KATASZTRÓFA ÉS KRÍZISKOMMUNIKÁCIÓ LÉLEKTANI ALAPJAI

Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Kossuth Lajos Hadtudományi Kar KATASZTRÓFA ÉS KRÍZISKOMMUNIKÁCIÓ LÉLEKTANI ALAPJAI ELEKTRONIKUS JEGYZET A VÉDELMI IGAZGATÁS SZEREPLŐI SZÁMÁRA PROF. DR. BOLGÁR JUDIT NYÁ. MK. EZREDES SZEKERES GYÖRGY MK. ALEZREDES Készült a Honvédelmi Minisztérium Védelmi Hivatal támogatásával - 2009 -

KATASZTRÓFA ÉS KRÍZISKOMMUNIKÁCIÓ LÉLEKTANI ALAPJAI ELEKTRONIKUS JEGYZET A VÉDELMI IGAZGATÁS SZEREPLŐI SZÁMÁRA Tartalom BEVEZETŐ... 2 1. FEJEZET ALAPFOGALMAK ÉS EZEK LÉLEKTANI ASPEKTUSA... 3 2. FEJEZET A VÁLSÁG, KRÍZIS, KATASZTRÓFA HELYZET OBJEKTÍV (MEGFIGYELHETŐ, MÉRHETŐ) ÉS SZUBJEKTÍV (AZ EGYÉN ÉS/VAGY A CSOPORT ÁLTAL ÁTÉLT) VISELKEDÉST MÓDOSÍTÓ JELLEMZŐI. 9 3. FEJEZET AZ ISMERTEBB PSZICHOLÓGIAI ELMÉLETEK A KRÍZIS, VÁLSÁG ÁLLAPOT VIZSGÁLATÁRA 16 4 FEJEZET. A BIZONYTALAN, ILL. KOCKÁZATOS HELYZETBEN HOZOTT VALÓSZÍNŰSÉGI ÍTÉLETEK 24 5. FEJEZET. A HATÉKONY KOMMUNIKÁCIÓT KÁROSÍTÓ ÉS ELŐSEGÍTŐ PSZICHÉS FOLYAMATOK31 6. FEJEZET A KÜLSŐ ÉS BELSŐ KOMMUNIKÁCIÓ TÖRVÉNYSZERŰSÉGEI KATASZTRÓFA ÉS KRÍZISHELYZETBEN... 36 8. FEJEZET A LAKOSSÁG TÁJÉKOZTATÁSÁNAK LÉLEKTANI ALAPJAI... 42 9. FEJEZET KÜLSŐ KOMMUNIKÁCIÓ, SZÓVIVŐ, MÉDIA SZEREPE... 53 IRODALOMJEGYZÉK... 59 1

Bevezető A huszadik század végén a nagy nemzetközi szervezetek fokozott erőfeszítéssel törekedtek a természeti katasztrófák megelőzésére és hatásának csökkentésére. Bár az ENSZ meghirdetett akcióprogram 1999-ben véget ért, a közelmúlt természeti katasztrófáinak tragikus veszteségei is arra késztetik az egyes országokat és nemzetközi szervezeteket, hogy erőfeszítéseiket megnöveljék. Minden visszafordíthatatlan károsodás esetén legyen ez akár betegség, akár természeti csapás a korszerű állapotmegőrzési eljárások a megelőzésre a prevencióra helyezik a hangsúlyt. Az új évezredben a természeti katasztrófák következményeinek lehetséges minimalizálása érdekében is kiemelt szerepe van a megelőzésnek, amelynek ezen esetben speciális és korlátozott intervenciós hatásmechanizmusa lehetséges. A kockázati tényezők csökkentésének három jelentős területe van: 1. Az előrejelzés technikai eszközrendszerének korszerűsítése, fejlesztése. 2. A katasztrófa által veszélyeztetett embercsoport kommunikációs és magatartáskultúrájának olyan irányba történő alakítása, amely a veszteség csökkentését segíti elő. 3. Az országhatárokat nem tisztelő természeti katasztrófák esetén nemzetközi együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási rendszer megszervezése. Az utóbbi kockázat, és veszteségcsökkentő eljárások tekintettel arra, hogy a veszteség elszenvedője a katasztrófa övezetben élő vagy tartózkodó embercsoport a szociológia és pszichológia tárgykörébe tartozó korszerű alkalmazott tudományterületi ismeretek, kutatási eredmények felhasználásával alakították ki. A prevenciós eljárások bevezetésének egy másik aspektusa, hogy hazánkban az eurointegrációs folyamat részeként a katasztrófavédelemnek is meg kell felelni az Európai Unió elvárásainak. Ennek szellemében az állampolgár egyik alkotmányos joga, hogy ismerje az ő életminőségét befolyásoló természeti -és ipari kockázati tényezőket, reális képet alkothasson saját személyes és szűkebben vett környezeti biztonságáról; illetve kellő információt, felkészítést, segítséget kapjon olyan speciális magatartásforma készségszintű kialakítására, amelynek birtokában szubjektív biztonságérzete is javul. 2

