A MAGYARORSZÁGI CIGÁNYSÁG

Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR NEMZETKÖZI KOMMUNIKÁCIÓ SZAK Nappali tagozat Médiamenedzsment szakirány A MAGYARORSZÁGI CIGÁNYSÁG - AVAGY NÉPÜNK MAJDNEM TÍZ SZÁZALÉKÁRÓL Készítette: KISS KATALIN Budapest, 2005.

Tartalomjegyzék Bevezetés 5 I. A kisebbségekről 6 I/1. A nemzeti és etnikai kisebbségek fogalma 6 I/2. Nemzetiségi és etnikai csoportok Magyarországon 7 I/3. A kisebbségek jogai, a kisebbségi jogok védelme 8 I/4. A kisebbségi jogok védelmére létrehozott intézmények, szervezetek 11 I/4.1. A kisebbségi önkormányzatok 11 I/4.2. A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa 14 I/4.3. Emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság 19 I/4.4. Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért 20 Közalapítvány II. A romákról 22 II/1. A romák eredete 22 II/1.1. Vándorút Indiától Magyarországig 22 II/1.2. Magyarországon kívül 31 II/2. A cigány népesség helyzete Magyarországon 33 II/2.1. Kik a cigányok? 33 II/2.2. Anyanyelv 34 II/2.3. Nemzetiség 35 II/2.4. Települési és lakásviszonyok 36 II/2.5. A cigányok és az iskola 38 II/2.6. A cigányok munkaerőpiaci helyzete 40 3

III. A romák kommunikációs lehetőségeiről 42 III/1. A romákról kialakult médiakép 42 III/2. Romák médiája 48 III/2.1. Televízió 50 III/2.2. Rádió 50 III/2.3. Írott sajtó 52 III/2.4. Internet 54 III/3. A megjelenést biztosító szervezetek 56 III/3.1. Az Országos Cigány Önkormányzat 56 III/3.2. A Dr. Hegedűs T. András Alapítványi Középiskola, Szakiskola, 57 Esti Általános Iskola és Kollégium III/3.3. A 100 Tagú Budapest Cigányzenekar Országos Kulturális 60 Egyesület Befejezés 62 Ábrák 63 Táblázatok 70 Felhasznált irodalom 74 4

Bevezetés Amikor a főiskola 3. évének végén szakdolgozati témát kellett választani, bevallom, gondban voltam. Semmi olyan nem jutott eszembe, amiről össze tudtam volna állítani egy tisztességes dolgozatot, tanulmányaim méltó lezárásaként. Éppen ezért folyamodtam a tanszék által nyújtott lehetőséghez, hogy az ő listájukból válasszam ki azt a témát, amelyről írni fogok. Miután átböngésztem a fentebb említett listát, megfogant bennem az isteni szikra. Kétség nem fért hozzá, hogy a kisebbségekkel kapcsolatos témáról fogok írni. Hogy miért? Egyrészt azért, mert engem mindig is érdekelt a különböző nemzetek története, nyelve, tradícióik, viselkedésformáik, az ahogyan sikerül -vagy amiért nem sikerülbeilleszkedniük egy másik nép társadalmi rendszerébe. Másrészt azért keltette fel az érdeklődésemet ez a téma, mert nagy kíváncsisággal követem azokat az eseményeket, amelyek meghatározzák a Magyarországon élő legnagyobb számú kisebbség, a romák sorsát. Abban szerintem mindenki egyetért velem, hogy ezt a népcsoportot- amelynek száma mára már meghaladta a fél milliót issehogy sem lehet figyelmen kívül hagyni, már csak nagy népességük miatt sem. Dolgozatom célja éppen ezért az, hogy ennek a sokak által elítélt- és gyakran megvetettkisebbségnek milyen esélyei és lehetőségei vannak arra, hogy hírt adjon magáról, hogy megismertesse és elfogadtassa kultúráját a magyar társadalommal az erre létrejött különböző szervezetek segítségével. Azt mindannyian beláthatjuk, hogy nincs könnyű dolguk, hiszen a magyar és a roma nép temperamentuma és életmódja között igen nagy a különbség, Valójában ezért gondoltam azt, hogy megragadom a lehetőséget, és szakdolgozatom lapjain megvizsgálom, hogy ők, a romák, mit tesznek illetve mit tehetnek- azért, hogy jobb legyen az életük itt, Magyarországon, és ezzel együtt közelebbről is megismerhessem népünk majdnem tíz százalékát. 5

I. A kisebbségekről Dolgozatomat néhány, a témára vonatkozó releváns fogalom tisztázásával, a különböző intézmények és szervezetek működésének törvényi kereteinek ismertetésével kezdem, valamint megvizsgálom, hogy hazánk milyen védelmet biztosít az itt élő kisebbségek számára az erre jogosult szervek működésén keresztül. I/1. A nemzeti és etnikai kisebbségek fogalma A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény értelmében nemzeti és etnikai kisebbség minden olyan, a Magyar Köztársaság területén legalább egy évszázada honos népcsoport, amely az állam lakossága körében számszerű kisebbségben van, tagjai magyar állampolgárok és a lakosság többi részétől saját nyelve és kultúrája, hagyományai különböztetik meg, és egyben olyan összetartozás-tudatról tesz bizonyságot, amely mindezek megőrzésére, történelmileg kialakult közösségeik érdekeinek kifejezésére és védelmére irányul. 1 A kisebbségek elismerése A magyar jog jelenleg 13 nemzeti és etnikai kisebbséget ismer el (bolgár, cigány, görög, horvát, lengyel, német, örmény, román, ruszin, szerb, szlovák, szlovén, ukrán), de a fenti feltételeknek megfelelő bármely más csoport is kérheti elismerését legalább 1000, magát a kisebbséghez tartozónak valló választópolgár által benyújtott népi kezdeményezés útján. 2 1 1993. évi LXXVII. törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól 2 1993. évi LXXVII. törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól 6

I/2. Nemzetiségi és etnikai csoportok Magyarországon A mai Magyarországon a népszámlálás adatai szerint a lakosság (10 222 529 fő) 98,5 százaléka magyar anyanyelvű, ezért az ország egynyelvű nemzeti államnak tekinthető. (Magyarország határain kívül, a közvetlenül szomszédos országokban több mint 3 millió magyar él az 1920. évi trianoni békeszerződés óta, legtöbben a Romániához tartozó Erdélyben. A világ egyéb tájain élő magyarokkal együtt a külföldön élő magyarok számát összesen kb. 5 millióra becsülik.) A Magyarországon élő nemzetiségek számaránya viszonylag alacsony a hivatalos népszámlálások szerint. A nemzetiségi szervezetek becslései a népszámlálás eredményénél magasabb számot mutatnak, amibe a származás figyelembevétele is közrejátszhat. E becslések szerint Magyarországon 200-220 ezer német (37 511), 100-110 ezer szlovák (12 745), 80-90 ezer horvát (17 577), 25 ezer román (8730), 5000 szerb (2953), 5000 szlovén származású (2627) él. A lengyel kisebbség száma 10 ezer fő, a görögöké 3000, az örményeké 1500, a bolgároké mintegy 3000, a ruszinoké 6000, az ukránoké 2000 fő. Az anyanyelvvel nem rendelkező roma népesség számát a becslések 400-600 ezerre teszik (142 683). (Zárójelben a hivatalos népszámlálási adat az anyanyelv használatáról.) 3 (A kisebbségek megoszlásáról lásd még a 3-15. sz. ábrát.) 3 www.magyarorszag.hu 7

