www.ungarn-in-berlin.de 2005. december 21. szám, ára: 2,00 euró Magyar Egyesület Berlin e.v. Riport idei kirándulásunkról Erdélyi napok 1. nap: Nagyvárad E számunk tartalmából: Nő a csúcson Egyesületi rendezvényeinkről Tagjaink véleménye az egyesület működéséről A DUG jubileuma elé Honosodom 2. rész Film- és könyvvilág Új ízek Bözsike konyhájából Habozás és határozottság egyszerre volt jellemző erre az egyesületi kirándulásra: Többszöri nekifutásra volt szükség, de amikor tavaly elhatároztuk, hogy igenis 2005-ben Erdélybe megyünk kirándulni, akkor már semmi sem tántoríthatott el szándékunktól. Ősszel kezdtük el a szervezést, többször változott a részvevők listája, és végül 13-an kerekedtünk fel 2005. május 11-én kora reggel Budapestről erre a kalandnak mondható hatnapos útra. Kaland volt már az elején, amikor megláttuk a buszt. Titkon talán többen is azt gondoltuk a nem éppen csekély részvételi díj tudatában, hogy valamiféle összkomfortos járgány vár bennünket. Hát, nem az várt! Sofőrrel együtt 15 fő szállítására éppen hogy képes, munkásszállító kinézetű, román rendszámú négykerekű állt ott, utánfutóval: anélkül a cuccunknak Pesten kellett volna maradnia. Mind a mai napig nem tudtam megfejteni, hogy ezt a buszt az út szervezője Nick Kati azért választotta-e, hogy titokban tarthassuk, honnan jöttünk, vagy gyakorlati okokból: mert ismeri a romániai utak állapotát. Esős reggelen indultunk, a hangulat mégis kiváló volt, hiszen Kati pálinkával, sós sütivel várt bennünket, és az előző esti, Klekot Ági tiszteletbeli tagunkkal töltött néhány kellemes óra is élénken élt még bennünk. Aztán elindultunk, de csakhamar meg is kellett állnunk: Kati csomagja a találkozóhelyen maradt! Milyen jó, ha van kéznél egy fürge, katonás, Feri névre hallgató férj, aki a poggyászt utána hozza az embernek! Feri másnap csatlakozott hozzánk, s valahogy vagy ő volt a kézi sebességváltó, vagy mégis automata volt a busz, mindenesetre sámlijával kész bűvészmutatvány volt több napon keresztül azon a helyen ülni, ahol ő ült. Az állásidőt behozandó a buszsofőr úgy rákapcsolt, hogy nemegyszer féltettük a lakosság testi épségét azokban a falvakban, amelyeken keresztülszáguldoztunk (no persze saját magunkét is). Ekkor gyakoroltuk be mi, az utolsó sorban ülők, azt az egész kiránduláson vissza-visszatérő mozdulatot, hogy néha hátrafordítottuk fejünket, vajon utánunk fut-e még az utánfutónk. Csakhogy Kolozsvárig azért tettük ezt, mert hátha lemarad a kétkerekű szekrény a nagy rohanásban, míg Erdélyben sofőrt és (Folytatás a 10.oldalon)
2005. december 2. oldal Mitgliederversammlung des Bundes Ungarischer Organisationen in Ulm Der neue BUOD-Vorstand (auf dem Foto im Innenhof des Forts in Ulm von links nach rechts): Szabolcs Szilágyi, Miklós Török, Ákos Barcsay, Mária Urban aus dem Vorstand der Ungarischen Vereinigung Berlin, Dr. Kornél Klement (Vorsitzender), Magda Baczur, Dr. Béla Csaba Hatvany. Der neue stellvertretende Vorsitzende Péter Tamás fehlt auf dem Bild. ten anzusehen, vor allem das beeindruckende Münster, die stimmungsvolle Altstadt, das lehrreiche Museum der Brotkultur und natürlich auch die schöne blaue Donau, die allerdings hier so wie auch in Budapest zumindest nicht himmelblau ist. In den Räumen des Ulmer Ungarischen Kulturvereins in der wildromantischen alten Festung Fort Unterer Kuhberg begann unsere Zusammenkunft mit dem Bericht des BUOD-Vorsitzenden, Dr. Kornél Klement (Frankfurt/ Main). Er konnte darüber berichten, dass in den vergangenen zwei Jahren unsere Tätigkeit weiterhin auf der Grundlage unserer Satzung stattfand, d.h. Koordinierung der Arbeit der ungarischen Organisationen zur Pflege der ungarischen Kultur und Tradition, Repräsentation der Vereine bei staatlichen Stellen des öffentlichen Lebens, Förderung der Völkerverständigung u.a. In diesem Sinne konnten z.b. deutschlandweite Rundreisen mit erfolgreichen Auftritten von ungarischen Künstlern, Politikern und Schauspielern organisiert, zentrale Feierstunden am ungarischen Nationalfeiertag durchgeführt (in Bonn sowie in Berlin), staatliche Institutionen zwecks besserer Zusammenarbeit informiert (z.b. die Deutsch-Ungarische Parlamentariergruppe des Deutschen Bundestages) sowie Ausschreibungen Leinefelde mit dem ungarischen Pápa mitwirkten. Schließlich war auch eine kleine Delegation aus Ungarn mit dem Angebot angereist, für unsere Kinder Sommerlager mit Sprachunterricht und Programm zum Kennenlernen von Land und Leuten zu organisieren. Bei der Zusammenkunft von etwa 30 Teilnehmern ungarischer Abstammung darf die Gemütlichkeit nicht fehlen. Nach zahlreichen Gesprächen über unseren bi- sowie multikulturellen Alltag mit alten und auch neuen Bekannten in den Pausen und am Abend bei feinen Am 5. und 6.11.2005 fand in Ulm die Mitgliederversammlung des Bundes Ungarischer Organisationen in Deutschland e.v. (BUOD) statt. Zu dieser Veranstaltung, die seit Gründung des BUOD im Jahre 1993 in zweijährigen Abständen stattfindet, kamen Delegierte von 10 der 18 Mitgliedsorganisationen, so auch von unserer Berliner Ungarischen Vereinigung, ferner ein Vertreter der Ungarischen Botschaft sowie einige Gäste. Unsere vierköpfige Delegation reiste schon einen Tag früher hin, um einige Ulmer Sehenswürdigkei- Bund Ungarischer Organisationen in Deutschland e.v. der ungarischen Regierung zu Sprach- und Hochschulstudien an hiesige Jugendliche bzw. Abiturienten vermittelt werden. Einen interessanten und vielversprechenden Beitrag lieferten die anwesenden Gäste: Vertreter neu gegründeter Vereine, bei denen bereits Kulturveranstaltungen mit ungarischen Künstlern stattfanden (aus Karlsruhe) oder die sehr erfolgreich bei der Begründung einer Städtepartnerschaft ihres Ortes ungarischen Speisen und Weinen erfüllten dann witzige Geschichten, deftige Gedichte und natürlich ungarische Volkslieder den Raum bis nach Mitternacht. Gestärkt durch neue Ideen, mit neuen Vorhaben für das nächste Jahr das 50. Jubiläum des ungarischen Aufstandes von 1956 verabschiedeten wir uns am Sonntagnachmittag. Wir danken dem Ulmer Kulturverein für die sehr gute Organisation der Mitgliederversammlung und für die stimmungsvolle Gestaltung der Zusammenkunft. Ferner wünschen wir dem neugewählten Vorstand unter dem alten Vorsitzenden viel Erfolg bei der Arbeit (der Verfasser dieses Artikels kandidierte nicht wieder). Viszontlátásra in 2 Jahren! Dr. László Hetey in Südwestpresse Ulm
3. oldal 2005. december Kedves Olvasónk! Még tart a Magyar Egyesület jubileumokban gazdag éve. Így mostani számunkban is találhatók még ezzel kapcsolatos oldalak. Mindenekelőtt a 14.-15. oldalra hívjuk fel a figyelmet, ahol kiértékelést közlünk a tavasszal kiosztott kérdőívre adott válaszokról. Érdemes beleolvasni, sok új ötletet, elképzelést lehet benne találni egyesületi életünk jövőjét illetően. Lapunk 18.-19. oldalán kicsit nosztalgiázunk: Egyszer volt A 10 éves Berlini Híradó eddigi teljes termése látható, vagy legalábbis teljes termését kitevő, eddig megjelent 20 számának címlapja. Igaz, kettő hiányzik, de ez már e számunk rejtvényére tartozó tényállás. És végül: a jubileumi kirándulásnak szánt pünkösd körüli erdélyi utazás. Négyen is összefogtak a részvevők közül, hogy részletes beszámolóval azoknak is nyújtsanak érdekes impressziókat az útról, akiknek nem volt módjuk vagy éppenséggel kedvük eljönni Erdélybe. Öt teljes oldalt szántunk erre, de még így is kimaradt számos részlet, anekdota, amelyek nélkül tulajdonképpen nem teljes a majdnem egy hetes utazásról adott kép. A Berlini Híradó 22. száma a Magyar Egyesület Berlin e.v. következő évi közgyűlésére jelenik meg: 2006. április 29-én. A szerkesztőség írja Pl. az utazás első napján Bánffyhunyadon áthaladva megpillantott, némelyik kastélyt is leköröző cigányházak, amelyek megépítésének anyagi vonatkozásait csak sejteni lehet Pl. a második nap különös étteremlátogatása a Tordai-hasadékhoz közeli Sínfalván, ahol ritka látvány tárult elénk: pörkölt címen egy lapostányér közepén egy tükörtojás éktelenkedett, mindenféle-fajta húsdarabkákkal körbedíszítve. Maga az étterem egyébként hűvös eleganciát sugárzott, olyannyira, hogy sörünkbe belekóstolva megjegyeztük: árpalevünk szobahőmérsékleten van, tehát jól be van hűtve. Pl. a május 13-i tudósítás alatt említett pünkösdi királyi pár megválasztásának részletei Erdmann Erzsi és a kolozsvári buszsofőr vitték el a pálmát, amelyről készült ugyan felvétel, de ezeket közzétenni egyszerűen nem merjük, mert a királyi címért folyó vidám küzdelem versenyszámainak állóképei néhol szinte kompromittálóan félreérthetőek. Pl. a hazautazás során Kolozsváron tartott szünet, amikor is sofőrt váltottunk. Az átadás alatt betértünk egy kínai étterembe kínaiba, amikor Erdélyt jöttünk megismerni!, s ott elismerésre méltó bemutatót tartott a pincéri gárda abból, hogyan kell kínai étteremben a vendégeket hosszú-hosszú percekig megvárakoztatni, hogy végül megkapják meglepetésüket: a vendégek ugyanis egyáltalán nem tudták, pontosan mit is rendeltek Kellemes olvasást! Eva Gyöngyösi Júniusban kaptuk a szomorú hírt: Hosszú betegség után 79 éves korában eltávozott körünkből Eva Gyöngyösi, aki korábban öt évvel ezelőtt meghalt férje, a Magyar Egyesület elnöke, majd tiszteletbeli elnöke, Gyöngyösi Albert oldalán, azután Gyuszi nélkül is közöttünk maradva szorgalmas, érdeklődő látogatója volt rendezvényeinknek. Kedves emlékét mindig őrizni fogjuk!
