Poszterszekció. 207. június 8. csütörtök P-0 A neuroserpin kifejeződése fejlődő humán agykéregben Adorján István, Millar Lancelot 2, Parley Kristina 2, Bakó Mária, Mollgard Kjeld 3, Ansorge Olaf 2, Lei Shi 4, Hoerder-Suabedissen Anna 2, Molnár Zoltán 2 Semmelweis Egyetem, Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet, Budapest; 2 University of Oxford, Oxford; 3 University of Copenhagen, Copenhagen; 4 Jinan University, Guangzhou A neuroserpin egy szerin-proteáz inhibítor molekula, amely leginkább az agykéregben fordul elő és fontos, neuroprotektív szerepet játszik oxigénhiányos állapotokat követően. Számos tanulmány foglalkozott a neuroserpin vér-agy gát integritását biztosító és anti-apoptotikus neuroprotektív hatásaival iszkémiás állapotokban, felnőtt rágcsálókban (Zhang et al. 2002, Yepes et al. 2000). A fent felsorolt hatások a neuroserpint rendkívül ígéretes hatóanyaggá teszik, amelynek alkalmazása különösen releváns lehet perinatális hipoxiában és stroke-ban (Millar et al. 207). Laboratóriumunkban jelenleg is folynak a neuroserpinnek a rágcsálók perinatális hipoxiájában betöltött szerepét vizsgáló kutatások. Jelen tanulmány az állatmodelles eredmények transzlációját célozza a neuroserpin emberi fejlődés során történő kérgi expressziójának vizsgálatával. A humán agyszövetek az Oxfordi Agybank és a King s College London gyűjteményéből származnak és a minták a 3. gesztációs héttől a 40. gesztációs hétig terjedő fejlődési szakaszt ölelik fel. A neuroserpin már a legkorábban vizsgált fejlődési stádiumtól kezdődően (3. gesztációs hét) is megtalálható volt. Kifejeződése a germinalis rétegre és a migráló neuronokra lokalizálódott, amelyek különösen nagy számban fordultak elő i) a ventrikuláris és subventrikuláris zonában ii) a marginális zóna és a kérgi lemez határán iii) a kérgi lemez mélyebb rétegében iv) és a subplate -ben. Vizsgálataink két különböző antitesttel is hasonló eredményre vezettek (Abcam ab55587 és ab 33077), a neuroserpin pontos lokalizációjának feltérképezését PAS-alciánkék és Nissl-festés segítette elő. A korábban ismertetett eloszlás a második trimeszter későbbi szakaszában is jellemző maradt. A születés körüli időszakban a neuroserpin-immunpozitív neuronok négy sávban tömörültek a fejlődő kéregben: i) a marginális zóna és a kortikális lemez határán ii) a kortikális lemez felsőbb rétegében iii) a kortikális lemez mélyebb rétegében és iv) a már egészen vékony, de még mindig megtalálható subplate -ben. A kérgi neuronok morfológiai elemzése és kolokalizációs kísérletek bizonyították, hogy a neuroserpinimmunpozitív neuronok többsége SMI3.-immunpozitív piramissejt és kisebb arányban calretininimmunpozitív neuron volt, utóbbiak leginkább a kortikális lemez felső rétegében voltak megtalálhatók. Távlati terveinkben szerepel a neuroserpin-immunpozitív migráló neuronok első és harmadik trimeszterre, valamint csecsemőkorra kiterjesztett feltérképezése és előfordulásuk összehasonlítása akut- és krónikus hipoxiás csoportok között. A tanulmány megvalósulását a következő támogatások biztosították: Medical Research Council Grants G007003, G009090; Clarendon Fund, University of Oxford; The Academy of Medical Sciences Newton Advanced Fellowship, The National Natural Science Foundation of China for collaborative projects (NA6034/86058). P-02 Szoptatás hatására aktivált neuronok és neurokémiai azonosításuk patkánykölykök agyában Barna János, Renner Éva 2, Cservenák Melinda 3, Arszovszki Antónia 4, Kovács Zsolt 5, Palkovits Miklós 2, Dobolyi Árpád 3 SE ÁOK Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet, Budapest; 2 SE, Humán Agyszövet Bank és Laboratórium, Budapest; 3 SE, Neuromorfológiai laboratórium, Budapest; 4 ELTE-MTA Proteomikai és Rendszerneurobiológiai csoport, Budapest; 5 ELTE Savaria Egyetemi Központ, Szombathely
A rágcsálók kölykei vakon és gyengén fejletten jönnek világra. Születésük után egyik legfontosabb tevékenységük a táplálkozás. A kísérleteink során az volt a célkitűzésünk, hogy megállapítsuk, hogy mely agyterületek aktiválódnak a szoptatás során. C-Fos technikát használtunk az aktiválódott neuronok azonosítása céljából. Hogy a folyamatos táplálkozásból eredő c-fos aktiválódás eltűnjön, egy napig éheztettük a kölyköket (n=6). A 3. postpartum napon 2 órára visszaengedtük a kölyköket az anyákhoz, mire azok 5 percen belül táplálkozni kezdek. A Fos-ir neuronok jelentős számú növekedését tudtuk megfigyelni a insularis kéregben, az amygdala centralis magjában (CAm), a paraventricularis magban (PVN), a supraopticus magban, a lateral parabrachialis magban (LPB), a nucleus tractus solitariiban (NTS) és az area postremában. A kettős jelöléses vizsgálatok aktiválódó calcitonin génnel rokon peptid (CGRP)-ir neuronokat mutattak ki az LPB-ben, corticotropin-releasing hormon (CRH)-ir neuronokat a PVN-ben és tyrosin hidroxiláz jelölt noradrenerg neuronokat az NTS-ben. A CAm-ban a Fos-ir neuronok nem tartalmaztak CRH-t, de jelen voltak CGRP-ir axonterminálisok az aktiválódó sejtek környékén. A szoptatás hatásával való összehasonlítás céljából a 9. postnatalis napon szintén egy nap éheztetés után 6 db kölyköt nem adtunk vissza az anyjuknak, hanem száraz táplálékot és vizet adtunk nekik. Az elfogyasztott táplálék mennyiségének becslése érdekében az állatok testsúlyát ebben a csoportban is mértük. Több agyterületen a szoptató anyához visszatett csoporthoz hasonló denzitásban találtunk c- Fos pozitív sejteket. Az aktiváció mértéke azonban az insularis kéregben magasabb, míg a supraopticus magban és a NTS-ben alacsonyabb volt, mint a szoptatott csoportban. Ugyanakkor más agyterületeken, mint a nucl. accumbensben, nucl. arcuatusban, a dorsomediális hypothalamusban és a lateralis hypothalamus területén az aktiváció mértéke a száraztáplálékot fogyasztó patkánykölykök agyában volt magasabb. A szoptatás során aktiválódó neuronok részt vehetnek a szoptatással kapcsolatos motoros és szenzoros folyamatokban és homeosztatikus szabályozásokban, míg azok az agyterületek, melyeket a szilárd táplálékfelvétel során aktiválódtak, szerepet játszhatnak felnőttkori táplálkozással kapcsolatos tevékenységekben. Grant support: NKFIH OTKA K6538 and the KTIA NAP_B_3-2-204-0004 Research Program. P-03 A központi idegrendszeri amylin leírása és potenciális szerepe rágcsálók utódgondozó magatartásában Borsicsné Szabó Éva Rebeka,2, Cservenák Melinda 2,, Dobolyi Árpád 2, Semmelweis Egyetem, Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet, Budapest; 