1. A dél-szláv krizissel kapcsolatos ügyek és a Nemzetközi Bíróság

Lamm Vanda: A délszláv háború újabb felvonása a Nemzetközi Bíróság előtt (A NATO bombázások ügye a Bíróság előtt) 1. A dél-szláv krizissel kapcsolatos ügyek és a Nemzetközi Bíróság Amikor 1999. április 29-én a Milošević-i Jugoszlávia a Nemzetközi Bíróság előtt eljárást indított tíz NATO tagállam - nevezetesen: Belgium, az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Franciaország, Hollandia, Kanada, Németország, Olaszország, Portugália és Spanyolország, - ellen a szerb területek bombázása miatt (Erőszak alkalmazásának jogszerűségére vonatkozó ügyek), 1 nem minden alap nélkül azt lehetett gondolni, hogy az 1980-as évekbeli, a Nicaragua és az Egyesült Államok közötti a Nicaragua elleni katonai és katonai jellegű akciók ügyéhez hasonló jogviták kerültek a Bíróság elé, s az ENSZ legfőbb bírói fórumának az ügyek érdemében meghozandó ítéletei legalább olyan érdekesek és tanulságosak lesznek, mint a nicaraguai ügyben született döntések. Hiszen az erőszak alkalmazásával összefüggő problémák napjaink nemzetközi jogának legaktuálisabb kérdései közé tartoznak A Jugoszláv Szövetségi Köztársaság - mai nevén: Szerbia és Montenegró 2 - és a NATO államok közötti ügyeket a Bíróság 2004. decemberében végülis lezárta, s a pergátló kifogásokról szóló ítéletekben kimondta, hogy a jugoszláv keresetekben szereplő kérdések eldöntésére nem rendelkezik joghatósággal. 3 A Bíróság tehát az ügyek érdemi részével nem foglalkozott, azonban - amint az a továbbiakból kiderül - más kérdésekben igen csak fontos megállapításokat tett, amelyekkel a szakirodalomban, illetve a Bíróság későbbi döntéseiben minden bizonnyal sokat fognak még foglalkozni. Ezen ügyekben felmerült sokféle kérdés elemzése messze meghaladná ennek a tanulmánynak a terjedelmét, s jelen írásunkban csak néhány összefüggésre fogunk kitérni. A NATO légi csapások miatt 1999. tavaszán benyújtott kereseteiben a belgrádi kormány a tíz NATO tagállamot egy sor nemzetközi jogi szabály megsértésével vádolta, így egyebek mellett erőszak alkalmazásával, beavatkozással, humanitárius nemzetközi jogi szabályok megszegésével, tíltott fegyverek alkalmazásával, genocídium elkövetésével, stb. 4 1 Meg kell jegyezzük ez a tíz kereset egyáltalán nem volt váratlan, ugyanis a NATO államokkal szemben Jugoszlávia a Nemzetközi Bíróság Eljárási Szabályzata 38.cikkének 5. bekezdése alapján már 1994. március 16-án keresettel fordult a Bírósághoz; akkor azonban - nem lévén a Bíróság joghatóságának bármiféle alapja - a kereseteket elutasították. 2 A Szerbia és Montenegró elnevezés 2003. február 4-től az Alkotmányos Chartának a belgrádi parlament általi elfogadásától és kihirdetésétől hatályos. 3 Az ítéleteket ld. ld..www.icj-cij.org/icjwww/idocket/iybe/iybeframe;.www.icjcij.org/icjwww/idocket/iyca/iycaframe;.www.icj-cij.org/icjwww/idocket/iyfr/iyfrframe; www.icj-cij.org/icjwww/idocket/iyge/iygeframe;.www.icjcij.org/icjwww/idocket/iyit/iyitframe;.www.icj-cij.org/icjwww/idocket/iyne/iyneframe;.www.icj-cij.org/icjwww/idocket/iypo/iypoframe;.www.icjcij.org/icjwww/idocket/iysp/iyspframe;.www.icj-cij.org/icjwww/idocket/iyuk/iyukframe;.www.icj-cij.org/icjwww/idocket/iyus/iyusframe. 4 A kereseteket ld..www.icj-cij.org/icjwww/idocket/iybe/iybeapplication;.www.icjcij.org/icjwww/idocket/iyca/iycaapplication;.www.icjcij.org/icjwww/idocket/iyfr/iyfrapplication; www.icj-

A Nemzetközi Bíróság joggyakorlatában nem ez volt az első eset, hogy az erőszak alkalmazásával összefüggő vita került a Bíróság elé. Ilyenként említhető a nicaraguai ügyön kivül, a Korfú-szoros ügy, az Egyesült Államok teheráni diplomáciai és konzuli személyzetének ügye, stb. A nemzetközi jogi szakirodalomban az erőszak alkalmazásával kapcsolatos jogviták tekintetében az ügyek két csoportja között szoktak különbséget tenni. Az egyik csoportba azok az ügyek tartoznak, amelyekben nem kifejezetten az erőszak alkalmazásával összefüggő kérdésekben kérik a Bíróság döntését, azonban az ügyhöz kapcsolódik erőszak alkalmazása olyan értelemben, hogy az erőszak alkamazása, vagy az erőszakkal való fenyegetés valójában velejárója az állam felelősségével kapcsolatos valamilyen más jogsértésnek. 5 Erre példaként említherő a teheráni túsz-ügy, amelyben a diplomáciai és konzuli kapcsolatok jogára vonatkozó szabályok megsértéséről volt szó, azonban itt a jogsértés olyan súlyos volt, hogy az az egyik fél részéről elment egészen az erőszak alkalmazásáig. 