2005. december 4. oldal Az Európai Unió legnépesebb államát, a 82,5 millió lakosú Szövetségi Köztársaságot hamarosan egy hölgy irányítja. Az ismeretlen keletnémet fizikuskutatóból másfél évtized alatt a nagypolitika csúcsára katapultált Angela Merkel nehéz örökséget vesz át Gerhard Schröder kancellártól. A Berlini Híradó kedves olvasóinak Mogyorósi Géza mutatja be a CDU elnök asszonyát. Örülök, ha más nők is bátorságot merítenek kancellárrá választásomból nyilatkozta a televízióban a voksviadal utáni több hetes politikai sakkjátszma végeztével Angela (Dorothea) Merkel. A zárkózottsága ellenére brilliáns vitapartnernek megismert, keveset mosolygó CDU vezér az ismeretlenségből egy évtized alatt jutott el a legnagyobb közép-európai konzervatív párt élére. Újabb öt esztendőnyi munkával érte el, hogy a Kereszténydemokrata Unió kancellárjelöltje lett, majd a szerény őszi választási győzelmet követően komoly áldozatok árán (lapunk novemberi megjelenésekor) nagykoalíciót alakíthat a szociáldemokratákkal. De ki is ez az asszony? Kisúttörő a templomban Merkel 1954. július 17-én Hamburgban született. A nyugatnémet Hanza-városból három éves korában került az NDK-ba, mivel protestáns lelkész édesapját oda helyezte az egyházi hivatal. Apám nagy hangsúlyt helyezett a logikai szigorra, az érvelés tisztaságára emlékezett keresztény indíttatására a Mein Weg (Utam) című kötetben a politikusnő. Anyámtól a normális hétköznapi életvitelt és főleg az improvizálást tanultam fogalmazott a három évvel fiatalabb öccsével és 10 esztendővel ifjabb húgával Templinben felcseperedett Merkel. Az első maradandó történelmi élmény 1961 nyarán érte a kis Angelát. Egyrészt a hamburgi anyai nagyanyával, meg testvérével és szüleivel egy kölcsönzött Volkswagen Bogárral bejárták Bajorországot, másrészt hosszú időre ez NŐ A CSÚCSON Angela Merkel lesz Németország új kancellárja volt az utolsó nyugati utazásuk, hiszen akkor augusztusban megépült a berlini fal, s mint német családok millióit, Merkel famíliáját is szétszakította a beton-szögesdrót Mauer. A néhány héttel korábban még az NSZK-ban vidáman autót vezető édesapa Mecklenburgba visszatérve élete legszörnyűbb hangulatú miséjét tartotta a falépítés másnapján. Minden ember sírt a templomban Kilencéves korából származik Angela Merkel második precíz politikai emléke: édesanyjától értesült arról, hogy meggyilkolták az amerikai elnököt, a magát a Spree-nél 1963 derekán berlininek valló Ich bin ein Berliner John F. Kennedy-t. A vallásos neveléssel párhuzamosan az úttörőmozgalomba is bekapcsolódó, jól tanuló Angela a matematikát, az oroszt és az angolt szerette a legjobban. (Nyelvtudásának a nagypolitika porondján mind a mai napig hasznát veszi: Mi, külhoni tudósítók, hallhattuk már, amint Merkel oroszul szólt Horn Gyulához, avagy Schröder Kreml-beli barátjához, Vlagyimir Putyinhoz. Nyári washingtoni útjára sem kellett volna feltétlenül tolmácsot vinnie magával a hívei által angolosan Angie -nek becézett pártvezérnek.) Újabb sorsdöntő dátum a leendő kancellárnő számára 1968, a prágai tavasz. Hát hol vakációzzon akkoriban Merkel a családjával, ha nem Csehszlovákiában?! A templom és az iskola, a nyugatnémet tévéadás és az FDJ a keletnémet KISZ között ingázó, szavait megfontoló, társainál kissé komolyabb kamaszlány leginkább a sporttal, a rajzolással állt hadilábon. A lipcsei egyetem fizika-orosz szakára persze nem kerülhetett volna be, ha nem tagja a kékinges Szabad Német Ifjúság -nak (FDJ). Humorára, lelkitesti erejére jellemző, hogy még a sportolásba is beveti magát, hogy a megadott szintidő alatt fussa le a 100 métert, mert az ugyebár nélkülözhetetlen volt az NDK-ban a diploma megszerzéséhez. Ennek 1978-ban jött el az ideje, majd Kelet- Berlinben a Tudományos Akadémia Központi Kutatóintézetében helyezkedett el. A rendszerváltásig ott dolgozott, politikai karrierje a berlini fal ledőlésekor indult. A két német állam újraegyesítése küszöbén, 1990-ben a Demokratikus Ébredés mozgalomban szerzett pár hónapos tapasztalatait már az alig fél évet élt keletnémet átmeneti kormány egyik szóvivőjeként kamatoztatta. Ismeretes: erre az időszakra esett az NSZK és az NDK pénzügyi, gazdasági, szociális uniója, a keletnémet márka megkeményedését csak negyed évvel élte túl a Német Demokratikus Köztársaság. Merkel 36 évesen lett a Helmut Kohl kancellár vezette Christlich- Demokratische Union tagja és parlamenti képviselő. Startolt a karrier-rakéta! Angie a CDU egyik alelnöki posztján 1991-ben bukkant fel. Kohl bizalmát tükrözte az is, hogy bevette keresztény-liberális kabinetjébe. A bonni Nő- és Ifjúságügyi Szövetségi Minisztérium élén 1994-ig, majd a környezetvédelmi tárcánál 1998-ig testközelből szembesült a fiatal politikus asszony az újraegyesítés zömében előre nem sejtett problémáival. Mecklenburg-Előpomerániában 1993-tól pártja tartományi elöljárójaként azokra a nehézségekre is felfigyelt, amelyeket a távoli Bonnból nem láthatott. A keresztény-szabaddemokrata koalíció rohamos nép-
5. oldal 2005. december szerűségromlását jelezte, hogy a CDU/CSU 1994-ben addigi legrosszabb választási eredményét érte el. Kohl csupán egy paraszthajszállal győzött. Az akkori 41,5 százalék a kilencvenes évek második felében tovább apadt, s mire elérkezett 1998 szeptembere, látszott, hogy nincs megállás a lejtőn. Kohl, aki rekordideig, 16 évig volt hatalmon, a választási vereség miatt lemondott a CDU elnöki tisztéről. Utóda Wolfgang Schäuble lett, aki az 1998. novemberi, bonni rendkívüli kongresszuson 93,4 százalékkal kapott bizalmat. A főtitkári pozíciójába még egy ideig kapaszkodó Peter Hintze Angela Merkelnek volt kénytelen átadni székét. Ez komoly lépcsőfokot jelentett a miniszterből ellenzéki politikussá lett asszony felfelé ívelő karrierjében. Senki sem gondolta volna, hogy Kohl titkos trónörökösei közül Schäuble hamarosan kikerül a kereszténydemokraták élcsapatából, és a konzervatív pártok történetében szokatlan módon egy középkorú amazon veszi át a CDU gyeplőjét no meg ostorát! 2000 viharos tavaszán éppen Kohl nevelt lánya távolodott el leglátványosabban az ex-kormányfőtől, így remélve, hogy tiszta vizet csorgathat a poharakba. Az elkerülhetetlen, de mégis csak tesséklássék végrehajtott nemzedékváltás a konzervatívok számára bebizonyította, hogy Angela Merkel fáradhatatlan, a kritikák kereszttüzében is higgadtan politizáló pártvezér. Magas szimpátiaindexe ellenére azonban hónapokon belül érzékelhető volt, hogy gazdasági téren a polgárok inkább számítanak a bajor miniszterelnökre, Edmund Stoiberre. 2002 januárjában egy időre szertefoszlott egy leendő kancellárnő víziója, és a sikeres délnémet kisebbik uniós párt elnöke, Stoiber lett a kereszténypártok közös kormányfőjelöltje. A 600 ezres tagságú CDU-t irányító Merkel és a 180 ezres bajor CSU frontembere, Stoiber, 2002 őszén még nem tudta leváltani a Gerhard Schröder vezette SPD-Zöld koalíciót. Arra még munkával zsúfolt három esztendőt kellett várni. 2005. szeptember 18-án, seregnyi tartományi választás diadala után a kereszténypártok lettek a befutók. Az önmaga elleni bizalmatlansági indítvánnyal és előrehozott választásokkal blöffölő Schröder szociáldemokratái csupán 34,2 százalékot szereztek, míg a rivális konzervatívok 35,2 százalékkal büszkélkedtek. Az urnacsata eldőltekor mindkét néppárt, az Uniósok és az SPD is, győztesként ünnepelte magát. Három hetes kötélhúzás, politikai pókerparti után látta csak be a kancellár, hogy át kell adnia posztját az 51 esztendős Merkel asszonynak. Cserébe nyolc miniszteri tárcát kaptak a szocdemek a berlini nagykoalícióban. Németország legelső női kancellárja így a politológusok többféle előítélettel kell hogy megküzdjön majd a jövőben is. Az új berlini hivatalát november végén elfoglaló politikusnő szokatlan gyors pártkarriert futott be a felső vezetésében szinte csak férfiakat elfogadó Kereszténydemokrata Unióban. Ráadásul egy NDK-ból származó asszonyt, egy úgynevezett ossi -t, röpítettek a választó polgárok a wessi dominanciájú Németország kormányának élére. A második férjével élő, gyermektelen Angela Merkel már eddig is szokatlan dinamizmussal dolgozott, rendszeresen ostorozva a 2005 őszén koalíciós partnerré lett szociáldemokratákat. Most az együttműködésre kell helyeznie a hangsúlyt korábbi ellenlábasaival, hogy a megkezdett németországi reformok, az új adórendszer révén mérsékelni lehessen a 21. században tartósan tíz százalék feletti munkanélküliséget, s friss impulzust kapjon az exportsikerek ellenére is gyengélkedő német gazdaság. A szűkre szabott szabadidejében