HÁTRÁNYOS HELYZETÛ TÉRSÉGEK TÁRSADALOMFÖLDRAJZI VIZSGÁLATA EGY HATÁRMENTI TERÜLETEN, AVAGY LEHET-E KIÚT A FALUSI TURIZMUS 1. BEVEZETÉS 1.1. Célkitûzés Molnár Judit ¹; Marozsák Péter ² (levelezõ PhD hallgató, egyetemi tanársegéd; levelezõ PhD hallgató, ügyvezetõ igazgató) Miskolci Egyetem, Borsodi Tranzit Kht. Több kutató is foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy vajon a határmentiség egyben elmaradottságot, hátrányt is jelent-e. [ 1, 2, 3, 4 ] Az egyes mûvek szerzõi megegyeznek abban, hogy bár nem tehetünk egyenlõség jelet a hátrányos helyzet és a határmentiség közé, de az sem véletlen, hogy e két fogalom gyakran egybeesik Magyarországon. Éppen ezért a címet, ha ezt a gondolatmenetet szeretnénk követni, a következõképpen is lehetett volna megadnunk: Egy határmenti térség társadalomföldrajzi vizsgálata. Ezt indokolná az is, hogy egyrészt: a határmenti területek tanulmányozása során egészen más szemléletmódot kell, hogy kövessünk, mint általában a hátrányos területek vizsgálatakor, így más lesz a megközelítés és éppen ezért esetenként a módszer is; másrészt: ezzel elkerültük volna azt, hogy már a címben egybeesõnek kezeljük ezt a két jellemzõt. Ám jelen tanulmányunk célja az, hogy néhány megközelítésben röviden szemléltessük a vizsgált térség halmozottan hátrányos helyzetét. (Azért csak utalásszerûen, mivel a közelmúltban ill. jövõben jelennek meg azok az írásaink, amelyek részletesen foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel). Ezen túlmenõen, a hangsúlyt viszont arra a problémakörre szeretnénk irányítani, ami a falusi turizmus, mint a kutatók által sokszor mentõövként említett lehetõség, körüli vitában egyre inkább felvetõdik azok között, akik az ilyen jelzõvel illetett, mint hátrányos, térségeket vették célba. 1.2. A vizsgált terület lehatárolása A kutatási terület a magyar-szlovák határszakasz azon részéhez kötõdik, amely a Sajó és a Hernád között található. A magyar oldalon egy szélesebb sáv tartozik a vizsgált térséghez, mivel a probléma felvetésének ez a rurális térség adta a kiindulópontját. A halmozottan hátrányos helyzete viszont elválaszthatatlan a határtól, ennek történelmétõl, alakulásaitól és "megoldást többnyire csak a mindkét oldalon lezajló társadalmi térfolyamatok közös értelmezése eredményezhet." [3] Itt a Sajótól Északra a történelmi Gömör vármegyéhez tartozó falvak jelentetik a vizsgált területet, majd a Gallyaság falvai adják a déli határt, a Bódván átlépve pedig a Rakaca patak Büttösig. Majd a néhány ÉK-csereháti település után érjük el a vizsgált térség keleti határát, a Hernádot. A szlovákiai oldalon nyugatról a Sajó folyó, északról a torna-abaúji Felsõhegy határolja a vizsgált területet, ettõl keletre, a Hernádig, a Kanyapta medence falvai tartoznak még az általunk lehatárolt területhez. (1.ábra) 1
1. ábra A vizsgált térség 1.3. Módszerek és távolabbi célok A Miskolci Egyetem geográfus hallgatói segítségével 105 települést érintõ kérdõíves felmérést készítünk a határmenti térségek társadalomföldrajzi vizsgálatához. 58 magyar faluban és 47 szlovák településen kétféle kérdõívet töltetünk ki: az egyik a családokat célozza, a másik az önkormányzatok képviselõitõl, polgármesterektõl kér a településrõl számunkra fontosnak tartott adatokat, jellemzõket. A mintavétel és a feldolgozás folyamatban van, így esetenként csak részterületrõl állnak rendelkezésre adataink, de jelen dolgozatunkat ez most nem is zavarja. A végsõ cél a lehatárolt terület komplex társadalomföldrajzi vizsgálata, amely egy PhD dolgozat alapját képezi majd. 1. HALMOZOTTAN HÁTRÁNYOS TERÜLET 2.1. Földrajzi adottságok Változatos domborzat jellemzi a vidék magyarországi és szlovákiai területeit is. Éghajlata a magyar országos átlaghoz képest hûvösebb és csapadékosabb. A januári középhõmérséklet az 2
