SZTÁV RT Szakmai Továbbképzı, Átképzı és Vállalkozástámogató Részvénytársaság HORVÁTH JÓZSEF MUNKAVÉDELEM 2004
Munkav delem Tartalomjegyzék 1. A MUNKAVÉDELEM FOGALMA, CÉLJA, ALAPKÉRDÉSEI... 3 1.1. A munkavédelem területei... 4 1.2. A baleset és a munkahelyi baleset fogalma... 5 1.3. A munkahelyi balesetek és a foglalkozási megbetegedések fajtái... 5 1.4. A munkahelyi balesetek és a foglalkozási megbetegedések ügyvitele... 7 1.5. Társadalombiztosítási ellátás... 10 1.6. A munkavédelem szabályozási rendszere... 12 1.7. A munkavédelem hatósági felügyelete... 14 1.8. A munkavédelem és a szabvány... 16 1.9. A munkáltatók és a munkavállalók kötelezettségei és jogai... 18 1.10. Munkavédelmi érdekképviselet, érdekegyeztetés... 20 1.11. Magatartási szabályok a nevelési-oktatási intézményekben... 21 2. MUNKABIZTONSÁG... 25 2.1. Az általános munkahely biztonságos kialakításának követelményei. Méretek, főtés, szellıztetés, klíma, megvilágítás, biztonsági jelzések... 25 2.2. A különleges munkahely biztonságos kialakításának követelményei. Zajvédelem, rezgésvédelem és sugárzás elleni védelem, veszélyes anyagok, létrák és állványok, nyomástartó berendezések és a hegesztés biztonságtechnikája... 40 A nyomástartó berendezések biztonsági szerelvényei... 50 A nyomástartó edények hatósági vizsgálata... 52 2.3. Gépek, berendezések, szerszámok biztonságtechnikája... 52 2.4. A villamos berendezések biztonságtechnikája... 57 Az érintésvédelem ellenırzése... 66 Villamos berendezések feszültségmentesítése... 67 Feszültség alatti munkavégzés... 67 Általános tudnivalók... 67 2.5. Az anyagmozgatás és tárolás biztonságtechnikája. Kézi és gépi anyagmozgatás, veszélyes anyagok mozgatása, tárolása... 69 2.6. Személyi védelem... 76 3. MUNKAEGÉSZSÉGÜGY... 78 3.1. A munkaegészségügy célja, feladata... 78 3.2. Foglalkozás-egészségügy... 78 3.3. Munkahigiénia... 79 3.4. Munkalélektan... 80 3.5. Munkaélettan... 80 3.6. A munkakörülmények egészségügyi vonatkozásai... 83 3.7. Munkakultúra... 86 Öltözı... 86 Illemhelyek... 87 Egyéb helyiségek... 87 3.8. Alkalmassági vizsgálatok... 87 3.9. Elsısegélynyújtás... 89 Áramütött kiszabadítása kisfeszültség esetén, kikapcsolással... 92 Áramütött kiszabadítása nagy feszültség esetén... 92 Elsısegélynyújtás áramütés esetén. Eszméletén levı áramütött vizsgálata... 92 Eszméletlen áram ütött vizsgálata... 92 Eszméletlen áram ütött ellátása, ha légzése van, vérkeringése kielégítı... 92 Eszméletlen áram ütött ellátása, ha a betegnek nincs légzése... 93 4. KOCKÁZATELEMZÉS, KOCKÁZATÉRTÉKELÉS... 96 2 Mőszaki projekt
Munkav delem 1. A munkavédelem fogalma, célja, alapkérdései Természetes igény, hogy minden munkavállaló kultúrált környezetben, egészséges és biztonságos körülmények között végezhesse munkáját. A munkakörnyezet és a munkafeltételek kihatnak a munkavállaló egészségére, életfeltételeire, valamint a gazdasági eredményekre is. A munkakörnyezet emberközpontú kialakításával és folyamatos fejlesztésével az ergonómia foglalkozik. A színdinamika, az ergonómia eredményeinek következetes használata növeli a munkavégzı teljesítményét, és a gazdasági mutatószámokban is növekedést eredményez. A teljesítmény fokozása csak egészséges és biztonságos munkakörülmények meg teremtésével érhetı cl. A munkakörnyezetben megteremtett higiénia célja elısegíteni a munkavállalók számára egészségük megırzését és az alkotóképességük ki bontakozását. Ezt szolgálja pl. a munkahelyi rend és tisztaság. A munkabalesetek és a foglalkozással összefüggı megbetegedések megelızése a munkáltatók és a munkavállalók közös érdeke. A munkavédelemmel kapcsolatos helyes magatartási szabályokat már az oktatási intézményekben el kell sajátítani. Iskoláskorban kell megtanulni az egészséges és a biztonságos munkavégzés szabályait, hogy ezeknek az ismereteknek birtokában felkészültnek érezhessük magunkat a munkavállalásra. A munkavédelem fogalma, célja A munkavédelem a szervezett munkavégzésre vonatkozó biztonsági és egészségügyi követelmények összessége, amelyet törvénykezési, szervezési, intézményi elıírások rendszere támogat. A munkavédelem célja a szervezetten munkát végzık egészségének, munkavégzı képességének megóvása, és a munkakörülmények humanizálása. A személyi és tárgyi feltételeket oly módon kell megteremti, hogy megelızhessük a munkabaleseteket és a foglalkozással összefüggı megbetegedéseket. Mindezek függetlenek a munkavégzés szervezeti vagy tulajdoni formáitól. A személyi és tárgyi feltételeknek összhangban kell lenniük egymással. A munkavédelem alapkérdései A balesetek és a foglalkozási ártalmak megelızhetık, ha az ember a maga alkotta gépeket, berendezéseket, eszközöket biztonságossá tudja tenni. A munkavállalók munkakörülményei, biztonsága, szociális ellátottsága döntıen megszabja a munkakedvet és a munka hatékonyságát. A munkabiztonság a veszélytelen technika, technológia alkalmazásával valósítható meg. A tökéletes megoldást az automatizálás széleskörő elterjedése, a technológiai folyamatok zárttá tétele biztosíthatja. Ez a veszélytelen technika azonban egyáltalán nem, vagy csak nagy költségráfordításokkal lenne elérhetı, amelyre a gazdaság jelenlegi szereplıinek nincs lehetıségük. Ennek tudatában meg kell elégednünk a munkavédelemnek egy alacsonyabb fokozatával, a biztonságtechnikával amelynek kettıs feladatot kell megoldania. Egyrészt a tárgyi és szervezeti feltételek tökéletesítését, másrészt a munkavállalók folyamatos felvilágosítását arról, hogyan tudnak biztonságosan együtt élni a jelen lévı veszélyekkel. A munkahelyek ergonómiai tervezése, a zaj csökkentése, a nemdohányzók védelme stb. egyformán fontosak a munkáltatók és a munkavállalók számára. Sıt a munkavédelem az egész társadalom ügye, mert társadalmi érdek, hogy a munkahelyek biztonságosak legyenek. Mőszaki projekt 3
