A tavaszi szél üzenete

Számomra a tavasz megérkezését az jelenti, amikor a szél meghozza az ébredô föld illatát. Ilyenkor öröm és bizakodás tölt el, de egyúttal valami lehangoltság is hatalmába kerít. Régi, soha vissza nem térô tavaszok, nyarak jutnak eszembe. Meghalt szeretteim, kedves állataink, a szülôi ház a gazdasági épületekkel, a kertvégi szilvással. Az egykori földjeink, a szôlônk, a gondozott határ képe. Mindez mára szinte nyomtalanul eltûnt, vagy teljesen átalakult. A családi gazdaság emlékeihez hasonlóan élnek a téesz induló évei. Mára ezeket az éveket ugyanúgy megszépítette az emlékezet, mint az ifjúkort általában. Pedig mai szemmel nézve végtelenül szegény és unalmas volt az a világ, hiányzott belôle szinte minden, ami a mai életünket, a fogyasztói világot meghatározza. De mindenképpen több volt a szeretet, az összetartás. Valamit elveszítettünk, vagy elvettek tôlünk, s nem kaptunk helyette semmit. Sokáig nem tudtuk mit adtunk oda, és mit kaptunk érte cserébe. Emlékszem, a hatvanas évek legelején a szülôfalumban, Herencsényben még szinte minden asszony népviseletben járt. Amikor elmentünk a Balassagyarmati vásárba, édesanyám kérdezés nélkül tudta, hogy ki honnan jött. A ruházat jellegzetes elemei féketôk, vizitkék, pruszlikok, kötények, szakácskák, hímzések, singellések, mint ma a vonalkódok, pontosan meghatározták viselôjük lakóhelyét, családi állapotát, hozzávetôleges korát, és gazdasági helyzetét is. Aztán az asszonyok elkezdtek kivetkôzni. Látszólag nem történt semmi, csak a kényelmetlen népviselet könnyebbre, divatosabbra cserélték. A férfiak különösen a fiatalabbak a városban kerestek munkát, talán szégyellték is feleségük ruházatát. A kivetkôzést egy-két évvel követte a nagycsaládok szétköltözése, a fiatalok külön háztartást vezettek, a tehetôsebbek, új házat építettek. Megindult a városba költözés, ami a hetvenes években erôsen felgyorsult. Szülôföldemen, a Belsô- Nógrád falvaiban a lakosság lélekszáma napjainkig a felére, harmadára csökkent. Az elvándorlást az iskolák, téeszek, tanácsok összevonása erôsítette fel. Utólag már egyértelmûen látszik, hogy ez az intézkedés volt a kegyelemdöfés a hagyományôrzô magyar falvak életében. Sokan reménykedtek abban, hogy a rendszerváltozás talán megfordítja ezt az egyre gyorsuló hanyatlást, de láthatjuk, hogy az elmúlt tíz év, a kormányzati intézkedések ellenére nem tudta fékezni a folyamatot. Hiába váltak ismét önállóvá a társközségek, hozták vissza az önkormányzati hivatalt, az iskolát, néhány év múlva pénz híján a többségük körjegyzôségbe kényszerült, gyerek híján az iskolát sem volt érdemes fenntartani. Ma Magyarország településeinek harmadát kitevô aprófalvak zöme a A tavaszi szél üzenete várositól alig rosszabb infrastruktúrával rendelkezik. Az utak bitumenesek, van gáz, telefon, kábeltévé, csak már szülôképes család nincsen. Ezek a falvak saját erejükbôl már nem maradhatnak fenn, kihalásuk csak betelepítéssel kerülhetô el. A betelepülôk azonban nem a régi családok leszármazottai lesznek (ha lesznek), leginkább csak a városból kiszorultakra lehet számítani. Atlantiszként elsüllyed mindaz, amit évszázadok során generációk sora hozott létre, s itt elsôsorban nem az építményekre gondolok. A tapasztalatokra, a munkakultúrára, a hagyományokra, az ünnepekre. Egy középbirtokos parasztember gazdálkodási ismerete rendkívül gazdag volt, tucatnyi szakmunkás feladatát látta el. Az asszonyok sem maradtak el férjük mellett, a zöldségnövények termesztésétôl a szövés-fonásig több szakma mesterfogásait ismerték. A kegyetlenül nehéz, gürcölôs hétköznapokat sok-sok ünnep tette elviselhetôvé, sôt széppé. Most, az Európai Unióhoz való csatlakozásunk lázában egyre több jel figyelmeztet, hogy a népek kohójában a kelet-európai ember világpolgári szemlélete sokkal kevesebbet ér, mint az elmúlt négy évtizedben megtagadott gyökereink. Ilyenek ugyanis a Lajtától nyugatra alig vannak, az ott élôk tudják, hogy mi milyen kincs birtokában vagyunk. Nem véletlen, hogy a külföldiek által hazánkban felvásárolt több ezer ingatlan jelentôs része MAGYAR VIDÉK o 2000. 2. szám 3 parasztház, tájépítészeti emlék. Hatvanas évektôl épített sátortetôs házat igen ritkán vesznek. A magyar vidék életében az elmúlt négy évtizedben bekövetkezett mérhetetlen pusztulás ellenére még mindig jelentôs értékek vannak a kezünkben. Ezt már nem szabad elveszíteni, mindenképpen meg kell ôrizni. Ez azonban nem könnyû feladat, hiszen itt nem csak épületekrôl van szó, amelyek pénzzel rendbehozhatók, konzerválhatók, hanem azokról a termelési tapasztalatokról, szokásokról, amelyeket csak sok tanulással, napjainkban igen kényelmetlennek tartott munkával ôrizhetünk meg. Ráadásul ezek a gazdálkodási fortélyok, mesterségek ismerete és alkalmazása ma még hasznot alig hoz. Még csak kialakulóban van a falusi turizmus, ahol ezek az értékek pénzre válthatók. A tavasz, a föld illata azonban a lehangoltság mellett reményt is hoz. Bizonyos, hogy a ma oly kilátástalannak tûnô helyzet javulni fog, hiszen a történelmi tapasztalatok szerint az idô megérleli a megoldást. Nem néptelenedik el a Kárpát-medence, de azt nem tudjuk pontosan, hogy mi történik. A következô generációk választ találnak ezekre a súlyos gondokra. Biztató, hogy minden faluban marad néhány ember, aki tovább hordozza, és majd átadja azt a felfoghatatlanul gazdag tudást, amit a magyar vidék hordozott, és ami pusztulásában is hatalmas. Pekár István a Duna Televízió alelnöke Hazanézô

Kertmagyarország felé Bakony az én Párizsom ezzel a címmel írt egykoron könyvet A falu megtartó ereje: dr. Kopátsy Sándor közgazdászprofesszor, akinél pénzesgyôri tuszkulánumában vendég lehetett a az erkölcs Magyar Vidék lap is. Az eredeti, a mai megcsontosodott közgazdasági vélekedésekkel olykor homlokegyenest ellentétes nézeteket valló, életfilozófiájának, jövôképének középpontjába Beszélgetés dr. Kopátsy Sándor a falut állító közgazdász a telet általában Budapesten tölti. közgazdásszal De, amint zöldell a rét, az erdô, kézenfogja feleségét és irány a Bakony. Határjárás, gyönyörködés, gombagyûjtés, kökény, csipkebogyó és vackorszedés ezzel a múllatja az idôt. Néhány éve még vadászni is szeretett, ám most úgy véli: ez igazán csak télen lehetséges. A budapesti otthon meleg környezetét is a bakonyi fákból készített robusztus bútorok adják Egyszersmind figyelmeztetnek is, hogy az iró-filozófus-közgazdász soha, egyetlen pillanatra se felejtse mindannyiunk éltetô erejét, a falut. Jövôkép A pénzesgyôri kert végébôl, ha széttekintünk, látjuk együtt van itt minden: a tudós örömkertje, a falusi kisporták néhány négyszögöles telkei, távolabb a kárpótoltak nadrágszíjparcellái és a nagy kiterjedésû parlagföld Melyik határozza meg vajon a jövôt? A jövô társadalmában az lesz a legértékesebb terület, amelyik a legtöbb örömöt termeli. A családi házak kertjénél jobban hasznosított mezôgazdasági terület nincs. Egyrészt azon van friss zöldség, cukorborsótól a céklarépáig. Sok minden olyan, amely a család igényeit kielégíti. Ma a hûtôszekrények korában ezeket tárolni lehet. Tehát a termelés racionális és emellett örömöt is okoz. Belefér ebbe a hobby, a gyönyörködtetés, egy-egy szép fa, amely ugyan nem hoz termést, de szép? ráadásul ezen a fán fészek is van. Ott a madarakat figyelhetik Egyszerûen több öröm terem itt egy hektáron, mint ezer hektáron a nagyüzemben. Mert ott mennyiséget lehet termelni, itt pedig örömöt. Meg természetszeretetet, természetközelséget. Ha valaki arra lehet büszke, hogy ôneki szebb a rózsája, mint a szomszédé az már értéktermelés. Más lesz az önbizalma az olyan embernek, aki méltán dicsekedhet a kertjével. Hogy az ô gyümölcse szebb, több termett neki ebbôl vagy abból Kísérletezik egy-egy fajtával. Van neki öt különleges tôke szôlôje. Én ezeket nagyon fontosnak tartom, mert emberformálók. A mezôgazdasági hasznosításban az én hobbykertemet jobban a jövônek látom, mint az autarch, mezôgazdasági munkával, költséggel nem törôdô paraszti kertgazdálkodást. Vagy a kiosztott parcellák külterjességét. (Rozsot termelnek rajta zömmel, meg krumplit.) A parlagról pedig hadd ne mondjak semmit Évek óta százhektárszámra nô az elhanyagolt területek nagysága. Valamikor ez volt a magyar paraszt létalapja, ölni volt képes a földért, önmagát járomba fogni, kizsigerelni, hogy néhány négyzetméterrel, néhány lánccal több legyen. Megváltozott tehát a földhöz való viszonyunk? Az én gyerekkoromban a falusi emberek gazdagságát a föld nagyságával mérték. Mert mindenki ugyanúgy gazdálkodott, tehát akinek kétszerannyi földje volt az még egyszer annyi jövedelmet ért el. A mai világban tized akkora területen lehet ennyit elérni, ha a minôségi termelés kerül elôtérbe. Tehát a Kertmagyarország felé jelmondatnak vagyok a híve. Nem véletlenül. A szívem felöl ragadt ez meg, amikor Somogyi Imre és Németh László felvetette ezt a gondolatot. Öreg koromra az eszem erôsítette meg, hogy annak a mezôgazdaságnak van jövôje, amely sokkal inkább Kertmagyarország lesz, mint sertés- és szarvasmarhatartó, gabonát termelô, mert ebben mi a nyugati világ sok területével, nagytôkéjével nem tudunk versenyezni. Ennyi, országnyi embert eltartani a mezôgazdaság csak akkor tud, ha a kertgazdaság irányába mozdul el. Az igazi jövô, ha a mezôgazdaság azt termeli, amire a piacnak szüksége van. A piacnak viszont elsôsorban nem kenyérre van szükséges. Nagyon szegény ember az, akinek a kiadásainak a többsége kenyérre megy el. A mai gazdag emberek jövedelmének még egy százalékát sem teszi ki az általuk elfogyasztott kenyérnek az ára. És ha azt veszem, hogy a kenyérben csak negyedrészt képvisel a gabona ára, amit a mezôgazdász megkap? Ennek vajon hány százaléka a gép meg a mûtrágya és az amortizáció? Ha így kalkulálunk, kiderül: a gabonatermesztésbôl nem lehet meggazdagodni. Sokszor még megélni sem. Ugyanakkor, ha valaki fóliázik és befut neki valami, elôbb terem csak tíz nappal, mint a másiknak, akkor mégegyszer annyi áron adhatja el. Az emberek értékelése tehát nem az lesz, hogy mekkora földje van valakinek, hanem, hogy mennyi jövedelmet ér el. Ez felszabadulást jelent a falunak, hogy nem az boldogul, aki sok földet örököl, hanem aki a kicsibôl is nagyot tud teremteni. A földárak amúgy is ma alacsonyak, a külterjes mezôgazdasági termelés ráfizetéses A jövô társadalmának igényeihez kell alkalmazkodni! De vajon, tudjuk-e milyen igények jelentkeznek ma és a jövôben? Optimista vagyok itt a bakonyi második otthonomban, mert a jövôben többet lehet keresni azon, hogy jó a levegô, szép a környezet, van kilátás az erdôre, a virágos rétekre. Ezt kell hasznosítani Ez jobban vonzza az embereket, mintha több gabona terem. Persze gabona is kell, amelynek Magyarországon is megtalálhatóak a legkiválóbb termôhelyei, ahol ennek adottak a földrajzi, a klimatikus és a mûszaki-gazdasági feltételei. És az eredmény sem marad el. 4 MAGYAR VIDÉK o 2000. 2. szám