országos átlagtól 2, 3 C-kal alacsonyabb: -3 és 4 C. A júliusi középhõmérséklet: 18,5 és 19,5 C között alakul. Így az évi középhõmérséklet az ország területén mért és számított legalacsonyabb értékeket mutatja: 8,5 C. A csapadék évi összege 600 és 650 mm körül alakul. Az elsõ fagyos napok már október közepén jelentkeznek, az utolsók pedig április végén múlnak el. Talaját az agyagbemosódásos barna erdõtalajok, a rendzina talajok, a folyóvölgyekben réti öntéstalajok jellemzik. Természetes növénytakarója a terület nagyobb részén a cseres tölgyes. 2.2. Történelmi háttér A térség 1920-ig nem tartozott a határmenti területekhez, azóta pedig még kétszer történt változás e tekintetben: 1938-ban, amikor a Felvidék visszacsatolása történt, majd 1947-ben újból a trianoni állapotot rögzítették, s attól kezdve létezik ez az új államhatár megszakítás nélkül. Ez a helyzet komoly nehézségeket okozott a vidék életében: történelmi megyéket szabdalt szét ez a határ: Gömör és Abaúj-Torna megyékhez tartoztak a vizsgált települések. A meglévõ kapcsolataikat elvágva, sok települést vonzásközpontjától megfosztva, közvetlenül hátráltatta a terület gazdasági és társadalmi életét. 2.3. Gazdaság A térség hagyományos mezõgazdasági területnek mondható, ahol az állattartásnak jutott nagyobb szerep. A terület társadalmának foglalkozási szerkezetében az agrár jelleg sokkal nagyobb hangsúlyt kap, mint az országos átlag, térségenként azért eltérõ, de a terület nagy részén (az encsi és az edelényi kistérségekben, ahová az érintett települések nagyobb része tartozik,) akár kétszerese is a mezõgazdaság és az erdõgazdálkodás aktív keresõinek aránya az összes aktív keresõbõl, mint az országos átlag. A helyzeten a nehézipari központok válsága csak rontott, így ma nagyarányú munkanélkülivel is bír e térség. Mivel a természeti környezet a mezõgazdaság számára kedvezõtlen, (talajviszonyok, domborzat, éghajlat), ezért a terület eltartóképessége már a múlt század végén, e század elején elérte maximumát és ennek következtében a területrõl nagyarányú elvándorlás jelentkezett. Néhány terület súlyos károkat szenvedett a filoxéra járvány miatt, hiszen a déli kitettségû dombokon szõlõmûveléssel is foglalkoztak (D-Gömör, Gallyaság), boraik híresek voltak, nevük, emlékük feledésbe merült már. Természetesen az erdõgazdálkodás jelentõsége is nagy volt, fákat fuvaroztak, faragtak, szénné égettek. A fedetlen mészkõterületeken a mészégetésnek is megvoltak a hagyományai. A szocializmus idõszakában mindkét országhoz tartozó területrészekre valamilyen hatással volt az extenzív iparosítás, ill. jelentõs volt ezekbe az új ipari központokba történõ elvándorlás. (Ózd, Kazincbarcika, Miskolc, Kassa). A magyarországi falvakra különösen jellemzõ volt az, hogy ezek a települések mind az infrastrukturális, mind az intézményi ellátottsági szintjükben messze elmaradtak a központokhoz közelebb esõ településektõl, ill. a központoktól. Szlovákiában kicsit más a helyzet, itt ugyanis néhány város is beletartozik a vizsgált területbe, ill. a nagyváros, Kassa, is közel van néhány településhez, így azok nem szigetelõdtek úgy el, mint a városoktól távol fekvõ magyarországi aprófalvak. A közlekedés viszonyai is mások a két térségben: a magyar oldalon fekvõ települések közlekedésföldrajzilag árnyékterületen találhatóak, addig a Szlovákiához csatolt települések egy fõ közlekedési útvonal mentén ill. közelében vannak. 3
2.4. Népesség A népesedési folyamatok is jól tükrözik azokat az eseményeket, amelyeket a fentiekben röviden összefoglaltunk. 1870 és 1930 között alig változik a népességszáma, míg a múlt században a járványok, a század elején az elvándorlás jelentett nagy veszteségeket. A népesség növekedése a második világháború utáni csökkenést leszámítva, a 30-as évektõl indul el, ám 1970-tõl, az országos tendenciától eltérõen, ahol 1980-tól tapasztaljuk e jelenséget, fokozatosan fogy a népesség. (2. ábra) [ 8, 9 ] fõ 90000 80000 70000 60000 50000 40000 30000 20000 10000 0 2. ábra A vizsgált térség népességének alakulása 1870 1880 1890 1900 1910 1920/21 1930 1941 1949/50 1960/61 1970 1980 1990/91 A vizsgált térség Szlovákiára esõ területének népességfejlõdését a Magyarországra esõ területek népességfejlõdésével összehasonlítva látható, hogy a két területrész népmozgalmai a század elsõ harmadáig hasonló eredményeket produkáltak a népességszám változását tekintve, ám a harmincas évektõl kezdõdõen, de különösen a második világháború óta, nagy különbség van a szlovákiai és a magyar települések demográfiai viszonyai között. Míg Szlovákiában ütemesen gyarapodik a népesség a vizsgált térségben, addig a magyar területek a demográfiai erózió tényét mutatják. 