Munkav delem 1.1. A munkavédelem területei A munkavédelemnek két területe van, a munkabiztonság és a munkaegészségügy. Munkabiztonság A munkabiztonság az egészséget nem veszélyeztetı és biztonságos munkavégzésre vonatkozó szabályokat határozza meg, ill. ellenırzi azok betartását. A munkabiztonság olyan követelményeket támaszt mind a munkáltatókkal, mind a munkavállalókkal szemben, amelyekkel a balesetmentes munkavégzés feltételei megvalósíthatók. A szabályok betartásával csökken a veszélyforrások száma. Veszélyforrás a munkavégzés során vagy azzal összefüggésben jelentkezı minden olyan tényezı, amely a munkát végzı vagy a munkavégzés hatókörében tartózkodó személyekre veszélyt vagy ártalmat jelent. A veszélyforrásokat a következıképpen csoportosíthatjuk. Fizikai veszélyforrások: munkaeszközök (pl. szerszámok), jármővek, szállító és anyagmozgató eszközök (pl. szállítószalag, daru), ezek részei, ill. mozgásuk, a termékek és az anyagok mozgása (pl. teheremelés), szerkezetek egyensúlyának megbomlása (pl. teher elhelyezése a jármőveken), csúszóssá váló felületek (pl. olajfolt a padlón), éles, sorjás, egyenetlen felületek, a normálistól eltérı légnyomás, zaj, rezgés, különféle sugárzások, nem megfelelı világítás, áramköri vagy statikus villamos feszültség. Veszélyes anyagok: minden anyag vagy készítmény, amely fizikai, kémiai vagy biológiai hatása révén károsíthatja az embert vagy környezetét. Pl. robbanó, oxidáló, gyúlékony, sugárzó, mérgezı, maró, fertızı, rákkeltı, utódkárosító stb. anyagok. Biológiai veszélyforrások: mikroorganizmusok (pl. baktériumok, gombák) és anyagcseretermékük, makroorganizmusok (pl. növények, állatok), Fiziológiai, idegrendszeri és pszichés tényezık: színek munkahelyi kialakítása, monoton munkavégzés, mindaz, ami fokozott igénybevételt jelent az embernek. Munkaegészségügy A munkaegészségügyi tevékenység célja a munkavégzés során a munkahigiénia, valamint a foglalkozás-egészségügy révén a munkavállaló egészségének a megóvása. A munkahigiénia feladata a munkakörnyezetbıl származó egészségkárosító veszélyek és kockázatok elırelátása, felismerése, értékelése és kezelése. A foglalkozás-egészségügy feladata a káros munkakörnyezet okozta és a munkavégzésbıl származó megterhelések, ill. igénybevételek vizsgálata és befolyásolása. továbbá a munkát végzı személyek munkaköri egészségi alkalmasságának megállapítása, ellenırzése és elısegítése. 4 Mőszaki projekt
Munkav delem A munkaegészségüggyel részletesen az 3. fejezetben foglalkozunk. 1.2. A baleset és a munkahelyi baleset fogalma Baleset az emberi szervezetet ért olyan egyszeri külsı hatás, amely a sérült akaratától függetlenül, hirtelen vagy aránylag rövid idı alatt következik be, és sérülést, mérgezést vagy más (testi, lelki) egészségkárosodást, ill. halált okoz. Munkabaleset az a baleset, amely a munkavállalót a szervezett munkavégzés során vagy azzal összefüggésben éri, annak helyétıl és idıpontjától, valamint a munkavállaló (sérült) közrehatásának mértékétıl függetlenül. A baleset bekövetkezése mindig valamilyen folyamat eredménye. A folyamatot rend- szerint a veszélyforrás jelenléte vagy használata indítja el. A veszélyforrások csak a lehetıségét teremtik meg a baleset bekövetkezésének, de mindig kell egy közvetlen ok, ami elıidézi azt. A veszélyhelyzet abban a pillanatban alakul ki, amikor a munkavállaló megjelenik a folyamatban. Ebben a szituációban megkerülhetetlen kérdés, hogy a munkavállaló miképpen végzi a munkáját. Ha a tárgyi eszközök állapota megfelelı és mőködtetésük szakszerő, a sérülések bekövetkezésének személyi okai is lehetnek. Ha a folyamat elindul, annak a következménye baleset formájában jelentkezik. A folyamat (veszélyforrás veszélyhelyzet baleset) leállítására csak a tárgyi és a személyi okok ismeretében van lehetıség. A tárgyi okok elsısorban a védıeszközök hiányára (jelen van, de mégsem használják vagy állapota nem megfelelı), a helytelen munkaszervezésre (gyakori túlmunka), a személyi okok a munkavállaló magatartására és egyéni adottságaira (lassúság, rossz reflex), a szakképzettség hiányára vezethetık vissza. Ha a sérült tudatosan (valamilyen elıny érdekében) károsítja szervezetét, nem balesetet, hanem öncsonkítást okoz, és ekkor kártalanítás helyett büntetés a következmény. A baleset meghatározó elemei: külsı hatás (munkakörnyezet, szerszám, gép stb.) a sérült akaratától függetlenül bekövetkezı esemény, az esemény bekövetkeztének idıtartama, pl. hirtelen vagy rövid idı alatt következik be (az egészségkárosodás folyamatosan alakul ki, pl. sugárzás, hı, zaj hatására). A munkáltató köteles haladéktalanul kivizsgálni a munkaképtelenséget okozó munkabalesetet. Munkaképtelen az, aki baleseti eredető sérülése vagy egészségkárosodással összefüggı és gyógykezelést vagy rehabilitációt igénylı állapota miatt nem tud munkát végezni, függetlenül attól, hogy erre az idıre táppénzben részesül-e vagy sem. A késıbbi jogviták elkerülése érdekében kell munkabaleseti nyilvántartást vezetni, amelyben a balesetek fogalmi meghatározása nagyon fontos. 1.3. A munkahelyi balesetek és a foglalkozási megbetegedések fajtái Munkahelyi balesetek A baleseteknek két nagy csoportját különböztetjük meg: a munkabalesetet és a bányászati munkabalesetet. A munkavégzéssel összefüggésben következik be a baleset, ha a munkavállalót a foglalkozás körében végzett, munkához kapcsolódó közlekedés, anyagmozgatás, tisztálkodás, szervezett üzemi étkeztetés, foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás és a munkáltató által nyújtott egyéb szolgáltatás stb. igénybevétele során éri. Mőszaki projekt 5
Munkav delem Nem tekinthetı munkavégzéssel összefüggésben bekövetkezı balesetnek (munkabalesetnek) az a baleset, amely a sérültet a lakásáról (szállásáról) a munkahelyére, ill. a munkahelyérıl a lakására (szállására) menet éri, kivéve, ha a baleset a munkáltató saját vagy bérelt jármővével történt (társadalombiztosítási szempontból üzemi baleset). Bányászati munkabaleset az a baleset, amely a bányászati tevékenység során bármely munkáltatónál következett be. A munkabalesetek (bányászati munkabalesetek) közül kiemelt jelentıségő a súlyos munkabaleset. Súlyos az a munkabaleset, amely a sérült halálát, magzata vagy újszülöttjének halálát, önálló életvezetését gátló maradandó károsodását okozta. Halálos munkabaleset az a baleset is, amelynek bekövetkezésétıl számított 90 napon belül a sérült orvosi szakvélemény szerint a balesettel összefüggésben életét vesztette, valamely érzékszerv (vagy érzékelıképesség) és a reprodukciós képesség elvesztését, ill. jelentıs mértékő károsodását okozta, orvosi vélemény szerint életveszélyes sérülést, egészségkárosodást okozott, súlyos csonkulást, hüvelykujj vagy kéz, láb két vagy több ujja nagyobb részének elvesztését (továbbá ennél súlyosabb esetek) okozta, a beszélıképesség elvesztését vagy feltőnı eltorzulást, bénulást, ill. elmezavart okozott. Foglalkozási megbetegedések A munkavégzés során az ember szervezetében elváltozások jöhetnek létre. A fizikai és a szellemi munkavégzés környezeti hatásai egészségkárosodáshoz vezethetnek, amivel a munkaegészségügy foglalkozik (lásd a 3. fejezetet). Foglalkozási megbetegedés a munkavégzés, a foglalkozás gyakorlása közben bekövetkezett olyan heveny és idült, valamint a foglalkozás gyakorlását követıen megjelenı vagy kialakuló idült egészségkárosodás, amely a munkavégzéssel, a foglalkozással kapcsolatos, a munkavégzés, a munkafolyamat során elıforduló fizikai, kémiai, biológiai, pszichoszociális és ergonómiai kóroki tényezıkre, ill a munkavállalónak