Azoknak a szakembereknek, akik a katasztrófa- és krízis helyzetből következő kockázati tényezők csökkentése a feladata, rendelkeznie kell olyan kommunikáció technikai illetve kommunikáció lélektani ismeretekkel és készséggel, amely segítségével hiteles elfogadható, bizalomépítő illetve biztonságérzet javító információ átadására alkalmas. Jegyzetünkben azokat az alkalmazott pszichológiai ismereteket foglaljuk össze, amelyek ismerete és megértése fontos lehet a bizonytalan pszichés helyzetbe kerül emberek, csoportok irányába történő kommunikáció esetében. 1. Fejezet Alapfogalmak és ezek lélektani aspektusa Ahhoz, hogy a katasztrófa- krízishelyzet megoldása érdekében segítségül hívhassunk a pszichológiában ismert és kísérleti úton is vizsgált módszereket, először át kell tekintenünk és definiálni kell bizonyos alapfogalmakat azok lélektani megközelítésében. A katasztrófa-és krízis kommunikáció, mint minden a viselkedéstudományok tárgyát képező elmélet és gyakorlat multidiszciplináris jellegű. Nem köthető csupán egy vagy két tudományterülethez, így az alapfogalmak tisztázása lélektani szempontból történő leírása elkerülhetetlen. A fejezetben szereplő fogalmak leírásának másodlagos de nem kevésbé fontos célja, hogy (a teljesség igénye nélkül) tömören és érthetően felhívja a figyelmet azokra a legfontosabb és legismertebb lélektani jellemzőkre és definíciókra, amelyek ismerete nélkülözhetetlen a katasztrófa-és krízis kommunikáció elméleti és gyakorlati tanulmányozásához. A kommunikációs helyzet lélektani megközelítése 3 A viselkedés tudomány a kommunikációs helyzet modellezésére két jól ismert megközelítést alkalmaz. Ez a két megközelítés megtalálható a kommunikáció laikus felfogásában is. Az egyiket Shannon és Weaver dolgozta ki. Ez egy matematikai alapú modell, abból a célból készült, hogy az üzenetek félreértésmentes célba juttatására javasoljanak megbízható eljárást. Ezt a megközelítést tehát azzal jellemezhetjük leginkább, hogy

igyekszik meghatározni azokat a feltételeket, amelyek mellett az üzenetet mint egy csomagot hogyan lehet a leghatékonyabban célba juttatni. A másik felfogást inkább pszichológiainak nevezhetnénk. Itt az üzenet nem egy csomag, hanem olyasvalami, aminek célja a másik ember viselkedésének befolyásolása ennek az üzenetnek a segítségével. A cél ilyen módon sokkal több, mint egyszerű célba juttatás. Ráadásul ennek a megközelítésnek lényege, hogy maga az üzenet az emberek kölcsönös egymásra hatása révén alakul ki, jön létre. Az üzenetnek csak egyik oldala a küldő szándéka. Ahhoz, hogy teljessé váljon, elengedhetetlen a címzett aktív, értelmező, jelentést hozzáadó részvétele. Ez voltaképpen egy visszacsatolásos folyamat, s ennek a folyamatnak a végén derül ki, hogy a küldő céljaival milyen mértékben esik majd egybe az a magatartás, amit a címzettnél a küldő az üzenet segítségével elérni törekedett. A pszichológiai felfogást az jellemzi tehát, hogy a kommunikáció középpontjában álló üzenet kölcsönhatás eredményeként, a küldő és a címzett(ek) aktív közreműködésével alakul ki. Katasztrófa helyzet A katasztrófa szó görög eredetű. Jellemzői az alábiak: Hirtelen kialakult végzetes esemény, ill. tömeges, szörnyű szerencsétlenség következtében a lakosság tulajdonát, egészségét és életét veszélyeztető szükségállapot, amely annyira kiterjedt, hogy csak különleges helyi v. a helyi jellegen túlmenő intézkedésekkel hárítható el. Következményeinek fennállásához képest rövid ideig tart. Csoportosításuk az alábbi szempontok szerint történik: A veszély forrása szerint: - természeti (földrengés, árvíz, vulkán kitörés, tornádó, járvány) - technikai (ipari, közlekedési baleset) - társadalmi (terrorizmus, háború) - totális (valamennyi együtt) Intenzitás és kiterjedés szerint: - abszolút (földrengés, szökőár, háború): globális kiterjedésű, nincs védekezési lehetőség a károk helyreállítása nemzetközi erőket igényel 4