6 Az erőszak alkalmazásával összefüggő ügyek másik csoportját azok a viták képezik, amikor az egész eljárás a körül forog, hogy az erőszak alkalmazása, vagy az azzal való fenyegetés megtörtént-e, s az elkövetett cselekmény a nemzetközi jog megsértését képezi-e. 7 Ez utóbbi kategóriába tartozó ügyeknél külön bonyolítja a helyzetet, ha netán folyamatban lévő ellenségeskedések idején fordulnak a Bírósághoz. Ezeknél a jogeseteknél gyakori, hogy az adott vitával egyidejűleg foglalkozik a Biztonsági Tanács és a Bíróság, amint ez éppen a nicaraguai ügynél, illetve a dél-szláv krízis esetében történt. Az erőszak alkalmazásával összefüggő jogesetekkel kapcsolatban többen felvetették, hogy valójában ezek az ügyek egyáltalán a Bíróság által eldönthetők-e. 8 A tíz NATO tagállammal szembeni az Erőszak alkalmazásának jogszerűségére vonatkozó ügyekkel a Bíróság mintegy öt és fél évig foglalkozott, s az ügyek - mint már említettük - a pergátló kifogások tárgyában hozott ítéletekkel zárultak. A Bíróság tehát érdemi kérdésekkel nem foglalkozott, s az ENSZ legfőbb bírói fóruma több mint öt éven át cij.org/icjwww/idocket/iyge/iygeapplication;.www.icjcij.org/icjwww/idocket/iyit/iyitapplication;.www.icjcij.org/icjwww/idocket/iyne/iyneapplication;.www.icjcij.org/icjwww/idocket/iypo/iypoapplication;.www.icjcij.org/icjwww/idocket/iysp/iyspapplication;.www.icjcij.org/icjwww/idocket/iyuk/iyukapplication;.www.icjcij.org/icjwww/idocket/iyus/iyusapplication. 5 Vö. Christopher Greenwood: The International Court of Justice and the Use of Force. In: Fifty Years of the International Court of Justice. Essays in honour of Sir Robert Jennings. Ed. by Vaughan Lowe and Malgosia Fitzmaurice. Cambridge University Press, 1996. 374. Az államok részéről való erőszak alkalmazásával összefüggő ügyek tekintetében ld. Oscar Schachter: Disputes Involving the Use of Force. In: The International Court of Justice at a Crossroads. Ed. by Lori F. Damrosch. Transnational Publishers, Inc. Dobbs Ferry, New York. 1987. 223-263. 6 Greenwood: op.cit. 374. 7 Ibid. 374-375. 8 Ezzel kapcsolatban ld. Greenwood és Schachter fentebb említett munkáit.

sokféle kérdést vizsgált - csak éppen az erőszak alkalmazásának jogszerűségével összefüggő kérdéseket nem. A NATO államokkal szembeni keresetek benyújtásakor egyébként már szerepeltek a Bíróság napirendjén a Jugoszlávia felbomlása nyomán kirobbant véres eseményekkel összefüggő jogviták. Mint ismeretes, 1993. március 20-án Bosznia-Hercegovina a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság (a továbbiakban: JSZK) ellen keresettel fordult a Nemzetközi Bírósághoz a Genocídium megelőzéséről és megbűntetéséről szóló egyezményben foglaltak megszegése és más súlyos jogsértések miatt. 9 1999. július 2-án Horvátország szintén a genocídium elkövetése miatt nyújtott be keresetet a JSZK ellen. 10 Bosznia-Hercegovina 1993-as keresetében a Bíróság joghatóságát a genocídiumegyezmény IX. cikkére alapította, 11 a későbbiekben pedig a Bíróság joghatóságának alapjául még más dokumentumokra is hivatkozott. 12 A kereset előterjesztésével egyidejűleg Bosznia- Hercegovina ideiglenes intézkedések elrendelését kérvényezte. A Bíróság az ideiglenes intézkedések tárgyában két végzést is hozott, 13 majd pedig 1996. július 11-i ítéletében a jugoszláv pergátló kifogásokat elutasította. A Bíróság ítéletében arra az álláspontra helyezkedett, hogy a genocídium-egyezmény IX. cikke alapján Bosznia-Hercegovina keresetének elbírálására joghatósággal rendelkezik. 14 Amikor 2000 őszén a Miloševič-i rezsim megbukott, majd pedig 2000. november 1- jén a JSZK-t felvették az ENSZ-be, a dél-szláv konfliktussal kapcsolatban a két genocídium ügy és az Erőszak alkalamzásának jogszerűségére vonatkozó ügyek szerepeltek a Bíróság napirendjén. 9 Bosznia-Hercegovina keresetét ld. www.icj-cij.org/idocket/ibhy/ibhyframe/htm 10 Horvátország keresetet ld.www.icj-cij.org/idocket/icry/icryapplication. A zágrábi kormány által megindított ügyben még semmiféle döntés nem született, így a továbbiakban csak a Bosznia-Hercegovina által kezdeményezett genocídium üggyel foglalkozunk. 11 A genocídium egyezmény IX. cikke a következőképpen rendelkezik: A Szerződő Felek közötti, a jelen Egyezmény értelmezéséből, alkalmazásából, vagy végrehajtásából adódó vitákat, ideértve azokat is, amelyek valamely államnak a népírtásért vagy a III. cikkben felsorolt egyéb cselekmények bármelyikéért való felelősségére vonatkoznak, a vitában résztvevő bármely Fél kérelmére a Nemzetközi Bíróság elé kell terjeszteni. 12 Így egyebek mellett a Szövetséges és Társult Hatalmak, valamint a Szerb-, Horvát-, Szlovén Királyság között 1919. szeptember 10-én a kisebbségek védelméről kötött egyezményre, valamint bizonyos hadi jogi és a humanitárius jogi szerződéses és szokásjogi szabályokra. 13 Ld. az 1993. április 8-i és szeptember 13-i végzéseket. Application of the Convention on the Prevention and Punishment of the Crime of Genocide I.C.J. Reports, 1993. 14 Vö. Application of the Convention on the Prevention and Punishment of the Crime of Genocide. Judgment on the Preliminary Objections. Judgement of 11 July 1996. I.C.J. Reports, 1996.