1990-re ez olyan nagy különbséget eredményezett, hogy a szlovákiai területek közel kétszer akkora népességgel bírnak, mint a magyar falvak össznépessége. (3. ábra) [ 8, 9 ] Az eltérés azért is figyelemre méltó, mert a szlovákiai rész népességének alakulása jó példa arra, hogy a határmentiség nem jelent minden esetben hátrányt, ha Magyarországon ez a jelenség, a szocializmus idõszakában, általánosnak is mondható. [ 5 ] A határváltozások ebben a térségben nagyobb veszteséget okoztak a gazdaság-népességszám alakulása összefüggésében Magyarországon, mint szomszédunknál, s ennek okai leginkább a települések térstruktúrájára, közlekedésföldrajzi helyzetére vezethetõ vissza, de más tényezõk is szerepet játszottak e helyzet kialakulásában. [ 6, 7 ] 4
3. ábra A magyarországi és a szlovákiai határmenti térségek népességének alakulása 50000 45000 40000 35000 30000 25000 20000 15000 10000 5000 0 magyar szlovák 1870 1880 1890 1900 1910 1920/21 1930 1941 1949/50 1960/61 1970 1980 1990/91 2.5. Területi különbségek Röviden bemutatva, e két elõzõ fejezetben láthattuk, hogy a vizsgált térségre nem mondhatjuk, hogy teljes egészében a halmozottan hátrányos területekhez tartozna. A magyar rész szinte összefüggõen egy ilyen sávot alkot, ám a határon túli területek már jóval differenciáltabbak. Ezek konkrét elemzése, jelenleg nem célunk, de mindenképpen fel kell rájuk hívni a figyelmet. 3. A KIÚT ÉS A FALUSI TURIZMUS Az elsõ elnéptelenedõ falu (Gyûrûfû) megdöbbentette a társadalomtudományokkal foglalkozó kutatók körét, és elgondolkoztatta õket, hogy vajon megakadályozható-e, hogy hasonló sorsra jusson több olyan település is, amelyeknél látható, érzékelhetõ jelei mutatkoznak egy olyan folyamatnak, amely végülis az elnéptelenedéshez vezethet. A szakemberek véleménye e kérdésben egyöntetûen nem, azaz senki sem kérdõjelezi meg annak felülvizsgálatát, hogy mit tehet a társadalom ezekért a településekért, térségekért. Különösen a kilencvenes években került elõtérbe a probléma megoldásának egyik lehetõsége, a falusi turizmus. Ez azért lett ilyen kézenfekvõ, mert általában azok a területek, amelyek ilyen hátrányos jelzõvel illettek, azok a technikai civilizáció perifériájára szorult vidékek, amelyeket elkerült az iparosítás, esetleg a rossz mezõgazdasági viszonyok miatt a nagyüzemi mezõgazdaság is. Így ezek a területek a környezeti szennyezés szempontjából kedvezõ paraméterekkel bírnak, a településeik arculata még sok esetben õrzi a hagyományokat, a múltat, és mivel ezek a térrészek a tagolt domborzatú felszínhez kötõdnek, festõi környezetet jelentenek, amelyek valóban vonzóak az idelátogató idegenek számára. Azonban ez önmagában még nem elég. Magát a falusi turizmus gondolatát nem kell elvetnünk, de többnyire ez nem jelentheti az elmaradott térségek számára a megoldást, legalábbis önmagában 5
semmiképpen sem. A legtöbb esetben, ha nincs valami más erõforrás a térségben, ami vonzóvá teheti még a településeket, (pl. hévíz, gyógyvíz, fürdésre alkalmas tó, más sportolási lehetõség, stb.), akkor nagy befektetéssel, legjobb esetben is csak egy-két család számára biztosíthat ez a program egy kis kiegészítõ jövedelmet és nem megélhetést! Jól illusztrálja ezt a tényt Aggtelek példája is. Mint tudjuk, a település határában van, a mára már a világörökség részét képezõ Aggteleki Cseppkõbarlang. Nagy látogatottsággal bír, de évtizedek óta gondja a településnek, hogy az ide látogató turistáknak csak nagyon alacsony