- közepes (gátszakadás, lavina, nukleáris baleset): kiterjedt, intenzív pusztító, helyreállítása helyi erőkkel nem oldható meg, társadalmi-szervezeti együttműködést igényel - relatív (közlekedési szerencsétlenség): kisebb területet érint, elhárítása általában. megoldható helyi erőkkel Kialakulás jellege szerint: - pontszerű: egyszeri, elkülönülő, jól körülhatárolható esemény (vulkán kitörés, terrorcselekmény, járvány) - küszöbkatastrófa: kiterjedt, de mérsékelt intenzitású esemény, lassú mennyiségi változások egy küszöböt átlépve új minőségbe csaphatnak át (légszennyezés), hatása felmérhető. Lélektani megközelítés Pszichológiailag lesújtó, a normál emberi tapasztalatok sorozatán kívül eső esemény, melynek következtében, bizonyos jellegzetes szimptómákkal (tünet együttesel) járó rendellenes vagy kóros magatartási reakciók alakulhatnak ki. Nem mindenkit sújtanak a szimptómák, de nem kóros az, ha valakinél jelentkeznek és a reakciók is normálisak Krízis, krízisállapot 5 A krízis szó jelentése görögül: döntés, fordulat, köznapi használatban a mindenféle válság, válságos állapot megjelölésére használjuk. Legyen annak kiváltó oka akár gazdasági, akár biológiai akár pszichológiai vagy egyéb eredetű. A krízist kiváltó események közös jellemzője: a váratlanság, a reakció érzelmileg hangsúlyos volta, és a következményes hatásokban megfigyelhető fokozott szorongás, félelemérzés, tanácstalanság, döntési bizonytalanság, beszűkült tudatállapot általában hirtelen fellépő de tartósan fennmaradható pszichés egyensúlyvesztés mely különböző mértékű és intenzitású lehet, érinthet csa részfunkciókat, de kiterjedhet a teljes személyiség működésre. Kezelése súlyos esetben szakember segítségét igényelheti.

Lélektani megközelítés Gerald Caplan integratív elmélete szerint a krízisállapot olyan lélektanilag kritikus állapot, amelyben a személy kénytelen szembenézni a veszélyeztető körülménnyel; annak fenyegető közelsége számára mindennél fontosabbá válik; minden figyelme és erőfeszítése erre az eseményre irányul; a helyzetet a szokásos kognitív probléma megoldó eszköztárával sem elkerülni, sem megoldani nem tudja. (Ennek szubjektív tényezői is lehetnek). Kríziskommunikáció A Wikipédia meghatározása szerint:a kríziskommunikáció (crisis communication) egy olyan kommunikációs szaktevékenység, amely válsághelyzetben a szervezet működési zavarainak leküzdését szolgálja, és melynek során hírek és információk továbbítása történik. A kríziskommunikáció szakértői szerint a szervezet reputációja sokszor a legfontosabb értéke. Ha tehát ezt a reputációt támadás éri, megvédése kell hogy kapja a legfőbb prioritást. Egy hatásos kríziskommunikáció kulcsa, hogy a szervezet rendelkezik egy krízistervvel, vagyis fel van készülve a lehetséges krízishelyzetekre. A krízistervet két fázisban kell létrehozni. Első fázis: Előtervezés (Pre Planning). Ismerni kell a szervezetet veszélyeztethető tényezőket, a rizikókat. Második fázis: A krízis felbecsülése és enyhítése. Ehhez létre kell hozni a krízist lemenedzselő csoportot (Crisis Management Team) Veszélyhelyzet, megküzdési stratégia A megküzdés definíciója: Megküzdés minden olyan kognitív vagy viselkedéses erőfeszítés, amellyel az egyén azokat a külső vagy belső hatásokat próbálja kezelni, amelyeket úgy értékel, hogy azok felülmúlják vagy felemésztik aktuális személyes forrásait. (Lazarus) A megküzdés lehetséges viselkedéses formái: Cselekvő megküzdés 6

Tervezés Versengő aktivitások elnyomása Önmérséklet gyakorlása (halasztás) Társas támaszkeresés instrumentális okokból Társas támaszkeresés érzelmi okokból Érzelmek középpontba állítása, szellőztetése Magatartásbeli elkötődés Szellemi elkötődés Pozitív újraértelmezés és növekedés Tagadás Elfogadás Vallás felé fordulás Lazarus főbb megállapításai Az emberek a legtöbb alapvető stratégiát minden stresszkeltő helyzetben alkalmazzák. Ha értékelésük szerint a helyzeten tudnak változtatni, problémafókuszú, ha nem, emóciófókuszú megküzdést használnak. A nők és férfiak ugyanazokban a helyzetekben hasonló megküzdési mintázatot mutatnak. Néhány stratégia stabilabb, mások sajátos helyzetekben jönnek elő. A megküzdési stratégiák a stresszhelyzet különböző állomásain változnak. A megküzdés az érzelmi következmények hatékony közvetítője: a pozitív következmények meghatározott stratégiákkal járnak együtt, a negatívak pedig másokkal. A megküzdési mintázat hasznossága függ a stresszhelyzettől és a következmény modalitásától. Stressz, poszttraumás stressz (PTSD) 7