1.ábra: A Magyarországon élő kisebbségek aránya roma német horvát szlovák lengyel román ruszin bolgár görög szerb szlovén ukrán örmény I/3. A kisebbségek jogai, a kisebbségi jogok védelme A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól az 1993. évi LXXVII. törvény rendelkezik, miszerint a kisebbségeknek joguk van a kisebbségi léthez és a kisebbségként történő fennmaradáshoz. Tilos a kisebbségek beolvasztására, a nemzeti vagy etnikai arányok megváltoztatására, a kisebbségek erőszakos ki- vagy áttelepítésére törekvés, a kisebbségi csoportok vagy személyek hovatartozása miatti üldözése vagy jogai gyakorlásának akadályozása. A diszkrimináció általános tilalmából fakadóan az emberi és állampolgári jogok bármiféle megkülönböztetés nélkül megilletik a nemzeti vagy etnikai kisebbséghez tartozó polgárokat is, bármilyen hátrányos megkülönböztetésük szigorúan tilos. Éppen ezért a nemzeti és etnikai kisebbségi csoportokat és azok tagjait speciális büntetőjogi védelem is megilleti: a Btk. büntetni rendeli ugyanis a népirtást, az apartheidet, a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport tagja elleni erőszakot, valamint a közösség elleni izgatást. Ugyanakkor azonban pozitív állami beavatkozásra van szükség annak érdekében, hogy a kisebbségek jogegyenlőségét olyan intézkedésekkel segítsék, amelyek kiküszöbölik - vagy legalábbis csökkentik - az esély-egyenlőtlenségeket. 4 4 1993. évi LXXVII. törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól 8

Az egyéni kisebbségi jogok A szabad identitásválasztás alapján mindenkinek joga van ahhoz, hogy szabadon vállalja valamely kisebbséghez való tartozását, és ezt szabad akaratából kinyilváníthassa. Természetesen az is lehetséges, hogy egy személy akár több nemzeti vagy etnikai csoporthoz tartozónak érezze és vallja magát. A nemzeti és etnikai önazonosság kinyilvánítása az országos népszámlálások alkalmával is megtörténhet, titkosan és névtelenül. A kisebbséghez tartozó polgárok politikai és kulturális esélyegyenlőségét az állam köteles elősegíteni. A kisebbséghez tartozók korlátozás nélkül vehetnek részt a közéletben, pártokat, más társadalmi szervezeteket hozhatnak létre. A kisebbségi lét fontos színtere a család. Minden nemzeti és etnikai kisebbség tagjának alapvető joga, hogy a családi élettel kapcsolatos kisebbségi hagyományokat tiszteletben tarthassa és ápolja, a családi ünnepeket és az azokhoz kapcsolódó egyházi szertartásokat anyanyelvén tartsa meg. A kisebbségi polgár szabadon megválaszthatja saját és gyermeke nevét, azt anyanyelvén is anyakönyveztetheti és a hivatalos okmányokban anyanyelvén is feltüntetheti. A kisebbséghez tartozó személyeknek joguk van anyanyelvük, történelmük, kultúrájuk, hagyományaik megismeréséhez, ápolásához, gyarapításához és továbbadásához; jogosultak részt venni az anyanyelvű oktatásban és művelődésben; kapcsolatot tarthatnak anyaországuk vagy anyanemzetük állami, közösségi intézményeivel, más országokban élő kisebbségekkel. A nemzeti és etnikai kisebbséghez tartozás különleges személyes adatnak minősül, csak törvény előírása alapján vagy az érintett írásbeli hozzájárulása esetén kezelhető. 5 5 1993. évi LXXVII. törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól 9

A kisebbségek közösségi jogai A kisebbségi közösségeknek joguk van megőrizni, ápolni, erősíteni és átörökíteni kisebbségi önazonosságukat; ápolni és fejleszteni történelmi hagyományaikat és nyelvüket; megőrizni és gyarapítani tárgyi és szellemi kultúrájukat; kezdeményezni az anyanyelvű óvodai nevelés és az oktatás feltételeinek megteremtését; kialakítani saját nevelési, oktatási, kulturális és tudományos intézményhálózatukat. A kisebbségeknek joguk van társadalmi szervezetek, helyi és országos kisebbségi önkormányzatok létrehozására. A kisebbségeknek joguk van az országgyűlési képviseletre is, jóllehet a kisebbségek országgyűlési képviseletére vonatkozó külön törvényi szabályozás mindezidáig nem született meg. 6 6 1993. évi LXXVII. törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól 10

I/4. A kisebbségi jogok védelmére létrehozott intézmények, szervezetek I/4.1. A kisebbségi önkormányzatok A Magyarországon honos nemzeti és etnikai kisebbségek helyi és országos önkormányzatokat hozhatnak létre. Egy településen egy kisebbség csak egy kisebbségi önkormányzatot alakíthat. A kisebbségi önkormányzatok létrehozása Községben, városban és a fővárosi kerületekben a következő módon lehet kisebbségi önkormányzatot létrehozni: 1. ha az önkormányzati választáson a képviselők több mint felét egyazon kisebbség jelöltjeként választották önkormányzati képviselővé, az egész települési önkormányzat átalakulhat kisebbségi települési önkormányzattá; 2. ha az előző pont szerinti kisebbségi önkormányzat nem jön létre, de az önkormányzati választáson a képviselők legalább 30 százalékát egyazon kisebbség jelöltjeként választották önkormányzati képviselővé, e képviselők alakíthatják meg a települési önkormányzat mellett működő helyi kisebbségi önkormányzatot; 3. ha az előző két pont szerinti kisebbségi önkormányzat nem jön létre, a választópolgárok közvetlen módon választhatják meg a - lakosságszámtól függően - a 3 vagy 5 tagú helyi kisebbségi önkormányzatot. 7 A választás lefolyása, érvényessége A választást legalább öt, magát az adott kisebbséghez tartozónak valló választópolgár kezdeményezheti az önkormányzati választás kitűzését követő 10 napon belül a helyi választási bizottságnál. A kisebbségi választáson az lehet jelölt, aki legalább öt választópolgár ajánlását összegyűjti. A választás akkor érvényes, ha a 10 000 vagy kevesebb lakosú településen legalább 50, az ennél nagyobb településeken pedig legalább 100 választópolgár érvényesen szavaz. 7 1993. évi LXXVII. törvény 11

