DR. JASZTRAB JÁCINT SZILÁRD O.FHDGY. MH Dr. Radó György Honvéd Egészségügyi Központ Orvosi Rendelő Adjunktus jasztrabszilard@gmail.com Dr. SCHANDL László o.ezds, Ph.D. címzetes egyetemi docens HM Állami Egészségügyi Központ Szakrendelő Intézet Igazgató Munkavédelem sajátosságai a Magyar Honvédségben Abstract Az ember élete jelentős részét tölti munkahelyein, így garantálni kell, hogy ez az idő kulturált, egészséges, biztonságos körülmények között teljen el. Legmagasabb szintű garanciaként maga az Alkotmány biztosítja a jogot minden Magyarországon munkát végző embernek a munkavédelemhez. A dolgozat az ezen alkotmányi deklarálás kibontásaként született jogszabályok ismertetésével írja le a munkavédelem jelenlegi helyzetét a civil és a honvédelmi szférában egyaránt, különös tekintettel a honvédelemben dolgozókat megillető többletvédelemre. Abstract People spend most of their time in life at their work places, which means that it needs to be guaranteed that working is going on under cultivated, healthy and safe circumstances. On the highest level, the Constitutionguarantees the right of labour safety for every person who works in Hungary. By presenting the according laws and rules, this essay aims to review the situation of labour safety both in the civil and the national defence sphere, emphasizing the extra protection guaranteed for people working for the national defense. Kulcsszavak: Munkavédelem, honvédelem, katonaorvostan, hadtudomány. Keywords: Work-protection, home defense, military medicine, military science. 1.
Az ember élete jelentős részét tölti munkahelyein, természetes így az igény, hogy ez az idő kulturált, egészséges, biztonságos körülmények között teljen el. A Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez ezzel a garanciával maga az Alkotmány biztosítja a jogot minden Magyarországon munkát végző embernek a munkavédelemhez. A munkavédelem két fő területet ölel fel: a munkabiztonságot és a foglalkozás-egészségügyet. A munkabiztonság a munkakörülmények és a munkavégzés szabályait határozza meg, illetve ezek betartását ellenőrzi. Feladata a balesetek megelőzése, a bekövetkezett balesetek kivizsgálása, olyan munkakörülmények kialakítása, amelyek kiküszöbölik a veszélyforrásokat. A munkavédelem másik szerves részeként a foglalkozásegészségügy kezeli a munkavégzés során az emberi szervezetben, annak működésében történő elváltozásokat, egészségkárosító ártalmakat, vizsgálja a munka élettani és lélektani hatásait. A munkavédelem célja, hogy minden szervezett munkavégzés során elkerülhetőek legyenek a balesetek, foglalkozási ártalmak és megbetegedések, függetlenül a munkavégzés szervezeti vagy tulajdoni formájától. Az alkotmányi deklarálás kibontásaként törvényi szinten a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény szabályozza részletesen az egészséget nem veszélyeztető, biztonságos munkavégzés személyi, tárgyi és szervezeti feltételeit, meghatározza az alapvető jogokat és kötelezettségeket, az állam irányító és ellenőrzési feladatait, a munkahelyre, munkaeszközökre vonatkozó követelményeket, a munkavégzés személyi feltételeit, a dolgozók képviselőinek közreműködését. A Munka Törvénykönyvében és a Munkavédelmi törvényben előírt, az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos foglalkoztatás megvalósításának elsődleges felelőse a munkáltató: mindenkor köteles a jogszabályokban, szabványokban előírt egészséges és biztonságos munkavégzés lehetőségét a munkavállalók számára megteremteni és folyamatosan fenntartani, a munkavállalónak pedig joga és érdeke ezt a munkavégzés során megkövetelni. A Munkavédelmi törvény értelmében a munkáltató feladatai különösen: - a munkahely munkavédelmi követelményeknek megfelelő kialakítása és ellenőrzése, ennek során a munkaeszközök és munkafolyamat megválasztásánál, a munkaidő beosztásánál a munkavégzéssel járó pszichoszociális kockázatok elkerülése érdekében az emberi tényezők figyelembe vétele; 2.