Selye János stressz definíciója: A stressz a szervezet nem specifikus válaszmagatartása az őt érő környezeti hatásokra. A stressz reakció olyan belső hatásmechanizmus eredménye, amely felkészíti a szervezetet a környezeti hatással (stresszoral) való megküzdésre. Olyan pszicho fiziológiai folyamatokat generál amely elősegíti a megküzdő viselkedés kialakulását. Ezek a folyamatok erőfeszítést igényelnek a szervezettől, és ugyan segítenek a megküzdésben, de tartós, és/vagy túl intenzív igénybe vétel esetén próbára tehetik a szervezet alkalmazkodó képességét, hiszen az adaptációs energia kimeríthető. Atkinson szerint: A legáltalánosabb értelemben akkor beszélünk stresszről, amikor az emberek fizikai vagy pszichikai jóllétüket veszélyeztető eseménnyel szembesülnek. Ezek az események a stresszorok,és az emberek ezekre adott válaszai a stressz reakciók. (1994.423.old) (Ilyen események a katasztrófa, krízis helyzetek is.) veszélyeztető eseményt annak lezajlása után bekövetkező stressz állapotot poszt traumatikus stressz állapotnak (PTSD) nevezzük. A PTSD olyan sérülés amelynek kezelése szakmai (orvosi, pszichológusi) segítséget igényel. A PTSD kezelése azért is feltétlenül fontos, mert fennmaradása esetén az állapot befolyásolhatja az egyének érzéseit saját magukról, másokról és hatással lehet összes kapcsolatukra, problémákat okozhat a munkában, továbbá a kapcsolatok felbomolhatnak, súlyosabb egészségügyi problémák keletkezhetnek. Pánik, Pánikállapot A pánikállapot hirtelen támadó félelem, rémület, amely váratlan ijesztő környezetei hatások, események következtében jön létre, és a lelki folyamatok összehangolását súlyosan megzavarja. (Nem tévesztendő össze az úgynevezett pánikbetegséggel, amely endogén, belső eredetű, és ebből következően nincs kapcsolatban a külső környezeti hatások veszélytényezőivel.) A katasztrófák igen gyakran okoznak pánik állapotot, de fordítva is történhet; a pánikállapot is idézhet elő katasztrófa helyzetet. A félelem keltette pánik leküzdésének fontos eszköze a megfelelő tájékoztatás (krízis kommunikáció). 8

2. Fejezet A válság, krízis, katasztrófa helyzet objektív (megfigyelhető, mérhető) és szubjektív (az egyén és/vagy a csoport által átélt) viselkedést módosító jellemzői. 9 A bennünket ért külső, fizikai és pszichikai hatásokat az idegrendszer dolgozza fel. Feladata, hogy az érzékszervek útján információkat szerezzen a külvilágról és magáról a testről, azokat ingerületekké változtassa, a megfelelő központban feldolgozza és tudatos vagy nem tudatos reakciókat, és magatartásmódokat váltson ki. Ezért akár a normális, természetes helyzetben, akár veszélyhelyzetben tipikus reakcióminták hívódnak elő. Ha a szervezet veszélyt észlel, a köztiagy a riadókészültség állapotába kerül, veszélyt jelez. A szimpatikus idegrendszer átveszi az ingereket és tájékoztatja a mellékvesét. A fenyegetettség élettanilag a mellékvesék aktivitását váltja ki. Ez a veséken található, kicsi páros szerv funkcionálisan független azoktól, a hipofízis hormonális irányítása alatt áll. A mellékvese kéreg- és velőállományának egészséges működése a veszély leküzdésében nélkülözhetetlen. A mellékvesevelő adrenalint és noradrenalin hormonokat juttat a vérbe. E folyamat segítségével a szervezet jobban tűri a fizikai károsító hatásokat. A szívverés és az anyagcsere felgyorsul, a vérnyomás emelkedik, a pupillák tágulnak, a vér alvadási ideje rövidül. Nő a pillanatnyi teljesítőképesség, megemelkedik az arousal szint. A szervezet felkészül a menekülésre vagy a küzdelemre. A mellékvese részt vesz az ellenállás, a védekezés növelésében, így minden energia a veszély elhárítására vethető be. Átmenetileg a szokásosnál több vörösvérsejt áramlik a véredényeken keresztül a hajszálerekbe, ezáltal növekszik az oxigénellátás és a szén-dioxid csere. Erősebben működő véralvadási tényezők és fokozott hormontermelés hatására, egy esetleges sérülése esetén a seb hegedése azonnal megkezdődik. Cannon szerint a stressz és az azzal járó vészreakció az alkalmazkodást és a túlélést szolgálja. Az éberség fokozódásával kapcsolatos kutatások rámutatnak, hogy a túlzott arousal szint a cselekvés akadálya lehet. Emocionális színezete a limbikus rendszertől és gondolkodásunktól függ. Félelemként éljük meg az olyan magas arousalt, mikor a helyzet fenyegető, sérüléstől tartunk. A félelem, bénító hatású lehet, s ahelyett, hogy menekülésre vagy a helyzet megoldására törekednénk, viselkedésünk szervezetlenné válik, dezorganizálódik.

A szimpatikus- és paraszimpatikus idegrendszer hatásai nemcsak testi, fiziológiai tünetekben, hanem lelki reakciókban is megjelenhetnek. Ez a folyamat fordítva is működik, vagyis a fokozott lelki megterhelések, amelyek ijedtséget, félelmet, szorongást, stb. válthatnak ki, ezek pedig olyan testi tünetekben is nyomon követhetők, mint például az izomremegés, verejtékezés, erős szívdobogás, gyomorműködési zavar. Amennyiben az egyén nem tud megküzdeni a traumát okozó élményekkel, a stressz sokáig tart vagy tartóssá válik, egészségügyi károsodások következhetnek be, illetve fizikai károsodásokat okozhat (szív- és keringési megbetegedések, gyomor megbetegedései, idegesség). A veszélyhelyzeti magatartás jellemző reakciói A reakciók négy szinten figyelhetők meg: fiziológiai-kognitív- érzelmi-viselkedési reakciók Fiziológiai reakciók: feszültség: fájdalom, sajgás, remegés, rossz koordináció, készültség: ugrik minden hirtelen hangra vagy mozgásra, hideg verejték, szájszárazság, sápadtság, a szemeket nehéz fókuszálni, azt érzi elfogyott a levegő, hiperventilláció, míg az ujjak el nem zsibbadnak, össze nem rándulnak, feszült gyomor, hányinger, szorulás, gyakori vizelés, kimerültség: fáradtság érzés, nyomottság, minden mozdulat erőfeszítésbe kerül, távoli tekintet, mintha mérföldekre nézne. Kognitív reakciók: nehéz döntést hozni, összezavarodottság, dezorientáltság, rossz koncentráció, memória romlik, különösen a közelmúlt eseményeire nézve, 10

