RÉSZLETES KUTATÁSI TERV A globalizált gazdaság hatása a munkajog intézményrendszerére - az Európai Unió és Magyarország munkajogának jövője nagy régiók viszonylatában I. Első kutatási fázis [2012. január 2012. december, a 3. pont 2013. december]: A munkajog legújabb fejlődési tendenciái; a tradicionális munkajog intézményeinek átalakulása 1. A más részére végzett munka alanyai. A munkajogviszony a más részére végzett önállótlan munka jogi kifejezője. A II. Világháborút követő gazdasági fellendülés utáni krízis a klasszikus munkáltató-munkavállaló képletet fokozatosan átalakította. Németországban, az Egyesült Királyságban, Franciaországban, Olaszországban már a hatvanas évek végétől kiterjedt kutatások folytak az ún. önfoglalkoztató (Selbstständige, self-employed) jogállásának és jogviszonyának (lavoro parasubordinato) feltárására. Ennek egyik célja az illegális foglalkoztatás felszámolása, következménye a munkajog egyes intézményei hatályának kiterjedése volt. A nyolcvanas évektől egyre erősödött a multinacionális vállalkozások jogi befolyása, több világcég saját belső szabályaival pótolta a nemzeti munkajogi szabályozást, s nyomást gyakorolnak az EU jogi rendjére is. E vállalkozások akár befektetési és kockázatközösségekként is jellemezhetőek. A kutatás e része a tradicionális munkajogviszony bomlását, a szereplők jogállásának differenciálódását és mindezek gazdasági és szociális hatását tárja fel. 2. A managerial prerogative hatása és korlátai. A munkajog szerződéses jogág, amelyben a felek jogait és kötelességeit a munkaszerződés, illetve a kollektív megállapodások határozzák meg. Az angolszász és részben a skandináv munkajog egyik jellemzője a munkáltató egyoldalú jogviszony-alakítási joga, amelyhez lévén a munkajogviszony tartam jogviszony kiemelkedően fontos érdekek fűződhetnek. Ennek az intézménynek durva formái napjainkra visszaszorultak (at will employment), azonban számos változata (zipper clause) változatlanul él. Néhány európai kontinentális jogban is megtalálható az intézmény, általában kollektív szerződéses alapozással. Mivel a munkajogviszony fenntartásához akár átmenetileg
megváltozott tartalommal is gazdasági és szociális érdekek fűződnek, indokolt az intézmény összehasonlító kutatása, a lehetőségek és a korlátok feltárása. 3. A munkajog jogforrási rendszerének átalakítása; az egyéni és a kollektív önrendelkezés közötti átrendeződés. A munkajog jogforrási rendszere a hetvenes évektől kezdődően alapjaiban alakult át, ami elsősorban az európai országokra jellemző. (Az USA munkajogában a kollektív megállapodások korábban is nagyobb szerepet töltöttek be, mint Európában.) A folyamat lényege a kollektív megállapodások mint kontraktuális jogforrások jelentőségének növekedése. Ennek a folyamatnak az előnyei a következők: - a munkajogi szabályozásnak tágabb lehetőségei vannak a rugalmasságra; - a munkajogi szabályozás kisebb feszültséget hordoz magában; - egyenrangú kollektív jogalanyok esetén a szabályozás stabilabb; - az EU a közösségi normák (irányelvek) átvételénél a kollektív megállapodásos módszert kifejezetten preferálja (speciális EU szempont). A kutatás azt elemzi, hogy egy adott munkajogi rendszernek milyen előfeltételekkel kell rendelkeznie kontraktuális és legiszlatórius jogforrások egyensúlyának fenntartásához. Ez a munka egyben megalapozza a kutatás jogpolitikai jellegű elemének a vizsgálatát, nevezetesen a kollektív munkajog átalakítását. Ebben a kutatási fázisban, az említett témakörökben megalapozó tanulmányok készülnek a külföldi kutatók közreműködésével, amelyeket tanulmánykötetben publikálunk. A 2012. évben tervezzük az első nemzetközi konferenciánkat, amelynek célja a kutatási súlyponti témáinak részletes meghatározása, tekintettel az amerikai, ázsiai és európai kutatási tapasztalatokra. II. Második kutatási fázis [2013. január 2013. december]: A munkajog struktúrájának és tartalmának elemzése egy megváltoztatandó foglalkoztatáspolitika igényével 1. A munkajog struktúrája; az individuális és a kollektív munkajog korrelatív kapcsolata. A munkajog e két rész egységében válik teljessé. Ez a korrelatív kapcsolat nem jellemzi a hazai munkajog szerkezetét. A vizsgált tárgykörök az alábbiak.