szívesen olvasó, kerékpározó új berlini kormányfő jól ismeri Magyarországot, többször járt hazánkban. A kijelölt kancellárnő októberben külföldi miniszterelnökök közül legelsőként Gyurcsány Ferencet fogadta hivatalában. (Megjelenik karácsonyra a Német kancellárok 1949-től napjainkig című könyvben Budapesten.) Goya sor a Múzeumszigeten Jó, hogy elmúltak azok az idők, midőn Közép- és Kelet- Európában a mindennapok természetes velejárója volt a sorban állás. Ma már a bürokrácia sajna, örökéletűnek tűnő erődítményeit leszámítva ritkán kell órákat várakoznunk. Hacsak nem Pesten francia piktorok, Budán Munkácsy miatt, netalán tavaly Berlinben a New York-i Museum of Modern Art (MoMa) alkotásaira kiéhezve. A német fővárosban szerencsére idén is akadt olyan tárlat, amely miatt érdemes volt próbára tennünk a türelmünket. A Francisco Goya (1746-1828) festményeiből, grafikáiból és különböző technikákkal készült alkotásaiból nyílt seregszemle remekművekkel csábította a publikumot. Tikkasztó kánikulában és 15 fokos, kora őszies záporban egyaránt többórás sorok kígyóztak a Régi Nemzeti Galéria előtt, mivel egyszerre csak 300 ember tartózkodhatott a pazar termekben. A közelmúltban restaurált, 19. századi Alte Nationalgalerie méltó helyszíne volt a sokoldalú spanyol zseni képeinek. A színek és témák kavalkádja egy izgalmas tragédiáktól sem mentes sorsú nagy művész pályafutását vázolta fel. Láthattunk az inkvizíciót, a nők elnyomását bíráló műveket, a spanyol asszonyok emancipációját hirdető divattörténeti szempontból is lenyűgöző munkákat, meg a bikaviadalok véres izgalmát megörökítő vásznakat. Ledér aktok, fejedelmi portrék és önarcképek, vallási és nagyon is e világi alkotások váltakoztak. Nekem Goya faliszőnyegei okozták a legkellemesebb meglepetést. Noha szülővárosomban, Budapesten, és Madridban a kilencvenes években is láttam már néhányat a mostani válogatásból, nagyon csábít a gondolat, hogy az ősszel Bécsbe átköltöztetett remekműveket a császári fővárosban újfent megcsodáljam. (mogyorósi)
2005. december 6. oldal 44 éve épült a berlini fal 15 éve újraegyesült Németország Senkinek sincs szándékában falat emelni Kerek évfordulókban idén sincs hiány Közép-Európa legnépesebb államában. Hat évtizede fejeződött be a második világháború, s a most ősszel lesz 15 esztendeje, hogy újraegyesült Németország. A két történelmi pillanat közötti korszak nagy tragédiája volt a berlini fal 1961. augusztus 13- án épp 44 éve megkezdett építése, mely nem csupán egy várost, egy nemzetet, hanem egy egész kontinenst szelt politikailag, ideológiailag ketté. A két német állam 1949-es megalakulása és a berlini fal 1961. augusztusi megépítése között mintegy 3 millió keletnémet állampolgár menekült el a Német Demokratikus Köztársaságból Nyugat-Németországba (köztük Hans-Dietrich Genscher, későbbi nyugatnémet külügyminiszter és alkancellár). A szovjet katonai segítséggel pillanatok alatt levert 1953. június 17-iki berlini munkásfelkelés már korán jelezte az NDK kommunista irányításának, hogy Sztálin halálát követően megváltozott az emberek viszonya a szocializmushoz, a tervgazdálkodáshoz, a jegyrendszerhez. Az NSZK-ban az ötvenes években a háború utáni talpraállás már egyenesen gazdasági csodába ment át: kellett a munkaerő, ezért tárt karokkal fogadták a keletnémet áttelepülőket, a külföldi vendégmunkásokat és az 1956-os magyar emigránsokat is. A kelet-berlini vezetés mind szorultabb helyzetbe került: a különleges státusú Nyugat-Berlinen keresztül gyakorlatilag ki-be lehetett járni az NDK-ba. A kémek is otthonosan érezték magukat a Spree-folyó nyugati partján, noha fel-felröppentek olyan hidegháborús pletykák, hogy a kelet-berlini kommunisták falat szándékoznak felhúzni a város orosz zónája és az amerikaibrit-francia övezet közé. Alig két hónappal a tragikus építkezés megkezdése előtt, 1961. június 15-én, a 68 esztendős Walter Ulbricht a Német Szocialista Egységpárt garanciájaként leszögezte: Niemand hat die Absicht, eine Mauer zu errichten Az azóta legendássá lett Senkinek sincs szándékában falat emelni beszéd ekképpen folytatódott: Amint már korábban mondtam, szerződéses kapcsolatra törekszünk Nyugat- Berlin és a Német Demokratikus Köztársaság között. Ez a legegyszerűbb és legnormálisabb módja ezen kérdés szabályozásának. Ha jól értem (a kérdést), akkor Nyugat- Németországban vannak olyan emberek, akik azt szeretnék, hogy az NDK mozgósítsa a fővárosi építőmunkásokat, hogy azok egy falat emeljenek, igen? Én nem tudok ilyen szándékról, mivel építőmunkásaink elsősorban lakóházakat építenek, s ez teljesen leköti a munkaerejüket. Ulbricht kijelentése a politikai cinizmus iskolapéldája volt, ugyanis augusztus 13-ára lett szabad kapacitásuk a kelet-berlini kőműveseknek, és megkezdődhetett a német nép kettészakítottságának szürke szimbólumává vált Mauer felhúzása. Nyugat-Berlin akkori kormányzó főpolgármestere a későbbi bonni kancellár, Willy Brandt volt: élete egyik legszomorúbb napja lett 1961. augusztus 13. A betonszögesdrót monstrum ellen már augusztus 16-án negyedmillió nyugat-berlini tiltakozott Brandt munkahelye, a Schöneberg kerületi Városháza előtt, követelve, hogy a szövetséges hatalmak energikusan válaszoljanak a kommunisták lépésére, és őrizzék meg a szigetváros szabadságát. Hat nappal a fal felhúzása után az amerikai elnökhelyettes, Lyndon B. Johnson Nyugat- Berlinbe repült és Washington szolidaritásáról biztosította az embereket. (Az iraki diktátor Szaddám Huszein birodalmának 2003. tavaszi megtámadásakor többek közt ezért is vette oly zokon George W. Bush, az Egyesült Államok elnöke Németország Őrtorony 1962-ben és személy szerint Gerhard Schröder kancellár háborúellenes álláspontját, a NATO szövetséges NSZK úgymond szolidaritásának hiányát az USA-val.) Konrad Adenauert rengeteg kritika érte 1961 nyarán, hogy csak több mint egy héttel a tragikus események után látogatott Berlinbe. A bonni kancellár azonban megnyugtatta (?) a város lakóit: bár a helyzet komoly, de nincs ok a pánikra. A vélemények a NATOtagországokon belül és az ENSZ-ben is megoszlottak arról, hogy a keletberlini vezetés, avagy Nyikita Hruscsov és moszkvai elvtársai voltak-e felelősek a fal felhúzásáért, amely közel három évtizedre bebetonozta a német újraegyesítés ügyét. A belnémet határokon, illetve a falnál történt szökési kísérlet során mintegy ezer ember veszítette életét: az utolsó halálos áldozat egy húszéves keletnémet srác volt 1989 elején Berlinben A fal végül is bő 28 évig állt. A keleti oldalán farkaskutyákkal és kalasnyikovos katonákkal őrzött, összesen 155 kilométer hosszú Mauer - t Nyugat-Berlinben tarka graffitik díszítették: a mostani turisták itt-ott még rábukkanhatnak ilyen mementókra, de nincs könnyű dolguk, mert az eredeti fal 99 százalékát 1989. november 9-ének történelmi éjszakája óta már eltakarították a serény buldózerek. (A Friedrichstrasse-i Checkpoint Charlie-nál a Mauermuseum megtekintése szinte kötelező programja a Berlinbe első alkalommal látogató vendégeknek.) Az újraegyesítése 15. évfordulóját október 3-án ünneplő Németország régi-új fővárosa, ha nem is Európa legszebb, de mindenképp egyik legizgalmasabb metropolisa lett. 1989 novemberében Mogyorósi Géza
7. oldal 2005. december News 2005/06 Abschlussbericht Jugendaustausch 2005 Auch in diesem Jahr haben wir es möglich machen können, dass Jugendliche, die größtenteils aus sozial schwachen Familien kommen, am Jugendaustausch zwischen deutschen und ungarischen Schülern teilnehmen konnten. Die deutschen Jugendlichen waren vom 5. bis 17. Juni zu Gast in Heves (Ungarn). In Zootzen konnten die deutschen Teilnehmer aus Gransee vom 23. Juni bis 3. Juli 2005 ungarische Jugendliche aus Heves (Ungarn), Fülek (Slowakei) und Nagyvárad (Rumänien) begrüßen. An beiden Begegnungsstätten arbeiteten die Teilnehmer in diesem Jahr am Projektthema Speisen und Völker Wildkräuter als Heilund Gewürzpflanzen. Schon in den Heimatländern hatten sich die Jugendlichen mit der Thematik befasst. Sie sammelten Heilkräuter und Gewürzpflanzen und erkundigten sich in ihrem Umfeld, bei Eltern und Großeltern, in Büchern sowie im Internet über deren Verwendung. Sie sammelten aus alten Büchern außergewöhnliche Rezepte und bereiteten leckere Dinge zum gemeinsamen Treffen vor (z.b. Gelee aus Holunder, Holundersirup, Honig aus Löwenzahnblüten und Marmelade aus Waldbeeren). An den Länderabenden erfuhren die Jugendlichen viel über Volkskunst, Traditionen und Kultur des anderen Landes. Ausflüge und Besichtigungen (z.b. Kräutergarten, historisches Museum, Budapest