2 MTA-NAP B Molekuláris és Rendszer Neurobiológiai Kutatócsoport, Budapest Az amylin, egy 37 aminosavból álló, elsőként a hasnyálmirigyben azonosított peptid, központi idegrendszeri expresszióját elsőként kutatócsoportunk mutatta ki patkány anyák preopticus területén. Az amylin expressziója a szülés körül megemelkedett, és az amylin mrns-szintje mindaddig emelkedett maradt, ameddig a patkány és egér anyák kölykeik jelenlétében voltak. Az amylin expressziója anyai viselkedésre szenzitizált, nem laktáló nullipara nőstényekben is bekövetkezett, ugyanakkor a nem szenzitizált, illetve a szenzitizálási folyamat ellenére anyai viselkedést nem mutató (nem szenzitizálódott) nőstényekben az indukció elmaradt. Immunhisztokémiai vizsgálattal igazoltuk az amylin peptid megjelenését anyai viselkedést mutató patkányokban és kimutattuk, hogy az amylin peptid eloszlása az in situ hibridizáció során kimutatott amylin mrns eloszlásával megegyezett. Az ovariectomia az amylin indukciójára hatástalan volt, ez az amylin szexuálhormonoktól független indukcióját feltételezi. Funkcionális vizsgálatunk során bizonyítottuk, hogy 22 órás kölyköktől való szeparációt követő 2 órás kölyökvisszaadás hatására az amylin neuronok jelentős része, mintegy 86-93%-a c-fos aktivációt mutatott. Az amylin és TIP39-PTH2R neuromodulátor rendszer kapcsolatát vizsgálva megállapítottuk, hogy a TIP39- és PTH2R tartalmú rostok a preopticus területen belüli elhelyezkedése az amylin neuronokéval megegyező. Továbbá, az amylin neuronok közvetlenül a TIP39-terminálisok mentén helyezkednek el,
valamint PTTH2R hiányában az amylin mrns szintje erőteljes csökkenést mutatott. Az anyai motivációt mérő kondícionált helypreferencia teszt során az anya állatok és a szenzitizált nőstények szignifikánsan több időt tartózkodtak a kölyök-asszociált dobozban, míg kontroll nőstények és ovariectomián átesett egerek esetén hasonló preferencia nem alakult ki. A depresszió-szerű viselkedés vizsgálatára alkalmazott kényszeres úszás teszt során az anyák a szenzitizált és nőstény egerekkel szemben, szignifikánsan több időt töltöttek aktív magatartással. Amylin hiányában az anya állatokra jellemző anyai motiváció megtartott maradt, ugyanakkor az amylin KO anyák depressziószerű tüneteket mutattak a kényszeres úszás tesztben. A patkány és egerek vizsgálata során kimutatott amylin indukció, időbeli megjelenés és eloszlási mintázat speciális jellege, valamint a TIP39-PTH2R neuromodulátor rendszerrel való kapcsolata alapján, és a hiányában bekövetkező anyákban megjelenő depresszió-szerű viselkedés arra utal, hogy az amylin az anyai viselkedés bizonyos aspektusainak szabályozásában vesz részt. Támogatás: OTKA K0039 kutatási pályázat és KTIA_NAP_B_3-2- 204-0004 program. P-04 LISA - the beauty of spatial association Dávid Csaba,2, Kerti-Szigeti Katalin 2, Köllő Mihály 3, Bokor Hajnalka 2, Nusser Zoltán 2, Acsády László 2 Semmelweis Egyetem, Budapest; 2 MTA KOKI, Budapest; 3 University College London, London Defining clusters in an observer-independent manner was always a challenge. In geostatistics, where handling dispersed datasets is a common issue, numerous methods were developed for exploratory data analysis to find possible aggregation of objects of interest, these are called Local Indicators of Spatial Association (LISA). They allow the decomposition of global indicators of homogeneity, therefore they highlight the hot spots of pixels correspond to clustered, biologically meaningful features. Amongst the many available methods Moran's spatial correlation coefficient (Moran's I) was utilized in geostatistics, or geographical information systems most frequently and in neuroscience sporadically. It can detect inhomogeneities in its general form, and delineate actual clusters in its local form. Here, we describe a possible application of this special case of LISA for finding and analyzing biologically meaningful clusters, in an observer- independent manner. P-05 A glucagon-like peptid- és a prolactin-releasing peptid megváltozott expressziós szintje kettes típusú cukorbetegséggel diagnosztizált egyének post mortem agymintáiban Dobolyiné Renner Éva, Dobolyi Árpád, Palkovits Miklós Semmeleis Egyetem, Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet, Humán Agyminta Bank, Budapest Korábbi publikációnkban leírtuk, hogy patkányok agyában az agytörzsi eredetű glucagon-like peptide- (GLP-) aktiválja a hypothalamus dorsomedialis magjában (DM) található neuronokat és hozzájárul az állatok jóllakottságához. A hypothalamus dorsomedialis magjának a táplálékfelvétel szabályozás szempontjából betöltött szerepét vizsgálataink középpontjába állítva ebben a munkánkban a GLP- receptor (GLP-R) eloszlását és a prolactin-releasing peptid (PrRP) eloszlását vizsgáltuk humán hypothalamus dorsomedialis magjában. Számos neuron expresszál GLP-R-t mind humán, mind patkány DM-ben. Ezen felül a dorsomedialis mag a hypothalamusban található egyetlen mag, amelyben PrRP-t termelő idegsejtek megtalálhatóak. Öt kettes típusú cukorbetegséggel (T2DM) diagnosztizált emberből származó humán hypothalamus mintát, és öt kontroll személyből származó hypothalamus mintát használtunk fel kísérleteinkhez. In situ hybridizációs probákat fejlesztettünk humán GLP- receptor és PrRP mrns eloszlásának vizsgálata érdekében. Az in situ hibridizációs vizsgálat eredménye szerint erőteljes jel volt a hypothalamus DM-jában mindkét gén esetén. Fluoreszcens dupla immunhisztokémiai vizsgálataink megerősítették patkányagyban, hogy a GLP- receptor expressziós mintázata egybeesik a dorsomedialis magban található PrRP sejtek elhelyezkedésével. Post mortem humán hypothalamus mintákon elvégzett kísérletek után azt