Ha a településen nem jön létre helyi kisebbségi önkormányzat, a kisebbség képviseletét a kisebbség helyi szószólója látja el. 8 Fővárosi kisebbségi önkormányzat A fővárosban 9 tagú fővárosi kisebbségi önkormányzat alakítható a következőképpen: 1. Ha legalább egy fővárosi kerületben van a kisebbségnek helyi kisebbségi önkormányzata, akkor a fővárosi kisebbségi önkormányzatot közvetett módon, elektoros rendszerben választják. Elektor minden kerületi önkormányzati képviselő, akit kisebbségi képviselőként választottak meg, továbbá a kerületi kisebbségi önkormányzati képviselő, valamint - ha a kerületben az eddig felsorolt elektorok egyike sem található - a külön erre a célra választott elektorok. (Az elektorokat elektorválasztó gyűlésen választják, amelyet a helyi választási bizottság hív össze legalább három választópolgár kezdeményezésére.) 2. Ha a kisebbségnek egyetlen kerületben sincs helyi kisebbségi önkormányzata, akkor a fővárosi kisebbségi önkormányzatot közvetlenül a fővárosi választópolgárok választják tíz polgár kezdeményezésére összehívott választói gyűlésen. A gyűlés határozatképes, ha legalább 100 választópolgár részt vesz rajta. 9 Az országos kisebbségi önkormányzat Az országos kisebbségi önkormányzatokat közvetett módon, kisebbségi elektorok útján választják. Kisebbségi elektor 1. minden települési önkormányzati képviselő, akit kisebbségi képviselőként választottak meg, 2. a helyi kisebbségi önkormányzati képviselő, 3. a szószóló, illetőleg ha a településen ezek egyike sincs, akkor 4. az elektorválasztó gyűlésen megválasztott elektor. Az elektorokat elektorválasztó gyűlésen választják, amelyet a helyi választási bizottság hív össze legalább három választópolgár 8 1993. évi LXXVII. törvény 9 1993. évi LXXVII. törvény 12

kezdeményezésére. Ha a kisebbség elektorainak száma eléri a 14 főt, az Országos Választási Bizottság által összehívott elektori gyűlésen, kislistás választással maguk közül választják az elektorok az országos kisebbségi önkormányzat közgyűlésének tagjait. A közgyűlés létszáma 13 és 53 fő között lehet. 10 A kisebbségi önkormányzatok feladat- és hatásköre A helyi kisebbségi önkormányzat a következő jogosítványokkal rendelkezik: 1. a kisebbség helyzetét érintő bármely kérdésben megkereséssel fordulhat a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező közigazgatási szerv vezetőjéhez (tájékoztatáskérés, javaslattétel, intézkedés kezdeményezése, kifogásolás), amelyre az köteles érdemi választ adni; 2. meghatározza a részére elkülönített vagyon használatát, költségvetését, zárszámadását, szervezeti és működési rendjét; 3. meghatározza nevét, jelképeit, kitüntetéseit, a kisebbség emlékhelyeit és helyi ünnepeit; 4. intézményt alapíthat a helyi közoktatás, média, hagyományápolás, közművelődés területén; 5. gazdasági szervezetet alapíthat, pályázatot írhat ki, ösztöndíjat alapíthat. A helyi kisebbségi önkormányzat munkáját a polgármesteri hivatal segíti (irodahelyiség rendelkezésre bocsátása, a működési feltételek biztosítása stb.). Az országos kisebbségi önkormányzat ellátja az általa képviselt kisebbség érdekeinek országos, valamint területi (regionális, megyei) képviseletét és védelmét. A kisebbség kulturális autonómiájának megteremtése érdekében intézményeket hozhat létre és összehangolja azok működését. Az országos kisebbségi önkormányzat: 1. dönt többek között székhelyéről, szervezetéről, működési rendjéről, költségvetéséről, zárszámadásáról, vagyonleltára megállapításáról, nevéről, 10 1993. évi LXXVII. törvény 13

jelképeiről, kitüntetéseiről, intézményeiről, pályázat kiírásáról, ösztöndíj alapításáról; 2. meghatározza a kisebbség országos ünnepeit; 3. működtethet színházat, múzeumot, könyvtárat, művészeti, tudományos intézetet, kiadót, közép- és felsőfokú oktatási intézményt, jogsegélyszolgálatot; 4. véleményezi a kisebbséget érintő jogszabályok tervezeteit (a kisebbség építészeti emlékeivel kapcsolatos kérdésekben, valamint a kisebbségi oktatás törzsanyagának kialakításában egyetértési joga van), kisebbségi kérdésekben tájékoztatást kérhet a közigazgatási szervektől, javaslatot tehet, intézkedést kezdeményezhet, közreműködik a kisebbségi oktatás szakmai ellenőrzésében. A kisebbségi önkormányzatok működésének feltételeit az állam az Országgyűlés döntése szerinti keretek között a költségvetési törvényben biztosítja. 11 I/4.2.A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa A kisebbségi biztos előtti eljárás A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosát a köztársasági elnök javaslatára az Országgyűlés a képviselők kétharmadának szavazatával választja. A kisebbségi biztos kizárólag az őt megválasztó Országgyűlésnek tartozik felelősséggel, eljárása során nem utasítható, teljes mértékben független, intézkedéseit kizárólag az Alkotmány és a törvények alapján hozza meg. A kisebbségi biztos feladata elsősorban a polgároktól érkező panaszok, beadványok elbírálása, de hivatalból is indíthat vizsgálatot, amennyiben az általa védett jogok Dr. Kaltenbach Jenő- a jelenlegi kisebbségi biztos területén jogsértés gyanúja merül fel. Emellett aktív szerepet játszik a jogalkotás folyamatában azzal, hogy véleményezi az általa védett jogokkal kapcsolatos jogszabályok tervezeteit, adott esetben pedig javaslatot tesz a jogszabályok 11 1993. évi LXXVII. törvény 14

módosítására. Mindezeken túlmenően a kisebbségi biztos fontos szerepet játszik az alapjogi kultúra fejlesztésében is. Az általa szerkesztett kiadványok és a sajtó útján tájékoztatja a közvéleményt az Alkotmányban biztosított alapvető jogokról, és azok védelmének eszközeiről. A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának (kisebbségi ombudsman) feladata, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségi jogokkal kapcsolatban tudomására jutott visszásságokat kivizsgálja vagy kivizsgáltassa, és orvoslásuk érdekében általános vagy egyedi intézkedéseket kezdeményezzen. 12 A kisebbségi biztos eljárása A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény hatálya alá tartozó kérdésekben jár el. A kisebbségi biztoshoz bárki fordulhat, ha megítélése szerint valamely hatóság, illetve közszolgáltatást végző szerv eljárása, határozata, intézkedése, illetőleg annak mulasztása következtében nemzeti és etnikai jogaival összefüggésben sérelem érte, vagy ennek közvetlen veszélye áll fenn. Az állampolgár nemzeti és etnikai kisebbségi jogai sérülhetnek pl.: indokolatlanul lassú ügyintézés, hátrányos megkülönböztetés, nem megfelelő vagy téves tájékoztatás, méltánytalan személyes bánásmód, a tájékoztatás indokolatlan megtagadása, jogszabálysértő határozat, egyéb mulasztás következtében. Nem tud Önnek segíteni a kisebbségi biztos ha az ügyre vonatkozó eljárás 1989. október 23. előtt indult el, és/vagy 12 www.magyarorszag.hu 15