százalékát képes hosszabb ott-tartózkodásra bírni, sõt sokan csak épp meglátogatják a barlangot, és máris hajtanak tovább. A falu demográfiai folyamatait szemlélve sem találunk nagy eltérést a környezõ falvakétól, leszámítva a legutolsó, az 1996-os adatokat. A népesség az 1970-es évektõl kezdõdõen itt is rohamosan csökkent és csak a legutóbbi idõszakban kezdett megváltozni ez a tendencia. (4. ábra) [ 8, 9 ] Fõ 900 800 700 600 500 400 300 200 100 0 4. ábra Aggtelek népességének alakulása 1785 1828 1857 1870 1880 1890 1900 1910 1920 1930 1941 1949 1960 1970 1980 1990 1996 1998 Ezek a népesedési folyamatok természetesen utalnak a társadalmi és gazdasági folyamatok alakulására, ahogyan már az elõzõekben is láthattuk. 1990-es években került sor az infrastrukturális ellátottság lényeges javulására a településen: gáz bevezetése, digitális telefonvonal kiépítése. Míg a nyolcvanas évek végén még a felsõ tagozatos gyermekeknek, az Aggtelektõl második községre lévõ, Ragályra kellett járniuk, a kilencvenes évek elején átadták az új iskolát, ahol alsó és felsõ tagozat is mûködik helyben. 1995-ben nyilvánították a barlangot a világörökség részének, azután nyílt meg Aggteleken a nemzetközi határátkelõhely is, amelyek mind javították a falu helyzetét. Ezen lépések hiányában, tehát hiába volt ismert a település, hiába vonzotta magához a turistákat, azokból maga a falu nem tudott profitálni. Lehetõségek és tennivalók még most is bõven akadnak, de a falu elindult egy kedvezõ folyamaton, amelyet tükröz az is, hogy már nem menekülnek el innen a fiatalok, hanem igyekeznek megtalálni helyben a boldogulásuk útját. Akkor milyen nehéz azoknak a településeknek, amelyeknek nincsen hírnevük, hogyan is lehetne számukra megoldás a falusi turizmus. Nyilvánvaló, hogy az õ helyzetük egészen más, mint Aggteleké, más jellegû igényt próbálhatnak meg kielégíteni vagy kiszolgálni, de a falusi turizmusnak az a formája, amit az 6
ott élõk viszonylag kisebb ráfordítással meg tudnak valósítani, jóval alacsonyabban jövedelmezõ és a kereslet sem olyan nagy méretû, hogy túl sok település számára lehetne ez egy biztos bevételi forrás, még idényjelleggel sem. E térségek válságának a kezelésére mindenképpen komplex programot kell kidolgozni, amelynek természetesen része lehet a turizmus is. 4. ÖSSZEGZÉS Dolgozatunk a teljesség igénye nélkül próbálta meg röviden összefoglalni, hogy mit is jelent egy halmozottan hátrányos térség, kialakulásában milyen tényezõk játszottak fontosabb szerepet. Ezek a területek komoly társadalmi és gazdasági gondokkal küszködnek, de a falusi turizmus, mint a rurális térségek fõ kilábalási lehetõségét a válságból, nem szabad eltúlozni, a megoldást számukra egy összetett, sokrétû, válságkezelési csomag jelentheti. IRODALOMJEGYZÉK [1] TÓTH J. - CSATÁRI B: Az Alföld határ menti területeinek vizsgálata. Területi Kutatások 6. 1983. pp. 78-92. [2] SÜLI ZAKAR I: Megyehatár menti elmaradott térségek terület- és településfejlesztési feladatai az Alföld északkeleti részén. 2. Alföld-ankét. Tudományos konferencia anyaga. Békéscsaba, 1987. pp. 34-52. [3] KOCSIS K: A határmenti fekvés hatása egy régió népesedési viszonyaira. Földrajzi Értesítõ XXXVII. Évf. 1988. 1-4. Füzet, pp. 137-158. [4] KOVÁCS Z: A határ menti területek központhálózatának átalakulása az elsõ világháború után. Földrajzi Közlemények 1990. 1-2. pp. 3-16. [5] HOÓZ I: A határmenti települések elnéptelenedése. Statisztikai Szemle 1992. December. pp. 1005-1017. [6] BARTA GY. - BELUSZKY P. - BERÉNYI I: A hátrányos helyzetû területek vizsgálata B.A.Z. megyében Földrajzi Értesítõ XXIV.Évf. 1975. 3. Füzet, pp. 290. [7] BELUSZKY P: Krasznokvajda - egy alsófokú központ (?) gondjai a Csereháton. Földrajzi Értesítõ XXVI. Évf. 1977. 3-4. füzet, pp. 349-386. [8] Magyarország történeti statisztikai helységnévtára 9. Borsod-Abaúj-Zemplén megye. Bp. 1996. [9] Borsod-Abaúj-Zemplén megye statisztikai évkönyve, 1996. Miskolc, 1997. [10] Demográfia. Bp. 1996. KSH kiadvány 7