Nem sokkal ezután érdekes fordulat törént. Néhány hónappal az új politikai erők hatalomra jutása után, 2001. áprilisában a JSZK a boszniai genocídium ügyben a pergátló kifogások tárgyában 1996-ban meghozott ítélet felülvizsgálata iránti kérelemmel fordult a Bírósághoz (Felülvizsgálati kérelem ügye). 15 A felülvizsgálat indokául a JSZK három olyan tényre hivatkozott, amelyek az 1996- os ítélet meghozatalakor - álláspontja szerint - ismertelen volt mind a Bíróság, mind pedig a JSZK számára. Ilyen tényként tüntették fel a JSZK-nak 2000. november 1-jén az ENSZ-be való felvételét, a genocídium-egyezményhez való újbóli csatlakozását, 16 valamint azt, hogy a JSZK 1992-ben történt megalakulása és 2000. novemberében az ENSZ-be való felvétele közötti időszak alatt sem a Statútum 93. cikkének 2. bekezdése, sem pedig bármiféle egyéb rendelkezés alapján nem volt részese a Bíróság Statútumának, 17 s ebből következően a jelzett időszak alatt a Bíróság előtt nem is léphetett fel. A JSZK 1992 és 2000 közötti ENSZ tagságának a kérdését a Felülvizsgálati kérelem ügyében Belgrád igyekezett központba helyezni. A kérelem tárgyában a Bíróság 2003-ban hozott ítéletet, amelyben kétségtelen érintette a JSZK ENSZ tagságának ügyét, azonban abban nem foglalt határozottan állást, hogy az említett években a JSZK tagja volt-e a világszervezetnek vagy sem, illetve csak annak kimondására szorítkozott, hogy a JSZK helyzete sui generis volt. Magának az 1996-os ítéletnek a felülvizsgálatát azonban a Bíróság elutasította, mondván, hogy az 1996-os ítélete óta bekövetkezett események nem tekinthetők a Statútum 61. cikke szerinti új tényeknek, s így hiányzik egy olyan döntő jelentőségű tény felmerülése, amely az ítélet meghozatalakor mind a Bíróság, mind az újrafelvételt kérő fél előtt ismeretlen volt. 18 Mint már említettük, az Erőszak alkalmazásának jogszerűségére vonatkozó ügyekben a JSZK a NATO légi csapások idején, 1999. április 29-én fordult a Bírósághoz. 19 A belgrádi kormány a Bíróság joghatóságát mind a tíz ügyben a genocídium egyezmény IX. cikkére, valamint a fakultatív klauzula rendszerében részes hat állam - Belgium, Egyesült Királyság, Hollandia, Kanada, Portugália és Spanyolország - esetében a Statútum 36. cikkének 2. bekezdése alapján tett alávetési nyilatkozatokra, Belgium és Hollandia vonatkozásában pedig a felek között érvényben lévő további szerződésekre alapította. 20 A fakultatív klauzulára való 15 A felülvizsgálati üggyel kapcsolatban ld. Robin Geiß: Revision Proceedings before the International Court of Justice. Zeitschrift für ausländisches öffentliches Recht und Völkerrecht. 63 (2003) 167-194. 16 A JSZK az ENSZ-be való újbóli felvétele után nem sokkal újból csatlakozott a genocídium-egyezményhez, mégpedig egy fenntartással, amelyben kizárták a Bíróság joghatóságára vonatkozó IX. cikket. 17 A keresetet ld. www.icj-cij.og./icjwww/idocket/iybh/iybhapplication 18 Ld. ezzel kapcsolatosan Gieß: op.cit. 19 A NATO akcióival kapcsolatban ld. Editorial Comments: NATO`s Kosovo Intervention. American Journal of International Law, 1999, No. 4, 824 862. 20 A JSZK és Belgium közötti, valamint a JSZK és Hollandia közötti ügyekben a belgrádi kormány a Bíróság joghatóságának alapjául hivatkozott még a Jugoszláv Királyság és Belgium között 1930-ban megkötött egyeztetési, bíráskodási és választottbírósági egyezményre, továbbá a Jugoszláv Királyság és Hollandia közötti 1931. március 11-én aláírt a bíráskodásról, a válaszottbíráskodásról és egyeztetésről szóló egyezményben foglaltakra.

hivatkozást Belgrád számára az tette lehetővé, hogy néhány nappal a keresetek benyújtását megelőzően, 1999. április 25-én a JSZK a Bíróság kötelező joghatóságát elfogadó nyilatkozatot tett. 21 21 Ezekben az ügyekben a JSZK ugyanúgy járt el, mint Portugália 1950-ben, amikor a Bíróság kötelező joghatóságát elfogadó nyilatkozatának letétele után néhány nappal Indiával szemben keresettel fordult a Bírósághoz (lld. ezzel kapcsolatban az Indiai területen való áthaladási jog ügyét).