Nézze, nem mezôgazdaság-ellenes vagyok, sôt úgy vélem az agrárágazatnak a jelenleginél többet kell adni, mert ezzel a falunak is adunk. Szerintem ugyanis a falu erejében rejtezik a nép ereje. Ezen az sem változtat, hogy falun a lakosságnak csak a harmada él, majd késôbb egyötöde. De ez az a kultúrhordozó réteg, amelyik folyamatosan megújítja a városokat. Amióta urbanizáció van, a városban mindig az volt az érték, amely a falvakból bevándorolt. Oda mentek a legtehetségesebb falusi fiatalok, akik szorgalommal erkölcsöt vittek oda A városban aztán ezek az erkölcsök lassan lekopnak A falunak ezt az erkölcsmegôrzô képességét rettenetesen fontosnak tartom. A jövôben ez fontosabb lesz, mint a falu élelmiszertermelô szerepe. Azok a népek gazdagodtak meg az utolsó ötven évben, amelyeknek rosszak a mezôgazdasági adottságai Japán, Korea, Svájc, Tirol vagy a Skandináv országok. Amíg a gabonatermesztés volt a gazdaság záloga, ezek nem tudtak kitörni. De ma ôk meg tudják mutatni a természetet. Ma már minden városi gyerek többre becsüli a legjobb szállodánál azt a tiroli parasztházat, ahol látja: hogyan fejik a teheneket, meg a kisborjú hogyan ugrál. A természetet, aki adni tudja, és az erkölcsöt, a morált, a tartás annak lesz nagyobb a bevétele. Hadd tegyek ehhez ellentétesen egy másik Kopátsy Sándor idézetet. Egyszer azt mondta, hogy azok a népek és tájak erôsödtek meg, ahol a rossz adottságok, a sanyarú környezet gondolkodásra késztette az embereket. Ebben rejlik tehát az erô? Ha nagyon durván akarok fogalmazni, azt mondom: a legnagyobb eltartó képessége a gleccsernek van. Mert azon a vidéken tizenkét hónapig lehet síelni. És ha ez lehetséges, akkor húsz kilométeres körzetben egész évben tele vannak az éttermek és a szállodák Nálunk, ha gólyafészek van a kéményen, ott a vendégszobát kétszeres áron lehet kiadni. Mert a városi embernek, hogy a szobáért ezer vagy kétezer forintot fizet, az nem akkora gond, mintha állandóan nyúzza a gyereke, hogy a barátai olyan házban laknak, ahol van gólyafészek. Tehát, önmagában a gólya többet hozhat a családnak, mint a szántóföldje. És ha erre megy a világ, akkor a magyar leleményességnek is erre kell hatnia. Van is egy ilyen magyar mondás: olyan feleség kell, akivel a jég hátán is meg lehet élni. Ennek az igazsága jött el? Itt a jég inkább a csúszósságra vonatkozhatott az eredeti formájában. De az igaz, hogy például a borászatban ott nagyobb a jövedelem, ahol a termôhely északi határán vannak. Mert ott nem mennyiséget minôséget termelnek. A minôségi bor ára pedig tízszer nagyobb, mint a mennyiségi terméké. Ahol fölfut a szederfára a szôlô és csak le kell szedni, ott még nem gazdagodott meg egyetlen nép sem, de ahol a gazda a hátán, puttonyban hordja fel a hegyre a trágyát, ott igen. Más a hozzáállás, a gondoskodás, más a termék tisztelete. A magyarországi bortermelôket egyébként is az elmúlt száz év ideál típusának tartom, mert az földmûves, az kertész, bognár, kereskedô, az vegyész. Ha ebbôl az öt szakma közül egyikben gyenge, akkor az egész nem ér semmit. Hiába termel jó bort, ha nem tölti megfelelô üvegbe, nem tudja eladni A modern világban az a kultúra fejlôdik a másiknál gyorsabban, ahol a sokoldalúságnak évszázados hagyományai vannak. Lehet, hogy a magyar gabonatermesztésnek az lesz az értéke, hogy itt a kontinentális klímában olyan gabonákat termesztenek, amelyekbôl extra cukrászati, sütôipari termékeket lehet készíteni. Ezért ötször annyit adnak. Mert a gazdag ember számára nem az lesz a fontos, hogy olcsó legyen a kenyér, hanem az, hogy jobb legyen. Nem véletlenül beszélt Németh László a minôség forradalmáról. Úgy látom, ezt még nem értette meg a magyar gazdaságpolitika. Változik talán a munkakultúra is, még a mezôgazdaságon belül is. Itt a Bakonyban is valamikor virágzó erdészet, faipar volt. Aztán kivágták a fákat, növelték a szántóföldi gazdálkodást. Most újra erdôsítünk, az itteni bútor-, szerszámnyél- és fajátékkészítés ismert már országszerte. Eladható ez a szép környezet, a csönd. Lehet, hogy falun, a mezôgazdaságban is felértékelôdik az agy, a tudás, amely persze komplex módon értendô, hiszen nemcsak a szakértelem számít, hanem a hagyományok, az évszázados munkakultúra? A történelemben minden tendencia megfordul. Hiszek abban, hogy az a világ, az a kultúra fog érvényesülni, ahol ez a rugalmasság érvényesül. A magyar nép annyi mindenen keresztül ment, hogy ez a sok megrázkódtatás, kiúttalan helyzetbôl való kimenekülés mindenre képessé tette. Azt szoktam mondani: azt a népet, ahol a családi ház építésének, az összefogásnak olyan mozgalma alakult ki, mint Magyarországon, azt nem kell félteni. Az a nép mindig nagyobb feladatokat fog megoldani, mint amit a reális tudomány, meg a politika megállapított. Nem tudom, volt-e olyan családi ház építtetô, aki csak akkor fogott a munkához, amikor együtt volt a pénz. Azt mondta: ennyi van, induljunk. Nagyobba kezdett. Ez a nagyobb feladat ösztönözte; önmaga is megváltozott attól, hogy nagyobb a vállalkozás. Ezért nevettem, amikor arról vitatkozott az ország, hogy négy vagy három százalék legyen az éves gazdasági növekedés. Azt mondtam: Magyarország lehet, hogy négy vagy csak három százalékot fog elérni, de csak akkor, ha hatot tûz ki célul. Ha hármat, akkor csak egy százalékot ér majd el. Ilyen a mi kultúránk. Minden szülô tudja, hogy ha a gyerekének azt mondja: te csak közepesre vagy képesek, akkor abból sohasem lesz jó tanuló. Azt kell mondani: te többre vagy képes és akkor húzni fog. A gyereknek csak akkora feladatot adni, amit biztosan meg tud csinálni, az alapvetôen hiba. A nép számára kis feladatot adni pedig még nagyobb hiba, olyan, amely végzetes lehet. Zala Simon Tibor Jövôkép MAGYAR VIDÉK o 2000. 2. szám 5

Tiszai látlelet Több száz tonna haltetem, a növényvilág pusztulása jelezte a cián levonulásának útját. A közvetlen veszély elmúlt, a neheze azonban még hátra van. Mert a Tisza most halott folyó. Senki nem tudja megmondani: mennyi idôkell, hogy visszatérjen belé az élet. C I Á N K RONOLÓGIA. Január 31-ére virradóan átszakadt a nagybányai AURUL román magyar bányavállalat derítôjének gátja, amelynek következtében három napon át napi 100 ezer köbméter ciánt és nehézfémionokat tartalmazó szennyvíz zúdult a Lápos folyóba, onnan a Szamosba, majd Magyarországon a Tiszába. A második Csernobilként emlegetett környezeti katasztrófa felbecsülhetetlen pusztítást okozott: a folyókon levonulva két hét leforgása alatt Közép-Európa legnagyobb környezeti katasztrófájának lehettünk tanúi. Magyarországon a Szamos 40 kilométeres szakaszán gyakorlatilag kiirtotta az élôvilágot, és jelentôs környezeti pusztulást okozott a Tisza magyarországi szakaszának kilencven százalékán. A ciánkoncentráció mértéke húszszorosa volt a megengedett literenkénti 0,1 milligrammos határértéknek. Január 31-én délután II. fokú vízminôség-védelmi készültséget rendeltek el a magyar vízügyi hatóságok. A cián ellen mechanikai módszerekkel nem lehetett védekezni, a Felsô-Tiszavidéki Környezetvédelmi Felügyelôség szakemberei elvetették a kémiai beavatkozás lehetôségét. Az erôsen mérgezô anyag miatt intézkedést rendeltek el a szennyezôdés útvonalán fekvô települések Szolnok, Debrecen ivóvizének védelmében, amelyek a Tiszából, illetve a Keleti-fôcsatornából kapták a városi vizet. Az óriási halpusztulás elôször akkor vált nyilvánvalóvá, amikor február 5-én a szennyezôdés elérte Tokaj térségét, ahol is már nem borította összefüggô jégpáncél a Tiszát, s temérdek döglött hal bukkant fel a víz színén. A folyón haladó egyre nagyobb kiterjedésû folt február 9-én érte el Csongrádot. A szakemberek abban reménykedtek, hogy a Körösök és a Maros árhulláma hígítani fogja a ciános vizet. Február 10-én a Keleti-fôcsatorna torkolatának elszenynyezôdése miatt Debrecen város vizét nem engedték be az ivóvízhálózatba. A folyón közben lefelé haladó ciánfolt még aznap elérte Szeged térségét. Két nappal késôbb: február 12-én a délutáni órákban a ciánszennyezôdési hullám elhagyta az országot, a határon ekkor végzett mérések szerint a Tisza ciánkoncentrációja literenként 0,05 milligramm volt. A CIÁN LEVONULT A GON- PÁLYÁZATI FELHÍVÁSOK DOK MARADTAK. A Tiszán levonult ciánszennyezés korántsem jelenti, hogy a gondok megoldódtak. Az elkövetkezô hónapokban a szakemberekre vár az a feladat, hogy alapos vizsgálatokkal kiderítsék, mi veszélyezteti a Szamos és a Tisza halállományát, élôvilágát, ökológiai egyensúlyát. A környezetvédelmi és vízügyi szakemberek szerint a kár pontos felméréséhez legalább két-három hónap szükséges, az azonban már most nyilvánvaló, hogy annak nagyságrendje eléri a több ezer tonnát. KÁRTALANÍTÁS. Pepó Pál környezetvédelmi miniszter nagyváradi tárgyalásán a román és a magyar fél állami felelôsségvállalásának érvényre juttatását hangsúlyozta. Kiemelte: a kártérítés kérdését a meglévô kétoldalú román magyar, illetve nemzetközi egyezmények alapján kívánja Magyarország megoldani. A tárca vezetôje szorgalmazta a kétoldalú határvíz védelmi megállapodás korszerûsítését, illetve összhangba hozását a Duna-menti államok 1994-es szófiai konvenciójában foglaltakkal, továbbá hogy Románia ratifikálja az 1997-ben aláírt környezet és természetvédelemrôl szóló kétoldalú egyezményt. Amennyiben a két ország szakembereinek nem sikerül megállapodni, akkor közösen választott nemzetközi bíróság dönt a vitás kérdésekrôl. Az Európai Unió budapesti nagykövete szerint az EU felzárkóztatást segítô alapjaiból nem csoportosítható át pénz a ciánszennyezés problémáinak a megoldására, a közösség viszont kész szerepet vállalni a kárfelmérésben. Michael Lake a szennyezô fizet elvének figyelembevételét hangsúlyozta. Bécsben hamarosan összeül a ciánszennyezés következményeivel foglalkozó nemzetközi munkacsoport. A teamnak év végéig kell elkészítetni a jelentését, amely a felelôsség megállapításához is adalékkal szolgálhat. A szakértôk tanulmányban összegezik a környezetszennyezés okát, következményeit és megfogalmazzák a károk enyhítésére és a revitalizációra vonatkozó javaslatukat. Ujvári Gizella A Tisza Vízgyûjtô környezeti állapota címmel pályázatot hirdet a Környezetvédelmi Minisztérium. A támogatást a Szamos és a Tisza folyókon a cianid szennyezés által okozott környezeti és ökológiai károk helyreállítását segítô kutatási-fejlesztési feladatok elvégzésére lehet igénybe venni. A Környezetvédelmi Alap Célelôirányzatából (KAC) folyósított állami pénzekre kutatóintézetek, felsôoktatási intézmények, önálló kutatóbázissal rendelkezô gazdálkodó szervezetek pályázhatnak. A kérelemnek tartalmaznia kell a pályázó (szervezet) nevét, címét, adószámát, számlaszámát, korábbi kutatási eredményeinek rövid ismertetését. Csatolni kell továbbá idôbeli ütemezéssel a feladat végrehajtására vonatkozó elképzelést és részletes költségvetést. A vissza nem térítendô támogatás felsô határa 5 millió forint és három évre igényelhetô. A pályázatokat legkésôbb március 31-éig, négy példányban kell eljuttatni a Környezetvédelmi Minisztérium Koordinációs Fôosztályához (1394 Budapest, Pf. 351.) A borítékra rá kell írni Tisza Vízgyûjtô környezeti állapota K+F pályázat. A Környezetvédelmi Minisztérium pályázatot hirdet környezeti- és természetvédô társadalmi szervezetek számára a Szamos és a Tisza folyókon keletkezett cianid okozta károk felmérésében való részvételre. Azok jelentkezését várják, akik vállalják például, hogy közremûködnek a környezetvédelmet szolgáló információs rendszerek kiépítésében, fejlesztésében, haváriák esetén elôsegítik a gyors tájékoztatást. Vállalkoznak, hogy részt vesznek a szennyezô források felmérésében, a Tisza-tó komplex vizsgálatában, tekintettel a revitalizációs lehetôségekre, a tiszavirág élôhelyeinek feltárásában, illetve kataszteri feldolgozásában, a Szamos és Tisza menti holtágak ökológiai állapotának bemutatásában, vagy a térségben levô vadállomány monitorozásában. A pályázaton elnyerhetô vissza nem térítendô támogatás felsô határa 5 millió forint. A kérelemnek tartalmaznia kell a szervezet nevét, címét, adószámát, számlaszámát, a szervezet cégbejegyzésérôl szóló igazolás másolatát. Ismertetni kell a feladat végrehajtására vonatkozó elképzelést és annak részletes költségvetését. A pályázatokat négy példányban március 20-áig kell eljuttatni a Környezetvédelmi Minisztérium Társadalmi Kapcsolatok Önálló osztályához (1394 Budapest, Pf. 351. A borítékra rá kell írni: Cianid szennyezés pályázat 6 MAGYAR VIDÉK o 2000. 2. szám

Milliók siratták a vész napjaiban legmagyarabbnak tartott folyónkat, a Szôke Tiszát. Haltetemek tonnáit fogták ki vagy vetette partra a folyó. A Tisza mentén élô emberek koszorúkat, virágokat dobtak a vízbe, gyászukban osztozott az egész ország. Vajon tényleg holt víz lett-e a Tisza vagy csak súlyos, de gyógyítható sérülést szenvedett? A Tiszáról Pintér Károllyal, az FVM Vadgazdálkodási és Halászati Fôosztályának vezetôjével beszélgetünk. Nem feltámasztani, hanem meggyógyítani kell a Tiszát! Mintaszerû volt a kárelhárítás Lassan kialakulóban az a vélemény, hogy a Tisza nem halt meg, csak nagy beteg vagy tetszhalott. Reménykedhetünk, nagyobb volt az ijedtség, mint a baj. A szennyvízdugó elvonulta után a szennyezés által érintett szakaszokon talán órákon belül már megindult az élet a Tiszában. A halászok is tapasztalták, hogy a szennyezés levonulása után egy nappal már mindenütt sikerült egészséges, élô halat fogni, illetve a halászok bárkában helyeztek el élô halat a Tiszába, hogy figyeljék, hogy reagál a vízminôség alakulására. A szennyvízdugó levonulása után 1 nappal ezek a halak a bárkában életben maradtak. Tehát a szennyezés levonulása után kezdett a normális életközösség helyreállni, de természetesen sokkal kisebb halállománnyal. Nem tudjuk pontosan, hogy a különbözô gerinctelen szervezetek, haltáplálékszervezetek állománya miként alakul, mely fajok vészelték át ezt a mérgezést, melyek nem. Biztató az is, hogy a planktonnak nagyon rövid az életciklusa, tehát a teljesen kipusztult plankton-állomány helyére is 1 2 nap alatt új planktonikus szervezetek lépnek. Erre épülhetnek a különbözô gerinctelen szervezetek, az iszaplakó, bentosz szervezetek, és hát ezek képezik a halak táplálékbázisát. Biztató, hogy a vízhômérséklet viszonylag alacsony, ilyenkor a halak még nem is sokat táplálkoznak. Ez a szennyezés a halállományt a telelési idôszak végén érte. A begyûjtött haltetemek alapján már egyértelmûen megállapítható, hogy a szennyezés azokat a halfajokat érte, amelyek a téli idôszakot az élô folyómederben töltik, illetve a ragadozókat, amelyek ilyenkor is táplálkoznak. Melyekre kell gondolnunk? Nagy kár érte a mederben telelô busa- és amurállományt, a ragadozók közül elsôsorban a süllôállomány károsult, azonkívül még a harcsa- és a csukaállomány is, de már kisebb mértékben. Károsodott még a menyhalállomány, mert a menyhal az összes halfajunk közül legkorábban szaporodik, és ebben az idôszakban a folyó fômedrében aktív életmódot folytat. Más fajok, például a ponty, vagy úgy tûnik a márna, a kecsege, amelyek valahol a meder gödreiben vagy a mellékvizekben, holtágakban telelnek állománya kevésbé károsodott. Ha ezek a téli álmot alvó halak az enyhülést követôen visszamennek a fôáramlatba, találnak-e megfelelô élelmet? Hát talán azért nem olyan súlyos ebbôl a szempontból a helyzet, mert ilyenkor alacsonyabb a halaknak a táplálékigénye is. Nyári idôszakban fokozottabb a halak étvágya, mint most, de mivel feltételezhetô, hogy helyre áll a vízben a planktonállomány, és az arra épülô gerinctelen fauna, így nyilvánvalóan lesz a halaknak táláléka. Más kérdés, hogy nem tudjuk ennek a táplálékbázisnak a pontos összetételét, mint ahogy a halállománynak a halfajonkénti összetétele a szennyezés elôtti idôszakhoz képest megváltozott pontosan azért, mert bizonyos fajokat erôsebben érintett ez a mérgezés. Vissza lehet-e állítani eredeti formájában a Tisza élôvilágát, vagy ezt egyszer és mindenkorra felejtsük el? Ugyanaz az élôvilág, ugyanaz az életközösség már nem állítható vissza, mint a szennyezés elôtt volt, de ez nem jelenti azt, hogy az ember szempontjából kedvezôtlenebb halállomány jön létre. Sôt, ha a tudományos vizsgálatok pontosan felderítik a Tisza faunáját, hogy a szennyezés a halállományt miként változtatta meg, akkor esély van arra, hogy emberi beavatkozás következtében halászati, horgászati, természetvédelmi szempontból talán kedvezôbb halállomány alakulhasson ki, mint amilyen a szennyezés elôtt volt. A tiszai emberek egyik szívügye a kérész. Vajon tényleg el kell siratnunk? Láttam olyan tévéfelvételt is, ahol bemutatták a partoldalból gyûjtött élô kérészálcát. Én úgy érzem, hogy ilyen szervezeteket nem kell elsiratni, ugyanis ez a szennyezett víztömeg nagyon gyorsan végigfutott a folyón, és ez a méreg így a partoldalba ilyen gödrökbe, ilyen zárt helyekre nyilvánvalóan nem jutott be. Nyilvánvaló, hogy nincs az a környezetvédô, halbiológus vagy vízügyes, aki egy ekkora méretû, ilyen jellegû mérgezésre fel tudna készülni. Vajon a jövôt illetôen milyen tapasztalatok vonhatók le? A megelôzésre kell a hangsúlyt helyezni. Arra, hogy akár diplomáciai lépésekkel, akár megfelelô gazdasági együttmûködéssel elérjük ezeknek a potenciális szennyezô forrásoknak megszûntetését. A kárelhárítást illetôen az a Folytatás a 8. oldalon C I Á N MAGYAR VIDÉK o 2000. 2. szám 7