az optimálisnál nagyobb vagy kisebb igénybevételére vezethetı vissza. A munkavállaló szervezetét munka közben különféle hatások (expozíciók) érik. Ezek lehetnek szokásos és fokozott mértékőek. A fokozott expozíciók sem haladhatják meg a munkavégzés során a munkavállaló szervezetében a megengedett mértéket, pl. zajterhelés esetén 4000 Hz-en a 30 db-es halláscsökkenést bármely fülön. A biológiai expozíciós mutatók azok a paraméterek, amelyekkel a vegyi anyagok és a szervezet közötti kölcsönhatások mennyiségileg jellemezhetık. A foglalkozási betegségeket kóroki tényezık szerint a következı csoportokba lehet besorolni: Fizikai kóroki tényezık többek között: a zaj okozta halláskárosodások, a helyileg ható vibráció okozta betegségek, az ionizáló sugárzás okozott betegségek, a nem ionizáló (ultraibolya, infravörös) sugárzás által okozott betegségek, a túlnyomás alatti munkavégzés által kiváltott betegségek. Kémiai kóroki tényezık többek között: az ólom és vegyületei által okozott megbetegedések, a higany és vegyületei által okozott megbetegedések, a klór által okozott megbetegedések, 6 Mőszaki projekt
Munkav delem a levegıben levı por által okozott megbetegedések (szilikózis), a foglalkozási asztma. Biológiai kóroki tényezık többek között: a gombák okozta bórbetegségek, a kullancs okozta agyvelıgyulladás és Lyme-kór, a foglalkozással kapcsolatban keletkezett májgyulladás (hepatitis), a foglalkozással kapcsolatban keletkezett tuberkulózis. Pszichoszociális, ergonómiai kóroki tényezık, mint: csontok, izmok stb. megbetegedése egyoldalú igénybevétel következtében, nyomás eredető perifériás idegkárosodás, fokozott megterhelés okozta megbetegedések. A foglalkozási betegséget, a foglalkozási heveny és idült mérgezést, a zaj okozta fokozott expozíciós eseteket az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) munkáltató székhelye szerinti illetékes megyei (fıvárosi) intézetéhez kell jelenteni, ki kell vizsgálni és elfogadásuk esetén nyilvántartásba kell venni. A foglalkozás-egészségügyi szolgáltatásról szóló rendeletek meghatározzák a foglalkozásegészségügyi szolgálat mőködési formáit. A rendelet szerint foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás keretében orvosi tevékenységet csak a feltételrendszernek megfelelı orvos gyakorolhat, pl. foglalkozás-orvostani szakorvos. 1.4. A munkahelyi balesetek és a foglalkozási megbetegedések ügyvitele A munkabalesetet és a foglalkozási megbetegedést be kell jelenteni, ki kell vizsgálni és nyilvántartásba kell venni. A cél egyértelmően az, hogy az ok-okozati összefüggéseket felderítsük, a hasonló eseteket megelızzük. A munkavégzés során mindig jelen vannak a veszélyforrások, amelyek a leggondosabban megválasztott személyi és tárgyi feltételek mellett is okozhatnak veszélyhelyzeteket. Elég egy rossz mozdulat és már be is következett a baleset. Törekvésünk az legyen, hogy az összes veszélyhelyzetet, veszélyforrást felszámoljuk! A bejelentéssel, kivizsgálással, nyilvántartással kapcsolatos részletes elıírásokat munkabalesetek esetén az 1993. évi XCIII. törvény a munkavédelemrıl (Mvt.), az 5/1993. (XII. 26.) MÜM rendelet és a gazdasági miniszter rendelete, a foglalkozási megbetegedések tekintetében a Mvt. és a hatáskört gyakorló mindenkori miniszter rendelete határozza meg. A munkabalesetek bejelentése, nyilvántartása és kivizsgálása A munkabaleset bejelentése A sérült, ill. a balesetet észlelı személy köteles a balesetet a munkát közvetlenül irányító személynek haladéktalanul jelenteni. A munkáltatónak minden bejelentett, ill. tudomására jutott balesetrıl meg kell állapítania, hogy munkabalesetnek tekinti-e. Ha nem tekinti munkabalesetnek, akkor errıl és a jogorvoslat lehetıségérıl a sérültet, halálos baleset esetén a hozzátartozót értesíteni kell. A súlyos munkabalesetet a munkáltatónak telefonon, telexen, telefaxon, személyesen azonnal be kell jelentenie a rendelkezésre álló adatok közlésével az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Fıfelügyelet (OMMF) baleset szerint illetékes területi szervének. A munkabaleset nyilvántartása A munkáltató minden munkabalesetet, ideértve a bányászati munkabalesetet is, köteles nyilvántartásba venni. A munkabaleseti nyilvántartás a következı adatokat tartalmazza: Mőszaki projekt 7
Munkav delem a sérült személyes adatait (név, születési hely, idı, anyja neve), a munkabaleset számát (minden évben l-es sorszámmal kezdve), a sérült munkakörét, a sérülés idıpontját, helyszínét, jellegét, a sérült ellátására tett intézkedést, azt, hogy a sérült folytatta-e a munkáját. A munkabaleseti nyilvántartást a munkáltató székhelyén vagy a munkáltató nyilvántartást vezetı szervezeténél összesítve és minden területileg elkülönült szervezeti egységénél különkülön vezetni kell. A több telephellye1 rendelkezı munkáltatónak a munkabaleseti nyilvántartást egyértelmően úgy kell vezetnie, hogy a központi nyilvántartás tükrözze a munkabalesetek azonosításának lehetıségét idıpont és hely szerint. A munkabaleset dokumentációját a munkabaleseti nyilvántartásban szereplı sorszámmal kell ellátni, s a munkabaleseti jegyzıkönyvön is fel kell tüntetni. A munkabaleset kivizsgálása A munkabaleset vizsgálatakor az esemény területén és idejében fel kell tárni a veszélyes körülményeket és veszélyes cselekedeteket, amelyeknek hatásuk lehetett a sérülést kiváltó folyamat beindulásában. A munkabaleset kivizsgálása során helyszíni szemlét kell tartani és eredményét a szükséges mértékben rögzíteni kell. A munkabalesetrıl információval rendelkezı személyeket meg kell hallgatni. Ezek lehetnek a sérült, a balesetet okozó személy, szemtanúk stb. A munkabalesettel összefüggésben álló munkaeszközöket a Belföldi Termékosztályozás (BTO) kódszámaival jelölik meg. A munkáltató feladata a kódszám megállapítása a gépek, berendezések, termékek, környezeti tényezık esetén. A baleseti sérülés, mérgezés és külsı okok következményeit lehetıség szerint a Betegségek és az egészséggel kapcsolatos problémák Nemzetközi Statisztikai Osztályozása (BNO-10) fogalmai szerint kell meghatározni. Pl. S00-S09 fejsérülések, S40-S49 a váll és a felkar sérülései, S60-S69 a csukló és a kéz sérülései, T00-T07 több testtájra kiterjedı sérülés, T20-T32 égések és maródások, T36-T50 kábítószerek (drogok), gyógyszerek és biológiai anyagok által okozott mérgezések. Az S-kódok egy testtájék sérüléseinek kódolására valók, míg a T-kódok a többszörös vagy külön megnevezett testtájékokat jelölik. A munkabaleset kivizsgálása során meg kell állapítani a létesítmények, gépek, berendezések, szerszámok biztonsági állapotát, s a vonatkozó elıírások meglétét, az egyéni és a kollektív védıeszközök meglétét, a használatukra vonatkozó elıírások érvényesülését, a környezeti tényezık hatását, a munkaszervezés, a belsı ellenırzés, irányítás rendszerét, az ergonómia érvényesülését a munkakörnyezetben, a balesetet kiváltó okot, okokat minden tényezı hatásának tételes vizsgálatával, hogyan lehetett volna elkerülni a balesetet. A munkabaleset vizsgálatának megállapításait olyan részletességgel kell rögzíteni, hogy az így készült dokumentumok alkalmasak legyenek a baleset okainak megállapítására és a megállapított összefüggések, körülmények tényszerő alátámasztására. A munkabaleset 8 Mőszaki projekt