ha az ügyben született jogerős határozat 12 hónapnál régebbi keltezésű. Nincs hatásköre arra, hogy a kérelmezőt a hatóság előtt képviselje (jogi képviselet), vagy ügyvéd helyett jogi tanácsadót adjon. A panasz benyújtásának előfeltétele, hogy a panaszos a rendelkezésére álló közigazgatási jogorvoslati lehetőségeket - ide nem értve a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát - már kimerítette, illetve jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Amennyiben a kisebbségi biztos saját eljárása során tapasztal az alkotmányos jogokkal kapcsolatos valamilyen visszásságot, hivatalból is eljárhat. A kisebbségi biztos eljárásának előnye, hogy a panaszos számára ingyenes, többnyire gyorsabban lezárul, mint a bírósági eljárás, továbbá - mivel nem igényel jogi képviseletet -, bárki számára egyszerűen igénybe vehető. 13 Panasz benyújtása a kisebbségi biztoshoz A nemzeti és etnikai kisebbségi jogokkal összefüggő sérelem vagy ennek közvetlen veszélye esetén határidő és formai megkötés nélkül - akár írásban, akár szóban - terjeszthető elő panasz a kisebbségi biztoshoz. Időbeli korlát, hogy amennyiben az ügyben jogerős határozat született, a kisebbségi biztoshoz ennek közlésétől számított egy éven belül lehet beadvánnyal fordulni. A jogvédelem elősegítése érdekében a kisebbségi biztoshoz benyújtott minden beadvány illetékmentes, továbbá ha a beadványt benyújtó személy kéri, kilétét a kisebbségi biztos nem fedheti fel. További törvényi garancia a kisebbségi jogokat ért sérelem feltárása és orvoslása érdekében, hogy a kisebbségi biztoshoz fordulása miatt senkit sem érhet hátrány. 13 www.obh.hu 16

A kisebbségi biztos vizsgálata A kisebbségi biztos minden hozzá benyújtott beadványt köteles megvizsgálni, kivéve, ha megítélése szerint a beadványban szereplő visszásság csekély jelentőségű, a beadvány nyilvánvalóan alaptalan, vagy az ismételten előterjesztett panasz nem tartalmaz érdemben új tényt, adatot. Ezen túlmenően a kisebbségi biztos a nem jogosult által, valamint a névtelenül benyújtott panaszokat elutasíthatja. Az elutasítást azonban minden esetben indokolnia kell és a döntésről értesíteni a beadványt tevőt. A kisebbségi biztos az általa lefolytatott eljárással, illetve az eljárás elmulasztásával kapcsolatban bármely hatóságtól adatokat és felvilágosítást kérhet, továbbá betekinthet a keletkezett iratokba, azok megküldését vagy - ha ez nem lehetséges - azokról másolat készítését kérheti. A kisebbségi biztos irat-betekintési joga azonban a fegyveres erők, a nemzetbiztonsági szolgálatok, a rendőrség, az APEH nyomozó hatósága, a Vám- és Pénzügyőrség, valamint az ügyészségi nyomozóhivatal vonatkozásában korlátozott. A kisebbségi biztos intézkedései Ajánlás kibocsátása Ha a kisebbségi biztos az általa vizsgált ügyben a nemzeti és etnikai kisebbségi jogokkal kapcsolatos visszásságot tapasztal, és a rendelkezésére álló adatok alapján azt az előidéző szerv saját hatáskörben meg tudja szüntetni, a kisebbségi biztos az érintett szerv vezetőjét keresi meg. Emellett a kisebbségi biztos az alkotmányos visszásság orvoslására - az érintett szerv egyidejű tájékoztatása mellett - ajánlást tehet a jogsértő szerv felügyeleti szervének is. A megkeresett szerv az ajánlás kézhezvételétől számított harminc napon belül köteles tájékoztatni a kisebbségi biztost az ajánlás tekintetében kialakított állásfoglalásáról, illetve a megtett intézkedésről. Alkotmánybírósági eljárás kezdeményezése A kisebbségi biztos jogosult az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezni, amennyiben megítélése szerint valamely jogszabály az Alkotmányba vagy nemzetközi szerződésbe ütközik. Kérheti továbbá az Alkotmányban biztosított jogok megsértése 17

miatt benyújtott alkotmányjogi panasz elbírálását, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetését, és az Alkotmány rendelkezéseinek értelmezését. A kisebbségi biztos javasolhatja továbbá a jogalkotásra jogosult szervnek jogszabály kiadását, módosítását vagy hatályon kívül helyezését. Ügyészi óvás kérése A kisebbségi biztos a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló törvényben meghatározott óvás benyújtását kezdeményezheti az illetékes ügyésznél, amennyiben álláspontja szerint az ügyész törvényességi felügyeleti jogkörébe tartozó szerv által kibocsátott jogszabály vagy állami irányítás egyéb jogi eszköze az Alkotmánnyal, illetőleg magasabb szintű jogszabállyal ellentétes. Az illetékes ügyész az ügyészi óvás benyújtásával kapcsolatos álláspontjáról, esetleges intézkedéséről hatvan napon belül köteles értesíteni az országgyűlési biztost. Büntető, szabálysértési, fegyelmi eljárás kezdeményezése Amennyiben a kisebbségi biztos az eljárása során bűncselekmény elkövetését észleli, köteles az illetékes nyomozóhatóságnál feljelentést tenni, míg szabálysértés vagy fegyelmi vétség elkövetésének alapos gyanúja esetén felelősségre vonást kezdeményezhet az eljárás lefolytatására jogosult szervnél. Az Országgyűlés tájékoztatása Ha a kisebbségi biztos által megkeresett szerv az érdemi állásfoglalás kialakítását, és az annak megfelelő intézkedés megtételét elmulasztja, vagy az országgyűlési biztos az állásfoglalással, a megtett intézkedéssel nem ért egyet, az ügyet éves beszámolója keretében az Országgyűlés elé terjeszti, és kérheti, hogy az ügyet az Országgyűlés vizsgálja ki. Ha a kisebbségi biztos megállapítása szerint a visszásság kirívóan súlyos, illetve a természetes személyek nagyobb csoportját érinti, indítványozhatja, hogy az Országgyűlés az adott kérdés megtárgyalását már az éves beszámolót megelőzően tűzze napirendre. A nyilvánosság tájékoztatása Amennyiben a kisebbségi biztos által megkeresett intézmény nem tesz eleget az alkotmányos visszásság megszüntetésére irányuló felszólításnak, az ombudsman a 18

