VERTEBRATAHUNGARfCA M USE I H1STO RI CO-NATU RALIS HUNGARICl Tom. II. 1960. Fase. 2. Adatok a Börzsöny hegység herpetofaunájához irta: Szabó István Természettudományi Múzeum, Budapest A TERMÉSZETTUDOMÁNYI MUZEUM 1948-ban célul tűzte ki Magyarország állatvilágának tervszerű kutatását. A terv megvalósításának eredményeképpen jelentek meg többek között a hazai kétéltűek /Amphibia/ és hüllők /Reptilia/ elterjedésére vonatkozó kisebb nagyobb faunamunkák. E dolgozatok mind a gyakoribb, mind a ritkább fajok számos uj lelőhelyét közölték. A kutatók egyrészt bizonyos területek herpetofaunáját vizsgálták,másrészt egyes hazai fajok elterjedését dolgozták fel. így váltak ismeretessé Bátorliget /DELY, 1953/, Bükk hegyság /LUKÁCS, 1956/, Dunazughegység /SZABÓ, 1956/ és a Baláta-tó /MARIÁN, 1957/ ujabb kutatásokon alapuló herpetológiai viszonyai,valamint az Ablepharus kitaibelii fitzingeri /SZUNYOGHY. 1954/.Vipera berua var.prester /MARIÁN, 1954/, Vipera berus /MARIÁN, 1955/, Lacerta vlvipara /DELY, 1957/, Vipera ursinii rákoslensls /DELY & JANISCH,1959/ és a Bombina variegata /SZABÓ,1959/.valamint atrlturus alpebtris /DELY, 1958/ és alfajainak /Triturus alpestrls bükkiensis,trlturus alpestris aátoriensls /DELY,1959/ hazai elterjedésére vonatkozó ujabb adatok. A tervszerű munka folytatásaképpen vizsgáltam 1958-60 években a Börzsöny hegybég herpetofaunáját.
A feldolgozott terület az Északmagyarországi-Középhegység legnyugatibb tagja, északon és nyugaton az Ipoly,délen a Duna határolja, kelet felé pedig tágas medencék választják el a dombvidék jellegű Cserhát-tói. A hegység legnagyobb részét harmadkori vulkánosság hozta létre.az eruptiv erők,majd az erózió következtében a felszín rendkívül tagolt. Az 5-900 m magas csúcsok és gerincek között mély, gyakran kiszélesedő völgyek kelçtkeztek. Középső részét az un. Magas-Börzsöny-t a Csóványos /939 m/,kagy-hideghegy /865 m/,nagy-inóc /813 m/ és a Magas-Tax /737 m/ tömbje alkotja, Ez a tömb egyúttal nagyjából a hegység vízválasztója,honnan a nyugatra és északra lefutó patakok az Ipolyba, mig a dél-délkeleti irányúak közvetlenül a Dunába ömlenek.a Börzsönyben mintegy háromtüsáz kisebb-nagyobb patak ered, melyeknek egy része gyérvizü, sőt huzamosabb szárazság esetén elapad. A hegységben alig ekad természetes állóviz ;Királyrét-től északra a 392 mp nyergében cca 350 m magasságban van a sással vízinövénnyel benőtt Büdös-tó, az északi részen a Sárkánytörés-től északra fakadó Riadó-forrás környékén két kisebb tocsogó keletkezett, melyeknek az Alsó- és Felső-Riadó-tó nevet adtam. A Büdös-tó vize tavasszal a középső részen meghaladja az egy métert,mig a Riadó tavak vize csak néhány arasznyi. Száraz nyarakon valamennyi teljesen kiszárad. A királyréti üdülő területén található állóviz mesterséges duzzasztás eredménye. Závoznyereg nyugati lábánál a Kemence völgyben több kisebb tó van, melyek a második világháborúból származó lőszerek felrobbantása után támadt mélyedésekben keletkeztek /MAGAZINER, 1931. LÁNG,1955, PÉCSI & SÁRFALVI, 1960/. A hegység éghajlata nagyjából megegyezik a Kárpátok belső vonulatét képező középhegység éghajlati viszonyaival. Az évi középhőmérséklet 9,3 C /januári átlag -2,4 C, juliusi 19 C 0 /. Az uralkodó szélirány a hegység magasabb részein nyugat-északnyugatinak mondható. Az évi csapadékátlag az 1901-40 évi megfigyelések alapján még az alacsonyabb fekvésű részeken is eléri a 600 mm-t.csóványos és környékén pe-