Munkav delem bekövetkeztétıl számított 3 év után a munkáltató nem köteles a munkabalesetet bejelenteni, kivizsgálni és nyilvántartásba venni. A munkáltató köteles a kivizsgálás befejezésekor, de legkésıbb a tárgyhót követı hónap 8. napjáig megküldeni a jegyzıkönyvet a. a sérültnek, halála esetén a közvetlen hozzátartozójának, b. az OMMF baleset helyszíne szerint illetékes területi szervének akkor, ha a munkabaleset halált, ill. három napot meghaladó keresıképtelenséget okoz, c. külföldi kiküldetés, külszolgálat esetén a magyarországi székhelyő munkáltató magyar munkavállalójának a b. pont szerinti munkabalesetrıl az OMMF területi szervének, d. a társadalombiztosítási kifizetıhelynek, ennek hiányában az egészségbiztosítási pénztárnak. A foglalkozási megbetegedések bejelentése, nyilvántartása és kivizsgálása A foglalkozási megbetegedések bejelentése A bejelentést a rendszeresített nyomtatványon (bejelentılapon) a következık figyelembevételével kell megtenni: a foglalkozási betegség kórisméjét megállapító orvosnak a diagnózis felállítását követı 24 órán belül, halálos kimenetelő, ill. ugyanazon munkahelyen öt vagy több munkavállalót érintı azonos, egy idıben kialakult heveny foglalkozási betegség esetén szóban azonnal és írásban legkésıbb 24 órán belül, fokozott expozíció esetén az érintett személyt vizsgálatra beküldı foglalkozásegészségügyi szolgálat orvosának a lelet kézhezvételétıl számított 24 órán belül, a bejelentılapot zárt borítékban kell postára adni, a bejelentés megtörténtét és keltét a kórisme feltüntetésével a munkavállalóról vezetett egészségügyi nyilvántartásban rögzíteni kell, az ÁNTSZ megyei (fıvárosi) intézete a bejelentést nyilvántartásba veszi, és errıl a bejelentıt 3 napon belül értesíti, ha a bejelentés nem a foglalkozás-egészségügyi szolgálat orvosától érkezett, az ÁNTSZ megyei (fıvárosi) intézete a bejelentılap másolatát is megküldi az érintett foglalkozásegészségügyi szolgálatnak. A bejelentést meg kell ismételni, ha a korábban keresıképesként bejelentett személy keresıképtelenné vált. Tanulói, hallgatói jogviszonyban lévı személy esetén a gyakorlati képzés helyén mőködı foglalkozás-egészségügyi orvos végzi a bejelentést, aki ezzel egy idıben értesíti az oktatási intézményt. Abban az esetben, ha az észlelı orvos a foglalkozási betegségek kórisméjét nem tudja biztonsággal megállapítani, a bejelentést mellızi, és a munkavállalót további vizsgálatok végzésére foglalkozás-egészségügyi szakrendelésre, vagy az Országos Munkahigiénés és Foglalkozás-egészségügyi Intézetbe (OMFI) utalja be. A beutalóra rá kell vezetni a bejelentve nincs! megjegyzést. A munkáltató az észlelı orvos bejelentési kötelezettségétıl függetlenül azonnal értesíti az ÁNTSZ igazgatóját és az OMFI -t, ha a munkahelyen halálos kimenetelő vagy tömeges foglalkozási megbetegedés fordult elı. A foglalkozási megbetegedések nyilvántartása Az ÁNTSZ szerve a bejelentett foglalkozási megbetegedésekkel, fokozott expozíciós esetekkel kapcsolatos vizsgálati lapokat, jegyzıkönyveket a következı csoportosításban tartja nyilván: a bejelentés dátuma, Mőszaki projekt 9
Munkav delem diagnózis, halálos vagy tömeges foglalkozási betegség, keresıképtelenséggel járó foglalkozási betegség, keresıképtelenséggel nem járó foglalkozási betegség, fokozott expozíció (anyagonként), kiváltó ok, munkakörülmény, rendelkezésre álló higiénés adat. Az ÁNTSZ illetékességgel rendelkezı szerve az adatokat negyedévenként az OMFI rendelkezésére bocsátja. Az OMFI megítéli a bejelentés szakmai megalapozottságát. Az OMFI az illetékes minisztérium által elıírt jelentési rendnek megfelelıen évenként országos összesítı jelentést készít. A foglalkozási megbetegedések kivizsgálása A foglalkozási megbetegedés és fokozott expozíciós eset körülményeit az illetékességgel. rendelkezı ÁNTSZ szervei vizsgálják ki. A vizsgálatokba az érdekképviseletek és ha szükséges más hatóságok is bevonhatók. A vizsgálatokat a körülmények által lehetıvé tett legrövidebb idın belül meg kell kezdeni, és a vizsgálati lap elıírásai alapján elvégezni, amely a következıket tartalmazza: a bejelentés azonosítását, a munkavállaló elızı munkahelyein esetleg elıforduló kóroki tényezıket, a kóroki tényezık mőszeres vizsgálatának megtörténtét, valószínősíthetı okokat (mőszaki vagy egyéni védelem), elızetes orvosi alkalmassági vizsgálatokat, idıszakos orvosi alkalmassági vizsgálatokat, a munkavállaló magatartása hozzájárult-e a megbetegedés kialakulásához, a kivizsgálást követı intézkedéseket, a kivizsgálás során hozott intézkedések irányait (pl. mérések elrendelése), a kivizsgálás tapasztalatainak részletezését. A vizsgálati lap egy-egy példányát megkapják az érintettek. A vizsgálati lap egy példányát az illetékes szervezet ırzi meg, egy példányt a bejelentılappal és a jegyzıkönyvvel együtt az OMFI-nek küldi meg. Amennyiben a bejelentés nem a foglalkozás-egészségügyi szolgálat orvosától érkezett, a vizsgálat vezetıje köteles értesíteni a bejelentı orvost a vizsgálat eredményérıl. 1.5. Társadalombiztosítási ellátás Ha összehasonlítjuk a társadalombiztosításról szóló törvényben meghatározott üzemi baleset fogalmát a munkavédelmi törvényben meghatározott munkabaleset fogalmával, azt látjuk, hogy a munkáltatói felelısség szempontjából szőkebb, a társadalombiztosítási viszonylatban szélesebb az az esemény, amelyet a társadalombiztosításról szóló törvény szerint üzemi balesetnek kell tekinteni. Az üzemi balesetté történı minısítés igen szerteágazó szakmai ismereteket igényel. A társadalombiztosítási törvény elsı gondolata a megelızés (prevenció), a második az anyagi ellátáshoz való jog. A munkavállalóknak a társadalombiztosítás keretében járó ellátásokat az 1997. évi LXXX. törvény (törvény a társadalombiztosításról) szabályozza. A törvény szerint üzemi baleset (korábbi elnevezése: foglalkozási baleset) az a baleset, amely a munkavállalót a foglalkozása körében végzett munka közben vagy azzal összefüggésben, ill. akkor éri, miközben munkába vagy onnan lakására megy (üzemi, úti baleset). Az üzemi baleset kategóriába tartozik az az esemény is, amely a munkavállalót társadalmi munka, ill. 10 Mőszaki projekt