bzw. Fürstenberg, Gransee, Ravensbrück), gehörten natürlich auch zum Programm. Während der 4 Länderabende in Zootzen konnten die Jugendlichen viel über Volkskunst, Traditionen und Kultur der jeweiligen Länder erfahren. Die Jugendlichen knüpften Freundschaften, die sich auch in Brieffreundschaften fortsetzen. Die Teilnehmer aus Ungarn, der Slowakei und Rumänien sprachen die ungarische Sprache. Einige der ausländischen Jugendlichen erlernen in ihren Heimatschulen die deutsche Sprache. Jedenfalls waren die ungarischen Jugendlichen bemüht, ihre Kenntnisse der deutschen Sprache zu festigen und zu vertiefen. Die deutschen Jugendlichen lernten einige ungarische Vokabeln. Mit Hilfe von Dolmetscher, Wörterbuch, Händen und Füßen, Papier und Bleistift war Verständigung auf teilweise doch recht lustige Weise möglich. Alle verstanden sich gut, und so verging die gemeinsame Zeit viel zu schnell und der Abschied war tränenreich. Die Ergebnisse des Projektes eine Mappe mit gepressten Pflanzen (Herbarium), Information über die Heil- und Gewürzpflanzen sowie Rezepturen verbleiben an den beteiligten Schulen zur weiteren Verwendung im Unterricht. Während der Vorbereitung, der Treffen und der Nachbereitung diskutierten wir organisatorische Fragen, Projektthemen und Finanzierungsmöglichkeiten. Mit Engagement und Idealismus versuchen wir und unsere Partner auch 2006 und in den weiteren Jahren, einen Jugendaustausch durchzuführen. Dabei wird es immer schwieriger, die notwendigen finanziellen Mittel aufzubringen, zumal unsere Partner aus den osteuropäischen Ländern nicht in der Lage sind, Teilnehmerbeiträge zu erbringen, um Jugendlichen aus sozial und wirtschaftlich benachteiligten Familien eine Projektbeteiligung zu ermöglichen. Im Jahre 2006 soll es wieder zu einer bilateralen Begegnung mit deutschen und ungarischen Kindern kommen, und zwar mit 30 deutschen lern- oder geistig behinderten, erziehungshilfebedürftigen Förderschülern. Die deutschen Teilnehmer fahren vom 19. bis 29. Juni nach Heves. Die ungarischen Kinder aus Heves sollen vom 6. bis 15. Juli 2006 unsere Gäs- Mitglieder der Gruppe aus der Slowakei Im Kräutergarten mit der slowakischrumänischen Gruppe Zweimal in Heves te sein. Wir wollen sie wieder in Zühlsdorf unterbringen, da Zootzen zu weit weg und relativ teuer war. Das multilaterale Projekt sollte 2006 eigentlich in der Slowakei oder Rumänien stattfinden. Aber dort gibt es noch zu viele Probleme. Deshalb hat sich Heves bereit erklärt, die 3. multilaterale Begegnung vom 21. August bis 2. September 2006 zu organisieren. Voraussetzung ist aber eine Förderung durch die EU. Das Projektthema soll etwa so lauten: Unsere Umwelt geht alle etwas an! Nach Informationen von Christa Haeselbarth
2005. december 8. oldal A Magyar Egyesület tavaszi- 2005. évi közgyűlés: Elnöki beszámoló A találkozón élénk véleménycsere alakult ki a Berlini Híradó körül, amelyet a tagság a jövőben is hasonló magas szinten szeretne olvasni. 2005. május 11.-16.: Erdélyi kirándulás A képen látható Gyilkos-tóról az erdélyi riportban, a 13. oldalon írunk részletesebben. 6. Mai 2005: Letztmalig im Café Marika (siehe Seite 15) 2005. június 25.: Rigó Erik estje Tiszteletbeli tagunk, aki korábbi életében Tata városi rendőrkapitánya volt, magáncégével is pályán maradt: Magánnyomozói irodát nyitott, s azt sikeresen működteti még Pesten is, amint hallhattuk júniusi találkozónkon. 2005. augusztus 14-én Tegelben Az igen kifejező felvételeken vendéglátóink láthatók: Braune Ágnes és férje, Jörg, akik gondoskodtak a kiváló hangulatról, nem feledkezvén meg arról sem, hogy a jelenlévő gyermekeknek is legyen vidám időtöltésük. Steppat Teréz esernyője pedig igen hasznos volt a sajnos kissé esős délutánon. 2005. szeptember 2.: Törzsasztal új helyen A nyáron végbement keresés és alapos mérlegelés után megszületett a döntés: szeptembertől a Magyar Egyesület Törzsasztala Lichtenbergbe költözött, Tatár Gyuri kis kocsmájába, azaz a Kleine Kneipe Zum György -be. Gyuri és felesége, Margitta, hangulatosan berendezett különhelyiségben, magyar zene mellett minden hónapban más-más ételkülönlegességgel várnak minket, s saját elmondásuk szerint mindig nagy örömmel várják az újabb találkozót. 2005. szeptember 10.: Vendégünk Dr. F. Tóth Gábor Őszi első találkozásunkon Dr. F. Tóth Gábort köszöntöttük körünkben. Az év elején hivatalba lépett új berlini magyar főkonzul korábbi többek között bonni tevékenységéről, berlini feladatairól és elképzeléseiről beszélt, amelyek között megemlítette a jó együttműködést a helyi magyar szervezetekkel is. Az igen érdekfeszítő előadás után a főkonzul egy-egy pohár bor mellett még sokáig készségesen válaszolt a hallgatóság kérdéseire, problémáira.
9. oldal 2005. december őszi rendezvényei 2005. október 9.: Kerületi séta Weissensee-ben Szép őszi vasárnapot sikerült kifognunk nagy sikerű Kiezwanderungjaink újabb állomásán, nevezetesen Rademacher Irén kerületében, Weissensee-ben. Itt a helytörténeti egyesület tagja kalauzolt végig a nagyon szép, de, sajnos, sokszor pénzhiány miatt elhanyagolt látnivalókon. Utána Irénkénél kávé és süti mellett még elbeszélgettünk a látottakról. Felső felvételünkön a részvevők gyülekeznek a Berliner Allee-n, az alsón a kerület névadója, a Weisser See látható. 2005. október 23.: Októberi ünnepség Az ezúttal nagyon jól sikerült eseményről hadd szóljanak elégedett tagtársaink: Ketel Ilona: Hagyománnyá vált, hogy a Magyar Köztársaság Nagykövetsége, a Collegium Hungaricum Berlin, a Berlini Magyar Egyesület és a Magyar Kolónia az 1956-os októberi forradalom évfordulójáról közösen emlékezik meg. Ez a dátum az idén szerencsésen vasárnapra esett, így mindenkinek alkalma volt részt venni az ünnepségen. Szép számmal meg is jelentünk az ünnepségen, amelyet Dr. Masát András professzor, a CHB igazgatója nyitott meg. Az ünnepi beszédet Dr. Dr. h.c. mult. Alföldy Géza egyetemi tanár tartotta, diavetítéssel egybekötve. Meg kell mondanom, ez az előadás sokban gazdagította látókörömet az 1956-os események körül, amik gyerekkoromban a hallgatás homályába süllyedtek. A zenei befejezés Székely Attila zongorajátékával feltette a pontot az i-re. A fogadás utáni filmvetítésre kevesebben tartottak igényt. Talán azért is, mivel a látogatók egy részét, akik átélték 56-ot, fölkavarta az emlékezés. Ünnepi aktus kritika nélkül? Mellékesen csak annyit, esetleg célszerűbb lett volna az ünnepséget a filmmel kezdeni? Megemlíteném még azt a kiállítást, amit gimnazisták készítettek az 56-os eseményekről. Dicséretre méltó. Robotka József: Ezen a napon, amely egyike a legnagyobb ünnepeinknek, közösen emlékeztünk az 1956-os forradalomra és hőseinkre, akik vérükkel fizettek a szabadságért. Úton a CH felé több minden jutott az eszembe. Elgondolkoztam 56-ról, amikor is egy éves voltam, és nem sok minden jutott eszembe, aztán az előző évek megemlékezéseire és a CH-ban együtt eltöltött időkre gondoltam vissza. Valahogy kíváncsian néztem az idei megemlékezés felé. Amikor beléptem az épületbe, igencsak meglepődtem. Sok új arccal találkoztam, meg több olyan ismerőssel is, akik már régóta nem voltak vendégeink, és ez nekem személy szerint nagyon jól esett. 18 órára meg is telt a moziterem. Alföldy Géza professzor úr az ünnepi beszédben elmesélte személyes élményeit, emlékeit, hiszen ő egyike azon keveseknek, akik a forradalmat átélték és részesei is voltak. Beszéde megrázó, lebilincselő, intő és egyben figyelmeztető is volt. Sajnálom, hogy csak azok hallhatták, akik ezen az estén részt vettek, mert ez az egész magyarsághoz intézett ünnepi beszéd volt. Még a mai napig is dolgoznak bennem az elhangzott szavak, mondatok, gondolatok. És ezért csak hálás köszönetet tudok mondani Önnek, professzor úr! És nagyon remélem, hogy valamikor a közeljövőben lesz rá lehetőség, Önnel személyesen is itt Berlinben találkozni és a gondolatokat még tovább fejtegetni, az eseményekről bővebben beszélgetni. Így talán mi is jobban megérthetjük majd azokat az eseményeket, amelyek sajnos sokáig csak nagyon hamisan voltak feltünteve történelmünkben. Büszkén, emelt fővel, meghitt hangulatban és nagyon szép és jó érzésekkel jöttem el a Házból. Köszönet mindenkinek, akik a szervezésben és lebonyolításban részt vettek. És külön köszönet a közreműködőknek, mert ez az este tényleg méltó volt az 56-os forradalomhoz és mártírjaihoz. 2005. november 19.: Békét és reménységet Lapzárta után kerül sor Tolcsvay László harmadik berlini koncertjére. Tavaszi számunkban beszámolunk részletesebben róla. Felvételünk a 2001-es fellépés után készült.