- minőségileg, illetve szükség esetén mennyiségileg köteles értékelni a kockázatokat, különös tekintettel az alkalmazott munkaeszközökre, veszélyes anyagokra és készítményekre, a munkavállalókat érő terhelésekre, valamint a munkahelyek kialakítására. Az értékelés alapján olyan megelőző intézkedéseket kell tenni, amelyek biztosítják a munkakörülmények javulását, beépülnek a munkáltató valamennyi irányítási szintjén végzett tevékenységbe. - a gépek, berendezések, szerszámok, védőberendezések, védőfelszerelések megfelelő számának és minőségének biztosítása, új technológiák bevezetése előtt kellő időben megtárgyalni a munkavállalókkal, illetve munkavédelmi képviselőikkel bevezetésük egészségre és biztonságra kiható következményeit; - a munkafolyamatokra, technológiákra, anyagokra vonatkozó munkavédelmi követelmények betartása és betartatása, ennek folyamatos ellenőrzése; - a munkavállaló szakmai, egészségi, munkavédelmi alkalmasságáról való meggyőződés és annak rendszeres ellenőrzése; - a munkavédelmi feladatok ellátása, az ehhez szükséges szakértelemmel rendelkező dolgozó alkalmazása, az előírások végrehajtási módjának meghatározása; [1] - a tevékenység olyan megszervezése, hogy az ne jelentsen veszélyt a munkavállalókra, a munkavégzés hatókörében tartózkodókra és a szolgáltatást igénybe vevőkre; - a munkahely és a munka jellegének megfelelően az öltözködési, tisztálkodási, egészségügyi, étkezési, pihenési és melegedési lehetőség megteremtése; - a munkabalesetek és a foglalkozási megbetegedések bejelentése, kivizsgálása és nyilvántartása; - a munkavédelmi képviselő (munkavállalói érdekvédelem) jogainak gyakorlásához a feltételek megteremtése. Láthatjuk, hogy a Munkavédelmi törvény értelmében az egészséget nem veszélyeztető, biztonságos munkavégzés követelményeinek megvalósítása a munkáltató kötelessége, így munkahely, létesítmény, technológia tervezése, kivitelezése, használatba vétele és üzemeltetése, továbbá munkaeszköz, anyag, energia, egyéni védőeszköz előállítása, gyártása, 3.
tárolása, mozgatása, szállítása, felhasználása, forgalmazása, importálása, üzemeltetése a munkavédelemre vonatkozó szabályokban meghatározott, ezek hiányában a tudományos, technikai színvonal mellett elvárható követelmények megtartásával történhet. Ezen túlmenően a munkafolyamatot, a technológiát, a munkaeszközt, az anyagot úgy kell megválasztani, hogy az sem a munkavállalók, sem a munkavégzés hatókörében tartózkodók egészségét és biztonságát ne veszélyeztesse. A fenti rendelkezésekből az következik, hogy a munkáltató csak egészséget nem veszélyeztető, biztonságos körülmények között foglalkoztathatja a munkavállalót. Amennyiben a munkavédelemre vonatkozó szabályok valamilyen körülményt, határértéket állapítanak meg valamilyen egészségügyi ártalommal kapcsolatban, a munkavédelmi törvény logikája értelmében a munkáltató ezt megtartva eleget tett a munkavédelem követelményeinek, vagyis az ilyen körülmények mellett történő foglalkoztatást már nem lehet egészségre ártalmas munkának minősíteni. Ezt a logikát követve a törvény általános követelményként kimondja, hogy az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek teljesítése helyett a munkáltató pénzbeli vagy egyéb megváltást a munkavállalónak nem adhat. Gyakorlati jelentősége ennek az, hogy a munkáltató veszélyességi pótlék fizetésével nem helyettesítheti a szükséges munkabiztonsági intézkedéseket, beruházásokat. Látni fogjuk, hogy ezen szabály alól a törvényalkotó például a honvédség tekintetében kivételt tesz, a fokozott megterhelés elismerése és