tapasztaltuk, hogy a GLP-R expresszió megnőtt, a PrRP expresszió lecsökkent a T2DM diagnosztizált betegek mintáiban a kontroll egyének mintáihoz képest. Egy korábbi publikációkban leírták, hogy a paraventricularis magban (PVN) és az infundibularis magban (INF) a kettes típusú cukorbetegségben szenvedő betegek esetében a GLP-R csökkent méretű expressziót mutat. A szerzők azt feltételezték, hogy a T2DM betegek esetében a PVN és az INF területén megfigyelhető csökkent GLP-R expresszió a táplálkozási viselkedés és a glukóz homeosztázisának a meghibásodott szabályozásával áll összefüggésben. A mi eredményeink szerint a DM speciális szerepet tölthet be a táplálékfelvétel szabályozásában anatómiai kapcsolatot létesítve a hőszabályozás és a táplálékfelvétel központi idegrendszeri szabályozása között. Támogatás: KTIA_NAP_3--203-000. P-06 A melanokortin 4 receptor agonisták és antagonisták hatásainak vizsgálata a centrális projekciójú Edinger-Westphal mag működésére patkányban Füredi Nóra, Nagy Ákos, Mikó Alexandra, Pétervári Erika, Balaskó Márta, Gaszner Balázs Pécsi Tudományegyetem, Pécs A centrális projekciójú Edinger-Westphal mag (cpew) urocortin (Ucn) tartalmú idegsejtjei szerepet játszanak a stresszadaptáció szabályozásában. A stressz kevéssé ismert mechanizmussal befolyásolja az energia metabolizmust. A cpew-ban több, mind a stresszválaszban, mind a táplálékfelvétel szabályozásban szerepet játszó neuropeptidnek illetve receptornak a jelenlétét leírták. Mindeddig azonban nem vizsgálták a melanokortinok jelenlétét az Ucn neuronok szomszédságában. Előkísérleteinkben alfa-melanocyta-stimuláló hormont (α-msh) és agouti-related peptide-et (AgRP) tartalmazó rostokat mutattunk ki a melanokortin 4 receptor (MC4R) immunreaktív Ucn neuronok szomszédságában. Hipotézisünk szerint a melanokortin rendszer tagjai funkcionális és morfológiai változásokat idéznek elő a cpew Ucn neuronjain. Első kísérletünk során vizsgáltuk a cpew szövettani megjelenését éheztetett állatokban Ucn, FosB (neuron aktivációs marker), AgRP és α-msh immunfluoreszcens jelölések segítségével. Második kísérletünkben patkányok agyába kanült implantáltunk a cpew fölé, melyen keresztül α-msh (MC4R agonista), HS024 (MC4R antagonista) továbbá ezek koktéljának (α- MSH+HS024) hatását vizsgáltuk fiziológiás sóoldattal kezelt kontrollokkal szemben. A kezelés hatására bekövetkező centrális és perifériás testhőmérséklet- és oxigénfogyasztás változást regisztráltuk, majd Ucn-FosB immunfestést végeztünk. Éheztetett állatok cpew-jában az AgRP, az Ucn és a FosB expresszió növekedését találtuk, mely az α-msh tartalmú rostok csökkent jeldenzitásával járt együtt normál tápláltsági állapotú kontrollokkal összevetve. Második kísérletünkben α-msh kezelés hatására fokozott oxigénfogyasztást mértünk in vivo. A HS024 és a koktél (α-msh+hs024) kezelés Ucn szignál denzitás és FosB expresszió növekedést okozott. Morfológiai és in vivo tesztjeink alátámasztják, hogy az AgRP és α-msh a MC4R-on hatva befolyásolja a cpew Ucn neuronjainak működését. Eredményeink segítségével közelebb kerülhetünk annak megértéséhez, hogy miként járul hozzá a cpew az energia egyensúlyban bekövetkező változásokhoz a hangulatzavarokkal járó kórképekben. GINOP-2.3.2-5-206-00050 PEPSYS P-07 IL-beta indukált citokin termelés primer gerincvelői asztrocita kultúrákban Gajtkó Andrea, Bakk Erzsébet, Holló Krisztina Anatómiai-, Szövet- és Fejlődéstani Intézet, Debrecen Egyre több kísérletes adat mutat arra, hogy a központi idegrendszerben a neuron-glia kölcsönhatás kulcsfontosságú szerepet játszik a krónikus gyulladásos fájdalom során megjelenő hiperszenzitivitás kialakulásában. A neuronális hatásra aktivált glia sejtek számos olyan mediátort termelnek (pl. proinflammatorikus citokinek, aminosavak, prosztaglandinok stb.), amelyek a környezetükben
található idegsejteken hatva, azok működését, aktivációs állapotát befolyásolják, ami centrális szenzitizációhoz és a krónikus fájdalom kialakulásához vezethet. A proinflammatorikus citokinek legjelentősebb képviselője az interleukin-beta (IL-beta), melynek saját kísérletes adataink alapján, gyulladásos fájdalom állapotban fő forrása gerincvelőben az asztrocita. A citokin érett formája, amely enzimatikus hasítást követően alakul ki, az idegsejteken és az asztrocitákon is expresszálódó, általunk is kimutatott IL-RI-en keresztül hat. Annak érdekében, hogy az aktivált asztrocitákat tanulmányozni tudjuk C57Bl/6 és IL-RI hiányos egerekből primer gerincvelői asztrocita tenyészeteket készítettünk. Az asztrocita tenyészetek IL-beta stimulusra adott válaszát citokin array módszerrel vizsgáltuk és kimutattuk, hogy a 0 ng/ml IL-beta kezelés hatására szignifikáns változás tapasztalható az alábbi proinflammatorikus citokinek expressziós szintjében: GM-CSF, IL-beta, IL-6, CXCL, CCL2, CCL5. Ezek közül az IL-6 bizonyítottan részt vesz a gyulladásos fájdalom létrejöttében, ezért IL-beta kezelt gerincvelői asztrocita tenyészetekben vizsgáltuk az IL-6 mennyiségi változását western blot és immunhisztokémiai módszerekkel. Eredményeink azt mutatják, hogy az IL-beta kezelés hatására a gerincvelői asztrociták újabb citokineket állít elő, ezzel fokozza a glia-glia és neuron-glia kommunikációt. P-08 Limbikus agyterületek FosB aktivitásának vizsgálata a depresszió három találat elmélet egérmodelljében Gaszner Tamás, Farkas József, Kovács László Ákos, Kun Dániel, Ujvári Balázs, Nóra Füredi, Gaszner Balázs Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar, Anatómiai Intézet, Pécs A depresszió növekvő prevalenciája fokozódó terhet jelent a gazdaság, az egészségügy és a társadalom számára. Kialakulásának patomechanizmusa máig sem teljesen ismert, mert nem rendelkezünk megfelelő állatmodellel az alapkutatásban. A három találat elmélet szerint genetikai prediszpozíció, epigenetikai változások és környezeti stresszorok együttesen felelnek a depresszió kialakulásáért. Korábbi eredményeink alapján hypophysis adenilát-cikláz aktiváló polipeptid (PACAP) génre nézve heterozigóta egerek alkalmasak a genetikai hatás modelljeként. Az epigenetikai hatások vizsgálatára az anyai megvonás széles körben alkalmazott, a krónikus variábilis enyhe stressz (CVMS) expozíció pedig a mindennapi stressz modellje. Kutatásunkban a krónikus aktivációs markerként ismert FosB expressziós mintázatát vizsgáltuk a hangulatzavarok patogenezisében érintett alábbi limbikus területeken és szubdivízióikban: hippocampus, nucl. centralis (CeA), medialis (MeA) et basolateralis (BLA) amygdalae, a nucl. interstitialis striae terminalis (BST) ovális (BSTov), dorsomedialis (BSTdm), dorsolateralis (BSTdl) almagjai, nucl. septalis lateralis (LS) dorsalis (dls) és ventralis része (vls), a substantia grisea centralis dorsalis (dpag) és lateralis (lpag) divíziója, a centrális projekciójú Edinger-Westphal mag (cpew), nucl. raphe dorsalis (DR). Újszülött PACAP heterozigóta egereket tettünk ki anyai megvonásnak a születés utáni első két hétben, egy anyai megvonáson át nem esett csoporttal szemben. A már felnőtt állatok felét CVMS-nek tettük ki kontrollokkal összehasonlítva. Minden alcsoport egyedeinek fele intraperitoneális fluoxetin kezelésben illetve vivőanyag injekcióban részesült. Végül az állatokat perfundáltuk, agyaikat lemetszettük, FosB immunjelölést és digitalizálás után manuális sejtszámolás végeztünk. Eredményeink szerint a vizsgált 6 limbikus agyterület közül tizenegyben találtunk statisztikailag szignifikáns változást a FosB expressziójában. Öt esetben (BLA, BSTdm, DR, dpag, lpag) az elszenvedett találatok, két esetben a kezelés (CeA, cpew) illetve négy esetben (BSTdl, BSTov, vls, dls) ezek interakciója befolyásolta a neuronális aktivitást. Második lépésben megkezdtük a FosB immunorektív neuronok neurokémai karakterizálását, különös tekintettel az extrahypothalamikus CRF rendszerekre és a DR szerotoninerg idegsejtjeire. Összefoglalva, a genetikai, epigenetikai és környezeti stresszhatások önmagukban, de egymással