2005. december 10. oldal (Folytatás az 1. oldalról) útállapotot cseréltünk, és onnan azért figyeltük az utánfutót, hátha benne maradt valamelyik kátyúban. A másik sofőr is merőben más volt: a gödrök mélységével ellentétes arányban a busz átlagsebességét valahol a sétáló ember és a Kellemes csevegés Klekot Áginál Indulás előtt, Pesten bicikli között lévő szintre vitte le. Persze tudta, miért. De ne szaladjunk ennyire előre. Mert először is át kellett lépni Ártándnál a határt. Ami minden probléma nélkül és viszonylag gyorsan meg is történt. Számomra, aki még sohasem járt odaát, az volt a legfurcsább, hogy a határ után szinte nem változott semmi. Nagyvárad, az első állomás igaz, alig 25 kmre Ártándtól szerintem ugyanúgy nézett ki, mint egy hozzá fogható nagyságú magyarországi város. És a nevezetességek is a magyar történelmet idézik. Az idő rövidségére tekintettel közelebbről csak a Szent László templomot néztük meg, majd sétát tettünk a belvárosban, amit egy kései ebéddel kötöttünk össze legalábbis azok, akik nem fogyókúrával tévesztették össze ezt a kirándulást, s ezért kaptak is a többiektől, mert kicsit késtek. Végül kora este megérkeztünk kolozsvári szálláshelyünkre, egy kis panzióba, amelynek munkatársaival kommunikálni akarván nem sokat segített a magyar nyelv. Sebaj, a csinos felszolgálók láttán legalább egy szót megtanultunk románul: mulţumesc, azaz köszönöm. A Nick Katiék helyi barátaival együtt elköltött vacsora előtt sajnos, még mindig szemerkélt az eső még tettünk egy kis sétát a városban, mégpedig szakavatott vezetéssel: Balkó Attila történelem szakos nyugalmazott egyetemi tanár kalauzolt bennün- ket Kolozsvár utcáin és történelmében, sőt: egy kis folytatásra Szent Mihály templom, Mátyás király szülőháza szakított időt még másnap délelőtt is. Szívélyes köszönet érte! Röviden térjünk vissza esti beszélgetőpartnereinkhez: Az igen finom vacsorán ott volt Simonfy Dani Irén festőművész, fia, Zoltán, Attila bácsi Címoldali cikkünk folytatása és felesége, akik láthatóan örültek kis csapatunknak és az igen intenzív beszélgetésnek, még kölcsönös ajándékozásra is sor került. Irénke, a művésznő mindannyiunknak egyegy képével kedveskedett, s így teljesen levett a lábunkról: ennyi szívességre, kedvességre azért nem számítottunk! Persze ez a finom vacsora főleg a puliszka másnap is visszaköszönt ránk, már nem olyan finoman, de ez már a második nap krónikájához tartozik. Hans-Ulrich Moritz Május 12., csütörtök Erdélyi kirándulásunk második napjának reggelére ébredtünk Kolozsváron. Katiék kolozsvári magyar barátaival töltött kellemes este és kiadós reggeli után felkerekedtünk a Tordai-hasadék felé. Egy kis üröm is vegyült a sok-sok maradandó kellemes élménybe. Kolozsvári barátaink frissen mosott, kívülbelül gondosan kitakarított busszal akartak meglepni bennünket. De Erdélyi Kolozsvárott, Mátyás szülőháza előtt ember tervez-isten végez alapon borzasztó sokáig kellett várniuk az autómosóban, mi meg ültünk a kofferjeinken a szálló kertjében, várva az idő múlását, illetve a busz megérkezését. Ezt az ún. időtényezőt azért érdemes megemlíteni, mert ez Erdélyben az útminőség, a távolságok és a busszal való előrehaladás kontextusában valóban nem alárendelhető. 10-15 km/óra átlagos sebességgel számtalan órán keresztül élveztük az utak felvert porát. De így legalább nem állt fenn az a veszély, hogy a legszebb tájak mellett csak elszáguldottunk volna. Végre bent ültünk a buszban, és kezdődhetett a kirándulás az
11. oldal 2005. december napok Erdélyi Medence egyik legismertebb és leglátványosabb természeti szépségéhez, a Tordai-hasadékhoz. A hasadék keletkezésének tudományos leírását ismerjük, de mint sok hasonló természeti csoda keletkezésének magyarázatához legendás fantázia, népi hiedelem is fűződik hozzá. A természettudományos magyarázat szerint a sziklahasadék egy mészkőbarlang beomlása következtében alakult ki. Az így létrejött, helyenként 200 m magas meredek sziklafalak között, a sziklafalakba vájt keskeny gyalogos ösvényeken, a hasadék mélyén folyó Hesdát patak hol az egyik, hol a másik oldalán kb. 2 óra alatt lehet oda-vissza sétálni. Egyéb turistautat is lehet választani, pl. olyat, ahonnan gyönyörű panorámák tárulnak elénk, vagy olyat, amelyek a már említett Hesdát patak mellékágai által kivájt sok kisebb-nagyobb barlanghoz viszik a sziklamászásban gyakorlott, jó kondícióval rendelkező turistát. Kétségtelen, hogy a patak mentén sétálva, a magasban szinte összeboruló 200 m- es sziklafalakra feltekintve szinte érzi az ember a természettel szembeni kiszolgáltatottságát. 2. nap: Tordai hasadék Egy hirtelen jött zápor megszaporázta lépteinket a visszafelé vezető úton. Feri és kolozsvári barátja autós mentőszolgálata megkímélt egyikünket-másikunkat a tartósan meredek visszaút nehézségeitől. E helyen is köszönet ezért a figyelmes segítségért. Szent László nevéhez és gyakori erdélyi jelenlétéhez fűződik a Tordai-hasadék legendája. A Vöröstenger bibliai kettéválásához hasonlóan a hegy kettéválását is Isten akaratának tudja be a népi hiedelem. Így mentette meg Isten a kunok elől menekülő Szent Lászlót egy vesztes csata után: ő még éppen át tudott ugrani a szikla túloldalára, de üldözői a hirtelen keletkezett szakadékba zuhantak, és mind odavesztek. Szent László személyéhez fűződő sok más legenda is élteti a székely népben az Istenbe vetett hitet, így Erdély cimere pl. a Szent László forrás keletkezése, Szent László pénze. Székelyföldön még ma is erős Szent László kultusza, ennek tárgyi bizonyítékait sok templom őrzi, főleg színes falfreskók formájában. Kora délután a Székely Föld (ez a régió hivatalos megnevezése) kulturális és kereskedelmi központjába, Marosvásárhelyre érkeztünk. Kb. 146 ezer lakosának 51 százaléka magyar, 46 százaléka román. A románok ilyen nagyarányú betelepítése a Ceauşescu-időben történt. A máig is tartó elrománosítás egyik jellemzője, hogy 2000-ben, a politikai változások ellenére, első ízben választottak román polgármestert a városban. A két nemzetiség együttélése még korántsem békés és természetes. Marosvásárhely a történelem során a magyar kultúra és vallásszabadság egyik bástyája volt. Az 1500- as években itt hirdették meg a székelység vallásszabadságra vonatkozó jogait. Ennek kapcsán ide települt a Sárospatakról elüldözött református kollégium, ahol az 1700-1800-as években két nagy magyar tudós, a két Bolyai, az apa Bolyai Farkas és fia, János, megalapozta a matematika, a fizika, a kémia és a csillagászat máig is érvényes alapjait. A vallásszabadság deklarálása után a székelység több mint fele áttért az unitárius hitre. Szebbnél szebb templomok egész sora tanúskodik arról, hogy ez az egyetlen magyar alapításúnak tekinthető vallás még ma is nagy szerepet játszik az erdélyi magyarság életében. Alapítójának Dávid Ferenc kolozsvári kézművest tartják, akit börtönbe vetettek azon tétele miatt, hogy mivel Jézus nem isten, hanem ember, ezért hozzá semmilyen módon nem kell imádkozni. Az unitárius vallás legfőbb hittétele elvet mindenfajta dogmát, a gondolat szabadságát és a racionális gondolkodást tartja elsődlegesnek. Ezért szabadelvűnek is nevezik e vallás követőit. De térjünk vissza a mi rövid, szinte csak másfél órás marosvásárhelyi benyomásaink felidézésére. Itt mindenki egyéni ízlés és igény szerint tölthette ezt az időt, így az itt következő beszámolómat nem mindenki élte így át. A busz a Főtéren parkolt. A tér elején áll a város két legismertebb épülete, a Városháza és a Kultúrpalota. Mindkettő a 20. század elején épült, magyar szecessziós stílusban, Bernády György akkori polgármester városépítési programjának keretében. Az idő rövidsége miatt csak a Kultúrpalota belső megtekintését tűztük ki célul (a velünk utazó Budapesten élő testvérem és én). Marosvásárhely
2005. december 12. oldal A szerencse szárnyaira vett bennünket, mert egy esti koncert előkészületei miatti káoszban senki nem vette észre, hogy mi csak kiváncsi látogatók vagyunk, nem hivatalos személyek. Így hát besurrantunk. Az ott látottaktól szemünk-szánk tátva maradt! A nemzeti azonosságtudat kiemelkedő művészeti megnyilatkozásai kísértek bennünket a két karrarai márvány lépcsőházban az előcsarnoktól a nagy koncerttermen át a Tükörterembe, illetve a kis hangversenyterembe. A gödöllői művésztelep alkotói kitűnően ötvözték a korabeli szecessziós stílusirányzatot a magyar népművészet elemeivel. A magyar történelem kiválóságait (Jókai, Kossuth, Petőfi, Liszt, Erkel, Munkácsy, Csokonai és a végsőkig lehetne még sorolni) freskók, színes ablaküvegezések juttatják eszébe a látogatónak. Sajnos, a karóránk rohanó mutatója egyre sürgetett bennünket, és így a látottak csak benyomások maradhattak, de akkor is kár lett volna ezt az élményt kihagyni. Újra a buszban, Szováta felé, átolvastuk még egyszer útikönyveinkben a látottakat, no meg azt is megtudtuk, mi mindent nem láttunk Marosvásárhelyen, amit érdemes lett volna megnézni. Szováta érkezés röviddel sötétedés előtt, de sebaj, azért mégis kiszálltunk a székelyföldi sóvidék legnagyobb tavánál, a Medve-tónál. Kati röviden elmondta a tó keletkezésének geológiai összefüggéseit és a tó vizének mai felhasználását. Ezután elég nyaktörő, de romantikus keskeny erdei úton elértük szállodánkat Szovátán, a Hotel Tivolit. Nem új, de igényes szálloda, magyar tulajdonossal és