C I Á N Folytatás a 7. oldalról következtés vonható le, hogy ezúttal az illetékes szervezetek nagyon jól felkészültek. Vízszennyezés esetén a jelenlegi jogszabályok szerint a kárelhárításért a vízügy a felelôs. A KHVM ezt a kárelhárítást a halak szempontjából mintaszerûen végezte. Alapvetô stratégiaként határozta meg, hogy ezt a szenynyezést a folyó fômedrében minél gyorsabban végigfuttassa és megakadályozza, hogy a szennyezô anyag kikerüljön a mellékvizekbe, a holtágakba. Végül is ezt a célját sikerült tökéletesen végrehajtani, miáltal halak millióinak az életét mentették meg. Tehát ez a nagyon jó kárelhárítás talán még mintául is szolgálhat hasonló esetekhez. Meg kell jegyeznem, egyes mellékágakat homokzsákkal zártak le, hogy nehogy kijusson a szennyezés. Gondot jelentett az, hogy közben emelkedett a Kôrösökön a víz, ezért a Kôrös-torkolat alatti szakaszon nagyon nehéz volt megakadályozni, hogy a holtágakba kimenjen a szennyezés, de sikerült. Ennek köszönhetôen a szennyezés nagyon gyorsan végigfutott a fômederben. Nem okozott kárt a mellékágak halállományában, az ártereken, a növény- vagy az állatvilágban. Tulajdonképpen ezzel a kárelhárítással megteremtôdött annak lehetôsége, hogy a mellékágakból újranépesüljön a folyó. Megjósolható-e az, hogy mikor áll helyre a Tisza élôvilága, hogy ott szabadon lehessen horgászni, halászni? Nehéz kérdés. Az ügyek koordinálásával megbízott kormánybiztos bizonytalan idôre elrendelte a teljes halászati és horgászati tilalmat, amiben a telepítési tilalom is benne van. Emögött az rejlik, hogy a tilalom elôsegítheti a természetes úton a Tiszába betelepülô halak számára, hogy a következô ívási idôszakuk zavartalan legyen. Ugyanakkor van egy olyan indoklás is, hogy erre a tilalomra és a haltelepítések tilalmára is azért van szükség, hogy a megfelelô tudományos vizsgálatokat, méréseket el lehessen végezni. A Tisza menti vendéglôsök, halászok egyik nagy fájdalma az, hogy elmarad a közeljövôben a vendégforgalom, a német, az osztrák horgászturizmus jelentôs, vagy akár teljes mértékû visszaesésével számolhatunk. Meglehet-e ôket nyugtatni avval, hogy néhány éven belül újra szabadon lehet itt horgászni, tehát ôk egészséges halat fog hatnak a Tiszából? Sajnos a néhány éven belüli perspektíva nem nyugtatja meg ôket. Rövidebb idôben kell gondolkodni. Az ez évi bevételkiesés egyes idegenforgalmi vállalkozások számára katasztrofális lehet. Tehát azon kell törnünk a fejünket, hogy ezeket a veszteségeket miképpen lehet majd valamilyen kormányzati vagy külföldi segélyekbôl valahogyan ellentételezni. Egyébként a nemzetközi horgász-turizmusba vetett bizalom a Tisza iránt, szerintem egy év alatt helyre áll. Beszéljünk a védett halakról! Sajnos a sajtóban sok minden megjelent a ciánszennyezés okozta károkról, és ebben egy különös téma a védett halak. Némely közlemény szerint a Tiszából kipusztult a sôregtok. A sôregtokról el kell mondani, hogy az utolsót Magyarországon 1965-ban Mohácsnál fogták ki a Dunából. Ez a halfaj a Vaskapu megépítése után már nem vándorolt fel vizeinkbe. Más közlemények arról tájékoztatnak, hogy értékes halak, például a petényi márna pusztult ki a Tiszából. Nagyon veszélyesek ezek a nyilatkozatok, ugyanis a Tiszán és mellékfolyóin mindig is meglehetôsen magas színvonalú halbiológiai munka folyt. A halbiológiai, halfaulisztikai kutatások eredményei nemzetközi folyóiratokban láttak napvilágot. A magyar és a román kutatók kölcsönösen olvassák, idézik egymást, és az ország hitelét nagyon rontaná most, ha hirtelen kimutatnánk, hogy a Tiszában olyan halfajok pusztultak el, amelyeknek az elôfordulását eddig egy kutató sem jelezte. Megbízható, halhoz értô emberek mindössze 4 védett halfaj egyedeivel találkoztak a haltetemek kiemelésekor. Ezek: a selymes durbincs, a széles durbincs, a magyar bucó és a réti csik. E négy fajnak tehát biztosan károsodott az állománya, viszont ezek más vizeinkben bôségesen elôfordulnak. Egy esetleges visszatelepítés, rehabilitáció más vizekbôl is megoldható, mivel a Tisza és Cianidszennyezôdés a Szamoson és a Tiszán (gyorstesztek) 8 MAGYAR VIDÉK o 2000. 2. szám

a Duna vízrendszere közös, így a dunai halállomány genetikai szennyezés veszélye nélkül nyugodtan áttelepíthetô a Tiszába. A honi sajtó 15 védett hal pusztulásáról beszél. Melyik az a 15? Nem biztos, hogy 15. Nem számoltam össze, hogy a védett halfajaink közül hánynak az elôfordulását jelezték a Tiszában. A sajtóban megjelentek is azt példázzák, hogy bizony nem néztek utána, vajon korábban kimutatták-e a Tiszában ezeket a fajokat, ugyanis ezeknek a fajoknak az élôhelyi követelményei kizárják azt, hogy elôfordulhassanak a Tiszában. Nem a fajok számával kellene foglalkozni, hanem azt kell leszögeznünk: olyan védett halfaj a Tiszában nem élt, mely ne élne más vizeinkben is. A Tiszában élô védett halakat elérte ez a szennyezés, valóban szenvedtek, és ha a pusztulásukat ez a szennyezés okozta, akkor sem kell attól tartani, hogy valamilyen halfajt Magyarország vizeibôl ez a mérgezés teljesen kipusztította volna. Végül is visszaállítható-e a mérgezés elôtti állapot? Természetesen. Ezért mondtam, hogy esetleg egy olyan halfauna is betelepíthetô, amely természetvédelmi, halászati és horgászati szempontból kívánatos. A cián miképpen fejti ki mérgezô hatását? A cián nem felhalmozódás következtében mérgez, hanem az oxigénellátást támadja meg. A halaknál a hatalmas kopoltyú felület adja a támadási lehetôséget a ciánnak, ezért a halak sokkal érzékenyebbek a ciánra, mint más élôlények. Itt lényegében azt is lehet mondani, hogy fulladásos halált okoz. Amikor már a hal elpusztult, utána már ez a méreg a szervezetbe nem akkumulálódik tovább. Ezért van az, hogy ha megvizsgálják az elhullott haltetemeket, azoknak az össz ciántartalma, mondjuk testsúlykilógrammra vetítve sokkal alacsonyabb, mint amennyit az élelmezésügyi normák megengednek egy élelmiszerben. Ezek a halak tulajdonképpen nem voltak mérgezôk, más kérdés, hogy errôl azért sem illik beszélni, mert feltétlenül meg kell akadályozni, hogy a lakosság ezekbôl a mérgezett halakból fogyasszon. A másik nagy kár a halak mellett a vidra pusztulása. A vidráról úgy van szó ahogy én ezt követni tudom, hogy nem találják a vidrákat a korábbi élôhelyükön, és nem találják a nyomát a vidrának azokon az útvonalakon, ahol korábban járt. De ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a vidra elpusztult, sokkal inkább jelenti azt, hogy más vízterületekre ment zsákmányt keresni. Elképzelhetô, hogy a vidra is menekült? Elképzelhetô! Tulajdonképpen nincs is tapasztalatunk, hogy az állatok ilyen esetben hogyan viselkednek? Szerencsére nincs. Példának mondom a kormoránok esetét. A kormorán vagy más néven kárókatona olyan madár, amely halon kívül semmi mást nem fogyaszt. Halból is naponta fél kilót kell elfogyasztania ahhoz, hogy fenntartsa magát. Amikor a Tiszán megfigyeltem a vadállomány mozgását, illetve a haltetemeket, sokfelé találkoztam ezekkel a kormoránokkal. Halásztak, hallal táplálkoztak. Ebbôl a madárállományból innen-onnan egy-két elhullott példányt jelentettek. Ami nem feltétlenül a cián hatására történt. Még ki sem hevertük a ciánmérgezés okozta megrázkódtatásokat, itt van a fenol. Mit kell errôl tudni? Kassovitz László Lapzárta után érkezett a hír az újabb, nehézfém szennyezésrôl. Ennek hatását még vizsgálják. Az eredményre és a teendôkre következô lapszámainkban visszatérünk. M AGYAR VIDÉK o 2000. 2. szám 9 C I Á N A fenolnak különbözô töménységekben eltérô a hatása. Nagy töménységben mérgezô természetesen, de egy kis mennyiségû fenol is annyira fel tud gyülemleni a halhúsban, hogy az emberi fogyasztásra alkalmatlanná válik.

Abádszalókkal ismét Az ország folyamcentiméterenként gyászolta el a Tiszát. A saját kopjafáját ki-ki odahelyezte, ahová legszentebb érzései hordtak. csoda történt Amikor hírét hallottam a ciánmérgezésnek, elsô gondolatom ez volt: Szegény, szegény Abádszalók! Hogy miért ez a gyomrot egybemarkoló érzés? Elmondom: a falu egyszer már kis híján belepusztult az urbanizációs érdektelenségbe. Akkor csoda történt vele, mire most Hazai tükör D e nézzük az újkori tündérmesét, melynek helyszíne és szereplôje is egyben ez a nyárban éledô, víz éltette település. Tiszaabád és Tiszaszalók 1952-ben egyesült és lett belôle Abádszalók. Emlékszem úgy harminc év távlatából erre az akkor csendes, ha-lódva vegetáló falura, mely odaadóan simult a Tisza gátjához, utcáit porcfû nôtte be és az árkok partján gömbakácok sorjáztak. A kiskertekben idôs asszonyok gereblyézték a hagymaágyásokat, köszönt mindenki mindenkinek, hiszen az idegen olyan ritka volt errefelé, mint a fehér holló, így hát miatta nem volt érdemes kivételt tenni. Ekkor a hetvenes évek elejét írtuk. Az öreg házak ablakait bedeszkázták és tessék-lássék módon ott lógott az eladó tábla, de vevôre szívük szerint nem számítottak a tulajdonosok. Ki vett volna itt akkor házat? Pedig már egy tervezôasztalon készült a Tisza II. vízlépcsô tervrajza, melyet a kor követelt ki. A Kárpátok géniusza Ceaesescu azzal fenyegetôzött, hogy tározókba fogja a Tisza vizét a romániai szakaszon, és csak annyi csurdogál majd át hozzánk, akár egy csôtörésnél. Tervezték ez okból a Tisza IIIat, Tisza IV-et, sôt a Tisza V-öt is. Így történt, hogy egyszerre itt a térségben elkezdôdött egy infrastrukturális földindulás. A halódó Abádszalók egy csapásra nagyközség lett, aztán a kiskörei KISZ tábor fiataljai irtani kezdték a bozótot a reménybeli tározótó fenekén. Az új korszak akkor kezdôdött a falu életében, amikor beindult a kiskörei vízlépcsônél a duzzasztás, majd 1979- ben az elsô fürdôzô megugorhatta üdvözlô csukafejesét a tóba. Az eltelt két évtized azt hozta, hogy a falu feltámadt haló porából, és aki nyáron látja nem hiszi, hogy volt idô, amikor menekült innen, aki tudott. Nekem tehát ezért az újkori szép legendáért szorult össze a gyomrom, amikor a ciánmérgezésrôl hallottam Való igaz, a méregtôl a folyó kómában van, élôvilága, ha lesz is, soha nem lesz már olyan, mint annak elôtte. De a Tisza-tó megúszta! A mérések azt mutatják, hogy élôvilága alig károsodott, mindösszesen a vízfelszín hét százaléka fertôzôdött a levonuló méreganyagtól, így akár innen indulhat majd a feltámadás a Tiszába. Ha kell, iszik a tóból Bordás Imre polgármester egyik szeme sír, a másik haloványan mosolyog. Hát persze, hogy lesújtotta ôt is a környezeti katasztrófa híre, de örül annak, hogy a szakemberek hozzáértô döntéssorozatának köszönhetôen az abádszalóki öblöt sikerült megmenteni. Az Attilaöblöt még tiszta vízzel duzzasztották fel, 120 centiméterrel, ide menekítették a halakat is, aztán mikor megérkezett a ciános áramlat, felhúzták a zsilipkapukat és a szintkülönbség miatt a tóból kifelé folyt a víz, ezzel meggátolva, hogy bejusson a méreg. Ez volt az ötlet egyik jótékony hatása. A másik az volt, hogy a tóból kiömlô tiszta víz felhígította a ciános folyóvizet, ami Szolnoknak jött jól, hiszen a város a Tiszából iszik. A mérési eredmények azt bizonyították, hogy az elgondolás kiváló volt. Bancsi István, a KÖTIVIZIG laborvezetôje mérések sorával bizonyította, hogy háborítatlanul élték túl a mérgezést a csigák, kagylók, a vízirovar-lárvák, algák, a tó fenekén. A halászok meghúzták a hálót és örömmel látták, hogy a halak is megmaradtak egészségben. Az étlapokon egyelôre nem a legkeresettebb fogás a halászlé és a rántott harcsa. Az is biztos, hogy a fürdôzôkben az elsô megmártózáskor felötlik majd, Te jó isten, mi lesz ennek a következménye! de hát ez a gyanakvás élteti az embert, ennek is köszönheti, hogy megélte saját történelmét. Csak hát hogyan tovább, mi lesz veled Abádszalók? A polgármester úgy válaszol, hogy abból kitûnik: nem elôször mondja el kétségeit és reményeit a kérdezôknek. Szerinti komoly esély van arra, hogy a pánik megzavarhatja az abádszalóki nyarat, de akár az egész térség idegenforgalmát is. A község azért van némileg szerencsésebb helyzetben, mert nem elsôsorban a horgászturizmusából élt. Inkább Tiszafüred környéke és az élô Tisza számított horgászparadicsomnak, így ôket jobban sújthatja a cián. Abádszalókon a hangos turizmus dívott: a vitorlázás, a szörfözés, a nagy közös pancsolás a tóban, aztán szórakozás a vízparton. Olyan marketinget kell végigvinni mondja Bordás Imre, amely ezeket a programokat helyezi elôtérbe. És ha az kell, a polgármester szívesen kiáll a gát tetejére és az idegenforgalmi csúcsban megiszik a tóból egy pohárral, hogy bizonyítsa, nincs félnivaló. A dolog azonban ezzel nem lenne elintézve. Filmet készítenek, mely bemutatja az öböl valódi állapotát és ehhez tudományos szaktekintélyek adják a kommentárt. Saját standjuk lesz minden turisztikai kiállításon itthon és külföldön, szóval nem titkolnak el semmit, mivel nincs is mit eltitkolniuk. Kevesebb ember néha több lenne Aki megfordult már Abádszalókon egy-egy kánikulai hétvégén, az érezhette a szûkösséget: vagy a létesítményekbôl van kevés, vagy a vendégbôl van sok; túlzsúfolt szezonban az Attila-öböl. A kívülálló kibic ma azt mondja, nem is baj tán, ha nem lesz túlzsúfolt, csak 10 MAGYAR VIDÉK o 2000. 2. szám