a) A egyéni és a kollektív önrendelkezés egymáshoz való viszonya a kollektív szerződés normáinak tükrében. Ezen belül: tartalmazhat-e a kollektív szerződés kógens normákat vagy sem; lehetnek-e ún. kétoldalú diszpozitív normák, vagy a jogszabálynál csak a munkavállalóra nézve a kedvezőbbek; a munkaszerződés milyen módon térhet el a kollektív szerződés tartalmától? Ezekhez kapcsolódóan: mivel a kollektív autonómia erősíti e megállapodások normatív erejét, így elemezni kell, a kollektív szerződés egyes szintjei között meglévő tartalmi különbségeket. Ez a résztéma elsősorban az EU jog elemzését igényli a kollektív szerződés általános kiterjesztése tekintetében is. E területeken univerzális megoldás nincs, az eltérések is lényegiek az egyes munkajogi kultúrákban. Az egyes rendszerek leírásán túl, azok gazdasági, szociális és történeti okait is fel kell tárni. b) Az individuális munkajog egyes elemeit abból a szempontból szükséges összehasonlító módszerrel vizsgálni, hogy a munkajogviszony dinamikáját és tartalmát illetően milyen elemek csúsznak át a kollektív megállapodások szintjére (pl. kollektív szerződés rendelkezik a nyugdíjjogosultság elérésekor a munkajogviszony automatikus megszűnéséről). Elemezni kell, hogy mennyiben érinti a kollektív magánfél erőszaka (Richardi) az egyén mozgásterét, továbbá, hogy a kollektív megállapodás tartalma gazdasági vagy szociális megfontolások mentén alakul. 2. A tradicionális munkajogviszonytól az atipikus munkajogviszonyokig. A kutatás feltérképezi az egyes jogi kultúrákban létező különleges foglalkoztatási módszereket (peculiar work), kialakulásuk okait, a gazdasági keresletet e sajátos munkajogviszonyok iránt, valamint a szociális követelményeket és következményeket. E résztémán belül vizsgáljuk a szabályozás tartalmát, valamint a munkavállalói jogok differenciálódásának, az ún. floor of rights-nak a problematikáját. Végül azt elemezzük, hogyan illeszkednek e foglalkoztatási módszerek az adott ország munkajogi rendszerébe. 3. A munkajog egyes intézményei hatályának bővülése [a kutatás I.1. pontjának a folytatása]. Miután a más részére történő személyes munkavégzés új szereplőinek feltérképezése megtörtént, azokat a megoldásokat elemezzük, amelyek a munkajog hatályát vagy közvetetten, vagy közvetlenül kiterjesztik a más részére történő munkavégzés egyéb jogviszonyaira. Ami a közvetett módon történő bővülést illeti, a kutatásnak ebben a fázisában lép be a szociális rendszerek (elsősorban a társadalombiztosítás), valamint a közteherviselés (alapvetően az adózás) szignifikáns elemeinek az összehasonlító vizsgálata. A munkajog egyes intézményei hatályának közvetlen kiterjesztését illetően, két tendencia figyelhető meg.
Az Európán kívüli munkajogi rendszerekben általában nem tapasztalunk ilyen jellegű mozgást, ugyanakkor az európai munkajogban erre több példát találunk (lásd az Egyesült Királyság legutóbbi jogalkotását, az employee és a worker jogállása közötti konvergenciát). A kutatásnak számba kell vennie mindkét megoldás előnyeit és hátrányait, a megoldások okait és következményeit. III. Harmadik kutatási fázis [2014. január 2014. június]: Az eddigi kutatási eredmények összefoglalása, részkövetkeztetések levonása, monográfia megjelentetése, a második nemzetközi konferencia megrendezése A kutatás az összehasonlító jogi módszerre épül, célja a nagy munkajogi rendszerek átalakulása főbb tendenciáinak bemutatása, a folyamatok gazdasági, szociális és történeti okainak feltárása, a változások következményeinek és azok más rendszerekre való hatásának elemzése. Az összegzés az alábbi területeket fogja át. a munkajog alanyai jogállásának változása, a munkaszerződés helyébe lépő personal employment contract alkalmazásának lehetőségei; a munkajog hatálya kiterjedése munkajogi, szociális jogi és részben adójogi következmények; a munkajog struktúrája, az individuális és a kollektív munkajog korrelációja, az egyéni és a kollektív önrendelkezés közötti hangsúlyeltolódások; a munkajog jogforrási rendszere: a kontraktuális jogforrások szerepe; a munkajogon belüli rugalmasság eszközrendszere I: az atipikus munkajogviszonyok; II: a managerial prerogative intézménye. A nemzetközi konferencia szintén ezeket a témaköröket vizsgálja, a partner kutatóhelyek képviselőinek elemzésében. E kutatási fázis lezárásaképpen összegző monográfiát publikálunk.