A tíz NATO állammal szembeni keresetek meglehetősen rövidek és lakonikusak, s szinte szó szerint azonos szövegűek voltak; valójában az egyes keresetek csak a Bíróság joghatóságának alapjául hivatkozott dokumentumok tekintetében különböztek egymástól. Azzal, hogy mind a tíz keresetben a JSZK ugyanazon állítólagos jogsértésekkel vádolta az alperes államokat, valójában igen csak összemosta az ügyeket. Ugyanis a keresetekben szereplő valamennyi jogsértés tekintetében a Bíróság döntését csak azon államok esetében kérhette a felperes állam, amely államok részesei voltak mind a genocídium egyezménynek, mind pedig a fakultatív klauzula rendszerének. A kötelező joghatósági nyilatkozatot nem tett államok vonatkozásában a Bíróság joghatósága kizárólag csak a genocídium-egyezményen alapult, ami azt jelenti, hogy ezen államok tekintetében a Bíróság csak genocídiumnak minősülő cselekmények miatt járhatott el, s más állítólagos jogsértésekkel nem foglalkozhatott. 2. Az ügyek közötti összefüggések A NATO államokkal szemben megindított eljárások kezdetén úgy tűnt, hogy ezen ügyek és a genocídium ügyek között nincs semmiféle összefüggés, hiszen mások a felek, mások a sérelmezett cselekmények, stb. A tizenkét ügy között legfeljebb annyi kapcsolat volt kimutatható, hogy mind a tizenkét ügyben a JSZK félként szerepelt, s mind a tizenkét ügyben a genocídium-egyezmény központi helyet foglalt el, miután valamennyi ügyben egyebek mellett állítólagosan genocídiumnak minősülő cselekmények elkövetéséről volt szó. Az eljárások előrehaladtával azonban egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a genocídium ügyek - s főleg a Bosznia-Hecegovina és a JSZK közötti genocídium ügy - és az Erőszak alkalmazásának jogszerűségére vonatkozó ügyek igen csak összefüggnek. Valamennyi ügyben ugyanis - amint az a továbbiakból kiderül - az egyik legfontosabb kérdés az volt, hogy a JSZK 1992 és 2000. november 1. között tagja volt-e az ENSZ-nek. A JSZK ENSZ tagságának kérdése egyébként 1992. április 27-től, vagyis megalakulásától bizonytalan volt, s az ettől kezdve a világszervezet Közgyűlésének napirendjén szerepelt. Hosszas vita és egyfajta politikai kompromisszum eredményeképpen született meg a Közgyűlés 47/1.sz. határozata, amely kimondta, hogy... a Közgyűlés szerint a JSZK (Szerbia és Montenegró) nem folytathatja automatikusan a korábbi JSZSZK tagságát az ENSZ-ben, ezért úgy dönt, hogy a JSZK-nak kérnie kell majd az ENSZ tagságot és a Közgyűlés munkájában nem vehet részt. Ezt követően a JSZK bizonyos ENSZ szervek tevékenységében részt vett, másokéban viszont nem. Mint már említettük, Miloševi ék bukása után a JSZK felvételi kérelemmel fordult a világszervezethez, s 2000. november 1-jével felvették az ENSZbe. 22 22 A JSZK ENSZ tagságával összefüggő problémák mögött az az igen csak bonyolúlt kérdés is meghúzódott, hogy a volt Jugoszlávia felbomlása nyomán létrejött államok mennyiben tekinthetők a JSZSZK utódállamának. Vö. Cf. Laurence Boisson de Chazournes: Les ordonnances en indication de measures conservatoires dans l Affaire relative B l application de la Convention pour la prévention et la repression du crime de génocie. Annuaire Français de Droit International, (1993) 520. A volt Jugoszlávia felbomlása után jelentkező államutódlási kérdésekkel a nemzetközi jogi szakirodalomban többen foglalkoztak. Ld. ezzel kapcsolatban V-D. Degan: La succession d États en matipre de traités et les États nouveaux (issue de l ex-yougoslavie) Annuaire Français de Droit International, 1996. 206-227. Matthew C. R. Craven: The Genocide case, the Law of Treaties and State Succession. British Yearbook of International Law, 1997.

Ha áttekintjük a Bíróságnak a dél-szláv konfliktussal foglalkozó tizenkét ügyben a JSZK/Szerbia-Montenegró ENSZ tagságára vonatkozó megállapításait, akkor a következő képet nyerjük: A genocídium ügyben az ideiglenes intézkedések elrendelésével kapcsolatos 1993. április 8-án kelt végzésében a Bíróság álláspontja szerint arról a kérdésről, hogy Jugoszlávia tagja-e az ENSZ-nek, s mint ilyen részese-e a Bíróság Statútumának, olyan kérdés, amelyről az eljárás jelenlegi szakaszában nem kell véglegesen határoznia (kiemelés - L.V.). 23 Mindazonáltal megjegyezte a Bíróság, hogy az ENSZ Közgyűlés 47/1. sz. határozata e kérdésben nem mentes a jogi nehézségektől. 24 Úgy tűnik tehát, hogy ekkoriban a bírói testület legtöbb tagja egyetértett abban, hogy az ideiglenes intézkedések elrendelése kapcsán nem kell vizsgálni a JSZK ENSZ tagságának kérdését. A Bíróságnak a genocídium ügyben a pergátló kifogásokkal kapcsolatban 1996-ban meghozott ítéletében a JSZK ENSZ tagságáról nem volt szó, miután a joghatósággal kapcsolatos kifogásokban ezt nem érintették. A genocídium-egyezménynek a felek jogvitájára való alkalmazásával természetesen foglalkozott a Bíróság, s megállapította, hogy a szerződés alapján ratione personae, ratione materiae és retione temporis fennáll a joghatósága. 25 A Felülvizsgálati kérelem ügyében a Bíróság kétségtelen kitért a JSZK ENSZ tagságával összefüggő kérdésekre, azonban egyértelmű választ nem adott arra, hogy a JSZK megalakulása és az ENSZ-be történt felvétele közötti időszakban, vagyis 1992. április 27 és 2000. november 1-je között, valójában tagja volt-e a világszervezetnek vagy sem. A Bíróság a Felülvizsgálati kérelem ügyében hozott döntésében hangsúlyozta, hogy kérdéses időszak alatt a JSZK helyzete az ENSZ-en belül sui generis volt. 26 Az igazsághoz hozzátartozik azonban, hogy a Felülvizsgálati kérelem ügyében a Bíróságnak a JSZK ENSZ tagságával kapcsolatos kérdésekről nem kellett döntenie, miután ebben az eljárásban mindenekelőtt arról kellett határoznia, hogy a Bíróság ítéleteinek felülvizsgálatára vonatkozó - a Statútum 61. cikkének 1. bekezdésében rögzitett - feltételek fennállnak-e vagy sem. A Bíróság álláspontja ezzel kapcsolatban az volt, hogy az 1996-os ítélet felülvizsgálatának feltételei nem állnak fenn. 27 Brigitte Stein: Les questions de succession d États dans l affaire ralative B l Application de la Convention pour la prévention et la répression du crime de génocide devant la Cour internationale de Justice. In: Liber Amicorum Judge Shigeru Oda. Ed. Nisuke Ando-Edward McWhinney-Rüdiger Wolfrum. Kluwer Law International, The Hague/London/New York. 2002, 285-305. Photini Pazartzis: La succession d États aux traités multilateraux. Editions A. Pedone, Paris, 2002. 23 Application of the Convention on the Prevention and Punishment of the Crime of Genocide (Bosnia and Herzegovina v. Serbia and Montenegro) I.C.J. Reports, 1993. para. 18. 24 Ibid. 25 Application of the Convention on the Prevention and Punishment of the Crime of Genocide. Judgment on the Preliminary Objections. Judgment of 11 July 1996. I.C.J. Reports, 1996. paras. 16-26. 27-33. 26 Vö. www.icj-cji.org/icjwww/idocket/iybh/iybhjudgment/iybh-ijudgment para. 50. 27 Vö. Ibid. para. 72.