Gazda-morgó Bordás Imre polgármester egyszerûen zsúfolt a part. Az évi 750 ezer ember, aki itt megfordult, több levegô, néhány négyzetcentiméterrel több fövény és a sor is rövidebb lesz tán a kolbászsütônél. Persze, a helyieknek meg a sok vendég is kevés, mivel Abádszalók az évtizedek során megtanulta, miként lehet a turizmusból megélni. Azt elismerik, hogy volt olyan túllátogatottság, amikor a településen nem lehetett egyetlen üres ágyat sem találni és még az utak szélén is sátrak álltak, de a vendéglátónak ez a jó. Ezért is igye-keznek dûlôre vinni mihamarabb a termál programjukat, hogy ez minél tovább így legyen. Két melegvizes kút vár arra, hogy fürdôt tápláljon, ahol négy évszakon át lubickolhat a vendég kedvére. Ezek a kutak természetesen nem szennyezettek, mindösszesen pénz, vagy egy tôkeerôs befektetô kellene ahhoz, hogy a terv megvalósuljon és akkor a falu immár örök idôkre megáll a lábán. Beszéltem olyan optimistákkal is, akik viszont az idei szezontól valamiféle turisztikai robbanást várnak. Azt mondják a derûlátók: miután a tó tiszta, mindenki ide fog majd autózni egy-egy kánikulai hétvégén és soha nem látott tömeg lepi majd el a partszakaszt. Ez is lehet, hiszen az ingatlanforgalmazók is megerôsíthetik: a kereslet nem csökkent hisztérikusan a parton a ciánmérgezés hatására. Volt néhány lemondás, de már a mérgezô ár levonulása óta is jelentkeztek újak, akik telket kívánnak vásárolni a térségben. Abádszalók tehát továbbra is ott van az idegenforgalmi térképeken. Méghozzá pirossal jelölve a 127 négyzetkilométeres Tisza-tó partján. Ami a Balaton után a második legnagyobb fürdômedencéje az országnak. Palágyi Béla Fotó: Bohanek Miklós FÖLDÖNJÁRÓ emberek között nevelkedtem Tisza-parti szülôföldemen, becsülöm a földönjáró gondolkodást. Ez nem jelent földhözragadtat, de fellegjárót sem, hiszen semmi köze sincs a fellengzôs fecsegéshez, az alaptalan, felelôtlen tervezgetéshez, a nagyotmondáshoz, netán a szélhámossághoz, egyszóval mindahhoz, ami egyre terjed szép új világunkban és úgy tapad ránk, mint az ôsszel szállongó ökörnyál. Ki mástól, mint földönjáró barátaimtól, ismerôseimtôl hallhatok olyasmit, hogy tulajdonképpen egy kalap alá lehetne venni Lenint és a Hangyát. Mind a kettô szövetkezet ugyanis. Igaz, a Leninbe lelki, sôt testi erôszakkal hajtották be a parasztembert, a Hangya szövetkezetbe viszont maga jószántából lépett be, felismerve a közösségben rejlô erôt, az összefogás adta beszerzési, termelési, értékesítési elônyöket. Szerencse tette hozzá öreg barátom, hogy mostanában a Hangyának van szezonja. A biodizel fogalma kamaszkori szülôvárosom kocsmaszerte ismert mellesleg tisztelt fuvarosát juttatja eszembe, aki a gumikerekû stráfkocsit húzó lovacskáit következetesen csak szôrdizelnek hívta. Olykor valami jobb fuvar után -, amikor a táltosok is kaptak egy-egy korsó sört, sördizelnek becézte ôket. Ugye, hogy a játékos nyelvújítás nem csak a tudós szóboncnokok kiváltsága? Pomázi szomszédom a múltkor azzal a meglepô megállapítással hökkentett meg, hogy szerinte a magyar mezôgazdaság lassacskán árvaházra kezd hasonlítani, annyi mostohagyereke van. Mert ugye támogatás nélkül igencsak árva lenne a tehéntartás, a sertéstenyésztés, a baromfinevelés. Kiment a divatból a magyar alma, új fajtákat kell telepíteni. Vetélytársak dörömbölnek a világpiac kapuján, kínálgatva a színében tetszetôs, de beltartalmában, aromájában a mienknek nyomába se lépô ôrölt paprikát. Ki más lehetne ezeknek az árváknak a nevelôszüléje, ha nem az agrárkormányzat mondjuk ki a nagyon is nyilvánvaló szentenciát, aztán arról beszélgetünk, hogy egyre nagyobb szükség lenne a mezôgazdaságban tûzszerészekre. Mert ugye tavaly volt búzabomba, alma- és dinnyebomba, tej- és vizidisznó bomba és ki tudja még hányféle felvásárlási, értékesítési, raktározási robbanószerkezet, ravaszul megbúvó taposóakna, ami riogatta az uniós belépôre nem éppen báli belépôbe készülôdô magyar agráriumot. Bizarr ez a tûzszerész hasonlat, de kifejezô, akár az a képzettársítás is, amelyben másik ismerôsöm a magyar mezôgazdaságot egy öreg, de hallatlan életerejû gyümölcsfának látja. Ezt a fát hosszú életében vihar tépázta, jég verte, árvíz fojtogatta, idônként mindenféle bolond kertészek finomkezû metszés helyett durván lecsonkolták. Lecsonkolták? Igen. Ráerôltették a beszolgáltatást, a padlások lesöprését, a téeszesítést. Nyirbálta és nyirbálja az agrárolló, a tôkehiány, nyomorgatják az alacsony felvásárlási árak, a méregdrága vegyszerek, gépek. És ez az elkínzott gyümölcsfa mégis terem. Igaz, hogy gyümölcsét éhes madarak csipkedik (terményspekulánsok, mohó felvásárlók, gátlástalan viszonteladók, aránytalan haszonra törô kereskedôk ) így aztán a termésbôl valahogy mindig a fa gazdájának, a parasztembernek jut a legkevesebb. Mostanában úgy tûnik, van remény, hogy az öreg fát pátyolgassuk egy kicsit, gondozzuk, tápanyagot jutassunk gyökereihez, adjunk is neki valamit, ne csak kapni akarjunk tôle. A termelôk támogatási rendszere, a hitelek, kölcsönök, hitelkedvezmények, az új típusú szövetkezetek megsegítése talán erôsíti a parasztember hitét abban, hogy figyelembe veszik érdekeit, esélyt adnak megerôsödésére az uniós csatlakozásig. Jó lenne hinni, hogy ez az állami törekvés hosszú távú és megalapozott, a szó jó értelmében földönjáró. Földvári Géza Hazai tükör MAGYAR VIDÉK o 2000. 2. szám 11

Mit kér a nép? Kevés szó esik róla, de méltó a megemlékezésre, hogy az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc eseményei során, ahogy mondani szokás benne volt a levegôben egy 48 és a magyar vidék mozgalmai elemi erejû népi megmozdulás lehetôsége. Olyan népforradalomé, amelynek fôszereplôje a Budai Nagy Antal-, Dózsa-féle felkeléshez, vagy a népi kurucság megmozdulásaihoz lehetett volna hasonló. Ennek elôjelei nem csupán a mi térségünkben, hanem egész Európában évek óta mutatkozik, és riogatták a feudális elôjogaikhoz ragaszkodó nemességet. Erôs népi vonulata volt az 1831-es lengyel felkelésnek, az itáliai és spanyolországi mozgalmaknak, kifejezetten parasztfelkelés zajlott le 1846-ban Galíciában, de a forradalmat megelôzô években Európa-szerte súlyos következményekkel járó agrárválság is komoly aggodalmakat ébresztett a hatalmak köreiben. Múltidézô M agyarországon a 48 tavaszán hivatalba lépô Batthyány-kormánynak sikerült megvalósítania az érdekegyeztetésen nyugvó belpolitikai szélcsendet, ami azonban korántsem volt teljes nyugalomnak tekinthetô. Inkább feszült várakozásként jellemezhetjük a helyzetet, amelynek sajátosságaként elmondható: a vidék paraszti lakossága mindvégig támogatta a forradalmi átalakulás és a nemzeti védelem ügyét, de azt sem rejtette véka alá, hogy a maga sajátos érdekeit és a követeléseit is érvényesíteni kívánja. E különös és bonyolult helyzet oka mindenekelôtt talán abban keresendô, hogy a jobbágyrend felszámolásának kérdése nem egy konkrét pillanatban jutott el a forrpontra, hanem hosszú évekig heves viták tárgyát képezte a reform országgyûléseken, s e viták számottevô részeredményeket hoztak. A jobbágyrend lassan formálissá vált, kötelmei elhalványultak, a tehetôsebb parasztság egy része már korábban, az önkéntes örökváltság következtében szabadult a függelmek alól. Elkezdôdött továbbá a még jobbágysorban élô parasztság vagyoni rétegezôdése is, amely számos esetben a középnemességgel versengô, tôkeerôs réteg kialakulásához vezetett. Számos jel mutatott arra, hogy a mezôgazdálkodást élethivatás szerint gyakorló, jobbágyi létformát jórészt még megôrzô parasztgazdák ugyanakkora birtokterületen nagyobb jólétet képesek teremteni, mint a más élet- és gondolkodásmód szerint élô nemesség. A negyvenes évek végére már csak elvétve fordultak elô az úr-paraszt viszony olyan vadhajtásai, mint amelyek még a század elsô húsz-harminc évének kritikus szellemû írói, Kisfaludy Károly, Kölcsey Ferenc, Fáy András, Katona József vagy Eötvös József mûveikben megrázó erôvel jellemeztek. Bizonyosan éltek még ekkor is megnyomorított Tiborcok, vagy az úriszéki, szolgabírói hatalomnak olyan kárvallottjai, mint amilyenek Eötvös: A falu jegyzôje címû regényébôl ismeretesek, de a vidék paraszti népességének zöme, már csendes társadalmi békében és sorsközöségben élt a kisnemességgel és a középnemesség alsóbb rétegeivel, s csupán azt igényelte, hogy a jobbágyrend megalázó intézménye, az intézményesített szolgaság tudata töröltessék el mindörökre. Jóllehet, a hír nem bizonyult igaznak, hogy Petôfi negyvenezer paraszttal áll rohamra készen a Rákos mezején, de a pozsonyi országgyûlés fôrendiházának mindaddig akadékoskodó hatalmasságai egyszeriben reszketni méltóztattak, és hanyatt-homlok megszavazták a jobbágyrend utólagos kártalanítás melletti megszüntetését. Petôfi neve ugyanis ezekben a körökben ijesztôen csengett, hogyisne, amikor olyanokat írt, hogy Még kér a nép, most adjatok neki, Vagy nem tudjátok, mily szörnyû a nép? Ha fölkel, nem kér, de vesz, ragad!, s közben Dózsa György nevét is emlegeti. Ez a hangnem még a reformkor heves politikai vitái közepette is rendkívülinek számított. Petôfit sokan igazi jakobinusnak tartották, amit maga a költô sem igyekezett cáfolni. A nemzeti romantika korának irodalmi, politikai széplelkei közül nem sokan jutottak el ugyanis addig a szókimondó tudatosságig, ameddig Petôfi eljutott. Jól példázza ezt a következô, metszôen éles gondolata az irodalom hivatásáról: Ha a nép uralkodni fog a költészetben, közel áll ahhoz, hogy a politikában is uralkodjék. S ez a század feladata; ezt kivívni célja minden nemes kebelnek, aki már megsokallta látni, mint mártírkodnak milliók, hogy egy pár ezren henyéljenek és élvezzenek. Égbe a népet, pokolba az arisztokráciát! Annál nagyobb lehetett a csalódása ennek a népért rajongó, plebejus forradalmárnak, amikor saját szûkebb pátriájában, a Kiskunságban nem nyert mandátumot az 1848-as népképviseleti választáson. Nincs azonban ebben semmi rendkívüli, hiszen a magyar társadalom vidéki népessége, az egészhez hasonlóan, nem csupán vagyonilag, hanem politikailag is több rétegû volt. A magyar nép túlnyomó többsége 1848 49-ben elkötelezte magát az alkotmányos szabadság és a polgári haladás mellett, de atekintetben már szükségképpen megoszlottak a vélemények, hogy ki, melyik törekvést, politikai irányzatot kívánta a közéletben szóhoz juttatni. Sok múlott azon is, hogy képes volt-e az új hatalom az egyes néprétegeket elég hatásosan megszólítani, a támogatásra megnyerni, az együtt munkálkodásban érdekeltté tenni. A világos fejû, reális gondolkodású Görgey tábornok visszaemlékezéseibôl, s más, korabeli dokumentumokból, leírásokból tudjuk, hogy a haza népe másfél esztendôn keresztül lelkesen vagy csendben tûrve adott újoncot, lovat, élelmet és minden egyéb ellátmányt a háborúhoz. Tette ezt akkor is, ha sokszor úgy érezhette, mindennapi érdekei ellenére cselekszik. Kossuth 48 nyarán lezajlott alföldi toborzó körútja alkalmával, hatalmas népi tömegeket mozdított meg, emelt ki a minden-mindegy reménytelenségbôl. Ezrek léptek be lelkesen a frissen alakuló nemzetôri alakulatokba és honvédzászlóaljakba, de a korábbi fenyítô hatalmat ez esetben is alkalmazó vármegyék nem egy esetben erôszakkal, fegyver, megfelelô ruházat, lábbeli és ellátmány nélkül küldték zászló alá népfelkelôiket. A Tiszán-inneni mozgó nemzetôrség" szervezésével megbízott Görgey kemény hangon rótta meg ezért Heves-vármegye vezetôit, s felháborodásának hangot adva tett panaszt Batthyány miniszterelnöknél. Más seregvezérekkel együtt tapasztalta azonban, hogy a kellôen felszerelt, kiképzett és lelkileg is a feladattal azonosuló népfelkelôk, honvédek milyen rendkívüli harci teljesítményekre képesek. Tapasztalta ezt már Görgey Ozoránál, amikor a tolnai népfelkelôkkel és saját nemzetôreivel elfogta Jellac`ic` tartalékhadtestét, vagy hadjáratok során, amikor honvédjeinek lelkesültsége és önfeláldozása mindig mélyen meghatotta. Annál keményebben kritizálta azonban azt a meggondolatlan sikerhajhászást, amikor elsôsorban Kossuth és a politikai 12 MAGYAR VIDÉK o 2000. 2. szám