személyzettel. Vacsora után jóval 22 óra után fejeződött be utunk második napja. Pahl Ágnes Május 13., péntek Korán keltünk, hosszú útra indultunk. Székelyudvarhelyi állomással Tusnádfürdő, illetve a Szent Annató az úticél. Ha nem akarom az útikönyvet idézni, akkor is az új katolikus templomra és a réginek tűnő ortodox templomra emlékszem vissza leginkább. Az utóbbira Folytatás a 11. oldalról főleg azért, mert az ajtó közelében megbújva láthatatlan férfiak csodálatos énekébe feledkezhettünk bele. Arra nem futotta időnkből, hogy a hegyoldalból látható kis tóhoz lemenjünk, de vigasztalódhattunk: A rövid séta után várt a busz, várt a Szent Anna-tó. Álljon itt mégis néhány adat: A tengerszint felett 950 méter magasságban, a Nagy-Csomád hegy két kráterének egyikében alakult ki a tó, Délkelet- Európa egyetlen vulkáni krátertava. Majdnem szabályosan kör alakú. Nagyon gyorsan körbe lehet járni A fürgébbek közben még a pici Szent Anna-kápolnát is megnézhetik. Mindent egybevetve megérte a fáradságot a csodálatos táj. Visszaútban megálltunk Máréfalván, ahol a falun végigsétálva Feri igen szakavatott módon elmagyarázta nekünk mindazt, amit a székelykapukról tudni illik. Feltűnő volt, hogy a régi kapuk mellett elég szép számban láttunk újakat is, amelyek szín- és mintavilága azért kicsit eltért attól, ami alatt én a hagyományost értettem. Csak a teljesség kedvéért: Magától értetődően megálltunk Korondon, hogy végigmenjünk a kirakodóvásáron, és mi tagadás, azt hiszem, mindegyikünk vásárolt legalább egy apró emléket az ottani híres fazekasok termékeiből. Székelyudvarhelyen elromlott a busz. Mire megjavították, kitanultuk a kéregető gyermekek fortélyait. Ettől függetlenül késő este Kati vezetésével a szállóban kitűnő hangulatban került sor a pünkösdi király és királynő megválasztására. Május 14., szombat Még korábban keltünk! Életemben nem voltam még zarándokúton, ezen a napon viszont még pogány férjem is megmászta a csíksomlyói domboldalt, hogy saját szemével győződhessen meg róla, igaz-e, amivel erről a nevezetes helyről eddig traktáltuk. Egy percig sem Erdélyi 3. nap: Szent Anna-tó Székelykapu Máréfalván 4. nap: A csíksomlyói búcsún panaszkodott később amiatt, hogy leégette a fejét a nap! Aki nem vallásos, annak is élmény látni az Erdélyből, Magyarország legtávolabbi csücskéből, sőt Ausztráliából összegyűlt tömeget. Az apró falu annyira tömve volt emberrel, hogy alig tudtuk megközelíteni a templomot, ahol még mindenképpen meg akartuk csodálni a Napba öltözött Nagyasszonyunkat. Csak a távolból sikerült, mert talán mondanom sem kell, hogy nem volt időnk beállni a sorba, hogy egy zöld ággal megérinthessük a Szűzanya szobrát. Urban Mária
13. oldal 2005. december napok 5. nap: A vadregényes Békás-szoros Május 15., vasárnap Szovátát elhagyva hamarosan a sóbányájáról és sós fürdőiről híres Parajdra érkeztünk. Az itt rejlő sótartalék elég lenne a világnak 400 évig. A bánya sós, fertőtlenítő hatású levegőjét légúti megbetegedésekben szenvedő betegek gyógyítására használják. A település fiataljai őrzik a pünkösdi néphagyományt, a hesspávázást. 10-12 éves lányok és fiúk választanak maguk közül királyt, királynét, királylányt és nyoszolyólányokat. A többiek a zászlóvivők és a ludak. Kora reggel indulnak, énekelve bejárják a falut. Gyergyószentmiklósra eljutottunk. A város központjában, az egykori piactéren várt bennünket Kis Portik Irén néprajzkutató, aki Székelyföld A gyergyószentmiklósi alkotóház Gyergyóalfaluban zöld ágakkal díszített kapukat állítottak a templomhoz vezető úton a csíksomlyói búcsúból hazaérkező zarándokok tiszteletére. Az otthon maradottak virággal köszöntötték szeretteiket, akik imádkozva, énekelve, gyalog tették meg a 140 km-es utat. A házaknál adományt gyűjtenek, amit szétosztanak egymás közt. Hess páva, hess páva, Királyné pávája, Ha én páva volnék, Jó reggel felkelnék. Jó reggel felkelnék, Folyóvízre mennék, Folyóvizet innék, Gyöngyharmatot szednék. Szárnyam csattogtatnám, Szép tollam hullatnám, Szép leány felszedné, Kalapjába tenné. Az ő édesének Bokrétának tenné. Az út rendkívül rossz minősége miatt szó szerint megrázó élményben volt részünk, amíg Parajdról a Bucsin-tetőn keresztül Kis Portik Irén, a Magyar Kultúra Lovagja népviseletével, népi építészetével, népszokásaival ismertetett meg bennünket. A népművészeti alkotóházban megtekintettük a 30 éves néprajzi gyűjtő és feldolgozó munkájának eredményét bemutató kiállítást. Kis Portik Irént a magyar kultúra határon túli ápolásáért a Falvak Kultúrájáért Alapítvány 2005-ben a Magyar Kultúra Lovagja címmel tüntette ki. Következő úticélunk Székelyföld természeti szépségeinek legszebbike, a Gyilkos-tó és a Békás-szoros volt. 1837-ben hegyomlás következtében törmelék zárta el a Verespatak útját, így keletkezett a tó, amelynek a vasoxidtól konzerválódott fenyőfák kiálló törzse adja különlegességét. A tóból kifolyó Békás-patak innen 3 km-re éri el a vadregényes Békás-szorost, ahol az égbenyúló meredek sziklafalak közötti szűk mederben nagy dübörgéssel rohan végig. A csíksomlyói búcsú hagyománya a gyergyóalfalvi István paphoz kötődik, aki 1567-ben hálaadó zarándoklatot vezetett Csíksomlyóra, miután Csík és Gyergyó katolikus népének sikerült legyőzni János Zsigmondot, aki hitük elhagyására akarta kényszeríteni őket. A zászlókra, szentképekre tűzdelt zöld ágak arra emlékeztetnek, hogy a csatából hazatérő diadalittas csíkiek már messziről zöld gallyakkal jelezték a győzelem hírét. Remélve, hogy a délelőttinél gyorsabban haladhatunk, visszafelé a Libán-tetőn keresztül vezető utat választottuk. Két óra alatt tettük meg a 60 kilométert Székelyudvarhelyig. Újra sötétedés után érkeztünk Szovátára. Végezetül szeretném közölni az örvendetes hírt, hogy a Bucsin-tetőn át vezető utat felújították. Nick Kati Május 16., hétfő Hosszú, fárasztó volt a hazautazás, és Erdélyt elhagyva azt gondoltuk: elfogyott a szép táj, de most már legalább jó az út. Persze, így, rázkódás nélkül még kellemesebb volt visszagondolni az emlékezetes öt napra. Mikor megyünk legközelebb? Köszönjük, Kati, köszönjük, Feri!
2005. december 14. oldal Néhány kérdés 1. Melyik volt az egyesület Számodra legemlékezetesebb rendezvénye? Erre a kérdésre leginkább a Józsa házaspár adja vissza a válaszolók véleményét. Szerintük ugyanis rendezvényeink általában változatosak, érdekesek voltak általános köszönet a szervezőknek! Háttérinformáció-tartalmuk miatt külön meg kell említeni a politikusokkal folytatott beszélgetéseket, még akkor is, ha egyik-másik tagunk még többet várt ezektől az estektől. A koncertek közül Bródy János fellépései emelkednek ki a légkör és az utánuk lezajlott érdekes beszélgetések miatt, legalábbis ezt vallja Silvia Moritz. Német tagjainkban mély nyomot hagyott az a közelmúltbeli közgyűlés, amelyen szóba került az egyesületben használt nyelv, és a jelenlévők többsége a magyarul nem vagy csak rosszul tudó németek mellett kiállva megértéssel vette, hogy inkább németül beszélünk összejöveteleinken. 2. Mit tennél azért, hogy összejöveteleinket még többen látogassák? Itt sok volt a nem tudom a válaszok között. Van, aki a vezetőségre bízza a dolgot. Van, aki a programot hirdető röpcédulákat osztogatna a Magyar Házban, és a jó öreg szájpropagandát szorgalmazza, amire a tagságot fel kellene erélyesen kérni. Van, aki berlini lapokba írt újságcikket, olvasói levelet javasol, figyelemfelkeltési céllal. És van, aki a Törzsasztal viszonylag stabil látogatói körére utalva jó előre betervezhető, rögzített időpontos rendezvényeket szea Magyar Egyesület Berlin e.v. 15 éves fennállása alkalmából Tavasszal kérdőívet készített az Egyesület vezetősége és a Berlini Híradó szerkesztősége, hogy a jubileumok évében felmérjük a tagság hangulatát, véleményét, kívánságait és nem utolsósorban segítőkészségét, aktivitását. Mindannyian olvassuk el figyelmesen e sorokat, megéri. S ami a legfontosabb: egyikmásik gondolatot tegyük magunkévá! retne. Sőt, a törzsasztalnál is többször lehetne program is, hátha így még több részvevőt vonzana. 3. Milyen program- vagy egyéb javaslatod van az egyesület tevékenységével kapcsolatban, ill. a jövőre nézve? Érdekes előadásokra még csak lenne igény (orvosi tanácsok, általános jogi kérdések, magyar történelem), de ezek pénzbe kerülnének, márpedig éppen ebből van az egyesületnek igen kevés. Itt jegyezzük meg, hogy ennek a hiányzó tagdíjfizetési fegyelem a fő oka, tehát maga a tagság alapszabályzatunknak megfelelő befizetéssel nagyban hozzájárulhatna még rangosabb rendezvényekhez. Elhangzott még, hogy ha ez a felmérés esetleg rámutat bizonyos kielégítetlen érdeklődési körökre, akkor akár irodalmi, zenei köröket lehene alakítani. Ha ezek érdekes témákat napirendre tűzve rendszeresen összejönnének, talán más tagokat is vonzanának. Ide nem kell feltétlenül hírességeket meghívni: saját vélemények, asszociációk kicserélése önmagában is megérhet egy látogatást. Itt említjük meg azt az általános kívánságot is, hogy többször kellene szervezett programkeretek nélkül találkozni, beszélgetni, valami finomságot kóstolgatni úgymond batyusbált tartani. Egyik megkérdezettünk hiányolja egyesületünkben a fiatalokat, azaz a jövőt, de a különböző egyesületek közötti, élénk kapcsolatokat is. 4. Egyesületünk minden év tavaszán kirándulást szervez. Melyikre emlékszel vissza a legszívesebben? Nem lehet az egyes utakat egymással szemben értékelni, mindegyiknek megvolt a maga varázsa, mondja Klaus Tummoscheit. Közös vonás, hogy kedvező hatással vannak az összetartozás érzésére. Mindig megismerünk egy-két érdekes embert. És milyen jó hangulatot teremtettek a közös grillestek! Semmiképpen nem szabad a jövőben sem a kirándulásról lemondani, mert az legértékesebb programjaink egyike. Másnak a Grimnitzsee tetszett a legjobban, az ottani kemping-hangulat és a közeli kirándulási lehetőségek miatt. 