dig még a 900 mm-t is meghaladja /BACSÓ,1952, KAJŐSY,1952/. A Börzsöny legnagyobb részét erdő boritja. Fátlan területek csak a kistélesedő völgyekben és a kisebb, rendszerint nem összefüggő hegyi tisztásokon vannak.a hegység uralkodó fája a bükk,mely az 500 méteren felüli részeket foglalja el,de az északi lejtőkön és a mélyebben fekvő nedves völgyekben alacsonyabbra is lehúzódik. A bükk régiója alatt nagyobb összefüggő tölgyállományok vannak, melyek a napos déli oldalakon 600 méter magasság fölé is felnyúlnak. E két állományban elegyesen vagy kisebb területeken önállóan a középhegységeinkben általánosan elterjedt tü- és lomblevelű fák számos faját találjuk.melyeknek jó része telepitett. A hegység középső magas régiójában néhány alpesi jellegű páfrány és virágosnövény is előfordul. Nagyobb kiterjedésű müveit fseldek kizárólag a hegység peremén fekvő községek környékén találhatók /KÁRPÁTI, 1932, 1952, SZUJKÓNÉ, 1955/-. A Börzsöny hegységből herpetofaunisztikai adatokat csak FEJÍRVÁRYNÉ /1943/ közölt a TERMÉSZETTUDOMÁNYI MUZEUM HERPE- T0LÔGIAI GYÜJTEMLífYÉben abban az időben még megtalálható állatok alapján. Mint ismeretes ez a gyűjtemény 1956 ősaén elpusztult, de a leltárkartonok egyrésze megmaradt 1 és ezekből megállapítható,hogy fenti munkában szereplő előfordulási adatokat /1*2 faj 19 lelőhelye/ kevés kivétellel DUDICH és PONGRÁCZ szolgáltatták, akik 1920-21 években több alkalommal gyűjtöttek Királyháza kôrnyëjcén. Az emiitett munka megjelenése után került a Muzeumba KOVÁCS 1950-54 közötti időből /Zebegény* Nagymaros, Királyrét, Kemence völgy és Drégelypalánk környékéről/ származó anyaga, valamint az általam 1951-52 években /Kismaros, Kóspallag, Zebegény körül/ gyűjtött állatok.mindkettőnk lelőhelyadatait a megmaradt leltárkartonok alapján közölhetem. Ugyancsak felhasználtam id. ENDRŐDY gyű;} tőnap lójának adatait, melyek /a Nógrádverőce, 1 Ezek a nyilvántartási kartonok ugyanis nem az elpusztult gyűjtemény helyiségében voltak.
Jer Perechungspian und ier jährliche h- derschlagadurchschnitt dee Börzsöny-Gebirges
Kismaros, Diósjenő, Kemence völgy és Királyháza környékén/ 1935-50 években végzett megfigyelések eredményei. A rendelkezésemre bocséjtott értékes feljegyzésekért ezúton is köszönetet mondok. A terület vizegálatára tervet készítettem /1.térképvázlat/, melytől csak egész kivételesen tértem el. A Börzsönyben 24 alkalommal összesen 53 napot töltöttem gyűjtőmunkával. A vizsgált két állatcsoport legkedvezőbb gyűjtési idejében - február második felétől május végéig - több időt /31 nap/ fordítottam e munkára, mint a nyári /12 nap/ és az őszi /10 nap/ hónapokban. A gyűjtött fajok felsorolása KÉTÉLTŰEK - AMPHIBIA 1. Salamandra salamandra /LINNÉ/- Foltos szalamndra Alsó- és Fel8Ő-Riadó-tó, Báránybérc-gerlnc, Cseresnyéspatak felső folyása, Csóványos és környéke, Csömöle-völgy, Diósjenő, Fekete-kut, Fekete-kut és Hamuház közötti Névtelen forrás, Kemence, Kemence-patak völgye, Királybérc, Királyháza, Király-kut, Kroslák-kut, Kuruc-bérc alatti Névtelen forrás,lóhegy-patak völgyében lévő Névtelen forrás,malom-völgy, Mese-patak oldalága, Morgó-völgy,öregkapás Ény Névtelen forrás, Őzberek, Rákászó-patak, Riadó-forrás, Somoskut,Szedres-kut, Szunyog-kut. 2. Triturus vulgaris /LINNÉ/- Pettyes gőte Büdös-tó, Csömöle-völgy, Letkés, 3. Bombina bomblna /LINNÉ/- Vöröshasu unka Alsó- és Felső-Riadó-tó, Büdös-tó, Csömöle-völgy, Pusztatorony É Névtelen-kut. Far-