interakcióba is lépve agyterület specifikus neuronális aktivitás mintázatot állítanak be, melyet a standard antidepresszáns fluoxetin kezelés részben befolyásolni képes. További vizsgálatok szükségesek annak feltérképezésére, hogy az egyes neurotranszmitter rendszerek megváltozott működése miként járul hozzá a maladaptációban megjelenő viselkedési anomáliákhoz, és hogy az antidepresszáns kezelés funkcionális morfológiai hatása miként jelenik meg a viselkedés szintjén. Támogatás: PTE KA 207-0, OTKA PD 00706, GINOP-2.3.2-5-206-00050 PEPSYS P-09 A secretagogin eloszlásának és szerepének a vizsgálata emlős amygdalában Hevesi Zsófia,2, Zelena Dóra 3, Lendvai Dávid 2, Malenczyk Katarzyna 4, Hanics János,2, Harkány Tibor 4, Alpár Alán,2 MTA-SE NAP B, Kísérletes neuroanatómiai és fejlődésbiológiai csoport, Budapest; 2 Semmelweis Egyetem, Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet, Budapest; 3 Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet, Budapest; 4 Medical University of Vienna, Center for Brain Research, Vienna A sejten belüli optimális kalcium-szint kialakításában és fenntartásában a puffer fehérjék mellett a szenzor fehérjék töltenek be kiemelkedő szerepet. Utóbbiak közé tartozik a hasnyálmirigy inzulintermelő béta sejtjeiben felfedezett secretagogin is. A secretagogin az endokrin szervekben és a központi idegrendszer meghatározott területein jellemző expressziós mintázatot mutat. Ilyen régió többek között az amygdala, mely a limbikus rendszer tagjaként fontos szerepet tölt be a viselkedés kialakításában, a tanulási és memória folyamatok szabályozásában. A secretagogin pozitív amygdalaris neuronok morfológiai és funkcionális sajátosságai, interaktív partnerei eddig még nem ismertek, így kutatásunk során ezekre a kérdésekre összpontosítunk. Munkánk során számos molekuláris biológiai, képalkotási, in vivo és in vitro módszer segítségével vizsgálunk egér, patkány és humán mintákat. Patkány és humán minták felhasználásával sikerült feltérképezni a secretagogin pontos expressziós mintázatát az amygdala különböző alegységeiben. Az amygdala projektív területein végzett in vivo retrográd pályakövetés során azt tapasztaltuk, hogy secretagogin pozitív idegsejtek között projekciós neuronok csak elvétve találhatóak. Neuronális kalcium-kötő markerekkel (calbindin, calretinin, parvalbumin) történő többszörös immunfestést alkalmazva a secretagogin kolokalizációját vizsgáltuk. A kettősjelölt sejtek előfordulásának gyakorisága és az előző kísérlet eredménye arra enged következtetni, hogy a secretagogin tartalmú sejtek az amygdalában leginkább interneuron jellegűek. Az elektronmikroszkópos vizsgálatok megmutatták, hogy a secretagogin minden sejtkompartmentben jelen van, de leggyakrabban posztszinaptikusan fordul elő. Ezzel összhangban amygdalából izolált posztszinaptikus denzitás frakcióban sikerült secretagogint kimutatni és egy posztszinaptikusan lokalizálódó glutamát receptort (GluN2AB) immunprecipitációval interaktív partnerként azonosítani. A két fehérje kolokalizációját in vitro primer sejtkultúrán végzett immunhisztokémiai eljárással is megerősítettük. Viselkedésbiológiai kísérletekkel megmutattuk, hogy a GluN2AB szintje a secretagogin interaktómában félelem kondicionálás során megemelkedik, illetve nő az ERK/2 foszforiláció az amygdalában. Ezzel összhangban, in vitro sejtkultúrán történő secretagogin géncsendesítéssel az ERK/2 foszforilációban csökkenést tapasztaltunk. A félelem kondicionálást génkiütött egerek felhasználásával megismételtük és az eddigi eredményeinket alátámasztva a P-ERK/ERK arány kevésbé emelkedett a vad típusú állatokban tapasztaltakhoz képest. Az eddigi eredményeink alapján a secretagogin tartalmú sejtek az amygdalának egy olyan interneuron populációját alkothatják, melynek szerepe van a félelemmel kapcsolatos viselkedés és tanulás szabályozásában.
P-0 A posztnatális ingergazdag környezet hatásának vizsgálata felnőtt patkány Parkinson-kór modellben Jüngling Adél, Reglődi Dóra 2, Karádi Zsófia Nozomi 2, Horváth Gábor 2, Farkas József 2, Gaszner Balázs 2, Tamás Andrea 2 PTE ÁOK, Anatómiai Intézet, Pécs; 2 PTE ÁOK, Anatómiai Intézet, MTA TKI PACAP Munkacsoport, Pécs Munkacsoportunk mellett számos más kutatás is kimutatta az ingergazdag környezet neuroprotektív hatását traumás, ichaemiás és toxikus idegrendszeri károsodások esetén. Kísérletünk célja a korai, posztnatális ingergazdag környezet neuroprotektív hatásának vizsgálata felnőtt patkány Parkinson-kór modellben. Kísérleteinket Wistar patkányokon (n=29) végeztük. Az állatok egy csoportját hagyományos körülmények között, normál ketrecben tartottuk (n=6). A korai ingergazdag környezetet úgy hoztuk létre, hogy az újszülött állatok az első 5 hétben nagyobb ketrecben nevelkedtek, melyekbe eltérő formájú és anyagú játékokat helyeztünk (n=3). Ezt követően három hónapos korukig, az operációig, normál ketrecben éltek. A Parkinson-kór modellezése céljából az állatok egy csoportjának a bal oldali substantia nigrába 2 μl 6-OHDA-t (5μg/μl) injektáltunk, a kontroll csoportot pedig 2 μl fiziológiás sóoldattal kezeltük. A műtétek előtt és a műtét utáni. és 0. napon magatartás teszteket végeztünk különböző vizsgálati módszerek segítségével. Majd tirozin-hydroxiláz immunhisztokémia segítségével jelöltük a substantia nigra dopaminerg sejtjeit és vizsgáltuk a károsodott és az ép oldalon detektálható sejtek számának arányát. A morfometriai vizsgálatok során a normál ketrecben tartott állatokban a 6-OHDA szignifikáns sejtpusztulást okozott a substantia nigraban a fiziológiás sóoldattal kezelt csoporthoz képest, azonban az ingergazdag környezetben tartott állatok esetében ugyanez a lézió nem okozott szignifikáns sejtszám csökkenést. Az ingergazdag állatokban megfigyelt kisebb mértékű