ellentételezése érdekében külön kockázatbecslési eljárás alkalmazása mellett a honvédségi szervezetben dolgozók részesülhetnek külön juttatásokban is a megfelelő munkavédelmi feltételekre jogosultság mellett. Rendkívüli munkavégzési körülmények esetére (pl. mentési, katasztrófaelhárítási tevékenységek), illetve a Magyar Honvédségnél, a rendvédelmi szerveknél, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatoknál, a katasztrófavédelem szerveinél munkavégzésre irányuló jogviszonyban, szolgálati viszonyban kifejtett munkatevékenységre a feladatkörében érintett miniszter által kiadott külön jogszabály a Munkavédelmi törvény figyelembevételével kivételesen indokolt esetben eltérő követelményeket, eljárási szabályokat állapíthat meg az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzésre vonatkozóan. A honvédelmi ágazatban munkavédelemre vonatkozó szabálynak minősül és alkalmazandó a veszélyes katonai tevékenységre kiadott ágazati biztonsági szabályzat, a hadfelszerelési anyagok üzemeltetéséről és tárolásáról kiadott belső rendelkezés, továbbá a szervezeti munkavédelmi szabályzatok (SzMvSz) is. 4.
A fenti törvényi felhatalmazás alapján az 1/2009. (I.30.) HM rendelet szabályozza a Magyar Honvédségre, illetve a katonai nemzetbiztonsági szolgálatokra vonatkozó munkavédelmi követelményeket és eljárási szabályokat. A rendelet eltérő szabálya hiányában, háttérszabályként a Munkavédelmi törvény alkalmazandó a rendelet hatálya alá tartozó szervezeteknél is. (A rendelet hatálya kiterjed: a Honvédelmi Minisztérium, a honvédelmi miniszter alárendeltségébe, közvetlen irányítása, fenntartói irányítása, illetve felügyelete alá tartozó szervezetekre, a Magyar Honvédség katonai szervezeteire, illetve az ezen honvédelmi szervezetek területén szervezett munkavégzés keretében munkát végző személyekre, illetve nemzetközi kötelezettségvállalással összefüggő, vagy külföldi szolgálatot ellátó szervezeteknél történő munkavégzésre). A Munkavédelmi törvényben alkalmazott elvhez és a civil szféra munkáltatóit terhelő kötelezettségekhez hasonlóan, az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményének megvalósításáért és folyamatos fenntartásáért, ellenőrzéséért a rendelet értelmében vezetői hatáskörében a rendszeresítésért és az üzemeltetésért felelős, az alkalmazó, illetve az állományilletékes parancsnok felel, aki a munkavédelem rendjét, módját az SzMvSz-ben határozza meg. A rendelet a Munkavédelmi törvény tematikájához is hasonlóan, azt kiegészítve, részletesen szabályozza az MH létesítmények, építmények, technológiák, munkahelyek üzembe helyezésének, illetve a hadfelszerelési anyagok, katonai védőeszközök rendszeresítésének biztonsági feltételeit, ezek biztonsági felülvizsgálatát. Az általános, a Munkavédelmi törvény rendelkezéseihez hasonló kötelezettségeken túl, a honvédségi munka jellegéből adódóan nagyobb hangsúlyt fektet a rendelet a megfelelő munkavédelmi oktatás és vizsgáztatás biztosítására, kiemelve a különösen veszélyes feladatokra vonatkozó eseti oktatásokat is. Mint már említettük, a honvédség keretein belül végzett munka fokozottan megterhelő volta miatt a honvédelmi szervezeteknél dolgozók a Munkavédelmi törvényben biztosított garanciákon kívül, a biztonságos munkakörnyezet garantálásán túl többlet juttatásokra is jogosultak. Elsőként a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 72. -a biztosít a közalkalmazottnak illetménypótlékra jogosultságot, ha a) foglalkoztatására munkaideje legalább felében jogszabályban meghatározott egészségkárosító kockázatok között kerül sor, vagy 5.