Az Erdélyi panoráma, Bem József 1849. március 11-én Nagyszebennél kivívott parádés gyôzelmét megörökítô körkép 1897-ben ámulatba ejtette a tájkép- és csatafestészet mûvelôit és csodálóit. A 120 méter kerületû, 15 méter magasságú kompozíció sajnos ma már csak korabeli fotók alapján élevezhetô teljes egészében, mert az egyik mûvész darabokra vágva az alkotást, külön-külön értékesítette ôket. A lengyel és a magyar mûvészeti szakemberek, közéleti személyiségek több éves kutatómunkájának és együttmûködésének eredményeképp a Szolnoki Galériában néhány megmentett és restaurált részletet újból kiállítottak. A képek március 22-éig Szolnokon, majd március 27-étôl április 18-áig a fôvárosban, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum Tüzértermében tekinthetôk meg. vezetés más tagjai romantikusan túlértékelték és értelmetlen áldozatokra késztették a népfelkelô tömegeket. Nem ismerték fel azt a tényt, hogy az alaktalan, kiképzetlen népfelkelô tömegek már hatástalanok, és kudarcra vannak ítélve a korszerû fegyverzettel ellátott, és szakszerûen irányított reguláris hadseregekkel szemben. Az 1848 október 30-án Bécs elôterében lezajlott, schwechati vesztett csata példája nem volt elegendô a minden áron sikert hajszoló politikusoknak, mert még néhányszor kísérletet tettek a népfelkelés harcba vetésére. Az utolsó kísérlet, 1849 nyarán már szinte tragikomikus jelleget öltött, amikor a Szemere-kormány elrendelte, hogy az osztrák-orosz közös intervenció ellen népfelkeléssel, harangkongatással, a felperzselt föld taktikájával kell védekezni. Gyakran a Napóleon ellen sikerrel alkalmazott 1812-es orosz módszere hivatkoztak, csak éppen a két ország közötti méretarányokat, nép- és településsûrûséget nem vették figyelembe. A kezdeményezést gyakorlatilag nem is hajtotta végre senki. Kivételt képeznek azok a spontán népi kezdeményezések, amikor a Dunántúlon és az ország más vidékein is, kisebb gerillacsoportok sikerrel zavarták meg az osztrák, vagy orosz utánpótlási és postavonalakat. A hivatalos kormányzati tényezôk által kezdeményezett hasonló akciók ellenben rendre érdektelenségbe fulladtak, vagy csupán egy-egy hivatásos katona józan elôrelátásán múlott, hogy nem vezettek súlyos veszteségekhez. Hôseink útján Kossuth például 1848 ôszén, telén azt sürgette, hogy Görgey rendezkedjék be az egész nyugti határ védelmére, és gyorsan mozgó gerillacsapatokkal nyugtalanítsa az osztrák hátországot. A tábornok válaszleveleiben pontosan érvelve kifejtette, hogy hiányosan felszerelt, rosszul táplált, fáradt hadseregének ember- és lóállománya erre teljességgel alkalmatlan. Nem számoltak a csataterektôl távol mûködô hivatalnokok és politikusok azzal sem, hogy vannak az országban területek, helységek, amelyek lakossága vagy radikálisabb, és a hivatalos felfogásnál messzebb kíván menni a társadalmi, politikai megújulásban, vagy annál konzervatívabb és rosszallását fejezi ki a Bécstôl való eltávolodás miatt. Ismeretes, hogy míg 1848 késô ôszén, 1849 elején voltak olyan csoportok, amelyek Székesfehérvárott, és más dunántúli városokban a vöröstollas köztársaság kikiáltását követelték, addig másutt, az Ausztriával határos megyékben olyan erôs királypárti hangulat érvényesült, amely nem csupán a gerilla-akciókat, de a határvédelmet is lehetetlenné tette. Összes szépséghibája, ellentmondása és különössége ellenére is a magyar 48 története igazi sikertörténet, amelynek elsôrendû szereplôje a vidéki Magyarország népe volt. Sikertörténet, amely során a nagyokat tévedô politikai elit néhány hónap alatt képes volt téves felfogását és gyakorlatát is megváltoztatni, és megteremteni a viharos gyorsaságú polgári fejlôdés legfontosabb elôfeltételeit, a formális polgári jogegyenlôséget, és a polgári tulajdonszerezés szabadságát. A nemzeti védelem a túlerôvel szemben katonailag elbukott ugyan, de a nép által kikínlódott eredményeket nem lehetett többé meg nem történtnek tekinteni. A hagyományos nemzeti kereteket nem túlzottan tisztelô Széchenyi mondása kétségtelenül igazolódott, hogy Magyarország nem a régebbi múltban volt mérvadó ország a térségben, hanem ettôl kezdve lett azzá, amelyhez a 48-as átalakulás teremtette meg a feltételeket. Pusztaszeri László történész Az 1848 49-es szabadságharc dicsôséges tavaszi hadjáratának hôseire, Görgey, Klapka, Damjanich, Aulich, Gáspár, Kmetty, Máriássy zseniális hadvezetésére, ismert, és a történelem által névtelenségbe burkolt hôseire, tisztekre és közkatonákra, tüzérekre, huszárokra emlékeznek az idén újra a tradicionálissá vált tavaszi hadjárat résztvevôi, a hagyományôrzô huszár és honvéd, valamint tüzér egységek. Az idei megemlékezések programja: április 1 2. Hatvan, csatabemutató és hagyományôrzô parádé április 3. Jászberény, hagyományôrzô ünnepség Jászjákóhalma, hagyományôrzô ünnepség és parádé április 4. Nagykáta, hagyományôrzô ünnepség Tápióbicske, csatabemutató április 6. Isaszeg, felvonulás és csatabemutató Gödöllô, hagyományôrzô ünnepség április 8 9. Vác, csatabemutató és hagyományôrzô ünnepség Múltidézô MAGYAR VIDÉK o 2000. 2. szám 13

F V M A magyar agrárium mecénása Igazgató úr, ma, amikor a világ fejlett országainak piacán jelentôs a túlkínálat mindenféle élelmiszerbôl, önök miképpen tudnak segíteni a magyar termelôknek? Mindenekelôtt azokat a kis- és középvállalkozásokat szeretnénk értékesítési lehetôségekhez juttatni, amelyek nem rendelkeznek anyagi forrással, kellô szakismeretekkel termékeik szakszerû piaci menedzseléséhez. Segítjük ôket áruik, termékeik bemutatásában, reklámozásában, kereskedelmi partnerek megtalálásában, a piaci követelmények megismerésében, új tendenciák jelenségek idôben történô felismerésében. Tevékenységünkben felhasználjuk a közösségi marketing széles esz-köztárát, amely magában foglalja kiállítások, hazai és külföldi vásárok, találkozók, különbözô értékesítés-ösztönzési akciók rendezését, reklámanyagok kiadását, PR-tevékenységet, a különbözô sajtókban oktatásszervezést és információs adatbázis létesítését. A versenyképesség javításának legeredményesebb módszere az, ha a magyar lakosságot sikerül meggyôznünk arról, hogy a hazai élelmiszerek kiváló minôségûek, megfelelnek az egészséges táplálkozás követelményeinek. Tudatosítanunk kell azt is, hogy a magyar fogyasztó vásárlásával hozzájárulhat a hazai munkahelyek megtartásához, sôt újak létesítéséhez is. A külföldi közösségi marketing szervezeteknek ily módon sikerült kifejleszteniük a nyugat-európai vásárlók közismert ragaszkodását hazájuk termékeihez. Erre mondják, ahány ház, annyi szokás. Nálunk azonban a szocialista tervgazdálkodás idején talán olykor túlzottan is népszerûek lettek a nyugati termékek. Hogyan próbálják visszacsábítani a magyar fogyasztókat? Beszélgetés Bercsényi Lászlóval, az AMC igazgatójával A Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium felügyelete alá tartozó Agrármarketing Centrum Kht. közismert nevén az AMC arra hivatott, hogy hazánk EU-csatlakozása közeledtén mind jelentôsebb részt vállaljon a magyar agrárium felkészítésében. Feladatának tekinti továbbá, hogy növelje a magyar élelmiszerek jó hírét a hazai és a külföldi fogyasztók körében. A különbözô tévécsatornákon levetített filmekkel, reklámanyagok terjesztésével, szakcikkek publikálásával, árubemutatók, kóstolók szervezésével, és folytathatnám tovább tevékenységünk sokrétûségét. A Kiváló Magyar Élelmiszer védjegy népszerûsítésével akarjuk kialakítani a magyar fogyasztói öntudatot, a vásárlói szokások megváltozását. Ugyanezt a célt szolgálja az új Öko-védjegy bevezetése, a bio-élelmiszereket népszerûsítô akciók támogatása, a magyar lakosság egészségi állapotának javítása a hazai nyersanyagokon alapuló egészséges táplálkozási szokások elterjedésének elôsegítése. A termelôk piaci pozícióit kívánjuk erôsíteni olyan konkrét akciókkal, amelyek segítségével termékeik bekerülhetnek a nagy áruházi láncok kínálatába, ami már csak azért sem lebecsülendô, mert ezek értékesítik az élelmiszerek 50 60 százalékát, és részesedésük a következô években várhatóan növekszik. Miképpen kapcsolódik be az AMC a vidékfejlesztés programjába? Olyan vidékfejlesztési marketingprogram megvalósítását tûztük ki célunknak, amely elônyben részesíti a kedvezôtlen adottságú térségek mint Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, a nagykunság vagy a Kiskunság fejlôdését. Gondolok itt olyan ágakra, mint a turizmus, a vadászat, a természetvédelem, vagy a falusi vendéglátás színvonalának emelése. Marketing-programunkba beépítettük azokat az elemeket, amelyek segítenek megjeleníteni egy-egy régió vagy tájegység arculatát. A régió- s településmarketing feladata a térség, a tájegység, vagy a kistérség termékeinek bemutatása, piacra jutásának elôsegítése a táj idegenforgalmi vonzerejének feltárása, az ott élô lakosság, a helyi vállalkozások tevékenységének bekapcsolása az ország és a világ gazdasági vérkeringésébe. Kiemelt figyelmet szentelünk az egyes régiókhoz hagyományos és különleges élelmiszereinek bemutatására. Ezt a célunkat szolgálja a tájegységek hagyományos élelmiszereinek összegyûjtésével és népszerûsítésével foglalkozó Phare segítséggel megvalósuló H. Í. R.-program, amellyel szintén a falusi turizmust kívánjuk fellendíteni. A régiómarketing fontos részét képezik az ország számos városában megrendezendô vásárok és kiállítások alkalmával szervezett akcióink, ahol az AMC szakmai rendezvényekkel segíti 2000-ben is a vállalkozókat. Az AMC köztudottan igen jelentôs támogatási keret felett rendelkezik. Mindenre, mindenkinek azonban mégsem jut. Hogyan döntik el, milyen programot támogatnak? Tavaly a zöldség-, a gyümölcs- és a bortermelôk részesültek kiemelt támogatásban. Ezeket az ágazatokat az idén az 1999 es szinten segítjük. Minden lehetséges szempontot mérlegelve, úgy döntöttünk, hogy 2000-ben marketing akcióinkat a vágóállatok és a hústermékek versenyképességének növelésére koncentráljuk. Szerényebben támogatjuk a gazdákat, kis- és közepes nagyságú vállalkozásokat, családi gazdaságokat. Igyekszünk piacra juttatni az ismert és az új termékeket. Büszkék vagyunk arra is, hogy az idei évben van egy kiemelt jelentôséggel támogatott rendezvényünk. Magyarország legnagyobb hagyománnyal rendelkezô agrárseregszemléje, az országos Mezôgazdasági, Élelmiszeripari Kiállítása és Vásár, az OMÉK 73-ig alkalommal nyitja meg a kiállítók és a látogatók elôtt. Az idei OMÉK azért is megkülönböztetett figyelmet érdemlô, mert a millenniumi ünnepség-sorozat egyik legrangosabb eseménye. Kassovitz László 14 MAGYAR VIDÉK o 2000. 2. szám