dopaminerg sejtpusztulás kevésbé súlyos hipokinetikus tüneteket eredményezett. Az ágaskodások száma mindkét csoport esetén szignifikáns csökkenést mutatott 6-OHDA kezelést követően, azonban az ingergazdag állatokban a 0. műtét utáni napon javulást figyeltünk meg. Az állatok által megtett távolság tekintetében is kevésbé súlyosabb tüneteket mutattak az ingergazdag állatok: a műtétet követően mozgásuk nem mutattott szignifikáns csökkenést. Eredményeink alapján elmondhatjuk, hogy a korai posztnatális ingergazdag környezetnek protektív hatása lehet a felnőttkorban kialakuló neurodegeneratív folyamatokkal szemben. Támogatók: OTKA K04984; the National Research, Development and Innovation Fund K9759; GINOP-2.3.2-5-206-00050; PTE ÁOK KA; Nemzeti Agykutatási Program (KTIA_3_NAP-A-III/5); TAMOP 4.2.4.A/2---202-000 Nemzeti Kiválóság Program; UNKP-6-4-IV, Új Nemzeti Kiválóság Program; MTA TKI Program. P- A gerincvelő III-as laminájában elhelyezkedő, alacsony küszöbű primer afferens bemenetet fogadó sejtek morfológiai vizsgálata Kókai Éva, Hadházi Dorottya, Dóra Fanni, Luz Liliana 2, Safronov Boris 2, Szücs Péter Debreceni Egyetem, ÁOK, Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet, Debrecen; 2 I3S Universidade do Porto, Neuronal Networks, Porto A gerincvelő hátsó szarvába belépő, a perifériáról érkező szenzoros információt szállító primer afferens rostok a felszínes laminákban meghatározott rend szerint végződnek. Míg a fájdalmas (nociceptív) ingerületet közvetítő magas küszöbű, vezetési sebességük alapján C- és Adelta csoportba axonok döntően az I-es és II-es laminákban érnek véget, addig a tapintás érzésért felelős axonok a mélyebb (III-IV) laminákban ágaznak el. A különböző primer afferens axonok a gerincvelői hátsó szarv bonyolult és napjainkig sem megfelelő mértékben karakterizált neuronhálózatain keresztül egymás hatását befolyásolják. Kiváló példa erre a kölcsönhatásra a Melzack és Wall féle kapu-kontroll teória. Munkacsoportunk portugál kollegáinkkal kollaborációban a közelmúltban a klasszikus kapu-kontroll teória kiegészítéseképpen elektrofiziológiai módszerekkel bizonyította, hogy a tapintásérző receptorok
aktivációja közbeiktatott hátsó szarvi gátlósejteken keresztül közvetve gátolja a fájdalomérző receptorok felszínes hátsó szarvi célsejtjeit. A primer afferensek végződési mintázata alapján ezen gátlósejtek nagy valószínűséggel a III-IV-es laminákban helyezkednek el. Jelen munkában azt kivántuk megvizsgálni, hogy a III-as laminában elektrofiziológiai elvezetésekkel igazoltan Abeta/alacsony küszöbű Adelta bemenetet kapó neuronok morfológiája (dendrit és axonfájának elágazódási mintázata) kompatibilis-e a közbeiktatott gátló neuron szereppel. Ennek érdekében fiatal patkányok III-as laminájában regisztrált és biocytinnel feltöltött neuronjainak 3D rekonstrukcióját végeztük el Neurolucida-val. Igazoltuk, hogy az alacsony küszöbű primer afferens bemenetet fogadó neuronok jelentős részének axonja számottevő kollaterálist ad a felszínes laminákhoz lehetővé téve ezzel a mélyebb laminákban érkező bemenetek ide továbbítását. Az itt található neuronok a korábbi morfológiai elemzéseknek megfelelően intagratív funkciójukra utaló, laminákon átívelő dendritfával rendelkeznek. P-2 A CRF, Ucn és szerotonin rendszerek működése a depresszió három találat elmélet és matchmismatch hipotézisén alapuló patkánymodelljében Kovács László Ákos, Nafz Anna, Ujvári Balázs, Farkas József, Gaszner Tamás, Gaszner Balázs Pécsi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Anatómiai Intézet, Pécs A depresszió a hangulatzavarok csoportjába tartozó multifaktoriális kórkép. Kialakulásához genetikai, epigenetikai, környezeti tényezők együttes hatása vezethet (három találat elmélet). A környezeti hatások időbeni megjelenése is hatással van hangulatzavarokra (match-mismatch teória). A hypothalamus-hypophysis-mellékvese tengely és a corticotropin releasing faktor (CRF) szerepe ismert stressz-adaptációban, MÁS extra-hypothalamikus CRF rendszerek pontos szerepe (nucl. centralis amygdalae, nucleus interstitialis striae terminalis) még nem tisztázott. A centrális projekciójú Edinger- Westphal magban termelődő urocortin (Ucn) szerepe is vitatott. A nucl. raphe dorsalis (DR) szerotonin (SER) tartalmú neuronjainak (mál)adaptációban vitt szerepe jól ismert. Célunk volt, hogy a két hipotézist kombinálva megfigyeljük a faktorok viselkedésben megjelenő hatását és a CRF, Ucn és SER rendszerek működését. Kísérletünkhöz Wistar patkányokat 60 perces restraint stressznek tettünk ki, majd vért vettünk tőlük. Az eredmények alapján alakítottunk ki alacsony (LC), közepes (MC) és magas (HC) kortikoszteron választ adó csoportokat. Ezeken belül szülőpárokat hoztunk létre (genetikai faktor). Minden csoport almainak felét anyai megvonásnak (MD) tettünk ki (epigenetikai faktor), a születésüket követő 3 héten keresztül. Ezt követően minden egyes alcsoport felét krónikus variábilis enyhe stressznek (CVMS) tettünk ki (környezeti hatás) az 5-5. héten. Így egyes csoportok csak életük egy részében voltak kitéve stressz hatásának (mismatch), míg mások egész életük során, illetve egyáltalán nem (match). A 5. héten szukróz preferencia- (SPT) és forced swim tesztet (FST) követően az állatokat perfundáltuk, testés mellékvese tömegüket regisztráltuk. Az agyakon FosB-CRF, FosB-Ucn, FosB-SER kettős jelölést végeztünk. A CVMS-en átesett állatok relatív mellékvese tömege emelkedett, az FST-ben megnövekedett immobilizációs időt mutattak és SPT-ben kevesebb szukróz tartalmú vizet fogyasztottak. Szövettani eredmények nem igazolták a CRF, és Ucn expressziójának változását, és az azokat termelő neuronok aktivációja sem változott szignifikáns mértékben. A DR SER-tartalmú sejtjeinek száma és expressziója szignifikánsan emelkedett CVMS-t követően az LC csoportban, mely nem volt megfigyelhető HC állatokban. A HC CVMS-es, MD-n átesett állatok mutatták a legalacsonyabb SER tartalmú sejtszámot és expressziót. Az eredmények alapján a CVMS hatásosnak bizonyult. A DR SER-rendszerre hatással van mind a genetikai, mind az epigenetikai háttér, melyek befolyásolják a későbbi környezeti faktor hatásosságát. A modellünk és eredményeink alátámasztják, hogy a faktorok megjelenési mintázata is befolyásolja az egyed viselkedését és a DR SER-rendszerének működését. A CRF és az Ucn rendszer működése ebben a krónikus modellben nem változott, mely arra utal, hogy ezek szerepe rövidebb távú szabályozási változásokban keresendő.