5. Hova mennél Te a jövőben kirándulni, ahol még nem jártunk? Több javaslat is elhangott. A legérdekesebbek: Balti tenger, Elba-homokkőhegység, talán hegyi túrával egybekötve Utazás a magyar tagok szűkebb hazájába, szülővárosába Berlin környékét nézzük meg azért a jövőben is, itt várható ugyanis a legtöbb részvevő, ezen belül jó lenne egy brandenburgi termálfürdő is Élményparkok (madárpark, szafáripark), de ezek nagyobb utazást, költséget jelentenek 6. Hogyan ítéled meg az Egyesület támogatását a Collegium Hungaricum, ill. a Magyar Nagykövetség részéről? A megkérdezettek amennyire ők ezt egyáltalán meg tudják ítélni a Collegium Hungaricum léptennyomon tapasztalható támogatását jónak találják. A helyiség szempontjából ez a segítség szinte létfontosságúnak mondható. A nagykövetséget illetően ez nem ennyire egyértelmű, pedig voltak korábban nagyon jó idők is. Lehet, hogy Magyarországon a kérdést fordítva teszik fel, mondván, mivel támogatja a Magyar Egyesület a nagykövetséget, és akkor el kellene gondolkodnunk, hogyan is vagyunk ezzel. Jó lenne így egy másik válasz, ha ezután is tartanánk olyan közös esteket, amelyeken a berlini magyar misszió munkatársai eljönnek körünkbe beszélgetni. 7. Mi a véleményed az egyesület lapjáról, a Berlini Híradóról? Szerkesztőségünk érthető módon erre a kérdésre várta a leginkább a válaszokat. Az idei egyesületi közgyűlésen már elhangzott számos vélemény a lapról, és ebben a szellemben hangzottak el az
15. oldal 2005. december írásba foglalt értékelések is. Általános válasz: a lap klassz, nagyon meg vagyunk vele elégedve, csak így tovább! Csak dicsérni lehet a szerkesztők fáradságos munkáját (Nagy Iván elismerését ezennel továbbadjuk szorgalmas cikkíróinknak!). A vélemények közül érdemes kiemelni azt, hogy az újság szerencsére nem tipikusan egyesületi lap, sok benne a hasznos információ, és a készítők ügyelnek a politikai semlegességre is. Jó lenne a jövőben betartani a német és magyar cikkek azonos arányát, hogy a magyarul nem tudó német olvasók is örömmel forgathassák. Megjegyezzük, hogy igény esetén egy-egy cikket lefordítunk németre, és közzétesszük a honlapunkon. Egyik tagunk felvetette, jó lenne a lapban sorozatot indítani a magyar történelemről vagy híres magyarokról. Ilyen persze mondjuk ismert berlini magyarokról vagy magyarbarát németekről rég létezik, Életek sorsok címen, még ha a legutóbbi időben el is hanyagoltuk kissé a folytatásokat. 8. Mi a véleményed az egyesület honlapjáról? Erre a kérdésre, sajnos, kevés érdemi ötletet kaptunk, mert akik részt vettek a felmérésben, az internetet nem, vagy csak elvétve használják. Így az alább következő vélemények meglehetősen egyéniek. A honlap megfelel a várakozásnak, egyszerű a kezelése, aránylag aktuálisak az adatok. Mi lenne, ha linkeket létesítenénk időjárásoldalak, magyar városok webcam-jei felé? 9. Te magad mivel járulhatnál még hozzá az Egyesületnek az alapszabályzat szellemében folytatandó eredményes működéséhez? Az interjúalanyok itt a kérdés jellegéből fakadóan leginkább javulást ígértek, pl.: Ha van feladatotok, szóljatok, szívesen segítek! Többször megyek majd el a rendezvényekre, egyszer-egyszer talán be is segítenék kirándulások megszervezésébe. Pontosan nem tudom, de érzem, hogy bizony, többet tehetnék. Elég konkrét az alapszabályzat, ami bevált, azt vigyük tovább: nem mindig jobb az, ami újabb. 10. Miért léptél be annak idején egyesületünkbe, és mennyiben váltak valóra a belépéshez fűzött elvárásaid? Itt nagyon széles ívet írnak le az egyes válaszok: A német válaszadók elmondták, hogy magyarok társaságát keresték és meg is találták az egyesületben, szimpatikusak voltak az aktív tagok (az ember közösségi lény), tetszettek a rendezvények. Fontos a közös érdeklődési kör is: beszélgetni bármiről, ami magyar, demokratikus szellemben, toleráns módon. A magyarok körében természetes volt a szinte kizárólag magyarok által alapított egyesülethez hozzátartozni (pláne az alapító tagok esetében). Azóta a helyzet változott, örvendetesen sok német is megtalálta az utat az egyesületbe. Ennek egyik velejárója persze az, hogy kevesebb a magyar szó az összejöveteleken, ezt fájlalják jó páran. Megjegyzem: a magyar szóra ki kellene jobban használni a Törzsasztalt, a kis körben folytatott beszélgetést! Robotka József gondolataival köszönjük meg válaszolóink közreműködését. Végre úgy kellene nemzeti ünnepeinket megünnepelni, hogy a fiatalok is megtudják-megértsék, miről van szó, s így elérni, bevonni őket is. Hiszen ez a feladatunk, s az marad a jövőben is. Ha ennek megfelelünk, jó úton járunk. Hans-Ulrich Moritz Deutsche Fassung des Artikels s. auf der Homepage des Vereins unter Vereinsblatt. Búcsú a Marika Kávézótól azaz utolsó Törzsasztalunk a kávézóban 2005. május 6-án Nevezetes este ez, amelyen nem túl sokan, de összegyűltünk Klauséknál. Törzsasztal, mint minden hónap első péntekjén. Szokássá vált ez már évek óta nálunk. Akinek ideje volt, akinek kedve volt, jött. Csevegtünk magyarul-németül, kézzel-lábbal, pálinkával. Megoldottunk minden kisebb-nagyobb világrengető problémát. És most ennek vége? Klaus bezárja az üzletet. Nem megy. Mint ahogy a történelmet az iskolában tanították, a nagyok megeszik a kicsiket. Itt is így történt. Hála a Teremtőnek, Maria és Klaus megmaradt nekünk, az egyesületünknek. A búcsú, ha szomorú is, de jól sikerült, amihez a dúsan terített asztal és a finom itókák is hozzásegítettek. Tervezgettük, hol legyen a következő Törzsasztal. Talán az osztrák étteremben egy utcával arrébb, vagy akár egy még keresendő magyar vendéglőben? Mindenesetre köszönet Nektek, Maria és Klaus Tummoscheit, hogy születésnap, szilveszter vagy törzsasztal alkalmából mindig nagyon jól érezhettük magunkat Nálatok. A következő törzsasztalig puszi: Ketel Cili
2005. december Magyar Egyesület Programok tervek 2005. december 17., szombat, 18 óra, Collegium Hungaricum (CH): Karácsonyi ünnepség Folytatva az előző évek hagyományait a decemberi találkozó most is hangulatos karácsonyi ünnepség lesz. A batyusbál hozzávalóithoznivalóit Rademacher Irénnel kérjük egyeztetni telefonon (925 52 05) vagy a decemberi törzsasztalon. 2006. január 21., szombat: A Szövetségi Kancellári Hivatal megtekintése Tervünk remélhetőleg sikerül: Dropkó Erzsébet konzul asszony társaságában megnézni a Kanzleramtot. Ha ez a program mégis meghiúsulna, talán újra tekézni megyünk majd. 2006. február 17., péntek, Magyar Nagykövetség: Dr. Orgoványi András követ úr fogadja hivatalában az érdeklődőket. Vendéglátónkkal aktuális politikaigazdasági kérdésekről beszélgetünk. 2006. március: Márciusi ünnepség Az ünnepség szervezése, egyeztetése még tart. 2006. április 29., szombat, 19 óra, Collegium Hungaricum: Tisztújító közgyűlés Ismét eltelt három év: az egyesület élére új vezetőséget, revíziós bizottságot kell választani. Előbb meghallgatjuk majd a beszámolókat a 2005-ös évről. 2006. május 14., vasárnap, Kreuzberg: Kiezwanderung A 2005-ben elmaradt kerületi sétát pótolva Breier Anna elkalauzol bennünket Kreuzberg nevezetességeihez. 2006. június 23.-25., péntek-vasárnap: Egyesületi kirándulás Elképzeléseink között szerepel az Óriás-hegység (lásd a jobb oldali Éljen háromszor! Hoffmann Aranka Breier Anna Ilse Józsa Utólag, de annál nagyobb szeretettel köszöntjük azon tagtársainkat, akik az elmúlt időben jubileumi születésnapjukat ünnepelték. Hölgyekről lévén szó, elhallgatjuk az eddig megélt évek számát, de mindegyiküknek legalább még egyszer ennyit kívánunk, a legjobb egészség mellett. Eddigi érdeklődésüket megköszönve magunknak azt kívánjuk, hogy az egyesületet ezután is aktívan támogassák! fotót) valamelyik panziója. Az úticélról az új év elején kell majd dönteni. Esetleg még nem ismert időpontokat a Magyar Egyesület honlapján, a www.ungarn-in-berlin.de alatt, és időnként kiküldött e-maileken, valamint telefonon közlünk. Addig is kérjük szorgalmasan látogatni Törzsasztalunkat minden hónap első péntekjén a Kleine Kneipe -ban. Óriás-hegység télen Szervusz, Carolina! Nagy szeretettel köszöntjük a 2005. október 25-én, Berlin-Pankow-ban világra jött kis Carolinát, valamint anyukáját, Oroszvári Anitát, és apukáját, Frankot. Anita az első, akinek a Magyar Egyesületben való tagsága idején gyermeke született, így az újszülöttet még nagyobb szerettel üdvözöljük körünkben, jó egészséget és sok boldogságot kívánva. Carolináról ugyan nincs még képünk, de úgy gondoljuk, bizonyára hasonlít édesanyjára, ezért nem követünk el nagy hibát, ha a boldog anyuka képét tesszük közzé: Köszöntjük új tagjainkat: Beke e Bernade nadett Braune Ágnes Heinrichs Eszter Marosv osvölgyi Péter Pál Pom ompér péry Judit Weber eber,, Klaus Volker 60 éves Kerek születésnapot ült nemrég Volker Zurbuchen. Nagy szeretettel köszöntjük! Felvételünk a Magyar Házban készült, finom vacsora közben.