IV. Negyedik kutatási fázis [2014. július 2015. december]: Az Európai Unió munkajoga más jogi kultúrák tükrében; fejlődési kényszer és lehetőség, a harmadik (európai munkajogi) nemzetközi konferencia lebonyolítása A kutatás a magyar munkajogot közvetlenül befolyásoló régió munkajogának állapotát méri fel, prognosztizálja a lehetséges változások irányát és azok hatását a gazdaságra és a szociális viszonyokra. 1. Az Európai Unió munkajogának csomópontjai megalapozó tanulmány [2014. július 2014. december]. E tanulmány az eddigi eredmények alapján részletekre bontva határozza meg a kutatócsoport részére az Unió munkajogának vizsgálandó elemeit. E tanulmány alapján a IV. kutatási fázis eredményét szintén monográfiaként publikáljuk. 2. Az Európai Unió munkajoga a gazdasági folyamatok hatásában a) A közösségi munkajogot alapvetően befolyásolja az 1975 1980 között meghozott, többször módosított három irányelv: a csoportos létszámcsökkentés, az ún. üzemátszállás (transfer of undertakings) és az inszolvencia irányelv, amelyet a vállalkozások átstrukturálása összefoglaló cím alatt tárgyalnak. A kutatás ezek érvényesülését és hatásait elemzi. b) Külön kutatás indokolt a munkaidő megszervezésére vonatkozó európai munkajogi szabályozás tekintetében, amely alapvető verseny- és gazdaságpolitikai hatásainak okán megszületésétől (1993) kezdve ellentmondásos megítélésben részesül, ami az Európai Bíróság terjedelmes gyakorlatában is tükröződik. 3. Az ún. szociális párbeszéd jogi természete. A munkáltatói és a munkavállalói érdekek megjelenítése az Unió munkajogi jogalkotásában napjainkra már nem csupán jogpolitikai, hanem jogdogmatikai kérdés. Három nagy terület vizsgálata szükséges: a) az uniós normák megalkotásában való érdekképviseleti részvétel; b) az uniós normák átvétele magas szintű kollektív megállapodások által; c) a munkavállalói képviseletek közösségi szintű bevonása a vállalkozások döntési, valamint ellenőrzési mechanizmusaiba. 4. Az igazolt egyenlőtlen bánásmód és a hátrányos megkülönböztetés határvonala. Az Unió egyik fontos célkitűzése a foglalkoztatási ráta magas szinten tartása. Ez nem egyszer bizonyos
munkavállalói rétegek előnyben részesítését jelenti, amely ütközhet az egyenlő bánásmód követelményével. A kutatás az igazolt nem egyenlő bánásmód lehetséges területeit térképezi fel a foglalkoztatáspolitika szempontjából (tipikus-atipikus foglalkoztatás, nemek közötti diszkrimináció, a kor szerinti hátrányos megkülönböztetés stb.). 5. A munkáltatót terhelő kötelességek a munkavállalók képviseleti szervei irányában. A közösségi munkajog több kötelességet rendel a munkáltató számára (információ, konzultáció, véleménykérés), amelyek bizonyos gazdasági adatok átadásával járnak. A kutatás azt elemzi, hogy milyen hatással van az információk megosztása a munkáltató gazdasági pozícióira, és a munkavállalói érdekképviseletekkel összefüggő magatartási stratégiájára (megelőző megállapodás versus jogszabály alapján történő széleskörű információ). 7. A megalapozó tanulmány kiegészítése, monográfia készítése, valamint nemzetközi konferencia megszervezése a kutatás európai résztvevőivel. V. Ötödik kutatási fázis [2016. január 2016. augusztus]: A magyar munkajog állapota, lehetséges fejlődési tendenciái versenyképesség és/vagy szociális biztonság; hazai konferencia megszervezése A kutatásnak ebben a fázisában a hazai munkajog tematikus feldolgozását végezzük el. 1. A magyar foglalkoztatási szerkezet sajátosságai, a munkáltatók osztályozása, a keresetek alakulása, a foglalkoztatási formák típusai, a munkavállalói mobilitás és a munkanélküliség különböző mutatói alapján. A kutatás az említett tárgyban folyó hazai adatgyűjtés és kutatások összegzését, módszertanának kritikai áttekintését szolgálja, egy leendő hazai szabályozás munkajogi megalapozása céljával. 2. A magyar munkajog állapotának elemzése. Az összehasonlító elemzés és a magyar munkaerő-piaci, foglalkoztatáspolitikai analízis alapján a magyar munkajog állapotfelmérése történik meg. Célja annak megállapítása, hogy a magyar munkajog megfelel-e a kor gazdasági és szociális követelményeinek egy folyamatosan változó és a globalizációt kiindulási alapként kezelő világgazdaságban. A kutatási területek az alábbiak: a) A munkajog struktúrája (individuális, kollektív munkajog, kapcsolódási pontok, hangsúlyok, egyéni és kollektív autonómia).