Meg kell jegyezzük, hogy a belgrádi kormánynak a Felülvizsgálati kérelem ügyében a genocídium-egyezménynek a jogvitára való alkalmazhatóságára vonatkozó érvelése alapvetően különbözött a genocídium ügy korábbi fázisaiban ezen egyezménnyel kapcsolatos érveitől. A JSZK 1994-ben a boszniai genocídium ügyben beterjesztett pergátló kifogásaiban még azt próbálta bebízonyítani, hogy Bosznia-Hercegovina a genocídium-egyezménynek sem ratione personae, sem ratione materiae nem részese, illetve legfeljebb 1995. december 14-től - a Dayton-i egyezmény aláírásától - lehet beszélni a genocídium- egyezménynek a két állam egymásközti viszonylatában való alkalmazhatóságáról. A felülvizsgálati kérelemben viszont Jugoszlávia nem azt kérdőjelezte meg, hogy Bosznia-Hercegovina a genocídium-egyezményben szerződő félnek minősül-e, hanem arra hivatkozott, hogy ő maga 1992. áprilisa és 2000. novembere között nem volt tagja az ENSZ-nek, s nem volt részese a genocídium egyezménynek., Amit erről már szó volt, a JSZK a genocídium-egyezményhez az ENSZ-be való újbóli felvétele után, 2001. márciusában újólag csatlakozott, ezuttal azonban egy fenntartással, amely az egyezmény értelmezésével és alkalmazásával kapcsolatos vitákra kizárta a Nemzetközi Bíróság joghatóságát kikötő IX. cikket. Ami az Erőszak alkalmazásának jogszerűségére vonatkozó ügyeket illeti, amikor 1999. tavaszán a felperes állam, a JSZK tíz NATO állammal szemben a Nemzetközi Bírósághoz fordult, a Bíróság joghatóságát szintén a genocídium- egyezmény IX. cikkére alapította. Hivatkozván arra, hogy az állítólagos jogsértések egy része genocídiumnak minősül, s ezért a genocídium-egyezmény IX. cikke alapján a Bíróság joghatósággal rendelkezik. A JSZK/Szerbia-Montenergo ezen ügyekben ideiglenes intézkedések elrendelését kérvényezte, ezeket azonban a Bíróság 1999. június 2-án kelt végzéseiben elutasította, mondván, hogy a genocidium-egyezmény alapján a Bíróság joghatósága prima facie nem áll fenn. 28 Ezt a következtetését a Bíróság arra alapította, hogy a genocídium cselekménye elkövetésének elengedhetetlen eleme a nemzeti, faji, illetve vallási csoport megsemmisítésére irányúló szándék, ezt a szándékosságot azonban a Bíróság a bombázások vonatkozásában az eljárásnak ebben a szakaszában nem látta fennforogni. 29 Az Erőszak alkalmazásának jogszerűségére vonatkozó ügyekben benyújtott jugoszláv pergátló kifogások elbírálásakor a Bíróság nem a saját joghatóságának szemszögéből közelítette meg azt a kérdést, hogy ezekben az ügyekben eljárhat-e vagy sem. E helyett azt vizsgálta, hogy a felperes államnak, vagyis a JSZK-nak/Szerbia-Montenegrónak volt-e joga, hogy a Bíróság előtt felléphessen. Erre utal az ítéletnek az a kitétele, hogy a Bíróság nézete szerint különbséget kell tenni azon joghatósági kérdések között, amelyek a feleknek az eljáráshoz való hozzájárulására vonatkoznak, és a feleknek azon joga között, hogy a Statútum alapján a Bíróság előtt felléphessenek, ami nem a felek hozzájárulásától függ. A kérdés tehát az, hogy ezen ügyekben az eljárások megindításának idején Szerbia-Montenegró a Statútumban részes államként jogszerűen fordulhatott-e a Bírósághoz. 30 Ezzel a megközelítéssel a Bíróság az Erőszak alkamazásának jogszerűségére vonatkozó ügyekben kétségtelen igyekezett leásni a probléma gyökeréig, s alapvető kérdésnek azt tekintette, hogy Szerbia-Montenegró 1999. tavaszán egyáltalán felléphetett-e a Bíróság előtt. Ezzel összefüggésben a Bíróságnak tisztáznia kellett, hogy a JSZK/Szerbia-Montenegró az 28 Case concerning the Legality of the Use of Force (Federal Republic of Yugoslavia v. Belgium) Request for the Indication of Provisional Measures. Order of 2 June 1999. para.41. 29 Ibid. para. 40. 30 Case concerning the Legality of the Use of Force (Serbia and Montenegro v. Belgium) Judgement of 15 December 2004. para. 36.