nyilvánosság támogatását is kérheti. Ennek keretében a panaszos adatainak titokban tartásával beszámolhat a jogsértésről és a jogsértő intézmény szerepéről. I/4.3.Emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság Az Országgyűlés Emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottsága a rendszerváltás óta folyamatosan működő, állandó bizottsága a Magyar Köztársaságnak, így immár negyedik ciklusban folytatja tevékenységét. A bizottság méretét tekintve kezdettől fogva a "közepes" bizottságok közé tartozik, mindig 20-21 tagja volt. A bizottság az Országgyűlés Házszabálya, saját Ügyrendje, illetve Statuutuma (Feladat- és Hatásköri Leírása) és félévi Munkaterve alapján tevékenykedik. A bizottság tevékenysége folyamatosan alakult ki újra. A rendszerváltás utáni két parlamenti ciklusban a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek szempontjából az 1993. évi július 6-án 96 %- os parlamenti többséggel elfogadott, A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló, 1993. évi LXXVII. törvényben biztosított jogok, illetve az intézményrendszer gyakorlati megvalósítását célzó törvények (törvénymódosítások) előkészítése volt a bizottság legfontosabb feladata. Ezek a törvények a hazai kisebbségvédelem jelentős állomásai, a pozitív diszkrimináció jegyében a kollektív kisebbségi jogok, az autonómia, illetve a kisebbségi önkormányzatiság kiteljesítését célozzák. A bizottság fő feladata az Alkotmány XII. fejezetében rögzített alapvető jogok, valamint a fontosabb nemzetközi emberi jogi dokumentumokban lefektetett alapvető emberi jogok védelme, és a nemzetközi, illetve a belső jog harmonizációjának elősegítése. A bizottság feladata továbbá támogatni a hazai kisebbségek identitásának megőrzését szolgáló folyamatokat, ellenőrizni a Kormány ilyen célzatú tevékenységét, valamint 19

hozzájárulni ahhoz, hogy a határon túli magyarság az európai normákkal egyező jogokat élhessen kisebbségi létében. 14 I/4.4. Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány A Közalapítvány a Magyar Köztársaság kisebbségpolitikai törekvései megvalósításának, az ezekből adódó állami közfeladatok ellátásának támogatására jött létre. A Közalapítvány célja, hogy ösztönözze, segítse, sokoldalúan támogassa különösen - a hazai nemzeti, etnikai közösségi lét fennmaradását; - a magyarországi kisebbségek nemzeti és etnikai önazonosságának megőrzését; - a hazai kisebbségek hagyományainak, nyelvének ápolását, fejlesztését, átörökítését, tárgyi és szellemi kultúrájuk megmaradását. Céljai megvalósítása érdekében a Közalapítvány a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségekkel kapcsolatos közhasznú tevékenységként -folyamatos és egyedi pályázatok útján -támogatást nyújt a kisebbségi önkormányzatoknak, társadalmi szervezeteknek, közösségeknek, illetve személyeknek a jelzett törekvések megvalósítását szolgáló munkájához, kezdeményezéseihez, a tudományos kutatások szervezéséhez, finanszírozásához, a feltárt eredmények megjelentetéséhez, a kisebbségi közművelődés sokirányú tevékenységéhez, ösztönzéséhez, fejlesztéséhez. Ösztöndíjakat adományoz és támogatást nyújt ösztöndíjak alapításához, segíti az érdekvédelmi tevékenységet, támogatja intézmények alapítását. Támogatást nyújt anyanyelvi oktatáshoz kapcsolódó tevékenységhez, segíti a kisebbségi értelmiség itthon és külföldön történő képzését és továbbképzését, a lehetőségekhez képest biztosítja a hazai kisebbségi sajtó működésének feltételeit, támogatja a kisebbségi irodalmi, művészeti alkotások megjelenését, terjesztését. Ezenkívül támogatja a hazai kisebbségek és anyanemzeteik közötti kapcsolatok ápolását, fenntartását, támogatja a kisebbségi témával foglalkozó hazai, valamint nemzetközi rendezvények szervezését, 14 www.mkogy.hu 20

ösztönzi a kisebbségek vallási kultúrájának művelését, az anyanyelvi hitgyakorlást, és támogatja a kisebbségi film- és színházművészetet. A Közalapítvány kiemelkedően közhasznú szervezet. A Közalapítvány közhasznú tevékenysége során olyan közfeladatot lát el, amelyről a Magyar Köztársaság Kormányának kell gondoskodnia. 15 15 www.web.axelero.hu/mnekk 21

II. A romákról A mai magyar társadalom legnagyobb és a diszkrimináció által leginkább veszélyeztetett csoportja a cigányság. Ezért gondoltam úgy, hogy az ő helyzetüket és esélyeiket veszem górcső alá. Ám mindenek előtt elengedhetetlennek tartom, hogy néhány gondolatban megismerkedjünk e nép eredetével, sajátos jellemzőivel és hogy milyen körülmények között élnek itt, Magyarországon, hiszen egy nép jelenkori habitusait, mentalitását gyakran befolyásolják a múlt eseményei, az amiken történelmük folyamán keresztül kellett menniük. II/1. A romák eredete II/1.1.Vándorút Indiától Magyarországig A romák eredetéről korábban a köztudatban különböző elképzelések éltek. Olyan hiedelem is napvilágot látott, mely szerint a fáraó népeként Egyiptomból származnak. Ez és más elgondolások minden történeti alapot nélkülöznek. Igaz, hogy a romáknak nincs leírt történelmük, de van nyomon követhető történetük. 22

Ismeretes, hogy minden nép életútjának fordulóit, nevezetes eseményeit megörökíti a szájhagyomány. Esetünkben emellett egy rendkívül fontos, egzakt adatokkal rendelkező tudomány áll segítségünkre: az összehasonlító nyelvészet. E komparatív nyelvészeti kutatások derítettek fényt a romák eredetére is. Vizsgálatok során kiderült főleg az ősi szanszkrit nyelvvel való összevetés során-, hogy a nálunk használatos cigány nyelvjárások eredete közös ősi indiai nyelvre vezethető vissza. Rendszertanilag a roma nyelvjárások az indoeurópai nyelvcsaládba tartoznak sok más rokonnyelvvel együtt (latin, német, orosz, angol, francia stb.). Valóban, a roma nyelvjárások nyelvi struktúrája azonos az említett nyelvcsalád tagjainak nyelvi szerkezetével (pl. prepozíciók használata). A ROM szó a cigány férfit jelenti, a ROMNYI a cigány nőt, a ROMA pedig a többes számú alak: cigányok. A romák őshazájának helye az indiai szubkontinens észak-nyugati területe: Pandzsab. Érdekes a szóösszetétel jelentése: pandzs = öt, ab = folyó. Valóban, ha térképre nézünk, e területen az öt folyó vidékét találjuk, az Indust és annak mellékfolyóit.(a mai beszélt magyarországi cigány nyelvjárásokban is az ötös számjegyet pandzs-nak mondják a romák). A romák kiszolgáltatott helyzetben voltak már az Őshazában is. Az akkor még a mainál erősebben élő kasztrendszerben a hierarchia legalján éltek, a páriák csoportjába tartoztak, kiszolgálói voltak minden tekintetben a felettük lévőknek. A lassú, de folyamatos elvándorlás a Krisztus utáni 5. században kezdődött. Mint minden felkerekedésnek, a népvándorlások hullámverései közepette a romák elindulásának is külső okai voltak. Ez idő tájt a fehér hunok betörését sejtették, érezték meg ösztönösen, ami távozásra késztette őket. Érdekes jelenség történetük során szinte mindvégig, hogy sosem várták be a hódítót, nem szálltak szembe nyíltan az ellenféllel, inkább választották a passzív rezisztenciát, mint a konfrontációnak erőszakos módját. Talán ez az attitűd is a hagyományos indiai gondolkodásmódból fakad. Talán éppen ezért, történetük során a romák sosem viseltek hadat, nem alapítottak fejedelemségeket, királyságot, önálló államiságot. A félnomád vándorélet első megszakítása a korabeli Perzsia volt. A nyelvi rétegvizsgálatok (a letelepedéssel kapcsolatos perzsa jövevényszavak a roma ősi alapszókincs mellett, arra rárakódva) kb. másfél évszázados tartózkodásra utalnak 23