kas-völgy. Görbe-patak, Kemence-patak völgye, Köpő-kut, Kutberek,Nagy-völgy patakja mentén Oszlopó-kut és Deszkás-puszta között sok helyen, Nógrádverőce, Rákászó-patak völgye, Szedres-kut, Szénás-hegy: Lajos-forrás. 4. Pelobates fuscus /LAURENTI/- Ásó béka Csömöle-völgy, Diósjenő Ujkastély, Fekete-völgyben Kuruc-bérc alatt, Kámor-gerinc, Kemence-völgy /Magos-he^ a- latt/, Királyháza, Oszlányi-völgy, Nógrádverőce. 5. Bufo bufo /LINNÉ/ - Barna varangy Csóványos, Diósjenő, Diósjenő Ény /Erdészet alatti kis tó/, Diósjenő-Ujkastély,Fekete-völgy /Xurucbérc alatt/,kámor gerinc, Kemence-völgy /Magos-hegy alatt/, Királyháza, Oszlányi-völgy, Nógrádverőce. 6. Bufo viridis LAURENTI - Zöld varangy Csömöle-völgy,Diósjenői erdészet /épületei között/,kutberek, Malora-patak völgye. 7. Hyla arborea /LINNÉ/ - Leveli béka Báránybérc, Csehvér, Csóványos, Csömöle-völgy /Szórádirét/, Drégelypalánk, Felső-Hinta, Kemence, Kemence-völgy /Gál-réti bombatölcsérekben/, Királyháza, Kismaros, Nógrádverőce, Nyir-rét. 8. Rana dalmatina BONAPARTE - Erdei béka Akó-hegy, Báránybérc, Boglyakő, Büdös-tó, Csehvár, Csóványos, Csömöle-völgy, Diósjenő Ény-i kis tó /Erdészet/, Feketesár, Görbe-patak /Kámori őrház felett/, Hollófeszek, Kámor ée Kőember nyergében,kemence-patak völgyében sok helyen. Királyháza, Kis Gálrét, Kishanta-patak völgye, Kis Koppány, Kőkapu, Kroslák-kut, Kutberek, Magosbérc, Malom-völgy, Nacsagromi árok,nagy-gálrét.nagyuideghegy Ék-i oldalán,nagypatak-völgyében sok helyen, Nógrádverőce, őzberek, Pogányvár
K-i oldalán, Pulya-hegy, Pusztatorony, Rákészó-patak völgye, Saji-kut, Somos-patak felső folyásánál, Szentgálföld, Szivszakasztó, Vár-hegy É és Ény-i oldalain, 9. Rana esculenta LINNÉ - Kecske béka Büdös-tó, Cseresnyés-patak felső folyás, C8ömöle-völgy, Diósjenő ény, Görbe-patak,Kemence-völgy /Závoe alatti bombatölcsérekben/, Királyháza, Király-rét /Főv.üdiilő tavában/, Kismaros, Malom-patak völgye, Nacsagromi-árok patakjában, Nagy-Gálrét, Nagy-völgy patakjába mindenütt, Nógrádverőce. 10. Rana rldlbunda PALLAS - Tavi béka Királyháza. HÜLLŐK - REPTILIA 1. Anguis fragilis LINNÉ - Lábatlan gyik Cigányvár Dk-i oldalán, Csehvár Ény-i lábánál, Hollókő alatt Fekete-völgyben, Jancsi-hegy alatt Fekete - völgyben, Királyháza, Király-kut, Lopona bérc É-i oldalán. 2 ' Lacerta agilis LINNÉ - Fürge gyik Boglyakő és Pusztatorony között több helyen, Csipkéskút, Diósjenő, Foltán kereszt tisztásán, Királyháza, Kis- Gálrét, Kőszirt Dny-i oldalán, Nagy-Gálrét, Nagy-patak völgyének tisztásain sok helyen, Nógrádverőce, őzberek alatt Kemence-völgyben, Széles mező, Szórádi-rét, Zebegény. 2/a. Lacerta agilis var. rubra LAURENTI: Királyháza, Szedres-kut mellett. 3. Laoerta muralis /LAURENTI/-Fali gyik Csehvár D-i, Dk-i és Dny-i oldalain,fekete-patak völgyében több helyen,felső-hinta-rét alatt /Musli-i munkásszállás/,
Hosszubérc D-i és Dny-i oldalén, Királyháza, Kurucbérc É-i oldalán, Nagy-Hideg-hegyen több helyen. 4. Lacerta virldia /LAURENTI/ - Zöld gyik Báránybércen sok helyen, Boglyakő, Csehvár D-i és Dk-i oldalán,valamint Dk-i lábánál, Csertány, Csömöle-völgy, Csóványoson több helyen, Fekete-völgyben sok helyen, Kemencepatak völgyében sok helyen, Királyháza, Kismaros, Kőszirt Dny-i oldalán és D-i lábánál több helyen.kungödör és környékén sok helyen, Kurucbérc /Feketevölgyi oldal/, Nagymaros, Nagy-Varga-rét, Nagy-Hideghegyen sok helyen, Nógrádverőce, Nyir-rét,Pogányvár több pontján, Pusztatorony, Szentgálföld, Szórádi-rét, Varga-rét, Závoz-nyereg mindkét oldalán ée tetején, Zebegény. 5. Ablepharus kltaibelli fitzingeri MERTENS - Magyar gyik Nagymaros felett 262 mp környékén /Szamaras/, Rigó-hegy Dk-i oldal. 6. Coronella austriaca LAURENTI - Rézsikló Királyháza, Király-kut, Magasbérc, Magos-hegy, Nagy- Gálrét, Zebegény. 7. Elaphe longissima /LAURENTI/ - Erdei sikló Csehvár Dk-i oldalán, Csömöle-völgy, Jancsi-hegy alatt Fekete-vtflgyben, Kemence, Királyháza, Királyrét, Pusztatorony, Závoz-nyereg, Zebegény. 8. Matrix natrix /LINNÉ/ - Vizi sikló Csehvár Ék-i lejtő, Fekete-völgy /Kurucbérc alatt/, Királyháza, Kőember-Kámor nyereg, Nagy-patak völgyében több helyen,ncgrádverőce. 9. Natrix tessellata /LAURENTI/ - Kockás sikló Kemence-patak völgye, Királyháza, Loponabérc É-i olda-