eljárás megindításakor tagja volt-e az ENSZ-nek. Ha nem volt tagja, akkor esetében fennálltak-e azok a körülmények, amelyek lehetővé tették számára, hogy a Statútumban nem részes államként a Bíróság előtt mégis feléphessen. Ha ugyanis a JSZK/Szerbia-Montenegró az eljárás megindításakor nem volt részese a Statútumnak, akkor nyilvánvalóan a Statútum 35. cikk 1.bekezdése szerint nem fordulhatott a Bírósághoz, sem a fakultatív klauzula, sem pedig a 36. cikk 1.bekezdése szerinti szerződéses kikötés - jelen esetben a genocídium- egyezmény - alapján. Mindezekből következően az Erőszak alkalmazásának jogszerűségére vonatkozó ügyeknek ebben a szakaszában a Bíróságnak már megkerülhetetlenül állást kellett foglalnia abban a kérdésben, hogy a NATO tagállamokkal szembeni keresetek benyújtásának idején a JSZK /Szerbia-Montenegró tagja volt-e az ENSZ-nek, vagy sem. Az Erőszak alkalmazásának jogszerűségére vonatkozó ügyekben a Bíróság végigtekintette a JSZK/Szerbia-Montenegró ENSZ tagságával összefüggő 1992 és 2000 közötti eseményeket, s arra következtetésre jutott, hogy a Jugoszláv Szövetségi Köztársaságnak az ENSZ-en belüli jogi helyzete és a Szervezethez való viszonya az 1992-2000 közötti években igen csak koplex, ellentmondásos volt és különböző értelmezésekre adott lehetőségeket. Mindez annak volt betudható, hogy az ENSZ illetékes szervei részéről nem volt egy világos és határozott állásfoglalás, amely egyértelműen tisztázta volna a JSZK-nak az ENSZ-en belüli jogi státusát. 31 A JSZK-nak 2000-ben az ENSZ-be való felvételének jelentősége az - hangsúlyozta az ítélet -, hogy világossá tette a JSZK-nak az ENSZ-en belüli korábbi amorf jogi helyzetét. 32 Mindebből az ENSZ legfőbb bírói fóruma azt a következtetést vonta le, hogya JSZK/Szerbia- Montenegró nem volt az ENSZ tagja, és ilyen minőségében nem volt a Bíróság Statútumának részese 1992 és 2000 között, vagyis, amikor a NATO államokkal szemben 1999. április 29-én a Bíróság előtt eljárást indított. 33 3. Egy elfelejtett rendelkezés felélesztése Annak megállapítása után, hogy a JSZK/Szerbia-Montenegró 1992 és 2000 között nem volt tagja a világszervezetnek, a Bíróság azt vizsgálta, hogy vannak-e, illetve voltak-e olyan rendelkezések, amelyek alapján a Statútumban nem részes államként mégis a Bírósághoz fordulhatott. Ebből a szempontból a Statútum 35. cikkének 2. bekezdése jöhetett számításba, amely arról szól, hogy a Statútumban nem részes államok is igénybe vehetik a Bíróságot. 34 Az említett szakasz kimondja, hogy ezek az államok a Biztonsági Tanács által megállapított feltételek mellett fordulhatnak a Bírósághoz. Mint ismeretes, a vonatkozó feltételeket a Biztonsági Tanács egy 1946. október 15-i határozatában rögzitette, s e szerint a nem ENSZ 31 Ibid. para.64. 32 Ibid. para. 79. 33 Ibid. 34 A 35.cikk 2. bekezdése a következőképpen szól: 2. Azokat a feltételeket, amelyek mellett más Államok is fordulhatnak a Bírósághoz, a hatályban lévő nemzetközi szerződésekben foglalt külön rendelkezések fenntartásával a Biztonsági Tanács állapítja meg mindenesetre oly módon, hogy abból a felek a Bíróság előtt semmiféle vonatkozásban se kerüljenek egyenlőtlen helyzetbe.

tagállamoknak egy nyilatkozatot kell tenniük. 35 Ilyen nyilatkozatot azonban a JSZK/Szerbia- Montenegró soha sem tett. A Statútum 35. cikkének 2. bekezdése szerint tehát a Biztonsági Tanács állapítja meg, hogy a Statútumban nem részes államok milyen feltételekkel fordulhatnak a Bírósághoz, e szakasz szerint azonban mindez a hatályban lévő nemzetközi szerződésekben foglalt külön rendelkezések fenntartásával történik. Ez azt jelenti, hogy bizonyos hatályban lévő szerződések joghatósági záradékai alapján olyan nem ENSZ tagállamok is a Bírósághoz fordulhatnak, akik a Biztonsági Tanács által előírt nyilatkozatot nem tették meg. A Statútum 35. cikke 2. bekezdésében található fentebb már idézett félmondatra a JSZK kétségtelenül a Bíróság előtt nem hivatkozott, ugyanakkor azonban mind a genocídium-ügyben az ideiglenes intézkedések kapcsán, mind pedig az Erőszak alkalmazásának jogszerűségére vonatkozó ügyekben az ideiglenes intézkedésekkel összefüggésben erről a rendelkezésről is szó volt. A 35. cikkének 2. bekezdésének a hatályban lévő nemzetközi szerződésekben foglalt külön rendelkezések fenntartásával kitételt tartalmazó fél mondat a Statútum egyik igen csak ritkán alkalmazott rendelkezése, s az az Állandó Nemzetközi Bíróság Statútumából került át a Nemzetközi Bíróság Statútumába. Hudson szerint annak idején e szakasz megfogalmazásakor azt tartották szem előtt, hogy az Állandó Nemzeteközi Bíróság előtt az államok felléphessenek az első világháború utáni békeszerződések alapján, például a kisebbségek jogaira vonatkozó rendelkezésekkel kapcsolatban. A kiváló amerikai nemzetközi jogász azt írja, hogy Ezen kifejezés terjedelme tekintetében bizonyos nehézségek azonban felmerülnek. Mégpedig abban a vonatkozásban, hogy a szerződésnek mikor kell hatályban lenni. 