Munkav delem egyéb szervezett munkahelyi tevékenység, vagy egyes társadalombiztosítási ellátások igénybevétele (pl. szükséges orvosi vizsgálat vagy kezelés) során éri. Nem üzemi baleset az a baleset, amely bizonyíthatóan a következıkben leírt okok, ill. azok közvetlen hatása miatt következik be: a sérült ittassága, a munkahelyi feladatokhoz nem tartozó, engedély nélkül végzett munka, olyan munkavégzés, tevékenység, gép- és szerszámhasználat, amelyre a munkavállaló nem kapott utasítást (kivételt képeznek a baleseti és a mentési munkák), engedély nélküli jármőhasználat (targonca, emelıgép, szállítójármú stb.), munkahelyi rendbontás (pl. a munkaköri leírástól eltérı magatartás, tevékenység), a munkahelyre, ill. onnan a lakásra való utazás indokolatlan megszakítása, vagy nem a legrövidebb útvonal választása, önmagán való szándékos sérülésokozás, vagy az orvosi segítség igénybevételének, ill. a baleset bejelentésének szándékos késleltetése. Az üzemi úti baleset nem munkabaleset, azonban ez a baleset is jogosít a baleseti ellátásra, ezért arról (nem munkabaleseti) jegyzıkönyvet kell kiállítani, amely a következı adatokat tartalmazza: a sérült nevét, személyi adatait, lakcímét (ebben az esetben is ragaszkodni kell a részletes, pontos adatszolgáltatáshoz), hol, mikor és hogyan történt a sérülés, ki volt a sérült szerint a baleset okozója (név, lakcím), esetleges tanúk felsorolása (ebben az esetben a tanúk meghallgatását tartalmazó jegyzıkönyvet is csatolni kell a sérült jegyzıkönyv éhez), gépjármővel kapcsolatos sérülés esetén ki az üzemben tartó (tömegközlekedés esetén a gépjármővet üzemeltetı nyilatkozata), volt, vagy folyamatban van-e a balesettel kapcsolatban hatósági (rendırségi, ügyészségi, bírósági stb.) eljárás. A jegyzıkönyv egy példányát meg kell küldeni társadalombiztosítási kifizetıhelynek (a munkabaleseteknél elıírtak szerint). A baleseti ellátás üzemi baleset vagy foglalkozási betegség esetén jár. Baleseti ellátásként a sérültet (megbetegedettet) a következı szolgáltatások és járulékok illetik meg: baleseti egészségügyi szolgáltatás (ingyenes gyógyszer, gyógyászati segédeszköz, gyógyfürdı), baleseti táppénz (keresıképtelenség esetén teljes napi átlagkereset), saját jogú baleseti nyugellátás (baleseti járadék, baleseti rokkantsági nyugdíj; ez utóbbi esetén házastársi pótlék), a sérült halála esetén a hozzátartozót baleseti nyugellátás (baleseti özvegyi nyugdíj, végkielégítés, árvaellátás és szülıi nyugdíj). A baleseti ellátáson túlmenıen a munkáltató köteles megtéríteni a munkavállalónak: a munkaviszonya körében elmaradt jövedelmét, a munkaviszonyon kívül elmaradt jövedelmét, dologi kárát, a közeli hozzátartozók kárát, indokolt költségeit, nem vagyoni kárát, amely azzal összefüggésben merül föl, hogy a károkozás nyomán a munkavállaló társadalmi életben való részvétele vagy egyébként élete tartósan vagy súlyosan megnehezül. Kártérítésként járadékot is meg lehet állapítani. Mőszaki projekt 11
Munkav delem A munkáltató a károkozásról való tudomásszerzéstıl számított 15 napon belül köteles a károsultat (vagy hozzátartozóját) felhívni a kárigény elıterjesztésére. 1.6. A munkavédelem szabályozási rendszere A társadalmi-gazdasági változások megkövetelik a munkavédelmi elıírások tartalmának és szerkezetének folyamatos korszerősítését. Jelentıségük egyre nı, követelményeik mindinkább integrálódnak a gazdasági folyamatokban. A munkavédelemrıl szóló törvények, valamint a módosítások önmagukban nem oldják meg a problémákat, de jogalapot teremtenek a követelmények érvényesítéséhez (1. ábra). 1. ábra. A munkavédelem szabályozása A munkavédelem alapvetı szabályait az Alkotmányban foglalt elvek alapján az Országgyőlés foglalta törvénybe. Az 1993. évi XCIII. törvény a munkavédelemrıl (Mvt.) célja, hogy az egészséget nem veszélyeztetı és biztonságos munkavégzés személyi, tárgyi és szervezeti feltételeit szabályozza. Az egyes fejezetek röviden a következıket tartalmazzák. I. Fejezet. Általános rendelkezések 12 Mőszaki projekt
Munkav delem A törvény elsı gondolata, hogy a Magyar Köztársaság területén munkát végzıknek joguk van a biztonságos és egészséges munkafeltételekhez. Az általános megfogalmazás után a következı alapelveket emelhetjük ki. Az állam meghatározza az egészséget nem veszélyeztetı és biztonságos munkavégzés követelményeit, irányítási és ellenırzési intézményeit. Az egészséget nem veszélyeztetı és biztonságos munkavégzés követelményeinek megvalósítása a munkáltató kötelessége (a munkavállalóknak is van felelısségük). A törvény biztosítja a munkavédelemmel kapcsolatos érdekegyeztetést. A törvény hatálya kiterjed minden szervezett munkavégzésre, függetlenül attól, hogy milyen szervezeti és tulajdoni formában mőködik. A rendelkezéseket a munkavégzés hatókörében is alkalmazni kell (pl. látogatók). Rendkívüli munkavégzés esetére, ill. a fegyveres erıknél és más rendvédelmi szerveknél az illetékes miniszter rendeletei az irányadóak. A Mvt. az alapvetı szabályokat meghatározza, a részletes szabályozást az ágazati miniszterek rendeletei és szabályzatai tartalmazzák. II. Fejezet. Az állam munkavédelmi feladatai és a végrehajtásért felelıs szervek Az állam munkavédelmi feladatai: A munkabiztonságra és a munkakörnyezetre vonatkozó országos program kialakítása. A munkáltatók és a munkavállalók jogainak és kötelezettségeinek meghatározása. A munkáltatók és a munkavállalók érdekképviselıivel való együttmőködés. Az állami feladatok végrehajtásáért felelıs szervek az Országgyőlés, a Kormány, ill. az ágazati miniszterek és az irányításuk, felügyeletük alatt mőködı központi államigazgatási szervek: az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Fıfelügyelet (OMMF), az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ), A Magyar Bányászati Hivatal (MBH). III. Fejezet. Az egészséget nem veszélyeztetı és biztonságos munkavégzés követelményei Ennek során kiemelten kezeli: a létesítés követelményeit, mint pl. a munkahelyek, munkaeszközök kialakítása, a munkavégzés tárgyi feltételeit, mint pl. a gépek, berendezések, technológiák biztonsága, a munkafolyamatra, az anyagokra vonatkozó követelményeket, különös tekintettel a veszélyforrásokra, a munkavégzés személyi feltételeit, mint p1. az egészségügyi vizsgálatokat. IV. Fejezet. A munkáltatók és a munkavállalók kötelezettségei és jogai az egészséget nem veszélyeztetı és biztonságos munkavégzés követelményeinek megvalósításában. (lásd a 3. fejezetet) V. Fejezet. A munkabalesetek és a foglalkozási megbetegedések bejelentése, kivizsgálása és nyilvántartása. (lásd az 1.4. pontot) VI. Fejezet. A munkavédelmi érdekképviselet, érdekegyeztetés. (lásd az 1.10. pontot) VII. Fejezet. A munkavédelem hatósági felügyelete. (lásd az 1.7. pontot) A Mvt. részletes szabályait, felhatalmazás alapján a munkavédelem ágazati feladatait a tevékenység szerint illetékes miniszterek által kiadott rendeletek, szabályzatok, szabványok tartalmazzák. Az ágazatok közötti kapcsolatokban a miniszterek együttmőködése csökkenti az Mőszaki projekt 13