képtelen több feladatot ellátni egyszerre, flashback jelentkezhet (vizuális és hanginger formájában egyaránt). Érzelmi reakciók: gyász, bűntudat, depresszió, harag, zaklatottság, szorongás/félelem, bénultság, tehetetlenség érzés, önhibáztatás, azt érzi, ki van szakítva a valóságból. Viselkedés reakciók: teljes inaktivitás elvonulás a szociálistérből érzelmi kitörések (sírás, nevetés), indokolatlan intolerancia, agresszió feltűnő beszédesség, vagy hallgatagság, hiperaktív viselkedés. Belső (szubjektív), viselkedést módosító pszichológiai hatásmechanizmusok Veszély helyzetben normálisnak tekinthető, hogy átmenetileg testi és szellemi változások következhetnek be, mint például idegesség, szájszárazság, szívdobogás, izzadás, szédülés, légzési nehézségek, hasmenés, erős vizelési inger, rosszullét, hányás, álmatlanság, bizonytalan fájdalmak, szorongás, a koncentrálási képesség csökkenése. Az egyensúly a veszély elmúltával hamarosan, önmagától is helyreáll, az ember újból cselekvőképessé válik. Ha az érintettet fokozott, tartós negatív hatások érik akkor a kritikus esemény lezajlása után akár évekkel is bekövetkezhet a stresszes viselkedés. Ezek 11

jellemzően az esemény után alakulnak ki, akár több év múlva is jelentkezhetnek és hosszú évekig tarthatnak. Ezek jellemzően az alábbiak: o ijedtség, rémület o Ösztönös, célszerű, veleszületett reakció. Hangos durranásnál például a test izmai összerándulnak, az ember behúzza a fejét, lábai megrogynak. Hosszú ideig tartó megterhelésnél motorikus merevség (bénulás), vagy pánikszerű menekülés következik be. o félelem o Általában bénítóan hat a személyre és testi tünetekkel is együtt jár. Meg kell különböztetni a félelmet a szorongástól. Az előbbi egy valóságos veszéllyel szembeni normális (vagy túlzott) reakció, míg az utóbbi tárgy nélküli. Félelemreakció a menekülés, védekezés, légzés ritmusának megváltozása, cselekvésképtelenség. o szorongás o A leggyakoribb válaszreakció a rendkívüli eseményeket követően. Egy irány nélküli félelem, súlyos veszélyérzés, elveszettség, tanácstalanság. Hirtelen léphet fel és sokáig, gyakran évekig is tarthat. o stressz o Ez. Fokozott védekezési megküzdési reakció veszélyhelyzetben. A test az összes energiáját mozgósítja, így próbál védekezni a fenyegető helyzettel szemben. Szubjektivitását az adja hogy az adott helyzet észlelése az egyén aktuális pszicho fiziológiai állapotától, az egyén stressz tűrő képességétől is függ. o kimerültség o A szervezet a kritikus helyzettel teljes erejével próbál megküzdeni, ez felemészti védekezési tartalékait, és végül, olyan állapotba kerül, amelyet a lelki és testi összeomlás és az ellenálló-képesség elvesztése jellemez. o harag és agresszió o Kritikus helyzetek által gyakran megjelenő késztetés. Többnyire a tehetetlenség érzése (frusztráció) generálja. Valaki vagy valami ellen irányuló, magatartás károkozás, rombolás céljából. A harag vagy düh, agresszív, hirtelen indulat. Néha ellenőrizhetetlen gesztusokban és 12

szavakban jut kifejezésre. Az agresszió egy másik személy vagy önmaga (v.ö. önpusztítás, autoagresszió) fizikai vagy lelki megsértését, megsemmisítését célzó viselkedés. 13 o fásultság o Ha az agressziót a frusztrációra (tehetetlenség okozta feszültség) adott aktív reakciónak nevezzük, akkor a fásultságot a frusztrációra adott passzív reakcióként determinálhatjuk. o depresszió o Az agresszió önmagunk ellen (befelé) is irányulhat. Külső szemlélő számára ez csak egy negatív hangulat, ami rendszerint különösebb látható ok nélkül keletkezik, és indítékszegénységhez vezet. Az illető ilyenkor kábultnak tűnik, és nem lehet vele kontaktust kialakítani. o kognitív károsodások o Ezek az észlelés, emlékezés, gondolkodás folyamatait, amelyekkel az egyén az információkat begyűjti, kiértékeli és problémákat old meg. Ezeknek a folyamatoknak a károsodása azt eredményezheti, hogy hozzásegít az önleértékelés kínzó érzésének megéléséhez. o hiperaktivitás o Túlfeszített,, nem ellenőrzött mozgáskényszerben nyilvánul meg. A hiperaktív személyek összes reakciója felgyorsul (beszéd, gondolkodás), belekezdenek valamibe, de semmit nem fejeznek be. Figyelmi tevékenységük fölött nem képesek kontrollt gyakorolni. o pánik o A pánikban lévő emberek cselekedetei kontrollálatlanok, céltalanok, tudatuk beszűkül, nem képesek a reális ismereten alapuló döntéshozatalra, szélsőséges esetben ön-és közveszélyesek lehetnek. o Csoportpánik, tömegpánik o A pánik tömeglélektani hatása intenzitásában és kezelhetetlenségében eltér az egyéni pánikállapottól. A tömeg ugyanis sajátos alakulatnak tekinthető, különleges lélektani törvényszerűségek vonatkoznak rá. A tömegben háttérbe szorul az egyének individuális jellege, nagymértékben megnő a tömeg szuggesztibilitása külső hatások kritika nélküli befogadására való készsége megsokszorozódott erővel