Ián, Malom-patak völgye, Nagy-völgyben több helyen, Nógrádverőce, Zebegény. Gyűjtéseim és a korábbi adatok alapján a Börzsöny hegységből tiz kétéltű- és kilenc hüllőfaj több mint kétszáz lelőhelyadata vált ismertté. A felsorolt fajok előfordulásával már a tervszerű vizsgálatok megkezdése előtt számolhattam, hiszen ezek hazai középhegységeinkben általában elterjedtek. Bizonyos fajok ritkább előfordulására ugy hiszem tudok elfogadható magyarázatot adni, de néhány kétéltű hiánya már nehezebben indokolható. Különösnek tűnik, hogy a pettyes gőte - hazánk legelterjedtebb farkos kétéltűje - három helyről egy-egy példányban, nagyobb számban pedig csak a Büdös-tóból került elő. Ritkaságának feltehető magyarázata, hogy a Börzsönyben alig találunk olyan kisebb-nagyobb állóvizet, melyben a tavasszal lerakott petéi nyár végére kifejlődhetnének. A hegység növényzet nélküli, rendszerint gyorsfolyásu, jórészt kavicsos fenekű patakjaiban ez a faj nem találja meg életterét. Számára alkalmas élőhelynek látszik Závoz-nyereg alatt a Kemence völgyben található több kisebb tavacska, melyek környezete megítélésem szerint nem különbözik azoktól a többi középhegységi állóvizektől,ahol a pettyes gőtét gyakran megtaláltam. A Trlturus vulgaris e vizekből való hiányának valószínű oka, hogy ezek az élőhelyek - miként a bevezetőben emiitettem - ujkeletüek és benépesülésük ezideig még nem következett be. Nem lenne érdektelen figyelemmel kisérai a későbbi évek során, hogy bizonyos fajok mikor és milyen módon foglalják el az emiitett kis állóvizeket. Egy-egy lelőhellyel szerepel az ásóbéka és a tavi béka. Előbbit ez évben találtam meg a Caömöle-völgyben, utóbbit DUDICH gyűjtötte /1921-ben/ Királyháza környékén.a Pelobates fuscus-nak élettere a kötöttebb talajú hegyvidék, ezért természetes, hogy csak az alacsonyabb részekkel érintkező
völgyek egyikében akadtam rá. Ugyanígy nem hegyvidéki állat a Rana ridibunda sem, ritka előfordulása tehát szintén magától értetődő. A Xárpátmedencében ritkának mondható hüllők közül a Börzsönyből csak a magyar gyik került elő. E gyikfajunk előfordulása hazánkban eddigi ismereteink szerint szórványos * volt.az ujabb kutatások több uj lelőhelyet állapítottak meg, melynek eredményeképpen egyre csökken az élőhelyek közölt: távolság. Az ismertetett két ujabb előfordulás légvonalban mindössze 4-12-16 km-nyire fekszik a Pilis hegységből közölt nagyvillám!, nyergeshegyi és a Vác melletti naszályi lelőhelytől. Ha figyelembe vesszük, hogy ez a kistermetű, gyorsmozgású, félénk állat még kedvező időben sem mindig mutatkozik, továbbá,hogy gyűjtéséhez nemcsak jó szem és gyors kéz, hanem szerencse is szükséges, akkor valószínű, hogy a további alapos vizsgálatok még számos helyről fogják területéről kimutatni. hazánk Joggal föltételezhettem a sárgahasu unka /Bombina vari ega ta /L //és a gyepi béka /Rana temporaria L./ előfordulását,mert ezeket BOLKAY /1907/a Börzsönytől Ék-re fekvő terület /volt Gömör-Kishont m./ több pontjáról emliti és a két fajt az ugyancsak nem messze fekvő Mátra hegység hasonló magasságában 1955 juliusában magam is gyűjtöttem.jóllehet,hogy e fajokat a számukra alkalmasnak látszó helyeken a Börzsönyhegységben ia különös gonddal kerestem, egyikük sem került elő. A Bombina varlegata elterjedésével kapcsolatban a közelmúltban felvetettem azt a gondolatot /1959» p. 164-166/, hogy hazánkban általában azokon a területeken található,ahol p ~ az évi csapadék átlaga 700 asm-en felül van. A Börzsöny hegység középső részén a csapadék ezt az átlagot aeghaladja, sőt Csóványos környékén a 900 mm-t is eléri /1»tárképvázlat/. Hogy e faj a azóbanforgó helyen ennek ellenére sem fordul A sárgahasu unka francia- és olaszországi elterjedési adatai is feltevésem mellett szólnak /B0ULENGER, 1897/.