Gazdajövô Kósa Ferenc helyettes államtitkár Z súfolásig megtelt a szolnoki Megyeháza, ahol a Jász-Nagykun-Szolnok megyei gazdakörök tagjai találkoztak. A téma a mezôgazdaság helyzete, az évkezdés gondja volt. Noha az összejövetel idôpontjában még nem került végleges pont az idei támogatási rendszer végére, azért a fôbb elképzelésekrôl tudott beszélni Kósa Ferenc, a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium helyettes államtitkára. Eszerint kiemeltként kezeli az agrárkormányzat a kertészetet, a húsmarha ágazatot (és a legelôgazdálkodást), bôvítik a körét a normatív támogatásoknak. Elsôsorban a minôségi változásokat ösztönzik, hiszen csak ilyen váltás segítheti gazdálkodóinkat a közös európai piacokon, ahol versenytársaink lesznek az évszázados tapasztalatokkal bíró nyugti farmerek. (A mezôgazdaság idei forrásait mellékletünk tartalmazza.) Az Európai Uniós csatlakozás (és a magyar gazdaság erôsítése) kívánalma az agráregység megteremtése, a mûszaki fejlesztés, az induló családi vállalkozások segítése. Minderre lesz keret, ha szerényebb mértékû is a vártnál. Szigorítják viszont az ellenôrzést, mert sok visszaélést tapasztaltak a korábbi támogatások felhasználásánál. (Tavaly például 25 óvónô kért ifjúgazda támogatást, a gépár-támogatásokkal megemelték a gépek árait a kereskedôk.) Mint ismert: az agrártárca a számítottnál kisebb keretet kapott a költségvetésbôl. Ezt kell szûkösen beosztani, hogy jusson is és az alapvetô célok se sérüljenek. A támogatások egyik fô elemévé a hitel- és a kamatpreferencia vált megfelelô kormányzati garanciavállalás mellett. Ennek kiteljesedését azonban a bankok nehézkes, olykor elhatárolódó magatartása hátráltatja. Szôke András, az országos Takarékszövetkezeti Szövetség elnökvezérigazgatója azt hangsúlyozta: a takarékszövetkezetek erejükhöz mérten finanszírozzák az agrárvállalkozókat, ám ehhez nagyobb állami garanciákat, pénzügyi segítséget várnának. A gazdáktól pedig erôteljes szövetkezést. Ahogy dr. Török István, a MAGOSZ alelnöke, a szövetség megyei elnöke elmondta: megyei szinten évek óta mûködik olyan gazdaszövetkezet, amelynek a termelôk mellett gyártó-, kereskedelmi és szolgáltató szervezetek is tagjai. Így szinte házon belül marad a haszon, csökkennek a költségek. Az a gazda, aki valamit már elért, nehezen szövetkezik. Nem azért, mert félne, hiszen földje, vagyona továbbra is tulajdona marad az európai normájú szövetkezetekben, hanem mert idejét, energiáját leköti a saját gazdasága. Szövetkezeti menedzserekre lenne szükség állították többen is. Hubai Imre, aki Karcag határában gazdálkodik úgy vélte: átmeneti kor és helyzet a mostani. Fia, lánya már a családi gazdaságban dolgozik, az ô életük már jobb lehet, ha nem növekednek a gazdaságok terhei, nô a piacrajutási lehetôség. Mert a gázolaj ára, a mûtrágyák, vegyszerek költségei számottevôen növekedtek, a mezôgazdasági termékek árai viszont 15 20 évvel ezelôttiek. Ez az agrárolló fékezi leginkább a gazdák gyarapodását. Mégis vállalták 2000 hektáron a többszörösen tönkrement, a gazdálkodókat, földtulajdonosokat többször is cserben hagyó helyi termelôszövetkezet talpraállítását most már gazdaszövetkezetként. Ezért is számítanak a reorganizációs hitellehetôségekre. A szolnoki gazdafórum résztvevôi morogva ugyan, de nem keserû szájízzel mentek haza. Inkább afféle elszánással, hogy új utakat keresnek az agyonterhelt mezôgazdaság számára. -zala- Falubankok Takarékszövetkezetek Magyarországon A takarékszövetkezetek az ország legrégebbi, több mint 150 éve létrejött szövetkezeti pénztárak jogutódjaként 1700 bankfiókot mûködtetnek. Ez a hálózat az összes magyarországi bankfiók 55 százaléka kiemelkedô és egyedülálló ügyfélközelséget jelent, hiszen e takarékok zömében falvakban, kistelepüléseken találhatóak. Ügyfélkörük: a vonzáskörzetükben élô lakosság, a kis- és közepes-vállalkozók, illetve a helyi közösségi intézmények. Ilyen értelemben tehát méltán érdemlik ki a takarékszövetkezetek a falu bankja megjelölést. Az elmúlt évben jelentôs lépéseket tettek a takarékszövetkezetek (és összekapcsoló központi bankjuk, a Takarékbank Rt.), hogy valóban élô is legyen ez a jelzô. Az integrált takarékszövetkezetek összesített mérleg fôösszege 20,6 százalékkal, azaz 63,9 milliárd forinttal növekedett tavaly 1998-hoz viszonyítva és így elérte a 374,3 milliárd forintot. Legnagyobb mértékben az ügyfélkövetelések emelkedtek. A nettó hitelállomány 57 százalékkal, csaknem 43 milliárd forinttal nôtt. (Az összes: 117,8 milliárd forint.) A hitelállományon belül a vállalkozókkal szembeni követelések részaránya elérte az 58,6 százalékot. Ez jelzi, hogy a vállalkozók egyre inkább magukénak érzik a takarékszövetkezeteket. Miközben egyre több vállalkozói számlát kezelnek ezek a bankfiókok, önmaguk is vállalkoznak. Jelentôs hiteleket adtak például (14,1 milliárd forintot) lakásépítésre. Két és félszeresére növelték az önkormányzati hitelek nagyságát. Növelték a takarékszövetkezetek tulajdonában lévô értékpapírok mennyiségét is. A saját eszközök állománya 25,3 százalékkal lett magasabb. Huszonnégy százalékkal növekedett a betétek nagysága. Ez is egyértelmûen jelzi a bizalmat. A betéteken belül továbbra is meghatározó (70 százalék feletti) a lakossági megtakarítás, bár ennek növekedési üteme csökkent. Jelentôsen növekedett ugyanakkor a vállalkozói és az önkormányzati betétek mennyisége (35,5 illetve 34,7 százalékos a növekedés). Ez kedvezô irány, mivel a takarékszövetkezetek korábban megfogalmazott üzletpolitikai céljainak megvalósulását mutatja. Idén már 250 önkormányzat számláját vezetik a takarékszövetkezetek. Az integrált takarékszövetkezetek összesített saját tôkéje az inflációs rátát meghaladóan növekedett és elérte a 25,1 milliárd forintot. A tavalyi mérleg szerinti eredmény 2619 millió forint volt, amely meghaladta az 1998-ban elért 2238 millió forintot. A kamatbevételek 5,5 százalékkal növekedtek köszönhetôen a nagyobb betétállománynak. Ugyanakkor a kamatráfordítások csupán 1,3 százalékkal lettek magasabbak. A takarékszövetkezetek vállalkozói készségét jelzi a jutalékos tevékenységek 23,4 százalékos növekedése is. Összességében tehát jó évet zártak a takarékszövetkezeteket. Jelentôs portfolió tisztítást hajtottak végre, amely ugyan némi veszteséget jelent ám lehetôséget is teremt a jövôbeni feladatvállaláshoz. Bár sokkal több munkát jelent a kishitelek, kisszámlák kezelése, az eredmény nem marad el. A takarékszövetkezetek eredményének bôvülése meghaladta a bankszektor átlagos növekedési ütemét, nôtt a piaci részesedés. Ez mindenképpen alátámasztja azt, hogy jó úton haladnak a korábban megfogalmazott 10 százalékos piaci részesedés eléréséhez. Ebbôl a munkából, odafigyelésbôl remélhetôleg egyre több haszna lesz falvainknak is. -Z- Gazdaság MAGYAR VIDÉK o 2000. 2. szám 15

Törvénytár Figyeljünk rá! Az elmúlt évben számos, a szôlô-bor ágazat szabályozását érintô jogszabály került A jövedéki (t)örvény elôkészítésre. De a bortörvény és a hegyközségi törvény módosítására vonatkozó javaslatok elôkészítését is háttérbe szorította az új adójogszabály hatályba lépése. A szôlô-bor ágazat szereplôinek munkáját legjobban befolyásolja kétségkívül a bor jövedéki termékkörbe vonása. Kétségekkel, aggodalommal vegyes várakozással fogadták szakmai körökben a rendelkezést. A Magyar Közlöny 1999. évi 101. számában jelent meg az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló 1999. évi XCIX. törvény. E törvény II. fejezete rendelkezik a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 1997. évi CIII. törvény módosításáról. A Magyar Közlöny 1999. évi 117. számában pedig kihirdetésre került a 31/1999. (XII. 20.) PM rendelet, mely a jövedéki adóról és a jövedéki termékforgalmazásról szóló 1997. évi CIII. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 35/1997. (XI. 26.) PM rendeletet módosítja. A felsorolt két jogszabály alapvetôen új helyzetet teremt a szôlôtermelés és borászat termék-elôállításában és forgalmazásában a nyilvántartások és az ellenôrzés terén. A jogszabályok módosulása révén a szôlômûvelôknek és a borkészítéssel foglalkozóknak számos új kötelezettsége keletkezett. A módosult jövedéki törvény alapján a helyi hegyközségek 2000. január 31-ig kötelesek voltak tagjaikat a kötelezettségeikrôl írásban tájékoztatni. A Hegyközségek Nemzeti Tanácsa olyan kiadványt készített, melyben a legfontosabb ismérvek mellett megtalálható a borral foglalkozó törvényi fejezet, ennek magyarázata és a Pénzügyminisztérium, illetve a Vám- és Pénzügyôrség Országos Parancsnokságának (VPOP) munkatársai által összeállított 2000-re vonatkozó jövedéki adónaptár. A jövedéki törvény hatályának kiterjesztésére azért került sor, mert a Kormány kötelezettséget vállalt arra, hogy 2000-ig harmonizálja adójogszabályait az Európai Unió vonatkozó elôírásaival. Márpedig az EU berkein belül, ha országonként eltérô tartalommal is a bor jövedéki termék. Ennek a vállalásnak a mindenáron való teljesítése végett indult meg 1999 elején a jogszabály elôkészítése. A rendelkezésre álló rövid idô miatt nagyon gyorsan és alapos megfontolások nélkül kellett kialakítani a jogszabály tervezetét. A Hegyközségek Nemzeti Tanácsa elfogadva a Kormány döntését a bor jövedéki körbe vonását illetôen a jogszabályok elôkészítése során mindent megtett azért, hogy szakmailag hasznos és végrehajtható legyen a szabályozás. Ez azért is fontos, mert a jövedéki törvény alapvetô célja, hogy a központi költségvetés feladatainak ellátásához szükséges bevételek biztosítása, a jövedéki termékek adóztatásához szükséges feltételek megteremtése, illetve, hogy a jövedéki termékek piacán a versenysemlegesség érvényesülhessen, figyelemmel az Európai Közösségekkel szemben fennálló jogharmonizációs kötelezettségekre. Tehát a jövedéki törvény szempontjából a hamisítás elleni küzdelem másodlagos. Szakmai szempontból viszont ez lehet a kötelezettségek vállalásának legfontosabb eredménye. A jövedékiséggel kapcsolatos jogi szabályozás pillanatnyi állapotában még nem teljes. Jelenleg még nem ismertek a borkísérô okmányokra vonatkozó, az elszámolás szempontjából meghatározó jelentôségû veszteségnormák, a zárjegy és a hordós borra elôírt hivatalos zár leírását, meghatározását tartalmazó szabályok. Ugyancsak hiányzik még a pincekönyv jogi szabályozása. Mindezek ismerete nélkül nehéz pontosan számba venni a várható hatásokat. A szôlô és a bor szállításának bizonylatolása, a pincék közötti árumozgatás rendje még sem ismert. Az viszont látszik, hogy jogszabályokat kell módosítani ahhoz, hogy az ágazat szereplôi számára az új körülmények között az ésszerû mozgástér adva legyen. A jövedéki törvény alkalmazása A bor adóztatása a jövedéki adótörvény hatálya alá kerül! 2000. augusztus 1-jétôl a bor után nem fogyasztási adót, hanem az úgynevezett jövedéki adót kell fizetni. Az új szabályozás az alapanyag, a szôlô elôállításától a bortermelésen keresztül a forgalmazásig bezárólag teljes keresztmetszetében átfogja a termékpályát. A borra vonatkozó jövedéki szabályok csak egy része található a törvény XI/A. Bor fejezetében. A jövedéki szabályozás megértéséhez adóraktár mûködése, forgalmazás szabályai, szankciók ismerete stb. feltétlenül szükséges a törvény általános szabályainak és a végrehajtási rendeletek ismerete is. Minden kategóriában feltétel a regisztráció, illetve valamilyen engedély megszerzése, amely nélkül a tevékenység folytatása nem tekinthetô jogszerûnek. A törvény által meghatározott tevékenységi kategóriák ismeretében célszerû megválasztani, hogy szôlôtermelôként, egyszerûsített adóraktári engedélyesként, vagy bor adóraktári engedélyesként kíván mûködni a vállalkozás, és ez alapján javasolt eleget tenni a bejelentkezési kötelezettségnek. In-dokolt olyan szintre egyszerûsíteni a tevékenységet, melynél az elérhetô gazdasági elônyök arányosak a törvény által elôírt kötelezettségekkel. A jövedéki termékek esetében szigorú szankciórendszer segíti az elôírások betartásának kikényszerítését. Az elôírt nyilvántartások pontos, naprakész vezetése, a megszabott határidôk betartása alapvetô követelmény. Nem csak a kedvezmények elvesztését, de jelentôs bírság kockázatát is vállalja a mulasztó. A jövedéki körben viszont nincs lehetôség a borjogban megszokott puha jogalkalmazásra. A VPOP a vámhatósági nyilvántartási szám és az adóraktári engedélyek kérelmezéséhez szükséges nyomtatványokat elkészítette. Sajnos a bejelentkezés rendje mivel nem vették teljes körûen figyelembe a szakmai javaslatokat igen bonyolult és nem csak adminisztratív, hanem pénzügyi terhet is jelent az elôírt tanúsítványok beszerzése. A nem jövedéki terméket elôállító szôlôtermelôt 30 napnál nem régebbi tulajdoni lap bemutatására kötelezik. Ha valakinek több tagban van az ültetvénye, annyiszor 2000 Ft-ot köteles fizetni az igazolásért, ahány önálló szám alá tartozik a területe. Ha körültekintô a jogalkotó a jogkövetô magatartást ösztönzi és nem pénzügyi terhekkel sújtja a jogkövetô magatartást tanúsítót. Ráadásul a rendezetlen tulajdonviszonyok és földnyilvántartás anomáliái miatt esetenként gondot okozhat az elôírt mellékletek beszerzése is. A hegyközségi törvény hatáskörének kérelmezett kiterjesztése nélkül például árutermelô mennyiségû szôlômûvelés és borkészítés csak hegyközség tagjaként lehessen, így az ország teljes területére terjedjen ki hegyközségi törvény hatálya nem egyértelmû, miként fognak a 16 MAGYAR VIDÉK o 2000. 2. szám