Perzsia területén, melynek a fenyegető mongol betörések vettek véget. A továbbvándorlás délnyugati irányt vett, Örményországba jutottak el a romák. Fontos állomása volt ez az ország történeti útjuknak, hisz itt találkoztak először a kereszténységgel. Mégpedig a keresztény hagyományok egy tisztább, de ugyanakkor sokkal díszesebb, ünnepélyesebb formájához jutottak, mely térben és időben is közelebb állt az ókeresztény világ szokásrendszeréhez. Ráadásul a befogadó örmény nép különös örömmel állt a romák mellé, kvázi missziós feladatot is láttak megkeresztelkedésükben. A fogadtatás öröme, az egyházi közösségekben való felszabadult beilleszkedés voltak valószínűleg azok a tényezők, melyek mintegy 400 éves marasztalást, viszonylagos letelepedést eredményeztek a romáknál. Az örmény jövevényszavak sokasága is erre utal. Az ezredforduló azonban változtatást igényelt. Köztudottan a szeldzsuk törökök ebben az időben kezdtek támadásokat indítani a keresztény örmények ellen. E szándékukat megsejtve szedték fel sátorfáikat a roma csoportok, hogy kivédjék a támadást. Egy kisebb csoport Kis-Ázsián át déli irányt vett, míg a nagyobb populáció nyugat felé tartott, a Balkán félsziget irányába. A déli irányba haladók eljutottak Egyiptomba (valószínűleg innen a téves hiedelem az egyiptomi eredetről), ahol azonban nem álltak meg, hanem kötődtek egy akkor éppen arra vándorló, Szíriából nyugatra tartó népcsoporthoz. Az Omajád dinasztia népéről, a mórokról van szó. Érdekes ellentmondásnak tűnik: a megkeresztelkedett romák most egy iszlám vallású néphez csatlakoznak akkor, amikor eredetileg az örményektől éppen az iszlám vallású szeldzsukok miatt menekülnek el. Az Észak-Afrikai partvidéken való vándorlás vége a gibraltári átkelés lett, majd az Ibériai félszigeten évszázadokon át való békés együttélés mórokkal, spanyolokkal, zsidókkal. Az itt élő romákat hívják ma los gitanos-oknak. (Van olyan feltevés, mely szerint a gitan szó az Egyiptom szóból származik, illetve annak megváltozott maradványa.) A kezdeti évszázadokban a spanyolországi cigányok külön kolóniákban, 24

városnegyedekben éltek, akárcsak a zsidók, mára azonban ez csak néhány városban mutatható ki. Többségükben nyelvileg asszimilálódtak a spanyolországi romák. Térjünk vissza, azonban most az Örményországból nyugati irányba vándorló csoporthoz. Ők Görögország területére jutottak, ahol testvérként fogadja őket az ortodoxia, hisz keresztény testvérek érkeztek hozzájuk. Könnyen illeszkednek is az ugyancsak csillogó-villogó, gyertyafényes templomok világába. A romák különösen kedvelik a nagy egyház mellett működő atcinganosz nevű kisegyházat, azt a kisközösséget, ahol jobban otthon érzik magukat. Úgy tűnik, a cigány elnevezés is itt ragad rájuk (cigány, tsiganes, zigeuner). Egyébként a kisközösségekhez való vonzódás akárcsak ma-, már abban az időben is jellemző volt, szemben a nagyegyházakkal. Ennek több oka van: alapvetően a sokkal melegebb, baráti légkör, ahol mindenki ismer mindenkit, egymásnak és a közösség vezetőjének aki többnyire maga is roma származású lelkipásztor elmondhatják egymás gondjait, bajait, örömeit, keserveit. Másrészt e kisebb vallási közösségek normarendszere közel sem olyan követelő, szigorú, mint pl. a katolikus egyház struktúrájában és funkciójában. A görögországi tartózkodás történései sorában meg kell említenünk, hogy a Peloponészoszi félszigeten akkor virágzó település, Gippe környékére sokan telepedtek a romák közül. Egyes verziók szerint innen ered az angolszász nyelvterületen használatos gipsy elnevezése a romáknak. (Mások az Egyiptom szóból vezetik le ezt a mai megnevezést.) A vallási tolerancia példáját adják már akkor s ma is a Balkánon élő roma csoportok. Közismert, hogy Bizánc eleste után az ezredfordulót követő évszázadokban az iszlám térhódítási aspirációi egyre inkább érezhetők a Balkán félszigeten. Ennek hullámveréseit megsejtve a romák egy része is áttér a mohamedán vallásra. (Jó tudnunk, hogy szerte a világon a roma közösségek mindig annak a vallásnak lesznek hívei, amelynek környezetében élnek.) Monoteista vallásról lévén szó, nem okozott tehát különösebb problémát a váltás. Ezért azonban társaik az ortodox romák soha nem vetették meg őket. Ma is előfordul pl. Bulgáriában, hogy egy muszlin roma család betér egy keresztény templomba, ahol Mekka felé fordulva mondják el az oltár előtt a péntek déli imádságot. És ez az attitűd kölcsönös: nem egyszer láthatjuk, hogy romák (keresztény hitűek) lábbelijüket levetve, gyertyát égetve térdelnek a mecsetekben vagy dzsámikban a mihráb fülkénél, miközben Máriához fohászkodnak. 25

Visszatérve a történeti fonalhoz, ismeretes, hogy a Balkán a XII-XIII. században egyre fenyegetettebbé válik a török hódítás tekintetében. A balkáni viszonylagos letelepedettség (országon belüli kisebb vándorlás csupán) következtében a romák életformájában is lassú változás következik be. A félnomadizálás mellett egyre inkább jelentkezik csírájában az a termelési forma, melynek során nem csupán a maguk szükségleteinek kielégítésére termelnek (fémművesség, kovácsmesterség, kosárfonás, sátorkészítés, stb.), hanem szolgáltató iparként másokat is ellátnak e tevékenységükkel, kezdenek sarjadni a hagyományos cigány mesterségek, melyek aztán évszázadokon át megélhetést biztosítanak a romáknak az európai országokban. A török hódítás előszelét érezve, kezdetben a keresztény vallású csoportok kezdtek el kisebb csoportokban, északi irányban szivárogni hazánk felé. A XIV- XV. század határmezsgyéjén vagyunk, fél évszázaddal a nándorfehérvári győzelem előtt. Részben megoszlik a roma népcsoport: keresztények mennek, mohamedánok maradnak illetve csapódnak a felfelé törő iszlám haderőhöz. Az előbbiek magyar, az utóbbiak török végvárakba szegődnek el szórakoztató ipart űzve: mutatványosság, ének, zene, tánc, továbbá az előbb már említett mesterségek. Ettől az időtől fogva már írott dokumentumok is rendelkezésünkre állnak. Oklevelekből tudjuk például, hogy 1396-ban a pécsi püspök 25 sátoros cigány családnak engedélyezte a letelepedést a városfal tövében. A délről induló betelepedés természetesen ekkor még nem volt tömeges méretű. Nagyobb populáció akkor indult el, amikor Zsigmond király és császár un. menleveleket adott ki, amelyek szerint legálisan jöhettek az országba a roma csoportok. Valószínűleg élt még az országvezetés tudatában az a hagyomány, melyet országalapító Szent István királyunk fogalmazott meg fiához, Imre herceghez írt intelmeiben, mely szerint fogadjuk be az idegeneket, mert minél tarkább nyelvében, szokásaiban egy nemzet, annál értékesebb. 26