b) A munkajog (legiszlatórius, obligatórius) jogforrási rendszere. c) A munkajogi szabályozás differenciáltsága (munkáltatói kör, tevékenység stb. szerint). d) Az egyéni munkajog stabilitása és rugalmassága (munkajogviszony keletkezésétől a megszűnéséig, a managerial prerogative beépítésének lehetősége). e) Az atipikus munkajogviszonyok (feltérképezés, szabályozási igény felmérése, floor of rights problematikája). f) A kollektív munkajog újraszabályozása jogdogmatikai javaslatok a jogpolitikai döntéshez (érdekképviseletek szerepe, jogköre, kollektív munkajog duális rendszerének fenntartása vagy mellőzése, kollektív szerződések és az üzemi megállapodások egymáshoz való viszonya). 3. Egy lehetséges új foglalkoztatási jog megalkotásának feltételei, lehetőségei. Az eddigi kutatási eredmények alapján, a más részére végzett személyes munka jogi kereteinek kialakítására teszünk részletes javaslatot. E kutatási fázis lezárásaképpen a hazai kutatókkal, a munkaerőpiac reprezentáns szereplőivel konferenciát szervezünk, amelynek anyagát publikáljuk. VI. Hatodik kutatási fázis [2016. szeptember 2016. december között]. Zárótanulmány, ötödik (nemzetközi) konferencia rendezése. A kutatási eredmények egyik publikációs helye az ICELL és a Tanszék által 2008-ban alapított Pécsi Munkajogi Közlemények tudományos folyóirat. Pécs, 2011. március 3.... dr. Kiss György egyetemi tanár, az MTA doktora kutatócsoport-vezető
A kutatás személyi háttere A kutatás vezetője: dr. Kiss György, tanszékvezető egyetemi tanár, Pécsi Tudományegyetem A kutatócsoportban foglalkoztatott hazai kutatók: dr. Bankó Zoltán, egyetemi docens, Pécsi Tudományegyetem dr. Berke Gyula, egyetemi docens, Pécsi Tudományegyetem dr. Kajtár Edit, egyetemi adjunktus, Pécsi Tudományegyetem dr. Kovács Erika, tudományos munkatárs, Pécsi Tudományegyetem dr. Zeller Judit, egyetemi adjunktus, Pécsi Tudományegyetem Közreműködő hazai kutatók: Prof. Hajdú József, tanszékvezető egyetemi tanár, Szegedi Tudományegyetem dr. Kun Attila, tanszékvezető egyetemi docens, Károli Gáspár Református Egyetem Közreműködő külföldi partnerek: Prof. Takashi Araki, Tokió Prof. Tomas Davulis, Vilnius Prof. Stein Evju, Oslo Asist. Univ. Roşioru Felicia, Cluj-Napoca Prof. Jeffrey Kenner, Nottingham Prof. Francis Kessler, Párizs Prof. Thomas Kohler, Boston Prof. Franz Marhold, Graz Dr. hab. Leszek Mitrus, Krakkó Prof. Luca Nogler, Trento Prof. Joellen Riley, Sidney Prof. Monika Schlachter, Trier doc. dr. Luka Tičar, Ljubljana Prof. Dr. sc. Mario Vinković, Osijek