ele,sbben feltehetően egyéb okok íb szerepet- játszanak. Ezek közül elsősorban az emiitett magasabb csapadékátlag kis területre való korlátozottsága, valamint a csapadékmennyiség szélsőséges ingadozása jöhet számításba /szárazabb években ugyanis még az 500 mm-t is alig haladja meg/. A hűvösebb éghajlatot kedvelő Rana temporaria e területen ugy látszik szintén nem tudta megtalálni életlehetőségeit, ezért valószínű, hogy elterjedése észak feúlől az Ipoly-, kelet felől pedig a Zagyva-völgyénél megszakad. A hazánkban előforduló és fentiekben nem emiitett kétéltü- és hüllőfajok hiánya érthető, mert számukra a Börzsöny hegységben aligha akad megfelelő környezet és élettér. Miután az elmúlt tiz esztendőben az egymáshoz közelfekvo Börzsöny- és Pilis /Dunazug/ hegység herpetológiai viszonyait azonos módszerekkel, ugyanannyi ideig /3-3 évig/ vizsgáltam, célszerűnek látszik e két terület herpetofaunájának összehasonlítása. A Börzsönyt, mint az Északi-középhegység legnyugatibb tagját a Dunántuli-középhegység legkeletibb nyúlványétól a Pilis hegységtől a Duna meglehetősen összeszűkülő völgye választja el. A klimatikus és domborzati különbségek közül említésre méltó, hogy a Börzsöny középső részének évi csapadékátlaga /kb. 150 mm-el/ magasabb ós átlagos csúcsmagassága /cca 2-00 m-el/ meghaladja a Pilisét. A két terület növénytakarójának képe határozott különbséget mutat. A Pilis hegységbe délről felnyomult submediterrán elemek a Börzsönyben csak a legdélibb területre korlátozódnak,melytől északra már az Északi-középhegységre jellemző növényzeti viszonyokat találjuk. Geológiai keletkezésük sem azonos; a Börzsöny teljes egészében vulkanikus eredetű, mig a Pilis nagyrésze üledékes képződmény»melynek csak északi részén vannak vulkáni kiemelkedések. /Szükségesnek tartom megjegyezni,hogy e területet a geológusok és geobotanikusok éppen eredetére való tekintettel választják mindig külön Pilis"- és Dunazughegység"- re,mig egyéb vonatkozásban mindkét elnevezés alatt általában
az egész Szentendre-Visegrád-Esztergom-i hegyvidéket értik./ A két területről kimutatott kétéltű- és hüllőfajok gyakori, vagy ritka előfordulását, illetve esetleges hiányát az alábbi táblázat szemlélteti. Häufig Selten Fählt Pilis Börzsöny Pilis Börzsöny Pilis Börzsöny Salamandra salamandre + + Trituru8 vulgaris + + Bombina bombina + Pelobates fuscus + + Bufo bufo + 3ufo viridis + + i Hyla arborea + + Rana dalmatina + + Rana esculenta + + Rar.a ridibunda + + Emye orbicularis + + Anguis fragilis + + Lacerta muralis + + Lacerta agilis + + Lacerta viridis + + Ablepharus kitaibelii f itzingeri + Coronella austriaca + + E 1 aphe longissima + + Ilatrix natrix + +.atrix teesellata + + Azokhoz a fajokhoz, melyek mindkét hegységben gyakori e]ófordulásuak, nem szükséges magyarázatot fűzni, mert ezek középhegységeinkben mindenütt megtalálhatók. A kétéltűek közül a Felobatea, a R. ridibunda ép e? Ablepharus egyaránt