hatnak az érzelmi hatások. A tömeg pszichológiai tényezői teljesen függetlenek a tömeget alkotó személyek egyéni jellemzőitől. Tömegben teljes egyéniségvesztés figyelhető meg és az alábbi viselkedéses jellemzők kerülnek előtérbe. A tömegnek strukturáltsága alapján az egységes megnyilvánulásokat egyes csoporttagok is képesek lehetnek irányítani, módosítani. A pánik kitörésében tehát az egyes személynek vagy személyeknek lehet meghatározó szerepük, akik egyéni reakciójukkal mint a gyutacs a robbanást beindítják a tömegreakciót. Az ilyen események egy bizonyos határon belül előre felismerhetők egy-egy közösségben. A pánik megelőzése szempontjából lényeges mozzanat a pánikra hajlamos, hisztérikus típusú személyek előzetes felmérése (ha lehetséges), és a veszélyhelyzetben fokozottabb figyelemmel kísérésük, izolálásuk. A pánik lezajlása drámai módon történik. Viharos erővel bontakozik ki a menekülés, értelmetlen, céltalan rohanás, egymás letiprása, küzdelem a menekülés valódi vagy vélt lehetőségeinek megszerzéséért. A már kirobbant pánikot súlyosbítja az, hogy lezajlása közben a pánikba esett embereket újabb és újabb ijesztő ingerek érik, újabb és újabb veszélyhelyzetek alakulnak ki. Pszichológusok elemezték a pánik kérdését és megpróbálták kísérleti úton megközelíteni a pánik csoportlélektani tényezőit. Megfigyeléseik szerint a pánik kialakulásának egyik lényeges előfeltétele, hogy a veszélyhelyzetből van-e reális menekülési lehetőség. Mintz, amerikai pszichológus egy róla elnevezett egyszerű kísérletben vizsgálta a pánikhelyzetet, illetve a kialakuló agresszivitást. A kísérleti személyeknek egy nagy palackból zsinegre kötött dugókat kellett kihúzniuk. A palack nyaka olyan szűk volt, hogy egyszerre csak egy dugó fért ki rajta. A kísérleti személyek össze is beszéltek, hogy milyen sorrendben húzzák ki a dugókat. Amíg csak azt a feladatot kapták, hogy húzzák ki a dugókat, nem történt torlódás, összeakadás. Amikor azonban a kísérletet úgy módosították, hogy a palack aljában lassan víz emelkedik felfelé, és akinek a dugója vizes lett, büntetést kellett fizetnie minden megbeszélés, szabály, előzetes terv ellenére 14

kapkodás keletkezett. A dugók összeakadtak a palack nyakában és számos esetben állt elő olyan helyzet, hogy eltorlaszolódott az üveg nyaka és minden dugó vizes lett. A kísérletben a palack szűk nyaka, az elégtelen menekülési lehetőségnek, az emelkedő víz, a fokozódó veszélynek, a dugók pedig a veszélyeztetett embereknek feleltek meg, a pénzbüntetés pedig a veszély károsító következményeként szerepelt. A kísérletből az alábbi következtetések vonhatók le: 1.) Csak akkor alakul ki a pánik, illetőleg az azt modellező torlódás, ha jutalmat, illetve büntetést alkalmaznak (érdekeltségi motívum). Amennyiben ez elmaradt, akkor az előzetes terv szerint, pánik nélkül oldották meg a feladatokat a kísérleti személyek még abban az esetben is, ha különböző zavaró tényezőkkel, zajokkal próbálták figyelmüket elterelni. 2.) Az előzetes megbeszélés és terv ellenére is gyakran előfordult, hogy nem tartották be a megállapodást. A hasznossági táblázat szerint saját érdeküknek megfelelően jártak el és ily módon pánikot okoztak. 3.) Sok gyakorlás lényegesen javította a teljesítményt, de még ez sem zárta ki teljesen a torlódást, illetve a pánik fellépését. 4.) Ha nőtt a víz emelkedési sebessége (fokozódott a veszély ), gyakrabban és gyorsabban alakult ki a pánik. Ugyanezt a hatást eredményezte ilyen értelmű megtévesztő közlés, ha például valaki elkiáltotta magát: Gyorsabban emelkedik a víz! A kísérleti szituációk azonban lényegesen különböznek a valóságos helyzetektől. A kísérleti személyek a játék izgalmától eltekintve normális lelki idegrendszeri állapotban voltak, a pénzbüntetés és jutalom lelki hatása pedig összehasonlíthatatlanul kisebb, mint a valódi életveszély. Az egyébként igen szellemes és szemléltető kísérletből véleményem szerint pontosan azok a tényezők maradtak ki, melyek a reális, kézzel fogható pániknál döntő jelentőségűek; a félelem, a rémület, a katasztrófa bekövetkezése után fellépő csüggedés, reménytelenség, stb. Nyilvánvaló, hogy a pánikjelenségeket a fenyegetettség érzése, az életveszély lehetősége és az ezek következtében kialakuló félelem váltja ki. 15