Berlini egyesületek 2005. december Brunszvik Teréz Társaság e.v. Magyar nyelvű programok gyerekeknek Érdeklődés: Nagy Beáta, 42 80 52 80, mansnagy@snafu.de Állandó programjaink: Északi óvoda: hétfő, 8.30-16 óra, Dänenstr. 17-18. Érdeklődés: Győrffy Bernadett, 49 91 47 51 Déli óvoda: csütörtök, 8.30 16 óra Hortensienstr. 18 (Steglitz). Érdeklődés: Brenner Gabriella, 34 70 83 00 Óvodadíj: kb. 40 euró/hó; kistestvérek és egyedül nevelők gyerekei a felét fizetik. Magyar iskola: szombat, 9.30 12.30 óra, CHB, Karl-Liebknecht-Str. 9. Érdeklődés: Kosima Keller, 44 65 22 55 Mint minden évben, idén is eljön hozzánk a Magyar Mikulás: december 10-én a Magyar Házba (CHB). A félnapos program keretében érdeklődők ott sok magyar (nyelvű) családdal megismerkedhetnek. Előzetes információ Nagy Beátánál, Mosbacher Melindánál (033203 80 210). Programjaink a www.ungarn-in-berlin.de magyarok berlinben... oldalán is megtekinthetők. 86. sz. Apáczai Csere János cserkészcsapat A berlini cserkészcsapat munkájáról Drana Andreánál telefonon (0163-370 07 09) vagy elektronikus postán (drandi@worldonline.de) lehet érdeklődni. A cserkésztalálkozókat a Finnlandzentrumban (Schleiermacherstr. 24a, 10961 Berlin, U Gneisenaustr.) tartjuk. Magyarnyelvű Protestáns Gyülekezet Berlin Magyar Kolónia Berlin e.v. Magyar katolikus szentmisék Berlinben A Berlinben és környékén élő katolikus hívők számára havonta egyszer szentmisét tartunk, mégpedig minden hónap második vasárnapján, 16.00 órakor: 2005.12.11. 2006.01.08. 2006.02.12. 2006.03.12. 2006.04.09. Helye: Szent Pál templom (St. Paulus, 10551 Berlin-Moabit, Oldenburger Str. 46) 2005. december 17. Karácsonyi ünnepség Az ünnepséget batyus alapon rendezzük, kérjük, ételt és süteményt mindenki hozzon magával! Italokat helyben lehet vásárolni. Kérjük Nemes asszonnyal közölni (tel. 63 68 579), aki gyerekkel kíván jönni. Találkozóhely: AWO Nachbarschaftstreff Reichweindamm 6, 13627 Berlin Megközelíthető: földalattival (7-es vonal a Jakob-Kaiser-Platz állomásig) és/vagy 123-as busszal a Reichweindamm megállóig. Mindenkit szeretettel várunk! Berlini Magyar Kolónia vezetősége, Usztics János, elnök Előzetesként annyit, hogy 2006. januárban esedékes évi rendes közgyűlésünkön új vezetőséget választunk majd. Februárban még időpont nélkül, de szinte biztos, hogy a Magyar Kolónia farsangi bált rendez, függetlenül attól, ki lesz akkor a vezérkar. Az istentisztelet rendszeresen a hónap 2. szombatján 16.00-kor van a Grunewald-templom kápolnájában (Bismarckallee/Wernerstr. sarka). Megközelíthető a 119-es busszal a Zoo-tól a Kurfürstendammon, ill. az S-Bahn Halensee vagy Grunewald megállója felől. Figyelem: bejárat a kápolnába a templom mögött hátulról. Szeretettel invitálunk mindenkit felekezeti hovatartozástól függetlenül közösségünkbe, az istentiszteletre és az azt követő tea/kávé melletti meghitt beszélgetésre. Érdeklődni lehet: Heinrichs Eszter lelkésznő, tel: 4519 85 33, e-mail: emolnar@lutheran.hu; Balla Bálint, tel: 825 84 32; Pompéry Judit, tel: 4039 77 59, e-mail: pomperyberlin@aol.com
2005. december 18. oldal Egyszer volt
19. oldal 2005. december hol nem volt a Berlini Híradónak 20 régi száma. 18-nak a címlapját láthatja itt a kedves Olvasó. Akit érdekelnek lapunk régi számai: tiszteletbeli tagunk, Zsebényi József folyamatosan elhelyezi őket PDFformátumban az általa működtetett honlapon, a http://www.zsebi2.hu/berlin/egyesulet.htm cím alatt.
2005. december 20. oldal 10 nap Berlinben Kulturális körkép egy kicsit másképp Szerzőnk Dunaújvárosban él, az ottani Rosti Pál Gimnázium végzős diákja. Az egész egy németórán kezdődött, amikor ismertették velünk a berlini utat. Egy Lessing-darab előadása, szereptanulással és színpadi munkával. Osztályfőnököm, Orosz Kinga tanárnő, ajánlotta fel nekem is a lehetőséget, amire én természetesen igent mondtam. Az indulás napján én még lázzal küszködtem, de vidáman és jókedvűen indultam útnak 14 másik iskolatársammal együtt. Az út hosszát 3 órával elszámították, de este 10 órára sikerült megérkeznünk a szállodába. Ott találkoztunk először az előadás rendezőjével, Frau Gellerrel. A szállás, ahhoz képest, hogy eléggé elhagyatott városrészben találtuk, szerintem nagyon hangulatos volt. Most először jártam ilyen hotelben, ahol egyben van pub, mosoda, netcafé és alternatív stílusú szálloda. A dekorációban még a negyedik, ötödik napon is lehetett felfedezni új dolgokat (Milka tehén a plafonon, tényleg élő halak vannak a szökőkútban, a csillár nappal is forog). Az első napon egy, a szállástól nem messze lévő klubba mentünk. Ott várt ránk Frau Geller és a német diákok egy része. Megtörtént az ismerkedés nyelvi játékokkal, bemutatkozással és közös ebéddel. Az ebédet József főzte, aki a további napokban is sokat segített nekünk eljutni a múzeumokba, és megismertette velünk a zsidó kultúra egy részét. Délután a német gyerekekkel kisebb sétát tettünk Berlinben. Sok érdekes helyet mutattak meg nekünk, kezdve a parkokkal, sétálóutcákkal, egészen a szórakozóhelyekig, diszkókig. Hétfőn a Brandenburgi-kapu előtt parkoltunk, és félórás séta után megérkeztünk a Berlini Magyar Házba (hivatalosan Collegium Hungaricum). (Előtte természetesen útba ejtettük a berlini magyar nagykövetséget is, ahol láttunk egy rövid bemutatót Magyarországról, amit külföldön vetítenek a turizmus fellendítése érdekében.) A Magyar Házba mi érkeztünk meg elsőnek. Rajtunk kívül csak Frau Geller volt még ott, de később a német diákok is megjöttek. Egész héten délelőtt és délután háromig próbák folytak. Ez azt jelentette, hogy először jelmez nélkül, szöveggel a kézben próbáltuk el a darabot, majd jelmezekkel is. Ebéd után pedig még egyszer jelmezekkel. Délben a Magyar Házban lévő étteremben ebédeltünk, ahol magyaros ételeket szolgáltak fel nekünk. Ilyenkor volt egy fél órányi szabadidőnk, amikor kisétálhattunk a parkba nézelődni. Délutánonként múzeumokban jártunk (Pergamon Múzeum, Holocaust Múzeum, Brandenburgi-kapu, Reichstag, Strassenfestek). Ez eleinte még érdekes volt, de mivel minden nap mentünk, és volt úgy, hogy egymás után kettőbe is, a végére kicsit nyomasztóvá vált. Természetesen a múzeumok között is volt olyan, ami kevésbé nyerte el a tetszésem, és akadt olyan is, ami nagyon megtetszett. Számomra felejthetetlen marad a Reichstag és a holt-tengeri tekercsek. Maga az előadás pénteken zajlott. Szerintem a bakikkal együtt igazán jó az egész műsor, mert mindegyik néző arcán csak mosolyt láttam. A német lányok ezután előadott magánszáma pedig egyenesen fergeteges volt! Mondom én ezt férfiszemmel, de lányokat nem kérdeztem a dologról. Utána egy fogadás volt, ahonnan együtt mentünk egy Strassenfestre. Ott még csaptunk egy nagy bulit. Majd miután mindenkitől begyűjtöttünk minden elérhetőséget, visszaindultunk a szállásra bepakolni, készülődni a másnapi útra. Természetesen este még utoljára mindenki belevetette magát a berlini éjszakába, ki-ki a maga útján. A lényeg természetesen az volt, hogy másnap egy órakor mindenki menetkészen álljon a busz előtt, az indulásra várva. Először Potsdamba mentünk, ahová pár német diák és József is elkísért minket. Megtekintettük a kastélyt Potsdamban, majd elbúcsúztunk a velünk tartó néhány német diáktól, majd útnak indultunk. Pontban éjfélkor megálltunk egy órára Prágában is. Itt, sajnos, nem sikerült túl sok mindent megnéznünk, de azért egy étterembe belátogattunk. A következő megállónk már Magyarország volt. Mindenki friss élményekkel gazdagodva léphetett le a buszról. A tíz nap alatt csapattá vált ez a 15 fős társulat, így egy kicsit szomorúan búcsúztunk egymástól is. Összevetve nagyon jó tíz napot töltöttünk el Berlinben. Zárómondatként az egyik diák szavait idézném: Legközelebb Nálatok újra együtt! Tóth Péter, shiflee@freemail.hu Üben, üben, und immer wieder üben Im Heft Nr. 18 des Berlini Híradó hatte ich über meine Erfahrungen und Beobachtungen eines ungarischen Schülers in Berlin berichtet. Im Ergebnis meines Studienaufenthaltes zum Erlernen der deutschen Sprache habe ich nach meiner Rückkehr in Budapest die Sprachprüfung am Goethe- Institut und die staatliche Prüfung in der Rigó utca mit Erfolg abgelegt. Damit habe ich einen Pluspunkt für die Bewerbung an einer Universität nach dem Abitur gewonnen. Mein in Berlin lebender Onkel machte mich darauf aufmerksam, dass in diesem Jahr die Schule in Berlin schon Anfang August beginnt. Da in Ungarn traditionell der Schulbeginn der 1. September ist, habe ich mich kurz entschlossen, von meinen wohlverdienten Sommerferien den Monat August zu opfern und zur Auffrischung