ritka volt ara vonatkozólag az előzőek során már említést tettem, miként a Trlturus vulgaris Börzsönyben való ritkaságára is kitértem. A hüllők közül két olyan faj /Lacerta agilis, Natrix tessellata/ akad,mely a Börzsöny hegységben gyakori, mig a Pilisben ritka. A fürge gyikot a Pilis hegységben mindössze három helyen találtam meg,mig a Börzsönyben barnásvöröshátu változatával /var.rubra/ együtt gyakran gyűjtöttem. Már pilisi munkámban /1956/ megjegyeztem, hogy a Börzsöny hasonló magasságaiban ez az állat gyakori. Ritkaságára vonatkozólag annakidején feltételezett magyarázatot adtam, melyhez - a terület alaposabb ismeretének birtokában - most még csak annyit kivánok hozzáfűzni, hogy a Börzsönyben jóval több a fürge gyik ezámára kedvező kissé nyirkos rétek száma, mint a Pilisben. A Natrix teesellata börzsönyi gyakoribb előfordulása minden valószínűség szerint a táplálékkal hozható összefüggésbe. Ismeretes, hogy a kockás sikló legszívesebben hallal él, igy természetes, hogy az aprótermetü halakban gazdag, nagyszámú börzsönyi patak környékén nem ritkaság ez a faj. A táblázatban felsoroltak között két olyan faj található,mely a vizsgált területeknek csak egyikén van meg: a Börzsönyben gyakori foltos szalamandra és a Pilisből előkerült mocsári teknős /Emys orbicularis /L.//. A Salamandra salamandra-t 1956-ban ugyan - egyetlen szóbeli közlés alapján - zárójelben felvettem a pilisi faunalistába, azonban bizonyitó példány azóta sem került elő, ezért előfordulását helyesnek látszik kétségbevonni mindaddig, mig ellenkezőjéről bizonyítékunk nincsen. Ez az állat az Északi-középhegységnek eléggé jellemző farkos kétéltűje, ahol mindenütt /Karancs-, Mátra-, Bükk-, Zemplén hegység/ előfordul, mig a Dunántuli-középhegységből napjainkig nem került elő. A foltos szalamandra börzsönyi gyakoriságával illetve a Pilisben való hiányával erre vonatkozó vizsgálataink befejezéséig nem kivánok foglalkozni. As Emyű-t a Pilis hegységben két helyen találtam meg:
az alacsonyaboan fekvő Rakettyés-tóból több juvenilia és aduit példányát gyűjtöttem, mig a 480 m magasságban fekvő Paprét két kis tavában többször láttam ugyanazt a sérült páncéljáról jól felismerhető öreg állatot. Kár annakidején különösnek találtam, hogy ilyen magasságban a mocsári teknős előfordulna, s már akkor arra gondoltam, fciogy ez az egyedül élő állat nem természetes uton került oda. E feltételezésem a későbbiek során beigazolódott.-* Jelenleg tehát az Emys orbicularis legmagasabb előfordulási helyének Iiazánkban a Rekettyés-tavat /280 m/ kell tekintenünk. Ide minden bizonynyal a valamivel lejjebb fekvő Csikos-tó közvetítésével került fel a Duna-kiöntések ma már kulturterületté alakitott hajdan mocsaras vidékéről. Miután a mocsári teknős számára alkalmas élőhely a Börzsöny hegységben aligha akad és a vizsgált terület környékéről sem ismeretes, ezért hiánya természetesnek tartható. Mindkét területen szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy a kétéltűek és hüllők téli álmuk után a Börzsönyben néhány héttel későbben jelennek meg, mint a Pilisben, ennek következtében párzásuk is később történik. Az erdei béka nászát például a Pilis hegységben rendszerint március elején /ritkábban február végén/ észleltem, mig a Börzsönyben legkorábban március 24-én láttam először petecsomókat, pedig - nagyobb mennyiségben - csak április 23-án lárváit találtam. Ugyanígy néhány héttel későbben /március végén/ tapasztaltam a börzsönyi Bufo bufo-k párzását. Az elmondottak alapján kitűnik, hogy a két egymáshoz közelfekvő középhegység herpetofaunája lényeges eltérést nem mutat. A kimutatott husz faj közül tizenöt mindkét helyen egyaránt gyakori vagy ritka, három előfordulása pedig eltérő és mindössze egy-egy olyan faj akad, mely vagy az egyik vagy csak a másik hegységben fordul elő., J Az elmúlt évben véletlenül jutott tudomásomra, hogy P. J. fogságban tartott teknősének a Papréten adta vissza szabadságét.