Munkav delem átfedéseket az egyes szakterületeken, és így a szabályzatokban a részletes mőszaki szabályozást, a munkavédelmi szabványosítás alapjait lehet megteremteni. Az irányításuk és felügyeletük alatt mőködı központi államigazgatási szervek, az OMMF, az ÁNTSZ és az MBH Saját jogkörükben látják el a munkavédelmi feladatokat. A nemzetgazdasági szintő szabályozás az ágazati és felügyeleti jogkörök elhatárolásával egységes, egymásra épülı, az egyes gazdálkodó szervezetekre egyértelmő jogszabályok kiadását teszi lehetıvé. A Mvt. növelte a gazdálkodó szervezetek belsı munkavédelmi szabályozásának jelentıségét, tartalmát. A Kollektív szerzıdésben kell meghatározni a gazdálkodó szervezetnél a munkavédelemmel kapcsolatos jogokat és kötelezettségeket, ezek gyakorlásának, ill. teljesítésének módját, s az ezzel kapcsolatos eljárás rendjét. A Szervezeti és mőködési szabályzatban kell meghatározni a munkavédelmi feladatokat ellátó, az intézkedésre jogosult személyek hatáskörét. A Munkavédelmi szabályzatban (MvSZ) kell meghatározni a gazdálkodó szervezetnél munkavédelmi feladatokat ellátó személyek kötelezettségeit, a munkavédelmi ügyrendet, valamint az ágazati jogszabályokban meghatározott témaköröket, pl. az oktatás, vizsgáztatás, egészségügyi vizsgálatok, ellenırzések stb. rendjét. Tartalmi követelményeire vonatkozóan az ágazati rendeletek az irányadók. A munkaköri leírásokban (az MvSZ figyelembevételével) részletesen kell meg határozni a munkavállaló munkavédelemmel kapcsolatos hatásköreit, feladatait. A technológiai, gépkezelési utasításokban kell meghatározni a munkavégzés során követendı magatartási szabályokat, pl. a biztonságos munkavégzéshez szükséges védıeszközök használatát. Tartalmi és alaki követelményeit az ágazati szabványok határozzák meg. 1.7. A munkavédelem hatósági felügyelete Az állam feladata a munkavédelem irányításával, az ágazati és hatósági tevékenység ellátásával a munkavédelem megszervezése (2. ábra). A munkavédelem irányításának feladatai: a munkavédelem országos programjának kidolgozása, az egészséget nem veszélyeztetı és biztonságos munkavégzés alapvetı követelményeinek meghatározása (jogok, kötelezettségek), a munkavédelmi elıírások végrehajtásának elısegítése, a nevelés és az oktatás területén a biztonságos életvitelre, a szakmai oktatás területén az egészséget nem veszélyeztetı és biztonságos munkavégzés szabályaira vonatkozó ismeretanyag meghatározása, a nemzetgazdaság munkavédelmi helyzetének évenkénti áttekintése. A munkavédelem ágazati tevékenysége: szabályzatok kiadása, munkavédelmi kutatás, fejlesztés. Az Mvt. szerint az Országgyőlés, a Kormány, ill. az ágazati (gazdasági, népjóléti, környezetvédelmi) miniszterek irányítása alatt mőködı központi államigazgatási szervek (OMMF, ÁNTSZ, Bányafelügyelet) saját jogkörükben látják el a munkavédelem nemzetgazdasági szintő irányítását. A külön jogszabályokban megállapított jogállással és hatáskörrel rendelkezı megyei (fıvárosi) munkabiztonsági és munkaügyi felügyelıségek általános jelleggel látják el a munkavédelemre vonatkozó szabályok megtartásának elısegítését és ellenırzését. A felügyeletek tájékoz tatással és tanácsadással segítik a munka világának szereplıit. 14 Mőszaki projekt
Munkav delem 2. ábra. A munkavédelem irányítása, ellenırzése A felügyeletek ellenırzése kiterjed: a munkáltatók és a munkavállalók egészséget nem veszélyeztetı és biztonságos munkavégzéssel kapcsolatos feladatainak és kötelezettségeinek teljesítésére, a munkahelyek létesítésére, a munkaeszközök üzemeltetésére, az alkalmazott technológiákra, anyagokra és az egyéni védıeszközökre vonatkozó követelmények érvényesülésére, a munkabalesetek és a foglalkozási megbetegedések kivizsgálására, bejelentésére, nyilvántartására, valamint megelızésére tett intézkedésekre. A felügyeletek jogosultak felelısségre vonni azokat, akik az ellenırzés során feltárt hiányosságok okozói. Amennyiben a tervezés idején hatályban levı munkavédelmi elıírások az üzembehelyezés idıpontjáig oly mértékben szigorodtak, hogy érvényesítésük aránytalan gazdasági terhet jelentene, akkor az illetékes felügyelet felmentést adhat, ha az az egészséget és a biztonságos munkavégzést nem veszélyezteti. A felügyeletek munkavédelmi bírságot róhatnak ki a követelmények teljesítését elmulasztó munkáltatóra. A munkavédelmi bírságot az illetékes megyei (fıvárosi) szerv vezetıje a mulasztás személyi és tárgyi körülményeinek mérlegelésével szabja ki. A bírságot az OMMF számlájára kell befizetni, és kizárólag az egészséget nem veszélyeztetı és biztonságos munkavégzés céljainak támogatására lehet felhasználni. Az OMMF-re vonatkozó külön szabályok Az OMMF elsıfokú hatósági jogkörei a következık: Mőszaki projekt 15
Munkav delem Engedélyezi a vonatkozó rendeletek szerint a munkabiztonsági szakértık mőködését és az engedélyezésrıl nyilvántartást vezet. (Szakértıi engedélyt az kaphat, aki az adott területen meghatározott külön jogszabályi feltételeknek megfelel. Vissza kell vonni a szakértıi engedélyt, ha utólag ismertté válik olyan körülmény, amely szerint az engedély kiadásának feltételei nem voltak meg. A munkavédelemmel kapcsolatos hatósági jogkört gyakorló személy az illetékessége alá tartozó munkáltatónál munkabiztonsági szakértıi feladatokat nem végezhet.) Kiadja az egyéni védıeszközt minısítı bizonyítványt. A megyei vagy fıvárosi munkabiztonsági és munkaügyi felügyelıség felügyelıje elsıfokú hatóságként jogosult: a munkabaleseteket kivéve a közúti és légi közlekedéssel kapcsolatosakat kivizsgálni, a munkáltató figyelmét felhívni az egészséget nem veszélyeztetı és biztonságos munkavégzés követelményeinek teljesítésére, a munkáltatót kötelezni a feltárt hiányosságok határidın belüli megszüntetésére, a biztonságos munkavégzésre vonatkozó elıírások súlyos megszegésével foglalkoztatott munkavállalót a munkavégzéstıl eltiltani, a munkavállaló egészségét, testi épségét közvetlenül fenyegetı veszély esetén annak elhárításáig a veszélyes tevékenység, ill. üzem, üzemrész, munkaeszköz mőködésének, használatának felfüggesztését elrendelni, vizsgálatot elrendelni, ha a munkahely, az egyéni védıeszköz, a munkaeszköz vagy a technológia a munkavállalót közvetlenül veszélyezteti, vagy munkabaleset következik be, a munkabaleset