36 Az Erőszak alkalmazásának jogzserűségére vonatkozó ügyekben pontosan ezzel a kérdéssel találta magát szemben a Bíróság. Mégpedig abban az összefüggésben, hogy ha a genocídium egyezményt, az 1992 és 2000 között a nem ENSZ tagállam JSZK/Szerbia- Montenegró vonatkozásában olyan hatályban lévő szerződésnek tekintik, amelynek alapján a JSZK/Szerbia-Montenegró a Statútumban nem részes államként a Bíróság előtt mégis felléphet, akkor valójában a szerződésnek mikor kell, vagy kellett hatályban lennie, a Statútum hatálybalépésekor, vagyis, 1945. október 24-én, vagy pedig a NATO államok elleni eljárás megindításakor. A Bíróság megvizsgálva az Állandó Nemzetközi Bíróság Statútumának kidolgozására vonatkozó anyagokat, a San Francisco-i konferencia jegyzőkönyveit, valamint az Állandó Nemzetközi Bíróságnak a Wimbledon ügyben és a Felső-sziléziai német érdekeltségek ügyében tett megállapításait, arra a következtetésre jutott, hogy a Statútum 35. cikkének 2. bekezdésében a Statútum létrejöttének idején érvényes szerződésekről van szó. A Nemzetközi Bíróság Statútumában tehát a régi Statútum egy olyan rendelkezését vették át, amelyben az első világháború után létrejött, de a Statútum hatályba lépése előtti egyezményekben előirányzott ügyekre gondoltak. Vagyis, A 35. cikk 2. bekezdése mutatis mutandis úgy értelmezendő, mint az Állandó Nemzetközi Bíróság Statútumának egy rendelkezése, vagyis, mint amely az új 35 Ebben a nyilatkozatban az államoknak el kell ismerniük a Statútum rendelkezéseit, vállalniuk kell az Alapokmány 94. cikke szerinti kötelezettségeket és a Bíróság költségeihez való hozzájárulást. 36 Vö. Manley O. Hudson: The Permanent Court of International Justice. 1920-1942. Arno Press, New York, 1972. 390-391.

Statútum hatályba lépése idején érvényes szerződésekre utal, és amely az új Bíróság joghatóságát írja elő. 37 Ezzel a megállapításával a Bíróság a Statútum 35. cikkének 2. bekezdését bizonyos értelemben szűken értelmezte, s e szakasz alapján a Statútumban nem részes államok számára a Bírósághoz való fordulást csak azon szerződések esetében tartja elfogadhatónak, amely szerződések már a Statútum hatályba lépésekor, vagyis 1946. október 24-én hatályban voltak. A genocídium egyezmény azonban 1948-ban jött létre, s csak 1951-tól van érvényben, ami azt jelenti, hogy a genocídium egyezménynek a Bíróság joghatóságára vonatkozó IX. cikke alapján nem ENSZ tagállamok nem fordulhatnak a Bírósághoz. Meg kell jegyezzük, hogy ez az értelmezés más szempontból azonban kiterjeszti a hatályban lévő szerződések alapján a Bíróság Statútumában nem részes államok számára a Bíróság előtt való fellépés lehetőségét. Eredetileg az idézett félmondat valójában csak azokra az egyezményekre vonatkozott, amelyek az Állandó Nemzetközi Bíróság Statútumának hatálybalépésekor már érvényben voltak, s a később létrejött szerződésekre már nem vonatkozott. Azzal, hogy a Nemzetközi Bíróság a saját Statútumának hatálybalépésének idejére tette át a szerződések érvényessége szempontjából kritikus időpontot, valójában - legalábbis elvben - megengedte a Statútumban nem részes államok számára, hogy e rendelekezés alapján ne csak az Állandó Nemzetközi Bíróság Statútumának hatályba lépése előtt már érvényes szerződésekre hivatkozva léphessenek fel a Bíróság előtt, hanem később létrejött szerződések alapján is, mégpedig egészen a Nemzetközi Bíróság Statútumának hatályba lépéséig megkötött szerződések alapján. Kétségtelen kevés a reális esélye annak, hogy ilyen szerződés előkerüljön, s maga a Bíróság is ítéletében utalt arra, hogy ilyen szerződésre a Bíróság előtt mindeddig nem hivatkoztak, s lehetséges, hogy ilyen nem is létezik. 38 Elvileg azonban nem zárható ki az, hogy ilyen szerződés esetleg mégis előkerüljön. A Statútum 35. cikke 2. bekezdésének a Bíróság részéről való ez az értelmezése meglehetősen sajátos. Lényege ugyanis az, hogy az ENSZ létrejöttét megelőzően kötött szerződések alapján nem ENSZ tagállamok is fordulhatnak a Bírósághoz, anélkül, hogy a Biztonsági Tanács által meghatározott, a Bíróság előtt való fellépés feltételeinek eleget tennének. Mindez azt jelenti, hogy az ENSZ megalakulását követő években akár un. ellenséges államok - az Állandó Nemzetközi Bíróság joghatóságát kikötő szerződéses klauzulák alapján - az új Bíróság előtt minden további nélkül felléphettek volna. Nem szorul bővebb magyarázatra, hogy az egész Statútumot az a gondolat hatja át, hogy a világszervezet tagállamai vitáikat békésen rendezzék, s őket ebben a Bíróság segítse. Az univerzalitásra törekvés jegyében tették lehetővé, hogy a Bíróságot a Statútumban nem részes államok is igénybe vehessék, ennek azonban természetesen bizonyos feltételei vannak, amelyeknek a megállapítását a Biztonsági Tanácsra, illetve a két világháború között a Tanácsra bízták. Ezen általános szabály alól - amint ez az Állandó Nemzetközi Bíróság Statútumára vonatkozó travaux préparatoires-ből kitűnik - egy egészen szűk kivételt engedtek, nevezetesen az I. világháború után létrejött békeszerződésekben található joghatósági klauzulák kikötéseit. Álláspontunk szerint a 35. cikk 2. bekezdésében szereplő a hatályban lévő nemzetközi szerződésekben foglalt külön rendelkezések fenntartásával kitételnek a Bíróság általi értelmezése ellen elsősorban az szól, hogy ez a szakasz valójában áttöri azt az elvet, hogy a Bíróság előtt csak a Statútumban részes államok léphetnek fel. Miután annak idején az Állandó 37 Case concerning the Legality of the Use of Force (Serbia and Montenegro v. Belgium) Judgement of 15 December 2004. para. 113. 38 Ibid..