b) a védelem csak egyéni védőeszköz olyan állandó vagy tartós használatával valósítható meg, amely a közalkalmazott számára fokozott megterhelést jelent. A pótlékra jogosító munkaköröket a kollektív szerződés, ennek hiányában a munkáltató állapítja meg. A pótlék az illetménylap 100%-a [2] A közalkalmazottakra vonatkozó szabályokon túl, a MH hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény és a Munkavédelmi törvény külön felhatalmazása alapján a 30/2004 HM rendelet szabályozza részletesen a honvédelmi szervezeteken belül a fokozottan veszélyes, valamint egészségkárosító beosztások körét, az azokra vonatkozó követelményeket, illetve a hozzájuk kapcsolódó csökkentett napi szolgálati időt. A rendelet meghatározásában veszélyes munkakör mindazon szolgálati beosztás, munkakör, ahol a munkavégzésre a munkaidő több mint 50%-ban, vagy ionizáló sugárzásnak kitett beosztások esetén legalább 3 órában a rendelet mellékletében meghatározott egészségkárosító kockázatok között kerül sor, illetve az egészséget nem veszélyeztető munkavégzés csak egyéni védőeszköz állandó vagy tartós használatával valósítható meg, amelynek viselése egyidejűleg fokozott megterhelést jelent a munkavállalóra. Ehhez képest fokozottan veszélyes munkakör az olyan veszélyes munkakör, amelynek ellátásával kapcsolatos tevékenység életveszéllyel is járhat, illetve a védelem egyéni védőeszközzel nem biztosítható, vagy az egyéni védőeszköz állandó vagy tartós használata esetén az expozíciós időcsökkentésére nincs lehetőség. [2] Az egyes beosztások, munkakörök minősítéséhez szükséges vizsgálatokat, expozíciós és egyéb méréseket, terhelés-meghatározásokat, valamint ezen vizsgálati eredmények alapján az adott munkakör betöltőjét érő egészségi ártalmak fennállásának határozatban történő rögzítését hatósági jogkörben az MH Közegészségügyi és Járványügyi Szolgálata látja el. A Szolgálat határozatban állapítja meg a kockázati tényezők fennállását vagy hiányát, a határozat ellen jogorvoslat kérhető a HM Központi Ellenőrzési és Hatósági Hivatalától. Az egyes munkakörök vizsgálatának kezdeményezése, illetve a Szolgálat által kiadott határozat alapján a szolgálati beosztások, munkakörök veszélyes, illetve fokozottan veszélyes munkakör szerinti minősítése, illetve az ezek ellátásáért járó pénz, természetbeni és egyéb juttatásokra (pl. korkedvezmény, kedvezményesen számított szolgálati idő) való jogosultság 6.