3. fejezet Az ismertebb pszichológiai elméletek a krízis, válság állapot vizsgálatára Napjainkban egyre gyakrabban használt kifejezés a következő: "krízisben vagyok" Amikor kimondják, kimondjuk, talán nem is gondolunk arra, mennyire igaz ez. Hiszen mit is jelent ez a görögöktől átvett szó, hogy krízis? Jelent döntést, fordulópontot, lehetőséget. Életünk minden percében hozhatunk egy döntést, sokszor van lehetőségünk mást, másképpen tenni és bizony vannak az életünkben fordulópontok. Az ügyeleti szolgálatban azonban egészen másképp történik minden, ha meghalljuk, vagy észrevesszük: a hívó krízisben van. Olyan fogalmak, amelyek ismerete- nemcsak szűkebb értelemben vett mentálhigiéné területén - pszichiátria, pszichológia, szociális gondozás - elengedhetetlen, hanem minden olyan hivatásban is, amelyben a munka során emberekkel foglalkozunk, embereket mentünk, következésképpen akarva-akaratlanul emberi problémákkal találkozunk. A modern kríziselmélet gyökerei többfelé ágaznak a történelemben. Kialakulásában furcsa módon szerepe játszottak a II. világháború, majd később a koreai háború harctéri sebesültjeinek ellátás kapcsán szerzett tapasztalatok. Minden háborús helyzet ugyanis nagymértékben hasonlít a krízis egyik alapvető dilemmájához: a segítségre (fejlesztésre, támogatásra) szoruló emberek nagy száma és az ellátásukra képes szakemberek (relatív) hiánya között feszülő ellentmondásra gondolunk. A háborús medicina ezért kénytelen osztályozni a sebesülteket, és kiválasztani azt középső réteget, amelynél a beavatkozás a leginkább gazdaságos. Az osztályozás elve mellett katasztrófaorvoslásból az azonnali pszichiátriai ellátás szabálya is meghonosodott. A háború neurózisok kezelése kapcsán derült ki, hogy a helyszínen végzett, mai kifejezéssel élve krízisterápia jellegű pszichoterápiás segítség hatékonyabb gyógymód, mint az a hagyományos gyakorlat, hogy a beteget a hátországban felállított pszichiátriai kórházba szállítják, és ott szabályos pszichoterápiás kezeléssel (vagyis a második világháború idején pszichoanalitikus szemléletű pszichoterápiával) gyógyítják. Jelentős lépés volt ugyanakkor a kríziskoncepció megfogalmazása felé - a háborús helyzethez nagymértékben hasonló - természeti csapások kapcsán lélektanilag sérült 16

emberek reakciójának vizsgálata is, és a számukra nyújtott pszichiátriai elsősegély szervezési elveinek kidolgozása. A modern kríziselmélet kialakulásának kezdetét egyöntetűen Erick Lindemann 1944- ben megjelent cikkétől számítjuk (annak ellenére, hogy más, tőle függetlenül kialakult európai gyökereket is ismerünk). Lindemann egy bostoni éjszakai bárban pusztító tűz életben maradt áldozatainak és a katasztrófa során elpusztultak családtagjainak nyújtott rövid pszichoterápiás segítséget, valamint egyúttal tanulmányozta a gyászreakció normális (átlagos) és patológiás (tartós károsodásokra vezető) lefolyását. Korábban is tudtuk, hogy a gyász univerzális, mindenkire egyformán érvényes lélektani hatást vált ki. De azt is tudjuk, hogy ezekez színezik az egyéni sajátosságok. Az egyén krízisben nem feltétlenül beteg, hanem átmenetileg az egyensúlyvesztés jeleit mutatja, olyanokat, amelyeket egyébként - ez a megtévesztő - pszichiátriai betegségek tüneteiként szoktunk értékelni (szorongás, depresszió, álmatlanság, nyugtalanság vagy gátoltság stb.). Caplan 1964-ben a kríziselmélet alapelveit fogalmazta meg, ami később a pszichiátriai megelőzés egyik központi elvévé vált. Krízisállapoton olyan helyzetet értünk, ill. akkor alakul ki, ha: 1. A személynek váratlan, veszélyeztető - általában külső - körülményekkel kell szembenézni; 2. ezek fenyegető közelsége mindennél fontosabbá válik számára; 3. a helyzeteket szokásos problémamegoldó eszközeivel sem elkerülni, sem megoldani nem tudja. A krízist kiváltó események a különféle életváltozások, és az általuk kiváltott nagy érzelmi megterhelés. Az események sorrendjét felállították (Holmes és mtsi.), és az első tíz alapvetően családi vonatkozású. 17 A krízis időtartama időben korlátozott, külső hatás által kiváltott esemény. Alapvetően 6-8 hét a krízis-állapot időtartama. Hirschowitz felosztása a fázisokra vonatkozóan: kiváltó hatás, megrettenés és nyugtalanság szakasza (napok), alkalmazkodás időszaka (hetek), majd végül néhány hónap alatt helyreáll az egyensúly. A krízisek