Ha az elmúlt évben vizsgált terület herpetofaunáját az Északi-középhegység bármelyik tagjával /Mátra-, Bükk-, Zempléni-hegység/ összehasonlítjuk, akkor az általában hegyvidékre jellemző fajok, nevezetesen a gyepi béka és az alpesi gőte /Trlturus alpestrls/ hiányét állapithatjuk meg. E tekintetben a Börzsöny közelebb áll a Dunántuli-középhegységhez és az Északi-középhegységhez való közeledését állatföldrajzi szempontbői csak a foltos szalamandra előfordulása tanúsítja. Beiträge zur Herpetofauna des Börzsöny-Gebirges Vor*!. Szabó Zoologische Abteilung des Ungarischen National Museum: Budapest Der Verfasser hat in den Jahren 1958-1960 die Herpetofauna des Börzsöny-Gebirges studiert, wo die frühere Literatur insgesamt nur 19 Fundorte von 12 Arten gekannt hat. Auf Grund Beiner Forschungen wurden nunmehr mehr als 200 Fundorte von 19 Arten bekannt. Die zum Vorschein gekommenen Arten sind die folgenden: Salamandra salamandra /LINNÉ/, Trlturus vulgaris /LINNÉ/, Bombina bombina /LINNÉ/, Pelobates fuscus /LAURENTI/, Bufo bufo LINNÉ, Bufo viridis LAURENTI, Ryla arborea /LINNÉ/,Rana dalmatina BONAPARTE,Rana esculenta LINNÉ, Rana rldibunda PALLAS, Anguls fragilis LINNÉ, Lacerta muralis /LAURENTI/, Lacerta agilis LINNÉ, Lacerta viridis /LAU- RENTI/, Ablepharus kitaibelii fitzingeri MERTENS, Coronella austriaca LAURENTI, Elaphe longissima /LAURENTI/, Natrix natrix /LINNÉ/, Natrix tessellata /LAURENTI/. Der Autor des Aufsatzes vergleicht die Herpetofauna von Börzsöny mit der Fauna des Pilis-Gebirges, die er in den Jahren 1952-1954 untersucht hatte.als Resultat seiner compa-
rativen Forschungen stellt er fest, dass diese nahe zueinander liegenden zwei Gebirge - welche voneinander nur durch das immer enger werdende Donautal getrennt sind, - was ihr Amphibien- und Reptilienreich betrifft, sich kaum unterscheiden. In den Piliser Bergen mangelt die Salamandre salamandra, in Börzsöny das Emys orbicularis, aber der grösste Teil der heimischen Arten befindet sich in beiden. In Pilis kommt der Triturus vulgaris, hingegen in Börzsöny die Lacerta agilis und die Natrix tessellata häufiger vor. Der Verfasser bringt die häufigere bezw. seltenere Verbreitung einzelner Arten, sowie den Mangel bestimmter Arten mit den klimatischen oekologischen, Höhen- und Terrainverhältnissen und Brnährungsmöglichkeiten in Zusammenhang. Schliesslich stellt der Autor fest, dass das Börzsöny Gebirge die das Nordungarische-Mittelgebirge kennzeichnenden Arten /Triturus alpestris /LAURENTI/, Rana temporaria LINNÉ/ entbehrt und nur eine einzige Art Beiner Herpetofauna - die Salamandra salamandra - seine Zugehörigkeit zu dem genannten Gebirge bezeigt, ansonsten steht es,was seine Amphibien- und Reptilienwelt betrifft, näher zu dem Mittel-Gebirge Transdanubiens. L i t e r a t u r 1. BACSÓ, N.: A hőmérséklet szélső értékei Magyarországon /Budapest, 1952, pp.112/. - 2. BOLKAY, I.: Adatok Gömör- Kishont vármegye herpetológiájához /Állatt.Közlem., 6, 1907, p. 161-176/. - 3. BOULENGER, G.A.: The Tailles Batrachians of Europa I. /London, 1897, p. 160/. - 4. DELY, O.G.: Bátorliget kétéltű- és hüllőfaunája. Amphibia-Reptilia /in Székessy: Bátorliget élővilága, Budapest, 1953, p. 431-434/. - 5. DELY, O.G.: Contributions à l'étude de l'habitat du