megállapítása az állományilletékes parancsnok feladata. A minősítést az állományilletékes parancsnoknál a munkavállaló, annak munkavédelmi képviselője, illetve az érdekvédelmi szervezet is kezdeményezheti. Ha a fenti eljárás alapján megállapításra kerül, hogy az adott munkakör veszélyes, illetve fokozottan veszélyes, a rendelet értelmében az azt betöltők számára a következő juttatások biztosítottak: a Hjt. 97. -ában meghatározott pótszabadságon felüli külön pótszabadság a folyamatos és átlagon felüli fizikai, pszichikai igénybevételből származó egészségkárosodás megelőzése, illetve a fizikai állóképesség megőrzése céljából. Tartama: egészségkárosító veszélynek kitett beosztásban évente legfeljebb 10 munkanap, illetve repülőgép- és helikoptervezető, fedélzeti szolgálattevő és ejtőernyős, valamint közvetlen életveszélynek kitett tűzszerész, búvár beosztásban évente legfeljebb 14 munkanap. A számítás pontos módját az éves munkaidőkeret, illetve a beosztásban töltött évek függvényében a 30/2004 HM rendelet határozza meg. (Fokozottan veszélyes munkakört betöltők az éves munkaidőkerettől és az eltöltött évektől függetlenül jogosultak a maximális 10, illetve 14 napra.) a föld alatti létesítményben állandó jelleggel dolgozó, illetve az ionizáló sugárzásnak kitett munkahelyen naponta legalább 3 órát eltöltő közalkalmazott további évi 5 nap pótszabadságra jogosult (illetve ilyen munkahelyen eltöltött 5 év után évi 10 napra) egészségi veszélyességi pótlék: az erre jogosító beosztásokat hivatásos, szerződéses és tényleges szolgálatot teljesítő önkéntes tartalékos katonák esetében az állományilletékes parancsnok, közalkalmazottak esetén a kollektív szerződés (hiányában az állományilletékes parancsnok) állapítja meg, illetve a veszélyesnek vagy fokozottan veszélyesnek minősített beosztásokban szolgálatot teljesítők e pótlékra mindenképp jogosultak. A pótlék havi mértéke változó: hivatásos, szerződéses és tényleges szolgálatot teljesítő önkéntes tartalékos katonák esetében az illetményalap 45%-a, közalkalmazottak esetében a közalkalmazotti pótlékalap 100 százaléka, munkavállalók esetében a pótlék akkor folyósítható, ha azt a kollektív szerződés külön szabályozza, ez esetben mértéke maximum a köztisztviselői illetményalap 45 százaléka. [5][4] 7.
további munkaidő kedvezményként, a meghatározott egészségkárosító kockázati tényezők között tevékenykedő fokozottan veszélyes munkakörben foglalkoztatottak csak csökkentett időben, napi 6 órában foglalkoztathatók, [6] végül a rendelet értelmében a mellékletben felsorolt veszélyes beosztásokban szolgálatot teljesítő hivatásos, szerződéses és tényleges szolgálatot teljesítő önkéntes tartalékos katonák szolgálati idejét 1,2-szeresen kell számítani arra az időszakra, amelyre az egészségi veszélyességi pótlék teljes hónapra fennáll. [7] A honvédség keretein belül az utóbbi évek legneuralgikusabb területe a munkabiztonságnak és munka-egészségügynek az egészségi veszélyességi pótlék témaköre volt, hiszen a korábban ismertetett rendelet 2005 évi hatályba lépésével a munkavállalók (beosztott állomány) egy részénél jelentős jövedelem-csökkenést eredményezett az addig rendszeres pótlék folyósításának megszüntetése. Hosszas egyeztetés után tisztult le a rendelet eredeti szövegéhez képest a veszélyes munkakör fogalma, a munkahelyi kockázatelemzés mikéntje. Továbbra is problémát okozhat, hogy nem minden katonai szervezetnél áll rendelkezésre megfelelően szakképzett munkavédelmi tiszt, azonban ha elhúzódva is, de olyan szabályozás született, ami biztosítani hivatott, hogy a megfelelő szolgálati- és munkakörülmények biztosítása kerüljön előtérbe, az egyéb juttatások pedig ne megváltsák azok hiányát, hanem a kikerülhetetlen többlet megterhelést, kényelmetlenséget, nehézséget kompenzálja. Irodalom [1] 1993. évi XCIII. törvény a munkavédelemről [2] 1992. évi XXXIII. törvény a közalkalmazottak jogállásáról [3] 1/2009. (I. 30.) HM rendelet a Magyar Honvédségre, illetve a katonai nemzetbiztonsági szolgálatokra vonatkozó eltérő munkavédelmi követelményekről, eljárási szabályokról [4] 89/1995. (VII. 14.) Korm. rendelet a foglalkozás-egészségügyi szolgálatról [5] A katonák illetményéről és illetményjellegű juttatásairól, valamint a közalkalmazottak jutalmazásáról szóló 3/2002 HM rendelet 40. (4) 8.
[6] Közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 72. (3) [7] Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény 262. (1) c) 9.