Nemzetközi Bíróság Statútumának kidolgozásakor a Jogászbizottság, s erre a travaux preparatoires-ok egyértelműen utalnak, a 35. cikk 2. bekezdésében valójában egy átmeneti időszakra szóló és kifejezetten a Párizs környéki békeszerződésekhez kapcsolódó rendelkezésre gondoltak, helyesebb lett volna, ha a Bíróság kitart amellett, hogy az idézett félmondat alapján kizárólag az Állandó Nemzetközi Bíróság Statútumának hatályba lépése idején már hatályos szerződések alkalmazása jöhet számításba. Ezen értelmezés mellett szól az, hogy kevés a valószínűsége annak, hogy a San Francisco-i konferencián a delegátusok bővíteni akarták volna a szerződéseknek azt körét - annál is inkább, mert valójában kevés adattal bírtak, hogy hány olyan szerződés van hatályban, amely az Állandó Nemzetközi Bíróság joghatóságát köti ki -, amelyek alapján a világszervezetben tagsággal nem bíró államok, illetve a Statútumban nem részes államok - főleg a Biztonsági Tanács által meghatározott feltételek megkerülésével - a Bírósághoz fordulhassanak. 4. Mit hoz a jövő? Az Erőszak alkalmazásának jogszerűségére vonatkozó ügyekben a Nemzetközi Bíróság 2004. decemberében meghozott ítéleteiben nem csak a NATO államokkal szemben a Miloševići Jugoszlávia által indított ügyeket zárta le, hanem választ adott arra a kérdésre, hogy 1992 és 2000 közötti mi volt a JSZK ENSZ-beli statusa. Meg kell jegyezzük, hogy az erre adott válasz mindenképpen jelentős előrelépést jelent a volt Jugoszlávia felbomlása nyomán jelentkező különféle jogi kérdések tisztázásának írányába. Erre már csak azért is szükség volt, mert - amint erre Craven rámutat - annak idején a JSZK/Szerbia-Montenegró ENSZ-beli státusa messze nem volt olyan egyértelmű, mint amint azt az ENSZ határozatok sugallják. 39 A JSZK-t ugyanis nem zárták ki az ENSZ-ből, s tagsági jogait sem függesztették fel. 40 A JSZK ENSZ tagságával kapcsolatos politikai vitákon túlmenően ez arra is visszavezethető volt, hogy Jugoszlávia esetében egy olyan helyzet állt elő, amelyről az Alapokmány nem rendelkezett, nevezetesen, hogy mi történjen abban az esetben, ha egy államnak a világszervezetbeli tagsága gyakorlatilag megszünt. Ebben az esetben a helyzetet külön bonyolította még az, hogy Jugoszlávia az ENSZ egyik alapító tagja volt. A Bíróság ítéleteiben nem csak azt tisztázta, hogy a JSZK 1992. április 27. és 2000. november 1. között nem volt tagja a világszervezetnek, hanem azt is világossá tette, hogy a 2000-ben történt tagfelvételnek semmiféle visszamenőleges hatálya nem lehet, hangsúlyozva:...2000-ben szó sem volt arról, hogy a JSZSZK ENSZ tagságát a JSZK javára visszaállítsák. Ugyanakkor világossá vált, hogy a felperes állam sui generis helyzete nem jelentette azt, hogy a szervezetnek tagja lenne. 41 Az Erőszak alkalmazásának jogszerűségére vonatkozó ügyekben a Nemzetközi Bíróság által meghozott ítéletek által felvetett igazán izgalmas kérdés az, hogy ezek után mi fog történni a Bosznia-Hercegovina és Szerbia-Montenegro között még mindig folyamatban lévő genocídium üggyel. Mint már említettük, a boszniai genocídium ügyben a Bíróság gyakorlatilag már háromszor joghatósággal rendelkezőnek nyilvánította magát, mégpedig az 1948-as genocídium egyezmény alapján. Erről az egyezményről viszont az Erőszak alkalmazásának 39 Craven: op..cit. 133. 40 Ibid. 41 Case concerning the Legality of the Use of Force (Serbia and Montenegro v. Belgium) Judgement of 15 December 2004. para. 78.

jogszerűségére vonatkozó ügyekben kiderült, hogy a boszniai genocídium-ügyben alperesként szereplő Jugoszlávia/Szerbia-Montenegró 1992 és 2000 között e szerződés alapján nem ENSZ tagállamként nem léphetett fel a Bíróság előtt. A genocídium ügyben az eljárás ugyanis 1993- ban kezdődött, vagyis - most már az Erőszak alkalmazásának jogszerűségére vonatkozó ügyek fényében - azon időben, amikor a JSZK nem volt ENSZ tagállam és - legalábbis a gonocídiumegyezmény alapján - a Bíróság előtt nem volt perlési joga. Nagy a valószínűsége annak, hogy a genocídium ügy következő, 2006, márciusában kezdődő érdemi szakaszában a Bíróság nem tehet mást, minthogy visszatér a joghatóságával kapcsolatos kérdésekre.