bejelentését vagy kivizsgálását elrendelni, ha a bejelentést vagy a kivizsgálást elmulasztották, vagy nem a jogszabályban foglaltaknak megfelelıen végezték, a munkaeszköz és egyéni védıeszköz mőködését, használatát felfüggeszteni, ha az nem rendelkezik a megfelelı tanúsítvánnyal, ill. minısítı bizonyítvánnyal, a szabálysértésre vonatkozó külön jogszabály szerint eljárni. Az OMMF elnöke hatósági ügyekben felettes szervnek minısül a megyei (fıvárosi) felügyelıség vezetıje; ill. az OMMF által hozott határozatok vonatkozásában. A felügyelı felettes szerve hatósági ügyekben az OMMF. Az OMMF, ill. a megyei (fıvárosi) munkabiztonsági és munkaügyi felügyelıség hatósági jogköre nem terjed ki a külön jogszabályban meghatározott munka- és sugár-egészségügyi, az atomenergia alkalmazásával kapcsolatos sugárvédelmi feladatok ellenırzésére, a bányafelügyelet hatáskörébe tartozó hatósági ügyekre, továbbá a fegyveres erıkre és a rendvédelmi szervekre, amelyekre vonatkozóan az irányítási jogkört gyakorló miniszter látja el a munkavédelmi hatósági felügyeleti tevékenységet. 1.8. A munkavédelem és a szabvány Ha a termékeinket nemcsak idehaza, de külföldön is jó áron akarjuk értékesíteni, akkor kiemelt hangsúlyt kell helyezni a minıségi munkavégzésre és az ezt támogató minıségi rendszerek kialakítására. A minıségi munka megszervezésének egyik eszköze az egységes rendszerek alkalmazása. A termelıeszközök, technológiák országok közötti áramlása szükségessé teszi az elıírások és nemzeti érdekek védelmét. A biztonságos munkavégzésre vonatkozó igény minden országban megjelenik, ezért nemzetközi kooperációval olyan egységes rendszer hozható létre, amelyet minden felhasználó egységesen értelmez. A piacképességhez szükséges korszerő mőszaki ismereteket, elıírásokat a szabványok tartalmazzák. Az 1995. évi XXVIII. törvény a nemzeti szabványosításról alapján a következıképpen fogalmazhatjuk meg a szabvány fogalmát. 16 Mőszaki projekt
Munkav delem A szabvány elismert szervezet által készített vagy jóváhagyott olyan mőszaki dokumentum, amely általános és ismételten alkalmazható szabályokat útmutatókat tartalmaz. A mőszaki elıírások a termelés korszerősítését, a szolgáltatások színvonalának javítását, a minıség védelmét helyezik elıtérbe. A munkavédelem ugyancsak az egységes alkalmazás felé halad. A szabványosítás célja a különféle mőszaki-gazdasági feladatok egységes megoldási módjainak meghatározása, és így mind nemzeti, mind nemzetközi szinten elısegíteni a mőszaki fejlesztés eredményeinek széles körő felhasználását. A szabványrendszerekben megfogalmazott feladatok, elıírások segítik a gazdálkodó szervezeteket a piaci versenyben (3. ábra). 3. ábra. A termék és környezete A szabványok két alapvetı típusát különböztetjük meg: a formális és az informális szabványokat. A formális szabványokat legális vagy de jure szabványoknak is nevezzük, hiszen ezek a szabványkiadásra jogosult nemzeti vagy nemzetközi intézmények kiadványai, pl. ANSI (American National Standards Institut), ISO (International Organization for Standardization), BSI (British Standards Institution), DIN Deutsche Industrienonnen), MSZ (Magyar Szabvány). Az informális vagy de facto szabványokat olyan intézmények fejlesztik ki, amelyek széleskörő ipari elismertséggel rendelkeznek, de nincs akkreditáltságuk, pl. UNIX International, AT&T UNIX. Nemzeti szabványosítás Nemzeti szabványnak nevezzük azt, amelyet a nemzeti szabványügyi szervezet fogadott el és a nyilvánosság számára hozzáférhetı. A nemzeti szabványt nemzeti szabvány jellel kell ellátni (pl. BSI, DIN, MSZ). A Magyar Köztársaság nemzeti szabvány jele: MSZ (Magyar Szabvány). Alkalmazása általában önkéntes, de jogszabály kötelezıen is elıírhatja. A Magyar Köztársaság nemzeti szabványügyi szervezete a Magyar Szabványügyi Testület, amely kizárólagos jogkörrel, törvényi felhatalmazás alapján látja el a nemzeti szabványosítással összefüggı feladatokat. Feladatai közül a következıket emeljük ki: Mőszaki projekt 17
Munkav delem nemzeti szabványok kidolgozása, jóváhagyása, közzététele, visszavonása, nemzetközi szabványok nemzeti szabványként való megjelenítése, közremőködés a jogszabályok harmonizálásában, nemzeti szabvány jel használati rendjének kidolgozása, minıségbiztosítási rendszerek tanúsítása. Nemzetközi szabványosítás Nemzetközi szinten elismert szabványok kidolgozását, pl. az ISO Nemzetközi Szabványügyi Szervezet, vagy az IEC Nemzetközi Elektronikai Bizottság végez. A nemzetközi szabványosítási szervezetek regionális területen további szabványalkotói és fejlesztıi munkacsoportokat alakíthatnak. Ilyen pl. az európai szabványosítás, amelyben az EU-hoz (Európai Unió) és az EFTA-hoz (Európai Szabadkereskedelmi Társulás) tartozó országok illetékes szervei vehetnek részt, pl. CEN Európai Szabványügyi Bizottság, CENELEC Európai Elektronikai Szabványügyi Bizottság, ETSI Európai Távközlési Szabványügyi Intézet. Nézzünk egy példát a gépek munkavédelme területén az európai szabványosításban! A szabványok csak alap- és általános követelményeket írnak elı. Számos EN szabvány van kidolgozás alatt, amelyek konkrét és ellenırizhetı követelményeket tartalmaznak. (MSZ EN: azonos számmal ellátott nemzetközi szabványok szöveghő fordításai.) A biztonsági szabványok rendszere szisztematikus és hierarchikus felépítéső. A Gépek biztonságossága pl. az EN szabványrendszerben lehet: A típusú (minden gépet egyformán érintı biztonsági alapszabványok), B1 típusú (több gépet hasonlóan érintı biztonsági csoportszabványok), B2 típusú (biztonsági csoportszabványok különféle gépeken alkalmazható biztonsági vonatkozású eszközökhöz), C típusú (termékszabványok konkrét követelményekkel és biztonsági intézkedésekkel, amelyekbıl több száz van készülıben). 1.9. A munkáltatók és a munkavállalók kötelezettségei és jogai A munkavégzés személyi és tárgyi feltételei, valamint a környezet elemei a munkavégzés során állandóan változnak. Az egyensúly megteremtése az alapja az egészséges és biztonságos munkavégzésnek, amelynek megvalósítása a munkálta tó és a munkavállaló közös feladata. Ha az elızıek nem valósulnak meg, veszély- helyzet jön létre, ami balesethez vezethet. A munkáltatók kötelességei és jogai Az Mvt. szerint az egészséges és biztonságos munkavégzés módját a jogszabályok, rendeletek, biztonsági szabályzatok, szabványok keretein belül a munkáltató határozza meg. A munkáltató a következı általános elveket köteles figyelembe venni: a veszélyek elkerülése, a nem elkerülhetı veszélyek értékelése, a veszélyek keletkezési helyükön való leküzdése, a munkahely kialakításánál az emberi tényezı, a mőszaki fejlıdés eredményeinek alkalmazása, egységes és átfogó stratégia, amely kiterjed a munkafolyamatokra, a munka szervezésre és a munkakörnyezeti tényezıkre, a kollektív mőszaki védelem elsıbbsége az egyéni védelemhez képest, a munkavállalók ellátása megfelelı utasításokkal. 18 Mőszaki projekt