csoportosítása Erikson nyomán: fejlődési és akcidentális (esetleges) krízisek. Fejlődési krízisek törvényszerűen jelentkező lényeges változások (pl.serdülés, menopauza). Esetleges krízisek: hirtelen megjelenő sajátos életesemény. Kríziselmélet alapvetően az utóbbiakkal foglalkozik. Jacobson (1979) összekapcsolja a fejlődési és esetleges krízisek fogalmát. Sebezhető az egyén a krízisek kialakulására bizonyos fejlődési stádiumokban, pl. serdülőkorban súlyosabb lehet a válság, ha pl. szülők válnak, és a partner is elhagyja. A krízis nem betegség, de betegséget okozhat. A lényege, hogy a korábbi egyensúlyi állapot fölborul. Lehet kreatív megoldás, jobb szintű egyensúlyhoz vezethet (kreatív krízis), de lehet, hogy alacsonyabb szintű szervezettségbe kerül a személy. A krízis-szituáció veszélyhelyzetet jelent, a személyiség egyensúlyát veszélyezteti, fenyegeti, kóros reakciómódok, pszichotikus állapotok alakulhatnak ki, vagy öngyilkosság. A krízisben levő ember jellemzői: 1. Figyelme a problémára szűkül be, azon belül is apró részletre. 2. Mintha állandóan a helyzet megoldásán, magyarázatán tűnődne, ugyanakkor félelmek, szorongások gyötrik. 3. Érzelmi reakcióit gyengén tudja kontrollálni, nagyon impulzív. 4. Napi tevékenységét alacsony szinten végzi. 5. az emberekhez való kapcsolata megváltozik, aszerint itél meg mindenkit, hogy kap-e segítséget tőlük. 6. Jövőképe megszűnik önmagára vonatkozóan. 7. Sok mindent tud a problémáról, de ismereteit nem tudja rendszerezni, átgondolni. 8. A jövő-jelen-múlt kapcsolata, folytonossága szétzilálódik Jelenben a múlt, jelenben a jövőt építjük. A krízishelyzetben sokszor megtapad a személy, a múltban él, nem igazítja hozzá vágyait a realitáshoz, a jövőre vonatkozó tervek hiányoznak (pl. válási traumánál megtapad). Trauma és krízis Mikor beszélhetünk arról, hogy traumaként hat egy esemény? Ez függ attól, hogy: 18

1. A személyiségfejlődés melyik időszakában történt, és rendelkezésre állnak-e belső, védekezést, feldolgozást szolgáló erők? 2. Aktuális pszichés állapottól. 3. Milyen az érzékenysége a krízisben lévő személynek az adott problémára, hasonló e ahhoz, amivel régebben kudarcot élt át, vagy olyan, aminek megoldására képes volt. 4. Van-e olyan személy, társ a környezetében, aki segíti a veszteség elviselésében, illetve a trauma feldolgozásában? Krízis-intervenció az elsődleges megelőzéshez tartozik - lelki betegség kialakulását igyekszik megelőzni. Külső hatás folytán megbillent az egyensúlyi állapot, de ilyenkor még lehetőség van a visszafordításra. Tehát nem betegség, de okozhat betegséget. Önkéntesekre, szociális gondozókra fontos szerep hárul az ilyen esetekben. A krízis-állapot definíciója (Caplan) Külső események hatására kialakuló kritikus lélektani állapot. A személy egyfelől kénytelen szembenézni a veszélyeztető körülményekkel, és ezek aktuálisan számára mindennél fontosabbá válnak. Másrészt a veszélyt sem elkerülni, sem pedig szokásos problémamegoldó eszközeivel, energiáival megoldani nem tudja. Legfontosabb krízist provokáló események: kapcsolati konfliktusok, fontos személyek vagy fontos dolgok elvesztése (tárgyvesztés). Részleteiben a krízis lefolyása: 19 1. Krízist kiváltó ok hatására a személyiségben un. készenléti állapot alakul ki. A fenyegető helyzet szorongást kelt, a szorongás hatására ugyanakkor az érzelmi-kognitív egyensúly megbomlik, és mozgósítjuk az addig tanult problémamegoldó eszközeinket. Naponta kerülünk új helyzetekbe, új problémák elé, és ezeket észrevétlenül megoldjuk. A megoldások lehetnek érzelmi, gyakorlati, vagy cselekvéses utakon. Minden konfliktusmegoldásból ugyanakkor tanulunk is, vagy csak annyi az eredmény, hogy megerősítjük magunkat abban, hogy ezt jól oldottam meg. A begyakorolt sémák ezek után újabb megerősítést kapnak. Minél újabb vagy nagyobb a feladat, annál több