Támogatás: OKTA PD00706 PTE-ÁOK-KA 207-0 GINOP-2.3.2-5-206-00050 PEPSYS" P-3 A PACAP védő szerepének vizsgálata donor vesék ischaemiás károsodása során állatmodellen László Eszter, Varga Ádám 2, Degrell Péter 3, Juhász Tamás 4, Kovács Krisztina 5, Szakály Péter 2, Tamás Andrea, Reglődi Dóra PTE ÁOK Anatómiai Intézet, Pécs; 2 PTE-KK Sebészeti Klinika, Pécs; 3 Kaposi Mór Oktató Kórház, Kaposvár; 4 DE-ÁOK Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet, Debrecen; 5 PTE-ÁOK Biokémiai és Orvosi Kémiai Intézet, Pécs A vesetranszplantáció velejárója a vese ischaemia-reperfusiós károsodása, mely nagymértékben befolyásolhatja a graftbeültetés eredményességét. Már több tanulmányban leírásra került, hogy az ischaemia-reperfusiós károsodás kialakulásában fontos szerephez jutnak az apoptoticus, inflammatoricus jelátviteli útvonalak, valamint az oxigén szabadgyökök. Munkacsoportunk évek óta foglalkozik az antiapoptoticus, antiinflammatoricus és antioxidáns hatással bíró pituitary adenylate cyclase activating polypeptide (PACAP) protektív hatásának vizsgálatával. Jótékony szerepe már számos szerv esetében igazolásra került. Többek közt mind hím, mind nőstény patkányokkal végzett kísérleteinkben kimutattuk már korábban a PACAP védő hatását a vese meleg ischaemia-reperfusiós károsodása során. Felvetődött a kérdés, hogy a transzplantáció során a graft ischaemiás károsodását csökkenthetnénk-e a vese kivételét megelőzően a donornál végzett PACAP-kezeléssel. Kísérletünk során hím Wistar patkányokat használtunk, melyek felét részesítettük perfusio előtti PACAP-kezelésben. A perfundáláshoz egy, a klinikai gyakorlatban is alkalmazott prezervációs oldatot alkalmaztunk. Az eltávolított vesék 24, illetve 48 órás hideg ischaemiát követően kerültek feldolgozásra. Szövettani, biokémiai és molekuláris biológiai vizsgálatokat végeztünk. A szövettani metszeteken a vesefunkció szempontjából igen fontos tubularis károsodás mértékét vizsgáltuk, az eltérések értékelését Adobe Photoshop és Scion Image programok segítségével végeztük el. Vizsgálataink során a PACAP-kezelés mind 24, mind 48 órás hideg ischaemiát követően eredményesnek bizonyult. Támogatók: GINOP-2.3.2-5-206-00050 PEPSYS, TÁMOP 4.2.4.A/2---202-000 Nemzeti Kiválóság Program P-4 Inzulinszerű növekedési faktor I (IGF-I) és 3-as kötőfehérjéjének (IGFBP-3) szerepe a laktáció és anyai viselkedés szabályozásában Lékó András Hugó,2, Cservenák Melinda,2, Szabó Éva Rebeka 2, Hanics János 3, Alpár Alán 4,3, Dobolyi Árpád,2 Magyar Tudományos Akadémia - Eötvös Loránd Tudományegyetem, Molekuláris és Rendszer Neurobiológiai Kutatócsoport, Budapest; 2 Semmelweis Egyetem - Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet, Neuromorfológiai Laboratórium, Budapest; 3 Magyar Tudományos Akadémia - Semmelweis Egyetem, Kísérletes Neuroanatómiai és Fejlődésbiológiai Kutatócsoport, Budapest; 4 Semmelweis Egyetem, Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet, Budapest Célkitűzés A reprodukció fontos eleme az anyai adaptáció, amelynek két kulcseleme az anyai viselkedés és a laktáció. Patkányban a központi idegrendszerbeli irányítója előbbinek a hypothalamus medialis preoptikus areájában (MPOA), míg utóbbié az arcuatus magban található. Egy korábbi microarray vizsgálat során kimutattuk, hogy a növekedési faktor tengely egy fontos elemének, az inzulinszerű növekedési faktor 3-as kötőfehérjéjének (IGFBP-3) expressziója jelentősen megemelkedett laktáló anyák preoptikus területén. Jelen munkában célunk az volt, hogy először megvizsgáljuk, milyen szerepet játszik az IGF és IGFBP-3 az anyai magatartás szabályozásában, másodszor mely területeken
expresszálódik IGFBP-3 a hypothalamusban és hol növekedik meg szintje jelentősen az anyai adaptációval összefüggésben, végül mi az IGF-I szerepe a laktáció hypothalamikus szintű szabályozásában in vivo és in vitro. Anyag és módszer A microarray eredmények igazolásához laktáló illetve kölykeitől közvetlenül a szülés után elválasztott (kölyök-deprivált) patkány anyák agyát használtuk RT-PCR-hez valamint in situ hibridizációs hisztokémiához. Ozmotikus minipumpa segítségével agykamrába adagoltunk 2 napon keresztül folyamatosan IGF-I-et illetve egy IGFBP-3 inhibitort (NBI-3772), hogy az anyai viselkedésre és laktációra kifejtett hatásukat vizsgáljuk. Az anyai viselkedést kölyök-visszahordási teszt segítségével és spontán anyai viselkedés vizsgálatával, a laktációt pedig a kölykök súlyváltozásának követése mellett a szoptatás indukálta prolaktin szekréció elemzésével tanulmányoztuk. Az in vitro kísérletekhez primer mediobasalis hypothalamikus sejtkultúrát használtunk, amelyen az IGF-I kezelés hatását vizsgáltuk RT- PCR illetve Western Blot módszerekkel. Eredmények Az RT-PCR vizsgálat megerősítette a microarray eredményeket: az IGFBP-3 expressziója megnövekedett a laktáló anyákban a preoptikus területen, az in situ hibridizáció az MPOA-n kívül még az arcuatus magban is jelentős különbséget mutatott a kölyök-deprivált és a laktáló csoport között. A krónikus IGF-I illetve IGFBP-3 inhibitor kezelés növelte a kölyök visszahordási időt, mely csökkent anyai motivációra utal. A szoptatás indukálta prolaktin szekréció és a kölykök súlynövekedése szoptatás hatására szintén jelentős mértékben csökkent folyamatos agykamrai IGF-I adagolás hatására, amely az arcuatus mag dopaminerg neuronjaiban a tirozin-hidroxiláz expresszióját és foszforilációját is fokozta, ez váltotta ki a látott laktációt csökkentő hatást. Következtetés Eredményeink alapján az IGF-I gátolja mind a viselkedési, mind a laktációs változásokat anyák központi idegrendszerében. A preoptikus terület és az arcuatus mag neuronjai szülés után nagyobb mértékben expresszálnak IGFBP-3-at, hogy neutralizálják az IGF-I-et és ezáltal kivédjék hatását. Ezzel javasolunk egy új neuroendokrin mechanizmust, amely befolyásolja a szülés utáni viselkedésbeli és hormonális változások központi idegrendszeri komponensét. P-5 A PACAP hatásának vizsgálata diabéteszes neuropátiában: perifériás idegek funkcionális és ultrastruktúrális elemzése Ábel József, Antal Veronika, Pál Endre 2, Kiss Péter, Helyes Zsuzsanna 3, Gábriel Róbert 4, Bánki Eszter, Tamás Andrea, Bárdosi Attila 5, Reglődi Dóra PTE ÁOK Anatómiai Intézet, Pécs; 2 PTE KK, Neurológiai Klinika, Pécs; 3 PTE ÁOK, Farmakológiai és Farmakoterápiás Intézet, Pécs; 4 PTE TTK, Kísérletes Állattani és Neurobiológiai Tanszék, Szentágothai János Kutatóközpont, Pécs; 5 MVZ für Histologie, Zytologie und Molekulare Diagnostik, Trier Bevezetés: Számos korábbi kutatásban beszámoltak a PACAP diabéteszes retinopátiában és nefropátiában betöltött protektív hatásáról, azonban vizsgálat eddig nem foglalkozott a PACAP diabéteszes neuropátiában betöltött szerepével. Módszerek: A diabétesz előidézéséhez 65 mg/ttkg intravénás streptozotocin kezelést alkalmaztunk. Hetente vércukor és testtömeg mérést végeztünk. 