Munkav delem A munkáltató köteles a következı konkrét feladatokat ellátni a biztonságos munkavégzés érdekében. Minıségileg, ill. szükség esetén mennyiségileg is értékelni a munkavállalók egészségét és biztonságát veszélyeztetı kockázatokat, különös tekintettel az alkalmazott munkaeszközökre, veszélyes anyagokra és készítményekre, valamint a munkavállalókat érı terhelésekre. A meghatározott veszélyességi osztályokhoz és a munkavállalói létszámhoz igazodóan a rendeletben megjelölt idıtartamra munkavédelmi szakképesítéssel rendelkezı személyt alkalmazni. Az egészséges munkakörnyezet kialakításához és az egészségkárosodások megelızéséhez az illetékes miniszter rendeletében megjelölt szakképesítéssel rendelkezı személyeket (foglalkozás-egészségügyi szolgálatot) alkalmazni. A szükséges tájékoztatást és utasításokat kellı idıben megadni a munkavállalóknak. Rendszeresen meggyızıdni a munkakörülmények állapotáról, és az azzal összefüggı veszélyek figyelembevételével a megfelelı munkaeszközöket biztosítani a munkavállalók számára. Rendszeresen meggyızıdni arról, hogy a munkavállalók ismerik, ill. megtartják a rájuk vonatkozó elıírásokat. Új technológiák bevezetése elıtt kellı idıben megtárgyalni és elemezni az egészségre, valamint a biztonságra kiható tényezıket. Megfelelıen tájékoztatni a munkavállalót a szociális, egészségügyi lehetıségekrıl. Gondoskodni a megfelelı védıeszközökrıl és azok pótlásáról. Az egyéni védıeszközre jogosultak belsı rendjét írásban meghatározni. A munkabaleseteket és a foglalkozási megbetegedéseket bejelenteni, kivizsgálni, nyilvántartani. A munkáltató oktatás keretében köteles gondoskodni arról, hogy a munkavállaló munkába álláskor, munkahely vagy munkakör megváltoztatásakor, munkaeszköz átalakításkor, új munkaeszköz üzembe helyezésekor, új technológia bevezetésekor elsajátítsa az egészséget nem veszélyeztetı és biztonságos munkavégzés elméleti és gyakorlati ismereteit. A szükséges szabályok, utasítások és információk megszerzéséig a munkavállaló önállóan nem foglalkoztatható. A munkavállalók kötelezettségei és jogai Munkahelyen, iskolában és tanmőhelyben nagyon fontos az a magatartás, amellyel a baleset és a foglalkozási megbetegedés megelızése. A munkáltató kötelezettsége megteremteni az egészséget nem veszélyeztetı és biztonságos munkavégzés feltételrendszerét, a munkavállalókat pedig a munkabalesetek és a foglalkozási megbetegedések megelızésére vonatkozó kötelezettségek terhelik. A munkavállaló csak biztonságos munkavégzésre alkalmas állapotban végezhet munkát, az egészséget nem veszélyeztetı szabályokat meg kell tartania. A munkavállaló önkényesen nem kapcsolhatja ki, nem távolíthatja el és nem alakíthatja át a biztonsági berendezéseket. A munkavállalót a következı magatartási szabályok kötelezik: A rendelkezésére bocsátott munkaeszköz biztonsági állapotáról meg kell gyızıdnie, azt megfelelıen kell használnia, karbantartania. Az egyéni védıeszközt rendeltetésének megfelelıen kell használnia. A munkavégzéshez az egészséget és a testi épséget nem veszélyeztetı ruházatot kell viselnie. A munkaterületen fegyelmet, rendet, tisztaságot kell tartania. A munkája biztonságos végzéséhez szükséges ismereteket el kell sajátítania. Mőszaki projekt 19
Munkav delem Az elıírt orvosi vizsgálaton részt kell vennie. A veszélyt jelentı rendellenességet, üzemzavart tıle elvárható módon meg kell szüntetnie, vagy jelentenie kell a felettesének. A balesetet, sérülést, rosszullétet azonnal jelentenie kell. A munkavállaló jogosult megkövetelni a munkáltatójától: az egészséget nem veszélyeztetı és biztonságos munkavégzés feltételeit, a veszélyes tevékenységekhez a munkavédelemre vonatkozó szabályokban elıírt védıintézkedések megvalósítását, az egészséget nem veszélyeztetı és biztonságos munkavégzéshez szükséges ismeretek rendelkezésre bocsátását, a betanulási lehetıség biztosítását, a munkavégzéshez szükséges felszerelések, munka- és védıeszközök, az elıírt védıital, valamint a tisztálkodószerek és a tisztálkodási lehetıségek biztosítását. A munkavállalót nem érheti hátrány, ha az elızıekben felsorolt követelmények meg valósítása érdekében fellép, ill. a vélt mulasztás miatt jóhiszemően bejelentést tesz. A munkavállaló jogosult a munkavégzést megtagadni, ha azzal életét, egészségét vagy testi épségét közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné. Kiemelten kezelendı a magzatvédelem már a terhesség kezdeti szakaszától. 1.10. Munkavédelmi érdekképviselet, érdekegyeztetés A munkavállalók az egészséget nem veszélyeztetı és biztonságos munkavégzéssel összefüggı jogaik és érdekeik képviseletére jogosultak maguk közül képviselıt választani, ha a munkáltatónál foglalkoztatottak létszáma a 10 fıt, ill. a döntıen nem fizikai jellegő tevékenység esetén a 20 fıt meghaladja. A munkavédelmi képviselı jogosult meggyızıdni a munkahelyeken az egészséget nem veszélyeztetı és biztonságos munkavégzés követelményeinek érvényesülésérıl, különösen a munkahelyek, munkaeszközök és egyéni védıeszközök biztonságos állapotáról, a balesetek megelızésére tett intézkedésekrıl, a munkavállalók munkavédelmi felkészítésérıl. A munkavédelmi képviselı megválasztásakor a Munka Törvénykönyvének rendelkezéseit kell alkalmazni. Jogainak gyakorlását a Mvt. szabályozza. Ezeket a jogait rendeltetésszerően kell gyakorolnia, és emiatt ıt hátrány nem érheti. A munkavédelmi képviselı munkajogi védelmére a választott szakszervezeti tisztségviselıre vonatkozó szabályokat kell megfelelıen alkalmazni. Az egészséget nem veszélyeztetı és biztonságos munkavégzéssel kapcsolatos országos érdekegyeztetést a munkaadók, a munkavállalók érdekképviseleti szervezetei és a Kormány képviselıibıl álló, saját ügyrend szerint mőködı Munkavédelmi Bizottság látja el, amely érdekegyeztetést folytathat és jogosult: tárgyalni és állást foglalni a munkavédelemre vonatkozó szabályok kérdéseiben, részt venni a munkavédelem országos programjának kialakításában és felülvizsgálatában, javaslatot tenni a munkavédelmi bírság felhasználására. A meghatározott tevékenységet folytató és veszélyességi osztályba sorolt munkáltató munkavédelmi szakképzettséggel rendelkezı szakembert köteles foglalkoztatni. A munkáltatók tevékenységük alapján a következı munkavédelmi szempontú veszélyességi osztályokba tartoznak (ágazati számjelként a gazdasági tevékenységek egységes ágazati osztályozási rendszerére vonatkozó KSH közlemény számjele szerepel). 20 Mőszaki projekt