jelenleg nem borvidéki szôlôtermelôk megfelelni a jövedéki törvény elôírásainak. A törvény jelentôs feladatokat határozott meg a hegyközségek és a VPOP számára anélkül, hogy az ehhez szükséges forrásokat és feltételeket biztosítaná. Ez a végrehajtást akadályozni fogja. Már a 130 200 ezer potenciális adóalany regisztrációja sem tûnik megvalósíthatónak a jelenlegi feltételek mellett. A hegyközségek számára a tagok értesítése, a regisztráció segítése (kitöltési tanácsadás, regisztrációs kérdôívek terjesztése) mellett, a törvényi kötelezettség miatt felbukkanó új tagok fogadása, a pincekönyvek hitelesítése ad feladatot. Ez pedig naprakész hegyközségi nyilvántartás nélkül nem megy. A kiadott származási igazolásoknak minden esetben a valós adatokon kell alapulni, hiszen a jövedéki ellenôrzés során fény derül az esetleges eltérésekre. A jövedéki szabályozás csak akkor érheti el a kívánt célokat, ha a vállalt terhek és az elônyök arányban vannak. Ma már kevesen vannak, akik az 5 Ft/literes adómértéken polemizálnak. Világos, hogy minél magasabb értékû bort készítek ez az adóteher annál jelentéktelenebb. A törvény hatálybalépésének újra ütemezése, és a mai napig felszínre került hibák korrekciója révén a törvény végrehajthatósága és szakmai fogadtatása javítható. Tisztelt Bortermelôk, Borbarátok, tisztelt Ügyfeleink! Horváth Csaba fôtitkárhelyettes Hegyközségek Nemzeti Tanácsa Megoldandó feladatok A jövedéki törvénnyel a legnagyobb baj, hogy túl hirtelen szakadt a szôlôtermelôk nyakába. Nincs idô hozzászokni az adminisztrációs kötelezettségekhez, nem lehet alkalmazkodni a megváltoztatott feltételekhez. Folyamatos, hosszabb idôhorizontú, lépcsôzetes bevezetés segíthetett volna, hogy ne úgy álljunk a jövedékiséghez, mint a busman a mobiltelefonhoz. Idôt kellett volna biztosítani a tulajdonviszonyok rendezésére (például egy pince több használó, mûvelési ág változások átvezetése stb.). Lehetôvé kellett volna tenni, hogy aki nem akar szôlômûvelô lenni értékén értékesíthesse ültetvényét és ne kényszerbôl. A jövedékiség megjelenése sokakat abban tesz érdekeltté, hogy szôlôtermelôként értékesítve a termést egyszerûsítsék a tevékenységüket. Igen ám, de nem mindenütt van elegendô felvásárló. Ez nyomott átvételi árakhoz és szüreti feszültségekhez vezethet és ronthatja a szôlôtermelés jövedelmezôségét. Ez pedig nem cél akkor, amikor a szôlô a borvidékeken az egyetlen reális alternatívája a terület ésszerû hasznosításának. Ráadásul a bortermelésbôl származó jövedelemrôl, ami többszöröse a szôlôértékesítés jövedelemtartalmának, ilyenkor le kell mondani. Ennyi idô alatt nem lehet új integrációra képes vállalkozásokat, pinceszövetkezeteket létrehozni. Különösen csalódottak, akiket eddig azzal hitegettek, hogy valós vagy kényszer vállalkozóként családja eltartója lehet, pénzét ültetvényvásárlásba, pincefejlesztésbe fektette, és jelentôs hiteleket is felvett. A hosszas meggyôzés és komoly támogatások révén beindult borturizmus feltételei is jelentôsen megnehezedtek. A takarékszövetkezetek kezdeményezésére a Takarékbank és az Országos Takarékszövetkezeti Szövetség már második alkalommal rendezi meg az Országos Takarékszövetkezeti Borversenyt, melyre minden olyan termelô és forgalmazó benevezhet, amelynek takarékszövetkezeti üzleti kapcsolata van. A borverseny megrendezésével a takarékszövetkezetek az ügyfeleik és termékeik számára egyszerre kívánnak széles körû nyilvánosságot, szakmai fórumot biztosítani. Meggyôzôdésünk, hogy a borverseny segíti az ügyfelek piaci elôrejutását és az egyre erôsebb piaci versenyben erôsíti versenyképességüket. Az Országos Takarékszövetkezeti Borverseny meghirdetésének célja tehát röviden: a takarékszövetkezetek ügyfélkörében található bortermelôk piacra jutásának támogatása és egyben a magyar borok, a borkultúra hazai népszerûsítése. Hernádi Zsolt vezérigazgató Magyar Takarékszövetkezeti Bank Rt. Nevezési feltételek A borversenyt Magyar Takarékszövetkezeti Bank Rt. megbízásából a Magyar Szôlô- és Borkultúra Alapítvány rendezi. A versenyen részt vehetnek a bortermelôk mindazon borai és különleges borai, melyek a Magyar Bortörvény elôírásainak megfelelnek. Mintákat küldhetnek be a versenyre bírált céljából bortermelô vállalatok, egyéni bortermelôk és kereskedô szervezetek. A versenyre való nevezéshez a résztvevôknek nyilatkozniuk kell a minta által képviselt bortétel mennyiségérôl, mely nem lehet kevesebb 500 palacknál, vagy a hordós tételek esetében 300 l- nél. A pontos mennyiséget a nevezési lapon kell közölni. A verseny résztvevôi 4 ingyen mintát juttatnak el a verseny rendezôjéhez, eredeti kiszerelésben 0,5-0,7-0,75 vagy 1 literes palackban. A hordós minták palackjait is címkézni szükséges, amelyen a nevezési lapon szereplô adatok szerepeljenek. Csatolandó továbbá a mintán alkalmazottal megegyezô 1 db címke. A versenyen való részvételhez a nevezôknek mintánként be kell fizetniük a verseny szervezôje által elôírt nevezési díjat, a szervezô által adott Szôke András elnök-ügyvezetô igazgató Országos Takarékszövetkezeti Szövetség tájékoztatás szerint. 2 minta nevezése ingyenes. A nevezési lap mellett, minden egyes mintához csatolni kell a mintára vonatkozó kémiai analízist tanúsító bizonyítványt, mely az alábbi adatokat tartalmazza: alkoholtartalom térfogat %-ban kifejezve; cukortartalom g/l-ben; titrálható savtartalom, borkôsavtartalom g/lben; illósavtartalom (ecetsav g/l-ben); összes és szabad SO2-tartalom mg/l-ben; a szénsavas borok esetében a palackban lévô túlnyomás bar-ban kifejezve. A forgalmi palackos borok esetében az Országos Borminôsítô Intézet által kiadott forgalombahozatali engedély analízisének másolata csatolandó. A jelentkezési lapot (mintánként 1 1) a Magyar Szôlô- és Borkultúra Alapítvány (MSZBA) címére kell elküldeni: 1223 Budapest, Dézsmaház u. 19/a. Tel.: (1) 226-9596, Tel./fax: (1) 226-9599 E-mail: winecult@matavnet.hu Határidô: 2000. április 3. A mintákat pedig 2000. április 10-éig munkanapokon 8 30 és 15 óra között kell az Alapítvány címére szállítani. Törvénytár MAGYAR VIDÉK o 2000. 2. szám 17

Bor és gasztronómiai séta A hevesi kisközség az egri borvidék egyik zászlóshajója. Ám nem akar mindent egy lapra, a borra feltenni. Adottságai is erre predesztinálják. Noszvaj a Bükk aljában, gyönyörû hegyek és dombok között húzódik meg. Kezdetben csupán az egriek, ma már az egész ország kedvelt magaslati üdülôhelye, szállodákkal, panziókkal, fizetôvendég szobákkal. Mindemellett igazi falu, teljes harmóniában a nyaralókkal és az üdülôtulajdonosokkal. Pintér Elemér polgármester úr szerint nem is a táj, nem is a falusi légkör Noszvaj legbecsesebb értéke, hanem a levegô. Noszvajon Vendéglátás A Bükk délnyugati lábánál vagyunk. A nemzeti park erdeibôl leáramló mindig friss és tiszta levegô páratlan mikroklímát teremt itt. Az asztmás betegek, a csendre, nyugalomra vágyó városiak valóságos Mekkája a mi falunk! Egy sor poros alföldi település polgára itt vett üdülôt, vagy ide hozza nyaralni a gyerekét, mert azt tartja: ez a levegô aranyat ér. Csend, nyugalom, jó levegô, hamisítatlan falusi környezet, kitûnô borok, barátságos emberek. Kell ennél több a jó falusi turizmushoz? Kell! Noszvaj az egyéb adottságokban sem szûkölködik. Látványosság? Itt van például a De la Motte kastély. Egy a nagy francia forradalom elôl ide menekülô márki építette. Most múzeum és konferencia központ a mellé épült oktatási központtal együtt. Van Gazdaházuk is, szép helytörténeti gyûjteménnyel. Szórakozás? Például csónakázás a festôi sikfôkuti tavon mellette szép forrással, vendéglôkkel. Fürdés? Remek gyógyvíz a közeli faluban, Bogácson. Kirándulás? A környék tele van szép túra-utakkal. Feltétlenül keressék fel a nevezetes Kaptár-követ! Noszvaj fô nevezetessége azért mégis csak a bora. A leghíresebb borász Thummerer Vilmos ugyan beköltözô, aki szôlôt, présházat és pincét vett itt, ám mára világhírûvé tette az itt szüretelt borokat. Ez nem túlzás. Termésük felét kóser módra extratisztasággal és gondossággal dolgozzák fel borrá, és drága export-cikként értékesítik. Szép kóstolópincével és gazdag választékkal várják vendégeiket. A borkóstoló után most harapjunk valamit! Ne valamiféle büfé szendvicsre vagy hamburgerre gondoljanak! Noszvaj ügyel a részletekre. Pontosabban a turisztikai menedzser itt természetesen ilyen tisztség is van Majnár Márta mutatja be a helyi nevezetességeket. - A Gazdaháznál kitûnô kemencénk van. Abban húsvéttól kezdve szinte mindig sül vagy fô valami különlegesség. Ezen kívül 8 10 portán is mûködik kemence az udvaron, amelyekben nemcsak a bor- és gasztronómiai ünnepeken, hanem a vendégek kívánságára is szívesen sütnek valamilyen helyi nevezetességeket. Idevalósi vagyok. Az én kedvencem a mocskos tészta. Nem a neve az íze miatt szeretem. A kifôzött tésztát megkenjük pontosabb bemocskoljuk a páratlan aromájú noszvaji szilvalekvárral, diót szórunk rá, azután megint: tészta, lekvár és dió, és így tovább. Azután be a kemencébe. Pompás étel. Ritka ma még az a magyar falu, ahol külön menedzser foglalkozik a turisztikával. Majnár Márta tanár és közgazdász. Boldogon jött haza dolgozni. Ugyanis a falu elhatározta, hogy a szôlô, bor és a gyümölcs mellett az idegenforgalom lesz a fô stratégiai ágazatuk. Meg is alapították a Noszvaj Idegenforgalmáért nevezetû egyesületet, amelyben mindazok összeadták lelkesedésüket, no és a pénzüket, akik az idegenforgalomból szeretnének itt megélni az önkormányzat, a szállodák, a panziók és a vendéglátó házak. Elnöke maga a polgármester, aki minden érdeklôdôt meggyôzött arról, hogy az nem zárja ki az érdekegyeztetést, hogy kicsit mindenki konkurense is a másiknak. A vendégekrôl és a jó programokról, étkekrôl Majnár Mártának kell gondoskodni. Készítünk ételt például szánkótalpon. Bedeszkázzuk a lovas-szán oldalait, majd agyaggal betapasztjuk. Az így keletkezett katlanban 25 30 literes cserépedényben fôzzük a lakodalmas tyúkhúslevest, a töltött káposztát és 18 MAGYAR VIDÉK o 2000. 2. szám

még egy sor noszvaji specialitást. Aki egyszer megkóstolja az így készült ételeket örökké vendége lesz a gasztronómiai ünnepeinknek. Rendezünk fôzôversenyeket is. A Mágnás Borok Háza csapata például köretnek készíti a mocskos tésztát a jó pácolt nyúlpecsenyéhez. És ez még csak a gasztronómia. Énekkar, kiállítások, zene és tánc színesíti programjainkat. Mágnás Borok Háza! Ez Noszvaj legfiatalabb nevezetessége. Ódon gazdasági épületet újított fel gyönyörûen új tulajdonosa Hevér János. Lent a pince, felette monumentális borkóstoló terem egyszerûen, de kitûnô ízléssel berendezve az emeleten hangulatos étterem felettébb gazdag választékkal legfelül pedig kicsiny, 16 ágyas panzió, hogy aki evett-ivott az kipihenten búcsúzhasson a falutól. Hevér János maga is borász, de csak három félét palackoz. Egyébként a helyi idegenforgalom egyik motorja ott jártamkor éppen hollandokat avatott borlovagokká, meglehetôsen színes és szórakoztató szertartásrend szerint. Ám a Mágnás Borok Háza nem csak újabb helybéli nevezetesség, a magyar borkultúra egyik fellegvára is. A tulajdonos ugyanis a magáén kívül a vidék legjobb termelôinek borait is kóstoltatja és árusítja. Gál Tibor, Thummerer Vilmos mindketten voltak az év borászai is Vince Béla, Simon József, a Borászati Kutatóintézet, Tóth Ferenc, Vitavin Kft., az ostorosi szövetkezet mindazok palackjai ott sorakoznak polcain, akiket ô a környék mágnásainak nevez, és akik miatt az Eger név megint szép lett és Noszvajról is ragyog. Kôszegi Ábel A nyár közepén Szilvásváradra figyel majd a világ. Ismét ünnepelni hívja ugyanis Magyarország a lovastársadalmat. Ünnepelni a sokszínû lovaskultúrát, és lehetôséget adni e változatos paletta továbbrajzolására. Gyönyörködhetünk az ember és ló máig tartó több évezredes kapcsolatában, és találkozhatunk azokkal az évszázadokat átölelô, hagyományôrzô programokkal, melyeknek segítségével bepillantást nyerhetünk az egykori lovasélet mindennapjaiba. Honfoglalásunk 1100. évfordulóján hagyományteremtô céllal rendezték meg Kecskeméten az I. Lovas Világtalálkozót, négy év elteltével pedig a lipicai lótenyésztés fellegvára lesz idén a második találkozó helyszíne. E festôi szépségû északmagyarországi kis község lakói már tudják: 1984-ben volt hasonló rendezvény, ami megteremtette a falu fejlôdésének az alapját. De ezzel a három nappal nemcsak Szilvásvárad, hanem az egész ország nyerhet legalábbis ebben bízik Egri Zoltán polgármester, ugyanis úgy véli a magyar történelemben elválaszthatatlanul összefonódik az ember és a ló. Felsorolni is nehéz, mi minden látható ezalatt a három nap alatt (július 20 23.). bemutatják a magyar Lovasfesztivál Szilvásváradon könnyûlovasság fejlôdését a honfoglalástól 1848-ig, török hódoltság korabeli kopjások lépnek fel szebbnél szebb ruhában, Somogyi Gyôzô salföldi történész vezetésével. A hagyományôrzô bemutatót a Magyar Huszár és Katonai Hagyományôrzô Szövetség csapatai tartják, akiknek a vérükben van a huszárélet. Ízelítôt adnak kiképzésbôl, egyéni és csoportos párviadalból és védekezésbôl. Mindezek egy igazi huszárrohammal zárulnak. Itt lesz például a svéd királyi ház, vagy Spanyolország, Norvégia és Hollandia lovasgárdája. Egyedülállóan ôrzik a hagyományokat a kazah, üzbég és kozák egyesületek errôl is meggyôzôdhetünk, csakúgy mint a tokiói szamurájok bemutatójáról. De a pályán kívül is érdemes szétnézni: népmûvészeti kiállítás és komolyzenei koncert kíséri a rendezvényt, amelyek közül többnek a ló a fôszereplôje. Mindez csak néhány mondat abból a hatalmas vállalkozásból, amelynek a nyár folyamán Szilvásváradon mindenki részese lehet. Egri Zoltán polgármester így összegezte az eseményt: Szilvásvárad felkészült! Közel hatvan országból 800 ló, 2500 szereplô és mintegy 250 ezer látogató érkezik. Nyolc európai, tíz Európán kívüli nemzeti tv-társaság és számtalan magántelevízió, rádió jelezte részvételét. A szakemberek szerint ismét lovasnemzet lehet a magyar. Ugyanis az elmúlt évek elszalasztott lehetôségeit, vagyis a lovaskultúra piacát elhódították tôlünk. Még olyan kis országok is lovasnemzetté tudtak válni, mint például Finnország, ahol a fiatalok nagy része lovaglással vagy lóközelben tölti a szabadidejét, s ennek bázisát mintegy hatszáz ifjúsági lovasklub képezi. Írország az Európai Unió támogatásával néhány év alatt 250 lovasturisztikai központot hozott létre, és ezekben évente több mint 100 ezer külföldi turistát fogad. Most már rajtunk a sor, hiszen a szilvásváradi lovas világtalálkozó nemcsak három napra szól, hanem megteremti az alapját annak, hogy újra lovasnemzet legyen a magyar. J. Zs. Vendéglátás MAGYAR VIDÉK o 2000. 2. szám 19