2. ábra: A vándorút Indiától Magyarországig Az ezernégyszázas évek első felében indult meg tehát a roma népesség lassú áramlása a Balkánról. Ez a folyamat folytatódott 1526 után is, a hódoltság idejéből azonban kevés adat áll rendelkezésünkre. Békésen éltek a romák együtt a megmaradt magyar lakossággal illetve a hódító török népességgel. Szívesebben választották azonban a megmaradt erdélyi részeket és a Havasalföld tájékát. A nagyobb arányú betelepedés csak a hódoltság után, a XVIII. században következett be, a felvilágosult abszolutizmus korában, amikor is Mária Terézia intézkedései nyomán szisztematikusan jöttek a romák főleg az Alföld térségébe. Őket nevezi a szakirodalom az un. kárpáti cigány csoportnak. A királynő elképzelése az volt, hogy a török hódoltság következtében kipusztult vagy elmenekült magyar lakosság helyére telepíti a romákat. Ezért hívta őket újmagyaroknak. Úgy gondolta jóhiszeműen, hogy a mezőgazdaságban hiányzó munkaerőt velük fogja pótolni. Nem ismervén a romák történetét, vállalkozása sikertelen volt, hisz a félnomád életet élő, a kézműiparba csak éppen belekóstoló romák alig-alig ismerték az állattenyésztést, növénytermesztéssel pedig soha nem foglalkoztak. 27

Mária Terézia másik ballépése pszichológiai ismerethiányból fakadt. Annak ellenére, hogy l6 gyermeke született, közvetlen pedagógiai tapasztalatokkal nem rendelkezett. Ezért történt meg az a brutális intézkedése, melynek alapján a kisgyermekeket (2-4 éves kortól) ki kell emelni a családból, elvenni a roma szülőktől és magyar parasztcsaládokhoz adni. Így, gondolta a királynő a gyermekkori szocializáció földművelő környezetben fog végbemenni s így a romák részt fognak venni a magyarországi mezőgazdaság újjáélesztésében. Ennek az elgondolásnak valóra váltása ugyancsak meghiúsult, ugyanis a kisgyermekkori szocializáció folyamatában döntő jelentősége van az anyagyermek kapcsolatnak érzelmi vonatkozásban. Ezen felül a roma családok kohéziós ereje hatványozottan nagyobb fokú a gadzsó (nem roma) családokénál. A gyermekekhez való kötődés életfontosságú a roma családokban, nem véletlen, hogy roma asszonyok a legritkább esetben vállalkoznak abortuszra. Végül is a XVIII. század ilyen értelmű családpolitikája nem szüntette meg a vándorlást, sőt az egyre erőteljesebbé vált. Megindult az elvett gyermekek utáni keresés, a gyermekek szökése, a romáknak a parasztokkal szembeni konfrontációja. Ráadásul újra mint előtte évszázadokon át - előtérbe került az üldözöttség tudata, hisz a hatóságok erőszakosan fogtak hozzá a letelepítéshez, úgymond jogtalannak, törvényellenesnek tartották a gyermekek visszavételét édes szüleikhez. E tekintetben Európa szerte a különböző egyházak is szemet hunytak, sőt esetenként támogatták a romákkal szembeni antihumánus intézkedéseket egészen a II. Vatikáni Zsinatig, amikor is VI. Pál pápa elsőként a katolikus egyház történetében hivatalosan is deklarálta az egyház evangelizáló feladatait a roma közösségek irányába. Ez azonban csak a huszadik század második felében történt meg. Egyelőre menjünk azonban vissza a két évszázaddal előbbi időszakra, amikor a kárpáti cigány csoport megjelent a Kárpátmedencében. Ez az a csoport, mely az említett események következtében elvesztette eredeti, Indiából hozott anyanyelvét és így nyelvileg teljesen asszimilálódott. Éppen ezért nyelvi tekintetben őket nevezi a szaktudomány a magyarországi nem 28

cigány anyanyelvűek csoportjában magyar anyanyelvű cigányoknak. Hazánkban a roma kisebbségi populáción belül ők képviselik a legnagyobb százalékarányt, mintegy 70%- ot. A mai magyarországi cigány anyanyelvű csoport másik nagy ága az oláh cigány csoport (egyes helyeken kolompároknak hívják őket), akik eredeti, Indiából hozott nyelvjárásukat használják, melyet évszázadokon át megőriztek vándorlásuk folyamán. A foglalkozás szerinti törzsi elkülönülés alapján kisebb eltéréseket találunk, egymást azonban megértik az indiai alap-törzsanyag alapján. A hazánkban élő romák közül 20% az oláh csoport aránya. A harmadik nagy csoport, amely hazánkban letelepedett, a magukat beás cigányoknak nevező populáció. Ők a múlt század végén illetve a XX. század első évtizedeiben telepedtek át hozzánk Erdélyből és a Havasalföld vidékéről. Indiából hozott nyelvüket elvesztették Romániában, és magukkal hozták a múlt századból eredő, a román nyelvújítás előtti nyelvállapotot. A tudományos szaknyelv éppen ezért román cigányoknak nevezi őket. Áttelepedés előtti sorsuk rendkívül keserves volt, hisz még a múlt században is rabszolgaéletre kényszerítették őket. A köztudatban teknővájó cigányoknak is nevezik őket, mivel erdőben élve famegmunkálással foglalkoztak: teknőt, fakanalat és más használati eszközöket készítettek, földbevájt kunyhókban, putrikban éltek. Később beköltöztek a falvak peremére, ahol külön az un. cigánysoron éltek. Létszámuk ma kb. 8-9%-át teszi az összroma populációnak hazánkban. Amint érzékelhettük a romák nyelvi tagozódását, éppen úgy réteghelyzetüket tekintve is tagozódnak: a magasan kvalifikált muzsikus rétegtől kezdve a még telepi viszonyok között élő putrilakó roma családok életviteléig széles skálát találunk. Az 1944-es német, majd az 1945-ös szovjet megszállást követően az iskoláztatás igen-igen labilis volt a romáknál. Az 1893-as nagy cigány összeírás szomorú analfabétizmus képén alig tapasztalható változás a harmincas-negyvenes években. 29