lézard vivipare /Lacerta vivipara Jacquin/ dans la grande plaine hongroise /Opuec. Zool. Budapest, 2, 1957, p. 13-20/. - 6. DELY, O.G.: Les nouveaux habitats du Triton alpestre /Triturus alpestris /Laurent!// en Hongrie /Opusc. Zool. Budapest, 2, 1958, p. 19-25/. - 7. DELY, O.G. & JANISCH, M.: La répartition des vipères de champs /Vipera ursinii rékosiensis Méhely/ dans le Bassin des Carpathes /Vertebr. Hung., Budapest, 1, 1959, p. 25-34/. - 8. DELY, O.G.: Examen biométrique, ethologique et oecologique du Triton alpestre /Triturus alpestris Laurent!/ des populations du bassin des Carpathes /Acta Zool. Hung., 6, I960, p.57-102/. - 9. FEJÉR- VÁRY-LÁNGH, A.M.: Beiträge und Berichtigungen Amphibien-Teil des ungarischen Faunenkataloges /Fragm.Faun.Hung.,Budapest, 6, 1943, p. 42-58/. - 10. FEJÉRVÁRY LÁNGH, A.M.: Beiträge und Berichtigungen zum Reptilien-Teil des ungarischen Faunenkataloges /Fragm.Faun.Hung.»Budapest, 6, 1943, p. 81-98/. - 11. HAJÓSY, F.: Magyarország csapadékviszonyai 1901-1940 /Budapest, 1952, pp. 157/. - 12. KÁRPÁTI, Z.: A Börzsöny hegység növényföldrajzi jellemzése /Ind.Hort.Bot. Budapest, 1, 1932, p. 29-59/. - 13. KÁRPÁTI, Z.: Az északi hegyvidék nyugati részének növényföldrajzi áttekintése /Földr.Ért. Budapest, 2, 1952, p. 289-315/. - 14. LÁNG, S.: A Mátra és a Börzsöny természeti földrajza /Budapest, 1955, pp. 512/. - 15. LUKÁCS, D.: Adatok a Bükk-hegység kétéltüinek és hüllőinek állatföldrajzához /Egri Pedag.Főisk.É'vk., 2,1956, p.622-629/. - 16. MAGAZINER, p.: A Börzsöny hegység /Budapest, 1931, pp. 107/. - 17. MARIÁN, M.î A keresztes vipera fekete változatának /Vipera berus var.prester L./ somogymegyei előfordulása /Rippl Rónai Muz. Kaposvár, 1952, p. 1-2/. - 18. MARIÁN, M.: Adatok a keresztes vipera /Vipera b. berus L./ somogyi elterjedési viszonyaihoz /Ann. hist.-nat. Mus. Nat. Hung., 7, 1956, p. 463-468/. - 19. MARIÁN, M.: A Baléta gerinces állatvilága /Kaposvár, 1957, p. 12-29/. - 20. PÉCSI, M. & SÁRFALVI, B.: Magyarország földrajza /Budapest, I960, 144-166/. - 21. SZABÓ, 1.: Ads ' r>k a Ssen+endre-Visegrád-
Esztergomi Dunazughegység herpetofaunájához /illatt.közlem., 45, 1956, p. 123-131/. - 22. SZABÓ, I.: Contributions à la répartition du Sonneur aux pieda épais /Bombina variegata Linné/ en Hongrie /Vertebr. Hung., Budapest, 1, 1959, p. 161-169/. - 23. SZUJKÓ,I.: Beiträge zur Kenntnis der auf Andeeit ausgebildeten Waldtypen des Börzaönygebirges /Ann.hist.-nat. Mus.Nat.Hung., 7, 1956, p. 335-342/. - 24. SZUNYOGHY, J.: Az Ablepharu8 kitaibeli kitaibeli Bibron & Bory u.j lelőhelye Magyarországom /Állatt. Közlem., 44, 1954, p. 61-62/. + + + I. Tafel 1. Abbildung: 2. Abbildung: II. Tafel 1. Abbildung: 2. Abbildung: III. Tafel 1. Abbildung: 2. Abbildung: Bombentrichterseen im Kemencethal Büdössee Pogányvár mit seiner Umgebung Nagythal Csehvár und Magoshegy Feketethal IV. Tafel 1. Abbildung: Biotop der Ablepharus oberhalb Nagymaros 2. Abbildung: Südlicher Teil des Börzsönyer Massives