8 hetes kísérlet alatt 2 naponta a KONTROLL+PACAP és DIABÉTESZ+PACAP állatoknak 20μg PACAP-38/00μl fiziológiás sóoldatot injektáltunk intraperitoneálisan. Hetente Randall-Selitto funkcionális teszttel követtük a mechanikai fájdalomküszöb változását. A nervus ischiadicus-t fény- és elektronmikroszkóppal vizsgáltuk. Eredmények: A diabéteszes állatok vér glükóz szintje a kísérlet hetedik napjától fogva szignifikánsan magasabb volt, testtömegük ellenben szignifikánsan lecsökkent a kontroll csoportokhoz képest, azonban a PACAP-38-nak nem volt hatása az állatok vércukorszintjére, valamint testtömegére. A kísérlet 6. hetétől a streptozotocinnal kezelt állatokban mechanikai hiperalgéziát észleltünk, melyet a PACAP-38 kezelés szignifikánsan mérsékelt a kísérlet 7. és 8. hetében. Elektronmikroszkópos analízis során megfigyeltük, hogy a PACAP-38 kezelés szignifikánsan lecsökkentette az axon-myelin szeparáció
százalékos arányát, valamint szignifikánsan meggátolta a mitokondriumok számának emelkedését a myelinhüvelyes axonokban. Vizsgálatunkban a PACAP-38 kezelés szignifikánsan mérsékelte a nemmyelinizált rost atrófia mértékét. Az endoneurális kapillárisok vizsgálatánál, a PACAP-38 kezelés szignifikánsan meggátolta a lamina basalis megvastagodását a kezeletlen diabéteszes csoporthoz képest. Összefoglalás: A Randall-Selitto funkcionális teszt a neuropátia jelenlétét és a PACAP védő hatását igazolta. Az elektronmikroszkópos analízis a neuropeptid protektív hatását erősítette meg az axonmyelin szeparáció, a diabétesz-indukált mitokondriumszám növekedés, valamint a lamina basalis vastagság és a nem-myelinizált rostok areájában észlelt különbség tekintetében. A PACAP védő hatását funkcionális és morfológiai módszerekkel is igazoltuk. Támogatók: AZ EMBERI ERŐFORRÁSOK MINISZTÉRIUMA ÚNKP-6-2. KÓDSZÁMÚ ÚJ NEMZETI KIVÁLÓSÁG PROGRAMJÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL KÉSZÜLT. További támogatók: MTA-TKI, GINOP-2.3.2-5-206-00050 PEPSYS, Nemzeti Agykutatási Program (NAP), Lendület Program. P-6 Olaparib védő hatása hypoxia indukálta retina károsodásban Szabó Edina, Váczy Alexandra, Kovács Krisztina, Kővári Petra, Mirza Farhat Azeem, Reglődi Dóra, Atlasz Tamás Pécsi Tudományegyetem, Pécs A hypoxiás környezet számos látásra veszélyes rendellenességet (érelzáródás, trombózis) okoz, végső esetben pedig vakság kialakulásához is vezethet. Ezért fontos, hogy állatkísérletes modellben különböző ígéretes retinoprotektív szerek (PARP gátlók) hatását vizsgáljuk. A poli (ADP-ribóz) polimeráz (PARP) egy multifunkcionális nukleáris enzim, mely részt vesz a DNS repair mechanizmusában, a genomikus stabilitás fenntartásában és túlzott aktivációjával programozott sejthalált indukál. Az Olaparib, mint PARP gátló a PARP enzimatikus aktivitásának gátlásával és a PARP- DNS komplex kialakulásának növekedésével hozzájárul a sejt oxidatív stressz elleni védelméhez. Kutatásunk célja volt, hogy hypoxia állapotában megvizsgáljuk a PARP sejthalált okozó aktivitását, valamint az Olaparib krónikus retinális hipoperfúzióban kifejtett esetleges védő hatását a retina morfológiai és citokin expressziós változásaira. Kísérleteink során Wistar patkányok egy részét normál légköri oxigén nyomáson tartottuk 4 napig, még a másik csoport két hétig 0%-os oxygén koncentrációnak (50kPa légnyomás) volt kitéve. Az állatok az ivóvizükbe keverve 4 mg/kg/nap Olaparib kezelést kaptak. A retinákat négy héttel a kísérlet kezdetétől számítva izoláltuk. A morfometriai- és citokin array analízis eredményeit Kolmogorov- Smirnov normalitás teszttel, kétutas ANOVA és Fisher LSD post hoc analízissel elemeztük. Eredményink alapján elmondhatjuk, hogy az Olaparib védő hatást fejtett ki hypoxia esetén. A retina rétegvastagsága szignifikánsan csökkent a hypoxiás csoportban, ahol az Olaparib kezelés retinoprotektívnek (INL, ONL, IPL, OLM-ILM) bizonyult. Továbbá az ischemia hatására megemelkedett citokin expressziós szintek (CNTF, Fractalkine, VEGF) Olaparib kezelés hatására csökkenést mutattak a retinában. Jelen kísérletünkkel igazolni tudtuk az Olaparib (PARP inhibítor) retinoprotektív hatását hypoxia indukálta retina degenerációban. Eredményeink hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az Olaparib a jövőben egy esetleges neuroprotektív farmakon legyen. Támogatók: GINOP-2.3.2-5-206-00050 PEPSYS, PTE ÁOK Kutatási Alap KA-207-5, Bolyai Ösztöndíj (A.T.), Az Emberi Erőforrások Minisztériuma ÚNKP-6-4 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának támogatásával készült
P-7 PACAP-38 KEZELÉS HATÁSÁNAK VIZSGÁLATA DIABÉTESZ-ASSZOCIÁLT TESTICULARIS ATRÓFIÁBAN Antal Veronika,2, Ábel József,2, Kiss Péter,2, Gábriel Róbert 3, Tamás Andrea,2, Bárdosi Attila 4, Reglődi Dóra,2 PTE ÁOK Anatómiai Intézet, Pécs; 2 MTA-PTE PACAP Kutatócsoport, Pécs; 3 PTE TTK Kísérletes Állattani és Neurobiológiai Tanszék, Szentágothai János Kutatóközpont, Pécs; 4 MVZ für Histologie, Zytologie und Molekulare Diagnostik, Trier, Németország Bevezetés: A hipofízis adenilát-cikláz aktiváló polipeptid (PACAP) a központi idegrendszer után legnagyobb koncentrációban a herében van jelen a szervezetben. Korábbi kutatások igazolták többek között a PACAP spermatogenesisben, spermium motilitásban, és a Leydig-sejtek tesztoszteron termelésében kifejtett hatását. A peptid védő hatását igazolták diabétesz mellitus szövődménybetegségeiben: diabéteszes retinopátiában és nefropátiában. Jelen vizsgáltunk célja a PACAP védő hatásának igazolása volt diabéteszben előforduló here atrófia állatkísérletes modelljében. Módszerek: A diabétesz előidézéséhez diabétesz és diabétesz+pacap felnőtt hím Wistar patkányok 65 mg/ttkg intravénás streptozotocin kezelést kaptak. A kontroll+pacap és diabétesz+pacap állatok 20μg PACAP-38-t kaptak intraperitoneálisan, kétnaponként, 8 héten át. Hetente testtömeg- és vércukormérést végeztünk. A kísérlet végén az állatok heréit kipreparáltuk, majd azokon heretömeg, herehossz- és a hereátmérő lemérését végeztük. A heréket bouin oldattal fixáltuk, majd rutin