A magyar búza hírneve kötelez A gabonatermesztés meghatározó lesz továbbra is mezôgazdaságunkban. Ám az egyáltalán nem mindegy: hol, milyen fajtákat termesztünk. A tapasztalatokat a hazai nemesítôk összegzik. Szántóföld Amagyar búzatermesztés jövôbeni sikerét akkor alapozhatjuk meg, ha a kedvezô agroökológiai feltételeket kihasználva gazdaságosan, jó minôséget tudunk elôállítani. Ehhez egységes rendszerre van szükség, amely a vetômag kiválasztásától kezdve, a termesztési technológián, a mûszaki háttéren, a növényvédelmen át a tárolásig terjed, és szervesen kapcsolódik a feldolgozóiparral és a gabonakereskedelemmel. Minden érdekelt egyetért abban, hogy az export-orientált búzatermelésé a jövô hazánkban. A belföldi humán fogyasztásra, vetômaggal együtt, megközelítôleg 2 millió tonna b ú z a szükséges. Az állattenyésztés igénye jelenleg körülbelül 1 millió tonna az esetleges fejlesztés esetén sem haladja meg az 1,5 millió tonnát. Az évek óta 1 1,2 millió hektár körül alakuló vetésterületen, évjárattól függôen, 4 5 millió tonna búza terem. Így a hazai szükségletek kielégítése után fennmaradó 1 2 millió tonna exportra mehet. A hazai igények kielégítéséhez és az exportlehetôségek kihasználásához a termés 70 80%-ának jó minôségû búzának kell lennie. Az elmúlt években csökkent a vetômag felújítás. A hatvanas évek eleji színvonalra esett vissza a tápanyag felhasználás, a mûtrágyázás, még inkább a szervestrágya használata. Minimális technológiai igény a biztonságos termelés és megfelelô minôség elérése érdekében, hogy hektáronként legalább 100-120 kg nitrogén, 50 kg foszfor és 40 kg kálium hatóanyagot juttassunk ki. A korszerû tápanyagvisszapótlás, a számítógépes környezetkímélô, költségtakarékos mûtrágyázás, amely a talaj feltöltöttségén kívül többek között a várható termést is figyelembe veszi, a háromévenkénti talajvizsgálatot is szükségessé teszi. Ilyen program készült az MTA Talajtani Kutatóintézetben és Martonvásáron. A korszerû, új növényvédôszerek alkalmazása, ami szerves része az integrált környezetkímélô növényvédelemnek, pénzügyi nehézségek miatt sokszor elmarad. A hatékony vegyszeres gyomirtás a technológia egyik legfontosabb része, fôként amikor a csapadékos években megnô a gyomosodás veszélye. A gombaölôszeres permetezés a búza virágzásának idôszakában, vagy közvetlenül utána nemcsak a termés mennyiségére, hanem levélrozsda fertôzés esetén a sikértartalomra, a sütôipari értékére is pozitív hatással van. Át kell térni a termés minôség szerinti betárolásának rendszerére, külön silókban tárolni a javító-, a jó malmi- és az euró-búzát. A raktárkapacitás bôvítése a gazdák összefogását igényli, hiszen közös érdekük, hogy akkor értékesítsék a búzát, amikor legjobb ára van. Ez a búzatermesztés biztonságát növeli, és a termelôk kiszolgáltatottságát csökkentheti. A növénynemesítésben, a fajtaminôsítésben a minôségi szabványok kialakításában célszerû a nagy búzatermesztô országok gyakorlatát követnünk. Az Egyesült Államok, Kanada és Ausztrália gabonaipara a minôséget döntôen befolyásoló szemkeménység vagyis az endospermiumszerkezet, és szín szerint csoportosítja a fajtákat, minôsíti az árut, ez a gabonakereskedelem, a malmi feldolgozás alapja. Ez a rendszer még hiányzik Magyarországon. Ennek az a magyarázata, hogy a hagyományos magyar búza minôsége megfelelt az Észak-Amerikában kenyérgabona céljára termesztett ún. hard red, azaz piros-, keményszemû búzafajták malom- és sütôipari minôségének. Mi korábban ezeket a fajtákat acélos búzaként emlegettük, ami hasonló a kemény elnevezéshez. A hetvenes évek elejéig egyértelmûen jó 20 MAGYAR VIDÉK o 2000. 2. szám

minôségû, kemény endospermiumszerkezetû búzafajták voltak köztermesztésben, mint a Bánkúti, a Fleischmann 481, vagy a Bezosztaja 1. Ettôl kezdve azonban megindult és gyorsan terjedt a nyugat- és dél-európai eredetû puhaszemû fajták vetése, ami megváltoztatta a korábbi ideális helyzetet, és a magyar búza minôsége erôsen megváltozott. Jelenleg a magyar búza minôsége szempontjából veszélyes periódusban vagyunk. Mivel nincs szabályozva az endospermiumszerkezet alapján történô osztályozása, így a malom- és feldolgozóipar ezen alapvetô tulajdonságra ismeretlen minôségû búzából dolgozik. A genetikailag nagyobb termôképességû puhaszemû búzafajták elterjedésével a francia búzák minôségi szintjére sülylyedhetünk, aminek a nemzetközi piacon a legalacsonyabb az ára. Amennyiben ez valóban bekövetkezik, akkor a magyar búza az Európai Unióban elveszti versenyképességét azonos minôségû, kisebb termôképességû és ezáltal gazdaságtalanabb lévén a francia búzával szemben, mivel a minôsége azonos, termôképessége viszont rosszabb. A búzanemesítôk felkészültek a búza malom- és sütôipari minôségének javítására, a nemzetközi piacon versenyképes búzafajták termesztésbe vonására. A martonvásári nemesítési programban dolgozó kutatók tudatosan szelektálnak keményszemû, jó minôségû fajtákra, hogy a régi acélos magyar búzák minôségéhez közelálló, nagy sikér- és fehérjetartalmú búzafajtákat hozzanak létre a köztermesztés számára. Ennek a kutatásnak keretében kiváló alkalmazkodóképességû búzafajtákat hoztak létre. Ezek elsô képviselôje az MvM volt, majd követte az Mv Emma. Az elmúlt két év slágerfajtája az Mv Magdaléna lett, amely még kedvezôtlen idôjárási feltételek között is stabil, jó minôségû termést ad, tavaly pedig állami minôsítést kapott a negyedik kiváló minôségû martonvásári búzafajta, az Mv Csárdás. Ezeket a fajtákat a vetésterület legalább 30%-án célszerû vetni ahhoz, hogy a kellô sikértartalom biztosítva legyen egy-egy adott búzatermelô vidéken. Emellett a vetésterület 70%-án jó minôségû, bôtermô búzafajtákat érdemes termeszteni, melyek 28 30% sikértartalommal és jó sütôipari értékekkel bírnak. Ide tartoznak többek között az Mv Pálma, az Mv Vilma, az Mv Magvas, az Mv Tamara, az Mv Mezôföld és a Fatima 2 is. A fajtaválaszték tehát széles és jó minôségû csávázott, fémzárolt vetômagból sincs hiány. Meggyôzôdésünk Arcél A Gábor Dénes-díj 1999. évi kitüntetettje: Dr. Szunics László A fôként ipari kutatóknak adott Gábor Dénes-díjjal nemrégiben két agrárkutató munkáját is elismerték. Egyikük dr. Szunics László, a Zala megyei Türjén született 1937-ben. A Mezôgazdasági tudomány doktora. Az MTA Mezôgazdasági Kutatóintézetének (Martonvásár) tudományos osztályvezetôje és tudományos tanácsadója. Élete és munkássága összefonódik a búzanemesítéssel és a vetômagtermesztéssel. Fô feladata: betegségekkel szemben ellenálló búzafajták nemesítése, az azzal kapcsolatos kutatómunka végzése, irányítása. (A rezisztens fajta képezi a növényvédelem biológiai alapját, egyben nagy a közgazdasági környezetvédelmi és humán egészségügyi jelentôsége.) Társnemesítôje 39 ôszi búzafajtának, köztük télálló durumoknak és társfeltalálója 21 hasznosított szolgálati szabadalomnak. Közremûködött a triticale, az árpa, a repce fajták honosításában. A létrehozott fajtákat jelentôs területeken termesztik idehaza, egy részüket pedig külföldön is. Szakmai méltatása helyett álljon itt néhány gondolat, amely munkáját vezérelte. Híres emberek válogatott sorait gyûjtötte csokorba. Villon: Köszönöm Néked a kenyér csodáját Arisztotelész: A tudomány gyökerei keserûek, de gyümölcsei édesek Euripidész: Boldog az, aki a tudománynak bírja hatalmát Legjobb tanács a belátás és a józan értelem Jevgenyij Jevtusenko: Szükséges a kétkedés önmagadban Berzsenyi Dániel: Hol a tudósok annyi izzadása? A mûveletlen föld csak gazt terem szerint a magyar búza jövôbeni versenyképessége ezekkel a fajtákkal biztosítható lesz az Európai Unióban is. Nagy termôképességüket és minôségi potenciáljukat azonban csak a teljes technológiai rendszer következetes betartásával lehet kihasználni. dr. Bedô Zoltán dr. Láng László MTA Mezôgazdasági Kutatóintézet, Martonvásár Juhász Ferenc: Mert mindig van remény, bolond fiú Babits Mihály: Vagy vedd példának a kicsiny fûszálat, miért nô a fû, hogyha majd leszárad? Miért szárad el, hogyha újra nô? Anatol France: A munka olykor boldoggá és mindig elviselhetôvé teszi az életet. Madách Imre: Amit tapasztalsz, érzesz és tanulsz, Évmilliókra lesz tulajdonod Hemingway: Emberi törvény kibírni mindent. S menni mindig tovább Keleti bölcsesség: Nincs az embernek nagyobb ellensége, mint saját maga Camus: Ellátni jó a mesterséget, ez a lényeg Vargha Gy.: Hol a szél vet, ugyan ki arathat? Kevés a vetés, sok a parlag Goethe: Van a természetben, ami hozzáférhetô és megfogható, és van ami hozzáférhetetlen. Különbséget kell tenni köztük, s ezt jól fontolóra venni és tiszteletben tartani és mégis az embernek hinnie kell abban, hogy a megfoghatatlan megfogható, különben felhagyna a kutatással, tanulással. És végül dr. Szucsin Lászlót magát hadd idézzük: A kutatás több mint munka, több mint hivatás, több mint feladat. A kutatás szerelem, szenvedély, alkotás és hívó szó, amely kitölt egy egész életet. Végigkísér az egész életen. Szántóföld MAGYAR VIDÉK o 2000. 2. szám 21

Ökológiai gazdálkodás A földmûvelésügyi és vidékfejlesztési, valamint a környezetvédelmi miniszter 2/200. (I. 18.) FVM-KöM együttes és vidékfejlesztés rendelete a mezôgazdasági termékek és élelmiszerek ökológiai követelmények szerinti elôállításának, forgalmazásának és jelölésének részletes szabályairól rendelkezik. Biogazdálkodás Ökológiai termelés: a környezeti adottságok harmonikus használatán alapuló termék-elôállítási mûveletek összessége a vonatkozó szabályoknak megfelelôen végrehajtva. Az átállási idôtartam legalább: szántóföldi kultúráknál 2 év, álló kultúráknál 3 év. Átállási idôszaknak nevezzük azt az idôszakot, mely alatt a termesztési elôírások betartása kötelezô, de a gazdálkodás elemeinek összhangja még nem teljes. Ezalatt a termék csak átállásból származónak minôsíthetô. A Biokultúra Egyesület 1998 július 29-étôl mint hatósági nyilvántartásba vett intézmény biogomba-termesztés, biogazda és komposztmester tanfolyamai szakképesítési bizonyítvány kiadására jogosult. A tanfolyamon végzettek, akik áttérni szándékoznak az ökológiai gazdálkodásra, megtanulják miként kell elkészíteni az átállási tervet, aminek kidolgozása kötelezô. Ennek alapelvei a 2/200. rendelet 4. sz. mellékletében rögzítettek szerint. A) 1. A termelés olyan egységben folytatható, ahol a táblák, valamint a tárolóhelyek világosan elválaszthatók más, nem a rendelet elôírásai szerinti termelést folytató-termelô egységtôl. A környezetében nem lehet olyan szennyezô forrás, ami veszélyezteti az ökológiai termesztést (ipari, közlekedési, növényvédô repülés stb.). 2. A rendszeres ellenôrzési intézkedések megkezdésekor a termelônek és az ellenôrzô szervezetnek írásban kell rögzíteni a termelô egység teljes leírását. Ehhez jó segítséget nyújt a terület térképe, tulajdonlapja, a korábbi tálatörzskönyv és annak folytatása. Bérelt terület esetében legalább 5 évre szóló szerzôdés szükséges. A termôterület leírásának tartalmaznia kell táblák szerint az elôzô három év növényeinek felhasznált anyagait (trágya, mûtrágya, növényvédôszer, gyomirtó vegyszer), az elôfordult kártételeket, a terméseredményeket. Ezeket érdemes táblázatban foglalni az áttekinthetôség érdekében. A jellegzetes gyomnövények már árulkodnak talajunk tulajdonságairól, de a kötelezô talajvizsgálathoz még a nehézfémek kimutatása is indokolt. A vetésforgó kialakítását a helyi adottságok, piaci lehetôségek figyelembevételével, úgy készítsük el, hogy a tápanyag utánpótlás céljából legalább 30%-a pillangós növény legyen. Gondolni lehet a gabonafélék bükkönnyel való felülvetésére, de zöldtrágyaként, takarmányként felhasználható pillangósokra is. A mai üzemek túlnyomó részére a növénytermesztés jellemzô és csak foglalkoznak az állattartás gondolatával. A tápanyagutánpótlást is szükséges megtervezni a saját állatállomány vagy takarmányért, szalmáért cserélt ökológiai állattartásból származó trágyával, komposztálással. A gazdasági épületek, ismertetése és értékelése, a tartás, a feldolgozás, a tárolás elôírásainak ismeretének alkalmazása is részét képezi az átállási tervnek. A vadon termô növények begyûjtésére alkalmas területek leírásának, ismertetésének is helyet kell kapnia az átállási tervben. A termelô egység szintjén hozott valamennyi gyakorlati intézkedést, amellyel a rendelet elôírásai teljesülnek, fel kell sorolni. A termelônek nyilatkozni kell arról, hogy a jogszabályok szerint folytatja tevékenységét és aláveti magát az ellenôrzésnek. Ezt a leírást és a tett intézkedéseket a termelô által jóváhagyott ellenôrzési jelentésnek tartalmaznia kell. Az ökológiai gazdálkodással kapcsolatos bizonylatokat meg kell ôrizni és az ellenôrzô szervezetnek bemutatni. Az ökológiai gazdálkodáshoz szükséges eszközök, gépek, azok adott idôben való használatának lehetôségét, módját szükséges szerepeltetni a tervben a gazdaságossági számítások miatt. A helyi feldolgozás tervezése az általános egészségügyi elôírásokon kívül az ökológiai feltételrendszer erre utaló pontjainak betartásával lehetséges. Az átállási terv készítésénél figyelembe kell venni még a vetésforgó, az állattartás szükséges munkaerô igényét, különös tekintettel a betakarítás kézimunkaerô szükségletére. A talajaink javítására, táplálására a közelbe rendelkezésre álló földtani képzôdmények (riolittufa, alginit, bazalt, mészkô, lignitpor) használatával is érdemes számolni. A tervezést megelôzôen, vagy a felmerült gondok megbeszélésére érdemes már tapasztalatokkal rendelkezô ökológiai gazdaságokat felkeresni. Dr. Györffy Sándor kertészmérnök 22 MAGYAR VIDÉK o 2000. 2. szám