fejlődnek.
Méhlepényesek: méhben védetten fejlődik hosszabb ideig az utód. Méhlepénnyel kapcsolódik össze az anya és az utód vérkeringése Anyaméh fala+ a magzatburok Szoros kapcsolat az anyaállattal (ember is) Ezen keresztül légzés, táplálkozás A megszületett állat fejlettebb, sokszor önálló életre képes
Vázrendszer Az emlősök testét belső, csontos váz szilárdítja. igen sok csontos, és aránylag kevés porcos elemet tartalmaz. A csontvázat alkotó csontok száma a különféle emlősfajoknál jelentősen eltérhet, de általában meghaladja a kétszázat, sok fajnál pedig a háromszázat is eléri.
Vázrendszer A csontvázrendszer (systema sceleti) tengelyét a gerincoszlop (columna vertebralis) alkotja, amely egymáshoz sok tekintetben igen hasonló, páratlan csontokból, csigolyákból (vertebrae) áll.
Vázrendszer A végtagok közül az elülső csontjait izmos és szalagos, a hátulsóét pedig ízületes összeköttetés fűzi a törzs csontjaihoz. Az elülső és a hátulsó végtag csontos váza eredendően azonos séma szerint épül fel A szabad végtag mindkét esetben övvel (cingulum) kapcsolódik a törzs csontjaihoz, felső részét (stylopodium) egyetlen, középső részét (zeugopodium) két csont alkotja. Alsó része (autopodium) eredendően öt ujjra oszlik, ám egyes ujjak redukálódhattak a törzsfejlődés során.
Végtagok sokfélesége az életmód szerint (ásó láb, úszóhártyás láb, repülésre módosult mellső végtag, stb.)
fej csontos vázát a koponya (cranium) alkotja agykoponya (neurocranium) arckoponya (splanchnocranium)
Dentinből álló fogak (Az életmódról a csontozat és a fogazat árulkodik) Fogtípusok: Metszőfogak falat leharapása Szemfogak zsákmány megragadása Zápfogak táplálék feldarabolása, megőrlése. Típusai: ogumós mindenevők oredős növényevők otarajos - húsevők orovarevő fogazat : hegyes fogak orágcsáló fogazat: állandóan növő metszőfogak
Kültakaró Hám: több rétegű, elszarusodó laphám, amely folyamatosan lehámlik, és a mélyebb rétegek felől állandóan, pótlódik. Ereket nem tartalmaz. Táplálása az alatta lévő kötőszövetből történik. A mélyebb rétegben helyezkedik el a bőr színét meghatározó festékanyag. Irha: hám alatt. Kötőszöveti réteg. Az irha erekben és idegvégződésekben gazdag, fontos szerepe van a hőszabályozásban Irhából erednek a szőrtüszők, amelyben találhatók a szőr vagy hajszállak. A szőrtüszőkbe nyúlnak a feggyúmirigyek, váladékuk a bőr rugalmasságát és folyadékok elleni végelmét segíti elő. Bőralja: kötőszövetből és zsírszövetből áll. Vastagsága testtájenként eltérő.
Kültakaró
Kültakaró
Légzés A légzési gázok cseréjét a bordaközi izmok, és a rekeszizom mozgása segíti. Az emlősök hangadó szerve a légcső felső részén elhelyezkedő gége. A tüdőben a léghólyagocskákat találunk. A vízi emlősök is a légköri levegővel lélegeznek, az emlősöknek kopoltyúja nincs.
Légzés
Keringés Állandó testhőmérséklet!
Keringés
Keringés
Kiválasztás A szervezetben keletkezett méreganyagok Kiválasztása Gyűjtése Ürítése
Kiválasztás A kiválasztás tulajdonképpeni szerve Vese Elvezető rendszer Húgyvezető Húgyhólyag Húgycső
Kiválasztás Az emlősök kiválasztó szerve a hüllőkéhez és a madarakéhoz hasonlóan az utóvese. A hím állatokban a húgy és ivar utak közösen nyílnak a húgycsőbe, a nőstény emlősöknek külön húgy csöve és hüvelye van. Az emlősök veséje páros Bab alakú Barna, vörös színű Tömött tapintatú képlet
vese Egysége a nephron Glomerulus» Filtrátum képződése Tubulusok» A filtrátumból a hasznos anyagok visszajuttatása a szervezetbe
Szaporodás váltivarúság gyakran ivari kétalakúság A méhlepényes emlősök belső megtermékenyítés után létrejött embriója a méhben fejlődik. A megtermékenyített petesejtből nem kizárólag az embrió alakul ki, hanem egy része magzatburok lesz, amely az anya méhnyálkahártyájával egy közös szervezet hoz létre a méhlepényt. Az emlősök méhe általában kétszarvú, a belek két oldalán helyezkedik el, és a páratlan hüvelybe nyílik.
Szaporodás fejlett ivadékgondozás