szövettani metszeteken vizsgáltuk a szövettani elváltozásokat. Eredmények: A diabéteszes állatok vércukorszintje a kísérlet hetedik napjától fogva szignifikánsan magasabb volt, testtömegük ellenben szignifikánsan lecsökkent a kontroll csoportokhoz képest, azonban a PACAP-38-nak nem volt szignifikáns hatása az állatok vércukorszintjére, valamint testtömegére. A heretömeg és a gonadosomaticus index csökkenését tapasztaltuk a streptozotocinkezelt állatoknál, azonban a csökkenés mértéke szignifikánsan kisebb volt a diabétesz+pacap csoportban. A PACAP kezelés mérsékelte a herehossz- és a hereátmérő csökkenését a kezeletlen diabétesz csoporthoz képest. Fénymikroszkópos analízis során a diabétesz+pacap csoportban szignifikánsan nagyobb volt a herecsatornák átmérője a diabétesz csoporthoz viszonyítva. A diabéteszes állatokban szignifikánsan kisebb volt a hám területe a diabétesz+pacap csoporthoz képest. A PACAP kezelt diabéteszes csoportban magasabb Johnsen score értéket mértünk a kezeletlen diabétesz csoporthoz képest. Összefoglalás: A here makroszkópos eltéréseiben észlelt elváltozások a PACAP védő hatását igazolták. A fénymikroszkópos analízis a peptid protektív hatását erősítette meg a herecsatornák átmérője, a hám területe és a Johnsen score alapján. Támogatások: OTKA K04984, NKFI K9759; GINOP-2.3.2-5-206-00050; PTE AOK KA Kutatói Támogatás; Nemzeti Agykutatási Program (KTIA_3_NAP-A-III/5), TAMOP 4.2.4.A/2---202-000 Nemzeti Kiválóság Program; UNKP-6-4-IV, Új Nemzeti Kiválóság Program, MTA TKI 406 Program, GINOP-2.3.2-5-206-00050 PEPSYS". P-8 A korai ingergazdag környezet és a PACAP kezelés hatásának vizsgálata idősödő Parkinson-kóros patkányokban Jüngling Adél,2, Reglődi Dóra,2, Horváth Gábor,2, Maász Gábor 3, Császár András,2, Pirger Zsolt 3, Tamás Andrea,2 PTE ÁOK Anatómiai Intézet, Pécs; 2 MTA-PTE PACAP Kutatócsoport, Pécs; 3 MTA-ÖK BLI NAP B Kutatócsoport, Kísérletes Állattani Osztály, Balatoni Limnológiai Intézet, MTA-CER, Tihany A Parkinson-kór oki terápiája a mai napig nem ismert. Az ingergazdag környezet és a hipofízis adenilát cikláz-aktiváló polipeptid (PACAP) neuroprotektív hatását korábban bizonyítottuk Parkinson-kór modellben fiatal állatokban. Kísérletünk célja az ingergazdag környezet és a PACAP kezelés hatásának vizsgálata idősödő (2-8 hónapos) patkány Parkinson-kór modellben.
Kísérleteinket Wistar patkányokon végeztük (n=35). Az állatok egyik csoportját az első 5 postnatális héten ingergazdag környezetben neveltük (n=8), a másik csoport születéstől kezdve hagyományos körülmények között nevelkedett (n=7). Az ingergazdag környezetet úgy biztosítottuk, hogy az állatokat nagyobb ketrecben neveltük és különböző játékokat helyeztünk el ketreceikben, amit napi rendszerességgel változtattunk. Parkinson-kór modellezése céljából az idősődő patkányok bal oldali substantia nigrájába 2 μl (5 μg/μl) 6-OHDA-t injektáltunk, a kontroll csoportnál pedig 2 μl fiziológiás sóoldatot használtunk. Az ingerszegény állatok egy csoportja 6-OHDA terápiát követően 2 μg lokális PACAP kezelésben is részesült. A postoperatív 7. napon LCMS módszerrel meghatároztuk a substantia nigra dopamin (DA) szintjét, valamint ELISA módszer segítségével mértük a DJ- fehérje mennyiségét. A vizsgálat során fiatal 3 hónapos patkányok (n=3) agyát is feldolgoztuk kontrollként. A fiatal és idős állatok kiindulási dopamin szintje között nem tapasztaltunk szignifikáns eltérést. A fiziológiás sóoldat egyik csoportban sem csökkentette szignifikánsan a DA szintet. A 6-OHDA-nal kezelt állatokban a DA szint közel 40%-os csökkenést mutatott, ám a normál és ingergazdag állatok DA szintje között nem találtunk különbséget. Ezzel szemben PACAP kezelés hatására közel 20%-os DA-szint emelkedést és szignifikánsan emelkedett DJ- fehérje expressziót figyeltünk meg az ingerszegény csoportban. Kísérletünkben az ingergazdag környezet fiatal korban már bizonyított protektív hatását nem tudtuk igazolni. Ezzel szemben korábbi vizsgálatainkhoz hasonlóan idős állatokban is kimutattuk, hogy a PACAP kezelés képes kompenzálni a lézió következtében kialakuló substantia nigra DA és DJ- fehérje szintjének csökkenését, amelynek fontos szerepe lehet neuroprotektív hatásának kifejtésében. Támogatások: OTKA K04984, NKFI K9759; GINOP-2.3.2-5-206-00050; PTE AOK KA Kutatói Támogatás; Nemzeti Agykutatási Program (KTIA_3_NAP-A-III/5), TAMOP 4.2.4.A/2---202-000 Nemzeti Kiválóság Program; UNKP-6-4-IV, Új Nemzeti Kiválóság Program, MTA TKI 406 Program, GINOP-2.3.2-5-206-00050 PEPSYS". P-9 Szklerotikus hippokampusz kolinerg rendszerének vizsgálata epileptikus egérben Török Ibolya, Dobó Endre, Mihály András Szegedi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet, Szeged Szisztémás pilokarpin injekció patkányban és egérben spontán visszatérő epileptiform konvulziókat okoz. A konvulziók során jellegzetes neuropatológiai elváltozások is kialakulnak. Vizsgálatainkhoz olyan egértörzset kerestünk, amely alkalmas a hippokampális szklerózisra jellemző patológiai elváltozások modellezésére és a hippokampusz degenerációját kísérő neurokémiai elváltozások vizsgálatára. A hippokampális idegsejtek kolinerg beidegzésének tanulmányozását anterográd jelölő anyag szeptumba történő célzott beadásával terveztük. Kísérleteinkben három egértörzs egyedeit vizsgáltuk a pilokarpin epileptogenezis módszerével. Az epileptogenezis mértékét 3-6 hónap túlélési idő után NPY, NeuN, GluA2/3, calretinin és GAD antitestekkel végzett immunfestésekkel teszteltük. A tesztelt törzsek közül az NMRI egértörzsben alakult ki hippokampális szklerózis, ezért a további vizsgálatainkat ezen a törzsön végeztük el. Felnőtt állatok mediális szeptumába agycélzó készülékkel biotin-dextránamint juttattunk be. A kolinerg rendszert specifikus markerekkel (ChAT, VAChT) és acetilkolin észteráz festéssel mutattuk ki. A kontroll állatok egy részét fixálás előtt 2-24 órával irreverzibilis észterázgátló diizopropil-fluorofoszfáttal kezeltük. A hippokampális szklerózis definíciója a neuropusztulás a CA-4 régiókban, a szemcsesejt-diszperzió és a moharost sarjadzás együttes jelenléte. A pilokarpinnal kezelt egerekben a moharost eredetű NPY immunreaktivitás szignifikáns növekedése és a kiterjedt neuronpusztulás a NeuN immunfestésekkel jól követhető. A szklerotikus hippokampuszban a calretinin-pozitív mohasejtek és a hiláris GABAerg interneuronok száma is szignifikánsan csökkent. Kontrollban a biotin-dextránaminnal jelölt (elsősorban