Közben történt valami Európában, mely brutalitásnak a romák nagy része is áldozatul esett. A náci ideológia alapján nemcsak a zsidókat, hanem a romákat is pusztulásra ítélte a hitlerizmus, tették ezt annak ellenére, hogy a roma népcsoport éppen úgy az árja fajhoz tartozik, mint Európa sok népe, köztük a németek is. (A roma nyelvjárások valamennyije éppen úgy az indoeurópai nyelvcsaládhoz tartozik, mint a többi sok európai nyelv: pl. orosz, német, francia, angol, stb.) Mindezek ellenére megsemmisítésre ítélték őket a nácik. Európa szerte félmillió roma esett áldozatául a bestiális tettnek. A nácik szörnyű stratégiájának hullámai Magyarországra is kiterjedtek. A koncentrációs táborok adataiból következtetni lehet arra, hogy l944 július vége és l945 márciusa között mintegy 25-30 000 romát deportáltak hazánkból. E deportálások előkészítéséről, ideológiai megalapozásáról azonban már a negyvenes évek elejétől folytak akciók Magyarországon is. A szovjet hadsereg megszálló hadjáratai következtében a radikálisok álmai csak részben valósultak meg, hiszen csupán a Dunántúlon maradt már idejük a náci hóhéroknak a romák egy részének likvidálására. A német hadsereg által még megszállva tartott Nyugat-Dunántúlon garázdálkodtak a nácik és nyilas csatlósaik a háború közvetlen befejezése előtt, l945 tavaszán. Az első hivatalos intézkedés a roma népességet érintően az l96l-es állami és párthatározatban jelentkezett. Ez és a következő határozatok is az évek során rétegspecifikusan kezelték a romák helyzetét, megfeledkezve -vagy inkább talán elhallgatva- az etnikumspecifikus oldalt. Mindez azt jelentette, hogy a szociális mezőben igen sok pozitív intézkedés történt (telepek felszámolása, lakásépítés, szociális intézkedések, iskoláztatás, analfabetizmus megszüntetése, stb.). Az identitástudat 30

fejlesztése, a roma kultúra megőrzése, ápolása, fejlesztése azonban a háttérben maradt vagy csak másodlagos szerepet kapott. Tulajdonképpen csak a hetvenes évek végén kezdett éledni az a szemlélet, hogy önazonosság-tudat nélkül nincs személyiségfejlődés. Elsősorban a roma értelmiségiek voltak e gondolat zászlóvivői, akik alkotásaikkal (irodalom, képzőművészet, zene, tánc, nyelvészeti kutatások, néprajzi gyűjtőmunka) egyre inkább sürgették a szemléletváltást. Ennek kiteljesedése csak a rendszerváltással kezdődött meg. A folyamat jelenleg is tart, melynek során különös hangsúlyt kap a roma fiatalok iskoláztatási programja. Társadalmi felemelkedés csak magasabb szintű képzettséggel érhető el. A hazánkban is jelentkező vadkapitalizmus túlkapásai következtében a munkanélküliség tovább fokozódott a roma lakosság körében. Ráadásul a meglévő előítéletek fokozzák a romák kirekesztettségét. II/1.2. Magyarországon kívül A történeti áttekintéshez feltétlen hozzá tartozik, hogy néhány szót ejtsünk a hazánk területén kívül élő roma csoportokról is. Európát tekintve szinte minden államban élnek romák. Nyelvjárásaikat, réteghelyzetüket és életviszonyaikat tekintve is differenciáltak. A második világháborút követően például az NDK-ban mindössze kétezer körül mozgott a létszámuk, ugyanakkor az NSZK-ban nyolcvanezren éltek. Az áttelepülés magyarázata gazdasági okokra vezethető vissza: míg keleten letelepedésre kényszerítették őket, addig nyugaton tovább folytathatták vándorló életvitelüket, a szabad kereskedelmet. Nyugat-Európa országútjait járva ma is szinte mindenütt találkozhatunk gépkocsik által vontatott lakókocsikkal, melyben romák laknak. Míg Németországban, Olaszországban a szintó csoport jelentős, addig Franciaországban a khelderas és manus csoportokat találjuk. Fő életforma a vándorlás, de persze letelepedett csoportokat is találunk. A lókupeckedést felváltotta a motorizált kereskedelem. A vándorló csoportok főleg autó roncstelepek mellett állnak meg időszakosan, hogy a még használható alkatrészeket kiszereljék az eldobott gépkocsikból és továbbadják a kereskedelemben. A franciák szisztematikusan kialakítják az un. terraine -eket, ahol hosszabb időre tartózkodhat egy-egy roma család. Ezek a mi kempingjeinkhez hasonlóan kiépített területek anyagi és szellemi infrastruktúrával. Minimális napi befizetésért kap a család a lakókocsihoz áramot, kábeltelevíziós 31

csatlakozást, vizet, stb. A szellemi segítséget az itt felállított panel óvodák és iskolák jelentik, ahol rendszeres nevelésben-oktatásban részesülnek a fiatalok. Az iskolába járás fő motivációja a gépkocsivezetéshez szükséges jogosítvány megkapása, melynek előfeltétele az iskola elvégzése. Mély hivatástudattal rendelkező lelkes pedagógusok segítik ebben a családokat. Teljesen egyénre szabott, differenciált oktatás folyik: minden fiatalnak leckekönyve van, ahol az előző letelepedési helyen beírt anyagrészekkel folytatják az új telephelyen a tanítók, tanárok a tananyagot. E mozgó telephelyeken az egészségügyi viszonyok is kifogástalanok. A nagyméretű lakókocsik berendezése modern, több helyiségből áll, a tanulásra is jut hely a gyermekeknek. Lelki gondozásban is részesülhetnek azok, akiknek erre igénye van. Elkötelezett papok, szerzetesnők ugyancsak lakókocsikkal járják az országot, be-be térve egy-egy roma közösséghez, ahol istentiszteleteket is tartanak. Céljuk azonban nem a mindenáron való térítés, hanem a jobb, sikeresebb élet kínálata. Ne higgyük azonban, hogy például Franciaországban nincs diszkrimináció mindezek ellenére a romákkal szemben. Az előbb említett speciális terraine-k bejáratánál nincsenek tiltó feliratok, ha azonban egy megszokott útszéli kempingben szeretne a cigány család megállni néhány napra, ezt nem teheti. Érdekes, hogy a hideg éghajlat ellenére már a XX. század elején Skandináviába is eljutottak a romák. Ezekben az államokban rendkívül korszerű kisebbségpolitikát folytatnak, így akik ide kerültek, jól érzik magukat. A többségi nyelv elsajátítása mellett például a saját anyanyelv oktatásában is részesülnek a gyerekek az iskolákban. Anyanyelvi tankönyvek, újságok, szépirodalmi művek, stb. állnak rendelkezésükre. Persze a roma populáció létszáma is jóval alul marad a kelet-európai országok roma lakosságának. Így pl. Finnországban mindössze 8000 körüli a romák létszáma. A háborús éveket követően kisebb csoportok a tengeren túlra is átjutottak. Dél- Amerikában, Brazíliában és Argentínában találhatók kis létszámban. Az Amerikai Egyesült Államokban is élnek szétszóródva, valamint sokan vándorolnak ki Kanadába is. 16 16 Dr. Várnagy Elemér: A romák eredete és története a középkortól napjainkig 32